//Tulokono Rakin//
*Ahogy a bor elé kerül már rá is fog a pohárra ajkaihoz emelve, de mielőtt megízlelhetné a nedűt idegen hang üti meg hegyes fülét. Szeme sarkából pillant az ismeretlen felé, majd szemöldökei fel is szaladnak homlokán. Először is a meglepettség miatt, hogy jelenlegi kinézete ellenére valaki felfigyelt rá, a másik pedig a hirtelen szalajtott bizalmaskodás.
Végül el is pillant a férfitól, még azelőtt, hogy komolyabban szemügyre venné, hisz elsőbbsége most akár hogy is nézzük bizony a bornak van. Aprót kortyol az italból, s csak akkor teszi le, mikor a férfi kezét megérzi köpennyel fedett vállán.
Halkan morran egyet, ahogy kissé elhúzódik az érintés elől. Nem magával a tapintással van gondja, hanem a megjegyzés tűnik elsőre sértőbbnek a kelleténél.*
- Hogy érted azt, hogy érdekes?
*Fordul végül vissza a férfihoz, és már nem csak szemével, hanem egész testével. Sötétebb bőr, hófehér hajzuhatag. Nofene. A sors összehozta egy mélységivel. Kimondottan még nem volt problémája a fajjal, de neveltetéséből az fakad, hogy elsőre ne bízzon meg az effélékben. De ahogy tüzetesebben tovább vizsgálódik azok a sárgás íriszek egy pillanatra elvarázsolják, de szerencséjére hamar észhez tér, így kissé durcás arccal mered a férfira.*
- Vagyis... üdvözlet neked is.
*Biccent aprót. Nem akar tiszteletlen lenni, meg lehet, hogy a férfi nem is sértegetni akarta, pusztán másképp értette a kérdést, mint ahogy azt a nő felfogta.*
- Ez az utazó ruhám. Csak már kissé rongyos, pénzem pedig nincs újakat venni. A maradék ruhám, ami pedig nálam van.. Az nem egészen való a vándorláshoz.
*Mosolyodik végül el halványan, ezzel azt gondolva, hogy a következő kérdésre is választ adott, de biztos ami biztos arról is megfelelő szavakat ejt.*
- Átutazóban vagyok. Ha a hasam nem korgott volna annyira valószínűleg nem állok meg, de nagyobb beleszólása volt most az éhségnek az itt maradásomban.
*Von aprót vállain, majd kissé elhúzza a száját, miután a férfi rendelésével kicsit feltartja a levesének érkezését, de végül is nincs panasza, mert ahogy a mélységi megkapja az italt az ő levese is pultot ér.
Az invitálásra meglepetten pislog párat. Vajon mit szólnak majd ahhoz, hogy ő, mint elf és a férfi, mint mélységi egy asztalnál falatoznak? Hisz még azt sem tudja igazán ki fia borjával hozta össze a véletlen. De hát, ahogy a mondás is tartja, próba szerencse. Ha most követi lehet, hogy a pihenése ebben a fogadóban nem is fog olyan egyhangúan eltelni. Így hát egy kis tétovázással, de végül felmarkolja levesét és a kupa bort, s követi is az idegent az asztalhoz. Először ételét és italát teszi le, majd csak utána kanyarítja le vállairól az elhasználódott köpenyt, amit végül a szék háttámlájára helyez. Ahogy ő maga is helyet foglal egy pár hosszú pillanatig nem is szól. Igazából azt sem tudja mit mondhatna, milyen témát hozhatna fel, hisz fogalma sincs kit sodort mellé a sors. Végül legyint magában, hagyja az eseményeket csak úgy sodródni.*
- A nevem Tabika, de nem szeretem, így leginkább Tabinak hívnak.
*Hümment fel, majd hátradőlve pillant ismét a férfi szemeibe.*
- És te? Idevalósi vagy?
*Billenti félre érdeklődve a fejét. Amíg a férfi esetleg elkezd magáról beszélni addig kiszúr egy-egy olyan információt, ami hasznára válhat a későbbiekben ehhez a kis ismerkedéshez.*