Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 241 (4801. - 4820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-29 21:24:19
Üzenet elküldve: 2024-05-29 21:24:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
- Ami azt illetti... *Kapva kap az alkalmon hogy más irányba kormányozza kettejük jelenlegi érdeklődését.* - Még civilizált helyeken is többsíkú lett az átlagember, vagyis átlagelf preferenciája, és még el sem hinnéd, mennyire! *Nos, hogyan tudja ezt a lehető legmesszire elhúzni?* - Egy elf családból jöttem, és Lihanech egy elf-többségű város, tehát megvan a terepismeretem. Apám egyik régi barátja példának okáért már a százötvenedik életévét taposta mikor utoljára láttam, és még soha nem tette ki lábát a városból! A makulátlanul tartott kis parkon kívül nem volt még fák között, de még csak tehenet sem látott! Meg sem tudom mondani, iszonyodik e a gondolattól, vagy csak annyi dolga van napkeltétől alkonyatig hogy meg se fordul a kényszer a fejében, megnézze milyen a falakon túl lévő élet. Vagy ott van az unokahúgom, majd kétszer idősebb nálam és ugyanabban a cipőben jár; mondjuk ő nem döntheti el egymagában hogy ligetet akar e látni, vagy hogy egyáltalán tanulhat e róluk. Nekem is csak ritkán volt meg a lehetőségem egy kis vidéki levegőre, amit örömmel ki is használtam! A bányákig ugyan nem vitt el a nemesszekér, de azok a termővidékek és rétek példátlanul festőinek hatottak! Milyen kár hogy egyre kevesebb volt ott az elf aki értékelte a zöld színt; mindenki a Stádiumra pályáz tudós vagy feltaláló képében, még a hozzám hasonló máguspalántákat sem színlelték! De nem kell félni, hagyományosabb elfeket is ismerek én, és ők nem is Lanawin végén tartózkodnak, hanem itt, az erdei ligeten délre. Áldjam őket! *Mintha megrészegedett volna, csak jön ki szájából a mesélhetnék.* - Szóval... mit is akartam mondani? Ó igen, egy nép egyéne sosem mintakép, épp ahogy mondtam. Mindenki a lehetőségek más tárházát hordozza magában, származzon akárhonnan. *Erre innia kell. Gyorsan feláll rendelni Még egy 4 aranyért egy Teát
, hogy szaporán visszaüljön, nem akarja felkelteni azt a benyomást hogy menekülne. Kinéz az ablakon túlra: A francba is, de késő van! De most tette le teáját, azt a pár aranyat nem akarja kidobni! Egy pár perc még csak belefér, ugye?
Egy komoly kérdés érkezik Ari felől, amiről Adoavernek problémája van eldönteni, hogyan válaszoljon. Minden bizonnyal ezt Zeekx jobban fogja tudni, de lehet hogy nem azt fogja mondani, amit az ork tudni akar.*
- Nem veszélyes, legalábbis nem abban az értelemben. *A kicsit kuszább válaszon áll meg.* - Ahogy olvastam, Pirtianes egy sokkal, sokkal inkább szabályokkal megkötött hely, mint itt, vagy Lihanechben. Kevés a konkrét bűncselekmény, de az inkább azért van, mert az ottani hatalom katonái szünet nélkül liheghetnek a polgárok nyakaiba. vaskézzel irányítanak, a munka, az pedig kötelező. *Itt értesülten ifjabb társa felé tekint.* - Egy szóval nem az a város, ahol prófétákat szívesen látnak.
- Ami azt illetti... *Kapva kap az alkalmon hogy más irányba kormányozza kettejük jelenlegi érdeklődését.* - Még civilizált helyeken is többsíkú lett az átlagember, vagyis átlagelf preferenciája, és még el sem hinnéd, mennyire! *Nos, hogyan tudja ezt a lehető legmesszire elhúzni?* - Egy elf családból jöttem, és Lihanech egy elf-többségű város, tehát megvan a terepismeretem. Apám egyik régi barátja példának okáért már a százötvenedik életévét taposta mikor utoljára láttam, és még soha nem tette ki lábát a városból! A makulátlanul tartott kis parkon kívül nem volt még fák között, de még csak tehenet sem látott! Meg sem tudom mondani, iszonyodik e a gondolattól, vagy csak annyi dolga van napkeltétől alkonyatig hogy meg se fordul a kényszer a fejében, megnézze milyen a falakon túl lévő élet. Vagy ott van az unokahúgom, majd kétszer idősebb nálam és ugyanabban a cipőben jár; mondjuk ő nem döntheti el egymagában hogy ligetet akar e látni, vagy hogy egyáltalán tanulhat e róluk. Nekem is csak ritkán volt meg a lehetőségem egy kis vidéki levegőre, amit örömmel ki is használtam! A bányákig ugyan nem vitt el a nemesszekér, de azok a termővidékek és rétek példátlanul festőinek hatottak! Milyen kár hogy egyre kevesebb volt ott az elf aki értékelte a zöld színt; mindenki a Stádiumra pályáz tudós vagy feltaláló képében, még a hozzám hasonló máguspalántákat sem színlelték! De nem kell félni, hagyományosabb elfeket is ismerek én, és ők nem is Lanawin végén tartózkodnak, hanem itt, az erdei ligeten délre. Áldjam őket! *Mintha megrészegedett volna, csak jön ki szájából a mesélhetnék.* - Szóval... mit is akartam mondani? Ó igen, egy nép egyéne sosem mintakép, épp ahogy mondtam. Mindenki a lehetőségek más tárházát hordozza magában, származzon akárhonnan. *Erre innia kell. Gyorsan feláll rendelni Még egy 4 aranyért egy Teát
, hogy szaporán visszaüljön, nem akarja felkelteni azt a benyomást hogy menekülne. Kinéz az ablakon túlra: A francba is, de késő van! De most tette le teáját, azt a pár aranyat nem akarja kidobni! Egy pár perc még csak belefér, ugye?Egy komoly kérdés érkezik Ari felől, amiről Adoavernek problémája van eldönteni, hogyan válaszoljon. Minden bizonnyal ezt Zeekx jobban fogja tudni, de lehet hogy nem azt fogja mondani, amit az ork tudni akar.*
- Nem veszélyes, legalábbis nem abban az értelemben. *A kicsit kuszább válaszon áll meg.* - Ahogy olvastam, Pirtianes egy sokkal, sokkal inkább szabályokkal megkötött hely, mint itt, vagy Lihanechben. Kevés a konkrét bűncselekmény, de az inkább azért van, mert az ottani hatalom katonái szünet nélkül liheghetnek a polgárok nyakaiba. vaskézzel irányítanak, a munka, az pedig kötelező. *Itt értesülten ifjabb társa felé tekint.* - Egy szóval nem az a város, ahol prófétákat szívesen látnak.
4819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-24 14:57:04
Üzenet elküldve: 2024-05-24 14:57:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Ahogyan a többieket hallgatja, túl sok dolog kezdi el őt is foglalkoztatni egyszerre, de elsőre azzal törődik, amit a legfontosabbnak tart. Bizony, ritka dolog és különleges kiváltság az, hogy valakiről még életében élethű másolat készül valamilyen formában.
Minden elmúlik egyszer, főleg a fiatalság és az élet, de miért is ne lehetne ebből legalább egy szép pillanatot megőrizni magunknak emlékbe szellemé válásunk napjáig, vagy akár az örökkévalóságig, ha kegyesek a szellemek?
Ez persze a törzsi tabukat nézve több szempontból is szentségtörés lenne. Eleve nem érdemelte ki semmilyen jelentős tettel, legalábbis az ő szemszögükből nézve. Más részről ellenben több tabut is megszegett már eleve azzal, hogy megszökött, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta előtte, szóval minden belé nevelt babona és tiltás még rá sincsen hatással.
Ennek ellenére, végszükség esetén, ha más nem, legfeljebb ismét kikéri a jóscsontok tanácsát, de nem hiszi, hogy jelen esetben a szellemek nagyon ellenkeznének.
Az odahaza készült fafaragványok, vagy apró kis kőszobrok, illetve kövekre festett "arcképek" a múlt nagy törzsfőiről és harcosairól meglehetősen elnagyoltak voltak és minden bizonnyal nem túl élethűek, éppen ezért, ha tényleg igaz, amit Zeekx mondott az imént és felismerhető lehetne egy rajzon, az tulajdonképpen igazán boldoggá tenné. Még akkor is, ha az a rajz, csak vékony és sebezhető papírra, vagy pergamenre készülne.*
- Ha tényleg le szeretnél rajzolni, tudod hol lakom, és benne vagyok. De én is akarok egyet magamról magamnak. *mond csak ennyit, remélve, hogy Zeekx így is belemegy a dologba. Valamiért neki sem szeretné most bevallani, hogy mennyire vágyik hasonlóra igazából, még akkor is, ha az az ára, hogy a pap közszemlére teszi őt másoknak is készülő könyvében. Pontosabban szólva, készülő valamelyik, talán soha az életben el nem készülő könyvében, szóval még lehet nem is kockáztatna ezzel sokat...
Ezt leszámítva a két embert hallgatgatva ellenben megint csak a fejét ingatja egy kicsit, de aztán rövidesen el is magyarázza, hogy miért.*
- Adinak igaza van. Egy felzavart kóbor kutya is veszélyes lehet, nem hogy egy troll. Meg aztán, mi van, ha beszélnek ugyan, de saját nyelvük van, akkor hogyan tudnál beszélni velük?
*Persze ez csak a kisebb probléma, a többit ellenben már kifejtette korábban. Sokadszor is eltűnődik közben azon, hogy az emberek mennyire különböznek egymástól. Nem mintha az ork hímek mindenben egyformák lennének, de, ha saját törzsére gondol, akkor be kell látnia, hogy sokkal több közöttük a hasonlóság, mint a különbség, az embereknél azonban ez általában fordítva van, nagyon sok változatukkal találkozott már azóta, hogy a városban él.
Talán most csak azért merül fel benne mindez, mert Adit és Zeekxet elhallgatva kettőjük ellentéte elég látványos. Egyikük sápadt, kissé tán beteges külsejű, csendes, nyugodt és megfontolt, Zeekx ellenben élettel teli, izgága és csapongó. Utóbbit majdnem minden mondat bizonyít talán, amit csak kiejt a száján.
A fiú elfekről szóló megjegyzésén aztán igazából egy kicsit vakarja a fejét, legalábbis gondolatban, mert a valóságban nem, inkább csak összehúzza szemeit egy kicsit. Nem akar vele vitatkozni, főleg nem olyan lényegtelen témán, mint az elfek, de szerinte, amit mond abban egyszerűen nincsen igaza.*
- Lehet, hogy ez régen így volt, de ma már nem hiszem. Ahogyan az én népemből is sokan letelepedtek itt, mint én, pedig a nagy ősök idejében ilyesmiről szó sem lehetett volna, úgy szerintem valahogy már elfekből is sokkal többen élnek a városban, mint az erdőben, a fák között. Persze, nem tudom, hogy a te szülővárosodban mi volt a helyzet, de az biztos, hogy itt Artheniorban rengeteg hegyesfülű él, és kevés fest közülük úgy, mintha épp most érkezett volna valahonnan a vadonból, frissen szedett gombákkal, virágokkal, vagy nemrég lőtt vaddal. *használja az otthon használatos egyik nagyon is finom kifejezést a hosszú életűek népére, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy az ő fülei is hegyesek, csak az elfekkel ellentétben kissé kajlák és szétállóak.*
- Annak viszont örülök, hogy nem sietsz trollokat téríteni a mocsárba, vagy azon túlra. Még szerencse, hogy lusta vagy. *mondja, utóbbi mondatát nem sértésnek, pusztán teljesen tárgyilagos megjegyzésnek szánva. Nem tehet róla, de ezen most nevetnie is kell, és kicsit nevet is, mert az egész valahogy annyira Zeekxre vall. Lelkesen beszél általa megírandó könyvekről, amikből még egy sor sem készült el, sőt, az egyetlen, ami már kész van, az mindössze egyetlen árva rajz, miközben az is kiderül, amit szintén gyanított, hogy komolyabb testi fáradtsággal járó erőfeszítést sem szívesen vállalna fel.
Ugyanakkor nem akar vele igazságtalan lenni még gondolatban sem. Pontosan emlékszik rá ugyanis, hogy más esetekben tud kitartó lenni és türelmes. Például az itteni jeleket olvasni azért nem öt perc alatt tanult meg ő sem, mégis megtanította és nem emlékszik rá, hogy akár csak egyszer is tanújelét adta volna, hogy az agyára megy, amikor nem jutott eszembe, hogy hogyan kell kiejteni valamelyik jelet.*
- Azért a kérdésekkel sem árt ám vigyázni. *jegyzi meg, mintegy mellékesen, mert elképzeli, hogy saját törzse hogyan viselkedne, ha titkaikról kérdezgetné őket bárki nem közülük való, és ebből jó eséllyel a gyors, azonnali halál lenne a legenyhébb büntetés.*
- Nem mindenki szereti, ha faggatják, főleg azok, akik talán nem véletlenül kerülnek mindenkit. *mond még csak ennyit, mert nem akarja a nemrég mondottakat megismételni arról, hogy nagy valószínűséggel miért kerülnek mindenki mást a trollok.
Ő azonban ismét több kérdést is feltesz, igaz tudja, hogy Zeekx pont nem az a fajta, aki mondjuk kést rántana rá, mert túl kíváncsi. Azt is sejti, hogy a második kérdésének örülni fog.*
- Mitől olyan veszélyes hely Piritanes? *néz egyben Adira is, hátha ő is járt már arra valaha, és csak ő nincsen képben.*
- Nem rémlik, hogy régebben sokat beszéltünk volna erről. Vagy, ha igen, akkor biztos részeg voltam, ezért nem emlékszem. *vallja be, mert ez bizony könnyen meglehet. De, ha már itt tartanak...*
- Én még innék egy sört meg egy pálinkát. Hozzak nektek is valamit? *teszi fel második kérdését is.*
- Belefér. Bőven van nálam pénz. *halkítja le ösztönösen is a hangját, pedig a Pegazus, már amennyire eddig megismerte, nem veszélyes hely, meg egyébként is már a kutya sem figyel rájuk. Ettől még a démonok nem alszanak, a régi beidegződések pedig nagy urak.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.24 15:07:18
*Ahogyan a többieket hallgatja, túl sok dolog kezdi el őt is foglalkoztatni egyszerre, de elsőre azzal törődik, amit a legfontosabbnak tart. Bizony, ritka dolog és különleges kiváltság az, hogy valakiről még életében élethű másolat készül valamilyen formában.
Minden elmúlik egyszer, főleg a fiatalság és az élet, de miért is ne lehetne ebből legalább egy szép pillanatot megőrizni magunknak emlékbe szellemé válásunk napjáig, vagy akár az örökkévalóságig, ha kegyesek a szellemek?
Ez persze a törzsi tabukat nézve több szempontból is szentségtörés lenne. Eleve nem érdemelte ki semmilyen jelentős tettel, legalábbis az ő szemszögükből nézve. Más részről ellenben több tabut is megszegett már eleve azzal, hogy megszökött, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta előtte, szóval minden belé nevelt babona és tiltás még rá sincsen hatással.
Ennek ellenére, végszükség esetén, ha más nem, legfeljebb ismét kikéri a jóscsontok tanácsát, de nem hiszi, hogy jelen esetben a szellemek nagyon ellenkeznének.
Az odahaza készült fafaragványok, vagy apró kis kőszobrok, illetve kövekre festett "arcképek" a múlt nagy törzsfőiről és harcosairól meglehetősen elnagyoltak voltak és minden bizonnyal nem túl élethűek, éppen ezért, ha tényleg igaz, amit Zeekx mondott az imént és felismerhető lehetne egy rajzon, az tulajdonképpen igazán boldoggá tenné. Még akkor is, ha az a rajz, csak vékony és sebezhető papírra, vagy pergamenre készülne.*
- Ha tényleg le szeretnél rajzolni, tudod hol lakom, és benne vagyok. De én is akarok egyet magamról magamnak. *mond csak ennyit, remélve, hogy Zeekx így is belemegy a dologba. Valamiért neki sem szeretné most bevallani, hogy mennyire vágyik hasonlóra igazából, még akkor is, ha az az ára, hogy a pap közszemlére teszi őt másoknak is készülő könyvében. Pontosabban szólva, készülő valamelyik, talán soha az életben el nem készülő könyvében, szóval még lehet nem is kockáztatna ezzel sokat...
Ezt leszámítva a két embert hallgatgatva ellenben megint csak a fejét ingatja egy kicsit, de aztán rövidesen el is magyarázza, hogy miért.*
- Adinak igaza van. Egy felzavart kóbor kutya is veszélyes lehet, nem hogy egy troll. Meg aztán, mi van, ha beszélnek ugyan, de saját nyelvük van, akkor hogyan tudnál beszélni velük?
*Persze ez csak a kisebb probléma, a többit ellenben már kifejtette korábban. Sokadszor is eltűnődik közben azon, hogy az emberek mennyire különböznek egymástól. Nem mintha az ork hímek mindenben egyformák lennének, de, ha saját törzsére gondol, akkor be kell látnia, hogy sokkal több közöttük a hasonlóság, mint a különbség, az embereknél azonban ez általában fordítva van, nagyon sok változatukkal találkozott már azóta, hogy a városban él.
Talán most csak azért merül fel benne mindez, mert Adit és Zeekxet elhallgatva kettőjük ellentéte elég látványos. Egyikük sápadt, kissé tán beteges külsejű, csendes, nyugodt és megfontolt, Zeekx ellenben élettel teli, izgága és csapongó. Utóbbit majdnem minden mondat bizonyít talán, amit csak kiejt a száján.
A fiú elfekről szóló megjegyzésén aztán igazából egy kicsit vakarja a fejét, legalábbis gondolatban, mert a valóságban nem, inkább csak összehúzza szemeit egy kicsit. Nem akar vele vitatkozni, főleg nem olyan lényegtelen témán, mint az elfek, de szerinte, amit mond abban egyszerűen nincsen igaza.*
- Lehet, hogy ez régen így volt, de ma már nem hiszem. Ahogyan az én népemből is sokan letelepedtek itt, mint én, pedig a nagy ősök idejében ilyesmiről szó sem lehetett volna, úgy szerintem valahogy már elfekből is sokkal többen élnek a városban, mint az erdőben, a fák között. Persze, nem tudom, hogy a te szülővárosodban mi volt a helyzet, de az biztos, hogy itt Artheniorban rengeteg hegyesfülű él, és kevés fest közülük úgy, mintha épp most érkezett volna valahonnan a vadonból, frissen szedett gombákkal, virágokkal, vagy nemrég lőtt vaddal. *használja az otthon használatos egyik nagyon is finom kifejezést a hosszú életűek népére, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy az ő fülei is hegyesek, csak az elfekkel ellentétben kissé kajlák és szétállóak.*
- Annak viszont örülök, hogy nem sietsz trollokat téríteni a mocsárba, vagy azon túlra. Még szerencse, hogy lusta vagy. *mondja, utóbbi mondatát nem sértésnek, pusztán teljesen tárgyilagos megjegyzésnek szánva. Nem tehet róla, de ezen most nevetnie is kell, és kicsit nevet is, mert az egész valahogy annyira Zeekxre vall. Lelkesen beszél általa megírandó könyvekről, amikből még egy sor sem készült el, sőt, az egyetlen, ami már kész van, az mindössze egyetlen árva rajz, miközben az is kiderül, amit szintén gyanított, hogy komolyabb testi fáradtsággal járó erőfeszítést sem szívesen vállalna fel.
Ugyanakkor nem akar vele igazságtalan lenni még gondolatban sem. Pontosan emlékszik rá ugyanis, hogy más esetekben tud kitartó lenni és türelmes. Például az itteni jeleket olvasni azért nem öt perc alatt tanult meg ő sem, mégis megtanította és nem emlékszik rá, hogy akár csak egyszer is tanújelét adta volna, hogy az agyára megy, amikor nem jutott eszembe, hogy hogyan kell kiejteni valamelyik jelet.*
- Azért a kérdésekkel sem árt ám vigyázni. *jegyzi meg, mintegy mellékesen, mert elképzeli, hogy saját törzse hogyan viselkedne, ha titkaikról kérdezgetné őket bárki nem közülük való, és ebből jó eséllyel a gyors, azonnali halál lenne a legenyhébb büntetés.*
- Nem mindenki szereti, ha faggatják, főleg azok, akik talán nem véletlenül kerülnek mindenkit. *mond még csak ennyit, mert nem akarja a nemrég mondottakat megismételni arról, hogy nagy valószínűséggel miért kerülnek mindenki mást a trollok.
Ő azonban ismét több kérdést is feltesz, igaz tudja, hogy Zeekx pont nem az a fajta, aki mondjuk kést rántana rá, mert túl kíváncsi. Azt is sejti, hogy a második kérdésének örülni fog.*
- Mitől olyan veszélyes hely Piritanes? *néz egyben Adira is, hátha ő is járt már arra valaha, és csak ő nincsen képben.*
- Nem rémlik, hogy régebben sokat beszéltünk volna erről. Vagy, ha igen, akkor biztos részeg voltam, ezért nem emlékszem. *vallja be, mert ez bizony könnyen meglehet. De, ha már itt tartanak...*
- Én még innék egy sört meg egy pálinkát. Hozzak nektek is valamit? *teszi fel második kérdését is.*
- Belefér. Bőven van nálam pénz. *halkítja le ösztönösen is a hangját, pedig a Pegazus, már amennyire eddig megismerte, nem veszélyes hely, meg egyébként is már a kutya sem figyel rájuk. Ettől még a démonok nem alszanak, a régi beidegződések pedig nagy urak.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.24 15:07:18
4818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:17:28
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:17:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt hitte, hogy ölelések terén most már végleg sikerült betörnie Nelirá-t, épp ezért lepi meg nagyon az, amikor a lány egyértelműen elutasítja az újabb adagot. A kismacskás hasonlat azért tetszik neki, és van benne is annyi alkohol, hogy nevessen is rajta egy nagyobbat.*
- Na jó, ez a kismacskás dolog jó volt! El is képzeltelek, hogy milyen szép, szőke kiscica lennél.
*Vigyorog rá, majd a jókedvét keresztülhúzzák Nelira tervei. Úgy látszik, távozni akar, amire kissé elszontyolodik. A tenyerük felvagdosását kivéve egész jól érezték magukat egymás társaságában. legalábbis Merlana biztosan, és ezt nem is tagadná sem maga, sem mások előtt. Véreskü ide vagy oda, ők ketten most már tényleg igazi barátnők. Az első barátnője a városban az lett, aki találkozásuk éjszakáján még fel akarta nyársalni a fogpiszkálójával. Merthogy azt is megtanulta már, hogy Nelira a tőröket fogpiszkálónak hívja.*
- Egyáltalán nem vagy szánalmas, Nelira. Higgy nekem! Néha mindenki megengedheti magának, hogy ömm… rosszul legyen. Nincs ezzel semmi baj. Azt pedig megígérem neked, hogy ha bármikor is szeretnél kislány lenni, és rosszul érezni magad, akkor hozzám eljöhetsz. Az én ajtóm előtted bármikor nyitva áll. Soha nem fogom bezárni.
*Mondja neki határozottan. Ebben most nincs semmiféle színészkedés, teljesen őszinték a gondolatai. Azt nem fogja fel, hogy a lány elszörnyülködik azon, hogy a véren kívül esetleg mást is fel kéne takarítania, de ha tudná, valószínűleg örülne, hogy sikerült elrettentenie őt a további mocskolástól.*
- Ahh, értem. Mindenben jó vagy. *Elmosolyodik, és a búcsúzkodást ő sem gondolja túl, egy rövid „Szia!” és egy integetés után már csak a lány hűlt helyét bámulja, meg az ajtót, amit nyitva felejtett. Talán nem is baj, neki is jót fog tenni, ha kimegy egy kicsit levegőzni. Úgyhogy nem sokkal Nelira után ő is távozik a szobából.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt hitte, hogy ölelések terén most már végleg sikerült betörnie Nelirá-t, épp ezért lepi meg nagyon az, amikor a lány egyértelműen elutasítja az újabb adagot. A kismacskás hasonlat azért tetszik neki, és van benne is annyi alkohol, hogy nevessen is rajta egy nagyobbat.*
- Na jó, ez a kismacskás dolog jó volt! El is képzeltelek, hogy milyen szép, szőke kiscica lennél.
*Vigyorog rá, majd a jókedvét keresztülhúzzák Nelira tervei. Úgy látszik, távozni akar, amire kissé elszontyolodik. A tenyerük felvagdosását kivéve egész jól érezték magukat egymás társaságában. legalábbis Merlana biztosan, és ezt nem is tagadná sem maga, sem mások előtt. Véreskü ide vagy oda, ők ketten most már tényleg igazi barátnők. Az első barátnője a városban az lett, aki találkozásuk éjszakáján még fel akarta nyársalni a fogpiszkálójával. Merthogy azt is megtanulta már, hogy Nelira a tőröket fogpiszkálónak hívja.*
- Egyáltalán nem vagy szánalmas, Nelira. Higgy nekem! Néha mindenki megengedheti magának, hogy ömm… rosszul legyen. Nincs ezzel semmi baj. Azt pedig megígérem neked, hogy ha bármikor is szeretnél kislány lenni, és rosszul érezni magad, akkor hozzám eljöhetsz. Az én ajtóm előtted bármikor nyitva áll. Soha nem fogom bezárni.
*Mondja neki határozottan. Ebben most nincs semmiféle színészkedés, teljesen őszinték a gondolatai. Azt nem fogja fel, hogy a lány elszörnyülködik azon, hogy a véren kívül esetleg mást is fel kéne takarítania, de ha tudná, valószínűleg örülne, hogy sikerült elrettentenie őt a további mocskolástól.*
- Ahh, értem. Mindenben jó vagy. *Elmosolyodik, és a búcsúzkodást ő sem gondolja túl, egy rövid „Szia!” és egy integetés után már csak a lány hűlt helyét bámulja, meg az ajtót, amit nyitva felejtett. Talán nem is baj, neki is jót fog tenni, ha kimegy egy kicsit levegőzni. Úgyhogy nem sokkal Nelira után ő is távozik a szobából.*
4817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-21 19:23:28
Üzenet elküldve: 2024-05-21 19:23:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valamit nem bír el a lelke, akkor önpusztításba kezd, ha pedig nem magát, akkor másokat bánt. Így van ez jól jelenleg, hiszen a rengeteg mennyiségű alkohollal csak azt odázta el, hogy kárt tegyen valaki olyanban, aki eddig csak bizonyított neki, akkor is, ha kapcsolatuk egész érdekesen kezdődött.
Már minden tiszta, ami a szobát illeti, ő pedig elfáradt. De még tartana a lelkesedése, még bármennyit meginna, viszont a dal kivette belőle a maradék energiáját, bármennyire is próbálja leplezni azzal, hogy mosolyog, mintha minden rendben lenne.
A kérdésre viszont egy olyan fintorral illeti kedvenc barátnőjét, mintha csak egy romlott-penészes paradicsomot kínálna neki vacsorára. Nem akar ő ilyen lenni, de valahogy el kell zárnia azt, hogy túl érzelmes legyen, márpedig a mai napba több sírás nem fér bele. Akkor inkább újabb sebet ejt magán, hadd vérezzen el benne. Zöld löttye már úgysincs, ami begyógyítja.*
- Hagyjál már békén az öleléseiddel, de tényleg, nem vagyok a rohadt kismacskád. Ahh!
*Színpadiasan teszi maga elé a kezét, még a hideg is kirázza, úgy, ahogyan azt Merlana is megirigyelhetné, ha egyszer színpadon akar játszani.*
- Jaj mármint, tényleg köszönök mindent, esküszöm te vagy a mindenem jelenleg... *Nem mintha lenne mása e világon* ...de már úgy érzem magam, mint valami szánalmas kislány. Elég ebből.
*Pislog egy kicsit a részegségre vonatkozó kérdésen, lehet, hogy épp itt az ideje kihasználni, hogy még nem fordult fel a gyomra.* ~Az kurvaélet, hogy azt nem takarítom fel, inkább megyek haza. Hova haza? Mindegy.~ *Gondolata az arcára is kiül, nehezen szólal meg végül.*
- Mert ebben is jó vagyok! Megyek Mer, majd valamikor találkozunk.
*Ez is csak a szokásos Nelira. Búcsúzkodásban sem jó, na meg minek búcsúzzon attól, aki úgyis a bőre alá kúszott és a része lett. Majd látják egymást, ha újra eljön az ideje. Azzal sarkon is fordul, bár szavaival ellentétben a mozdulaton már látszik, hogy nem túl stabil, de nem hagyja, hogy ezt szóvá tegye a nő. Már csak a csukódó ajtót láthatja, mire meg tudna szólalni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valamit nem bír el a lelke, akkor önpusztításba kezd, ha pedig nem magát, akkor másokat bánt. Így van ez jól jelenleg, hiszen a rengeteg mennyiségű alkohollal csak azt odázta el, hogy kárt tegyen valaki olyanban, aki eddig csak bizonyított neki, akkor is, ha kapcsolatuk egész érdekesen kezdődött.
Már minden tiszta, ami a szobát illeti, ő pedig elfáradt. De még tartana a lelkesedése, még bármennyit meginna, viszont a dal kivette belőle a maradék energiáját, bármennyire is próbálja leplezni azzal, hogy mosolyog, mintha minden rendben lenne.
A kérdésre viszont egy olyan fintorral illeti kedvenc barátnőjét, mintha csak egy romlott-penészes paradicsomot kínálna neki vacsorára. Nem akar ő ilyen lenni, de valahogy el kell zárnia azt, hogy túl érzelmes legyen, márpedig a mai napba több sírás nem fér bele. Akkor inkább újabb sebet ejt magán, hadd vérezzen el benne. Zöld löttye már úgysincs, ami begyógyítja.*
- Hagyjál már békén az öleléseiddel, de tényleg, nem vagyok a rohadt kismacskád. Ahh!
*Színpadiasan teszi maga elé a kezét, még a hideg is kirázza, úgy, ahogyan azt Merlana is megirigyelhetné, ha egyszer színpadon akar játszani.*
- Jaj mármint, tényleg köszönök mindent, esküszöm te vagy a mindenem jelenleg... *Nem mintha lenne mása e világon* ...de már úgy érzem magam, mint valami szánalmas kislány. Elég ebből.
*Pislog egy kicsit a részegségre vonatkozó kérdésen, lehet, hogy épp itt az ideje kihasználni, hogy még nem fordult fel a gyomra.* ~Az kurvaélet, hogy azt nem takarítom fel, inkább megyek haza. Hova haza? Mindegy.~ *Gondolata az arcára is kiül, nehezen szólal meg végül.*
- Mert ebben is jó vagyok! Megyek Mer, majd valamikor találkozunk.
*Ez is csak a szokásos Nelira. Búcsúzkodásban sem jó, na meg minek búcsúzzon attól, aki úgyis a bőre alá kúszott és a része lett. Majd látják egymást, ha újra eljön az ideje. Azzal sarkon is fordul, bár szavaival ellentétben a mozdulaton már látszik, hogy nem túl stabil, de nem hagyja, hogy ezt szóvá tegye a nő. Már csak a csukódó ajtót láthatja, mire meg tudna szólalni.*
4816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-21 18:37:25
Üzenet elküldve: 2024-05-21 18:37:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha esetleg Nelira drága magától mégsem jönne rá arra, hogy bizony, amit tönkretesz, azt rendbe is kell hoznia, akkor Merlana szívesen lesz a segítségére. Ugyanis pont arra akarja megtanítani a lányt azzal, hogy gonosz módon elvárja, hogy kitakarítson, hogy sokkal jobban jár, ha nem is vágja tönkre a környezetét, mert akkor nem kap büntetőfeladatot. Parancsolnia pedig nem kell, a szőkeség remek munkát végez, és persze azt sem akarja, hogy vízbe fojtsák, úgyhogy nem szól egy szót sem, csak halványan mosolyogva figyeli, ahogy a lány a kis dolgos kezeivel mindenhonnan feltakarítja a vért. Azt amúgy nem tudja, mégis hogyan nem dőlt még ki teljesen, és miért nem épp az egyik sarokban szenved a mosdótálba hányás közben ennyi elfogyasztott alkohol után, de ez talán mindegy is. Egy rövid időre legalább kiélvezheti, hogy milyen, mikor ő a grófnő, és saját kis szolgálólánya van, aki elvégzi helyette a takarítást.
Miután ő végzett, mivel a jó munkát illik megjutalmazni, és azt a morcosságot is el kéne tüntetni az édes pofijáról, úgy dönt, hogy egy, a helyzetéhez különösen passzoló, gyönyörű dallal örvendezteti meg őt.
Most is, mint mindig, teljesen beleéli magát az előadásba. Amíg tart, a külvilágot szinte alig érzékeli, de a koncentrációjának köszönhetően Nelirá-t is sikerül teljesen elcsábítania abba a világba, amit a történet mesél. Miután a dallam és vele együtt éneke a végéhez ér, ismét mosolyogva pillant barátnőjére, és reménykedve várja meg, míg nem csak a könnyes kis szemeivel bámul rá, hanem ajkai is szóra nyílnak. Őt is boldogsággal tölti el, hogy a másiknak tetszett az előadás.*
- Örülök, hogy tetszett. Én többet nem tudok neked segíteni, de remélem, hogy ez a dal valamelyest tényleg segít lezárni a dolgokat a szívedben, és ahogy arról szó is van, egy új, tiszta életet kezdhetsz majd el magad mögött hagyva a régit. Hmm… kérsz még egy ölelést?
*Gondol egyet, és újra szélesre tárja a karjait, kíváncsi rá, hogy Nelira szeretne-e újra elveszni bennük. Valamiért úgy érzi, hogy most még egy kicsit ölelgetni akarja szegényt. Bárhogy is dönt a lány, ő közben tovább kérdez.*
- Amúgy mondd csak, most komolyan, hogy bírsz még talpon lenni ennyi alkohol után? Mintha nem is hatna rád, pedig megittál fél üveg pálinkát meg egy csomó rumot is. Én szerintem már ájultan fetrengenék épp ott, ahol elkapott a rosszullét.
*Mintha Nelira szervezete egyszerűen ignorálná a mérgeket. Vajon ezt teszi az ilyen hatalmas mértékű szomorúság? Ha igen, akkor az ijesztően bámulatos.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha esetleg Nelira drága magától mégsem jönne rá arra, hogy bizony, amit tönkretesz, azt rendbe is kell hoznia, akkor Merlana szívesen lesz a segítségére. Ugyanis pont arra akarja megtanítani a lányt azzal, hogy gonosz módon elvárja, hogy kitakarítson, hogy sokkal jobban jár, ha nem is vágja tönkre a környezetét, mert akkor nem kap büntetőfeladatot. Parancsolnia pedig nem kell, a szőkeség remek munkát végez, és persze azt sem akarja, hogy vízbe fojtsák, úgyhogy nem szól egy szót sem, csak halványan mosolyogva figyeli, ahogy a lány a kis dolgos kezeivel mindenhonnan feltakarítja a vért. Azt amúgy nem tudja, mégis hogyan nem dőlt még ki teljesen, és miért nem épp az egyik sarokban szenved a mosdótálba hányás közben ennyi elfogyasztott alkohol után, de ez talán mindegy is. Egy rövid időre legalább kiélvezheti, hogy milyen, mikor ő a grófnő, és saját kis szolgálólánya van, aki elvégzi helyette a takarítást.
Miután ő végzett, mivel a jó munkát illik megjutalmazni, és azt a morcosságot is el kéne tüntetni az édes pofijáról, úgy dönt, hogy egy, a helyzetéhez különösen passzoló, gyönyörű dallal örvendezteti meg őt.
Most is, mint mindig, teljesen beleéli magát az előadásba. Amíg tart, a külvilágot szinte alig érzékeli, de a koncentrációjának köszönhetően Nelirá-t is sikerül teljesen elcsábítania abba a világba, amit a történet mesél. Miután a dallam és vele együtt éneke a végéhez ér, ismét mosolyogva pillant barátnőjére, és reménykedve várja meg, míg nem csak a könnyes kis szemeivel bámul rá, hanem ajkai is szóra nyílnak. Őt is boldogsággal tölti el, hogy a másiknak tetszett az előadás.*
- Örülök, hogy tetszett. Én többet nem tudok neked segíteni, de remélem, hogy ez a dal valamelyest tényleg segít lezárni a dolgokat a szívedben, és ahogy arról szó is van, egy új, tiszta életet kezdhetsz majd el magad mögött hagyva a régit. Hmm… kérsz még egy ölelést?
*Gondol egyet, és újra szélesre tárja a karjait, kíváncsi rá, hogy Nelira szeretne-e újra elveszni bennük. Valamiért úgy érzi, hogy most még egy kicsit ölelgetni akarja szegényt. Bárhogy is dönt a lány, ő közben tovább kérdez.*
- Amúgy mondd csak, most komolyan, hogy bírsz még talpon lenni ennyi alkohol után? Mintha nem is hatna rád, pedig megittál fél üveg pálinkát meg egy csomó rumot is. Én szerintem már ájultan fetrengenék épp ott, ahol elkapott a rosszullét.
*Mintha Nelira szervezete egyszerűen ignorálná a mérgeket. Vajon ezt teszi az ilyen hatalmas mértékű szomorúság? Ha igen, akkor az ijesztően bámulatos.*
4815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 21:21:02
Üzenet elküldve: 2024-05-20 21:21:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Arinak sokféle morranása van. Zeekx nem is ismeri mindet és tudja, hogy vannak olyan morranások amiket jobb is, hogy nem hallott még. A trollok iránti lelkesedését mind a ketten igyekszenek lelohasztani. Meglepetten néz a lány szemeibe mikor az elkezd neki magyarázni miért hülye ötlet ez. Ügyesen meg lesz találva a fő érv ami a fiút mellett állt. Mégpedig, hogy az orkokról se mondanak szépeket. A másoktól való elzárkózás okai hallatán azért mosolyog a fiú.*
-Lehet az is, hogy ők csak az ingoványban szeretnek élni. Mint az elfek a ligetekben. Amúgy ha lehet velük beszélni akkor meg lehet értetni velük, hogy nem kell félni tőlem ha azért kerülnek mindenkit. És nem is muszáj vallásról beszélni velük. Sokat tudnék kérdezni tőlük. Mit szoktak ott csinálni? Hol laknak? Miből csinálnak ruhákat? Mennyit bujálkodnak? Biztos nagyon érdekes lenne.
*Adi szavain azért elgondolkozik, de megint csak legyint.*
-Nem lehet veszélyesebb mint Piritanes volt. Amúgy nem tervezem elmenni az ingoványba. Kicsit sárosnak hangzik. Meg ha messze is van akkor annyit gyalogolni sincs kedvem.
*Pedig ő tényleg szívesen beszélgetne azokkal a trollokkal. Hisz benne, hogy össze tudnának barátkozni. Az óriások közt is sok kedves van. A könyve kapcsán csak sikerül felkeltenie a lány érdeklődését. Amiben persze az őszinte bók is is segítségére van.*
-Igen. Olyan kisugárzásod van ami könnyen magával tud ragadni.
*Teszi hozzá. A hite kapcsán is és egyébként is nagyon izgalmas számára a lány, aki legalább annyira tud önmaga lenni mint Zeekx. Szegény Adoaver kárára, aki fülig pirulva hallgatja őket.*
-Új?
*Kérdez rá. Majd a lányra jön rá a kérdezhetnék és mivel a fiú még nem ivott annyit így válaszolni is tud azokra.*
-Tudok rajzolni. Úgy néz ki nem is rosszul. Csak rég nem próbáltam már. Még a testvéreim tanítottak meg hátha egyszer hasznát veszem. Nemrég találtam ki ezt. Eddig a történet még nincs megírva hozzá, de egy rajzot már csináltam. De majd szívesen megmutatom. A történetet is mikor megírtam. Nagyon érdekes lesz. Szerintem.
*Arinak sokféle morranása van. Zeekx nem is ismeri mindet és tudja, hogy vannak olyan morranások amiket jobb is, hogy nem hallott még. A trollok iránti lelkesedését mind a ketten igyekszenek lelohasztani. Meglepetten néz a lány szemeibe mikor az elkezd neki magyarázni miért hülye ötlet ez. Ügyesen meg lesz találva a fő érv ami a fiút mellett állt. Mégpedig, hogy az orkokról se mondanak szépeket. A másoktól való elzárkózás okai hallatán azért mosolyog a fiú.*
-Lehet az is, hogy ők csak az ingoványban szeretnek élni. Mint az elfek a ligetekben. Amúgy ha lehet velük beszélni akkor meg lehet értetni velük, hogy nem kell félni tőlem ha azért kerülnek mindenkit. És nem is muszáj vallásról beszélni velük. Sokat tudnék kérdezni tőlük. Mit szoktak ott csinálni? Hol laknak? Miből csinálnak ruhákat? Mennyit bujálkodnak? Biztos nagyon érdekes lenne.
*Adi szavain azért elgondolkozik, de megint csak legyint.*
-Nem lehet veszélyesebb mint Piritanes volt. Amúgy nem tervezem elmenni az ingoványba. Kicsit sárosnak hangzik. Meg ha messze is van akkor annyit gyalogolni sincs kedvem.
*Pedig ő tényleg szívesen beszélgetne azokkal a trollokkal. Hisz benne, hogy össze tudnának barátkozni. Az óriások közt is sok kedves van. A könyve kapcsán csak sikerül felkeltenie a lány érdeklődését. Amiben persze az őszinte bók is is segítségére van.*
-Igen. Olyan kisugárzásod van ami könnyen magával tud ragadni.
*Teszi hozzá. A hite kapcsán is és egyébként is nagyon izgalmas számára a lány, aki legalább annyira tud önmaga lenni mint Zeekx. Szegény Adoaver kárára, aki fülig pirulva hallgatja őket.*
-Új?
*Kérdez rá. Majd a lányra jön rá a kérdezhetnék és mivel a fiú még nem ivott annyit így válaszolni is tud azokra.*
-Tudok rajzolni. Úgy néz ki nem is rosszul. Csak rég nem próbáltam már. Még a testvéreim tanítottak meg hátha egyszer hasznát veszem. Nemrég találtam ki ezt. Eddig a történet még nincs megírva hozzá, de egy rajzot már csináltam. De majd szívesen megmutatom. A történetet is mikor megírtam. Nagyon érdekes lesz. Szerintem.
4814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 19:14:16
Üzenet elküldve: 2024-05-20 19:14:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*A határtalanul bátor és határtalanul naiv kérdést még Ari is segít megvétózni, ami miatt láthatóan megkönnyebbül. Hát nem, attól még hogy valamire bámulatosra van eshetőség, az nem azt jelenti hogy ki kell dobnia a papnak a józan eszét az utcára. Egy hegyomlásnyi ösztön irányította lényről van szó,
nagy mázlija lenne ha csak figyelmen kívül hagyná őt. Ugyan Adoavernek maga még nem volt balszerencséje egy hasonló találkozásra, ezt az élményt inkább nem élné meg. Ezért nem siet soha vissza az ingoványba, csak ha már viszket a szeme újabb igékre. Ami inkább csak erszénye meghízása után valósulhat meg, annak a vén kapzsinak hála...*
- Egy nép egyéne sosem mintakép, ezt ne felejtsd. *Szól tanító jelleggel mikor úgy észleli, ork asztaltársa végez a mondandójával. Úgy hallatszik, lehetett volna jobb első találkozása is a többi fajjal, de ha racionálisan akarunk gondolkodni, lehetett volna sokkal rosszabb is. Útonálló és vadorzó minden méretben és formában akad.
Úgy értelmezi az ork lány szavaiból, hogy Zeekx lehetett az első embertalálkozása, legalábbis ami tovább tarthatott öt percnél. Kíváncsi rá, megütötte ő az elvárásait, vagy sem.*
- Pontos meglátás. *Bólogat egyetértően a trollok témájának továbbszövögetésére.* - Ha ilyen széles eredményeid vannak egy civilizált város népeinek megsegítése közben, képzeld el, ha egy nálad ötször nagyobb és ugyanannyiszor butább teremtményt sikerül fellázítanod a rossz napján. *Reméli ez belé teszi a végzet iránti félelmet. De hogy aztán hol is állnak ők a hit téres világában, azt Adoaver nem vitatja. Nem vív meg egy vesztes csatát.
Lassan vörössé kezd válni arca a sehonnan jött témától. Teljes szívvel át is terelné ezt, csak nem tudja, mivel csámcsogjon bele, és annyira azért elővigyázatos, hogy tudja, itt vékony jégen járna.*
~ Csak nem fogják folytatni. Ugye nem váltam levegővé? ~
*A határtalanul bátor és határtalanul naiv kérdést még Ari is segít megvétózni, ami miatt láthatóan megkönnyebbül. Hát nem, attól még hogy valamire bámulatosra van eshetőség, az nem azt jelenti hogy ki kell dobnia a papnak a józan eszét az utcára. Egy hegyomlásnyi ösztön irányította lényről van szó,
nagy mázlija lenne ha csak figyelmen kívül hagyná őt. Ugyan Adoavernek maga még nem volt balszerencséje egy hasonló találkozásra, ezt az élményt inkább nem élné meg. Ezért nem siet soha vissza az ingoványba, csak ha már viszket a szeme újabb igékre. Ami inkább csak erszénye meghízása után valósulhat meg, annak a vén kapzsinak hála...*
- Egy nép egyéne sosem mintakép, ezt ne felejtsd. *Szól tanító jelleggel mikor úgy észleli, ork asztaltársa végez a mondandójával. Úgy hallatszik, lehetett volna jobb első találkozása is a többi fajjal, de ha racionálisan akarunk gondolkodni, lehetett volna sokkal rosszabb is. Útonálló és vadorzó minden méretben és formában akad.
Úgy értelmezi az ork lány szavaiból, hogy Zeekx lehetett az első embertalálkozása, legalábbis ami tovább tarthatott öt percnél. Kíváncsi rá, megütötte ő az elvárásait, vagy sem.*
- Pontos meglátás. *Bólogat egyetértően a trollok témájának továbbszövögetésére.* - Ha ilyen széles eredményeid vannak egy civilizált város népeinek megsegítése közben, képzeld el, ha egy nálad ötször nagyobb és ugyanannyiszor butább teremtményt sikerül fellázítanod a rossz napján. *Reméli ez belé teszi a végzet iránti félelmet. De hogy aztán hol is állnak ők a hit téres világában, azt Adoaver nem vitatja. Nem vív meg egy vesztes csatát.
Lassan vörössé kezd válni arca a sehonnan jött témától. Teljes szívvel át is terelné ezt, csak nem tudja, mivel csámcsogjon bele, és annyira azért elővigyázatos, hogy tudja, itt vékony jégen járna.*
~ Csak nem fogják folytatni. Ugye nem váltam levegővé? ~
4813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 14:29:13
Üzenet elküldve: 2024-05-20 14:29:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Alantas és dühítő. Vele akarja kitakaríttatni a szobát, amit valóban ő tett tönkre, s ezt felróni neki, azok után, amin éppen átmentek tiszteletlenség. De azért mégis nekilát, hiszen... fogalma sincs miért, de megteszi. Úgy tűnik vannak dolgok, amikre hallgat, s vannak olyanok, amikre a világért se. Lehetséges, hogy bőre alá ivódott a tudata annak is, hogyha valamit tönkretesz, akkor ki kell javítania, mert különben megint ő lesz a rossz, aki nem érdemel semmit. *
- Ha parancsolgatni kezdesz belenyomom a fejed a vízbe.
*Mondja morcosan. Persze ezért egy dalt is fog kapni, így még összetettebb a dolog, ami a fejében van, nem is gondolkodik hát sokáig, még elveszne annak sűrűjében, ami most az alkohol okozta tompultsága okán nem megy túl jól. Rá is néz a rumosüvegre, mikor azt próbálja megszabadítani a száradásnak indult vérétől. Egészen véletlenül még egy pohár megtöltődik a nedűvel, csak mert szorgoskodása megérdemli azt a kis plusz motivációt, hogy ne hagyja a fenébe félúton és hagyja el a szobát.
Mikor végre vége, kissé haragosan nézi a másikat, de nagyon hamar elillan, mikor a dal szépsége úgy magával ragadja, ahogyan azt sosem merte remélni. Nem csoda, hiszen gyönyörű.
Ad is valamit, ködös agyán átszűrődik minden mondanivaló, s nem is Merlanát látja, amint dalol neki, hanem szerelemét.
Szemei könnybe lábadnak, s magukat látja, ahogy egymással szemben állva mélyednek egymás szemeibe. A gyönyörű higanyok, az ő smaragdjaival. Ó annyira vágyja, hogy sokáig nézhesse, de ki kell szakítania magát onnan, pedig a legédesebb börtön volt valaha, viszont most távoznia kell annak mélyéről. Várja a szabadság és egy új élet. A füves puszta napsütötte tere, ahol a bimbózó virágok nyílása mutatja meg neki, hogy van remény még, s a télen elszáradt semmiből újra előbukkanhat az élet, szebben tündökölve, mint valaha.
Látja a kezeiket összefonódva. Obszidián és mészfehér, melyek szebbek, mint bármi más ezen a világon, mégis mérgezően hatnak egymásra, bekebelezi egyik a másikat, nem pedig egységként tündökölnek. Elengedi hát és figyeli a távolodó alakot, az ő Tian-ját, ahogy örökre ködbe vész, mégis elhal mellkasáról az ólomsúly.
Mikor vége a dalnak, csak ül és bámul maga elé az ismét könnyáztatta szemeivel és olyan végtelen hálát érez a nő irányába, amilyen még soha senki iránt nem érzett. Mintha segített volna neki feldolgozni a feldolgozhatatlant, pedig jól tudja nincs még vége a fájdalomnak, de legalább a szorosan összecsomózott kötél a szíve helyén oldásnak indult.
Pici idő eltelik, majd visszaveszi maszkját, s egy sugárzó mosoly kíséretében tapsolja meg azt, aki elrepítette erről a világról egy kis időre.*
- Merlana, egy olyan gyönyörű volt. Tehetséges vagy. Köszönöm.
*Alantas és dühítő. Vele akarja kitakaríttatni a szobát, amit valóban ő tett tönkre, s ezt felróni neki, azok után, amin éppen átmentek tiszteletlenség. De azért mégis nekilát, hiszen... fogalma sincs miért, de megteszi. Úgy tűnik vannak dolgok, amikre hallgat, s vannak olyanok, amikre a világért se. Lehetséges, hogy bőre alá ivódott a tudata annak is, hogyha valamit tönkretesz, akkor ki kell javítania, mert különben megint ő lesz a rossz, aki nem érdemel semmit. *
- Ha parancsolgatni kezdesz belenyomom a fejed a vízbe.
*Mondja morcosan. Persze ezért egy dalt is fog kapni, így még összetettebb a dolog, ami a fejében van, nem is gondolkodik hát sokáig, még elveszne annak sűrűjében, ami most az alkohol okozta tompultsága okán nem megy túl jól. Rá is néz a rumosüvegre, mikor azt próbálja megszabadítani a száradásnak indult vérétől. Egészen véletlenül még egy pohár megtöltődik a nedűvel, csak mert szorgoskodása megérdemli azt a kis plusz motivációt, hogy ne hagyja a fenébe félúton és hagyja el a szobát.
Mikor végre vége, kissé haragosan nézi a másikat, de nagyon hamar elillan, mikor a dal szépsége úgy magával ragadja, ahogyan azt sosem merte remélni. Nem csoda, hiszen gyönyörű.
Ad is valamit, ködös agyán átszűrődik minden mondanivaló, s nem is Merlanát látja, amint dalol neki, hanem szerelemét.
Szemei könnybe lábadnak, s magukat látja, ahogy egymással szemben állva mélyednek egymás szemeibe. A gyönyörű higanyok, az ő smaragdjaival. Ó annyira vágyja, hogy sokáig nézhesse, de ki kell szakítania magát onnan, pedig a legédesebb börtön volt valaha, viszont most távoznia kell annak mélyéről. Várja a szabadság és egy új élet. A füves puszta napsütötte tere, ahol a bimbózó virágok nyílása mutatja meg neki, hogy van remény még, s a télen elszáradt semmiből újra előbukkanhat az élet, szebben tündökölve, mint valaha.
Látja a kezeiket összefonódva. Obszidián és mészfehér, melyek szebbek, mint bármi más ezen a világon, mégis mérgezően hatnak egymásra, bekebelezi egyik a másikat, nem pedig egységként tündökölnek. Elengedi hát és figyeli a távolodó alakot, az ő Tian-ját, ahogy örökre ködbe vész, mégis elhal mellkasáról az ólomsúly.
Mikor vége a dalnak, csak ül és bámul maga elé az ismét könnyáztatta szemeivel és olyan végtelen hálát érez a nő irányába, amilyen még soha senki iránt nem érzett. Mintha segített volna neki feldolgozni a feldolgozhatatlant, pedig jól tudja nincs még vége a fájdalomnak, de legalább a szorosan összecsomózott kötél a szíve helyén oldásnak indult.
Pici idő eltelik, majd visszaveszi maszkját, s egy sugárzó mosoly kíséretében tapsolja meg azt, aki elrepítette erről a világról egy kis időre.*
- Merlana, egy olyan gyönyörű volt. Tehetséges vagy. Köszönöm.
4812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 12:25:40
Üzenet elküldve: 2024-05-20 12:25:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
*Lehet, hogy valóban bölcsebb lett volna megvárni, amíg Nelira biztosítja arról, hogy a bájital azt a hatást fogja elérni, amit ő szeretne, de annyira fájt már a keze, hogy képtelen lett volna kivárni azt a maradék három-négy másodpercet. Meg is kapja érte a félig-meddig jogos dorgálást.*
- Jó, jó! Igazad van! Na, de nem lett semmi bajom, látod? *Mutatja a tenyerét, amin teljesen begyógyult a vágás, és még csak a szája sem habzik, szóval talán nincs semmilyen nem várt mellékhatása a szernek.
Elégedetten nézi, mikor barátnője is ráveszi magát arra, hogy begyógyítsa a saját sérülését. Nem az érdekli, hogy kínozza-e magát még a fájdalommal, csak nem akarja, hogy még több mindent összefogdosson a véres kezével.
A fenyegetés pedig nem csak fenyegetés. Véresen komolyan gondolja a dolgot. A munkáért cserébe pedig járhat az ének.*
- Nem, nem viccelek. Te magad mondtad, hogy milyen szép rend van nálam, de te most elrontottad. Szóval illik visszacsinálni. Na, gyerünk! Ott van a mosdótál a sarokban.
*Csak ennyit segít, többet esze ágában sincs, hisz nem ő barmolta szét a szobát. Helyette úrinő módjára, ül, és nézi, ahogy a másik dolgozik. Szerinte nem igazán áll jól a munka Nelirá-nak sem, de hát most így járt.*
- Ügyes vagy. Most már tényleg megérdemled a dalt. *Mondja, mikor végzett, aztán feláll, hogy ő is megmossa a kezét a mosdótálban, utána pedig kezébe veszi a lantot, ami most már tényleg a sajátja. Rövid ideig merengően nézi a szőkeséget, hogy mit is énekeljen neki, aztán egy lágy, néhol szomorú, de mégis fülbemászó dallamot kezd játszani, amihez hamarosan társul a még mindig kristálytiszta, csodálatos énekhangja.*
- „A kastély falai közt kihunynak a fények,
A holdak sugarai rejtve, lágyan megpihennek.
Elvált szívünk éneke halk sóhajban repül tova,
Szerelmünk, mint tündérmese veszik végleg a múltba.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.
Kővé vált eskünk márványos csendben áll,
Vágyaink hídját porrá zúztad már.
Az újjászületés hajnala az éj után jön el,
Boldogság virága, mely szívemben nőtt fel.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem, az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.”
*Nem rest kihasználni a sorstól kapott különleges képességeit sem ahhoz, hogy Nelirá-t egy pár perc erejéig elrejthesse a valóság elől, bezárja őt egy képzelt világba, ahol csak ők ketten és a dal létezik, melynek segítségével talán megkönnyítheti barátnője számára az utat, hogy végleg elengedhesse volt kedvesét.*
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
*Lehet, hogy valóban bölcsebb lett volna megvárni, amíg Nelira biztosítja arról, hogy a bájital azt a hatást fogja elérni, amit ő szeretne, de annyira fájt már a keze, hogy képtelen lett volna kivárni azt a maradék három-négy másodpercet. Meg is kapja érte a félig-meddig jogos dorgálást.*
- Jó, jó! Igazad van! Na, de nem lett semmi bajom, látod? *Mutatja a tenyerét, amin teljesen begyógyult a vágás, és még csak a szája sem habzik, szóval talán nincs semmilyen nem várt mellékhatása a szernek.
Elégedetten nézi, mikor barátnője is ráveszi magát arra, hogy begyógyítsa a saját sérülését. Nem az érdekli, hogy kínozza-e magát még a fájdalommal, csak nem akarja, hogy még több mindent összefogdosson a véres kezével.
A fenyegetés pedig nem csak fenyegetés. Véresen komolyan gondolja a dolgot. A munkáért cserébe pedig járhat az ének.*
- Nem, nem viccelek. Te magad mondtad, hogy milyen szép rend van nálam, de te most elrontottad. Szóval illik visszacsinálni. Na, gyerünk! Ott van a mosdótál a sarokban.
*Csak ennyit segít, többet esze ágában sincs, hisz nem ő barmolta szét a szobát. Helyette úrinő módjára, ül, és nézi, ahogy a másik dolgozik. Szerinte nem igazán áll jól a munka Nelirá-nak sem, de hát most így járt.*
- Ügyes vagy. Most már tényleg megérdemled a dalt. *Mondja, mikor végzett, aztán feláll, hogy ő is megmossa a kezét a mosdótálban, utána pedig kezébe veszi a lantot, ami most már tényleg a sajátja. Rövid ideig merengően nézi a szőkeséget, hogy mit is énekeljen neki, aztán egy lágy, néhol szomorú, de mégis fülbemászó dallamot kezd játszani, amihez hamarosan társul a még mindig kristálytiszta, csodálatos énekhangja.*
- „A kastély falai közt kihunynak a fények,
A holdak sugarai rejtve, lágyan megpihennek.
Elvált szívünk éneke halk sóhajban repül tova,
Szerelmünk, mint tündérmese veszik végleg a múltba.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.
Kővé vált eskünk márványos csendben áll,
Vágyaink hídját porrá zúztad már.
Az újjászületés hajnala az éj után jön el,
Boldogság virága, mely szívemben nőtt fel.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem, az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.”
*Nem rest kihasználni a sorstól kapott különleges képességeit sem ahhoz, hogy Nelirá-t egy pár perc erejéig elrejthesse a valóság elől, bezárja őt egy képzelt világba, ahol csak ők ketten és a dal létezik, melynek segítségével talán megkönnyítheti barátnője számára az utat, hogy végleg elengedhesse volt kedvesét.*
4811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 10:48:19
Üzenet elküldve: 2024-05-20 10:48:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Túl vannak rajta. Csak a fájdalom maradt, ami jó érzéssel vegyül a szőkeség agyában, hiszen ezért a fájdalomért cserébe kapott valamit, vagy inkább valakit. Kicsit hisztis ugyan, de ennyit még elvisel, amaz is elviseli Nelira szeszélyeit, így akár lehetnek kvittek is. Tisztul a feje végre, csak az alkohol mámora maradt, de valami csodás úton módon, elszáll belőle az infantilis köd, ami úgy lehet, hogy az élesen lüktető érzés miatt van. *
- Igen, csak i...
*Nem volt szükség arra, hogy ezt kimondja, hiszen a nő már meg is tette, minden jóváhagyást megelőzően.*
- Máskor azért megvárhatnád, amíg válaszolok, kettőnk közül én értek ezekhez, te meg nem. A színéből is megmondom mit tud, de ha belekevertek volna valamit, most habzó szájjal könyörögnél ellenszerért, te ostoba lány.
*Háborodik fel, de most nem azért, mert elborult volna újra, hanem valami aggódás sejlik fel benne, mint akkor, amikor megismerkedtek a még oly hebrencsnek, butácskának és elesettnek tűnővel. Cseppet sem volt az, csak még nem volt a megfelelő irányba állítva. De most meggondolatlanságot követett el, muszáj korholnia, de hamar enyhül.
A kezét bámulja ő is. Valójában mi szükség van a hegre, s hogy minden érintés fájjon az elkövetkezendő hatokban? Már eggyé vált belsejével a másik vére és az ígéret. Biztos benne. Előveszi hát a sajátját, de csak is maga, nem pedig a parancsnak hangzó kijelentés miatt. Meg is issza, majd nézi, ahogy táskáján is lenyomatott hagyott, amíg kutatta a szert. Ekkor tekint Merlanára, aki fenyegetni próbálta, de Nelit ez hidegen hagyja, hisz nem gondolja komolyan, hogy majd ő fog takarítani.
De az éneklést akarja, így először csak értetlenül pislog.*
- Te csak viccelsz, ugye? *Pislog még párat, majd ráeszmél, hogy az ő kis barátnője nem ugratja, tényleg feltörölteti vele a vért.*
- De hát... Ahj, rosszabb vagy, mint Tian.
*Ingatja meg a fejét, majd elindul szétnézni valamilyen alkalmas rongy és a mosdótál iránt. Persze szívesen veszi a segítséget, de anélkül is talál alkalmatosságot. Belemártja a vízbe, majd nekikezd a törölgetésnek. Annyira nem is szörnyű, hiszen így azt láthatja, hogyan is tud eltűnni minden "kosz" a világból. Jobb, hogy nem azonosítja most saját magát a mocsokkal, mert bizony újra sírni támadna kedve.
Lassan, de biztosan végez, majd a rongyot a tálba hajítja, mely vizének szép rózsaszín színe lesz. Egy kicsit elveszik a tükörképében, ahogy belebámul, majd visszasétál az ágyhoz.*
- Na, halljuk.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Túl vannak rajta. Csak a fájdalom maradt, ami jó érzéssel vegyül a szőkeség agyában, hiszen ezért a fájdalomért cserébe kapott valamit, vagy inkább valakit. Kicsit hisztis ugyan, de ennyit még elvisel, amaz is elviseli Nelira szeszélyeit, így akár lehetnek kvittek is. Tisztul a feje végre, csak az alkohol mámora maradt, de valami csodás úton módon, elszáll belőle az infantilis köd, ami úgy lehet, hogy az élesen lüktető érzés miatt van. *
- Igen, csak i...
*Nem volt szükség arra, hogy ezt kimondja, hiszen a nő már meg is tette, minden jóváhagyást megelőzően.*
- Máskor azért megvárhatnád, amíg válaszolok, kettőnk közül én értek ezekhez, te meg nem. A színéből is megmondom mit tud, de ha belekevertek volna valamit, most habzó szájjal könyörögnél ellenszerért, te ostoba lány.
*Háborodik fel, de most nem azért, mert elborult volna újra, hanem valami aggódás sejlik fel benne, mint akkor, amikor megismerkedtek a még oly hebrencsnek, butácskának és elesettnek tűnővel. Cseppet sem volt az, csak még nem volt a megfelelő irányba állítva. De most meggondolatlanságot követett el, muszáj korholnia, de hamar enyhül.
A kezét bámulja ő is. Valójában mi szükség van a hegre, s hogy minden érintés fájjon az elkövetkezendő hatokban? Már eggyé vált belsejével a másik vére és az ígéret. Biztos benne. Előveszi hát a sajátját, de csak is maga, nem pedig a parancsnak hangzó kijelentés miatt. Meg is issza, majd nézi, ahogy táskáján is lenyomatott hagyott, amíg kutatta a szert. Ekkor tekint Merlanára, aki fenyegetni próbálta, de Nelit ez hidegen hagyja, hisz nem gondolja komolyan, hogy majd ő fog takarítani.
De az éneklést akarja, így először csak értetlenül pislog.*
- Te csak viccelsz, ugye? *Pislog még párat, majd ráeszmél, hogy az ő kis barátnője nem ugratja, tényleg feltörölteti vele a vért.*
- De hát... Ahj, rosszabb vagy, mint Tian.
*Ingatja meg a fejét, majd elindul szétnézni valamilyen alkalmas rongy és a mosdótál iránt. Persze szívesen veszi a segítséget, de anélkül is talál alkalmatosságot. Belemártja a vízbe, majd nekikezd a törölgetésnek. Annyira nem is szörnyű, hiszen így azt láthatja, hogyan is tud eltűnni minden "kosz" a világból. Jobb, hogy nem azonosítja most saját magát a mocsokkal, mert bizony újra sírni támadna kedve.
Lassan, de biztosan végez, majd a rongyot a tálba hajítja, mely vizének szép rózsaszín színe lesz. Egy kicsit elveszik a tükörképében, ahogy belebámul, majd visszasétál az ágyhoz.*
- Na, halljuk.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
4810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:48:54
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:48:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Ő sem elégedett a saját viselkedésével, de bármennyire is szeretne, most nem tud megálljt parancsolni a nyafogásnak, és elrejteni a fájdalmát. Talán nem is volt még soha ilyen mély sérülése. Nem tudhatta, mire vállalkozik. Legyen is bármennyire gyönyörűséges az a történet, ami Nelira fejében lejátszódik a két barátnő véresküjével kapcsolatban, Merlana képtelen ilyesmire gondolni.
Reménykedik, hogy mindjárt túl lesznek az egészen, már fel is készül, hogy ez most nagyon fájni fog, de Nelira elrántja a kezét.*
- Hogy a fene egyen meg, Nelira! Ne szórakozz már! *Szól kikerekedett, a fájdalomtól könnyes szemekkel, amihez most már bónuszként egy adag düh és türelmetlenség is társul, főleg azután, hogy Nelira össze-vissza vérezi a padlót, a poharakat, az alkohol üvegét és mindent amerre jár a szobában, vagy épp, amihez hozzáér.
Fájdalmasan sziszeg, mikor a lány kikényszeríti vérét a sebből, és az elveszik a pohárka rumban, aztán kicsit fintorogva bámulja, ahogy barátnője bele is iszik az italba, aztán ő következik. ~Bezzeg most nem gondolja meg magát!~ Zsörtölődik magában amiatt, hogy nem fogja megúszni az eszement rituálét. Elveszi hát a poharat, és gyorsan lehúzza az egész tartalmát. Szerencsére nem is érzi a vér ízét, a rumé teljesen elnyomja azt, úgyhogy legalább ez nem volt rossz.
Ezután felpattan, és rögtön az asztalán sorakozó löttyökhöz nyúl, hogy egy zöldet magához véve véget vessen végre a kínszenvedésnek.*
- Hogy működik ez? Csak meg kell inni? *Nem várja meg a választ, nagyon gyorsan benyakalja a bájitalt, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy amint a seb összeforr, a fájdalom is vele együtt szűnik meg.*
- Aha, igen, érzem, fejbevágott… *Sóhajtja, de maga is úgy gondolja, hogy inkább a rengeteg pia vágta fejbe a lányt, de nagyon, viszont nem akarja elvenni az örömét. Kissé fáradtan terül ki az ágyán, és most ő is a pókhálómentes plafont bámulja azon gondolkozva, hogy mégis mi a jó eget művelt az előbb.*
- Ki fogom veled takaríttatni a szobát, de komolyan. Összevéreztél mindent. Mindent! Igyad meg te is a varázsitalodat, mielőtt tönkreteszed az ágyneműt is! Az nem az enyém, hanem a fogadó tulajdona.
*Mondja talán a kelleténél dühösebben, miközben az alkarjával a homlokát fogva próbál észhez térni. Aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, kis barátnője újabb kéréssel fordul hozzá.*
- Ennyire szereted, ha énekelek? Hmm… lehet róla szó, ha előbb feltakarítod legalább a padlót. Mielőtt még rászárad… *Valamit valamiért, és így talán rá tudja venni Nelirá-t, hogy hozza rendbe, amit szétbarmolt, és ne neki kelljen majd órákig sikálni a parkettát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Ő sem elégedett a saját viselkedésével, de bármennyire is szeretne, most nem tud megálljt parancsolni a nyafogásnak, és elrejteni a fájdalmát. Talán nem is volt még soha ilyen mély sérülése. Nem tudhatta, mire vállalkozik. Legyen is bármennyire gyönyörűséges az a történet, ami Nelira fejében lejátszódik a két barátnő véresküjével kapcsolatban, Merlana képtelen ilyesmire gondolni.
Reménykedik, hogy mindjárt túl lesznek az egészen, már fel is készül, hogy ez most nagyon fájni fog, de Nelira elrántja a kezét.*
- Hogy a fene egyen meg, Nelira! Ne szórakozz már! *Szól kikerekedett, a fájdalomtól könnyes szemekkel, amihez most már bónuszként egy adag düh és türelmetlenség is társul, főleg azután, hogy Nelira össze-vissza vérezi a padlót, a poharakat, az alkohol üvegét és mindent amerre jár a szobában, vagy épp, amihez hozzáér.
Fájdalmasan sziszeg, mikor a lány kikényszeríti vérét a sebből, és az elveszik a pohárka rumban, aztán kicsit fintorogva bámulja, ahogy barátnője bele is iszik az italba, aztán ő következik. ~Bezzeg most nem gondolja meg magát!~ Zsörtölődik magában amiatt, hogy nem fogja megúszni az eszement rituálét. Elveszi hát a poharat, és gyorsan lehúzza az egész tartalmát. Szerencsére nem is érzi a vér ízét, a rumé teljesen elnyomja azt, úgyhogy legalább ez nem volt rossz.
Ezután felpattan, és rögtön az asztalán sorakozó löttyökhöz nyúl, hogy egy zöldet magához véve véget vessen végre a kínszenvedésnek.*
- Hogy működik ez? Csak meg kell inni? *Nem várja meg a választ, nagyon gyorsan benyakalja a bájitalt, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy amint a seb összeforr, a fájdalom is vele együtt szűnik meg.*
- Aha, igen, érzem, fejbevágott… *Sóhajtja, de maga is úgy gondolja, hogy inkább a rengeteg pia vágta fejbe a lányt, de nagyon, viszont nem akarja elvenni az örömét. Kissé fáradtan terül ki az ágyán, és most ő is a pókhálómentes plafont bámulja azon gondolkozva, hogy mégis mi a jó eget művelt az előbb.*
- Ki fogom veled takaríttatni a szobát, de komolyan. Összevéreztél mindent. Mindent! Igyad meg te is a varázsitalodat, mielőtt tönkreteszed az ágyneműt is! Az nem az enyém, hanem a fogadó tulajdona.
*Mondja talán a kelleténél dühösebben, miközben az alkarjával a homlokát fogva próbál észhez térni. Aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, kis barátnője újabb kéréssel fordul hozzá.*
- Ennyire szereted, ha énekelek? Hmm… lehet róla szó, ha előbb feltakarítod legalább a padlót. Mielőtt még rászárad… *Valamit valamiért, és így talán rá tudja venni Nelirá-t, hogy hozza rendbe, amit szétbarmolt, és ne neki kelljen majd órákig sikálni a parkettát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
4809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-19 18:25:14
Üzenet elküldve: 2024-05-19 18:25:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud igazán a másik fájdalmával törődni, hiszen az övé nem hoz belőle elő ilyen reakciókat. Ha el tudna most attól vonatkoztatni, hogy milyen elemi erővel kerítette hatalmába saját sebe, s a földön lassan összekeveredő vérük, talán még meg is sértődne, hogy ilyen csodálatos helyzetbe, ilyen idilli aurába keverte őket, az pedig jóformán sír, mint valami kis szende szűz. Örülnie kéne, hogy milyen szép pecsét ez. Szerencséjére nem tud abban az irányban gondolkodni, mert már a poharat keresi, hogy karmazsin cseppjeiket fogyaszthassák eltartott kisujjal.*
- Fél perc, komolyan fél!
*Jön az újabb gondolat, még mielőtt ez megtörténhetne. A kezét, ami a másiké felé nyúlt, elkapja. Nem pálinka kell, hanem a finom rum! Mi is lehetne gyönyörűbb koktél, mint az aranybarna lötty az ő piros kis nedűjükkel keverve. Már száguld is tovább, hogy mindenhol cseppeket hagyva maga után, na meg az üvegen egy jó tenyérnyi lenyomatot, kibonthassa és feltölthesse a poharat, amit nemrég, még oda akart tartani, - vagy tartott is, nem emlékszik- ismét magukhoz emelje, s egy erős kézfogással csurgathassa bele folyékonnyá vált ígéretüket.
Mintha mindenét átjárná a boldogság, elengedi hát a kezet és egy kortyot iszik az italból. Szeme behunyva, kiélvezi annak útját, míg az érzés el nem veszik gyomra legmélyén. Aztán áll és megvárja, hogy Merlana is hasonlóan tegyen, ha nem tenné, akkor bizton legurítaná annak torkán, csak az kellemetlenebb lenne, mint maga a vágás. Ő úgy dönt, hogy nem issza meg a zöld italt, emlékezni akar. De ezt nem várja el a nőtől.*
- Most már hiszek neked. Eddig is hittem, de mégis így minden sokkal másabb. Érzed? Mintha csak fejbe vágott volna. Egyszerűen tudom, hogy nem árulsz el innentől soha.
*Ami fejbe vágta az igazából a megszámlálhatatlan mennyiségű alkohol, amit magába döntött, de az már részletkérdés. *
- Van kedved nekem énekelni? Légyszi!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud igazán a másik fájdalmával törődni, hiszen az övé nem hoz belőle elő ilyen reakciókat. Ha el tudna most attól vonatkoztatni, hogy milyen elemi erővel kerítette hatalmába saját sebe, s a földön lassan összekeveredő vérük, talán még meg is sértődne, hogy ilyen csodálatos helyzetbe, ilyen idilli aurába keverte őket, az pedig jóformán sír, mint valami kis szende szűz. Örülnie kéne, hogy milyen szép pecsét ez. Szerencséjére nem tud abban az irányban gondolkodni, mert már a poharat keresi, hogy karmazsin cseppjeiket fogyaszthassák eltartott kisujjal.*
- Fél perc, komolyan fél!
*Jön az újabb gondolat, még mielőtt ez megtörténhetne. A kezét, ami a másiké felé nyúlt, elkapja. Nem pálinka kell, hanem a finom rum! Mi is lehetne gyönyörűbb koktél, mint az aranybarna lötty az ő piros kis nedűjükkel keverve. Már száguld is tovább, hogy mindenhol cseppeket hagyva maga után, na meg az üvegen egy jó tenyérnyi lenyomatot, kibonthassa és feltölthesse a poharat, amit nemrég, még oda akart tartani, - vagy tartott is, nem emlékszik- ismét magukhoz emelje, s egy erős kézfogással csurgathassa bele folyékonnyá vált ígéretüket.
Mintha mindenét átjárná a boldogság, elengedi hát a kezet és egy kortyot iszik az italból. Szeme behunyva, kiélvezi annak útját, míg az érzés el nem veszik gyomra legmélyén. Aztán áll és megvárja, hogy Merlana is hasonlóan tegyen, ha nem tenné, akkor bizton legurítaná annak torkán, csak az kellemetlenebb lenne, mint maga a vágás. Ő úgy dönt, hogy nem issza meg a zöld italt, emlékezni akar. De ezt nem várja el a nőtől.*
- Most már hiszek neked. Eddig is hittem, de mégis így minden sokkal másabb. Érzed? Mintha csak fejbe vágott volna. Egyszerűen tudom, hogy nem árulsz el innentől soha.
*Ami fejbe vágta az igazából a megszámlálhatatlan mennyiségű alkohol, amit magába döntött, de az már részletkérdés. *
- Van kedved nekem énekelni? Légyszi!
4808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:59:11
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:59:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Ahogyan tovább folyik a szó a trollokról, egy saját maga szerint is meglepően ösztönös morranás jelzi gondolatait, legalábbis saját magának, mert arra hamar rájön, hogy azt, amit ezzel kifejezni szeretne, legjobb esetben is csak Zeekx és saját maga érti, sokkal valószínűbb azonban, hogy csak saját maga.
Mindenesetre, Adi mesélje és Zeekx szavai nyomán szinte már látja maga előtt a kis papot, amint naiv lelkesedéssel próbál szörnyetegekkel szót érteni, hiába.*
- Szerintem nem kéne. Hülye ötlet. *szögezi le a Zeekxel való szemkontaktust keresve.* Eszedbe se jusson!
*Aztán, bár főleg Zeekxhez beszél, szavait azért Adinak is szánja, mert, - bár ő ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg magának, de, ha már egy asztalnál ülnek, - nem szeretné kizárni a beszélgetésből. Ráadásul, amit mond kicsit róla is szól, illetve tulajdonképpen mindenki másról is, így viszont vitathatatlanul rá is tartozik.*
- Nem hiszem, hogy meg kéne próbálni trollokkal beszélgetni. Biztos rólunk is sok vad történet kering. Úgy értem, rólunk, orkokról. De én is hallottam mindenfélét emberekről, elfekről, és tündérekről is. Ehhez képest, ahogy megléptem a törzsemtől, na vajon kikkel találkoztam először még az erdőben? Mint egy vicc, amiben találkozik a tündér, az elf, meg az ork, vagy elmennek együtt a kocsmába. Csak nem volt poén a végén. De mindketten egészen... *keresi jó pár pillanatig itt és most a megfelelő szót, és végül nem is biztos, hogy megtalálja, csak majdnem* mások voltak. Ahhoz képest, amit vártam. A tündér volt a normálisabb, azt hiszem, pedig pont fordítva gondoltam volna.
*Nem szándékosan tart hatásszünetet, egyszerűen csak kiissza maradék sörét. Gyakran tapasztalta már, hogy az első két sörig és két pálinkáig, nem csak a gondolatok, hanem az őket kifejező szavak is valahogy sokkal könnyebben jönnek, és igazából szereti is ezt az érzést.*
- Aztán találkoztam vele. *meséli tovább Adinak, Zeekx felé biccentve. Nem meséli el a az egész történetet, aminek a lényegét az ifjú ember már amúgy is már kitalálhatta.*
- De! *mondja, és ez most tényleg egy nagyon hangsúlyos "de" a részéről, szinte még mutatóujját is majdnem felemeli hozzá, ahogyan az emberektől elleste, ehelyett azonban inkább csak keze szorul az immár üres söröskorsóra újra.* Ettől még nem lehet minden rémtörténet hülyeség.
*Igen, ebben teljesen biztos.*
- És!
*Ez most legalább annyira hangsúlyos "és" a részéről, mint a nem sokkal korábbi "de "volt.*
- Az, hogy a trollok elhagyott tájakon cammognak *kölcsönzi az Aditól nemrég hallott szót* mindenki mást kerülve, vagy azt jelenti, hogy félnek mindenkitől, akik nem ők, vagy azt, hogy undorodnak. Akármelyik igaz, ha bárki a közelükbe megy, jó eséllyel elsőre azonnal támadni fognak, vagy undorból, vagy félelemből.
*Kicsit büszke magára, hogy ezt most nézetei szerint nagyon okosan sikerült kifejtenie.*
- Egyébként sem valószínű, hogy kíváncsiak lennének fura vallásokra. *jegyzi meg szinte csak úgy mellékesen még ezek után, mindezt természetesen Zeekxnek címezve.* Biztos, hogy ők is a szellemeket tisztelik, mint mi.
*Ez annyira egyértelmű számára, hogy miért van így, hogy ki sem fejti. Csak ezek után fordul rá arra a témára, amit előbb még a trolloknál sokkal kellemetlenebbnek érzett, utóbb már azonban inkább vicces az egész.
Nem tudja, hogy más népek nőstényei hogyan működnek, vagy akár úgy általában más lányok, de az biztos, hogy a maga részéről mindig is fogékony volt a szép szavakra és a hízelgésre.*
- Különleges lélek? *kérdi ezek után választ sem várva újabb kisebb felhorkanás kíséretében, de egyáltalán nem ellenségesen. Sosem gondolt volna magára így, de az tény, hogy törzséből mégis ő van itt és iszogat emberekkel, nem pedig mások.
Ennek ellenére, és lehet, hogy most csak az egymás után gyorsan megivott pálinka és sör nevet belőle, de ezen nevet egy kicsit.*
- Mondod ezt pont te. De ez most új nekem. *ismeri be, és talán látszik is rajta, hogy kicsit tanácstalan. Lehet, hogy sikerült rossz szokásokat is átvennie Zeekxtől, de úgy tűnik, hogy most rajta van az egyszerre több, egymásból egymásba folyó kérdések feltevésének a sora.*
- Rajzolni is tudsz? Úgy, hogy tényleg felismerhető legyek a képen? Miért nem mondtad eddig? Vagy csak nem emlékszem? Vagy mással rajzoltatnál le? Egyáltalán van ennek az egésznek értelme? Olvasná bárki?
*Mire az utolsó kérdés közepén tart rájön a válaszra, hogy persze, biztosan.*
- Olvasnák. *válaszolja is meg a saját kérdését enyhe fejrázás kíséretében.* Na és hány történetet írtál már meg eddig. Még a végén én is elolvasom, ha már megtanítottál elolvasni az itteni betűket.
*Ahogyan tovább folyik a szó a trollokról, egy saját maga szerint is meglepően ösztönös morranás jelzi gondolatait, legalábbis saját magának, mert arra hamar rájön, hogy azt, amit ezzel kifejezni szeretne, legjobb esetben is csak Zeekx és saját maga érti, sokkal valószínűbb azonban, hogy csak saját maga.
Mindenesetre, Adi mesélje és Zeekx szavai nyomán szinte már látja maga előtt a kis papot, amint naiv lelkesedéssel próbál szörnyetegekkel szót érteni, hiába.*
- Szerintem nem kéne. Hülye ötlet. *szögezi le a Zeekxel való szemkontaktust keresve.* Eszedbe se jusson!
*Aztán, bár főleg Zeekxhez beszél, szavait azért Adinak is szánja, mert, - bár ő ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg magának, de, ha már egy asztalnál ülnek, - nem szeretné kizárni a beszélgetésből. Ráadásul, amit mond kicsit róla is szól, illetve tulajdonképpen mindenki másról is, így viszont vitathatatlanul rá is tartozik.*
- Nem hiszem, hogy meg kéne próbálni trollokkal beszélgetni. Biztos rólunk is sok vad történet kering. Úgy értem, rólunk, orkokról. De én is hallottam mindenfélét emberekről, elfekről, és tündérekről is. Ehhez képest, ahogy megléptem a törzsemtől, na vajon kikkel találkoztam először még az erdőben? Mint egy vicc, amiben találkozik a tündér, az elf, meg az ork, vagy elmennek együtt a kocsmába. Csak nem volt poén a végén. De mindketten egészen... *keresi jó pár pillanatig itt és most a megfelelő szót, és végül nem is biztos, hogy megtalálja, csak majdnem* mások voltak. Ahhoz képest, amit vártam. A tündér volt a normálisabb, azt hiszem, pedig pont fordítva gondoltam volna.
*Nem szándékosan tart hatásszünetet, egyszerűen csak kiissza maradék sörét. Gyakran tapasztalta már, hogy az első két sörig és két pálinkáig, nem csak a gondolatok, hanem az őket kifejező szavak is valahogy sokkal könnyebben jönnek, és igazából szereti is ezt az érzést.*
- Aztán találkoztam vele. *meséli tovább Adinak, Zeekx felé biccentve. Nem meséli el a az egész történetet, aminek a lényegét az ifjú ember már amúgy is már kitalálhatta.*
- De! *mondja, és ez most tényleg egy nagyon hangsúlyos "de" a részéről, szinte még mutatóujját is majdnem felemeli hozzá, ahogyan az emberektől elleste, ehelyett azonban inkább csak keze szorul az immár üres söröskorsóra újra.* Ettől még nem lehet minden rémtörténet hülyeség.
*Igen, ebben teljesen biztos.*
- És!
*Ez most legalább annyira hangsúlyos "és" a részéről, mint a nem sokkal korábbi "de "volt.*
- Az, hogy a trollok elhagyott tájakon cammognak *kölcsönzi az Aditól nemrég hallott szót* mindenki mást kerülve, vagy azt jelenti, hogy félnek mindenkitől, akik nem ők, vagy azt, hogy undorodnak. Akármelyik igaz, ha bárki a közelükbe megy, jó eséllyel elsőre azonnal támadni fognak, vagy undorból, vagy félelemből.
*Kicsit büszke magára, hogy ezt most nézetei szerint nagyon okosan sikerült kifejtenie.*
- Egyébként sem valószínű, hogy kíváncsiak lennének fura vallásokra. *jegyzi meg szinte csak úgy mellékesen még ezek után, mindezt természetesen Zeekxnek címezve.* Biztos, hogy ők is a szellemeket tisztelik, mint mi.
*Ez annyira egyértelmű számára, hogy miért van így, hogy ki sem fejti. Csak ezek után fordul rá arra a témára, amit előbb még a trolloknál sokkal kellemetlenebbnek érzett, utóbb már azonban inkább vicces az egész.
Nem tudja, hogy más népek nőstényei hogyan működnek, vagy akár úgy általában más lányok, de az biztos, hogy a maga részéről mindig is fogékony volt a szép szavakra és a hízelgésre.*
- Különleges lélek? *kérdi ezek után választ sem várva újabb kisebb felhorkanás kíséretében, de egyáltalán nem ellenségesen. Sosem gondolt volna magára így, de az tény, hogy törzséből mégis ő van itt és iszogat emberekkel, nem pedig mások.
Ennek ellenére, és lehet, hogy most csak az egymás után gyorsan megivott pálinka és sör nevet belőle, de ezen nevet egy kicsit.*
- Mondod ezt pont te. De ez most új nekem. *ismeri be, és talán látszik is rajta, hogy kicsit tanácstalan. Lehet, hogy sikerült rossz szokásokat is átvennie Zeekxtől, de úgy tűnik, hogy most rajta van az egyszerre több, egymásból egymásba folyó kérdések feltevésének a sora.*
- Rajzolni is tudsz? Úgy, hogy tényleg felismerhető legyek a képen? Miért nem mondtad eddig? Vagy csak nem emlékszem? Vagy mással rajzoltatnál le? Egyáltalán van ennek az egésznek értelme? Olvasná bárki?
*Mire az utolsó kérdés közepén tart rájön a válaszra, hogy persze, biztosan.*
- Olvasnák. *válaszolja is meg a saját kérdését enyhe fejrázás kíséretében.* Na és hány történetet írtál már meg eddig. Még a végén én is elolvasom, ha már megtanítottál elolvasni az itteni betűket.
4807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-18 15:46:41
Üzenet elküldve: 2024-05-18 15:46:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban most már egészen biztos lehet, hogy az első találkozásuk alkalmával jól ítélte meg a lány természetét. Hibbant, de nagyon. Azóta persze felfedezte egy csomó jó tulajdonságát is, de valahogy most nem azok kerülnek előtérbe. Hogy lehet ennyire csapongva beszélni? Hát semmi köze egymáshoz a sírásnak, a vérköteléknek és a varázsitaloknak. Arról nem is beszélve, hogy milyen fura kontextusban említi őket. Mondjuk ezek még hagyján, de amikor a kis fruska olyan mélyen belevág a tenyerébe, hogy majd behugyozik a fájdalomtól, akkor már teljesen meggyőződik arról, hogy Nelira egyszerűen megőrült. A fájdalom közepette minden mostanában tanult nőiessége eltűnik, bár még így is cifrábbat akart káromkodni, csak visszafogta magát.*
- Na ja, mit is gondoltam… *Sziszeg közben.* Remélem, tényleg értékeled, hogy neked adom a vérem. Látod, mit meg nem teszek érted…
*Marha vicces a vért a vörös rúzshoz hasonlítani. Talán jobban jártak volna, ha inkább tényleg újra kifesti Nelirá-t, és nem egymás kezét kezdik el vagdosni, de most már mindegy. Legalább a másik is ugyanúgy fog szenvedni, gondolja ő, de a vágás után meglepetten tapasztalja, hogy nem ez történik.*
- Mi a franc? Neked nem fáj? Vagy élvezed, hogy fáj vagy most mi van? *Értetlenkedik, miközben a földre csöpögő vérüket bámulja. Kicsit más a színük, de mikor keverednek, egy új, harmadik árnyalatot vesz fel a sűrű folyadék. Egészen más értelmet nyer így a vérkötelék szó. Nem ők kötnek véresküt, hanem a vérük válik eggyé úgy, ahogy az ő barátságuk is egyre szorosabb azáltal, hogy kihozzák egymásból a legjobbat. A vérük színe is együtt a legszebb.*
- Döntsd már el, hogy mit akarsz, és csináld gyorsan, mert meg fogok őrülni, úgy fáj a kezem! *Nyöszörgi, és magában eldönti, hogy ha Nelira nem találja ki sürgősen, hogy mit akar csinálni, akkor nem érdekli tovább, meg fogja inni azt a zöld vackot, mert nem bírja már sokáig a fájdalmat.*
- Te jó ég… *Sóhajt lemondóan, aztán nyújtja a kezét Nelira felé, összekulcsolja vele a kezét, miközben összeszorítja a fogait. Nem ellenkezik, de nem azért, mert nem akar, hanem most már bármit megtesz, csak legyenek túl ezen az egészen. Nagyon rossz ötlet volt belemenni a szőkeség játékába, de most már csak dacból sem fog kiszállni belőle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban most már egészen biztos lehet, hogy az első találkozásuk alkalmával jól ítélte meg a lány természetét. Hibbant, de nagyon. Azóta persze felfedezte egy csomó jó tulajdonságát is, de valahogy most nem azok kerülnek előtérbe. Hogy lehet ennyire csapongva beszélni? Hát semmi köze egymáshoz a sírásnak, a vérköteléknek és a varázsitaloknak. Arról nem is beszélve, hogy milyen fura kontextusban említi őket. Mondjuk ezek még hagyján, de amikor a kis fruska olyan mélyen belevág a tenyerébe, hogy majd behugyozik a fájdalomtól, akkor már teljesen meggyőződik arról, hogy Nelira egyszerűen megőrült. A fájdalom közepette minden mostanában tanult nőiessége eltűnik, bár még így is cifrábbat akart káromkodni, csak visszafogta magát.*
- Na ja, mit is gondoltam… *Sziszeg közben.* Remélem, tényleg értékeled, hogy neked adom a vérem. Látod, mit meg nem teszek érted…
*Marha vicces a vért a vörös rúzshoz hasonlítani. Talán jobban jártak volna, ha inkább tényleg újra kifesti Nelirá-t, és nem egymás kezét kezdik el vagdosni, de most már mindegy. Legalább a másik is ugyanúgy fog szenvedni, gondolja ő, de a vágás után meglepetten tapasztalja, hogy nem ez történik.*
- Mi a franc? Neked nem fáj? Vagy élvezed, hogy fáj vagy most mi van? *Értetlenkedik, miközben a földre csöpögő vérüket bámulja. Kicsit más a színük, de mikor keverednek, egy új, harmadik árnyalatot vesz fel a sűrű folyadék. Egészen más értelmet nyer így a vérkötelék szó. Nem ők kötnek véresküt, hanem a vérük válik eggyé úgy, ahogy az ő barátságuk is egyre szorosabb azáltal, hogy kihozzák egymásból a legjobbat. A vérük színe is együtt a legszebb.*
- Döntsd már el, hogy mit akarsz, és csináld gyorsan, mert meg fogok őrülni, úgy fáj a kezem! *Nyöszörgi, és magában eldönti, hogy ha Nelira nem találja ki sürgősen, hogy mit akar csinálni, akkor nem érdekli tovább, meg fogja inni azt a zöld vackot, mert nem bírja már sokáig a fájdalmat.*
- Te jó ég… *Sóhajt lemondóan, aztán nyújtja a kezét Nelira felé, összekulcsolja vele a kezét, miközben összeszorítja a fogait. Nem ellenkezik, de nem azért, mert nem akar, hanem most már bármit megtesz, csak legyenek túl ezen az egészen. Nagyon rossz ötlet volt belemenni a szőkeség játékába, de most már csak dacból sem fog kiszállni belőle.*
4806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-17 19:02:27
Üzenet elküldve: 2024-05-17 19:02:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogyan az nála szokás, a következő pillanatban el is felejtette, hogy rövid ideig a barátnője ölében foglalt helyet, s szeretgette meg a maga bájos, elmebajos módján. Nem kellett volna már az az ölelés, biztosan nagyon örülne neki, ha tudná, mitől is menekült meg. De nem tudja, így fel-alá mászkál továbbra is.*
- Akkor felejtsd el. Ne eltemesd, hanem töröld ki az elmédből, mert rám úgy kell gondolni, mint aki mindig sugárzik, mint most.
*Dobja hátra hajzuhatagát, majd kezd bele az előkészületekbe, amit cseppet sem logikusan visz véghez, hanem csapongó gondolatait követve rakosgatja egymás mellé a mozdulatait.*
- De nem akarok veled semmilyen köteléket, na még az kéne, nem tartozok én soha többé senkihez. De az eskü, az eskü. Nem kell ahhoz mágia. Pontosan elég, ha adunk egymásnak cserébe valami fontosat egymásból. A vérünk azt hiszem elég fontos, hiszen az az élet maga. És szép a színe, pont mint a vörös rúzsom, ami még reggel rajtam volt, de már teljesen letörlődött, miért nem képesek valami tartósabbat kitalálni, senki nem gondol a nőkre, én mondom.
*Már megint máshol jár, de nem téríti el attól, hogy lassan, de biztosan elérjenek a célhoz.*
- De jó, legalább neked van eszed, majd aztán keverek valamikor valami erősebbet, csak el kéne mennem szerezni néhány fiolányi szert. Mennyi teendő, soha nem érek a végére, de komolyan.
*Sápítozik színpadiasan, mintha bármit tett volna az elmúlt időszakában annak érdekében, hogy megtanulja egyáltalán, hogy mit mivel érdemes kotyvasztani.
A pálinka hat, a keze pedig csodás sebet ejt a lány szép kis kezén, aki ezt a csodás meghitt állapotot teszi tönkre azzal, hogy rinyálni támad kedve. *
- Mit gondoltál, elég nekem egy karcolás a pecsétünkhöz? Még az kéne. Na, gyerünk.
*Adja át a pengét, amit a másik nem rest használni, de neki most ettől kissé lelassul az idő végre, így legalább ki tudja élvezni a mámorosan fájdalmas pillanatot, ami emlékezteti az életre. Bámulja a szépen nyesett sebét és az onnan kicsorduló vér táncát, amint tenyere barázdáiba süllyedve, szerteágazó csermelyként folydogál, majd hullik a padlóra, ahol már-már keveredni látszik a kettejük barátsága. A penge is a tócsába esik, s rajta semmi fájdalom nem látszik, csak egy hatalmas örömteli mosoly.*
- Én most idehozom a poharat, kezet fogunk, belecsepeg és meg is isszuk mégis. Azt a fémes ízt nem tudod soha elfelejteni majd, ugyan úgy, ahogy mi sem egymást és az ígéretünket. A heg el fog tűnni, de ez az érzés soha, azt garantálom.
*Beszéde közepette már kotor is, hogy maguk elé vegye Merlana pálinkáspoharát, s egyik kezében tartja, míg a másikkal a lányé felé nyúl, hogy kulcsolja össze vele. Nem nagyon hagy neki más választást, meg sem fordul a fejében, hogy majd talán ellenáll.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogyan az nála szokás, a következő pillanatban el is felejtette, hogy rövid ideig a barátnője ölében foglalt helyet, s szeretgette meg a maga bájos, elmebajos módján. Nem kellett volna már az az ölelés, biztosan nagyon örülne neki, ha tudná, mitől is menekült meg. De nem tudja, így fel-alá mászkál továbbra is.*
- Akkor felejtsd el. Ne eltemesd, hanem töröld ki az elmédből, mert rám úgy kell gondolni, mint aki mindig sugárzik, mint most.
*Dobja hátra hajzuhatagát, majd kezd bele az előkészületekbe, amit cseppet sem logikusan visz véghez, hanem csapongó gondolatait követve rakosgatja egymás mellé a mozdulatait.*
- De nem akarok veled semmilyen köteléket, na még az kéne, nem tartozok én soha többé senkihez. De az eskü, az eskü. Nem kell ahhoz mágia. Pontosan elég, ha adunk egymásnak cserébe valami fontosat egymásból. A vérünk azt hiszem elég fontos, hiszen az az élet maga. És szép a színe, pont mint a vörös rúzsom, ami még reggel rajtam volt, de már teljesen letörlődött, miért nem képesek valami tartósabbat kitalálni, senki nem gondol a nőkre, én mondom.
*Már megint máshol jár, de nem téríti el attól, hogy lassan, de biztosan elérjenek a célhoz.*
- De jó, legalább neked van eszed, majd aztán keverek valamikor valami erősebbet, csak el kéne mennem szerezni néhány fiolányi szert. Mennyi teendő, soha nem érek a végére, de komolyan.
*Sápítozik színpadiasan, mintha bármit tett volna az elmúlt időszakában annak érdekében, hogy megtanulja egyáltalán, hogy mit mivel érdemes kotyvasztani.
A pálinka hat, a keze pedig csodás sebet ejt a lány szép kis kezén, aki ezt a csodás meghitt állapotot teszi tönkre azzal, hogy rinyálni támad kedve. *
- Mit gondoltál, elég nekem egy karcolás a pecsétünkhöz? Még az kéne. Na, gyerünk.
*Adja át a pengét, amit a másik nem rest használni, de neki most ettől kissé lelassul az idő végre, így legalább ki tudja élvezni a mámorosan fájdalmas pillanatot, ami emlékezteti az életre. Bámulja a szépen nyesett sebét és az onnan kicsorduló vér táncát, amint tenyere barázdáiba süllyedve, szerteágazó csermelyként folydogál, majd hullik a padlóra, ahol már-már keveredni látszik a kettejük barátsága. A penge is a tócsába esik, s rajta semmi fájdalom nem látszik, csak egy hatalmas örömteli mosoly.*
- Én most idehozom a poharat, kezet fogunk, belecsepeg és meg is isszuk mégis. Azt a fémes ízt nem tudod soha elfelejteni majd, ugyan úgy, ahogy mi sem egymást és az ígéretünket. A heg el fog tűnni, de ez az érzés soha, azt garantálom.
*Beszéde közepette már kotor is, hogy maguk elé vegye Merlana pálinkáspoharát, s egyik kezében tartja, míg a másikkal a lányé felé nyúl, hogy kulcsolja össze vele. Nem nagyon hagy neki más választást, meg sem fordul a fejében, hogy majd talán ellenáll.*
4805. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-16 20:39:13
Üzenet elküldve: 2024-05-16 20:39:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még jó pár percig el tudná nézni, ahogy Nelira képes ezen a pár négyzetméteren kilométereket túrázni, de ő tesz róla, hogy a helyzet még annál is kiszámíthatatlanabb legyen, mint amilyen már eleve. Hirtelen most ő dermed meg, mikor a bolond szőkeség az ölében köt ki, és még el is akarna húzódni, mikor közel hajol a füléhez, de annyira váratlanul éri, hogy inkább nem tesz semmit.*
- Hogy tessék? Ööö… köszi! Azt hiszem. *A puszi meg, nos, az úgy érinti, mintha valami furcsa álomba került volna, ahol az agya azzal szórakozik, hogy a lehető legabszurdabb történésekből formáljon egy alakot, ez Nelira, majd ennél is lehetetlenebb cselekményeket hajtasson vele a végre. Ahogy észhez tér, újra megölelné a lányt, de akkor már ki is menekült az öléből, és újra csak mászkál.*
- Ne aggódj, nem árulom el senkinek. Ha akarod, még én is elfelejtem. *Mosolyog rá. A vérkötelék szót hallva pedig gyanakodva csillannak fel a szemei, de hamar kiderül, hogy nem pont ugyanarra gondoltak.*
- Persze, hogy figyelek, de a vérkötelék az egy varázslat. Megszeghetetlen eskünek hívják, de én sem tudom, hogy kell csinálni. *Végül beleegyezik abba, hogy csinálják úgy, ahogy Nelira akarja. Persze, csak azért, mert ő is tisztában van azzal, hogy van náluk gyógyító bájital.*
- Ne aggódj! Nálam is van még kettő. Még jó, hogy nem adtam el, mi? *Milyen igaza volt Orthus-nak abban, hogy még szüksége lehet rájuk, bár valószínű, hogy ő sem egy ilyen őrült szituációra gondolt, mikor azt mondta neki, hogy inkább tartsa meg a zöld italokat.
A viccen ő már nem nevet, csak a karját tartja Nelira felé, és reménykedik, hogy túl lesznek rajta, mielőtt meggondolja magát.*
- Te akartad meginni *ránt vállat. A vágás helyett először egy adag vérmentes pálinkát kap, amit most kérdés nélkül le is húz rögtön, mert azt sajnos ő is tudja, hogy ha ez a kis átokfajzat itt előtte tényleg megvágja a kezét, akkor az valóban fájni fog. Sosem bírta jól a fájdalmat. Leteszi a poharat, és újra kinyújtja a karját a lány felé.*
- Na, gyerünk! *Hagyja, hogy megvágja, de utána hangosan szisszen fel, kissé előre dől ültében, összeszorítja a fogait és igyekszik úrrá lenni a fájdalmon.*
- Baszd meg, Nelira, ez kurva mély lett! Áááh… *Nyöszörgi, de a fájdalom közben vigyorog is. ~Hát ez tényleg nem normális…~ Ez a kis picsa tényleg megtette. Eltelik egy kis idő, mire megszokja a lüktető érzést a tenyerében, addig a karmazsinszínű vére egyenletes ütemben csöpög a padlóra. Az égető érzés akkor válik még kellemetlenebbé, mikor a kezébe kapja a bűnös pengét.*
- Remélem, hogy neked is legalább ennyire fog fájni… *Nevet kínlódva, majd pontosan ugyanolyan határozottan vágja fel ő is barátnője puha tenyerét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Miután végzett, a tőrt csak elengedi, hogy az dallamosan csörömpölve érjen földet, ő maga pedig folytathassa a szenvedést.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még jó pár percig el tudná nézni, ahogy Nelira képes ezen a pár négyzetméteren kilométereket túrázni, de ő tesz róla, hogy a helyzet még annál is kiszámíthatatlanabb legyen, mint amilyen már eleve. Hirtelen most ő dermed meg, mikor a bolond szőkeség az ölében köt ki, és még el is akarna húzódni, mikor közel hajol a füléhez, de annyira váratlanul éri, hogy inkább nem tesz semmit.*
- Hogy tessék? Ööö… köszi! Azt hiszem. *A puszi meg, nos, az úgy érinti, mintha valami furcsa álomba került volna, ahol az agya azzal szórakozik, hogy a lehető legabszurdabb történésekből formáljon egy alakot, ez Nelira, majd ennél is lehetetlenebb cselekményeket hajtasson vele a végre. Ahogy észhez tér, újra megölelné a lányt, de akkor már ki is menekült az öléből, és újra csak mászkál.*
- Ne aggódj, nem árulom el senkinek. Ha akarod, még én is elfelejtem. *Mosolyog rá. A vérkötelék szót hallva pedig gyanakodva csillannak fel a szemei, de hamar kiderül, hogy nem pont ugyanarra gondoltak.*
- Persze, hogy figyelek, de a vérkötelék az egy varázslat. Megszeghetetlen eskünek hívják, de én sem tudom, hogy kell csinálni. *Végül beleegyezik abba, hogy csinálják úgy, ahogy Nelira akarja. Persze, csak azért, mert ő is tisztában van azzal, hogy van náluk gyógyító bájital.*
- Ne aggódj! Nálam is van még kettő. Még jó, hogy nem adtam el, mi? *Milyen igaza volt Orthus-nak abban, hogy még szüksége lehet rájuk, bár valószínű, hogy ő sem egy ilyen őrült szituációra gondolt, mikor azt mondta neki, hogy inkább tartsa meg a zöld italokat.
A viccen ő már nem nevet, csak a karját tartja Nelira felé, és reménykedik, hogy túl lesznek rajta, mielőtt meggondolja magát.*
- Te akartad meginni *ránt vállat. A vágás helyett először egy adag vérmentes pálinkát kap, amit most kérdés nélkül le is húz rögtön, mert azt sajnos ő is tudja, hogy ha ez a kis átokfajzat itt előtte tényleg megvágja a kezét, akkor az valóban fájni fog. Sosem bírta jól a fájdalmat. Leteszi a poharat, és újra kinyújtja a karját a lány felé.*
- Na, gyerünk! *Hagyja, hogy megvágja, de utána hangosan szisszen fel, kissé előre dől ültében, összeszorítja a fogait és igyekszik úrrá lenni a fájdalmon.*
- Baszd meg, Nelira, ez kurva mély lett! Áááh… *Nyöszörgi, de a fájdalom közben vigyorog is. ~Hát ez tényleg nem normális…~ Ez a kis picsa tényleg megtette. Eltelik egy kis idő, mire megszokja a lüktető érzést a tenyerében, addig a karmazsinszínű vére egyenletes ütemben csöpög a padlóra. Az égető érzés akkor válik még kellemetlenebbé, mikor a kezébe kapja a bűnös pengét.*
- Remélem, hogy neked is legalább ennyire fog fájni… *Nevet kínlódva, majd pontosan ugyanolyan határozottan vágja fel ő is barátnője puha tenyerét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Miután végzett, a tőrt csak elengedi, hogy az dallamosan csörömpölve érjen földet, ő maga pedig folytathassa a szenvedést.*
4804. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-16 19:23:35
Üzenet elküldve: 2024-05-16 19:23:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dicséretet mindenki szereti, csak Nelira nem szereti osztogatni, épp ezért gúnyosan néz végig a másikon, s ha már éppen megteszi a szobában a kilométereket, akkor útba ejti a lányt is, hogy belepattanjon annak ölébe. Ilyenkor nem számít, hogy utálja az érintéseket, mert nem más akarja ráfonni láncként a kezeit, hanem ő csinálja azt, amit épp akar. Mer akár le is dobhatná magáról, egy pár pillanatig akkor is rajta foglal helyet, majd belesúg a fülébe.*
- Merlana, olyan ügyes vagy, olyan szépen fejlődsz, hogy lassan engem is meg kéne tanítanod egy, s másra. *Nyom szavai után egy puszit annak halántékára, majd vigyorogva pattan fel és lépked tovább, mint az a bizonyos mérgezett egér, akit emlegetni szokás. Jót kacag azon, hogy megijedt már a gondolattól is, hogy Neli tényleg meg szeretné ismerni az idegent, de hamar felocsúdhat, több kell annál, hogy valaki érdekelje a szőkeséget. Mondjuk a zöld, vagy obszidián bőr elegendő szokott lenni, de nem hiszi, hogy a kis barátnője ilyesmi szerzetektől kapna apanázst az idomokért cserébe.
A fodrászkodás ötletét kútba dobja, hiszen attól sokkalta jobb ihlete támad. Akkor is, ha majdnem az is annak fenekén végzi, csakhogy ezt a lány nem hagyja neki. Ez őszinte izgalommal tölti el. Ő aztán nem érdeklődik egyetlen istenség felől sem, eszébe nem jutna pont ezért előhozakodni világot megváltó tervével.*
- Mit milyen titok? Ha valakinek elárulod, hogy sírok néha, akkor te is nagyon fogsz sírni. *Szaggatott és mély levegőt vesz, hogy kifújja vele az éppen kezdődő feszültséget.*
- Milyen varázslatot, te figyelsz rám? Honnan tudnék én varázsolni. Csak egy eskü. Kisujj eskü, vérrel. *Már nyúl is annak kezéért, miközben végre ismét visszatért a lány elé hosszadalmas sétájából.*
- De fájni fog, nekem pedig csak egy fiolám van, na jó, azt neked adom utána, mert senki nem akarná, hogy heges kézzel fogdosd a micsodáját. *Ezen máskor nevetne, de olyan elánnal bámulja annak tenyerét, hogy szinte nézésétől válik ketté a hús. Aztán a zöldeket a lányéba mélyeszti, ugyan azzal az őrülettel, hogyan felvetette ötletét.*
- Ne igyuk meg, szerintem nem finom. *Elengedi végül a másikat, s újra a pálinka felé siet, hogy mindkettejüknek töltsön egy újabb adagot. Vérmenteset. Talán neki végzetes lesz, de nem bánja, még funkcionál. A másik feltűrt ujjas kezébe adja a poharat, azt kezd vele amit akar, de ha nem issza meg nagyon gyorsan, akkor kénytelen lesz ő megtenni, mert nagyon akarja már azt az ígéretet. Amint kiüresedik a kacsó, újra megfogja. Már nem kezd csacsogásba, egyszerűen hatalmába keríti az érzés, hogy megteheti. Újra előveszi a tőrt, amit akkor süllyesztett vissza a helyére, amikor az italért indult. Vágása nyílegyenes és mély, csillogó szemekkel nézi a kiserkenő bőséges vért. Csak azért nem bámulja hosszú percekig, mert a lány kezébe adja a pirosra mázolódott pengét, s a kezét is ott hagyja, hogy most következhessen a másik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dicséretet mindenki szereti, csak Nelira nem szereti osztogatni, épp ezért gúnyosan néz végig a másikon, s ha már éppen megteszi a szobában a kilométereket, akkor útba ejti a lányt is, hogy belepattanjon annak ölébe. Ilyenkor nem számít, hogy utálja az érintéseket, mert nem más akarja ráfonni láncként a kezeit, hanem ő csinálja azt, amit épp akar. Mer akár le is dobhatná magáról, egy pár pillanatig akkor is rajta foglal helyet, majd belesúg a fülébe.*
- Merlana, olyan ügyes vagy, olyan szépen fejlődsz, hogy lassan engem is meg kéne tanítanod egy, s másra. *Nyom szavai után egy puszit annak halántékára, majd vigyorogva pattan fel és lépked tovább, mint az a bizonyos mérgezett egér, akit emlegetni szokás. Jót kacag azon, hogy megijedt már a gondolattól is, hogy Neli tényleg meg szeretné ismerni az idegent, de hamar felocsúdhat, több kell annál, hogy valaki érdekelje a szőkeséget. Mondjuk a zöld, vagy obszidián bőr elegendő szokott lenni, de nem hiszi, hogy a kis barátnője ilyesmi szerzetektől kapna apanázst az idomokért cserébe.
A fodrászkodás ötletét kútba dobja, hiszen attól sokkalta jobb ihlete támad. Akkor is, ha majdnem az is annak fenekén végzi, csakhogy ezt a lány nem hagyja neki. Ez őszinte izgalommal tölti el. Ő aztán nem érdeklődik egyetlen istenség felől sem, eszébe nem jutna pont ezért előhozakodni világot megváltó tervével.*
- Mit milyen titok? Ha valakinek elárulod, hogy sírok néha, akkor te is nagyon fogsz sírni. *Szaggatott és mély levegőt vesz, hogy kifújja vele az éppen kezdődő feszültséget.*
- Milyen varázslatot, te figyelsz rám? Honnan tudnék én varázsolni. Csak egy eskü. Kisujj eskü, vérrel. *Már nyúl is annak kezéért, miközben végre ismét visszatért a lány elé hosszadalmas sétájából.*
- De fájni fog, nekem pedig csak egy fiolám van, na jó, azt neked adom utána, mert senki nem akarná, hogy heges kézzel fogdosd a micsodáját. *Ezen máskor nevetne, de olyan elánnal bámulja annak tenyerét, hogy szinte nézésétől válik ketté a hús. Aztán a zöldeket a lányéba mélyeszti, ugyan azzal az őrülettel, hogyan felvetette ötletét.*
- Ne igyuk meg, szerintem nem finom. *Elengedi végül a másikat, s újra a pálinka felé siet, hogy mindkettejüknek töltsön egy újabb adagot. Vérmenteset. Talán neki végzetes lesz, de nem bánja, még funkcionál. A másik feltűrt ujjas kezébe adja a poharat, azt kezd vele amit akar, de ha nem issza meg nagyon gyorsan, akkor kénytelen lesz ő megtenni, mert nagyon akarja már azt az ígéretet. Amint kiüresedik a kacsó, újra megfogja. Már nem kezd csacsogásba, egyszerűen hatalmába keríti az érzés, hogy megteheti. Újra előveszi a tőrt, amit akkor süllyesztett vissza a helyére, amikor az italért indult. Vágása nyílegyenes és mély, csillogó szemekkel nézi a kiserkenő bőséges vért. Csak azért nem bámulja hosszú percekig, mert a lány kezébe adja a pirosra mázolódott pengét, s a kezét is ott hagyja, hogy most következhessen a másik.*
4803. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-16 18:36:01
Üzenet elküldve: 2024-05-16 18:36:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira válaszát hallgatva úgy érzi, hogy most le van cseszve azért, mert előhozakodott az illem témával, de annyira muris, ahogy a lány előadja, hogy nem tudja szégyellni magát.*
- Szerintem még legalább ötször, annyi elég lesz. A furulyámat meg hagyd békén!
*Válaszolja kuncogva, s közben, mint valami ingásóra, úgy mozog a feje ide-oda, ahogy Nelira útvonalát követi a kicsinyke szobában. Igazából büszkének kéne lennie rá, hogy ennyi pálinka után még ilyen szépen tudja kivitelezni újra meg újra azt a mozdulatsort, ami eljuttatja egyik faltól a másikig.*
- Dehogy kell! *Vágja rá rögtön a következő mondatra. Látni bizony érzelmeket az arcán, ráadásul olyanokat, amilyeneket valószínűleg Nelira várt is. Duzzogva jelzi, hogy semmi szükség arra, hogy bemutassa a szőkeséget Orthus-nak, de miután a lány közli, hogy egyébként nem is kíváncsi rá, akkor megnyugszik. Az meg külön jól esik neki, hogy Nelira gyakorlatilag felajánlja a védelmét.
Vendége tovább mászkál, majd gyanús mozdulatok közepette előkerül a combjára erősített tőr is. Lám, most megtalálta, hogy melyik lábára van kötve.*
~Nem kéne ahhoz egy fodrászmester inkább?~ *Nem szól bele továbbra sem a történésekbe, Nelirá-ra bízza, hogy mit kezd a kinézetével, de az a nézés, amit akkor kap, mikor a lány hirtelen megfordul és őt kezdi bámulni, na az a nézés rendesen megrémíti Merlaná-t.*
- Miféle titkod? *Kérdez vissza megszeppenve, mert fogalma sincs arról, hogy most a sírást, az ölelést, vagy azt a gyermekkori félrelépését kell titokban tartania, amit épp elmondott. Kezdi elveszíteni a fonalat, de egyetlen szó hallatán visszatalál a teljes figyelem útjára. Vérkötelék. Nelira egyre őrültebbnek tűnik, már-már a kikötői infantilis barmokra kezd hasonlítani, ez a kép pedig önkéntelenül előidézi azokat az emlékeket, mikor ő még Sa'Tereth hívők között próbált megnyugvást keresni.*
- Vérköteléket mondtál? *Kérdezi, mikor szóhoz jut végre.* Nelira, komolyan beszélsz? Ismered a varázslatot? Ugye tudod, hogy a sötét isten mágiájával játszani veszélyes dolog? *Teszi fel ő is a kérdéseit, de nem tart sokáig Nelira határozottsága, a következő pillanatban már nem is akarja annyira a véresküt.*
- Fogalmam sincs, miért van így, de én tényleg megbízok benned. Meg is mutatom. Gyere, csináld! *Feltűri jobb kezén a ruhája ujját, és kinyújtja a kezét a lány felé, egyértelműen jelezve, hogy felvághatja neki a tenyerét. Nem állnak tőle távol az ilyesmi, elborult játékok, csak mióta elhagyta a kikötőt, sikerült egészen leszoknia róluk, de ha Sa'Tereth egyszer ráveti a hálóját valakire, abból ember legyen a talpán, aki ki tud szabadulni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira válaszát hallgatva úgy érzi, hogy most le van cseszve azért, mert előhozakodott az illem témával, de annyira muris, ahogy a lány előadja, hogy nem tudja szégyellni magát.*
- Szerintem még legalább ötször, annyi elég lesz. A furulyámat meg hagyd békén!
*Válaszolja kuncogva, s közben, mint valami ingásóra, úgy mozog a feje ide-oda, ahogy Nelira útvonalát követi a kicsinyke szobában. Igazából büszkének kéne lennie rá, hogy ennyi pálinka után még ilyen szépen tudja kivitelezni újra meg újra azt a mozdulatsort, ami eljuttatja egyik faltól a másikig.*
- Dehogy kell! *Vágja rá rögtön a következő mondatra. Látni bizony érzelmeket az arcán, ráadásul olyanokat, amilyeneket valószínűleg Nelira várt is. Duzzogva jelzi, hogy semmi szükség arra, hogy bemutassa a szőkeséget Orthus-nak, de miután a lány közli, hogy egyébként nem is kíváncsi rá, akkor megnyugszik. Az meg külön jól esik neki, hogy Nelira gyakorlatilag felajánlja a védelmét.
Vendége tovább mászkál, majd gyanús mozdulatok közepette előkerül a combjára erősített tőr is. Lám, most megtalálta, hogy melyik lábára van kötve.*
~Nem kéne ahhoz egy fodrászmester inkább?~ *Nem szól bele továbbra sem a történésekbe, Nelirá-ra bízza, hogy mit kezd a kinézetével, de az a nézés, amit akkor kap, mikor a lány hirtelen megfordul és őt kezdi bámulni, na az a nézés rendesen megrémíti Merlaná-t.*
- Miféle titkod? *Kérdez vissza megszeppenve, mert fogalma sincs arról, hogy most a sírást, az ölelést, vagy azt a gyermekkori félrelépését kell titokban tartania, amit épp elmondott. Kezdi elveszíteni a fonalat, de egyetlen szó hallatán visszatalál a teljes figyelem útjára. Vérkötelék. Nelira egyre őrültebbnek tűnik, már-már a kikötői infantilis barmokra kezd hasonlítani, ez a kép pedig önkéntelenül előidézi azokat az emlékeket, mikor ő még Sa'Tereth hívők között próbált megnyugvást keresni.*
- Vérköteléket mondtál? *Kérdezi, mikor szóhoz jut végre.* Nelira, komolyan beszélsz? Ismered a varázslatot? Ugye tudod, hogy a sötét isten mágiájával játszani veszélyes dolog? *Teszi fel ő is a kérdéseit, de nem tart sokáig Nelira határozottsága, a következő pillanatban már nem is akarja annyira a véresküt.*
- Fogalmam sincs, miért van így, de én tényleg megbízok benned. Meg is mutatom. Gyere, csináld! *Feltűri jobb kezén a ruhája ujját, és kinyújtja a kezét a lány felé, egyértelműen jelezve, hogy felvághatja neki a tenyerét. Nem állnak tőle távol az ilyesmi, elborult játékok, csak mióta elhagyta a kikötőt, sikerült egészen leszoknia róluk, de ha Sa'Tereth egyszer ráveti a hálóját valakire, abból ember legyen a talpán, aki ki tud szabadulni.*
4802. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:55:54
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:55:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elmondhatatlan fájdalom néhány szinttel mélyebbre költözött, tükörképe pedig egyre szebbé válik, ahogy szép lassan az orcája is visszanyeri eredeti színét. Senki nem képes így evickélni két érzelem között, hogy még az erei is hamarabb szűkülnek össze, hogy ne maradjon látszata annak, hogy mi is történt az imént.
Csak felhorkant, amikor az illemről kezd el neki magyarázni a másik.*
- Mégis hányszor kéne megdicsérjelek azért, hogy így ki lettél kupálódva? Nagyon nagy öröm, hogy nem kell a seggedbe dugjam a furulyát, pedig annak is lenne ám dallama. Na jó, nem tenném meg veled. De bármelyik szomszéddal igen.
*Mintha valami újabb köd ereszkedne rá, de az hírből sem ismeri a szomorúságot. Az őrület tartotta mindig is életben, akkor nem kell éreznie. Iszogat és fel alá járkál, mintha csak valami fontosat keresne, pedig szimplán csak nem tud egy helyben megmaradni. Le kell kötnie még a végtagjait is, nemcsak az elméjét.
A pálinka Merlana legnagyobb szerencséjére rengeteget tompít azon, ami most lehetne.*
- Ó, nem ártana megismerkednem vele. Megnézni, hogy elég jó-e neked. *Egyébként egyáltalán nem kíváncsi erre az emberre, de felettébb jó a lányt idegesíteni, s ha lát az arcán valami kis érzelmet, csak akkor nevet fel, minden teret betöltő harsánysággal.* - Nem kell aggódni, nem érdekel sem ő, sem a barátai. Ha jól bánik veled, nekem édes mindegy ki is az, de ha meglátom, hogy szomorúvá tesz, akkor a csinos kis nyelvét is kivágom.
*Mászkál tovább, majd megállapodik a tükörnél, hogy a hajával kezdjen el bíbelődni. Nagyon helyesen tette, hogy nem mondta azt a barátnője, hogy úgy nem nézne ki túl jól. Lévén most nem akar vásárolni, azt a részt figyelmen kívül is hagyja. Mindenesetre kivillantja combját, amire a tőre van erősítve és már nyesné is le a másik kezével összefogott hajat, amikor megtorpan, megfordul és úgy néz Mer-re, mint egy igazi infantilis.*
- Te, most akkor megőrzöd a titkom, én pedig a tied. A gyerekek kisujj esküt tesznek, de az olyan megszeghető. *Ereszti le végül a kezét.* - Én például megszegtem, amikor azt mondtam, hogy nem fekszek le Lyr apjával, de mégis megtettem. *Nevet ismét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy fejlődésnek indult kis szépséget megfektet egy meglett férfi.* - Véreskü kellene ide, tudod olyan szerződés. Mindketten felvágjuk a tenyerünket és belecsurgatjuk a pohárba, aztán megisszuk.
*Elmélkedése közben az ágyhoz siet, hogy leüljön, eszeveszetten gondolkodva a hogyan tovább-on.* - Vagy a pálinkába. Berúghatnánk a saját vérünktől. Jaj de, akkor marha csúnya lenne a kezem. Ó, de van nálam zöld ital, az behegeszti. Na mit szólsz? *Tekintete az elborultság nyomán összekeveredik valamiféle gyermeki bájjal, ahogy várja az igent a másiktól. Aztán ezt az ötletet is elveti.* - Hülyeség, megbízok benned, pedig azt ígértem nem fogok. Nemrég még azt mondtuk egymásnak, hogy nem. Ugye? Akkor, most miért tesszük?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elmondhatatlan fájdalom néhány szinttel mélyebbre költözött, tükörképe pedig egyre szebbé válik, ahogy szép lassan az orcája is visszanyeri eredeti színét. Senki nem képes így evickélni két érzelem között, hogy még az erei is hamarabb szűkülnek össze, hogy ne maradjon látszata annak, hogy mi is történt az imént.
Csak felhorkant, amikor az illemről kezd el neki magyarázni a másik.*
- Mégis hányszor kéne megdicsérjelek azért, hogy így ki lettél kupálódva? Nagyon nagy öröm, hogy nem kell a seggedbe dugjam a furulyát, pedig annak is lenne ám dallama. Na jó, nem tenném meg veled. De bármelyik szomszéddal igen.
*Mintha valami újabb köd ereszkedne rá, de az hírből sem ismeri a szomorúságot. Az őrület tartotta mindig is életben, akkor nem kell éreznie. Iszogat és fel alá járkál, mintha csak valami fontosat keresne, pedig szimplán csak nem tud egy helyben megmaradni. Le kell kötnie még a végtagjait is, nemcsak az elméjét.
A pálinka Merlana legnagyobb szerencséjére rengeteget tompít azon, ami most lehetne.*
- Ó, nem ártana megismerkednem vele. Megnézni, hogy elég jó-e neked. *Egyébként egyáltalán nem kíváncsi erre az emberre, de felettébb jó a lányt idegesíteni, s ha lát az arcán valami kis érzelmet, csak akkor nevet fel, minden teret betöltő harsánysággal.* - Nem kell aggódni, nem érdekel sem ő, sem a barátai. Ha jól bánik veled, nekem édes mindegy ki is az, de ha meglátom, hogy szomorúvá tesz, akkor a csinos kis nyelvét is kivágom.
*Mászkál tovább, majd megállapodik a tükörnél, hogy a hajával kezdjen el bíbelődni. Nagyon helyesen tette, hogy nem mondta azt a barátnője, hogy úgy nem nézne ki túl jól. Lévén most nem akar vásárolni, azt a részt figyelmen kívül is hagyja. Mindenesetre kivillantja combját, amire a tőre van erősítve és már nyesné is le a másik kezével összefogott hajat, amikor megtorpan, megfordul és úgy néz Mer-re, mint egy igazi infantilis.*
- Te, most akkor megőrzöd a titkom, én pedig a tied. A gyerekek kisujj esküt tesznek, de az olyan megszeghető. *Ereszti le végül a kezét.* - Én például megszegtem, amikor azt mondtam, hogy nem fekszek le Lyr apjával, de mégis megtettem. *Nevet ismét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy fejlődésnek indult kis szépséget megfektet egy meglett férfi.* - Véreskü kellene ide, tudod olyan szerződés. Mindketten felvágjuk a tenyerünket és belecsurgatjuk a pohárba, aztán megisszuk.
*Elmélkedése közben az ágyhoz siet, hogy leüljön, eszeveszetten gondolkodva a hogyan tovább-on.* - Vagy a pálinkába. Berúghatnánk a saját vérünktől. Jaj de, akkor marha csúnya lenne a kezem. Ó, de van nálam zöld ital, az behegeszti. Na mit szólsz? *Tekintete az elborultság nyomán összekeveredik valamiféle gyermeki bájjal, ahogy várja az igent a másiktól. Aztán ezt az ötletet is elveti.* - Hülyeség, megbízok benned, pedig azt ígértem nem fogok. Nemrég még azt mondtuk egymásnak, hogy nem. Ugye? Akkor, most miért tesszük?
4801. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:13:42
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:13:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Türelmesen várja ki, hogy mint egy szép domb íve, úgy törjenek elő Nelirá-ból a bánat könnyei, majd miután a csúcsára ért, a dombocskáról szépen lassan leereszkedve nyugodjon meg a kis lelke. Addig pedig nem tesz mást, mint ölelésével és néhány nyugtató szóval támogatja őt türelmesen.
Miután elengedte, és gonosz módon megjegyezte, hogy milyen aranyos az elmosódott smink a kisírt arcocskáján, figyeli, ahogy a lány a tükörhöz sétál, és igyekszik rögtön orvosolni a szó szerint értendő szépséghibát.
Nem tudja, hogy mit mondott a tükörben látott énje saját magának, de mintha egy teljesen másik Nelira fordult volna vissza hozzá, aki a szomorúságot, mint olyan, még látásból sem ismeri. A feltett kérdés pedig egyértelműen meggyőzi arról, hogy ez a szőkeség az igazi Nelira, és nem cseréltek testet a tükörben élő ikertestvérével.*
- Tudod, édesem, nem csak azért tanulok illemtant, hogy idegesítsen. Természetesen nem akkor furulyázok, amikor másokat zavarna. Nem korán reggel, és nem este, de azért értékelem a kreativitásodat. Fájdalmas büntetés volna, amit kitaláltál.
*A fejét csóválja mosolyogva, aztán nem mosolyogva, mikor vendége ismét a pálinkásüvegért nyúl. Elgondolkozik azon, hogy talán el kéne dugnia előle, mert túl sok lesz neki, de hová? Nem a pálinkát félti, hanem Nelirá-t, de igazából már mindegy. Legfeljebb kidől itt az ágyán, aztán alszik másnap délig, nincs azzal semmi probléma.
A lány újra kérdez, Merlana szemei pedig látványosan kikerekednek, először köpni-nyelni sem tud, hogy erre most mit mondjon, de végül igyekszik kivágni magát a válaszadás alól.*
- Nem tudom. Majd ömm… megkérdezem neked, jó? Elképzelhető, hogy ő maga is szereti a szőkéket…
*Nyilván nem akarja megkérdezni erről Orthus-t, de arra talán elég ez a kis füllentés, hogy Nelira ne kérdezősködjön erről tovább. Örül is annak, hogy a következő pillanatokban már a ruhájával és a hajával van elfoglalva.*
- Igazából most is elmehetnénk neked ruhát venni, ha nem lennél tökrészeg. Így nem szerencsés *nevet fel, de az a kacaj hirtelen, mint amit elvágtak, meg is szűnik.* Hogy tessék? Hát, nem tudom… lehet, hogy szép lennél úgy, de én a helyedben biztos, hogy semmi pénzért nem válnék meg a gyönyörű, hosszú hajadtól, de te tudod…*Nem fog ő beleszólni barátnője döntéseibe, de a véleménye attól még az, hogy hosszú hajjal minden nő sokkal szebb. Azért ér az övé is lassan már a fenekéig.*
- Kifesselek újra? Van szemceruzám és vörös rúzsom is *kérdezi azért, mert így van ürügye magán is bevetni az ajándékait.*
*Türelmesen várja ki, hogy mint egy szép domb íve, úgy törjenek elő Nelirá-ból a bánat könnyei, majd miután a csúcsára ért, a dombocskáról szépen lassan leereszkedve nyugodjon meg a kis lelke. Addig pedig nem tesz mást, mint ölelésével és néhány nyugtató szóval támogatja őt türelmesen.
Miután elengedte, és gonosz módon megjegyezte, hogy milyen aranyos az elmosódott smink a kisírt arcocskáján, figyeli, ahogy a lány a tükörhöz sétál, és igyekszik rögtön orvosolni a szó szerint értendő szépséghibát.
Nem tudja, hogy mit mondott a tükörben látott énje saját magának, de mintha egy teljesen másik Nelira fordult volna vissza hozzá, aki a szomorúságot, mint olyan, még látásból sem ismeri. A feltett kérdés pedig egyértelműen meggyőzi arról, hogy ez a szőkeség az igazi Nelira, és nem cseréltek testet a tükörben élő ikertestvérével.*
- Tudod, édesem, nem csak azért tanulok illemtant, hogy idegesítsen. Természetesen nem akkor furulyázok, amikor másokat zavarna. Nem korán reggel, és nem este, de azért értékelem a kreativitásodat. Fájdalmas büntetés volna, amit kitaláltál.
*A fejét csóválja mosolyogva, aztán nem mosolyogva, mikor vendége ismét a pálinkásüvegért nyúl. Elgondolkozik azon, hogy talán el kéne dugnia előle, mert túl sok lesz neki, de hová? Nem a pálinkát félti, hanem Nelirá-t, de igazából már mindegy. Legfeljebb kidől itt az ágyán, aztán alszik másnap délig, nincs azzal semmi probléma.
A lány újra kérdez, Merlana szemei pedig látványosan kikerekednek, először köpni-nyelni sem tud, hogy erre most mit mondjon, de végül igyekszik kivágni magát a válaszadás alól.*
- Nem tudom. Majd ömm… megkérdezem neked, jó? Elképzelhető, hogy ő maga is szereti a szőkéket…
*Nyilván nem akarja megkérdezni erről Orthus-t, de arra talán elég ez a kis füllentés, hogy Nelira ne kérdezősködjön erről tovább. Örül is annak, hogy a következő pillanatokban már a ruhájával és a hajával van elfoglalva.*
- Igazából most is elmehetnénk neked ruhát venni, ha nem lennél tökrészeg. Így nem szerencsés *nevet fel, de az a kacaj hirtelen, mint amit elvágtak, meg is szűnik.* Hogy tessék? Hát, nem tudom… lehet, hogy szép lennél úgy, de én a helyedben biztos, hogy semmi pénzért nem válnék meg a gyönyörű, hosszú hajadtól, de te tudod…*Nem fog ő beleszólni barátnője döntéseibe, de a véleménye attól még az, hogy hosszú hajjal minden nő sokkal szebb. Azért ér az övé is lassan már a fenekéig.*
- Kifesselek újra? Van szemceruzám és vörös rúzsom is *kérdezi azért, mert így van ürügye magán is bevetni az ajándékait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436