Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:10:19
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:10:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazusban //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, hogy megegyeznek a rhéa félelmét érintő kérdésben, és Dram örömmel veszi, hogy ebben végre partnere lehet a nőnek. Na nem mintha beteges pénzköltési mániája lenne, de mégis úgy érzi, az az illendő, ha ő is kiveszi a részét a dologból. Inkább kifújja magát, de a kérdésre megrázza a fejét. *
- Nem... már így is tovább maradtam, mint terveztem. * Sóhajt nagyot, és lassan, lustán feltornázza magát az ágyról. * Azt hiszem jobb lesz, ha indulok. Ne aggódj, keresni foglak még.
* Teszi még hozzá, ahogy a ruhájához lépdel, és elkezdi a nap folyamán sokadszor felvenni azokat. Ha végez, akkor még Lisséhez lép, és ad neki egy búcsú csókot. *
- Talán hamarabb, mint hinnéd. * Teszi még hozzá mosolyogva, mielőtt kisétálna a szobából. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, hogy megegyeznek a rhéa félelmét érintő kérdésben, és Dram örömmel veszi, hogy ebben végre partnere lehet a nőnek. Na nem mintha beteges pénzköltési mániája lenne, de mégis úgy érzi, az az illendő, ha ő is kiveszi a részét a dologból. Inkább kifújja magát, de a kérdésre megrázza a fejét. *
- Nem... már így is tovább maradtam, mint terveztem. * Sóhajt nagyot, és lassan, lustán feltornázza magát az ágyról. * Azt hiszem jobb lesz, ha indulok. Ne aggódj, keresni foglak még.
* Teszi még hozzá, ahogy a ruhájához lépdel, és elkezdi a nap folyamán sokadszor felvenni azokat. Ha végez, akkor még Lisséhez lép, és ad neki egy búcsú csókot. *
- Talán hamarabb, mint hinnéd. * Teszi még hozzá mosolyogva, mielőtt kisétálna a szobából. *
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:54:34
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:54:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás - Learon és Myr//
*Myr teljesen egyet ért a pásztormágussal abban, hogy jó dolog a pipázás. Bár nem valami gyakran szokott, de azért néha jól esik neki. Helyeslőn bólint is a megjegyzésére.
Leszámítva az iménti mellékvágányt a beszélgetést a gnóm élvezte, s jó társaságnak tartja Learont. Így nem mondható boldognak, hogy most társaság nélkül marad, de azért könnyeket sem kezd hullatni. Megérti, hogy a pásztormágust hívják kötelességei. Vissza is nyújtja számára a pipát.*
- Én is örülök a találkozásnak.* Reagál feleletképpen a férfi mondatára. Az invitálásnak örül, s meg is jegyzi:*
- Köszönöm. Ha tehetem, mindenképp meglátogatom.
*A kéznyújtást viszonozza. Miért ne tenné. Nem bántotta meg ugyan Learon, csak jól zavarba hozta az előbbi kis félresikerült manőver, s ugyan kezdett idegeire menni, de attól még jó embernek tartja.
Rövidesen Myr is távozik. Egyedül már nem sok tennivalója van a Pegában.*
//Zárás - Learon és Myr//
*Myr teljesen egyet ért a pásztormágussal abban, hogy jó dolog a pipázás. Bár nem valami gyakran szokott, de azért néha jól esik neki. Helyeslőn bólint is a megjegyzésére.
Leszámítva az iménti mellékvágányt a beszélgetést a gnóm élvezte, s jó társaságnak tartja Learont. Így nem mondható boldognak, hogy most társaság nélkül marad, de azért könnyeket sem kezd hullatni. Megérti, hogy a pásztormágust hívják kötelességei. Vissza is nyújtja számára a pipát.*
- Én is örülök a találkozásnak.* Reagál feleletképpen a férfi mondatára. Az invitálásnak örül, s meg is jegyzi:*
- Köszönöm. Ha tehetem, mindenképp meglátogatom.
*A kéznyújtást viszonozza. Miért ne tenné. Nem bántotta meg ugyan Learon, csak jól zavarba hozta az előbbi kis félresikerült manőver, s ugyan kezdett idegeire menni, de attól még jó embernek tartja.
Rövidesen Myr is távozik. Egyedül már nem sok tennivalója van a Pegában.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-26 14:43:32
Üzenet elküldve: 2020-05-26 14:43:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lángokkal szőtt lélek//
//Nyílt//
*Az épület előtt álldogálva Veviona lelki szemei előtt megjelennek mosolygó testvérei, ahogy kövekkel játszadoznak a szeles délutáni órákban és megint csak képtelenek megegyezni, hogy vár vagy kastély készüljön. Ona szerint inkább valamiféle elrontott bungaló volt az egész, de ha valami biztos azok kellemes gyermekkori pillanatok voltak. Ahogy önmagát összehúzva lép beljebb a számára, oly apró faajtón rögtön az édesanyja óvótekintete szökik gondolatai közé mire, csak mosolyogva csóválja meg fejét, ezzel elérve, hogy vörös tincsei kuszán helyezkedjenek új helyükre testén. ~Akkor is óvott amikor gyermekek voltunk és még most is alig akart elengedni pedig, már régen nem a szülői fészekben tollászkodom. ~ a vörös szívére bánat ül, hiszen tudja sosem fogja megadni azt szeretett szüleire amire úgy vágynak. Egy rendes leányt, akit férjhez lehet adni és rengeteg unokát szül a számukra. ~Kezdjük ott, hogy az összes óriás annyira üresfejű és unalmas. Én kalandokra vágyok és valakire akihez annyira vonzódok, hogy beleremeg minden porcikám. Ez minden, csak nem olyan férfi aki unokát adhatna atyáméknak. Talán egy nap a hugi, ő hamarabb. ~ ezekkel a gondolatokkal helyezkedik egy számára szimpatikus székre és nézelődik körbe, most vajon talál e valakit aki nem lesz számára unalmas. *
//Nyílt//
*Az épület előtt álldogálva Veviona lelki szemei előtt megjelennek mosolygó testvérei, ahogy kövekkel játszadoznak a szeles délutáni órákban és megint csak képtelenek megegyezni, hogy vár vagy kastély készüljön. Ona szerint inkább valamiféle elrontott bungaló volt az egész, de ha valami biztos azok kellemes gyermekkori pillanatok voltak. Ahogy önmagát összehúzva lép beljebb a számára, oly apró faajtón rögtön az édesanyja óvótekintete szökik gondolatai közé mire, csak mosolyogva csóválja meg fejét, ezzel elérve, hogy vörös tincsei kuszán helyezkedjenek új helyükre testén. ~Akkor is óvott amikor gyermekek voltunk és még most is alig akart elengedni pedig, már régen nem a szülői fészekben tollászkodom. ~ a vörös szívére bánat ül, hiszen tudja sosem fogja megadni azt szeretett szüleire amire úgy vágynak. Egy rendes leányt, akit férjhez lehet adni és rengeteg unokát szül a számukra. ~Kezdjük ott, hogy az összes óriás annyira üresfejű és unalmas. Én kalandokra vágyok és valakire akihez annyira vonzódok, hogy beleremeg minden porcikám. Ez minden, csak nem olyan férfi aki unokát adhatna atyáméknak. Talán egy nap a hugi, ő hamarabb. ~ ezekkel a gondolatokkal helyezkedik egy számára szimpatikus székre és nézelődik körbe, most vajon talál e valakit aki nem lesz számára unalmas. *
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-26 00:35:22
Üzenet elküldve: 2020-05-26 00:35:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás – Learon és Myr//
*Kezdi úgy érezni, hogy valami rosszat mondott, mert Myr újra visszatér a fogadó előtti szótlanságához, amit a pásztor eddig elég szépen átalakított bőbeszédűséggé.* ~Ajaj, ebből nem lesz jó végkimenetel!~ *Gondolkodik így magában, és úgy dönt, hogy nem rendel inkább második kört alkoholból, mert csak még rosszabbul járnának. A tegezés és magázás közötti váltakozás mindig is a Sajt-mester rossz szokásaihoz tartozott, neki már fel sem tűnik, hogy többször is elhangzott olyan mondat mióta találkozott a lánnyal, amiben magázódással kezdett és tegezéssel fejezett be és fordítva. Régen még megpróbált figyelni rá, de pár korty után sosem ment neki.*
-Pedig pipázni jó dolog. Megnyugtatja az embert. *Azt nem teszi hozzá, hogy ő rendszeresen szokott mindenféle füveket is keverni a dohányhoz. Most direkt megnézte, mielőtt átadta volna a lánynak, hogy egy darabka se legyen benne más, csak dohány. Régebben mindenféle réti füveket tett bele amik jókedvet okoznak, vagy csak szimpla hallucinációt, de mióta elég pénze van, beérte ördögvigyorral.*
-Nos, azt hiszem, nekem lassan vissza kell mennem a birtokomra. *Nyújtja ki kezét a pipáért, amit ha a lány átad, akkor a pásztormágus is jó mélyeket szív belőle és pöfékel ki.*
-Örülök, hogy megismertem! *Áll fel az asztaltól.*
-Ha gondolja, szívesen venném egyszer, ha meglátogatna a birtokomon. Ha úgy érzi, hogy van kedve és ideje, keressen fel! Amon Ruadhról, a thargok földjéről nagyon könnyű megtalálni a Derin-birtokot. Ki is van táblázva az út mellett, de ha megkérdez bárkit, akkor eligazítja. *Aztán kezet nyújtva a lánynak, kisétál a fogadóból.*
//Zárás – Learon és Myr//
*Kezdi úgy érezni, hogy valami rosszat mondott, mert Myr újra visszatér a fogadó előtti szótlanságához, amit a pásztor eddig elég szépen átalakított bőbeszédűséggé.* ~Ajaj, ebből nem lesz jó végkimenetel!~ *Gondolkodik így magában, és úgy dönt, hogy nem rendel inkább második kört alkoholból, mert csak még rosszabbul járnának. A tegezés és magázás közötti váltakozás mindig is a Sajt-mester rossz szokásaihoz tartozott, neki már fel sem tűnik, hogy többször is elhangzott olyan mondat mióta találkozott a lánnyal, amiben magázódással kezdett és tegezéssel fejezett be és fordítva. Régen még megpróbált figyelni rá, de pár korty után sosem ment neki.*
-Pedig pipázni jó dolog. Megnyugtatja az embert. *Azt nem teszi hozzá, hogy ő rendszeresen szokott mindenféle füveket is keverni a dohányhoz. Most direkt megnézte, mielőtt átadta volna a lánynak, hogy egy darabka se legyen benne más, csak dohány. Régebben mindenféle réti füveket tett bele amik jókedvet okoznak, vagy csak szimpla hallucinációt, de mióta elég pénze van, beérte ördögvigyorral.*
-Nos, azt hiszem, nekem lassan vissza kell mennem a birtokomra. *Nyújtja ki kezét a pipáért, amit ha a lány átad, akkor a pásztormágus is jó mélyeket szív belőle és pöfékel ki.*
-Örülök, hogy megismertem! *Áll fel az asztaltól.*
-Ha gondolja, szívesen venném egyszer, ha meglátogatna a birtokomon. Ha úgy érzi, hogy van kedve és ideje, keressen fel! Amon Ruadhról, a thargok földjéről nagyon könnyű megtalálni a Derin-birtokot. Ki is van táblázva az út mellett, de ha megkérdez bárkit, akkor eligazítja. *Aztán kezet nyújtva a lánynak, kisétál a fogadóból.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:02:45
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:02:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Mikor a kalapos férfi arra utal, hogy egy ilyen kis csigaház nem éri meg az aggodalmat, amit az irányába mutat, meg azt a rengeteg aranyat, amit érte kértek, csak legyint. Nem is várta el, hogy ezt megértse bárki is, mert őt még a hozzá közelállóknak is nehézkes kiismerni.*
-Csak azért beszél így, mert nem láttam milyen gyönyörű, higgye el, párját ritkítja. *Bizonygatja, bár inkább már csak odacsapja mellé, mert se meggyőzni se rábeszélni nem akarja a saját véleményére, csak szerette volna tisztázni, hogy nem holmi tengeri szemétről van itt szó.*
-Milyen szakácsot? *Néz nagy elkerekedett szemekkel a másikra, ekkor döbben rá, hogy valójában nem mondta el konkrétan milyen céllal keresi azt az egyént, csak szépen körbemázolta a falon.*
-Varázsital keverőt keresek. A piacon beszereztem néhány világos italt és azt hallottam ezekből lehet erősebbet keverni, ha jó kezekbe kerül. Esetleg nem ismer olyan személyt, aki ezt némi aranyért vagy egyéb ellenszolgáltatásért megtenné nekem? *Ha már úgyis itt van a férfi, akkor akár már rá is kérdezhet, baja nem származhat belőle, előnye viszont jelentősen, ha nem kell az egész délután egy ilyen „szakavatott” keresgélésével töltenie. Még szállása sincsen, így az idővel most igen szűkmarkúan kell bánnia.*
-Hát van itt… *Kotorászik a táskájában és kirak egy világoszöld, egy piros és egy haloványlila italt az asztalra.*
-Mindből van kettő. *Persze nem kettő lapul a táskában, de többet biztos nem fog mutogatni, a végén még ki találják rabolni az utcán.*
*Mikor a kalapos férfi arra utal, hogy egy ilyen kis csigaház nem éri meg az aggodalmat, amit az irányába mutat, meg azt a rengeteg aranyat, amit érte kértek, csak legyint. Nem is várta el, hogy ezt megértse bárki is, mert őt még a hozzá közelállóknak is nehézkes kiismerni.*
-Csak azért beszél így, mert nem láttam milyen gyönyörű, higgye el, párját ritkítja. *Bizonygatja, bár inkább már csak odacsapja mellé, mert se meggyőzni se rábeszélni nem akarja a saját véleményére, csak szerette volna tisztázni, hogy nem holmi tengeri szemétről van itt szó.*
-Milyen szakácsot? *Néz nagy elkerekedett szemekkel a másikra, ekkor döbben rá, hogy valójában nem mondta el konkrétan milyen céllal keresi azt az egyént, csak szépen körbemázolta a falon.*
-Varázsital keverőt keresek. A piacon beszereztem néhány világos italt és azt hallottam ezekből lehet erősebbet keverni, ha jó kezekbe kerül. Esetleg nem ismer olyan személyt, aki ezt némi aranyért vagy egyéb ellenszolgáltatásért megtenné nekem? *Ha már úgyis itt van a férfi, akkor akár már rá is kérdezhet, baja nem származhat belőle, előnye viszont jelentősen, ha nem kell az egész délután egy ilyen „szakavatott” keresgélésével töltenie. Még szállása sincsen, így az idővel most igen szűkmarkúan kell bánnia.*
-Hát van itt… *Kotorászik a táskájában és kirak egy világoszöld, egy piros és egy haloványlila italt az asztalra.*
-Mindből van kettő. *Persze nem kettő lapul a táskában, de többet biztos nem fog mutogatni, a végén még ki találják rabolni az utcán.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-24 17:17:55
Üzenet elküldve: 2020-05-24 17:17:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
– Vagy úgy. De hát lehet szép, de a csigaház, az attól még csak csigaház. Nem kell sokat bánkódnia miatta. * Hangzik Svirtől a vándorbölcsesség. Úgy gondolja, hogy ezt feltétlenül világossá kell tennie Wellyradona előtt, nehogy aztán még hatokig bánkódjon az ügy miatt a leányzó. Kár lenne érte.
A nő következő szavai igen talányosak a számára, alig tudja kihámozni, hogy pontosan mit akarhat ezzel mondani Wellyradona. Úgy dönt, hogy a végére jár a dolognak.*
– A szakácsot? * kérdi, hátha csak viccel a lány. Persze a többi eshetőség sem zárható ki, úgyhogy folytatja az érdeklődést.*
– Örvendek, kedves Wellyradona. És miféle egészen pontosan az a két bizonyos ital? Sok mindent láttam már, hátha ilyet is. * Svir semmiben sem a legjobb, cserébe nagyon kevés dologból rossz. Mondhatni, hogy ő a főnyeremény, ha egy erős közepeset keresnek.*
– Vagy úgy. De hát lehet szép, de a csigaház, az attól még csak csigaház. Nem kell sokat bánkódnia miatta. * Hangzik Svirtől a vándorbölcsesség. Úgy gondolja, hogy ezt feltétlenül világossá kell tennie Wellyradona előtt, nehogy aztán még hatokig bánkódjon az ügy miatt a leányzó. Kár lenne érte.
A nő következő szavai igen talányosak a számára, alig tudja kihámozni, hogy pontosan mit akarhat ezzel mondani Wellyradona. Úgy dönt, hogy a végére jár a dolognak.*
– A szakácsot? * kérdi, hátha csak viccel a lány. Persze a többi eshetőség sem zárható ki, úgyhogy folytatja az érdeklődést.*
– Örvendek, kedves Wellyradona. És miféle egészen pontosan az a két bizonyos ital? Sok mindent láttam már, hátha ilyet is. * Svir semmiben sem a legjobb, cserébe nagyon kevés dologból rossz. Mondhatni, hogy ő a főnyeremény, ha egy erős közepeset keresnek.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-24 00:58:56
Üzenet elküldve: 2020-05-24 00:58:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
* Az evés egy ideig eseménytelenül telik, Pash hiába keveri a szalonnát a tojásrántottával, még a kenyérnek is fűrészpor íze van, a tojásrántotta olyan, mintha valami vastag és kellemetlen állagú levelet rágna, és a szalonna is inkább egy kiszáradt fakéregre emlékezteti, de nem zavarja. Tudja, hogy csak ennyire elment az étvágya, és beképzeli ezeket a dolgokat. Ezért engedelmesen erőlteti le magába az ételt, hiszen a tápanyagokra szüksége van. Felőle jelen állapotában akár órákat, napokat is eltölthetnének így. Viszont érzi Daesys érintését az arcán, még ha a hangját, amivel megtörte a csendet tompán is hallotta. Odafordul a finom érintés irányába, közben akaratlanul is bújva az ujjakhoz, hogy jobban simítsanak végig rajta. Hagyja, hogy az ölébe kucorogjon a kalózlány, még át is karolja, és a közelsége mintha felmelegítené kissé. *
- Ne haragudj. * Mondja csendesen, ahogy a kettejük közé felhúzott fal töredezni látszik. A dorombolásra már akaratlanul is görbül kicsit a szája széle, láthatóan egy mosoly próbál kibújni, bár még nem teljesen sikerül neki. Mégis, a harcos már egészen máshogy néz a vörös hajú tolvajlányra, sokkal jobban hasonlít ez már a korábbi pillantásra. *
- Nem haragszom rád egyébként. Csupán... rosszul esett a dolog. Én elfogadlak annak, aki vagy, azt hittem, hogy te is elfogadsz engem. * Sóhajt, nem szívesen hozza elő ismét a témát, pont most, amikor kezdenek megnyugodni, de úgy érzi, hogy muszáj kimondani a dolgot. Kiadnia magából a sértettséget, talán ez most a legjobb, amit tehet. *
- Rég volt, hogy bárkit ilyen közel engedtem magamhoz. Talán még soha. Szerintem ezért esett ilyen rosszul. De nem kell kiengesztelj, csak... felejtsük el a dolgot, rendben? * Kéri inkább, és mivel fél a választól, és a másik pillantásától, ezért gyáván annak nyakába bújik, félresöpörve a tüzet emlékeztető hajzuhatagot. Óvatosan csókolja meg a másik nyakát, jelezve, hogy tényleg nem haragszik. Jól esik neki a bújás, annyira jól, hogy el is felejti amit az előbb megfogadott, hogy nem lesz még egyszer ilyen sebezhető. *
- De tudhattam volna, hogyha a tűzzel játszok, akkor megégetem magam. * Súgja még, és hátrahúzódik, hogy a másik szemébe nézhessen, gyengéden, szeretetteljesen. Nem érti miért nem tud haragudni a másikra, és miért bocsájt meg neki ilyen könnyedén. De nem is érdekli igazán, csak megint olyan boldog akar lenni, mint pár perccel ezelőtt volt. Kétségbeesetten kapaszkodik azokba az érzésekbe. *
//Tűz és hó//
* Az evés egy ideig eseménytelenül telik, Pash hiába keveri a szalonnát a tojásrántottával, még a kenyérnek is fűrészpor íze van, a tojásrántotta olyan, mintha valami vastag és kellemetlen állagú levelet rágna, és a szalonna is inkább egy kiszáradt fakéregre emlékezteti, de nem zavarja. Tudja, hogy csak ennyire elment az étvágya, és beképzeli ezeket a dolgokat. Ezért engedelmesen erőlteti le magába az ételt, hiszen a tápanyagokra szüksége van. Felőle jelen állapotában akár órákat, napokat is eltölthetnének így. Viszont érzi Daesys érintését az arcán, még ha a hangját, amivel megtörte a csendet tompán is hallotta. Odafordul a finom érintés irányába, közben akaratlanul is bújva az ujjakhoz, hogy jobban simítsanak végig rajta. Hagyja, hogy az ölébe kucorogjon a kalózlány, még át is karolja, és a közelsége mintha felmelegítené kissé. *
- Ne haragudj. * Mondja csendesen, ahogy a kettejük közé felhúzott fal töredezni látszik. A dorombolásra már akaratlanul is görbül kicsit a szája széle, láthatóan egy mosoly próbál kibújni, bár még nem teljesen sikerül neki. Mégis, a harcos már egészen máshogy néz a vörös hajú tolvajlányra, sokkal jobban hasonlít ez már a korábbi pillantásra. *
- Nem haragszom rád egyébként. Csupán... rosszul esett a dolog. Én elfogadlak annak, aki vagy, azt hittem, hogy te is elfogadsz engem. * Sóhajt, nem szívesen hozza elő ismét a témát, pont most, amikor kezdenek megnyugodni, de úgy érzi, hogy muszáj kimondani a dolgot. Kiadnia magából a sértettséget, talán ez most a legjobb, amit tehet. *
- Rég volt, hogy bárkit ilyen közel engedtem magamhoz. Talán még soha. Szerintem ezért esett ilyen rosszul. De nem kell kiengesztelj, csak... felejtsük el a dolgot, rendben? * Kéri inkább, és mivel fél a választól, és a másik pillantásától, ezért gyáván annak nyakába bújik, félresöpörve a tüzet emlékeztető hajzuhatagot. Óvatosan csókolja meg a másik nyakát, jelezve, hogy tényleg nem haragszik. Jól esik neki a bújás, annyira jól, hogy el is felejti amit az előbb megfogadott, hogy nem lesz még egyszer ilyen sebezhető. *
- De tudhattam volna, hogyha a tűzzel játszok, akkor megégetem magam. * Súgja még, és hátrahúzódik, hogy a másik szemébe nézhessen, gyengéden, szeretetteljesen. Nem érti miért nem tud haragudni a másikra, és miért bocsájt meg neki ilyen könnyedén. De nem is érdekli igazán, csak megint olyan boldog akar lenni, mint pár perccel ezelőtt volt. Kétségbeesetten kapaszkodik azokba az érzésekbe. *
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:32:33
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:32:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
*Azt örömmel látja, hogy sikerült elérnie a fiú maradását, de ezt leszámítva semmi pozitív visszajelzést nem kap. Ennek hatására még egy darabig megőrzött sértettsége és büszkesége lassacskán elpárolog. Magához veszi a neki szánt részt, és bátorkodik a pálinkát is gyorsan felhörpinteni, hogy a reggeli üdvözlés kellemetlen utóízét kimossa a szájából. De a csendet nem tudja megtörni az evőeszközök csörömpölésén túl. Pedig szeretné, erősen töri is a fejét, de elméje teljesen leblokkolt és cserben hagyja őt. Míg ő már teljesen el is felejtette saját kis butaságát, de Pashthra még kitartóan őrzi magában a szomorúságot, ezt pedig nem hagyhatja tétlenül. Le is teszi a maradék ételt, ami számára cseppet sem ízetlen, sőt, kifejezetten finom, de így bizony hamar elillan az étvágya.*
- Nem akarlak szomorúnak látni.
*Jegyzi meg csendesen, és nagyon óvatosan nyúl, hogy megsimogassa Pashthra arcát. Bátorkodik partnerétől is gyengéden eltolni a tányért, ha amaz még nem tette ezt meg, eközben Daesys közelebb húzódik.*
- Bocsánatot kérek. Nem volt szép ahogy viselkedtem, és főleg nem tetszik az, hogy ezzel ennyire megbántottalak.
*Ha Pashthra engedi neki, akkor bátorkodik ölébe kucorodni lassan. Ugyan meztelen, de részéről ebben semmi huncut szándék nincs, csupán jól érzi így magát, szabadnak. Úgy sejti most a Hóhajú fiatal sem úgy tekint rá, mint korábban.*
- Jól érzem veled magamat, és szeretném ha ez még egy kicsit így maradna. Pedig ha menni szeretnél, akkor tégy így nyugodtan. Meg fogom érteni.
*Szavai közben foltos zöld íriszei kedves szeretője kékjeit fürkészik, ujjai pedig elvándorolnak a hófehér fürtök irányába, hogy azokat kezdje el csavargatni, vagy a másik arcából kisöpörni.*
- De nem jó érzés, hogy haragszol rám. Mivel tudnálak kiengesztelni? Masszírozzam meg a lábadat? Vagy doromboljak neked? Az elég jól megy, nézd csak. Purr-purr.
*Arcát ha egy mód van rá a másikéhoz dörgöli, és lassan átkarolva a nyakát átöleli, persze mindez attól függ, hogy partnere mennyire teszi ezt lehetővé a számára.*
//Tűz és hó//
*Azt örömmel látja, hogy sikerült elérnie a fiú maradását, de ezt leszámítva semmi pozitív visszajelzést nem kap. Ennek hatására még egy darabig megőrzött sértettsége és büszkesége lassacskán elpárolog. Magához veszi a neki szánt részt, és bátorkodik a pálinkát is gyorsan felhörpinteni, hogy a reggeli üdvözlés kellemetlen utóízét kimossa a szájából. De a csendet nem tudja megtörni az evőeszközök csörömpölésén túl. Pedig szeretné, erősen töri is a fejét, de elméje teljesen leblokkolt és cserben hagyja őt. Míg ő már teljesen el is felejtette saját kis butaságát, de Pashthra még kitartóan őrzi magában a szomorúságot, ezt pedig nem hagyhatja tétlenül. Le is teszi a maradék ételt, ami számára cseppet sem ízetlen, sőt, kifejezetten finom, de így bizony hamar elillan az étvágya.*
- Nem akarlak szomorúnak látni.
*Jegyzi meg csendesen, és nagyon óvatosan nyúl, hogy megsimogassa Pashthra arcát. Bátorkodik partnerétől is gyengéden eltolni a tányért, ha amaz még nem tette ezt meg, eközben Daesys közelebb húzódik.*
- Bocsánatot kérek. Nem volt szép ahogy viselkedtem, és főleg nem tetszik az, hogy ezzel ennyire megbántottalak.
*Ha Pashthra engedi neki, akkor bátorkodik ölébe kucorodni lassan. Ugyan meztelen, de részéről ebben semmi huncut szándék nincs, csupán jól érzi így magát, szabadnak. Úgy sejti most a Hóhajú fiatal sem úgy tekint rá, mint korábban.*
- Jól érzem veled magamat, és szeretném ha ez még egy kicsit így maradna. Pedig ha menni szeretnél, akkor tégy így nyugodtan. Meg fogom érteni.
*Szavai közben foltos zöld íriszei kedves szeretője kékjeit fürkészik, ujjai pedig elvándorolnak a hófehér fürtök irányába, hogy azokat kezdje el csavargatni, vagy a másik arcából kisöpörni.*
- De nem jó érzés, hogy haragszol rám. Mivel tudnálak kiengesztelni? Masszírozzam meg a lábadat? Vagy doromboljak neked? Az elég jól megy, nézd csak. Purr-purr.
*Arcát ha egy mód van rá a másikéhoz dörgöli, és lassan átkarolva a nyakát átöleli, persze mindez attól függ, hogy partnere mennyire teszi ezt lehetővé a számára.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:01:52
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:01:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
* Az öltözködés közben Daesys megszólal, mire Pash odapillant, de még mindig elég egykedvű az arckifejezése. A mondatra bólint, és abbahagyja az öltözködést, de nem vetkőzik vissza. Érezhetően megváltozott a hangulat, és néhány kedves szó kevés ahhoz, hogy visszahozza a korábbi boldogságot. Hideg tekintettel néz a tálcára, és lép az ágyhoz, hogy annak szélére ülve engedelmesen elvegye a saját rántottáját, és a szalonnát. Nem tudja, hogy a pegazus hibája, vagy a kedve miatt, de elég semmilyen ízűnek tűnik most az étel. Persze nem látszik rajta, hogy csalódna benne, gépiesen rág, és nyel, néha áll csak meg, hogy törjön egy kis nyeret hozzá. Kerüli a tolvajlány pillantását, és ha amaz nem kezd beszélni, vagy nem csinál semmit, amivel hátráltatná benne, akkor némán fogyasztja ez a reggelit. Egyértelmű lehet bárkinek, aki látja, hogy rosszul estek neki, és bántották az előbbi szavak. De az, hogy miért viselkedik így, az talán csak a harcos számára egyértelmű. Leengedte a védelmét, beengedte a tűzhajú lányt a pajzsa mögé, és amaz orvul megszúrta. Tanult a hibából, és meghagyja megszokott páncélját, amivel másoktól zárja el magát. Visszahúzódott a csigaházába, és egyelőre nem tervez belőle kijönni. Persze még ő sem tudja, hogy ez mennyire végleges állapot.
Ha Daesys beszélni akar, akkor felé fordul, de továbbra is üres a tekintete, nem csillog a szeme úgy, mint este és reggel, nem bujkál mosoly az arcában. Nem nyúl gyengéden a nő után, és nem próbál hozzá simulni sem. Ha szótlanul telik el az étkezés, akkor az egész végén ül tovább az ágyon, és bámul maga elé, úgy ahogy van, félig felöltözve, csupasz felsőtesttel, de nadrágban. Nem tudja, hogy meddig maradjon, hogy mikor menjen, ahogy azt sem, hogy mit szeretne csinálni. *
//Tűz és hó//
* Az öltözködés közben Daesys megszólal, mire Pash odapillant, de még mindig elég egykedvű az arckifejezése. A mondatra bólint, és abbahagyja az öltözködést, de nem vetkőzik vissza. Érezhetően megváltozott a hangulat, és néhány kedves szó kevés ahhoz, hogy visszahozza a korábbi boldogságot. Hideg tekintettel néz a tálcára, és lép az ágyhoz, hogy annak szélére ülve engedelmesen elvegye a saját rántottáját, és a szalonnát. Nem tudja, hogy a pegazus hibája, vagy a kedve miatt, de elég semmilyen ízűnek tűnik most az étel. Persze nem látszik rajta, hogy csalódna benne, gépiesen rág, és nyel, néha áll csak meg, hogy törjön egy kis nyeret hozzá. Kerüli a tolvajlány pillantását, és ha amaz nem kezd beszélni, vagy nem csinál semmit, amivel hátráltatná benne, akkor némán fogyasztja ez a reggelit. Egyértelmű lehet bárkinek, aki látja, hogy rosszul estek neki, és bántották az előbbi szavak. De az, hogy miért viselkedik így, az talán csak a harcos számára egyértelmű. Leengedte a védelmét, beengedte a tűzhajú lányt a pajzsa mögé, és amaz orvul megszúrta. Tanult a hibából, és meghagyja megszokott páncélját, amivel másoktól zárja el magát. Visszahúzódott a csigaházába, és egyelőre nem tervez belőle kijönni. Persze még ő sem tudja, hogy ez mennyire végleges állapot.
Ha Daesys beszélni akar, akkor felé fordul, de továbbra is üres a tekintete, nem csillog a szeme úgy, mint este és reggel, nem bujkál mosoly az arcában. Nem nyúl gyengéden a nő után, és nem próbál hozzá simulni sem. Ha szótlanul telik el az étkezés, akkor az egész végén ül tovább az ágyon, és bámul maga elé, úgy ahogy van, félig felöltözve, csupasz felsőtesttel, de nadrágban. Nem tudja, hogy meddig maradjon, hogy mikor menjen, ahogy azt sem, hogy mit szeretne csinálni. *
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-23 16:05:10
Üzenet elküldve: 2020-05-23 16:05:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*Nille arcára őszinte meglepetés telepszik, mikor látja a fiú furcsa viselkedését. Úgy véli, talán felingerelhette valamivel, talán olyat mondott, amivel a másik elevenére tapintott. Akármi is ugrasztotta fel így a srácot, ő egyáltalán nem bánja, sőt, hálás is, hogy nem vár rá több kellemetlen pillanat. Egy közönyös biccentést megereszt a készkelődő felé, s néhány szó is elhagyja ajkait, bár láthatóan nem figyel. Már megkapta az ipsétől, amit akart, már nem áll érdekében tovább foglalkoznia vele.*
- Ég veled! Nem hinném, hogy találkozunk még. Azért kösz a bort!
*Gúnyos, csipkelődő arckifejezéssel emelinti meg poharát a másik felé, majd maga elé meredve gondolataiba réved. Lassú, hipnotikus mozdulatokkal simogatja az ölében fekvő állatka bundáját, aki szőrös, meleg hógolyóvá gömbölyödve szuszog ütemesen. Hagyja, hogy a nap eseményei keresztülömöljenek lelkén, minden jó és rossz benyomás, élmény lassan csordogál végig rajta. Miután lecsengett a színes forgatag, néhány percig tökéletesen üres tekintettel mered maga elé. Jóleső bambulás ez, jóleső biztonságban a kényelmes széken. Feleszmélve finoman megrázza fejét, majd hosszú, csontos ujjai közé fogja a poharat, s magába dönti a tartalmának maradékát. Mikor végez vele, kellemes sóhaj hagyja el tüdeje fogságát, szükségletei kielégülést nyertek, pihent, ivott is, most minden abszolút rendben van benne. Tenyerébe veszi kedves kis barátját, visszacsúsztatja a bélelt, puha táska oltalmába, a mozdulat közben óvatosan megvakargatva füle tövét. Lassan feláll, nagyot nyújtózva kiropogtatja gerincét, s öles, könnyed léptekkel indul meg a kijárat felé. Az ajtón túl langyos szürkület várja, ideje hazaindulnia.*
*Nille arcára őszinte meglepetés telepszik, mikor látja a fiú furcsa viselkedését. Úgy véli, talán felingerelhette valamivel, talán olyat mondott, amivel a másik elevenére tapintott. Akármi is ugrasztotta fel így a srácot, ő egyáltalán nem bánja, sőt, hálás is, hogy nem vár rá több kellemetlen pillanat. Egy közönyös biccentést megereszt a készkelődő felé, s néhány szó is elhagyja ajkait, bár láthatóan nem figyel. Már megkapta az ipsétől, amit akart, már nem áll érdekében tovább foglalkoznia vele.*
- Ég veled! Nem hinném, hogy találkozunk még. Azért kösz a bort!
*Gúnyos, csipkelődő arckifejezéssel emelinti meg poharát a másik felé, majd maga elé meredve gondolataiba réved. Lassú, hipnotikus mozdulatokkal simogatja az ölében fekvő állatka bundáját, aki szőrös, meleg hógolyóvá gömbölyödve szuszog ütemesen. Hagyja, hogy a nap eseményei keresztülömöljenek lelkén, minden jó és rossz benyomás, élmény lassan csordogál végig rajta. Miután lecsengett a színes forgatag, néhány percig tökéletesen üres tekintettel mered maga elé. Jóleső bambulás ez, jóleső biztonságban a kényelmes széken. Feleszmélve finoman megrázza fejét, majd hosszú, csontos ujjai közé fogja a poharat, s magába dönti a tartalmának maradékát. Mikor végez vele, kellemes sóhaj hagyja el tüdeje fogságát, szükségletei kielégülést nyertek, pihent, ivott is, most minden abszolút rendben van benne. Tenyerébe veszi kedves kis barátját, visszacsúsztatja a bélelt, puha táska oltalmába, a mozdulat közben óvatosan megvakargatva füle tövét. Lassan feláll, nagyot nyújtózva kiropogtatja gerincét, s öles, könnyed léptekkel indul meg a kijárat felé. Az ajtón túl langyos szürkület várja, ideje hazaindulnia.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:18:44
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:18:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kettesben a 2-esben //
*Marasztalni nem marasztalják nagyon, s bizony nem is hallgatna sem a szép, sem a durvább szavakra. Ha egyszer fejébe vette, hogy megy, akkor útjába nem állhat semmi és senki, ő még bizony ezen az éjjelen maga mögött hagyja a fogadó kellemes melegségét, hogy visszatérjen megszokott és durva környezetébe. Persze nem veti meg a tiszta ágyat s jó kaját, de Artheniorhoz már sokkal kevésbé van hangulata, szívesebben húzza meg magát kisebb falukban, lecsúszottabb kocsmákban. A Pegazus pedig túlságosan is elegáns egy olyan vadóchoz, mint ő.
A kacsintást kacsintással viszonozza, pimaszul és pajkosan, még mielőtt vállára kapná az íjat és a tegzet, s lendületesen kinyitná az ajtót. Jelenleg úgy érzi, tele van energiával, felhevült teste szinte könyörög egy kielégítő éjszakai vadászat, vagy egy jó kis kocogás után. Aztán ki tudja, lehet még betér majd valahová aludni egy jót, de nem ide, az biztos. Nem kockáztatná meg, hogy még egyszer összefusson a férfival, aki elsőként törte be. Bár az élmény jó volt, talán tán túlságosan is, s attól tart, legközelebb még kevésbé tudná magát visszafogni, s uralkodni éhes vágyain. Aki egyszer belekóstolt a mézédes gyümölcsbe, legszívesebben egész hátralévő életében csak ezt enné. De Renna gyűlöli, ha nem tud valamin uralkodni, főleg ha az a valami a saját teste. Így jobbnak látja gyorsan tovább állni, ezzel is igyekezve megtartani azt a látszatot, hogy maradt még benne valamennyi tartás, s nagyon is határozott nő.
Az ajtóból már nem fordul vissza, bár kicsit ingatag, de határozott léptekkel távozik, majdnem úgy, ahogy pár órája megérkezett. A súlyos faajtó pedig hangosan becsapódik, eltüntetve azt az új világot, amit csak épp most fedezett fel.*
*Marasztalni nem marasztalják nagyon, s bizony nem is hallgatna sem a szép, sem a durvább szavakra. Ha egyszer fejébe vette, hogy megy, akkor útjába nem állhat semmi és senki, ő még bizony ezen az éjjelen maga mögött hagyja a fogadó kellemes melegségét, hogy visszatérjen megszokott és durva környezetébe. Persze nem veti meg a tiszta ágyat s jó kaját, de Artheniorhoz már sokkal kevésbé van hangulata, szívesebben húzza meg magát kisebb falukban, lecsúszottabb kocsmákban. A Pegazus pedig túlságosan is elegáns egy olyan vadóchoz, mint ő.
A kacsintást kacsintással viszonozza, pimaszul és pajkosan, még mielőtt vállára kapná az íjat és a tegzet, s lendületesen kinyitná az ajtót. Jelenleg úgy érzi, tele van energiával, felhevült teste szinte könyörög egy kielégítő éjszakai vadászat, vagy egy jó kis kocogás után. Aztán ki tudja, lehet még betér majd valahová aludni egy jót, de nem ide, az biztos. Nem kockáztatná meg, hogy még egyszer összefusson a férfival, aki elsőként törte be. Bár az élmény jó volt, talán tán túlságosan is, s attól tart, legközelebb még kevésbé tudná magát visszafogni, s uralkodni éhes vágyain. Aki egyszer belekóstolt a mézédes gyümölcsbe, legszívesebben egész hátralévő életében csak ezt enné. De Renna gyűlöli, ha nem tud valamin uralkodni, főleg ha az a valami a saját teste. Így jobbnak látja gyorsan tovább állni, ezzel is igyekezve megtartani azt a látszatot, hogy maradt még benne valamennyi tartás, s nagyon is határozott nő.
Az ajtóból már nem fordul vissza, bár kicsit ingatag, de határozott léptekkel távozik, majdnem úgy, ahogy pár órája megérkezett. A súlyos faajtó pedig hangosan becsapódik, eltüntetve azt az új világot, amit csak épp most fedezett fel.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:24:42
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:24:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*Ismét ásít egy nagyot és rá jön, hogy még akadt egy kis dolga. Örül, hogy a lány azt mondja, hogy nem szeretne társaságot. Egy kis gondolkodás után rá jön, hogy igazából mit is mondott neki. ~Miért mondtam azt, hogy vele tartanék?~ Azzal felül normálisan és a lány szemébe néz.*
-Tudod sajnos nekem is még akadt egy kis dolgom. De örülök a szerencsének. Talán egyszer még látjuk egymást.
*Azzal intett a lánynak, hátha hamarosan indulni készül. Nem mintha nagyon érdekelné, hogy merre fog tartani az illető.*
*Ismét ásít egy nagyot és rá jön, hogy még akadt egy kis dolga. Örül, hogy a lány azt mondja, hogy nem szeretne társaságot. Egy kis gondolkodás után rá jön, hogy igazából mit is mondott neki. ~Miért mondtam azt, hogy vele tartanék?~ Azzal felül normálisan és a lány szemébe néz.*
-Tudod sajnos nekem is még akadt egy kis dolgom. De örülök a szerencsének. Talán egyszer még látjuk egymást.
*Azzal intett a lánynak, hátha hamarosan indulni készül. Nem mintha nagyon érdekelné, hogy merre fog tartani az illető.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 18:11:08
Üzenet elküldve: 2020-05-22 18:11:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy enyhül a szorítás a nyakán, úgy hirtelen vett levegővel enyhe köhögés tör rá. Szerencsére hosszabb időnek érezte ezt, mint ameddig tartott, így lehetséges nem állt fent a valós baj. Mégis megijedt, és így most ezt a harmadik aktust nem olyannak éli, meg mint az első kettőt. Szemét lehunyva próbál magához térni, a zihálását elfojtani és megnyugodni.
Dram mellette elterülve eleinte csendben van, és teljesen jól lenne így, de az elf férfi beszélni kezd. Megint a pénz és még azt az átkozott növényt is felemlegeti. Nagy levegőt vesz, és igyekszik inkább nem mutatni ebből az előző riadalmából semmit a másik felé. Kényszeríti magát, hogy meg ne érintse a nyakát, addig, míg nem marad egyedül a szobában. Nem akarja, hogy ebből most Dram bármit is megtudjon. A következő találkozásig meg majd kitalálja, hogyan mondja el neki, hogy ezt inkább lehet nem kéne.*
- Abba az egybe, ha nagyon akarsz, adhatsz bele, mert rajtad is múlik. *mondja, mikor már úgy érzi, kicsit csillapodik a légzése.*
- De nem most, majd inkább legközelebb. * teszi hozzá. Aztán rájön, hogy Dram fizette a vacsorát, meg a reggelit.*
- Vagyis azt hiszem az étellel kiváltottad. *fordul oldalára Dram felé, és találkozik a pillantásuk. Miután Dram ásítozni kezd. Aztán ismét erőt vesz magán, hogy a saját nyakára tapadjon a keze.*
- Betakarjalak? *kérdezi, mosolyogva jelezve, ha így ásítozik még lehet el fog aludni a férfi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy enyhül a szorítás a nyakán, úgy hirtelen vett levegővel enyhe köhögés tör rá. Szerencsére hosszabb időnek érezte ezt, mint ameddig tartott, így lehetséges nem állt fent a valós baj. Mégis megijedt, és így most ezt a harmadik aktust nem olyannak éli, meg mint az első kettőt. Szemét lehunyva próbál magához térni, a zihálását elfojtani és megnyugodni.
Dram mellette elterülve eleinte csendben van, és teljesen jól lenne így, de az elf férfi beszélni kezd. Megint a pénz és még azt az átkozott növényt is felemlegeti. Nagy levegőt vesz, és igyekszik inkább nem mutatni ebből az előző riadalmából semmit a másik felé. Kényszeríti magát, hogy meg ne érintse a nyakát, addig, míg nem marad egyedül a szobában. Nem akarja, hogy ebből most Dram bármit is megtudjon. A következő találkozásig meg majd kitalálja, hogyan mondja el neki, hogy ezt inkább lehet nem kéne.*
- Abba az egybe, ha nagyon akarsz, adhatsz bele, mert rajtad is múlik. *mondja, mikor már úgy érzi, kicsit csillapodik a légzése.*
- De nem most, majd inkább legközelebb. * teszi hozzá. Aztán rájön, hogy Dram fizette a vacsorát, meg a reggelit.*
- Vagyis azt hiszem az étellel kiváltottad. *fordul oldalára Dram felé, és találkozik a pillantásuk. Miután Dram ásítozni kezd. Aztán ismét erőt vesz magán, hogy a saját nyakára tapadjon a keze.*
- Betakarjalak? *kérdezi, mosolyogva jelezve, ha így ásítozik még lehet el fog aludni a férfi.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 17:58:38
Üzenet elküldve: 2020-05-22 17:58:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*Hallva a másik válaszát, csaknem a homlokáig szalad a szemöldöke. Nem az a hosszasan beszélgetős típus, sosem volt túlságosan szószátyár alkat. Az emberek pedig általában csupán addig tartják elbűvölőnek, ameddig ki nem csúszik az első mondat a száján, amiből rögtön süt kötődésre vagy empátiára teljes mértékben képtelen, kegyetlen lénye. Nem erőltette meg magát azért sem, hogy tetszelegjen a fiú előtt, hát mégis miért akar vele hosszabb időt tölteni? Örök rejtély. ~Azt hittem, egyértelmű, kényszerhelyzet ez nekem, nem igazán rejtettem véka alá. Az emberek jönnek és mennek, némelyiket kizsebelem, némelyiket nem, de semmiképpen nem szeretek eggyel sem túl sok időt tölteni. Számomra te sem vagy több sétáló pénzes zacskónál, amiből ha keveset is, de sikerült elmarnom ma az italmeghívásod által.~ Mélyet sóhajt, s kezébe veszi a poharát, először óvatoskodva kortyol bele, nem akar sietni, azonban mikor megérzi nyelvén a hűs nedű kellemesen édeskés összhatását, nem bír magával. Jólesően nagy, lassú kortyokban nyeli a tökéletesen hűvös folyadékot, élvezve, ahogy nyelőcsövén végigszánkázva felfrissíti érzékeit. Már a fél pohár levegővel telik meg bor helyett, mire újra az asztalon koppan a talpa. Néhány másodpercig még elgondolkodva nézi a kicsapódott párától gyöngyöző üveg gyémántként csillogó felületét, majd ujját Murin elé tartja óvatosan, aki hálásan lenyalogatja róla a pohárról származó nedvességet. Apró érdes nyelve csiklandósan hat rá, finom, visszafogott mosollyal tekint az állatra. Mikor a patkány végez lassan felemeli tekintetét a szemben ülőre, de nagyjából annyi lelkesedés szorult mimikájába, mint egy foghúzásra készülő betegnek.*
- Nézd, nem vagyok egy csoportos alkat. Azt hittem egyértelmű, de egyáltalán nem vágyom senki társaságára, jól megvagyok így. Nem szeretem, ha valaki lóg a nyakamon, csak a baj van az emberekkel.
*Semmi szüksége nincs arra, hogy bárki kísérgesse, ha épp lopni menne, vagy igazából bárhová. Utálja, ha nyomában koslatnak, folyton úgy érzi, figyelik, no meg persze, csupán idő kérdése mikor nyomná fel a fiú jutalom reményében a törvény erőinél.*
*Hallva a másik válaszát, csaknem a homlokáig szalad a szemöldöke. Nem az a hosszasan beszélgetős típus, sosem volt túlságosan szószátyár alkat. Az emberek pedig általában csupán addig tartják elbűvölőnek, ameddig ki nem csúszik az első mondat a száján, amiből rögtön süt kötődésre vagy empátiára teljes mértékben képtelen, kegyetlen lénye. Nem erőltette meg magát azért sem, hogy tetszelegjen a fiú előtt, hát mégis miért akar vele hosszabb időt tölteni? Örök rejtély. ~Azt hittem, egyértelmű, kényszerhelyzet ez nekem, nem igazán rejtettem véka alá. Az emberek jönnek és mennek, némelyiket kizsebelem, némelyiket nem, de semmiképpen nem szeretek eggyel sem túl sok időt tölteni. Számomra te sem vagy több sétáló pénzes zacskónál, amiből ha keveset is, de sikerült elmarnom ma az italmeghívásod által.~ Mélyet sóhajt, s kezébe veszi a poharát, először óvatoskodva kortyol bele, nem akar sietni, azonban mikor megérzi nyelvén a hűs nedű kellemesen édeskés összhatását, nem bír magával. Jólesően nagy, lassú kortyokban nyeli a tökéletesen hűvös folyadékot, élvezve, ahogy nyelőcsövén végigszánkázva felfrissíti érzékeit. Már a fél pohár levegővel telik meg bor helyett, mire újra az asztalon koppan a talpa. Néhány másodpercig még elgondolkodva nézi a kicsapódott párától gyöngyöző üveg gyémántként csillogó felületét, majd ujját Murin elé tartja óvatosan, aki hálásan lenyalogatja róla a pohárról származó nedvességet. Apró érdes nyelve csiklandósan hat rá, finom, visszafogott mosollyal tekint az állatra. Mikor a patkány végez lassan felemeli tekintetét a szemben ülőre, de nagyjából annyi lelkesedés szorult mimikájába, mint egy foghúzásra készülő betegnek.*
- Nézd, nem vagyok egy csoportos alkat. Azt hittem egyértelmű, de egyáltalán nem vágyom senki társaságára, jól megvagyok így. Nem szeretem, ha valaki lóg a nyakamon, csak a baj van az emberekkel.
*Semmi szüksége nincs arra, hogy bárki kísérgesse, ha épp lopni menne, vagy igazából bárhová. Utálja, ha nyomában koslatnak, folyton úgy érzi, figyelik, no meg persze, csupán idő kérdése mikor nyomná fel a fiú jutalom reményében a törvény erőinél.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 12:35:00
Üzenet elküldve: 2020-05-22 12:35:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Nem igazán szokott inni olyan pillanatokban, amikor valamilyen konkrét céllal érkezik, mert a végén még a nagy szája miatt elriasztja a társaságot is, azt potyán marad. Nem igazán tűnik fel neki, hogy a kalapos, ahogy leül az asztalához nem is nyúl a saját söréhez. Azt pedig, hogy hellyel kínálták, megnyerő mosolyának és női mivoltának tudja be, talán ezzel akkorát senki sem tévedhet. Kicsit megkönnyebbül, miután Svir is kifejti az álláspontját az elhangzott történettel kapcsolatosan, ezzel jelezve, hogy nem neki ment el az esze, csak józanul gondolkodott, mint mindenki más, mikor ott hagyta a tündért.*
-Persze, nagyon szép csiga volt, mondhatni, egyedi darab. Apró gyöngyök épületek be a külsejébe, a belseje szépen tükröződő szivárvány… *Fejti ki, halkan, mert tetszett neki, hogy ne tetszett volna, bár már a nyakába félve akasztana egy ilyen gyönyörűséget, talán nem is neki való az egész.*
-De szereztem helyette mást, az is megteszi. *Legyint végül.*
-Egy nemes biztos meg tudja majd fizetni, meg megtartani, tőlem úgyis csak ellopták volna. *Mondja ki komoran az igazáságot. Közben megérkezik a válasz a lényegi kérdésre is, ám nem valami szívderítő, így elhúzza a száját.*
-Ez kár. Az a tündér megint jól felültetett biztos. Azt mondta majd kocsmában csak megtalálom azt a kotyvasztót. Az is biztos, hogy akármilyen remegő kezű részeg mancsaiba se adnám az italokat, amiket most szereztem. *Fejti ki kicsit homályosítva a részletekkel az ügylet mindenlétét. Most pedig, hogy a kalapos bemutatkozásával már két név is elhangzott az asztalnál, megtoldja egy harmadikkal.*
-Wellyradona, örvendek. *Biccent, mert most nem akar átnyúlni az egész asztalon, hogy kezet fogjanak, inkább magához közelebb húzza a poharat és az ujjaival forgatni kezdi.*
-Akkor azt hiszem jobb lesz, ha tovább érdeklődöm. *Sóhajt egyet, talán ezúttal az ital is jólesne neki, amivel játszik, hogy oldja a kudarcélményt, de egyelőre nem iszik.*
*Nem igazán szokott inni olyan pillanatokban, amikor valamilyen konkrét céllal érkezik, mert a végén még a nagy szája miatt elriasztja a társaságot is, azt potyán marad. Nem igazán tűnik fel neki, hogy a kalapos, ahogy leül az asztalához nem is nyúl a saját söréhez. Azt pedig, hogy hellyel kínálták, megnyerő mosolyának és női mivoltának tudja be, talán ezzel akkorát senki sem tévedhet. Kicsit megkönnyebbül, miután Svir is kifejti az álláspontját az elhangzott történettel kapcsolatosan, ezzel jelezve, hogy nem neki ment el az esze, csak józanul gondolkodott, mint mindenki más, mikor ott hagyta a tündért.*
-Persze, nagyon szép csiga volt, mondhatni, egyedi darab. Apró gyöngyök épületek be a külsejébe, a belseje szépen tükröződő szivárvány… *Fejti ki, halkan, mert tetszett neki, hogy ne tetszett volna, bár már a nyakába félve akasztana egy ilyen gyönyörűséget, talán nem is neki való az egész.*
-De szereztem helyette mást, az is megteszi. *Legyint végül.*
-Egy nemes biztos meg tudja majd fizetni, meg megtartani, tőlem úgyis csak ellopták volna. *Mondja ki komoran az igazáságot. Közben megérkezik a válasz a lényegi kérdésre is, ám nem valami szívderítő, így elhúzza a száját.*
-Ez kár. Az a tündér megint jól felültetett biztos. Azt mondta majd kocsmában csak megtalálom azt a kotyvasztót. Az is biztos, hogy akármilyen remegő kezű részeg mancsaiba se adnám az italokat, amiket most szereztem. *Fejti ki kicsit homályosítva a részletekkel az ügylet mindenlétét. Most pedig, hogy a kalapos bemutatkozásával már két név is elhangzott az asztalnál, megtoldja egy harmadikkal.*
-Wellyradona, örvendek. *Biccent, mert most nem akar átnyúlni az egész asztalon, hogy kezet fogjanak, inkább magához közelebb húzza a poharat és az ujjaival forgatni kezdi.*
-Akkor azt hiszem jobb lesz, ha tovább érdeklődöm. *Sóhajt egyet, talán ezúttal az ital is jólesne neki, amivel játszik, hogy oldja a kudarcélményt, de egyelőre nem iszik.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 11:40:52
Üzenet elküldve: 2020-05-22 11:40:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*Látja, hogy a lány egy élőlényt tart a kezében, ám nem tud rá jönni mi lehet az. Picit elgondolkodik azon, hogy neki is be kéne szereznie egy állatkát a magány miatt. ~Legközelebb esküszöm fogok venni egy állatot magamnak.~ Gondolja magában, majd a lány válaszára felkapja a fejét.*
-Nos igazából csak azért kérdeztem, mert örülnék neki, ha valakivel elbeszélgethetek, akár egy kisebb kalandban is benne lennék itt Artheniorban.
*Annak ellenére, hogy nem nagyon szereti az embereket, valamit lát az előtte ülőben. Még nem tudja mit, de mintha ő másabb lenne, mint a többi lény ezen a földön. Talán csak azért látja ezt, mert nagyjából ugyan olyanok. ~Mondjuk jó lenne rá jönni mi a szakmája.~ A lány szemeibe néz.*
*Látja, hogy a lány egy élőlényt tart a kezében, ám nem tud rá jönni mi lehet az. Picit elgondolkodik azon, hogy neki is be kéne szereznie egy állatkát a magány miatt. ~Legközelebb esküszöm fogok venni egy állatot magamnak.~ Gondolja magában, majd a lány válaszára felkapja a fejét.*
-Nos igazából csak azért kérdeztem, mert örülnék neki, ha valakivel elbeszélgethetek, akár egy kisebb kalandban is benne lennék itt Artheniorban.
*Annak ellenére, hogy nem nagyon szereti az embereket, valamit lát az előtte ülőben. Még nem tudja mit, de mintha ő másabb lenne, mint a többi lény ezen a földön. Talán csak azért látja ezt, mert nagyjából ugyan olyanok. ~Mondjuk jó lenne rá jönni mi a szakmája.~ A lány szemeibe néz.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 11:22:28
Üzenet elküldve: 2020-05-22 11:22:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*Észleli ugyan a másik arcán elterülő gúnyos kifejezést, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. Úgy véli, talán a keserűség bújik meg a mosoly mögött, mely az extra kiadás fölött érzett kellemetlenség kifejeződése. No de épp a másik találta ki a játékot, hát vállalhatta a vesztés kockázatát is. Elégedetten nyújtóztatja ki lábait, hosszasan és nőietlenül nyúlva el az asztal alatt, kicsit lejjebb is csúszik ültében. Így is marad, míg a másik intézkedik a friss nektár érkezéséről, mikor visszafelé hozzák léptei, ő is rendbe szedi magát, de csak amolyan tessék-lássék módon. Nagyjából egyenesen ül már, mint egy normális nyárspolgár. A pohár koccanása a fa lapon mennyei muzsika fülei számára. Murin tévesen úgy véli, talán számára érkezett valami finomság, amit jogosan remél a hosszú nap után. Kis rózsaszín mancsocskák jelennek meg az asztal szélén, óvatosan kaparászva, vigyázva, hogy ne hagyjanak nyomot a különlegesen tiszta felületen. Nem telik bele egy másodperc, s a mancsocskák közt megjelenik egy kíváncsi, rezgő nózi, majd egy bundás fehér pofi két kíváncsi tűzvörös szemmel. Füleit bizalmatlanul hátracsapja, nem szereti a sok embert maga körül. Nille keserédesen mosolyogva alányúl, s bal tenyeréből bölcsőt formálva óvatosan tartja az állatot. Arca elé emeli, s bűnbánó szavakat intéz hozzá.*
- Ne haragudj kedves, de számodra itt nincs most semmi sem. Majd este bőségesen kárpótollak, ne aggódj.
*A patkány láthatóan csalódott, bajszának hószín szálai a föld felé mutatnak, fejét is leszegi, de nem tűnik haragosnak vagy sértődöttnek. Ismét gazdája ölébe érve kényelmesen elhelyezkedik korábbi helyén. A lány ismételten a szemben ülőre emeli tekintetét. Néhány pillanatig gondolkozik a kérdésen, talán fürdővel koronázza a napot, talán nem, maga sem tudja, mi lesz még.*
- Egyelőre fogalmam sincs, majd kiderül. Talán betérek ide a fürdőbe egy rövid pihenőre, de semmi sem biztos. Miért kérded?
*Észleli ugyan a másik arcán elterülő gúnyos kifejezést, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. Úgy véli, talán a keserűség bújik meg a mosoly mögött, mely az extra kiadás fölött érzett kellemetlenség kifejeződése. No de épp a másik találta ki a játékot, hát vállalhatta a vesztés kockázatát is. Elégedetten nyújtóztatja ki lábait, hosszasan és nőietlenül nyúlva el az asztal alatt, kicsit lejjebb is csúszik ültében. Így is marad, míg a másik intézkedik a friss nektár érkezéséről, mikor visszafelé hozzák léptei, ő is rendbe szedi magát, de csak amolyan tessék-lássék módon. Nagyjából egyenesen ül már, mint egy normális nyárspolgár. A pohár koccanása a fa lapon mennyei muzsika fülei számára. Murin tévesen úgy véli, talán számára érkezett valami finomság, amit jogosan remél a hosszú nap után. Kis rózsaszín mancsocskák jelennek meg az asztal szélén, óvatosan kaparászva, vigyázva, hogy ne hagyjanak nyomot a különlegesen tiszta felületen. Nem telik bele egy másodperc, s a mancsocskák közt megjelenik egy kíváncsi, rezgő nózi, majd egy bundás fehér pofi két kíváncsi tűzvörös szemmel. Füleit bizalmatlanul hátracsapja, nem szereti a sok embert maga körül. Nille keserédesen mosolyogva alányúl, s bal tenyeréből bölcsőt formálva óvatosan tartja az állatot. Arca elé emeli, s bűnbánó szavakat intéz hozzá.*
- Ne haragudj kedves, de számodra itt nincs most semmi sem. Majd este bőségesen kárpótollak, ne aggódj.
*A patkány láthatóan csalódott, bajszának hószín szálai a föld felé mutatnak, fejét is leszegi, de nem tűnik haragosnak vagy sértődöttnek. Ismét gazdája ölébe érve kényelmesen elhelyezkedik korábbi helyén. A lány ismételten a szemben ülőre emeli tekintetét. Néhány pillanatig gondolkozik a kérdésen, talán fürdővel koronázza a napot, talán nem, maga sem tudja, mi lesz még.*
- Egyelőre fogalmam sincs, majd kiderül. Talán betérek ide a fürdőbe egy rövid pihenőre, de semmi sem biztos. Miért kérded?
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-21 22:10:32
Üzenet elküldve: 2020-05-21 22:10:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*Látja mennyire is örül a lány, ám azért halkan megjegyzi neki a kövekezőt.*
-Nos lehet most szerencséd volt, de ne bízd el magad. Lehet máskor nem lesz ilyen szerencséd.
*Egy gúnyos mosoly telepszik az arcára, ugyanis az egész kis játékot ő irányította. Egy hirtelen mozdulattal felállt a székről, majd elindul a fogadós irányába. Lassan és óvatosan mozog. Miután oda ér a pultoshoz, majd kezét az asztalra csapja. Mély határozott hangon egy Almabort kér, majd oda dobja a pultoshoz a 12 aranyat.
Ez után szépen lassan vissza sétál a lányhoz, elé teszi az Almabort, majd leül vele szembe. Magának nem vett semmit, mivel ma már nem kívánja az efféle italokat. ~Kíváncsi lennék arra, hogy ezután merre fog tovább menni. Vajon vele tarthatnék?~ Mivel magányos és örülne egy kis társaságnak, ezért reméli, hogy a lánnyal tarthat majd.*
-Mondd, merre fogsz tovább menni majd?
*Hátradől és ásít egy nagyot. Még nem annyira fáradt, azonban mintha kicsit unatkozna.*
*Látja mennyire is örül a lány, ám azért halkan megjegyzi neki a kövekezőt.*
-Nos lehet most szerencséd volt, de ne bízd el magad. Lehet máskor nem lesz ilyen szerencséd.
*Egy gúnyos mosoly telepszik az arcára, ugyanis az egész kis játékot ő irányította. Egy hirtelen mozdulattal felállt a székről, majd elindul a fogadós irányába. Lassan és óvatosan mozog. Miután oda ér a pultoshoz, majd kezét az asztalra csapja. Mély határozott hangon egy Almabort kér, majd oda dobja a pultoshoz a 12 aranyat.
Ez után szépen lassan vissza sétál a lányhoz, elé teszi az Almabort, majd leül vele szembe. Magának nem vett semmit, mivel ma már nem kívánja az efféle italokat. ~Kíváncsi lennék arra, hogy ezután merre fog tovább menni. Vajon vele tarthatnék?~ Mivel magányos és örülne egy kis társaságnak, ezért reméli, hogy a lánnyal tarthat majd.*-Mondd, merre fogsz tovább menni majd?
*Hátradől és ásít egy nagyot. Még nem annyira fáradt, azonban mintha kicsit unatkozna.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-21 21:34:01
Üzenet elküldve: 2020-05-21 21:34:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kikapcsolódás//
*A meglepően agresszív válaszra védekezőn, kacagva emeli égnek kezeit. Nem akart ő rosszat, csak egyszerűen kicsit hirtelenebb természet a kelleténél. Nem szól semmit, feleslegesnek találja. Kicsit örül is neki, hogy tisztességesen tisztázták egymás területeinek határait. Szereti hamar kitapasztalni, meddig mehet el különösebb kellemetlenségek nélkül.
A játék izgalma pillanatokon belül úrra lesz egész testén. Hiába a zord élet, valahol a felszín alatt, a mélységes mélyben mégiscsak egy gyerek, aki szereti az efféle dolgokat. Elbűvölten figyeli, ahogy az érme a levegőben forog, a fogadó sápatag fényei megcsúsznak felületén, páratlanul gyönyörű jelenség. Mindig is lenyűgözték azok a dolgok, amik mindig ugyanúgy esnek meg, mégis minden alkalom más. Egyetlen pénzérme sem táncolhat kétszer ugyanúgy. Néhány végtelennek tetsző másodperc után végre az asztalon landol a kis fémdarab, idegei a végletekig csigázódnak. Felfokozott állapotában meg is feledkezik egy pillanatra szokásos mogorva és távolságtartó szerepéről, ösztönösen egészen közel hajol az asztal lapjához. Mikor fény derül győzelmének tényére, elégedetten dől hátra. ~Na, pontosan így kell kinéznie egy tökéletes eseménynek. Talán visszatér hozzám a jó öreg, csalfa szerencse? Talán ma este megint meg kellene próbálnom kizsebelni pár embert, hátha.~ Gondolatait a túlerőltetett lábaiban jelentkező, figyelmeztető sajgás szakítja meg. Nem volt könnyű helyzetben, csaknem megcsípték. ~Örülök inkább annak, ami most van, nem kellene kísérteni a sorsot. Másodszor egy napon nem túl valószínű, hogy sikerülne meglépni.~ Önelégült fölényességgel vigyorog a fiatal fiúra, leplezetlenül ül győzelmi ünnepet felülkerekedésének apropóján.*
- Nos, nagyon-nagyon szomjas vagyok. Remélem hamar érkezik az a páratlanul ízletes almabor.
*Murin is láthatóan vele örül, bár a picike koponyájában biztosan nem tudatosul a szituáció valódi lényege. Rózsaszín orrocskája izgatottan remegve bökdösi az abbamaradt törődés miatt a vékony, csontos kezeket.*
*A meglepően agresszív válaszra védekezőn, kacagva emeli égnek kezeit. Nem akart ő rosszat, csak egyszerűen kicsit hirtelenebb természet a kelleténél. Nem szól semmit, feleslegesnek találja. Kicsit örül is neki, hogy tisztességesen tisztázták egymás területeinek határait. Szereti hamar kitapasztalni, meddig mehet el különösebb kellemetlenségek nélkül.
A játék izgalma pillanatokon belül úrra lesz egész testén. Hiába a zord élet, valahol a felszín alatt, a mélységes mélyben mégiscsak egy gyerek, aki szereti az efféle dolgokat. Elbűvölten figyeli, ahogy az érme a levegőben forog, a fogadó sápatag fényei megcsúsznak felületén, páratlanul gyönyörű jelenség. Mindig is lenyűgözték azok a dolgok, amik mindig ugyanúgy esnek meg, mégis minden alkalom más. Egyetlen pénzérme sem táncolhat kétszer ugyanúgy. Néhány végtelennek tetsző másodperc után végre az asztalon landol a kis fémdarab, idegei a végletekig csigázódnak. Felfokozott állapotában meg is feledkezik egy pillanatra szokásos mogorva és távolságtartó szerepéről, ösztönösen egészen közel hajol az asztal lapjához. Mikor fény derül győzelmének tényére, elégedetten dől hátra. ~Na, pontosan így kell kinéznie egy tökéletes eseménynek. Talán visszatér hozzám a jó öreg, csalfa szerencse? Talán ma este megint meg kellene próbálnom kizsebelni pár embert, hátha.~ Gondolatait a túlerőltetett lábaiban jelentkező, figyelmeztető sajgás szakítja meg. Nem volt könnyű helyzetben, csaknem megcsípték. ~Örülök inkább annak, ami most van, nem kellene kísérteni a sorsot. Másodszor egy napon nem túl valószínű, hogy sikerülne meglépni.~ Önelégült fölényességgel vigyorog a fiatal fiúra, leplezetlenül ül győzelmi ünnepet felülkerekedésének apropóján.*
- Nos, nagyon-nagyon szomjas vagyok. Remélem hamar érkezik az a páratlanul ízletes almabor.
*Murin is láthatóan vele örül, bár a picike koponyájában biztosan nem tudatosul a szituáció valódi lényege. Rózsaszín orrocskája izgatottan remegve bökdösi az abbamaradt törődés miatt a vékony, csontos kezeket.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:30:38
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:30:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az igazság ára//
//A söntésnél//
//Nimral, Rlilla//
* Kezd kicsit unatkozni, megterhelő ennyire sok ideig szomorúnak lenni. *
- De akkor mi most nem őrségtagok vagyunk? - * kérdez rá nagyon suttogva mert neki valami ilyesmi is rémlik a sötételf férfitől aki alapból beszervezte őt.*
- Csak ilyen titkosak meg jobbak- * suttog tovább, de tényleg nagyon halkan. Aztán kiegyenesedik és kicsit elbámul a tömegre. Próbálja fenntartani arcain a szomorúság jeleit. Lebiggyesztett ajak, szomorú tekintet, kisírt szemek körüli bőr vörösen tartása.
Azonban az az alak neki is gyanússá válik. Nimral is tesz megjegyzést, bár neki kicsit mintha kisebbnek tűnne a madaraknál. Aztán jön a kocsmáros és Rlilla nem az a fajta, aki úgy szokott megfontolt lenni és információt gyűjteni. *
- Bocsánat Uram - * szól a kocsmárosnak kicsit még szipogva * - véletlenül nem szürke köpönyege van a fiúnak? - * kérdez rá. *
//A söntésnél//
//Nimral, Rlilla//
* Kezd kicsit unatkozni, megterhelő ennyire sok ideig szomorúnak lenni. *
- De akkor mi most nem őrségtagok vagyunk? - * kérdez rá nagyon suttogva mert neki valami ilyesmi is rémlik a sötételf férfitől aki alapból beszervezte őt.*
- Csak ilyen titkosak meg jobbak- * suttog tovább, de tényleg nagyon halkan. Aztán kiegyenesedik és kicsit elbámul a tömegre. Próbálja fenntartani arcain a szomorúság jeleit. Lebiggyesztett ajak, szomorú tekintet, kisírt szemek körüli bőr vörösen tartása.
Azonban az az alak neki is gyanússá válik. Nimral is tesz megjegyzést, bár neki kicsit mintha kisebbnek tűnne a madaraknál. Aztán jön a kocsmáros és Rlilla nem az a fajta, aki úgy szokott megfontolt lenni és információt gyűjteni. *
- Bocsánat Uram - * szól a kocsmárosnak kicsit még szipogva * - véletlenül nem szürke köpönyege van a fiúnak? - * kérdez rá. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436