Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 280 (5581. - 5600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5600. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-18 20:34:26
Üzenet elküldve: 2024-11-18 20:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Rég fárasztották már így le mint a félvér. Lehet nagyobb szükség lesz arra a lóra hazafele menet mint gondolta. Nem bírná gyalog az utat. De kicsit se bánja amit szóvá is tesz. A másik szavain felnevet ő is.*
-Rendben.
*Akkor muszáj lesz még párat kitalálnia. Csak nehezen engedi a lányt. Utoljára még végigkóstolja a nyakát, de aztán elhúzódik, hogy megtámaszkodjon az asztalon. Hátrasöpör pár kósza tincset amivel ő már rendbe is tette magát. Mikor tekintete összefut a kisasszonyéval, akkor játékosan elmosolyodik. A kapott kérdés hallatán pedig már bele is kezdene.*
-Én...
*Eddig jut mert inkább elneveti magát ő is. Kár tagadni nem ehhez van ő szokva. Mikor a másik lehajol a gyümölcsöket összeszedni ő is így tesz, de csak azért, hogy a nadrágját felhúzza. Kicsit elszórakozik még az övvel amit sose fog tudni azonnal bekapcsolni, majd határozottan rápaskol a lány fenekére.*
-Mehetünk édes!
*Rég fárasztották már így le mint a félvér. Lehet nagyobb szükség lesz arra a lóra hazafele menet mint gondolta. Nem bírná gyalog az utat. De kicsit se bánja amit szóvá is tesz. A másik szavain felnevet ő is.*
-Rendben.
*Akkor muszáj lesz még párat kitalálnia. Csak nehezen engedi a lányt. Utoljára még végigkóstolja a nyakát, de aztán elhúzódik, hogy megtámaszkodjon az asztalon. Hátrasöpör pár kósza tincset amivel ő már rendbe is tette magát. Mikor tekintete összefut a kisasszonyéval, akkor játékosan elmosolyodik. A kapott kérdés hallatán pedig már bele is kezdene.*
-Én...
*Eddig jut mert inkább elneveti magát ő is. Kár tagadni nem ehhez van ő szokva. Mikor a másik lehajol a gyümölcsöket összeszedni ő is így tesz, de csak azért, hogy a nadrágját felhúzza. Kicsit elszórakozik még az övvel amit sose fog tudni azonnal bekapcsolni, majd határozottan rápaskol a lány fenekére.*
-Mehetünk édes!
5599. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-18 20:05:10
Üzenet elküldve: 2024-11-18 20:05:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ezekben a pillanatokban mindent nélkülöz, ami ő, amit hitt magáról, ahogy máskor viselkedik. Olyan oldalt csalogat elő belőle az elf, amit talán be sem vallana másnak, hogy létezik. Pedig nem megjátszás, csupán nem járhat akárkinek az, ahogy belemar a másik hátába, ahogy elvesztve az eszét keresi, ízleli a zöldszemű minden porcikáját, ahogy szorítja az ölével. Nem lehet betelni, néha minden olyan kevésnek érződik, mégis sokkal több annál, mint hitt, hogy létezik. Nem tudná megfejteni, vagy nem akarná. Eleped a szőkéért, amit nem is rejt véka alá, kitár mindent magából és még csak meg sem bánja.
Kapkodva a levegőt kapaszkodik, majd ernyed el a másik szorítása után, ahogy az ráomlik, ahogy beteríti a szőke hajzuhatag. Ha minden reggel hallhatná és érezhetné azt, amit most... nem gondol bele, mert belefájdulna a szíve is egy pillanatra. De talán éppen ettől különleges számára.
Piheg, de mégis felnevet a szavakon.*
- Igazad. Ha... *Fújja ki a levegőt, majd csókol végig a másik vállán.* ...ha vannak még ilyen bölcsességeid, oszd meg velem. Azokat is kipróbálhatnánk.
*Erő kell, hogy egyáltalán egy egybefüggő mondatot el tudjon rebegni, de sikerül. Kell az idő is, hogy össze tudja szedni magát, de nem akar kibújni a másikból, viszont az enyhén remegő lábakon érzi, hogy talán el kell engednie, de nem fogja, amíg amaz nem moccan emiatt. Csakis akkor hajlandó lekászálódni az asztalról, majd újra belenézni a tükörbe, s rácsodálkozni, hogy annyira nem is ment tönkre a kinézete a heves együttlét következtében. Vagy csak egyáltalán nem tudja még érdekelni.
Nagy levegőt vesz, majd a kékekkel nézi végig lassan a másikat, elmerülve a még élénk képek között, hogy mi is történt a rövid idő leforgása alatt.*
- Szólj, ha tényleg mehetünk. *Kuncog, ahogy eszébe jut, hogy nemrég még indulni készültek. Eztán még odafordítja a lélektükröket a földön heverő gyümölcsöstálra és a széthullott darabokra. Máskor bűntudatosan nézné, de most csak odasétál és összeszedi, de csak mert így illik. Szerencsére nem csináltak akkora rendetlenséget, mint amekkorának hangzott. *
*Ezekben a pillanatokban mindent nélkülöz, ami ő, amit hitt magáról, ahogy máskor viselkedik. Olyan oldalt csalogat elő belőle az elf, amit talán be sem vallana másnak, hogy létezik. Pedig nem megjátszás, csupán nem járhat akárkinek az, ahogy belemar a másik hátába, ahogy elvesztve az eszét keresi, ízleli a zöldszemű minden porcikáját, ahogy szorítja az ölével. Nem lehet betelni, néha minden olyan kevésnek érződik, mégis sokkal több annál, mint hitt, hogy létezik. Nem tudná megfejteni, vagy nem akarná. Eleped a szőkéért, amit nem is rejt véka alá, kitár mindent magából és még csak meg sem bánja.
Kapkodva a levegőt kapaszkodik, majd ernyed el a másik szorítása után, ahogy az ráomlik, ahogy beteríti a szőke hajzuhatag. Ha minden reggel hallhatná és érezhetné azt, amit most... nem gondol bele, mert belefájdulna a szíve is egy pillanatra. De talán éppen ettől különleges számára.
Piheg, de mégis felnevet a szavakon.*
- Igazad. Ha... *Fújja ki a levegőt, majd csókol végig a másik vállán.* ...ha vannak még ilyen bölcsességeid, oszd meg velem. Azokat is kipróbálhatnánk.
*Erő kell, hogy egyáltalán egy egybefüggő mondatot el tudjon rebegni, de sikerül. Kell az idő is, hogy össze tudja szedni magát, de nem akar kibújni a másikból, viszont az enyhén remegő lábakon érzi, hogy talán el kell engednie, de nem fogja, amíg amaz nem moccan emiatt. Csakis akkor hajlandó lekászálódni az asztalról, majd újra belenézni a tükörbe, s rácsodálkozni, hogy annyira nem is ment tönkre a kinézete a heves együttlét következtében. Vagy csak egyáltalán nem tudja még érdekelni.
Nagy levegőt vesz, majd a kékekkel nézi végig lassan a másikat, elmerülve a még élénk képek között, hogy mi is történt a rövid idő leforgása alatt.*
- Szólj, ha tényleg mehetünk. *Kuncog, ahogy eszébe jut, hogy nemrég még indulni készültek. Eztán még odafordítja a lélektükröket a földön heverő gyümölcsöstálra és a széthullott darabokra. Máskor bűntudatosan nézné, de most csak odasétál és összeszedi, de csak mert így illik. Szerencsére nem csináltak akkora rendetlenséget, mint amekkorának hangzott. *
5598. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-18 19:07:11
Üzenet elküldve: 2024-11-18 19:07:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mire lehet kellemetlenebb ébredni? Rájuk vagy a kakaskukorékolásra? A Dokinak ez a kérdés most meg se fordul a fejében. Ahogy maga a tény is csak a háttérben csendül fel benne, hogy van egy szomszéd vagy mit szólnak, majd a kiborult gyümölcstálhoz. Sőt, még a lány másnapossága is háttérbe húzódik kicsit. Amin azok a sóhajok is sokat segítenek. Nem meglepő, hogy vadul esnek egymásnak. Csak ők vannak. Akárcsak az előző este úgy ez a reggel is csak az övék. Nyögések, az asztal ütemes koppanása a falon és egymás nevének ismételgetése tölti be a szobát. Az imént kifésült szőke tincsek lepelként hullanak köréjük és mint az érett kalászok a viharban lengedeznek míg ők egymás bőrét ízlelgetik. Akárcsak a két lánc, ami vadul hintázik a férfi nyakában. És ahogy ez a vihar elkezdődött lassan a vége felé is ér. Az elf hosszú ujjai szinte elfehérednek ahogy rászorít az asztallapra és egy semmivel össze nem téveszthető mély nyögés szakad fel belőle. Majd ahogy a másik várta ráborul a félvérre és enyhén remegő lábakkal próbálja összeszedni magát.*
-Igazam volt.
*Nem mintha bármelyiküknek hiánya lett volna ez, de jól esett. Jobban, mint egy fekete leves. Félelmetes belegondolni mi lenne ha minden reggelt így kezdhetnének. Az biztos, hogy a személyzetnek vagy a szomszédoknak nem lennének a kedvenceik.*
*Mire lehet kellemetlenebb ébredni? Rájuk vagy a kakaskukorékolásra? A Dokinak ez a kérdés most meg se fordul a fejében. Ahogy maga a tény is csak a háttérben csendül fel benne, hogy van egy szomszéd vagy mit szólnak, majd a kiborult gyümölcstálhoz. Sőt, még a lány másnapossága is háttérbe húzódik kicsit. Amin azok a sóhajok is sokat segítenek. Nem meglepő, hogy vadul esnek egymásnak. Csak ők vannak. Akárcsak az előző este úgy ez a reggel is csak az övék. Nyögések, az asztal ütemes koppanása a falon és egymás nevének ismételgetése tölti be a szobát. Az imént kifésült szőke tincsek lepelként hullanak köréjük és mint az érett kalászok a viharban lengedeznek míg ők egymás bőrét ízlelgetik. Akárcsak a két lánc, ami vadul hintázik a férfi nyakában. És ahogy ez a vihar elkezdődött lassan a vége felé is ér. Az elf hosszú ujjai szinte elfehérednek ahogy rászorít az asztallapra és egy semmivel össze nem téveszthető mély nyögés szakad fel belőle. Majd ahogy a másik várta ráborul a félvérre és enyhén remegő lábakkal próbálja összeszedni magát.*
-Igazam volt.
*Nem mintha bármelyiküknek hiánya lett volna ez, de jól esett. Jobban, mint egy fekete leves. Félelmetes belegondolni mi lenne ha minden reggelt így kezdhetnének. Az biztos, hogy a személyzetnek vagy a szomszédoknak nem lennének a kedvenceik.*
5597. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-18 16:36:27
Üzenet elküldve: 2024-11-18 16:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Sűrű köd ereszkedik az elméjére, ami elhomályosít ismét mindent, ami a közeli, vagy a távoli jövőben esedékes. Ismét nem létezik más, csak az az elégedett mosoly, az őt érintő kéz, a rá éhező zöld csillogás. Mai ajkain is megjelenik az az elégedettség, de a másik számára ez kevésbé látható, hiszen a hosszú fülekbe búgja a szavait. Érezni viszont minden egyes rezdüléséből érezheti, ahogy vonja magával egészen míg bele nem ütközik az asztalba. Hamar találja magát hasonló helyzetben, mint amikor először érinthették egymást. A rend igen fontos, de amikor ilyen közel van hozzá az elf, nem tud azzal foglalatoskodni, hogy szépen rendszerezze a reggeli étkészletet, sőt, úgy sepri hátrébb, mintha csakis neki lenne helye azon a bútoron. A kéz nem enged, úgy vonja magához a másikat, hogy alig jut eszébe, hogy úgy igen nehéz megszabadulni az övtől, de a gyakorlott szőke ezt is hamar megoldja, hogy akaratosan találjon utat végre a félvérhez. Hangos sóhajok jelzik, hogy mennyire várta, hogy újra egyesüljenek. Nem csak az éjszakáját, de a reggelét is eltudják rontani a mellettük lévő falakon túli lelkeknek. De ahogy más nem, ez sem számít.
Ugyanolyan hőfokon égve veszik el egymásból, amit mindig, de most mégis olyan hirtelen akarnak. A folyton kutató kezei segítségével szorítja magához a dokit, jelezve, hogy amilyen hevesen kezdődött, olyan hevesen is teljesül be és esik újra édes csapdájába a gyönyörnek. Ahogy ő szereti hallani a sajátját, úgy a másik nevét is rebegi közben, majd már csak a forró leheletét, szapora légvételét érezheti a nyakán a másik, néhány apró csók kíséretében. Nem engedi el viszont addig, amíg Int végül rá nem omlik, tartson bármeddig. Ha lehetne, soha nem hagyná hátra ezt az érzést.*
*Sűrű köd ereszkedik az elméjére, ami elhomályosít ismét mindent, ami a közeli, vagy a távoli jövőben esedékes. Ismét nem létezik más, csak az az elégedett mosoly, az őt érintő kéz, a rá éhező zöld csillogás. Mai ajkain is megjelenik az az elégedettség, de a másik számára ez kevésbé látható, hiszen a hosszú fülekbe búgja a szavait. Érezni viszont minden egyes rezdüléséből érezheti, ahogy vonja magával egészen míg bele nem ütközik az asztalba. Hamar találja magát hasonló helyzetben, mint amikor először érinthették egymást. A rend igen fontos, de amikor ilyen közel van hozzá az elf, nem tud azzal foglalatoskodni, hogy szépen rendszerezze a reggeli étkészletet, sőt, úgy sepri hátrébb, mintha csakis neki lenne helye azon a bútoron. A kéz nem enged, úgy vonja magához a másikat, hogy alig jut eszébe, hogy úgy igen nehéz megszabadulni az övtől, de a gyakorlott szőke ezt is hamar megoldja, hogy akaratosan találjon utat végre a félvérhez. Hangos sóhajok jelzik, hogy mennyire várta, hogy újra egyesüljenek. Nem csak az éjszakáját, de a reggelét is eltudják rontani a mellettük lévő falakon túli lelkeknek. De ahogy más nem, ez sem számít.
Ugyanolyan hőfokon égve veszik el egymásból, amit mindig, de most mégis olyan hirtelen akarnak. A folyton kutató kezei segítségével szorítja magához a dokit, jelezve, hogy amilyen hevesen kezdődött, olyan hevesen is teljesül be és esik újra édes csapdájába a gyönyörnek. Ahogy ő szereti hallani a sajátját, úgy a másik nevét is rebegi közben, majd már csak a forró leheletét, szapora légvételét érezheti a nyakán a másik, néhány apró csók kíséretében. Nem engedi el viszont addig, amíg Int végül rá nem omlik, tartson bármeddig. Ha lehetne, soha nem hagyná hátra ezt az érzést.*
5596. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-18 10:00:59
Üzenet elküldve: 2024-11-18 10:00:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
* Nem kis titok, hogy szándékosan incselkedik és hagyja magán a ruha többségét. Hiányzott már neki az ilyen közelség. Csak kiélni a legjobb perceket valaki mással, aki szintén ugyanúgy gondolkodik. Hagyja, hogy a finom női kezek szépen lassan feltárjanak mindent, amit csak tudnak. Néhány pillanat múlva az egész felsőtestét láthatja teljes egészében. Kár, hogy ilyen gyengéden fosztotta meg az ingétől, különben még a végén meg kellett volna büntetnie. Ha valami izmos felsőtestre vágyott, akkor ki kell, hogy ábránduljon. Habár látszik, hogy jó bőrben van, mégse tűnik olyan kidolgozottnak, mint ruhába. Ha van valami, ami viszont megragadhatja a másik tekintetét, akkor az az oldalán meghúzódó hegek és az egyik vállán lévő harapásnyom. Látszik, hogy ezt nem valami kóbor eb következménye. Közben az ork sem tétlenkedik. Végighúzza kezeit a nő csípőjén, hogy végül az aljához érve lekaphassa róla ezt a vérlázító ruhát. Nélküle úgy is szebb a női test! Ahogyan a másik ruha nélkül fekszik, most érzi csak igazán úgy, hogy megérte kivárni ezt a pillanatot. Kezeivel az immáron fedetlen testén játékosan húzza végig. Először a hasán, majd egyenesen a mellei felé. *
- Ne olyan gyorsan! Eddig a te lapjaidat láttuk, most én jövök! Ha csak nem szeretnél csalni és egyszerre több lapot kijátszani.
* Egy játékos mosoly kíséri az ork szavait. Közben az árulkodó jelek is megerősíthetik, hogy az ork teljesen el van csábítva. A nadrágja úgy néz ki, mintha valami szörnyeteg készülne előtörni. Mindössze az öv az, ami visszatartja a katasztrófát és ezzel megvédve kedves tárást. Míg egyik keze még mindig eljátszik a kebleivel, addig a másik új feladatott kapott. Még pedig, hogy övét leszedve kiengedje azt, ami ki szeretne jönni. Mint mindég, ezt is lassú mozdulatokkal teszi. Végül az övtől megszabadulva lép is hátra a másiktól. Immáron hagyja, hogy a gravitáció intézze a többit. Hamar anyaszült meztelenül áll az ágy mellett, hogy a másik megcsodálhassa teljes egészében. Közben láthatja, hogy az ork mégis mennyire kívánta meg. *
//Szeszélyek//
* Nem kis titok, hogy szándékosan incselkedik és hagyja magán a ruha többségét. Hiányzott már neki az ilyen közelség. Csak kiélni a legjobb perceket valaki mással, aki szintén ugyanúgy gondolkodik. Hagyja, hogy a finom női kezek szépen lassan feltárjanak mindent, amit csak tudnak. Néhány pillanat múlva az egész felsőtestét láthatja teljes egészében. Kár, hogy ilyen gyengéden fosztotta meg az ingétől, különben még a végén meg kellett volna büntetnie. Ha valami izmos felsőtestre vágyott, akkor ki kell, hogy ábránduljon. Habár látszik, hogy jó bőrben van, mégse tűnik olyan kidolgozottnak, mint ruhába. Ha van valami, ami viszont megragadhatja a másik tekintetét, akkor az az oldalán meghúzódó hegek és az egyik vállán lévő harapásnyom. Látszik, hogy ezt nem valami kóbor eb következménye. Közben az ork sem tétlenkedik. Végighúzza kezeit a nő csípőjén, hogy végül az aljához érve lekaphassa róla ezt a vérlázító ruhát. Nélküle úgy is szebb a női test! Ahogyan a másik ruha nélkül fekszik, most érzi csak igazán úgy, hogy megérte kivárni ezt a pillanatot. Kezeivel az immáron fedetlen testén játékosan húzza végig. Először a hasán, majd egyenesen a mellei felé. *
- Ne olyan gyorsan! Eddig a te lapjaidat láttuk, most én jövök! Ha csak nem szeretnél csalni és egyszerre több lapot kijátszani.
* Egy játékos mosoly kíséri az ork szavait. Közben az árulkodó jelek is megerősíthetik, hogy az ork teljesen el van csábítva. A nadrágja úgy néz ki, mintha valami szörnyeteg készülne előtörni. Mindössze az öv az, ami visszatartja a katasztrófát és ezzel megvédve kedves tárást. Míg egyik keze még mindig eljátszik a kebleivel, addig a másik új feladatott kapott. Még pedig, hogy övét leszedve kiengedje azt, ami ki szeretne jönni. Mint mindég, ezt is lassú mozdulatokkal teszi. Végül az övtől megszabadulva lép is hátra a másiktól. Immáron hagyja, hogy a gravitáció intézze a többit. Hamar anyaszült meztelenül áll az ágy mellett, hogy a másik megcsodálhassa teljes egészében. Közben láthatja, hogy az ork mégis mennyire kívánta meg. *
5595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 23:50:26
Üzenet elküldve: 2024-11-17 23:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Magának is köszönheti a lány, hogy így alakult. Ha nem hajlong olyan nagyon azért a ruháért és nem simul a legvadítóbb módokon hozzá amikor csak lehet, sőt ha orknak születik akkor meg főleg, hogy el lehetett volna kerülni ezt a helyzetet. Így viszont nincs mit tenni és az igazat megvallva egyikük se bánja annyira. Hogy tegnap mondott volna valamit, az pont ebben a pillanatban biztos nem fog eszébe jutni. Nemcsak azért mert sok mindent mondott, nem is csak azért mert a lány, a fülein való játéka kellemes morgást csal ki belőle, de annak szoknyája alá bújó keze se segít a visszaemlékezésben. Szerencsére ki lesz segítve minek hatására elégedett vigyor húzódik a szájára.*
-Milyen okos dolgokat tudok én mondani.
*A tányérok és a megmaradt gyümölcsök maradéka a földön végzik a lány pedig az asztalon. Ismerős kép csak a ruha és a helyszín más.*
-Hát próbáljuk!
*Tapad a másik nyakára miközben feljebb húzná, azt a szoknyát. Párszor végigsimít azokon a combokon, belemarkol abba a fenékbe, majd miközben egy mélyebbet szív a saját övét is kioldaná, hogy vad lökésekkel elkezdjen gondoskodni a másik lelki nyugalmáról és kiegyensúlyozottságáról.*
*Magának is köszönheti a lány, hogy így alakult. Ha nem hajlong olyan nagyon azért a ruháért és nem simul a legvadítóbb módokon hozzá amikor csak lehet, sőt ha orknak születik akkor meg főleg, hogy el lehetett volna kerülni ezt a helyzetet. Így viszont nincs mit tenni és az igazat megvallva egyikük se bánja annyira. Hogy tegnap mondott volna valamit, az pont ebben a pillanatban biztos nem fog eszébe jutni. Nemcsak azért mert sok mindent mondott, nem is csak azért mert a lány, a fülein való játéka kellemes morgást csal ki belőle, de annak szoknyája alá bújó keze se segít a visszaemlékezésben. Szerencsére ki lesz segítve minek hatására elégedett vigyor húzódik a szájára.*
-Milyen okos dolgokat tudok én mondani.
*A tányérok és a megmaradt gyümölcsök maradéka a földön végzik a lány pedig az asztalon. Ismerős kép csak a ruha és a helyszín más.*
-Hát próbáljuk!
*Tapad a másik nyakára miközben feljebb húzná, azt a szoknyát. Párszor végigsimít azokon a combokon, belemarkol abba a fenékbe, majd miközben egy mélyebbet szív a saját övét is kioldaná, hogy vad lökésekkel elkezdjen gondoskodni a másik lelki nyugalmáról és kiegyensúlyozottságáról.*
5594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 22:47:30
Üzenet elküldve: 2024-11-17 22:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem egyszerű az élet, ha ott van mellette egy elf, aki fél perc alatt sepri le a terveit az asztalról, pusztán néhány csókkal. Tényleg el szeretett volna indulni, kiszellőztetni a fejét, ami sajog és tele van gondolattal. Mégis sokkal jobbak kerültek most a helyére. Ahogy a reggeli után ismét egymást falatozzák, eszébe jut egy mondat, amit a másiktól hallott. Amaz pedig úgy búg a fülébe, hogy annak hatására felsóhajt és nem is lesz rest megismételni. *
- Hogy mondtad tegnap, Édes?
*A nyakról elindul a puha ajkaival a hosszú fülekhez, hogy véletlenül se tudjon neki ellenállni a másik. Bár kicsit sajnálnia kellene, hogy rengeteg időbe telt felöltöznie és a haját kibogoznia, mégis másodlagos, hogy tán újra kell majd kezdenie, amikor teljesen elönti a forróság.*
- "Egy gyors menet is sokat számít."
*Ismétli meg a szavakat, hogy belé gabalyodva hátráljon egészen az asztalig, hogy felüljön rá, mint a Sellőházban, miközben kezével tolja hátra, hangos csörömpölés kíséretében a kiürült és a félig üres tányérokat, poharakat.*
- Ha nem bánod, kipróbálnám.
*Nevet fel, miközben belemar vágyakozva a zöldekbe az ő kékjeivel. Bár az sem baj, ha nem lesz gyors, de képtelen lenne most úgy elindulni, hogy nem hűtötték le egymást. Ráér a séta, a veszekedés, de még a gyerekek is, akik már egy ideje nélkülözik Mai jelenlétét. Nekik is meglehetősen fontos egy nyugodt és kiegyensúlyozott nevelő, ami csak akkor érhető el, ha a szőke gondoskodik róla.*
*Nem egyszerű az élet, ha ott van mellette egy elf, aki fél perc alatt sepri le a terveit az asztalról, pusztán néhány csókkal. Tényleg el szeretett volna indulni, kiszellőztetni a fejét, ami sajog és tele van gondolattal. Mégis sokkal jobbak kerültek most a helyére. Ahogy a reggeli után ismét egymást falatozzák, eszébe jut egy mondat, amit a másiktól hallott. Amaz pedig úgy búg a fülébe, hogy annak hatására felsóhajt és nem is lesz rest megismételni. *
- Hogy mondtad tegnap, Édes?
*A nyakról elindul a puha ajkaival a hosszú fülekhez, hogy véletlenül se tudjon neki ellenállni a másik. Bár kicsit sajnálnia kellene, hogy rengeteg időbe telt felöltöznie és a haját kibogoznia, mégis másodlagos, hogy tán újra kell majd kezdenie, amikor teljesen elönti a forróság.*
- "Egy gyors menet is sokat számít."
*Ismétli meg a szavakat, hogy belé gabalyodva hátráljon egészen az asztalig, hogy felüljön rá, mint a Sellőházban, miközben kezével tolja hátra, hangos csörömpölés kíséretében a kiürült és a félig üres tányérokat, poharakat.*
- Ha nem bánod, kipróbálnám.
*Nevet fel, miközben belemar vágyakozva a zöldekbe az ő kékjeivel. Bár az sem baj, ha nem lesz gyors, de képtelen lenne most úgy elindulni, hogy nem hűtötték le egymást. Ráér a séta, a veszekedés, de még a gyerekek is, akik már egy ideje nélkülözik Mai jelenlétét. Nekik is meglehetősen fontos egy nyugodt és kiegyensúlyozott nevelő, ami csak akkor érhető el, ha a szőke gondoskodik róla.*
5593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 22:25:11
Üzenet elküldve: 2024-11-17 22:25:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Annak idején még kalózkorában voltak borittas esték mikor kikötői szajhák szoknyáját húzta fel, hogy abba törölje a száját Ha meg már így alakult le is mozogta velük a vacsorát. Most a reggeli nem lesz lemozogva. Észre se veszi a másik reakcióját miközben feltápászkodik és elkezdi magát rendbe tenni. Egy fésű ráférne, de így is sikerül amolyan fogjuk rá vállalható megjelenést elérni. Hogy a rezidencián miképp fog bemutatkozni az jó kérdés. Hűtött-e a fején az eltelt éjszaka? Mikor a lány is feltűnik a tükörben akkor első dolga átkarolni a csípőjét.*
-Menjünk!
*Majd szokásukhoz híven ahelyett, hogy indulnának elkezdik falni egymást. Nem lehet mit tenni. A doki szereti a tüzes nőket épp annyira mint a tüzes ételeket. Az a ruha pedig épp olyan jól áll a lánynak mint a hiánya állt. Arról nem is beszélve, hogy ott bujkál a dokiban is a gondolat, hogy ki tudja mikor lesz legközelebb lehetősége anélkül elmerülni a másikban, hogy bármi vagy bárki megzavarná őket. Csak egy szóval, de bele is búgja ezt a bánatát a másik fülébe.*
-Édes!
*Annak idején még kalózkorában voltak borittas esték mikor kikötői szajhák szoknyáját húzta fel, hogy abba törölje a száját Ha meg már így alakult le is mozogta velük a vacsorát. Most a reggeli nem lesz lemozogva. Észre se veszi a másik reakcióját miközben feltápászkodik és elkezdi magát rendbe tenni. Egy fésű ráférne, de így is sikerül amolyan fogjuk rá vállalható megjelenést elérni. Hogy a rezidencián miképp fog bemutatkozni az jó kérdés. Hűtött-e a fején az eltelt éjszaka? Mikor a lány is feltűnik a tükörben akkor első dolga átkarolni a csípőjét.*
-Menjünk!
*Majd szokásukhoz híven ahelyett, hogy indulnának elkezdik falni egymást. Nem lehet mit tenni. A doki szereti a tüzes nőket épp annyira mint a tüzes ételeket. Az a ruha pedig épp olyan jól áll a lánynak mint a hiánya állt. Arról nem is beszélve, hogy ott bujkál a dokiban is a gondolat, hogy ki tudja mikor lesz legközelebb lehetősége anélkül elmerülni a másikban, hogy bármi vagy bárki megzavarná őket. Csak egy szóval, de bele is búgja ezt a bánatát a másik fülébe.*
-Édes!
5592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:56:12
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Kissé szótlanabb a szokásosnál, de ez csak a megviseltségének köszönhető, na meg mert el-el merül a gondolataiban, amikor épp nem űzi ki belőle a férfi. Csipeget a szépen aprított gyümölcsökből, éppen eleget ahhoz, hogy a másik ne tegyen szóvá semmit. Ő bizony rendszeresen eszik, csak a saját rendszere szerint, ami most igencsak el lett rontva. De nem fog fennakadni rajta túlzottan, túl sok minden foglalkoztatja éppen hozzá. Közeledik, hogy végig kell hallgatnia az elf és a lányok közötti vitát, mert biztos benne, hogy nem fog olyan kedves szavakat használni, és olyan megértő sem lenni, mint vele. Viszont talán annyit már láthat a Doki, hogy nem akkora butaság rábízni az ilyesmit, ha tényleg akarja a rezidenciát a lányainak. Igaz, ahhoz türelmet kellene gyakorolnia. Még nem hozza ezt fel, talán nem is fogja. Szüksége van a friss levegőre, de még eljátszik a gondolattal, hogy visszacsábítja a másikat az ágyba. Vagy a székre, netán az asztalra, fel is sóhajt a gondolatra, de aztán meglátja, amint jóllakva dől hátra vágyainak tárgya, és mit sem törődve Mai álomképével, beletörli a zsíros ujjait a nadrágjába. A lélegzetvétele is elakad, csak most nem attól, hogy tovább játszadozott a gondolattal, hogy azzal a kézzel mit is tehetne vele. Nem lesz viszont az a nő, aki megmondja neki, hogy mit is csináljon, éppen eleget hallott arról, hogy volt már ilyen. Inkább megissza a teája maradékát és próbálja elfelejteni a látott képet.
Készülődésbe kezd a Doki, ő pedig már rendbe rakta magát. Nincs más hátra, mint elhagyni a szobát, aminek a falai, na meg a szomszéd szajha is épp úgy emlékezhet az esti sóhajokra, mint ő maga. Nincs kedve menni, de kell a levegő. Feláll hát, amikor úgy látja, hogy indulásra kész a szőke, és közelít is felé.*
- Menjünk, Édes?
*Vet még egy pillantást azért a tükörbe, hogy ugyanúgy fest-e, mint a reggeli előtt. Szerencsére nem tette tönkre néhány gyümölcs, pedig úgy érzi. A borra is gondolhatna ilyenformán, akkor nem lett volna olyan kellemetlen az ébredés. Hamar túljut viszont a másik ballépésén, elfeledve, hogy mit is látott, még megölelné, hogy törékeny kis testét újra magához szorítsa a hosszúéletű. Végig is csókolna a nyakán, finoman kényeztetve a bőrt, de aztán hajlandóságot mutat arra is, hogy megtehessék azt a sétát, amit igazából ő akart.*
*Kissé szótlanabb a szokásosnál, de ez csak a megviseltségének köszönhető, na meg mert el-el merül a gondolataiban, amikor épp nem űzi ki belőle a férfi. Csipeget a szépen aprított gyümölcsökből, éppen eleget ahhoz, hogy a másik ne tegyen szóvá semmit. Ő bizony rendszeresen eszik, csak a saját rendszere szerint, ami most igencsak el lett rontva. De nem fog fennakadni rajta túlzottan, túl sok minden foglalkoztatja éppen hozzá. Közeledik, hogy végig kell hallgatnia az elf és a lányok közötti vitát, mert biztos benne, hogy nem fog olyan kedves szavakat használni, és olyan megértő sem lenni, mint vele. Viszont talán annyit már láthat a Doki, hogy nem akkora butaság rábízni az ilyesmit, ha tényleg akarja a rezidenciát a lányainak. Igaz, ahhoz türelmet kellene gyakorolnia. Még nem hozza ezt fel, talán nem is fogja. Szüksége van a friss levegőre, de még eljátszik a gondolattal, hogy visszacsábítja a másikat az ágyba. Vagy a székre, netán az asztalra, fel is sóhajt a gondolatra, de aztán meglátja, amint jóllakva dől hátra vágyainak tárgya, és mit sem törődve Mai álomképével, beletörli a zsíros ujjait a nadrágjába. A lélegzetvétele is elakad, csak most nem attól, hogy tovább játszadozott a gondolattal, hogy azzal a kézzel mit is tehetne vele. Nem lesz viszont az a nő, aki megmondja neki, hogy mit is csináljon, éppen eleget hallott arról, hogy volt már ilyen. Inkább megissza a teája maradékát és próbálja elfelejteni a látott képet.
Készülődésbe kezd a Doki, ő pedig már rendbe rakta magát. Nincs más hátra, mint elhagyni a szobát, aminek a falai, na meg a szomszéd szajha is épp úgy emlékezhet az esti sóhajokra, mint ő maga. Nincs kedve menni, de kell a levegő. Feláll hát, amikor úgy látja, hogy indulásra kész a szőke, és közelít is felé.*
- Menjünk, Édes?
*Vet még egy pillantást azért a tükörbe, hogy ugyanúgy fest-e, mint a reggeli előtt. Szerencsére nem tette tönkre néhány gyümölcs, pedig úgy érzi. A borra is gondolhatna ilyenformán, akkor nem lett volna olyan kellemetlen az ébredés. Hamar túljut viszont a másik ballépésén, elfeledve, hogy mit is látott, még megölelné, hogy törékeny kis testét újra magához szorítsa a hosszúéletű. Végig is csókolna a nyakán, finoman kényeztetve a bőrt, de aztán hajlandóságot mutat arra is, hogy megtehessék azt a sétát, amit igazából ő akart.*
5591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:28:05
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:28:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Kár lenne tagadni a doki is szereti az ékszereket. Látszik is rajta. Bár az ő esetében nem szakadna meg a szíve azért se ha elkockázná vagy valakinek fizetségbe kéne odaadnia. Persze jól esik az a státusz amiket azokkal kiérdemelt, de végső soron az ékszer csak befektetés. A nők viszont nem így szoktak gondolni azokra. A félvér szerencsére mégis ugyanis hamar túlteszi magát a dolgon és elfoglalja a helyét a férfi ölében, akit nem kell sokat győzködni arról a sétáról.*
-Hát rendben.
*Aztán neki is lát a reggelinek. Több okból is szüksége van rá. Az egyik, hogy hiába vacsorázott, de az előző napokban már több hete is nem volt rá jellemző a szabályos és elégséges étkezés. Az alkohol és munkába feledkezés pedig nem túl egészséges. Bizonyára nem ok nélkül látta olyan megviseltnek Ylanda és Mai is mikor találkozott velük. A másik ok pedig, hogy jó pár éve jutott el hozzá az a szakmai felfedezés miszerint a férfierőre pozitív hatással van a fűszeres étkezés. Előző nap pedig nem kevés férfierőt kivett belőle a lány. Az egyetlen amit sajnál, hogy kenyeret nem kért mert azzal még kitörölte volna a tányért és azt megkívánta volna a rántotta is és a szalonna is. Mindegy! Csak nem hajtja őt meg a zsíros, tocsogós reggeli. Kellemetlen lenne úgy vitatkozni a lányok házra vonatkozó jogaiért, hogy közben a budira szaladgál. Közben a másik nem eszik sokat. De valamennyit igen amivel sikerül elkerülnie az orvosi szigort. Miután végzett elégedetten dől hátra és fújja ki a levegőt, ami még így is végigégeti a száját. Tényleg rég evett már ilyen jót. Jól tette, hogy beleokoskodott Bogozus munkájába. A megmaradt szalonnabőröket a szájába veszi és azokat rágcsálva, kezét a nadrágjába töröli majd felkelne, hogy a tükörnél most már ő is tegyen valamit a megjelenéséért. A fésűje a többi felszerelésével együtt a lovon maradt úgyhogy jobb híján az ujjával próbálja rendbe szedni magát, hogy valamennyire azért vállalhatóan nézzen ki.*
*Kár lenne tagadni a doki is szereti az ékszereket. Látszik is rajta. Bár az ő esetében nem szakadna meg a szíve azért se ha elkockázná vagy valakinek fizetségbe kéne odaadnia. Persze jól esik az a státusz amiket azokkal kiérdemelt, de végső soron az ékszer csak befektetés. A nők viszont nem így szoktak gondolni azokra. A félvér szerencsére mégis ugyanis hamar túlteszi magát a dolgon és elfoglalja a helyét a férfi ölében, akit nem kell sokat győzködni arról a sétáról.*
-Hát rendben.
*Aztán neki is lát a reggelinek. Több okból is szüksége van rá. Az egyik, hogy hiába vacsorázott, de az előző napokban már több hete is nem volt rá jellemző a szabályos és elégséges étkezés. Az alkohol és munkába feledkezés pedig nem túl egészséges. Bizonyára nem ok nélkül látta olyan megviseltnek Ylanda és Mai is mikor találkozott velük. A másik ok pedig, hogy jó pár éve jutott el hozzá az a szakmai felfedezés miszerint a férfierőre pozitív hatással van a fűszeres étkezés. Előző nap pedig nem kevés férfierőt kivett belőle a lány. Az egyetlen amit sajnál, hogy kenyeret nem kért mert azzal még kitörölte volna a tányért és azt megkívánta volna a rántotta is és a szalonna is. Mindegy! Csak nem hajtja őt meg a zsíros, tocsogós reggeli. Kellemetlen lenne úgy vitatkozni a lányok házra vonatkozó jogaiért, hogy közben a budira szaladgál. Közben a másik nem eszik sokat. De valamennyit igen amivel sikerül elkerülnie az orvosi szigort. Miután végzett elégedetten dől hátra és fújja ki a levegőt, ami még így is végigégeti a száját. Tényleg rég evett már ilyen jót. Jól tette, hogy beleokoskodott Bogozus munkájába. A megmaradt szalonnabőröket a szájába veszi és azokat rágcsálva, kezét a nadrágjába töröli majd felkelne, hogy a tükörnél most már ő is tegyen valamit a megjelenéséért. A fésűje a többi felszerelésével együtt a lovon maradt úgyhogy jobb híján az ujjával próbálja rendbe szedni magát, hogy valamennyire azért vállalhatóan nézzen ki.*
5590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 20:25:18
Üzenet elküldve: 2024-11-17 20:25:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Igencsak kedveli azt a nyers stílust, biztosan nem okozott volna gondot hallani néhány illetlenséget azok közül az ajkak közül, de a szeme így is eléggé árulkodó, ami miatt nem támad hiányérzete. Felöltözködik, majd a kis aranyláncot bámulja, s teszi le, utána néz újra a férfire.*
- El. Kár érte, de azt nem, ami miatt elszakadt.
*Húzódik is vigyorra a húsos ajka, majd megmutatja azt is, hogy mennyire nem bánja. Még mindig hihetetlen számára, hogy ennyire vonzza a másik minden porcikája, de kezd megbarátkozni a ténnyel, hogy ez a közelében így van és egy darabig biztosan így is lesz. Talán a séta hűt rajta kicsit, mert a másik keze, ahogy utat talál felé máris tüzeli. Fel is sóhajt, aztán kuncog a kérdésen.*
- Meg... kérlek.
*Simít végig a másik arcélén, majd elfoglalja azt az utálatos helyet, ami nem olyan kényelmes, mint a férfi öle. Nem viszi túlzásba az evést, inkább a teát húzza maga felé, ami forró ugyan, de aprókat kortyolva már iható és milyen igaza van a Dokinak, szüksége is van most erre. Ekkor kalandozik el a tekintete a másik pírján, alig láthatóan ingatja meg a fejét mosolyogva, nem érti mire jó, ha mar egy étel, éppen elég, hogy meg kell enni. De ez az ő kis világa, így nem mond semmit. Azért a biztonság kedvéért fogyaszt még a tál tartalmából, aztán félretolja, s inkább marad a teánál. Másnapos gyomorra lehet az ilyet fogni, hogyha szóvá lenne téve. *
*Igencsak kedveli azt a nyers stílust, biztosan nem okozott volna gondot hallani néhány illetlenséget azok közül az ajkak közül, de a szeme így is eléggé árulkodó, ami miatt nem támad hiányérzete. Felöltözködik, majd a kis aranyláncot bámulja, s teszi le, utána néz újra a férfire.*
- El. Kár érte, de azt nem, ami miatt elszakadt.
*Húzódik is vigyorra a húsos ajka, majd megmutatja azt is, hogy mennyire nem bánja. Még mindig hihetetlen számára, hogy ennyire vonzza a másik minden porcikája, de kezd megbarátkozni a ténnyel, hogy ez a közelében így van és egy darabig biztosan így is lesz. Talán a séta hűt rajta kicsit, mert a másik keze, ahogy utat talál felé máris tüzeli. Fel is sóhajt, aztán kuncog a kérdésen.*
- Meg... kérlek.
*Simít végig a másik arcélén, majd elfoglalja azt az utálatos helyet, ami nem olyan kényelmes, mint a férfi öle. Nem viszi túlzásba az evést, inkább a teát húzza maga felé, ami forró ugyan, de aprókat kortyolva már iható és milyen igaza van a Dokinak, szüksége is van most erre. Ekkor kalandozik el a tekintete a másik pírján, alig láthatóan ingatja meg a fejét mosolyogva, nem érti mire jó, ha mar egy étel, éppen elég, hogy meg kell enni. De ez az ő kis világa, így nem mond semmit. Azért a biztonság kedvéért fogyaszt még a tál tartalmából, aztán félretolja, s inkább marad a teánál. Másnapos gyomorra lehet az ilyet fogni, hogyha szóvá lenne téve. *
5589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:57:41
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Új nap, új csókok és új cicázások. Félre azért nem nyeli, azt a narancslevet, sőt jobb is, hogy tele a szája mert így nem tud a saját nyers stílusában mondani valamit. Hogy mit gondol, azt a tekintete így is elárulja. Hogy a lány csak a számára kellemetlennek számító reggelit odázza így el meg se fordul a fejében csak élvezi az előadást. De annak a ruhának ismét fel kell kerülnie a másikra. A nyugalmat ez után egy koppanás töri meg. Mikor odanéz megint hajol le a másik, de most valami csillan a kezében. Nyaklánc? Karlánc? Próbál visszaemlékezni és mintha lett volna valami lánc azok felett a mellek felett mikor korábban megbámulta őket.*
-Elszakadt?
*Előző este elég vadul egymásnak estek párszor. Csoda, hogy nem a fürdőben vagy az udvaron esett ki. Hogy mennyibe telik megjavítani vagy meg lehet-e nem tudja. Viszont szerencsére annyira nem szomorodik el a lány se, mert nemsokára megint az ölében és az ajkain landol. Élvezi a helyzetet. A félvér finomabb falatnak számít mit, ami a tányérján van. Még tüzesebb is pedig őt nem paprikázta meg az öreg Bogozus. A kérdésből is először csak annyi jut el hozzá, hogy egy kör a tisztáson, de már az arcába is lesznek nyomva azok a korábban felidézett mellek. Ezt már ő sem bírja és belemarkol abba a fenékbe.*
-Meg...Sétáltassalak Édes?
*Neki se volna ellenére a dolog. Mármint a tisztás meglátogatása. Amúgy is hátha sikerül a rendelt italhoz szükséges füvekből gyűjtenie párat. Ha nem akkor csak tesznek egy kört. Mikor magára marad akkor fordul a rántotta felé aminek fogyasztása közben a füle hegyéig vörösödik a feje. Kell is az a gyümölcslé. Jól megcsípőzte az öreg. Ilyen jót rég evett már.*
*Új nap, új csókok és új cicázások. Félre azért nem nyeli, azt a narancslevet, sőt jobb is, hogy tele a szája mert így nem tud a saját nyers stílusában mondani valamit. Hogy mit gondol, azt a tekintete így is elárulja. Hogy a lány csak a számára kellemetlennek számító reggelit odázza így el meg se fordul a fejében csak élvezi az előadást. De annak a ruhának ismét fel kell kerülnie a másikra. A nyugalmat ez után egy koppanás töri meg. Mikor odanéz megint hajol le a másik, de most valami csillan a kezében. Nyaklánc? Karlánc? Próbál visszaemlékezni és mintha lett volna valami lánc azok felett a mellek felett mikor korábban megbámulta őket.*
-Elszakadt?
*Előző este elég vadul egymásnak estek párszor. Csoda, hogy nem a fürdőben vagy az udvaron esett ki. Hogy mennyibe telik megjavítani vagy meg lehet-e nem tudja. Viszont szerencsére annyira nem szomorodik el a lány se, mert nemsokára megint az ölében és az ajkain landol. Élvezi a helyzetet. A félvér finomabb falatnak számít mit, ami a tányérján van. Még tüzesebb is pedig őt nem paprikázta meg az öreg Bogozus. A kérdésből is először csak annyi jut el hozzá, hogy egy kör a tisztáson, de már az arcába is lesznek nyomva azok a korábban felidézett mellek. Ezt már ő sem bírja és belemarkol abba a fenékbe.*
-Meg...Sétáltassalak Édes?
*Neki se volna ellenére a dolog. Mármint a tisztás meglátogatása. Amúgy is hátha sikerül a rendelt italhoz szükséges füvekből gyűjtenie párat. Ha nem akkor csak tesznek egy kört. Mikor magára marad akkor fordul a rántotta felé aminek fogyasztása közben a füle hegyéig vörösödik a feje. Kell is az a gyümölcslé. Jól megcsípőzte az öreg. Ilyen jót rég evett már.*
5588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:48:56
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:48:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*A kezdeti pozitív benyomáson ezúttal rontania is sikerül egy kicsit. Hamar kiderül, hogy a tájékozottsága mellett az emlékezőképessége már nem olyan jó, vagyis inkább mondjuk úgy, szelektív. Ennek az oka is a régmúltra, a bálozások időszakára vezethető vissza. Annyi mindenkivel beszélt azokon az estéken, sokszor olyan dolgokról, ami egy kicsit sem érdekelte, hogy egy idő után már felszínesen állt hozzá minden témához, és nem is jegyzett meg semmit, csak azt, ami valóban felkeltette az érdeklődését. Mivel ő maga egyelőre még nem érdeklődik hasonló módon a Orthus iránt, így ez az információ is elveszett valahol.*
- Valóban beszéltünk már róla, elnézést, ne haragudjon! *Próbálja is rögtön helyrehozni a ballépésből fakadó hibát, és reméli, hogy ez sikerülni is fog. Mosolya marad az arcán, Morthimer úr válasza pedig nem hazudtolja meg őt. Nem vitatkozik a filozofikus válasz helytállóságával, és nem lepődik meg azon, hogy milyen ügyesen forgatja át a mondat második felét olyanra, hogy az a végére felérjen egy újabb bókkal.*
- Köszönöm szépen! Akkor hát, valóban ne beszéljünk többet a munkáról! Nem akarom, hogy úgy érezze, még akkor sem tud elszakadni tőle, mikor épp szeretne.
*Az érzés, mint olyan, nem egyszerű játék. Érezni veszélyes. Azokkal játszani pedig felelőtlenség és egyszerűen gonoszság is. Mégsem viszi rá most a lélek, hogy elmondja, most már arra is emlékszik, hogy ott és akkor a rezidencia emeletén mi hangzott el Morthimer úr hosszútávú céljaival kapcsolatban. Tudja, hogy számára nagyon fontos a családja, de azt is tudja, hogy sajnos neki már nem maradt senki, akit a családjának nevezhet. Megtisztelő és remek érzés, hogy valaki a kedvében szeretne járni, és talán többet érez a személye iránt egyszerű barátságnál, de… Még nem akarja elszomorítani a férfit, de előbb-utóbb muszáj lesz beszélni arról, hogy ha őt akarja, akkor a fél-elfek nemzőképtelensége miatt a Morthimer név legkésőbb a következő generációval ki fog halni. Ám ennek most még nem jött el az ideje.*
- Tudja, régen volt egy saját hintóm, két gyönyörű, hófehér lóval *kezd bele helyette inkább egy kellemesebb témába, ha már a vágyairól, az igényeiről kérdezték.* Shera és Calico volt a nevük. Nagyon szerettem őket. Már nincsenek meg. Sem a lovak, sem a hintó. Természetesen nem várhatom el, hogy egy ilyen drága mulatságban segítsen, de ha már kérdezi, akkor a vágyam az, hogy újra legyen hintóm. Ha pedig van hintóm, akkor utazni szeretnék, világot látni, ugyanis arra eddigi életem során egyáltalán nem volt még lehetőségem. *Kissé félénken pislog, mert tudja, hogy nagy dolog, amit kér. Nem is számít rá, hogy mindezt megkaphatja, de legalább őszintén válaszolt.*
//Ünnepi vacsora//
*A kezdeti pozitív benyomáson ezúttal rontania is sikerül egy kicsit. Hamar kiderül, hogy a tájékozottsága mellett az emlékezőképessége már nem olyan jó, vagyis inkább mondjuk úgy, szelektív. Ennek az oka is a régmúltra, a bálozások időszakára vezethető vissza. Annyi mindenkivel beszélt azokon az estéken, sokszor olyan dolgokról, ami egy kicsit sem érdekelte, hogy egy idő után már felszínesen állt hozzá minden témához, és nem is jegyzett meg semmit, csak azt, ami valóban felkeltette az érdeklődését. Mivel ő maga egyelőre még nem érdeklődik hasonló módon a Orthus iránt, így ez az információ is elveszett valahol.*
- Valóban beszéltünk már róla, elnézést, ne haragudjon! *Próbálja is rögtön helyrehozni a ballépésből fakadó hibát, és reméli, hogy ez sikerülni is fog. Mosolya marad az arcán, Morthimer úr válasza pedig nem hazudtolja meg őt. Nem vitatkozik a filozofikus válasz helytállóságával, és nem lepődik meg azon, hogy milyen ügyesen forgatja át a mondat második felét olyanra, hogy az a végére felérjen egy újabb bókkal.*
- Köszönöm szépen! Akkor hát, valóban ne beszéljünk többet a munkáról! Nem akarom, hogy úgy érezze, még akkor sem tud elszakadni tőle, mikor épp szeretne.
*Az érzés, mint olyan, nem egyszerű játék. Érezni veszélyes. Azokkal játszani pedig felelőtlenség és egyszerűen gonoszság is. Mégsem viszi rá most a lélek, hogy elmondja, most már arra is emlékszik, hogy ott és akkor a rezidencia emeletén mi hangzott el Morthimer úr hosszútávú céljaival kapcsolatban. Tudja, hogy számára nagyon fontos a családja, de azt is tudja, hogy sajnos neki már nem maradt senki, akit a családjának nevezhet. Megtisztelő és remek érzés, hogy valaki a kedvében szeretne járni, és talán többet érez a személye iránt egyszerű barátságnál, de… Még nem akarja elszomorítani a férfit, de előbb-utóbb muszáj lesz beszélni arról, hogy ha őt akarja, akkor a fél-elfek nemzőképtelensége miatt a Morthimer név legkésőbb a következő generációval ki fog halni. Ám ennek most még nem jött el az ideje.*
- Tudja, régen volt egy saját hintóm, két gyönyörű, hófehér lóval *kezd bele helyette inkább egy kellemesebb témába, ha már a vágyairól, az igényeiről kérdezték.* Shera és Calico volt a nevük. Nagyon szerettem őket. Már nincsenek meg. Sem a lovak, sem a hintó. Természetesen nem várhatom el, hogy egy ilyen drága mulatságban segítsen, de ha már kérdezi, akkor a vágyam az, hogy újra legyen hintóm. Ha pedig van hintóm, akkor utazni szeretnék, világot látni, ugyanis arra eddigi életem során egyáltalán nem volt még lehetőségem. *Kissé félénken pislog, mert tudja, hogy nagy dolog, amit kér. Nem is számít rá, hogy mindezt megkaphatja, de legalább őszintén válaszolt.*
5587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:15:14
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:15:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Pont egy ilyen csókra volt szüksége ahhoz, hogy elfelejtsen megint mindent. A sajgást, a lenyomatokat és, hogy mi vár még ma rá. Túl hamar vállnak el egymástól, s fordul a ruhája után, hogy eltakarja a másik elől a látképet, de szinte érzi a zöld szemeket magán, így nem rest úgy hajolni a ruhadarabért, hogy akár félre is nyelhesse azt a wegtoreni narancslevet. Miért ne játszadozna egészen addig, amíg lehet? Azzal is odázza, hogy le kelljen ülni az asztalhoz.
Szép lassan újra ráborul a fekete selyem, még vet egy pillantást a tükörbe, hogy úgy áll-e, ahogy annak állnia kell rajta, ekkor hall meg egy kis koppanást a földön. Lenéz a csillogó apró nyakékére, majd kissé szomorú tekintettel konstatálja, hogy az bizony a ruhából esett ki. Elszakadt, ki tudja mikor. Felveszi és tartja apró markában, hogy meggyászolja, mert jó ideig talán nem lesz alkalma, hogy megjavíttassa. Le is teszi a mosdótál mellé, majd az elf felé fordul. Éppen addig tart a rosszkedve is. Még mielőtt amaz belemerülhetne az ételbe, közelít, az ölébe ül, hogy beletúrhasson a szőke fürtökbe és megajándékozza magát egy újabb csókkal.*
- Teszünk egy kört a tisztáson? Talán egy hosszabb séta kiűzi belőlem ezt a szörnyűséget.
*Hajol a másikon át egy szem szőlőért, kínosan ügyelve rá, hogy az elf arcát illesse dekoltázsával, nem egy igenlő válasz reményében, hanem mert nem bír magával. Persze utána már békén hagyná a szőkét, és elfoglalná a másik széket, hogy nagy duzzogva ő is egyen néhány falatot.*
*Pont egy ilyen csókra volt szüksége ahhoz, hogy elfelejtsen megint mindent. A sajgást, a lenyomatokat és, hogy mi vár még ma rá. Túl hamar vállnak el egymástól, s fordul a ruhája után, hogy eltakarja a másik elől a látképet, de szinte érzi a zöld szemeket magán, így nem rest úgy hajolni a ruhadarabért, hogy akár félre is nyelhesse azt a wegtoreni narancslevet. Miért ne játszadozna egészen addig, amíg lehet? Azzal is odázza, hogy le kelljen ülni az asztalhoz.
Szép lassan újra ráborul a fekete selyem, még vet egy pillantást a tükörbe, hogy úgy áll-e, ahogy annak állnia kell rajta, ekkor hall meg egy kis koppanást a földön. Lenéz a csillogó apró nyakékére, majd kissé szomorú tekintettel konstatálja, hogy az bizony a ruhából esett ki. Elszakadt, ki tudja mikor. Felveszi és tartja apró markában, hogy meggyászolja, mert jó ideig talán nem lesz alkalma, hogy megjavíttassa. Le is teszi a mosdótál mellé, majd az elf felé fordul. Éppen addig tart a rosszkedve is. Még mielőtt amaz belemerülhetne az ételbe, közelít, az ölébe ül, hogy beletúrhasson a szőke fürtökbe és megajándékozza magát egy újabb csókkal.*
- Teszünk egy kört a tisztáson? Talán egy hosszabb séta kiűzi belőlem ezt a szörnyűséget.
*Hajol a másikon át egy szem szőlőért, kínosan ügyelve rá, hogy az elf arcát illesse dekoltázsával, nem egy igenlő válasz reményében, hanem mert nem bír magával. Persze utána már békén hagyná a szőkét, és elfoglalná a másik széket, hogy nagy duzzogva ő is egyen néhány falatot.*
5586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:52:24
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:52:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
- Izgalmasabb, ha nem most mutatom meg az összeset.
*Szélesebb mosollyal és egy elégedett sóhajjal nyugtázza magán a férfi kezeit. Szereti, ha így alakul az este. Talán így még jobban vágyik rá, mintha napja is hasonló szerencsével alakult volna. Lehet, hogy akkor nem is elegyedett volna szóba az orkkal. Most pedig a bezárt ajtó mögött ízlelheti meg az ajkait, tapasztalhatja meg a benne rejlő erőt. Hisz mi lehet vadítóbb egy ilyen fajta nőszámára, ha olyan férfi kezei közé kerül, akiben van erő és képe azt tetszetős módon használni? A karjai kígyókként fonódnak a férfi nyaka köré, hogy újból megízlelhesse ajkait. Egészen addig maga sem készül elhúzódni, amíg meg nem érzi maga alatt a Pegazus kényelmes, de kívánnivalót hagyó ágyát. A szemeit játékos nemtetszéssel húzza össze, ahogy csak a kabát távozik a ruházatból. De hiába a benne feszítő türelmetlenség, egy pillanatra sem készül olyanra, hogy elsiessen bármit is. A kékek ismét elmerülnek azokban a rubinokban, egészen addig míg újra nem forrnak össze egy csókban. Akkor pedig már elérkezettnek tartja, hogy a fürge, finom ujjak ismét az inget vegyék mustra alá. Nem terve, hogy elszakadjon a másik ajkaitól, így kezei a csók alatt fognak munkába, hogy a gombokkal megküzdjenek. Lassan, kényelmesen, egyáltalán nem sietve. De a végtelenségig ezt sem lehet húzni, így az utolsó gombbal is végezve simít be az anyag alá, hogy a bőrén át cirógasson fel a vállaira, ahol már letűri a lassan feleslegessé váló anyagot. Az ing pedig hamarosan a földön végzi, így a nő könnyű szerrel ismerkedhet most már a fedetlen felsőtesttel. Lassan ajkai is elszakadnak a férfiétól. Ujjai bejárják a nyak ívét, a vállak vonalát, a bejárt utat pedig lassan ajkai is követnek, hogy a kezek más irányt véve simítsanak a nadrág szegélyéhez. De ismét csak incselkedik az orkkal, ahogy ujjainak hegyével cirógatja a nadrág mentén a bőrt, míg ajkai tovább ízlelik a vállakat, a kulcscsont vonalát, majd kissé lejjebb helyezkedve a mellkasát is.*
- Nos, hogy tetszenek ezek a lapok? Talán a többit is megmutatom idővel.
*Suttogja a bőrére egy-egy csók között, a hangjából pedig már kicsendül a szín tiszta vágyódás.*
//Szeszélyek//
- Izgalmasabb, ha nem most mutatom meg az összeset.
*Szélesebb mosollyal és egy elégedett sóhajjal nyugtázza magán a férfi kezeit. Szereti, ha így alakul az este. Talán így még jobban vágyik rá, mintha napja is hasonló szerencsével alakult volna. Lehet, hogy akkor nem is elegyedett volna szóba az orkkal. Most pedig a bezárt ajtó mögött ízlelheti meg az ajkait, tapasztalhatja meg a benne rejlő erőt. Hisz mi lehet vadítóbb egy ilyen fajta nőszámára, ha olyan férfi kezei közé kerül, akiben van erő és képe azt tetszetős módon használni? A karjai kígyókként fonódnak a férfi nyaka köré, hogy újból megízlelhesse ajkait. Egészen addig maga sem készül elhúzódni, amíg meg nem érzi maga alatt a Pegazus kényelmes, de kívánnivalót hagyó ágyát. A szemeit játékos nemtetszéssel húzza össze, ahogy csak a kabát távozik a ruházatból. De hiába a benne feszítő türelmetlenség, egy pillanatra sem készül olyanra, hogy elsiessen bármit is. A kékek ismét elmerülnek azokban a rubinokban, egészen addig míg újra nem forrnak össze egy csókban. Akkor pedig már elérkezettnek tartja, hogy a fürge, finom ujjak ismét az inget vegyék mustra alá. Nem terve, hogy elszakadjon a másik ajkaitól, így kezei a csók alatt fognak munkába, hogy a gombokkal megküzdjenek. Lassan, kényelmesen, egyáltalán nem sietve. De a végtelenségig ezt sem lehet húzni, így az utolsó gombbal is végezve simít be az anyag alá, hogy a bőrén át cirógasson fel a vállaira, ahol már letűri a lassan feleslegessé váló anyagot. Az ing pedig hamarosan a földön végzi, így a nő könnyű szerrel ismerkedhet most már a fedetlen felsőtesttel. Lassan ajkai is elszakadnak a férfiétól. Ujjai bejárják a nyak ívét, a vállak vonalát, a bejárt utat pedig lassan ajkai is követnek, hogy a kezek más irányt véve simítsanak a nadrág szegélyéhez. De ismét csak incselkedik az orkkal, ahogy ujjainak hegyével cirógatja a nadrág mentén a bőrt, míg ajkai tovább ízlelik a vállakat, a kulcscsont vonalát, majd kissé lejjebb helyezkedve a mellkasát is.*
- Nos, hogy tetszenek ezek a lapok? Talán a többit is megmutatom idővel.
*Suttogja a bőrére egy-egy csók között, a hangjából pedig már kicsendül a szín tiszta vágyódás.*
5585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:51:43
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:51:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
- Kegyed boldogsága? Remélem, hogy önnek fontos. De nekem se mellékes.
*feleli, majd Alenia nyíltabb kérdésére így válaszol.*
- Emlékezzen, hogy ezt a kérdést már nekem szegezte a Rezidencián. Nem titkolom, hogy nem közömbös a számomra. Élvezem a társaságát akkor is, ha csak egy baráti vacsoráról szól, és örömöt okoz, ha a kedvében járhatok.
*mondja teljes nyíltsággal.*
- Hogy ez érdek-e vagy sem? Ha kicsit filozófikusabb akarnék lenni, mondhatnám, hogy minden érdek. De ha komolyan akarok válaszolni a kérdésére: nem annyira érdek, mint inkább érzés. Egész életemet átjárja a tervezés, mérlegelés, a célokért való munkálkodás. Örülök, ha néha kiszakadhatok ebből, és az ön társaságában ez sokkal örömtelibb.
*közben lassan végeznek a leveseikkel, a felszolgálók pedig résen vannak, mert amikor már megálltak a kanalak, gyorsan kicserélődnek a tányérok és evőeszközök az orruk előtt. Frissen sült csirke gőzölög mindkettejük tányérján. Orthus megvárja, amíg a sürgés-forgás elmúlik körülöttük és ismét magukra hagyják őket.*
- Mint mondtam, örömöm lelem abban, ha örömet szerezhetek kegyednek. Így ha lenne a szívének valami vágya, megtisztelne, ha megosztaná velem. Hátha hozzá tudom segíteni.
//Ünnepi vacsora//
- Kegyed boldogsága? Remélem, hogy önnek fontos. De nekem se mellékes.
*feleli, majd Alenia nyíltabb kérdésére így válaszol.*
- Emlékezzen, hogy ezt a kérdést már nekem szegezte a Rezidencián. Nem titkolom, hogy nem közömbös a számomra. Élvezem a társaságát akkor is, ha csak egy baráti vacsoráról szól, és örömöt okoz, ha a kedvében járhatok.
*mondja teljes nyíltsággal.*
- Hogy ez érdek-e vagy sem? Ha kicsit filozófikusabb akarnék lenni, mondhatnám, hogy minden érdek. De ha komolyan akarok válaszolni a kérdésére: nem annyira érdek, mint inkább érzés. Egész életemet átjárja a tervezés, mérlegelés, a célokért való munkálkodás. Örülök, ha néha kiszakadhatok ebből, és az ön társaságában ez sokkal örömtelibb.
*közben lassan végeznek a leveseikkel, a felszolgálók pedig résen vannak, mert amikor már megálltak a kanalak, gyorsan kicserélődnek a tányérok és evőeszközök az orruk előtt. Frissen sült csirke gőzölög mindkettejük tányérján. Orthus megvárja, amíg a sürgés-forgás elmúlik körülöttük és ismét magukra hagyják őket.*
- Mint mondtam, örömöm lelem abban, ha örömet szerezhetek kegyednek. Így ha lenne a szívének valami vágya, megtisztelne, ha megosztaná velem. Hátha hozzá tudom segíteni.
5584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:31:49
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Bizony, hogy jól látta, amit látott. Az asztalnál ülő vöröske tényleg Nestar-t bámulta, sőt, még mindig őt nézi. A férfi mellette meg majd megpukkad mérgében, azt is látja. Mondjuk megérti, szar lehet, mikor egy véletlenszerű vendég jobban leköti a nője figyelmét, mint ő, aki elméletileg a párja, legalábbis a mai reggeli során mindenképp.
Természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy nem csak Nestar, hanem ő is a lélektükrök célkeresztjébe kerül, de ezen annyira már nem lepődik meg. Tisztában van vele, hogy az öltözéke miatt jócskán kirí a tömegből. Őszintén szólva, valahol ez is a lényeg. Nem csak a saját igényei és szórakoztatása miatt öltözik ki látszólag bármiféle ok nélkül szinte minden egyes nap, hanem pontosan azért, hogy észrevegyék.*
- Á, vagy úgy. *Világosodik meg, mikor Nestar megemlíti, hogy esetleg ismeri a nőt, vagyis hát az apját, és rajta keresztül így a lányát is, meg úgy tűnik, a férfit is, de a róla elhangzottakkal kapcsolatban azért kissé hitetlenkedve húzza össze a szemöldökeit.*
- Biztos vagy benne, hogy a férfi csak segéd? Én úgy láttam, hogy féltékeny a lányra. Legalábbis nem tűnik boldognak, mióta a kisasszony minket néz. *Egyre érdekesebb a helyzet, és most már ő is kíváncsi az igazságra, úgyhogy kérdés nélkül rábólint, hogy kérdezzék meg őket, hátha akkor tisztázódik a helyzet, vagy épp… bonyolódik.
Mikor az alkimista megindul a pároshoz, Merlana a kakaós bögréjét szorongatva pördül meg, s pörög vele együtt lágyan a szoknyája is. Kecsesen indul ő is az asztalhoz, miközben cipőinek halk kopogása megadja azt az apró kis részletet, ami ahhoz szükséges, hogy tökéletessé varázsolja az egyébként is elegáns, kecses lépteit. Csak pár lépést kell megtenniük, így néhány másodperccel később már az asztalnál ülőknek is egyértelművé válhat, hogy hozzájuk igyekeznek.*
- Kisasszony, Uram, szép jó reggelt kívánok! *Köszönti udvariasan a számára még idegeneket, de többet egyelőre nem szól, csak magában próbálja kielemezni a helyzetet.*
~Anlyeska…~ *Igazán hozzáillő név, már ha tényleg ő az a nő, akire Nestar gondol. Pont olyan hangzatos név, amit egy gazdag kereskedő helyében ő is adna a drága pici lányának.
Szemei közben a mellette ülő férfi arcára tévednek. Ha tekintetük találkozik, még egy biztató, barátságos mosolyt is megejt felé, mintha csak azt akarná mondani vele, hogy ha már így alakult, ő is nyugodtan bámészkodhat. Merlana lenne a legboldogabb, ha sikerülne felhívnia egy ilyen jóvágású hosszúfülű úriember figyelmét. Hogy ül mellette egy nő? Á, ugyan, kérlek… lényegtelen kis részlet.*
*Bizony, hogy jól látta, amit látott. Az asztalnál ülő vöröske tényleg Nestar-t bámulta, sőt, még mindig őt nézi. A férfi mellette meg majd megpukkad mérgében, azt is látja. Mondjuk megérti, szar lehet, mikor egy véletlenszerű vendég jobban leköti a nője figyelmét, mint ő, aki elméletileg a párja, legalábbis a mai reggeli során mindenképp.
Természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy nem csak Nestar, hanem ő is a lélektükrök célkeresztjébe kerül, de ezen annyira már nem lepődik meg. Tisztában van vele, hogy az öltözéke miatt jócskán kirí a tömegből. Őszintén szólva, valahol ez is a lényeg. Nem csak a saját igényei és szórakoztatása miatt öltözik ki látszólag bármiféle ok nélkül szinte minden egyes nap, hanem pontosan azért, hogy észrevegyék.*
- Á, vagy úgy. *Világosodik meg, mikor Nestar megemlíti, hogy esetleg ismeri a nőt, vagyis hát az apját, és rajta keresztül így a lányát is, meg úgy tűnik, a férfit is, de a róla elhangzottakkal kapcsolatban azért kissé hitetlenkedve húzza össze a szemöldökeit.*
- Biztos vagy benne, hogy a férfi csak segéd? Én úgy láttam, hogy féltékeny a lányra. Legalábbis nem tűnik boldognak, mióta a kisasszony minket néz. *Egyre érdekesebb a helyzet, és most már ő is kíváncsi az igazságra, úgyhogy kérdés nélkül rábólint, hogy kérdezzék meg őket, hátha akkor tisztázódik a helyzet, vagy épp… bonyolódik.
Mikor az alkimista megindul a pároshoz, Merlana a kakaós bögréjét szorongatva pördül meg, s pörög vele együtt lágyan a szoknyája is. Kecsesen indul ő is az asztalhoz, miközben cipőinek halk kopogása megadja azt az apró kis részletet, ami ahhoz szükséges, hogy tökéletessé varázsolja az egyébként is elegáns, kecses lépteit. Csak pár lépést kell megtenniük, így néhány másodperccel később már az asztalnál ülőknek is egyértelművé válhat, hogy hozzájuk igyekeznek.*
- Kisasszony, Uram, szép jó reggelt kívánok! *Köszönti udvariasan a számára még idegeneket, de többet egyelőre nem szól, csak magában próbálja kielemezni a helyzetet.*
~Anlyeska…~ *Igazán hozzáillő név, már ha tényleg ő az a nő, akire Nestar gondol. Pont olyan hangzatos név, amit egy gazdag kereskedő helyében ő is adna a drága pici lányának.
Szemei közben a mellette ülő férfi arcára tévednek. Ha tekintetük találkozik, még egy biztató, barátságos mosolyt is megejt felé, mintha csak azt akarná mondani vele, hogy ha már így alakult, ő is nyugodtan bámészkodhat. Merlana lenne a legboldogabb, ha sikerülne felhívnia egy ilyen jóvágású hosszúfülű úriember figyelmét. Hogy ül mellette egy nő? Á, ugyan, kérlek… lényegtelen kis részlet.*
5583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:30:18
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az aljas, gondoskodó, csinos, szőke elf belép az ajtón és azt vette volna rossz néven ha a lány már ruhában várja őt. Ugyanis jár neki a hála ezért a gondoskodásért. Szerencsére a félvér is így gondolja mert mikor leteszi a tálcát az asztalra akkor megérzi a köré fonódó karokat és a hozzá simuló testet.*
-Én? Mindenre.
*Majd hosszú szenvedélyes csókkal kezdik a reggelt. Érződik is belőle, hogy most már mindketten felébredtek. Ez nem olyan volt mint ami az ágyban ébredés után csattant köztük. Mikor a másik magára hagyja akkor mint valami ragadozóé úgy követi a tekintete a lány testét. Végignézve a nyomokat amiket rajta hagyott és kiélvezve a másik idomainak látványát. Szégyentelen bámulása közben azért lecsüccsen az egyik székre és megkóstolja, azt a gyümölcslevet. Wegtoreni narancs. Rég ivott már ilyet. Kicsit savanyú. Ritkán előjövő édesszájúsága kielégítésére tökéletes. Míg nem kerül ruha a lányra addig műsoros reggelije lesz.*
*Az aljas, gondoskodó, csinos, szőke elf belép az ajtón és azt vette volna rossz néven ha a lány már ruhában várja őt. Ugyanis jár neki a hála ezért a gondoskodásért. Szerencsére a félvér is így gondolja mert mikor leteszi a tálcát az asztalra akkor megérzi a köré fonódó karokat és a hozzá simuló testet.*
-Én? Mindenre.
*Majd hosszú szenvedélyes csókkal kezdik a reggelt. Érződik is belőle, hogy most már mindketten felébredtek. Ez nem olyan volt mint ami az ágyban ébredés után csattant köztük. Mikor a másik magára hagyja akkor mint valami ragadozóé úgy követi a tekintete a lány testét. Végignézve a nyomokat amiket rajta hagyott és kiélvezve a másik idomainak látványát. Szégyentelen bámulása közben azért lecsüccsen az egyik székre és megkóstolja, azt a gyümölcslevet. Wegtoreni narancs. Rég ivott már ilyet. Kicsit savanyú. Ritkán előjövő édesszájúsága kielégítésére tökéletes. Míg nem kerül ruha a lányra addig műsoros reggelije lesz.*
5582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:03:12
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:03:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Túl régóta bámulja a tükörképét, a testét beborító foltokat. A feje talán egész álló nap fájni fog, emlékeztetve őt arra, hogy mértéket kell tartania akkor is, ha egy érdekes stílusban gondoskodó és titkait aljas módon kiszedő csinos szőke elf társaságában teszi. Tegnap sokkal jobb ötletnek tűnt elárulni neki azt, ami nyomja a szívét, ma már kissé összeveszik benne a gondolat, hogy valóban jó ötlet volt-e. Most már teljesen mindegy. Legalább a folyton szemei alatt éktelenkedő sötét karika eltűnt, hiába nem aludt olyan sokat, látványosan simította ki vonásait a másik másféle gondoskodása. Elmosolyodik a tényen, így már nem is haragszik annyira, hogy ételt is akar belé tuszkolni. Azok a zöld szemek sokkal többet látnak és tudnak, mint kellene.
Éppen a dereka súrolt bőrét vizsgálja néhány lépéssel a tükör előtt állva, amikor benyit a férfi és egy határozott rúgással teszi helyére az ajtót. Jó, hogy hamar cselekedett, mert pont úgy áll, hogy bárki láthatta volna őt úgy pőrén, ahogy még mindig álldogál. Nem siet felvenni a ruhát, de az étkezéshez talán nem ártana, nem mintha olyasmit gondolna a Dokiról, hogy zavarná a meztelensége. Azért amikor amaz leteszi a tálcányi finomságot, mögé lépne, hogy hátulról szorosan átölelje. Bár utálja, hogy most miatta kell belőle fogyasztania, nem hagyná ki a lehetőséget, hogy érintse az elfet.*
- Köszönöm. Hogy te mindenre gondolsz! *Csodálkozás szűrődik ki a hangjából, de azért cifra dolgokat gondol mellé, amit a a zöldszemű meg sem érdemel igazából. A közelségét viszont nagyon kedveli. Lopna is a hamis köszönetnyilvánítás nyomatékosításaképpen egy csókot, amit igazán nehezen hagy abba. De még mielőtt bármibe is belekezdene, elindul a ruhájáért. *
*Túl régóta bámulja a tükörképét, a testét beborító foltokat. A feje talán egész álló nap fájni fog, emlékeztetve őt arra, hogy mértéket kell tartania akkor is, ha egy érdekes stílusban gondoskodó és titkait aljas módon kiszedő csinos szőke elf társaságában teszi. Tegnap sokkal jobb ötletnek tűnt elárulni neki azt, ami nyomja a szívét, ma már kissé összeveszik benne a gondolat, hogy valóban jó ötlet volt-e. Most már teljesen mindegy. Legalább a folyton szemei alatt éktelenkedő sötét karika eltűnt, hiába nem aludt olyan sokat, látványosan simította ki vonásait a másik másféle gondoskodása. Elmosolyodik a tényen, így már nem is haragszik annyira, hogy ételt is akar belé tuszkolni. Azok a zöld szemek sokkal többet látnak és tudnak, mint kellene.
Éppen a dereka súrolt bőrét vizsgálja néhány lépéssel a tükör előtt állva, amikor benyit a férfi és egy határozott rúgással teszi helyére az ajtót. Jó, hogy hamar cselekedett, mert pont úgy áll, hogy bárki láthatta volna őt úgy pőrén, ahogy még mindig álldogál. Nem siet felvenni a ruhát, de az étkezéshez talán nem ártana, nem mintha olyasmit gondolna a Dokiról, hogy zavarná a meztelensége. Azért amikor amaz leteszi a tálcányi finomságot, mögé lépne, hogy hátulról szorosan átölelje. Bár utálja, hogy most miatta kell belőle fogyasztania, nem hagyná ki a lehetőséget, hogy érintse az elfet.*
- Köszönöm. Hogy te mindenre gondolsz! *Csodálkozás szűrődik ki a hangjából, de azért cifra dolgokat gondol mellé, amit a a zöldszemű meg sem érdemel igazából. A közelségét viszont nagyon kedveli. Lopna is a hamis köszönetnyilvánítás nyomatékosításaképpen egy csókot, amit igazán nehezen hagy abba. De még mielőtt bármibe is belekezdene, elindul a ruhájáért. *
5581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 17:18:48
Üzenet elküldve: 2024-11-17 17:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem túl kedves stílusban előadott gondoskodása rá is veszi a lányt arra, hogy valamit tényleg egyen. Ha nem is a lovak bizonyos testrészét, de gyümölcs is megfelel. Int bólint is azzal elindul. Tényleg lehet vita lett volna belőle ugyanis akárcsak a lány a Doki is tudni véli mi az ő dolga és bátran közbe is szól ha valamiről úgy gondolja jobban ért hozzá. Miután körbevizelte a budit leadja a pultnál a rendelését. Először a lány reggelije lesz kikérve. Kezdésnek 3 aranyért egy jó kis másnaposság elleni csipkebogyó Teát kér a lánynak
mellé pedig 4 aranyért egy pont olyan Gyümölcstálat amit előző nap ő is evett volna ha nem zavarják meg. Saját magának jóval bőségesebben kér. Kezdve egy édes Gyümölcslével 6 aranyért mert olyat a ligetben gyümölcsfák híján keveset ihat, hozzá pedig 5 aranyért egy Rántotta és még 9 aranyért pár Sült szalonna lesz kérve. Míg az elkészül addig van idő kitárgyalni a rántottakészítés fortélyait amit a doki természetesen jobban kíván tudni mint a fogadós akinek a családja ezt már a Dúlás óta csinálja. Mindenesetre az öregnek több esze van és hagyja, hogy az elf, azt higgye neki van igaza. Nem egyszerű a vendéglátósok élete. Mikor megkapja a rendelést egy tálcát is kap amire minden ráfér. Azzal indul vissza a szobába. Kell egyensúlyozni a lépcsőn. Főleg mert egy kis gnóm hülyegyerek akkor akar lemenni és nem tudja megvárni, hogy ő felmenjen. Kap is pár szitkot a fejére, de az fel se veszi. Ilyen kalandok után ér vissza a szobába, hogy a könyökével nyissa ki, majd a lábával vágja be maga mögött az ajtót.*
-Megjöttem. Hoztam egy teát, ami kicsit javít a másnaposságodon.
*Nem túl kedves stílusban előadott gondoskodása rá is veszi a lányt arra, hogy valamit tényleg egyen. Ha nem is a lovak bizonyos testrészét, de gyümölcs is megfelel. Int bólint is azzal elindul. Tényleg lehet vita lett volna belőle ugyanis akárcsak a lány a Doki is tudni véli mi az ő dolga és bátran közbe is szól ha valamiről úgy gondolja jobban ért hozzá. Miután körbevizelte a budit leadja a pultnál a rendelését. Először a lány reggelije lesz kikérve. Kezdésnek 3 aranyért egy jó kis másnaposság elleni csipkebogyó Teát kér a lánynak
mellé pedig 4 aranyért egy pont olyan Gyümölcstálat amit előző nap ő is evett volna ha nem zavarják meg. Saját magának jóval bőségesebben kér. Kezdve egy édes Gyümölcslével 6 aranyért mert olyat a ligetben gyümölcsfák híján keveset ihat, hozzá pedig 5 aranyért egy Rántotta és még 9 aranyért pár Sült szalonna lesz kérve. Míg az elkészül addig van idő kitárgyalni a rántottakészítés fortélyait amit a doki természetesen jobban kíván tudni mint a fogadós akinek a családja ezt már a Dúlás óta csinálja. Mindenesetre az öregnek több esze van és hagyja, hogy az elf, azt higgye neki van igaza. Nem egyszerű a vendéglátósok élete. Mikor megkapja a rendelést egy tálcát is kap amire minden ráfér. Azzal indul vissza a szobába. Kell egyensúlyozni a lépcsőn. Főleg mert egy kis gnóm hülyegyerek akkor akar lemenni és nem tudja megvárni, hogy ő felmenjen. Kap is pár szitkot a fejére, de az fel se veszi. Ilyen kalandok után ér vissza a szobába, hogy a könyökével nyissa ki, majd a lábával vágja be maga mögött az ajtót.*-Megjöttem. Hoztam egy teát, ami kicsit javít a másnaposságodon.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436