Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 311 (6201. - 6220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6220. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 23:37:13
Üzenet elküldve: 2025-07-25 23:37:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pusztai Venthel //
* Az ifjú rendkívül alássan, de – Norgen belátása szerint – őszintén beszél vele. Ez tetszik neki. Talán még hasznát is vehetné szerencsétlennek. Neki úgyis elvesztek a társai. *
– Kétségtelenül. * Bólint egyet. Akárkik is az ő "barátai", a leírásuk alapján nem Venthel fogja megóvni őket a bajtól. Talán még magát sem tudja, de egyelőre ne rohanjunk annyira előre.
Az étel visszautasítására felhúzza szemöldökét és, úgy néz rá, mintha azt kérdezné: most komolyan? De aztán megvonja vállát és hátradől a székében. Nem nyúl többet az ételhez, felőle akár el is vihetik a tányérját. Nem nagy étkű, már evett eleget. Hanem a sebhelyes arcú egyre jobban felcsigázza. Ahogy leül vele szemben, érzi, hogy ez már félsiker. Meg akarja tartani! Játszani akar vele, most azonnal! Persze azért nem sieti el a dolgokat; a maga kimért tempójában folytatja a párbeszédet. Mélyen a fiú szemeibe néz, mintha tényleg látna benne valami különlegeset. Talán az elszántságot, talán valami mást. Röviden elgondolkodik a kérdésen. *
– Ismerni ismerek… De ami azt illeti, én is csak nemrégiben értem haza. Sok minden megváltozott itt az elmúlt évek során. * Gondol ezalatt például arra, hogy a barakk felrobbant és helyette most valami nyomornegyed áll – illetve most már nem is az, de erről ő mit sem tud. A hírek lassan és ritkásan jutnak el hozzá. Arról se tudna sokat mondani, hogy mi zajlik épp Pirtianes utcáin, hiszen most épp itt van Artheniorban. Azonban nem hagyja ennyiben. *
– Viszont mindenekelőtt azt áruld el, hogy miért akarsz fegyvert forgatni? Azért, hogy megölj valakit vagy, hogy megvédd magad? Merthogy a kettő egész másféle tudást igényel. * A fiút talán meglepi, hogy az ártatlannak tűnő leányzó ennyit tud a harcművészetekről – ahogy az is furcsa lehet számára, hogy mások megöléséről olyan hidegen, érzelemmentesen beszél, akár ha bármilyen hétköznapi szakmáról lenne szó: főzésről, varrásról, mosásról. Norgen ismét elmosolyodik, ujjaival az asztal lapján dobolva várja Venthel válaszát. *
* Az ifjú rendkívül alássan, de – Norgen belátása szerint – őszintén beszél vele. Ez tetszik neki. Talán még hasznát is vehetné szerencsétlennek. Neki úgyis elvesztek a társai. *
– Kétségtelenül. * Bólint egyet. Akárkik is az ő "barátai", a leírásuk alapján nem Venthel fogja megóvni őket a bajtól. Talán még magát sem tudja, de egyelőre ne rohanjunk annyira előre.
Az étel visszautasítására felhúzza szemöldökét és, úgy néz rá, mintha azt kérdezné: most komolyan? De aztán megvonja vállát és hátradől a székében. Nem nyúl többet az ételhez, felőle akár el is vihetik a tányérját. Nem nagy étkű, már evett eleget. Hanem a sebhelyes arcú egyre jobban felcsigázza. Ahogy leül vele szemben, érzi, hogy ez már félsiker. Meg akarja tartani! Játszani akar vele, most azonnal! Persze azért nem sieti el a dolgokat; a maga kimért tempójában folytatja a párbeszédet. Mélyen a fiú szemeibe néz, mintha tényleg látna benne valami különlegeset. Talán az elszántságot, talán valami mást. Röviden elgondolkodik a kérdésen. *
– Ismerni ismerek… De ami azt illeti, én is csak nemrégiben értem haza. Sok minden megváltozott itt az elmúlt évek során. * Gondol ezalatt például arra, hogy a barakk felrobbant és helyette most valami nyomornegyed áll – illetve most már nem is az, de erről ő mit sem tud. A hírek lassan és ritkásan jutnak el hozzá. Arról se tudna sokat mondani, hogy mi zajlik épp Pirtianes utcáin, hiszen most épp itt van Artheniorban. Azonban nem hagyja ennyiben. *
– Viszont mindenekelőtt azt áruld el, hogy miért akarsz fegyvert forgatni? Azért, hogy megölj valakit vagy, hogy megvédd magad? Merthogy a kettő egész másféle tudást igényel. * A fiút talán meglepi, hogy az ártatlannak tűnő leányzó ennyit tud a harcművészetekről – ahogy az is furcsa lehet számára, hogy mások megöléséről olyan hidegen, érzelemmentesen beszél, akár ha bármilyen hétköznapi szakmáról lenne szó: főzésről, varrásról, mosásról. Norgen ismét elmosolyodik, ujjaival az asztal lapján dobolva várja Venthel válaszát. *
6219. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:02:32
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:02:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Norgen Arisad//
*Abban biztos, hogy leírás alapján nem tűnnek bizalomgerjesztőnek. A valóságban még talán annál is kevésbé, bár részletes leírást nem tud róluk adni. Éjszaka volt, sokkos volt, sérült volt.
Ahogy a hölgyre pillant, a gyomra is összeszorul. Hálát ad Eeyrnek, hogy nem találkozott velük. Egy ilyen törékeny hölgy olyan fattyúk ellen... Még Venthelnek is több esélye lenne túlélni a találkozást.*
- Ó nem, nem... Kétségbe vagyok esve mi tagadás. *Neveti el magát erőltetetten.* - Valószínűleg tudnak vigyázni magukra.
*És tényleg kétségbe van esve, bár leginkább azért, mert semmi nyomot nem talált a hollétükről. Azért, mert nem tudja mit kezdjen velük, ha végül rájuk talál. És fél. Egyedül van itt a világban, egy kaszán kívül más fegyvernek használhatót nem fogott még életében, nincstelen, és éhes.*
- Hálásan köszönöm, de nemrég ettem.
*Hajol meg enyhén a hölgy gesztusa előtt. Ruházata és ápolt külseje alapján nemesi származású, nem akarok egyszerű árva parasztlegényként túllépni a határain, még a nemesi filantrópia örömére sem.
Szeme egy darabig hajolás közben elidőzik az ételen. Étvágygerjesztő, az biztos.
Ahogy egy enyhe mosollyal akarja megerősíteni a nemesasszony felé mondandóját, fájdalom nyilall arca égett részébe. Még csak mosolyogni se tud rendesen. A düh újra elönti, újra csak a beteljesüli váró bosszút látja maga előtt.
Kihúzza a széket, gyorsan lehuppan, és óvatosan körbe tekint a fogadóban, hogy biztosra menjen, senki nem figyel.*
- Hölgyem, ha nem vagyok tiszteletlen... *kezd neki*- Úgy tűnsz, mint aki ismerős a városban. Nem ismersz valakit akitől... Megtanulhatnék fegyvert forgatni?
*Abban biztos, hogy leírás alapján nem tűnnek bizalomgerjesztőnek. A valóságban még talán annál is kevésbé, bár részletes leírást nem tud róluk adni. Éjszaka volt, sokkos volt, sérült volt.
Ahogy a hölgyre pillant, a gyomra is összeszorul. Hálát ad Eeyrnek, hogy nem találkozott velük. Egy ilyen törékeny hölgy olyan fattyúk ellen... Még Venthelnek is több esélye lenne túlélni a találkozást.*
- Ó nem, nem... Kétségbe vagyok esve mi tagadás. *Neveti el magát erőltetetten.* - Valószínűleg tudnak vigyázni magukra.
*És tényleg kétségbe van esve, bár leginkább azért, mert semmi nyomot nem talált a hollétükről. Azért, mert nem tudja mit kezdjen velük, ha végül rájuk talál. És fél. Egyedül van itt a világban, egy kaszán kívül más fegyvernek használhatót nem fogott még életében, nincstelen, és éhes.*
- Hálásan köszönöm, de nemrég ettem.
*Hajol meg enyhén a hölgy gesztusa előtt. Ruházata és ápolt külseje alapján nemesi származású, nem akarok egyszerű árva parasztlegényként túllépni a határain, még a nemesi filantrópia örömére sem.
Szeme egy darabig hajolás közben elidőzik az ételen. Étvágygerjesztő, az biztos.
Ahogy egy enyhe mosollyal akarja megerősíteni a nemesasszony felé mondandóját, fájdalom nyilall arca égett részébe. Még csak mosolyogni se tud rendesen. A düh újra elönti, újra csak a beteljesüli váró bosszút látja maga előtt.
Kihúzza a széket, gyorsan lehuppan, és óvatosan körbe tekint a fogadóban, hogy biztosra menjen, senki nem figyel.*
- Hölgyem, ha nem vagyok tiszteletlen... *kezd neki*- Úgy tűnsz, mint aki ismerős a városban. Nem ismersz valakit akitől... Megtanulhatnék fegyvert forgatni?
6218. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 17:54:26
Üzenet elküldve: 2025-07-25 17:54:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pusztai Venthel //
* Tényleg kíváncsian hallgatja a fiú szavait. Ez az őszinte érdeklődés arcára is kiül. Továbbra is mosolyog és pislog. A legártatlanabb teremtésnek tűnik kerek e világon. Ahogy nézi, azon gondolkodik, milyen érzés lehet karmait a finom húsba mélyeszteni. Főleg az égési sérülések mozgatják meg a fantáziáját. Vajon ő is tudna ilyen sérülést okozni? Ki kéne próbálni! *
– Társak? * Kicsit oldalra dönti a fejét, ahogy Venthel leírja az általa említett "társait". *
– Én sokféle férfit láttam ma a városban… De rubinos kard és kopasz, hiányzó fogakkal nem rémlik. * Mosolya most először alábbhagy, szemét lesüti – egy csöppet elszomorodni látszik, amiért nem tud segíteni a fiúnak. Viszont pár pillanat múlva újra felnéz a másikra. *
– Nem hangzanak túl bizalomgerjesztő alakoknak. Furcsa, hogy pont ők a barátaid. * Érzi, hogy Venthel valamit elhallgat, de nem biztos benne, hogy mit. Nem baj, nem is a fiú társai érdeklik most igazán, csak a bizalomépítés miatt kell róluk is beszélni. *
– Én biztosan kétségbe esnék, ha elveszíteném hat társamat. De te olyan nyugodt és bátor vagy. Vagy csak jól leplezed?
* A fiú gyomrának korgását ő is meghallja, és tányérját épp csak egy kicsit eltolva magától az asztal közepe felé, kérdez. *
– Nem vagy éhes?
* Tényleg kíváncsian hallgatja a fiú szavait. Ez az őszinte érdeklődés arcára is kiül. Továbbra is mosolyog és pislog. A legártatlanabb teremtésnek tűnik kerek e világon. Ahogy nézi, azon gondolkodik, milyen érzés lehet karmait a finom húsba mélyeszteni. Főleg az égési sérülések mozgatják meg a fantáziáját. Vajon ő is tudna ilyen sérülést okozni? Ki kéne próbálni! *
– Társak? * Kicsit oldalra dönti a fejét, ahogy Venthel leírja az általa említett "társait". *
– Én sokféle férfit láttam ma a városban… De rubinos kard és kopasz, hiányzó fogakkal nem rémlik. * Mosolya most először alábbhagy, szemét lesüti – egy csöppet elszomorodni látszik, amiért nem tud segíteni a fiúnak. Viszont pár pillanat múlva újra felnéz a másikra. *
– Nem hangzanak túl bizalomgerjesztő alakoknak. Furcsa, hogy pont ők a barátaid. * Érzi, hogy Venthel valamit elhallgat, de nem biztos benne, hogy mit. Nem baj, nem is a fiú társai érdeklik most igazán, csak a bizalomépítés miatt kell róluk is beszélni. *
– Én biztosan kétségbe esnék, ha elveszíteném hat társamat. De te olyan nyugodt és bátor vagy. Vagy csak jól leplezed?
* A fiú gyomrának korgását ő is meghallja, és tányérját épp csak egy kicsit eltolva magától az asztal közepe felé, kérdez. *
– Nem vagy éhes?
6217. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 16:25:58
Üzenet elküldve: 2025-07-25 16:25:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Norgen Arisad//
*Ahogy éppen az ajtókilincs felé nyúlna, valaki hátulról megszólítja. Legalábbis valószínűleg őt szólítják meg, tekintve a kérdés tartalmát és előző feltűnő sziluettjét.
Válla fölött hátra pillant, vajh tényleg neki szegezték-e a kérdést, és hamar meg is pillantja a felkérdezőt. Fiatal, meglehetősen szemrevaló lány -egy darabig értetlenül pislog őt nézve, aztán zavarosan sarkon fordul hogy a hölggyel szembe állhasson, idegesen tarkóját dörgölve.*
- Ömm én... *kezdi enyhe pírral arcán, bár az csak jobb orcáján látható* Igen. Néhány férfit. Ők...
*Aztán itt hirtelen torkában akad a szó. Ők... ~ Ők megölték a szüleimet, engem megkínoztak, majd hátra hagytak kínhalált halni! ~ A düh és a fájdalom feltör lelke mélyéről a puszta gondolattól, amit talán erre érzékeny entitások észre is vehetnek.*
- Ők a társaim, szétváltunk a városban és most nem találom őket. *Szavai lassúak, megrágottak, avatott fülnek talán nyilvánvaló, hogy füllent.* - Az egyiknek van egy díszes kardja, fekete markolat rubinokkal. A másik kopasz, és elöl hiányzik pár foga. Meg még négy másik. *~Vagy három?~* - Láttad őket?
*Dühe gyorsan undorba fordul át. A puszta tény is felforgatja a gyomrát, hogy azokat a kurafikat társainak nevezze.
Ez a felfordult gyomor pedig újfent kordul egy hatalmasat.*
*Ahogy éppen az ajtókilincs felé nyúlna, valaki hátulról megszólítja. Legalábbis valószínűleg őt szólítják meg, tekintve a kérdés tartalmát és előző feltűnő sziluettjét.
Válla fölött hátra pillant, vajh tényleg neki szegezték-e a kérdést, és hamar meg is pillantja a felkérdezőt. Fiatal, meglehetősen szemrevaló lány -egy darabig értetlenül pislog őt nézve, aztán zavarosan sarkon fordul hogy a hölggyel szembe állhasson, idegesen tarkóját dörgölve.*
- Ömm én... *kezdi enyhe pírral arcán, bár az csak jobb orcáján látható* Igen. Néhány férfit. Ők...
*Aztán itt hirtelen torkában akad a szó. Ők... ~ Ők megölték a szüleimet, engem megkínoztak, majd hátra hagytak kínhalált halni! ~ A düh és a fájdalom feltör lelke mélyéről a puszta gondolattól, amit talán erre érzékeny entitások észre is vehetnek.*
- Ők a társaim, szétváltunk a városban és most nem találom őket. *Szavai lassúak, megrágottak, avatott fülnek talán nyilvánvaló, hogy füllent.* - Az egyiknek van egy díszes kardja, fekete markolat rubinokkal. A másik kopasz, és elöl hiányzik pár foga. Meg még négy másik. *~Vagy három?~* - Láttad őket?
*Dühe gyorsan undorba fordul át. A puszta tény is felforgatja a gyomrát, hogy azokat a kurafikat társainak nevezze.
Ez a felfordult gyomor pedig újfent kordul egy hatalmasat.*
6216. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 14:52:17
Üzenet elküldve: 2025-07-25 14:52:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Visszatérés //
// Pusztai Venthel //
* Gyorsan tovaszállnak az évek, ha az ember lánya nem is ember, hanem egy démoni lény, melynek az évtizedek mit sem jelentenek. Istenek, élőholt-seregek, polgárháború és még sorolhatnánk. Mindezek fontos dolgok, és bizonyos szinten Norgen is érintett volt bennük. Egy ideig Pirtianesben élt, aztán itt-ott, kisebb falvakban, ahová a nagyvilág eseményei főként csak szóbeszédek által jutottak el. Része volt egy szektának is, ami az egyik istennek hajbókolt, de az évek során szép lassan mindenki lemorzsolódott: így ő is. Sosem volt különösebben meggyőződve arról, hogy bármelyik istent a legkevésbé is érdekelnék a talpnyalói: őt is csak addig érdekli bármelyik halandó, ameddig haszna van belőle. Azonban mások szolgálata nem az ő reszortja. Most annyi év után visszatért a városba, és éhesebb, mint valaha. *
* A városi népek úgy nyüzsögnek az utcákon, mint a hangyák a hangyabolyban. Sokan ork hordákról, nomádokról, háborúról beszélnek. Norgen egész mással van elfoglalva, mégpedig kedvenc Főtt ételének elfogyasztásával. 11 arany
nem olyan sok egy ebédért. A városi lét minden negatív velejárójával együtt örül, hogy itt néhány csinos pénzérméért ehet egy jót. Ezt az egyet jól kitalálták az emberek; nem csoda, hogy a Pegazus fogadót még az ork háborúkkor sem égették le: valószínűleg ugyanígy gondolkodtak az orkok is.
Az ajtó nyílik, és egy nem egészen odaillő, félénk, a kamaszkort épp csak meghaladni látszó fiú (férfi?) lép be rajta. Eredarunk egy a bejárathoz közeli asztalnál ül, így egész közelről nézi végig a jelenetet, miközben falatozik. A kölyök egy ideig nézelődik, az aggodalma feltűnőbb, mint a sebhely az arcán, pedig az se semmi. Norgen kíváncsian nézi, le se veszi róla a szemeit – várja, hogy hová tart a dolog. Egy ilyen félelemmel teli emberben rengeteg lehetőséget lát. Már az elmúlt fél perc is meghozta kedvét a folytatáshoz. Amikor Venthel távozni készül, utána szól. *
– Keresel valakit? * Meglehet, ő is csak nemrég érkezett vissza a városba, így aligha tud segíteni neki, de jobb nem jutott eszébe hirtelen. Őszintének tűnő mosollyal néz a fiúra. *
// Pusztai Venthel //
* Gyorsan tovaszállnak az évek, ha az ember lánya nem is ember, hanem egy démoni lény, melynek az évtizedek mit sem jelentenek. Istenek, élőholt-seregek, polgárháború és még sorolhatnánk. Mindezek fontos dolgok, és bizonyos szinten Norgen is érintett volt bennük. Egy ideig Pirtianesben élt, aztán itt-ott, kisebb falvakban, ahová a nagyvilág eseményei főként csak szóbeszédek által jutottak el. Része volt egy szektának is, ami az egyik istennek hajbókolt, de az évek során szép lassan mindenki lemorzsolódott: így ő is. Sosem volt különösebben meggyőződve arról, hogy bármelyik istent a legkevésbé is érdekelnék a talpnyalói: őt is csak addig érdekli bármelyik halandó, ameddig haszna van belőle. Azonban mások szolgálata nem az ő reszortja. Most annyi év után visszatért a városba, és éhesebb, mint valaha. *
* A városi népek úgy nyüzsögnek az utcákon, mint a hangyák a hangyabolyban. Sokan ork hordákról, nomádokról, háborúról beszélnek. Norgen egész mással van elfoglalva, mégpedig kedvenc Főtt ételének elfogyasztásával. 11 arany
nem olyan sok egy ebédért. A városi lét minden negatív velejárójával együtt örül, hogy itt néhány csinos pénzérméért ehet egy jót. Ezt az egyet jól kitalálták az emberek; nem csoda, hogy a Pegazus fogadót még az ork háborúkkor sem égették le: valószínűleg ugyanígy gondolkodtak az orkok is. Az ajtó nyílik, és egy nem egészen odaillő, félénk, a kamaszkort épp csak meghaladni látszó fiú (férfi?) lép be rajta. Eredarunk egy a bejárathoz közeli asztalnál ül, így egész közelről nézi végig a jelenetet, miközben falatozik. A kölyök egy ideig nézelődik, az aggodalma feltűnőbb, mint a sebhely az arcán, pedig az se semmi. Norgen kíváncsian nézi, le se veszi róla a szemeit – várja, hogy hová tart a dolog. Egy ilyen félelemmel teli emberben rengeteg lehetőséget lát. Már az elmúlt fél perc is meghozta kedvét a folytatáshoz. Amikor Venthel távozni készül, utána szól. *
– Keresel valakit? * Meglehet, ő is csak nemrég érkezett vissza a városba, így aligha tud segíteni neki, de jobb nem jutott eszébe hirtelen. Őszintének tűnő mosollyal néz a fiúra. *
6215. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 14:49:04
Üzenet elküldve: 2025-07-25 14:49:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Minden gondolata csak egyetlen kérdést ismételget a fejében újra és újra. Hogy mégis mi a francot művel? De a férfi minden érintése, minden csókja egyre nehezebbé teszi, hogy választ találjon rá. A kaján vigyorát látva túl sok és a maga módján túl kellemes, ismerős emlék borzongatja meg a testét. A csókjának íze még az ajkain ég, ahogy az ujjak markolását is úgy érzi, mintha el sem húzódott volna a férfitól, hogy ügyetlenül a bakancsokba bújjon. A francos alkohol, az az átkozott, jóízű cinkos, akinek hála most olyan, mintha egy fátyol mögül nézné a történéseket. Felfogja, hogy mi történik. Tudja, hogy az nem jó, de képtelen már mozdulni, hogy időben megfékezze az egészet. Mintha lassan már azt is elfelejtené, hogy eddig miért haragudott. Pedig emlékszik, csak egyszerűen nem érdekli. Most nem a gyülöleté, nem a dacé és a sértettségét az elsőbbség, hanem a sóvárgásé. És ez az, ami miatt inkább magát verné pofán. Mert, ha úgy igazán gyűlölné Norheltet, akkor már rég kirúgta volna. Akkor nem reszketne attól, ahogy végigsimít a gerince vonalán, nem szakadna ki belőle az a halk, vággyal teli sóhaj, mikor a halk szavak végigcirógatnak a bőrén. Nem érezné ezt a mélyről jövő, lüktető, fájdalmasan ismerős vonzást, mint amit mindig érzett akkor, amikor a harag fölé kerekedett a felismerés, hogy késő visszafordulni.*
- Ispotály... Na ott még én sem. De egyszer egy istállóban már igen.
*Vihog fel ittasan bugyután, ami egy halk csuklásba ful, mikor többé-kevésbé már indulásra kész. Azután elmosolyodik, de nem azért, mert akár az ő, akár Norhelt szavai olyan viccesek lettek volna. Hanem, mert nevetségesnek tartja azt, hogy még mindig, még egy ilyen nap után is képes megnevettetni. Ez a részeg, ostoba, lehetetlen férfi, akinek az élete szinte ugyan olyan káosz, mint az övé. És akit talán éppen ezért nem tud végleg elengedni.
Aztán megérzi a karját a derekán. A mozdulat gyengéd, de céltudatos, amiben most ebben az igencsak ittas állapotban biztonságban érzi magát. A teste készségesen simul hozzá, a melegség ott lüktet benne, mélyen a mellkasában. És elindul vele. Mire elérik az ajtót, a fejében már tombol a zűrzavar. A részegség és a vágy vad táncot jár benne, miközben arról győzködi magát, hogy ez az egész úgy sem számít. Ez csak egy este, egy botlás, amire reggel valószínűleg alig fog emlékezni. Akkor majd ráér azzal bajlódni, hogy a haragot ismét felszítsa magában. Most nem kell döntenie, csak sodródnia és, ha szerencséje van, akkor élvezni a történéseket.
Oldalra pillant, Norhelt arcát fürkészi, közben pedig jobban hozzásimul. Főleg akkor, amikor már a lépcsővel kell megküzdeniük.*
- Holnap mi lesz, ha melletted ébredek?
*Fordul vissza előre egy apró szájhúzással. De mikor leérnek a lépcső aljára és megpillantja a fürdő ajtaját, az újabb, komornak induló felhők az arcán tova is szállnak, hogy helyébe lépjen valami sokkal vidorabb.
Az ajtó nyikkan, a fürdőház pedig egész csendesen köszön rájuk. A levegő párás és meleg, ami azonnal mélyebbre nyomja az alkoholt a tudatára. Eltölti a tüdejét az olajok kellemes illata, de a testét eluraló bizsergés nem ezeknek, sem a víz csobogásának nyugtató hangjának tudható be. Hanem most már teljesen őszintén érezve, ez bizony mind Norhelt érdeme. Kissé elhúzódik, de csak alig egy lépéssel előrébb, miközben ujjai a férfi kezére fognak, és türelmetlenül húzza maga után az öltözők felé. Nem szól, nem magyaráz, csak gyors és határozott léptekkel kutatja fel az első szabad fülkét, ami az útjukba akad. Az sem érdekli, ha alig férnek be ketten, mégis bepréseli magukat, az ajtó pedig be is csukódik mögöttük, a retesz pedig a helyére pattan.*
- Na mesélj erről a fürdőházról. Milyen a víz, van hűvösebb is?
*Fürkészi Norhelt arcát, mintha érdekelné is őt a kádak vizeinek hőmérséklete. De nem érdekli, az viszont annál inkább, hogy az ujjai minél hamarabb szabadítsák meg őt a viseltes páncéltól. Majd ahogy azt zörögve félrepakolja keze már a sötét prémre simítanak, le a mellkasán, a felső aljáig, amit megmarkolva igyekszik minél hamarabb megszabadítani tőle Norheltet.*
- A felszolgáló lánnyal könnyebb lett volna a dolgod. Miért nem őt hoztad? Vagy az övé a holnapi nap lesz?
*Nyújtózik a férfi nyakához, de most nem vigyorodik el. Még hangjából sem érezni ki, hogy most sértett-e vagy csak bolondozik újfent. Ajkai már azon mesterkednek, hogy forró csókjai célt érjenek az arcán és a nyak vonalán.*
*Minden gondolata csak egyetlen kérdést ismételget a fejében újra és újra. Hogy mégis mi a francot művel? De a férfi minden érintése, minden csókja egyre nehezebbé teszi, hogy választ találjon rá. A kaján vigyorát látva túl sok és a maga módján túl kellemes, ismerős emlék borzongatja meg a testét. A csókjának íze még az ajkain ég, ahogy az ujjak markolását is úgy érzi, mintha el sem húzódott volna a férfitól, hogy ügyetlenül a bakancsokba bújjon. A francos alkohol, az az átkozott, jóízű cinkos, akinek hála most olyan, mintha egy fátyol mögül nézné a történéseket. Felfogja, hogy mi történik. Tudja, hogy az nem jó, de képtelen már mozdulni, hogy időben megfékezze az egészet. Mintha lassan már azt is elfelejtené, hogy eddig miért haragudott. Pedig emlékszik, csak egyszerűen nem érdekli. Most nem a gyülöleté, nem a dacé és a sértettségét az elsőbbség, hanem a sóvárgásé. És ez az, ami miatt inkább magát verné pofán. Mert, ha úgy igazán gyűlölné Norheltet, akkor már rég kirúgta volna. Akkor nem reszketne attól, ahogy végigsimít a gerince vonalán, nem szakadna ki belőle az a halk, vággyal teli sóhaj, mikor a halk szavak végigcirógatnak a bőrén. Nem érezné ezt a mélyről jövő, lüktető, fájdalmasan ismerős vonzást, mint amit mindig érzett akkor, amikor a harag fölé kerekedett a felismerés, hogy késő visszafordulni.*
- Ispotály... Na ott még én sem. De egyszer egy istállóban már igen.
*Vihog fel ittasan bugyután, ami egy halk csuklásba ful, mikor többé-kevésbé már indulásra kész. Azután elmosolyodik, de nem azért, mert akár az ő, akár Norhelt szavai olyan viccesek lettek volna. Hanem, mert nevetségesnek tartja azt, hogy még mindig, még egy ilyen nap után is képes megnevettetni. Ez a részeg, ostoba, lehetetlen férfi, akinek az élete szinte ugyan olyan káosz, mint az övé. És akit talán éppen ezért nem tud végleg elengedni.
Aztán megérzi a karját a derekán. A mozdulat gyengéd, de céltudatos, amiben most ebben az igencsak ittas állapotban biztonságban érzi magát. A teste készségesen simul hozzá, a melegség ott lüktet benne, mélyen a mellkasában. És elindul vele. Mire elérik az ajtót, a fejében már tombol a zűrzavar. A részegség és a vágy vad táncot jár benne, miközben arról győzködi magát, hogy ez az egész úgy sem számít. Ez csak egy este, egy botlás, amire reggel valószínűleg alig fog emlékezni. Akkor majd ráér azzal bajlódni, hogy a haragot ismét felszítsa magában. Most nem kell döntenie, csak sodródnia és, ha szerencséje van, akkor élvezni a történéseket.
Oldalra pillant, Norhelt arcát fürkészi, közben pedig jobban hozzásimul. Főleg akkor, amikor már a lépcsővel kell megküzdeniük.*
- Holnap mi lesz, ha melletted ébredek?
*Fordul vissza előre egy apró szájhúzással. De mikor leérnek a lépcső aljára és megpillantja a fürdő ajtaját, az újabb, komornak induló felhők az arcán tova is szállnak, hogy helyébe lépjen valami sokkal vidorabb.
Az ajtó nyikkan, a fürdőház pedig egész csendesen köszön rájuk. A levegő párás és meleg, ami azonnal mélyebbre nyomja az alkoholt a tudatára. Eltölti a tüdejét az olajok kellemes illata, de a testét eluraló bizsergés nem ezeknek, sem a víz csobogásának nyugtató hangjának tudható be. Hanem most már teljesen őszintén érezve, ez bizony mind Norhelt érdeme. Kissé elhúzódik, de csak alig egy lépéssel előrébb, miközben ujjai a férfi kezére fognak, és türelmetlenül húzza maga után az öltözők felé. Nem szól, nem magyaráz, csak gyors és határozott léptekkel kutatja fel az első szabad fülkét, ami az útjukba akad. Az sem érdekli, ha alig férnek be ketten, mégis bepréseli magukat, az ajtó pedig be is csukódik mögöttük, a retesz pedig a helyére pattan.*
- Na mesélj erről a fürdőházról. Milyen a víz, van hűvösebb is?
*Fürkészi Norhelt arcát, mintha érdekelné is őt a kádak vizeinek hőmérséklete. De nem érdekli, az viszont annál inkább, hogy az ujjai minél hamarabb szabadítsák meg őt a viseltes páncéltól. Majd ahogy azt zörögve félrepakolja keze már a sötét prémre simítanak, le a mellkasán, a felső aljáig, amit megmarkolva igyekszik minél hamarabb megszabadítani tőle Norheltet.*
- A felszolgáló lánnyal könnyebb lett volna a dolgod. Miért nem őt hoztad? Vagy az övé a holnapi nap lesz?
*Nyújtózik a férfi nyakához, de most nem vigyorodik el. Még hangjából sem érezni ki, hogy most sértett-e vagy csak bolondozik újfent. Ajkai már azon mesterkednek, hogy forró csókjai célt érjenek az arcán és a nyak vonalán.*
6214. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 12:11:13
Üzenet elküldve: 2025-07-25 12:11:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
- Mintha nem lennék így is elég kezes
*Morogja Norhelt félszájjal, miközben a nő fülébe fúj egy halk sóhajt, mint egy kóbor szellem. Az előbbi csók még ott bizsereg az ajkán, s bár a szíve nem dobban hevesebben, valami melegség mégis megbújik benne. Valami ritkán látott, ritkán érzett.
Amikor Ravik azzal az aranyszínűre pácolt gonoszsággal közli, mennyire kielégítőnek tartaná, ha pofán csaphatná, Norhelt kissé oldalra billenti a fejét, és úgy pillant a nőre, mintha csak azt fontolgatná, hány bordáját áldozná be egy újabb hasonló bókért. Aztán nyel egyet, és mintha csak valami műsorszám része volna, szélesen elvigyorodik.*
- Ó, mutathatok én néhány sokkal kielégítőbb dolgot.
*Feleli, képén a jók megszokott kaján vigyorral s egy olyan hangsúllyal mintha épp egy felejthetetlen éjszakára tenne ígéretet. Ami ugye nem lesz könnyű, mert kétli, hogy a nő túl sok mindenre fog emlékezni ebből másnap reggel. Ujjai közben rácsúsznak Ravik oldalára, mintha épp be akarná bizonyítani, mennyi lehetőség rejlik még benne és milyen gyorsan csúszik az ember keze veszélyes területre, ha nem figyel.
Aztán jön a kérdés. Nem súlyos, nem komoly, csak... úgy odavetve. És Norhelt nem tud mást tenni, csak halkan mordul. Olyan kis játékos hang ez, nem valódi válasz. Csak annyi, hogy „ne firtasd”. Vagy épp az ellenkezője. Mert hát persze hogy hiányzott. Még akkor is, ha nem akarta beismerni. Főleg akkor.
A haját összefogó szalag lassan, szinte szertartásosan válik meg a férfi üstökétől, s Norhelt pár pillanatig csak figyel, hagyja, hogy Ravik játsszon vele, mint egy részeg cicával. Az ujjak a hajába siklanak, ő pedig nem is mozdul. Jó ez így. A szoba meleg, a levegő lassú, a vágy meg... hát, az már elég hangosan kopog az ajtón.*
- Ha kell, akkor leviszlek a kezemben. *Dörmögi a nő szavaira.* - Bár félek, akkor mindketten gurulva jönnénk a lépcsőtől kezdve. Aztán már legfeljebb csak az ispotályba mehetnénk, a fürdőbe nem igazán... *Rövid szünetet tart, majd újból elvigyorodik.* - Bár ispotályban se csináltam még soha.
*Ez már félrészeg humor. Pont úgy hangzik, mint amikor az ember egyszerre udvarol és panaszkodik, miközben egyik keze a nadrágjával viaskodik, a másik meg próbálja megmenteni a méltóságát.
Ravik közben a szalaggal babrál, Norhelt pedig elnézi azt a kis jelenetet, ahogy a nő a csizmáját próbálja eltalálni. Olyan, mintha célba dobna egy megrészegült tőrtáncos. Néha talál, néha nem, de legalább látványos. A férfi végül nagyot sóhajt, előbb csak fejben dönt, aztán a test is követi.
Előbb kiissza a pálinkás üveg maradékát. Kicsit megrázza, hátha maradt még benne egy utolsó korty. Nincs. Szomorúan leteszi, mintha egy barátot temetne. Aztán két lépéssel Ravik mellé ér, és egy rutinos mozdulattal karolja át oldalról, mintha csak egy zsebtolvajt próbálna félúton megmenteni a bilincstől.*
- Na, gyere, kis fenevad. *Dörmögi.* - Fürdőház vagy nem, én addig elcipellek, amíg a lábad tart. Aztán ha már nem tart, hát majd én tartalak.
*A kijárat felé kormányozza őket, jobbjával a nő derekát tartva, baljával pedig kitámaszt, ha kell. A lépései még elég egyenesek ahhoz, hogy ő tűnjön a józanabbnak – de ahogy átlépik a küszöböt, valahol mélyen ő is érzi, hogy a világ egy picit megbillent. Csak épp nem tudja eldönteni, hogy az alkohol miatt... vagy valami egész más húzta ki a padlót a lábuk alól.*
- Mintha nem lennék így is elég kezes
*Morogja Norhelt félszájjal, miközben a nő fülébe fúj egy halk sóhajt, mint egy kóbor szellem. Az előbbi csók még ott bizsereg az ajkán, s bár a szíve nem dobban hevesebben, valami melegség mégis megbújik benne. Valami ritkán látott, ritkán érzett.
Amikor Ravik azzal az aranyszínűre pácolt gonoszsággal közli, mennyire kielégítőnek tartaná, ha pofán csaphatná, Norhelt kissé oldalra billenti a fejét, és úgy pillant a nőre, mintha csak azt fontolgatná, hány bordáját áldozná be egy újabb hasonló bókért. Aztán nyel egyet, és mintha csak valami műsorszám része volna, szélesen elvigyorodik.*
- Ó, mutathatok én néhány sokkal kielégítőbb dolgot.
*Feleli, képén a jók megszokott kaján vigyorral s egy olyan hangsúllyal mintha épp egy felejthetetlen éjszakára tenne ígéretet. Ami ugye nem lesz könnyű, mert kétli, hogy a nő túl sok mindenre fog emlékezni ebből másnap reggel. Ujjai közben rácsúsznak Ravik oldalára, mintha épp be akarná bizonyítani, mennyi lehetőség rejlik még benne és milyen gyorsan csúszik az ember keze veszélyes területre, ha nem figyel.
Aztán jön a kérdés. Nem súlyos, nem komoly, csak... úgy odavetve. És Norhelt nem tud mást tenni, csak halkan mordul. Olyan kis játékos hang ez, nem valódi válasz. Csak annyi, hogy „ne firtasd”. Vagy épp az ellenkezője. Mert hát persze hogy hiányzott. Még akkor is, ha nem akarta beismerni. Főleg akkor.
A haját összefogó szalag lassan, szinte szertartásosan válik meg a férfi üstökétől, s Norhelt pár pillanatig csak figyel, hagyja, hogy Ravik játsszon vele, mint egy részeg cicával. Az ujjak a hajába siklanak, ő pedig nem is mozdul. Jó ez így. A szoba meleg, a levegő lassú, a vágy meg... hát, az már elég hangosan kopog az ajtón.*
- Ha kell, akkor leviszlek a kezemben. *Dörmögi a nő szavaira.* - Bár félek, akkor mindketten gurulva jönnénk a lépcsőtől kezdve. Aztán már legfeljebb csak az ispotályba mehetnénk, a fürdőbe nem igazán... *Rövid szünetet tart, majd újból elvigyorodik.* - Bár ispotályban se csináltam még soha.
*Ez már félrészeg humor. Pont úgy hangzik, mint amikor az ember egyszerre udvarol és panaszkodik, miközben egyik keze a nadrágjával viaskodik, a másik meg próbálja megmenteni a méltóságát.
Ravik közben a szalaggal babrál, Norhelt pedig elnézi azt a kis jelenetet, ahogy a nő a csizmáját próbálja eltalálni. Olyan, mintha célba dobna egy megrészegült tőrtáncos. Néha talál, néha nem, de legalább látványos. A férfi végül nagyot sóhajt, előbb csak fejben dönt, aztán a test is követi.
Előbb kiissza a pálinkás üveg maradékát. Kicsit megrázza, hátha maradt még benne egy utolsó korty. Nincs. Szomorúan leteszi, mintha egy barátot temetne. Aztán két lépéssel Ravik mellé ér, és egy rutinos mozdulattal karolja át oldalról, mintha csak egy zsebtolvajt próbálna félúton megmenteni a bilincstől.*
- Na, gyere, kis fenevad. *Dörmögi.* - Fürdőház vagy nem, én addig elcipellek, amíg a lábad tart. Aztán ha már nem tart, hát majd én tartalak.
*A kijárat felé kormányozza őket, jobbjával a nő derekát tartva, baljával pedig kitámaszt, ha kell. A lépései még elég egyenesek ahhoz, hogy ő tűnjön a józanabbnak – de ahogy átlépik a küszöböt, valahol mélyen ő is érzi, hogy a világ egy picit megbillent. Csak épp nem tudja eldönteni, hogy az alkohol miatt... vagy valami egész más húzta ki a padlót a lábuk alól.*
6213. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 09:15:32
Üzenet elküldve: 2025-07-25 09:15:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkímia határai//
* Valóban kevés dolgot tud a lázadással kapcsolatban. Hallani hallott róla, de nem nézett utána, elvégre számára nem jelent semmit az a nap. Nem úgy, mint másoknak. *
- Kár. Igazán érdekelt volna, hogy meddig feszegetted az itteni határokat. Én nem így látom. Legalábbis rövidtávon pontosan úgy van, ahogyan mondja. Amíg valaki képes a piacon vásároltakból jobbat készíteni, addig elenyésző lesz, ám szerintem ez nagyon hamar meg fog változni. Ám ha valaki pénz szűkében van, úgy gondolom, hogy ez egy kiváló alternatíva.
* Az aktivátor valóban sok érdekes kérdést felvet, azonban ez kevésbé foglalkoztatja az orkot. Jelenlegi tervei kicsit másfelé ingadoznak. A kürtszót is felhozza. Arról hasonlóan kevés információval rendelkezik. Talán több pletykát hallott útja során, de ennyi. Amire odafigyel, az a karavánút Wegtoren felé. *
- Ha a kereskedők elhagynák a várost, úgy az árak az egekbe szöknének. Egyszerre érdekes és félelmetes gondolat.
* Ha nem marad senki, aki tudna vásárolni, úgy elég hamar csődbe megy minden. Ebben nem hisz, elvégre a nemesek sokat áldoztak azért, hogy visszakerülhessenek. Nem engednék, hogy ilyen hamar csődbe menjen minden. Bár kitudja? *
- Volna itt még egy nagyon fontos dolog, amiért személyesen akartam találkozni és nem levelezgetésekbe kezdeni. Tudja, szeretném bővíteni a kapcsolataimat és az üzletemet. Az hasznos italokat mindig vinni fogják, mint a cukrot. Azonban van nekem egy igazán szembetűnő problémám.
* Ha nem lenne egyértelmű, orkságára céloz, de ha rá kéne mutatnia erre, akkor hamarosan arra is sor kerül. *
- Mint láthatod, nem éppen a legmegbízhatóbb fajok egyikét képviselem. Ha valaki emiatt utál, nem tudok ellene mit tenni. Azonban ez szerintem nem ok arra, hogy ne próbálhassak kitörni az előítéletek hálójából. Amit szeretnék, ha nem nagy probléma, hogy értékelje ki a munkámat. Természetesen nem ezekre az italokra célzok.
* Állával bök az asztalon található három italra, majd elővesz egy kisebb dobozt, ami a kezéhez képest eltörpül. Az asztalra helyezi és Nestar felé fordítja, majd kinyitja. Benne egy méregzöld varázsital található. Látszólag jól bélelt, hogy még véletlenül se törjön össze a benne található ital. *
- Hanem azokra, amik csodákra képesek.
* Valóban kevés dolgot tud a lázadással kapcsolatban. Hallani hallott róla, de nem nézett utána, elvégre számára nem jelent semmit az a nap. Nem úgy, mint másoknak. *
- Kár. Igazán érdekelt volna, hogy meddig feszegetted az itteni határokat. Én nem így látom. Legalábbis rövidtávon pontosan úgy van, ahogyan mondja. Amíg valaki képes a piacon vásároltakból jobbat készíteni, addig elenyésző lesz, ám szerintem ez nagyon hamar meg fog változni. Ám ha valaki pénz szűkében van, úgy gondolom, hogy ez egy kiváló alternatíva.
* Az aktivátor valóban sok érdekes kérdést felvet, azonban ez kevésbé foglalkoztatja az orkot. Jelenlegi tervei kicsit másfelé ingadoznak. A kürtszót is felhozza. Arról hasonlóan kevés információval rendelkezik. Talán több pletykát hallott útja során, de ennyi. Amire odafigyel, az a karavánút Wegtoren felé. *
- Ha a kereskedők elhagynák a várost, úgy az árak az egekbe szöknének. Egyszerre érdekes és félelmetes gondolat.
* Ha nem marad senki, aki tudna vásárolni, úgy elég hamar csődbe megy minden. Ebben nem hisz, elvégre a nemesek sokat áldoztak azért, hogy visszakerülhessenek. Nem engednék, hogy ilyen hamar csődbe menjen minden. Bár kitudja? *
- Volna itt még egy nagyon fontos dolog, amiért személyesen akartam találkozni és nem levelezgetésekbe kezdeni. Tudja, szeretném bővíteni a kapcsolataimat és az üzletemet. Az hasznos italokat mindig vinni fogják, mint a cukrot. Azonban van nekem egy igazán szembetűnő problémám.
* Ha nem lenne egyértelmű, orkságára céloz, de ha rá kéne mutatnia erre, akkor hamarosan arra is sor kerül. *
- Mint láthatod, nem éppen a legmegbízhatóbb fajok egyikét képviselem. Ha valaki emiatt utál, nem tudok ellene mit tenni. Azonban ez szerintem nem ok arra, hogy ne próbálhassak kitörni az előítéletek hálójából. Amit szeretnék, ha nem nagy probléma, hogy értékelje ki a munkámat. Természetesen nem ezekre az italokra célzok.
* Állával bök az asztalon található három italra, majd elővesz egy kisebb dobozt, ami a kezéhez képest eltörpül. Az asztalra helyezi és Nestar felé fordítja, majd kinyitja. Benne egy méregzöld varázsital található. Látszólag jól bélelt, hogy még véletlenül se törjön össze a benne található ital. *
- Hanem azokra, amik csodákra képesek.
6212. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 08:41:09
Üzenet elküldve: 2025-07-25 08:41:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Bredoc csak pár pillanatig tudja tartani a viszonylag komoly tekintetét, de hamar olyan hangokat kezd kiadni, mint mikor az embernek valami iszonyatosan illetlen vicc jut az eszébe a templomban, és tudja nagyon jól, hogy nem kellene nevetnie, de egyszerűen ki akar törni belőle.*
-Csak egy jó kapitány kell hozzá.
*Kész, hiába minden igyekezet, kiszakad belőle a harsány röhögés, az az öblös fajta, amit az egész fogadó hallhat valószínűleg, és most kéretlen pillantásokat vetnek, hogy mit duhajkodik itt ez a részeges fickó.*
-Igen, pontosan hogy a fene vinné el.
*Kitöröl egy könnycseppet a szeméből.*
-Hexameterekben szoktam a kenyeret is venni a piacon, meg bokorrímben a pipadohányt.
*Micsoda érdekes világ lenne, ha valóban így működne.*
-Képzeld el a szerencsétlen egyszerű embert, hogyha tényleg így kellene, és.
*Megint elkapja a röhögés.*
-És venni akarna egy szalonnás tojásos reggelit, de.
*Annyira nevet, hogy nem tudja egyszerre végig mondani, görcsbe rándul az arcizma.*
-De nem jön ki a rímpár és hazaküldik a nyomorultat.
*Rég nevetett ilyen jót, azt el kell ismernie. Már ezért megérte útnak indulni. Jó nagy korty sörökkel próbálja lenyugtatni magát, mert különben soha nem hagyja abba.*
-Biztos jó lesz egyébként, én nem aggódnék a helyedben. Találkozol majd új emberekkel, csak akadnak ott is valamirevaló népek.
*Igyekszik kicsit a pozitív életszemléletét elővenni, nem akarja lebeszélni Naesalát az utazásról.*
-Nem gondoltam volna, hogy a pillangók szolgáltatásai érdekelhetnek téged, te kujon. Jégcsap kisasszony.
*Hecceli egy kicsit a másikat.*
-Biztosan! Mint ezek a kis porbafingók!
*Elmosolyodik a dolgon, valaha biztos róluk is ilyeneket mondtak füstöt, sörszagú asztaloknál a tapasztaltabbak, és ez így is van rendjén.*
-Öm, egyszer találkoztam vele, Nariuss Gorkraf, így hívták. Nem tudom, hogy még mindig ő a parancsnok vagy sem, de szerintem igen. Egy ilyen marcona, idősödő fazon, sokkal többet én sem tudok róla.
*Nem nagyon emlékszik többre, semmi különösre róla. Aztán ki tudja, lehet hamarosan kiderül az igazság. Ezen elmélázva eszébe is jut egy vad ötlet.*
-Eszembe jutott egy vad ötlet. Nem megyünk el megtréfálni az őröket a kaszárnyában? Szívassuk meg őket egy kicsit!
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.25 08:42:02
*Bredoc csak pár pillanatig tudja tartani a viszonylag komoly tekintetét, de hamar olyan hangokat kezd kiadni, mint mikor az embernek valami iszonyatosan illetlen vicc jut az eszébe a templomban, és tudja nagyon jól, hogy nem kellene nevetnie, de egyszerűen ki akar törni belőle.*
-Csak egy jó kapitány kell hozzá.
*Kész, hiába minden igyekezet, kiszakad belőle a harsány röhögés, az az öblös fajta, amit az egész fogadó hallhat valószínűleg, és most kéretlen pillantásokat vetnek, hogy mit duhajkodik itt ez a részeges fickó.*
-Igen, pontosan hogy a fene vinné el.
*Kitöröl egy könnycseppet a szeméből.*
-Hexameterekben szoktam a kenyeret is venni a piacon, meg bokorrímben a pipadohányt.
*Micsoda érdekes világ lenne, ha valóban így működne.*
-Képzeld el a szerencsétlen egyszerű embert, hogyha tényleg így kellene, és.
*Megint elkapja a röhögés.*
-És venni akarna egy szalonnás tojásos reggelit, de.
*Annyira nevet, hogy nem tudja egyszerre végig mondani, görcsbe rándul az arcizma.*
-De nem jön ki a rímpár és hazaküldik a nyomorultat.
*Rég nevetett ilyen jót, azt el kell ismernie. Már ezért megérte útnak indulni. Jó nagy korty sörökkel próbálja lenyugtatni magát, mert különben soha nem hagyja abba.*
-Biztos jó lesz egyébként, én nem aggódnék a helyedben. Találkozol majd új emberekkel, csak akadnak ott is valamirevaló népek.
*Igyekszik kicsit a pozitív életszemléletét elővenni, nem akarja lebeszélni Naesalát az utazásról.*
-Nem gondoltam volna, hogy a pillangók szolgáltatásai érdekelhetnek téged, te kujon. Jégcsap kisasszony.
*Hecceli egy kicsit a másikat.*
-Biztosan! Mint ezek a kis porbafingók!
*Elmosolyodik a dolgon, valaha biztos róluk is ilyeneket mondtak füstöt, sörszagú asztaloknál a tapasztaltabbak, és ez így is van rendjén.*
-Öm, egyszer találkoztam vele, Nariuss Gorkraf, így hívták. Nem tudom, hogy még mindig ő a parancsnok vagy sem, de szerintem igen. Egy ilyen marcona, idősödő fazon, sokkal többet én sem tudok róla.
*Nem nagyon emlékszik többre, semmi különösre róla. Aztán ki tudja, lehet hamarosan kiderül az igazság. Ezen elmélázva eszébe is jut egy vad ötlet.*
-Eszembe jutott egy vad ötlet. Nem megyünk el megtréfálni az őröket a kaszárnyában? Szívassuk meg őket egy kicsit!
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.25 08:42:02
6211. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-25 01:10:56
Üzenet elküldve: 2025-07-25 01:10:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Megszeppenve lép be a fogadó ajtaján.
Láthatóan el van veszve, melyen nem segít a megjelenésén való aggodalom.
~ Csak körbenézek, és már itt sem vagyok. ~
Szeme lassan szokik csak hozzá a beltér fényerejéhez, így egy darabig félúton toporog a bejárat és a pult között. Mikor már látása tisztul, azonnal végigméri az asztalokat, igyekezvén a lehető legkevésbé feltűnő módon kivitelezni ezt.
Emlékszik annak az arcára, aki leütötte, és emlékszik annak a kardjára, aki a szüleit megölte. Viszont se az arcot, a kardot pedig végképp nem látja az asztaloknál ülők közt.
Egyszerre könnyebbül meg és dühíti a tény. Könnyít a lelkén, mert benne van a félsz, egy nyílt harcban -vagy bármilyen harcban-, semmi esélye sem lenne egyikük ellen sem, nemhogy az összes ellen. Hovatovább ég benne a bosszúvágy, és lelke nem fog megnyugodni mindaddig, amíg meg nem találja a nyomorultakat.
Vegyes érzelmekkel tele indul meg a kijárat felé, az illatok ingerétől korgó gyomorral.*
Láthatóan el van veszve, melyen nem segít a megjelenésén való aggodalom.
~ Csak körbenézek, és már itt sem vagyok. ~
Szeme lassan szokik csak hozzá a beltér fényerejéhez, így egy darabig félúton toporog a bejárat és a pult között. Mikor már látása tisztul, azonnal végigméri az asztalokat, igyekezvén a lehető legkevésbé feltűnő módon kivitelezni ezt.
Emlékszik annak az arcára, aki leütötte, és emlékszik annak a kardjára, aki a szüleit megölte. Viszont se az arcot, a kardot pedig végképp nem látja az asztaloknál ülők közt.
Egyszerre könnyebbül meg és dühíti a tény. Könnyít a lelkén, mert benne van a félsz, egy nyílt harcban -vagy bármilyen harcban-, semmi esélye sem lenne egyikük ellen sem, nemhogy az összes ellen. Hovatovább ég benne a bosszúvágy, és lelke nem fog megnyugodni mindaddig, amíg meg nem találja a nyomorultakat.
Vegyes érzelmekkel tele indul meg a kijárat felé, az illatok ingerétől korgó gyomorral.*
6210. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 22:37:10
Üzenet elküldve: 2025-07-24 22:37:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
- Ma veheted annak. Holnap? Meg se említsd, mert kiheréllek.
*Nyögi, amíg félrepillant egy szívdobbanásnyi időre. Nem azért, mert hirtelen még a szemérem is el akarja kapni egy körre. Az kéne még. Annyi alkoholba valószínűleg bele is döglene, ha szégyenlősre akarná inni magát. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az ittasság azon fázisában tart most, ahol a szavak gondolkodás nélkül esnek ki a száján, és már így is elég sok ostobaságot ejtett ki rajta ezalatt a pár perc alatt. Így is vívódik magával alaposan, az alkohol pedig kézenfogva rángatja abba az irányba, ahol már nem igazán akaródzik a józan eszére hallgatni. Kívánja a férfit. Valószínűleg nem igen volt olyan éjszaka, ahol ne sanyargatta volna az emléke. Igaz, hogy a végén a legtöbbször igyekezett azt elképzelni, hogy milyen változatos módokon küldi át a másvilágra, de még így is rengetegszer visszatért a késztetés, hogy felkutassa és vér helyett egymással mocskolják össze a lepedőt, a széket, az asztalt, a padlót. Igazából mindegy, csak ezzel a tahóval lehessen. Na ezt a késztetést józanul tökéletesen el tudta nyomni eddig, a pálinka viszont ebben most az ellensége. És bánja? Most erre nem akar gondolni. Majd ráér vele, amikor gyötri a megbánás és a másnaposság. De most az ajkaira forr újból, mohón, mintha először csókolná. A végén ő sem húzódik messzebb. Hallgatja a férfit, a szavain kissé elvigyorodik, közben orra hegyével végig cirógat a szakállon, míg ajkai el nem érnek a füléig.*
- Minél kisebb az önbecsülésed... annál kezesebb leszel.
*Suttogja bele a szavakat, amik csak arra szolgálnak, hogy legyen egy apró próbálkozása arra, hogy úgy tűnjön, mintha valóban az ő kezében lenne még mindig az irányítás. Pedig most könnyű és rövid vitát lehetne arról folytatni, hogy kettejük közül ki most itt az igazán kezes. Az, akinek nem olyan rég, lent ott a fogadóban becsmérelték a férfiasságát, vagy az, akinek a vérében már több az alkohol, a lábán is csoda, hogy még állni tud és olyan készségesen bújik, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ami valahol így is lenne, ha egy egészséges férfi-nő kapcsolatról lenne szó, de itt kettejükre, főként pedig kapcsolatukra, sok jelzőt rá lehet aggatni, csak éppen azt nem, hogy egészséges. Mégis ezt élvezi, franc se tudja, hogy miért. De Norhelt érintésétől, csak attól, ahogy ujja az ingen keresztül végig siklik a gerince mentén, jobban feltüzeli, mintha egyszerre cirógatná az összes matróz kikötő szerte.*
- Ezt ígéretnek veszem. Kevés kielégítőbb dolog lehet annál, mint téged felképelni.
*Előbb feszül csípője a férfinak, minthogy elvigyorodna, így egy epés szájhúzás helyett egy elégedett nyögés szakad ki az ajkak közül. Ha meg is illetődik, zavarba továbbra sem képes jönni, de azért ajkait összepréseli, ahogy tekintete összetalálkozik a férfiéval. A kérdés hirtelen tör rá, de válaszra esélye sincs, mert Norhelt gyorsabb és az ajkak hamarabb forrnak újból az övére, mintsem egyáltalán kigondolná, hogy mihez, hol és mikor lenne kedve. Az itt és moston kívül persze. Egyik keze tovább simít a válláról, fel a tarkójára, míg el nem ér a haját összefogó szalagig.*
- Szóval azt mondod, hogy nem hiányoztam olyan gyakran?
*Kuncog fel halkan, ujjai pedig hamar rátalálnak a szalag végére, amit óvatos és lassú mozdulattal húz meg, az pedig lassan enged is. A szalagot az ujjai közé zárja, így pedig már másik keze is megindul, hogy a hollószínű tincsek közé furakodjanak.*
- Kérdés, hogy letalálok-e a fürdőig.
*Hümment végül, miközben kezeit visszahúzza, a markában a szalaggal. Azzal hátat fordít, mintha már nem is számítana a férfi közelsége, vagy nem akarná most mindennél jobban. De az imbolygó léptek csak a csizmákig vezetnek. Közben a szalagot ugyan olyan ügyetlen mozdulatokkal köti a csuklójára, mint amennyire sután dugja bele a lábait a csizmákba. Azzal eszében sincs foglalkozni, hogy bekösse azokat. Kiegyenesedik, majd az ajtó felé hunyorog. De mielőtt ismét elkezdene gondolkodni azon, hogy mennyire jó ötlet ez, vagy éppen mennyire ostoba, határozott léptekkel indul ki a szobából. Legalábbis neki annak tűnik, de séta közben azért megkapaszkodik a szék háttámlájában, azután az ajtófélfában is, amíg az ajtót kinyitja és kilép rajta.*
- Ma veheted annak. Holnap? Meg se említsd, mert kiheréllek.
*Nyögi, amíg félrepillant egy szívdobbanásnyi időre. Nem azért, mert hirtelen még a szemérem is el akarja kapni egy körre. Az kéne még. Annyi alkoholba valószínűleg bele is döglene, ha szégyenlősre akarná inni magát. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az ittasság azon fázisában tart most, ahol a szavak gondolkodás nélkül esnek ki a száján, és már így is elég sok ostobaságot ejtett ki rajta ezalatt a pár perc alatt. Így is vívódik magával alaposan, az alkohol pedig kézenfogva rángatja abba az irányba, ahol már nem igazán akaródzik a józan eszére hallgatni. Kívánja a férfit. Valószínűleg nem igen volt olyan éjszaka, ahol ne sanyargatta volna az emléke. Igaz, hogy a végén a legtöbbször igyekezett azt elképzelni, hogy milyen változatos módokon küldi át a másvilágra, de még így is rengetegszer visszatért a késztetés, hogy felkutassa és vér helyett egymással mocskolják össze a lepedőt, a széket, az asztalt, a padlót. Igazából mindegy, csak ezzel a tahóval lehessen. Na ezt a késztetést józanul tökéletesen el tudta nyomni eddig, a pálinka viszont ebben most az ellensége. És bánja? Most erre nem akar gondolni. Majd ráér vele, amikor gyötri a megbánás és a másnaposság. De most az ajkaira forr újból, mohón, mintha először csókolná. A végén ő sem húzódik messzebb. Hallgatja a férfit, a szavain kissé elvigyorodik, közben orra hegyével végig cirógat a szakállon, míg ajkai el nem érnek a füléig.*
- Minél kisebb az önbecsülésed... annál kezesebb leszel.
*Suttogja bele a szavakat, amik csak arra szolgálnak, hogy legyen egy apró próbálkozása arra, hogy úgy tűnjön, mintha valóban az ő kezében lenne még mindig az irányítás. Pedig most könnyű és rövid vitát lehetne arról folytatni, hogy kettejük közül ki most itt az igazán kezes. Az, akinek nem olyan rég, lent ott a fogadóban becsmérelték a férfiasságát, vagy az, akinek a vérében már több az alkohol, a lábán is csoda, hogy még állni tud és olyan készségesen bújik, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ami valahol így is lenne, ha egy egészséges férfi-nő kapcsolatról lenne szó, de itt kettejükre, főként pedig kapcsolatukra, sok jelzőt rá lehet aggatni, csak éppen azt nem, hogy egészséges. Mégis ezt élvezi, franc se tudja, hogy miért. De Norhelt érintésétől, csak attól, ahogy ujja az ingen keresztül végig siklik a gerince mentén, jobban feltüzeli, mintha egyszerre cirógatná az összes matróz kikötő szerte.*
- Ezt ígéretnek veszem. Kevés kielégítőbb dolog lehet annál, mint téged felképelni.
*Előbb feszül csípője a férfinak, minthogy elvigyorodna, így egy epés szájhúzás helyett egy elégedett nyögés szakad ki az ajkak közül. Ha meg is illetődik, zavarba továbbra sem képes jönni, de azért ajkait összepréseli, ahogy tekintete összetalálkozik a férfiéval. A kérdés hirtelen tör rá, de válaszra esélye sincs, mert Norhelt gyorsabb és az ajkak hamarabb forrnak újból az övére, mintsem egyáltalán kigondolná, hogy mihez, hol és mikor lenne kedve. Az itt és moston kívül persze. Egyik keze tovább simít a válláról, fel a tarkójára, míg el nem ér a haját összefogó szalagig.*
- Szóval azt mondod, hogy nem hiányoztam olyan gyakran?
*Kuncog fel halkan, ujjai pedig hamar rátalálnak a szalag végére, amit óvatos és lassú mozdulattal húz meg, az pedig lassan enged is. A szalagot az ujjai közé zárja, így pedig már másik keze is megindul, hogy a hollószínű tincsek közé furakodjanak.*
- Kérdés, hogy letalálok-e a fürdőig.
*Hümment végül, miközben kezeit visszahúzza, a markában a szalaggal. Azzal hátat fordít, mintha már nem is számítana a férfi közelsége, vagy nem akarná most mindennél jobban. De az imbolygó léptek csak a csizmákig vezetnek. Közben a szalagot ugyan olyan ügyetlen mozdulatokkal köti a csuklójára, mint amennyire sután dugja bele a lábait a csizmákba. Azzal eszében sincs foglalkozni, hogy bekösse azokat. Kiegyenesedik, majd az ajtó felé hunyorog. De mielőtt ismét elkezdene gondolkodni azon, hogy mennyire jó ötlet ez, vagy éppen mennyire ostoba, határozott léptekkel indul ki a szobából. Legalábbis neki annak tűnik, de séta közben azért megkapaszkodik a szék háttámlájában, azután az ajtófélfában is, amíg az ajtót kinyitja és kilép rajta.*
6209. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 22:02:28
Üzenet elküldve: 2025-07-24 22:02:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Ha volna még söre, talán most kissé félrenyelné a kéretlen és váratlan tény hallatán, de így mindössze csak próbál kifejezéstelen képet erőltetni magára.*
- Köszönöm, hogy ezt megosztottad *egy kis csípős irónia jól kihallható szavaiból* – Most már nyugodtan hajthatom álomra a fejem, mert tudom, Bredoc Droyn árbóca még bírja a vihart. *végére azért már csaknem kibukik felőle a nevetés, alig bírja lenyelni. Ez a fajta humor Naesala részéről bizonyosan meglepő lesz a férfi számára, de a kaszárnyán és az őrködésen kívül elég gyakran meg szokta magának engedni az ilyesmit. Főleg az istenek tudja mennyi sör után.
Sajnos a lovagias neveltetés a hosszúéltűtől sem áll távol. Bár nem a hagyományos utat és iskolákat járta be, Itham külön tanította, az irodalom és művészetek irányába mutatott minden érdektelensége ellenére sem kímélte meg verslábaktól vagy kötelező olvasmányoktól. A dallamos sorok, a fennkölt gondolatok, melyeket egykor a fejükbe akartak verni, valahogy mindig idegenek maradtak számára. Mások áhítattal zengték a lovagi erényekről szóló rímeket, Naesala azonban a lúdtoll helyett mindig is szívesebben forgatta a kardot.*
- De micsoda hasznos tudást szívtunk magunkba *árulja el ezzel, hogy hasonló iskolai múlton osztozhatnak* - Azóta is szinte mindennap használ egy-egy verslábat az ember.
*A báró emlegetésére átfutó grimasz az egykori parancsnok arcán, nem túlzottan ugyan, de meglepi. Ugyan sohasem érezte, hogy túl közel állna Droyn szívéhez a kufár, Krultos azért sokkalta szorosabb barátságot ápolt azzal a kurafival, de nem sejtette, hogy ilyen erős ellenérzései vannak a wegtorenival kapcsolatban. Szavak nélküli véleményén persze az elf maradéktalanul osztozik.*
- De lesz kiváló aromás rum és dohány is *próbálja humorosan ismét csalogatóvá tenni a Tűz városát, főleg inkább saját maga számára. Őszintén nem sok kedve van odalátogatni.* - No meg azt beszélik, a wegtoreni bordélyok pillangói kivételesen tehetségesek. Valahol úgy hallottam az még érdekes lehet neked. *utal vissza pimasz vigyorral a korábbi kinyilatkoztatásra.
Az első kettőből felsorolt wegtoreni unikumból azért tapasztalt eleget abban a pár hónapban, amíg ott tartózkodott, kuplerájba azonban csak inni és balhézni járt suhanc korában, a szóban forgó szolgáltatásokról így nem igazán tud egyértelműen nyilatkozni. De talán, ha tudna se akarna, ahhoz még nem ivott eleget.*
- Állítom így, ketten félrészegen is eredményesebb üldöznénk a bűnt, mint a mostaniak. *Ez persze nem biztos, hogy igaz, mindenesetre az tény, jelenleg a Városi Őrség tele van zöldfülűekkel. Pontosan tudja, hiszen még mindig előszeretettel jár a gyakorlótérre mustrálni az újoncokat.* - Ki az új parancsnok, nem hallottál esetleg valamit? Kérdezősködtem már, de senki sem mondott még eddig semmi használhatót.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.24 22:04:52
*Ha volna még söre, talán most kissé félrenyelné a kéretlen és váratlan tény hallatán, de így mindössze csak próbál kifejezéstelen képet erőltetni magára.*
- Köszönöm, hogy ezt megosztottad *egy kis csípős irónia jól kihallható szavaiból* – Most már nyugodtan hajthatom álomra a fejem, mert tudom, Bredoc Droyn árbóca még bírja a vihart. *végére azért már csaknem kibukik felőle a nevetés, alig bírja lenyelni. Ez a fajta humor Naesala részéről bizonyosan meglepő lesz a férfi számára, de a kaszárnyán és az őrködésen kívül elég gyakran meg szokta magának engedni az ilyesmit. Főleg az istenek tudja mennyi sör után.
Sajnos a lovagias neveltetés a hosszúéltűtől sem áll távol. Bár nem a hagyományos utat és iskolákat járta be, Itham külön tanította, az irodalom és művészetek irányába mutatott minden érdektelensége ellenére sem kímélte meg verslábaktól vagy kötelező olvasmányoktól. A dallamos sorok, a fennkölt gondolatok, melyeket egykor a fejükbe akartak verni, valahogy mindig idegenek maradtak számára. Mások áhítattal zengték a lovagi erényekről szóló rímeket, Naesala azonban a lúdtoll helyett mindig is szívesebben forgatta a kardot.*
- De micsoda hasznos tudást szívtunk magunkba *árulja el ezzel, hogy hasonló iskolai múlton osztozhatnak* - Azóta is szinte mindennap használ egy-egy verslábat az ember.
*A báró emlegetésére átfutó grimasz az egykori parancsnok arcán, nem túlzottan ugyan, de meglepi. Ugyan sohasem érezte, hogy túl közel állna Droyn szívéhez a kufár, Krultos azért sokkalta szorosabb barátságot ápolt azzal a kurafival, de nem sejtette, hogy ilyen erős ellenérzései vannak a wegtorenival kapcsolatban. Szavak nélküli véleményén persze az elf maradéktalanul osztozik.*
- De lesz kiváló aromás rum és dohány is *próbálja humorosan ismét csalogatóvá tenni a Tűz városát, főleg inkább saját maga számára. Őszintén nem sok kedve van odalátogatni.* - No meg azt beszélik, a wegtoreni bordélyok pillangói kivételesen tehetségesek. Valahol úgy hallottam az még érdekes lehet neked. *utal vissza pimasz vigyorral a korábbi kinyilatkoztatásra.
Az első kettőből felsorolt wegtoreni unikumból azért tapasztalt eleget abban a pár hónapban, amíg ott tartózkodott, kuplerájba azonban csak inni és balhézni járt suhanc korában, a szóban forgó szolgáltatásokról így nem igazán tud egyértelműen nyilatkozni. De talán, ha tudna se akarna, ahhoz még nem ivott eleget.*
- Állítom így, ketten félrészegen is eredményesebb üldöznénk a bűnt, mint a mostaniak. *Ez persze nem biztos, hogy igaz, mindenesetre az tény, jelenleg a Városi Őrség tele van zöldfülűekkel. Pontosan tudja, hiszen még mindig előszeretettel jár a gyakorlótérre mustrálni az újoncokat.* - Ki az új parancsnok, nem hallottál esetleg valamit? Kérdezősködtem már, de senki sem mondott még eddig semmi használhatót.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.24 22:04:52
6208. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:11:58
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:11:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt érzi, ahogy a lehelete nyomán megborzong Ravik bőre. Ezúttal nem a hidegtől. Az a sóhaj... az a pillantás... ha egyszer tanítanának valahol vágyból megépített akasztófát, azt most pontosan ilyen tekintettel kellene díszíteni.
És mégis, a következő mondat úgy találja mellkason, mint egy váratlan, meleg tenyér. Nem üt, nem vág, csak… megállít. Norhelt szinte elfelejt levegőt venni egy pillanatra. A nő hangja rekedtes, és benne van valami fájdalmasan tiszta, amitől minden eddigi ugratás, düh és csípős szó odébb húzódik a sarokba. A férfi szeme körül finoman megrándulnak az izmok, de most nem a fáradtságtól. Valami kellemes bizsergés fut végig rajta, belül, mint amikor az ember nem fázik már, csak végre érzi, hogy melege van.
A szája lassan elnyílik, majd egy halk, elmosódott félmosoly ül ki rá. Egyik szemöldökét enyhén megemeli, mintha csak ellenőrizni akarná, jól hallott-e.*
- Ez most egy szerelmi vallomás, kedvesem?
*A hangja most nem csipkelődő, nem teátrális. Inkább olyan, mint egy halkan feltett kérdés, amit az ember csak akkor mer kimondani, ha titkon már reméli is a választ.
Szemei nem ereszti Ravikot. Mert amit lát, az túl ismerős. Az a küzdelem ott a mozdulatban, a légvételben, a kezek ide-oda feszülésében – ez az, amit eddig is ismert benne. Nem a pofonokat, nem a szitkokat, hanem ezt a belső harcot. Hogy maradjon? Vagy rúgja ki őt a szobából az ajtóval együtt? És Norhelt úgy érzi, most ő is egy ilyen ajtó. Ami vagy becsukódik, vagy rácsap valami fontosra.
Mikor Ravik kezei újra a mellkasára siklanak, nem mozdul. Nem siet. Csak nézi őt, és valami egészen furcsa visszafogottság telepszik rá. Amikor a nő kezei a nyakára fonódnak, még mindig nem kapja el. De érezni lehet rajta, hogy most nem azért nem mozdul, mert bizonytalan – hanem mert ritka pillanat, hogy ennyire figyel.
És amikor megcsókolják... már megint... de most nem viharosan, nem mohón, nem úgy, mint az előbb, Norhelt egy szívdobbanásnyi időre lehunyja a szemét. A kezei lassan a nő derekához simulnak, szorosan. Válaszképp most nem is mond semmit, csak egy hosszú, csendes lélegzetet enged ki orrán át.
A csók végén nem húzódik el rögtön. Egy pillanatig még ott marad közel, aztán halkan megszólal:*
- Hát… Határozottan jobban esett, mint egy pofánverés.
*Az arca nem lágyul el, inkább csak valamiféle kaján félmosoly születik rajta. Olyan, mint mikor a fogadókban a cinkosok összenéznek, mielőtt valami orbitális baromságba fognak.*
- Tudod... én meg azt nem tudom elmondani, hogy miért hagyom mindig, hogy leordítsd rólam az önbecsülésem. De lehet, hogy ugyanazért, amiért te engem: mert kurvára megérdemlem.
*Ujjai közben végigsimítanak Ravik gerincén, lassan, kimérten, mintha ki akarná tapintani minden rezdülését. A mozdulatban ott a vágy, a tudatos közeledés, az a fajta figyelem, amit csak az iránt érez az ember, akit már túlságosan is jól ismer és túlságosan is akar. A teste beszél most helyette, és a nyomvonal, amit ujja hagy a bőrön, nem ígér kevesebbet, csak többet.*
- Lesz még alkalmad pofán verni kedvesem. Tudod, hogy durván is szeretem.
*Finoman lejjebb húzza a nőt. Nem erőszakosan, csak épp annyira, hogy ha Ravik nem tiltakozik, a csípőjük súrolja egymást. A szemei most mélyen, hosszan kutatják a nő tekintetét, aztán suttogva odadörmögi, rekedten:*
- Ezt a szobát rondítjuk össze, vagy ránézek a fürdőházra?
*Meg se várja a nő válaszát, ezúttal ő az, aki újra megcsókolja Ravikot, lassan, türelmesen, de határozottan. Kezei közben a nő csípőjéről annak fenekére csusszannak és egy határozott mozdulattal rá is fognak. Ennek örömére pedig Norhelt még a csók közben is elvigyorodik. Végül épp csak egy leheletnyi távolságra húzza a fejét a másikétól.*
- Ejj de hiányzott. Már. *Mondja miközben ismét rámarkol a nő hátsójára.* - Meg te is. Mikor épp nem akarsz megölni.
*Norhelt érzi, ahogy a lehelete nyomán megborzong Ravik bőre. Ezúttal nem a hidegtől. Az a sóhaj... az a pillantás... ha egyszer tanítanának valahol vágyból megépített akasztófát, azt most pontosan ilyen tekintettel kellene díszíteni.
És mégis, a következő mondat úgy találja mellkason, mint egy váratlan, meleg tenyér. Nem üt, nem vág, csak… megállít. Norhelt szinte elfelejt levegőt venni egy pillanatra. A nő hangja rekedtes, és benne van valami fájdalmasan tiszta, amitől minden eddigi ugratás, düh és csípős szó odébb húzódik a sarokba. A férfi szeme körül finoman megrándulnak az izmok, de most nem a fáradtságtól. Valami kellemes bizsergés fut végig rajta, belül, mint amikor az ember nem fázik már, csak végre érzi, hogy melege van.
A szája lassan elnyílik, majd egy halk, elmosódott félmosoly ül ki rá. Egyik szemöldökét enyhén megemeli, mintha csak ellenőrizni akarná, jól hallott-e.*
- Ez most egy szerelmi vallomás, kedvesem?
*A hangja most nem csipkelődő, nem teátrális. Inkább olyan, mint egy halkan feltett kérdés, amit az ember csak akkor mer kimondani, ha titkon már reméli is a választ.
Szemei nem ereszti Ravikot. Mert amit lát, az túl ismerős. Az a küzdelem ott a mozdulatban, a légvételben, a kezek ide-oda feszülésében – ez az, amit eddig is ismert benne. Nem a pofonokat, nem a szitkokat, hanem ezt a belső harcot. Hogy maradjon? Vagy rúgja ki őt a szobából az ajtóval együtt? És Norhelt úgy érzi, most ő is egy ilyen ajtó. Ami vagy becsukódik, vagy rácsap valami fontosra.
Mikor Ravik kezei újra a mellkasára siklanak, nem mozdul. Nem siet. Csak nézi őt, és valami egészen furcsa visszafogottság telepszik rá. Amikor a nő kezei a nyakára fonódnak, még mindig nem kapja el. De érezni lehet rajta, hogy most nem azért nem mozdul, mert bizonytalan – hanem mert ritka pillanat, hogy ennyire figyel.
És amikor megcsókolják... már megint... de most nem viharosan, nem mohón, nem úgy, mint az előbb, Norhelt egy szívdobbanásnyi időre lehunyja a szemét. A kezei lassan a nő derekához simulnak, szorosan. Válaszképp most nem is mond semmit, csak egy hosszú, csendes lélegzetet enged ki orrán át.
A csók végén nem húzódik el rögtön. Egy pillanatig még ott marad közel, aztán halkan megszólal:*
- Hát… Határozottan jobban esett, mint egy pofánverés.
*Az arca nem lágyul el, inkább csak valamiféle kaján félmosoly születik rajta. Olyan, mint mikor a fogadókban a cinkosok összenéznek, mielőtt valami orbitális baromságba fognak.*
- Tudod... én meg azt nem tudom elmondani, hogy miért hagyom mindig, hogy leordítsd rólam az önbecsülésem. De lehet, hogy ugyanazért, amiért te engem: mert kurvára megérdemlem.
*Ujjai közben végigsimítanak Ravik gerincén, lassan, kimérten, mintha ki akarná tapintani minden rezdülését. A mozdulatban ott a vágy, a tudatos közeledés, az a fajta figyelem, amit csak az iránt érez az ember, akit már túlságosan is jól ismer és túlságosan is akar. A teste beszél most helyette, és a nyomvonal, amit ujja hagy a bőrön, nem ígér kevesebbet, csak többet.*
- Lesz még alkalmad pofán verni kedvesem. Tudod, hogy durván is szeretem.
*Finoman lejjebb húzza a nőt. Nem erőszakosan, csak épp annyira, hogy ha Ravik nem tiltakozik, a csípőjük súrolja egymást. A szemei most mélyen, hosszan kutatják a nő tekintetét, aztán suttogva odadörmögi, rekedten:*
- Ezt a szobát rondítjuk össze, vagy ránézek a fürdőházra?
*Meg se várja a nő válaszát, ezúttal ő az, aki újra megcsókolja Ravikot, lassan, türelmesen, de határozottan. Kezei közben a nő csípőjéről annak fenekére csusszannak és egy határozott mozdulattal rá is fognak. Ennek örömére pedig Norhelt még a csók közben is elvigyorodik. Végül épp csak egy leheletnyi távolságra húzza a fejét a másikétól.*
- Ejj de hiányzott. Már. *Mondja miközben ismét rámarkol a nő hátsójára.* - Meg te is. Mikor épp nem akarsz megölni.
6207. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 18:48:25
Üzenet elküldve: 2025-07-24 18:48:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkímia határai//
-Nagyon köszönöm és a kedves szavakat is. Sajnos a Lihanechi hírnévnek a szomorú árnyalata, hogy rengeteg tudós és szakember hagyta el Artheniort Lihanechért a lázadás után, sokakkal dolgoztam is együtt. Sok kitűnő elmét vesztett a város.
*Lehet persze Cagon korábban hallott róla Lihanechben, mint a lázadás. Azt nem tagadja, hogy sokat tett hozzá az alkímiához, de már azzal is vitába szállna, hogy az alkímiai tudásához nem lennének már sokan, akik az elpazarolt ideje alatt utolérnék, vagy akár meg is előznék. Az egy másik dolog, hogy belőlük se maradt sok a levegő városában. Cagon történetét nehezére esik követni, hogy mi a képlet, amiből hiányzik, mire kellenek a kompozit ásványok. Ellenben az eredményeket látja és érti, sőt az aktivátort már egy kereskedő kedélyes ajánlata által volt lehetősége előállítani és elégedett vele.*
- Kiváló munka, azonban csalódást kell okozzak, ugyanis elhanyagolható mennyiségben foglalkoztam csak a növényi alapú italkeveréssel, így segédkezni nem fogok tudni, egyelőre. Egyedül az aktivátort tanulmányoztam bővebben és a napsót, abban láttam a legtöbb lehetőséget. A többit illetően, a kidolgozottság minősége elismerendő, azonban az egyedi kézművesmunka előnye elhanyagolható, ha a piacon árultakból össze lehet főzni erősebb italt és dobozszámra készíthetőek. Jelenleg túl költséges előállítani és kétségesen kifizetendő a további tanulmányozása. Azt nem állítom, hogy ez nem változhat meg és az aktivátor további tanulmányozása erősen felkeltette az érdeklődésem.
*Abba még úgy nem gondolt bele, hogy ha még egyszer megugrik az italok ára, akkor a gyógyitalok és egyéb, szükséges kevervények költsége kiesik az elfogadható költségek határáról és kénytelenek lesznek alternatívákat keresni.*
- Viszont a Kompozit ásványok fellelésében még nem tudok segíteni, de utánakérdezek. Az előző éveket igazából sikertelenül töltöttem a kereskedelmi hálózatok visszaépítésével Arthenior folyamatosan romló helyzetével hadakozva. És most egy furcsa mágikus kürtharsogás miatt kénytelenek voltunk még egyszer elhalasztani a karavánutat Wegtoren felé, ameddig nem bizonyosodunk meg az okáról. Ha még egy kataklizmikus eseményben lehet... szerencsénk, akkor talán jobb is arra készülni, hogy a kereskedők még messzebbről elkerülik a város környékét és magunkra maradunk.
*Kicsit elszaladtak a gondolatai, így inkább kortyol egyet a teájából. Rendelkezik egy nem csekély tartalékkal az italokat illetően, de tény, hogy a legtöbb esetben, ha megkeresik, akkor kénytelen, főleg a fekete italok miatt, másokra támaszkodni, hogy beszerezzék a számára. *
-Nagyon köszönöm és a kedves szavakat is. Sajnos a Lihanechi hírnévnek a szomorú árnyalata, hogy rengeteg tudós és szakember hagyta el Artheniort Lihanechért a lázadás után, sokakkal dolgoztam is együtt. Sok kitűnő elmét vesztett a város.
*Lehet persze Cagon korábban hallott róla Lihanechben, mint a lázadás. Azt nem tagadja, hogy sokat tett hozzá az alkímiához, de már azzal is vitába szállna, hogy az alkímiai tudásához nem lennének már sokan, akik az elpazarolt ideje alatt utolérnék, vagy akár meg is előznék. Az egy másik dolog, hogy belőlük se maradt sok a levegő városában. Cagon történetét nehezére esik követni, hogy mi a képlet, amiből hiányzik, mire kellenek a kompozit ásványok. Ellenben az eredményeket látja és érti, sőt az aktivátort már egy kereskedő kedélyes ajánlata által volt lehetősége előállítani és elégedett vele.*
- Kiváló munka, azonban csalódást kell okozzak, ugyanis elhanyagolható mennyiségben foglalkoztam csak a növényi alapú italkeveréssel, így segédkezni nem fogok tudni, egyelőre. Egyedül az aktivátort tanulmányoztam bővebben és a napsót, abban láttam a legtöbb lehetőséget. A többit illetően, a kidolgozottság minősége elismerendő, azonban az egyedi kézművesmunka előnye elhanyagolható, ha a piacon árultakból össze lehet főzni erősebb italt és dobozszámra készíthetőek. Jelenleg túl költséges előállítani és kétségesen kifizetendő a további tanulmányozása. Azt nem állítom, hogy ez nem változhat meg és az aktivátor további tanulmányozása erősen felkeltette az érdeklődésem.
*Abba még úgy nem gondolt bele, hogy ha még egyszer megugrik az italok ára, akkor a gyógyitalok és egyéb, szükséges kevervények költsége kiesik az elfogadható költségek határáról és kénytelenek lesznek alternatívákat keresni.*
- Viszont a Kompozit ásványok fellelésében még nem tudok segíteni, de utánakérdezek. Az előző éveket igazából sikertelenül töltöttem a kereskedelmi hálózatok visszaépítésével Arthenior folyamatosan romló helyzetével hadakozva. És most egy furcsa mágikus kürtharsogás miatt kénytelenek voltunk még egyszer elhalasztani a karavánutat Wegtoren felé, ameddig nem bizonyosodunk meg az okáról. Ha még egy kataklizmikus eseményben lehet... szerencsénk, akkor talán jobb is arra készülni, hogy a kereskedők még messzebbről elkerülik a város környékét és magunkra maradunk.
*Kicsit elszaladtak a gondolatai, így inkább kortyol egyet a teájából. Rendelkezik egy nem csekély tartalékkal az italokat illetően, de tény, hogy a legtöbb esetben, ha megkeresik, akkor kénytelen, főleg a fekete italok miatt, másokra támaszkodni, hogy beszerezzék a számára. *
6206. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 18:47:41
Üzenet elküldve: 2025-07-24 18:47:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Nehéz úgy játszani a józanságának húrjain, hogy abból szinte már csak egy van, ami működik, és az az egy sem túl feszes. Tudja, hogy ez rohadtul nem jó ötlet. Az az apró darab a józanul maradt részében üvölti, hogy baromira rá fog faragni. Mert Norhelt mindig is olyan volt, mint egy zátony, amin újra és újra hajótörést szenved. És mégis visszatér. Mindig. Mintha sokkal inkább ragaszkodna egy ismerős fájdalomhoz, minthogy inkább bátran belevágna egy ismeretlen boldogságba. Már, ha egyáltalán ő a tengeren kívül bárhol máshol képes lenne boldog lenni. Egy-egy éjszakára pedig bármelyik férfi megteszi, Norhelt is. Feltéve, ha képes érzelmek nélkül nyugton maradni, ami nehéz feladatnak bizonyul, ha egyszer már szerette ezt az idiótát. És annak ellenére, hogy legszívesebben az övét felkapva tekerné szorosan a nyakára, addig húzva, amíg a szemei maguk mögött hagyják a helyüket, magának is fáj bevallani, hogy ez most sem változott túl sokat. Ha nem szeretné, akkor valószínűleg nem lenne most itt. Nem ment volna oda a pulthoz, és azt sem engedte volna, hogy betérjen vele együtt a szobába.
Szólni kéne vagy odébb lökni, hátha attól legalább egyikőjük belátja, hogy ez így nagyon nem jó. De a férfi agya valószínűleg már egy jó ideje nem működőképes, mert az értelem a nadrágjába vándorolt, benne meg az érzelmek kezdenek túl magabiztosan feltörni. Kurva pálinka. A teste puhábban reagál, a gondolatok már nem feszítik az idegeket. Lassan már nincs más a szobában csak Norhelt és az ő közelsége. Valami régi és veszélyes mozdul most meg benne, amit eddig úgy próbált elnyomni, mint bűntudatos tolvaj a rossz lelkiismeretet.*
- Tudod mi a baj veled?
*Hunyja le egy pillanatra a szemeit, amíg a forró lehelet végig cirógatja a nyak vonalát. Halk, de túlságosan vágyakozó sóhajjal pillant vissza a férfira, szemeiben pedig újra megcsillan az a mogorva dac, amibe rendületlenül kapaszkodnia kéne, de most épphogy csak két ujja közé fogva tartja még valamennyire magánál. Mert a felismerés határozottan érkezik meg. Hogy a férfi minden találkozásukkor képes belőle idiótát csinálni, ő pedig hagyja. Ennek megfelelően érkezik is a válasz a saját kérdésére.*
- Hogy te vagy a legnagyobb hibám, és az egyetlen, amit újra és újra elkövetnék.
*Dünnyögi az orra alatt. Mozdulna, méghozzá jó messzire, de ahogy a kezek a csípőjére kerülnek, a lábai szinte eggyé válnak a padlóval. Pedig tudja jól, hogy Norhelt nem rá vágyik. Csak hajtja az ösztön a kielégülés felé, amihez akármelyik riherongy is megtenné. Persze ő könnyű fogás, mert ő ingyen van. Jó, egy sör és a pálinka, de más helyeken a légyottokat ennél jóval drágábban mérik. És ez borzalmasan bosszantja valahol, de minden más helyet most lezsibbaszt az alkohol és az, hogy Norhelt óta a legőszintébben mondhatja, hogy nem volt része igazi kielégülésben. Pedig aztán tényleg több férfival fordult meg a fogadói ágyakban, mint ahány ujja van a két kezén. Persze a férfinak valószínűleg ilyen gondja nem lehetett azóta, mert neki ő is csak egy nő a sok közül.*
- El nem tudom mondani neked, hogy mennyire rühellek.
*Morogja a gondolatot, ami hangosan, szavakba öntve akar kikívánkozni, ő pedig a legkisebb erőfeszítést sem teszi meg, hogy ezt ne dörgölje a férfi orra alá. Mégis a tenyerei újból a mellkasára simítanak, majd fel lassan a vállakra, hogy azután gyengéden fonódjanak a nyaka köré. Mert miért ne próbálja meg a legpocsékabb helyzetből mégis kihozni a legjobbat? A kikötőig talán holnap ilyenkorra sem verekednék el magukat. Főleg, hogy a másnap igen fájdalmas macskajajjal fog ráköszönteni.*
- A legjobb az lenne, ha most jól pofán vernélek.
*Jegyzi meg ezt olyan természetességgel, mintha csak arról készülne társalogni, hogy a pegazusi pálinkánál azért ivott már szarabbat is. És ezzel, anélkül, hogy a férfi közelebb hajolna, most ő az, aki megtöri a távolságot. Lassú, megfontolt csókot nyom az ajkaira. Nem siet, nem mohó és nem is követelődzik. Most csak belekapaszkodik egy másik lehetőségbe, ha már ahhoz ennyire részeg, hogy a sarkára álljon és kirúgja a férfit a szobából.*
*Nehéz úgy játszani a józanságának húrjain, hogy abból szinte már csak egy van, ami működik, és az az egy sem túl feszes. Tudja, hogy ez rohadtul nem jó ötlet. Az az apró darab a józanul maradt részében üvölti, hogy baromira rá fog faragni. Mert Norhelt mindig is olyan volt, mint egy zátony, amin újra és újra hajótörést szenved. És mégis visszatér. Mindig. Mintha sokkal inkább ragaszkodna egy ismerős fájdalomhoz, minthogy inkább bátran belevágna egy ismeretlen boldogságba. Már, ha egyáltalán ő a tengeren kívül bárhol máshol képes lenne boldog lenni. Egy-egy éjszakára pedig bármelyik férfi megteszi, Norhelt is. Feltéve, ha képes érzelmek nélkül nyugton maradni, ami nehéz feladatnak bizonyul, ha egyszer már szerette ezt az idiótát. És annak ellenére, hogy legszívesebben az övét felkapva tekerné szorosan a nyakára, addig húzva, amíg a szemei maguk mögött hagyják a helyüket, magának is fáj bevallani, hogy ez most sem változott túl sokat. Ha nem szeretné, akkor valószínűleg nem lenne most itt. Nem ment volna oda a pulthoz, és azt sem engedte volna, hogy betérjen vele együtt a szobába.
Szólni kéne vagy odébb lökni, hátha attól legalább egyikőjük belátja, hogy ez így nagyon nem jó. De a férfi agya valószínűleg már egy jó ideje nem működőképes, mert az értelem a nadrágjába vándorolt, benne meg az érzelmek kezdenek túl magabiztosan feltörni. Kurva pálinka. A teste puhábban reagál, a gondolatok már nem feszítik az idegeket. Lassan már nincs más a szobában csak Norhelt és az ő közelsége. Valami régi és veszélyes mozdul most meg benne, amit eddig úgy próbált elnyomni, mint bűntudatos tolvaj a rossz lelkiismeretet.*
- Tudod mi a baj veled?
*Hunyja le egy pillanatra a szemeit, amíg a forró lehelet végig cirógatja a nyak vonalát. Halk, de túlságosan vágyakozó sóhajjal pillant vissza a férfira, szemeiben pedig újra megcsillan az a mogorva dac, amibe rendületlenül kapaszkodnia kéne, de most épphogy csak két ujja közé fogva tartja még valamennyire magánál. Mert a felismerés határozottan érkezik meg. Hogy a férfi minden találkozásukkor képes belőle idiótát csinálni, ő pedig hagyja. Ennek megfelelően érkezik is a válasz a saját kérdésére.*
- Hogy te vagy a legnagyobb hibám, és az egyetlen, amit újra és újra elkövetnék.
*Dünnyögi az orra alatt. Mozdulna, méghozzá jó messzire, de ahogy a kezek a csípőjére kerülnek, a lábai szinte eggyé válnak a padlóval. Pedig tudja jól, hogy Norhelt nem rá vágyik. Csak hajtja az ösztön a kielégülés felé, amihez akármelyik riherongy is megtenné. Persze ő könnyű fogás, mert ő ingyen van. Jó, egy sör és a pálinka, de más helyeken a légyottokat ennél jóval drágábban mérik. És ez borzalmasan bosszantja valahol, de minden más helyet most lezsibbaszt az alkohol és az, hogy Norhelt óta a legőszintébben mondhatja, hogy nem volt része igazi kielégülésben. Pedig aztán tényleg több férfival fordult meg a fogadói ágyakban, mint ahány ujja van a két kezén. Persze a férfinak valószínűleg ilyen gondja nem lehetett azóta, mert neki ő is csak egy nő a sok közül.*
- El nem tudom mondani neked, hogy mennyire rühellek.
*Morogja a gondolatot, ami hangosan, szavakba öntve akar kikívánkozni, ő pedig a legkisebb erőfeszítést sem teszi meg, hogy ezt ne dörgölje a férfi orra alá. Mégis a tenyerei újból a mellkasára simítanak, majd fel lassan a vállakra, hogy azután gyengéden fonódjanak a nyaka köré. Mert miért ne próbálja meg a legpocsékabb helyzetből mégis kihozni a legjobbat? A kikötőig talán holnap ilyenkorra sem verekednék el magukat. Főleg, hogy a másnap igen fájdalmas macskajajjal fog ráköszönteni.*
- A legjobb az lenne, ha most jól pofán vernélek.
*Jegyzi meg ezt olyan természetességgel, mintha csak arról készülne társalogni, hogy a pegazusi pálinkánál azért ivott már szarabbat is. És ezzel, anélkül, hogy a férfi közelebb hajolna, most ő az, aki megtöri a távolságot. Lassú, megfontolt csókot nyom az ajkaira. Nem siet, nem mohó és nem is követelődzik. Most csak belekapaszkodik egy másik lehetőségbe, ha már ahhoz ennyire részeg, hogy a sarkára álljon és kirúgja a férfit a szobából.*
6205. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 17:38:35
Üzenet elküldve: 2025-07-24 17:38:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*A férfi, aki hajlamos egyetlen este alatt több sületlenséget véghez vinni, mint egy komplett tolvajbanda a Selyemrévben, most komoly következtetésre jut: a nap legnagyobb ostobasága egész jól sült el. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy a csók nem pofont, hanem szenvedélyt vált ki? Nem, hogy nem rúgták tökön, ami azért határozottan jogos félelem volt, ha figyelembe vesszük Ravik legendás rugótechnikáját, de a nő úgy kapaszkodik belé, mint csapos a jó borravalóba.
És milyen csók volt az! Norhelt lényének minden figyelme a másik ajkaira összpontosul, a kezei ösztönösen simulnak a csípőre, az agya meg... nos, az megpróbál nem útban lenni. A férfi még sosem tudta igazán, mi fán terem az önuralom, most pedig végképp nem érdekli. Minden benne rekedt szitok, minden sérelem, amit Ravik valaha a fejéhez vágott nos, most épp a háttérbe szorul, mert a nő ajkai édesebb bódító szerként hatnak, mint bármelyik kikötői főzet, amit régen közösen szívtak.
Talán túlzottan is élvezi. Igen, ez a gondolat felvillan, de olyan gyorsan tovasuhan, mint egy kergetett patkány a csatornában. Most nem az önreflexió ideje van. Hanem a csóké. Az ujjaival szorít egyet a nő derekán, közelebb húzza, mintha attól félne, hogy Ravik meggondolja magát és elillan, mint a józan ész.
De aztán elhangzik az a bizonyos szó. A férfi homlokán megfeszül egy izom, ahogy meghallja. Felnyög, nem is olyan halkan, egy kellemetlen keveréke ez a vágy és a világvége közti fájdalomnak.*
- Kikötő…?
*Ismétli tompán, majd megemeli a fejét, s közli a véleményét a világról és annak abszurditásáról egyetlen, hosszan elnyújtott, morcos sóhaj formájában.
És mire felocsúdna, Ravik keze már ott matat, ahol eddig hősünk hősiesen igyekezett leplezni a testi következményeket. Nos, ennek most vége. Eddig is csak egy maréknyi önfegyelem tartotta vissza attól, hogy elveszítse a maradék méltóságát, de most az önfegyelem is úgy rogy össze, mint részeg öregasszony a sárban.*
- Ne aggódj, kedvesem! *Emeli meg a hangját, olyan vehemenciával, hogy az ablakban megmozdul a függöny.* - Szavadon foglak fogni, ha a kikötőben járok! De most… se a tiszta fejre nem vágyom, se a megnyugvásra!
*És mire Ravik akár egy szót is reagálhatna, Norhelt már hajol is közelebb. Nem siet, élvezi, hogy a nő nem hátrál, hogy az ajka csak egy leheletnyire van tőle. Olyan, mint amikor az ember biztos abban, hogy nyert a kockán, de még nem nézett a dobásra, csak megállítja a világot egy másodpercre, hogy édes legyen az íz.
Azután a füléhez hajol. És halkan, rekedten, egy kéjes suttogással morogja bele a hallójáratba:*
- Csak rád.
*A szavai meleg leheletként simítanak végig Ravik nyakán. A keze még mindig ott van a nő csípőjén. Most már kétoldalt. És valami a testtartásában elárulja: ha innen bárki mozdulni akar, annak jó oka kell legyen rá. Norhelt most nem tréfál. Vagy ha igen, akkor az élet azon ritka pillanatai egyikét éljük, amikor a tréfák véresen komolyak.*
*A férfi, aki hajlamos egyetlen este alatt több sületlenséget véghez vinni, mint egy komplett tolvajbanda a Selyemrévben, most komoly következtetésre jut: a nap legnagyobb ostobasága egész jól sült el. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy a csók nem pofont, hanem szenvedélyt vált ki? Nem, hogy nem rúgták tökön, ami azért határozottan jogos félelem volt, ha figyelembe vesszük Ravik legendás rugótechnikáját, de a nő úgy kapaszkodik belé, mint csapos a jó borravalóba.
És milyen csók volt az! Norhelt lényének minden figyelme a másik ajkaira összpontosul, a kezei ösztönösen simulnak a csípőre, az agya meg... nos, az megpróbál nem útban lenni. A férfi még sosem tudta igazán, mi fán terem az önuralom, most pedig végképp nem érdekli. Minden benne rekedt szitok, minden sérelem, amit Ravik valaha a fejéhez vágott nos, most épp a háttérbe szorul, mert a nő ajkai édesebb bódító szerként hatnak, mint bármelyik kikötői főzet, amit régen közösen szívtak.
Talán túlzottan is élvezi. Igen, ez a gondolat felvillan, de olyan gyorsan tovasuhan, mint egy kergetett patkány a csatornában. Most nem az önreflexió ideje van. Hanem a csóké. Az ujjaival szorít egyet a nő derekán, közelebb húzza, mintha attól félne, hogy Ravik meggondolja magát és elillan, mint a józan ész.
De aztán elhangzik az a bizonyos szó. A férfi homlokán megfeszül egy izom, ahogy meghallja. Felnyög, nem is olyan halkan, egy kellemetlen keveréke ez a vágy és a világvége közti fájdalomnak.*
- Kikötő…?
*Ismétli tompán, majd megemeli a fejét, s közli a véleményét a világról és annak abszurditásáról egyetlen, hosszan elnyújtott, morcos sóhaj formájában.
És mire felocsúdna, Ravik keze már ott matat, ahol eddig hősünk hősiesen igyekezett leplezni a testi következményeket. Nos, ennek most vége. Eddig is csak egy maréknyi önfegyelem tartotta vissza attól, hogy elveszítse a maradék méltóságát, de most az önfegyelem is úgy rogy össze, mint részeg öregasszony a sárban.*
- Ne aggódj, kedvesem! *Emeli meg a hangját, olyan vehemenciával, hogy az ablakban megmozdul a függöny.* - Szavadon foglak fogni, ha a kikötőben járok! De most… se a tiszta fejre nem vágyom, se a megnyugvásra!
*És mire Ravik akár egy szót is reagálhatna, Norhelt már hajol is közelebb. Nem siet, élvezi, hogy a nő nem hátrál, hogy az ajka csak egy leheletnyire van tőle. Olyan, mint amikor az ember biztos abban, hogy nyert a kockán, de még nem nézett a dobásra, csak megállítja a világot egy másodpercre, hogy édes legyen az íz.
Azután a füléhez hajol. És halkan, rekedten, egy kéjes suttogással morogja bele a hallójáratba:*
- Csak rád.
*A szavai meleg leheletként simítanak végig Ravik nyakán. A keze még mindig ott van a nő csípőjén. Most már kétoldalt. És valami a testtartásában elárulja: ha innen bárki mozdulni akar, annak jó oka kell legyen rá. Norhelt most nem tréfál. Vagy ha igen, akkor az élet azon ritka pillanatai egyikét éljük, amikor a tréfák véresen komolyak.*
6204. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 15:37:31
Üzenet elküldve: 2025-07-24 15:37:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkímia határai//
* Szerencsésnek érzi magát, ha valóban sikerült az utolsó napján elkapnia. Ez akár egy jel is lehetne, de azért nem rohan annyira előre. Nem szeretné letámadni az önző kéréseivel. Csak szép sorjában. Mint kiderült a gömböc létezik, s nem az elméje szüleménye. Ez kicsit furcsán érinti és talán a kelleténél kicsit tovább bámulja a repkedő fénygömböt, mint azt kéne. Ez nem egy olyan dolognak tűnik, amit értenie kéne, szóval egyelőre nem próbálja megérteni. Csak bólint és elfogadja a tényeket.
Szerencséjére van egy asztal a sarokban, ami nem rendelkezik sok dologgal, így azt helyezi a szoba közepére. Széket hamar kap, abból van vagy öt a szobában, közülük kettőn sosincs semmi pont ilyen esetekre. Az éjjeliszekrényről ezüsttálcástul hozzá a teáskannát és a csészéket. Önt is egyet Nestarnak és magának. Cukor is van, ha azzal szeretné. Végezetül helyet foglal. *
- Meg kell hagyni, hírneve megelőzte. Lihanechben is gyakran hallani az ön nevét. Sokan tartják úgy, hogy az alkímiában szerzett tudása páratlan. De nem azért hívtam ide, hogy hízelegjek.
*Megköszörüli torkát mielőtt folytatná. *
- Megmondom őszintén zsákutcába ütköztem. Nem számít mennyi pénz és erőforrást áldozok rá, úgy tűnik, senki sem tud nekem segíteni. Az emberek, akiket küldök üres kézzel érnek vissza, a kofák pedig elnémulnak, ha rákérdezek. Valami hiányzik a képletemből gyanítom, hogy a kompozit ásványok lesznek azok. Azonban már abban is kezdek kételkedni, hogy fellelhetőek a környéken.
* A mondat végén kortyol egyet teájából. Egyszerűbb magyarázat nem lehet rá. Vagy titkolják mintha egy legendás kincs lenne, vagy szimplán nincs rálátásuk az anyagra. Bármelyik is legyen, igazán bosszantó ez a felállás *
- Ezt leszámítva minden más stabilan halad előre. Habár még ki kell gondolnom a részleteket.
* Mellkasánál lévő belső zsebéből egy aprócska bőrtartót vesz elő. Kinyitja, majd a tartalmát kipakolja az asztalra. Összesen három ital kerül az asztalra. Egy egyszerű erő, egy egyszerű ügyesség, és egy enyhe aktivátor. *
- A fellelhető növényekből és ásványokból elkezdtem kísérletezni. Ezek lettek a végeredmények. Az ezek általi teljesítmény felülmúlja a piacon vásároltakét.
* Szerencsésnek érzi magát, ha valóban sikerült az utolsó napján elkapnia. Ez akár egy jel is lehetne, de azért nem rohan annyira előre. Nem szeretné letámadni az önző kéréseivel. Csak szép sorjában. Mint kiderült a gömböc létezik, s nem az elméje szüleménye. Ez kicsit furcsán érinti és talán a kelleténél kicsit tovább bámulja a repkedő fénygömböt, mint azt kéne. Ez nem egy olyan dolognak tűnik, amit értenie kéne, szóval egyelőre nem próbálja megérteni. Csak bólint és elfogadja a tényeket.
Szerencséjére van egy asztal a sarokban, ami nem rendelkezik sok dologgal, így azt helyezi a szoba közepére. Széket hamar kap, abból van vagy öt a szobában, közülük kettőn sosincs semmi pont ilyen esetekre. Az éjjeliszekrényről ezüsttálcástul hozzá a teáskannát és a csészéket. Önt is egyet Nestarnak és magának. Cukor is van, ha azzal szeretné. Végezetül helyet foglal. *
- Meg kell hagyni, hírneve megelőzte. Lihanechben is gyakran hallani az ön nevét. Sokan tartják úgy, hogy az alkímiában szerzett tudása páratlan. De nem azért hívtam ide, hogy hízelegjek.
*Megköszörüli torkát mielőtt folytatná. *
- Megmondom őszintén zsákutcába ütköztem. Nem számít mennyi pénz és erőforrást áldozok rá, úgy tűnik, senki sem tud nekem segíteni. Az emberek, akiket küldök üres kézzel érnek vissza, a kofák pedig elnémulnak, ha rákérdezek. Valami hiányzik a képletemből gyanítom, hogy a kompozit ásványok lesznek azok. Azonban már abban is kezdek kételkedni, hogy fellelhetőek a környéken.
* A mondat végén kortyol egyet teájából. Egyszerűbb magyarázat nem lehet rá. Vagy titkolják mintha egy legendás kincs lenne, vagy szimplán nincs rálátásuk az anyagra. Bármelyik is legyen, igazán bosszantó ez a felállás *
- Ezt leszámítva minden más stabilan halad előre. Habár még ki kell gondolnom a részleteket.
* Mellkasánál lévő belső zsebéből egy aprócska bőrtartót vesz elő. Kinyitja, majd a tartalmát kipakolja az asztalra. Összesen három ital kerül az asztalra. Egy egyszerű erő, egy egyszerű ügyesség, és egy enyhe aktivátor. *
- A fellelhető növényekből és ásványokból elkezdtem kísérletezni. Ezek lettek a végeredmények. Az ezek általi teljesítmény felülmúlja a piacon vásároltakét.
6203. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 14:45:39
Üzenet elküldve: 2025-07-24 14:45:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkímia határai//
- Semmi gond, igazából még pont időben talált meg a levele, ez az utolsó napom a Pegazusban. És elnézést kérek Gömböcért, most költözöm át és ki kellett engedni az utaztatáshoz. Teljesen ártalmatlan.
*Cagont megbizonyosítja arról, hogy még a valóság talaján áll és még ha nem is hallgat rá vagy igazából bármire, neve is van. Nestar belép és rövid időn belül Gömböc is követi, ha Cagont rácsukná az ajtót, érdektelenül átlebeg rajta. Ami Nestart illeti, minden tudós a maga rendszere szerint szortíroz, így nem fejtegeti, hogy Cagont mi alapján rendezte el a szobáját. A növényeket meglátva gyorsan kikonspirálja, hogy milyen közös érdeklődési körük metsződött Nimerilével. Abban igaza van az orknak, hogy Nestar nem erre számított. De egyelőre nem tesz efelé kommentárt, értékelendő, hogy Cagont próbálkozik haladni úgy is, hogy láthatólag erősen kinőtte a számára szolgáltatott helyet. És az élőlények tanulmányozása inkább Nimeril érdeklődése volt, Nestar az élettelen anyagokkal szeret foglalkozni.*
- Azt megköszönném.
*Egyelőre türelmesen vár, mindketten tudják, hogy nem volt ideje felkészülni a vendéglátásra, így elfogadható a számára, hogy Cagont utókészületeit meg kell várnia. Remélhetőleg inkább előbb, mint később jut ülőhelyhez.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.24 14:53:24
- Semmi gond, igazából még pont időben talált meg a levele, ez az utolsó napom a Pegazusban. És elnézést kérek Gömböcért, most költözöm át és ki kellett engedni az utaztatáshoz. Teljesen ártalmatlan.
*Cagont megbizonyosítja arról, hogy még a valóság talaján áll és még ha nem is hallgat rá vagy igazából bármire, neve is van. Nestar belép és rövid időn belül Gömböc is követi, ha Cagont rácsukná az ajtót, érdektelenül átlebeg rajta. Ami Nestart illeti, minden tudós a maga rendszere szerint szortíroz, így nem fejtegeti, hogy Cagont mi alapján rendezte el a szobáját. A növényeket meglátva gyorsan kikonspirálja, hogy milyen közös érdeklődési körük metsződött Nimerilével. Abban igaza van az orknak, hogy Nestar nem erre számított. De egyelőre nem tesz efelé kommentárt, értékelendő, hogy Cagont próbálkozik haladni úgy is, hogy láthatólag erősen kinőtte a számára szolgáltatott helyet. És az élőlények tanulmányozása inkább Nimeril érdeklődése volt, Nestar az élettelen anyagokkal szeret foglalkozni.*
- Azt megköszönném.
*Egyelőre türelmesen vár, mindketten tudják, hogy nem volt ideje felkészülni a vendéglátásra, így elfogadható a számára, hogy Cagont utókészületeit meg kell várnia. Remélhetőleg inkább előbb, mint később jut ülőhelyhez.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.24 14:53:24
6202. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 09:55:12
Üzenet elküldve: 2025-07-24 09:55:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkímia határai//
* A levél átnyújtása után csupán néhány percet tölt a fogadótérben. Épp elég időt, hogy imént felhörpintett pálinkának a melegsége szertefosszon. Több dolga nincs, nem éhes, szomjúságát pedig képes a szobájában is elintézni. Így feláll, majd szobája felé veszi az irányt. Szobájába érve kiroppantja ujjait, majd el is kezdi mélyebben belevetni magát a kutatásaiba. Asztalán különböző üvegekbe bezárva megannyi növény pihen. Mindegyik csak arra várva, hogy az ork valamilyen kísérletet hajtson végre rajtuk. Előtte azonban most egy kisebb növény kap több figyelmet, ami a vadhorgász nevet kapta magának. Éppenséggel a nemrégiben lecsapott legyeket tesz annak szájába egy csipesz segítségével, közben másik kezében toll, s míg nem történik semmi érdemleges, addig csak ritmusosan koptatja annak hegyét az asztal segítségével. Az érdemi reakciókat pedig papírra veti, közben néha halkan motyogja a leírt dolgokat. *
- Tesztalany, tizenkettes. A korábban vizsgált alanyokhoz képest ez kifejezetten jól reagál. Nem kifejezetten gyors, azonban méretéhez képest nem marad le társaitól.
* Lágy kopogások zavarják meg az írásában, eleinte nem akar válaszolni, azonban mégis felpillant asztaláról. Egy mi van, ha érzés ül ki a vállára. Mi van, ha valaki fontos lenne az ajtajában és nem csak egy szolgáló, aki megszeretne győződni, hogy nem szeretne e semmit. A könyvét becsukja, majd az egyik fiókba süllyeszti, majd az ajtót megközelítve ki is nyitja. Meglepetésére előbbi érzése igaznak bizonyult. Ki más, mint az alkímia ördöge áll az ajtaja előtt. Nem teljesen egészben éli meglepetésként a találkozást, elvégre még levelet is írt, annál sokkal meglepőbb, hogy nem válaszlevélben van része, hanem egy személyes találkozóban. A fénygömböt csupán pár másodpercig nézi. Elkönyveli annak, hogy fáradt és már képzelődik. *
- Igen. Üdvözletem Nestar Erefiz. Kérem, fáradjon beljebb.
* Arrébb lép az ajtótól, hogy beengedhesse, majd be beljebb került, úgy becsukja az ajtót. *
- Elnézést a rendetlenségért. Még nem volt időm mindent szortírozni.
* A rendetlenség alatt a megannyi üvegbezárt növény. Némelyikbe több példány is található, némelyikbe pedig csupán egy példány. Kísérlet lenne? Esetleg rossz elosztás? Fene se tudja. A sarokban a lepárlója is ezerrel dolgozik valaminek a felhevítésén. Továbbá látható a falon néhány mesterien elkészített festmény is. Bizonyára nem ilyen szobára számít az, aki orkhoz jön látogatóba. *
- Bevallom őszintén nem számítottam ilyen gyors találkozóra. Megkínálhatom egy kis teával?
* A levél átnyújtása után csupán néhány percet tölt a fogadótérben. Épp elég időt, hogy imént felhörpintett pálinkának a melegsége szertefosszon. Több dolga nincs, nem éhes, szomjúságát pedig képes a szobájában is elintézni. Így feláll, majd szobája felé veszi az irányt. Szobájába érve kiroppantja ujjait, majd el is kezdi mélyebben belevetni magát a kutatásaiba. Asztalán különböző üvegekbe bezárva megannyi növény pihen. Mindegyik csak arra várva, hogy az ork valamilyen kísérletet hajtson végre rajtuk. Előtte azonban most egy kisebb növény kap több figyelmet, ami a vadhorgász nevet kapta magának. Éppenséggel a nemrégiben lecsapott legyeket tesz annak szájába egy csipesz segítségével, közben másik kezében toll, s míg nem történik semmi érdemleges, addig csak ritmusosan koptatja annak hegyét az asztal segítségével. Az érdemi reakciókat pedig papírra veti, közben néha halkan motyogja a leírt dolgokat. *
- Tesztalany, tizenkettes. A korábban vizsgált alanyokhoz képest ez kifejezetten jól reagál. Nem kifejezetten gyors, azonban méretéhez képest nem marad le társaitól.
* Lágy kopogások zavarják meg az írásában, eleinte nem akar válaszolni, azonban mégis felpillant asztaláról. Egy mi van, ha érzés ül ki a vállára. Mi van, ha valaki fontos lenne az ajtajában és nem csak egy szolgáló, aki megszeretne győződni, hogy nem szeretne e semmit. A könyvét becsukja, majd az egyik fiókba süllyeszti, majd az ajtót megközelítve ki is nyitja. Meglepetésére előbbi érzése igaznak bizonyult. Ki más, mint az alkímia ördöge áll az ajtaja előtt. Nem teljesen egészben éli meglepetésként a találkozást, elvégre még levelet is írt, annál sokkal meglepőbb, hogy nem válaszlevélben van része, hanem egy személyes találkozóban. A fénygömböt csupán pár másodpercig nézi. Elkönyveli annak, hogy fáradt és már képzelődik. *
- Igen. Üdvözletem Nestar Erefiz. Kérem, fáradjon beljebb.
* Arrébb lép az ajtótól, hogy beengedhesse, majd be beljebb került, úgy becsukja az ajtót. *
- Elnézést a rendetlenségért. Még nem volt időm mindent szortírozni.
* A rendetlenség alatt a megannyi üvegbezárt növény. Némelyikbe több példány is található, némelyikbe pedig csupán egy példány. Kísérlet lenne? Esetleg rossz elosztás? Fene se tudja. A sarokban a lepárlója is ezerrel dolgozik valaminek a felhevítésén. Továbbá látható a falon néhány mesterien elkészített festmény is. Bizonyára nem ilyen szobára számít az, aki orkhoz jön látogatóba. *
- Bevallom őszintén nem számítottam ilyen gyors találkozóra. Megkínálhatom egy kis teával?
6201. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-24 07:58:25
Üzenet elküldve: 2025-07-24 07:58:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Egy érdekes meghívás jut el hozzá. A napja sebtiben elpárolgott a hivatalban, ingatlanügyeit intézni, de úgy tűnik, végezni még nem tud, mivel egy levéllel találják meg. Pontosabban kettővel. Nimeril levele megnyugtató, a gömböc miatti aggódása pedig egyenesen kedves és örül, hogy az ork alkimistára felkészítette lélekben. Cagon levele érdekesebb, bár így most nem tudja eldönteni, hogy mi az invitáció célja. Ez kevésbé fontos, viszont amire gyorsan ráébred, hogy amíg ő a babérjain ült és igazából minden mással foglalkozott, a kollégái sebtiben tekerik előre a tudományuk szekerét. Lehet holtágakba, mint amiből ő is talált és osztott meg nem keveset, de ez a kevésbé fontos.*
//Az alkímia határai//
*Nestar koppant Cagon ajtaján, bár nem érkezett egyedül. Első pillantásra haloványkékes fénybogár járja környékét, ugyanis Nestar a költözése miatt úgy döntött, hogy ki kell engednie Gömböcöt börtönéből és a lidércfény most szabadon motoszkál környékén. Talán illendő lenne korán tisztáznia, hogy nem a szemvilága űz vele játékot, de egyelőre csak megbizonyosodik arról, hogy jó helyre jött. Még, ha nehéz lenne egy másik ork alkimistához kopognia.*
- Kellemes napot, Nestar Erefiz vagyok. Targhed Cagon úrhoz van szerencsém?
*Cagon levele még nála van, és bár abban nem határozták meg, hogy mikor köszönhet rá a nevezetes kollégájára, egyszerűbbnek tartotta felsétálni és megbeszélni személyesen egy későbbi időpontot, ha most nem lenne alkalmas. Gömböc újonnan magasságokat fedezett fel a fellépcsőztetése miatt, így az alkimista fél szemét rajta tartja, nehogy véletlenül kedve legyen alásüllyedni a padlónak és megrémíteni valakit az alsóbb szinten.*
//Az alkímia határai//
*Nestar koppant Cagon ajtaján, bár nem érkezett egyedül. Első pillantásra haloványkékes fénybogár járja környékét, ugyanis Nestar a költözése miatt úgy döntött, hogy ki kell engednie Gömböcöt börtönéből és a lidércfény most szabadon motoszkál környékén. Talán illendő lenne korán tisztáznia, hogy nem a szemvilága űz vele játékot, de egyelőre csak megbizonyosodik arról, hogy jó helyre jött. Még, ha nehéz lenne egy másik ork alkimistához kopognia.*
- Kellemes napot, Nestar Erefiz vagyok. Targhed Cagon úrhoz van szerencsém?
*Cagon levele még nála van, és bár abban nem határozták meg, hogy mikor köszönhet rá a nevezetes kollégájára, egyszerűbbnek tartotta felsétálni és megbeszélni személyesen egy későbbi időpontot, ha most nem lenne alkalmas. Gömböc újonnan magasságokat fedezett fel a fellépcsőztetése miatt, így az alkimista fél szemét rajta tartja, nehogy véletlenül kedve legyen alásüllyedni a padlónak és megrémíteni valakit az alsóbb szinten.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436