Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:47:55
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:47:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, a terv egyelőre sikeres, a kissé részeges, de még egyenesen is tökéletesen járni képes Grilaz baljával Rlillába karol, és alig egy lépésnyire sétál el a rezzenéstelen Rigó válla mellett. Kis csapatukat az emeletre vezeti, ahol már kivett korábban egy szobát. A fogadós is vet rájuk egy pillantást, mikor elhaladnak előtte, de csak rosszallóan csóválja a fejét.
Csak a lépcső okoz egy kis bizonytalanságot az ősz lovag számára, félig a korlátba kapaszkodva, félig a lány támogatásával, de oda is felér. A szobája már régóta ugyanaz, megjegyezte. Rácsap a kilincsre, és kinyitja, majd, ha beléptek, bezárja maguk után az ajtót. Nem különbözik a többitől, van benne ágy, egy nagy szekrény, két kicsi, egy asztal meg egy szék. A fickó kicsit piheg, lerogy az ágy szélére, és megdörgöli arcát.*
- Nem értem… Nem is ittam annyit… *Motyogja kissé csodálkozva, de aztán csak megrázza a fejét. Hirtelen észbe kap, papírt és pennát ragad, és vadul elkezd firkálni.* Persze, vetkőzz csak, kincsem. *Szól hátra vidáman Rlillának, aki, látja, nem tétovázik.* Mennyire vagytok zajosak? A fogadósnak már így is a bögyében vagyok. *Nevet ismét, elfúló hangon. Közben tolla vadul szántja a papírt, és a végeredményt Nimral kezébe nyomja, de úgy, hogy ha akarja, Rlilla is láthassa. Egy térkép az, a Szántóföldeken egy közeli tanyához vezet, és valami különös helyiségekről ír, közvetlenül az tanya épülete alatt.
Grilaz ezután közelebb lép, és hacsak nem akadályozzák benne, hátulról gyengéden átöleli Rlillát. Nadrágján érezhető, hogy tetszik neki, amit lát, a lány füléhez hajol, úgy leheli bele hadarva.*
- A törpe az, ott él, tűzmágus, meg kell állítani, vagy a város égni fog. Mondjátok, hogy én mondtam, mondjátok, hogy Grilaz… *A többit már nem nagyon lehet érteni. A lányok láthatják, hogy a férfi jobb karján egy aprócska, friss vágás éktelenkedik, színe zöldes, felülete gyulladt. Rigó alapos munkát végzett. És ha ez nem elég, a fickó köhög is egyet: Rlilla meztelen vállán, hátán vércseppek jelennek meg.*
- Feláll, látod? Meg… meghempergek anyáddal a túlvilágon, Lohris! *Nyöszörgi utolsó erejével, és elengedve a lányt térdre zuhan, majd holtan esik össze a padlón. Hogy beteljesítette-e utolsó szavait, azt már ezen a világon senki nem fogja megtudni. A lányoknak csak azt kéne kitalálni, az eseményének fényében hogyan tovább – hogy a lehető legkevésbé sodorják magukat bajba.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 15:50:19
//Rlilla, Nimral//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, a terv egyelőre sikeres, a kissé részeges, de még egyenesen is tökéletesen járni képes Grilaz baljával Rlillába karol, és alig egy lépésnyire sétál el a rezzenéstelen Rigó válla mellett. Kis csapatukat az emeletre vezeti, ahol már kivett korábban egy szobát. A fogadós is vet rájuk egy pillantást, mikor elhaladnak előtte, de csak rosszallóan csóválja a fejét.
Csak a lépcső okoz egy kis bizonytalanságot az ősz lovag számára, félig a korlátba kapaszkodva, félig a lány támogatásával, de oda is felér. A szobája már régóta ugyanaz, megjegyezte. Rácsap a kilincsre, és kinyitja, majd, ha beléptek, bezárja maguk után az ajtót. Nem különbözik a többitől, van benne ágy, egy nagy szekrény, két kicsi, egy asztal meg egy szék. A fickó kicsit piheg, lerogy az ágy szélére, és megdörgöli arcát.*
- Nem értem… Nem is ittam annyit… *Motyogja kissé csodálkozva, de aztán csak megrázza a fejét. Hirtelen észbe kap, papírt és pennát ragad, és vadul elkezd firkálni.* Persze, vetkőzz csak, kincsem. *Szól hátra vidáman Rlillának, aki, látja, nem tétovázik.* Mennyire vagytok zajosak? A fogadósnak már így is a bögyében vagyok. *Nevet ismét, elfúló hangon. Közben tolla vadul szántja a papírt, és a végeredményt Nimral kezébe nyomja, de úgy, hogy ha akarja, Rlilla is láthassa. Egy térkép az, a Szántóföldeken egy közeli tanyához vezet, és valami különös helyiségekről ír, közvetlenül az tanya épülete alatt.
Grilaz ezután közelebb lép, és hacsak nem akadályozzák benne, hátulról gyengéden átöleli Rlillát. Nadrágján érezhető, hogy tetszik neki, amit lát, a lány füléhez hajol, úgy leheli bele hadarva.*
- A törpe az, ott él, tűzmágus, meg kell állítani, vagy a város égni fog. Mondjátok, hogy én mondtam, mondjátok, hogy Grilaz… *A többit már nem nagyon lehet érteni. A lányok láthatják, hogy a férfi jobb karján egy aprócska, friss vágás éktelenkedik, színe zöldes, felülete gyulladt. Rigó alapos munkát végzett. És ha ez nem elég, a fickó köhög is egyet: Rlilla meztelen vállán, hátán vércseppek jelennek meg.*
- Feláll, látod? Meg… meghempergek anyáddal a túlvilágon, Lohris! *Nyöszörgi utolsó erejével, és elengedve a lányt térdre zuhan, majd holtan esik össze a padlón. Hogy beteljesítette-e utolsó szavait, azt már ezen a világon senki nem fogja megtudni. A lányoknak csak azt kéne kitalálni, az eseményének fényében hogyan tovább – hogy a lehető legkevésbé sodorják magukat bajba.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 15:50:19
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:40:00
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:40:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vér a sebben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Frädricus nem egyszerű ember, ha Ysanee nem lenne nyugodt és türelmes fajta, bizonyára már a haját tépné a férfi szeszélyességétől. Hol sértett, hol mogorva, hol zárkózott, hol kacérkodó... ki tudja ezt követni, főleg részegen. Most, hogy közel hajol a tolvajhoz, megint egészen úgy tűnik, tetszelegni próbál, de az istenek a megmondhatói mi jár a kis tudós fejében.
A közeledéstől nem húzódik el, csak elmosolyodik, a másik kérdését hallva azonban drámaian felsóhajt.*
-Ugye nem gondolja kedves Frädricus, hogy csupán az Ön szórakoztatására találok ki történeteket?
*Emeli meg szemöldökét dölyfösen*
-Ha ez lenne a célom, biztos lehet benne, hogy nem fecsérelném az időm ilyesféle ostobaságra. Elég lenne megszabadulnom a ruháimtól.
*Varázsolódik ismét szemtelen vigyor képére, s az elviccelt állásajánlatra is ekképp reagál. Persze akár meg is sértődhetne, de több kell ahhoz, hogy megbántsa valaki, a tudóssal ellentétben ilyen szempontból nagyobb az ingerküszöbe.*
-Nem, hála az isteneknek.
*Felel a rendkívül furcsa kérdésre. Időközben teljesen megfeledkezett azokról, akikkel idejött, noha minden bizonnyal a kis részeg társaság már réges-rég elhúzott a Pegazus elől. Különleges csokoládéja is elfeledve pihen zsebében, alaposan becsomagolva, s minden bizonnyal jócskán megolvadva, ez pedig a későbbiekben még bosszúságot fog okozni neki.
Hogy miért van még itt, miközben ittasan mókából kifundált gyerekes terve már régen kiment a fejéből? Kicsit szórakoztatja asztaltársa, talán éppen a furcsasága miatt. A normális emberek többnyire unalmasak.*
-Elképzelte igaz-e?
*Somolyog visszautalva az imént neki szánt kérdésre, miközben végigpillant a férfin.*
-Vörös lány volt, nagy fehér keblekkel és igencsak fürge nyelvvel.
*Részletezi az asztalra könyökölve, arcát támasztva, merengő képet vágva, ahogy az utolsó szavakat lassan kiejti, ám hamar kuncogásba fordul a dolog.*
-Mire gondol most?
*Teszi fel a saját kérdését végül pajkosan alsó ajkába harapva*
//Vér a sebben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Frädricus nem egyszerű ember, ha Ysanee nem lenne nyugodt és türelmes fajta, bizonyára már a haját tépné a férfi szeszélyességétől. Hol sértett, hol mogorva, hol zárkózott, hol kacérkodó... ki tudja ezt követni, főleg részegen. Most, hogy közel hajol a tolvajhoz, megint egészen úgy tűnik, tetszelegni próbál, de az istenek a megmondhatói mi jár a kis tudós fejében.
A közeledéstől nem húzódik el, csak elmosolyodik, a másik kérdését hallva azonban drámaian felsóhajt.*
-Ugye nem gondolja kedves Frädricus, hogy csupán az Ön szórakoztatására találok ki történeteket?
*Emeli meg szemöldökét dölyfösen*
-Ha ez lenne a célom, biztos lehet benne, hogy nem fecsérelném az időm ilyesféle ostobaságra. Elég lenne megszabadulnom a ruháimtól.
*Varázsolódik ismét szemtelen vigyor képére, s az elviccelt állásajánlatra is ekképp reagál. Persze akár meg is sértődhetne, de több kell ahhoz, hogy megbántsa valaki, a tudóssal ellentétben ilyen szempontból nagyobb az ingerküszöbe.*
-Nem, hála az isteneknek.
*Felel a rendkívül furcsa kérdésre. Időközben teljesen megfeledkezett azokról, akikkel idejött, noha minden bizonnyal a kis részeg társaság már réges-rég elhúzott a Pegazus elől. Különleges csokoládéja is elfeledve pihen zsebében, alaposan becsomagolva, s minden bizonnyal jócskán megolvadva, ez pedig a későbbiekben még bosszúságot fog okozni neki.
Hogy miért van még itt, miközben ittasan mókából kifundált gyerekes terve már régen kiment a fejéből? Kicsit szórakoztatja asztaltársa, talán éppen a furcsasága miatt. A normális emberek többnyire unalmasak.*
-Elképzelte igaz-e?
*Somolyog visszautalva az imént neki szánt kérdésre, miközben végigpillant a férfin.*
-Vörös lány volt, nagy fehér keblekkel és igencsak fürge nyelvvel.
*Részletezi az asztalra könyökölve, arcát támasztva, merengő képet vágva, ahogy az utolsó szavakat lassan kiejti, ám hamar kuncogásba fordul a dolog.*
-Mire gondol most?
*Teszi fel a saját kérdését végül pajkosan alsó ajkába harapva*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-24 13:54:21
Üzenet elküldve: 2020-03-24 13:54:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zanhorn, Hagarr, Lluthery//
*Kezdi felfogni, hogy nem egy késdobáló szintű kocsmában van, még a vegyes társaság ellenére sem. Bizony, a látszat csal, s még az ő tapasztalt szemeit is megtévesztette. Talán sokkalta jobban is, mint kellene. Hiszen tekintete bár a pultnál ülő urakra réved, füle azonban minden beszédfoszlányt is meghal, még ha nem is a legtisztábban. Ebből pedig gyorsan világossá válik számára, hogy tanácsadás terén olykor a legnagyobb fickót kell megkérdezni. De nem búslakodik, hiszen első látásra, mintegy szimpátia alapján döntött. Most már változtatni nem fog.
A barátságos fogadtatásra mélyen meghajol. Először Lluthery, majd Zanhorn felé.*
- Köszönöm, hogy válaszra méltatnak engem, aki bizonyosan egy vadidegennek tűnök a maguk nevében. Hagarr egyébiránt a nevem, Kotyvasztó Hagarr. *hajol meg újfent.*
- Nem szeretném hosszasan zavarni a tisztelt urakat. Csupáncsak némi útmutatásra volna szükségem. Bizonyos okoknál fogva, amivel nem terhelném a jó urakat, ott kellett hagynom tanyámat és a gazdaságot. Élni azonban csak pénzből lehet, így igazából olyan tisztességes munkáltatót keresnék, amely alkalmazni tudna egy magamfajta dolgos, de már nem fiatal személyt. *beszédéből kiérződik, hogy nem egyszerű paraszt lehet, de legalábbis egy olyan, amely némi műveltségre szert tett*
*Kezdi felfogni, hogy nem egy késdobáló szintű kocsmában van, még a vegyes társaság ellenére sem. Bizony, a látszat csal, s még az ő tapasztalt szemeit is megtévesztette. Talán sokkalta jobban is, mint kellene. Hiszen tekintete bár a pultnál ülő urakra réved, füle azonban minden beszédfoszlányt is meghal, még ha nem is a legtisztábban. Ebből pedig gyorsan világossá válik számára, hogy tanácsadás terén olykor a legnagyobb fickót kell megkérdezni. De nem búslakodik, hiszen első látásra, mintegy szimpátia alapján döntött. Most már változtatni nem fog.
A barátságos fogadtatásra mélyen meghajol. Először Lluthery, majd Zanhorn felé.*
- Köszönöm, hogy válaszra méltatnak engem, aki bizonyosan egy vadidegennek tűnök a maguk nevében. Hagarr egyébiránt a nevem, Kotyvasztó Hagarr. *hajol meg újfent.*
- Nem szeretném hosszasan zavarni a tisztelt urakat. Csupáncsak némi útmutatásra volna szükségem. Bizonyos okoknál fogva, amivel nem terhelném a jó urakat, ott kellett hagynom tanyámat és a gazdaságot. Élni azonban csak pénzből lehet, így igazából olyan tisztességes munkáltatót keresnék, amely alkalmazni tudna egy magamfajta dolgos, de már nem fiatal személyt. *beszédéből kiérződik, hogy nem egyszerű paraszt lehet, de legalábbis egy olyan, amely némi műveltségre szert tett*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-24 03:59:24
Üzenet elküldve: 2020-03-24 03:59:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony, bizony most határozottan úgy érzi, hogy nyeregben van, s egyhamar nem is kell leszállnia a magas lóról. Övé a fölény, ez számára nem kétséges. Ritka az ilyen jó partner, ahol meg kell küzdeni ezért a jogért, s az a küzdelem ennyire szórakoztató és kedvére való. Mindig is jobban preferálta az efféle férfi társaságot a nőinél, hisz ilyen mulattató és élvezetes háborút csak a két ellenkező nem képviselői tudnak vívni. A női szájharc csak unalmas hajcibálással és vérigsértettséggel végződne, míg a Krellel való párbaj életének egyik legszórakoztatóbb elfoglaltsága. Főleg, hogy úgy néz ki mind a ketten tisztában vannak azzal, hogy a másik csak humorfalatokkal dobálódzik, semmi nem sértés, bántás a másik részéről. Idegennel pedig ilyen szabadon tréfálkozni igen nagy kincs a lány számára.
Főleg, hogy hatalmas feladat elé állítja őt Krell egy két megjegyzésével, aminél tekeregnie kell a fogaskerekeknek abban a barna kis buksiban, hogy megfelelően tudjon visszavágni. Persze, mint jelen esetben is azért megadatik a helyzet, amikor a tipikus köpni-nyelni alig tud szituáció mutatkozik.
A mély meggondolás és az ismételt zavar miatt nem is jön egyből ki hang a torkán. Pár hosszú pillanatba beletelik míg szépen sorjában jelentkeznek a zavarba jövetel tünetei. Tágra nyílnak a szemei, ajkait is kissé elképedve nyitja el, valamint jön az érzés, hogy a vér indul is útjára, hogy ismét pírba borítsa a kreol színű arcot. De az utolsót még idejében fékezi meg kissé, így csak füle hegye pompázik szinte vérvörösben.*
- Ha fennáll, akkor le kell lohasztani.
*Jegyzi meg végül tudományosan, mint aki most vizsgázik ápolóként, de hangjából most eltűnt az eddig hangsúlyos magabiztosság.*
- De szerencsére ez nem az én problémám.
*Mosolyodik el bájosan, ahogy kicsit visszanyeri régi önmagát, de elérkezettnek látja az időt, hogy lepattanjon a nyeregről.*
- A csomag valószínűleg megragad itt egy ideig. A fogadó szimpatikus, lehet, hogy leteteti magát az egyik szobában.
*Tűnődik is el komolyabban. Nagyjából tényleg ilyesmi volt a terv. Amíg nem találja ki, hogyan tovább és merre, addig valószínűleg a fogadó egyik szobáját bérli ki magának. Persze már csak akkor, ha Krell ráunt a társaságára. Amíg ez nem történik meg addig biztosan nem fog önszántából nyugovóra térni.
Valahogy felszabadultnak érzi magát. A fáradtsága is tova szállt. A kalap alatt megvillanó, vonzó, szinte rabul ejtő méregzöld szemek maradásra kényszerítik. A kétértelmű párbeszédük, a titokzatos küllem, a jóvágású arc kicsit talán jobban elvarázsolta a kelleténél. Időnként el is kalandozik a vörös színű ing alá, ami számára szokatlan képzelgéseket szül. Valami most olyan furcsa, annyira más, mint egy egyszerű, hétköznapinak titulált iszogatás két ismerkedő között. Ez pedig nagy, kissé talán ijesztő előrelépés egy olyan lány számára, aki férfi társaságra mélyebben még nem is tekintett, s most is csak biztonságos távolságból mer.
Szerencsére Mydaw tökéletes alanya annak, hogy gondolatait hamar más vizekre terelje, így megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor már a kis vörös a téma.*
- Könnyen meg lehet vesztegetni kajával, így a hűsége miatt nem aggódom.
*Kuncog fel halkan, majd végigsimít az említett hátán, ahogy az a nyakból átköltözik a vászonnadrágos ölbe. Közben még azért egy halk cincogást megejt, szinte rögtön a bundáját dicsérő szavak után, mintha értve a dolgokat köszönetet mondott volna. Azután pedig ismét csak az elégedett szuszogással hallattatja, hogy ő még itt van.*
- Farkasnak nem vagy elég meggyőzően vérszomjas. Vagyis egyelőre nem tűnsz annak. De ki tudja, hogy nem e épp azon jár az eszed, hogy mikor harapd át a torkom.
*Kacsint is pajkosan a férfira, majd kissé komorabban boncolgatja tovább a témát.*
- Nem jó az. Vagyis én nem szeretem. Szép és jó, hogy Felsége itt van nekem, de, hiába szépítjük, ő csak egy menyét. Hiába állok vele szóba az undok sosem válaszol.
*Mosolyodik el halványan, de a mosoly mögött most először kicsit megcsillan a magány sötét sugara. Mióta maga mögött hagyta az otthont huzamosabb ideig senki társaságát nem tudhatta a magáénak. Több volt az egyedül töltött idő, amibe kissé belefásult. A hosszú, megtett utak egy jó szó nélkül, magányos szabad ég alatti, vagy fogadói éjszakák és étkezések. Szép és jó Myd társasága, de akkor sem elég. Nem mérhető fel egyetlen egy emberi kapcsolat formájával sem. Az érzéssel, hogy valakihez tartozik.*
- De legalább most melletted sziporkázhatok.
*Ezzel el is tűnik az a kis komorság, ami beárnyékolta az eddigi felhőtlen hangulatot, így ismét kedélyesebben cseverészhet tovább.*
- És mit csinálsz így egyedül? Azért csak unalmas. Bár gondolom néha felpezsdíted magad egy-egy pohár jó borral, szép nő vagy nők társaságával, hagyod, hogy egy jeles alkalom elérkeztével egy tarkabarka "ajándék" az idegeidre menjen.
*Ismét felhúzza álarcnak a pajkos vigyort, remélve, hogy leplezi azt a furcsa érzést, ami kiülni készül az arcára is, ahogy a nőket emlegeti. Reméli hamarabb sikerül elrejtenie ezt arcáról, mert igencsak gyorsan tör utat magának a gyomra tájékától, felbizseregve a gerincén, hogy aztán a szép nő, esetlegesen nők emlegetése után undok grimaszként el is terüljön a bájos pofin. Már csak arra kéne rájönnie, hogy mi ez a kellemetlenül uralkodó érzés. Valahol már, mintha hallott volna róla. Talán ez a féltékenység?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony, bizony most határozottan úgy érzi, hogy nyeregben van, s egyhamar nem is kell leszállnia a magas lóról. Övé a fölény, ez számára nem kétséges. Ritka az ilyen jó partner, ahol meg kell küzdeni ezért a jogért, s az a küzdelem ennyire szórakoztató és kedvére való. Mindig is jobban preferálta az efféle férfi társaságot a nőinél, hisz ilyen mulattató és élvezetes háborút csak a két ellenkező nem képviselői tudnak vívni. A női szájharc csak unalmas hajcibálással és vérigsértettséggel végződne, míg a Krellel való párbaj életének egyik legszórakoztatóbb elfoglaltsága. Főleg, hogy úgy néz ki mind a ketten tisztában vannak azzal, hogy a másik csak humorfalatokkal dobálódzik, semmi nem sértés, bántás a másik részéről. Idegennel pedig ilyen szabadon tréfálkozni igen nagy kincs a lány számára.
Főleg, hogy hatalmas feladat elé állítja őt Krell egy két megjegyzésével, aminél tekeregnie kell a fogaskerekeknek abban a barna kis buksiban, hogy megfelelően tudjon visszavágni. Persze, mint jelen esetben is azért megadatik a helyzet, amikor a tipikus köpni-nyelni alig tud szituáció mutatkozik.
A mély meggondolás és az ismételt zavar miatt nem is jön egyből ki hang a torkán. Pár hosszú pillanatba beletelik míg szépen sorjában jelentkeznek a zavarba jövetel tünetei. Tágra nyílnak a szemei, ajkait is kissé elképedve nyitja el, valamint jön az érzés, hogy a vér indul is útjára, hogy ismét pírba borítsa a kreol színű arcot. De az utolsót még idejében fékezi meg kissé, így csak füle hegye pompázik szinte vérvörösben.*
- Ha fennáll, akkor le kell lohasztani.
*Jegyzi meg végül tudományosan, mint aki most vizsgázik ápolóként, de hangjából most eltűnt az eddig hangsúlyos magabiztosság.*
- De szerencsére ez nem az én problémám.
*Mosolyodik el bájosan, ahogy kicsit visszanyeri régi önmagát, de elérkezettnek látja az időt, hogy lepattanjon a nyeregről.*
- A csomag valószínűleg megragad itt egy ideig. A fogadó szimpatikus, lehet, hogy leteteti magát az egyik szobában.
*Tűnődik is el komolyabban. Nagyjából tényleg ilyesmi volt a terv. Amíg nem találja ki, hogyan tovább és merre, addig valószínűleg a fogadó egyik szobáját bérli ki magának. Persze már csak akkor, ha Krell ráunt a társaságára. Amíg ez nem történik meg addig biztosan nem fog önszántából nyugovóra térni.
Valahogy felszabadultnak érzi magát. A fáradtsága is tova szállt. A kalap alatt megvillanó, vonzó, szinte rabul ejtő méregzöld szemek maradásra kényszerítik. A kétértelmű párbeszédük, a titokzatos küllem, a jóvágású arc kicsit talán jobban elvarázsolta a kelleténél. Időnként el is kalandozik a vörös színű ing alá, ami számára szokatlan képzelgéseket szül. Valami most olyan furcsa, annyira más, mint egy egyszerű, hétköznapinak titulált iszogatás két ismerkedő között. Ez pedig nagy, kissé talán ijesztő előrelépés egy olyan lány számára, aki férfi társaságra mélyebben még nem is tekintett, s most is csak biztonságos távolságból mer.
Szerencsére Mydaw tökéletes alanya annak, hogy gondolatait hamar más vizekre terelje, így megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor már a kis vörös a téma.*
- Könnyen meg lehet vesztegetni kajával, így a hűsége miatt nem aggódom.
*Kuncog fel halkan, majd végigsimít az említett hátán, ahogy az a nyakból átköltözik a vászonnadrágos ölbe. Közben még azért egy halk cincogást megejt, szinte rögtön a bundáját dicsérő szavak után, mintha értve a dolgokat köszönetet mondott volna. Azután pedig ismét csak az elégedett szuszogással hallattatja, hogy ő még itt van.*
- Farkasnak nem vagy elég meggyőzően vérszomjas. Vagyis egyelőre nem tűnsz annak. De ki tudja, hogy nem e épp azon jár az eszed, hogy mikor harapd át a torkom.
*Kacsint is pajkosan a férfira, majd kissé komorabban boncolgatja tovább a témát.*
- Nem jó az. Vagyis én nem szeretem. Szép és jó, hogy Felsége itt van nekem, de, hiába szépítjük, ő csak egy menyét. Hiába állok vele szóba az undok sosem válaszol.
*Mosolyodik el halványan, de a mosoly mögött most először kicsit megcsillan a magány sötét sugara. Mióta maga mögött hagyta az otthont huzamosabb ideig senki társaságát nem tudhatta a magáénak. Több volt az egyedül töltött idő, amibe kissé belefásult. A hosszú, megtett utak egy jó szó nélkül, magányos szabad ég alatti, vagy fogadói éjszakák és étkezések. Szép és jó Myd társasága, de akkor sem elég. Nem mérhető fel egyetlen egy emberi kapcsolat formájával sem. Az érzéssel, hogy valakihez tartozik.*
- De legalább most melletted sziporkázhatok.
*Ezzel el is tűnik az a kis komorság, ami beárnyékolta az eddigi felhőtlen hangulatot, így ismét kedélyesebben cseverészhet tovább.*
- És mit csinálsz így egyedül? Azért csak unalmas. Bár gondolom néha felpezsdíted magad egy-egy pohár jó borral, szép nő vagy nők társaságával, hagyod, hogy egy jeles alkalom elérkeztével egy tarkabarka "ajándék" az idegeidre menjen.
*Ismét felhúzza álarcnak a pajkos vigyort, remélve, hogy leplezi azt a furcsa érzést, ami kiülni készül az arcára is, ahogy a nőket emlegeti. Reméli hamarabb sikerül elrejtenie ezt arcáról, mert igencsak gyorsan tör utat magának a gyomra tájékától, felbizseregve a gerincén, hogy aztán a szép nő, esetlegesen nők emlegetése után undok grimaszként el is terüljön a bájos pofin. Már csak arra kéne rájönnie, hogy mi ez a kellemetlenül uralkodó érzés. Valahol már, mintha hallott volna róla. Talán ez a féltékenység?*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-24 02:39:39
Üzenet elküldve: 2020-03-24 02:39:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elismerően és kajánul mosolyog Nysity látszólagos magabiztosságán, bár felötlik benne, hogy talán ez is csak színjáték a nő részéről. Akárhogy is, nem állja meg, hogy ki ne mondja.*
- És ha azt mondanám, hogy egy másik probléma viszont fennáll?
*Emeli meg a lányra nézve szemöldökét. Természetesen jelenleg ilyesmiről szó sincs, de nem is az a lényeg – hanem a másik reakciója.
A primadonnákra emlékeztető művészi szenvedés viszont már színjáték - ez Krellnek hamar leesik. A végén együtt derül a másikkal, sőt, még kezeit is összeüti egypárszor, hogy megtapsolja a produkciót.
Node pirul már a leány, a férfi meg ettől virul, hisz sejti, hogy nem csak a sör a hirtelen torokkaparás okozója. Még be is nyögi majdnem, hogy majd ő megvakarja Nysity torkát, de aztán észbekap, hogy hol is van éppen. Más felálláshoz szokott. De azért annyi esze van, hogy felismerje, hogy ez most nem az, és nem lenne tanácsos egy ilyet odamondania. Helyette így szól.*
- Lassan, óvatosan akkor a sörrel. Elvégre mégcsak azt sem tudom, hova vigyelek haza. Vissza a feladónak, kicsi „csomag”? *Majd egy kacagás kíséretében hozzáteszi.* - Ne aggódj, én szívesen elcsevegek a postámmal. Ha az ajándék szólni kíván, hát majd meghallgatom.
*A végén egy biztatónak szánt mosolyt küld a másik felé, majd úgy dönt, most már kicsit visszavesz. Nehogy azt higgye a szép hölgy, hogy csak „arról” tud beszélni, ugyanis az nem volna igaz. Meglepő, mennyi mindent tud az ember mondani úgy, hogy közben másra gondol.
Persze a kíméletes bánásmód előtt még ráijeszt egy kicsit a kislányra, hogy tanulja meg, hol a helye. A hatalmi harcban, ha nem is mélyen Krell alatt, de legalább vele egy szinten helyezkedjen el, és ne fölötte. Ezt a célt tűzi ki maga elé a férfi legalábbis. Egymás kóstolgatása teljesen egészséges és derűs tevékenység, sőt, általában még az sincs ellenére, hogy az adok-kapokból nagyobb balhé kerekedjen. Most viszont igazán szimpatikusnak találja ezt a tarkaságot, így most valami maradandóbb, és általában véve értékelhetőbb kapcsolatot szeretne kialakítani kettejük között, mint amilyenekkel jelenleg büszkélkedhet. Aztán nyilván majd lesz, ahogy azt az élet hozza, de a szándékai (viszonylag) tiszták, és tényleg igyekszik kedvesnek lenni a másikkal. Mármint azután, hogy indirekt módon megfenyegeti viccből.
Tisztában van vele, hogy külseje miatt fenyegetőnek is tűnhet, modorával párosítva pedig még bolondnak is. Vagy fordítva. Arra sem félne pénzt tenni, hogy valószínűleg ebből kifolyólag a másiknak valami olyasmi kavaroghat a kis buksijában, minthogy nem akarja egy sikátorban lemészárolva végezni csak azért, mert szóba elegyedett egy kétes szellemi állapotú kalapossal. Megfürdőzik a pillanatban, majd útjára engedi, és hagyja, hogy visszataláljon asztalukhoz a könnyedebb, csipkelődős hangulat. A duzzogástól nem ijed meg, majd elmúlik úgyis. Hiába teszi karba a kezeit, bizonyára Nysity is tudja, hogy ez egy zseniális poén volt – legalábbis Krell így gondolja. A szakma dicséretét egy apró biccentéssel fogadja.
Ezután eltereli a témát, és úgy látszik, jól beletalált, mivel a másik, mint minden állattulajdonos, kifejezetten kedvét leli kedvence kitárgyalásában. Nem volt benne teljesen biztos, hogy mi van a lány nyakában, de valami állatra tippelt, és igaza is lett. Attól még meglepi, ami előkerül a csuklya alól. Az állat és az egyéb látvány is. A férfi alig győzi lehalászni a tekintetét a felszabadult bőrfelületekről, csak hogy aztán a felszabadult szőrfelületekre terelje azt. Nevezetesen a patkányra, vagy nyestre, vagy mi az. Pontosabban menyétre, mint azt megtudja. Az állat egyetlen jó tulajdonsága, hogy szép színű. Egyébiránt Krell nem sok hasznát látja. Persze lehet simogatni, meg kevés helyet foglal, biztos keveset is eszik. De ő aztán biztos nem utazna egy ilyennel a nyakában, főleg, hogy még hisztis is az a nyakbavaló. Ettől még nem utálja az állatokat, csak valahogy kívül esnek érdeklődési körén.*
- A hűség az tagadhatatlan előny. Nem minden férfi büszkélkedhet ezen tulajdonsággal.
*Emeli meg kissé kalapját az állat felé. Annak meg biztos fogalma sincs, hogy mit akarhat tőle ezzel a gesztussal, de ez Krellt nem feszélyezi. A köszöntés úgyis elsősorban a kiskedvenc tulajdonosának lelki nyugalma érdekében történik úgyis. A kalapos ugyanis nem igazán szeretné megsimogatni az állatot, vagy hasonló, de valahogy mégiscsak „illene” köszönnie. Meg valami kedveset is kell ugye mondania róla.*
- Szép bundája van őfelségének.
*Teszi még hozzá. Ez volt az egyetlen őszinte bók, ami eszébe jutott. A megenyhült pillantást örömmel fogadja.*
- Igen, egyedül. Nekem nincs szükségem állatra, mivel én magam vagyok az – egy magányos farkas, ahogy mondani szokás.
*Tárja szét kezeit megadóan, mintha vallomást tenne valódi kilétéről. Szavaiban közben irónia hallatszik.*
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 02:40:07
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elismerően és kajánul mosolyog Nysity látszólagos magabiztosságán, bár felötlik benne, hogy talán ez is csak színjáték a nő részéről. Akárhogy is, nem állja meg, hogy ki ne mondja.*
- És ha azt mondanám, hogy egy másik probléma viszont fennáll?
*Emeli meg a lányra nézve szemöldökét. Természetesen jelenleg ilyesmiről szó sincs, de nem is az a lényeg – hanem a másik reakciója.
A primadonnákra emlékeztető művészi szenvedés viszont már színjáték - ez Krellnek hamar leesik. A végén együtt derül a másikkal, sőt, még kezeit is összeüti egypárszor, hogy megtapsolja a produkciót.
Node pirul már a leány, a férfi meg ettől virul, hisz sejti, hogy nem csak a sör a hirtelen torokkaparás okozója. Még be is nyögi majdnem, hogy majd ő megvakarja Nysity torkát, de aztán észbekap, hogy hol is van éppen. Más felálláshoz szokott. De azért annyi esze van, hogy felismerje, hogy ez most nem az, és nem lenne tanácsos egy ilyet odamondania. Helyette így szól.*
- Lassan, óvatosan akkor a sörrel. Elvégre mégcsak azt sem tudom, hova vigyelek haza. Vissza a feladónak, kicsi „csomag”? *Majd egy kacagás kíséretében hozzáteszi.* - Ne aggódj, én szívesen elcsevegek a postámmal. Ha az ajándék szólni kíván, hát majd meghallgatom.
*A végén egy biztatónak szánt mosolyt küld a másik felé, majd úgy dönt, most már kicsit visszavesz. Nehogy azt higgye a szép hölgy, hogy csak „arról” tud beszélni, ugyanis az nem volna igaz. Meglepő, mennyi mindent tud az ember mondani úgy, hogy közben másra gondol.
Persze a kíméletes bánásmód előtt még ráijeszt egy kicsit a kislányra, hogy tanulja meg, hol a helye. A hatalmi harcban, ha nem is mélyen Krell alatt, de legalább vele egy szinten helyezkedjen el, és ne fölötte. Ezt a célt tűzi ki maga elé a férfi legalábbis. Egymás kóstolgatása teljesen egészséges és derűs tevékenység, sőt, általában még az sincs ellenére, hogy az adok-kapokból nagyobb balhé kerekedjen. Most viszont igazán szimpatikusnak találja ezt a tarkaságot, így most valami maradandóbb, és általában véve értékelhetőbb kapcsolatot szeretne kialakítani kettejük között, mint amilyenekkel jelenleg büszkélkedhet. Aztán nyilván majd lesz, ahogy azt az élet hozza, de a szándékai (viszonylag) tiszták, és tényleg igyekszik kedvesnek lenni a másikkal. Mármint azután, hogy indirekt módon megfenyegeti viccből.
Tisztában van vele, hogy külseje miatt fenyegetőnek is tűnhet, modorával párosítva pedig még bolondnak is. Vagy fordítva. Arra sem félne pénzt tenni, hogy valószínűleg ebből kifolyólag a másiknak valami olyasmi kavaroghat a kis buksijában, minthogy nem akarja egy sikátorban lemészárolva végezni csak azért, mert szóba elegyedett egy kétes szellemi állapotú kalapossal. Megfürdőzik a pillanatban, majd útjára engedi, és hagyja, hogy visszataláljon asztalukhoz a könnyedebb, csipkelődős hangulat. A duzzogástól nem ijed meg, majd elmúlik úgyis. Hiába teszi karba a kezeit, bizonyára Nysity is tudja, hogy ez egy zseniális poén volt – legalábbis Krell így gondolja. A szakma dicséretét egy apró biccentéssel fogadja.
Ezután eltereli a témát, és úgy látszik, jól beletalált, mivel a másik, mint minden állattulajdonos, kifejezetten kedvét leli kedvence kitárgyalásában. Nem volt benne teljesen biztos, hogy mi van a lány nyakában, de valami állatra tippelt, és igaza is lett. Attól még meglepi, ami előkerül a csuklya alól. Az állat és az egyéb látvány is. A férfi alig győzi lehalászni a tekintetét a felszabadult bőrfelületekről, csak hogy aztán a felszabadult szőrfelületekre terelje azt. Nevezetesen a patkányra, vagy nyestre, vagy mi az. Pontosabban menyétre, mint azt megtudja. Az állat egyetlen jó tulajdonsága, hogy szép színű. Egyébiránt Krell nem sok hasznát látja. Persze lehet simogatni, meg kevés helyet foglal, biztos keveset is eszik. De ő aztán biztos nem utazna egy ilyennel a nyakában, főleg, hogy még hisztis is az a nyakbavaló. Ettől még nem utálja az állatokat, csak valahogy kívül esnek érdeklődési körén.*
- A hűség az tagadhatatlan előny. Nem minden férfi büszkélkedhet ezen tulajdonsággal.
*Emeli meg kissé kalapját az állat felé. Annak meg biztos fogalma sincs, hogy mit akarhat tőle ezzel a gesztussal, de ez Krellt nem feszélyezi. A köszöntés úgyis elsősorban a kiskedvenc tulajdonosának lelki nyugalma érdekében történik úgyis. A kalapos ugyanis nem igazán szeretné megsimogatni az állatot, vagy hasonló, de valahogy mégiscsak „illene” köszönnie. Meg valami kedveset is kell ugye mondania róla.*
- Szép bundája van őfelségének.
*Teszi még hozzá. Ez volt az egyetlen őszinte bók, ami eszébe jutott. A megenyhült pillantást örömmel fogadja.*
- Igen, egyedül. Nekem nincs szükségem állatra, mivel én magam vagyok az – egy magányos farkas, ahogy mondani szokás.
*Tárja szét kezeit megadóan, mintha vallomást tenne valódi kilétéről. Szavaiban közben irónia hallatszik.*
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 02:40:07
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:57:01
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:57:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*A kis félvér éhes hal módjára kap rá a csalira, amelyet Aldo dobott felé szép szavakba csomagolva. Kérdezősködni kezd, lehetőséget adva az elf meséinek, amelyek, bár nagy részt kellemetlenek, főleg Lihanech környékén, azért mégis csak életéne szerves részei.
Amikor Rocha körültekintően úgy fogalmaz, hogy "tető a feje felett", Aldo szája széle alg észrevehetően megrándul, majd ismét kisimul, mintha egy gúnyos mosolyt fojtott volna el magában.*
~Szóval elég csóró a lány.~
*Bár magát sem nevezné gazdagnak, de sokat dolgozott azért, hogy egy kényelmesnek mondható házat összehozzon a szegénynegyed piac felőli oldalán, a takaosabb lakhelyek között. Szórakoztatja a gondolat, ahogy elképzeli Rochát egy düledező viskóban, egyedül, félig kitéve a természet viszontagságainak. Ellenben valamennyire tiszteli is ezért, hiszen ő maga biztosan nem lenne képes a mostaninál rosszabb körülmények közt élni. Nélkülözött már eleget, s szeretné élvezni a nyugodtabb életszínvonalt, amikor nem kell azért aggódni, mit eszik, vagy hova menekül egy nagyobb vihar elől. A lánynak biztosan nem egyszerű, egyfajta bezártságban Artheniorban, mert az utazáshoz is pénz kell, főleg ha azért indulna, hogy új életet kezdje máshol. Egy pillanatra még az is megfordul az elf fejében, hogy beinvitálja egyszer a saját házába, bemutatva neki az olcsó középosztály beli kényelmet. De gyorsan óva is inti magát, mielőtt túlságosan elszállna a fantáziája.*
~Miket gondolok itt. Holnapra már azt is elfelejtem, hogy mi volt a neve ennek a nőnek.~
*Próbálja a szokásos irányba terelni gondolatait, hiszen ő általában nem tervez hosszú távra az ellenkező nem képviselőivel. Egy izgalmas éjszaka, aztán minden mehet vissza a régi kerékvágásba. Ez bizony Rochával sem lesz másképp. Egy újabb kihívás, egy újabb titok, amit a férfi meg akar fejteni, minél gyorsabban, hogy ezzel is növelje a már így is majdnem túl nagy önbizalmát. De egyelőre mintha egy helyben evezne, azon kívül, amit a nő mondott magáról, nem tud róla semmit. Nem tud olvasni a tekintetében, a gesztusaiban, a ruháiban, mint oly sok más nőnél, akiknél pár perc után megfejtette, mit akarnak, kik lehetnek, van-e férjük vagy családjuk, mik a félelmeik s a legféltettebb vágyaik, esetleg a leginkább titkolni vágyott bűneik.
Most meg itt beszélget egy ideje ezzel a lánnyal, és csak a nevét tudja, meg azt, hogy "van tető a feje felett". Idegesítő.*
- Lihanech...
*Ejti ki a szavaka az eddigi stílusával ellentétes, mogorva, utálkozó hangnemben.*
- Remélem, soha nem kell visszamennem abba a rohadt városba...
*Egy pillanatra elsötétül a tekintete, ahogy maga elé mered. De gyorsan felrázza magát a pillanatnyi révületből, s kedvesebben Rochára néz.*
- Biztosan szép város, a maga módján.
~Ocsmány egy hely. Kívülről csillog, de a gazdag elf kúriák bűzlenek a képmutatástól.~
-Miután eljöttem onnan, igyekeztem minél többet látni a világból. Úgy akartam letelepedni, hogy tudjam, az a hely számomra a legjobb, amit választok. Először Pirtianes szigorú falai mögé vitt az utam, mert mindennél jobban vágytam arra, hogy sötét fajtáraim között lehessek. De nem töltöttem ott sok időt, továbbáltam Wegtoren felé.
*Arra nem tér ki, hogy miféle mélységi bandákba keveredett, hogy verte el az összes otthonról lopott pénzét nőkre, s egyéb, kevésbé hasznos dolgokra, s hogyan hallott először a számára oly érdekes mérgek világáról, ami végül elindította mostani útján.*
- Ott egy mester mellé szegődtem, s pár évig alkimistának tanultam, hogy az alapokat elsajátíthassam. Aztán itt kötöttem ki. Kellemes város, folyik az élet, és elég vegyes. Nem szeretem az olyan helyeket, ahol egyik-másik faj túlnyomó többségében elnyomja a többit.
*Fejezi be jócskán lerövidített meséjét kalandos fiatalkoráról.*
- Nos, azt hiszem, elég sokat beszéltem magamról. Te is mesélj magadról, úgy fer. Mivel foglalkozol? Ismered-e a szüleid?
*Talán az utolsó kérdés eléggé személyes, Aldo szándékosan gázol a másik magánéletébe. Kíváncsi arra, hogy feltételezése, miszerint a félvért kiskorában elhagyhatták, vagy elhanyagolták, helyes-e. Eddig ennyit tudott kiszűrni, de ebbe sem biztos. De a lány félvér, és elég szegény, szóval előfordulhat, hogy két faj rövid románcának kéretlen terméke.*
*A kis félvér éhes hal módjára kap rá a csalira, amelyet Aldo dobott felé szép szavakba csomagolva. Kérdezősködni kezd, lehetőséget adva az elf meséinek, amelyek, bár nagy részt kellemetlenek, főleg Lihanech környékén, azért mégis csak életéne szerves részei.
Amikor Rocha körültekintően úgy fogalmaz, hogy "tető a feje felett", Aldo szája széle alg észrevehetően megrándul, majd ismét kisimul, mintha egy gúnyos mosolyt fojtott volna el magában.*
~Szóval elég csóró a lány.~
*Bár magát sem nevezné gazdagnak, de sokat dolgozott azért, hogy egy kényelmesnek mondható házat összehozzon a szegénynegyed piac felőli oldalán, a takaosabb lakhelyek között. Szórakoztatja a gondolat, ahogy elképzeli Rochát egy düledező viskóban, egyedül, félig kitéve a természet viszontagságainak. Ellenben valamennyire tiszteli is ezért, hiszen ő maga biztosan nem lenne képes a mostaninál rosszabb körülmények közt élni. Nélkülözött már eleget, s szeretné élvezni a nyugodtabb életszínvonalt, amikor nem kell azért aggódni, mit eszik, vagy hova menekül egy nagyobb vihar elől. A lánynak biztosan nem egyszerű, egyfajta bezártságban Artheniorban, mert az utazáshoz is pénz kell, főleg ha azért indulna, hogy új életet kezdje máshol. Egy pillanatra még az is megfordul az elf fejében, hogy beinvitálja egyszer a saját házába, bemutatva neki az olcsó középosztály beli kényelmet. De gyorsan óva is inti magát, mielőtt túlságosan elszállna a fantáziája.*
~Miket gondolok itt. Holnapra már azt is elfelejtem, hogy mi volt a neve ennek a nőnek.~
*Próbálja a szokásos irányba terelni gondolatait, hiszen ő általában nem tervez hosszú távra az ellenkező nem képviselőivel. Egy izgalmas éjszaka, aztán minden mehet vissza a régi kerékvágásba. Ez bizony Rochával sem lesz másképp. Egy újabb kihívás, egy újabb titok, amit a férfi meg akar fejteni, minél gyorsabban, hogy ezzel is növelje a már így is majdnem túl nagy önbizalmát. De egyelőre mintha egy helyben evezne, azon kívül, amit a nő mondott magáról, nem tud róla semmit. Nem tud olvasni a tekintetében, a gesztusaiban, a ruháiban, mint oly sok más nőnél, akiknél pár perc után megfejtette, mit akarnak, kik lehetnek, van-e férjük vagy családjuk, mik a félelmeik s a legféltettebb vágyaik, esetleg a leginkább titkolni vágyott bűneik.
Most meg itt beszélget egy ideje ezzel a lánnyal, és csak a nevét tudja, meg azt, hogy "van tető a feje felett". Idegesítő.*
- Lihanech...
*Ejti ki a szavaka az eddigi stílusával ellentétes, mogorva, utálkozó hangnemben.*
- Remélem, soha nem kell visszamennem abba a rohadt városba...
*Egy pillanatra elsötétül a tekintete, ahogy maga elé mered. De gyorsan felrázza magát a pillanatnyi révületből, s kedvesebben Rochára néz.*
- Biztosan szép város, a maga módján.
~Ocsmány egy hely. Kívülről csillog, de a gazdag elf kúriák bűzlenek a képmutatástól.~
-Miután eljöttem onnan, igyekeztem minél többet látni a világból. Úgy akartam letelepedni, hogy tudjam, az a hely számomra a legjobb, amit választok. Először Pirtianes szigorú falai mögé vitt az utam, mert mindennél jobban vágytam arra, hogy sötét fajtáraim között lehessek. De nem töltöttem ott sok időt, továbbáltam Wegtoren felé.
*Arra nem tér ki, hogy miféle mélységi bandákba keveredett, hogy verte el az összes otthonról lopott pénzét nőkre, s egyéb, kevésbé hasznos dolgokra, s hogyan hallott először a számára oly érdekes mérgek világáról, ami végül elindította mostani útján.*
- Ott egy mester mellé szegődtem, s pár évig alkimistának tanultam, hogy az alapokat elsajátíthassam. Aztán itt kötöttem ki. Kellemes város, folyik az élet, és elég vegyes. Nem szeretem az olyan helyeket, ahol egyik-másik faj túlnyomó többségében elnyomja a többit.
*Fejezi be jócskán lerövidített meséjét kalandos fiatalkoráról.*
- Nos, azt hiszem, elég sokat beszéltem magamról. Te is mesélj magadról, úgy fer. Mivel foglalkozol? Ismered-e a szüleid?
*Talán az utolsó kérdés eléggé személyes, Aldo szándékosan gázol a másik magánéletébe. Kíváncsi arra, hogy feltételezése, miszerint a félvért kiskorában elhagyhatták, vagy elhanyagolták, helyes-e. Eddig ennyit tudott kiszűrni, de ebbe sem biztos. De a lány félvér, és elég szegény, szóval előfordulhat, hogy két faj rövid románcának kéretlen terméke.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:13:23
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:13:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar előttük, vihar utánuk//
*Nem az a típus, akit a jó modor, a szép szavak azonnal lenyűgözik. Persze elég idő után ő is eltud olvadni egy-két megnyerő megjegyzés után, de világ életében nem piperkőc ficsúrok után kajtatott. Ha már férfiról volt szó, akkor szemei előtt mindig is egy védelmező, kissé tán mogorva, de szerethető ideál lebegett.
Most is hasonló a helyzet. Egy-egy pírt nem nehéz kicsikarni belőle, még jól is esnek a lánynak a szépen mondott szavak, de egy idő után úgy is elveszíti varázsát, és akkor már nem lesz ilyen könnyű dolga a férfinak. Viszont azt aláírja, hogy hiába láthatóan tiszta vérűvel van dolga, akik gyakorta nőiesebbek a kelleténél, azért ez a szép arcú másabb. Persze az ő arcára is ráültek a szebbik nemtől lopott vonások, de azért csak akad ott valami férfias is. Meg, hát azok a metsző kék szemek viszik a prímet. Meg ide elf, oda elf a férfi akkor is férfi, amit Rocha előbb vagy utóbb csak előcsal. Ha pedig az eredmény nem várttá alakulna, akkor szépen tovább tud állni.*
- Lihanech? Ott még sosem jártam. Bár nem túl gyakran tettem ki a lábam Artheniorból.
*Ezzel lényegében meg is válaszolja a következő kérdést, de azért illő rendesebben kifejteni a dolgokat.*
- Igen, amióta az eszemet tudom itt élek. Van egy kis... *Gondolkodik el egy pillanatra, hogyan is fogalmazhatná meg azt a kalyibát, amiben a napjait tengeti, ha kedve nem jön meg a kimozdulásra.* hát háznak éppen nem nevezném, de tető a fejem fölött.
*Most már jobban a férfi felé fordul, ha már ivócimborák lettek hát akkor ő is közvetlenebb lesz. Már a csuklyát is lelöki fejéről, kicsit igazgat kócos tincsein, majd kezdi is a tovább faggatózást, ha már esélye nyílt rá.*
- Szóval kedves Aldo, mesélhetnél nekem Lihanechről, meg, hogy mi szépet láttál az útjaid során.
*Nem az a típus, akit a jó modor, a szép szavak azonnal lenyűgözik. Persze elég idő után ő is eltud olvadni egy-két megnyerő megjegyzés után, de világ életében nem piperkőc ficsúrok után kajtatott. Ha már férfiról volt szó, akkor szemei előtt mindig is egy védelmező, kissé tán mogorva, de szerethető ideál lebegett.
Most is hasonló a helyzet. Egy-egy pírt nem nehéz kicsikarni belőle, még jól is esnek a lánynak a szépen mondott szavak, de egy idő után úgy is elveszíti varázsát, és akkor már nem lesz ilyen könnyű dolga a férfinak. Viszont azt aláírja, hogy hiába láthatóan tiszta vérűvel van dolga, akik gyakorta nőiesebbek a kelleténél, azért ez a szép arcú másabb. Persze az ő arcára is ráültek a szebbik nemtől lopott vonások, de azért csak akad ott valami férfias is. Meg, hát azok a metsző kék szemek viszik a prímet. Meg ide elf, oda elf a férfi akkor is férfi, amit Rocha előbb vagy utóbb csak előcsal. Ha pedig az eredmény nem várttá alakulna, akkor szépen tovább tud állni.*
- Lihanech? Ott még sosem jártam. Bár nem túl gyakran tettem ki a lábam Artheniorból.
*Ezzel lényegében meg is válaszolja a következő kérdést, de azért illő rendesebben kifejteni a dolgokat.*
- Igen, amióta az eszemet tudom itt élek. Van egy kis... *Gondolkodik el egy pillanatra, hogyan is fogalmazhatná meg azt a kalyibát, amiben a napjait tengeti, ha kedve nem jön meg a kimozdulásra.* hát háznak éppen nem nevezném, de tető a fejem fölött.
*Most már jobban a férfi felé fordul, ha már ivócimborák lettek hát akkor ő is közvetlenebb lesz. Már a csuklyát is lelöki fejéről, kicsit igazgat kócos tincsein, majd kezdi is a tovább faggatózást, ha már esélye nyílt rá.*
- Szóval kedves Aldo, mesélhetnél nekem Lihanechről, meg, hogy mi szépet láttál az útjaid során.
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 13:54:59
Üzenet elküldve: 2020-03-23 13:54:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ullamar,Delrion //
*Újdonsült beszélgető társai elköszönnek sorban tőle, majd ő is elköszön *
- Viszlát, örültem a találkozásnak!
* Delrion a szobájába megy, az ork pedig távozni készül. *
- Egy kisBort kérnék .Kiáltja oda a fogadósnak, majd a 11 aranyat odaadja a nedűért.
* Ízlelgeti az italt, majd ő is a távozás mellett dönt. *
~ Azt hiszem elkezdem az edzéseket valahol ~
* Sok minden végigfut az elméjén, például az is, hogy az előző ork akivel beszélt, mennyivel okosabb mint akikkel eddig találkozott. Lehet, hogy rosszul ítélte volna meg eddig ezt a fajt, és ugyanúgy mint az embereknél van rendes, és rendetlen? Ez majd még kiderül a jövőben, de reméli kevesebb lesz a kellemetlen mint a kellemes találkozás. *
*Újdonsült beszélgető társai elköszönnek sorban tőle, majd ő is elköszön *
- Viszlát, örültem a találkozásnak!
* Delrion a szobájába megy, az ork pedig távozni készül. *
- Egy kisBort kérnék .Kiáltja oda a fogadósnak, majd a 11 aranyat odaadja a nedűért.
* Ízlelgeti az italt, majd ő is a távozás mellett dönt. * ~ Azt hiszem elkezdem az edzéseket valahol ~
* Sok minden végigfut az elméjén, például az is, hogy az előző ork akivel beszélt, mennyivel okosabb mint akikkel eddig találkozott. Lehet, hogy rosszul ítélte volna meg eddig ezt a fajt, és ugyanúgy mint az embereknél van rendes, és rendetlen? Ez majd még kiderül a jövőben, de reméli kevesebb lesz a kellemetlen mint a kellemes találkozás. *
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 13:13:13
Üzenet elküldve: 2020-03-23 13:13:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegausba//
*Figyelmesen hallgatja végig Narthar meséjét családjáról, közben szemöldöke fel-fellibben. Apától menekülni, érdekes egy ok.
Arra végül nem derült fény, hogy honnan is származik az ember, de ez nem is olyan fontos. Delrion számára inkább fontosabb az, hogy hova tart.*
- Én magam ezzel a fattyúpengével bánok valamelyest.
*Paskolja meg hüvelyét mosolyogva, majd megissza maradék sörét. Harci fokos... Érdekes egy fegyvernem, kevés ember van aki ügyesen forgatja azt, aki jól bánik vele, már-már művészinek hat mozgása és harcstílusa vele. Egyszer látott egy ilyen nomádot, mikor az utolsó karavánútján rájuk törtek az élőholtak, úgy pörgette a fokost, mintha az valami örvény lenne, a levegő folyton süvített körötte, a holtak koponyái pedig minduntalan recsegtek.
Az ork pedig egy íjász. Kellemes kis zsoldoscsapat lehetne belőlük hármójukból, egy messziről szétszedi az ellenséget, karddal megaprítják őket, aztán a lábon maradottak fejét fokossal lehetne bezúzni.
Na de minek is fantáziál erőszakról, mikor mindenáron kerülni akarja azt? Ő maga sem tudja, inkább csak eljátszott ezzel a gondolattal, milyen halálos hármast is nyújthatnának ők.
Azonban a nappal lassan estébe fordul, s Ullamar is lassan indulóra fogja. Ahogy amaz elköszön, Delrion felpattan helyéről, mentem kezét nyújtva.*
- Öröm volt téged megismerni! Ha bármikor is szükséged lesz rám, jöjj el bátran a fogadóba, és nagy eséllyel keresztezni fogjuk egymás útját, ha a sors is úgy akarja!
*Tekintetét ezután Narthar felé szegezi, lassan Delrion is nyugovóra tér.*
- Neked pedig jó éjszakát kívánok, Narthar, és csakis ugyanazt tudom mondani, mint ork barátunknak; a sors talán még szánni fogja azt nekünk, hogy találkozzunk! Kellemes estét neked!
*Elköszön, és lassan a pulthoz lépked.*
- Szobát szeretnék kivenni. *Szól, s már adja is a 16 aranyat.*
*A sörtől kissé kótyagos fejjel baktat el szobájába, hogy aztán holnap egy új napra ébredhessen.*
*Figyelmesen hallgatja végig Narthar meséjét családjáról, közben szemöldöke fel-fellibben. Apától menekülni, érdekes egy ok.
Arra végül nem derült fény, hogy honnan is származik az ember, de ez nem is olyan fontos. Delrion számára inkább fontosabb az, hogy hova tart.*
- Én magam ezzel a fattyúpengével bánok valamelyest.
*Paskolja meg hüvelyét mosolyogva, majd megissza maradék sörét. Harci fokos... Érdekes egy fegyvernem, kevés ember van aki ügyesen forgatja azt, aki jól bánik vele, már-már művészinek hat mozgása és harcstílusa vele. Egyszer látott egy ilyen nomádot, mikor az utolsó karavánútján rájuk törtek az élőholtak, úgy pörgette a fokost, mintha az valami örvény lenne, a levegő folyton süvített körötte, a holtak koponyái pedig minduntalan recsegtek.
Az ork pedig egy íjász. Kellemes kis zsoldoscsapat lehetne belőlük hármójukból, egy messziről szétszedi az ellenséget, karddal megaprítják őket, aztán a lábon maradottak fejét fokossal lehetne bezúzni.
Na de minek is fantáziál erőszakról, mikor mindenáron kerülni akarja azt? Ő maga sem tudja, inkább csak eljátszott ezzel a gondolattal, milyen halálos hármast is nyújthatnának ők.
Azonban a nappal lassan estébe fordul, s Ullamar is lassan indulóra fogja. Ahogy amaz elköszön, Delrion felpattan helyéről, mentem kezét nyújtva.*
- Öröm volt téged megismerni! Ha bármikor is szükséged lesz rám, jöjj el bátran a fogadóba, és nagy eséllyel keresztezni fogjuk egymás útját, ha a sors is úgy akarja!
*Tekintetét ezután Narthar felé szegezi, lassan Delrion is nyugovóra tér.*
- Neked pedig jó éjszakát kívánok, Narthar, és csakis ugyanazt tudom mondani, mint ork barátunknak; a sors talán még szánni fogja azt nekünk, hogy találkozzunk! Kellemes estét neked!
*Elköszön, és lassan a pulthoz lépked.*
- Szobát szeretnék kivenni. *Szól, s már adja is a 16 aranyat.*
*A sörtől kissé kótyagos fejjel baktat el szobájába, hogy aztán holnap egy új napra ébredhessen.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:24:13
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:24:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vér a sebben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Frädricusnak szükséges egy valamit leszögeznie magában - Ysanee tehetséges mesemondó, az biztos. Egy szavát sem hiszi el a tolvajnak, azonban ha egy kissé illumináltabb állapotba került volna a történetmesélés előtt, több, mint valószínű, hogy át tudná verni a másik, akár azonnal is. A holtak háborúját könnyű összemosni a Vasheggyel, meg Lihanechkel, a másik vegyes származása ezt lehetővé is teheti, ám vét egy nagy hibát, aminél Fräd számára megbukik a mutatvány. A borszagú férfi vészesen közel hajol a nőhöz, szinte már provokatív a hajszálnyi távolság az ajkak között, ha az csak nem akar elhajolni, abban az esetben természetesen megnő, aztán somolyogva suttogja.*
- Ugye nem gondolja, hogy ezt el fogom hinni, szőröstől, bőröstől? *Azzal részéről, egy rövid szünet után hátradől, majd kezét feltartva magyaráz.*
- Mindenesetre tehetséges vásári mesemondó lenne. A produkción a bábjáték például sokat dobna. Gondolkozott már ezen? Majd tegye. Pénzhíjas időkben kitűnő bevételforrás lehetne az olyan kreatív és fantáziadús személyek számára, mint kegyed. *Kicsit el is kuncogja magán a végén, de mérsékli a pimaszságot. Nem célja megsérteni a másikat, igyekszik kordák között tartani fricskázási szándékát. A hölgyekről és szoknyákról szóló állításon igyekszik becsatlakozni a nevetéshez, eléggé gyöngécskén. Fräd ugyanis, ha ezerszer próbálkozott is, egy hölgyön kívül, senkit sem juttatott az ágyig, azt a személyt meg igyekszik titkolni, az igaz szerelmét. Legalábbis, akkor az volt neki. Balfasz. Érzi a szűkülő nadrágját, mikor fantáziája beindul a mosolygós tolvaj válasza hallatán, de igyekszik visszafogni magát és válaszolni, kisebb-nagyobb sikerrel.*
- Nem, még nem volt alkalmam rá, nem is bánom, de ki tudja, mit hoz a holnap. Volt valaha terhes?
//Vér a sebben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Frädricusnak szükséges egy valamit leszögeznie magában - Ysanee tehetséges mesemondó, az biztos. Egy szavát sem hiszi el a tolvajnak, azonban ha egy kissé illumináltabb állapotba került volna a történetmesélés előtt, több, mint valószínű, hogy át tudná verni a másik, akár azonnal is. A holtak háborúját könnyű összemosni a Vasheggyel, meg Lihanechkel, a másik vegyes származása ezt lehetővé is teheti, ám vét egy nagy hibát, aminél Fräd számára megbukik a mutatvány. A borszagú férfi vészesen közel hajol a nőhöz, szinte már provokatív a hajszálnyi távolság az ajkak között, ha az csak nem akar elhajolni, abban az esetben természetesen megnő, aztán somolyogva suttogja.*
- Ugye nem gondolja, hogy ezt el fogom hinni, szőröstől, bőröstől? *Azzal részéről, egy rövid szünet után hátradől, majd kezét feltartva magyaráz.*
- Mindenesetre tehetséges vásári mesemondó lenne. A produkción a bábjáték például sokat dobna. Gondolkozott már ezen? Majd tegye. Pénzhíjas időkben kitűnő bevételforrás lehetne az olyan kreatív és fantáziadús személyek számára, mint kegyed. *Kicsit el is kuncogja magán a végén, de mérsékli a pimaszságot. Nem célja megsérteni a másikat, igyekszik kordák között tartani fricskázási szándékát. A hölgyekről és szoknyákról szóló állításon igyekszik becsatlakozni a nevetéshez, eléggé gyöngécskén. Fräd ugyanis, ha ezerszer próbálkozott is, egy hölgyön kívül, senkit sem juttatott az ágyig, azt a személyt meg igyekszik titkolni, az igaz szerelmét. Legalábbis, akkor az volt neki. Balfasz. Érzi a szűkülő nadrágját, mikor fantáziája beindul a mosolygós tolvaj válasza hallatán, de igyekszik visszafogni magát és válaszolni, kisebb-nagyobb sikerrel.*
- Nem, még nem volt alkalmam rá, nem is bánom, de ki tudja, mit hoz a holnap. Volt valaha terhes?
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:18:20
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:18:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
*Manapság mindenki csak menekül. Legalábbis nagyon úgy tűnik. Van aki az apja elől, van aki a sorsa elől. Érdekes.*
-Ha jobb harcos akarsz lenni akkor neked is ajánlom a városőröket vagy a Thargokat. *feleli. Nem említi meg A Tükrön Túlt, már kicsit elege van abból a témából.*
-Én olya íjászféleség vagyok. Megfogom ezt a darab botot amire rá van fűzve a húr, meghúzom és lövök. *játssza el a levegőben a mozdulatot. Mondjuk rég nem volt mire lőnie.*
-Mindenesetre, jobb ha indulok. Meg kéne keresnem valahogy a napi betevőt. A viszont látásra uraim! *Azzal feláll, betolja a széket az asztal alá, biccent és nehéz léptekkel távozik. Ha valamelyikkőjük társulna hozzá, nyugodtan megteheti, orkunkat nem zavarja. Egyelőre azon jár az agya, hogy venni kéne valami jó kis főzetet.*
*Manapság mindenki csak menekül. Legalábbis nagyon úgy tűnik. Van aki az apja elől, van aki a sorsa elől. Érdekes.*
-Ha jobb harcos akarsz lenni akkor neked is ajánlom a városőröket vagy a Thargokat. *feleli. Nem említi meg A Tükrön Túlt, már kicsit elege van abból a témából.*
-Én olya íjászféleség vagyok. Megfogom ezt a darab botot amire rá van fűzve a húr, meghúzom és lövök. *játssza el a levegőben a mozdulatot. Mondjuk rég nem volt mire lőnie.*
-Mindenesetre, jobb ha indulok. Meg kéne keresnem valahogy a napi betevőt. A viszont látásra uraim! *Azzal feláll, betolja a széket az asztal alá, biccent és nehéz léptekkel távozik. Ha valamelyikkőjük társulna hozzá, nyugodtan megteheti, orkunkat nem zavarja. Egyelőre azon jár az agya, hogy venni kéne valami jó kis főzetet.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-23 09:07:08
Üzenet elküldve: 2020-03-23 09:07:08
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ullamer,Delrion //
* Narthar elkezdi mesélni, hogy a gonosz apja elől menekült el otthonról már egész régen. Azóta vándorol, és ezt a helyett egész jónak találja ahhoz, hogy egy kicsit megpihenjen. ami a céljait illeti, nos nincsenek konkrét elképzelései. Szeretne egyszer a nagy harcosokhoz emelkedni a képességei viszont csak átlagosnak mondhatóak sajnos. Megkérdezi, hogy hol tudná csiszolni harci képességeit. Ő a harci fokossal bánik jól, és annak a fegyvernek szeretne még jobban elmerülni a gyakorlásában. *
- Ti milyen fegyvert kedveltek?
* Kérdezi a kopasz vándor. *
* Narthar elkezdi mesélni, hogy a gonosz apja elől menekült el otthonról már egész régen. Azóta vándorol, és ezt a helyett egész jónak találja ahhoz, hogy egy kicsit megpihenjen. ami a céljait illeti, nos nincsenek konkrét elképzelései. Szeretne egyszer a nagy harcosokhoz emelkedni a képességei viszont csak átlagosnak mondhatóak sajnos. Megkérdezi, hogy hol tudná csiszolni harci képességeit. Ő a harci fokossal bánik jól, és annak a fegyvernek szeretne még jobban elmerülni a gyakorlásában. *
- Ti milyen fegyvert kedveltek?
* Kérdezi a kopasz vándor. *
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 20:28:36
Üzenet elküldve: 2020-03-22 20:28:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
- Üdvözöllek hát, Narthar!
*Köszönti köreiben az új jövevényt, majd tekintetét ismét az ork felé fordítja, aki a kúria bukásáról beszél.
Komor tekintettel hallgatja az eseményeket, ez a rész egyszerűen teljesen kimaradt az életéből, pedig jó ideje itt van már, jó ideje ismeri a városi járást. Talán ez az esemény egybeköthető azzal, mikor pár hónapra eltűnt innét, s mire visszajött, a gazdagnegyedből hatalmas romhalmaz vált, s a Meredély túloldalán az alvilág épített magának várost. Túlságosan is egybecseng számára a történet.*
- Furcsa egy világot élünk manapság. *Válaszolja úgy a nagy semmibe.* - Élőholtak, aztán istenek, aztán lázadás és árulás. És van egy sanda gyanúm, hogy ez még folytatódni fog. Átalakulóban van a világ.
*Ahogy hallja, hogy Ullamar nem akarja többé felhozni a témát, ő maga sem kíván többet róla beszélni, tiszteletben tartja, hogy a zöldbőrű számára ez kényelmetlen téma lehet. Tekintetét inkább Narthar felé fordítja.*
- Igaza van a jó öreg Ullamarnak, meséld el a Te történeted! Mit csinálsz itt, mik a céljaid?
*Néz egyenesen a férfi felé. Ha jól gondolja, messzi tájról érkezhetett ruházata alapján. Talán pusztai nomád, vagy hegyi harcos, nem tudja eldönteni. Inkább hagyja, hadd mondja el ő maga.*
- Üdvözöllek hát, Narthar!
*Köszönti köreiben az új jövevényt, majd tekintetét ismét az ork felé fordítja, aki a kúria bukásáról beszél.
Komor tekintettel hallgatja az eseményeket, ez a rész egyszerűen teljesen kimaradt az életéből, pedig jó ideje itt van már, jó ideje ismeri a városi járást. Talán ez az esemény egybeköthető azzal, mikor pár hónapra eltűnt innét, s mire visszajött, a gazdagnegyedből hatalmas romhalmaz vált, s a Meredély túloldalán az alvilág épített magának várost. Túlságosan is egybecseng számára a történet.*
- Furcsa egy világot élünk manapság. *Válaszolja úgy a nagy semmibe.* - Élőholtak, aztán istenek, aztán lázadás és árulás. És van egy sanda gyanúm, hogy ez még folytatódni fog. Átalakulóban van a világ.
*Ahogy hallja, hogy Ullamar nem akarja többé felhozni a témát, ő maga sem kíván többet róla beszélni, tiszteletben tartja, hogy a zöldbőrű számára ez kényelmetlen téma lehet. Tekintetét inkább Narthar felé fordítja.*
- Igaza van a jó öreg Ullamarnak, meséld el a Te történeted! Mit csinálsz itt, mik a céljaid?
*Néz egyenesen a férfi felé. Ha jól gondolja, messzi tájról érkezhetett ruházata alapján. Talán pusztai nomád, vagy hegyi harcos, nem tudja eldönteni. Inkább hagyja, hadd mondja el ő maga.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 19:05:03
Üzenet elküldve: 2020-03-22 19:05:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
*Hősünk elfogadja a felé nyújtott mancsot, a származását illető megjegyzésre rá sem hederít. Épp eleget járt a világban, hogy tudja, vannak olyanok akik a sajátjukon kívül minden fajt gyűlölnek. Ennek legalább az esze előrébb van mint az ideálja.*
-Épp arról beszélgettünk, hogy milyen klánok vannak a környéken. Delrion itt velem szemben a kardforgatás tudományát űzi, gondoltam egy szervezeten belül könnyebben találna mestert. Szóval ajánlgattam neki a környék színesebbnél színesebb társulatait.
*Ifjú ivópartnere kérdésére is reagál hősünk, bár az eseménynek nem minden részlete van meg a fejében.*
-Őszinte leszek, magam sem tudom mi volt a pontos ok amiért fölhúzták magukat, de nem hiszem hogy valós veszély lett volna. A család sosem állt a rossz ügy szolgálatában, sosem ártottak senkinek. A nép haragja viszont akkor is kivívható ha nincs bizonyíték. És aki felé az ellenérzet irányul az nagy bajban találja magát. Vesztettünk ott el olyanokat, akiket pótolni nehéz. Én, mint említettem, megpróbáltam érvelni a néppel. Nem jártam sikerrel. *mondja szomorúan. Közben persze az is eszébe jut, hogy Nartharnak valszeg fogalma sincs miről lehet szó.*
-A Dwirinthalen kúria bukásáról beszélgettünk még. Nem tudom, hogy ismeretes vagy-e a történettel. Bár én nem akarok többet erről beszélni. Inkább beszéljetek ti, kik oly' hasonló cipőben jártok! "Vándorok akik nem találják helyük."
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 19:05:34
*Hősünk elfogadja a felé nyújtott mancsot, a származását illető megjegyzésre rá sem hederít. Épp eleget járt a világban, hogy tudja, vannak olyanok akik a sajátjukon kívül minden fajt gyűlölnek. Ennek legalább az esze előrébb van mint az ideálja.*
-Épp arról beszélgettünk, hogy milyen klánok vannak a környéken. Delrion itt velem szemben a kardforgatás tudományát űzi, gondoltam egy szervezeten belül könnyebben találna mestert. Szóval ajánlgattam neki a környék színesebbnél színesebb társulatait.
*Ifjú ivópartnere kérdésére is reagál hősünk, bár az eseménynek nem minden részlete van meg a fejében.*
-Őszinte leszek, magam sem tudom mi volt a pontos ok amiért fölhúzták magukat, de nem hiszem hogy valós veszély lett volna. A család sosem állt a rossz ügy szolgálatában, sosem ártottak senkinek. A nép haragja viszont akkor is kivívható ha nincs bizonyíték. És aki felé az ellenérzet irányul az nagy bajban találja magát. Vesztettünk ott el olyanokat, akiket pótolni nehéz. Én, mint említettem, megpróbáltam érvelni a néppel. Nem jártam sikerrel. *mondja szomorúan. Közben persze az is eszébe jut, hogy Nartharnak valszeg fogalma sincs miről lehet szó.*
-A Dwirinthalen kúria bukásáról beszélgettünk még. Nem tudom, hogy ismeretes vagy-e a történettel. Bár én nem akarok többet erről beszélni. Inkább beszéljetek ti, kik oly' hasonló cipőben jártok! "Vándorok akik nem találják helyük."
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 19:05:34
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:26:47
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:26:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ullamar, Delrion //
-Nézzenek csak oda orkhoz képest milyen intelligens. *Oda nyújtja a kezét Delrionnak majd az orknak*
-A nevem Narthar. Még szerencse, hogy nem egy olyan társaságba keveredtem amiben lenne brutalitásra és barbárságra utalás * Ezzel nyomatékosítja, hogy csak a büdös és gonosz orkokat nem kedveli.* -Már hallgatlak titeket egy ideje, de nem tudtam kivenni a hangfoszlányokból amiket észleltem, hogy miről beszélgettek, beavatnátok engem is ? -Remélem nem baj, hogyha leülök ide közétek. -Én egy vándor lennék, aki nem találja sehol a helyét.
-Nézzenek csak oda orkhoz képest milyen intelligens. *Oda nyújtja a kezét Delrionnak majd az orknak*
-A nevem Narthar. Még szerencse, hogy nem egy olyan társaságba keveredtem amiben lenne brutalitásra és barbárságra utalás * Ezzel nyomatékosítja, hogy csak a büdös és gonosz orkokat nem kedveli.* -Már hallgatlak titeket egy ideje, de nem tudtam kivenni a hangfoszlányokból amiket észleltem, hogy miről beszélgettek, beavatnátok engem is ? -Remélem nem baj, hogyha leülök ide közétek. -Én egy vándor lennék, aki nem találja sehol a helyét.
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:33:45
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:33:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zanhorn, Hagarr, Lluthery//
*Szerencsére újdonsült barátjának igen jó önismerete és kedélye van, esetlegesen még a magához való esze is ott kattog, ahol kell. Ez mindenképpen szerencsés, nem szereti az olyanokat, akik keresik a bajt, kedvtelésből. Mikor a korty tévútra vándorol, még jobban megütögeti Zanhorn hátát.*
-Na! Ne-ne-nehogy itt fulladj meg ne-ne-nekem. *Mondja sajnálkozó tekintettel, mert érzi, hogy meglepte a férfit, ez okozhatta a galibát. Majd az ifjú felvilágosítja, miután letörölte a kicsordult bort az arcáról, hogy ő csak egy állandó lakóhelyet szeretne, azaz stabil tetőt a feje felett.*
-É-é-értelek. Igen, a bi-bizonytalanság sose jó.*Ő maga is pont ugyan ezt érzi, neki szerencsére van hol laknia. A szabadkozásra, minthogy sajnos még nem sikerült komoly mutogatni való heget összeszednie, csak felnevet.*
-Barátom! N… ne sajnáld! *Szerencsére még rajta sincsen olyan mély vágás, eddig mindig megúszta karcolásokkal.*
-Úgy hallottam… *Kezd bele, kicsit közelebb hajolva a férfihez, ám nem tudja befejezni a mondatot, mert egy alak lép oda hozzájuk és megszólítja. Szemével felméri, kivel is van dolga, az ápolt külső és a sáros csizma, talán egy kereskedőt vagy egy utazót takarhat. Mivel egyedül van, nem gyanakszik helyi nemesre, viszont valamit szeretne megtudni tőle, nem is csodálkozik, meg szokták találni. A külseje ápolt, az arca bizalomgerjesztő és fel van fegyverezve. Nem tűnik csalónak, tolvajnak vagy kocsmatölteléknek, a földműves mesterség, már látszólag is távol áll tőle, inkább testőrnek vagy városi őrnek nézhetik, netán szegényesebb földbirtokosnak.*
-Kérem! Csa-csa-csak nyugodtan. *Próbálja egyszerre kibökni, de hát sosem úgy megy, ahogy azt eltervezi.*
*Szerencsére újdonsült barátjának igen jó önismerete és kedélye van, esetlegesen még a magához való esze is ott kattog, ahol kell. Ez mindenképpen szerencsés, nem szereti az olyanokat, akik keresik a bajt, kedvtelésből. Mikor a korty tévútra vándorol, még jobban megütögeti Zanhorn hátát.*
-Na! Ne-ne-nehogy itt fulladj meg ne-ne-nekem. *Mondja sajnálkozó tekintettel, mert érzi, hogy meglepte a férfit, ez okozhatta a galibát. Majd az ifjú felvilágosítja, miután letörölte a kicsordult bort az arcáról, hogy ő csak egy állandó lakóhelyet szeretne, azaz stabil tetőt a feje felett.*
-É-é-értelek. Igen, a bi-bizonytalanság sose jó.*Ő maga is pont ugyan ezt érzi, neki szerencsére van hol laknia. A szabadkozásra, minthogy sajnos még nem sikerült komoly mutogatni való heget összeszednie, csak felnevet.*
-Barátom! N… ne sajnáld! *Szerencsére még rajta sincsen olyan mély vágás, eddig mindig megúszta karcolásokkal.*
-Úgy hallottam… *Kezd bele, kicsit közelebb hajolva a férfihez, ám nem tudja befejezni a mondatot, mert egy alak lép oda hozzájuk és megszólítja. Szemével felméri, kivel is van dolga, az ápolt külső és a sáros csizma, talán egy kereskedőt vagy egy utazót takarhat. Mivel egyedül van, nem gyanakszik helyi nemesre, viszont valamit szeretne megtudni tőle, nem is csodálkozik, meg szokták találni. A külseje ápolt, az arca bizalomgerjesztő és fel van fegyverezve. Nem tűnik csalónak, tolvajnak vagy kocsmatölteléknek, a földműves mesterség, már látszólag is távol áll tőle, inkább testőrnek vagy városi őrnek nézhetik, netán szegényesebb földbirtokosnak.*
-Kérem! Csa-csa-csak nyugodtan. *Próbálja egyszerre kibökni, de hát sosem úgy megy, ahogy azt eltervezi.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:09:22
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:09:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Ullamar, Henigard//
*A városőrség hallatán bőszen bólogat, soha nem volt kedve oda bekerülni. Komorak azok, egész nap a város róják besavanyodott képpel, egyáltalán nem fűlik a foga hozzá. A Thargokat ismeri, pontosabban rengeteget hallott már róluk, nem egyszer fontolóra vette már, hogy odaszegődik, de még nem vitte rá a lélek.
~ A Tükrön Túl... ~ Na erről viszont még soha nem hallott. Figyelmesen hallgatja az orkot, a Dwirinthalenek történetét, ő a történelem ezen szegmenséről valószínűleg lemaradt.*
- Érdekes, meghiszem azt.
*Csak ennyit mond, maga elé bambulva. Még fontolóra veszi a dolgokat. Egy órája tán, hogy betért ide, célok nélkül, csupán megszállni kívánt, majd így a nyakába ömlött a lehetőségek ezre, ami egyszerre tölti el reménnyel és ijedtséggel.
Mindeközben valaki a közelben egy tőrrel játszik, amire Delrion láthatólag megemeli a szemöldökét.
~ Csak ki ne dobják innét, tán jelenetet akar rendezni azzal a fegyverrel? ~
Keze akaratlanul is a kard markolatát cirógatja, készen arra, hogy megvédje magát vagy bárki mást a tőrös alaktól, mikor Ullamar odakiált neki.
~ Végtére is volt városőr, ha igaz, tán még ismeri is. ~
Ahogy beinvitálja az asztalhoz, székével fészkelődik kissé, hogy helyet adjon az imént húzott széknek is.
Ha amaz ideül, jobb kezét nyújtva kellemes mosollyal készül bemutatkozni az új jövevénynek.*
- Erdei Delrion, enyém a megtiszteltetés!
*Ha viszont nem kívánna ideülni, hát egy vállvonással nyugtázza, majd figyelmét újfent az ork felé fordítja.*
- Mégis mi történt? Milyen tömeg?
//Ullamar, Henigard//
*A városőrség hallatán bőszen bólogat, soha nem volt kedve oda bekerülni. Komorak azok, egész nap a város róják besavanyodott képpel, egyáltalán nem fűlik a foga hozzá. A Thargokat ismeri, pontosabban rengeteget hallott már róluk, nem egyszer fontolóra vette már, hogy odaszegődik, de még nem vitte rá a lélek.
~ A Tükrön Túl... ~ Na erről viszont még soha nem hallott. Figyelmesen hallgatja az orkot, a Dwirinthalenek történetét, ő a történelem ezen szegmenséről valószínűleg lemaradt.*
- Érdekes, meghiszem azt.
*Csak ennyit mond, maga elé bambulva. Még fontolóra veszi a dolgokat. Egy órája tán, hogy betért ide, célok nélkül, csupán megszállni kívánt, majd így a nyakába ömlött a lehetőségek ezre, ami egyszerre tölti el reménnyel és ijedtséggel.
Mindeközben valaki a közelben egy tőrrel játszik, amire Delrion láthatólag megemeli a szemöldökét.
~ Csak ki ne dobják innét, tán jelenetet akar rendezni azzal a fegyverrel? ~
Keze akaratlanul is a kard markolatát cirógatja, készen arra, hogy megvédje magát vagy bárki mást a tőrös alaktól, mikor Ullamar odakiált neki.
~ Végtére is volt városőr, ha igaz, tán még ismeri is. ~
Ahogy beinvitálja az asztalhoz, székével fészkelődik kissé, hogy helyet adjon az imént húzott széknek is.
Ha amaz ideül, jobb kezét nyújtva kellemes mosollyal készül bemutatkozni az új jövevénynek.*
- Erdei Delrion, enyém a megtiszteltetés!
*Ha viszont nem kívánna ideülni, hát egy vállvonással nyugtázza, majd figyelmét újfent az ork felé fordítja.*
- Mégis mi történt? Milyen tömeg?
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 15:39:18
Üzenet elküldve: 2020-03-22 15:39:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lluthery, Hagarr//
*Hangosan, jóízűen felröhög, amikor az ork lekopaszozza. Valamiért mindig ezzel találják meg, de egy kicsit sem bántotta soha.*~ Kocsma közepén aludni még nem. ~*gondolja, de ki nem mondja. Nagy mosollyal biccent felé, majd megy a pulthoz.*
- Vess meg érte nyugodtan, de én sosem akartam előkelőséget sugallni. *mondja cinkos mosollyal. Majdnem elégedett a mostani életszínvonalával, csak a folyamatos vándorlást szeretné egy időre félretenni. Örökre biztos nem, arra aligha lenne képes, de ennyire még ne szaladjunk előre.
A második korty és a hátba veregetés sajnos épp egy időben történik, így félrenyel. Újabb köhögőroham. Úgy néz ki ma csak röhögni és köhögni fog felváltva.*
- Félre értesz... *mondja, miközben zsebéből előhúz egy kendőt, hogy szája széléről letörölje a visszaköhögött bort.*- Letelepedés alatt csak egy állandó lakhelyet értek, feleség, gyerek még ráér.
- A hegekkel meg sajnos nem állok jól, sajnos komolyabbat még nem sikerült összeszednem. *sóhajt lehangoltan. Folytatná is, de ivópartnerét megszólítja egy középkorú ember.*
- Üdv. *fordul Hagarr felé barátságos mosollyal, várva mi lehet az, amit ennyire feszengve kell megkérdezni. Egy kicsit sem zavarja, hogy az illető nem vele szeretne beszélni, alaposan megnézi magának. Ha majd zavaró lesz a jelenléte, szólnak. Magától biztos nem fogja észrevenni.*
*Hangosan, jóízűen felröhög, amikor az ork lekopaszozza. Valamiért mindig ezzel találják meg, de egy kicsit sem bántotta soha.*~ Kocsma közepén aludni még nem. ~*gondolja, de ki nem mondja. Nagy mosollyal biccent felé, majd megy a pulthoz.*
- Vess meg érte nyugodtan, de én sosem akartam előkelőséget sugallni. *mondja cinkos mosollyal. Majdnem elégedett a mostani életszínvonalával, csak a folyamatos vándorlást szeretné egy időre félretenni. Örökre biztos nem, arra aligha lenne képes, de ennyire még ne szaladjunk előre.
A második korty és a hátba veregetés sajnos épp egy időben történik, így félrenyel. Újabb köhögőroham. Úgy néz ki ma csak röhögni és köhögni fog felváltva.*
- Félre értesz... *mondja, miközben zsebéből előhúz egy kendőt, hogy szája széléről letörölje a visszaköhögött bort.*- Letelepedés alatt csak egy állandó lakhelyet értek, feleség, gyerek még ráér.
- A hegekkel meg sajnos nem állok jól, sajnos komolyabbat még nem sikerült összeszednem. *sóhajt lehangoltan. Folytatná is, de ivópartnerét megszólítja egy középkorú ember.*
- Üdv. *fordul Hagarr felé barátságos mosollyal, várva mi lehet az, amit ennyire feszengve kell megkérdezni. Egy kicsit sem zavarja, hogy az illető nem vele szeretne beszélni, alaposan megnézi magának. Ha majd zavaró lesz a jelenléte, szólnak. Magától biztos nem fogja észrevenni.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:12:45
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:12:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a Pegazusba//
//Bevonva Henigard is//
*Orkunk örül annak, hogy ily' elhivatott célokat üldöz ifjú ivótársa, de tisztában van vele, hogy a kalandorok élete nem csak játék és mese. Tele van szenvedéssel, fájdalommal és halállal.*
-Hát... A Városi Őrség mindig keres újoncokat, ott van a legtöbb jó kardforgató, de náluk az élet eléggé megkötött. Egy ideig tagja voltam a társulatnak, de meguntam. *nevet fel.* Aztán ott vannak persze a Thargok, az egyik legnevesebb klán, ők mindig szívesen fogadják azokat akik szerencséjüket próbálgatják. Meg aztán...
*Hősünk megakad. Tudja, hogy melyik csoport az akiknek talán a legnagyobb szükségük van most segítségre, de felidézni a hozzájuk kapcsolódó emlékeket nehéz és fájdalmas.*
-... A Tükrön Túl. *sóhajt fel.* Ők a Dwirinthalen család megmaradt tagjaiból jöttek létre. Egykor neves família volt, kúriájuk a legnagyobb a városban. Ellenben elkezdtek pletykák terjengeni, őket okolták az Artheniort ért veszedelmekért. Én megpróbáltam nekik segíteni, lecsillapítani a tömeget, de... nem sikerült. *vallja be szomorúan.* Most nekik van a legnagyobb szükségük egy erős kézre. A Vashegyen találod őket. Ők is a dicsőséget keresik, vissza akarják szerezni nevüket. Szerintem a legjobb választás néked az lenne ha oda társulnál be.
*Az egyik szomszédos asztalnál észrevesz egy újabb bús alakot, ki épp tőrével játszadozik.*
-Miért vagy úgy letörve barátom? Unalom tán vagy más nyomja szívedet? Ülj közénk, jó beszélgetés folyik itt, nyugodtan csatlakozz! *s azzal asztalukhoz húz még egy széket, tenyerével rácsap annak lapjára, jelezvén, hogy foglaljon helyet az úr.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 14:16:53
//Bevonva Henigard is//
*Orkunk örül annak, hogy ily' elhivatott célokat üldöz ifjú ivótársa, de tisztában van vele, hogy a kalandorok élete nem csak játék és mese. Tele van szenvedéssel, fájdalommal és halállal.*
-Hát... A Városi Őrség mindig keres újoncokat, ott van a legtöbb jó kardforgató, de náluk az élet eléggé megkötött. Egy ideig tagja voltam a társulatnak, de meguntam. *nevet fel.* Aztán ott vannak persze a Thargok, az egyik legnevesebb klán, ők mindig szívesen fogadják azokat akik szerencséjüket próbálgatják. Meg aztán...
*Hősünk megakad. Tudja, hogy melyik csoport az akiknek talán a legnagyobb szükségük van most segítségre, de felidézni a hozzájuk kapcsolódó emlékeket nehéz és fájdalmas.*
-... A Tükrön Túl. *sóhajt fel.* Ők a Dwirinthalen család megmaradt tagjaiból jöttek létre. Egykor neves família volt, kúriájuk a legnagyobb a városban. Ellenben elkezdtek pletykák terjengeni, őket okolták az Artheniort ért veszedelmekért. Én megpróbáltam nekik segíteni, lecsillapítani a tömeget, de... nem sikerült. *vallja be szomorúan.* Most nekik van a legnagyobb szükségük egy erős kézre. A Vashegyen találod őket. Ők is a dicsőséget keresik, vissza akarják szerezni nevüket. Szerintem a legjobb választás néked az lenne ha oda társulnál be.
*Az egyik szomszédos asztalnál észrevesz egy újabb bús alakot, ki épp tőrével játszadozik.*
-Miért vagy úgy letörve barátom? Unalom tán vagy más nyomja szívedet? Ülj közénk, jó beszélgetés folyik itt, nyugodtan csatlakozz! *s azzal asztalukhoz húz még egy széket, tenyerével rácsap annak lapjára, jelezvén, hogy foglaljon helyet az úr.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 14:16:53
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:05:02
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:05:02
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// nyílt //
* Látja, hogy az egyik asztal szabad és leül.Rendel magának egy Gyümölcstálat amiért 6 aranyat fizet. .Jóízűen eszegeti a gyümölcsöket. Szétnéz, hogy talál-e magának beszélgető társat. Sokáig vár az asztalánál mély nyugalomban. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen múltú embernek agresszív hajlamai vannak, de ez Nartharnál pont fordítva van. Ő szinte mindig nyugodt és megfontolt. Nagyot ásít a kopasz vándor. A gyümölcsök elfogytak a tálról.Kér magának egy Szobát ami 17 aranyba kerül. Még nem megy be a szobájába, addig amíg nem talál magának valami értelmesebb beszélgető társat. Előveszi a tőrét, és játszani kezd vele. Úgy gondolja, hogy hátha ezzel fel tudja kelteni az érdeklődést, de hamar abbahagyja ezt a foglalatosságot is. Megunta már a magányt. Eddig maga volt szinte minden élethelyzetben, egy kis társaságra van szüksége egy jó szóra egy bátorító mosolyra vagy egy baráti kézfogásra. *
* Látja, hogy az egyik asztal szabad és leül.Rendel magának egy Gyümölcstálat amiért 6 aranyat fizet.
.Jóízűen eszegeti a gyümölcsöket. Szétnéz, hogy talál-e magának beszélgető társat. Sokáig vár az asztalánál mély nyugalomban. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen múltú embernek agresszív hajlamai vannak, de ez Nartharnál pont fordítva van. Ő szinte mindig nyugodt és megfontolt. Nagyot ásít a kopasz vándor. A gyümölcsök elfogytak a tálról.Kér magának egy Szobát ami 17 aranyba kerül. Még nem megy be a szobájába, addig amíg nem talál magának valami értelmesebb beszélgető társat. Előveszi a tőrét, és játszani kezd vele. Úgy gondolja, hogy hátha ezzel fel tudja kelteni az érdeklődést, de hamar abbahagyja ezt a foglalatosságot is. Megunta már a magányt. Eddig maga volt szinte minden élethelyzetben, egy kis társaságra van szüksége egy jó szóra egy bátorító mosolyra vagy egy baráti kézfogásra. * 1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436