//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Ardith Llorvel, Akki Kamihira és Daron Siseve figyelmébe//
*Felfegyverzett férfi lép be a fogadóba, s egy ideig még maga mögött nyitva tartja az ajtót. Végül két másik társa is betoppan kicsit megkésve. Az első, aki olajosan csillogó mellvértet visel, körbevizslat a teremben. Lehúzza vastag prémkesztyűjét, nagyszerű védelmét a kinti hideg ellen. Tegnapi nap lehullott a tél első hótakarója, s szőrmével béleli ki magát mindenki, akinek van egy csöpp esze. A fogadósnak ismerős a fickó arca, de már jó ideje nem látta, s a gerendára kitett hírdetésekről sem látja már visszaköszönni a nemesnek látszó idegen arcát. így hát megnyugodhat.*
- Mivel szolgálhatok uraságotoknak?
*Kérdi őket tisztelettel, hisz a gúnyájukból ítélve bővíben lehetnek az aranyaknak.*
- Hozz bort, ahhoz az asztalhoz, meg magadnak is egy kupát!
*Mondja Llorvel határozottan. Olcsó kalandorélete már a multé, jobb, ha ezt a házigazda is jól az eszébe vési. Miután mindannyian helyet foglalnak, Ardith a lényegre tér.*
- Dologra fogható kalandorokat keresünk, akik fogadós uram jó szimata szerint érdmesek komoly feladatra. Persze aztán mi is a közelükbe dugjuk majd az orrunkat.
*Megkóstolja a bort, miközben egyik társa egy míves lanton halkan játszani kezd.*
- Ez csodálatos, legyenek a vendégeim!
*A tulajdonos igencsak fellelkesül, hisz valamire való bárd már hónapok óta nem járt erre, csak csupa kardforgató duhaj, meg varázslótanonc.*
- Azt hiszem tudok ilyen személyekről, nálam szálltak meg. addig is fogyaszanak serényen!
*A köpcös alak leveszi mindenféle törlésre alkalmas és használatos kötényét és felsiet az emeletre. Az utoljára belépő harmadik szótlan, ébenfekete íját az asztalra helyezte, s a nyakában lógó medállal babrál szüntelen.*