//Unaloműzés és ellentétek – X. A. D. E. T. – NYÍLT//
*Egy pillanatra döbbenten lemerevedik a káosz kellős közepén. A még mindig földön fekvő mélységire saját fajtársa támad rá, alattomos módon. Tudja jól, hogy a sötételfek nem szívlelik egymást, meg úgy senkit se, de ez a módszer a híres büszkeségüknek is ellent mond. Mégsem ez a mozdulat, döbbentette meg, nem csak ez. A férfi arcán gúnyos, elégedett mosoly terül szét, ahogy a nő fájdalmát látja. Elméjében az értelem utolsó szikrájának, mélyről feltörő, halk sikolya is végleg elnémul. A tarsolyokról a tőre markolatára tapad a keze, és egy macska ruganyosságával kerüli ki a röpködő testeket, legyen az élő, vagy csak egy berendezési tárgy. Nincs szándékában rátámadni, eleget látott ahhoz, hogy tudja, e férfiban nincs kegyelem, se tisztesség. Csak annyira lesz elég a penge, hogy biztonságos távolságba segítsen jutni a védencének. Mire eléri a helyet, ahol a két sötétbőrűt látta, már csak a szék maradványait találja. Egy kiáltást hall a háta mögül, amit mintha neki címeznének. Hátra fordul, és az előző fickót találja a hang forrásaként. Már biztos benne, hogy a fél- elfben csak a segítőkészség buzog, de most mostani állapotában ezt nem tudja megfelelően honorálni. Mivel mind a kegyetlen férfi, mind az áldozatává vált nő eltűnt a szeme elől, jobb híján felkapaszkodik a pultra és onnan kémleli végig a verekedők tömegét. Kisvártatva meg is találja a nő feje búbját, szerencsére a rendezetlen frizura kizárja a tévedés lehetőségét. A slamposságnak is megvannak az előnyei. Egy kicsit nyugodtabbá válik, hogy a nő képes a saját lábán megállni, de ez a nyugalom csak addig tart, míg meg nem látja, a feltételezett célt. Újfent előző segítője felé fordul. Épp időben, hogy észrevegye a felé száguldó, hát pontosan nem is tudja megállapítani, hogy micsoda, csak azt, hogy hangosan törik szét a pult mögötti területen, megrémítve az ott kuporgó fogadóst.*
- Ha ennyire segítőkész hangulatban vagy, gyere utánam!
*Reméli, hogy a szemkontaktus elég lesz, hogy magára vegye a kiáltozást, és még kedve is lesz beleugrani egy ismeretlen kalandba. Tudja jól, ha utol is éri a nőt, nincs esély rá, hogy jobb belátásra bírja, de ha a még nyugodtnak mondható férfit meg tudja győzni, hogy a gyors távozás több kellemetlenségtől is megkímélheti, az beválhat. Persze nem lenne rossz, ha nem egyedül kéne visszafogni a sebesült sértett büszkeségét és szembeszállni egy kegyetlen alakkal. Ha mégis, az se foglya eltántorítani, de akkor magát is le kell ápolnia. Ám ha sikerül megfelelő távolságot tartania, a hátára vetett hosszú íja is a segítségére lehet. Ilyen közelségből nehéz a célt elvéteni, és akkor a nyíl bizonyosan súlyos sebeket okoz. Megindul a pult tetején, így gyorsabban halad, egyszerűbb a szálló, könnyebb tárgyakat kikerülni, mint a testek emeletes szendvicsébe kerülni.*