Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-25 17:01:52
Üzenet elküldve: 2022-09-25 17:01:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Alakim //
* Mirthemnor újra kocsmában van. Leül a megszokott kis helyére, és rendel magának egy kis italt. *
- Egy Vajsört kérek 14 aranyért.
* El iszogatja a sörét, és közben vizslatja a népeket a fogadóban. Csak ül egymagában, és várja, hogy beszélgető társa, ha lesz ilyen rá találjon. Elég sok munkája volt mostanában. Még szerencse, hogy szívós erős alkat, még így öregen is. Így aztán még tud dolgozni. Sokat gondolkozott már azon, hogy vesz magának egy kunyhót. Szinte mindig ez van a fejében, mert szeretne már egy saját kis ház féléje. *
* Mirthemnor újra kocsmában van. Leül a megszokott kis helyére, és rendel magának egy kis italt. *
- Egy Vajsört kérek 14 aranyért.
* El iszogatja a sörét, és közben vizslatja a népeket a fogadóban. Csak ül egymagában, és várja, hogy beszélgető társa, ha lesz ilyen rá találjon. Elég sok munkája volt mostanában. Még szerencse, hogy szívós erős alkat, még így öregen is. Így aztán még tud dolgozni. Sokat gondolkozott már azon, hogy vesz magának egy kunyhót. Szinte mindig ez van a fejében, mert szeretne már egy saját kis ház féléje. *
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-24 18:54:25
Üzenet elküldve: 2022-09-24 18:54:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lehet úgy mondani, hogy a férfi titkolja a nyomorékságát. Csonka kezét mindig a zsebébe dugja és csak ha muszáj akkor veszi elő. De ez számára egy természetes dologgá vállt már. Mikor végre ő is elmerül jól esik neki ahogy a meleg víz körbeöleli és átjárja a tagjait. A lány közeledése csak rátesz az élvezetre.*
-Valóban.
*A másik számára egyértelmű lehet, hogy most akármit mondott volna, a férfi egyet értett volna vele. Ahogy pedig ő, úgy az elf is kihasználja a másik ruhátlanságát. A lány hamar körbe lesz vonva, érzéki simogatások és finom váll és nyak csókokkal. Ha partnert talál rá, akkor a doki hamar el tudja, azt is felejteni, hogy most nem csak maguk vannak.*
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lehet úgy mondani, hogy a férfi titkolja a nyomorékságát. Csonka kezét mindig a zsebébe dugja és csak ha muszáj akkor veszi elő. De ez számára egy természetes dologgá vállt már. Mikor végre ő is elmerül jól esik neki ahogy a meleg víz körbeöleli és átjárja a tagjait. A lány közeledése csak rátesz az élvezetre.*
-Valóban.
*A másik számára egyértelmű lehet, hogy most akármit mondott volna, a férfi egyet értett volna vele. Ahogy pedig ő, úgy az elf is kihasználja a másik ruhátlanságát. A lány hamar körbe lesz vonva, érzéki simogatások és finom váll és nyak csókokkal. Ha partnert talál rá, akkor a doki hamar el tudja, azt is felejteni, hogy most nem csak maguk vannak.*
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-24 17:09:29
Üzenet elküldve: 2022-09-24 17:09:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig biztos volt abban, hogy a nők kiváltsága az, hogy hosszú, nagyon hosszú percekig készülődjenek. De minden kivétel erősíti a szabályt, minek hála most a jelen helyzetben ő az, aki egyik lábáról a másikra dülöngélve várja a mélységit. Az egyetlen bökkenő az csak annyi, hogy a poharakat törölgető fogadós kaján vigyora kezdi egyre jobban idegesíteni, így ha etikus, ha nem a maga részéről elunta azt, hogy tűrje a kéjenc, sokat tudó pillantásokat, meg a fogadói zsivajt. Éppen ezért hamarost löki el magát a faltól, amit eddig a hátával támasztott, s öles léptekkel iramodik az ajtó felé. De miért lenne a kijutás egyszerű, ha a bejutással is problémái voltak? Az igyekvő menekvés hátulütője, hogy az ajtót a másik irányba készül nyitni, mint amerre valóban működne is a dolog, ennek hála pedig egy újabb puffanással kenődik az ajtóra, homlokkal köszöntve a vaskos faajtót.*
- Faszfej...
*Horkan fel halkan az orra alatt, mikor az ismert hang rötyögése eljut hozzá. De most elszántan ignorálja a fogadóst, így csak mogorván tépi fel az ajtót, most végre sikeresen, és lép ki a tiszta, szabad levegőre. A fa alkalmatosság pedig hangos csattanással záródik mögötte, hogy elnyelje a vendégsereg fület bántó hangoskodását. Amit egyébként élvezni szokott, de most valahogy nem érzi úgy, hogy zaklatott idegeinek jót tenne. Az idő egyre hűvösebb, ami annyira nem esik jól a meleg fürdő után, viszont az arcon csapó hideg lassan bekúszik a fejébe, hogy egy kicsit kiszellőztesse azt. Az ajtó előtt alig pár lépésnyire áll meg, hogy ne legyen útban az érkező-távozó forgalomnak, majd karba tett kezekkel és lehunyt szemekkel várja, hogy partnere is megérkezzen utána. Persze, ha amaz nem veszi fel időközben a nyúlcipőt és távozik a hátsó kijáraton. Mert ez is megfordul a fejében, mert képtelenségnek tartja, hogy ennyi idő kelljen egy hímnek a készülődéshez. Úgy, hogy még csak sminkelnie sem kell. Bár igaz, hogy neki több holmit kell magára öltenie, ellenben a nővel.
Azt sem tagadja, hogy az ő fejében is megfordult egy pillanatra, hogy inkább megindul egyedül a piacra, ahol jól el tud keveredni a tömegben. De a szíve erősebb hatással van most rá, mint az elméje, így ha nem is túl türelmesen, de vár. Lehunyt szemmel élvezi az észhez térítő, hűs szellőket, a viszonylagos utcai csendet, ami nem olyan bántó, mint a fogadó zaja. Már csak az ajtó nyikordulása rázza ki ebből a meghitten nyugodt állapotból. Hunyorogva sandít arra, majd az ő arcára is felkúszik egy halovány félmosoly, mikor megpillantja a mélységit.*
- Nem könnyítem meg ennyire a dolgod.
*Alakul át a mosoly egy igen sunyi vigyorrá, ami végül egy halk sóhajjal vissza is idomul a nő hangulatához, miszerint mosolytalanul vonja meg a vállait.*
- Volt eszemben.
*Jegyzi meg egyszerűen és őszintén. Abba viszont már nem megy bele, hogy ez valamiféle menekülés lenne vagy csak megunta a várakozást. Reményei szerint az utóbbi.*
- Induljunk.
*Bólint a kérdésre, majd mikor egy tüzetesebb vizsgálat után felfedezi a hervadt pofázmányt a férfi mellé lép és annak kezére fog óvatosan. Majd minden szó, magyarázat nélkül indul meg a piacra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig biztos volt abban, hogy a nők kiváltsága az, hogy hosszú, nagyon hosszú percekig készülődjenek. De minden kivétel erősíti a szabályt, minek hála most a jelen helyzetben ő az, aki egyik lábáról a másikra dülöngélve várja a mélységit. Az egyetlen bökkenő az csak annyi, hogy a poharakat törölgető fogadós kaján vigyora kezdi egyre jobban idegesíteni, így ha etikus, ha nem a maga részéről elunta azt, hogy tűrje a kéjenc, sokat tudó pillantásokat, meg a fogadói zsivajt. Éppen ezért hamarost löki el magát a faltól, amit eddig a hátával támasztott, s öles léptekkel iramodik az ajtó felé. De miért lenne a kijutás egyszerű, ha a bejutással is problémái voltak? Az igyekvő menekvés hátulütője, hogy az ajtót a másik irányba készül nyitni, mint amerre valóban működne is a dolog, ennek hála pedig egy újabb puffanással kenődik az ajtóra, homlokkal köszöntve a vaskos faajtót.*
- Faszfej...
*Horkan fel halkan az orra alatt, mikor az ismert hang rötyögése eljut hozzá. De most elszántan ignorálja a fogadóst, így csak mogorván tépi fel az ajtót, most végre sikeresen, és lép ki a tiszta, szabad levegőre. A fa alkalmatosság pedig hangos csattanással záródik mögötte, hogy elnyelje a vendégsereg fület bántó hangoskodását. Amit egyébként élvezni szokott, de most valahogy nem érzi úgy, hogy zaklatott idegeinek jót tenne. Az idő egyre hűvösebb, ami annyira nem esik jól a meleg fürdő után, viszont az arcon csapó hideg lassan bekúszik a fejébe, hogy egy kicsit kiszellőztesse azt. Az ajtó előtt alig pár lépésnyire áll meg, hogy ne legyen útban az érkező-távozó forgalomnak, majd karba tett kezekkel és lehunyt szemekkel várja, hogy partnere is megérkezzen utána. Persze, ha amaz nem veszi fel időközben a nyúlcipőt és távozik a hátsó kijáraton. Mert ez is megfordul a fejében, mert képtelenségnek tartja, hogy ennyi idő kelljen egy hímnek a készülődéshez. Úgy, hogy még csak sminkelnie sem kell. Bár igaz, hogy neki több holmit kell magára öltenie, ellenben a nővel.
Azt sem tagadja, hogy az ő fejében is megfordult egy pillanatra, hogy inkább megindul egyedül a piacra, ahol jól el tud keveredni a tömegben. De a szíve erősebb hatással van most rá, mint az elméje, így ha nem is túl türelmesen, de vár. Lehunyt szemmel élvezi az észhez térítő, hűs szellőket, a viszonylagos utcai csendet, ami nem olyan bántó, mint a fogadó zaja. Már csak az ajtó nyikordulása rázza ki ebből a meghitten nyugodt állapotból. Hunyorogva sandít arra, majd az ő arcára is felkúszik egy halovány félmosoly, mikor megpillantja a mélységit.*
- Nem könnyítem meg ennyire a dolgod.
*Alakul át a mosoly egy igen sunyi vigyorrá, ami végül egy halk sóhajjal vissza is idomul a nő hangulatához, miszerint mosolytalanul vonja meg a vállait.*
- Volt eszemben.
*Jegyzi meg egyszerűen és őszintén. Abba viszont már nem megy bele, hogy ez valamiféle menekülés lenne vagy csak megunta a várakozást. Reményei szerint az utóbbi.*
- Induljunk.
*Bólint a kérdésre, majd mikor egy tüzetesebb vizsgálat után felfedezi a hervadt pofázmányt a férfi mellé lép és annak kezére fog óvatosan. Majd minden szó, magyarázat nélkül indul meg a piacra.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-22 21:22:38
Üzenet elküldve: 2022-09-22 21:22:38
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Van egy kis számítás abban, hogy felcsigázza az elfet. Ez már inkább szakmai fortély az igaz, de neki most épp így jó. Ezért sem veszteget el sok időt olyasmivel, hogy öltöző. Törülközőjük amúgy is akad majd a végén. A vetkőzés pedig megint olyasmi, amit a maga kedve szerint rendezhet. Ha akarná, lassan tenné és komótosan; de most inkább csak ledobálja ruháit és már a vízben is van. Így neki is van ideje már nézelődni, mert a szőke hím bizony némi hátrányban van. Ez viszont megint olyasmi, ami nem zavarja, ám kissé meglepi, hiszen jól titkolja a hím ezt a hátrányt. Szerencséjére nem másról van szó. Így mikor mellé csusszan a kellemesen meleg vízben, szorosan hozzá bújik, kedveskedve. *
- Így azért kellemesebb.
* Itt már az ő ujjai is szabadabban járkálnak és igencsak ingerlő dolgokhoz lát velük. *
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Van egy kis számítás abban, hogy felcsigázza az elfet. Ez már inkább szakmai fortély az igaz, de neki most épp így jó. Ezért sem veszteget el sok időt olyasmivel, hogy öltöző. Törülközőjük amúgy is akad majd a végén. A vetkőzés pedig megint olyasmi, amit a maga kedve szerint rendezhet. Ha akarná, lassan tenné és komótosan; de most inkább csak ledobálja ruháit és már a vízben is van. Így neki is van ideje már nézelődni, mert a szőke hím bizony némi hátrányban van. Ez viszont megint olyasmi, ami nem zavarja, ám kissé meglepi, hiszen jól titkolja a hím ezt a hátrányt. Szerencséjére nem másról van szó. Így mikor mellé csusszan a kellemesen meleg vízben, szorosan hozzá bújik, kedveskedve. *
- Így azért kellemesebb.
* Itt már az ő ujjai is szabadabban járkálnak és igencsak ingerlő dolgokhoz lát velük. *
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:52:18
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:52:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár kalózkorában volt, hogy nem látszott rajta, de az elfnek semmi baja nincs a vízzel. Sőt, szeret is fürdőzni. De a felsorolt lehetőségek közt a víz második helyen szerepelt csak. Méghozzá a lány van olyan kegyetlen, hogy egy "véletlen" ölbe huppanással tovább kínozza a dokit. Ő nagyon jól mókázott ott így is, de Nell újra elkerül a közeléből. És most jobban még jobban hiányzik mint az előbb. Ügyesen csinálja a lány. Mindig egy kicsit többet ad aztán elhúzódik pont mikor a férfi a neki jobban tetsző részre térne. Ért ahhoz, hogy húzza a másik agyát. Erről biztosíthatja az elf sóhajtása is. Ő volt már errefelé. Ismeri a szabályokat, de a lány vezetésével se tévednek el. Csak az öltözőt felejtik ki.*
-Öhm...a ruhák?
*Kérdez rá, de olyan nagyon nem zavarja őt se a helyzet. Hogy nem egy nagyobb közös fürdőt választanak az neki is egyértelmű volt. Mikor lesz mit nézelődni ki is használja a helyzetet. Ami, miatt lassabban gombolódik az-az ing. Méghozzá ő alapból hátrányból is indul. A lány így a vízből nézheti végig míg az férfi is kigombolkozik és az övével is ügyeskedik egy kicsit. Félkézzel kicsit minden lassabb. Testalkatán jól látszik a származása. Magas és karcsú, izmokat nem nagyon lehet rajta találni, de hosszú szőke haja, csinos arca és a másikat felfaló zöld szemei hordozzák magukban mindazt amiért olyan sok félelf szokott születni. Ha végre elmerült a vízben egyből a másik mellé csusszan.*
-Valóban kellemes a víz.
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár kalózkorában volt, hogy nem látszott rajta, de az elfnek semmi baja nincs a vízzel. Sőt, szeret is fürdőzni. De a felsorolt lehetőségek közt a víz második helyen szerepelt csak. Méghozzá a lány van olyan kegyetlen, hogy egy "véletlen" ölbe huppanással tovább kínozza a dokit. Ő nagyon jól mókázott ott így is, de Nell újra elkerül a közeléből. És most jobban még jobban hiányzik mint az előbb. Ügyesen csinálja a lány. Mindig egy kicsit többet ad aztán elhúzódik pont mikor a férfi a neki jobban tetsző részre térne. Ért ahhoz, hogy húzza a másik agyát. Erről biztosíthatja az elf sóhajtása is. Ő volt már errefelé. Ismeri a szabályokat, de a lány vezetésével se tévednek el. Csak az öltözőt felejtik ki.*
-Öhm...a ruhák?
*Kérdez rá, de olyan nagyon nem zavarja őt se a helyzet. Hogy nem egy nagyobb közös fürdőt választanak az neki is egyértelmű volt. Mikor lesz mit nézelődni ki is használja a helyzetet. Ami, miatt lassabban gombolódik az-az ing. Méghozzá ő alapból hátrányból is indul. A lány így a vízből nézheti végig míg az férfi is kigombolkozik és az övével is ügyeskedik egy kicsit. Félkézzel kicsit minden lassabb. Testalkatán jól látszik a származása. Magas és karcsú, izmokat nem nagyon lehet rajta találni, de hosszú szőke haja, csinos arca és a másikat felfaló zöld szemei hordozzák magukban mindazt amiért olyan sok félelf szokott születni. Ha végre elmerült a vízben egyből a másik mellé csusszan.*
-Valóban kellemes a víz.
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:19:41
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:19:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Volt idő, mikor gond nélkül olvasott a viharszürke pillantásokban. Persze nem az első találkozástól kezdve, akkoriban Nolen fürkésző szemei mögött folyvást csak puszta hergelést feltételezett, meg volt róla győződve, hogy minden mondatával, minden cselekedetével, még a nézésével is bosszantani kívánta őt. Talán részben így is volt, de aztán kíméletlenül lelepleződtek a pimasz szürkék azon a nyári estén ott a hajón, és utána már hiába is igyekezett a kikötői palástolni bármit is.
Az egykor számára olyannyira beszédes tekintet azonban már nem árulkodik olyan hűségesen, mint korábban. Egyre többször fedezi fel benne a régi idők fényét, de számtalanszor megfejthetetlen. Ahogy épp most is. Zöldjei fürkészőn kapaszkodnak meg a baljós pillantásokban, s az érintés és a furcsán nyugodt szavakat hallva váratlanul fut végig rajta a borzongás. Különös, de nem kellemetlen módon, ahogy egy ilyen helyzetben illene, sőt...
Alig láthatóan vesz egy mélyebb lélegzetet, még mielőtt meglepett zsákmányállat ábrázatát öltené, sietve megfeszíti állkapcsát.*
- Ha bántani akarnálak, ilyen apróságok nem tartanának vissza *felel halkan a fenyegetésre, és láthatóan komolyan is gondolja. Dacosan el is húzódik megszabadulva a kedvesen cirógató ujjak kis kelepcéjéből, noha makacssága hamarosan halvány mosollyá szelídül az álnok feltételeket hallva.*
- Ilyen aljas módszerekkel kényszerítenél az ágyadba? *játékosan csillanó szemei ráérősen pillantanak végig a férfin majd állapodnak meg újból a mandulavágású tekinteten.* - Tudsz te ennél szebben is udvarolni, ha akarsz.
*Nem számít rá valójában persze, hogy Nolen ilyesmire vetemedne, túlságosan élvezi most az utasítgatást és valószínűleg nem is tervez mostanság leszállni arról a magas lóról. Hazugság volna azt állítani, hogy nem bosszantja ez a helyzet - még ha bizonyos részeit tagadhatatlanul élvezi -, ettől függetlenül engedelmesen simul a kikötői mellé, hogy segítsen neki megindulni. Pedig ezek után igazán megérdemelné, hogy egyedül szenvedjen.
Meglepi a kis vallatás a toll kapcsán, a felvetéseket hallgatva egy ponton fel is tör belőle egy halk göcögés.*
- Költészet? Receptek? *kérdez vissza vígan aztán nehézkesen komolyságot erőltet magára. Úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna Cressys nevét, csak zavartalanul lépdel ki a fogadóból*
- Minek nézel te engem? Természetesen a szeretőmnek írok *mondja, mintha teljesen egyértelmű lenne, mielőtt becsukódna mögötte a Pegazus ajtaja*
*Volt idő, mikor gond nélkül olvasott a viharszürke pillantásokban. Persze nem az első találkozástól kezdve, akkoriban Nolen fürkésző szemei mögött folyvást csak puszta hergelést feltételezett, meg volt róla győződve, hogy minden mondatával, minden cselekedetével, még a nézésével is bosszantani kívánta őt. Talán részben így is volt, de aztán kíméletlenül lelepleződtek a pimasz szürkék azon a nyári estén ott a hajón, és utána már hiába is igyekezett a kikötői palástolni bármit is.
Az egykor számára olyannyira beszédes tekintet azonban már nem árulkodik olyan hűségesen, mint korábban. Egyre többször fedezi fel benne a régi idők fényét, de számtalanszor megfejthetetlen. Ahogy épp most is. Zöldjei fürkészőn kapaszkodnak meg a baljós pillantásokban, s az érintés és a furcsán nyugodt szavakat hallva váratlanul fut végig rajta a borzongás. Különös, de nem kellemetlen módon, ahogy egy ilyen helyzetben illene, sőt...
Alig láthatóan vesz egy mélyebb lélegzetet, még mielőtt meglepett zsákmányállat ábrázatát öltené, sietve megfeszíti állkapcsát.*
- Ha bántani akarnálak, ilyen apróságok nem tartanának vissza *felel halkan a fenyegetésre, és láthatóan komolyan is gondolja. Dacosan el is húzódik megszabadulva a kedvesen cirógató ujjak kis kelepcéjéből, noha makacssága hamarosan halvány mosollyá szelídül az álnok feltételeket hallva.*
- Ilyen aljas módszerekkel kényszerítenél az ágyadba? *játékosan csillanó szemei ráérősen pillantanak végig a férfin majd állapodnak meg újból a mandulavágású tekinteten.* - Tudsz te ennél szebben is udvarolni, ha akarsz.
*Nem számít rá valójában persze, hogy Nolen ilyesmire vetemedne, túlságosan élvezi most az utasítgatást és valószínűleg nem is tervez mostanság leszállni arról a magas lóról. Hazugság volna azt állítani, hogy nem bosszantja ez a helyzet - még ha bizonyos részeit tagadhatatlanul élvezi -, ettől függetlenül engedelmesen simul a kikötői mellé, hogy segítsen neki megindulni. Pedig ezek után igazán megérdemelné, hogy egyedül szenvedjen.
Meglepi a kis vallatás a toll kapcsán, a felvetéseket hallgatva egy ponton fel is tör belőle egy halk göcögés.*
- Költészet? Receptek? *kérdez vissza vígan aztán nehézkesen komolyságot erőltet magára. Úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna Cressys nevét, csak zavartalanul lépdel ki a fogadóból*
- Minek nézel te engem? Természetesen a szeretőmnek írok *mondja, mintha teljesen egyértelmű lenne, mielőtt becsukódna mögötte a Pegazus ajtaja*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-18 20:41:46
Üzenet elküldve: 2022-09-18 20:41:46
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egy fürdő is lehet kellemes, legalábbis Nell azzá tudja tenni. A szőke hím pedig úgy tűnik, partner ebben. Hiszen mióta belehuppant az ölébe, egyre-másra keresgél izgalmas helyeken kezeivel. *
- Gyere, jó móka lesz.
* Feláll és bár nem gyakori látogatója a Pegazusnak, mégis hamar megtalálja, merre is van a Fürdő. Biztos benne, hogy Int követni fogja. Ott nem foglalkozik olyasmivel, mint ruhatár. Egy kényelmesen elkülönített, meleg vizes kádú szobára esik választása. S a ruha, ami rajta van, könnyedén lesiklik a jól karban tartott, makulátlan fehér bőréről. Hiszen tudja jól, az ő esetében nagyon fontos, hogy mutatós legyen, kívánatos. Telt keblei hamar elmerülnek a vízben, egyéb csalogató kecsességeivel együtt, de nem elég gyorsan. Hagyott időt a nézelődésre. *
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egy fürdő is lehet kellemes, legalábbis Nell azzá tudja tenni. A szőke hím pedig úgy tűnik, partner ebben. Hiszen mióta belehuppant az ölébe, egyre-másra keresgél izgalmas helyeken kezeivel. *
- Gyere, jó móka lesz.
* Feláll és bár nem gyakori látogatója a Pegazusnak, mégis hamar megtalálja, merre is van a Fürdő. Biztos benne, hogy Int követni fogja. Ott nem foglalkozik olyasmivel, mint ruhatár. Egy kényelmesen elkülönített, meleg vizes kádú szobára esik választása. S a ruha, ami rajta van, könnyedén lesiklik a jól karban tartott, makulátlan fehér bőréről. Hiszen tudja jól, az ő esetében nagyon fontos, hogy mutatós legyen, kívánatos. Telt keblei hamar elmerülnek a vízben, egyéb csalogató kecsességeivel együtt, de nem elég gyorsan. Hagyott időt a nézelődésre. *
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-17 20:18:38
Üzenet elküldve: 2022-09-17 20:18:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kettejük közti kapcsolat egyre drámaibbá forduló állapotával kapcsolatban hősünk ennek már-már látványos tudomásul nemvétele mellett dönt, még akkor is, ha tudja jól, az események ily jellegű fordulatáért egyszemélyben okolható. Továbbra is észleli a nőből áradó depresszív kisugárzást, így miután kisegíti azt a kádból, gúnyos vigyora, egy kedvesebb, nyugtató mosollyá alakul, mintegy ellensúlyozni próbálva a keserű hangulatot. Ha sikerrel nem is jár, legalább a továbbiak mondhatni eseménytelenül telnek. Követve a nő példáját ő is igyekszik többkevesebb sikerrel felitatni magáról a vizet, ám hamar belátja, hogy ez egy eleve nedves törölközővel, vagy legalábbis ilyen célra szánt szövetdarabbal, eleve lehetetlen, de minimum annak tűnő elhatározás.*
- Sejtem. Ezért sem hagyhatom, hogy egyedül menj.
*Morogja maga elé, cinikus hangján, miközben reménytelenül dörzsölgeti nedves karját az erre szánt szövetdarabbal. Reménytelen próbálkozások sokaságát követően, némileg ingerülten hajítja el a haszontalan holmit, s a bőrét borító nedvesség legalább felétől megszabadulva indul meg ő is az öltözők felé. Nagyjából félúton tudatosul benne törölközője valódi haszna, így a közszeméremsértés vádjától rettegve, az öltözőig vezető maradék távolságot futólépésben teszi meg, s bár eltekintve attól, hogy egy óvatlan lépése kis híján szaltóba, de minimum seggre ülésbe torkoll, biztonságban eléri az öltözőt, mindezt úgy, hogy ezen kis mutatványa partnerétől eltekintve látatlan marad. Ennek örömére nagyot sóhajt, majd elkezdi magára ölteni az öltözőben hagyott fekete ruhakupacot, mely folyamat, tekintve mennyire undorítóan nem könnyű felrángatni egy-egy ruhadarabot a nedves bőrön, határozottan tovább tart, mint ahogy az a sötételf elsőre reméli, de még a második ily módú reménykedést is sikerül túlszárnyalni, így az öltözködés nem egy ocsmány szitokkal is megszínesül. Végül megkésve ám, s némileg meg is törve, de teljes pompában lép ki az öltöző ajtaján, már amennyire pompának nevezhető ütött-kopott felszerelésének bármely eleme. Partnere persze sehol. Igaz, bár nőről van szó, s mint ilyen, nem alaptalanok a róluk, s főként az öltözködési szokásaikról, valamint azok időtartamáról regélő sztereotípiák, hősünk mégis úgy érzi, hogy rosszmájú mendemondák ide-oda, aligha lenne képes bárki felülmúlni a férfi idejét, így vállat vonva maga mögött hagyja a fürdőházat. Legelső benyomása a hirtelen éghajlatváltozásról meglehetőst vegyes, ugyanis nehezére esik döntés, mely szerint a fürdőház súlyos párás levegője, vagy a fogadó füsttől s italtól terhes dohos szaga vált ki kellemetlenebb érzéseket belőle. A döntés utóbbira esik, ám ebben leginkább az úgynevezett „emberszag” játssza a legnagyobb szerepet.
Túllépve ezen, a férfi tekintete azonnal körbejárja az egész helyet, a nő után kutatva, azonban hoppon marad, minekhála akár a féreg, úgy rágja magát elméjébe egy keserű gondolat, mely szerint sajna hoppon maradt, s bár teljes mértékben megértené, gátat szab a rossz érzésnek, s a pult felé veszi az irányt. Csupán egy-két szót vált régi cimborájával, a ház urával. Míg az ilyen-olyan homályos, vagy épp kevésbé homályos utalásokkal és célzásokkal bombázza hősünk mindezt gusztustalanul sunyi vigyorral a képén, az szaporán szíjazza magára öreg barátjánál hagyott holmiját egy-két szavas válaszokkal hárítva a másik szavait. Miután végez, elbúcsúzik a fogadóstól, szorosabbra húzza magán fekete köpenyét, annak csuklyáját mélyen arcába húzza. Készen az útra, kilöki az épület vaskos ajtaját s a csuklya alól őszinte mosoly bukkan elő amint megpillantja a kint reá várakozó tüneményt.*
- Kezdtem azt hinni, hogy itt hagytál.
*Böki oda a nőnek, majd a fejét a piactér irányába fordítva, néhány másodpercig némán néz maga elé miközben a mosoly is lehervad képéről, majd elereszt egy fájdalmasan hosszas sóhajt.*
- Indulunk?
*Teszi fel a kérdést színtelen hangon. Miközben gondolataiban számtalan imát elmormol, annak érdekében, hogy a várt úti cél végén lehetőleg minél szolidabb tömeg fogadja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kettejük közti kapcsolat egyre drámaibbá forduló állapotával kapcsolatban hősünk ennek már-már látványos tudomásul nemvétele mellett dönt, még akkor is, ha tudja jól, az események ily jellegű fordulatáért egyszemélyben okolható. Továbbra is észleli a nőből áradó depresszív kisugárzást, így miután kisegíti azt a kádból, gúnyos vigyora, egy kedvesebb, nyugtató mosollyá alakul, mintegy ellensúlyozni próbálva a keserű hangulatot. Ha sikerrel nem is jár, legalább a továbbiak mondhatni eseménytelenül telnek. Követve a nő példáját ő is igyekszik többkevesebb sikerrel felitatni magáról a vizet, ám hamar belátja, hogy ez egy eleve nedves törölközővel, vagy legalábbis ilyen célra szánt szövetdarabbal, eleve lehetetlen, de minimum annak tűnő elhatározás.*
- Sejtem. Ezért sem hagyhatom, hogy egyedül menj.
*Morogja maga elé, cinikus hangján, miközben reménytelenül dörzsölgeti nedves karját az erre szánt szövetdarabbal. Reménytelen próbálkozások sokaságát követően, némileg ingerülten hajítja el a haszontalan holmit, s a bőrét borító nedvesség legalább felétől megszabadulva indul meg ő is az öltözők felé. Nagyjából félúton tudatosul benne törölközője valódi haszna, így a közszeméremsértés vádjától rettegve, az öltözőig vezető maradék távolságot futólépésben teszi meg, s bár eltekintve attól, hogy egy óvatlan lépése kis híján szaltóba, de minimum seggre ülésbe torkoll, biztonságban eléri az öltözőt, mindezt úgy, hogy ezen kis mutatványa partnerétől eltekintve látatlan marad. Ennek örömére nagyot sóhajt, majd elkezdi magára ölteni az öltözőben hagyott fekete ruhakupacot, mely folyamat, tekintve mennyire undorítóan nem könnyű felrángatni egy-egy ruhadarabot a nedves bőrön, határozottan tovább tart, mint ahogy az a sötételf elsőre reméli, de még a második ily módú reménykedést is sikerül túlszárnyalni, így az öltözködés nem egy ocsmány szitokkal is megszínesül. Végül megkésve ám, s némileg meg is törve, de teljes pompában lép ki az öltöző ajtaján, már amennyire pompának nevezhető ütött-kopott felszerelésének bármely eleme. Partnere persze sehol. Igaz, bár nőről van szó, s mint ilyen, nem alaptalanok a róluk, s főként az öltözködési szokásaikról, valamint azok időtartamáról regélő sztereotípiák, hősünk mégis úgy érzi, hogy rosszmájú mendemondák ide-oda, aligha lenne képes bárki felülmúlni a férfi idejét, így vállat vonva maga mögött hagyja a fürdőházat. Legelső benyomása a hirtelen éghajlatváltozásról meglehetőst vegyes, ugyanis nehezére esik döntés, mely szerint a fürdőház súlyos párás levegője, vagy a fogadó füsttől s italtól terhes dohos szaga vált ki kellemetlenebb érzéseket belőle. A döntés utóbbira esik, ám ebben leginkább az úgynevezett „emberszag” játssza a legnagyobb szerepet.
Túllépve ezen, a férfi tekintete azonnal körbejárja az egész helyet, a nő után kutatva, azonban hoppon marad, minekhála akár a féreg, úgy rágja magát elméjébe egy keserű gondolat, mely szerint sajna hoppon maradt, s bár teljes mértékben megértené, gátat szab a rossz érzésnek, s a pult felé veszi az irányt. Csupán egy-két szót vált régi cimborájával, a ház urával. Míg az ilyen-olyan homályos, vagy épp kevésbé homályos utalásokkal és célzásokkal bombázza hősünk mindezt gusztustalanul sunyi vigyorral a képén, az szaporán szíjazza magára öreg barátjánál hagyott holmiját egy-két szavas válaszokkal hárítva a másik szavait. Miután végez, elbúcsúzik a fogadóstól, szorosabbra húzza magán fekete köpenyét, annak csuklyáját mélyen arcába húzza. Készen az útra, kilöki az épület vaskos ajtaját s a csuklya alól őszinte mosoly bukkan elő amint megpillantja a kint reá várakozó tüneményt.*
- Kezdtem azt hinni, hogy itt hagytál.
*Böki oda a nőnek, majd a fejét a piactér irányába fordítva, néhány másodpercig némán néz maga elé miközben a mosoly is lehervad képéről, majd elereszt egy fájdalmasan hosszas sóhajt.*
- Indulunk?
*Teszi fel a kérdést színtelen hangon. Miközben gondolataiban számtalan imát elmormol, annak érdekében, hogy a várt úti cél végén lehetőleg minél szolidabb tömeg fogadja.*
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-17 13:09:54
Üzenet elküldve: 2022-09-17 13:09:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Az ő öntörvényű kis Pillangója sose tudta igazán véka alá rejteni az érzelmeit, de Nolen végtelenül bájosnak találja, ha próbálkozik. Azt, hogy Jyzellie ilyen tüske a lány szemében, nem bírja megunni, de most kivételesen nem kontráz rá.*
- Dulodorte! Őrá is emlékszem *vágja rá, olyan sietséggel, mintha a felsejlő részlet máris szétoszlana, ha nem mondja ki azonnal. Épp csak le bírja nyelni a falatot.* - Hárman fogták le annál a résznél, hogy "Ha a jelenlévők közül bárkinek tudomása van a házasságot akadályozó körülményről, szóljon most, vagy hallgasson mindörökre!" *göcög magában és letörli a szájáról a sült szalonna sósan fénylő szaftját.*
- Hm. *Elgondolkodón feljebb emelkedik a Velasco'rra szemöldöke a kéjes suttogásra. Tagadhatatlanul sokszor álmodik ilyesmire okot adó jelenetekkel, így nem is kételkedik a lány szavaiban. De kicsit se jön zavarba. Egy cselédek molesztálásával vádolt nemes kaján mosolygásával nyugtázza. Megteheti. A méreggel való csipkelődésre szintén nem horkan fel. Kitörölgeti egy darabka kenyérrel a szalonnazsírt, ráérősen elfogyasztja a katonák megmaradt alakulatait, aztán megtörli a száját és a tányérra dobja a szalvétát.*
- Méreg, hm? *Oldalra billenti a fejét. Bár most is mosolyog, ezúttal bujkál valami a tekintetében, ami a maga megfoghatatlanságában is valahogy... borzongató.*
- Nem bánom, ha gyűlölsz *simítja jobbját a lány álla alá, s kezd ujjaival finom cirógatásba.* - Azt se, ha kimondod. *Teljes nyugalommal beszél, hiszen mostanra már elég biztos benne, hogy emellett másban is osztoznak ők ketten. Ölelkezéseik izzó emléke átlátszóvá tesz minden tagadást vagy maszatoló hazugságot.* - De a helyedben óvatosabb lennék. Azt az iratot az édes kis Jyzellie már bizonyosan eljuttatta az öcsémhez. Quillyn pedig tudni fogja, ha bajom esik. Rád talál. És ha rád talál... *Megcsóválja a fejét. A legifjabb Velasco'rra fivért már a Dayaneer is ismeri annyira, hogy ne akarjon belegondolni ebbe az eshetőségbe. Azért hagy rá időt, hogy talán mégis.*
- Pipadohányt kaphatsz, amilyent csak kívánsz. Ruhát is választhatsz. Csinosat, csábosat, de télre való, meleg holmit nem veszek neked *mondja undok mosolygással.* - Kénytelen leszel az én köpenyem alá húzódni a hideg ellen. Vagy az ágyamba *teszi hozzá.* - Túl sokba kerültél nekem, hogy csak álmomban élvezzelek.
*A jó ég tudja, mennyit gondol ebből komolyan. Mennyit szán csak ideig-óráig tartó aljaskodásnak.
Legurítja a maradék sört és az asztal szélén megkapaszkodva, óvatosan feltápászkodik. Egy intéssel maga mellé rendeli a lányt, hogy belé karolva támasza lehessen, csak aztán veszi az irányt kifelé a fogadóból.*
- Jut eszembe *szólal meg újra.* - Az írótoll. Mire kell? Talán naplóba fognál? Költészetbe? Receptgyűjtésbe? Vagy Cressysnek írnál levelet? *tűzi ártatlanul ez utóbbit is a sor végére. Könnyedén ejti, de mégis érződik a hangsúlyon, hogy a könnyedség mögött szinte csikorognak a fogai.*
*Az ő öntörvényű kis Pillangója sose tudta igazán véka alá rejteni az érzelmeit, de Nolen végtelenül bájosnak találja, ha próbálkozik. Azt, hogy Jyzellie ilyen tüske a lány szemében, nem bírja megunni, de most kivételesen nem kontráz rá.*
- Dulodorte! Őrá is emlékszem *vágja rá, olyan sietséggel, mintha a felsejlő részlet máris szétoszlana, ha nem mondja ki azonnal. Épp csak le bírja nyelni a falatot.* - Hárman fogták le annál a résznél, hogy "Ha a jelenlévők közül bárkinek tudomása van a házasságot akadályozó körülményről, szóljon most, vagy hallgasson mindörökre!" *göcög magában és letörli a szájáról a sült szalonna sósan fénylő szaftját.*
- Hm. *Elgondolkodón feljebb emelkedik a Velasco'rra szemöldöke a kéjes suttogásra. Tagadhatatlanul sokszor álmodik ilyesmire okot adó jelenetekkel, így nem is kételkedik a lány szavaiban. De kicsit se jön zavarba. Egy cselédek molesztálásával vádolt nemes kaján mosolygásával nyugtázza. Megteheti. A méreggel való csipkelődésre szintén nem horkan fel. Kitörölgeti egy darabka kenyérrel a szalonnazsírt, ráérősen elfogyasztja a katonák megmaradt alakulatait, aztán megtörli a száját és a tányérra dobja a szalvétát.*
- Méreg, hm? *Oldalra billenti a fejét. Bár most is mosolyog, ezúttal bujkál valami a tekintetében, ami a maga megfoghatatlanságában is valahogy... borzongató.*
- Nem bánom, ha gyűlölsz *simítja jobbját a lány álla alá, s kezd ujjaival finom cirógatásba.* - Azt se, ha kimondod. *Teljes nyugalommal beszél, hiszen mostanra már elég biztos benne, hogy emellett másban is osztoznak ők ketten. Ölelkezéseik izzó emléke átlátszóvá tesz minden tagadást vagy maszatoló hazugságot.* - De a helyedben óvatosabb lennék. Azt az iratot az édes kis Jyzellie már bizonyosan eljuttatta az öcsémhez. Quillyn pedig tudni fogja, ha bajom esik. Rád talál. És ha rád talál... *Megcsóválja a fejét. A legifjabb Velasco'rra fivért már a Dayaneer is ismeri annyira, hogy ne akarjon belegondolni ebbe az eshetőségbe. Azért hagy rá időt, hogy talán mégis.*
- Pipadohányt kaphatsz, amilyent csak kívánsz. Ruhát is választhatsz. Csinosat, csábosat, de télre való, meleg holmit nem veszek neked *mondja undok mosolygással.* - Kénytelen leszel az én köpenyem alá húzódni a hideg ellen. Vagy az ágyamba *teszi hozzá.* - Túl sokba kerültél nekem, hogy csak álmomban élvezzelek.
*A jó ég tudja, mennyit gondol ebből komolyan. Mennyit szán csak ideig-óráig tartó aljaskodásnak.
Legurítja a maradék sört és az asztal szélén megkapaszkodva, óvatosan feltápászkodik. Egy intéssel maga mellé rendeli a lányt, hogy belé karolva támasza lehessen, csak aztán veszi az irányt kifelé a fogadóból.*
- Jut eszembe *szólal meg újra.* - Az írótoll. Mire kell? Talán naplóba fognál? Költészetbe? Receptgyűjtésbe? Vagy Cressysnek írnál levelet? *tűzi ártatlanul ez utóbbit is a sor végére. Könnyedén ejti, de mégis érződik a hangsúlyon, hogy a könnyedség mögött szinte csikorognak a fogai.*
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-15 16:06:13
Üzenet elküldve: 2022-09-15 16:06:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A mondandóval végzett. Így pedig lezártnak tekinti a témát. Nem akar feleslegesen nagy feneket keríteni a dolgoknak. Azt pedig végképp nem akarja, hogy a jól indult napjuk ilyen drámai fordulatot véve süllyedjen valami depresszív mocsárba. Annak ellenére, hogy belül már igencsak rágja a dolog.
Szerencsére a férfi gúnyos vigyora valamennyire visszatéríti a józanságba, legalábbis a rá telepedő borús hangulatot egy kicsit el tudja bújtatni.
Ezért is sikerül valami vigyorfélét magára ölteni, ahogy a férfi kezére fogva lép ki a kádból. Azután már nem marad más, csak az, hogy leitassa magáról a vizet és a rongyba tekerve induljon ki a szobából.*
- Pedig, ha tudnád mennyi minden itt van a fejemben, mit is vehetnék a piacon.
*Sóhajt fel mű drámaisággal, majd kuncogva halad az öltözők felé. Innentől már csak azzal kell megküzdenie, hogy nedves bőrére felráncigálja a ruhát, ami kivételesen egész időben sikerül. Pedig elég kényelmes nő hírében áll, kinek nem kenyere a sietség. Vizes tincseit szétbontja és szétrázza, hogy kieresztve hamarabb megszáradjon, majd útja egyenesen a fogadóba vezeti vissza. Talán undok dolog, de nem várja meg odabent a férfit. Minél hamarabb a levegőn szeretne lenni, hogy kiszellőztethesse a fejét. Talán akkor visszanyeri önmagát. Az illatos fürdő után szinte pofonként érinti a fogadó dohány és alkohol szaga, arról nem is beszélve, hogy tekintete összeakad a fogadóssal, ki először csak párat pislog felé, de ahogy feltűnik a kipirult női arc már egy igen mocsok és sokat sejtő vigyor terül el a képén. A nő először csak értetlenül pillázik, majd mikor eljut a fejébe, hogy mi is áll ennek a vigyornak a hátterében ismét középső ujját felé mutatva adja jelét nemtetszésének.*
- Férfiak.
*Dünnyögi morcosan, ahogy a fürdő ajtajában toporogva várja a mélységit. Ugyanis a fogadósnak hála csak egy újabb okot kapott, hogy minél hamarább maga mögött tudhassa a fogadót.*
*A mondandóval végzett. Így pedig lezártnak tekinti a témát. Nem akar feleslegesen nagy feneket keríteni a dolgoknak. Azt pedig végképp nem akarja, hogy a jól indult napjuk ilyen drámai fordulatot véve süllyedjen valami depresszív mocsárba. Annak ellenére, hogy belül már igencsak rágja a dolog.
Szerencsére a férfi gúnyos vigyora valamennyire visszatéríti a józanságba, legalábbis a rá telepedő borús hangulatot egy kicsit el tudja bújtatni.
Ezért is sikerül valami vigyorfélét magára ölteni, ahogy a férfi kezére fogva lép ki a kádból. Azután már nem marad más, csak az, hogy leitassa magáról a vizet és a rongyba tekerve induljon ki a szobából.*
- Pedig, ha tudnád mennyi minden itt van a fejemben, mit is vehetnék a piacon.
*Sóhajt fel mű drámaisággal, majd kuncogva halad az öltözők felé. Innentől már csak azzal kell megküzdenie, hogy nedves bőrére felráncigálja a ruhát, ami kivételesen egész időben sikerül. Pedig elég kényelmes nő hírében áll, kinek nem kenyere a sietség. Vizes tincseit szétbontja és szétrázza, hogy kieresztve hamarabb megszáradjon, majd útja egyenesen a fogadóba vezeti vissza. Talán undok dolog, de nem várja meg odabent a férfit. Minél hamarabb a levegőn szeretne lenni, hogy kiszellőztethesse a fejét. Talán akkor visszanyeri önmagát. Az illatos fürdő után szinte pofonként érinti a fogadó dohány és alkohol szaga, arról nem is beszélve, hogy tekintete összeakad a fogadóssal, ki először csak párat pislog felé, de ahogy feltűnik a kipirult női arc már egy igen mocsok és sokat sejtő vigyor terül el a képén. A nő először csak értetlenül pillázik, majd mikor eljut a fejébe, hogy mi is áll ennek a vigyornak a hátterében ismét középső ujját felé mutatva adja jelét nemtetszésének.*
- Férfiak.
*Dünnyögi morcosan, ahogy a fürdő ajtajában toporogva várja a mélységit. Ugyanis a fogadósnak hála csak egy újabb okot kapott, hogy minél hamarább maga mögött tudhassa a fogadót.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-13 21:32:46
Üzenet elküldve: 2022-09-13 21:32:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Hiszed vagy sem, ha az ember az úton él és sosem tudja mikor bukkan fel a láthatáron a következő település, egy tanya, esetleg egy fogadó, akkor vadászni kényszerül, ami nem mindig sikeres, szóval jobb, ha be tudja osztani amije van. *Mosolyog a lányra.* Könnyű elszokni ettől a mértékletességtől, ha néhány hétre visszatérsz a civilizációba, csak éppen nem érdemes.
*A férfi egyébként sosem volt az a kimondottan nagyétkű fajta. Persze azt is tudja, hogy egy kimerítő nap után szervezetének mindenből többre van szüksége, ilyenkor természetesen meg is adja neki, amit kér, de túl sokszor jelentette már a különbséget élet és halál között készleteinek józan felhasználása ahhoz, hogy csak úgy hozzászoktassa magát a dorbézoláshoz.*
- Hm... *Mosolyodik el a lány megjegyzésére, ami a reggeli felkelés értelmét illeti.* Így igaz.
*Ért végül egyet. Nem azért nem fűz hozzá többet, mert kételyei lennének, pusztán csak rengeteg érzés kavarog benne jelenleg, amiket egyelőre nehezen tudna szavakba önteni - csavarja is őket bármily' ügyesen.*
- Reménykedem, hogy legalább egy töredékét azért visszaszolgáltathatom ennek.
*Mondja aztán csendesen, majd szorosan magához húzza a leányt, ahogy nekivágnak a lépcsőknek.*
- Lehet, hogy az a lényege, ám én már kölyökként is egy bosszantóan kíváncsi alak voltam, akinek hallania kellett, hogy mi a történet vége. *Kuncog.* Azt hiszem ez felnőttként sem változott.
*Igaz, ami igaz, Mordokhai életmódja sem olyan, ami kifejezetten segítene ezen. Ha netán úgy esik, hogy társak kerülköznek mellé az úton, az egyetlen dolog, amit igazán megoszthatnak egymással, azok a történeteik. Legyenek akár igazak, akár nem, a mesemondás a tábortűznél afféle rituálé, melyhez semmi sem fogható.*
- Van, amit az ember szívesebben tart meg magának.
*Mosolyog vissza a Rochára, szavaiban pedig csak hellyel-közzel bujkál ott a piszkálódás. Szótlanul hallgatja a szél süvítését, amíg a leány leellenőrzi ruhájának állapotát a szekrényben, bár a férfiban azért csak ott motoszkál a gyanú, hogy mindketten tisztában vannak vele, mi lesz az eredmény. Alig pár órája, hogy megérkeztek, és egyébként sincs olyan meleg a szobában, mint odalenn az ivóban, ahol a kályha és a tömeg egyaránt fűti a helyiséget. Többek között ezért is szabadul oly' lassan tunikájától, még késleltetné egy kicsit az elkerülhetetlen borzongást.*
- Nahát, ki hitte volna?
*Válaszol az elhangzó kijelentésére még mindig háttal, annyi meglepetést csepegtetve hangjába, amennyit csak tud, amely ugyan nem sok, de kellően távoli és szórakozott ahhoz, hogy alkalmasint hihetőnek hasson. Közben Rocha mellé lép és egy ideig így álldogálnak egymás mellett.*
- Nos, attól tartok ilyesmi nem található a ruhatáramban.
*Kuncog, miközben az időközben ágya szélére telepedő leányzó felé sandít. Csizmájától azért megszabadul, bármily' kényelmes is legyen, a férfi mindig a mezítlábaskodást preferálja, ha teheti.
Odasétálván az ágyhoz ő maga is és lehuppan partnere mellé, majd gyengéden átkarolja őt. Ismételten tapasztalja azt, amit már egyszer átélt ezen az estén, lent a Fürdőházban, hogy a fogadó többi része, mintha teljesen megszűnne létezni, de tán még a földkerekség többi része is, mintha csak ez a szoba lebegne a semmiségben, benne kettejükkel. És ha már egyszer így adódott, akkor ismét csak odahajol hozzá, s amennyiben nem ütközik ellenállásba, lágy csókot lehel a lány ajkára, elvégre úgy illik, hogy valahogyan mégiscsak megkoronázzák ezt az együtt töltött csodás napot, mely mintha egy örökkévalósággal ezelőtt kezdődött volna...*
- Hiszed vagy sem, ha az ember az úton él és sosem tudja mikor bukkan fel a láthatáron a következő település, egy tanya, esetleg egy fogadó, akkor vadászni kényszerül, ami nem mindig sikeres, szóval jobb, ha be tudja osztani amije van. *Mosolyog a lányra.* Könnyű elszokni ettől a mértékletességtől, ha néhány hétre visszatérsz a civilizációba, csak éppen nem érdemes.
*A férfi egyébként sosem volt az a kimondottan nagyétkű fajta. Persze azt is tudja, hogy egy kimerítő nap után szervezetének mindenből többre van szüksége, ilyenkor természetesen meg is adja neki, amit kér, de túl sokszor jelentette már a különbséget élet és halál között készleteinek józan felhasználása ahhoz, hogy csak úgy hozzászoktassa magát a dorbézoláshoz.*
- Hm... *Mosolyodik el a lány megjegyzésére, ami a reggeli felkelés értelmét illeti.* Így igaz.
*Ért végül egyet. Nem azért nem fűz hozzá többet, mert kételyei lennének, pusztán csak rengeteg érzés kavarog benne jelenleg, amiket egyelőre nehezen tudna szavakba önteni - csavarja is őket bármily' ügyesen.*
- Reménykedem, hogy legalább egy töredékét azért visszaszolgáltathatom ennek.
*Mondja aztán csendesen, majd szorosan magához húzza a leányt, ahogy nekivágnak a lépcsőknek.*
- Lehet, hogy az a lényege, ám én már kölyökként is egy bosszantóan kíváncsi alak voltam, akinek hallania kellett, hogy mi a történet vége. *Kuncog.* Azt hiszem ez felnőttként sem változott.
*Igaz, ami igaz, Mordokhai életmódja sem olyan, ami kifejezetten segítene ezen. Ha netán úgy esik, hogy társak kerülköznek mellé az úton, az egyetlen dolog, amit igazán megoszthatnak egymással, azok a történeteik. Legyenek akár igazak, akár nem, a mesemondás a tábortűznél afféle rituálé, melyhez semmi sem fogható.*
- Van, amit az ember szívesebben tart meg magának.
*Mosolyog vissza a Rochára, szavaiban pedig csak hellyel-közzel bujkál ott a piszkálódás. Szótlanul hallgatja a szél süvítését, amíg a leány leellenőrzi ruhájának állapotát a szekrényben, bár a férfiban azért csak ott motoszkál a gyanú, hogy mindketten tisztában vannak vele, mi lesz az eredmény. Alig pár órája, hogy megérkeztek, és egyébként sincs olyan meleg a szobában, mint odalenn az ivóban, ahol a kályha és a tömeg egyaránt fűti a helyiséget. Többek között ezért is szabadul oly' lassan tunikájától, még késleltetné egy kicsit az elkerülhetetlen borzongást.*
- Nahát, ki hitte volna?
*Válaszol az elhangzó kijelentésére még mindig háttal, annyi meglepetést csepegtetve hangjába, amennyit csak tud, amely ugyan nem sok, de kellően távoli és szórakozott ahhoz, hogy alkalmasint hihetőnek hasson. Közben Rocha mellé lép és egy ideig így álldogálnak egymás mellett.*
- Nos, attól tartok ilyesmi nem található a ruhatáramban.
*Kuncog, miközben az időközben ágya szélére telepedő leányzó felé sandít. Csizmájától azért megszabadul, bármily' kényelmes is legyen, a férfi mindig a mezítlábaskodást preferálja, ha teheti.
Odasétálván az ágyhoz ő maga is és lehuppan partnere mellé, majd gyengéden átkarolja őt. Ismételten tapasztalja azt, amit már egyszer átélt ezen az estén, lent a Fürdőházban, hogy a fogadó többi része, mintha teljesen megszűnne létezni, de tán még a földkerekség többi része is, mintha csak ez a szoba lebegne a semmiségben, benne kettejükkel. És ha már egyszer így adódott, akkor ismét csak odahajol hozzá, s amennyiben nem ütközik ellenállásba, lágy csókot lehel a lány ajkára, elvégre úgy illik, hogy valahogyan mégiscsak megkoronázzák ezt az együtt töltött csodás napot, mely mintha egy örökkévalósággal ezelőtt kezdődött volna...*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-12 21:23:09
Üzenet elküldve: 2022-09-12 21:23:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tartozás melynek tétje az igazság volt megszűnt, így a férfi ujjai engednek a nő karján így, ha az úgy akarja szabadon elmehet. Az egyre inkább hűsülő víz amúgy is egyre sürgetőbb okot szolgáltatna a távozásra. Partnere azonban úgy tűnik a maradás mellett dönt. Szeme sarkából meglepetten pillant az elfre, majd vissza a lustán hullámzó, zavaros fürdővízre.*
~Valóban nem ártana minél előbb kimászni ebből…~
*Az, hogy ez a gondolat a jelenlegi helyzetnek vagy azt őt körülvevő lének szólt-e még számára is rejtély marad. A csendet a nő hosszas sóhaja töri meg, mely súlyos fojtó ködként száll le hősünk lelkére, miközben gondolatlan ezerszeresen is elátkozza önmagát, a korábbi balgaságáért. Újabb rejtély, hogy ez alatt pontosan melyiket is érti mindazon lépései közül, amelyek ide vezették, mindenesetre nem áll szándékában egy pillanatnál is tovább morfondírozni ezen, hisz figyelme hamar átterelődik partnere szávaira. Megérzi magán a fürkésző szempárt, azonban nem viszonozza azt. Tekintete töretlenül mered maga elé, már-már üresen, akár egy élettelen bábé. Ehhez mérten nem is szól, vagy vág közbe, mindössze egy-egy mondat végén helyeslően bólint egyet, mintegy jelezve egyetértését, valamint azt, hogy még nem hagyta el a lélek megfáradt porhüvelyét. Mikor azonban a szétválás kerül szóba, feje mozdulatlan marad. Hősünkben fel sem merül, hogy az, ami ezután következik, mozdulatlanságának köszönhető-e, mindenesetre, bele se mer gondolni mi történhetett volna, ha véletlen erre is a fejét adta volna. Ahogy a nő közelebb csusszan, s hősünk megérzi teste közelségét, visszatér arcára a keserédes mosoly, majd engedve a húzásnak, fejét az elf mellkasára hajtja. Balja látatlanban megleli a nő bal orcáját s finoman végig simít rajta, majd gyengéden cirógatni kezdi azt. A meghitt pillanat, azonban hamar gyászos alakot ölt hősünk számára. A nő szavai bölcsek, s igazak, ám olyan emlékeket ébresztenek fel a sötételfben, melyek elzárása mindig is hatalmas erőfeszítésébe került. Lelki szemei előtt egy marcona, alak jelenik meg, bozontos haját és szakállába már bele-belemart az idő dere, míg arcát a megannyi sebhely mellett, nem egy ránc is barázdálta már. Nyakán ébenfekete tetoválás, melynek folytatása benyúlt egészen az inge alá, s feltehetőleg az öreg teljes testét beborították. Tekintete tekintélyt s szigort sugárzott, azonban mosolya meleg, s barátságos. Mögötte megannyi másik alak, az árnyak közt. Arcuk nem olyan tiszta, hősünk mégis felismeri mindet. A látványtól könnyek szöknek a szemébe, s bár hatalmas küzdelem árán ám, de egyetlen csepp kivételével sikerül visszafojtani a kitörni kívánó érzelmeket. A könnycsepp fájó lassúsággal, s szinte maró fájdalommal csusszan le a férfi arcán, majd hullik a mélybe egyenesen a nő hasára. Mielőtt ezt bárki ember fia szóvá tehetné, hősünk újból nagyot sóhajt, majd kibontakozva a nő ölelő karjaiból kihúzza magát. Szemeit behunyja, mindössze egy mély levegővétel erejéig, majd mikor a szemhéjai feltárulnak, az elfre ismét a fogadóból ismerős vidámabb szempár néz vissza, alattuk pedig a szintén ismerős gúnyos vigyor.*
- Megyünk a piacra. - *Javítja ki a nőt fennhangon.* - Nehogy a végén szekérrel kelljen a táborba vitetni azt a sok mindent amit összevásárolsz.
*Visszakacsint a nőre, majd kezeit a kád szélének támasztva, felpattan ültő helyéről, hogy kilépjen az egyre kellemetlenebb hőfokú vízből, ezúttal már látszólag teljes mértékben levetkőzve az érkezéskor tanúsított szemérmességet. Kezét udvariasan a nő felé nyújtja, mintegy felajánlva, hogy kisegíti őt saját levéből, ha úgy kívánja, persze mindezt undorítóan széles s gúnyos vigyorral a képén, nehogy még a végén egy lovagias piperkőc benyomását keltse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tartozás melynek tétje az igazság volt megszűnt, így a férfi ujjai engednek a nő karján így, ha az úgy akarja szabadon elmehet. Az egyre inkább hűsülő víz amúgy is egyre sürgetőbb okot szolgáltatna a távozásra. Partnere azonban úgy tűnik a maradás mellett dönt. Szeme sarkából meglepetten pillant az elfre, majd vissza a lustán hullámzó, zavaros fürdővízre.*
~Valóban nem ártana minél előbb kimászni ebből…~
*Az, hogy ez a gondolat a jelenlegi helyzetnek vagy azt őt körülvevő lének szólt-e még számára is rejtély marad. A csendet a nő hosszas sóhaja töri meg, mely súlyos fojtó ködként száll le hősünk lelkére, miközben gondolatlan ezerszeresen is elátkozza önmagát, a korábbi balgaságáért. Újabb rejtély, hogy ez alatt pontosan melyiket is érti mindazon lépései közül, amelyek ide vezették, mindenesetre nem áll szándékában egy pillanatnál is tovább morfondírozni ezen, hisz figyelme hamar átterelődik partnere szávaira. Megérzi magán a fürkésző szempárt, azonban nem viszonozza azt. Tekintete töretlenül mered maga elé, már-már üresen, akár egy élettelen bábé. Ehhez mérten nem is szól, vagy vág közbe, mindössze egy-egy mondat végén helyeslően bólint egyet, mintegy jelezve egyetértését, valamint azt, hogy még nem hagyta el a lélek megfáradt porhüvelyét. Mikor azonban a szétválás kerül szóba, feje mozdulatlan marad. Hősünkben fel sem merül, hogy az, ami ezután következik, mozdulatlanságának köszönhető-e, mindenesetre, bele se mer gondolni mi történhetett volna, ha véletlen erre is a fejét adta volna. Ahogy a nő közelebb csusszan, s hősünk megérzi teste közelségét, visszatér arcára a keserédes mosoly, majd engedve a húzásnak, fejét az elf mellkasára hajtja. Balja látatlanban megleli a nő bal orcáját s finoman végig simít rajta, majd gyengéden cirógatni kezdi azt. A meghitt pillanat, azonban hamar gyászos alakot ölt hősünk számára. A nő szavai bölcsek, s igazak, ám olyan emlékeket ébresztenek fel a sötételfben, melyek elzárása mindig is hatalmas erőfeszítésébe került. Lelki szemei előtt egy marcona, alak jelenik meg, bozontos haját és szakállába már bele-belemart az idő dere, míg arcát a megannyi sebhely mellett, nem egy ránc is barázdálta már. Nyakán ébenfekete tetoválás, melynek folytatása benyúlt egészen az inge alá, s feltehetőleg az öreg teljes testét beborították. Tekintete tekintélyt s szigort sugárzott, azonban mosolya meleg, s barátságos. Mögötte megannyi másik alak, az árnyak közt. Arcuk nem olyan tiszta, hősünk mégis felismeri mindet. A látványtól könnyek szöknek a szemébe, s bár hatalmas küzdelem árán ám, de egyetlen csepp kivételével sikerül visszafojtani a kitörni kívánó érzelmeket. A könnycsepp fájó lassúsággal, s szinte maró fájdalommal csusszan le a férfi arcán, majd hullik a mélybe egyenesen a nő hasára. Mielőtt ezt bárki ember fia szóvá tehetné, hősünk újból nagyot sóhajt, majd kibontakozva a nő ölelő karjaiból kihúzza magát. Szemeit behunyja, mindössze egy mély levegővétel erejéig, majd mikor a szemhéjai feltárulnak, az elfre ismét a fogadóból ismerős vidámabb szempár néz vissza, alattuk pedig a szintén ismerős gúnyos vigyor.*
- Megyünk a piacra. - *Javítja ki a nőt fennhangon.* - Nehogy a végén szekérrel kelljen a táborba vitetni azt a sok mindent amit összevásárolsz.
*Visszakacsint a nőre, majd kezeit a kád szélének támasztva, felpattan ültő helyéről, hogy kilépjen az egyre kellemetlenebb hőfokú vízből, ezúttal már látszólag teljes mértékben levetkőzve az érkezéskor tanúsított szemérmességet. Kezét udvariasan a nő felé nyújtja, mintegy felajánlva, hogy kisegíti őt saját levéből, ha úgy kívánja, persze mindezt undorítóan széles s gúnyos vigyorral a képén, nehogy még a végén egy lovagias piperkőc benyomását keltse.*
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-11 16:30:10
Üzenet elküldve: 2022-09-11 16:30:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Noha a kezére kulcsolódó ujjak marasztalják, szíve szerint most azonnal menne. Persze nem véglegesen, csak kicsit kiszellőztetni a fejét. Egyáltalán nincs ínyére a mélységi furcsa viselkedése. Mi több, egyenesen megriasztja. Inkább gyorsan elmenne egy kis időre, hogy ne kelljen meghallgatnia, mikor végre kiböki a másik, hogy nem volt elég jó. Nem igazán segítene az egyébként is hadilábon álló önbizalmának. De ez a csend még gyilkosabb. Mintha tőrökkel döfködnék a szívét és a fejét is. Aztán végül megtörik a csend, de valahogy egyik mondat után sem érzi jobban magát.
Közbe egyetlen egyszer sem szól, csak a dézsának visszadőlve hallgatja, miközben szemeivel ismét csak a vizet fürkészi. A végéhez érve pedig egy hosszú sóhaj tör fel belőle. Most úgy érzi jobb volt a fogadóban, amikor még csak egymás piszkálódásával ütötték el az időt. S nem fordult át az egész ennyire drámaian komollyá. De csak kéne valamit reagálni, nem akarja húzni az időt, meg talán a szíve megkönnyebbül egy kissé.*
- Nagyon értékelem az aggodalmadat, de... *Újabb sóhaj, majd a hideg szemek már a férfi arcát kezdik fürkészni.* nem ismersz.
*Törnek elő belőle a rideg szavak, ami nem bántásnak irányul, pusztán egyszerű tényeket közöl.*
- Ha csak kihasználnál sem tartozol semmivel. Főleg nem magyarázatokkal. Jól éreztük magunkat.
*Vonja meg egyszerűen a vállait és érzi, hogy nemhogy ezzel vége szakad a mondandójának, hanem épp egyre több készül előtörni belőle. Ami most ebben a zaklatott állapotában nem biztos, hogy a másiknak egyszerű lesz hallgatni.*
- Nem azt mondom, hogy nem ismételném meg az egészet. Ha úgy adódna most is újból a tiéd lennék. Kérlelni sem kéne. Viszont, ha úgy döntesz, hogy ennyi volt, ideje tovább állni, azt is elfogadnám.
*A végére már valami mosolyfélét csak magára erőltet, ahogy közelebb csúszik, hogy átkarolva mellkasára vonja a mélységi fejét.*
- A sorsom miatt pedig ugyan ezen okból nem kell aggódnod. Mindenkinek megadatik annyi idő, amennyit érdemel. Kinek több, kinek kevesebb. Meg amúgy is azt mondják, hogy van amiért és akiért érdemes meghalni. Pár ilyen napot még eltöltök veled, akkor biztos te is jó parti lennél hozzá.
*Vigyorodik el halványan, majd a hajába csókolva ereszti végül el.*
- Amúgy is tartozol még egy vacsorával is. Szóval elregéled nekem, hogy mit szeretnél főzni, én pedig tényleg elmegyek a piacra, megveszem a hozzávalókat, valahol aztán találkozunk és már indulhatunk is, hogy megmutasd a szakács művészeted. Evés közben pedig ráérünk megbeszélni, hogy mi nyomja a pici szíved.
*Kacsint végül rá mosolyogva, majd lassan felkel a vízből és kiszáll a kádból. Azt már nem láthatja a férfi, hogy miközben elfordul a törölközőért az arcára visszaül a gondterhelt komorság és az aggodalom. Már csak csendben itatja le magáról a vizet, s időnként feltörő apró sóhajok kíséretében bugyolálja be magát az anyagba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Noha a kezére kulcsolódó ujjak marasztalják, szíve szerint most azonnal menne. Persze nem véglegesen, csak kicsit kiszellőztetni a fejét. Egyáltalán nincs ínyére a mélységi furcsa viselkedése. Mi több, egyenesen megriasztja. Inkább gyorsan elmenne egy kis időre, hogy ne kelljen meghallgatnia, mikor végre kiböki a másik, hogy nem volt elég jó. Nem igazán segítene az egyébként is hadilábon álló önbizalmának. De ez a csend még gyilkosabb. Mintha tőrökkel döfködnék a szívét és a fejét is. Aztán végül megtörik a csend, de valahogy egyik mondat után sem érzi jobban magát.
Közbe egyetlen egyszer sem szól, csak a dézsának visszadőlve hallgatja, miközben szemeivel ismét csak a vizet fürkészi. A végéhez érve pedig egy hosszú sóhaj tör fel belőle. Most úgy érzi jobb volt a fogadóban, amikor még csak egymás piszkálódásával ütötték el az időt. S nem fordult át az egész ennyire drámaian komollyá. De csak kéne valamit reagálni, nem akarja húzni az időt, meg talán a szíve megkönnyebbül egy kissé.*
- Nagyon értékelem az aggodalmadat, de... *Újabb sóhaj, majd a hideg szemek már a férfi arcát kezdik fürkészni.* nem ismersz.
*Törnek elő belőle a rideg szavak, ami nem bántásnak irányul, pusztán egyszerű tényeket közöl.*
- Ha csak kihasználnál sem tartozol semmivel. Főleg nem magyarázatokkal. Jól éreztük magunkat.
*Vonja meg egyszerűen a vállait és érzi, hogy nemhogy ezzel vége szakad a mondandójának, hanem épp egyre több készül előtörni belőle. Ami most ebben a zaklatott állapotában nem biztos, hogy a másiknak egyszerű lesz hallgatni.*
- Nem azt mondom, hogy nem ismételném meg az egészet. Ha úgy adódna most is újból a tiéd lennék. Kérlelni sem kéne. Viszont, ha úgy döntesz, hogy ennyi volt, ideje tovább állni, azt is elfogadnám.
*A végére már valami mosolyfélét csak magára erőltet, ahogy közelebb csúszik, hogy átkarolva mellkasára vonja a mélységi fejét.*
- A sorsom miatt pedig ugyan ezen okból nem kell aggódnod. Mindenkinek megadatik annyi idő, amennyit érdemel. Kinek több, kinek kevesebb. Meg amúgy is azt mondják, hogy van amiért és akiért érdemes meghalni. Pár ilyen napot még eltöltök veled, akkor biztos te is jó parti lennél hozzá.
*Vigyorodik el halványan, majd a hajába csókolva ereszti végül el.*
- Amúgy is tartozol még egy vacsorával is. Szóval elregéled nekem, hogy mit szeretnél főzni, én pedig tényleg elmegyek a piacra, megveszem a hozzávalókat, valahol aztán találkozunk és már indulhatunk is, hogy megmutasd a szakács művészeted. Evés közben pedig ráérünk megbeszélni, hogy mi nyomja a pici szíved.
*Kacsint végül rá mosolyogva, majd lassan felkel a vízből és kiszáll a kádból. Azt már nem láthatja a férfi, hogy miközben elfordul a törölközőért az arcára visszaül a gondterhelt komorság és az aggodalom. Már csak csendben itatja le magáról a vizet, s időnként feltörő apró sóhajok kíséretében bugyolálja be magát az anyagba.*
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:34:26
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:34:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ajánlatára nem olyan reakció érkezik amit várt volna ugyanis a lány egyből feláll. Sőt, fürdeni szeretne. Hát a doki inkább kezdett volna a másik testmozgással, de ez se lesz ellenére. Az ölébe huppanó Nel pedig ügyesen feledteti vele a csalódást. El is kapja őt és valahogy közben a keze olyan helyekre vándorol ahova eddig még nem ért el.*
-Hoppá!*Válik szélesebbé a vigyora.*Hmmm...Akkor talán jobb ha ki se engedlek a karjaimból nem?
*Ez a cicázás határozottan működik az elfen. Rá is ráférne egy kis stresszoldás és eddig a nő csak egyre inkább húzta őt. Szörnyű zavaróak ezek a fránya ruhák. Még így is, hogy vastagabb durva szövet helyett vékony finom anyagról van szó. A volt kalóz így is csak az akadályt látja benne.*
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ajánlatára nem olyan reakció érkezik amit várt volna ugyanis a lány egyből feláll. Sőt, fürdeni szeretne. Hát a doki inkább kezdett volna a másik testmozgással, de ez se lesz ellenére. Az ölébe huppanó Nel pedig ügyesen feledteti vele a csalódást. El is kapja őt és valahogy közben a keze olyan helyekre vándorol ahova eddig még nem ért el.*
-Hoppá!*Válik szélesebbé a vigyora.*Hmmm...Akkor talán jobb ha ki se engedlek a karjaimból nem?
*Ez a cicázás határozottan működik az elfen. Rá is ráférne egy kis stresszoldás és eddig a nő csak egyre inkább húzta őt. Szörnyű zavaróak ezek a fránya ruhák. Még így is, hogy vastagabb durva szövet helyett vékony finom anyagról van szó. A volt kalóz így is csak az akadályt látja benne.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-08 19:43:57
Üzenet elküldve: 2022-09-08 19:43:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz//
*Miután jól lakott, s a bort is lehúzta, elégedetten dől vissza az ágyba.*
- Köszönöm szépen az alamizsnát *Biccent egyet félmosollyal, hangján még mindig érződik némi kótyagosság* -...és a szállást is.
*Ahogy a bor savanykás utóízével játszik a szájában, enyhén megmozdítja magát, hogy kényelmesebb pozícióba kerüljön. Ekkor hallja meg erszénye csörgését. Az erszény! Tényleg! Az a mocskos tolvaj nem lopott el mindent, csak azt a nagyobbik erszényét, amit a karaván kíséretéért kapott, csak kikapta a kezéből, leszúrta, de átkutatni már nem kutatta át. Amatőr.*
- Olvasni lehet nem tudok, de a számokat muszáj ismernem. Kérlek számold össze mennyi az adósságom feléd, és ha járni tudok majd, mindent visszafizetek az utolsó aranyig. Hol foglak megtalálni?
*Az ő részéről nincs más. Egy férfi mindig lerója adósságát, ez viszont tény. Még ha a hölgy ódzkodik is ettől, mindenképpen megtalálja a módját annak, hogy megtérüljön önzetlen fáradozása.
Ha Tanilla magára hagyja, illedelmesen elköszön, jó éjszakát kíván, és álomra hajtja a fejét, örülve annak, hogy ezt már tudatosan teszi, mintsem úgy, hogy a lélek majd' kiszáll belőle.*
//Másnap//
*A reggel elérkezik, és Veyaron állapotához képest meglehetőst kipihenten ébred. Mivel sebe még nincs összevarrva, nem mer kockáztatni, így hirtelen mozdulatok híján fekszik, ki se mer kelni az ágyból.
Ha Tanilla jön, hogy összeöltse lyukas hasát, kedvesen köszönti, és hagyja, hadd dolgozzon.*
*Miután jól lakott, s a bort is lehúzta, elégedetten dől vissza az ágyba.*
- Köszönöm szépen az alamizsnát *Biccent egyet félmosollyal, hangján még mindig érződik némi kótyagosság* -...és a szállást is.
*Ahogy a bor savanykás utóízével játszik a szájában, enyhén megmozdítja magát, hogy kényelmesebb pozícióba kerüljön. Ekkor hallja meg erszénye csörgését. Az erszény! Tényleg! Az a mocskos tolvaj nem lopott el mindent, csak azt a nagyobbik erszényét, amit a karaván kíséretéért kapott, csak kikapta a kezéből, leszúrta, de átkutatni már nem kutatta át. Amatőr.*
- Olvasni lehet nem tudok, de a számokat muszáj ismernem. Kérlek számold össze mennyi az adósságom feléd, és ha járni tudok majd, mindent visszafizetek az utolsó aranyig. Hol foglak megtalálni?
*Az ő részéről nincs más. Egy férfi mindig lerója adósságát, ez viszont tény. Még ha a hölgy ódzkodik is ettől, mindenképpen megtalálja a módját annak, hogy megtérüljön önzetlen fáradozása.
Ha Tanilla magára hagyja, illedelmesen elköszön, jó éjszakát kíván, és álomra hajtja a fejét, örülve annak, hogy ezt már tudatosan teszi, mintsem úgy, hogy a lélek majd' kiszáll belőle.*
//Másnap//
*A reggel elérkezik, és Veyaron állapotához képest meglehetőst kipihenten ébred. Mivel sebe még nincs összevarrva, nem mer kockáztatni, így hirtelen mozdulatok híján fekszik, ki se mer kelni az ágyból.
Ha Tanilla jön, hogy összeöltse lyukas hasát, kedvesen köszönti, és hagyja, hadd dolgozzon.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-08 19:12:42
Üzenet elküldve: 2022-09-08 19:12:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz//
*Csendben ül a széken és magába mélyedve mereng. Vagy inkább meditál? Mindenesetre pihen a maga módján és némileg fel is frissül, ami neki most elég is. Így várakozik egy bő órát, mikor is újdonsült betege mocorogni kezd, majd felébred. Pár percig csak bámul rá, de ő türelmesen vár.*
- Egy órát aludt. Nagyjából. Hoztam inni és enni is.
*Mikor úgy látja, hogy a férfi megpróbálna felülni és enni, segít neki. Felpolcolja a párnát a háta mögé és megtámogatja vele, így kicsit kényelmesebb lesz ennie is. S a bor után az étel is hamar elfogy. Igen, megvárja, míg jól lakik a fickó.*
- Két hét nagyjából. Akkor már hadakozhat is.
*Segít neki visszadőlni az ágyba, a párnákat is vissza igazítja. Meglepő, néha mennyire gondoskodó tud lenni.*
- Aludja ki magát és ne mocorogjon sokat. A mai éjszakát kifizettem, ahogy azt is, amit most elfogyasztott. Holnap reggel visszajövök még és össze öltöm a sebét, kötést teszek rá. Ha a kötést tisztán tudja tartani, vagy egy-két naponta tudja cserélni, akkor nem fog begyulladni. Rendesen kitisztítottam, emiatt ne aggódjon. Hozok egy kis fájdalomcsillapítót is és egy kenőcsöt a sebére, ami segít a gyógyulásban.
*Ennyit tud tenni, mert mégsem viheti haza a fickót, hogy otthon ápolgassa. Egy sérült kutyát, vagy cicát hazavinne. Na szóval lényeg a lényeg, hogy ha nincs más, akkor ő le is lép. A fickónak pihenésre van szüksége, azon belül is az alvás nevű valamire, amire neki is szüksége lenne már. Hazamegy, elmeséli mi történt és összeszedi a szükséges dolgokat. Reggel még visszatér egy öltésre és kötözésre, hogy utána hagyja a férfit a maga módján gyógyulni.*
*Csendben ül a széken és magába mélyedve mereng. Vagy inkább meditál? Mindenesetre pihen a maga módján és némileg fel is frissül, ami neki most elég is. Így várakozik egy bő órát, mikor is újdonsült betege mocorogni kezd, majd felébred. Pár percig csak bámul rá, de ő türelmesen vár.*
- Egy órát aludt. Nagyjából. Hoztam inni és enni is.
*Mikor úgy látja, hogy a férfi megpróbálna felülni és enni, segít neki. Felpolcolja a párnát a háta mögé és megtámogatja vele, így kicsit kényelmesebb lesz ennie is. S a bor után az étel is hamar elfogy. Igen, megvárja, míg jól lakik a fickó.*
- Két hét nagyjából. Akkor már hadakozhat is.
*Segít neki visszadőlni az ágyba, a párnákat is vissza igazítja. Meglepő, néha mennyire gondoskodó tud lenni.*
- Aludja ki magát és ne mocorogjon sokat. A mai éjszakát kifizettem, ahogy azt is, amit most elfogyasztott. Holnap reggel visszajövök még és össze öltöm a sebét, kötést teszek rá. Ha a kötést tisztán tudja tartani, vagy egy-két naponta tudja cserélni, akkor nem fog begyulladni. Rendesen kitisztítottam, emiatt ne aggódjon. Hozok egy kis fájdalomcsillapítót is és egy kenőcsöt a sebére, ami segít a gyógyulásban.
*Ennyit tud tenni, mert mégsem viheti haza a fickót, hogy otthon ápolgassa. Egy sérült kutyát, vagy cicát hazavinne. Na szóval lényeg a lényeg, hogy ha nincs más, akkor ő le is lép. A fickónak pihenésre van szüksége, azon belül is az alvás nevű valamire, amire neki is szüksége lenne már. Hazamegy, elmeséli mi történt és összeszedi a szükséges dolgokat. Reggel még visszatér egy öltésre és kötözésre, hogy utána hagyja a férfit a maga módján gyógyulni.*
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-06 21:07:05
Üzenet elküldve: 2022-09-06 21:07:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Válasza nem épp olyan reakciót produkál melyre hősünk számított volna, bár ahogy jobban belegondol, maga sem tudja mégis mire számított igazán. Bár a nő igyekszik palástolni, a sötételf a napnál is tisztábban látja, hogy önnön bizonytalanságát sikerült átragasztania partnerére is. Az elméje oly tiszta, mint még soha, s gondolatait sem befolyásolják már az idegennek ható belső hangok, mégis oly szótlan, oly tanácstalan. Tekintetét a plafonra emeli, mintha magától az istenektől várná az útmutatást, azonban helyette mindössze csak egy kósza vízcsepp érkezik, egyenesen a mélységi arcába hullva, míg az említett felsőbb hatalmak, mint minden egyes eddigi alkalommal hallgatnak. Ismét magára maradt a bajban, de hát ilyen is a magányosan vadászó farkasok élete. Némán, rezzenéstelen arccal hallgatja a nő szavait, miközben agyában szüntelen zakatolnak a fogaskerek, hogy megleljék azon szavak kombinációját melyekkel talán jóvá tehetné korábbi meggondolatlan kijelentését. Szemeit újból lesütve ereszt el egy halk s fájdalmas sóhajt a nagyvilágba, majd a nő kezéért nyúl, s ha eléri, finoman rá is fog, hogy marasztalja őt. Egy ideig némán ül, mozdulatlanul. Fanyalog azon szavaktól melyeket ki kéne mondania. Még egyszer újból felnéz a plafonra, remélve az elmaradt isteni útmutatást, mire válaszul az egyik lehulló csepp kis híján a szemét kapja telibe.*
~Végül is…~
*Egy újabb sóhaj, majd szabad kezével letörli szemei környékét.*
- Az égvilágon semmi baj nincs veled. Semmi olyan, ami felett én ítélkeznék.
*Mondja színtelenül maga elé. Érzi, hogy attól, ami jön nem csupán kiszárad, de el is szorul torka, mintha a szavak megakadtak volna légcsövén. Nagyot nyel, némi megkönnyebbülést remélve, vagy tán az időt húzva. Ismételten maga sem tudja.*
- Ne hidd azt, hogy csak kihasználtalak! Tudod…
*Ismét szótlanul marad egy rövid időre, majd halkan felmordul.*
- Bárki aki eddig közel került hozzám halott. Nevezd paranoiának, ha akarod, mindenesetre nem szeretném, hogy te is erre a sorsra juss.
*Szemeit újból lesütve némán figyeli az előtte lustán hullámzó zavaros vizet. Az ember azt hinné megkönnyebbül ha a szívét régóta nyomó szavak végre elhagyják ajkait, ennek ellenére hősünk csak még súlyosabbnak érzi ennek terhét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Válasza nem épp olyan reakciót produkál melyre hősünk számított volna, bár ahogy jobban belegondol, maga sem tudja mégis mire számított igazán. Bár a nő igyekszik palástolni, a sötételf a napnál is tisztábban látja, hogy önnön bizonytalanságát sikerült átragasztania partnerére is. Az elméje oly tiszta, mint még soha, s gondolatait sem befolyásolják már az idegennek ható belső hangok, mégis oly szótlan, oly tanácstalan. Tekintetét a plafonra emeli, mintha magától az istenektől várná az útmutatást, azonban helyette mindössze csak egy kósza vízcsepp érkezik, egyenesen a mélységi arcába hullva, míg az említett felsőbb hatalmak, mint minden egyes eddigi alkalommal hallgatnak. Ismét magára maradt a bajban, de hát ilyen is a magányosan vadászó farkasok élete. Némán, rezzenéstelen arccal hallgatja a nő szavait, miközben agyában szüntelen zakatolnak a fogaskerek, hogy megleljék azon szavak kombinációját melyekkel talán jóvá tehetné korábbi meggondolatlan kijelentését. Szemeit újból lesütve ereszt el egy halk s fájdalmas sóhajt a nagyvilágba, majd a nő kezéért nyúl, s ha eléri, finoman rá is fog, hogy marasztalja őt. Egy ideig némán ül, mozdulatlanul. Fanyalog azon szavaktól melyeket ki kéne mondania. Még egyszer újból felnéz a plafonra, remélve az elmaradt isteni útmutatást, mire válaszul az egyik lehulló csepp kis híján a szemét kapja telibe.*
~Végül is…~
*Egy újabb sóhaj, majd szabad kezével letörli szemei környékét.*
- Az égvilágon semmi baj nincs veled. Semmi olyan, ami felett én ítélkeznék.
*Mondja színtelenül maga elé. Érzi, hogy attól, ami jön nem csupán kiszárad, de el is szorul torka, mintha a szavak megakadtak volna légcsövén. Nagyot nyel, némi megkönnyebbülést remélve, vagy tán az időt húzva. Ismételten maga sem tudja.*
- Ne hidd azt, hogy csak kihasználtalak! Tudod…
*Ismét szótlanul marad egy rövid időre, majd halkan felmordul.*
- Bárki aki eddig közel került hozzám halott. Nevezd paranoiának, ha akarod, mindenesetre nem szeretném, hogy te is erre a sorsra juss.
*Szemeit újból lesütve némán figyeli az előtte lustán hullámzó zavaros vizet. Az ember azt hinné megkönnyebbül ha a szívét régóta nyomó szavak végre elhagyják ajkait, ennek ellenére hősünk csak még súlyosabbnak érzi ennek terhét.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-06 18:54:41
Üzenet elküldve: 2022-09-06 18:54:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz//
*Talán eltelhet egy teljes óra is, mire kinyitja szemét. Fejét különösen könnyűnek érzi, szemeire mintha súlyt akasztottak volna, de érzi, hogy a hideg már nem rázza olyan véresen, mint ezelőtt.
Ahogy esze is visszatér a való világba megpillantja megmentőjét, s egy darabig bámulja. Nem méregetni próbálja, ritka alkalmak egyike, mikor erre nincs ereje, inkább energiát gyűjt a megszólaláshoz.
Ahogy levegőt vesz szavaihoz enyhén beszúr sebe, arca összerándul.*
- Mennyi időt feküdtem eszméletlen?
*Kérdi érdeklődve, majd szemei megpillantják a friss ételt. Tekintetével morfondírozik felette, gyomra és teste ösztönös, elemi erői harcolnak egymással, és a végső aspektusa mindezen csatáknak az, hogy vajh egyen, vagy ne egyen.
Végül gyomra győz, akit józan esze kissé kisegített az ádáz küzdelemben, hiszen a test fárad, és étel kell a fáradt testnek. Megpróbál feltápászkodni az ágyból, és ha a hölgy segíteni próbál neki, szíves örömest fogadja azt, majd hálásan biccent fejével. Mind az ételért, mind a lehetséges segítségért.
Először a bornak lát neki, az első pár korty után egyből megkordul gyomra, ahogy a friss savak megcirógatják annak falát, így nem rest nekiveselkedni a szilárdabb dolgoknak is.
Rég evett már ilyen jóízűn, és ez teljes mértékben látszódhat kívülről is.*
- Mennyi idő lesz, mire teljesen rendben leszek?
*Kérdezi két falat között. Hiába, egy zsoldosnak legfőbb fegyvere a teste, ebből él, mint egy örömlány, ámbátor kicsit másképp.
Egy fertályóra alatt elpusztítja az étket, majd visszahuppan az ágyba.*
*Talán eltelhet egy teljes óra is, mire kinyitja szemét. Fejét különösen könnyűnek érzi, szemeire mintha súlyt akasztottak volna, de érzi, hogy a hideg már nem rázza olyan véresen, mint ezelőtt.
Ahogy esze is visszatér a való világba megpillantja megmentőjét, s egy darabig bámulja. Nem méregetni próbálja, ritka alkalmak egyike, mikor erre nincs ereje, inkább energiát gyűjt a megszólaláshoz.
Ahogy levegőt vesz szavaihoz enyhén beszúr sebe, arca összerándul.*
- Mennyi időt feküdtem eszméletlen?
*Kérdi érdeklődve, majd szemei megpillantják a friss ételt. Tekintetével morfondírozik felette, gyomra és teste ösztönös, elemi erői harcolnak egymással, és a végső aspektusa mindezen csatáknak az, hogy vajh egyen, vagy ne egyen.
Végül gyomra győz, akit józan esze kissé kisegített az ádáz küzdelemben, hiszen a test fárad, és étel kell a fáradt testnek. Megpróbál feltápászkodni az ágyból, és ha a hölgy segíteni próbál neki, szíves örömest fogadja azt, majd hálásan biccent fejével. Mind az ételért, mind a lehetséges segítségért.
Először a bornak lát neki, az első pár korty után egyből megkordul gyomra, ahogy a friss savak megcirógatják annak falát, így nem rest nekiveselkedni a szilárdabb dolgoknak is.
Rég evett már ilyen jóízűn, és ez teljes mértékben látszódhat kívülről is.*
- Mennyi idő lesz, mire teljesen rendben leszek?
*Kérdezi két falat között. Hiába, egy zsoldosnak legfőbb fegyvere a teste, ebből él, mint egy örömlány, ámbátor kicsit másképp.
Egy fertályóra alatt elpusztítja az étket, majd visszahuppan az ágyba.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-06 09:33:43
Üzenet elküldve: 2022-09-06 09:33:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Oleadriel Fennaran //
- Ötvenöt éves vagyok. Lehet, hogy a szakáll miatt többnek látszom. * Örül az öreg, hogy ilyen kedves teremtéssel hozta össze a sors. A vajsörnek nagyon megörül, és megköszöni a lánynak az italt. *
- Köszönöm!
* A törpe nem számított a puszira, de hát megtörténik az ilyen azokkal a törpékkel akik kedvesen közelednek a másikhoz. *
- Remélem még viszont látlak!
* Elkezdi iszogatni vajsörét, és jóízűen konstatálja, hogy a pegazusban a legjobb a vajsör. Mire megissza a sört, már a lánynak hűlt helye sincs. *
~ Ha fiatalabb lennék egy harminc évvel ebből lehet, hogy lett volna valami. ~
- Ötvenöt éves vagyok. Lehet, hogy a szakáll miatt többnek látszom. * Örül az öreg, hogy ilyen kedves teremtéssel hozta össze a sors. A vajsörnek nagyon megörül, és megköszöni a lánynak az italt. *
- Köszönöm!
* A törpe nem számított a puszira, de hát megtörténik az ilyen azokkal a törpékkel akik kedvesen közelednek a másikhoz. *
- Remélem még viszont látlak!
* Elkezdi iszogatni vajsörét, és jóízűen konstatálja, hogy a pegazusban a legjobb a vajsör. Mire megissza a sört, már a lánynak hűlt helye sincs. *
~ Ha fiatalabb lennék egy harminc évvel ebből lehet, hogy lett volna valami. ~
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-06 08:18:24
Üzenet elküldve: 2022-09-06 08:18:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mirthemnor Knili //
- Hány éves, Törpe uram?
* Jut eszébe a kérdés, talán nem gondolják érte udvariatlannak. A törpékről szóló tudása enyhén szólva is hiányosnak mondható, így fogalma sincs mennyi lehet az öreg.
Egy darabig hallgat, körülnézeget a fogadóban, bár a szeme néha vissza-visszatér a párocskához. Kitéved a tekintete az ablakon és meglepődve látja, hogy a fények jócskán megváltoztak odakinnt. *
- Öreg, nem tudom mik a tervei ma estére, de nekem most már mennem kellene. Örülök, hogy találkoztunk!
* Melegen a törpére mosolyog és meglapogatja a kezét. *
- Remélem, még összefutunk.
* Kikér a törpének egy korsó Vajsört, az asztalra teszi érte a 14 aranyat. *
- Ezt meg igya meg az egészségemre!
* Feltápászkodik az asztaltól, rákacsint az öregre és egy pillanatnyi gondolkodás után, cuppanós csókot nyom a ráncos arcra. *
- Hány éves, Törpe uram?
* Jut eszébe a kérdés, talán nem gondolják érte udvariatlannak. A törpékről szóló tudása enyhén szólva is hiányosnak mondható, így fogalma sincs mennyi lehet az öreg.
Egy darabig hallgat, körülnézeget a fogadóban, bár a szeme néha vissza-visszatér a párocskához. Kitéved a tekintete az ablakon és meglepődve látja, hogy a fények jócskán megváltoztak odakinnt. *
- Öreg, nem tudom mik a tervei ma estére, de nekem most már mennem kellene. Örülök, hogy találkoztunk!
* Melegen a törpére mosolyog és meglapogatja a kezét. *
- Remélem, még összefutunk.
* Kikér a törpének egy korsó Vajsört, az asztalra teszi érte a 14 aranyat.
*- Ezt meg igya meg az egészségemre!
* Feltápászkodik az asztaltól, rákacsint az öregre és egy pillanatnyi gondolkodás után, cuppanós csókot nyom a ráncos arcra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436