//Rocha Burcqar//
*A reggeli hűvös levegőben a lány szavai felérnek egy forró fürdővel, úgy simogatják végig a férfit kívül-belül. Nincs az a keserédes hangulat, mely túlélhetné ezt a néhány pillanatot, mialatt összebújnak az ablak előtt. A legkevésbé sem érdekli, hogy percek kérdése, mire kilépnek az ajtón és hagyják a tegnapot végérvényesen meghalni, sőt, ettől valahogy még gyönyörűbbnek érződnek ezek az utolsó másodpercek.*
- Hát, ha csak ezen múlik, éppenséggel elintézhető, hogy az elkövetkezendő pár nap mindegyikén beleess ruhástul a fürdőház valamelyik kádjába, persze merő véletlenségből...
*Mosolyodik el, miközben kicsit szorosabban magához húzza a leányt.*
- De ha esetleg a folyó jeges vizét részesítenéd előnyben, hát az sem megoldhatatlan!
*Mondja drámai sóhajjal kiegészítve, ezzel visszahozva egy keveset a tegnapi szócsatából és színpadiaskodásból, hogy aztán rögvest el is csendesedjen. Alighanem lesz még lehetősége a nyelvét a köszörülni, nem mellesleg tényleg érdekli, mik Rocha tervei, bármily' hétköznapiak is legyenek, elvégre ő maga sem mostanában tervezett elindulni leölni a legközelebbi sárkányt.*
- Ami azt illeti, amikor még létezett a Szegénynegyed, akkor a piac is tudott határozottan kalandos eseményekkel szolgálni.
*Kuncog, bár a zajos embertömeg gondolata jelenleg benne is méla undort ébreszt.*
- Igazán?
*Kerekednek el a szemei az esti mesélést illető megjegyzést hallván.*
- Nekem az éjjel úgy tűnt, mintha életed hátralévő részében már semmi mást nem akarnál csinálni. *Vág töprengő ábrázatot.* Még azt sem tartanám kizártnak, hogy a te szádból is elhangozhatott valami hasonló...
*Végül elneveti magát, lágyan végigsimít a leány arcán, s látva, hogy otthonának gondolata nem tölti el különösebb örömmel, óvatos csókot lehel a szájára.*
- Ha a rossz időt kibírtad benne, akkor most már csak nem lesz gond.
*Mondja félig-meddig elbizonytalanodva, elvégre neki viszonylag keveset kellett ház körüli teendőkkel foglalkoznia élete során, s akkor is csak aranyért csinálta.*
- Nekem? *Tűnődik* Csak a szokásos. Megindulok, hogy kiszabadítsam a királykisasszonyt a toronyból, az odafelé úton megküzdök a hidat őrző trollal és segítséget kérek a vén banyától, aki csak azért hagyja meg az életem, mert öreganyámnak fogom szólítani. A végén pedig remélhetőleg enyém lesz a fele királyság.
*Mosolyog, ám szeme komoly marad, miközben töprengve játszadozik a hozzábújó leány tincseivel.*
- Őszintén szólva, nem tudom... *Felel végül.* Talán meglátogatom a kaszárnyát, valami munka, régi vagy új ismerősök, esetleg egy barátságos párbaj reményében. Pár napig még biztosan maradok, hátha valaki hasznát venné a kardomnak. Aztán, ha mégsem, akkor ideje útra kelni...
*Érezhető fájdalommal kísérve csúszik ki száján az utolsó mondat, de hát mit lehet tenni? A semmittevésből megélni nem tud, meg aztán, ha mindezzel dacol, akkor sem szokott egy helyben maradni két-három hatnál tovább.*
- Hacsak nem valamikor a belátható jövőben szeretnéd beiktatni a kikötői kiruccanásod, mert abban az esetben továbbra is szívesen tartok veled.