Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 390 (7781. - 7800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7800. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-29 14:09:44
Üzenet elküldve: 2015-07-29 14:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mélység Vérei//
//Barakk//
*Elfogadja a szütyőt, csak később jön rá, hogy pénz van benne. A parancsra bólint, majd kicsit szapora tempóban, de azért sétálva elindul a fogadó felé, míg a többiek a tisztás irányába veszik útjukat.*
//Fogadó//
*Az ajtót újonnan ő nyitja ki. Alig fél órája, hogy itt járt, és most újra itt van, a csapos is ekképp köszönti, mert hiába a sok arc, ilyen rövid intervallumon belül két alkalommal is betérni már kegyetlen alkoholizmusra utal. Azonban szomorúan kell vele közölnie, hogy ő bizony nem berúgni jött ide, hanem ételt venni.*
- Puliszkát, abból is hármat. *Csendül a 15 arany.*
- Csirkesültet is, szintén hármat. * Most 57 arany dől a pultra.* - És valami szütyőt is kérnék, amiben mindez elfér. Szaporán!
*Megkapja a szütyőt, megkapja a puliszkát, megkapja a csirkesültet, és azon gondolkozik, hogy valamiféle piát is kéne venni magának, de aztán sajnálatos módon arra a következtetésre jut, hogy mégis vesz.*
- Na, meg három üveggel, a kedvencemből. * Almaborra gondol, természetesen, oda is bök orrával, ha nem világos. Amint ez is megvan, 33 arany kerül a csaposhoz.* - És más nem kell. Így is egy egész vagyont hagytam nálad.
*Még egy mosolyt ereszt meg afelé, akinél a vagyont hagyta, majd a telerakott szütyővel, és a három üveg almaborral elindul a tisztás felé.*
//Barakk//
*Elfogadja a szütyőt, csak később jön rá, hogy pénz van benne. A parancsra bólint, majd kicsit szapora tempóban, de azért sétálva elindul a fogadó felé, míg a többiek a tisztás irányába veszik útjukat.*
//Fogadó//
*Az ajtót újonnan ő nyitja ki. Alig fél órája, hogy itt járt, és most újra itt van, a csapos is ekképp köszönti, mert hiába a sok arc, ilyen rövid intervallumon belül két alkalommal is betérni már kegyetlen alkoholizmusra utal. Azonban szomorúan kell vele közölnie, hogy ő bizony nem berúgni jött ide, hanem ételt venni.*
- Puliszkát, abból is hármat. *Csendül a 15 arany.*
- Csirkesültet is, szintén hármat. * Most 57 arany dől a pultra.* - És valami szütyőt is kérnék, amiben mindez elfér. Szaporán! *Megkapja a szütyőt, megkapja a puliszkát, megkapja a csirkesültet, és azon gondolkozik, hogy valamiféle piát is kéne venni magának, de aztán sajnálatos módon arra a következtetésre jut, hogy mégis vesz.*
- Na, meg három üveggel, a kedvencemből. * Almaborra gondol, természetesen, oda is bök orrával, ha nem világos. Amint ez is megvan, 33 arany kerül a csaposhoz.*
- És más nem kell. Így is egy egész vagyont hagytam nálad. *Még egy mosolyt ereszt meg afelé, akinél a vagyont hagyta, majd a telerakott szütyővel, és a három üveg almaborral elindul a tisztás felé.*
7799. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-29 13:52:03
Üzenet elküldve: 2015-07-29 13:52:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyssa//
*A gnóm lányka szavain elmereng egy kicsit, latolgatja az esélyeket, de igazat ad neki, hiszen ő ért a gépekhez és Aelalát se nagyon győzte meg a zenélő masina meséje*
-Akkor a barátom biztos megint hetet havat hordott össze... Tudod a dalnokok hajlamosak kiszínezni a történeteiket.
*szájához emeli a poharát, hogy igyon még egy kortyot, de majdnem félrenyel, amikor meglátja a fogadó ajtaján belépő alakot*
-Hogyazabüdös... *szalad ki a fogai között alig hallhatóan, majd egy hajtásra lehúzza a pohara tartalmát -mert hisz azt nem hagyná ott szívesen- és kedves beszélgetőtársára mosolyog*
-Végtelenül sajnálom, de most el kell mennem, eszembe jutott egy fontos találkozó ~elkerülése~! *összeszedi a holmiját, gyors, de nem feltűnően kapkodó mozdulatokkal, Lord Bozontot sajnálkozva és óvatosan, de azért erélyesen begyömöszöli a tarsolyába, egy mozdulattal kibontja a haját összefogó fehér szalagot és fürtjeit úgy rendezi, hogy oldalról takarják arcát, majd egy katonák szalutálását kifigurázó kecses mozdulattal elköszön Gyssától és elmenekül az asztalok között, szeme sarkából a belépőt figyelve. Szerencsére a forgatag miatt még nagy a forgalom, így sikerül elosonnia az idegen selyembe öltöztetett, széles háta mögött.*
~Hogy ezt is pont ide kellett, hogy egye a fene... Nem hiszem el. Hát hogy legyen nyugtom ebben a városban, ha annak a hárpiának a kuzinja is itt részegedik és kergeti a szoknyákat?~
//Gyssa//
*A gnóm lányka szavain elmereng egy kicsit, latolgatja az esélyeket, de igazat ad neki, hiszen ő ért a gépekhez és Aelalát se nagyon győzte meg a zenélő masina meséje*
-Akkor a barátom biztos megint hetet havat hordott össze... Tudod a dalnokok hajlamosak kiszínezni a történeteiket.
*szájához emeli a poharát, hogy igyon még egy kortyot, de majdnem félrenyel, amikor meglátja a fogadó ajtaján belépő alakot*
-Hogyazabüdös... *szalad ki a fogai között alig hallhatóan, majd egy hajtásra lehúzza a pohara tartalmát -mert hisz azt nem hagyná ott szívesen- és kedves beszélgetőtársára mosolyog*
-Végtelenül sajnálom, de most el kell mennem, eszembe jutott egy fontos találkozó ~elkerülése~! *összeszedi a holmiját, gyors, de nem feltűnően kapkodó mozdulatokkal, Lord Bozontot sajnálkozva és óvatosan, de azért erélyesen begyömöszöli a tarsolyába, egy mozdulattal kibontja a haját összefogó fehér szalagot és fürtjeit úgy rendezi, hogy oldalról takarják arcát, majd egy katonák szalutálását kifigurázó kecses mozdulattal elköszön Gyssától és elmenekül az asztalok között, szeme sarkából a belépőt figyelve. Szerencsére a forgatag miatt még nagy a forgalom, így sikerül elosonnia az idegen selyembe öltöztetett, széles háta mögött.*
~Hogy ezt is pont ide kellett, hogy egye a fene... Nem hiszem el. Hát hogy legyen nyugtom ebben a városban, ha annak a hárpiának a kuzinja is itt részegedik és kergeti a szoknyákat?~
7798. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-29 08:45:01
Üzenet elküldve: 2015-07-29 08:45:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Szerencsejátékok//
//Negyvenes//
*Sajnos hiába cserélt, nem járt sikerrel, viszont ha jól értelmezte a szabályokat akkor a "kukájába" arccal felfelé kell helyeznie a lerakott lapot, ezért ő így is tett mikor a kettesét lerakta a cserére, mindenki láthatta hát hogy mitől szabadult meg. Esetleges tévedéséről majd úgyis értesíti a játékmester, de amíg nem szólnak hogy csináljon valamit vele, addig ott marad a lerakott kettes mindenki szeme láttára előtte az asztal lapján.*
- Én is megint húzok.
*Lemondóan sóhajtja ki a szavakat, eddig sem volt szerencséje ezután miért is lenne. Nem nagy szerencsejátékos, reméli hogy tényleg jobban számít a szerencse mint a tudás hisz fogalma sincs mi lenne a legjobb jelen helyzetében. Húz még egy lapot, lesz ami lesz.*
//Szerencsejátékok//
//Negyvenes//
*Sajnos hiába cserélt, nem járt sikerrel, viszont ha jól értelmezte a szabályokat akkor a "kukájába" arccal felfelé kell helyeznie a lerakott lapot, ezért ő így is tett mikor a kettesét lerakta a cserére, mindenki láthatta hát hogy mitől szabadult meg. Esetleges tévedéséről majd úgyis értesíti a játékmester, de amíg nem szólnak hogy csináljon valamit vele, addig ott marad a lerakott kettes mindenki szeme láttára előtte az asztal lapján.*
- Én is megint húzok.
*Lemondóan sóhajtja ki a szavakat, eddig sem volt szerencséje ezután miért is lenne. Nem nagy szerencsejátékos, reméli hogy tényleg jobban számít a szerencse mint a tudás hisz fogalma sincs mi lenne a legjobb jelen helyzetében. Húz még egy lapot, lesz ami lesz.*
7797. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:19:48
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:19:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok //
*Nem számít rá, hogy saját frissessége és jókedve ilyen mély felháborodást vált ki Rialiból. A bocsánatkérő pillantásra elvigyorodik csupán, nem okoz neki problémát mások morcossága, sőt, egyeseké szórakoztatja is. Majd ahogy a Nap magasabbra kúszik, elmúlik talán a lány rosszkedve, amiért el kellett hagynia fekhelyét.*
-Ohh, csak tombolj nyugodtan.
*Legyint vidáman, majd ő is rendel valami teafélét a tegnap esti bor mellékhatása ellen. Előkapar az erszényéből 5aranyat, majd átveszi a Gyümölcsteát, hogy asztaltársához hasonlóan belefeledkezhessen az italba. Közben Khannak is felel.*
-Jó reggelt! Fent bizony. A macskafattyak és a menetelés biztos kifárasztották.
*Érzi ő, hogy ennek nem sok valószínűsége van, hiszen Gabrien a legharcedzettebb közülük, hozzászokhatott már az ilyen bulikhoz. Azért megpróbál nem beleröhögni a forró teába. A kóbor lovag is tartogathat számukra meglepetéseket, de Janey még nem érezte módfelett szükségesnek, hogy jobban megismerje a kolosszus jóbarátját.
Az amon ruadhi fogadóslány szavait majdnem annyira issza, mint a teáját, mikor megszólal végül. Igen kíváncsi, hogy miféle hírt hallottak azok a fülek, és vajon ki csiripelt beléjük. Amikor Ewangel szóba kerül, csak bólogat, beszélt párszor az elffel, sőt, az utolsó őrségét vele töltötte, és kevésbé hegyes fülű párját is volt szerencséje megismerni. Idomaira ugyan nem figyelt, Riali kalimpálásán viszont remekül szórakozik.
Az "erősebbre, nagyobbra" szavakból egyből szeretett Vezére jut eszébe, de tudja jól, hogy Kagan elvonult nyugatra igen nagy boldogtalanságában. Valahol szíve mélyén él a remény, hogy talán újra látja, de ez nem az a pillanat, amikor egy ilyen hiú ábránd előtör és szavak formájában kerül felszínre egy fattyú lány gyümölcsös ajkai közül.*
-Talán Isurii?
*Kérdez vissza széttárva karjait. Utolsó emléke a Kopár Szikláról az, hogy a Tharg lány megpróbálja összefogni a fivéréhez tartozókat és a mágusokat.*
*Nem számít rá, hogy saját frissessége és jókedve ilyen mély felháborodást vált ki Rialiból. A bocsánatkérő pillantásra elvigyorodik csupán, nem okoz neki problémát mások morcossága, sőt, egyeseké szórakoztatja is. Majd ahogy a Nap magasabbra kúszik, elmúlik talán a lány rosszkedve, amiért el kellett hagynia fekhelyét.*
-Ohh, csak tombolj nyugodtan.
*Legyint vidáman, majd ő is rendel valami teafélét a tegnap esti bor mellékhatása ellen. Előkapar az erszényéből 5aranyat, majd átveszi a Gyümölcsteát, hogy asztaltársához hasonlóan belefeledkezhessen az italba.
Közben Khannak is felel.*-Jó reggelt! Fent bizony. A macskafattyak és a menetelés biztos kifárasztották.
*Érzi ő, hogy ennek nem sok valószínűsége van, hiszen Gabrien a legharcedzettebb közülük, hozzászokhatott már az ilyen bulikhoz. Azért megpróbál nem beleröhögni a forró teába. A kóbor lovag is tartogathat számukra meglepetéseket, de Janey még nem érezte módfelett szükségesnek, hogy jobban megismerje a kolosszus jóbarátját.
Az amon ruadhi fogadóslány szavait majdnem annyira issza, mint a teáját, mikor megszólal végül. Igen kíváncsi, hogy miféle hírt hallottak azok a fülek, és vajon ki csiripelt beléjük. Amikor Ewangel szóba kerül, csak bólogat, beszélt párszor az elffel, sőt, az utolsó őrségét vele töltötte, és kevésbé hegyes fülű párját is volt szerencséje megismerni. Idomaira ugyan nem figyelt, Riali kalimpálásán viszont remekül szórakozik.
Az "erősebbre, nagyobbra" szavakból egyből szeretett Vezére jut eszébe, de tudja jól, hogy Kagan elvonult nyugatra igen nagy boldogtalanságában. Valahol szíve mélyén él a remény, hogy talán újra látja, de ez nem az a pillanat, amikor egy ilyen hiú ábránd előtör és szavak formájában kerül felszínre egy fattyú lány gyümölcsös ajkai közül.*
-Talán Isurii?
*Kérdez vissza széttárva karjait. Utolsó emléke a Kopár Szikláról az, hogy a Tharg lány megpróbálja összefogni a fivéréhez tartozókat és a mágusokat.*
7796. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:48:31
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:48:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mordokhai Elladur//
- Nem túl érdekes? Semmi kis kalandozás? *emeli meg egyik szemöldökét a Csontvető.* - Amíg nem próbáltál kivinni a Hermelinben egy tálcányi italt fennakadás nélkül, még nem tudod, mire találták ki a szót: kihívás.
*Persze ez csak tréfa, már attól a részétől eltekintve, hogy az utolsó szóig vérkomoly.
Nem tudja, hogy mit veszít? Hogy ne tudná. Nem akarja újra átélni. A "kalandozás" az ő számára egészen más színben mutatta meg magát. Szörnyű, félelmetes színekben, melyek megnyomorítják a lelket. S ezek a színek mintha egyre inkább szivárognának be e falakon belülre. Meglehet igaz a régi mondás, eljő a hitvány, ha undok nevén soká szólongatod. Túl sok szó, túl sok gondolat esett már oly dolgokról, melyeket annak a télnek maga alá kellett volna temetnie végleg.
Kaiyko azon kapja magát, hogy ujjai a tenyere sebhelyén járnak. Lepillant rá. A fehér sebhely átszel minden vele született kis barázdát a tenyerében, s ettől a látványtól valahogy most hideg fut végig a gerince mentén.
A rossz érzések egyre közelebb és közelebb kúsznak hozzá. A padló repedésein, a körülöttük forgolódók rá vetülő árnyaiban.
A férfi szavaira csak megrázza a fejét és szerényen lesüti a szemeit.*
- Nem sürgetem, mi nem érdemem még. *Yves szárnyai alatt is épp elég nehéz megvetnie a lábát, az önállóság gondolata pedig egyelőre nagyon is rémíti.
Felhajtja a maradék sört a kupából, s talán már sejthető, hogy a koppanás, mellyel a korsó asztalt ér, lesz e beszélgetés zárszava.*
- Köszönöm az italt és az elnéző társaságot *mondja.* - De most már búcsút sürgetnek a teendők, melyek a városba hoztak.
- Minden jót neked, s a Vörösnek is, ha újra együvé vetne utatok.
*Fölkel az asztaltól, s biccent a férfi felé még mielőtt kifelé indulna. Aztán viszont már nem időzik tovább. Maga mögött hagyja a Pegazus nyüzsgését és dolgára indul.*
//Mordokhai Elladur//
- Nem túl érdekes? Semmi kis kalandozás? *emeli meg egyik szemöldökét a Csontvető.* - Amíg nem próbáltál kivinni a Hermelinben egy tálcányi italt fennakadás nélkül, még nem tudod, mire találták ki a szót: kihívás.
*Persze ez csak tréfa, már attól a részétől eltekintve, hogy az utolsó szóig vérkomoly.
Nem tudja, hogy mit veszít? Hogy ne tudná. Nem akarja újra átélni. A "kalandozás" az ő számára egészen más színben mutatta meg magát. Szörnyű, félelmetes színekben, melyek megnyomorítják a lelket. S ezek a színek mintha egyre inkább szivárognának be e falakon belülre. Meglehet igaz a régi mondás, eljő a hitvány, ha undok nevén soká szólongatod. Túl sok szó, túl sok gondolat esett már oly dolgokról, melyeket annak a télnek maga alá kellett volna temetnie végleg.
Kaiyko azon kapja magát, hogy ujjai a tenyere sebhelyén járnak. Lepillant rá. A fehér sebhely átszel minden vele született kis barázdát a tenyerében, s ettől a látványtól valahogy most hideg fut végig a gerince mentén.
A rossz érzések egyre közelebb és közelebb kúsznak hozzá. A padló repedésein, a körülöttük forgolódók rá vetülő árnyaiban.
A férfi szavaira csak megrázza a fejét és szerényen lesüti a szemeit.*
- Nem sürgetem, mi nem érdemem még. *Yves szárnyai alatt is épp elég nehéz megvetnie a lábát, az önállóság gondolata pedig egyelőre nagyon is rémíti.
Felhajtja a maradék sört a kupából, s talán már sejthető, hogy a koppanás, mellyel a korsó asztalt ér, lesz e beszélgetés zárszava.*
- Köszönöm az italt és az elnéző társaságot *mondja.* - De most már búcsút sürgetnek a teendők, melyek a városba hoztak.
- Minden jót neked, s a Vörösnek is, ha újra együvé vetne utatok.
*Fölkel az asztaltól, s biccent a férfi felé még mielőtt kifelé indulna. Aztán viszont már nem időzik tovább. Maga mögött hagyja a Pegazus nyüzsgését és dolgára indul.*
7795. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:09:50
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:09:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// A kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok //
*Kedve nem rózsásodik meg látván Janemita frissességét. Keserves dolog ez, de ő mindig habzó szájjal tiltakozott az "aki szép, az reggel is szép" frázis ellen. Nem is szóval, attitűddel. Hát ezen megalapozott ellenhadjáratát döntötte romba a ragyogó szemű, vidám leány. Csakhogy le nem fejeli ismét az asztallapot: Hát hogy van mersze ilyen korai időpontban ennyire jókedvűnek, elevennek, hovatovább bájosnak lennie? Nem szégyelli menten ketté magát? Gyorsan legurítja teája maradékát. Hangol egyet-kettőt mondandóján.*
- Akár az istállóban is alhattam volna. Nekem mindig keserves a reggel, de adj még fél órát, és befejezem a szitkozódást. - *Száját elhúzva bocsánatkérően pislog a kócosra. Elcsaklizza a kenyérvéget Khan reggelijéből, a kisült szaftba tunkolja. Nyammogva ecseteli tegnapi kalandját.*
- El ne halálozzatok a nagy izgatottságban. Szóval, tegnap este még jártam egyet a forgatagon, valami íjászverseny volt a piactéren. Seregnyi szerencsétlen próbálta eltalálni a szalmabálákat, kevésnek sikerült. De akinek igen, azok kaptak egy vaskos erszényt. Köztük mondjuk Ewangel, emlékeztek rá?
*A serclivel függőleges hullámvonalat rajzol a levegőbe, a leány domborulatait illusztrálván. Aztán feldereng előtte a karcsú könnyűléptű, az imént húzott sziluettet elől-hátul egyenesre korrigálja. Remélhetőleg heves mozdulatai közepette elhadonássza a majomka közeléből a vénséges hollót. Nem tetszik neki, ahogy a vicsorkát bámulja. Vajon csőre csattintásával úgy nyitná fel a jámborul szundító jószág koponyáját, ahogy mások a pisztáciát, földimogyorót? Rili él a gyanúval, hogy ezen kérdés a gyászmadarat is foglalkoztatja. Sóhajt, úgy találja, már csak idő kérdése, mikor a lovagot válaszút elé állítja becses személye meg a kellemetlenül értelmes, obszidiánszemű szerzet között, hacsak varázsütésre össze nem barátkoznak ők ketten. Erre elenyésző esélyt lát, minél tovább bámul a méricskélőn-lesajnálón pislogó állatra, annál inkább. Na, de vissza a kiindulótémához.*
- Az elf őrszem. Tudjátok. A Hegyről. Elcsevegtünk, kellemesen. - *Jelentőségteljesen körbepillant, míg leküzdi az utolsó falatot.* - Na, találjátok ki, ki építi újra az erődöt a Kopár Sziklán? Erősebbre, nagyobbra?
*Hatásszünetet tart. Kivárja, míg a társaság mindegyik résztvevője előtt feldereng a színizom, robosztus harcos, délcegen és szilajul, mint fénykorában. Rilai szándékosan irtja emlékeiből a megtört, fakult pillantású Kagant, próbál a Hegy Urára úgy emlékezni, ahogy legtöbbször látta. Tán érthető, miért kapaszkodik ennyire a hírfoszlányba. Otthona volt Thargarod, családja az ott élő törzs.*
*Kedve nem rózsásodik meg látván Janemita frissességét. Keserves dolog ez, de ő mindig habzó szájjal tiltakozott az "aki szép, az reggel is szép" frázis ellen. Nem is szóval, attitűddel. Hát ezen megalapozott ellenhadjáratát döntötte romba a ragyogó szemű, vidám leány. Csakhogy le nem fejeli ismét az asztallapot: Hát hogy van mersze ilyen korai időpontban ennyire jókedvűnek, elevennek, hovatovább bájosnak lennie? Nem szégyelli menten ketté magát? Gyorsan legurítja teája maradékát. Hangol egyet-kettőt mondandóján.*
- Akár az istállóban is alhattam volna. Nekem mindig keserves a reggel, de adj még fél órát, és befejezem a szitkozódást. - *Száját elhúzva bocsánatkérően pislog a kócosra. Elcsaklizza a kenyérvéget Khan reggelijéből, a kisült szaftba tunkolja. Nyammogva ecseteli tegnapi kalandját.*
- El ne halálozzatok a nagy izgatottságban. Szóval, tegnap este még jártam egyet a forgatagon, valami íjászverseny volt a piactéren. Seregnyi szerencsétlen próbálta eltalálni a szalmabálákat, kevésnek sikerült. De akinek igen, azok kaptak egy vaskos erszényt. Köztük mondjuk Ewangel, emlékeztek rá?
*A serclivel függőleges hullámvonalat rajzol a levegőbe, a leány domborulatait illusztrálván. Aztán feldereng előtte a karcsú könnyűléptű, az imént húzott sziluettet elől-hátul egyenesre korrigálja. Remélhetőleg heves mozdulatai közepette elhadonássza a majomka közeléből a vénséges hollót. Nem tetszik neki, ahogy a vicsorkát bámulja. Vajon csőre csattintásával úgy nyitná fel a jámborul szundító jószág koponyáját, ahogy mások a pisztáciát, földimogyorót? Rili él a gyanúval, hogy ezen kérdés a gyászmadarat is foglalkoztatja. Sóhajt, úgy találja, már csak idő kérdése, mikor a lovagot válaszút elé állítja becses személye meg a kellemetlenül értelmes, obszidiánszemű szerzet között, hacsak varázsütésre össze nem barátkoznak ők ketten. Erre elenyésző esélyt lát, minél tovább bámul a méricskélőn-lesajnálón pislogó állatra, annál inkább. Na, de vissza a kiindulótémához.*
- Az elf őrszem. Tudjátok. A Hegyről. Elcsevegtünk, kellemesen. - *Jelentőségteljesen körbepillant, míg leküzdi az utolsó falatot.* - Na, találjátok ki, ki építi újra az erődöt a Kopár Sziklán? Erősebbre, nagyobbra?
*Hatásszünetet tart. Kivárja, míg a társaság mindegyik résztvevője előtt feldereng a színizom, robosztus harcos, délcegen és szilajul, mint fénykorában. Rilai szándékosan irtja emlékeiből a megtört, fakult pillantású Kagant, próbál a Hegy Urára úgy emlékezni, ahogy legtöbbször látta. Tán érthető, miért kapaszkodik ennyire a hírfoszlányba. Otthona volt Thargarod, családja az ott élő törzs.*
7794. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:04:37
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
//Gyógyuló sebek//
*Nőből van, és nem is vak, tudja, természetesen észrevette, hogy egy jóképű szőke fickó láthatólag nehezen szakítja el tőle a tekintetét.
Az lenne a csoda, ha nem észlelte volna, mikor egy asztalnál ülnek.
Lia a pillái alól figyeli Rendollt, majd lassan elmosolyodik, miközben a férfi leadja kettejük rendelését, sőt, még kenyeret is kér a ragu mellé, nagyon figyelmesen, bár Lia kenyér nélkül is megette volna, de így azért mégiscsak teljesebb lesz a dolog. Laktatóbb.*
~Rendollnak pedig most nagy szüksége van a jó ételekre. Hamarabb gyógyul úgy.~
*Lassan bólint.*
– Szerintem szükségünk is lesz rá. Nem akarnálak az istállóban kötözni. Máshol meg hol?
*Teljesen logikus a dolog. A városon kívül bármilyen tábor jó, de azért a nyílt utcán csak nem lehet ilyesmit intézni, ez Lia számára világos.
De a férfi hangja valahogy furcsán cseng most a fülében, pedig nyugodtan, halkan, és látszólag közönyösen beszél, és mégis.
Liának van elég ideje őt figyelni, amíg az ételre várnak, mert bár a pegazus híres a jó kiszolgálásról, de azért itt sem varázsütésre telnek meg a tányérok és érkeznek a pincérek.
Aztán a férfi következő mondata már magyarázat is Lia számára.*
~Hát emiatt.~
– Nyilván, ha kifizetjük, akkor ott is alszunk, világos *felel teljesen komolyan.* Nem érné meg különben kifizetni a szobát. Az ablakon meg csak nem kéne kiszórni az aranyat.
*Ugyanakkor most végiggondolva valóban érdekes lenne kettesben egy közös szobában. Lia úgy véli, lehet, hogy az érdekes nem is jó szó erre, sőt, meg sem közelíti a valóságot.
Ha csak visszagondol arra, mi történt a tisztáson, elönti a forróság, érzi az arca is kipirul, és sejti, hogy ez nem marad észrevétlen Rendoll előtt sem. Ugyanakkor nem ostoba csitri, hogy azon cirkuszoljon, hogy kettesben marad egy férfival, aki tetszik neki, és akit egyre jobban kedvel is.*
~Főleg úgy, hogy a csókja izzó édes bélyeg.~
*Lia halkan sóhajt, és egyelőre csak kavargatja az ételét, mintha túl meleg lenne még neki.*
– Jó étvágyat! *szól, és a férfit nézi, aki úgy tűnik, csakis a ragura koncentrál.
De aztán kiderül, hogy a látszat csal, a férfi felnéz, és találkozik a pillantásuk. Lia lassan elmosolyodik.*
– A földön? Meg máshol? A te sebesüléseddel? Most tényleg dühíteni akarsz?
*A lány hangja egyszerre morcos és kedves, érezni, hogy nem mérges egyáltalán, ugyanakkor, ha a férfi nagyon kötné az ebet a karóhoz, akkor be tudná pöccenteni.
Aztán nagy levegőt vesz.*
– Nos, a piac egy rövidebb út lenne, remélem. Kellene venni kötszernek való rongyokat, egy alsóinget, neked egy nadrágot, aztán némi lisztet és kevéske cukrot és sót is. Meg valami kannafélét és talán egy kisebb bográcsot. És ha úgy gondolod, hogy…*nyel egyet, nem jön a szájára az, hogy ha Rendoll tényleg vele akarna tartani, valahogy zavarba jön ettől, halványan elpirul, átugorja ezt a fél mondatot*, Akkor kellene egy sátor is. Nem valami csicsás darab, csak egyszerű, katonai, az tökéletes lenne.
~Meg Rhea Félelmét.~
*A gondolat önkéntelen, Lia el is pirul, hogy eszébe jut. Nem gond neki persze, hogy saját maga is begyűjtse, csakhogy nincs nála, nem számított ilyesmire, és a város kövei között nem fog találni a virágból. Arról pedig fogalma sincs, a piacon árulnak-e. Ha igen, akkor, nos, akkor nagyon nem lesz könnyű dolga, ha nem, akkor meg még nehezebb lesz.*
– Arra gondoltam, hogy ebéd után kimehetnénk körbenézni, csak egy rövidebb séta, és utána már nyugtunk lenne, átkötném a lábad, és pihenhetnénk kicsit ma. Mit szólsz hozzá? *kérdezi, de közben már ő is enni kezd.*
//Gyógyuló sebek//
*Nőből van, és nem is vak, tudja, természetesen észrevette, hogy egy jóképű szőke fickó láthatólag nehezen szakítja el tőle a tekintetét.
Az lenne a csoda, ha nem észlelte volna, mikor egy asztalnál ülnek.
Lia a pillái alól figyeli Rendollt, majd lassan elmosolyodik, miközben a férfi leadja kettejük rendelését, sőt, még kenyeret is kér a ragu mellé, nagyon figyelmesen, bár Lia kenyér nélkül is megette volna, de így azért mégiscsak teljesebb lesz a dolog. Laktatóbb.*
~Rendollnak pedig most nagy szüksége van a jó ételekre. Hamarabb gyógyul úgy.~
*Lassan bólint.*
– Szerintem szükségünk is lesz rá. Nem akarnálak az istállóban kötözni. Máshol meg hol?
*Teljesen logikus a dolog. A városon kívül bármilyen tábor jó, de azért a nyílt utcán csak nem lehet ilyesmit intézni, ez Lia számára világos.
De a férfi hangja valahogy furcsán cseng most a fülében, pedig nyugodtan, halkan, és látszólag közönyösen beszél, és mégis.
Liának van elég ideje őt figyelni, amíg az ételre várnak, mert bár a pegazus híres a jó kiszolgálásról, de azért itt sem varázsütésre telnek meg a tányérok és érkeznek a pincérek.
Aztán a férfi következő mondata már magyarázat is Lia számára.*
~Hát emiatt.~
– Nyilván, ha kifizetjük, akkor ott is alszunk, világos *felel teljesen komolyan.* Nem érné meg különben kifizetni a szobát. Az ablakon meg csak nem kéne kiszórni az aranyat.
*Ugyanakkor most végiggondolva valóban érdekes lenne kettesben egy közös szobában. Lia úgy véli, lehet, hogy az érdekes nem is jó szó erre, sőt, meg sem közelíti a valóságot.
Ha csak visszagondol arra, mi történt a tisztáson, elönti a forróság, érzi az arca is kipirul, és sejti, hogy ez nem marad észrevétlen Rendoll előtt sem. Ugyanakkor nem ostoba csitri, hogy azon cirkuszoljon, hogy kettesben marad egy férfival, aki tetszik neki, és akit egyre jobban kedvel is.*
~Főleg úgy, hogy a csókja izzó édes bélyeg.~
*Lia halkan sóhajt, és egyelőre csak kavargatja az ételét, mintha túl meleg lenne még neki.*
– Jó étvágyat! *szól, és a férfit nézi, aki úgy tűnik, csakis a ragura koncentrál.
De aztán kiderül, hogy a látszat csal, a férfi felnéz, és találkozik a pillantásuk. Lia lassan elmosolyodik.*
– A földön? Meg máshol? A te sebesüléseddel? Most tényleg dühíteni akarsz?
*A lány hangja egyszerre morcos és kedves, érezni, hogy nem mérges egyáltalán, ugyanakkor, ha a férfi nagyon kötné az ebet a karóhoz, akkor be tudná pöccenteni.
Aztán nagy levegőt vesz.*
– Nos, a piac egy rövidebb út lenne, remélem. Kellene venni kötszernek való rongyokat, egy alsóinget, neked egy nadrágot, aztán némi lisztet és kevéske cukrot és sót is. Meg valami kannafélét és talán egy kisebb bográcsot. És ha úgy gondolod, hogy…*nyel egyet, nem jön a szájára az, hogy ha Rendoll tényleg vele akarna tartani, valahogy zavarba jön ettől, halványan elpirul, átugorja ezt a fél mondatot*, Akkor kellene egy sátor is. Nem valami csicsás darab, csak egyszerű, katonai, az tökéletes lenne.
~Meg Rhea Félelmét.~
*A gondolat önkéntelen, Lia el is pirul, hogy eszébe jut. Nem gond neki persze, hogy saját maga is begyűjtse, csakhogy nincs nála, nem számított ilyesmire, és a város kövei között nem fog találni a virágból. Arról pedig fogalma sincs, a piacon árulnak-e. Ha igen, akkor, nos, akkor nagyon nem lesz könnyű dolga, ha nem, akkor meg még nehezebb lesz.*
– Arra gondoltam, hogy ebéd után kimehetnénk körbenézni, csak egy rövidebb séta, és utána már nyugtunk lenne, átkötném a lábad, és pihenhetnénk kicsit ma. Mit szólsz hozzá? *kérdezi, de közben már ő is enni kezd.*
7793. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 15:41:32
Üzenet elküldve: 2015-07-28 15:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok //
*Ennél sokkal távolabb már aligha eshetne egymástól a két lány reggeli hangulata: míg Rilai a fejadagnyi élénkítője előtt nagyjából használhatatlannak tűnik, addig Janey maga a Pegazusba szabadult napsugár. Khan épp csak beleszimatol Amon Ruadh ex-fogadósának italába, hogy visszább is húzódjon tőle. Nem finnyás, meginná ő ezt is, ha megfelelő arányban tartalmazna szeszt és minden más, annál elhanyagolhatóbb komponenst. A fekete levű serkentőről egyébként is úgy hallotta, hogy akkor az igazi, ha a lópatkó megáll benne. Kísértést érez, hogy kiszaladjon az istállóba és behozzon egyet próba gyanánt. Tisztítottat persze. Khan egy adag Sült kolbászt szemel ki magának reggeliként, majd annak rendje és módja szerint leszurkolja a 13 aranyat biztosan nem érő étel árát.
A holló idejét most leköti bendőjének tömése, ezért valószínűleg nem sokat törődik Rilai megjegyzéseivel sem, nem úgy a ruhák alatt bújkáló majommal. Sanda pillantással méri végig a szőrpamacsot, ami a lány nyaka körül tekeredik. Az intermezzo Khan számára rejtve marad, de tekintve, hogy a férfinek mennyire "kifinomult" az érzékelése, ami túlmutat egy harci szituáció határain, ez tán nem okoz hegyomlásnyi meglepetést.*
- Jó reggelt, a nagy melákot fent hagytad még aludni? - *Evőeszközöket nem használ feleslegesen, amikor ott vannak a kezei is: markába fogja a kolbászt és jókorát szakít belőle, hogy jó szokást tartva kenyérrel fojtsa le a falatot. Az étel mellé kortyolt Mézsör megpróbálja ellensúlyozni azt a hiányérzetet, ami reggel óta kínozza, csak még nem jött rá, hogy mitől. Mindenesetre a 13 arany jár érte, hisz nem holmi tolvaj ő, aki elveszi csak úgy, amit akarna.
Amikor életre kel, Rilairól úgy rí, hogy akad mesélnivalója. Ezek szerint elég volt fél pillanatra máshova pillantania, a talpraesett lány máris talált magának valamit, amivel feltölthette információraktárát.*
- Ki vele, mert mindkettőnkkel végezni fog a kíváncsiság. - *Khan annak örülne a legjobban, ha valami meló volna kilátásban, mert jó dolog a faroklóbálás, de életének viszonylag elenyésző hányadát töltötte csak ezzel eddig, s nem is most állna neki, hogy ezt szokásává tegye.*
*Ennél sokkal távolabb már aligha eshetne egymástól a két lány reggeli hangulata: míg Rilai a fejadagnyi élénkítője előtt nagyjából használhatatlannak tűnik, addig Janey maga a Pegazusba szabadult napsugár. Khan épp csak beleszimatol Amon Ruadh ex-fogadósának italába, hogy visszább is húzódjon tőle. Nem finnyás, meginná ő ezt is, ha megfelelő arányban tartalmazna szeszt és minden más, annál elhanyagolhatóbb komponenst. A fekete levű serkentőről egyébként is úgy hallotta, hogy akkor az igazi, ha a lópatkó megáll benne. Kísértést érez, hogy kiszaladjon az istállóba és behozzon egyet próba gyanánt. Tisztítottat persze. Khan egy adag Sült kolbászt szemel ki magának reggeliként, majd annak rendje és módja szerint leszurkolja a 13 aranyat biztosan nem érő étel árát.
A holló idejét most leköti bendőjének tömése, ezért valószínűleg nem sokat törődik Rilai megjegyzéseivel sem, nem úgy a ruhák alatt bújkáló majommal. Sanda pillantással méri végig a szőrpamacsot, ami a lány nyaka körül tekeredik. Az intermezzo Khan számára rejtve marad, de tekintve, hogy a férfinek mennyire "kifinomult" az érzékelése, ami túlmutat egy harci szituáció határain, ez tán nem okoz hegyomlásnyi meglepetést.*
- Jó reggelt, a nagy melákot fent hagytad még aludni? - *Evőeszközöket nem használ feleslegesen, amikor ott vannak a kezei is: markába fogja a kolbászt és jókorát szakít belőle, hogy jó szokást tartva kenyérrel fojtsa le a falatot. Az étel mellé kortyolt Mézsör megpróbálja ellensúlyozni azt a hiányérzetet, ami reggel óta kínozza, csak még nem jött rá, hogy mitől. Mindenesetre a 13 arany jár érte, hisz nem holmi tolvaj ő, aki elveszi csak úgy, amit akarna.
Amikor életre kel, Rilairól úgy rí, hogy akad mesélnivalója. Ezek szerint elég volt fél pillanatra máshova pillantania, a talpraesett lány máris talált magának valamit, amivel feltölthette információraktárát.*
- Ki vele, mert mindkettőnkkel végezni fog a kíváncsiság. - *Khan annak örülne a legjobban, ha valami meló volna kilátásban, mert jó dolog a faroklóbálás, de életének viszonylag elenyésző hányadát töltötte csak ezzel eddig, s nem is most állna neki, hogy ezt szokásává tegye.*
7792. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 13:44:53
Üzenet elküldve: 2015-07-28 13:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Zaranir elég gyorsan érzékeli, hogy a partnere nem fog megállni a saját lábán, így segítséget nyújt, akkor is, ha az a másiknak nem szimpatikus. Ezzel félig meg is akadályozza, hogy összeroggyanjon.*
-Talán egy segítő támaszt a hölgynek?
*Gáláns ajánlat és igazából Nerililnek nagyon sokáig tartana eljutni az asztalhoz, meg egyébként is, most az ő rumjától imbolyog, ennyi jár neki. Egyébként kellemesen szórakozik, mert őt tényleg nem érdekelné, hogy melyik veszti esetlegesen életét egy ilyen civódásban. Látta már Nadot részegen viaskodni, különleges szórakoztatás egy egész legénységnek. És még csak meg sem említve az egyéb szórakoztatási módot, ami nyújtott... az egész legénységnek. Jó, ha nem lett volna az Ő lánya... Ebben az aspektusban, a nő szurkálódásai szinte leperegnek róla, szó nélkül hagyja, tekintve, hogy jelenleg túlerőben vannak azok, akik nem bírnak a saját lábukon megállni. A szoknyát le is passzolja, bár belátván a helyzet reménytelenségét, ugyanis nem lesznek képes másfél józan fő terelni majdnem ennek a kétszeresét úgy, hogy abból ne legyen fennakadás. Ekkor hangosan is elneveti magát, bár nem érthetik a közelében, hogy min, majd gyorsan elzárja a szelepet. Elképzelte, ahogy másnaposan a tömlöcben fejtik meg, hogy mit keresnek itt. Meg alapjában, egy háromszoros másnaposság mindig vicces, csökkentett módú zombijárvány. Ő olyankor kellemesen helyez el a környezetben tengervízzel töltött rumosüvegeket és megcsodálja az eredményt.*
-Menjünk!
//Tökkelütött egy társaság//
*Zaranir elég gyorsan érzékeli, hogy a partnere nem fog megállni a saját lábán, így segítséget nyújt, akkor is, ha az a másiknak nem szimpatikus. Ezzel félig meg is akadályozza, hogy összeroggyanjon.*
-Talán egy segítő támaszt a hölgynek?
*Gáláns ajánlat és igazából Nerililnek nagyon sokáig tartana eljutni az asztalhoz, meg egyébként is, most az ő rumjától imbolyog, ennyi jár neki. Egyébként kellemesen szórakozik, mert őt tényleg nem érdekelné, hogy melyik veszti esetlegesen életét egy ilyen civódásban. Látta már Nadot részegen viaskodni, különleges szórakoztatás egy egész legénységnek. És még csak meg sem említve az egyéb szórakoztatási módot, ami nyújtott... az egész legénységnek. Jó, ha nem lett volna az Ő lánya... Ebben az aspektusban, a nő szurkálódásai szinte leperegnek róla, szó nélkül hagyja, tekintve, hogy jelenleg túlerőben vannak azok, akik nem bírnak a saját lábukon megállni. A szoknyát le is passzolja, bár belátván a helyzet reménytelenségét, ugyanis nem lesznek képes másfél józan fő terelni majdnem ennek a kétszeresét úgy, hogy abból ne legyen fennakadás. Ekkor hangosan is elneveti magát, bár nem érthetik a közelében, hogy min, majd gyorsan elzárja a szelepet. Elképzelte, ahogy másnaposan a tömlöcben fejtik meg, hogy mit keresnek itt. Meg alapjában, egy háromszoros másnaposság mindig vicces, csökkentett módú zombijárvány. Ő olyankor kellemesen helyez el a környezetben tengervízzel töltött rumosüvegeket és megcsodálja az eredményt.*
-Menjünk!
7791. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 13:11:38
Üzenet elküldve: 2015-07-28 13:11:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Összevont szemöldökkel hallgatja Hópihe magyarázatát. Ami egyenlő a semmivel. Szemöldökét felvonja, ahogy az újabb adag italt hajtja le. Szemeit továbbra is a fehérhajún tartja. Persze Vöröskének sem kell több, máris jön a nyálas szülői érdeklődés. Pontosan emlékszik, hogy mit mondott neki egykor Hópihe. Még így, tudatán kívül is. Legszívesebben újabb poharat vágna az ostobához.*
- Nem mindegy, hogy kik a szüleid. Azok nem jók semmire. De semmiree. *Mondja, s az utolsó szót elnyújtja.
Persze már jön is Dynti, hogy kiverjék egymásból a szuszt. Előfordul ez velük, nem is oly ritkán. Valakin le kell vezetni a feszültséget. Ő éles, csípős nyelvével szereti, de persze a lány mindig magára veszi a dolgokat, s mivel annyira szereti a bunyót, élcelődésük mindig verekedésbe torkollik. Hol teljes részegségükbe, hol józanságukba. Mindkettő ártalmas rájuk nézve. Támadása sikeres, de a némber meg sem moccan. Szemeit összeszűkíti egy pillanatra, hogy miből van ez a részeg nő, de annak tetemes mancsai, már a torkán vannak.*
- Mi van neked, medvekezed? *Hörgi, miközben próbál szabadulni. Nem fogja a csuklókat megfogni, tudja, hogy ilyenkor az semmit sem ér.
Mire ökle eltalálja a gyomrot, addigra Lopótök is megérkezik. Torkán enyhül a fojtás, de pár napig azért még látszani fognak a vaskos ujjak nyomai. A másik nő, szinte oda libben elé. Szemeit összeszűkíti, csakhogy összpontosítani tudjon látására, s a látható csípőmozgásra.*
- Ágyelő? *Dülleszti ki szemeit, majd elgondolkozik rajta. Végül is ez is az örökélet egyik formája. Valahol mindig ott lenne, s mindig szem előtt lenne. Róla beszélnének, néznék szép testvarrtjait. A gondolat még tetszik is neki.
A szavak alig jutnak el tudatához, de mintha Lopótök utasítgatná őket. Valami felöltözést mond. Heves bólogatásba kezd, hiszen ő is ugyanezt kérte. Igaz a másik kettőtől, kiknek hiába beszélhet. S mintha Nerilil szavaira csak úgy figyelnének.
~Mh, ez még kapóra jöhet.~
Gondolkodik, majd hagyja, hogy felöltöztessék. Halk, majd éles kacagásba kezd. S ekkor jutnak el füléig Dynti szavai.*
- Jah, nem ciki. Csak gyengének tűnünk. Legyőztél valami vékonyka szőkét, majd egy benga állatod. Bezzeg a harmadikkal már nem tudtál mit csinálni. *Nem azért mérges a lányra, mert vesztett. Hanem azért, mert száz aranya bánta a dolgot. Feltett rá pénzt, s ez a hálátlan. Pimasz, pisze orrát felvonva fordítja el tekintetét.
Mégis engedelmeskedik a lány szavainak. Kezeit felemeli, s hagyja, hogy felöltöztessék. Miért is ne hagyná? Addig is vele van foglalkozva. Majd megérzi a lány ajkait csupasz bőrén. Hangos kacagásba kezd, majd szemeivel a Szőkeséget keresi meg.*
- Mi az, már képtelen vagy egy nőt rendesen kielégíteni?
*Kacagja, de azért hagyja magát. Lábait lóbálja az asztalról, hisz úgysem érnek le. Az ajkaira ért apró leheletet viszonozza. S közben szemérmetlenül vigyorog a másikra. Ahogy cirógatják mezítlen combját, kezei újra Nerilil bőrére téved. Annak nyakára, majd dekoltázsára. Szédülését enyhítve csak egy dologra koncentrál. De a szoknya hamar kézbe kerül, s már adják is fel rá. Majd egy könnyed ugrással érkezik meg a talajra. Persze Vöröske, s En is tudatják már, hogy készen vannak. Szürke szemei csak úgy villannak.*
- Mi még játszunk! *Feleli, az épp csípőjére adott csókolás közepette. De a játék sajnos hamar véget ér, s halk sóhajt hallat. Az asztal felé fordulva felkapja az övét, melyen szablyája függ, s a tenyérnyi széles kelléket felcsatolja szoknyájára. Csizmáit nem találja. Lehajolva az asztal alá négykézláb kezdi el keresni, majd mikor megtalálja, csak könnyedén leül, s egyesével ráncigálja lábaihoz.*
- Na menjünk!
*Jelenti ki, miután végzett, s ahogy feláll az asztal aljához vágja a fejét. Ez egy pillanatra kijózanítja. Kimászva az alól, immár óvatosabb lendülettel áll fel. Kicsit szédülve, jobbra balra járkálva indul meg a kijárat felé.*
- Gyerünk, ti lusta csürhe!
//Tökkelütött egy társaság//
*Összevont szemöldökkel hallgatja Hópihe magyarázatát. Ami egyenlő a semmivel. Szemöldökét felvonja, ahogy az újabb adag italt hajtja le. Szemeit továbbra is a fehérhajún tartja. Persze Vöröskének sem kell több, máris jön a nyálas szülői érdeklődés. Pontosan emlékszik, hogy mit mondott neki egykor Hópihe. Még így, tudatán kívül is. Legszívesebben újabb poharat vágna az ostobához.*
- Nem mindegy, hogy kik a szüleid. Azok nem jók semmire. De semmiree. *Mondja, s az utolsó szót elnyújtja.
Persze már jön is Dynti, hogy kiverjék egymásból a szuszt. Előfordul ez velük, nem is oly ritkán. Valakin le kell vezetni a feszültséget. Ő éles, csípős nyelvével szereti, de persze a lány mindig magára veszi a dolgokat, s mivel annyira szereti a bunyót, élcelődésük mindig verekedésbe torkollik. Hol teljes részegségükbe, hol józanságukba. Mindkettő ártalmas rájuk nézve. Támadása sikeres, de a némber meg sem moccan. Szemeit összeszűkíti egy pillanatra, hogy miből van ez a részeg nő, de annak tetemes mancsai, már a torkán vannak.*
- Mi van neked, medvekezed? *Hörgi, miközben próbál szabadulni. Nem fogja a csuklókat megfogni, tudja, hogy ilyenkor az semmit sem ér.
Mire ökle eltalálja a gyomrot, addigra Lopótök is megérkezik. Torkán enyhül a fojtás, de pár napig azért még látszani fognak a vaskos ujjak nyomai. A másik nő, szinte oda libben elé. Szemeit összeszűkíti, csakhogy összpontosítani tudjon látására, s a látható csípőmozgásra.*
- Ágyelő? *Dülleszti ki szemeit, majd elgondolkozik rajta. Végül is ez is az örökélet egyik formája. Valahol mindig ott lenne, s mindig szem előtt lenne. Róla beszélnének, néznék szép testvarrtjait. A gondolat még tetszik is neki.
A szavak alig jutnak el tudatához, de mintha Lopótök utasítgatná őket. Valami felöltözést mond. Heves bólogatásba kezd, hiszen ő is ugyanezt kérte. Igaz a másik kettőtől, kiknek hiába beszélhet. S mintha Nerilil szavaira csak úgy figyelnének.
~Mh, ez még kapóra jöhet.~
Gondolkodik, majd hagyja, hogy felöltöztessék. Halk, majd éles kacagásba kezd. S ekkor jutnak el füléig Dynti szavai.*
- Jah, nem ciki. Csak gyengének tűnünk. Legyőztél valami vékonyka szőkét, majd egy benga állatod. Bezzeg a harmadikkal már nem tudtál mit csinálni. *Nem azért mérges a lányra, mert vesztett. Hanem azért, mert száz aranya bánta a dolgot. Feltett rá pénzt, s ez a hálátlan. Pimasz, pisze orrát felvonva fordítja el tekintetét.
Mégis engedelmeskedik a lány szavainak. Kezeit felemeli, s hagyja, hogy felöltöztessék. Miért is ne hagyná? Addig is vele van foglalkozva. Majd megérzi a lány ajkait csupasz bőrén. Hangos kacagásba kezd, majd szemeivel a Szőkeséget keresi meg.*
- Mi az, már képtelen vagy egy nőt rendesen kielégíteni?
*Kacagja, de azért hagyja magát. Lábait lóbálja az asztalról, hisz úgysem érnek le. Az ajkaira ért apró leheletet viszonozza. S közben szemérmetlenül vigyorog a másikra. Ahogy cirógatják mezítlen combját, kezei újra Nerilil bőrére téved. Annak nyakára, majd dekoltázsára. Szédülését enyhítve csak egy dologra koncentrál. De a szoknya hamar kézbe kerül, s már adják is fel rá. Majd egy könnyed ugrással érkezik meg a talajra. Persze Vöröske, s En is tudatják már, hogy készen vannak. Szürke szemei csak úgy villannak.*
- Mi még játszunk! *Feleli, az épp csípőjére adott csókolás közepette. De a játék sajnos hamar véget ér, s halk sóhajt hallat. Az asztal felé fordulva felkapja az övét, melyen szablyája függ, s a tenyérnyi széles kelléket felcsatolja szoknyájára. Csizmáit nem találja. Lehajolva az asztal alá négykézláb kezdi el keresni, majd mikor megtalálja, csak könnyedén leül, s egyesével ráncigálja lábaihoz.*
- Na menjünk!
*Jelenti ki, miután végzett, s ahogy feláll az asztal aljához vágja a fejét. Ez egy pillanatra kijózanítja. Kimászva az alól, immár óvatosabb lendülettel áll fel. Kicsit szédülve, jobbra balra járkálva indul meg a kijárat felé.*
- Gyerünk, ti lusta csürhe!
7790. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 09:21:47
Üzenet elküldve: 2015-07-28 09:21:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok//
*Előbb-utóbb megunja a cseverészést és minden egyéb lényegében feleslegessé vált tevékenységet. Kitámasztja magát lovagja hátával, összekulcsolja a férfi alhasán hosszú ujjacskáit, majd belefúrva kis fejét az izmok sokaságába álomba szenderül Balthy ringató nyergében. Hacsak nem kezdenek vágtába, a kócos félvér szándékozik végigszundikálni az utat, néha megszorítja a kolosszus derekát, hogy jelezze ottlétét.
Mire legközelebb hajlandó körbenézni, már a fogadó előtt kísérgetik lovaikat a számukra kijelölt helyekre, míg Janey földet érése után megint igyekszik kikerülni a fekete csatamén gyilkos hatósugarából, bár óvatossága a közelmúlt tapasztalatai szerint alaptalan.
A félvér támogat minden olyan ötletet, ami megtisztulásukat segíti, lerészegíti, szórakoztatja, majd ágyba dugja őket. Khan szavain csüng egy picit, hogy eldöntse, beéri-e egy dézsányi vízzel és egy kis szappannal, vagy rontsa a levegőt a Fördőházban. Hamar dönt a Fogadó mellett, nem szeretne ma már utazni, mulatni egyet annál inkább vágyik a szíve.
Reményei szerint csatlakoznak hozzá a többiek is, mert ő bizonyBort vesz, és ki is csengeti a csaplárnak a 9 aranyat. Akárhogy is alakul, a nap egy részét késdobálással és kártyázással tölti, remélve, hogy Gabrien vele tart és nem feltétlen robbant ki tömegverekedést.
S mikor kellően kifáradt és elbódult a városi bor utolsó kortyaitól, akkor tér meg pihenni.
Reggel, mint aki a nappal született újjá, úgy toppan Khan és Riali mellé, utóbbira szélesen rávigyorogva.*
-Nahát, majd' olyan kócos vagy, mint én. Tán az istállóban altattak?
*Érdeklődik lecsüccsenve a kerekasztalhoz, onnan szemlélve meg Khan madarát, majd a szürke csíkos farkú prémes dolgot Riali nyakában. Fogalma sincs, honnan szedték a szerzeteket és mi célból gyűjtötték őket maguk mellé, de annyira nem is érdekli, hogy rákérdezzen. Vásári zsákmány talán, így Janey csak lapoz egyet gondolatainak lapjai között.
Csendben hallgatja a beszélgetés menetét és magában konstatálja, hogy Riali roppant boldogtalannak tűnik. Még.*
-Na és miféle?
*Kérdez rá a tervre bővebb ismertetést várva, mint annak puszta léte. Érdeklődés csillan kékjeiben, majd felkönyököl az asztalra, hogy oldalvást megdőlve fürkéssze a kereskedőlány arcát.*
*Előbb-utóbb megunja a cseverészést és minden egyéb lényegében feleslegessé vált tevékenységet. Kitámasztja magát lovagja hátával, összekulcsolja a férfi alhasán hosszú ujjacskáit, majd belefúrva kis fejét az izmok sokaságába álomba szenderül Balthy ringató nyergében. Hacsak nem kezdenek vágtába, a kócos félvér szándékozik végigszundikálni az utat, néha megszorítja a kolosszus derekát, hogy jelezze ottlétét.
Mire legközelebb hajlandó körbenézni, már a fogadó előtt kísérgetik lovaikat a számukra kijelölt helyekre, míg Janey földet érése után megint igyekszik kikerülni a fekete csatamén gyilkos hatósugarából, bár óvatossága a közelmúlt tapasztalatai szerint alaptalan.
A félvér támogat minden olyan ötletet, ami megtisztulásukat segíti, lerészegíti, szórakoztatja, majd ágyba dugja őket. Khan szavain csüng egy picit, hogy eldöntse, beéri-e egy dézsányi vízzel és egy kis szappannal, vagy rontsa a levegőt a Fördőházban. Hamar dönt a Fogadó mellett, nem szeretne ma már utazni, mulatni egyet annál inkább vágyik a szíve.
Reményei szerint csatlakoznak hozzá a többiek is, mert ő bizonyBort vesz, és ki is csengeti a csaplárnak a 9 aranyat.
Akárhogy is alakul, a nap egy részét késdobálással és kártyázással tölti, remélve, hogy Gabrien vele tart és nem feltétlen robbant ki tömegverekedést.S mikor kellően kifáradt és elbódult a városi bor utolsó kortyaitól, akkor tér meg pihenni.
Reggel, mint aki a nappal született újjá, úgy toppan Khan és Riali mellé, utóbbira szélesen rávigyorogva.*
-Nahát, majd' olyan kócos vagy, mint én. Tán az istállóban altattak?
*Érdeklődik lecsüccsenve a kerekasztalhoz, onnan szemlélve meg Khan madarát, majd a szürke csíkos farkú prémes dolgot Riali nyakában. Fogalma sincs, honnan szedték a szerzeteket és mi célból gyűjtötték őket maguk mellé, de annyira nem is érdekli, hogy rákérdezzen. Vásári zsákmány talán, így Janey csak lapoz egyet gondolatainak lapjai között.
Csendben hallgatja a beszélgetés menetét és magában konstatálja, hogy Riali roppant boldogtalannak tűnik. Még.*
-Na és miféle?
*Kérdez rá a tervre bővebb ismertetést várva, mint annak puszta léte. Érdeklődés csillan kékjeiben, majd felkönyököl az asztalra, hogy oldalvást megdőlve fürkéssze a kereskedőlány arcát.*
7789. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-28 00:27:59
Üzenet elküldve: 2015-07-28 00:27:59
ÚJ
![>Amallie T Leser [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9980_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Be lép az üresnek nem mondható fogadóba, látszik hogy este van és sok a már szomjas vendég és az utazók, kalandorok, akik csak vacsorázni és szállást kérni térnek be ilyen helyre. Hátrafésüli kezeivel a haját és laza tartással indul meg a pulthoz, hogy egy étlapot a kezébe véve eldöntse mit egyen, mert bizony ez a sok gyaloglás éhessé és fáradttá tette.
Rendel egy adag Sült szalonnát, fizet érte 10 aranyat, majd amíg az készül egy pohár Almabort, amiért 10 aranyat dob a fogadósnak az asztalra, majd jobb kezébe véve a poharat ízlelgeti és forgatja a poharat, mielőtt vörös ajkaihoz emelve belekortyolna, eközben baljával a pulton dobolgat és várja, hogy megérkezzen vacsorája.
Amint megkapja azt a baljába véve lefordul a székről a pult elől lábai lendítésével és a földre érve megindul egy üres asztalhoz, ahová leülve a mellette lévő székre dobja fel lábait keresztbe téve, jelezve azt is, hogy őt bizony senki se zavarhatja meg, nem kell neki társaság. Komótosan falatozik és kortyolgat a borból mellé, mikor épp nem jobb mutatóujjával köröz a pohár száján.*
~Átkozott egy hely ez, de most már ha idáig eljöttem kinyomozom mi van a kis vöröskével és utána majd elválik, hogyan tovább.~
*A vacsora és a bor végeztével ledobja lábait a székről és el indul lassan a fogadós felé, tenyerébe kis erszénnyel, amibe már kiszámolta a szoba árát, ezt dobálgatja is kicsit unottan.*
-Egy szobát ma estére! *Szólal meg és kifizeti a Szobát a szütyőben lévő 14 arannyal. Mivel ezzel meg is van és kap egy kulcsot is, amivel megindulhat lepihenni nem is tétovázik sokat és a lépcsők felé veszi az irányt.*
Rendel egy adag Sült szalonnát, fizet érte 10 aranyat
, majd amíg az készül egy pohár Almabort, amiért 10 aranyat dob a fogadósnak az asztalra, majd jobb kezébe véve a poharat ízlelgeti és forgatja a poharat, mielőtt vörös ajkaihoz emelve belekortyolna, eközben baljával a pulton dobolgat és várja, hogy megérkezzen vacsorája.Amint megkapja azt a baljába véve lefordul a székről a pult elől lábai lendítésével és a földre érve megindul egy üres asztalhoz, ahová leülve a mellette lévő székre dobja fel lábait keresztbe téve, jelezve azt is, hogy őt bizony senki se zavarhatja meg, nem kell neki társaság. Komótosan falatozik és kortyolgat a borból mellé, mikor épp nem jobb mutatóujjával köröz a pohár száján.*
~Átkozott egy hely ez, de most már ha idáig eljöttem kinyomozom mi van a kis vöröskével és utána majd elválik, hogyan tovább.~
*A vacsora és a bor végeztével ledobja lábait a székről és el indul lassan a fogadós felé, tenyerébe kis erszénnyel, amibe már kiszámolta a szoba árát, ezt dobálgatja is kicsit unottan.*
-Egy szobát ma estére! *Szólal meg és kifizeti a Szobát a szütyőben lévő 14 arannyal.
Mivel ezzel meg is van és kap egy kulcsot is, amivel megindulhat lepihenni nem is tétovázik sokat és a lépcsők felé veszi az irányt.*
7788. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-27 21:40:10
Üzenet elküldve: 2015-07-27 21:40:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*A szeme nem tud elszakadni a látványtól hiába, pedig feltűnik neki, hogy a Lia észrevette, gyakran szemléli őt. Meghallgatja, hogy mit is szeretne hölgye, aztán odaintve a fogadóst egy megfelelőnek látszó pillanatban leadja a rendelést magának is Őzragu levest rendel, mint Liának20aranyért.. Még mindig nincs igazán étvágya, de tudja jól, ha meg akar erősödni és gyorsan akar megerősödni a sérülés után, akkor enni kell. A leves pedig jónak tűnik erre a célra. Megrendeli a Teát is4aranyért. Ő valami mást inna, ami esetleg pótolja is az elvesztett vérmennyiségét valamennyire, így magánakBort rendel 10 aranyért. mindehhez még kér maguknak két Szelet kenyeret 4 aranyért. *
-Igazad van jobb, ha kiveszek egy szobát, amikor megettük az ételt. Azt hiszem erre a célra az tökéletesen megfelel.
*Igyekszik közömbös hangon beszélni, de már előre kimelegszik a gondolatra, hogy ő és Lia odafent, egyedül, a szoba nyugalmában ketten. Ráadásul a sérülés a combján van és ha gyönyörű hölgye ott fog matatni, akkor nem lesz könnyű megállni, hogy ne érintse. Az előbb mikor megnyalta az ajkát neki máris egy kicsit felgyorsult ereiben a vér. Tudja nehéz lesz magát távol tartania tőle és megadni az időt, amit kért. Persze uralkodni fog magán a kedvéért ez természetes, csak az a kérdés, hogy mennyi ideig lesz rá képes. Azért amikor az étel megérkezik nyugodtan lát hozzá az evéshez és nem mutatja a belső nyugtalanságot. Jó étvágyat kívánva Liának kezdi el kanalazni a levest és teljesen nyugodt hangon hagyja el a száját a következő mondat is.*
-Gondolom, ha kivesszük a szobát, akkor már ott is alhatunk majd ma, ha csak nem volt más terved. Gondolom a szabad ég alatt éjszakázásból kijutott eddig és te is szívesebben aludnál most már kényelmesen.
*Nem néz a lányra miközben ezeket mondja, a levesre figyel, amiből egy húsdarabot mer a kanalára. Tudja, ha felnézne arcáról könnyen leolvasható lenne a zavara.*
~Belemész? Itt alszunk, együtt? Vajon feltűnik, hogy csak egy szoba és akkor megvan az esélye, hogy megint együtt legyünk, akár úgy, ahogy a tisztáson, olyan közel.~
*Kívülről mit sem mutat a belső feszültségből. Továbbra is nyugodtan eszik, de amikor felnéz Lia kékjeibe kicsit tényleg zavart érez az elmondottaktól. Nem tudja, hogy fogadja ezt az ötletet a lány.*
-Persze én a földön alszom, majd ha akarod. Így gazdaságosabb lenne, de nem is muszáj itt maradnom. Te itt alhatsz én pedig, majd reggelre visszajövök.
*Visszakozik végül is, mert nem akarja erőltetni a dolgot. Mindegy, hogy vágyai mit diktálnak és szíve mit akar, a lényeg most Hölgye akarata. Ha ő várni akar még, akkor tiszteletben fogja tartani amíg csak szükséges. Ha nem tudja meggyőzni, hogy igazán maga mellé akarja, akkor nincs is értelme közelednie. Elhatározza, hogy megvárja, amíg, majd magához hívja. Ha nem teszi ő leküzdi magában a vágyat, hogy ölelje. Szereti ezt biztosan érzi azt szeretné, ha nem maradna benne kétség, vagy félelem a jövőt illetően, ha őt választja. Ehhez nyilván időre van szüksége, hiszen mondta is. Kanalazza tovább a levest és közben küld egy mosolyt a lány felé.*
-Mond mit kell, majd beszereznünk a piacon, hogy a készleteidet fel tudjuk tölteni? Mire van szükség?Sebkötözőre biztosan.
*Mosolyog újra és örül, hogy az új témával el tudja terelni egy kicsit a gondolatait arról mi is lesz, majd ma este mikor újra rájuk borul az éjszaka nyugalma.*
*A szeme nem tud elszakadni a látványtól hiába, pedig feltűnik neki, hogy a Lia észrevette, gyakran szemléli őt. Meghallgatja, hogy mit is szeretne hölgye, aztán odaintve a fogadóst egy megfelelőnek látszó pillanatban leadja a rendelést magának is Őzragu levest rendel, mint Liának20aranyért.
. Még mindig nincs igazán étvágya, de tudja jól, ha meg akar erősödni és gyorsan akar megerősödni a sérülés után, akkor enni kell. A leves pedig jónak tűnik erre a célra. Megrendeli a Teát is4aranyért. Ő valami mást inna, ami esetleg pótolja is az elvesztett vérmennyiségét valamennyire, így magánakBort rendel 10 aranyért. mindehhez még kér maguknak két Szelet kenyeret 4 aranyért. *-Igazad van jobb, ha kiveszek egy szobát, amikor megettük az ételt. Azt hiszem erre a célra az tökéletesen megfelel.
*Igyekszik közömbös hangon beszélni, de már előre kimelegszik a gondolatra, hogy ő és Lia odafent, egyedül, a szoba nyugalmában ketten. Ráadásul a sérülés a combján van és ha gyönyörű hölgye ott fog matatni, akkor nem lesz könnyű megállni, hogy ne érintse. Az előbb mikor megnyalta az ajkát neki máris egy kicsit felgyorsult ereiben a vér. Tudja nehéz lesz magát távol tartania tőle és megadni az időt, amit kért. Persze uralkodni fog magán a kedvéért ez természetes, csak az a kérdés, hogy mennyi ideig lesz rá képes. Azért amikor az étel megérkezik nyugodtan lát hozzá az evéshez és nem mutatja a belső nyugtalanságot. Jó étvágyat kívánva Liának kezdi el kanalazni a levest és teljesen nyugodt hangon hagyja el a száját a következő mondat is.*
-Gondolom, ha kivesszük a szobát, akkor már ott is alhatunk majd ma, ha csak nem volt más terved. Gondolom a szabad ég alatt éjszakázásból kijutott eddig és te is szívesebben aludnál most már kényelmesen.
*Nem néz a lányra miközben ezeket mondja, a levesre figyel, amiből egy húsdarabot mer a kanalára. Tudja, ha felnézne arcáról könnyen leolvasható lenne a zavara.*
~Belemész? Itt alszunk, együtt? Vajon feltűnik, hogy csak egy szoba és akkor megvan az esélye, hogy megint együtt legyünk, akár úgy, ahogy a tisztáson, olyan közel.~
*Kívülről mit sem mutat a belső feszültségből. Továbbra is nyugodtan eszik, de amikor felnéz Lia kékjeibe kicsit tényleg zavart érez az elmondottaktól. Nem tudja, hogy fogadja ezt az ötletet a lány.*
-Persze én a földön alszom, majd ha akarod. Így gazdaságosabb lenne, de nem is muszáj itt maradnom. Te itt alhatsz én pedig, majd reggelre visszajövök.
*Visszakozik végül is, mert nem akarja erőltetni a dolgot. Mindegy, hogy vágyai mit diktálnak és szíve mit akar, a lényeg most Hölgye akarata. Ha ő várni akar még, akkor tiszteletben fogja tartani amíg csak szükséges. Ha nem tudja meggyőzni, hogy igazán maga mellé akarja, akkor nincs is értelme közelednie. Elhatározza, hogy megvárja, amíg, majd magához hívja. Ha nem teszi ő leküzdi magában a vágyat, hogy ölelje. Szereti ezt biztosan érzi azt szeretné, ha nem maradna benne kétség, vagy félelem a jövőt illetően, ha őt választja. Ehhez nyilván időre van szüksége, hiszen mondta is. Kanalazza tovább a levest és közben küld egy mosolyt a lány felé.*
-Mond mit kell, majd beszereznünk a piacon, hogy a készleteidet fel tudjuk tölteni? Mire van szükség?Sebkötözőre biztosan.
*Mosolyog újra és örül, hogy az új témával el tudja terelni egy kicsit a gondolatait arról mi is lesz, majd ma este mikor újra rájuk borul az éjszaka nyugalma.*
7787. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-27 20:40:55
Üzenet elküldve: 2015-07-27 20:40:55
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Szerencsejátékok//
//Negyvenes//
*Ismét egy olyan lapot kap, ami inkább a Fekete Griffnél lenne nyerő. Elhúzza száját, és még el is néz a Griff asztalához, ahol egy árva lélek sem tartózkodik. Ha a hóhajú mágus ott marad, már lehetséges, hogy megkopasztotta volna a férfit, de itt a negyvenes asztalnál ez ideáig csak őt kopasztják, és könnyen lehet, hogy ez most sem lesz majd másképpen. Most érzi csak, milyen messzire is kerül a negyventől. Egyik ellenfele lapot húz, a másik pedig cserél. Vagy azért cserél, mert nevetségesen alacsony a lapja értéke, vagy azért, mert a nagy húzásokban túlhaladta a negyvenet, és most dobálnia kell. Sajnos hiába szeretne a hóhajú mágus néha újításokkal is szolgálni, és nem mindig ugyan azt cselekedni, de sajnos vert helyzetben semmi mást nem tehet, mint kapaszkodni és kapaszkodni.*
-Ismét lapot húzok.
*Reméli, hogy magas értékű lapot húz, mondjuk egy királyt, vagy egy királynőt, azzal igencsak fel tudná tornázni magát, és pillanatok alatt meg is tudná fordítani az állást.*
//Szerencsejátékok//
//Negyvenes//
*Ismét egy olyan lapot kap, ami inkább a Fekete Griffnél lenne nyerő. Elhúzza száját, és még el is néz a Griff asztalához, ahol egy árva lélek sem tartózkodik. Ha a hóhajú mágus ott marad, már lehetséges, hogy megkopasztotta volna a férfit, de itt a negyvenes asztalnál ez ideáig csak őt kopasztják, és könnyen lehet, hogy ez most sem lesz majd másképpen. Most érzi csak, milyen messzire is kerül a negyventől. Egyik ellenfele lapot húz, a másik pedig cserél. Vagy azért cserél, mert nevetségesen alacsony a lapja értéke, vagy azért, mert a nagy húzásokban túlhaladta a negyvenet, és most dobálnia kell. Sajnos hiába szeretne a hóhajú mágus néha újításokkal is szolgálni, és nem mindig ugyan azt cselekedni, de sajnos vert helyzetben semmi mást nem tehet, mint kapaszkodni és kapaszkodni.*
-Ismét lapot húzok.
*Reméli, hogy magas értékű lapot húz, mondjuk egy királyt, vagy egy királynőt, azzal igencsak fel tudná tornázni magát, és pillanatok alatt meg is tudná fordítani az állást.*
7786. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-27 18:03:48
Üzenet elküldve: 2015-07-27 18:03:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Aelala//
*Felkacag, ahogy a nő is viccelődni kezd, majd megvárja míg a neki legjobban tetsző italt kiválasztja.
Gyssának nem szokott senki italt venni, legfeljebb megkínálni szokták egy tál mogyoróból, vagy éppen egy kancsó vízből, így szerencsére ő nem veszi zokon, hogy egy férfi sem esdeklik a kegyeiért. Nem hibáztatja őket, hiszen alkatra olyan, mint egy kislány, vagy inkább kisfiú, még a gnómoknál is laposnak és koszos képűnek számít.*
- Rendben. *Válaszol, ahogy a másik felveti a csendes hely kérdését. Nincs kifogása, bár nem tudja ilyen tobzódás közepette találnak e csendes helyet. Gyssa a fal mellett lévő székre szavaz és fel is pattan, miután italát letette az asztallapra. Amint elhelyezkedett Aelala már mesélni is kezd, amire kerek szemekkel figyel.*
- Nahát. *Mondja, meglepődve. Ám nem a szerkezeten lepődik meg, inkább a tüzes fáklyákkal való dobálózás az ami elképeszti. Kicsit meg is illetődik, amikor a bárd a sípládát tartja döbbenetesnek, s nem azt hogy egy ilyen kis termetű szerzet a rövid karjaival képes égő botokkal játszadozni.*
- Öh... *Akad el a hangja, de gyors torok köszörüléssel kijavítja.* Hallottam már ilyesmiről. Khm... Ám a dobokban nem vagyok biztos, de a sípokban igen. Nagy karral az oldalán kell tekerni, ám úgy tudom igen nehéz. Voltak ilyen hangszerek a hazámban, levegővel működnek. Amit én hallottam nem tetszett, olyan hamiskás, nem olyan mint egy furulya, amin te játszol. *Vonja meg a vállát aggodalmas képpel. Nem ért a zenéhez, ezért zene szerkezeteket sem csinált, vagy tervezett sosem. Meghagyta ezeket a hozzá értőknek.*
- Egedül látta a lányt, vagy társasággal? Tudod, fárasztó egy olyat működtetni még egy ember lánynak is. Mi meg ugye, hát elég rövidke a karunk ilyen művelethez. *Mondja, miközben kinyújtja a karját és szomorúan végig néz rajta, majd elmosolyodik a nő felé, hogy jelezze, csak viccel. Nem bánja, hogy rövid a karja amíg tud hasznos dolgokat csinálni vele.*
- Amíg van vas, réz és acél, s egy jó kovácstűzhely már csak kreativitás kérdése az egész. *Mosolyog, majd kortyol az italából.*
//Aelala//
*Felkacag, ahogy a nő is viccelődni kezd, majd megvárja míg a neki legjobban tetsző italt kiválasztja.
Gyssának nem szokott senki italt venni, legfeljebb megkínálni szokták egy tál mogyoróból, vagy éppen egy kancsó vízből, így szerencsére ő nem veszi zokon, hogy egy férfi sem esdeklik a kegyeiért. Nem hibáztatja őket, hiszen alkatra olyan, mint egy kislány, vagy inkább kisfiú, még a gnómoknál is laposnak és koszos képűnek számít.*
- Rendben. *Válaszol, ahogy a másik felveti a csendes hely kérdését. Nincs kifogása, bár nem tudja ilyen tobzódás közepette találnak e csendes helyet. Gyssa a fal mellett lévő székre szavaz és fel is pattan, miután italát letette az asztallapra. Amint elhelyezkedett Aelala már mesélni is kezd, amire kerek szemekkel figyel.*
- Nahát. *Mondja, meglepődve. Ám nem a szerkezeten lepődik meg, inkább a tüzes fáklyákkal való dobálózás az ami elképeszti. Kicsit meg is illetődik, amikor a bárd a sípládát tartja döbbenetesnek, s nem azt hogy egy ilyen kis termetű szerzet a rövid karjaival képes égő botokkal játszadozni.*
- Öh... *Akad el a hangja, de gyors torok köszörüléssel kijavítja.* Hallottam már ilyesmiről. Khm... Ám a dobokban nem vagyok biztos, de a sípokban igen. Nagy karral az oldalán kell tekerni, ám úgy tudom igen nehéz. Voltak ilyen hangszerek a hazámban, levegővel működnek. Amit én hallottam nem tetszett, olyan hamiskás, nem olyan mint egy furulya, amin te játszol. *Vonja meg a vállát aggodalmas képpel. Nem ért a zenéhez, ezért zene szerkezeteket sem csinált, vagy tervezett sosem. Meghagyta ezeket a hozzá értőknek.*
- Egedül látta a lányt, vagy társasággal? Tudod, fárasztó egy olyat működtetni még egy ember lánynak is. Mi meg ugye, hát elég rövidke a karunk ilyen művelethez. *Mondja, miközben kinyújtja a karját és szomorúan végig néz rajta, majd elmosolyodik a nő felé, hogy jelezze, csak viccel. Nem bánja, hogy rövid a karja amíg tud hasznos dolgokat csinálni vele.*
- Amíg van vas, réz és acél, s egy jó kovácstűzhely már csak kreativitás kérdése az egész. *Mosolyog, majd kortyol az italából.*
7785. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-27 11:32:17
Üzenet elküldve: 2015-07-27 11:32:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyssa//
*Kellemes érzéssel lép be a fogadó hűvösébe, természetesen –mint mindig, ha belép valahova- emelt fővel, kihívó magabiztossággal körbenéz, felméri a helyet, az embereket, a hangulatot, azt, hogy ki figyelt fel rá, hogy ő belépett. Mivel Gyssa egyenesen a pulthoz megy, ő is követi, a tréfás kérdésre kuncog egyet*
- Hú, vigyázat, egy igazi fenegyerekkel van dolgunk! *mondja tettetett megütközéssel* csak meg ne ártson egy ilyen erős ital egy ilyen forró napon!
*Körbenéz, majd lemondóan konstatálja, hogy itt bizony senki nincs jelenleg, aki meghívná egy italra. ~Hová jut a világ, ha már Aelala Meernek is fizetnie kell a saját italáért... mégse olyan jó hely ez a város~ gondolja magában, miközben mogorván a pultra rakja a 10aranyat, amit a finom Almaborért ki kell, hogy fizessen. Mikor az ital megérkezik, nagyot kortyol belőle, majd lopva a gnóm lányra és a pult mellett álló magasított székekre néz. ~Neem, ez nem volna jó ötlet~*
-Keressünk egy csendesebb asztalt, mit gondolsz? *kérdezi, de nem is igen várja meg a választ, megindul egy kétszemélyes kis asztal felé. Mikor odaérnek, hanyagul elegáns mozdulattal leül és Gyssára néz a pohara felett*
-Az egyik barátom mesélt arról, hogy járja a vidéket egy lányka a népedből, tüzes fáklyákkal zsonglőrködik és egy nagy, kerekes masinával utazik, amit ha felhúznak, zenél, de nem úgy, mint a zenedobozok, sípok és dobok is vannak rajta. Mit gondolsz, tényleg lehetséges egy ilyen szerkezetet megépíteni, vagy a barátom már megint részeg volt és egy ilyen gépnek nézett egy aprócska zenekart?
//Gyssa//
*Kellemes érzéssel lép be a fogadó hűvösébe, természetesen –mint mindig, ha belép valahova- emelt fővel, kihívó magabiztossággal körbenéz, felméri a helyet, az embereket, a hangulatot, azt, hogy ki figyelt fel rá, hogy ő belépett. Mivel Gyssa egyenesen a pulthoz megy, ő is követi, a tréfás kérdésre kuncog egyet*
- Hú, vigyázat, egy igazi fenegyerekkel van dolgunk! *mondja tettetett megütközéssel* csak meg ne ártson egy ilyen erős ital egy ilyen forró napon!
*Körbenéz, majd lemondóan konstatálja, hogy itt bizony senki nincs jelenleg, aki meghívná egy italra. ~Hová jut a világ, ha már Aelala Meernek is fizetnie kell a saját italáért... mégse olyan jó hely ez a város~ gondolja magában, miközben mogorván a pultra rakja a 10aranyat, amit a finom Almaborért ki kell, hogy fizessen.
Mikor az ital megérkezik, nagyot kortyol belőle, majd lopva a gnóm lányra és a pult mellett álló magasított székekre néz. ~Neem, ez nem volna jó ötlet~*-Keressünk egy csendesebb asztalt, mit gondolsz? *kérdezi, de nem is igen várja meg a választ, megindul egy kétszemélyes kis asztal felé. Mikor odaérnek, hanyagul elegáns mozdulattal leül és Gyssára néz a pohara felett*
-Az egyik barátom mesélt arról, hogy járja a vidéket egy lányka a népedből, tüzes fáklyákkal zsonglőrködik és egy nagy, kerekes masinával utazik, amit ha felhúznak, zenél, de nem úgy, mint a zenedobozok, sípok és dobok is vannak rajta. Mit gondolsz, tényleg lehetséges egy ilyen szerkezetet megépíteni, vagy a barátom már megint részeg volt és egy ilyen gépnek nézett egy aprócska zenekart?
7784. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-27 10:12:27
Üzenet elküldve: 2015-07-27 10:12:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
*Dynti költői hasonlatát azért megmosolyogja. Vagy inkább megvigyorogja, és még bólint is.*
- Pontosan olyan. *Nad kötekedését viszont oldalra billentett, sejtelmes mosollyal fogadja.*
- A titok az... *Kezd bele nagy komolyan.* , hogy ügyesen. *Már csak a nyelvnyújtás hiányzik a mondat végéről, de annyira még nem kólintotta fejbe a benyakalt italmennyiség. Régi klánja gondosan ügyelt rá, hogy egyik fő pénzforrásuk, avagy az orgyilkosok nem szenvedjenek hiányt eszközökből. Ezek között szerepeltek a különféle maskarák, álruhák, meg azok, akik tudtak segédkezni a kialakításukban. A fehér hajat pedig roppant egyszerű más színűre festeni, az persze más kérdés, hogy mennyi idő alatt mossa ki belőle. De ha nem úgy kellett végeznie az áldozattal, hogy a bizalmába kellett férkőznie, megtette a maszk és csuklya is.*
- Apukám? Fogalmam sincs, ki az sosem találkoztam vele. *Vallja be töredelmesen, fájdalmat vagy szomorúságot nem érezni ki hangjából. Télen, első találkozásukkor már említette, hogy egy szajha lánya, s mint ilyen, azon sokasághoz tartozik, aki mit sem tud másik felmenőjéről. De neki ez a természetes, ez a világ rendje, sosem gyötörte magát a mit lett volna ha kérdésekkel. Mi lett volna, ha apja tud róla? Mi lett volna, ha magához veszi anyját és őt? Vagy csak őt. Mind felesleges kérdés, hiszen nem ez történt, kár fantáziálni ilyesmiről.
Neri és Zara pedig éppen időben érkezik, legalábbis ahhoz igen, hogy a lány szétválassza kakaskodókat. Merthogy En a szóbeli közbeavatkozásnál egyelőre nem tervezett többet, legalábbis amíg nem lát felszínre törni tényleges gyilkos indulatokat.*
- Igenis, uram! *Válaszol katonásan Nerinek, majd felkel a helyéről. Első dolga, hogy egy pillanatra megszédül. Hűha, jobb lesz lassabban helyzetet változtatni. A szokottnál lassabb tempóban indul meg Dynti felé, nehogy esetleg görbítse azt az egyenes utat.*
- No gyere, öltözz! *Szerencsére a vörös magától is nekilát, bár az eredmény érdekesre sikeredik. A nadrág nélküli, fegyverövet már felcsatolt lány látványára hangos nevetésben tör ki. Majd némi komolyságot erőltetve magára - azaz még mindig vigyorogva - bök a kézben tartott nadrágra.
A csizma levételbe besegít, noha ez már kicsit nehezebb feladatnak bizonyul, mint általában. De nem lehetetlen, és ezt be is bizonyítja. Amikor odaérnek, és ha kell, a fűzőt is segít feladni, ami még nagyobb kihívás, mint a csizma, de csak megbirkóznak vele ketten. Valahogy.*
- Kész! *Hirdeti diadalittasan, mikor Dyntivel elkészülnek, legalábbis mintha valami öltöztető verseny nyertese lenne, amiért óriási díjazás jár.*
// Tökkelütött egy társaság//
*Dynti költői hasonlatát azért megmosolyogja. Vagy inkább megvigyorogja, és még bólint is.*
- Pontosan olyan. *Nad kötekedését viszont oldalra billentett, sejtelmes mosollyal fogadja.*
- A titok az... *Kezd bele nagy komolyan.* , hogy ügyesen. *Már csak a nyelvnyújtás hiányzik a mondat végéről, de annyira még nem kólintotta fejbe a benyakalt italmennyiség. Régi klánja gondosan ügyelt rá, hogy egyik fő pénzforrásuk, avagy az orgyilkosok nem szenvedjenek hiányt eszközökből. Ezek között szerepeltek a különféle maskarák, álruhák, meg azok, akik tudtak segédkezni a kialakításukban. A fehér hajat pedig roppant egyszerű más színűre festeni, az persze más kérdés, hogy mennyi idő alatt mossa ki belőle. De ha nem úgy kellett végeznie az áldozattal, hogy a bizalmába kellett férkőznie, megtette a maszk és csuklya is.*
- Apukám? Fogalmam sincs, ki az sosem találkoztam vele. *Vallja be töredelmesen, fájdalmat vagy szomorúságot nem érezni ki hangjából. Télen, első találkozásukkor már említette, hogy egy szajha lánya, s mint ilyen, azon sokasághoz tartozik, aki mit sem tud másik felmenőjéről. De neki ez a természetes, ez a világ rendje, sosem gyötörte magát a mit lett volna ha kérdésekkel. Mi lett volna, ha apja tud róla? Mi lett volna, ha magához veszi anyját és őt? Vagy csak őt. Mind felesleges kérdés, hiszen nem ez történt, kár fantáziálni ilyesmiről.
Neri és Zara pedig éppen időben érkezik, legalábbis ahhoz igen, hogy a lány szétválassza kakaskodókat. Merthogy En a szóbeli közbeavatkozásnál egyelőre nem tervezett többet, legalábbis amíg nem lát felszínre törni tényleges gyilkos indulatokat.*
- Igenis, uram! *Válaszol katonásan Nerinek, majd felkel a helyéről. Első dolga, hogy egy pillanatra megszédül. Hűha, jobb lesz lassabban helyzetet változtatni. A szokottnál lassabb tempóban indul meg Dynti felé, nehogy esetleg görbítse azt az egyenes utat.*
- No gyere, öltözz! *Szerencsére a vörös magától is nekilát, bár az eredmény érdekesre sikeredik. A nadrág nélküli, fegyverövet már felcsatolt lány látványára hangos nevetésben tör ki. Majd némi komolyságot erőltetve magára - azaz még mindig vigyorogva - bök a kézben tartott nadrágra.
A csizma levételbe besegít, noha ez már kicsit nehezebb feladatnak bizonyul, mint általában. De nem lehetetlen, és ezt be is bizonyítja. Amikor odaérnek, és ha kell, a fűzőt is segít feladni, ami még nagyobb kihívás, mint a csizma, de csak megbirkóznak vele ketten. Valahogy.*
- Kész! *Hirdeti diadalittasan, mikor Dyntivel elkészülnek, legalábbis mintha valami öltöztető verseny nyertese lenne, amiért óriási díjazás jár.*
7783. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-27 02:48:10
Üzenet elküldve: 2015-07-27 02:48:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
– Szegénykém, valóban nem unatkozott. Először meg kellett szoknia engem. Aztán éjszaka fura lények támadtak ránk, macskaszerű valamik, és közben egy kisebb vihart is kaptunk. Gebe viszont nyugodt maradt. Azt hiszem, csataméni kiképzést kaphatott valakitől, akinek inkább a belbecs és nem a külcsín számított, de aztán a Thargok félrelökték őt *meséli.* A vihar után továbbindultunk a város felé, de hajnalra megálltunk pihenni. Az egyik társam meg is sérült, az ő karjára fogyott el a kötszer.
*Lia reméli, így már Rendollnak is világos, hogy az ő esetében miért az alsóingét használta. Ráadásul, a ruhadarab fel is ismerhető, mert nem szaggatta csíkokra, egyszerűen praktikusabb volt egészben használni, és benne motozott az a gondolat is, hogy ha nem vérzik át teljesen vagy nagyon, akkor akár még ki is mosható később. Elvben.
Rendoll mögött lovagolni egyszerre jó és nehéz. Jó őt átölelni, érezni, hogy meleg és eleven, hogy ver a szíve, hogy mozdul a mellkasa, ahogy levegőt vesz, hogy megfeszülnek a hasizmai a tenyere alatt, a férfi kezét a sajátján. Ugyanakkor nehéz is, az arca ott van a vállán, érzi az illatát, a szőke hajtincsek az orrát csiklandozzák. A lány eszébe jut a csókjuk, ahogy a férfi szája a nyakán vándorolt.*
~Vajon mit szólna, ha belecsókolnék a nyakába? De nem! Azt nem szabad még! ~
*Halkan sóhajt. Egyszerre sietne, hogy mielőbb véget érjen ez a kínzás, és maradna így minél tovább, hogy soká tartson, hogy legyen még ürügye ölelni a férfit.
De az út nem végtelen.
A városba érve először az istállóban nézik meg Nestort, akit szerencsére jól tartottak, és Rerndoll intézkedése nyomán, mely során pár szép fényes aranyérme is gazdát cserélt, továbbra is vigyáznak rá. Lia látva, hogy milyenek a körülmények kissé nyugodtabban hagyja hátra Gebér, miután ő is leszurkol pár aranyat a lova ellátásáért.*
– Igen, én is úgy látom. Ráadásul a Nestor melletti állást kapta, így ők ketten legalább kicsit összebarátkozhatnak, mielőtt…
~Mielőtt mi, Lia? Mielőtt tovább mentek? És miből gondolod, hogy Rendoll veled tartana, vagy örömmel venné, hogy te vele menj? Igaz, azt mondta, hogy felajánlja a szolgálatait, de immár elértünk Artheniorba. És ha meggondolja magát? Vagy ha eddig szólt az ajánlat?~
*Lia azt veszi észre, hogy elszomorítja a gondolat, hogy esetleg hamarosan el kell válniuk. Igyekszik hát arra gondolni, hogy a hosszabb most valóban hosszabbat jelent.*
– Tél vége felé jártam itt, igaz nem most volt, de annyira nem is régen. Pár hónap telt csak el.
*Bólint, mert ismeri, merre van a Pegazus, de nem ellenkezik, mikor a szőke férfi kézen fogja, nem is próbál elhúzódni. Ujjai a férfi erős keze köré kulcsolódnak, miközben az ő kisebb keze gyakorlatilag elvész a férfi markában. De ez jó érzés, megnyugtató, és biztonságot is adó, mintha valóban máris összetartoznának, ugyanakkor izgalmas is.
Belépnek, és helyet foglalnak, elmosolyodik, mikor Rendoll csak utána ül le.*
– Köszönöm.
* A pergament nézi, gondolkodik, mit válasszon.
De közben, mintha csak simogatnák, olyan érzése van, felnéz, és a tekintete Rendoll égkék szemeinek pillantásával találkozik. Nem fordul el, de halványan elpirul. Ő is a férfit nézi, a szemeit, az arcát.*
~Jóképű. Nem kicsit az.~
*Mélyet sóhajt, aztán megnyalintja az alsó ajkát, majd újra a pergamenre néz.*
– Nos, egy őzragu, meg egy tea, az pompás lenne. És kellene majd egy hely is, ahol át tudnálak kötni.
*Bizony nem lenne ostobaság egy szobát is kibérelniük egy éjszakára, hogy miután elintézték a bevásárlást, át tudja kötni a férfi combját és legyen hol megpihenniük, mielőtt eldöntik, hogy hogyan tovább.*
– Szegénykém, valóban nem unatkozott. Először meg kellett szoknia engem. Aztán éjszaka fura lények támadtak ránk, macskaszerű valamik, és közben egy kisebb vihart is kaptunk. Gebe viszont nyugodt maradt. Azt hiszem, csataméni kiképzést kaphatott valakitől, akinek inkább a belbecs és nem a külcsín számított, de aztán a Thargok félrelökték őt *meséli.* A vihar után továbbindultunk a város felé, de hajnalra megálltunk pihenni. Az egyik társam meg is sérült, az ő karjára fogyott el a kötszer.
*Lia reméli, így már Rendollnak is világos, hogy az ő esetében miért az alsóingét használta. Ráadásul, a ruhadarab fel is ismerhető, mert nem szaggatta csíkokra, egyszerűen praktikusabb volt egészben használni, és benne motozott az a gondolat is, hogy ha nem vérzik át teljesen vagy nagyon, akkor akár még ki is mosható később. Elvben.
Rendoll mögött lovagolni egyszerre jó és nehéz. Jó őt átölelni, érezni, hogy meleg és eleven, hogy ver a szíve, hogy mozdul a mellkasa, ahogy levegőt vesz, hogy megfeszülnek a hasizmai a tenyere alatt, a férfi kezét a sajátján. Ugyanakkor nehéz is, az arca ott van a vállán, érzi az illatát, a szőke hajtincsek az orrát csiklandozzák. A lány eszébe jut a csókjuk, ahogy a férfi szája a nyakán vándorolt.*
~Vajon mit szólna, ha belecsókolnék a nyakába? De nem! Azt nem szabad még! ~
*Halkan sóhajt. Egyszerre sietne, hogy mielőbb véget érjen ez a kínzás, és maradna így minél tovább, hogy soká tartson, hogy legyen még ürügye ölelni a férfit.
De az út nem végtelen.
A városba érve először az istállóban nézik meg Nestort, akit szerencsére jól tartottak, és Rerndoll intézkedése nyomán, mely során pár szép fényes aranyérme is gazdát cserélt, továbbra is vigyáznak rá. Lia látva, hogy milyenek a körülmények kissé nyugodtabban hagyja hátra Gebér, miután ő is leszurkol pár aranyat a lova ellátásáért.*
– Igen, én is úgy látom. Ráadásul a Nestor melletti állást kapta, így ők ketten legalább kicsit összebarátkozhatnak, mielőtt…
~Mielőtt mi, Lia? Mielőtt tovább mentek? És miből gondolod, hogy Rendoll veled tartana, vagy örömmel venné, hogy te vele menj? Igaz, azt mondta, hogy felajánlja a szolgálatait, de immár elértünk Artheniorba. És ha meggondolja magát? Vagy ha eddig szólt az ajánlat?~
*Lia azt veszi észre, hogy elszomorítja a gondolat, hogy esetleg hamarosan el kell válniuk. Igyekszik hát arra gondolni, hogy a hosszabb most valóban hosszabbat jelent.*
– Tél vége felé jártam itt, igaz nem most volt, de annyira nem is régen. Pár hónap telt csak el.
*Bólint, mert ismeri, merre van a Pegazus, de nem ellenkezik, mikor a szőke férfi kézen fogja, nem is próbál elhúzódni. Ujjai a férfi erős keze köré kulcsolódnak, miközben az ő kisebb keze gyakorlatilag elvész a férfi markában. De ez jó érzés, megnyugtató, és biztonságot is adó, mintha valóban máris összetartoznának, ugyanakkor izgalmas is.
Belépnek, és helyet foglalnak, elmosolyodik, mikor Rendoll csak utána ül le.*
– Köszönöm.
* A pergament nézi, gondolkodik, mit válasszon.
De közben, mintha csak simogatnák, olyan érzése van, felnéz, és a tekintete Rendoll égkék szemeinek pillantásával találkozik. Nem fordul el, de halványan elpirul. Ő is a férfit nézi, a szemeit, az arcát.*
~Jóképű. Nem kicsit az.~
*Mélyet sóhajt, aztán megnyalintja az alsó ajkát, majd újra a pergamenre néz.*
– Nos, egy őzragu, meg egy tea, az pompás lenne. És kellene majd egy hely is, ahol át tudnálak kötni.
*Bizony nem lenne ostobaság egy szobát is kibérelniük egy éjszakára, hogy miután elintézték a bevásárlást, át tudja kötni a férfi combját és legyen hol megpihenniük, mielőtt eldöntik, hogy hogyan tovább.*
7782. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-26 22:37:41
Üzenet elküldve: 2015-07-26 22:37:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A Véres Bál//
*A felszolgáló kap az alkalmon hogy megszólítják, de úgy látszik, csak lerázni akarják, amit szó nélkül is hagy, elmegy a teáért. Igaz, nem tisztázták, milyen teáért távozzék, ezt a saját ízlésére bízták. Meg is tudják gyorsan diskurálni a beszélgetésük tartalmát, amíg nem vágódott be, szinte a mondat végére egy, azután még egy fő az asztalukra. A bevágódást pontosan kell érteni, ugyanis a gravitációnak való ellenállás legkisebb szándéka nélkül vetődött le a hölgy melletti székre, az elegancia minden nyoma nélkül.*
-De romantikus...
*Aborathnak nem kell sok, hogy felismerje a barna tincseket, a közepes magasságot, bár így vért nélkül sokkal veszélytelenebb és átlagosnál kissé soványabb az alak, de a másik az pont annyira hideg és merev, mint ahogy a nem túl régi emlékeiben él. Csak a mértékhez képest masszívabb a társaság többi tagjánál, de ez pont elegendő arra, hogy ne érezzék annyira nyeregben magukat, bár harcolni még egyiket sem látták. A feketehajún, aki még áll, egy szürkés ing és egy barna nadrág van, oldalán egy hosszúkard és egy hosszútőr, amíg a 'kisebb', amivel a nagyjából három hüvelyket jelent, szélességben valamennyivel kevesebbet. sokmindent takar a csuklyája alatt, de az övén megvilannak a dobótőrök és nem kétséges, hogy az oldalán is kisebb fegyvereket rejteget. A társalgást hasonló, csipkelődő, de komolytalan megjegyzéssel folytatja, az esetleges kérdésekre még nem válaszolva, ellenszenvvel nem törődve.*
-Ne járkálj egyfolytában köpenyben, mert valami alvilági ürgének néznek. És sajnos nem tudtam tartani magam az ígéretemhez, mert újra látsz.
*A másiknak gyorsan elege lesz a beszédkényszeres társából, így most rövidre zárja a dolgot.*
-A megbízónk nem tudott eljönni. Viszont ő...
*Bök a szőke pincérnő felé, aki most vitte a pult mögé az üres poharakat, mielőtt újra feléjük fordulna.*
-nem velünk van.
*A felszolgáló kap az alkalmon hogy megszólítják, de úgy látszik, csak lerázni akarják, amit szó nélkül is hagy, elmegy a teáért. Igaz, nem tisztázták, milyen teáért távozzék, ezt a saját ízlésére bízták. Meg is tudják gyorsan diskurálni a beszélgetésük tartalmát, amíg nem vágódott be, szinte a mondat végére egy, azután még egy fő az asztalukra. A bevágódást pontosan kell érteni, ugyanis a gravitációnak való ellenállás legkisebb szándéka nélkül vetődött le a hölgy melletti székre, az elegancia minden nyoma nélkül.*
-De romantikus...
*Aborathnak nem kell sok, hogy felismerje a barna tincseket, a közepes magasságot, bár így vért nélkül sokkal veszélytelenebb és átlagosnál kissé soványabb az alak, de a másik az pont annyira hideg és merev, mint ahogy a nem túl régi emlékeiben él. Csak a mértékhez képest masszívabb a társaság többi tagjánál, de ez pont elegendő arra, hogy ne érezzék annyira nyeregben magukat, bár harcolni még egyiket sem látták. A feketehajún, aki még áll, egy szürkés ing és egy barna nadrág van, oldalán egy hosszúkard és egy hosszútőr, amíg a 'kisebb', amivel a nagyjából három hüvelyket jelent, szélességben valamennyivel kevesebbet. sokmindent takar a csuklyája alatt, de az övén megvilannak a dobótőrök és nem kétséges, hogy az oldalán is kisebb fegyvereket rejteget. A társalgást hasonló, csipkelődő, de komolytalan megjegyzéssel folytatja, az esetleges kérdésekre még nem válaszolva, ellenszenvvel nem törődve.*
-Ne járkálj egyfolytában köpenyben, mert valami alvilági ürgének néznek. És sajnos nem tudtam tartani magam az ígéretemhez, mert újra látsz.
*A másiknak gyorsan elege lesz a beszédkényszeres társából, így most rövidre zárja a dolgot.*
-A megbízónk nem tudott eljönni. Viszont ő...
*Bök a szőke pincérnő felé, aki most vitte a pult mögé az üres poharakat, mielőtt újra feléjük fordulna.*
-nem velünk van.
7781. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:24:23
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:24:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok//
*Joggal várná az ember lánya, hogy ha a természet lágy, de mostanság inkább szúrós-tüskés, hideg, módfelett kényelmetlen öle helyett ágyban alszik, felvert tollpárnák közt, szelíden ellebbenő függönnyel az ablak előtt, piskákoló viaszgyertya barátságos tündértáncára, egy vásárolgatással, fürdéssel és semmittevéssel töltött nap után, akkor kipiheni magát. Frissen kel, dalra gyújt, beröppenő fecskemadarak adogatják rá a ruháit, tükrözik éneklésének dallamát. Nem így hősnőnk, aki dacára a korai lefekvésnek, olyan cudar kedvében érkezik le az ivó fogadóterébe reggeliidőben, mintha legalább négy, de inkább öt jól megtermett viharfelhő cikázna homloka felett. Dúlt ábrázatára majdhogynem villogó, piros betűkkel fel van róva: KÁVÉT. Addig nyüszörög enerváltan a pultosnak, míg meg nem kapja a kávé helyett tán helyét megálló bögre Teátés átnyújtja az érte járó 3aranyat.*
- Ergh. - *Levágódik a Khan melletti ülőalkalmatosságra, homloka koppan a lovag könyöke mellett az asztallapon. Elnyúlt kezén végrángásokat idéző mozdulathullám szalad végig, közelebb tornássza magához a gőzölgő csajkát. Végül hősiesen megemeli fejét, hogy másik keze öklével kitámassza, míg megmeríti orcáját a frissítő illatú, forró italba. Hosszú ujjait immár egy szerető gyengédségével kulcsolja a csuporra, dajkálja-babusgatja az életető-ébresztő nedűt. Modora hagy még kívánnivalót maga után, jócskán.* - Úgy aludt, ahogy kinéz. Vidd odébb a csuhamadarad.
*Goromba pillantásokkal illet mindent és mindenkit, egészen míg csak el nem tűnik az erős tea jó fele-háromnegyede. Utána kezdi visszanyerni fogalmazó- és beszédkészségét. Remélhetőleg ezeket a tulajdonképpeni gyilkolásra is simán alkalmas szemvillanásokat mindenki bocsánatos bűnnek tekinti, talán a dögmadarat kivéve, aki most is Khan közelében rusnyállik, akár egy összecsukott, viseltes, fekete esernyő, és valószínűleg nemigen szívleli jobban a lányt, mint ezelőtt. S ha már tegnapi szerzeményeik legértékesebbik darabjai szóba kerültek, szemfülesebbeknek feltűnhet, hogy haja alatt, nyakában neki is megbújik a lényegesen kedvesebb természetű és megnyerőbb küllemű majmóca, a vásártéri zsákmányok gyöngye. Jelenlétéről pillanatnyilag mindössze Rilai nyakát átövező hosszú, fehér-szürke csíkos farka árulkodik. Telnek a percek, tovább markolássza a bögrét, inhalálgat. Idővel borostyános szemeibe értelem költözik, megtalálja hangját.*
- Aztán van-e terv mára? Merthogy nekem van! Nem fogjátok elhinni, kibe botlottam tegnap a kinti csődületben!
*Joggal várná az ember lánya, hogy ha a természet lágy, de mostanság inkább szúrós-tüskés, hideg, módfelett kényelmetlen öle helyett ágyban alszik, felvert tollpárnák közt, szelíden ellebbenő függönnyel az ablak előtt, piskákoló viaszgyertya barátságos tündértáncára, egy vásárolgatással, fürdéssel és semmittevéssel töltött nap után, akkor kipiheni magát. Frissen kel, dalra gyújt, beröppenő fecskemadarak adogatják rá a ruháit, tükrözik éneklésének dallamát. Nem így hősnőnk, aki dacára a korai lefekvésnek, olyan cudar kedvében érkezik le az ivó fogadóterébe reggeliidőben, mintha legalább négy, de inkább öt jól megtermett viharfelhő cikázna homloka felett. Dúlt ábrázatára majdhogynem villogó, piros betűkkel fel van róva: KÁVÉT. Addig nyüszörög enerváltan a pultosnak, míg meg nem kapja a kávé helyett tán helyét megálló bögre Teátés átnyújtja az érte járó 3aranyat.
* - Ergh. - *Levágódik a Khan melletti ülőalkalmatosságra, homloka koppan a lovag könyöke mellett az asztallapon. Elnyúlt kezén végrángásokat idéző mozdulathullám szalad végig, közelebb tornássza magához a gőzölgő csajkát. Végül hősiesen megemeli fejét, hogy másik keze öklével kitámassza, míg megmeríti orcáját a frissítő illatú, forró italba. Hosszú ujjait immár egy szerető gyengédségével kulcsolja a csuporra, dajkálja-babusgatja az életető-ébresztő nedűt. Modora hagy még kívánnivalót maga után, jócskán.* - Úgy aludt, ahogy kinéz. Vidd odébb a csuhamadarad.
*Goromba pillantásokkal illet mindent és mindenkit, egészen míg csak el nem tűnik az erős tea jó fele-háromnegyede. Utána kezdi visszanyerni fogalmazó- és beszédkészségét. Remélhetőleg ezeket a tulajdonképpeni gyilkolásra is simán alkalmas szemvillanásokat mindenki bocsánatos bűnnek tekinti, talán a dögmadarat kivéve, aki most is Khan közelében rusnyállik, akár egy összecsukott, viseltes, fekete esernyő, és valószínűleg nemigen szívleli jobban a lányt, mint ezelőtt. S ha már tegnapi szerzeményeik legértékesebbik darabjai szóba kerültek, szemfülesebbeknek feltűnhet, hogy haja alatt, nyakában neki is megbújik a lényegesen kedvesebb természetű és megnyerőbb küllemű majmóca, a vásártéri zsákmányok gyöngye. Jelenlétéről pillanatnyilag mindössze Rilai nyakát átövező hosszú, fehér-szürke csíkos farka árulkodik. Telnek a percek, tovább markolássza a bögrét, inhalálgat. Idővel borostyános szemeibe értelem költözik, megtalálja hangját.*
- Aztán van-e terv mára? Merthogy nekem van! Nem fogjátok elhinni, kibe botlottam tegnap a kinti csődületben!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18858-18877