//Nyílt//
//Morwon//
~ Meglátjuk mi? Nem hisz nekem, az ebadta! ~ * Mérgelődik magában, azonban az étel és ital mindenféle fel-felugró mérgét gyorsan elviszi, sőt mindenféle érzelmet kiöl belőle, annyira rá van koncentrálva arra, hogy a gyomrát minél hamarabb megtöltse. Az irbisz említése kissé visszavesz a hirtelen feljött kőkemény bátorságából, de úgy van vele, hogy úgysem fognak ilyennel találkozni. ~ Persze, még sárkány is lesz, nem? ~ Elvigyorodva tépi a következő cupákot, ami a keze ügyébe kerül. A lábralépése során számít valami retorzióra utólag, de csak egy hümmögés, majd a neve és egy öblös röhögés érkezik. Bólint azért a nevére, mindjárt jobban is érzi magát. Az ilyen kis apróságok is gyorsan tudnak változtatni a hangulatán. Úgy érzi, hogy megvan az első barátja Artheniorban, és ezt nagy szónak tartja. Na meg annak, hogy elbűvölő személyisége lehet, ha egy ilyen nagy harcos pont vele akar "hangyálokat" kaszabolni. *
- Hát ha éppen nem kell hangyálszembogár a levesbe, miért fizetnének érte. Habár úgy gondolom, hogy a testük leve jó lehet az alkímikusoknak, vagy minek nevezik őket. * Ebben mondjuk egyáltalán nem biztos, de nem szegi kedvét az effajta okoskodás. Ráadásul hatalmas társa sem biztos semmiben, csak találgat. Ez mondjuk lehetne figyelmeztetés is a számára, hogy el akarják mondjuk rabolni, de fel sem merül benne. Valahogy nem látja túl ravasznak az óriást, inkább ilyen egyszerű, de őszinte alaknak tartja. Aztán ha baj lesz, majd akkor elszámol a lelkiismeretével. *
- Nana, Morwon! * Emeli fel az ujját, ami majdnem kisebb, mint az óriás szeme. * - Holnap megyek veled mindenképpen, de én nem vagyok olyan hatalmas marharépa, hogy ennyi gyaloglás után még komoly harcokba is kezdjek. Csak ha az életem a tét, a hangyálok meg megvárnak, nem igaz? * Kedves, de megfáradt arccal néz Morwonra, aki ha eddig nem is vette észre, most biztosan láthatja már az Anisson kiütköző fáradságot is. *
- Mi az hogy! Még az is lehet, hogy itt fogok élni... Ki tudja, hogy hol van szükség magafajta zsoldosokra. Mit szólnál, ha kivennék egy szobát, a mai napot kifeküdném, holnap meg megnéznénk azokat a szörnyeket. Aztán mehetünk a Thargokhoz is, szívesen elkísérlek. Sok dolgom amúgy sincs * Von vállat és tárja szét a kezeit egy nagyon széles vigyorral megtoldva. * - És amúgy is jövök neked egy vacsival, nem gondoltam, hogy az óriások között van ilyen normális is. Nem mintha bármit gondoltam volna az óriásokról, azon kívül, hogy nagyok * Felkacag hangosan, majd az alkarjába törli a száját és eltolja magától a tányért, meg a kupát. *
- Amúgy egyszer viszel majd a hátadon? * Itt már bejön a gyermeki naivitása is, mindig is izgalmasnak tartotta elképzelni, hogy egy ilyen magas alak hátára mászhat. Milyen viccesek lennének már! *