// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
- Telpum, talán több vadászatot is már megörökített? S mondja csak, mi célja van ezzel? Talán tanítja a fiatalabbakat? Tudja, ez amúgy nem is rossz ötlet, sőt! Remek lenne, ha valaki megörökítené a Szörnyvadászok tetteit! Úgyhogy barátom, csak bátran! *megveregeti a vállát a kopasz, majd Arsenor felé fordítja fejét* Ennyire az őse nyomdokaiba akar lépni? Bár tény, hogy a vér nem válik vízzé, ám én azt mondom, ha a csodát erőszakolni akarjuk, akkor úgyse fog megjelenni. Szépen ki kell várni... Aztán egyszer csak feltűnik az a tulajdonság, meg az ősét is arra vezette, hogy ily' bátor tettet vigyen véghez. Talán Ön is rá akart jönni, hogy meg van-e esetleg magában is ez? Vagy úgy vélekedik róla, mint én? *ekkora Paleva szavaira hangosan újra kacagni kezd* Nem csak a csecsük, barátom! *letörli a könnycseppet szeme sarkából* Ugye ismeri maga a hárpiákat? Hogy mifélék, hogy milyen a jellemük... Nem célom összevetni a kellemeset a hasznossal, de ha már ott vagyunk, kicsit jobban megismerhetnénk őket, ha érted mire gondolok! *újra hangosan kezd kacagni, miközben szemöldökét fel-le mozgatja, s megböki könyökével Paleva karját* Hogy mit akarunk csinálni? Levágjuk annyi hárpia fejét, amennyiét csak tudjuk, aztán azokat elhozzuk ide! Meg kell ritkítani őket eléggé, mert bár eddig nem jelentettek veszélyt, de mostanság egyre többen vannak, és egyre messzebb mennek a kastélytól. Ott van a fészkük, valahol a tornyokban. Szerintem majd nyugodtan szétválhatunk, úgyse olyan veszélyesek. Persze, bármi megtörténhet, de kétlem, hogy nagy veszélyben lennénk. Itt leginkább a létszám lehet hátrány ránk nézve, hiszen jóval többen vannak. *ekkor egy szőke hajú hölgyemény is csatlakozni kíván, amit természetesen az öreg sem hagyhat szó nélkül* Nocsak, Kegyed tán képzet vadász lenne, vagy maga is a kaland kedvéért van itt leginkább? *lép oda hozzá* Remélem, hogy nem undorodik túlságosan azoktól a némberektől, mert biz' igen sokan fogják körülvenni! S nagyon nem biztos, hogy ártó szándékkal...
*Vörösödik az arca, majd újra kacagásban tör ki, eléggé látszik, hogy nagyon jó kedélyű öreg, nem pedig az a betokosodott, házsártos öregember, kinek nincs jobb dolga a morgásnál és a szomszédok figyelésénél. *
- Toragg nagyon jól beszél! Legyen ork, legyen hölgy, nekem nem szokásom megkülönböztetni senkit, hiszen ha valaki jó harcos, jó vadász, akkor lényegtelen, hogy milyen testbe született, nem igaz? Természetesen sok az előítélet, hiszen a fajban és nemben is benne vannak a tüskék, de ez már mellékes. *mosolyodik el biztatóan, leginkább az ork és Rana felé* Azt azért szeretném mondani mindenkinek, hogy a hátsó szándékot teljes mértékben mellőzük... *mondja immár igazán komoly ábrázattal* Nem szeretném meglátni, hogy valaki meglopja a másikat, avagy hátbaszúrja. Az ilyesmit egy pillanatig sem tűrjük meg a rendben, hiszen ez pontosan a barátságról, a bajtársiasságról szól, s a kételkedésnek itt nincs helye. Úgyhogy aki nem érez magában annyit, hogy kiálljon egy társa mellett bármilyen körülmények közt, akkor az inkább maradjon is itt! *pillant végig a társaságon, majd vonásai megenyhülnek* Telpumnak igaza van, hamarosan indulhatunk is akár. A kastélyig az erdőn át vezet az út, azt én tökéletesen ismerem. Személy szerint gyalogszerrel terveztem az utat, de ha valaki hátassal akar jönni, az sem gond. Tehát *ismét hangosabbra veszi*, van még itt valaki, aki velünk tartana? *jelzően a kijárat felé hátrál, hogy már nincs sok idő a jelentkezésre*