//A Pacis Fogadóban//
*Maereh figyelmes tekintetét nem kerüli el a bajusz alatt megránduló szájszöglet, mikor a nagy Al a mosolyát fojtja vissza. Úgy fogja fel, mindez csak bolondozás. Alea egészen biztosan társ a mókában, és ahogy látja a kissé zárkózottabb és gyanakvóbb természetű Bato is kezd feloldódni valamennyire.*
~Persze nem tudjuk ez a fickó ki fia-borja, de mégis ki az az épeszű férfi, aki magára akar haragítani egyszerre két nőt? Ráadásul egy óriást és egy törpét? Nyilvánvalóan öngyilkos vállalkozás lenne minket komolyan felbosszantani. Nagyon kellemetlen perceket tudnánk szerezni Aleával karöltve bárkinek.~
– Helyes *vágja rá azonnal a Nagy Al szavára, majd Aleára pillant, kissé felfelé kell néznie, illetve nem is csak kissé, de nem bánja. Igazából jó érzés, Bryre is mindig így nézett fel.
Mikor Bry elindul a lépcsőn Mae szalad a nyomában, biztos benne, hogy Al se mer lemaradni, mégis milyen kínos lenne már, ha egy törpelánnyal nem bírná tartani az iramot.
Aleát sem kell félteni, a ruhás zsákot, ami talán csak azért nehéz, mert egy óriáslány felszerelése ugye nehezebb egy törpéénél, ez logikus, rögtön Al kezébe nyomja.*
~Jó döntés. Mit kezdene a holmival? Még csak eladni se tudná olyan egyszerűen. Sőőt!~
*Ale aztán Mae kezébe is ad egy zsákocskát és ő belekukkant, szeme kikerekedik, szája tátva marad. Aztán becsukja, mert biztos bárgyún néz ki eltátott szájjal.*
~Amindenségét!~
– Ez, ez… Mindenképpen neked, Alea. Majd meglátod.
~Öröm lesz a munka, ha ebből készíthetek neki valamit. Ó, micsoda csodás kövek!~
*Mivel a szobában végeznek, indulnak lefelé, majd tovább.*
- Akkor fel az istállóba, Bato! *mondja ő is, majd a narancsruhás társukra kacsint.* Szemmel tartod, ugye? Ezt a te régi cimborádat… Helyes, nagyon helyes! Bár jó anyagnak tűnik, de ki tudja, ugye?
*Beszéd közben persze Mae szaporázza Alea nyomában, majd megveregeti Al combját hátulról, lévén a hátát ne éri fel jól, a hátsóját meg nem akarja.*
– Nem maradozunk le!