Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 224 (4461. - 4480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4480. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-18 18:55:15
Üzenet elküldve: 2023-11-18 18:55:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Valamelyest megnyugtatja, hogy Agaree-Siche magánál van, de a szavak önmagukban kevesek ehhez. Mindenesetre rögtön engedelmeskedik és átnyújtja a mélységinek az italt. Nem is szólítja meg újra, míg az nem ivott.
Tisztában van vele, hogy egy matrónának mindig erőt kell mutatnia. Fenn kell tartaniuk az erő illúzióját. A mélységiek világa nem tűri a gyengeséget. Valószínűleg a halál torkában sem cselekednének másképp.
Szánalom nem rejlik lelkében, mindinkább aggodalom. Nem kérdez rá viszont, mi Agaree-Siche rosszullétének az oka. Még nem jött el ennek az ideje. Talán ha visszanyerte erejét.
Óvatos tisztelettel veselkedik neki a matróna ruháinak leoldásában. Ügyel rá, hogy bőréhez még távolról se érjen. Nem, mintha nem tartaná vonzónak a nőstényt; valahol minden hím titkos rajongással adóz matrónájának.*
-A Dwirinthalenekről, úrnőm? *Megáll a mozdulatban. Kissé meglepi a kérdés, de rövid úton folytatja a műveletet a felöltővel.*
-A pirtianesi Dwirinthalenek... *Alaposan megrágja szavait. Nem azért, mert titkolnivalója van, de kutatni kell elméjében.*
-Maradtak annak idején jó néhányan. Most visszakapaszkodtak kegyvesztettségükből, oldalági rokonaikkal egyetemben. Azt ne kérdezze Úrnőm, hogyan érték el. Bizonyára ügyesen szőtte hálóját a matróna. Néhányan Holdúrnőnek is nevezik. Ennek okát sem ismerem. *Pirtianes bonyolult politikai hálóján nehezebb átlátni, mint a téglafalon. Neki pedig soha sem volt köze e asztalhoz.*
-Mindenesetre a korábban felszínre száműzött rokonaik továbbra sem szívesen látott elemek a Föld Városában. *Hangjából némi gúny érezhető. Szívesen lecsapott volna néhányat közülük abban az undorító fészekben.*
-Ami pedig ezt a Shar Úrnőt illeti... *Szinte köpi a szavakat.*
-A Sötét Anya önjelölt főpapnője. E hamis istenség eltűrt odahaza, habár nem nézik jó szemmel. A tanai nem keresztezik Sa'Terethét, s követőből sincs sok. Így elnézik a "szépséges pókasszony" imádatát. Mindenki Matrónája. *Felhorkan.
Óvatosan szemléli meg, visel-e bármit a bőrvért alatt a matróna. Amennyiben nem, lesegíti a nőstényről, s a hagyományokhoz híven lesüti szemét. Még a vádtól is messze akar állni.*
-Csak nem a kúria fogott meg? Házadul akarod tán használni? *Jókora felújítás szükségeltetik, az egyszer biztos.*
//az egyik szobában//
*Valamelyest megnyugtatja, hogy Agaree-Siche magánál van, de a szavak önmagukban kevesek ehhez. Mindenesetre rögtön engedelmeskedik és átnyújtja a mélységinek az italt. Nem is szólítja meg újra, míg az nem ivott.
Tisztában van vele, hogy egy matrónának mindig erőt kell mutatnia. Fenn kell tartaniuk az erő illúzióját. A mélységiek világa nem tűri a gyengeséget. Valószínűleg a halál torkában sem cselekednének másképp.
Szánalom nem rejlik lelkében, mindinkább aggodalom. Nem kérdez rá viszont, mi Agaree-Siche rosszullétének az oka. Még nem jött el ennek az ideje. Talán ha visszanyerte erejét.
Óvatos tisztelettel veselkedik neki a matróna ruháinak leoldásában. Ügyel rá, hogy bőréhez még távolról se érjen. Nem, mintha nem tartaná vonzónak a nőstényt; valahol minden hím titkos rajongással adóz matrónájának.*
-A Dwirinthalenekről, úrnőm? *Megáll a mozdulatban. Kissé meglepi a kérdés, de rövid úton folytatja a műveletet a felöltővel.*
-A pirtianesi Dwirinthalenek... *Alaposan megrágja szavait. Nem azért, mert titkolnivalója van, de kutatni kell elméjében.*
-Maradtak annak idején jó néhányan. Most visszakapaszkodtak kegyvesztettségükből, oldalági rokonaikkal egyetemben. Azt ne kérdezze Úrnőm, hogyan érték el. Bizonyára ügyesen szőtte hálóját a matróna. Néhányan Holdúrnőnek is nevezik. Ennek okát sem ismerem. *Pirtianes bonyolult politikai hálóján nehezebb átlátni, mint a téglafalon. Neki pedig soha sem volt köze e asztalhoz.*
-Mindenesetre a korábban felszínre száműzött rokonaik továbbra sem szívesen látott elemek a Föld Városában. *Hangjából némi gúny érezhető. Szívesen lecsapott volna néhányat közülük abban az undorító fészekben.*
-Ami pedig ezt a Shar Úrnőt illeti... *Szinte köpi a szavakat.*
-A Sötét Anya önjelölt főpapnője. E hamis istenség eltűrt odahaza, habár nem nézik jó szemmel. A tanai nem keresztezik Sa'Terethét, s követőből sincs sok. Így elnézik a "szépséges pókasszony" imádatát. Mindenki Matrónája. *Felhorkan.
Óvatosan szemléli meg, visel-e bármit a bőrvért alatt a matróna. Amennyiben nem, lesegíti a nőstényről, s a hagyományokhoz híven lesüti szemét. Még a vádtól is messze akar állni.*
-Csak nem a kúria fogott meg? Házadul akarod tán használni? *Jókora felújítás szükségeltetik, az egyszer biztos.*
4479. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-18 07:02:01
Üzenet elküldve: 2023-11-18 07:02:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Most igazán nagyra értékeli, hogy az elmúlt időszak sanyarú üldöztetése ellenére a Maur'da harcos megőrizte erőnlétét, így különösebb megerőltetés nélkül segítheti őt a fekhelyre. Ahogy meglátja a hím vonásain eluralkodó aggodalmat, már tudja, hogy az a friss kötelék elég erős hozzá, hogy biztonságban legyen. Egy-egy pillanatra elveszti az eszméletét, ez ellen már nem tud mit tenni. Át kell vészelni. Amennyire tud, kapaszkodik az öntudatába, szavak viszont így is csak nyúlós masszaként érnek el hozzá. ~Egy kicsit még maradj veszteg.~ Tart tőle, hogy a fiatal hímen eluralkodik a pánik és fegyvert rántva felelőst keres, mielőtt megértené a dolgokat. Nagyon-nagyon hosszúnak tűnik az idő, míg csak tehetetlenül kapaszkodik az eszmélet peremén, pedig talán csak egy minutum az egész.
A keze mozdulata ily erőtlenül is határozott, ugyanakkor van benne valami lefegyverző gyengédség is, ahogy a fiatal harcos alkarjára simul.*
- Nyugalom *szól csendesen.* - Matrónád nem hagy magadra. *Agaree-Siche légzése elcsendesedik, egyenletes, szabályos ütembe kényszeríti a nőstény akarata. Erősen kell összpontosítania, hogy visszanyerje az uralmat a teste felett.* - Elmúlik.
*A leheletnél alig több, mi kimondott szónak engedi hívni, mi az ajkán kibukik. Ennek ellenére határozott, s ez talán valamelyest a másikat is megnyugtatja.*
- Vizet! *szólal meg újra a néhány szívdobbanásig elhúzódó csend után. Szárazat nyel, s nehézkesen, se lassan kinyitja a szemét.* - Az iszák oldalsó zsebében... van egy fiola. *A rosszullét lassan múlik. A szédülés kicsit ereszti, az émelygés viszont előlép a helyébe. Pedig muszáj lenne, hogy az étel megmaradjon a gyomrában, hogy visszanyerje az erejét.
Ha megkapja az üvegcsét, felhajtja a zavaros, szürkésbarna színű löttyöt. Összeszorítja a szemét és megfeszülnek a vonásai. Nem könnyű leerőltetnie, de tudja, hogy a kellemetlenség után hamar kifejti jótékony hatását. Sóhajt pár nagyot és lassan ülő helyzetbe tolja magát az ágyon. A párnát a háta mögé igazítja, hogy kényelmesen megtámaszkodhasson a támlánál.*
- Ne aggódj. Nincs baj. Ez csak átmeneti, de a következő hatokban még előfordulhat, ha megerőltetem magam.
*Leteszi az üres fiolát az éjjeliszekrényre, és elkezdi meglazítani a ruháit: a nomád mintákkal hímzett felöltőt és a bőrvértet.*
- Segíts! Megmosdanék *mondja.* - Addig pedig mesélj. Mondj el mindent, amit a pirtianesi Dwirinthalenekről és Shar Úrnőről tudsz. És amikor azt mondom, mindent, azt vedd szó szerint! *pillant a hím felé jelentőségteljesen, hogy kellő nyomatékot adjon a dolog fontosságának.*
//az egyik szobában//
*Most igazán nagyra értékeli, hogy az elmúlt időszak sanyarú üldöztetése ellenére a Maur'da harcos megőrizte erőnlétét, így különösebb megerőltetés nélkül segítheti őt a fekhelyre. Ahogy meglátja a hím vonásain eluralkodó aggodalmat, már tudja, hogy az a friss kötelék elég erős hozzá, hogy biztonságban legyen. Egy-egy pillanatra elveszti az eszméletét, ez ellen már nem tud mit tenni. Át kell vészelni. Amennyire tud, kapaszkodik az öntudatába, szavak viszont így is csak nyúlós masszaként érnek el hozzá. ~Egy kicsit még maradj veszteg.~ Tart tőle, hogy a fiatal hímen eluralkodik a pánik és fegyvert rántva felelőst keres, mielőtt megértené a dolgokat. Nagyon-nagyon hosszúnak tűnik az idő, míg csak tehetetlenül kapaszkodik az eszmélet peremén, pedig talán csak egy minutum az egész.
A keze mozdulata ily erőtlenül is határozott, ugyanakkor van benne valami lefegyverző gyengédség is, ahogy a fiatal harcos alkarjára simul.*
- Nyugalom *szól csendesen.* - Matrónád nem hagy magadra. *Agaree-Siche légzése elcsendesedik, egyenletes, szabályos ütembe kényszeríti a nőstény akarata. Erősen kell összpontosítania, hogy visszanyerje az uralmat a teste felett.* - Elmúlik.
*A leheletnél alig több, mi kimondott szónak engedi hívni, mi az ajkán kibukik. Ennek ellenére határozott, s ez talán valamelyest a másikat is megnyugtatja.*
- Vizet! *szólal meg újra a néhány szívdobbanásig elhúzódó csend után. Szárazat nyel, s nehézkesen, se lassan kinyitja a szemét.* - Az iszák oldalsó zsebében... van egy fiola. *A rosszullét lassan múlik. A szédülés kicsit ereszti, az émelygés viszont előlép a helyébe. Pedig muszáj lenne, hogy az étel megmaradjon a gyomrában, hogy visszanyerje az erejét.
Ha megkapja az üvegcsét, felhajtja a zavaros, szürkésbarna színű löttyöt. Összeszorítja a szemét és megfeszülnek a vonásai. Nem könnyű leerőltetnie, de tudja, hogy a kellemetlenség után hamar kifejti jótékony hatását. Sóhajt pár nagyot és lassan ülő helyzetbe tolja magát az ágyon. A párnát a háta mögé igazítja, hogy kényelmesen megtámaszkodhasson a támlánál.*
- Ne aggódj. Nincs baj. Ez csak átmeneti, de a következő hatokban még előfordulhat, ha megerőltetem magam.
*Leteszi az üres fiolát az éjjeliszekrényre, és elkezdi meglazítani a ruháit: a nomád mintákkal hímzett felöltőt és a bőrvértet.*
- Segíts! Megmosdanék *mondja.* - Addig pedig mesélj. Mondj el mindent, amit a pirtianesi Dwirinthalenekről és Shar Úrnőről tudsz. És amikor azt mondom, mindent, azt vedd szó szerint! *pillant a hím felé jelentőségteljesen, hogy kellő nyomatékot adjon a dolog fontosságának.*
4478. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-17 23:35:29
Üzenet elküldve: 2023-11-17 23:35:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Mainak is megtetszik a térkép ötlete, habár ő valószínűleg még nem kalkulálta bele Yvon rajztudását. Vagyis inkább annak – mondjuk úgy – egyediségét. A kartográfia nem véletlenül hosszú ideig tanult, értelmiségi szakképzettség, s nem valami, amit egy inaslegény pár perc alatt el tud sajátítani. Ez persze nem gátolja meg abban a fiút, hogy ha jobbat nem találnak, ne készítsen egy vázlatos térképecskét a lánynak. Véleménye szerint a térképeken szereplő dolgok nagyja úgyis felesleges – épp elég, ha az ember tudja, merre van a piactér, a templom és még néhány fontosabb épület, mint például a kocsmák és műhelyek.
Más körülmények között talán sokallná a két aranyat egy pohár vízért. Főleg hogy az íze alapján ide is a kinti szökőkútból hozzák (persze még mindig jobb, mintha valami sáros pocsolyából szállítanák). Most viszont úgy érzi, az életét menti meg a víz, amiért nem hogy kettő, de talán harminc aranyat is kiadna. Többet nem, de csak, mert több már nincs a zsebében. Otthon van még egy kis tartaléka a nehezebb időkre, de azt nem kocsmákban akarja elherdálni – ezért is hagyta otthon. *
– Nincs mit.
* Elindulnak fel a szobába. Yvon nem siet sehova, inkább minden lépcsőfokot rendesen megnéz magának, mielőtt rálépne. A harmadik után viszont már magabiztosan lép a következőre és így tovább, míg el nem ér az emeltre. Mai, aki végig követi, láthatóan le van nyűgözve a helytől. Habár a fiú sem hercegnek született, látott már ennél díszesebb enteriőrt is. Szép-szép, de azért, ha igazán le akarnák nyűgözni a vendégeket, néhány drágaköves aranytál- és evőeszköz elfért volna még a szobában. Mindegy is, Yvon nem az a fajta, aki ne érné be akár csak az üres falakkal és egy kényelmes ággyal.
Mai monológját szemkontaktust tartva hallgatja, a vége viszont annyira váratlanul éri, hogy kis híján szembeprüszköli a lányt. Még időben sikerül elfordulnia és egy torokköszörüléssel megállnia, hogy elnevesse magát. *
– Sajnálom, csak… Valami más befejezésre számítottam. De én is örülök, hogy élsz és, hogy itt vagy. El sem hinnéd, hogy mennyire! * Furcsa belegondolni, hogyha mégis valahol a vadonban érte volna a vég a lányt, sosem ismerhették volna meg egymást, és így a fiúnak az elvesztése sem fájt volna.
Ám nincs lehetősége ebbe belegondolni, mert a következő pillanatban ajkuk megint összeér és ettől minden más része lebénul. Az erős és határozott csók talán még egy fokkal jobban tetszik neki, mint az előző, amit még a fogadó ivó részében hajtottak végre. Mikor ajkaik újra elvállnak, szükségét érzi, hogy mondjon valamit, de Mai megint megelőzi. *
– Aludni? Igen, én is pont erre gondoltam. – Holnap korán kell kelnünk, nem ártana sötétedés előtt odaérnünk a könyvtárba, hogy aztán még legyen időnk másra is. De… * Egyet hátralép, majd leül az ágy szélére. Szerencsére elég józan már ahhoz, hogy legalább az ágyat elsőre eltalálja. *
– Előtte még egy kicsit folytathatnánk az előbbit… Tényleg, te 'így' szoktál aludni?
* Mainak is megtetszik a térkép ötlete, habár ő valószínűleg még nem kalkulálta bele Yvon rajztudását. Vagyis inkább annak – mondjuk úgy – egyediségét. A kartográfia nem véletlenül hosszú ideig tanult, értelmiségi szakképzettség, s nem valami, amit egy inaslegény pár perc alatt el tud sajátítani. Ez persze nem gátolja meg abban a fiút, hogy ha jobbat nem találnak, ne készítsen egy vázlatos térképecskét a lánynak. Véleménye szerint a térképeken szereplő dolgok nagyja úgyis felesleges – épp elég, ha az ember tudja, merre van a piactér, a templom és még néhány fontosabb épület, mint például a kocsmák és műhelyek.
Más körülmények között talán sokallná a két aranyat egy pohár vízért. Főleg hogy az íze alapján ide is a kinti szökőkútból hozzák (persze még mindig jobb, mintha valami sáros pocsolyából szállítanák). Most viszont úgy érzi, az életét menti meg a víz, amiért nem hogy kettő, de talán harminc aranyat is kiadna. Többet nem, de csak, mert több már nincs a zsebében. Otthon van még egy kis tartaléka a nehezebb időkre, de azt nem kocsmákban akarja elherdálni – ezért is hagyta otthon. *
– Nincs mit.
* Elindulnak fel a szobába. Yvon nem siet sehova, inkább minden lépcsőfokot rendesen megnéz magának, mielőtt rálépne. A harmadik után viszont már magabiztosan lép a következőre és így tovább, míg el nem ér az emeltre. Mai, aki végig követi, láthatóan le van nyűgözve a helytől. Habár a fiú sem hercegnek született, látott már ennél díszesebb enteriőrt is. Szép-szép, de azért, ha igazán le akarnák nyűgözni a vendégeket, néhány drágaköves aranytál- és evőeszköz elfért volna még a szobában. Mindegy is, Yvon nem az a fajta, aki ne érné be akár csak az üres falakkal és egy kényelmes ággyal.
Mai monológját szemkontaktust tartva hallgatja, a vége viszont annyira váratlanul éri, hogy kis híján szembeprüszköli a lányt. Még időben sikerül elfordulnia és egy torokköszörüléssel megállnia, hogy elnevesse magát. *
– Sajnálom, csak… Valami más befejezésre számítottam. De én is örülök, hogy élsz és, hogy itt vagy. El sem hinnéd, hogy mennyire! * Furcsa belegondolni, hogyha mégis valahol a vadonban érte volna a vég a lányt, sosem ismerhették volna meg egymást, és így a fiúnak az elvesztése sem fájt volna.
Ám nincs lehetősége ebbe belegondolni, mert a következő pillanatban ajkuk megint összeér és ettől minden más része lebénul. Az erős és határozott csók talán még egy fokkal jobban tetszik neki, mint az előző, amit még a fogadó ivó részében hajtottak végre. Mikor ajkaik újra elvállnak, szükségét érzi, hogy mondjon valamit, de Mai megint megelőzi. *
– Aludni? Igen, én is pont erre gondoltam. – Holnap korán kell kelnünk, nem ártana sötétedés előtt odaérnünk a könyvtárba, hogy aztán még legyen időnk másra is. De… * Egyet hátralép, majd leül az ágy szélére. Szerencsére elég józan már ahhoz, hogy legalább az ágyat elsőre eltalálja. *
– Előtte még egy kicsit folytathatnánk az előbbit… Tényleg, te 'így' szoktál aludni?
4477. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-17 19:42:05
Üzenet elküldve: 2023-11-17 19:42:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yaremoor, Naraekh//
*Sosem ismerné el magának, de Naraekh tökéletesen olvassa. Mindig sikerül megenyhítenie, még ily feldúlt állapotában is. Az ő engedelmessége valamelyest meghozza önbizalmát, még ha fejében ott motoz az elmúlt percek megalázottsága is. Elégedetten nézi, ahogy a nőstény odakúszik elé és csókkal illeti lábait.*
-Jól van. *Végigsimít a hófehér hajzuhatagon.*
-Megkapod. *A nőstény tátott szája is csiklandozza fantáziáját, de otthagyja a kínálkozó lehetőséget. Megkerüli a fajtársat és mögé térdel.*
-Ez nem csak az én ajándékom, de ha szerencséd van, a Sötét Anyáé is. *Szólal meg nagylelkűen. Mindig is akart utódot. Persze a mélyben végezné a pondró, ha nem népükre hajaz.
Bárhogy is igyekszik Naraekhre koncentrálni, bárhogy is kívánna élni a sors adta lehetőségével, hogy kedve szerint használhassa szolgáját, folyton visszakúszik elméjébe a betoppanó nőstény parancsoló tekintete. Fülében még ott cseng a kibomló ostor hangja. Libidója, mi Pirtianes óta töretlenül üldözi, cserben hagyni látszik őt. Mintha az a nőstény a távoztával férfierejét is magával vitte volna.
Egy ideig mímeli a dolgot. Az ostrom azonban faltörőkos nélkül nem ugyanaz, s ezzel Naraekhet sem tudja becsapni. Gombócot érez torkában, s növekvő haragot szívében.*
-Gyengének tartasz?! *Sziszegi, miközben igyekszik a hátára fordítani a nőstényt, hogy combjai közé másszon.*
-Vagyok olyan erős, mint ő! Én vagyok a legnagyobb hím! *Ökleivel igyekszik érvényt szerezni igazának, s nem válogat abban, hol éri Naraekhet. Persze nem jeleskedik kézitusában és ereje is rosszabb az átlagos hímekétől, így komoly sérülést nem okoz szolgálójában. Fájdalmat kíván okozni, keserűségét kiadni, s mindemellett visszaszerezni a gyeplőt a látogatóba készülő sötételf szellemétől.*
*Sosem ismerné el magának, de Naraekh tökéletesen olvassa. Mindig sikerül megenyhítenie, még ily feldúlt állapotában is. Az ő engedelmessége valamelyest meghozza önbizalmát, még ha fejében ott motoz az elmúlt percek megalázottsága is. Elégedetten nézi, ahogy a nőstény odakúszik elé és csókkal illeti lábait.*
-Jól van. *Végigsimít a hófehér hajzuhatagon.*
-Megkapod. *A nőstény tátott szája is csiklandozza fantáziáját, de otthagyja a kínálkozó lehetőséget. Megkerüli a fajtársat és mögé térdel.*
-Ez nem csak az én ajándékom, de ha szerencséd van, a Sötét Anyáé is. *Szólal meg nagylelkűen. Mindig is akart utódot. Persze a mélyben végezné a pondró, ha nem népükre hajaz.
Bárhogy is igyekszik Naraekhre koncentrálni, bárhogy is kívánna élni a sors adta lehetőségével, hogy kedve szerint használhassa szolgáját, folyton visszakúszik elméjébe a betoppanó nőstény parancsoló tekintete. Fülében még ott cseng a kibomló ostor hangja. Libidója, mi Pirtianes óta töretlenül üldözi, cserben hagyni látszik őt. Mintha az a nőstény a távoztával férfierejét is magával vitte volna.
Egy ideig mímeli a dolgot. Az ostrom azonban faltörőkos nélkül nem ugyanaz, s ezzel Naraekhet sem tudja becsapni. Gombócot érez torkában, s növekvő haragot szívében.*
-Gyengének tartasz?! *Sziszegi, miközben igyekszik a hátára fordítani a nőstényt, hogy combjai közé másszon.*
-Vagyok olyan erős, mint ő! Én vagyok a legnagyobb hím! *Ökleivel igyekszik érvényt szerezni igazának, s nem válogat abban, hol éri Naraekhet. Persze nem jeleskedik kézitusában és ereje is rosszabb az átlagos hímekétől, így komoly sérülést nem okoz szolgálójában. Fájdalmat kíván okozni, keserűségét kiadni, s mindemellett visszaszerezni a gyeplőt a látogatóba készülő sötételf szellemétől.*
4476. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-17 19:05:34
Üzenet elküldve: 2023-11-17 19:05:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh//
*Szinte csípik a levegőben motoszkáló feszültség szikrái, amik csak arra várnak, hogy Yaremoor dühe végül kitörjön, s enyhülést hozzon ezzel mindkettejük számára. Naraekh magában latolgatja, hogy mennyire lesz fájó ez a kitörés, s arra jut, hogy a büszke kis kölyköt ért megaláztatás igen nagy sebet ejtett önérzetében.*
- Rosszat mondtam? Bocsánatot kérek.
*Feleli, közben bizonytalanul méregetve fajtársát. Egyelőre nem mozdul, mert úgy érzi bármit tenne azzal csak többet ártana, s túlzottan kimerítette az út ahhoz, hogy akármit képes legyen ilyen ridegséggel eltűrni.
Szemei megrebbennek Yaremoor szavaira, lábai pedig anélkül engedelmeskednek, hogy egyáltalán észre venné. Érdekesnek tartja, hogy ilyen mélyen megtörte mindkettejüket a Pirtianesi hierarchia, hogy testük már anélkül teszi a dolgát, hogy erre gondolniuk kellene. A fiú valóban dühös, igazán, ami nem túl gyakori. Minden kegyetlen játszmája ellenére nem szokta ilyen megalázó kifejezéssel illetni őt, ami nagyobb sebet üt a lelkén mint az, amit kér tőle.*
- Sajnálom.
*Alázatosan lehajtja fejét Yaremoor előtt, közben a kért módon, négykézláb araszol közelebb hozzá. A hideg, kemény kő alatt fájnak ízületei. Csak akkor torpan meg, amikor a mélységi hím lábfeje szűk látóterébe kerül. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy kicsit megpuhítsa fajtársa megkeményedett szívét, egy-egy csókot nyom annak lábára. Csak ezt követően egyenesedik fel, s lopva a fiú arca felé pislog, abban reménykedve, hogy némi enyhülést lát majd rajta.*
- Kérem szépen...
*Állkapcsa önkéntelenül is megfeszül. Kérése másra irányul ugyan, de elég ezt csak neki tudnia, Yaremoor úgyis azt hiszi majd, amit hinni kíván. Engedelmesen nagyra nyitja száját, és lehunyja szemeit.*
*Szinte csípik a levegőben motoszkáló feszültség szikrái, amik csak arra várnak, hogy Yaremoor dühe végül kitörjön, s enyhülést hozzon ezzel mindkettejük számára. Naraekh magában latolgatja, hogy mennyire lesz fájó ez a kitörés, s arra jut, hogy a büszke kis kölyköt ért megaláztatás igen nagy sebet ejtett önérzetében.*
- Rosszat mondtam? Bocsánatot kérek.
*Feleli, közben bizonytalanul méregetve fajtársát. Egyelőre nem mozdul, mert úgy érzi bármit tenne azzal csak többet ártana, s túlzottan kimerítette az út ahhoz, hogy akármit képes legyen ilyen ridegséggel eltűrni.
Szemei megrebbennek Yaremoor szavaira, lábai pedig anélkül engedelmeskednek, hogy egyáltalán észre venné. Érdekesnek tartja, hogy ilyen mélyen megtörte mindkettejüket a Pirtianesi hierarchia, hogy testük már anélkül teszi a dolgát, hogy erre gondolniuk kellene. A fiú valóban dühös, igazán, ami nem túl gyakori. Minden kegyetlen játszmája ellenére nem szokta ilyen megalázó kifejezéssel illetni őt, ami nagyobb sebet üt a lelkén mint az, amit kér tőle.*
- Sajnálom.
*Alázatosan lehajtja fejét Yaremoor előtt, közben a kért módon, négykézláb araszol közelebb hozzá. A hideg, kemény kő alatt fájnak ízületei. Csak akkor torpan meg, amikor a mélységi hím lábfeje szűk látóterébe kerül. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy kicsit megpuhítsa fajtársa megkeményedett szívét, egy-egy csókot nyom annak lábára. Csak ezt követően egyenesedik fel, s lopva a fiú arca felé pislog, abban reménykedve, hogy némi enyhülést lát majd rajta.*
- Kérem szépen...
*Állkapcsa önkéntelenül is megfeszül. Kérése másra irányul ugyan, de elég ezt csak neki tudnia, Yaremoor úgyis azt hiszi majd, amit hinni kíván. Engedelmesen nagyra nyitja száját, és lehunyja szemeit.*
4475. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-17 16:19:35
Üzenet elküldve: 2023-11-17 16:19:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Igyatok!//
*Jó kalmárunk hamariban megkapja a sült csirkéjét meg a korsó sörét. Jóízűt kortyol a szeszből majd ráveti magát a húsra. Pikk pakk lecsontozza és elégedetten dől hátra levedelve a maradék sert. A két gerle szépen felhajtja vagy legalább is örül a méz sörnek. A setételf nőstények meg hirtelen megvesznek. Hősünknek pedig olyan legendás karizmája van, hogy innentől Pirtianesig és vissza minden nő és nőstény megbolondul a fajokon átívelő sármjától. De úgy tűnik ez most nem volt elég. Eliszkoltak mint Sateret a fényoltártól.*
- Na mindegy adjad a következő belépő három mamlasznak.
*Na ezt már a felszolgánka adja utasításba. Pocsékba ne menjen a jó kis mézsör, mert ugye még hárommal hősünk nem bír el. Nem egy kifejezett kocsmatöltelék. Amúgy is nemes szóval rangon aluli lenne túl innia magát a pórnép előtt. A három mamlasz még nem jött meg. Aki innentől belép annak majd elosztja a korcsmáros. Miután kiszívja az utolsó csepp sört is hamar elunja magát. Ideje tovább állni.*
- Eeyr áldjon!
*Elköszön úgy mindenkitől. Lepattan a székről és már csak a huzat mutatja, hogy itt járt.*
*Jó kalmárunk hamariban megkapja a sült csirkéjét meg a korsó sörét. Jóízűt kortyol a szeszből majd ráveti magát a húsra. Pikk pakk lecsontozza és elégedetten dől hátra levedelve a maradék sert. A két gerle szépen felhajtja vagy legalább is örül a méz sörnek. A setételf nőstények meg hirtelen megvesznek. Hősünknek pedig olyan legendás karizmája van, hogy innentől Pirtianesig és vissza minden nő és nőstény megbolondul a fajokon átívelő sármjától. De úgy tűnik ez most nem volt elég. Eliszkoltak mint Sateret a fényoltártól.*
- Na mindegy adjad a következő belépő három mamlasznak.
*Na ezt már a felszolgánka adja utasításba. Pocsékba ne menjen a jó kis mézsör, mert ugye még hárommal hősünk nem bír el. Nem egy kifejezett kocsmatöltelék. Amúgy is nemes szóval rangon aluli lenne túl innia magát a pórnép előtt. A három mamlasz még nem jött meg. Aki innentől belép annak majd elosztja a korcsmáros. Miután kiszívja az utolsó csepp sört is hamar elunja magát. Ideje tovább állni.*
- Eeyr áldjon!
*Elköszön úgy mindenkitől. Lepattan a székről és már csak a huzat mutatja, hogy itt járt.*
4474. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-17 15:59:32
Üzenet elküldve: 2023-11-17 15:59:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Négy koppanás. Kimért mozdulatokkal áll fel a székből, ahol eddig úgy ücsörgött, akár egy szobor. Nem bánta a várakozást. Szüksége volt az időre, hogy rendbe szedje örvénylő gondolatait.*
-Úrnőm, már... *Ahogy megpillantja a matrónát, azon nyomban hóna alá nyúl. Ha kell, a karjaiban viszi be. Nem, eleddig nem tűnt gyengének. Körbe is pillant a folyosón, hátha követték a nőstényt, esetleg támadói még a közelben ólálkodnak. Mindjárt arra gondol, hogy ha nem ez, akkor megmérgezték. Sosem látott még gyengélkedő matrónát.*
-Erre! *Rögtön az ágyhoz vezeti, hogy óvatosan leültesse rá a nőstényt. Öles léptekkel szeli át a szobát, hogy bezárja az ajtót mögötte, majd az ágy mellé térdel.*
-Tudtam, hogy nem szabadott volna külön válni. Az én saram, nem tagadom. Túl soká időztem. *Fogalma sincs, mi lelte a nőstényt, de a felelősséget nem háríthatja, ha egy matrónáról van szó.*
-Mi történt? Orgyilkosok? Merre járnak? *Az oldalán lógó penge markolata után kap, tekintete majd szikrát vet. Meg sem fordul a fejében, hogy bármilyen módon kihasználja az adódó lehetőséget. Miért is tenné? Hogy újra céltalan bolyongjon a világon, bosszútól fűtve és keserűséggel telve? Egy matróna elveszítése is mérhetetlen bűn egy olyan hímnek, mint ő.*
*Négy koppanás. Kimért mozdulatokkal áll fel a székből, ahol eddig úgy ücsörgött, akár egy szobor. Nem bánta a várakozást. Szüksége volt az időre, hogy rendbe szedje örvénylő gondolatait.*
-Úrnőm, már... *Ahogy megpillantja a matrónát, azon nyomban hóna alá nyúl. Ha kell, a karjaiban viszi be. Nem, eleddig nem tűnt gyengének. Körbe is pillant a folyosón, hátha követték a nőstényt, esetleg támadói még a közelben ólálkodnak. Mindjárt arra gondol, hogy ha nem ez, akkor megmérgezték. Sosem látott még gyengélkedő matrónát.*
-Erre! *Rögtön az ágyhoz vezeti, hogy óvatosan leültesse rá a nőstényt. Öles léptekkel szeli át a szobát, hogy bezárja az ajtót mögötte, majd az ágy mellé térdel.*
-Tudtam, hogy nem szabadott volna külön válni. Az én saram, nem tagadom. Túl soká időztem. *Fogalma sincs, mi lelte a nőstényt, de a felelősséget nem háríthatja, ha egy matrónáról van szó.*
-Mi történt? Orgyilkosok? Merre járnak? *Az oldalán lógó penge markolata után kap, tekintete majd szikrát vet. Meg sem fordul a fejében, hogy bármilyen módon kihasználja az adódó lehetőséget. Miért is tenné? Hogy újra céltalan bolyongjon a világon, bosszútól fűtve és keserűséggel telve? Egy matróna elveszítése is mérhetetlen bűn egy olyan hímnek, mint ő.*
4473. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-17 07:09:38
Üzenet elküldve: 2023-11-17 07:09:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőházból ki, szobába fel//
//Shaiarin Maur'da, érintőlegesen Sizpak Derketun//
*Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy egyenes derékkal, megtántorodás nélkül vágjon át a fogadón. Az elé toppanó felszolgálót is csak leinti és félretolja az útjából, hiába hívná fel a figyelmét a tündér által rendelt ajándék mézsörre, ami a mélységieket valószínűleg már nem találta korábbi helyükön, mire kivitték volna a számukra.
Agaree-Siche most nem tudja értékelni a gesztust, és nem is akarja. Minél előbb szeretné elérni a lépcsőt, ami szintén nem kis kihívás az utolsó erejét emésztő testnek, de legalább a korlátban megkapaszkodhat.
A fogait csikorgatva küzdi fel magát az emeletre, ahol viszont már muszáj megtámaszkodnia a falnál, hogy meg ne szédüljön. Egyre elmosódottabb képként imbolyognak előtte a szobák számai, mire eléri a sajátját.
Az ajtófélfának támaszkodva négyet koppant, aztán vár egy kicsit, mielőtt megpróbálkozik benyitni. Nagyon reméli, hogy a Maur'da már visszatért a piacról, hiszen ha nem, az azt jelentené, hogy a kulcs továbbra is lent van a pultnál, ahol a fogadósra bízta az üzenettel. Túlságosan sietett fölfelé, hogy eszébe jusson rákérdezni.
Ha az ajtó nem enged, akkor a folyosón fog összeesni, amit mindenképp szeretett volna elkerülni. Az is épp elég, hogy a még frissen maga mellé fogadott hím előtt fény derül a gyengeségére. Csak a pirtianesi dogmák erejében bízik, melyek az esküje után hűséggel láncolják hozzá. Túlerőltette magát. Az út is épp eléggé megviselte a legyengült szervezetét. Pihennie kellett volna mindjárt, mikor megérkezett, de Agaree-Siche makacs, mint az anyja volt, túlságosan bízott az erejében. Csakhogy ezzel a sok váratlan tényezővel nem tudott számolni.*
//Shaiarin Maur'da, érintőlegesen Sizpak Derketun//
*Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy egyenes derékkal, megtántorodás nélkül vágjon át a fogadón. Az elé toppanó felszolgálót is csak leinti és félretolja az útjából, hiába hívná fel a figyelmét a tündér által rendelt ajándék mézsörre, ami a mélységieket valószínűleg már nem találta korábbi helyükön, mire kivitték volna a számukra.
Agaree-Siche most nem tudja értékelni a gesztust, és nem is akarja. Minél előbb szeretné elérni a lépcsőt, ami szintén nem kis kihívás az utolsó erejét emésztő testnek, de legalább a korlátban megkapaszkodhat.
A fogait csikorgatva küzdi fel magát az emeletre, ahol viszont már muszáj megtámaszkodnia a falnál, hogy meg ne szédüljön. Egyre elmosódottabb képként imbolyognak előtte a szobák számai, mire eléri a sajátját.
Az ajtófélfának támaszkodva négyet koppant, aztán vár egy kicsit, mielőtt megpróbálkozik benyitni. Nagyon reméli, hogy a Maur'da már visszatért a piacról, hiszen ha nem, az azt jelentené, hogy a kulcs továbbra is lent van a pultnál, ahol a fogadósra bízta az üzenettel. Túlságosan sietett fölfelé, hogy eszébe jusson rákérdezni.
Ha az ajtó nem enged, akkor a folyosón fog összeesni, amit mindenképp szeretett volna elkerülni. Az is épp elég, hogy a még frissen maga mellé fogadott hím előtt fény derül a gyengeségére. Csak a pirtianesi dogmák erejében bízik, melyek az esküje után hűséggel láncolják hozzá. Túlerőltette magát. Az út is épp eléggé megviselte a legyengült szervezetét. Pihennie kellett volna mindjárt, mikor megérkezett, de Agaree-Siche makacs, mint az anyja volt, túlságosan bízott az erejében. Csakhogy ezzel a sok váratlan tényezővel nem tudott számolni.*
4472. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:48:42
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:48:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Természetesen ingerli, hogy hozzá rendelt szolgálójának szánt utasítását ily könnyen felülbírálja a nőstény. Persze nem csodálkozik rajta. Az idegen élt hierarchiájuk kínálta lehetőségeivel. Elég időt töltött már ahhoz népe körében viszont, hogy uralkodni tudjon arcizmain a hasonló szituációkban.
Nem szól semmit a hozzá intézett instrukcióra. Túlságosan tart a nősténytől ahhoz, hogy ellenkezzen, de túl büszke hozzá, hogy helyeseljen. Így csak szimplán tudomásul veszi a hallottakat. Jobbja ökölbe szorul ágyéka felett, de nem moccan. Csupán kurtán bólint. Egészen addig nem szólal meg újra, míg a nőstény magukra nem hagyja őket.
Ugyanazt érzi, mint Pirtianesben, tulajdon családja körében; nincs kontrollja nemhogy sorsa, de akarata felett sem. Fajtáján belüli alsóbbrendűségét éppen csak, hogy levetkőzte, most ismét emlékeztetik rá.
Naraekh felé esik savószín villámló tekintete. Nem válaszol a felé intézett kérdésre. Végigméri a szintén mezítelen, ám fakóbőrű fajtársat, majd a földre mutat.*
-Négykézláb, Te féreg. És könyörögj nekem érte. *Sziszegi remegő hangon, miközben jobbjával igyekszik valami életet lehelni az iménti közjáték után legkevésbé sem tettre kész hímtagjába. Megakarja mutatni a némileg idősebb fajtársnak, hányadán állnak és kicsit bosszúját és kitölteni az iménti nőstényen ezzel.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.16 19:40:48
*Természetesen ingerli, hogy hozzá rendelt szolgálójának szánt utasítását ily könnyen felülbírálja a nőstény. Persze nem csodálkozik rajta. Az idegen élt hierarchiájuk kínálta lehetőségeivel. Elég időt töltött már ahhoz népe körében viszont, hogy uralkodni tudjon arcizmain a hasonló szituációkban.
Nem szól semmit a hozzá intézett instrukcióra. Túlságosan tart a nősténytől ahhoz, hogy ellenkezzen, de túl büszke hozzá, hogy helyeseljen. Így csak szimplán tudomásul veszi a hallottakat. Jobbja ökölbe szorul ágyéka felett, de nem moccan. Csupán kurtán bólint. Egészen addig nem szólal meg újra, míg a nőstény magukra nem hagyja őket.
Ugyanazt érzi, mint Pirtianesben, tulajdon családja körében; nincs kontrollja nemhogy sorsa, de akarata felett sem. Fajtáján belüli alsóbbrendűségét éppen csak, hogy levetkőzte, most ismét emlékeztetik rá.
Naraekh felé esik savószín villámló tekintete. Nem válaszol a felé intézett kérdésre. Végigméri a szintén mezítelen, ám fakóbőrű fajtársat, majd a földre mutat.*
-Négykézláb, Te féreg. És könyörögj nekem érte. *Sziszegi remegő hangon, miközben jobbjával igyekszik valami életet lehelni az iménti közjáték után legkevésbé sem tettre kész hímtagjába. Megakarja mutatni a némileg idősebb fajtársnak, hányadán állnak és kicsit bosszúját és kitölteni az iménti nőstényen ezzel.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.16 19:40:48
4471. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:17:02
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:17:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Már indulna is, hogy eleget tegyen Yaremoor utasításának, de Agaree ezt felül bírálja, Naraekh pedig természetesen a nőstény akaratának engedelmeskedik. Megtorpan, vár, figyel. Egyedül akkor bátorkodik tekintetét a mélységi úrnőre emelni, amikor fajtársa már távozó félben van. Kicsit bánja ezt, örömmel pihenne még a tiszteletteljes matróna árnyékában.
A távozást követően jól tudja mire számítson, de Yaremoor rég nem tudja igazán megfélemlíteni őt. Egyelőre azt nem tudja eldönteni, hogy ennek ellenére megjátssza mégis a rettegést, ezzel pedig valamelyest ápolva a hím sérült büszkeségét, vagy ne vesződjön ilyesmivel.
Feltehetően elsőként töri meg a csendet a távozást követően.*
- Folytatnád a fürdőt, vagy a ruhákat óhajtod inkább?
*Felkészül arra, hogy az ifjú hím megdobja, vagy egy szánalmas támadást indít irányába, de erre is csak azért készül, hogy reflexein felül emelkedve ne próbáljon ezek elől kitérni.*
*Már indulna is, hogy eleget tegyen Yaremoor utasításának, de Agaree ezt felül bírálja, Naraekh pedig természetesen a nőstény akaratának engedelmeskedik. Megtorpan, vár, figyel. Egyedül akkor bátorkodik tekintetét a mélységi úrnőre emelni, amikor fajtársa már távozó félben van. Kicsit bánja ezt, örömmel pihenne még a tiszteletteljes matróna árnyékában.
A távozást követően jól tudja mire számítson, de Yaremoor rég nem tudja igazán megfélemlíteni őt. Egyelőre azt nem tudja eldönteni, hogy ennek ellenére megjátssza mégis a rettegést, ezzel pedig valamelyest ápolva a hím sérült büszkeségét, vagy ne vesződjön ilyesmivel.
Feltehetően elsőként töri meg a csendet a távozást követően.*
- Folytatnád a fürdőt, vagy a ruhákat óhajtod inkább?
*Felkészül arra, hogy az ifjú hím megdobja, vagy egy szánalmas támadást indít irányába, de erre is csak azért készül, hogy reflexein felül emelkedve ne próbáljon ezek elől kitérni.*
4470. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-16 09:54:11
Üzenet elküldve: 2023-11-16 09:54:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Gyorsan telik az idő, kicsit el is veszítették az időérzéküket, mint kiderült, de mégis van benne egy olyan érzés, mintha nem csak néhány órája lenne itt, hanem sokkal-sokkal régebb óta. Idegen helyen hogyan is lehet ilyen otthonosan éreznie magát? Vagy ez cseppet sem a hely varázsáról szól, hanem arról, akivel az idejét tölti? Mindenesetre kelleni fog egy kis idő, mire feldolgozza ezt az egész forgatagot, ami körötte alakult és csak remélni tudja, hogy lesz még hasonlóban része. Nem tud nem mosolyogni Yvonra, főleg, hogy megint olyan hellyel dobálózik, ami aztán szintén nem mond neki semmit. Ezt hamar fel is ismeri, és egy egészen jó ötlettel rukkol elő. *
- Térkép, ez nagyszerű! *Ha Yvon rajzolná le neki, azt valószínű akkor sem hagyná otthon soha, hogyha már csukott szemmel is tudna közlekedni. Jó most ilyeneket érezni. Mai szeret gondolkodni a jövőn és az élet alakulásán, annak jobbá és könnyebbé tételén, így szeret pár percre gondolatban elkalandozni efféle apróságokon is, minthogy lenne egy személyes kis térképe.
Úgy tűnik az ötletét elmondani, miszerint együtt kéne tölteniük az éjszakát nem volt hiba, hiszen nagyon végig sem kellett mondania, a fiú már pengeti is az aranyakat, amin őszintén meglepődik, mert hát ő hívta „magához”. De ez ismét csak egy olyan cselekedet volt, amiben még nagyobbat nőtt Yvon a szemében. Ettől már nem is tudna többet érezni jelen helyzetben a másik személye iránt, mert túlcsordulna. ~ Hihetetlen, ami ma történik... ~ A víz is életmentő volt, úgy is issza meg, mint ahogy néhány órája a szökőkútból kortyolt. Itt vagy sokkal jobb a víz, mint bárhol máshol a világban, vagy ennyire szomjas nem volt még soha. *
- Köszönöm, Te úgy tűnik mindenre gondolsz.
*Egy pillanat alatt pattan fel a fiú, azt ugyan látja, hogy talán az éjjel kissé könnyebben tette meg ezeket a lépéseket, de ő sem biztos, hogy a legnőiesebb kecsességgel tud majd a lépcső felé indulni. Szívesen fogja a kezet, még ha nem lenne rá szüksége, akkor is megfogná, hogy érezhesse. Most már, hogy kezd józanabbá válni, jönnek is a furcsa hunyorítások, amik saját magának szólnak, hogy ez annyira nem vall rá és mégis mit csinál. Elengedi a gondolatot. Ez az időszak hadd legyen önfeledt. *
- Menjünk. Ó, csak legyen kényelmes az ágy.
*Nagyot sóhajt, mert most elképzelte az elmúlt időszak fekhelyeit és nagyon-nagyon vágyik valami méltóbbra.
Feláll ő is, szerencsére nem imbolyog nagyon, mert sokkal nagyobb benne a kalandvágy, hogy minden apró négyzetcentimétert megnézzen a fogadó további részéből. Egy lépcsőt lát, amire magabiztosan lép rá, persze csak Yvon után. Követi a fiút, mert neki nagyobb a helyismerete, de most egy kicsit elszakad a kettősükből gondolatban és a látványt issza be a szemével, - a szobához vezető utat, majd, amikor annak ajtaja nyílik, minden egyes bútorát. *
- Szerintem ez nem is történik meg most.
* Lép be a szálláshelyre, s odafordul Yvonhoz, úgy, hogy közben fogja a kezét. Áll csak egy pillanatig a másikkal szemben, egy kis kétségbeesés is megcsillan a szemében, de mégis olyan boldog ebben a pillanatban. Nem akarja megijeszteni a másikat, nincs probléma, csak egyszerűen túl hihetetlen az egész. * - Én az előző reggel azt sem tudtam, hogy élni fogok-e most, erre itt vagyok veled és itt van tiszta víz.
*Most ez úgy hangzott, mintha a mosdótál, amit lát, az valami olyan luxustermék lenne, amihez csak úgy nem juthat hozzá földi halandó. Nem arról szóltak a mindennapjai, hogy ezek az egyébként általa megszokott dolgok csak úgy az útjába kerülnek. Nem nagyon szeretett volna hirtelen mozdulatokat tenni el ne dőljön, de egy pillanat alatt a lehető legközelebb lép a fiúhoz, kezét elengedi és az arcához emeli, hogy azt simíthassa végig tenyerével - ahogyan azt már nem is olyan rég akarta - és egy rövid, de annál erőteljesebb csókot lehel ajkaira, afféle megköszönésképpen. Talán még sosem volt ennyire hálás senkinek. *
- Aludnunk kell. * Távolodik el kissé az ajka a fiúétól. *
*Gyorsan telik az idő, kicsit el is veszítették az időérzéküket, mint kiderült, de mégis van benne egy olyan érzés, mintha nem csak néhány órája lenne itt, hanem sokkal-sokkal régebb óta. Idegen helyen hogyan is lehet ilyen otthonosan éreznie magát? Vagy ez cseppet sem a hely varázsáról szól, hanem arról, akivel az idejét tölti? Mindenesetre kelleni fog egy kis idő, mire feldolgozza ezt az egész forgatagot, ami körötte alakult és csak remélni tudja, hogy lesz még hasonlóban része. Nem tud nem mosolyogni Yvonra, főleg, hogy megint olyan hellyel dobálózik, ami aztán szintén nem mond neki semmit. Ezt hamar fel is ismeri, és egy egészen jó ötlettel rukkol elő. *
- Térkép, ez nagyszerű! *Ha Yvon rajzolná le neki, azt valószínű akkor sem hagyná otthon soha, hogyha már csukott szemmel is tudna közlekedni. Jó most ilyeneket érezni. Mai szeret gondolkodni a jövőn és az élet alakulásán, annak jobbá és könnyebbé tételén, így szeret pár percre gondolatban elkalandozni efféle apróságokon is, minthogy lenne egy személyes kis térképe.
Úgy tűnik az ötletét elmondani, miszerint együtt kéne tölteniük az éjszakát nem volt hiba, hiszen nagyon végig sem kellett mondania, a fiú már pengeti is az aranyakat, amin őszintén meglepődik, mert hát ő hívta „magához”. De ez ismét csak egy olyan cselekedet volt, amiben még nagyobbat nőtt Yvon a szemében. Ettől már nem is tudna többet érezni jelen helyzetben a másik személye iránt, mert túlcsordulna. ~ Hihetetlen, ami ma történik... ~ A víz is életmentő volt, úgy is issza meg, mint ahogy néhány órája a szökőkútból kortyolt. Itt vagy sokkal jobb a víz, mint bárhol máshol a világban, vagy ennyire szomjas nem volt még soha. *
- Köszönöm, Te úgy tűnik mindenre gondolsz.
*Egy pillanat alatt pattan fel a fiú, azt ugyan látja, hogy talán az éjjel kissé könnyebben tette meg ezeket a lépéseket, de ő sem biztos, hogy a legnőiesebb kecsességgel tud majd a lépcső felé indulni. Szívesen fogja a kezet, még ha nem lenne rá szüksége, akkor is megfogná, hogy érezhesse. Most már, hogy kezd józanabbá válni, jönnek is a furcsa hunyorítások, amik saját magának szólnak, hogy ez annyira nem vall rá és mégis mit csinál. Elengedi a gondolatot. Ez az időszak hadd legyen önfeledt. *
- Menjünk. Ó, csak legyen kényelmes az ágy.
*Nagyot sóhajt, mert most elképzelte az elmúlt időszak fekhelyeit és nagyon-nagyon vágyik valami méltóbbra.
Feláll ő is, szerencsére nem imbolyog nagyon, mert sokkal nagyobb benne a kalandvágy, hogy minden apró négyzetcentimétert megnézzen a fogadó további részéből. Egy lépcsőt lát, amire magabiztosan lép rá, persze csak Yvon után. Követi a fiút, mert neki nagyobb a helyismerete, de most egy kicsit elszakad a kettősükből gondolatban és a látványt issza be a szemével, - a szobához vezető utat, majd, amikor annak ajtaja nyílik, minden egyes bútorát. *
- Szerintem ez nem is történik meg most.
* Lép be a szálláshelyre, s odafordul Yvonhoz, úgy, hogy közben fogja a kezét. Áll csak egy pillanatig a másikkal szemben, egy kis kétségbeesés is megcsillan a szemében, de mégis olyan boldog ebben a pillanatban. Nem akarja megijeszteni a másikat, nincs probléma, csak egyszerűen túl hihetetlen az egész. * - Én az előző reggel azt sem tudtam, hogy élni fogok-e most, erre itt vagyok veled és itt van tiszta víz.
*Most ez úgy hangzott, mintha a mosdótál, amit lát, az valami olyan luxustermék lenne, amihez csak úgy nem juthat hozzá földi halandó. Nem arról szóltak a mindennapjai, hogy ezek az egyébként általa megszokott dolgok csak úgy az útjába kerülnek. Nem nagyon szeretett volna hirtelen mozdulatokat tenni el ne dőljön, de egy pillanat alatt a lehető legközelebb lép a fiúhoz, kezét elengedi és az arcához emeli, hogy azt simíthassa végig tenyerével - ahogyan azt már nem is olyan rég akarta - és egy rövid, de annál erőteljesebb csókot lehel ajkaira, afféle megköszönésképpen. Talán még sosem volt ennyire hálás senkinek. *
- Aludnunk kell. * Távolodik el kissé az ajka a fiúétól. *
4469. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 21:02:46
Üzenet elküldve: 2023-11-15 21:02:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Neki sincsenek kétségei afelől, hogy amíg él, emlékezni fog erre az estére. Hogy utána mi lesz, azon vajmi keveset szokott gondolkodni. Ha néhanapján mégis eszébe jutnak ilyen kérdések, azt már aztán tényleg az állítólagos istenségekre bízza. Most viszont nem jut eszébe semmi ilyesmi, így nyugodtan folytatódhat a holnapi nap tervezése.
~ Csak tudjak felkelni! ~
Yvonban régóta él a gyanú, hogy létezhet az az érzés, ami Mainak olyan újnak hat; de nem különböznek abban, hogy mindketten most először találtak rá valakire, akivel ez az érzés kölcsönös. A fiú azt is érzi, ez egy olyan kialudhatatlan láng, amit az egyik évben wegtoreni kereskedők hoztak a nyári vásárba. Ha egy kicsit bölcsebb lenne, azt is tudhatná, hogy az ilyen lángot sem árt kordában tartani – mint bármelyik hétköznapi tüzet. A túl nagy lánggal égő tűz hamar kifogy a tüzelőanyagból, míg amelyik nem kap elég utánpótlást, kialszik. Ez a sugallat valahol mélyen talán benne is felmerül, de mélyen eltemeti a többi felesleges jó tanács mellé, amit élete során kapott az öregektől. Egyre szabadabbnak érzi magát Mai közelében, ami egy előnyös dolog, ha az ember sok időt akar tölteni valakivel. *
– Nagyszerű! Remélem, elnyeri tetszésedet a könyvtár. Holnap majd megbeszéljük, onnan hova tovább. * Feleslegesnek érzi előre terveket szövögetni, úgyis melátják majd, mihez lesz kedvük. Ötletei ugyan vannak – ő például nem ismer olyan szerzetet, aki egy jó ebédnek ne tudna örülni, de sok más érdekességet is rejt magában a város.
Azt reméli, hogy ezúttal téved a lány. Ha tényleg dél körül van már, talán nem is érdemes már lefeküdni, mert mire felébrednek, már újra sötét lesz. Ő is nagyot kortyol a söréből, közben aligha veszi le szemeit a lányéról. *
– Az az ivó valahol a régi szegénynegyed belsejében található… * Hamar rájön, hogy mivel Mai semmit nem tud Artheniorról, ez továbbra sem információ számára. *
– Mármint elég messze van innen. A fenébe is, holnap keresünk neked egy térképet a városról, úgyis ott leszünk a könyvtárban. Ha nem találunk, akkor meg lerajzolom neked fejből. * Igazság szerint, neki aligha lenne segítség egy térkép, ha egy ismeretlen városba érkezne. ~ Talán Mai tud kezdeni vele valamit, elvégre belőle tudós lesz vagy micsoda. ~ Örül, hogy ezt nem mondta ki hangosan, mert a "tudós vagy micsoda" úgy hangozhat, mintha nem érdekelné a lány célja. Ez nyilván nem így van, de se a kuruzsló, se a vajákos, se a jósnő nem egészen fedi le azt, amiről korábban beszélt.
Hamarosan arra is fény derül, hogy miért kérdezett a lakhelye felől a lány. Látja rajta a félelmet, ami csak még jobban ösztönzi arra, hogy most ő legyen a bátor. Egy percig sem haboz kitenni az asztalra 22 aranyat, ugyanis ennyi a Szoba ára két főre.
*
– Egy szoba lesz… Öhm, két főre. * Szól oda a kocsmárosnak, aki láthatóan sok mindent látott már az évek során, így erre még a bajsza se rezdül, egykedvűen rakja le a szobakulcsot eléjük.
Yvon nem hitte volna, hogy egy nő valaha is arra fogja kérni, hogy vele maradjon éjszakára, de most valahogy annyira természetesen jött a dolog, hogy elfelejt meglepődni is. *
– Már hogyne lenne kedvem? * Felel Mainak kissé késve, nem mintha az előzőeket ne előtte beszélte volna meg a kocsmárossal. Megint iszik egy nagyot a sörből. Most már igazából nem is érdekli, hogy elfogyjon és nem is az ízéért issza – talán csak, hogy ne tűnjön illetlennek, hogy épp az ajádnék italt hagyja ott. Egy kortynyi még így is marad az alján, mert annyit egyszerűen nem tud meginni. Már így is azt érzi, hogy olyan száraz a torka, mint a wegtoreni homoksivatag, ezen pedig a sör nem segít, sőt. *
– Egy pohár Vizet is kérek... Nem is, inkább kettőt! Tessék, még 4 arany! * Amikor azt is megkapják, az egyiket persze Mai elé teszi, mert feltételezi, hogy rá is ráfér már egy kis frissítő víz ennyi alkohol után.
Amíg a vizet issza, végre újra van lehetősége a lány szemeibe nézni. Mélyen elmerül a jégkék íriszekben. Bár ez Mai szakterülete, most ő is megpróbálkozik a gondolatolvasással. Nem kizárt, hogy részben sikerrel jár, de ha így is van, az inkább nevezhető szerencsének, mint valódi emberismeretnek vagy gondolatolvasásnak. Ami valószínűbb, hogy saját érzéseit vetíti a lányra. Ugyanis amit lát, az az izgalom és a vágy. Talán fél perc is eltelhet semmittevéssel, mire újra összeszedi magát annyira, hogy felvesse a távozás ötletét. *
– Menjünk fel. * Nem habozik, egyből feláll és lép egyet a lépcső irányába, de már ez is elég ahhoz, hogy majdhogynem elhasaljon. Szerencse, hogy a bárpult épp kéznél van, így sikerül megtámasztania magát.
~ Gyerünk már, ennyire nem volt sok az a pálinka! ~ Győzködi magát – úgy tűnik, sikerrel, mivel a következő két lépést már egész egyszerűen teszi meg. Legalábbis belülről úgy érzi, hogy kívülről mi látszik, az megint más kérdés. Viszont az is eszébe jut, hogy Mai állítása szerint korábban még nem ivott pálinkát, ezért visszasiet hozzá (voltaképpen egy újabb lépéssel már ott is terem) és kezét nyújtja, hogy felsegítse. Ha kell, a hátán viszi fel a lányt, az emeletre, de amíg van választási lehetőség, addig inkább csak támogatja abban, hogy a saját lábán menjen. Már, ha nem gondolta meg magát vagy nem támadt jobb ötlete időközben. *
* Neki sincsenek kétségei afelől, hogy amíg él, emlékezni fog erre az estére. Hogy utána mi lesz, azon vajmi keveset szokott gondolkodni. Ha néhanapján mégis eszébe jutnak ilyen kérdések, azt már aztán tényleg az állítólagos istenségekre bízza. Most viszont nem jut eszébe semmi ilyesmi, így nyugodtan folytatódhat a holnapi nap tervezése.
~ Csak tudjak felkelni! ~
Yvonban régóta él a gyanú, hogy létezhet az az érzés, ami Mainak olyan újnak hat; de nem különböznek abban, hogy mindketten most először találtak rá valakire, akivel ez az érzés kölcsönös. A fiú azt is érzi, ez egy olyan kialudhatatlan láng, amit az egyik évben wegtoreni kereskedők hoztak a nyári vásárba. Ha egy kicsit bölcsebb lenne, azt is tudhatná, hogy az ilyen lángot sem árt kordában tartani – mint bármelyik hétköznapi tüzet. A túl nagy lánggal égő tűz hamar kifogy a tüzelőanyagból, míg amelyik nem kap elég utánpótlást, kialszik. Ez a sugallat valahol mélyen talán benne is felmerül, de mélyen eltemeti a többi felesleges jó tanács mellé, amit élete során kapott az öregektől. Egyre szabadabbnak érzi magát Mai közelében, ami egy előnyös dolog, ha az ember sok időt akar tölteni valakivel. *
– Nagyszerű! Remélem, elnyeri tetszésedet a könyvtár. Holnap majd megbeszéljük, onnan hova tovább. * Feleslegesnek érzi előre terveket szövögetni, úgyis melátják majd, mihez lesz kedvük. Ötletei ugyan vannak – ő például nem ismer olyan szerzetet, aki egy jó ebédnek ne tudna örülni, de sok más érdekességet is rejt magában a város.
Azt reméli, hogy ezúttal téved a lány. Ha tényleg dél körül van már, talán nem is érdemes már lefeküdni, mert mire felébrednek, már újra sötét lesz. Ő is nagyot kortyol a söréből, közben aligha veszi le szemeit a lányéról. *
– Az az ivó valahol a régi szegénynegyed belsejében található… * Hamar rájön, hogy mivel Mai semmit nem tud Artheniorról, ez továbbra sem információ számára. *
– Mármint elég messze van innen. A fenébe is, holnap keresünk neked egy térképet a városról, úgyis ott leszünk a könyvtárban. Ha nem találunk, akkor meg lerajzolom neked fejből. * Igazság szerint, neki aligha lenne segítség egy térkép, ha egy ismeretlen városba érkezne. ~ Talán Mai tud kezdeni vele valamit, elvégre belőle tudós lesz vagy micsoda. ~ Örül, hogy ezt nem mondta ki hangosan, mert a "tudós vagy micsoda" úgy hangozhat, mintha nem érdekelné a lány célja. Ez nyilván nem így van, de se a kuruzsló, se a vajákos, se a jósnő nem egészen fedi le azt, amiről korábban beszélt.
Hamarosan arra is fény derül, hogy miért kérdezett a lakhelye felől a lány. Látja rajta a félelmet, ami csak még jobban ösztönzi arra, hogy most ő legyen a bátor. Egy percig sem haboz kitenni az asztalra 22 aranyat, ugyanis ennyi a Szoba ára két főre.
*– Egy szoba lesz… Öhm, két főre. * Szól oda a kocsmárosnak, aki láthatóan sok mindent látott már az évek során, így erre még a bajsza se rezdül, egykedvűen rakja le a szobakulcsot eléjük.
Yvon nem hitte volna, hogy egy nő valaha is arra fogja kérni, hogy vele maradjon éjszakára, de most valahogy annyira természetesen jött a dolog, hogy elfelejt meglepődni is. *
– Már hogyne lenne kedvem? * Felel Mainak kissé késve, nem mintha az előzőeket ne előtte beszélte volna meg a kocsmárossal. Megint iszik egy nagyot a sörből. Most már igazából nem is érdekli, hogy elfogyjon és nem is az ízéért issza – talán csak, hogy ne tűnjön illetlennek, hogy épp az ajádnék italt hagyja ott. Egy kortynyi még így is marad az alján, mert annyit egyszerűen nem tud meginni. Már így is azt érzi, hogy olyan száraz a torka, mint a wegtoreni homoksivatag, ezen pedig a sör nem segít, sőt. *
– Egy pohár Vizet is kérek... Nem is, inkább kettőt! Tessék, még 4 arany!
* Amikor azt is megkapják, az egyiket persze Mai elé teszi, mert feltételezi, hogy rá is ráfér már egy kis frissítő víz ennyi alkohol után. Amíg a vizet issza, végre újra van lehetősége a lány szemeibe nézni. Mélyen elmerül a jégkék íriszekben. Bár ez Mai szakterülete, most ő is megpróbálkozik a gondolatolvasással. Nem kizárt, hogy részben sikerrel jár, de ha így is van, az inkább nevezhető szerencsének, mint valódi emberismeretnek vagy gondolatolvasásnak. Ami valószínűbb, hogy saját érzéseit vetíti a lányra. Ugyanis amit lát, az az izgalom és a vágy. Talán fél perc is eltelhet semmittevéssel, mire újra összeszedi magát annyira, hogy felvesse a távozás ötletét. *
– Menjünk fel. * Nem habozik, egyből feláll és lép egyet a lépcső irányába, de már ez is elég ahhoz, hogy majdhogynem elhasaljon. Szerencse, hogy a bárpult épp kéznél van, így sikerül megtámasztania magát.
~ Gyerünk már, ennyire nem volt sok az a pálinka! ~ Győzködi magát – úgy tűnik, sikerrel, mivel a következő két lépést már egész egyszerűen teszi meg. Legalábbis belülről úgy érzi, hogy kívülről mi látszik, az megint más kérdés. Viszont az is eszébe jut, hogy Mai állítása szerint korábban még nem ivott pálinkát, ezért visszasiet hozzá (voltaképpen egy újabb lépéssel már ott is terem) és kezét nyújtja, hogy felsegítse. Ha kell, a hátán viszi fel a lányt, az emeletre, de amíg van választási lehetőség, addig inkább csak támogatja abban, hogy a saját lábán menjen. Már, ha nem gondolta meg magát vagy nem támadt jobb ötlete időközben. *
4468. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 17:48:42
Üzenet elküldve: 2023-11-15 17:48:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Tetszik neki Yvon nevetése. Túlságosan is beleereszkedett a jókedvbe, milyen idilli lenne, ha ez folytatódhatna. Ha létezne olyan élet is, amiben központi szerep a jókedv és a körülötte, vagy a világban történő sok rossz csak másodlagossá válna. Sosem gondolt még olyan merészet, hogy ilyesmi lehetséges. Ha tényleg nem is történhet meg, már megérte ez az éjszaka és a hosszú út, fiatal kora minden gyötrelme. Valahogy meg kell tanulni, hogy létezik ilyen is és a legjobb tanárt kapta ehhez. Akármi is történjék, ezt nem fogja elfelejteni soha, akkor sem ha legurítana még egy üveggel. Hagyja, hogy átjárja a jókedv, akkor is ha csak kölcsönvette a jövőtől.*
- Ha felmérhetem a terepet a könyvtárban nekem már az is elég. Tudod, csak szeretném megnézni mihez nyúlhatok a későbbiekben. Nem terveztem kiolvasni semmit, majd te leszel holnap a könyvem és mesélsz nekem dolgokat.
*Olyan gondolatok ébrednek benne, amiről nem is tudta, hogy létezhet. Például az, hogy van valaki akivel szívesen töltene el hosszabb időt is és nem lapozni kell. Tényleg pillanatok alatt megváltozhat minden, jó és rossz értelemben is. Egy életre az eszébe véste, hogy minden pillanat sors fordító lehet. Amikor el kellett mennie otthonról, tudta, hogy csak jobb lehet, de ilyesmit nem remélt, mert nem tudta, hogy neki jár. *
- A dél sincs már messze úgy lehet. *Esik gondolkodóba és iszik egy újabb kortyot. Szerencsére már a részegség mélyebb része el kezd tovaszállni.
Kérdése után nem vesz észre zavartságot Yvon rezdülésein, mert a sajátja jobban lefoglalja. Nem is érti, hogyan tehetett fel ilyet, hiszen még nem töltötte mással egy szobában az éjjelt, még talán a szüleivel sem, amikor apróság volt. Házuk elég nagy volt ahhoz, hogy mindenki külön tengethette a mindennapjait, de egy cseppet sem bánta, hiszen addig nem szólhattak bele, mit tesz, amíg mindenki magával foglalkozott.*
- A Félszemű csigáról már meséltél, de ez nem vitt közelebb a megoldáshoz.
*Nagy levegőt vesz és nem is fújja ki azonnal. Fürkészi Yvon tekintetét és mivel múlik a delírium, már egyre inkább el tud képzelni olyasmi válaszokat, amitől majd bután fogja magát érezni. Persze ez az este nem ad okot arra, hogy kételkedjen, de mivel nem ő az egyetlen ezen a világon, így a másiknak akár fontos is lehet a hazajutás, hiszen eszébe nem jutna, hogy azt a távot megtenni ilyen állapotban nem is olyan egyszerű.*
- Azért... *Fújja ki a levegőt végül és próbálja minden gondolatát összeszedni, hogy ne tűnjön teljesen elvetemültnek.* - ...mert szeretném, ha maradnál velem. Ha van... kedved.
*Ismét megharapja alsó ajkát és most már azt is felfedezi, hogy nagyobbat dobbant a szíve, mint azt szokott. Azonnal poharáért nyúl, úgy tűnik megtalálta a módját annak, hogyan kell lekötnie valamelyik testrészét ahhoz, hogy leplezze, nem tud velük mit kezdeni, mert zavarban van.*
*Tetszik neki Yvon nevetése. Túlságosan is beleereszkedett a jókedvbe, milyen idilli lenne, ha ez folytatódhatna. Ha létezne olyan élet is, amiben központi szerep a jókedv és a körülötte, vagy a világban történő sok rossz csak másodlagossá válna. Sosem gondolt még olyan merészet, hogy ilyesmi lehetséges. Ha tényleg nem is történhet meg, már megérte ez az éjszaka és a hosszú út, fiatal kora minden gyötrelme. Valahogy meg kell tanulni, hogy létezik ilyen is és a legjobb tanárt kapta ehhez. Akármi is történjék, ezt nem fogja elfelejteni soha, akkor sem ha legurítana még egy üveggel. Hagyja, hogy átjárja a jókedv, akkor is ha csak kölcsönvette a jövőtől.*
- Ha felmérhetem a terepet a könyvtárban nekem már az is elég. Tudod, csak szeretném megnézni mihez nyúlhatok a későbbiekben. Nem terveztem kiolvasni semmit, majd te leszel holnap a könyvem és mesélsz nekem dolgokat.
*Olyan gondolatok ébrednek benne, amiről nem is tudta, hogy létezhet. Például az, hogy van valaki akivel szívesen töltene el hosszabb időt is és nem lapozni kell. Tényleg pillanatok alatt megváltozhat minden, jó és rossz értelemben is. Egy életre az eszébe véste, hogy minden pillanat sors fordító lehet. Amikor el kellett mennie otthonról, tudta, hogy csak jobb lehet, de ilyesmit nem remélt, mert nem tudta, hogy neki jár. *
- A dél sincs már messze úgy lehet. *Esik gondolkodóba és iszik egy újabb kortyot. Szerencsére már a részegség mélyebb része el kezd tovaszállni.
Kérdése után nem vesz észre zavartságot Yvon rezdülésein, mert a sajátja jobban lefoglalja. Nem is érti, hogyan tehetett fel ilyet, hiszen még nem töltötte mással egy szobában az éjjelt, még talán a szüleivel sem, amikor apróság volt. Házuk elég nagy volt ahhoz, hogy mindenki külön tengethette a mindennapjait, de egy cseppet sem bánta, hiszen addig nem szólhattak bele, mit tesz, amíg mindenki magával foglalkozott.*
- A Félszemű csigáról már meséltél, de ez nem vitt közelebb a megoldáshoz.
*Nagy levegőt vesz és nem is fújja ki azonnal. Fürkészi Yvon tekintetét és mivel múlik a delírium, már egyre inkább el tud képzelni olyasmi válaszokat, amitől majd bután fogja magát érezni. Persze ez az este nem ad okot arra, hogy kételkedjen, de mivel nem ő az egyetlen ezen a világon, így a másiknak akár fontos is lehet a hazajutás, hiszen eszébe nem jutna, hogy azt a távot megtenni ilyen állapotban nem is olyan egyszerű.*
- Azért... *Fújja ki a levegőt végül és próbálja minden gondolatát összeszedni, hogy ne tűnjön teljesen elvetemültnek.* - ...mert szeretném, ha maradnál velem. Ha van... kedved.
*Ismét megharapja alsó ajkát és most már azt is felfedezi, hogy nagyobbat dobbant a szíve, mint azt szokott. Azonnal poharáért nyúl, úgy tűnik megtalálta a módját annak, hogyan kell lekötnie valamelyik testrészét ahhoz, hogy leplezze, nem tud velük mit kezdeni, mert zavarban van.*
4467. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:45:37
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:45:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Nem szeretné túlfélteni a lányt, mint valami jómódú nemes a drága ékszerét, de azért örül, hogy a Sárvárosról szóló rémtörténetek hallatán nem egyből felpattan, hogy felkeresse azt a helyet. Talán majd egy másik alkalommal Yvon se lesz ennyire óvó. Most egy kicsit túlzott, hogy Mai biztosan ne vágyjon oda és ez látszólag sikerült is. A rossz hírnév ellenére Sárvárosban is csak olyanféle szerzetek élnek, mint bárhol máshol a városban. Nyilván az ott lakók sem egész nap lovagi páncélban mozognak, hogy védve legyenek a hátbaszúrásoktól és mérgezett tűktől, így egy-egy látogatás még nem egyenlő a halálos ítélettel. Azért az éjszakai látogatást tényleg nem érdemes erőltetni, főleg ha a látogató egy szép, fiatal leányzó. *
– Nagy szerencse, valóban. * Yvon a maga részéről továbbra is egész biztos benne, hogy találkozásuk bár egyedi és megismételhetetlen, az isteneknek semmi közük hozzá. Ha mégis, azt nagyon jól titkolják és nem ő lesz az, aki ezt a pecsétet feltépi.
Először nem tudja hová tenni a lány hirtelen jött jókedvét, de egy percig sincs ellenére, amikor hozzáér. Ha nem is olyan jó érzés, mint a csók, de közel van hozzá. ~ Talán nem látott még tündért? ~ Próbál logikus választ találni a nevetésre, de amikor megkapja a magyarázatot, neki is leesik. Ő is jót röhög, habár egy kicsit próbálja visszafogni magát, nehogy a tündér úrnak úgy jöjjön le, hogy rajta nevetnek. Persze rajta nevetnek, de erről nem muszáj tudnia.
Az álmosság mindkettejükre kezd rászállni, Yvon pedig egyetértően bólint. *
– Tényleg nem kell már több. * Ezen a ponton már ő is reméli, hogy más nem akarja majd meghívni őket valamire, hiszen akkor vissza kell, hogy utasítsa az ajánlatot. Szerencsére most először történt vele, hogy egy ismeretlen meghívta valamire, így meglepő lenne, ha még aznap másodszor is megtörténne. Valószínűleg ettől nem kell tartania.
Érdeklődve hallgatja a lányt. Úgy szűri le, hogy nem sok lehetősége volt eddig olyan dolgokat csinálnia, amit igazán szeretne. Ez persze logikusan következik abból, amiket korábban mondott a családjáról. *
– Ilyen körülmények között én is rég elköltöztem volna, tartozás ide vagy oda. Remélem, holnap nem egész nap tervezel a könyvtárban poshadni! Akkor mutatok majd pár helyet Artheniorban. Még nem tudom, mit, de holnapig kitalálom… Vagyis, ma délig kitalálom.
* Maga is belekóstol a mézsörbe, ami még a megszokottnál is jóval édesebbnek hat ennyi pálinkázás után. A kérdésre egy kicsit zavarba jön. Mi tagadás, nagyon is zavarba jön. De próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Röviden elgondolkozik, mert bár nyilván tudja, hol lakik, sok mást is figyelembe kell vennie: például, hogy ennyi alkohol után is tudni fogja-e még, illetve, hogy mennyi egyensúly-érzéke maradt még? Most még úgy érzi, bármely akadálypályán végigszökellne, mint egy őz, de tudja, hogy amint elindulna, már máshogy érezne. Mindezek mérlegelése után így válaszol: *
– Elég messze. Közelebb a Félszemű Csigához, mint a templomhoz… Igaz, ez neked nem mond semmit. Szóval… * Elharapja mondata befejezését, kérdőn néz Maira. *
– Miért? * Kicsit szégyelli magát, amiért a kérdést visszadobja a lánynak, de ez van – az alkohol kezd kiszállni a fejéből és máris nem olyan bátor, mint nemrégiben. *
* Nem szeretné túlfélteni a lányt, mint valami jómódú nemes a drága ékszerét, de azért örül, hogy a Sárvárosról szóló rémtörténetek hallatán nem egyből felpattan, hogy felkeresse azt a helyet. Talán majd egy másik alkalommal Yvon se lesz ennyire óvó. Most egy kicsit túlzott, hogy Mai biztosan ne vágyjon oda és ez látszólag sikerült is. A rossz hírnév ellenére Sárvárosban is csak olyanféle szerzetek élnek, mint bárhol máshol a városban. Nyilván az ott lakók sem egész nap lovagi páncélban mozognak, hogy védve legyenek a hátbaszúrásoktól és mérgezett tűktől, így egy-egy látogatás még nem egyenlő a halálos ítélettel. Azért az éjszakai látogatást tényleg nem érdemes erőltetni, főleg ha a látogató egy szép, fiatal leányzó. *
– Nagy szerencse, valóban. * Yvon a maga részéről továbbra is egész biztos benne, hogy találkozásuk bár egyedi és megismételhetetlen, az isteneknek semmi közük hozzá. Ha mégis, azt nagyon jól titkolják és nem ő lesz az, aki ezt a pecsétet feltépi.
Először nem tudja hová tenni a lány hirtelen jött jókedvét, de egy percig sincs ellenére, amikor hozzáér. Ha nem is olyan jó érzés, mint a csók, de közel van hozzá. ~ Talán nem látott még tündért? ~ Próbál logikus választ találni a nevetésre, de amikor megkapja a magyarázatot, neki is leesik. Ő is jót röhög, habár egy kicsit próbálja visszafogni magát, nehogy a tündér úrnak úgy jöjjön le, hogy rajta nevetnek. Persze rajta nevetnek, de erről nem muszáj tudnia.
Az álmosság mindkettejükre kezd rászállni, Yvon pedig egyetértően bólint. *
– Tényleg nem kell már több. * Ezen a ponton már ő is reméli, hogy más nem akarja majd meghívni őket valamire, hiszen akkor vissza kell, hogy utasítsa az ajánlatot. Szerencsére most először történt vele, hogy egy ismeretlen meghívta valamire, így meglepő lenne, ha még aznap másodszor is megtörténne. Valószínűleg ettől nem kell tartania.
Érdeklődve hallgatja a lányt. Úgy szűri le, hogy nem sok lehetősége volt eddig olyan dolgokat csinálnia, amit igazán szeretne. Ez persze logikusan következik abból, amiket korábban mondott a családjáról. *
– Ilyen körülmények között én is rég elköltöztem volna, tartozás ide vagy oda. Remélem, holnap nem egész nap tervezel a könyvtárban poshadni! Akkor mutatok majd pár helyet Artheniorban. Még nem tudom, mit, de holnapig kitalálom… Vagyis, ma délig kitalálom.
* Maga is belekóstol a mézsörbe, ami még a megszokottnál is jóval édesebbnek hat ennyi pálinkázás után. A kérdésre egy kicsit zavarba jön. Mi tagadás, nagyon is zavarba jön. De próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Röviden elgondolkozik, mert bár nyilván tudja, hol lakik, sok mást is figyelembe kell vennie: például, hogy ennyi alkohol után is tudni fogja-e még, illetve, hogy mennyi egyensúly-érzéke maradt még? Most még úgy érzi, bármely akadálypályán végigszökellne, mint egy őz, de tudja, hogy amint elindulna, már máshogy érezne. Mindezek mérlegelése után így válaszol: *
– Elég messze. Közelebb a Félszemű Csigához, mint a templomhoz… Igaz, ez neked nem mond semmit. Szóval… * Elharapja mondata befejezését, kérdőn néz Maira. *
– Miért? * Kicsit szégyelli magát, amiért a kérdést visszadobja a lánynak, de ez van – az alkohol kezd kiszállni a fejéből és máris nem olyan bátor, mint nemrégiben. *
4466. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 10:47:47
Üzenet elküldve: 2023-11-15 10:47:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Igazán elege van már egy időre minden olyan helyzetből, ami veszélyesebb egy vízparti sétánál. Így hát nem is kap nagy motivációt, hogy az említett helyre akarjon betérni, még akkor sem, ha a „rossz” viselkedés nagyon érdekli. Pár év múlva ez változhat, de most még csak kicsiben kezdené. Például szívesen megértené azt, hogy valaki miért bízik zsigerből valakiben egy új városba érkezése első napján. *
- Tényleg úgy hangzik, mint amit messze el kell kerüljek. Csak oda ne tévedjek, de megjegyeztem a meredélyt. * Még büszke is magára, hogy a rövidtávú memóriája is működik. Na de ez reggelre kiderül természetesen. * - Milyen szerencse, hogy az éjszaka közepén nem oda vezetett az utam, hanem a térre. Mondjuk ez több szempontból is szerencsés.
*Érdekes az élet, lehet hinni sorsban, istenekben, ítélőképességben, véletlenekben, de azért valami nagy segítségére volt a mai napot illetően. Olyan közelébe sodorta a szél, ahol végre egy kicsit lelazulhat, olyan városba, ahol, ha nem is minden fenékig tejfel, de legalább elkezdheti kitaposni az útját.
Kissé kótyagos már, de szemeit nem kívánja levenni a másik egyetlen porcikájáról sem. Mindig is imádta a betűket, a szép festményeket is akár, sőt, volt már akire azt mondta, hogy tetszik a szemének, de ennyire érdekesnek még senkit nem talált, aki a közelébe merészkedett. A csók megtette a hatását annyi szent, mert ilyen nehezen egyetlen álmodozásából sem tért még vissza a valóságba. Ha nem lenne az a pálinka, akkor már lehet meggyőzte volna magát, hogy elég, ne foglalja le a gondolatait holmi férfi kezdemény.
Egy hangos tündér férfi sokat segít ebben, tekintete felé fordul, hiszen lehetetlen nem észrevenni. Még az üres poharakat is pótolja az asztalon, valami harmadik ízű itallal, aminek már a gondolata is elkezd fájni. Viszont kacagásban törik ki és reflexből fogja meg Yvon alkarját, mikor tudatosul, mi is történik. *
- Szóval tényleg igaz! Már csak plusz egy korsó hiányzik a kezéből. * Olyan önfeledten nevet fel, hogy maga is meglepődik. Talán ilyen kacagást még soha nem engedett meg magának, főleg nem nyilvánosan, de nem fülsértő, – mindenki nagy szerencséjére - hanem egész kellemesen csilingelő. *
- Köszönjük. *Halkul el végül, s figyel fel arra, amit Yvon kezd el mondani. Kikerekedik a szeme, mikor tudatosul, hogy nemrég még egy nyilvános helyen a hidegben aludt el kimerülve, most pedig kellemes társaságban, kissé ittasan, egy meleg helyen nevetgél. És világos van. Az ásítás kissé helyre is teszi, s mivel ez valami vírus, ő is megkapja, szintén hatalmasat ásít, ekkor veszi csak el a kezét a fiúról, amit valahogy rajta felejtett. *
- Hú, Yvon, ez az utolsó mára, akárhány tündér próbálkozik. *Figyeli mit szeret a máfsik, bólint néha közben, mindig irigyli azokat, akik nincsenek lekötözve a székhez. * - Ő, nos… nem tudom. *Vonja meg a vállát. * - Vonzani sok minden vonz, érdekel az építészet, a növények, és még a vívás is. *Utal vissza egy kicsit az előbb elhangzottra. * - De sok alkalmam nem volt még kipróbálni olyat amiről álmodozok. Nem lehetett ám meggondolatlanságot csinálnom, és ha nem hazudtam valami célt, hogy hová megyek, akkor kimozdulni se nagyon tudtam, mert nem illik lődörögni. De ennek vége, szóval, biztos nagyon szeretni fogok csak úgy kijárni a piactérre, vagy az erdőségbe.
* Ismét ránehezedik a fáradtság, de nagyot kortyol a mézsörből, sosem ivott még ilyet. * -Ez finom. * Jegyzi meg, aztán még egyet kortyol belőle. *
- El is felejtettem mennyire fáradt vagyok. *Nem nagyon szeretné, hogy vége legyen a napnak, de lassan győzni fog az álmosság. Viszont egyet nem akar, hogy Yvon eltűnjön az aurájából. * - Közelben laksz? * A kérdés természetesen nem arra irányul, hogy ne a fogadóban kelljen álomra hajtania a fejét, de valami indíttatást érez, hogy megkérje, maradjon itt a fiú. Nem gondol ő még egy csókon túl semmi többre, talán nem is tudja, mire lehet gondolni, mindössze olyan vonzó a közelség, hogy nehéz lenne most azt mondania, hogy „holnapig viszlát”. *
*Igazán elege van már egy időre minden olyan helyzetből, ami veszélyesebb egy vízparti sétánál. Így hát nem is kap nagy motivációt, hogy az említett helyre akarjon betérni, még akkor sem, ha a „rossz” viselkedés nagyon érdekli. Pár év múlva ez változhat, de most még csak kicsiben kezdené. Például szívesen megértené azt, hogy valaki miért bízik zsigerből valakiben egy új városba érkezése első napján. *
- Tényleg úgy hangzik, mint amit messze el kell kerüljek. Csak oda ne tévedjek, de megjegyeztem a meredélyt. * Még büszke is magára, hogy a rövidtávú memóriája is működik. Na de ez reggelre kiderül természetesen. * - Milyen szerencse, hogy az éjszaka közepén nem oda vezetett az utam, hanem a térre. Mondjuk ez több szempontból is szerencsés.
*Érdekes az élet, lehet hinni sorsban, istenekben, ítélőképességben, véletlenekben, de azért valami nagy segítségére volt a mai napot illetően. Olyan közelébe sodorta a szél, ahol végre egy kicsit lelazulhat, olyan városba, ahol, ha nem is minden fenékig tejfel, de legalább elkezdheti kitaposni az útját.
Kissé kótyagos már, de szemeit nem kívánja levenni a másik egyetlen porcikájáról sem. Mindig is imádta a betűket, a szép festményeket is akár, sőt, volt már akire azt mondta, hogy tetszik a szemének, de ennyire érdekesnek még senkit nem talált, aki a közelébe merészkedett. A csók megtette a hatását annyi szent, mert ilyen nehezen egyetlen álmodozásából sem tért még vissza a valóságba. Ha nem lenne az a pálinka, akkor már lehet meggyőzte volna magát, hogy elég, ne foglalja le a gondolatait holmi férfi kezdemény.
Egy hangos tündér férfi sokat segít ebben, tekintete felé fordul, hiszen lehetetlen nem észrevenni. Még az üres poharakat is pótolja az asztalon, valami harmadik ízű itallal, aminek már a gondolata is elkezd fájni. Viszont kacagásban törik ki és reflexből fogja meg Yvon alkarját, mikor tudatosul, mi is történik. *
- Szóval tényleg igaz! Már csak plusz egy korsó hiányzik a kezéből. * Olyan önfeledten nevet fel, hogy maga is meglepődik. Talán ilyen kacagást még soha nem engedett meg magának, főleg nem nyilvánosan, de nem fülsértő, – mindenki nagy szerencséjére - hanem egész kellemesen csilingelő. *
- Köszönjük. *Halkul el végül, s figyel fel arra, amit Yvon kezd el mondani. Kikerekedik a szeme, mikor tudatosul, hogy nemrég még egy nyilvános helyen a hidegben aludt el kimerülve, most pedig kellemes társaságban, kissé ittasan, egy meleg helyen nevetgél. És világos van. Az ásítás kissé helyre is teszi, s mivel ez valami vírus, ő is megkapja, szintén hatalmasat ásít, ekkor veszi csak el a kezét a fiúról, amit valahogy rajta felejtett. *
- Hú, Yvon, ez az utolsó mára, akárhány tündér próbálkozik. *Figyeli mit szeret a máfsik, bólint néha közben, mindig irigyli azokat, akik nincsenek lekötözve a székhez. * - Ő, nos… nem tudom. *Vonja meg a vállát. * - Vonzani sok minden vonz, érdekel az építészet, a növények, és még a vívás is. *Utal vissza egy kicsit az előbb elhangzottra. * - De sok alkalmam nem volt még kipróbálni olyat amiről álmodozok. Nem lehetett ám meggondolatlanságot csinálnom, és ha nem hazudtam valami célt, hogy hová megyek, akkor kimozdulni se nagyon tudtam, mert nem illik lődörögni. De ennek vége, szóval, biztos nagyon szeretni fogok csak úgy kijárni a piactérre, vagy az erdőségbe.
* Ismét ránehezedik a fáradtság, de nagyot kortyol a mézsörből, sosem ivott még ilyet. * -Ez finom. * Jegyzi meg, aztán még egyet kortyol belőle. *
- El is felejtettem mennyire fáradt vagyok. *Nem nagyon szeretné, hogy vége legyen a napnak, de lassan győzni fog az álmosság. Viszont egyet nem akar, hogy Yvon eltűnjön az aurájából. * - Közelben laksz? * A kérdés természetesen nem arra irányul, hogy ne a fogadóban kelljen álomra hajtania a fejét, de valami indíttatást érez, hogy megkérje, maradjon itt a fiú. Nem gondol ő még egy csókon túl semmi többre, talán nem is tudja, mire lehet gondolni, mindössze olyan vonzó a közelség, hogy nehéz lenne most azt mondania, hogy „holnapig viszlát”. *
4465. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:18:04
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:18:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Mai érdeklődésére újult lelkesedéssel kezd bele a veszélyek körülírásába. Persze valójában nem sokkal többet tud Sárváros rejtelmeiről, mint a vedelő tündérekről vagy a csókolózásról. Neki is mások történetei (és képzelőereje) az elsődleges forrása a nagyvilágról. Viszont egész jól ért ahhoz, hogy a hallott történeteket kiszínezze – talán tényleg nem lenne olyan rossz kufár belőle. A következőket kicsit bizalmasabb hangon mondja, és végig úgy hangsúlyoz, mintha egy rémmesét mondana. *
– Azon a helyen gyűlik össze a város söpredéke. Azt nem tudom, mi történne veled – talán semmi, de hogy semmi jó, az is biztos. Azért meg felesleges kockáztatni az életedet. Sárvárosban megfordul mindenféle alak, de közös bennük, hogy mind a törvény ellensége, csak ezért lehet köztük valamiféle összefogás. Az biztos, hogy oda még a városőrök se nagyon merészkednek.
* Éles váltás ezután ami kettejük között történik, de úgy tűnik, egyiküknek sincs ellenére. Amikor ajkaik elválnak egymástól, még van lehetősége megcsodálni Mai szemeit. Kékjei valami eddig nem látott, különös módon sugároznak, amiből még Yvon is megérti, hogy valamit jól csinált. *
– Hát ezt megkaptam. Bár tény, én is kitalálhattam volna valami kegyes hazugságot ehelyett. * Már megint csak nevetni tud, ami persze nincs ellenére. Azért vannak ezek a boldog pillanatok, hogy kiélvezzék őket. Érzi Mai válaszában a lelkesedést, amikor a folytatásról esik szó, ez nagyban megkönnyíti a dolgát és növeli az önbizalmát. Tulajdonképpen ő sem ellenezné, ha most rögtön így is tennének, de ő sem akar túl sok lenni, ez csak természetes. Ha minden terv szerint alakul, holnap is bőven lesz idejük az ilyenekre… Vagyis inkább ma, mivel mint hamarosan számukra is kiderül, az éjszaka már a múlté. Nyilván, a fogadó állandóan meleg, színes világában nehezen tűnik fel az embernek, ha az egyik ablakon egy kis kora reggeli napfény is beszűrődik. Kiváltképp, ha ennyire leköti a vele szemben ülő. Yvont teljesen lekötik Mai szavai a könyvekről. Igaz, valószínűleg bármi másról is beszélhetne, az érdekesen hatna most a szájából.
A lány kérdésére viszont már nem is tud válaszolni, mert egy meglehetősen feltűnő alak vonzza magára a figyelmet. Sizpak, ha magasságával nem is, elegáns öltözékével és látszólagos magabiztosságával már puszta jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. Érkezése azonban nem önmagában meghatározó, hanem abban a kontextusban, hogy a fiú eddig meg volt róla győződve, hogy valamivel éjfél után járhat az idő. Viszont kimondottan furcsa lenne, ha valaki ilyenkor rendelne csirkesültet és mézsört. Lehetséges, de furcsa. Igaz, az sem mindennapi, hogy valaki meghívja a fél kocsmát egy-egy sörre, márpedig a nagylelkű tündér ezt teszi.
Yvon arca elvörösödik, de ahogy a helyiek mondanák: italt és pénzt nem utasítunk vissza. *
– Köszönjük. * Vet egy pillantást a jótevőjükre, és bár nem mondaná, hogy ezek után nem kíváncsi a fiatalúr indíttatásaira is, hirtelen tör rá a felismerés. *
– Te jó ég, már reggeledik! * Visszafordul Maihoz, aztán a sörre, amit most kaptak. Aztán vissza Maira. A gondolat, hogy már holnap van, valahogy józanítóan hat rá. Egyrészt tisztábbnak érzi a fejét, másrészt olyan álmosság jön rá, amit régen nem érzett. Nagyot ásít, megrázza a fejét, majd így szól: *
– Nagyon elrepült az idő, lassan ideje lenne ágyba menni. De még egy sör nem árthat meg, sőt! Ami engem illet, én próbálok minél több időt emberek között lenni, a könyvek nem igazán kötnek le. Néha csak úgy kinézek a piacra vagy a küzdőtérre gyakorolni. De talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a vívás nem az én szakterületem. Arra ott vannak a tapasztaltabb zsoldosok. Ó, és néha van, hogy csak teszek egy sétát a városban vagy akár a közeli erdőségekben. Sok érdekeset lehet ám látni, ha nyitott szemmel jársz a világban! És téged mi vonz még a könyvtárakon és a szökőkutakon kívül? * Utal vissza vigyorogva megismerkedésük helyszínére. *
* Mai érdeklődésére újult lelkesedéssel kezd bele a veszélyek körülírásába. Persze valójában nem sokkal többet tud Sárváros rejtelmeiről, mint a vedelő tündérekről vagy a csókolózásról. Neki is mások történetei (és képzelőereje) az elsődleges forrása a nagyvilágról. Viszont egész jól ért ahhoz, hogy a hallott történeteket kiszínezze – talán tényleg nem lenne olyan rossz kufár belőle. A következőket kicsit bizalmasabb hangon mondja, és végig úgy hangsúlyoz, mintha egy rémmesét mondana. *
– Azon a helyen gyűlik össze a város söpredéke. Azt nem tudom, mi történne veled – talán semmi, de hogy semmi jó, az is biztos. Azért meg felesleges kockáztatni az életedet. Sárvárosban megfordul mindenféle alak, de közös bennük, hogy mind a törvény ellensége, csak ezért lehet köztük valamiféle összefogás. Az biztos, hogy oda még a városőrök se nagyon merészkednek.
* Éles váltás ezután ami kettejük között történik, de úgy tűnik, egyiküknek sincs ellenére. Amikor ajkaik elválnak egymástól, még van lehetősége megcsodálni Mai szemeit. Kékjei valami eddig nem látott, különös módon sugároznak, amiből még Yvon is megérti, hogy valamit jól csinált. *
– Hát ezt megkaptam. Bár tény, én is kitalálhattam volna valami kegyes hazugságot ehelyett. * Már megint csak nevetni tud, ami persze nincs ellenére. Azért vannak ezek a boldog pillanatok, hogy kiélvezzék őket. Érzi Mai válaszában a lelkesedést, amikor a folytatásról esik szó, ez nagyban megkönnyíti a dolgát és növeli az önbizalmát. Tulajdonképpen ő sem ellenezné, ha most rögtön így is tennének, de ő sem akar túl sok lenni, ez csak természetes. Ha minden terv szerint alakul, holnap is bőven lesz idejük az ilyenekre… Vagyis inkább ma, mivel mint hamarosan számukra is kiderül, az éjszaka már a múlté. Nyilván, a fogadó állandóan meleg, színes világában nehezen tűnik fel az embernek, ha az egyik ablakon egy kis kora reggeli napfény is beszűrődik. Kiváltképp, ha ennyire leköti a vele szemben ülő. Yvont teljesen lekötik Mai szavai a könyvekről. Igaz, valószínűleg bármi másról is beszélhetne, az érdekesen hatna most a szájából.
A lány kérdésére viszont már nem is tud válaszolni, mert egy meglehetősen feltűnő alak vonzza magára a figyelmet. Sizpak, ha magasságával nem is, elegáns öltözékével és látszólagos magabiztosságával már puszta jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. Érkezése azonban nem önmagában meghatározó, hanem abban a kontextusban, hogy a fiú eddig meg volt róla győződve, hogy valamivel éjfél után járhat az idő. Viszont kimondottan furcsa lenne, ha valaki ilyenkor rendelne csirkesültet és mézsört. Lehetséges, de furcsa. Igaz, az sem mindennapi, hogy valaki meghívja a fél kocsmát egy-egy sörre, márpedig a nagylelkű tündér ezt teszi.
Yvon arca elvörösödik, de ahogy a helyiek mondanák: italt és pénzt nem utasítunk vissza. *
– Köszönjük. * Vet egy pillantást a jótevőjükre, és bár nem mondaná, hogy ezek után nem kíváncsi a fiatalúr indíttatásaira is, hirtelen tör rá a felismerés. *
– Te jó ég, már reggeledik! * Visszafordul Maihoz, aztán a sörre, amit most kaptak. Aztán vissza Maira. A gondolat, hogy már holnap van, valahogy józanítóan hat rá. Egyrészt tisztábbnak érzi a fejét, másrészt olyan álmosság jön rá, amit régen nem érzett. Nagyot ásít, megrázza a fejét, majd így szól: *
– Nagyon elrepült az idő, lassan ideje lenne ágyba menni. De még egy sör nem árthat meg, sőt! Ami engem illet, én próbálok minél több időt emberek között lenni, a könyvek nem igazán kötnek le. Néha csak úgy kinézek a piacra vagy a küzdőtérre gyakorolni. De talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a vívás nem az én szakterületem. Arra ott vannak a tapasztaltabb zsoldosok. Ó, és néha van, hogy csak teszek egy sétát a városban vagy akár a közeli erdőségekben. Sok érdekeset lehet ám látni, ha nyitott szemmel jársz a világban! És téged mi vonz még a könyvtárakon és a szökőkutakon kívül? * Utal vissza vigyorogva megismerkedésük helyszínére. *
4464. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:04:39
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:04:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Igyatok!//
*Addig lapozza azt a két oldalt, hogy el is fárad bele. Közbe egy felszolgáló nő vagy férfi lép oda. A mai világban nem lehet tudni.*
- Üdv üdv! Mi a legdrágább kaja?
*A kocsmáros meglepődik de azért csak kiböki.*
- Csirkesült uram. Kilenc arany.
~Kilenc arany? Hisz ez kész rablás!~
- Hozzad csak. Jó lesz. Aztán mi van inni. Valami kis gyenge és édes valamicske.
*A kocsmáros röviden gondolkodik majd mondja.*
- Mézsör.
*Hősünk megvakarja az állát és vigyorog.*
- No akkor hozzál nékem egyet.
*Majd gondolkodóba esik.*
//Megérkezés//
- Kettőt oda a gerléknek.
*Mutat a sötét hajú félvér lányra meg arra vörös hajú siheder fiú emberre. Kifizeti nekik is az egy-egy üveg mézsört.*
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
- Meg ott azoknak a setételf nőstényeknek is.
*Azokra is rámutat és kifizeti nekik is a három mézsört. Rájuk még vigyorog is huncut fejjel. Ha szeretik ha nem, ha kell nekik ha nem az aranyakat kiadta. Legrosszabb esetben a patkányok nyalják fel a padlóról. Odalöki elöször a 9 aranytallért a Csirkesültért. A mézsört is 36 aranytallérért Mézsörtet fizet. . *
*Addig lapozza azt a két oldalt, hogy el is fárad bele. Közbe egy felszolgáló nő vagy férfi lép oda. A mai világban nem lehet tudni.*
- Üdv üdv! Mi a legdrágább kaja?
*A kocsmáros meglepődik de azért csak kiböki.*
- Csirkesült uram. Kilenc arany.
~Kilenc arany? Hisz ez kész rablás!~
- Hozzad csak. Jó lesz. Aztán mi van inni. Valami kis gyenge és édes valamicske.
*A kocsmáros röviden gondolkodik majd mondja.*
- Mézsör.
*Hősünk megvakarja az állát és vigyorog.*
- No akkor hozzál nékem egyet.
*Majd gondolkodóba esik.*
//Megérkezés//
- Kettőt oda a gerléknek.
*Mutat a sötét hajú félvér lányra meg arra vörös hajú siheder fiú emberre. Kifizeti nekik is az egy-egy üveg mézsört.*
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
- Meg ott azoknak a setételf nőstényeknek is.
*Azokra is rámutat és kifizeti nekik is a három mézsört. Rájuk még vigyorog is huncut fejjel. Ha szeretik ha nem, ha kell nekik ha nem az aranyakat kiadta. Legrosszabb esetben a patkányok nyalják fel a padlóról. Odalöki elöször a 9 aranytallért a Csirkesültért.
A mézsört is 36 aranytallérért Mézsörtet fizet. . *
4463. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:33:01
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:33:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Még nem fél annyira, csak eljátszott a gondolattal, hogy ha többet inna nem emlékezne mindenre, ami itt és most elhangzik. Felfedezni azt egyedül is szeret, vagy inkább csak egyedül tud, de kecsegtető, hogy valaki más oldalán teheti ezt meg. Utoljára partner ebben egy kóbor állatka volt, aki némi ebéd reményében követte a város egyik sarkától, olyan... pár méterre. Jó persze nem minden percét töltötte egyedül az életben, ha nagyon összeszorította fogait, és eljátszotta, hogy neki bizony jó az otthonlét, akkor testvéreivel tudott egy keveset szórakozni, de az nagyjából abból telt, hogy a legszebb anyagot vásárolták meg, amiből valami szép ruhát varrtak és közben hallgathatta, hogy ki kivel házasodna, és melyik családba érdemes. Ugyan lázba nem hozta, de némi beszélgetésre és mások tapasztalatára szert tett. Ő még csak könyvet olvasott szép történetekről, de nem volt túl hihető, hogy egyszer csak valakiből hercegnő lesz és övé az udvar. Akikkel igazán szót tudott érteni azok az öregek voltak, akik néhány korsó után szívesen mesélték el, hogy mi történt velük a nagyvilágban, ami tán igaz sem volt. Mindenesetre csillogó szemekkel nézi Yvont és minden szava simogatja a lelkét, mert még csak megjátszania sem kell, hogy érdekli.*
- Miért, mi történhet ott? *Apró kérdés, de igazán érdekli, hogy mitől olyan félelmetes a hely. A rossznak van ezer oldala, nem tudja ez melyikhez köthető.
Ahogy kimondja a válaszát, nem kell sokáig várnia arra, hogy a másik ajkai az övére tapadjanak. Valójában sosem fordult még ilyen elő vele. A könyvei és testvérei beszámolói vannak csak, amire egy kicsit is adhat, de ez teljesen más. Bármit le lehet gyönyörűen írni, bárkit meg lehet hallgatni, aki szépen forgatja a szavakat, de átélni mindig más. Finoman, kissé félénken viszonozza a csókot és keres utat a másikhoz. Nem tudja, hogy a szíve mekkorákat dobban közben, mivel mintha teljesen megszűnt volna minden. Nem tudja, hogy ez az alkoholnak köszönhető, vagy az ébredező nő benne ami most végre kapott valami olyat, amire nem számított. Amikor ilyesmire gondolt, mindig csak a hencegő gazdagok jutottak eszébe, akikkel ezen túl kell esni valami jó életért cserébe. Ő ebben nevelkedett. És most itt van Yvon, aki a maga egyszerűségében olyan varázslatos számára, hogy belefeledkezik a pillanatba.
Puha ajkaival próbálja ízlelni a másikét, kutatva, hogyan is lehet sokkal jobb, mint ami már éppen eléggé jó. Amikor eltávolodnak szájaik egymástól, az résnyire tátva marad, és csak bámul bele a másik íriszeibe. Nagy szerencse, hogy a fiú megszólal és visszarángatja a valóságba. Alig hallja amit mond, de egy pislogással jelzi agyának, hogy ideje újraindulni. Ha most ez igazán megtörténne, minden kutatási alapját ki akarná dobni a kukába, mert bizony történnek megmagyarázhatatlan reakciók is. Vagy nem, de ehhez még tapasztalnia kell, ráadásul sokat. *
- Akkor olyan ízem van, mint neked? *Nevet fel ő is, bizonyára nagyon zavarban lenne, ha nem ütötte volna fejbe az a két pálinka. Pedig a borából még jócskán van, ahhoz nyúl, talán csak azért, hogy valamivel lefoglalja a kezét, amivel szíve szerint Yvon arcán simítana végig, hogy milyen is a bőre. De azért már mégis illik viselkedni.*
- Próbáljuk meg! *Nyugtatja, hogy a fiú szeretné még ezt folytatni, mert ő... nagyon.* - Tényleg nem volt rossz.
*Kissé jobban visszaereszkedik saját testébe, amikor megkérdezi, hogy miért is mennek a könyvtárba. De örül a kérdésnek akkor is, ha felbátorodott annyira, hogy nem is biztos, hogy beszélgetni akar, inkább csak gyakorolni az előző pár szép pillanatot.*
- Tudod kell egy hely, ahol utána nézhetek egy-két dolognak, de... onnan aztán sok mindent meg lehet tudni arról is, hogy hol is vagyok. Viszont az a könyvtár biztosan megvár, ha van amit fontosabb lenne megismernem. Nekem a könyvek a barátaim, azok mindig velem voltak. De most te érdekesebbnek tűnsz. *Harapja meg finoman alsó ajkát, közben kutatva a másik pillantásában, mert igazából ezt nem szerette volna mondani. Nem akar buta csitriként viselkedni, de a gátlásai jócskán oldottabbak, mint szoktak, viszont annyira azért jelen van fejben, hogy nem akarja elijeszteni a másikat azzal, hogy túl sok. Soha nem is engedhette meg magának, miért most lenne az a nap, amikor valaki érdekesnek tartja őt igazán?*
- Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a Mesterednek gürizel? *Próbál érdeklődni, de nem vár semmi igazán nagy dolgot, csak szeretné tudni, mi az ami leköti Yvont, ha neki a könyv a menedék, másnak biztosan van ami szintén fontos.*
*Még nem fél annyira, csak eljátszott a gondolattal, hogy ha többet inna nem emlékezne mindenre, ami itt és most elhangzik. Felfedezni azt egyedül is szeret, vagy inkább csak egyedül tud, de kecsegtető, hogy valaki más oldalán teheti ezt meg. Utoljára partner ebben egy kóbor állatka volt, aki némi ebéd reményében követte a város egyik sarkától, olyan... pár méterre. Jó persze nem minden percét töltötte egyedül az életben, ha nagyon összeszorította fogait, és eljátszotta, hogy neki bizony jó az otthonlét, akkor testvéreivel tudott egy keveset szórakozni, de az nagyjából abból telt, hogy a legszebb anyagot vásárolták meg, amiből valami szép ruhát varrtak és közben hallgathatta, hogy ki kivel házasodna, és melyik családba érdemes. Ugyan lázba nem hozta, de némi beszélgetésre és mások tapasztalatára szert tett. Ő még csak könyvet olvasott szép történetekről, de nem volt túl hihető, hogy egyszer csak valakiből hercegnő lesz és övé az udvar. Akikkel igazán szót tudott érteni azok az öregek voltak, akik néhány korsó után szívesen mesélték el, hogy mi történt velük a nagyvilágban, ami tán igaz sem volt. Mindenesetre csillogó szemekkel nézi Yvont és minden szava simogatja a lelkét, mert még csak megjátszania sem kell, hogy érdekli.*
- Miért, mi történhet ott? *Apró kérdés, de igazán érdekli, hogy mitől olyan félelmetes a hely. A rossznak van ezer oldala, nem tudja ez melyikhez köthető.
Ahogy kimondja a válaszát, nem kell sokáig várnia arra, hogy a másik ajkai az övére tapadjanak. Valójában sosem fordult még ilyen elő vele. A könyvei és testvérei beszámolói vannak csak, amire egy kicsit is adhat, de ez teljesen más. Bármit le lehet gyönyörűen írni, bárkit meg lehet hallgatni, aki szépen forgatja a szavakat, de átélni mindig más. Finoman, kissé félénken viszonozza a csókot és keres utat a másikhoz. Nem tudja, hogy a szíve mekkorákat dobban közben, mivel mintha teljesen megszűnt volna minden. Nem tudja, hogy ez az alkoholnak köszönhető, vagy az ébredező nő benne ami most végre kapott valami olyat, amire nem számított. Amikor ilyesmire gondolt, mindig csak a hencegő gazdagok jutottak eszébe, akikkel ezen túl kell esni valami jó életért cserébe. Ő ebben nevelkedett. És most itt van Yvon, aki a maga egyszerűségében olyan varázslatos számára, hogy belefeledkezik a pillanatba.
Puha ajkaival próbálja ízlelni a másikét, kutatva, hogyan is lehet sokkal jobb, mint ami már éppen eléggé jó. Amikor eltávolodnak szájaik egymástól, az résnyire tátva marad, és csak bámul bele a másik íriszeibe. Nagy szerencse, hogy a fiú megszólal és visszarángatja a valóságba. Alig hallja amit mond, de egy pislogással jelzi agyának, hogy ideje újraindulni. Ha most ez igazán megtörténne, minden kutatási alapját ki akarná dobni a kukába, mert bizony történnek megmagyarázhatatlan reakciók is. Vagy nem, de ehhez még tapasztalnia kell, ráadásul sokat. *
- Akkor olyan ízem van, mint neked? *Nevet fel ő is, bizonyára nagyon zavarban lenne, ha nem ütötte volna fejbe az a két pálinka. Pedig a borából még jócskán van, ahhoz nyúl, talán csak azért, hogy valamivel lefoglalja a kezét, amivel szíve szerint Yvon arcán simítana végig, hogy milyen is a bőre. De azért már mégis illik viselkedni.*
- Próbáljuk meg! *Nyugtatja, hogy a fiú szeretné még ezt folytatni, mert ő... nagyon.* - Tényleg nem volt rossz.
*Kissé jobban visszaereszkedik saját testébe, amikor megkérdezi, hogy miért is mennek a könyvtárba. De örül a kérdésnek akkor is, ha felbátorodott annyira, hogy nem is biztos, hogy beszélgetni akar, inkább csak gyakorolni az előző pár szép pillanatot.*
- Tudod kell egy hely, ahol utána nézhetek egy-két dolognak, de... onnan aztán sok mindent meg lehet tudni arról is, hogy hol is vagyok. Viszont az a könyvtár biztosan megvár, ha van amit fontosabb lenne megismernem. Nekem a könyvek a barátaim, azok mindig velem voltak. De most te érdekesebbnek tűnsz. *Harapja meg finoman alsó ajkát, közben kutatva a másik pillantásában, mert igazából ezt nem szerette volna mondani. Nem akar buta csitriként viselkedni, de a gátlásai jócskán oldottabbak, mint szoktak, viszont annyira azért jelen van fejben, hogy nem akarja elijeszteni a másikat azzal, hogy túl sok. Soha nem is engedhette meg magának, miért most lenne az a nap, amikor valaki érdekesnek tartja őt igazán?*
- Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a Mesterednek gürizel? *Próbál érdeklődni, de nem vár semmi igazán nagy dolgot, csak szeretné tudni, mi az ami leköti Yvont, ha neki a könyv a menedék, másnak biztosan van ami szintén fontos.*
4462. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:15:47
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:15:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Legigazából valamit le kék gurítani a Pegába mán mielőtt megváltja a világot. Erre inni kell hősünknek. Nem mellesleg valamire való semmirekellőket ott is tud toborozni. Ezt rövid úton meg is beszélte magába úgyhogy lohol is a Pegába. A drága jószág csahogva várja a csonthíd másik végén. Megbuksizza aztán felmászik a szőrén. A nyerget megülve már úszik is a levegőben a hírhedt kocsma felé.*
- Félre az útból!
*Néhány paraszt ott lődörög a romok közepén, de szép szóra szétrebbennek főleg, hogy Mando vonyít egyet.*
- Pega pega gyere már, söröcske csússzál le a torkomon már!
*Dalolva csaholva robog át a piactéren mindenféle kalmárságot mellőzve.*
- Félre bolondok!
*A jó nép megint az útjában persze. Hol máshol, ha nem a piactéren. Noszogatásra azért ők is félrelépnek. Egy vízköpőnyire már ott is van. Leszáll a jószágról, kint megköti és hősünk becaplat a Pegába.*
- Üdv néktet!
*Illik köszönni főleg, ha nemes tündérről van szó. Majd a lendülettel be is vágja maga mögött az ajtót.*
- Korcsmáros adj innom!
*A kedvenc helyére huppan és nyálazni kezdi az étlapot mit is egyen ma.*
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.14 20:17:25
- Félre az útból!
*Néhány paraszt ott lődörög a romok közepén, de szép szóra szétrebbennek főleg, hogy Mando vonyít egyet.*
- Pega pega gyere már, söröcske csússzál le a torkomon már!
*Dalolva csaholva robog át a piactéren mindenféle kalmárságot mellőzve.*
- Félre bolondok!
*A jó nép megint az útjában persze. Hol máshol, ha nem a piactéren. Noszogatásra azért ők is félrelépnek. Egy vízköpőnyire már ott is van. Leszáll a jószágról, kint megköti és hősünk becaplat a Pegába.*
- Üdv néktet!
*Illik köszönni főleg, ha nemes tündérről van szó. Majd a lendülettel be is vágja maga mögött az ajtót.*
- Korcsmáros adj innom!
*A kedvenc helyére huppan és nyálazni kezdi az étlapot mit is egyen ma.*
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.14 20:17:25
4461. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 19:46:04
Üzenet elküldve: 2023-11-14 19:46:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
– Így van. Szerencsére a felfedezést nem lehet elsietni. Habár vannak a városnak olyan részei, ahová jobb, ha nem mész egyedül… Igazából jobb, ha egyáltalán nem mész Sárváros közelébe. Holnap majd azt is megmutatom, de egyelőre elég, ha annyit tudsz, hogy ha látsz egy meredélyt, annak ne menj a túloldalára. Nem nehéz eltéveszteni, mert csak egy ilyen meredély van a világon… Vagyis Artheniorban biztosan. * Neki is feltűnik, mennyit beszél feleslegesen. Ha minden igaz, holnap ha nem is együtt ébrednek, de együtt mennek a könyvtárba. Útközben is bőven elég lenne a fontosabb dolgokat megosztania a városról.
~ Most már mindegy, legfeljebb holnap újra elmondom. Még, ha nem is szeretem ismételni magamat. ~
A beszélgetés nem áll meg és hála az égnek vagy Mai megérzésének, nem is ragad le Yvon hátterénél.
Persze a fiú számára sem egyszerű ilyet kérdezni – ha így lenne, nem is kellett volna kérdeznie, csak cselekednie. Hirtelen úgy érzi, minden, ami ezelőtt történt, lényegtelenné válik. Persze ez nem a beszélgetésüket minősíti, hanem a csókot. Ami a fiút illeti, nincs lenyűgöző tapasztalata a dologban – leszámítva egy szájrapuszit, amit még tízévesen kapott egy lánytól. Ugyanakkor úgy képzeli, hogy Mai sem olyan jártas a dologban. Noha erre nem tudja, miből következtetett, de legalább emiatt sem aggódik sokat. Csak hagyja, hogy kibontakozzon a dolog – annyira csak nem lehet bonyolult összeérintenie ajkait a lányéval, aztán nyelvével megkeresni a másikét. Valahogy így is tesz. Elsőként meglepődik, hogy milyen puha és meleg az, amit érez, de aztán végleg elengedi magát. Nem tudja, mennyi idő telik el, de ez nagyban függ a lánytól is. *
– Nem volt rossz. * Töri meg mielőbb a csendet röviden elvigyorodva. Első gondolata, hogy vajon józanul is beleegyezett volna Mai. Ezt most nem fogja tudni kideríteni, de mégis megpróbál puhatolózni. *
– Nem volt rossz, habár csak az alkohol ízét éreztem. Holnap újra meg kéne próbálnunk. * Újra felnevet. Persze azt is megérti, ha a lány még nem áll készen ilyen ígéretekkel előrukkolni. Viszont az este még nem ért véget, úgyhogy feldob egy újabb témát. *
– Bocsáss meg, lehet, hogy csak az én emlékezetem hagy ki az italtól… De miért is megyünk holnap a könyvtárba? Mit keresel?
– Így van. Szerencsére a felfedezést nem lehet elsietni. Habár vannak a városnak olyan részei, ahová jobb, ha nem mész egyedül… Igazából jobb, ha egyáltalán nem mész Sárváros közelébe. Holnap majd azt is megmutatom, de egyelőre elég, ha annyit tudsz, hogy ha látsz egy meredélyt, annak ne menj a túloldalára. Nem nehéz eltéveszteni, mert csak egy ilyen meredély van a világon… Vagyis Artheniorban biztosan. * Neki is feltűnik, mennyit beszél feleslegesen. Ha minden igaz, holnap ha nem is együtt ébrednek, de együtt mennek a könyvtárba. Útközben is bőven elég lenne a fontosabb dolgokat megosztania a városról.
~ Most már mindegy, legfeljebb holnap újra elmondom. Még, ha nem is szeretem ismételni magamat. ~
A beszélgetés nem áll meg és hála az égnek vagy Mai megérzésének, nem is ragad le Yvon hátterénél.
Persze a fiú számára sem egyszerű ilyet kérdezni – ha így lenne, nem is kellett volna kérdeznie, csak cselekednie. Hirtelen úgy érzi, minden, ami ezelőtt történt, lényegtelenné válik. Persze ez nem a beszélgetésüket minősíti, hanem a csókot. Ami a fiút illeti, nincs lenyűgöző tapasztalata a dologban – leszámítva egy szájrapuszit, amit még tízévesen kapott egy lánytól. Ugyanakkor úgy képzeli, hogy Mai sem olyan jártas a dologban. Noha erre nem tudja, miből következtetett, de legalább emiatt sem aggódik sokat. Csak hagyja, hogy kibontakozzon a dolog – annyira csak nem lehet bonyolult összeérintenie ajkait a lányéval, aztán nyelvével megkeresni a másikét. Valahogy így is tesz. Elsőként meglepődik, hogy milyen puha és meleg az, amit érez, de aztán végleg elengedi magát. Nem tudja, mennyi idő telik el, de ez nagyban függ a lánytól is. *
– Nem volt rossz. * Töri meg mielőbb a csendet röviden elvigyorodva. Első gondolata, hogy vajon józanul is beleegyezett volna Mai. Ezt most nem fogja tudni kideríteni, de mégis megpróbál puhatolózni. *
– Nem volt rossz, habár csak az alkohol ízét éreztem. Holnap újra meg kéne próbálnunk. * Újra felnevet. Persze azt is megérti, ha a lány még nem áll készen ilyen ígéretekkel előrukkolni. Viszont az este még nem ért véget, úgyhogy feldob egy újabb témát. *
– Bocsáss meg, lehet, hogy csak az én emlékezetem hagy ki az italtól… De miért is megyünk holnap a könyvtárba? Mit keresel?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436