*Mosolyogva figyeli Wraeco, hogy kedvese mennyi mindent rendel, miközben azon töpreng, miért ilyen segítőkész ma velük a fogadós. "Különös. Lehet, hogy tart tőlünk. Nem meglepő, hisz elfek vagyunk, fiatalok, s egyre képzettebbek. Új fegyvertárunk is minden bizonnyal feltűnt neki."*
- Melletted könnyű annak lennem.
*feleli az elf, s ismét elmosolyodik. "Tény és való, Elhia közelében a jobbik énem dominál, azonban ódzkodom attól, hogy megismerje a hűvös, lekezelő részemet is. Bár neki sosem tudnék ártani, másokkal azonban igen kegyetlen tudok lenni alkalmanként."
Befejezik az étkezést. Wraeco rápillant Elhiára, s ismét eluralkodik rajta a vágy. Int a lánynak, hogy hajoljon közelebb, mintha mondani szeretne neki valamit, ám 'csak' egy hosszú csókkal fejezi ki mondandóját. Megsimogatja kedvese arcát, majd így szól:*
- Induljunk, a levegő épp kellemesen hűvös.
*Visszacsatolja szablyáját; kifelé menet az elfnek feltűnik, hogy szokatlanul kevesen tartózkodnak a fogadóban. "Szóval ezért volt velünk oly' szívélyes" - fejti meg az est rejtélyét Wraeco, majd Elhiát előreengedve kilép Arthenior főterére.*