Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 255 (5081. - 5100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5100. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-26 18:26:00
Üzenet elküldve: 2024-09-26 18:26:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Mennyi mindent szeretne még tudni a világról. Amit a másik nem árul el, azon ha meg is lepődne, még csak el sem húzódna tőle. Nem ijedne meg. Igen érdekes hozzáállása van a veszélyhez, ami abból is feltűnő lehet, hogy Nori mellett is bármikor lefekszik aludni. Mintha pont olyan alakok közelségében felejtene el félni, akik mellett akár meg is tehetné. Az a kannibál sem forgatta fel túlságosan a gyomrát. Okokat és miérteket keres. Indokokat. Ezért is a sok kérdés. És a tény jobban dühíti, hogy valakit, aki ilyen dolgokra képes, mint az elf: gyógyítani, azt miért nem ismeri el mindenki. Hogy el is vett néhány életet, nos... biztos meg volt rá az oka. Naiv, végtelenül, de nem a megszokott módon. Sosem születne meg a gondolat, hogy jobb kerülni azokat, akiket amúgy egyáltalán nem akar, pedig kellene.*
- Pedig nem pont rájuk kéne többet gondolni. Te... *Próbálja visszafogni szemeinek csillogását, de lehetetlennek tűnik.* - Te olyat tudsz, ami értékes. Úgy szeretnélek látni közben.
*Harap bele alsó ajkába, ahogy erre gondol. Nem is a szőkére néz, hanem egy pillanatig csak maga elé mered. Többet bírnak el az ő szemei, mint azt a másik képzelné. És nem azt a dokit szeretné látni, aki levest ajánl a kimerült Nori-nak, miután megvizsgálta, hanem azt, aki levágja Alenia karját. Csodálatos tudomány. De nem mélázhat sokáig. Máris új témákat feszegetnek és a lányok dolga is igen érdekes számára. De igazi válaszra nem lelt. Hagyja, nem kell tovább beszélnie róla. Csak végigsimít azon az arcon. A bor már dolgozik benne, az is, amit nemrég képzelt. Inkább választja a csókot, amire viszonzást kap.
Ahogy végigfutnak a férfi ujjai rajta, már maga sem érti miért tette fel a kérdést. El is feledteti vele annak szája, ahogy ismét rátapad. A bor utolsó cseppjeit akár érezheti is rajta.*
- Kényelmes?
*Szinte suttogja, ahogy eltéved újra a nyak irányába, elhalmozva azt is apró csókokkal. Maga sem hiszi el, hogy megint rá vágyik. A végén lemaradnak a Holdudvarról, persze hidegen hagyja, ahogy elárasztja a forróság. Igen előkelő helye van éppen a másik ölében.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.26 19:14:57
//Fürdőház//
*Mennyi mindent szeretne még tudni a világról. Amit a másik nem árul el, azon ha meg is lepődne, még csak el sem húzódna tőle. Nem ijedne meg. Igen érdekes hozzáállása van a veszélyhez, ami abból is feltűnő lehet, hogy Nori mellett is bármikor lefekszik aludni. Mintha pont olyan alakok közelségében felejtene el félni, akik mellett akár meg is tehetné. Az a kannibál sem forgatta fel túlságosan a gyomrát. Okokat és miérteket keres. Indokokat. Ezért is a sok kérdés. És a tény jobban dühíti, hogy valakit, aki ilyen dolgokra képes, mint az elf: gyógyítani, azt miért nem ismeri el mindenki. Hogy el is vett néhány életet, nos... biztos meg volt rá az oka. Naiv, végtelenül, de nem a megszokott módon. Sosem születne meg a gondolat, hogy jobb kerülni azokat, akiket amúgy egyáltalán nem akar, pedig kellene.*
- Pedig nem pont rájuk kéne többet gondolni. Te... *Próbálja visszafogni szemeinek csillogását, de lehetetlennek tűnik.* - Te olyat tudsz, ami értékes. Úgy szeretnélek látni közben.
*Harap bele alsó ajkába, ahogy erre gondol. Nem is a szőkére néz, hanem egy pillanatig csak maga elé mered. Többet bírnak el az ő szemei, mint azt a másik képzelné. És nem azt a dokit szeretné látni, aki levest ajánl a kimerült Nori-nak, miután megvizsgálta, hanem azt, aki levágja Alenia karját. Csodálatos tudomány. De nem mélázhat sokáig. Máris új témákat feszegetnek és a lányok dolga is igen érdekes számára. De igazi válaszra nem lelt. Hagyja, nem kell tovább beszélnie róla. Csak végigsimít azon az arcon. A bor már dolgozik benne, az is, amit nemrég képzelt. Inkább választja a csókot, amire viszonzást kap.
Ahogy végigfutnak a férfi ujjai rajta, már maga sem érti miért tette fel a kérdést. El is feledteti vele annak szája, ahogy ismét rátapad. A bor utolsó cseppjeit akár érezheti is rajta.*
- Kényelmes?
*Szinte suttogja, ahogy eltéved újra a nyak irányába, elhalmozva azt is apró csókokkal. Maga sem hiszi el, hogy megint rá vágyik. A végén lemaradnak a Holdudvarról, persze hidegen hagyja, ahogy elárasztja a forróság. Igen előkelő helye van éppen a másik ölében.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.26 19:14:57
5099. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-26 05:37:47
Üzenet elküldve: 2024-09-26 05:37:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*A doki számára nem tűnik zordnak amit mond. Érthető ha valaki megharagszik egy sebhely miatt vagy sokallja az árat amit egy olyan kezelésért kapott ami megmentette az életét. Végül is pénzből él mindenki. Nem véletlen, hogy a család nélkül hozzá vetülő szerencsétlenek akik magukon felejtettek valami ékszert úgy lettek kisegítve, hogy idő előtt a túlvilágra juttatta őket az elf. Vagy, hogy nem csak fenyegetésnek volt előkapva a kés mikor vissza akarták kérni a pénzüket. Persze ezt nem mondja el a lánynak. Az talán tényleg zord volna. Annak kérdésére elhúzza a száját.*
-A nap végén nem azok maradnak meg hanem akik a pofádba köptek.
*Meg akiket meg akartál menteni mégis meghaltak az asztalodon. Az ő családjuk. A következő kérdést, hogy miért akar másokat megvédeni, nem a félvér az első aki feltette neki. És a válasz azóta se változott. Az ezt követő kérdés viszont már megmosolyogtatja a férfit.*
-Mindenkit? Annyira ostoba nem volnék.
*Mikor a kikötőben két fiatal lánnyal beszélgetve az egyikük elájult akkor se pattant fel azonnal, hogy megnézze mi történt. Előbb a szituáció bizarrsága miatt még csak megfigyelt és csak az után tett bármit is, hogy kijelentette, hogy fegyverek nélkül hajlandó csak megnézni az ájultat. Tudja, hogy naivabb mint egészséges, de azért tapasztalt már eleget a világból. A csókot viszonozza és mikor a lány közelebb bújik akkor nem felejti el kihasználni a pillanatot, hogy megmarkolássza a fenekét. Aztán mikor a másik visszahelyezkedik akkor a hosszú elf ujjak finoman eljátszadoznak a másik hátán. A következő kérdés ezek után szinte költőinek tűnik. Nem is hiszi, hogy komolyan kéne venni.*
-Most egész kényelmes.
*Hajol közelebb, hogy megkóstolja hátha maradt még egy kevés bor a lány ajkain.*
//Fürdőház//
*A doki számára nem tűnik zordnak amit mond. Érthető ha valaki megharagszik egy sebhely miatt vagy sokallja az árat amit egy olyan kezelésért kapott ami megmentette az életét. Végül is pénzből él mindenki. Nem véletlen, hogy a család nélkül hozzá vetülő szerencsétlenek akik magukon felejtettek valami ékszert úgy lettek kisegítve, hogy idő előtt a túlvilágra juttatta őket az elf. Vagy, hogy nem csak fenyegetésnek volt előkapva a kés mikor vissza akarták kérni a pénzüket. Persze ezt nem mondja el a lánynak. Az talán tényleg zord volna. Annak kérdésére elhúzza a száját.*
-A nap végén nem azok maradnak meg hanem akik a pofádba köptek.
*Meg akiket meg akartál menteni mégis meghaltak az asztalodon. Az ő családjuk. A következő kérdést, hogy miért akar másokat megvédeni, nem a félvér az első aki feltette neki. És a válasz azóta se változott. Az ezt követő kérdés viszont már megmosolyogtatja a férfit.*
-Mindenkit? Annyira ostoba nem volnék.
*Mikor a kikötőben két fiatal lánnyal beszélgetve az egyikük elájult akkor se pattant fel azonnal, hogy megnézze mi történt. Előbb a szituáció bizarrsága miatt még csak megfigyelt és csak az után tett bármit is, hogy kijelentette, hogy fegyverek nélkül hajlandó csak megnézni az ájultat. Tudja, hogy naivabb mint egészséges, de azért tapasztalt már eleget a világból. A csókot viszonozza és mikor a lány közelebb bújik akkor nem felejti el kihasználni a pillanatot, hogy megmarkolássza a fenekét. Aztán mikor a másik visszahelyezkedik akkor a hosszú elf ujjak finoman eljátszadoznak a másik hátán. A következő kérdés ezek után szinte költőinek tűnik. Nem is hiszi, hogy komolyan kéne venni.*
-Most egész kényelmes.
*Hajol közelebb, hogy megkóstolja hátha maradt még egy kevés bor a lány ajkain.*
5098. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-25 18:39:06
Üzenet elküldve: 2024-09-25 18:39:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Csak egy rövid ideig kalandozik el a gondolattal, hogy meglátogatja a másikat. Nincs neki ideje erre. Ami pedig most van, azt nem képzelgésekre fogja pazarolni, hanem belemélyed abba, ami van.
Talán nem is gondolta volna, hogy a dokival mélyebb témákat is feszegetnek majd, nem csak egymás ruháitól szabadulnak meg. Bár az most épp nincs rajtuk, így akár foglalatoskodhatnak másképp is egymással, ha már az öltözőben beteljesültek. Neki ez így éppen elég jó. De igen érdekes dolgokat hall. Érti, csak ő nem ezt tapasztalta. Zordnak hitte a saját világát, de ami kint van, talán még zordabb. Nem mintha ez visszatartaná bármitől is.*
- Mindennek van árnyoldala, de azért ugye nem csak ez a jellemző? Aki meggyógyul... akinek te segítesz, az nem hálás, az nem ellensúlyozza ezt a sok rosszat?
*Kissé hitetlenkedve néz, bár azért már elég sejtelme van arról, hogy mit lehet kapni egyesektől. Annál a semmi is sokkal jobb lenne. Van még, amiben igen naiv viszont, még tud úgy tekinteni a világra, mint amiben akad némi jó is. Hogy megéri a fáradozás. Majd rájön...
Viszont a válasz meglepi. Valami másra számított. Bár nem egészen tudja, hogy mire. A keze viszont nem enged, a nyakról a tarkóra tévednek az ujjak és közelebb hajol a szőkéhez egy kicsit, érezve az ő kezét is magán.*
-Igen, de ezzel tele van a világ. Gondolom nem mindenkit próbálnál megmenteni.
*Mondja ezt ő, aki szíve szerint pontosan azt tenné. De keresett ebben valamit. Valamit, ami neki is válasz. Csakhogy erre nincs. Mindenkinek más a motivációja. Nem faggatja tovább, nem akar kényelmetlenséget. Inkább közelít az ajka, hogy lopjon végre egy csókot. Mintha érezné, hogy nem szívesen beszél, de lehet, hogy csak képzeleg. Elnyúl a boráért, amihez igen közel kell préselnie magát az elfhez. Majd visszahelyezkedik, persze csak az ölébe és belekortyol. El fog fogyni, túl gyorsan ráadásul.*
- Van még kedved maradni, vagy menjünk tovább?
*Ha így marad, biztos rátapad megint a szőkére. Nem, mintha bánná, de még szeretné tudni mit rejteget neki a másik. Ha már elrabolta.*
//Fürdőház//
*Csak egy rövid ideig kalandozik el a gondolattal, hogy meglátogatja a másikat. Nincs neki ideje erre. Ami pedig most van, azt nem képzelgésekre fogja pazarolni, hanem belemélyed abba, ami van.
Talán nem is gondolta volna, hogy a dokival mélyebb témákat is feszegetnek majd, nem csak egymás ruháitól szabadulnak meg. Bár az most épp nincs rajtuk, így akár foglalatoskodhatnak másképp is egymással, ha már az öltözőben beteljesültek. Neki ez így éppen elég jó. De igen érdekes dolgokat hall. Érti, csak ő nem ezt tapasztalta. Zordnak hitte a saját világát, de ami kint van, talán még zordabb. Nem mintha ez visszatartaná bármitől is.*
- Mindennek van árnyoldala, de azért ugye nem csak ez a jellemző? Aki meggyógyul... akinek te segítesz, az nem hálás, az nem ellensúlyozza ezt a sok rosszat?
*Kissé hitetlenkedve néz, bár azért már elég sejtelme van arról, hogy mit lehet kapni egyesektől. Annál a semmi is sokkal jobb lenne. Van még, amiben igen naiv viszont, még tud úgy tekinteni a világra, mint amiben akad némi jó is. Hogy megéri a fáradozás. Majd rájön...
Viszont a válasz meglepi. Valami másra számított. Bár nem egészen tudja, hogy mire. A keze viszont nem enged, a nyakról a tarkóra tévednek az ujjak és közelebb hajol a szőkéhez egy kicsit, érezve az ő kezét is magán.*
-Igen, de ezzel tele van a világ. Gondolom nem mindenkit próbálnál megmenteni.
*Mondja ezt ő, aki szíve szerint pontosan azt tenné. De keresett ebben valamit. Valamit, ami neki is válasz. Csakhogy erre nincs. Mindenkinek más a motivációja. Nem faggatja tovább, nem akar kényelmetlenséget. Inkább közelít az ajka, hogy lopjon végre egy csókot. Mintha érezné, hogy nem szívesen beszél, de lehet, hogy csak képzeleg. Elnyúl a boráért, amihez igen közel kell préselnie magát az elfhez. Majd visszahelyezkedik, persze csak az ölébe és belekortyol. El fog fogyni, túl gyorsan ráadásul.*
- Van még kedved maradni, vagy menjünk tovább?
*Ha így marad, biztos rátapad megint a szőkére. Nem, mintha bánná, de még szeretné tudni mit rejteget neki a másik. Ha már elrabolta.*
5097. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-25 16:05:55
Üzenet elküldve: 2024-09-25 16:05:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*A Merrin által kapott jelzőre a szeme sem rebben. Hallott ő már cifrábbat is. Meg ami igaz, az igaz. Nem kisasszony ő, hogy szép jelzőkkel illessék. Viszont arra már felszaladnak szemöldökei, ahogy az ifjú elf a védelmére kel. Megesküszik rá, hogy meghatódna, ha tudna olyat, de a részéről csak egy csintalan kis mosollyal jutalmazza a dolgot. Monteqieo úgy is szószóló helyette is. A férfi jól forgatja a szavakat, így megelégszik azzal, ahogy ő reagálja le a dolgot. A csípőjén végig sikló kézbe viszont belesimul, ezzel jelezvén azt, hogy a témában teljesen igaza van a férfinak. Merrin amúgy sem sértegeti. Mili szajha, nincs mit ezen szépíteni.*
- Azért azt meg kell hagyni, hogy igazán lovagias fiú. Talán egyszer még az a barack is a tálra kerülhet jutalomból.
*Kacsint ifjú fajtársa felé, miközben vissza veszi a pultról a tálat. Kár lenne romlani hagyni a gyümölcsöket. Meglepően finomra sikeredett válogatás. Végül Shorenai oldalán sétál fel az emeletre, miközben a szőlőkből szemezget.
A szobába lépve pillant végig rajta futólag, de látszik az arcán, hogy túl sok újdonsággal nem szolgál számára a helység. Azt már mindenki kitalálhatta, hogy nagy valószínűséggel gyakori vendég lehetett a fogadó egyik-másik szobájában. Bár tény, hogy ritkán volt alkalma a puccosabb helyiégekbe bebocsátást nyernie. Reményei szerint Monteqieoval való ismertsége ezen hamarosan változtatni fog.
Hogy otthonosabban érezze magát természetesen az ágyon foglal helyet, csípője mellé letéve a tálat, amiből látványosan fogyogatnak a gyümölcsök. Lábait keresztbe pakolja, s kissé hátrébb dőlve támaszkodik meg karjain, ahogy a helyet foglaló Shorenait figyeli. Mikor pedig elhelyezkedett maga is, szemei egyből a másik kettőt kutatják fel. Látványosan hagyott helyet maga mellett, sem Merrin társasága, sem az ifjú fajtársé nem lenne ellenére, ám a marconából egyelőre nem azt nézi ki, hogy élne a nő közelségének lehetőségével, a fiú meg... Hát valószínűleg a csapatban egyedül csak a nő gondolatai révednek el azon irányba most, hogy milyen kedvező felállásban van része, hogy egymaga lehet három férfi társaságában.
Hamarosan viszont kénytelen elsiklani ezen gondolatok felett, ahogy Shorenai ismét magához veszi a szót, ezzel végre a lényeg is felszínre kerül. A lehetőségek csábító ígérete. A legfelsőbb körök. Vagyon. A magafajtának ezek csábító ígéretek. Főleg, ha az ő része az egészben azon alapul, amit egyébként is szeret csinálni. Hajkurászni az élvezeteket, a gyönyört és az aranyat.
Arcára elégedett mosoly kúszik, ahogy előnyként van említve a vele való együtt dolgozás. Hisz eddigi munkatársai számára sincsenek ellenére.
A közjátékra halkan felkuncog. Még mindig ámulatba ejti a férfi színészi képessége, hogy a legapróbb dolgokkal is képes hálót szőni a másik köré, hogy amaz tehetetlenül ragadjon bele. Jól ismeri, hisz ő is ezen hatás alatt tévedt Shorenai karmai közé. Hogy bánná vagy tartana tőle? Cseppet sem. Az idő előrehaladtával csak azok a gondolatok fogalmazódnak meg benne, hogy talán végre sikerült egyszer az életben jó helyre tévednie.
Amíg az édesgetés folyik ő továbbra is figyelmes hallgatóság, miközben időnként újból eltűnik hol egy szem szőlő, hol egy finomra vágott almadarab a tálból.*
*A Merrin által kapott jelzőre a szeme sem rebben. Hallott ő már cifrábbat is. Meg ami igaz, az igaz. Nem kisasszony ő, hogy szép jelzőkkel illessék. Viszont arra már felszaladnak szemöldökei, ahogy az ifjú elf a védelmére kel. Megesküszik rá, hogy meghatódna, ha tudna olyat, de a részéről csak egy csintalan kis mosollyal jutalmazza a dolgot. Monteqieo úgy is szószóló helyette is. A férfi jól forgatja a szavakat, így megelégszik azzal, ahogy ő reagálja le a dolgot. A csípőjén végig sikló kézbe viszont belesimul, ezzel jelezvén azt, hogy a témában teljesen igaza van a férfinak. Merrin amúgy sem sértegeti. Mili szajha, nincs mit ezen szépíteni.*
- Azért azt meg kell hagyni, hogy igazán lovagias fiú. Talán egyszer még az a barack is a tálra kerülhet jutalomból.
*Kacsint ifjú fajtársa felé, miközben vissza veszi a pultról a tálat. Kár lenne romlani hagyni a gyümölcsöket. Meglepően finomra sikeredett válogatás. Végül Shorenai oldalán sétál fel az emeletre, miközben a szőlőkből szemezget.
A szobába lépve pillant végig rajta futólag, de látszik az arcán, hogy túl sok újdonsággal nem szolgál számára a helység. Azt már mindenki kitalálhatta, hogy nagy valószínűséggel gyakori vendég lehetett a fogadó egyik-másik szobájában. Bár tény, hogy ritkán volt alkalma a puccosabb helyiégekbe bebocsátást nyernie. Reményei szerint Monteqieoval való ismertsége ezen hamarosan változtatni fog.
Hogy otthonosabban érezze magát természetesen az ágyon foglal helyet, csípője mellé letéve a tálat, amiből látványosan fogyogatnak a gyümölcsök. Lábait keresztbe pakolja, s kissé hátrébb dőlve támaszkodik meg karjain, ahogy a helyet foglaló Shorenait figyeli. Mikor pedig elhelyezkedett maga is, szemei egyből a másik kettőt kutatják fel. Látványosan hagyott helyet maga mellett, sem Merrin társasága, sem az ifjú fajtársé nem lenne ellenére, ám a marconából egyelőre nem azt nézi ki, hogy élne a nő közelségének lehetőségével, a fiú meg... Hát valószínűleg a csapatban egyedül csak a nő gondolatai révednek el azon irányba most, hogy milyen kedvező felállásban van része, hogy egymaga lehet három férfi társaságában.
Hamarosan viszont kénytelen elsiklani ezen gondolatok felett, ahogy Shorenai ismét magához veszi a szót, ezzel végre a lényeg is felszínre kerül. A lehetőségek csábító ígérete. A legfelsőbb körök. Vagyon. A magafajtának ezek csábító ígéretek. Főleg, ha az ő része az egészben azon alapul, amit egyébként is szeret csinálni. Hajkurászni az élvezeteket, a gyönyört és az aranyat.
Arcára elégedett mosoly kúszik, ahogy előnyként van említve a vele való együtt dolgozás. Hisz eddigi munkatársai számára sincsenek ellenére.
A közjátékra halkan felkuncog. Még mindig ámulatba ejti a férfi színészi képessége, hogy a legapróbb dolgokkal is képes hálót szőni a másik köré, hogy amaz tehetetlenül ragadjon bele. Jól ismeri, hisz ő is ezen hatás alatt tévedt Shorenai karmai közé. Hogy bánná vagy tartana tőle? Cseppet sem. Az idő előrehaladtával csak azok a gondolatok fogalmazódnak meg benne, hogy talán végre sikerült egyszer az életben jó helyre tévednie.
Amíg az édesgetés folyik ő továbbra is figyelmes hallgatóság, miközben időnként újból eltűnik hol egy szem szőlő, hol egy finomra vágott almadarab a tálból.*
5096. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:51:23
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:51:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Szerencséjére nem tévesztette el, hogy kivel van találkozója, és amikor Diynomit Dedhor N'athor felkel ültéből, hogy köszöntse őt, Orthus szemét se kerüli el a Hierarchák pártjának címere. Ő maga ugyan kerüli a politikai elköteleződést, mert azt az érdemi megállapodások és üzletkötések hátráltatójának tartja, de ha muszáj lenne tartoznia valahová, az ő személyiségéhez és meggyőződéséhez is ez a szervezet állna legközelebb.*
- Ahogy mondja, szolgálatára!
*feleli, amikor rákérdeznek a nevére, majd helyet foglal.*
- Kérem, fogyasszon bátran, ne zavartassa magát! Köszönöm a meghívást... azt hiszem, itt jóféle almabor van. Abból kérnék egy kupával.
*fogadja el a meghívást.*
- Fájdalom, de még nem találkoztunk, pedig úgy látom, önt se hagyja hidegen városunk sorsa.
*mondja aztán, hangsúlyosan Diynomit kitűzőjére pillantva.*
//Politika//
*Szerencséjére nem tévesztette el, hogy kivel van találkozója, és amikor Diynomit Dedhor N'athor felkel ültéből, hogy köszöntse őt, Orthus szemét se kerüli el a Hierarchák pártjának címere. Ő maga ugyan kerüli a politikai elköteleződést, mert azt az érdemi megállapodások és üzletkötések hátráltatójának tartja, de ha muszáj lenne tartoznia valahová, az ő személyiségéhez és meggyőződéséhez is ez a szervezet állna legközelebb.*
- Ahogy mondja, szolgálatára!
*feleli, amikor rákérdeznek a nevére, majd helyet foglal.*
- Kérem, fogyasszon bátran, ne zavartassa magát! Köszönöm a meghívást... azt hiszem, itt jóféle almabor van. Abból kérnék egy kupával.
*fogadja el a meghívást.*
- Fájdalom, de még nem találkoztunk, pedig úgy látom, önt se hagyja hidegen városunk sorsa.
*mondja aztán, hangsúlyosan Diynomit kitűzőjére pillantva.*
5095. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:18:47
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:18:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
-Lehet. De biztos találunk valamit.
*Mosolyog. Az elftől is távol áll, hogy önmaga legyen. Bár nála ez bizonyára mást jelent mint a lány esetében. A keze egyértelműen előjön egy olyan kérdésre, hogy bánt-e már meg valamit életében. Persze az se volt kellemes mikor majdnem meztelenül kellett az ablakon kimásznia, hogy elkerülje a kedves papa és a sógorok gratulációját amiért elvette egy lány ártatlanságát, de arra a tettére büszke is. Azon viszont, hogy nyomorék lett nincs mit büszkélkednie. Még ha annyi vér folyt a keze miatt ami talán, azt a medencét is megtölteni amiben ücsörögnek. A következő megjegyzésre vállat ránt.*
-Felvágni másokat és szagos kencéket, meg fura ízű teákat készíteni és kéretlen tanácsokat adni azért, hogy így a halállal küzdjünk miért lenne megbecsült hivatás? Amit csinálok fáj vagy kényelmetlen. Ha nem úgy tesz a beteg ahogy kértem én vagyok a hibás. Ha úgy tesz, de mégis rosszabbodik mert a legsikeresebb kezelés is lehet eredménytelen, megint csak én vagyok a hibás. Ha egy kóklerhez ment korábban, aki száz aranyért eladta neki Eeyr hónaljszőrét amit forró mézes tejben kellett elkeverni és nem használt én vagyok a hibás. Ölni megbecsültebb, mint életet menteni. Az után nem érhet panasz, hogy milyen munkát végeztél. Bár mindkét esetben érdemes előre elkérni a fizetséget, hogy aztán a képedbe vághassák, hogy egy tolvaj vagy.
*A lány közeledése meglepi a dokit, aki át is karolja őt. A simogatás nincs ellenére a kérdés már inkább, de nem mutatja jelét. Gondolkozón elhúzza a száját.*
-Nem tudom. A miért pont őket még nagyjából világos. Elég beszélni Luninari-val, hogy egyértelmű legyen. Ha egy nagy vérmes farkas, azt mondaná neki, hogy valami a foga közé ragadt akkor az a lány a legártatlanabb képpel dugná a fejét annak a szájába megnézni mi lehet az. Még szép, hogy meg akarom védeni ezek után. A többiek se sokkal életképesebbek abban a ligetben. Lehet ha nem vagyok ott már rég felégették volna a házat őket meg eladták volna szajhának.
*Túloz azért. Nem hiszi, hogy ha egy rablóbanda arra járna akkor ő riasztaná el őket, de a szemtelenebb vendégek ellen nem árt ha van egy férfi a háznál.*
//Fürdőház//
-Lehet. De biztos találunk valamit.
*Mosolyog. Az elftől is távol áll, hogy önmaga legyen. Bár nála ez bizonyára mást jelent mint a lány esetében. A keze egyértelműen előjön egy olyan kérdésre, hogy bánt-e már meg valamit életében. Persze az se volt kellemes mikor majdnem meztelenül kellett az ablakon kimásznia, hogy elkerülje a kedves papa és a sógorok gratulációját amiért elvette egy lány ártatlanságát, de arra a tettére büszke is. Azon viszont, hogy nyomorék lett nincs mit büszkélkednie. Még ha annyi vér folyt a keze miatt ami talán, azt a medencét is megtölteni amiben ücsörögnek. A következő megjegyzésre vállat ránt.*
-Felvágni másokat és szagos kencéket, meg fura ízű teákat készíteni és kéretlen tanácsokat adni azért, hogy így a halállal küzdjünk miért lenne megbecsült hivatás? Amit csinálok fáj vagy kényelmetlen. Ha nem úgy tesz a beteg ahogy kértem én vagyok a hibás. Ha úgy tesz, de mégis rosszabbodik mert a legsikeresebb kezelés is lehet eredménytelen, megint csak én vagyok a hibás. Ha egy kóklerhez ment korábban, aki száz aranyért eladta neki Eeyr hónaljszőrét amit forró mézes tejben kellett elkeverni és nem használt én vagyok a hibás. Ölni megbecsültebb, mint életet menteni. Az után nem érhet panasz, hogy milyen munkát végeztél. Bár mindkét esetben érdemes előre elkérni a fizetséget, hogy aztán a képedbe vághassák, hogy egy tolvaj vagy.
*A lány közeledése meglepi a dokit, aki át is karolja őt. A simogatás nincs ellenére a kérdés már inkább, de nem mutatja jelét. Gondolkozón elhúzza a száját.*
-Nem tudom. A miért pont őket még nagyjából világos. Elég beszélni Luninari-val, hogy egyértelmű legyen. Ha egy nagy vérmes farkas, azt mondaná neki, hogy valami a foga közé ragadt akkor az a lány a legártatlanabb képpel dugná a fejét annak a szájába megnézni mi lehet az. Még szép, hogy meg akarom védeni ezek után. A többiek se sokkal életképesebbek abban a ligetben. Lehet ha nem vagyok ott már rég felégették volna a házat őket meg eladták volna szajhának.
*Túloz azért. Nem hiszi, hogy ha egy rablóbanda arra járna akkor ő riasztaná el őket, de a szemtelenebb vendégek ellen nem árt ha van egy férfi a háznál.*
5094. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 20:35:48
Üzenet elküldve: 2024-09-24 20:35:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ahogy fogy a bor, úgy ködösödik az elme egy kissé. De nem bánja. Nem esett túlzásba, bár még messze a reggel, de most élvez minden kortyot, na meg minden szót is. Vizes tincseit arrébb sepri, ahogy megfordul, szabaddá téve nyakát. Ő nem látja rajta a nyomokat, de tudja, hogy ott vannak. Ezt sem bánja. Majd holnap lesz újra az, aki. Most a szőke van.*
- Akkor nem biztos, hogy az a nekem való hely.
*Méri végig az elfet, már sokadjára, de nem tud betelni. Nem is kell. Jól érzi magát és jót beszélget. Végre nem csak a napi rutinról, az árvaházról, vagy felszínes dolgokról. Nem ügyel épp valakire, nincs készenlétben, nem akar megfelelni, vagy túl jó lenni sem.
De újabb adagot kap a másikból. Nem akarta megkérdezni a kezét, hogy mi történt. Igazán belemenni most sem fog, de minden szót jegyez. Nem akarja ő használni semmire. Csak tudni, hogy ki az, aki mellett így elengedi magát. Hogy érdemes-e. Bár, hogy érdemes-e, annak már lényegében mindegy.*
- Sokkal megbecsültebbnek gondoltam azt, amit te csinálsz. *Rázza meg a fejét. Nem találkozott hasonlóval, mint amit mesél. Egy burokban élt. És annyi mindent hallott egy fél nap leforgása alatt a férfitól, ami igazából el is borzaszthatná a világtól. Talán ezért jó az az édes bezártság. De nem fog megelégedni. Egy kérdés viszont feszíti. De egészen akarja azokat a zöldeket. Bármilyen jól esik, ahogy a lábát masszírozza, mozdul és a másik ölébe ül, szemben vele, s a víz alól indulva a keze simít végig a felsőtestén, egészen a nyakáig, hogy ott állapodjon meg.*
- Miért védesz ennyire másokat? A lányokat, vagy, amit most említettél. Volt, amit megbántál, mert az történt ami, de most is értük küzdesz. Vagy miért pont azokat, akiket?
*A kérdésben nem vádlás van, őszintén érdekli és ez tükröződik is. Hogy ő miért védené meg a világtól Nori-t, azt már tudja. Bár eleinte fogalma sem volt. Hogy miért pont az árvák mellett kötött ki, s akarja nekik a legjobbat, ami talán lehetetlen, csak sejti. Említette is már, de egészen biztos nem lehet abban, hogy az okok azok, amik. Mi késztet valakit, mást erre?*
//Fürdőház//
*Ahogy fogy a bor, úgy ködösödik az elme egy kissé. De nem bánja. Nem esett túlzásba, bár még messze a reggel, de most élvez minden kortyot, na meg minden szót is. Vizes tincseit arrébb sepri, ahogy megfordul, szabaddá téve nyakát. Ő nem látja rajta a nyomokat, de tudja, hogy ott vannak. Ezt sem bánja. Majd holnap lesz újra az, aki. Most a szőke van.*
- Akkor nem biztos, hogy az a nekem való hely.
*Méri végig az elfet, már sokadjára, de nem tud betelni. Nem is kell. Jól érzi magát és jót beszélget. Végre nem csak a napi rutinról, az árvaházról, vagy felszínes dolgokról. Nem ügyel épp valakire, nincs készenlétben, nem akar megfelelni, vagy túl jó lenni sem.
De újabb adagot kap a másikból. Nem akarta megkérdezni a kezét, hogy mi történt. Igazán belemenni most sem fog, de minden szót jegyez. Nem akarja ő használni semmire. Csak tudni, hogy ki az, aki mellett így elengedi magát. Hogy érdemes-e. Bár, hogy érdemes-e, annak már lényegében mindegy.*
- Sokkal megbecsültebbnek gondoltam azt, amit te csinálsz. *Rázza meg a fejét. Nem találkozott hasonlóval, mint amit mesél. Egy burokban élt. És annyi mindent hallott egy fél nap leforgása alatt a férfitól, ami igazából el is borzaszthatná a világtól. Talán ezért jó az az édes bezártság. De nem fog megelégedni. Egy kérdés viszont feszíti. De egészen akarja azokat a zöldeket. Bármilyen jól esik, ahogy a lábát masszírozza, mozdul és a másik ölébe ül, szemben vele, s a víz alól indulva a keze simít végig a felsőtestén, egészen a nyakáig, hogy ott állapodjon meg.*
- Miért védesz ennyire másokat? A lányokat, vagy, amit most említettél. Volt, amit megbántál, mert az történt ami, de most is értük küzdesz. Vagy miért pont azokat, akiket?
*A kérdésben nem vádlás van, őszintén érdekli és ez tükröződik is. Hogy ő miért védené meg a világtól Nori-t, azt már tudja. Bár eleinte fogalma sem volt. Hogy miért pont az árvák mellett kötött ki, s akarja nekik a legjobbat, ami talán lehetetlen, csak sejti. Említette is már, de egészen biztos nem lehet abban, hogy az okok azok, amik. Mi késztet valakit, mást erre?*
5093. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 19:47:05
Üzenet elküldve: 2024-09-24 19:47:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ez az este nem a számonkérésekről szól. Az elf csak kíváncsi volt kivel is sodorta össze a szél. Főleg, hogy a lányok miatt már biztos, hogy nem utoljára találkoztak. Beszélgetésük közben fogy a bor ahogy újabb és újabb témák kerülnek elő. Például, hogy mi lesz ha a másik egyszer meglátogatja őket. A válaszra az elf a legnagyobb természetességgel bólint.*
-Igen nála biztos van hely. Bár az anyja és a macska is ott van úgyhogy szűkösen lennétek.
*Mondjuk szép kép lenne. A nyuszimama összebújva a két félvérrel. Mindhármukon csak egy vékony hálóing. Lehet kezd hatni a bor a dokinak is. Elkalandoznak a gondolatai. Talán jobb is, hogy kicsit komolyabb témák kerülnek elő mielőtt túl hamar megint valami meggondolatlanság jutna az eszébe. A lány lábát masszírozgatva mennek a mély beszélgetések.*
-Helyes, helyes.
*Jöhet a következő láb és az új téma. Amire a válasz egyértelmű.*
-Hogyne lenne drága. Nem hősködnék egy ártatlan lány erénye érdekében, hogy aztán fél kézzel keljen tűbe cérnát befűzni sebvarrás előtt és kétszer is átgondolnám, hogy akarok-e a városban rendelőt nyitni ahol folyamatosan jönnek minden panasszal hozzám és az éjszaka közepén is felkeltenek és mocskos és fárasztó és mindenért én vagyok a hibás akkor is ha nem én, hanem az a kontár szúrta el akihez korábban ment és féljenek meg undorodjanak tőlem is, mert a város által fizetett vénembernek a hozzá kerülő lányok szoknyája alá siklik a keze úgy is, hogy nem is ott a baj. Viszont így alakult. Most, ahogy mondtad jó helyen vagyok vannak terveim a jövőre és nincs okom a panaszra. Most van lehetőségem hasznosítani, azt a tudást amit eddig mindenfelől összeszedtem.
//Fürdőház//
*Ez az este nem a számonkérésekről szól. Az elf csak kíváncsi volt kivel is sodorta össze a szél. Főleg, hogy a lányok miatt már biztos, hogy nem utoljára találkoztak. Beszélgetésük közben fogy a bor ahogy újabb és újabb témák kerülnek elő. Például, hogy mi lesz ha a másik egyszer meglátogatja őket. A válaszra az elf a legnagyobb természetességgel bólint.*
-Igen nála biztos van hely. Bár az anyja és a macska is ott van úgyhogy szűkösen lennétek.
*Mondjuk szép kép lenne. A nyuszimama összebújva a két félvérrel. Mindhármukon csak egy vékony hálóing. Lehet kezd hatni a bor a dokinak is. Elkalandoznak a gondolatai. Talán jobb is, hogy kicsit komolyabb témák kerülnek elő mielőtt túl hamar megint valami meggondolatlanság jutna az eszébe. A lány lábát masszírozgatva mennek a mély beszélgetések.*
-Helyes, helyes.
*Jöhet a következő láb és az új téma. Amire a válasz egyértelmű.*
-Hogyne lenne drága. Nem hősködnék egy ártatlan lány erénye érdekében, hogy aztán fél kézzel keljen tűbe cérnát befűzni sebvarrás előtt és kétszer is átgondolnám, hogy akarok-e a városban rendelőt nyitni ahol folyamatosan jönnek minden panasszal hozzám és az éjszaka közepén is felkeltenek és mocskos és fárasztó és mindenért én vagyok a hibás akkor is ha nem én, hanem az a kontár szúrta el akihez korábban ment és féljenek meg undorodjanak tőlem is, mert a város által fizetett vénembernek a hozzá kerülő lányok szoknyája alá siklik a keze úgy is, hogy nem is ott a baj. Viszont így alakult. Most, ahogy mondtad jó helyen vagyok vannak terveim a jövőre és nincs okom a panaszra. Most van lehetőségem hasznosítani, azt a tudást amit eddig mindenfelől összeszedtem.
5092. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 18:38:23
Üzenet elküldve: 2024-09-24 18:38:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*A füllentést lehet tőle várni, a hazugságot is, de ritka alkalom. Nincs értelme. Van elég dolog a világon, amit meg kell jegyeznie, nem bonyolítaná ilyennel is. Az persze más, ha valamit nem kíván elárulni, vagy elrejtené. Ahhoz is igen ügyesnek kell lenni, hogy ne látszódjon meg, főleg ne egy olyan közelében, aki így is megbolygatja benne a megszokottat. Azt meg nem éli meg hazugságként, hogy néha úgy viselkedik, ami tőle távol áll, de a helyzet megkívánja. Nincs is tovább fűzve a téma, bár Mai szerint nincs is róla mit beszélgetni. Most azzal van, akivel szeretne és marad is. Innen aztán nem sétálna el úgy, ahogy akkor.
Azért az nem esik túl jól a lelkének, hogy egy kis hibát vétett. De a másik kacaja azért lesepri róla a rosszallást. Megérdemelte, ő is pontosan így reagált, amikor elcsípett hasonlót. Ettől függetlenül azért nevetni nem fog, de újratölteni a kupáikat mindenképp. Elkél még az a maradék bor. Igen jó hatása van, leszámítva, hogy nem erőlteti meg túlságosan az agytekervényeit, na meg többet beszél, mint szokott.*
- Valaki biztos szívesen elszállásolna. Ott van például Luninari.
*Mosolyodik el játékosan, de hamar egy halk nevetés kerekedik belőle. Tényleg szívesen megnézné azt a helyet, de az teljesen biztos, hogy nem a másik félvér mellett kívánna aludni. Igazából úgy lehet aludni sem lenne kedve, ha a szőke fogadná be olyan nagylelkűen. De sajnos pontosan tudja, hogy ilyesmire vajmi kevés alkalma lesz. Ez a további terveiből ki is derülhet. Hogy mivel szembesülne viszont, milyen gondoskodásban van része a férfinak, nem tudni, hogy szeme megrebbenne-e egyáltalán. Ha vele van igencsak szeretné, hogy tényleg csak vele legyen, de ha nincs... mindenkinek megvan a maga dolga. Ez neki jelen helyzetben pont így is tetszik. Bár mit sem sejt. Így is túlságosan veszélyes játék ez még mindig.
Élvezi a finom kezet, nem tud betelni vele.*
- Az elején nem gondoltam át semmit igazán, tényleg csak jó volt a szabadság. Már más. Próbálom a helyén kezelni, de most van lehetőségem arra, amikre addig nem. Azt nem szabad elfelejtenem, hogy néha ki is kapcsolódjak. De most épp azt teszem.
*A lába az elf mellé kerül, ő pedig ahogy kéri, adja is a másikat. Finoman csúsztatva végig annak combján, hogy utat találhasson a kézhez. A legjobban most van karban tartva. Kijárt. Még ha fájóan igazak is a szavak. De sokat visszavenni valójában nem fog. Most jön a neheze. Ezt kell éppen elfelejtenie.*
- Van amit máshogy csinálnál? Úgy tűnik neked jól alakultak a dolgaid, de többet is láttál, mint én.
*Kutatja a zöldeket. Ha olyan okos szavai vannak, biztosan történt vele ezer dolog, ami ezt megalapozza. Nem hisz a megbánásban, minden kell ahhoz, hogy oda jusson valaki, ahova. Rossz lépésekből is lehet tanulni, ha nem annyira rossz, hogy odavesszen bele. Talán még tanulhat is ettől a szőkétől amellett, hogy kiélvezi.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.24 18:40:59
//Fürdőház//
*A füllentést lehet tőle várni, a hazugságot is, de ritka alkalom. Nincs értelme. Van elég dolog a világon, amit meg kell jegyeznie, nem bonyolítaná ilyennel is. Az persze más, ha valamit nem kíván elárulni, vagy elrejtené. Ahhoz is igen ügyesnek kell lenni, hogy ne látszódjon meg, főleg ne egy olyan közelében, aki így is megbolygatja benne a megszokottat. Azt meg nem éli meg hazugságként, hogy néha úgy viselkedik, ami tőle távol áll, de a helyzet megkívánja. Nincs is tovább fűzve a téma, bár Mai szerint nincs is róla mit beszélgetni. Most azzal van, akivel szeretne és marad is. Innen aztán nem sétálna el úgy, ahogy akkor.
Azért az nem esik túl jól a lelkének, hogy egy kis hibát vétett. De a másik kacaja azért lesepri róla a rosszallást. Megérdemelte, ő is pontosan így reagált, amikor elcsípett hasonlót. Ettől függetlenül azért nevetni nem fog, de újratölteni a kupáikat mindenképp. Elkél még az a maradék bor. Igen jó hatása van, leszámítva, hogy nem erőlteti meg túlságosan az agytekervényeit, na meg többet beszél, mint szokott.*
- Valaki biztos szívesen elszállásolna. Ott van például Luninari.
*Mosolyodik el játékosan, de hamar egy halk nevetés kerekedik belőle. Tényleg szívesen megnézné azt a helyet, de az teljesen biztos, hogy nem a másik félvér mellett kívánna aludni. Igazából úgy lehet aludni sem lenne kedve, ha a szőke fogadná be olyan nagylelkűen. De sajnos pontosan tudja, hogy ilyesmire vajmi kevés alkalma lesz. Ez a további terveiből ki is derülhet. Hogy mivel szembesülne viszont, milyen gondoskodásban van része a férfinak, nem tudni, hogy szeme megrebbenne-e egyáltalán. Ha vele van igencsak szeretné, hogy tényleg csak vele legyen, de ha nincs... mindenkinek megvan a maga dolga. Ez neki jelen helyzetben pont így is tetszik. Bár mit sem sejt. Így is túlságosan veszélyes játék ez még mindig.
Élvezi a finom kezet, nem tud betelni vele.*
- Az elején nem gondoltam át semmit igazán, tényleg csak jó volt a szabadság. Már más. Próbálom a helyén kezelni, de most van lehetőségem arra, amikre addig nem. Azt nem szabad elfelejtenem, hogy néha ki is kapcsolódjak. De most épp azt teszem.
*A lába az elf mellé kerül, ő pedig ahogy kéri, adja is a másikat. Finoman csúsztatva végig annak combján, hogy utat találhasson a kézhez. A legjobban most van karban tartva. Kijárt. Még ha fájóan igazak is a szavak. De sokat visszavenni valójában nem fog. Most jön a neheze. Ezt kell éppen elfelejtenie.*
- Van amit máshogy csinálnál? Úgy tűnik neked jól alakultak a dolgaid, de többet is láttál, mint én.
*Kutatja a zöldeket. Ha olyan okos szavai vannak, biztosan történt vele ezer dolog, ami ezt megalapozza. Nem hisz a megbánásban, minden kell ahhoz, hogy oda jusson valaki, ahova. Rossz lépésekből is lehet tanulni, ha nem annyira rossz, hogy odavesszen bele. Talán még tanulhat is ettől a szőkétől amellett, hogy kiélvezi.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.24 18:40:59
5091. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 13:42:19
Üzenet elküldve: 2024-09-24 13:42:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
-Határok, határok. Folyton feszegetjük őket, remélve, hogy előbb-utóbb megtörnek. Ahelyett, hogy csak szimplán átlépnénk őket. *A bölcselet értelmezését a lányra bízza, miközben megközelítik a pultnál álló kettőst. Egy biccentéssel hálálja meg Merrin szerfelett udvarias segítségét, s vele együtt engedi el füle mellett a hozzá hasonló férfiemberek toldalékfenyegetését. Bizonyos körökben maga is mívelője volt az ilyesminek, míg a városnak el nem jött a nagy pillanata. Onnantól pedig ő Shorenai de Monteqieo volt.
Lazziar sajátos ágálását Merrin egyértelműsítését illetően csak egy kuncogással jutalmazza. Kesztyűs kezét a marcona félvér irányába emeli csitítólag, mielőtt amaz bármire is vetemedve, de hűvös tekintete Lazziaré. Hagyja, hogy Mili kedve szerint reagáljon, mielőtt ő is szólásra nyitná száját.*
-Kedves fiatalúr, kötve hiszem, hogy eme szemrevaló hattyú problémát csinálna az efféle jelzőkből. Nemde, Mili? *Duruzsolja a mellette álló, gyümölcsöt szemezgető elfnek, keze pedig kedvtelve szalad végig a lány csípőjén.*
-Erre tessék! *Elégedetten konstatálja, hogy a fiatal elf is kötélnek áll. Most, hogy közelebbről is lehetősége volt megmérni, szinte kötelező elemévé vált tervének. Szinte.
Szórakozottan dúdolva pörgeti meg mutatóujján a kulcsot, mit sem törődve az esetleges feszültséggel háta mögött. Hozzá szokott ehhez a miliőhöz. Ő jobbja mellé veszi a lányt, s hagyja, hogy Merrin hátulról terelgesse újdonsült kompániájukat mögöttük.
Ahogy kinyitja a szoba ajtaját és belép rajta, elégedetten biccent. A helyiség tágas, s pont olyan, ahogy ő kérte. Noha ülőalkalmatosság nem sok akad benne, a komódra, az egy szem székre, vagy épp a széles ágyra nyugodt szívvel ledobhatja magát bárki.*
- Helyezzétek magatokat kényelembe. Nos. *Gondosan az ágy szélének támasztja a sétapálcát, majd kibújik a sötét kabátból. Alatta nyakfűzős fehér inget, s fekete, arany hímzéssel díszített mellényt visel. A nagy gonddal levetett kabátot az árválkodó szék háttámlájára helyezi, majd a társaság felé fordítva az ülőalkalmatosságot helyet foglal.*
-Jómagam, szépséges Mili, s kedves segítőm, Merrin... *Természetesen Lazziarhoz beszél. Alaposan megnyomja a megfelelő szavakat, hidegkék tekintete a férfiút méri.*
-Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk a közeljövő eseményeit. Aminek Te, fiatal és csinos barátom, könnyedén kedvezményezettje lehetsz. Már ha jól forgatod a lapjaid. *Megenged egy joviális mosolyt.*
-Sokat nyerhetsz. Ezt alaposan vésd elmédbe. *Nem ostoba. Túlzás lenne azt állítani, hogy első pillantásra képes olvasni a népekben, de az ifjú elf nem olyan fajtának tűnik, mint aki jobb körökből való. Furcsa mód úgy érzi ebből kifolyólag, bízhat benne. Ő pedig jó érzékkel csap le az efféle alakokra.*
-De még többet veszíthetsz, ha elárulsz. Erről gondoskodom. *Szeme rebben Merrinre jelzésértékűen.*
-Az ajánlatom a következő. Végrehajtod, amit mondok... Cserébe belépést kaphatsz a legfelsőbb körökbe Artheniorban. A végén vagyonhoz jutsz. És tán többhöz is annál. Nem utolsó sorban pedig együtt dolgozhatsz a drága Milivel. *Egy meleg pillantással jutalmazza a szóban forgó kurtizánt. Amennyiben az ifjú nem kapiskálta eddig, immáron biztosan érzi; ez a társaság itt flexibilisen óhajtja kezelni a város törvényeit.*
-Ám tudnom kell, számíthatok-e a diszkréciódra, mielőtt igent mondanék neked és beavatnálak Téged is a tervbe. Mi is a neved? *Szinte bocsánatkérően pillant Milire és Merrinre, hogy fültanúi kell legyenek eme közjátéknak, ám a páros ismerheti eléggé hozzá, hogy tudják, ez is csupán színjáték.*
-Határok, határok. Folyton feszegetjük őket, remélve, hogy előbb-utóbb megtörnek. Ahelyett, hogy csak szimplán átlépnénk őket. *A bölcselet értelmezését a lányra bízza, miközben megközelítik a pultnál álló kettőst. Egy biccentéssel hálálja meg Merrin szerfelett udvarias segítségét, s vele együtt engedi el füle mellett a hozzá hasonló férfiemberek toldalékfenyegetését. Bizonyos körökben maga is mívelője volt az ilyesminek, míg a városnak el nem jött a nagy pillanata. Onnantól pedig ő Shorenai de Monteqieo volt.
Lazziar sajátos ágálását Merrin egyértelműsítését illetően csak egy kuncogással jutalmazza. Kesztyűs kezét a marcona félvér irányába emeli csitítólag, mielőtt amaz bármire is vetemedve, de hűvös tekintete Lazziaré. Hagyja, hogy Mili kedve szerint reagáljon, mielőtt ő is szólásra nyitná száját.*
-Kedves fiatalúr, kötve hiszem, hogy eme szemrevaló hattyú problémát csinálna az efféle jelzőkből. Nemde, Mili? *Duruzsolja a mellette álló, gyümölcsöt szemezgető elfnek, keze pedig kedvtelve szalad végig a lány csípőjén.*
-Erre tessék! *Elégedetten konstatálja, hogy a fiatal elf is kötélnek áll. Most, hogy közelebbről is lehetősége volt megmérni, szinte kötelező elemévé vált tervének. Szinte.
Szórakozottan dúdolva pörgeti meg mutatóujján a kulcsot, mit sem törődve az esetleges feszültséggel háta mögött. Hozzá szokott ehhez a miliőhöz. Ő jobbja mellé veszi a lányt, s hagyja, hogy Merrin hátulról terelgesse újdonsült kompániájukat mögöttük.
Ahogy kinyitja a szoba ajtaját és belép rajta, elégedetten biccent. A helyiség tágas, s pont olyan, ahogy ő kérte. Noha ülőalkalmatosság nem sok akad benne, a komódra, az egy szem székre, vagy épp a széles ágyra nyugodt szívvel ledobhatja magát bárki.*
- Helyezzétek magatokat kényelembe. Nos. *Gondosan az ágy szélének támasztja a sétapálcát, majd kibújik a sötét kabátból. Alatta nyakfűzős fehér inget, s fekete, arany hímzéssel díszített mellényt visel. A nagy gonddal levetett kabátot az árválkodó szék háttámlájára helyezi, majd a társaság felé fordítva az ülőalkalmatosságot helyet foglal.*
-Jómagam, szépséges Mili, s kedves segítőm, Merrin... *Természetesen Lazziarhoz beszél. Alaposan megnyomja a megfelelő szavakat, hidegkék tekintete a férfiút méri.*
-Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk a közeljövő eseményeit. Aminek Te, fiatal és csinos barátom, könnyedén kedvezményezettje lehetsz. Már ha jól forgatod a lapjaid. *Megenged egy joviális mosolyt.*
-Sokat nyerhetsz. Ezt alaposan vésd elmédbe. *Nem ostoba. Túlzás lenne azt állítani, hogy első pillantásra képes olvasni a népekben, de az ifjú elf nem olyan fajtának tűnik, mint aki jobb körökből való. Furcsa mód úgy érzi ebből kifolyólag, bízhat benne. Ő pedig jó érzékkel csap le az efféle alakokra.*
-De még többet veszíthetsz, ha elárulsz. Erről gondoskodom. *Szeme rebben Merrinre jelzésértékűen.*
-Az ajánlatom a következő. Végrehajtod, amit mondok... Cserébe belépést kaphatsz a legfelsőbb körökbe Artheniorban. A végén vagyonhoz jutsz. És tán többhöz is annál. Nem utolsó sorban pedig együtt dolgozhatsz a drága Milivel. *Egy meleg pillantással jutalmazza a szóban forgó kurtizánt. Amennyiben az ifjú nem kapiskálta eddig, immáron biztosan érzi; ez a társaság itt flexibilisen óhajtja kezelni a város törvényeit.*
-Ám tudnom kell, számíthatok-e a diszkréciódra, mielőtt igent mondanék neked és beavatnálak Téged is a tervbe. Mi is a neved? *Szinte bocsánatkérően pillant Milire és Merrinre, hogy fültanúi kell legyenek eme közjátéknak, ám a páros ismerheti eléggé hozzá, hogy tudják, ez is csupán színjáték.*
5090. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-24 09:36:37
Üzenet elküldve: 2024-09-24 09:36:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Elmerengve lapozgat saját kutatásainak eredményeit tartalmazó könyvében, melynek megsárgult lapjait apró betűs jegyzetek és bonyolult ábrák tarkítják. A fogadó nyüzsgő hangjai távolinak tűnnek számára, ahogy mélyen elmerül az alkímia rejtelmeiben. Egy ismeretlen, de határozott hang azonban hirtelen kirántja merengéséből, amikor megszólítja őt. Kissé meglepetten feltekint könyvéből, hogy megszemlélje, ki is az illető. Szemei gyorsan végig pásztázzák az előtte álló férfit. Átlagos magasságú, enyhén köpcös alak, akinek ruházata elegáns és megjelenése kifogástalan. A finom anyagból készült öltözék apró részletei, a gondosan ápolt cipők mind arra utalnak, hogy pontosan azzal van dolga, akiről már korábban is hallott és találkozót egyeztetett. A gnóm éles szeme hamar észreveszi a férfi ruháján díszelgő kitűzőt is. Hivatalos jelzés, csakúgy, mint az övé, bár a kettő természetesen más célra szolgál. Kétség sem fér hozzá, hogy Orthus Morthimer-rel áll szemben. Könyvét óvatosan összecsukja, ügyelve arra, hogy a lapok közé helyezett jelölő ne csússzon ki, és az asztalra teszi. Feláll, hogy illendően köszönthesse a férfit. Székét kissé hátratolja, a fából faragott lábak pedig halkan súrolják a padlót. Mosollyal az arcán nyújtja jobbját a másiknak, tekintetében barátságos fény csillan.*
- Szép napot, uram! Igen, én volnék. Ön pedig bizonyára Orthus Morthimer, ha nem tévedek. *Kicsi az esélye annak, hogy tévedne, hiszen a leírások pontosan illenek a férfire. Így megelőlegezett bizalommal a mellette lévő üres székre mutat, hellyel kínálva a másikat.*
- Kérem, foglaljon helyet. Amennyiben nem zavarja, én ennék és innék valamit. Örömömre szolgálna, ha meghívhatnám valamire. *A szavai barátságosak, hangja meleg és őszinte érdeklődést sugároz. Tekintete kíváncsian és vidáman csillan meg, ahogy a másik arcát fürkészi. Egyelőre állva marad, várva, hogy Morthimer elfogadja a meghívást és helyet foglaljon. Csak ezután tervezi, hogy int a fogadósnak rendelés céljából, de előbb szeretné megtudni, mit óhajt asztaltársa. Közben egy pillanatra körbenéz a fogadóban, majd visszafordul a férfihoz, figyelmesen hallgatva annak válaszát.*
//Politika//
*Elmerengve lapozgat saját kutatásainak eredményeit tartalmazó könyvében, melynek megsárgult lapjait apró betűs jegyzetek és bonyolult ábrák tarkítják. A fogadó nyüzsgő hangjai távolinak tűnnek számára, ahogy mélyen elmerül az alkímia rejtelmeiben. Egy ismeretlen, de határozott hang azonban hirtelen kirántja merengéséből, amikor megszólítja őt. Kissé meglepetten feltekint könyvéből, hogy megszemlélje, ki is az illető. Szemei gyorsan végig pásztázzák az előtte álló férfit. Átlagos magasságú, enyhén köpcös alak, akinek ruházata elegáns és megjelenése kifogástalan. A finom anyagból készült öltözék apró részletei, a gondosan ápolt cipők mind arra utalnak, hogy pontosan azzal van dolga, akiről már korábban is hallott és találkozót egyeztetett. A gnóm éles szeme hamar észreveszi a férfi ruháján díszelgő kitűzőt is. Hivatalos jelzés, csakúgy, mint az övé, bár a kettő természetesen más célra szolgál. Kétség sem fér hozzá, hogy Orthus Morthimer-rel áll szemben. Könyvét óvatosan összecsukja, ügyelve arra, hogy a lapok közé helyezett jelölő ne csússzon ki, és az asztalra teszi. Feláll, hogy illendően köszönthesse a férfit. Székét kissé hátratolja, a fából faragott lábak pedig halkan súrolják a padlót. Mosollyal az arcán nyújtja jobbját a másiknak, tekintetében barátságos fény csillan.*
- Szép napot, uram! Igen, én volnék. Ön pedig bizonyára Orthus Morthimer, ha nem tévedek. *Kicsi az esélye annak, hogy tévedne, hiszen a leírások pontosan illenek a férfire. Így megelőlegezett bizalommal a mellette lévő üres székre mutat, hellyel kínálva a másikat.*
- Kérem, foglaljon helyet. Amennyiben nem zavarja, én ennék és innék valamit. Örömömre szolgálna, ha meghívhatnám valamire. *A szavai barátságosak, hangja meleg és őszinte érdeklődést sugároz. Tekintete kíváncsian és vidáman csillan meg, ahogy a másik arcát fürkészi. Egyelőre állva marad, várva, hogy Morthimer elfogadja a meghívást és helyet foglaljon. Csak ezután tervezi, hogy int a fogadósnak rendelés céljából, de előbb szeretné megtudni, mit óhajt asztaltársa. Közben egy pillanatra körbenéz a fogadóban, majd visszafordul a férfihoz, figyelmesen hallgatva annak válaszát.*
5089. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-23 22:57:28
Üzenet elküldve: 2024-09-23 22:57:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*A kérdő pillantásra visszanéz a kékekbe. Szemeiben nincs ítélet vagy rosszallás. Csak kíváncsi. Az a kíváncsiság még őszinte is. Miért füllent a lány? Mit szól hozzá ha rajta kapták? Arra a rövid válaszra az elf is hasonlóképp reagál.*
-Oh, értem.
*Aztán ki lesz fejtve. Így már őszintébbnek hangzik. A doki meg is mosolyogja ezt a vallomást.*
-Ezzel sokan nem értenének eget, de én is így vallom.
*Mondjuk az ő esetében igencsak ritka, hogy valakivel ne akarna lenni. Persze mikor van választási lehetőség akkor vagy a jobbat vagy mindet viszi. De ha nincs akkor nem válogat. Jó egy aprónéppel, egy orkkal, férfival vagy pulyával nem feküdne össze, de amúgy a kor, súly, a faj szépséghibák nem zavarják. Ő mindenkiben tudja látni a szépet. Következő szemtelenkedő megjegyzését jól láthatóan megérti a másik. A válasz hallatán halkan felkacag.*
-Megesik.
*Szereti az ilyesfajta játékokat. Az pedig, hogy egy apró győzelmet be tudott zsebelni a lány ellen feldobja a hangulatát. Egy vidám dokival pedig könnyebb vidámkodni is. A kérdés mögötti jelentést ha nincs is, de hallani véli.*
-Fél nap. Talán kevesebb. Oda vissza meg lehet járni ha csak a piacra ugrik el valaki. Bár neked lehet, hogy megterhelő lenne az út és muszáj lennél egy látogatás során estére is ott maradni.
*Ezt lehet meghívásnak érteni. Tény, hogy a doki nagyon élvezi az ott töltött napokat és a lányok majdnem minden igényét kielégítik. De azért szoktak maradni még kielégítetlen igények. Ylanda ritkán jár otthon és akkor is nem tudni mit lehet várni tőle. De jobb esetben egy vad légyottot, ami után mint a szennyes ruhát dobja ki az embert az a némber. Szörnyű! És a legrosszabb, hogy a doki mégse mondana neki nemet. Mai egyelőre nem tűnik olyan problémásnak. Persze lehet este kiderül még, hogy vele pont fordítva lesz és úgy lefárasztja, hogy másnap nem bír lóra ülni, de a doki bízik magában, hogy elbír egy kisasszonykával. Minddel elbírt eddig. Gondjába veszi az egyik félvérlábat miközben folytatja a beszélgetést. Elég komoly témák merültek fel.*
-Mindennek megvan a maga ideje. Én így vettem észre. Barangolni a kikötőben, majd az ingoványon átvágni a mágustoronyba, hogy aztán egy árvaházat gondozz és közben tanulni is akarj. Csak elmondva mindezt bele lehet szédülni. Lehet nem a haladásba hanem ahogy mondtad abba kéne energiát ölnöd, hogy úrrá legyél a helyzeten. Ha tudod hol vagy akkor jobban fogod tudni, hogy mennyit bírsz.*Közben szembe fordul a másikkal és az eddig masszírozgatott lábat leteszi maga mellé.*Kérem a másikat!
//Fürdőház//
*A kérdő pillantásra visszanéz a kékekbe. Szemeiben nincs ítélet vagy rosszallás. Csak kíváncsi. Az a kíváncsiság még őszinte is. Miért füllent a lány? Mit szól hozzá ha rajta kapták? Arra a rövid válaszra az elf is hasonlóképp reagál.*
-Oh, értem.
*Aztán ki lesz fejtve. Így már őszintébbnek hangzik. A doki meg is mosolyogja ezt a vallomást.*
-Ezzel sokan nem értenének eget, de én is így vallom.
*Mondjuk az ő esetében igencsak ritka, hogy valakivel ne akarna lenni. Persze mikor van választási lehetőség akkor vagy a jobbat vagy mindet viszi. De ha nincs akkor nem válogat. Jó egy aprónéppel, egy orkkal, férfival vagy pulyával nem feküdne össze, de amúgy a kor, súly, a faj szépséghibák nem zavarják. Ő mindenkiben tudja látni a szépet. Következő szemtelenkedő megjegyzését jól láthatóan megérti a másik. A válasz hallatán halkan felkacag.*
-Megesik.
*Szereti az ilyesfajta játékokat. Az pedig, hogy egy apró győzelmet be tudott zsebelni a lány ellen feldobja a hangulatát. Egy vidám dokival pedig könnyebb vidámkodni is. A kérdés mögötti jelentést ha nincs is, de hallani véli.*
-Fél nap. Talán kevesebb. Oda vissza meg lehet járni ha csak a piacra ugrik el valaki. Bár neked lehet, hogy megterhelő lenne az út és muszáj lennél egy látogatás során estére is ott maradni.
*Ezt lehet meghívásnak érteni. Tény, hogy a doki nagyon élvezi az ott töltött napokat és a lányok majdnem minden igényét kielégítik. De azért szoktak maradni még kielégítetlen igények. Ylanda ritkán jár otthon és akkor is nem tudni mit lehet várni tőle. De jobb esetben egy vad légyottot, ami után mint a szennyes ruhát dobja ki az embert az a némber. Szörnyű! És a legrosszabb, hogy a doki mégse mondana neki nemet. Mai egyelőre nem tűnik olyan problémásnak. Persze lehet este kiderül még, hogy vele pont fordítva lesz és úgy lefárasztja, hogy másnap nem bír lóra ülni, de a doki bízik magában, hogy elbír egy kisasszonykával. Minddel elbírt eddig. Gondjába veszi az egyik félvérlábat miközben folytatja a beszélgetést. Elég komoly témák merültek fel.*
-Mindennek megvan a maga ideje. Én így vettem észre. Barangolni a kikötőben, majd az ingoványon átvágni a mágustoronyba, hogy aztán egy árvaházat gondozz és közben tanulni is akarj. Csak elmondva mindezt bele lehet szédülni. Lehet nem a haladásba hanem ahogy mondtad abba kéne energiát ölnöd, hogy úrrá legyél a helyzeten. Ha tudod hol vagy akkor jobban fogod tudni, hogy mennyit bírsz.*Közben szembe fordul a másikkal és az eddig masszírozgatott lábat leteszi maga mellé.*Kérem a másikat!
5088. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-23 21:32:09
Üzenet elküldve: 2024-09-23 21:32:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Ha teljesen őszinte akar lenni magához, akkor ő egyik felsorolt tevékenységhez sem ért igazán. A kereskedés nála egyelőre kimerül a szempilla rebegtetéssel, hajón utazott ugyan, de fogalma sincs, hogyan kell irányítani, a fegyver pedig nem áll olyan rosszul a kezében, hogy magát szúrja le vele, de nem egy képzett harcos.*
- Én leginkább a kapcsolatteremtéshez értek. *Emeli ki inkább az erősségét. A helyes szó a szemfényvesztés lenne, na meg mások átverése, de így mégis jobban hangzik a dolog. Sokkal könnyebb úgy kapcsolatot építeni, ha szükség esetén képes belesimulni egy olyan szerepbe, amit elvárnak tőle azok, akikkel jó kapcsolatot akar ápolni. Annyira mégsem haszontalan képesség.*
- Tőlem? Oh… *Pislog párat a tényre, hogy rajta múlik, mikor utazhatnak Wegtoren-be.* Igazából a fellépéseimet legfeljebb két hatra előre táblázom be, utána bármikor szabaddá tudom magam tenni. Más kötelezettségem nem igazán van, ami hátráltatná az utazást, és alkalmazkodnunk kéne hozzá.
*Tanulnia kell még, de azt lehet akár az úton is. Már, ha sikerül kényelmesebb eszközt találniuk az úthoz, mint a lovaglás. Mondjuk egy hintót. Hiú ábránd, de álmodozni csak szabad a kényelemről.*
- Őszintén szólva, tudod, nekem minden egészen furcsa, amire azt mondhatom, hogy az enyém. Én nagyon… messziről indultam… mindegy, hagyjuk is, ez nem lényeges. Nem akarlak untatni a múltammal. Tényleg, egyszerűen csak hihetetlen számomra már a gondolat is, de remélem, hogy ha valóban sikerül mindez, akkor nem fogom azt hinni, hogy képzelődöm.
*Lágyan mosolyog, majd elhallgat. Egy kissé talán kínos csend férkőzik most kettejük közé. Talán mindent megbeszéltek egyelőre, de Merlana egy ilyen ajánlat után nem akar csak úgy hátat fordítani.*
- Tudok esetleg még segíteni valamiben? *Kérdezi meg pusztán illemből. Nem gondolná, hogy van bármi, amit most megtehet a férfiért. A szokásos szolgáltatásait pedig nem fogja felajánlani neki, az ebben a helyzetben méltatlan volna mindkettőjük számára.*
*Ha teljesen őszinte akar lenni magához, akkor ő egyik felsorolt tevékenységhez sem ért igazán. A kereskedés nála egyelőre kimerül a szempilla rebegtetéssel, hajón utazott ugyan, de fogalma sincs, hogyan kell irányítani, a fegyver pedig nem áll olyan rosszul a kezében, hogy magát szúrja le vele, de nem egy képzett harcos.*
- Én leginkább a kapcsolatteremtéshez értek. *Emeli ki inkább az erősségét. A helyes szó a szemfényvesztés lenne, na meg mások átverése, de így mégis jobban hangzik a dolog. Sokkal könnyebb úgy kapcsolatot építeni, ha szükség esetén képes belesimulni egy olyan szerepbe, amit elvárnak tőle azok, akikkel jó kapcsolatot akar ápolni. Annyira mégsem haszontalan képesség.*
- Tőlem? Oh… *Pislog párat a tényre, hogy rajta múlik, mikor utazhatnak Wegtoren-be.* Igazából a fellépéseimet legfeljebb két hatra előre táblázom be, utána bármikor szabaddá tudom magam tenni. Más kötelezettségem nem igazán van, ami hátráltatná az utazást, és alkalmazkodnunk kéne hozzá.
*Tanulnia kell még, de azt lehet akár az úton is. Már, ha sikerül kényelmesebb eszközt találniuk az úthoz, mint a lovaglás. Mondjuk egy hintót. Hiú ábránd, de álmodozni csak szabad a kényelemről.*
- Őszintén szólva, tudod, nekem minden egészen furcsa, amire azt mondhatom, hogy az enyém. Én nagyon… messziről indultam… mindegy, hagyjuk is, ez nem lényeges. Nem akarlak untatni a múltammal. Tényleg, egyszerűen csak hihetetlen számomra már a gondolat is, de remélem, hogy ha valóban sikerül mindez, akkor nem fogom azt hinni, hogy képzelődöm.
*Lágyan mosolyog, majd elhallgat. Egy kissé talán kínos csend férkőzik most kettejük közé. Talán mindent megbeszéltek egyelőre, de Merlana egy ilyen ajánlat után nem akar csak úgy hátat fordítani.*
- Tudok esetleg még segíteni valamiben? *Kérdezi meg pusztán illemből. Nem gondolná, hogy van bármi, amit most megtehet a férfiért. A szokásos szolgáltatásait pedig nem fogja felajánlani neki, az ebben a helyzetben méltatlan volna mindkettőjük számára.*
5087. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-23 19:20:52
Üzenet elküldve: 2024-09-23 19:20:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ha valamit igazán kedvel a másikban, az pont a nyers megszólalásai. Sok mindenben lehet és kell is keresni mögöttest, de ezekben nem akar. Nem ismeri eléggé, talán nem is fogja, állíthat valótlant is, de amikor ellent mond neki, vagy éppen nem úgy nyilvánul meg, mint az a környezetében megszokott, az érdekessé teszi. Valami ilyesmit keres a világban, amikor megpihenni akar. Félretenni minden mesterkélt szokást, formalitást, de mégsem ostobán, üres fejjel. Egy halvány mosoly húzódik meg szája sarkában. Az artheniori kezdetek még így is jobbak voltak, mint a volt otthonában bármi. De jön az újabb kérdés... Kérdően pillant vissza a válla felett a zöldekbe, nem azért, mert nem tud válaszolni, csak igen érdekes, hogy emlékszik rá a másik egyáltalán.*
- Jaj, dehogy. Az... Nori estéje volt, én ott hagytam őket.
*A képek egy része igen éles, némelyik pedig túl ködös. Ha nem itta volna meg azt a kis varázsitalt, most a szőkével sem beszélgetne épp, mert akkor nem tudta volna azt az arcát mutatni felé, amit akkor. De annyi biztos, hogy igazat mond a másiknak. Felesleges lenne szemérmességet mutatnia neki, miközben fél perc alatt hozza ki belőle a legszemérmetlenebbet.*
- Azért ez az ital tud veszélyes lenni. *Vállt rándítva iszik belőle egy kortyot újfent, mutatva, hogy most ez cseppet sem érdekli.* - De annyira nem, hogy olyannal legyek, akivel nem akarok.
*Visszafordulva már a másik felé kutatja a szemeket. Olyan sok minden érdekelné még. De a faggatózását sokan értik félre és nem is kifejezetten szeretik. Tudni kellene hol a határ, de mégis megveszik még néhány szeletért. Talán majd később.
Enyhén nyílik résnyire az ajka a meglepődéstől. Hogy ő valamire felületesen emlékszik. Ha most nem lenne előtte az elf, kiülne rá a harag. Magára. Soha, de soha nem felejt el semmit. A hosszúéletű pedig megzavarja azt az elmét. Persze, amint kiejti a szavakat, jönnek elő a mondatok. Ott találkoztak, mondta. A játékos mosoly, most visszaadja neki azt, amikor ő feltételezett hasonlót. Keserűen mosolyodik el, de aztán megengedővé válik magával. Végtére is emlékszik. Csak nem azonnal.*
- Ó, igen. Úgy tűnik valaki az én figyelmemet is el tudja vonni.
*Forgatja meg a szemét, de arcán már látható, hogy múlik a pillanatnyi rosszallás.*
- Mesélt arról a helyről, de csak keveset. Biztos sokkal nyugodtabb, mint a város. De nem tudom mennyire van messze. Könnyen eljutnak hozzád a betegeid?
*Fogalma sincs. Vérző sebbel lóhátra ülni, szekérre felkéredzkedni, minden idő. Hogy mennyien laknak arra, arról meg gőze sincs. Talán mesél a másik.
Újabb érdekesen feltett kérdés, ami nyitja a szemeit. A másik elég átgondoltnak tűnik. De sokan tudnak másokkal szemben jól látni, magukra nézve pedig kevésbé. A szavak közben közel húzódik a másik ő pedig igencsak élvezi. Egy jóleső sóhaj szakad fel belőle, ahogy végigfut rajta a kéz. Nem lehet ezt bírni. És igencsak ért még ehhez is. Veszélyes. Túlságosan.*
- Muszáj beletennem az energiát, mert eddig nem haladtam. Nem hagytak. Van mit bepótolnom.
*Oda kellene figyelnie magára, pontosan tudja. Sokat vállal, azt is. *
- Van benne igazság. *Vallja be, miközben nem rest végignézni újra a másikon.*
- De igyekszek úrrá lenni és nem elszállni. Néha vissza kell téríteni, de talán nem lesz gond. *Magabiztos ő, azt is tudja, hogy néha túlzottan is. Abba bele lehet bukni ügyesen. Érdekes, hogy egyáltalán ezt kimondta. Dehogy vallana be ilyet. Biztos a bor.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.23 19:27:26
//Fürdőház//
*Ha valamit igazán kedvel a másikban, az pont a nyers megszólalásai. Sok mindenben lehet és kell is keresni mögöttest, de ezekben nem akar. Nem ismeri eléggé, talán nem is fogja, állíthat valótlant is, de amikor ellent mond neki, vagy éppen nem úgy nyilvánul meg, mint az a környezetében megszokott, az érdekessé teszi. Valami ilyesmit keres a világban, amikor megpihenni akar. Félretenni minden mesterkélt szokást, formalitást, de mégsem ostobán, üres fejjel. Egy halvány mosoly húzódik meg szája sarkában. Az artheniori kezdetek még így is jobbak voltak, mint a volt otthonában bármi. De jön az újabb kérdés... Kérdően pillant vissza a válla felett a zöldekbe, nem azért, mert nem tud válaszolni, csak igen érdekes, hogy emlékszik rá a másik egyáltalán.*
- Jaj, dehogy. Az... Nori estéje volt, én ott hagytam őket.
*A képek egy része igen éles, némelyik pedig túl ködös. Ha nem itta volna meg azt a kis varázsitalt, most a szőkével sem beszélgetne épp, mert akkor nem tudta volna azt az arcát mutatni felé, amit akkor. De annyi biztos, hogy igazat mond a másiknak. Felesleges lenne szemérmességet mutatnia neki, miközben fél perc alatt hozza ki belőle a legszemérmetlenebbet.*
- Azért ez az ital tud veszélyes lenni. *Vállt rándítva iszik belőle egy kortyot újfent, mutatva, hogy most ez cseppet sem érdekli.* - De annyira nem, hogy olyannal legyek, akivel nem akarok.
*Visszafordulva már a másik felé kutatja a szemeket. Olyan sok minden érdekelné még. De a faggatózását sokan értik félre és nem is kifejezetten szeretik. Tudni kellene hol a határ, de mégis megveszik még néhány szeletért. Talán majd később.
Enyhén nyílik résnyire az ajka a meglepődéstől. Hogy ő valamire felületesen emlékszik. Ha most nem lenne előtte az elf, kiülne rá a harag. Magára. Soha, de soha nem felejt el semmit. A hosszúéletű pedig megzavarja azt az elmét. Persze, amint kiejti a szavakat, jönnek elő a mondatok. Ott találkoztak, mondta. A játékos mosoly, most visszaadja neki azt, amikor ő feltételezett hasonlót. Keserűen mosolyodik el, de aztán megengedővé válik magával. Végtére is emlékszik. Csak nem azonnal.*
- Ó, igen. Úgy tűnik valaki az én figyelmemet is el tudja vonni.
*Forgatja meg a szemét, de arcán már látható, hogy múlik a pillanatnyi rosszallás.*
- Mesélt arról a helyről, de csak keveset. Biztos sokkal nyugodtabb, mint a város. De nem tudom mennyire van messze. Könnyen eljutnak hozzád a betegeid?
*Fogalma sincs. Vérző sebbel lóhátra ülni, szekérre felkéredzkedni, minden idő. Hogy mennyien laknak arra, arról meg gőze sincs. Talán mesél a másik.
Újabb érdekesen feltett kérdés, ami nyitja a szemeit. A másik elég átgondoltnak tűnik. De sokan tudnak másokkal szemben jól látni, magukra nézve pedig kevésbé. A szavak közben közel húzódik a másik ő pedig igencsak élvezi. Egy jóleső sóhaj szakad fel belőle, ahogy végigfut rajta a kéz. Nem lehet ezt bírni. És igencsak ért még ehhez is. Veszélyes. Túlságosan.*
- Muszáj beletennem az energiát, mert eddig nem haladtam. Nem hagytak. Van mit bepótolnom.
*Oda kellene figyelnie magára, pontosan tudja. Sokat vállal, azt is. *
- Van benne igazság. *Vallja be, miközben nem rest végignézni újra a másikon.*
- De igyekszek úrrá lenni és nem elszállni. Néha vissza kell téríteni, de talán nem lesz gond. *Magabiztos ő, azt is tudja, hogy néha túlzottan is. Abba bele lehet bukni ügyesen. Érdekes, hogy egyáltalán ezt kimondta. Dehogy vallana be ilyet. Biztos a bor.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.23 19:27:26
5086. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-22 22:44:30
Üzenet elküldve: 2024-09-22 22:44:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Lehet, hogy nem számít mert ez a múlt, de nem csak a lány kíváncsi a dokira. Az elf is szeretne megismerni a másikból egy újabb szeletkét. És sikerül is valami érdekességet hallania. Hát igen így már más megvilágításba kerül, hogy miért is nem érdekelték a másikat a kérők. Bár...valami így nincs rendjén.*
-Egy szerencsétlen barom, aki téged nem akar megtartani.*Közli a rá jellemző nyersséggel. Aztán beleiszik a borába mielőtt feltenné a következő kérdését.*És ott a varjúban a pultossal? Ő volt az a szar döntés?
~Olyan alaknak is tűnt, aki hamar elsül aztán köszönte szépen akkor is ha a nő még hozzá se nyúlt a pöcséhez. De másnap már felfektettem az asztalra ezt a nőt. Itt most valami büdös.~
*Az ezt követő kérdés nem lesz megválaszolva csak egy sokatmondó mosolyt kap. Aztán változnak a szerepek és ő lesz a válaszadó. Arra, hogy helyesen tette, hogy megszökött csak vállat ránt.*
-Tudom.
*Magától értetődő, hogy ha a között kell választani, hogy halálra dolgoztat egy vénember vagy kalóznak állsz akkor az utóbbi a jó döntés. Főleg úgy, hogy az elf életének legjobb évei voltak amiket a tengeren töltött. Ott találta meg önmagát és vált azzá aki ma. Arról, aki korábban volt pedig kár is beszélni. Nem is tenné meg. A félvér így is tudja emlékeztetni, hogy vigyázni kell vele. Összerakja magának a dolgokat. Bár miután kiderült, hogy ismeri Luninari-t már felesleges lett volna titkolni, hogy hol lakik. Nem meglepő, hogy összerakta magának a lány. A doki pedig bólint.*
-Igen ott. De nem onnan ismerem. A lázadáskor találkoztunk. Együtt menekültünk a városból. De ezt már mondtam. Vagy nem figyeltél?
*Mosolyodik el játékosan. Aztán ahogy túljutnak a múlton és a jelen kerül szóba megint ő kérdez. A lány optimistának hangzik. Vagy inkább magabiztosnak. Olyannak, aki elhiszi, hogy akármi lesz ő ki tudja magának kaparni a gesztenyét. A doki másképp gondolja, de majd kiderül. Azt, a tekintetet nehéz félreérteni. Kényelmes tempóban közelebb húzódik a lányhoz.*
-Szóval ez a terv a jövőre? Tanulni és árvázni? Elég *Leteszi a kupáját.*Fárasztóan hangzik. Mindkettő teljes embert kíván. Nem sok időd lesz pihenni.
*Csúszik keze a víz alá ahol végigsimít a másik combján, le a bokára amit elérve finoman az ölébe is venné, azt a lábat, hogy mintha csak természetes lenne elkezdje masszírozgatni. Ha Mai visszaemlékszik akkor a doki sok címe közt szerepelt a fürdőmester is. Nem ok nélkül.*
-Nem lehet, hogy kicsit megrészegített ez a nagy szabadság és hirtelen akarsz mindent is?
//Fürdőház//
*Lehet, hogy nem számít mert ez a múlt, de nem csak a lány kíváncsi a dokira. Az elf is szeretne megismerni a másikból egy újabb szeletkét. És sikerül is valami érdekességet hallania. Hát igen így már más megvilágításba kerül, hogy miért is nem érdekelték a másikat a kérők. Bár...valami így nincs rendjén.*
-Egy szerencsétlen barom, aki téged nem akar megtartani.*Közli a rá jellemző nyersséggel. Aztán beleiszik a borába mielőtt feltenné a következő kérdését.*És ott a varjúban a pultossal? Ő volt az a szar döntés?
~Olyan alaknak is tűnt, aki hamar elsül aztán köszönte szépen akkor is ha a nő még hozzá se nyúlt a pöcséhez. De másnap már felfektettem az asztalra ezt a nőt. Itt most valami büdös.~
*Az ezt követő kérdés nem lesz megválaszolva csak egy sokatmondó mosolyt kap. Aztán változnak a szerepek és ő lesz a válaszadó. Arra, hogy helyesen tette, hogy megszökött csak vállat ránt.*
-Tudom.
*Magától értetődő, hogy ha a között kell választani, hogy halálra dolgoztat egy vénember vagy kalóznak állsz akkor az utóbbi a jó döntés. Főleg úgy, hogy az elf életének legjobb évei voltak amiket a tengeren töltött. Ott találta meg önmagát és vált azzá aki ma. Arról, aki korábban volt pedig kár is beszélni. Nem is tenné meg. A félvér így is tudja emlékeztetni, hogy vigyázni kell vele. Összerakja magának a dolgokat. Bár miután kiderült, hogy ismeri Luninari-t már felesleges lett volna titkolni, hogy hol lakik. Nem meglepő, hogy összerakta magának a lány. A doki pedig bólint.*
-Igen ott. De nem onnan ismerem. A lázadáskor találkoztunk. Együtt menekültünk a városból. De ezt már mondtam. Vagy nem figyeltél?
*Mosolyodik el játékosan. Aztán ahogy túljutnak a múlton és a jelen kerül szóba megint ő kérdez. A lány optimistának hangzik. Vagy inkább magabiztosnak. Olyannak, aki elhiszi, hogy akármi lesz ő ki tudja magának kaparni a gesztenyét. A doki másképp gondolja, de majd kiderül. Azt, a tekintetet nehéz félreérteni. Kényelmes tempóban közelebb húzódik a lányhoz.*
-Szóval ez a terv a jövőre? Tanulni és árvázni? Elég *Leteszi a kupáját.*Fárasztóan hangzik. Mindkettő teljes embert kíván. Nem sok időd lesz pihenni.
*Csúszik keze a víz alá ahol végigsimít a másik combján, le a bokára amit elérve finoman az ölébe is venné, azt a lábat, hogy mintha csak természetes lenne elkezdje masszírozgatni. Ha Mai visszaemlékszik akkor a doki sok címe közt szerepelt a fürdőmester is. Nem ok nélkül.*
-Nem lehet, hogy kicsit megrészegített ez a nagy szabadság és hirtelen akarsz mindent is?
5085. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-22 22:30:26
Üzenet elküldve: 2024-09-22 22:30:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
*A kérdésre csak bólint.*
- Kereskedőt, hajózáshoz értőt és gondolom testőr sem ártana, de leginkább olyanokat szeretnék keresni, akik hosszútávon érdekeltek lennének a projektben. Védelmet magam is fel tudok ajánlani egy wegtoreni karavánnak, egy kevés mágiában tanult vagyok és vizet is tudok teremteni, így ha minden kötél szalad, akár csak ketten is mehetünk.
*Az időt illetően aggodalom nélkül tud replikázni vissza.*
- Nos, ez gondolom inkább tőled fog függeni. Jómagam szabadon járok és kelek, az elkötelezettségeimet letudtam indulás előtt, jó pár holdhónapig nem fognak keresni. Időben rugalmas tudok lenni, ha úgy tűnik, hogy több lehetőségünk már nem lesz itt és készen állsz, akkor indulhatunk.
*Nem aggódja ezt a részét túl, ő nem siet sehova. Hosszú élet áll még előtte és már eleget tett le az asztalra, hogy már csak szórakozásból próbálja ki magát más területeken. És, mert zavartatva van a fő munkájában.*
- Szívesen. Részben a te hajód is lesz, miért ne használhatnád. Valamint gondolom úgy is érdemes üzletre ajánlanod, mint résztulajdonos, aki szabadon használhatja, így nem baj, ha megbarátkozol a gondolattal. Persze még hajónk sincs, de addigra bele is szoksz.
*Sajnos a ragu maradéka már kihűlt a beszélgetés közeledte. Ez Nestart nem fogja akadályozni a befejezésében, de erről Merlanának még nem kell tudnia. Nestarnak is lehetnek titkai és nem csak az alkímiai tudását illetően.*
*A kérdésre csak bólint.*
- Kereskedőt, hajózáshoz értőt és gondolom testőr sem ártana, de leginkább olyanokat szeretnék keresni, akik hosszútávon érdekeltek lennének a projektben. Védelmet magam is fel tudok ajánlani egy wegtoreni karavánnak, egy kevés mágiában tanult vagyok és vizet is tudok teremteni, így ha minden kötél szalad, akár csak ketten is mehetünk.
*Az időt illetően aggodalom nélkül tud replikázni vissza.*
- Nos, ez gondolom inkább tőled fog függeni. Jómagam szabadon járok és kelek, az elkötelezettségeimet letudtam indulás előtt, jó pár holdhónapig nem fognak keresni. Időben rugalmas tudok lenni, ha úgy tűnik, hogy több lehetőségünk már nem lesz itt és készen állsz, akkor indulhatunk.
*Nem aggódja ezt a részét túl, ő nem siet sehova. Hosszú élet áll még előtte és már eleget tett le az asztalra, hogy már csak szórakozásból próbálja ki magát más területeken. És, mert zavartatva van a fő munkájában.*
- Szívesen. Részben a te hajód is lesz, miért ne használhatnád. Valamint gondolom úgy is érdemes üzletre ajánlanod, mint résztulajdonos, aki szabadon használhatja, így nem baj, ha megbarátkozol a gondolattal. Persze még hajónk sincs, de addigra bele is szoksz.
*Sajnos a ragu maradéka már kihűlt a beszélgetés közeledte. Ez Nestart nem fogja akadályozni a befejezésében, de erről Merlanának még nem kell tudnia. Nestarnak is lehetnek titkai és nem csak az alkímiai tudását illetően.*
5084. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-22 19:33:19
Üzenet elküldve: 2024-09-22 19:33:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Gondolatit Rinéről teljes mértékben hátra kellett hagynia, olyasmibe lépett bele mint amit mások egy jókora fűcsomóval szeretnének lekaparni a cipő talpáról. De ha már belekeveredett illik kimászni belőle, és eddig mindig szerencséje volt. Remélhetőleg nem most fog kifogyni. Nem úgy mint türelme mikor Merrin elrugaszkodva a pultól, elzárja útját. No nem mintha menekülne, de szerette volna mostoháját látni, hogy egy kellemesebb társaságban töltse a napot. Nem pedig egy ilyesfajta brigáddal, az ilyenhez még nem ivott eleget, és mostanság úgy érzi mintha lenne miért élnie. Ekkor pillantja meg, hogy a társaság maradék része is bizony körbe zárja őt. Arcán rezzenéstelenül figyeli az eseményeket, csupán szemével méri fel mind a három alakot. Megtetőzve a fapofáját, még hanyagul belekortyol italába, ahogy hallgatja a tompafülű piperkőcöt a szobáról áradozni. Ő nem ennyire finnyás, egy ágy és egy zárható ajtó ez már neki megfelel, főleg egy átivott éjszaka után. Viszont annak szavai érezhetően őt és Merrint érintik.*
-Ha egy negyedik kerék kell a bizarr orgiájukra, hagyja a vérebet az ajtó előtt és beszélhetünk róla.
*Feleli Monteqieonak egy félmosollyal és méri fel hasonló pofátlansággal fajtársát, cseppet sem zavartatja magát annak szemei elől, sőt kifejezetten élvezi is. Azonban az idomokon kívül, azt is vizslatja vajon amaz hol rejtheti el a védelmet nyújti kis pengéit. A felé nyújtott gyümölcstálat csak fél szemmel méri végig, majd egy csábosabb mosollyal válaszol a fajtársának.*
-És a barack?
*Néz végig a hölgyeményen. Jól látható, hogy a gyümölcstálon inkább alma és szőlő helyezkedik el. Majd egyik kezével csak szed egy szemet, és lassan kiélvezve édes ízét kezdi el rágcsálni. Majd Merrin felhorkantására figyel fel. Ezek szerint csak üzletről van szó. Ez valóban felkelti érdeklődését. És az ilyesfajta alakok üzletei mindig érdekes szoktak lenni.*
- Vigyázz a szádra fattyú!
*Szisszen fel haragosan, a szajha kijelentésre. Az egy dolog, hogy valaki pénzért fekszik össze fűvel-fával. De ez is egyfajta szakma. Csak úgy mint minden más kétkezű munka. A másik, meg egy félvér ne beszéljen így egy olyanról akitől a szebbik részét örökölte.*
- Ne izgulj, magam jövök. Csak maguk után!
*Szólal fel megadóan, nem kell kétszer mondani neki. A tálat azonban nem veszi el a nő kezéből, annak olyan jól áll a kezében, akár egy festőt is lehetne kéretni, hogy egy szép pózban örökítse meg annak vonásait. Illetve így keze is szabadon marad ha ne adja az ég a tőréért kellene nyúlnia. Hanyagul ellöki magát a pulttól, kezében a poharát tartva várja az útmutatást.*
*Gondolatit Rinéről teljes mértékben hátra kellett hagynia, olyasmibe lépett bele mint amit mások egy jókora fűcsomóval szeretnének lekaparni a cipő talpáról. De ha már belekeveredett illik kimászni belőle, és eddig mindig szerencséje volt. Remélhetőleg nem most fog kifogyni. Nem úgy mint türelme mikor Merrin elrugaszkodva a pultól, elzárja útját. No nem mintha menekülne, de szerette volna mostoháját látni, hogy egy kellemesebb társaságban töltse a napot. Nem pedig egy ilyesfajta brigáddal, az ilyenhez még nem ivott eleget, és mostanság úgy érzi mintha lenne miért élnie. Ekkor pillantja meg, hogy a társaság maradék része is bizony körbe zárja őt. Arcán rezzenéstelenül figyeli az eseményeket, csupán szemével méri fel mind a három alakot. Megtetőzve a fapofáját, még hanyagul belekortyol italába, ahogy hallgatja a tompafülű piperkőcöt a szobáról áradozni. Ő nem ennyire finnyás, egy ágy és egy zárható ajtó ez már neki megfelel, főleg egy átivott éjszaka után. Viszont annak szavai érezhetően őt és Merrint érintik.*
-Ha egy negyedik kerék kell a bizarr orgiájukra, hagyja a vérebet az ajtó előtt és beszélhetünk róla.
*Feleli Monteqieonak egy félmosollyal és méri fel hasonló pofátlansággal fajtársát, cseppet sem zavartatja magát annak szemei elől, sőt kifejezetten élvezi is. Azonban az idomokon kívül, azt is vizslatja vajon amaz hol rejtheti el a védelmet nyújti kis pengéit. A felé nyújtott gyümölcstálat csak fél szemmel méri végig, majd egy csábosabb mosollyal válaszol a fajtársának.*
-És a barack?
*Néz végig a hölgyeményen. Jól látható, hogy a gyümölcstálon inkább alma és szőlő helyezkedik el. Majd egyik kezével csak szed egy szemet, és lassan kiélvezve édes ízét kezdi el rágcsálni. Majd Merrin felhorkantására figyel fel. Ezek szerint csak üzletről van szó. Ez valóban felkelti érdeklődését. És az ilyesfajta alakok üzletei mindig érdekes szoktak lenni.*
- Vigyázz a szádra fattyú!
*Szisszen fel haragosan, a szajha kijelentésre. Az egy dolog, hogy valaki pénzért fekszik össze fűvel-fával. De ez is egyfajta szakma. Csak úgy mint minden más kétkezű munka. A másik, meg egy félvér ne beszéljen így egy olyanról akitől a szebbik részét örökölte.*
- Ne izgulj, magam jövök. Csak maguk után!
*Szólal fel megadóan, nem kell kétszer mondani neki. A tálat azonban nem veszi el a nő kezéből, annak olyan jól áll a kezében, akár egy festőt is lehetne kéretni, hogy egy szép pózban örökítse meg annak vonásait. Illetve így keze is szabadon marad ha ne adja az ég a tőréért kellene nyúlnia. Hanyagul ellöki magát a pulttól, kezében a poharát tartva várja az útmutatást.*
5083. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:47:39
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:47:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Szeszélyes társaság //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Horkantva vigyorodik a válaszra. Érti a fekete humort és értékeli is.*
- Majd kiderül *felel, meglehet egyszerre mindkét dologra. Mikor az asztalnál maradt kettős megindul feléjük, Merrin ellöki magát a pulttól és hamar átkerül a kölyök ajtó felőli oldalára. Elzárja az utat és a kilátást is, valamint helyet ad a talpig úriemberségbe maszkírozott Monteqieonak, aki ki is fejezi óhaját a maga sajátos módján.*
- Ne szarj be, nem a finom elf pofid keltette fel az érdeklődését *morogja. Igazából fogalma sincs, hogy ez mennyire igaz, mert szerencsére nem kellett részletesebb információkkal gazdagodnia Monteqieo ízléséről ezen a téren.* - Üzletről van szó. Ha meg nem, és más miatt rabolja az időmet, én magam tépem le a pöcsét. *Megfeszül az arca egy pillanatra. Nem fér hozzá kétség, szó szerint érti az ígéretet.* - De a szajha talán alku tárgya. *A fene tudja, Monteqieo minek hívta ide a nőt. Dekorációnak kissé drágának tűnik. Bár az is igaz, hogy a kiállhatatlan simlis mindig szerette a rongyrázást. Mindegy is. Valószínűleg hamar kiderül.*
- Kerüljük el a felfordulást. Fogd a tálat, és ha nem érdekel a dolog, fizetek egy italt és mindenki megy a dolgára.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Horkantva vigyorodik a válaszra. Érti a fekete humort és értékeli is.*
- Majd kiderül *felel, meglehet egyszerre mindkét dologra. Mikor az asztalnál maradt kettős megindul feléjük, Merrin ellöki magát a pulttól és hamar átkerül a kölyök ajtó felőli oldalára. Elzárja az utat és a kilátást is, valamint helyet ad a talpig úriemberségbe maszkírozott Monteqieonak, aki ki is fejezi óhaját a maga sajátos módján.*
- Ne szarj be, nem a finom elf pofid keltette fel az érdeklődését *morogja. Igazából fogalma sincs, hogy ez mennyire igaz, mert szerencsére nem kellett részletesebb információkkal gazdagodnia Monteqieo ízléséről ezen a téren.* - Üzletről van szó. Ha meg nem, és más miatt rabolja az időmet, én magam tépem le a pöcsét. *Megfeszül az arca egy pillanatra. Nem fér hozzá kétség, szó szerint érti az ígéretet.* - De a szajha talán alku tárgya. *A fene tudja, Monteqieo minek hívta ide a nőt. Dekorációnak kissé drágának tűnik. Bár az is igaz, hogy a kiállhatatlan simlis mindig szerette a rongyrázást. Mindegy is. Valószínűleg hamar kiderül.*
- Kerüljük el a felfordulást. Fogd a tálat, és ha nem érdekel a dolog, fizetek egy italt és mindenki megy a dolgára.
5082. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:04:50
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:04:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Sikerül végre közös nevezőre jutniuk a kezdeti félreértések után. Az is egész jól hangzik, hogy Nestar szabad kezet adna neki bizonyos ügyek intézésében, de Merlana ennek annyira mégsem örül. Jobban szereti ugyanis, ha irányítják, és megmondják mit csináljon, ő pedig végrehajt, de jól tudja, hogy ha még feljebb akar kerülni a társadalmi ranglétrán, akkor muszáj önállósodnia és úgymond vezetővé válnia, szóval rábólint a dologra.*
- Rendben, megegyeztünk. Mivel továbbra is Ön az ötletgazda, nem csak a merész lépésekről, hanem mindenről tájékoztatni fogom. Eszem ágában sincs hátráltatni az Ön munkáját.
*Már csak azért sem, mert jelen esetben megint ő a pióca a történetben, aki egy zseniális elme kibontakozásából akar még többet nyerészkedni, de ez most részletkérdés. Az élet már csak ilyen, a lehetőségekkel élni kell.*
- Tehát Wegtoren-be utazunk? Szívesen csatlakozom, ha szeretné. Miféle partnerekre gondol? Kereskedők, akik segítenek lebonyolítani az üzletet, harcosok, akik testőrként dolgoznak mellettünk? *Azért kérdez csupán, hogy ne a síri csend uralkodjon, amíg azon gondolkozik, hogy neki mire lenne szüksége Wegtoren-ből, amit rögtön haza is hozathatna azzal a hajóval. Talán tényleg érdemes lenne beszélnie Orthus-szal, mielőtt bármibe is belefogna.*
- Mikorra tervezed az utat? *Kérdez végül újra most már ő is közvetlenebb hangnemben. Ami azonban igazán meglepi, az a következő felajánlás.*
- Használhatom a… sajátomként? Egy hajót? Tényleg? *Ez megint egy olyan dolog, amiről egy szegény falusi család lányaként még álmodni sem mert, most pedig itt van a lehetőség egy karnyújtásnyira. Hihetetlen.*
- Megtisztelő a felajánlás, köszönöm *csikar ki magából egy értelmes választ is végül.*
*Sikerül végre közös nevezőre jutniuk a kezdeti félreértések után. Az is egész jól hangzik, hogy Nestar szabad kezet adna neki bizonyos ügyek intézésében, de Merlana ennek annyira mégsem örül. Jobban szereti ugyanis, ha irányítják, és megmondják mit csináljon, ő pedig végrehajt, de jól tudja, hogy ha még feljebb akar kerülni a társadalmi ranglétrán, akkor muszáj önállósodnia és úgymond vezetővé válnia, szóval rábólint a dologra.*
- Rendben, megegyeztünk. Mivel továbbra is Ön az ötletgazda, nem csak a merész lépésekről, hanem mindenről tájékoztatni fogom. Eszem ágában sincs hátráltatni az Ön munkáját.
*Már csak azért sem, mert jelen esetben megint ő a pióca a történetben, aki egy zseniális elme kibontakozásából akar még többet nyerészkedni, de ez most részletkérdés. Az élet már csak ilyen, a lehetőségekkel élni kell.*
- Tehát Wegtoren-be utazunk? Szívesen csatlakozom, ha szeretné. Miféle partnerekre gondol? Kereskedők, akik segítenek lebonyolítani az üzletet, harcosok, akik testőrként dolgoznak mellettünk? *Azért kérdez csupán, hogy ne a síri csend uralkodjon, amíg azon gondolkozik, hogy neki mire lenne szüksége Wegtoren-ből, amit rögtön haza is hozathatna azzal a hajóval. Talán tényleg érdemes lenne beszélnie Orthus-szal, mielőtt bármibe is belefogna.*
- Mikorra tervezed az utat? *Kérdez végül újra most már ő is közvetlenebb hangnemben. Ami azonban igazán meglepi, az a következő felajánlás.*
- Használhatom a… sajátomként? Egy hajót? Tényleg? *Ez megint egy olyan dolog, amiről egy szegény falusi család lányaként még álmodni sem mert, most pedig itt van a lehetőség egy karnyújtásnyira. Hihetetlen.*
- Megtisztelő a felajánlás, köszönöm *csikar ki magából egy értelmes választ is végül.*
5081. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-22 16:57:51
Üzenet elküldve: 2024-09-22 16:57:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Csakis akkor szólal meg, ha a sor rajta van. Egyelőre nem érzi úgy, hogy a két férfi ügyéhez, beszélgetéséhez bármiféle köze is volna. Szépen kivárja a saját sorát. A morcos fickóval ráér azután foglalkozni, ha kiderül, hogy az útjaik éppen Shorenai keze alatt keresztezik egymást. Addig a szőlőt szemezgeti, ha már felkínálták. Noha a kékek minduntalan visszavándorolnak a házigazdához, így pillantásuk össze is akad. De a csendet akkor sem töri meg, egyszerűen kivár, amíg az szükséges.*
- Szinte. *Feleli kurtán, ahogy aprót bólint a kérdésre.* Azért sokunknak vannak határai, nem igaz?
*Mosolyodik el bájosan, ahogy egy utolsó szem szőlőt fog az ajkai közé, majd jóízűen elfogyasztja. Szemöldökei közben azért kíváncsian szaladnak feljebb, miközben fejét is kissé félrebillenti.*
- Is?
*Kérdezi a remekül begyakorolt bájmosolyával, ám figyelme csakhamar követi végül a férfiét, egészen a pultig.*
- Milyen kellemesen költői vagy.
*Jegyzi meg kuncogva, ahogy a morcos marcona mellett ácsingózó fajtársára kúszik pillantása. Nem most méri végig tüzetesen, az amúgy sem az ő reszortja, így arcára sem ül ki semmiféle vélemény.*
- Azt hiszem az sokunk megelégedésére válna. Ahogy éreztem az asztaltársad szinte tűkön ül.
*Kuncogja, miközben maga is felkel, s a felkínált karba fonja sajátját, testével kellemes közelségbe bújva. A gyümölcstálat szabad kezébe ragadja, ahogy az úr kívánja, majd kényelmesen elsétál az oldalán a másik két férfi felé. Séta közben muszáj azon tűnődnie, hogy éhség ellen ugyan mit érhet pár szem feldarabolt gyümölcs. Persze ő maga madárétkű, de kétli, hogy a férfi szervezet ne kívánna meg inkább valami ropogós, fűszeres sültet egy-két szőlőszem helyett. Persze ki ő, hogy bármi ilyet szóvá tegyen?*
- Akkor uram számomra még kivételesebb vagy. Én jobban szeretem a csendes, nyugodt estéket, a holdfényt, a lámpások félhomályát, az alvó várost.
*Sóhajtja szinte ámulatban, ahogy maga elé képzeli a néptelen utcákat, sikátorokat. A sötétben elcsattanó csókokat, lopott érintéseket, tiltott szerelmet vagy az egyszerű, titkos légyottokat.
Ez pajkosan vidám mosolyt fest ajkaira. A továbbiakban egyelőre ismét csendben marad. Hagyja érvényesülni az urat, közben pedig már alaposabban, talán a kelleténél szemérmetlenebbül méri végig az ifjú fajtársat. A végén érkező célzás pedig tökéletesen célba talál, így az ölelő karját leoldja a férfiról, hogy két kezébe foghassa a tálat és Lazziar felé tartsa.*
- A szőlőt ajánlom. Édes, mint a méz.
*Kacsint az ifjú elfre, majd a tálat a pultra helyezi, hogy újból Shorenai karjára ölelve tartson vele az emeletre. Csípője kellemes ringása kíséri lépteit, amit a lenge, könnyű anyagú ruha tökéletes játékkal hangsúlyoz ki.*
*Csakis akkor szólal meg, ha a sor rajta van. Egyelőre nem érzi úgy, hogy a két férfi ügyéhez, beszélgetéséhez bármiféle köze is volna. Szépen kivárja a saját sorát. A morcos fickóval ráér azután foglalkozni, ha kiderül, hogy az útjaik éppen Shorenai keze alatt keresztezik egymást. Addig a szőlőt szemezgeti, ha már felkínálták. Noha a kékek minduntalan visszavándorolnak a házigazdához, így pillantásuk össze is akad. De a csendet akkor sem töri meg, egyszerűen kivár, amíg az szükséges.*
- Szinte. *Feleli kurtán, ahogy aprót bólint a kérdésre.* Azért sokunknak vannak határai, nem igaz?
*Mosolyodik el bájosan, ahogy egy utolsó szem szőlőt fog az ajkai közé, majd jóízűen elfogyasztja. Szemöldökei közben azért kíváncsian szaladnak feljebb, miközben fejét is kissé félrebillenti.*
- Is?
*Kérdezi a remekül begyakorolt bájmosolyával, ám figyelme csakhamar követi végül a férfiét, egészen a pultig.*
- Milyen kellemesen költői vagy.
*Jegyzi meg kuncogva, ahogy a morcos marcona mellett ácsingózó fajtársára kúszik pillantása. Nem most méri végig tüzetesen, az amúgy sem az ő reszortja, így arcára sem ül ki semmiféle vélemény.*
- Azt hiszem az sokunk megelégedésére válna. Ahogy éreztem az asztaltársad szinte tűkön ül.
*Kuncogja, miközben maga is felkel, s a felkínált karba fonja sajátját, testével kellemes közelségbe bújva. A gyümölcstálat szabad kezébe ragadja, ahogy az úr kívánja, majd kényelmesen elsétál az oldalán a másik két férfi felé. Séta közben muszáj azon tűnődnie, hogy éhség ellen ugyan mit érhet pár szem feldarabolt gyümölcs. Persze ő maga madárétkű, de kétli, hogy a férfi szervezet ne kívánna meg inkább valami ropogós, fűszeres sültet egy-két szőlőszem helyett. Persze ki ő, hogy bármi ilyet szóvá tegyen?*
- Akkor uram számomra még kivételesebb vagy. Én jobban szeretem a csendes, nyugodt estéket, a holdfényt, a lámpások félhomályát, az alvó várost.
*Sóhajtja szinte ámulatban, ahogy maga elé képzeli a néptelen utcákat, sikátorokat. A sötétben elcsattanó csókokat, lopott érintéseket, tiltott szerelmet vagy az egyszerű, titkos légyottokat.
Ez pajkosan vidám mosolyt fest ajkaira. A továbbiakban egyelőre ismét csendben marad. Hagyja érvényesülni az urat, közben pedig már alaposabban, talán a kelleténél szemérmetlenebbül méri végig az ifjú fajtársat. A végén érkező célzás pedig tökéletesen célba talál, így az ölelő karját leoldja a férfiról, hogy két kezébe foghassa a tálat és Lazziar felé tartsa.*
- A szőlőt ajánlom. Édes, mint a méz.
*Kacsint az ifjú elfre, majd a tálat a pultra helyezi, hogy újból Shorenai karjára ölelve tartson vele az emeletre. Csípője kellemes ringása kíséri lépteit, amit a lenge, könnyű anyagú ruha tökéletes játékkal hangsúlyoz ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436