Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 315 (6281. - 6300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:39:30
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:39:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
- Na figyelj, papa. Nem szoktam ilyet tenni, de jó kedvemben találtál. * Gondolkodik kicsit a mélységi, és int a szolgálónak. * Meghívlak egy italra, de csak azért, mert ilyen öreg vagy, és valószínűleg tapasztalt is. Szakmámból adódóan érdeklődnöm kell az ilyenek iránt, mert a ti részeg károgásaitok ihletik meg a legjobb dalokat.
* Jelentőségteljesen pillant a másik kardja felé, jelezve, hogy nem igazán a kort tiszteli benne, és nem is az átlagos vén nyavalygásra kíváncsi. Általában ilyen kardot a nemesek, vagy a sokat látott harcosok hordanak, és reméli, hogy utóbbihoz van szerencséje. Egy kis hazugság, egy kis meseiség, és a legundokabb zsoltos történetekből is olyan balladát lehet kanyarítani, amitől ötszáz lábas környezetben lehullik az alávaló ruha a fehérnépről. Persze nem csak a munka miatt tereli el a szót, nem akar túlságosan elkezdeni filozofálgatni. Főleg nem egy ilyen helyen, ahol ennyien hallják. Régen futott már csőcselék elől, és nem ma szeretné újra kezdeni ezt a roppant fárasztó és veszélyes sportágat. *
- Aztán ha igazán szép történetet mondasz, jön még a többi is. * Teszi hozzá jelentőségteljesen, ahogy kfiizet 72 aranyat, ami egész pontosan négy Pálinka ára.
Hármat maga előtt hagy, és egyet át tol az asztal túloldalára. Meg se várja, hogy a másik mondjon bármit, gyorsan lehúzza a sajátját. *
- A hetekre, hiszen ez barack! * Kiált fel elégedetten, mert ezt sokkal jobban szereti, mint a szilvát. * Ráadásul valami édes és érett, nem holmi hordó aljáról kikapart. Mostantól csak ilyet iszok. * Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon a felszolgálónak. *
//Öreg ember, nem vén ember//
- Na figyelj, papa. Nem szoktam ilyet tenni, de jó kedvemben találtál. * Gondolkodik kicsit a mélységi, és int a szolgálónak. * Meghívlak egy italra, de csak azért, mert ilyen öreg vagy, és valószínűleg tapasztalt is. Szakmámból adódóan érdeklődnöm kell az ilyenek iránt, mert a ti részeg károgásaitok ihletik meg a legjobb dalokat.
* Jelentőségteljesen pillant a másik kardja felé, jelezve, hogy nem igazán a kort tiszteli benne, és nem is az átlagos vén nyavalygásra kíváncsi. Általában ilyen kardot a nemesek, vagy a sokat látott harcosok hordanak, és reméli, hogy utóbbihoz van szerencséje. Egy kis hazugság, egy kis meseiség, és a legundokabb zsoltos történetekből is olyan balladát lehet kanyarítani, amitől ötszáz lábas környezetben lehullik az alávaló ruha a fehérnépről. Persze nem csak a munka miatt tereli el a szót, nem akar túlságosan elkezdeni filozofálgatni. Főleg nem egy ilyen helyen, ahol ennyien hallják. Régen futott már csőcselék elől, és nem ma szeretné újra kezdeni ezt a roppant fárasztó és veszélyes sportágat. *
- Aztán ha igazán szép történetet mondasz, jön még a többi is. * Teszi hozzá jelentőségteljesen, ahogy kfiizet 72 aranyat, ami egész pontosan négy Pálinka ára.
Hármat maga előtt hagy, és egyet át tol az asztal túloldalára. Meg se várja, hogy a másik mondjon bármit, gyorsan lehúzza a sajátját. *- A hetekre, hiszen ez barack! * Kiált fel elégedetten, mert ezt sokkal jobban szereti, mint a szilvát. * Ráadásul valami édes és érett, nem holmi hordó aljáról kikapart. Mostantól csak ilyet iszok. * Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon a felszolgálónak. *
6299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:35:24
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:35:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Ahogy Norhelt csípője egyre mélyebb, biztosabb ütemben találja meg a testét, Ravik úgy veszít el egyre többet önmagából. Minden gondolata, ami reggelig elnyúló szentségelésről, önutálatról vagy elkerülhetetlen következményekről szólt, most halkabb, mint a víz loccsanása a padlón. Csak a lüktetés van. A sajátja, a férfié, minden mozdulat egymásra hangolva. A teste már nem küzd, hanem enged, élvez, elvesz és ad. Norhelt tenyerének súlya a combján, az a finoman birtokló szorítás épp elég ahhoz, hogy minden önuralma a porba hulljon. Hangja betölti a levegőt, légzése szaporább. Bosszantóan ellenállhatatlan, hogy most minden így jó, így tökéletes. Hogy mennyire hiányzott ez neki, hogy mennyire hiányolta a férfit, akit megannyi kikötői fajankó sem tudott pótolni.
Érzi, hogy csak pár pillanat, pár mélyebb mozdulat és végre átéli azt a gyönyört, ami után hosszú ideje sóvárog. Éppen ezért torpan meg és húzódik hátrébb, hogy még kiélvezzen, elnyújtson. A szemei azonnal felkutatják a férfiét. Ajka enyhén megremeg, nem a gyönyörtől, hanem attól a furcsa, belső mosolytól, amit nehezen tud elfojtani. Mert eszébe jutott valami. Egy régi történet a kikötőből. Egy nő, aki magát árulta, aki semmiben sem hitt, csak abban, amit az ujjai ki tudtak csikarni másokból. Aki a gyönyör megannyi módját ismerte és nem szégyellt mesélni is róla. Akkor még nevetett rajta, túl idegennek tartotta, túl egyszerűnek. Most viszont, itt, Norhelt ölében, a gőzölgő víz bódításában, egy apró huncutságként visszakúszik az okítás emléke.
Lassan előre dől, finoman csókol fel a nyak vonalán, néhol gyengéden harapva meg. Egyik keze pedig lassan lesimít a férfi dereka mentén, majd még lejjebb, el a csípőív vonalán, aztán átkúszik a combja alá. A csókok szüntelenül érik a nyak bőrét, közben szeme sarkából időnként a férfi arcára pillant, figyelve minden rezdülést, meglepettséget vagy ellenkezést, de a keze egy pillanatra sem torpan meg. Ujjai egy határozott, mégis simogató ívben siklanak be hátulról, oda, ahová más talán csak elméletben tévedne. Ahol a gyönyör nem harsány, de állítólag egészen más világot nyit meg. A mozdulata határozott, de nem tolakodó. Nem akar uralkodni, csak emlékeztetni arra, hogy ő is tud meglepni. Nem kérdezi meg, hogy mit szabad, csak simít lágyan, de határozottan. Kísérletezve, de magabiztosan, miközben arcán apró mosoly jelenik meg. Nem gúnyos, viszont elégedett. Ha a mai nap ilyen őrülten kezdődött, hát ne fél gőzzel zárja le. Mert a testének ez most kell. Az a pillanat, amikor még nem omlik össze, még nem esik szét, de már az utolsót pengetik a kitartása húrján. Még nem siet, nem enged. Tartja magát, tartja őt, és belül talán pontosan érzi, hogy ezzel a mozdulattal nem csak Norheltet billenti ki egyensúlyából, hanem saját magát is. A tarkón maradt keze erősebben mar a fekete tincsek közé, miközben testének feszülése és lüktetése egyre intenzívebben sodorja a régóta áhítozott gyönyör felé.*
*Ahogy Norhelt csípője egyre mélyebb, biztosabb ütemben találja meg a testét, Ravik úgy veszít el egyre többet önmagából. Minden gondolata, ami reggelig elnyúló szentségelésről, önutálatról vagy elkerülhetetlen következményekről szólt, most halkabb, mint a víz loccsanása a padlón. Csak a lüktetés van. A sajátja, a férfié, minden mozdulat egymásra hangolva. A teste már nem küzd, hanem enged, élvez, elvesz és ad. Norhelt tenyerének súlya a combján, az a finoman birtokló szorítás épp elég ahhoz, hogy minden önuralma a porba hulljon. Hangja betölti a levegőt, légzése szaporább. Bosszantóan ellenállhatatlan, hogy most minden így jó, így tökéletes. Hogy mennyire hiányzott ez neki, hogy mennyire hiányolta a férfit, akit megannyi kikötői fajankó sem tudott pótolni.
Érzi, hogy csak pár pillanat, pár mélyebb mozdulat és végre átéli azt a gyönyört, ami után hosszú ideje sóvárog. Éppen ezért torpan meg és húzódik hátrébb, hogy még kiélvezzen, elnyújtson. A szemei azonnal felkutatják a férfiét. Ajka enyhén megremeg, nem a gyönyörtől, hanem attól a furcsa, belső mosolytól, amit nehezen tud elfojtani. Mert eszébe jutott valami. Egy régi történet a kikötőből. Egy nő, aki magát árulta, aki semmiben sem hitt, csak abban, amit az ujjai ki tudtak csikarni másokból. Aki a gyönyör megannyi módját ismerte és nem szégyellt mesélni is róla. Akkor még nevetett rajta, túl idegennek tartotta, túl egyszerűnek. Most viszont, itt, Norhelt ölében, a gőzölgő víz bódításában, egy apró huncutságként visszakúszik az okítás emléke.
Lassan előre dől, finoman csókol fel a nyak vonalán, néhol gyengéden harapva meg. Egyik keze pedig lassan lesimít a férfi dereka mentén, majd még lejjebb, el a csípőív vonalán, aztán átkúszik a combja alá. A csókok szüntelenül érik a nyak bőrét, közben szeme sarkából időnként a férfi arcára pillant, figyelve minden rezdülést, meglepettséget vagy ellenkezést, de a keze egy pillanatra sem torpan meg. Ujjai egy határozott, mégis simogató ívben siklanak be hátulról, oda, ahová más talán csak elméletben tévedne. Ahol a gyönyör nem harsány, de állítólag egészen más világot nyit meg. A mozdulata határozott, de nem tolakodó. Nem akar uralkodni, csak emlékeztetni arra, hogy ő is tud meglepni. Nem kérdezi meg, hogy mit szabad, csak simít lágyan, de határozottan. Kísérletezve, de magabiztosan, miközben arcán apró mosoly jelenik meg. Nem gúnyos, viszont elégedett. Ha a mai nap ilyen őrülten kezdődött, hát ne fél gőzzel zárja le. Mert a testének ez most kell. Az a pillanat, amikor még nem omlik össze, még nem esik szét, de már az utolsót pengetik a kitartása húrján. Még nem siet, nem enged. Tartja magát, tartja őt, és belül talán pontosan érzi, hogy ezzel a mozdulattal nem csak Norheltet billenti ki egyensúlyából, hanem saját magát is. A tarkón maradt keze erősebben mar a fekete tincsek közé, miközben testének feszülése és lüktetése egyre intenzívebben sodorja a régóta áhítozott gyönyör felé.*
6298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:31:52
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:31:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vas és füst//
*Nagyot hümment a másik szavaira, ami a Wegtorenieket illeti.*
-Végül is az se lehet rossz. Meg azt is hallottam, hogy a kurtizánok ott nagyon értik a dolgukat, hehhe.
*Perverz módon csillog a szeme, ahogy elképzeli hogy három kreolbőrű nyurga szépség keményen dolgozik rajta. Szép vágyálmok.*
-Vasszakáll! Akkor hát egészségedre, Vasszakáll Dverggar.
*Kér is egy Vajsört, abból baj nem lehet, és fájó szívvel számolja le a 14 aranyat. Aztán ahogy kézhez kapja már koccintáshoz is tartja a korsót, hogy aztán mohón belenyalhasson a nedübe.*
-Az. Ha nő még egy kicsit majd pofán dobom vele a szemtelen kis mitugrászokat, aztán amíg bajlódnak vele a pöröly lesúlyt és hopp!
*Hangosan a pultra csap.*
-Reccsen is a borda.
*Persze őrültségnek hangzik, de már régebben elképzelte magában, és hát miért is ne próbálná ki? Ha egyszer alkalma lesz rá, aztán biztosan nagyon fog nevetni rajta.*
-Nem mondom, biztos ott se mindenki ilyen romlott alak, csak a java. Meg aztán onnan lehet hajókázni, annyi sziget van a tengeren mint a szar, sose lehet őket felfedezni. Az egyik öcsém tengerész vót, onnan tudom énis.
*Bár a tengerész kicsit erős túlzás, egy mocskos kalóz lett belőle a Fekete Rózsán, aztán meg senki nem hallott felőle évek óta.*
-A kürtszó, mi? Te is hallottad akkor.
*Kicsit elkomolyodik a tekintete, szabad kezével megsimogatja Tüsököt aki láthatóan ennek nagyon örül, mert az orrával csak úgy szimatolja a törpe kezét.*
-Azt mondják rossz, sötét dolgok hírnőke ez. Idegen, veszélyes, távoli. A legrosszabb, hogy azt pletykálják, hogy a füves pusztán keletre orkokat láttak, és a nomádok is elbujdokoltak. Nem jártak erre mán orkok kitudja hány száz éve, csak elvétve van egy pár "civilizáltabb".
*Róluk is megvan a véleménye, de most nem ez a kérdés.*
-Más ez, azt mondják sok orkok. Messziről gyütt orkok, ki tudja kiféle miféle. Persze ezek csak pletykák, még senki nem ment ki, hogy megnézze mi a bánat van ott a pusztába, vagy ha ki is ment akkor meg nem jött vissza. Nem tudom mi a rosszabb. De mindenki készülődik, meg sugdolóznak a népek, nem tudom mi fog jönni de én aszondom inkább jobb felkészülni mikor nem kell, mint letolt gatyával várni az ellenséget.
*Elég sokat beszélt már most, úgyhogy megint kénytelen enyhíteni száraz torkán.*
*Nagyot hümment a másik szavaira, ami a Wegtorenieket illeti.*
-Végül is az se lehet rossz. Meg azt is hallottam, hogy a kurtizánok ott nagyon értik a dolgukat, hehhe.
*Perverz módon csillog a szeme, ahogy elképzeli hogy három kreolbőrű nyurga szépség keményen dolgozik rajta. Szép vágyálmok.*
-Vasszakáll! Akkor hát egészségedre, Vasszakáll Dverggar.
*Kér is egy Vajsört, abból baj nem lehet, és fájó szívvel számolja le a 14 aranyat.
Aztán ahogy kézhez kapja már koccintáshoz is tartja a korsót, hogy aztán mohón belenyalhasson a nedübe.*-Az. Ha nő még egy kicsit majd pofán dobom vele a szemtelen kis mitugrászokat, aztán amíg bajlódnak vele a pöröly lesúlyt és hopp!
*Hangosan a pultra csap.*
-Reccsen is a borda.
*Persze őrültségnek hangzik, de már régebben elképzelte magában, és hát miért is ne próbálná ki? Ha egyszer alkalma lesz rá, aztán biztosan nagyon fog nevetni rajta.*
-Nem mondom, biztos ott se mindenki ilyen romlott alak, csak a java. Meg aztán onnan lehet hajókázni, annyi sziget van a tengeren mint a szar, sose lehet őket felfedezni. Az egyik öcsém tengerész vót, onnan tudom énis.
*Bár a tengerész kicsit erős túlzás, egy mocskos kalóz lett belőle a Fekete Rózsán, aztán meg senki nem hallott felőle évek óta.*
-A kürtszó, mi? Te is hallottad akkor.
*Kicsit elkomolyodik a tekintete, szabad kezével megsimogatja Tüsököt aki láthatóan ennek nagyon örül, mert az orrával csak úgy szimatolja a törpe kezét.*
-Azt mondják rossz, sötét dolgok hírnőke ez. Idegen, veszélyes, távoli. A legrosszabb, hogy azt pletykálják, hogy a füves pusztán keletre orkokat láttak, és a nomádok is elbujdokoltak. Nem jártak erre mán orkok kitudja hány száz éve, csak elvétve van egy pár "civilizáltabb".
*Róluk is megvan a véleménye, de most nem ez a kérdés.*
-Más ez, azt mondják sok orkok. Messziről gyütt orkok, ki tudja kiféle miféle. Persze ezek csak pletykák, még senki nem ment ki, hogy megnézze mi a bánat van ott a pusztába, vagy ha ki is ment akkor meg nem jött vissza. Nem tudom mi a rosszabb. De mindenki készülődik, meg sugdolóznak a népek, nem tudom mi fog jönni de én aszondom inkább jobb felkészülni mikor nem kell, mint letolt gatyával várni az ellenséget.
*Elég sokat beszélt már most, úgyhogy megint kénytelen enyhíteni száraz torkán.*
6297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:23:33
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:23:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Nem gondolkodik túl sokat a dolgon. Élvezi a pillangó társaságát, ezt pedig alighanem Alissäna is jól tudja.*
-Elkísérlek a Kaszárnyához. Valakinek meg kell téged védeni az odaúton. *Természetesen ő maga képtelen ilyesmire, de szívesen tetszeleg a testőr szerepében sokadszorra is.
Figyelmesen hallgatja a lányt. Már csak azért is, mert olyan hihetetlennek hangzik, amit mond. Némi homlokráncolás után szedi össze gondolatait, hogy újra megszólalhasson.*
-Hát ez jó nagy butaság. Hogy jóformán senki sem vigyáz a népekre. Rád ki vigyázott?
*A kígyó kérdésre megint csak vállat von. Ő nem megy a bestia közelébe. Látott már kígyót, a Kikötő melletti sziklák tövében tucatjával találni belőlük, nem tart tőlük. Ekkorát és ilyen veszélyes külleműt külleműt ugyanakkor még nem pipált.*
-Nem tudom, de sok húst zabál. Legalábbis Ezméé azt visz neki, mikor nagy ritkán ránéz. Szerintem... *Felemeli Alissäna takaróját, hogy azt magára húzva neki is kijuthasson belőle.*
-Szerintem arra van neki, hogy eltüntesse a hullákat. Ha érted, mire gondolok. *Tudálékos bólintással toldja meg szavait. Természetesen hamar tovább gördülnek a gondolatok, mert Alissäna úgy dönt, hogy szintén megválik a ruháitól. Nem új dolog ez, viszont oly rég látta pőrén a lányt, hogy már a gondolattól is fellelkesül ágyéktájon. Nem, mintha a fehér takarótól rálátása lenne a lányra. Az éppen csak előbukkanó, apró keblek látványa viszont oly erőteljes hatással vannak rá, hogy kedve lenne magához nyúlni. Szívesen érintené a lányt, de tisztában van vele, meddig nyújtózhat jelenleg. Persze nem tudja feltétlen hova tenni a dolgot, de azon kívül, hogy egyre inkább korbácsolja a cölibátus, az a gondolat melengeti, hogy annál édesebb lesz, ha vége szakad.
Mielőtt valami kihívó megjegyzés mellett önkéntelen érintené a pillangót, netalán saját magát, jobb ötlet híján tarkója alá tűri tenyereit.*
-Nem tudom, miért nem kéri meg azt a fickót, hogy járjon el Aginért? Állítólag városőr parancsnok volt, vagy nem? *Természetesen kéjvágya nem apad, ez látszik, de igyekszik nem tudomást venni róla.*
-Jut eszembe... Nem tudlak teljesen elkísérni. Nem lenne jó ötlet a kaszárnya közelébe mennem... Érted. *Szürkéit Alissäna finom vonásain nyugtatja.*
-Egyébként lehet, hogy a kisasszony is itt van a fogadóban. Meg a wegtoreni csődöre. Jobb, ha tudod.
*Nem gondolkodik túl sokat a dolgon. Élvezi a pillangó társaságát, ezt pedig alighanem Alissäna is jól tudja.*
-Elkísérlek a Kaszárnyához. Valakinek meg kell téged védeni az odaúton. *Természetesen ő maga képtelen ilyesmire, de szívesen tetszeleg a testőr szerepében sokadszorra is.
Figyelmesen hallgatja a lányt. Már csak azért is, mert olyan hihetetlennek hangzik, amit mond. Némi homlokráncolás után szedi össze gondolatait, hogy újra megszólalhasson.*
-Hát ez jó nagy butaság. Hogy jóformán senki sem vigyáz a népekre. Rád ki vigyázott?
*A kígyó kérdésre megint csak vállat von. Ő nem megy a bestia közelébe. Látott már kígyót, a Kikötő melletti sziklák tövében tucatjával találni belőlük, nem tart tőlük. Ekkorát és ilyen veszélyes külleműt külleműt ugyanakkor még nem pipált.*
-Nem tudom, de sok húst zabál. Legalábbis Ezméé azt visz neki, mikor nagy ritkán ránéz. Szerintem... *Felemeli Alissäna takaróját, hogy azt magára húzva neki is kijuthasson belőle.*
-Szerintem arra van neki, hogy eltüntesse a hullákat. Ha érted, mire gondolok. *Tudálékos bólintással toldja meg szavait. Természetesen hamar tovább gördülnek a gondolatok, mert Alissäna úgy dönt, hogy szintén megválik a ruháitól. Nem új dolog ez, viszont oly rég látta pőrén a lányt, hogy már a gondolattól is fellelkesül ágyéktájon. Nem, mintha a fehér takarótól rálátása lenne a lányra. Az éppen csak előbukkanó, apró keblek látványa viszont oly erőteljes hatással vannak rá, hogy kedve lenne magához nyúlni. Szívesen érintené a lányt, de tisztában van vele, meddig nyújtózhat jelenleg. Persze nem tudja feltétlen hova tenni a dolgot, de azon kívül, hogy egyre inkább korbácsolja a cölibátus, az a gondolat melengeti, hogy annál édesebb lesz, ha vége szakad.
Mielőtt valami kihívó megjegyzés mellett önkéntelen érintené a pillangót, netalán saját magát, jobb ötlet híján tarkója alá tűri tenyereit.*
-Nem tudom, miért nem kéri meg azt a fickót, hogy járjon el Aginért? Állítólag városőr parancsnok volt, vagy nem? *Természetesen kéjvágya nem apad, ez látszik, de igyekszik nem tudomást venni róla.*
-Jut eszembe... Nem tudlak teljesen elkísérni. Nem lenne jó ötlet a kaszárnya közelébe mennem... Érted. *Szürkéit Alissäna finom vonásain nyugtatja.*
-Egyébként lehet, hogy a kisasszony is itt van a fogadóban. Meg a wegtoreni csődöre. Jobb, ha tudod.
6296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:14:05
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:14:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vas és füst//
- Meleg van az hótziher, de mindig vót min ügyködni, nem lehetett unatkozni.
*Wegtorenben rengeteg a törpe, így mindig kényelmesen érezte magát. A végletek városa. Törpék és óriások együtt.
Érdeklődve issza a másik szavait. Izgalmas lehet a hegyek között élni, úgy hallotta, elég böhöm vadállatok élnek arra, talán régebben még sárkányok is voltak. Nehéz élet lehetett, biztos, hogy beszélgetőpartnere harcedzett lehet.*
- Vasszakállú Dverggar.
*Mondjuk most sörszakállú is lehetne, igyekszik is kifésülni ujjaival a sörtől összeragadt csimbókokat. Mikor már kellőképp felhúzta az agyát a fésüléssel járó folyamatos fájdalom, inkább a sündisznón pihenteti szemét.*
- Aranyos jószág.
*Őszintén szólva nem érti a sün jelenlétét. Ha még egy harcikutya vagy valami más lenne, az rendben, de egy sündisznó? Mit csinál vele, ha megtámadják a másik törpét? Megdobálja vele a támadót?
~ Őrült ötlet. Őrült, de tetszik. ~
Elképzeli, ahogy sünökkel dobálózik Dumekhar, s így máris értelmet nyer a dolog. Sajátos harcmodor mi tagadás.*
- Kalóznak lenni annyira nem szar, ha nem bánod, hogy olyan fogaid lesznek mint egy bányarémnek. Kurva meg nem akarok lenni, szóval inkább elkerülöm a placcot akkor.
*Úgy tűnik, errefelé is vannak érdekes helyek. A wegtoreni kikötő se egy erkölcstanya, sőt, egyszer Dverggar és a kompániája is megbízást kapott a tanácstól, hogy valami kalózbandát számoljanak fel ott.
Aztán megint hallja a háta mögül a pusmogást.*
- Akartam mán kérdezni, mindenki valami harsonaszóról beszél, meg én is hallottam. Van valami hír arról, mi vót az? *Fordul teljes testtel Dumekhar felé.* - Majd' lefostam a bokám, az egész erdőben hallani lehetett!
- Meleg van az hótziher, de mindig vót min ügyködni, nem lehetett unatkozni.
*Wegtorenben rengeteg a törpe, így mindig kényelmesen érezte magát. A végletek városa. Törpék és óriások együtt.
Érdeklődve issza a másik szavait. Izgalmas lehet a hegyek között élni, úgy hallotta, elég böhöm vadállatok élnek arra, talán régebben még sárkányok is voltak. Nehéz élet lehetett, biztos, hogy beszélgetőpartnere harcedzett lehet.*
- Vasszakállú Dverggar.
*Mondjuk most sörszakállú is lehetne, igyekszik is kifésülni ujjaival a sörtől összeragadt csimbókokat. Mikor már kellőképp felhúzta az agyát a fésüléssel járó folyamatos fájdalom, inkább a sündisznón pihenteti szemét.*
- Aranyos jószág.
*Őszintén szólva nem érti a sün jelenlétét. Ha még egy harcikutya vagy valami más lenne, az rendben, de egy sündisznó? Mit csinál vele, ha megtámadják a másik törpét? Megdobálja vele a támadót?
~ Őrült ötlet. Őrült, de tetszik. ~
Elképzeli, ahogy sünökkel dobálózik Dumekhar, s így máris értelmet nyer a dolog. Sajátos harcmodor mi tagadás.*
- Kalóznak lenni annyira nem szar, ha nem bánod, hogy olyan fogaid lesznek mint egy bányarémnek. Kurva meg nem akarok lenni, szóval inkább elkerülöm a placcot akkor.
*Úgy tűnik, errefelé is vannak érdekes helyek. A wegtoreni kikötő se egy erkölcstanya, sőt, egyszer Dverggar és a kompániája is megbízást kapott a tanácstól, hogy valami kalózbandát számoljanak fel ott.
Aztán megint hallja a háta mögül a pusmogást.*
- Akartam mán kérdezni, mindenki valami harsonaszóról beszél, meg én is hallottam. Van valami hír arról, mi vót az? *Fordul teljes testtel Dumekhar felé.* - Majd' lefostam a bokám, az egész erdőben hallani lehetett!
6295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:41:00
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:41:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vas és füst//
*A távozó alakot nem nagyon figyeli meg, úgyhogy először nem is tudja mire gondol aprótermetű pultcimborája, de aztán így visszagondolva mintha rémlene valami. Bár nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
-Bátor egy szarcsimbók lehetett.
*Marcona egy alaknak néz ki a másik, de amúgy is nagy tökök kellenek ahhoz, hogy az ember belekössön egy törpébe. Legalábbis ő mindig így gondolta.*
-Wegtoren mi? Sose vágytam oda, azt hallottam ott rohadt meleg van, folyik az ember seggén is az izzadság, az meg kinek hiányzik? Eh?
*Bohókásan megrázza fejét.*
-Én a hegyekből származom, az egyik dédapám még bányászott a nagy tárnákba' mielőtt beomlottak volna. Aztán közel maradtak az őseim, de végül csak itt kötöttem ki pár éve ebben a városban. A szél városa, pff.
*Legyint, és nagyot pöffent a pipával, közben meg azon gondolkozik, hogy ha már így hozta a szerencse, talán mégis csak innia kéne valamit.*
-Dumekhar. Hosszúfüst Dumekhar, így hívnak.
*Be is mutatkozik, mert hát miért is ne? Közben pedig mellényzsebéből óvatosan előveszi a sünt, hogy kicsit járkálhasson ott előtte, csak hogy lássa mennyire érzi jobban magát.*
-Ez meg itten Tüsök.
*A sün persze nem mutatkozik be, csak egy aprócska pillantást vet kettejükre, mintha valahogyan furcsa módon értené őket.*
-De járok kelek a vidéken össze-vissza ami azt illeti, mer' valamiből élni kell ugye. Nem rossz hely ez, például a kikötő sokkal rosszabb, ott szarni se mer az ember, mer' fél hogy kilopják a veséjét. Vagy beállsz kalóznak vagy kurvának, több jó sorsú nem is igen van ott.
*A távozó alakot nem nagyon figyeli meg, úgyhogy először nem is tudja mire gondol aprótermetű pultcimborája, de aztán így visszagondolva mintha rémlene valami. Bár nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
-Bátor egy szarcsimbók lehetett.
*Marcona egy alaknak néz ki a másik, de amúgy is nagy tökök kellenek ahhoz, hogy az ember belekössön egy törpébe. Legalábbis ő mindig így gondolta.*
-Wegtoren mi? Sose vágytam oda, azt hallottam ott rohadt meleg van, folyik az ember seggén is az izzadság, az meg kinek hiányzik? Eh?
*Bohókásan megrázza fejét.*
-Én a hegyekből származom, az egyik dédapám még bányászott a nagy tárnákba' mielőtt beomlottak volna. Aztán közel maradtak az őseim, de végül csak itt kötöttem ki pár éve ebben a városban. A szél városa, pff.
*Legyint, és nagyot pöffent a pipával, közben meg azon gondolkozik, hogy ha már így hozta a szerencse, talán mégis csak innia kéne valamit.*
-Dumekhar. Hosszúfüst Dumekhar, így hívnak.
*Be is mutatkozik, mert hát miért is ne? Közben pedig mellényzsebéből óvatosan előveszi a sünt, hogy kicsit járkálhasson ott előtte, csak hogy lássa mennyire érzi jobban magát.*
-Ez meg itten Tüsök.
*A sün persze nem mutatkozik be, csak egy aprócska pillantást vet kettejükre, mintha valahogyan furcsa módon értené őket.*
-De járok kelek a vidéken össze-vissza ami azt illeti, mer' valamiből élni kell ugye. Nem rossz hely ez, például a kikötő sokkal rosszabb, ott szarni se mer az ember, mer' fél hogy kilopják a veséjét. Vagy beállsz kalóznak vagy kurvának, több jó sorsú nem is igen van ott.
6294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:32:51
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:32:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt csípője ütemesen mozdul, egyre mélyebben, egyre tudatosabban. Nem szaggat, nem kapkod – figyel. Figyel a nő teste alatt remegő izmokra, az apróbb feszülésekre, a halk sóhajokra, ahogy Ravik lassan, de teljesen köré fonódik. Minden válasz, amit kap, olaj a tűzre. A körmei a vállán, a nedves hajtincsek a nyakánál, a csípő, ami meg-megfeszül...
A homlokuk néha összeér. Máskor meg csak a meleg leheletük keveredik, mikor az egyikük felnyög, a másik pedig összeszorítja a száját, hogy ne tegye utána. Norhelt karja a nő háta mögé siklik, megtámasztja, kissé meg is emeli, hogy mélyebben tudjon hatolni. Ütemesen mozog, figyelmesen tartja a ritmust, pont annyira lassít, amikor Ravik megfeszül alatta, és pont akkor gyorsít, mikor a nő csípője önként mozdul alá. Nincs kapkodás, de nincs tétovázás sem. Csípője szabályos, ruganyos ívben lendül előre-hátra, néha kissé oldalra is, hogy minden egyes tolásnál máshol és máshogyan találja meg a test válaszát. A lendületében ott az önuralom utolsó morzsája, meg valami mocskosul őszinte törekvés arra, hogy ez most tényleg jó legyen. Nem csak neki. Raviknak is. Akit most már minden görcs nélkül akar, hangosan, izzadtan, kontrollt vesztve, ahogy a teremtő is megálmodta a fürdőházi erkölcstelenkedést.
A víz már rég kilöttyent a medence szélén, a padló halk csobbanásokkal visszhangzik alattuk, de egyikük sem törődik vele vagy legalábbis Norhelt határozottan nem. A férfit annyira leköti Ravik arca, a néha lehunyódó szempillák, a nyakban pulzáló lüktetés, a meglepően attraktív sebhely az arcán, hogy csak akkor veszi észre, mit művel a nő keze, mikor az ujjai ismét a tarkójába markolnak. Egy szisszenés kúszik ki belőle, de ez most nem a fájdalomtól.
A mozdulatai felgyorsulnak, de csak éppen annyira, amennyire Ravik csípője követni engedi. A nő testéből áradó hő, az apró csúszások a nedves bőrön, mind arra késztetik, hogy még egy kicsit benne maradjon ebben az iszonyúan forró, és már-már veszélyesen jó pillanatban. Ajkait egy halk, rekedt nyögés hagyja el, ahogy Ravikhoz simul, és újra, újra megmozdul benne.
Az egyik tenyerét a nő combjára csúsztatja, erősebben tartja, mint eddig. A másik keze közben a hátát simítja, fel a lapockákig, majd le, a fenekére. Nem siet, de nem is teketóriázik már. Ravik elvette tőle a türelmet, ahogy ő is az övét.*
*Norhelt csípője ütemesen mozdul, egyre mélyebben, egyre tudatosabban. Nem szaggat, nem kapkod – figyel. Figyel a nő teste alatt remegő izmokra, az apróbb feszülésekre, a halk sóhajokra, ahogy Ravik lassan, de teljesen köré fonódik. Minden válasz, amit kap, olaj a tűzre. A körmei a vállán, a nedves hajtincsek a nyakánál, a csípő, ami meg-megfeszül...
A homlokuk néha összeér. Máskor meg csak a meleg leheletük keveredik, mikor az egyikük felnyög, a másik pedig összeszorítja a száját, hogy ne tegye utána. Norhelt karja a nő háta mögé siklik, megtámasztja, kissé meg is emeli, hogy mélyebben tudjon hatolni. Ütemesen mozog, figyelmesen tartja a ritmust, pont annyira lassít, amikor Ravik megfeszül alatta, és pont akkor gyorsít, mikor a nő csípője önként mozdul alá. Nincs kapkodás, de nincs tétovázás sem. Csípője szabályos, ruganyos ívben lendül előre-hátra, néha kissé oldalra is, hogy minden egyes tolásnál máshol és máshogyan találja meg a test válaszát. A lendületében ott az önuralom utolsó morzsája, meg valami mocskosul őszinte törekvés arra, hogy ez most tényleg jó legyen. Nem csak neki. Raviknak is. Akit most már minden görcs nélkül akar, hangosan, izzadtan, kontrollt vesztve, ahogy a teremtő is megálmodta a fürdőházi erkölcstelenkedést.
A víz már rég kilöttyent a medence szélén, a padló halk csobbanásokkal visszhangzik alattuk, de egyikük sem törődik vele vagy legalábbis Norhelt határozottan nem. A férfit annyira leköti Ravik arca, a néha lehunyódó szempillák, a nyakban pulzáló lüktetés, a meglepően attraktív sebhely az arcán, hogy csak akkor veszi észre, mit művel a nő keze, mikor az ujjai ismét a tarkójába markolnak. Egy szisszenés kúszik ki belőle, de ez most nem a fájdalomtól.
A mozdulatai felgyorsulnak, de csak éppen annyira, amennyire Ravik csípője követni engedi. A nő testéből áradó hő, az apró csúszások a nedves bőrön, mind arra késztetik, hogy még egy kicsit benne maradjon ebben az iszonyúan forró, és már-már veszélyesen jó pillanatban. Ajkait egy halk, rekedt nyögés hagyja el, ahogy Ravikhoz simul, és újra, újra megmozdul benne.
Az egyik tenyerét a nő combjára csúsztatja, erősebben tartja, mint eddig. A másik keze közben a hátát simítja, fel a lapockákig, majd le, a fenekére. Nem siet, de nem is teketóriázik már. Ravik elvette tőle a türelmet, ahogy ő is az övét.*
6293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:23:28
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:23:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vas és füst//
//Érintőlegesen Roth - post mortem//
*Issza a sörét.
Vagyis inná, de a sors nem hagyja. Először valami pusmogást hall a kürtszóval kapcsolatosan, úgyhogy inkább arra fülel. Részleteket természetesen nem tud kivenni, a sok kovácsműhelyi inasmunka bizony kikezdte hallását. Ez már egy kicsit felcsigázta, a rosszabbik értelemben.
Aztán mikor végre feladja, és belekortyolna a sörbe, valaki oldalba vágja majdnem. Odasandít, valami kisszakállú emberke.*
- Anyádat vagdosd ne azt a szerencsétlen poharat, te lókötő!
*Még az ő meglepetésére is, a srác elinal.
~ Hát ez jól beszart. ~
Kicsit még meg is sértődik, most vagy nagyon csúnya, vagy nagyon büdös, vagy a nyurga gyerek beszari. Akárhogy is, egy jó kocsmai bunyót szívesen rendezett volna.
Megvonja vállát, majd újra szemezni kezd a sörével. Most már tényleg ideje egy jó kortynak. Szájához emeli, majd valaki hirtelen oldalba nyomja. A lökés hatására a sör is meglöttyen a pohárban, egy jó fél korty felpattan a pohárból Dverggar szakállára.
Morcosan nézi a pohárban hevenyül habzó sört, ahogy mint a háborgó tenger, lassan megnyugszik hullámzásában. Biztos benne, hogy az előző siheder jött vissza.
~ Péppé zúzom a fejét és megetetem az öreganyjával... ~
Már akarná is tetlegességig fajítani' a dolgot, mikor komaként köszöntik. Meglepetten néz oldalra, hát nem egy másik aprónép?*
- Szakállamra! *Tényleg szakállára, gyorsan le is törli az odalöttyent félhabos sört, hogy kicsit szalonképesebb legyen.* - Azt hittem valami félrészeg csecszopó vagy, az előbb itt lökdösött egy!
*Orrát eltölti a pipaszag. Kellemes emlékek, Wegtorenben gyakran ő is rágyújtott egyre.*
- Átutazóban, vagy itt maradóban, tudja a tök'. Wegtorenból gyüvök. És te?
//Érintőlegesen Roth - post mortem//
*Issza a sörét.
Vagyis inná, de a sors nem hagyja. Először valami pusmogást hall a kürtszóval kapcsolatosan, úgyhogy inkább arra fülel. Részleteket természetesen nem tud kivenni, a sok kovácsműhelyi inasmunka bizony kikezdte hallását. Ez már egy kicsit felcsigázta, a rosszabbik értelemben.
Aztán mikor végre feladja, és belekortyolna a sörbe, valaki oldalba vágja majdnem. Odasandít, valami kisszakállú emberke.*
- Anyádat vagdosd ne azt a szerencsétlen poharat, te lókötő!
*Még az ő meglepetésére is, a srác elinal.
~ Hát ez jól beszart. ~
Kicsit még meg is sértődik, most vagy nagyon csúnya, vagy nagyon büdös, vagy a nyurga gyerek beszari. Akárhogy is, egy jó kocsmai bunyót szívesen rendezett volna.
Megvonja vállát, majd újra szemezni kezd a sörével. Most már tényleg ideje egy jó kortynak. Szájához emeli, majd valaki hirtelen oldalba nyomja. A lökés hatására a sör is meglöttyen a pohárban, egy jó fél korty felpattan a pohárból Dverggar szakállára.
Morcosan nézi a pohárban hevenyül habzó sört, ahogy mint a háborgó tenger, lassan megnyugszik hullámzásában. Biztos benne, hogy az előző siheder jött vissza.
~ Péppé zúzom a fejét és megetetem az öreganyjával... ~
Már akarná is tetlegességig fajítani' a dolgot, mikor komaként köszöntik. Meglepetten néz oldalra, hát nem egy másik aprónép?*
- Szakállamra! *Tényleg szakállára, gyorsan le is törli az odalöttyent félhabos sört, hogy kicsit szalonképesebb legyen.* - Azt hittem valami félrészeg csecszopó vagy, az előbb itt lökdösött egy!
*Orrát eltölti a pipaszag. Kellemes emlékek, Wegtorenben gyakran ő is rágyújtott egyre.*
- Átutazóban, vagy itt maradóban, tudja a tök'. Wegtorenból gyüvök. És te?
6292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:01:47
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:01:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nem várja el, hogy Haldrian megértse azokat a kis apró, butuska szertartásokat, amikhez ő ragaszkodik, mert az évek során megnyugvást lelt bennük. Wegtorenben nem is annyira a gyertyák, inkább ajándékba kapott kis aprócska szökőkút mellett múlatta idejét, míg Artheniorban a hideg telek és hűvös éjszakák idején a gyertyákkal tette mindig otthonossá szobáját.
Gyorsan meggyújtja a folyosón lévő egyik gyertyával a szobában található viaszgyertyát, majd az ajtót becsukja és folytatja további szerzeményeivel. A függönyöket is sebtiben behúzza, így valóban úgy érzi biztonságosan elzárkóztak a világ elől, s mivel már későre jár és a fogadó népe is jellemzően alszik, így az emberek mulatozása is ráerősít érzetére.*
- Ha szeretnél.
*A kis gyümölcsös tálját felmarkolja, majd az ágyhoz siet, hogy gyorsan magára húzza a takarót.*
- De szívesen fogadom, ha velem tartasz.
*Teszi még hozzá, s ajkai közé dob egy szeletke almát, amin lustán elrágcsál. Szemei már ragadnak le, de még igyekszik ébren maradni egy kicsikét.*
- Valóban nincsen.
*Éppen egy szőlőszemet roppant ketté, amikor meghallja a képtelen elképzelést, amire akaratlanul is felkacag.*
- Hát ez jó nagy butaság.
*Még egy darabig nem lehet levakarni arcáról mosolyát, egészen addig amíg gyümölcse lassacskán el nem fogy.*
- Wegtorenben nincsenek szabályok, így jóformán bűnözők sincsenek.
*Magyarázza, kezeit egymáshoz dörzsölve teszi félre tálkáját, a takarót pedig egészen nyakáig felhúzza.*
- Illetlen mondás, de abszolút igaz a városra, hogy az erősebb kutya baszik. Ha valaminek áldozatául estél, akkor te voltál óvatlan és gyenge, így meg is érdemelted. Ha esetleg rendelkezel elég hatalommal, emberrel és arannyal, hogy megtorold ezt, akkor visszaszerezheted a tiszteletet. Ha nincs se kutyád, se macskád, bárki akit érdekelnél, akkor halálod is legfeljebb azt fogja bosszantania akinek ajtaja előtt összeestél és el kell hurcolja a holttestedet. Nagyon gyorsan fel lehet ott emelkedni a nagyok közé, és ugyanilyen gyorsan le is lehet onnan bukni.
*Alissäna már egészen megtanult a wegtoreni "szabályok" szerint játszani, melyek ránézve valójában csak annyit jelentettek, hogy jóba volt a hatalmasokkal, s az ügyeit csendben, nyom nélkül intézte el. A város számtalan veszélyei ellenére valahol szerette azt a vad vidéket, csupán számára nem voltak kedvező feltételek melyből évtizedekig nem is tudott kitörni.*
- Komolyan? Minek az neki?
*Meglepődik a szokatlan ajándék hírén. Kicsit elhallgatva töpreng.*
- Lihanechben egyébként nagy tisztelet övezi a kígyókat. Vajon Denjaar ezt tudta? Mindenesetre szegény jószág nem hiszem, hogy jó sorsra számíthat ott.
*Haldrian megszabadul ruháitól, ezért Alissäna is dönt, hogy kibújik sajátjából. A gyűrődéstől nem tart, mert a lágy anyag könnyen alkalmazkodik ilyesfajta helyzetekhez, de ő sem bánja ha nem izzadja össze alvás közben. A leány pőresége viszont rejtve marad a takaró alatt, legfeljebb mellei villannak ki egy-egy óvatlan pillanatban.*
*Nem várja el, hogy Haldrian megértse azokat a kis apró, butuska szertartásokat, amikhez ő ragaszkodik, mert az évek során megnyugvást lelt bennük. Wegtorenben nem is annyira a gyertyák, inkább ajándékba kapott kis aprócska szökőkút mellett múlatta idejét, míg Artheniorban a hideg telek és hűvös éjszakák idején a gyertyákkal tette mindig otthonossá szobáját.
Gyorsan meggyújtja a folyosón lévő egyik gyertyával a szobában található viaszgyertyát, majd az ajtót becsukja és folytatja további szerzeményeivel. A függönyöket is sebtiben behúzza, így valóban úgy érzi biztonságosan elzárkóztak a világ elől, s mivel már későre jár és a fogadó népe is jellemzően alszik, így az emberek mulatozása is ráerősít érzetére.*
- Ha szeretnél.
*A kis gyümölcsös tálját felmarkolja, majd az ágyhoz siet, hogy gyorsan magára húzza a takarót.*
- De szívesen fogadom, ha velem tartasz.
*Teszi még hozzá, s ajkai közé dob egy szeletke almát, amin lustán elrágcsál. Szemei már ragadnak le, de még igyekszik ébren maradni egy kicsikét.*
- Valóban nincsen.
*Éppen egy szőlőszemet roppant ketté, amikor meghallja a képtelen elképzelést, amire akaratlanul is felkacag.*
- Hát ez jó nagy butaság.
*Még egy darabig nem lehet levakarni arcáról mosolyát, egészen addig amíg gyümölcse lassacskán el nem fogy.*
- Wegtorenben nincsenek szabályok, így jóformán bűnözők sincsenek.
*Magyarázza, kezeit egymáshoz dörzsölve teszi félre tálkáját, a takarót pedig egészen nyakáig felhúzza.*
- Illetlen mondás, de abszolút igaz a városra, hogy az erősebb kutya baszik. Ha valaminek áldozatául estél, akkor te voltál óvatlan és gyenge, így meg is érdemelted. Ha esetleg rendelkezel elég hatalommal, emberrel és arannyal, hogy megtorold ezt, akkor visszaszerezheted a tiszteletet. Ha nincs se kutyád, se macskád, bárki akit érdekelnél, akkor halálod is legfeljebb azt fogja bosszantania akinek ajtaja előtt összeestél és el kell hurcolja a holttestedet. Nagyon gyorsan fel lehet ott emelkedni a nagyok közé, és ugyanilyen gyorsan le is lehet onnan bukni.
*Alissäna már egészen megtanult a wegtoreni "szabályok" szerint játszani, melyek ránézve valójában csak annyit jelentettek, hogy jóba volt a hatalmasokkal, s az ügyeit csendben, nyom nélkül intézte el. A város számtalan veszélyei ellenére valahol szerette azt a vad vidéket, csupán számára nem voltak kedvező feltételek melyből évtizedekig nem is tudott kitörni.*
- Komolyan? Minek az neki?
*Meglepődik a szokatlan ajándék hírén. Kicsit elhallgatva töpreng.*
- Lihanechben egyébként nagy tisztelet övezi a kígyókat. Vajon Denjaar ezt tudta? Mindenesetre szegény jószág nem hiszem, hogy jó sorsra számíthat ott.
*Haldrian megszabadul ruháitól, ezért Alissäna is dönt, hogy kibújik sajátjából. A gyűrődéstől nem tart, mert a lágy anyag könnyen alkalmazkodik ilyesfajta helyzetekhez, de ő sem bánja ha nem izzadja össze alvás közben. A leány pőresége viszont rejtve marad a takaró alatt, legfeljebb mellei villannak ki egy-egy óvatlan pillanatban.*
6291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:58:27
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:58:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vas és füst//
*Nagyot fújtat mielőtt belép a Pegazusba. Eredetileg nem akart idejönni, mert egyébként sajnál ennyi aranyat elkölteni olyan hülyeségekre, minthogy étel és ital, meg kényelmes szoba ahol aludhat. Főleg, hogy van neki saját otthona, meg némi elemózsia is. Igaz jóféle söre az mondjuk pont nincs, de nem lehet a törpe mindig elégedetlen. Tüsök is egész jól bírta az utat, megérdemel egy kis jutalomfalatot úgyhogy egy helyet keres magának, nem nagyon figyeli a környezetét vagy ilyesmi, legtöbbször egyébként sem foglalkoznak vele túlzottan, és ezt nem is igazán bánja. A pulthoz lép, de még nem rendel semmit, jól meg kell gondolnia még, hogy megéri-e vajon vagy sem. Viszont ha más idegen emberek társaságát nem is feltétlenül keresi ha olyan kedve van, a törpékét annál inkább. Mellette ugyanis a sors rendelhette, hogy egy igencsak magas törpe iszogatja saját serét. Dumekhar pipáját amit még odakint gyújtott be nem rest egyik oldalról a másik oldalra rakni a szájába, hogy jobban rá tudjon harapni, majd barátságosan, csak ahogy a népénél szokás oldalba lökje a másikat.*
-Szevasz komám!
*Mondja neki és teli pofával vigyorog. Le is fejelné őt, ha jobban elférne a pultnál. Talán majd legközelebb. Közben orrából és szájából csak úgy dől a füst ahogy felröhög.*
-Mi szél hozott erre? Még nem láttalak itt korábban, átutazóban?
*Nagyot fújtat mielőtt belép a Pegazusba. Eredetileg nem akart idejönni, mert egyébként sajnál ennyi aranyat elkölteni olyan hülyeségekre, minthogy étel és ital, meg kényelmes szoba ahol aludhat. Főleg, hogy van neki saját otthona, meg némi elemózsia is. Igaz jóféle söre az mondjuk pont nincs, de nem lehet a törpe mindig elégedetlen. Tüsök is egész jól bírta az utat, megérdemel egy kis jutalomfalatot úgyhogy egy helyet keres magának, nem nagyon figyeli a környezetét vagy ilyesmi, legtöbbször egyébként sem foglalkoznak vele túlzottan, és ezt nem is igazán bánja. A pulthoz lép, de még nem rendel semmit, jól meg kell gondolnia még, hogy megéri-e vajon vagy sem. Viszont ha más idegen emberek társaságát nem is feltétlenül keresi ha olyan kedve van, a törpékét annál inkább. Mellette ugyanis a sors rendelhette, hogy egy igencsak magas törpe iszogatja saját serét. Dumekhar pipáját amit még odakint gyújtott be nem rest egyik oldalról a másik oldalra rakni a szájába, hogy jobban rá tudjon harapni, majd barátságosan, csak ahogy a népénél szokás oldalba lökje a másikat.*
-Szevasz komám!
*Mondja neki és teli pofával vigyorog. Le is fejelné őt, ha jobban elférne a pultnál. Talán majd legközelebb. Közben orrából és szájából csak úgy dől a füst ahogy felröhög.*
-Mi szél hozott erre? Még nem láttalak itt korábban, átutazóban?
6290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:33:36
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:33:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
*Felthys sem szent. Lovagi neveltetést kapott, a segge alá toltak mindent, csoda, hogy nem szart aranyat, aztán kalandvágyból elment banditának, és jó néhány ártatlan életet szedett, s apja még így is kimentette az irháját. Majd, ezek után még volt annyira arrogáns, hogy apja halála után követelje a családfő helyét magának, és jól pofára is esett. Ez jó ideig dühítette, mára már inkább leckének gondolja.*
- Höh. *Reagál röviden a mélységi szavaira.
Furcsa ilyet látni, azok a kormosak akiket eddig látott, mind nagyszájúak voltak egészen addig, míg egy hóhajú csajszi meg nem szólalt. Onnantól kezdve mintha beleültek volna egy lándzsába.*
- Legalább nyugodt vagy mikor eltörik a derekad. A szajha elviszi az erszényed ha ilyet lát. *Teszi föl a kezét szabadkozva.* - Viszont a szabadság, na az egy kétélű fegyver.
*Hagy egy kis szünetet, hátha felkelti az érdeklődését a mélységinek.*
- Törvények is azért vannak, hogy a szabadságot korlátok közé szorítsák. Szarul hangzik, mi? Törvények nélkül viszont mind megdöglünk. Az tartja egyben ezt a várost, meg a három másikat. *Kicsit megmozgatja az előbb sajgó vállát.* - Ugyanez igaz a nőkre is. Ha túlságosan elkezded élvezni a szabadságod, előbb-utóbb te húzod a rövidebbet.
*Nagy bölcsességet próbált mondani, bár ki tudja, lehet a szürke valamilyen szinten akár magára is ismer. Felthys is állandóan legyeskedett a nők körül, legutóbb egy (valójában több) nő kedvéért még egy bűnbandához is csatlakozott.
Az előtörő emlék hatására meg is vakarja csuklyáját, a mementó helyét, és a lenvászoning nyaka alól pedig fel-felsejlik egy vörös vércse sziluettje.*
//Öreg ember, nem vén ember//
*Felthys sem szent. Lovagi neveltetést kapott, a segge alá toltak mindent, csoda, hogy nem szart aranyat, aztán kalandvágyból elment banditának, és jó néhány ártatlan életet szedett, s apja még így is kimentette az irháját. Majd, ezek után még volt annyira arrogáns, hogy apja halála után követelje a családfő helyét magának, és jól pofára is esett. Ez jó ideig dühítette, mára már inkább leckének gondolja.*
- Höh. *Reagál röviden a mélységi szavaira.
Furcsa ilyet látni, azok a kormosak akiket eddig látott, mind nagyszájúak voltak egészen addig, míg egy hóhajú csajszi meg nem szólalt. Onnantól kezdve mintha beleültek volna egy lándzsába.*
- Legalább nyugodt vagy mikor eltörik a derekad. A szajha elviszi az erszényed ha ilyet lát. *Teszi föl a kezét szabadkozva.* - Viszont a szabadság, na az egy kétélű fegyver.
*Hagy egy kis szünetet, hátha felkelti az érdeklődését a mélységinek.*
- Törvények is azért vannak, hogy a szabadságot korlátok közé szorítsák. Szarul hangzik, mi? Törvények nélkül viszont mind megdöglünk. Az tartja egyben ezt a várost, meg a három másikat. *Kicsit megmozgatja az előbb sajgó vállát.* - Ugyanez igaz a nőkre is. Ha túlságosan elkezded élvezni a szabadságod, előbb-utóbb te húzod a rövidebbet.
*Nagy bölcsességet próbált mondani, bár ki tudja, lehet a szürke valamilyen szinten akár magára is ismer. Felthys is állandóan legyeskedett a nők körül, legutóbb egy (valójában több) nő kedvéért még egy bűnbandához is csatlakozott.
Az előtörő emlék hatására meg is vakarja csuklyáját, a mementó helyét, és a lenvászoning nyaka alól pedig fel-felsejlik egy vörös vércse sziluettje.*
6289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:08:45
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:08:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*A szépen csillogó sötét hajzuhatag jókora tincsét fésüli át már sokadjára. Minden egyes résszel hosszasan bíbelődik, noha már egyetlen apró gubanc sincs benne. Igen kellemes látvány, mikor a kéjtől vonagló test meggyötri a frizurát, s ziláltan tekintenek fel rá kipirult arccal. Fel-felsejlik benne ennek emléke. De őt magát is nyugtatja, ahogy kényezteti a hosszúléletűt, miközben annak, számára kellemes hangszínét hallgatja, na meg végre képet is kap róla. Tetszik neki, hogy nincs egyedül a gőggel. Ő ugyan nem szokta kifejteni a nemtetszését, általában rögvest lecsap valamilyen módszerrel. Meg kellene tanulnia kellően hidegnek lenni, s átgondoltam cselekedni. Megfelelő időszak ez erre, mert már a szavakból is tudja, hogy nem kell visszafognia magát. Ellenben kellően eszesnek illene lennie. Mikor végighallgatott mindent, már csak akkor szólal meg, nem vág közbe.*
- Azért undorodom sokszor a férfiaktól, mert olyan kibaszott büszkék még az el nem ért eredményekre is. Ha pedig már valamit letettek az asztalra, az istenek óvjanak attól az önteltségtől.
*Mivel érzi a feszültséget, akaratlan gondoskodik tovább; a fésűt az asztalra helyezi és gyengéden, de határozottan igyekszik a helyzetben megfeszült izmokat megdolgozni. Nem töpreng el azon, hogy ő maga mit csinál, gondolatai szárnyalnak, de nem a jelen cselekedetin, hanem a gyógyítón és Relael sérelmén járnak a gondolatai.*
- Egy nyomorék pedig még inkább félti azt az éppen csak megmaradt önbecsülését. Már amelyik kínjában nem iszik és veri az otthoniakat, vagy bántja magát. *Köpne egyet, de az nem volna méltó hozzá.*
- Sérelem érhette a tieidtől, s mivel a tieid, neked szerinte tudnod kellene, hogy mit követtek el. Talán csak egy nőcske nemet mondott a pár aranyas meghívására. *Gondolja, hiszen ha fogadót vezet a hosszúéletű, akkor ez a legkézenfekvőbb. Persze kitelik tőlük, hogy csak a Kikötőben történt mindez, nem abban a Hét Varjúban, s már ez is elég egy ilyenfajta „férfinek”.* - Vagy nem ismerték fel és ez rettentően fáj az ilyennek… Esetleg többet herdált el és lopásnak éli meg. Nem mintha felmentené az alól, hogy egy fasz. *Halkan nevet fel, szórakoztatja, ha ilyen pondrókról hall.*
- Igen sok gyúlékony anyaggal dolgoznak az alkimisták és a gyógyítók. De ha értenek hozzá, nehezebben éri őket baleset. Viszont, ha rajtam múlna az a maradék keze hólyagosra maródna valami savtól, vagy méregtől. Netán a torka. Szórakoztató volna azt a vergődést látni. *Megvonja a vállát. Fejben már hangyákból nyer ki savat.* - Az életét csak azért nem venném el, mert értékesek az ilyen gyógyítók. Kevesen vannak. Persze ezt csak tiszta fejjel könnyű mondani. Ha engem ért volna a sérelem, már lángolna az a szőke haja. Túl sok energiát nem éri meg pazarolni viszont az ilyen csúszómászókra.
*A szépen csillogó sötét hajzuhatag jókora tincsét fésüli át már sokadjára. Minden egyes résszel hosszasan bíbelődik, noha már egyetlen apró gubanc sincs benne. Igen kellemes látvány, mikor a kéjtől vonagló test meggyötri a frizurát, s ziláltan tekintenek fel rá kipirult arccal. Fel-felsejlik benne ennek emléke. De őt magát is nyugtatja, ahogy kényezteti a hosszúléletűt, miközben annak, számára kellemes hangszínét hallgatja, na meg végre képet is kap róla. Tetszik neki, hogy nincs egyedül a gőggel. Ő ugyan nem szokta kifejteni a nemtetszését, általában rögvest lecsap valamilyen módszerrel. Meg kellene tanulnia kellően hidegnek lenni, s átgondoltam cselekedni. Megfelelő időszak ez erre, mert már a szavakból is tudja, hogy nem kell visszafognia magát. Ellenben kellően eszesnek illene lennie. Mikor végighallgatott mindent, már csak akkor szólal meg, nem vág közbe.*
- Azért undorodom sokszor a férfiaktól, mert olyan kibaszott büszkék még az el nem ért eredményekre is. Ha pedig már valamit letettek az asztalra, az istenek óvjanak attól az önteltségtől.
*Mivel érzi a feszültséget, akaratlan gondoskodik tovább; a fésűt az asztalra helyezi és gyengéden, de határozottan igyekszik a helyzetben megfeszült izmokat megdolgozni. Nem töpreng el azon, hogy ő maga mit csinál, gondolatai szárnyalnak, de nem a jelen cselekedetin, hanem a gyógyítón és Relael sérelmén járnak a gondolatai.*
- Egy nyomorék pedig még inkább félti azt az éppen csak megmaradt önbecsülését. Már amelyik kínjában nem iszik és veri az otthoniakat, vagy bántja magát. *Köpne egyet, de az nem volna méltó hozzá.*
- Sérelem érhette a tieidtől, s mivel a tieid, neked szerinte tudnod kellene, hogy mit követtek el. Talán csak egy nőcske nemet mondott a pár aranyas meghívására. *Gondolja, hiszen ha fogadót vezet a hosszúéletű, akkor ez a legkézenfekvőbb. Persze kitelik tőlük, hogy csak a Kikötőben történt mindez, nem abban a Hét Varjúban, s már ez is elég egy ilyenfajta „férfinek”.* - Vagy nem ismerték fel és ez rettentően fáj az ilyennek… Esetleg többet herdált el és lopásnak éli meg. Nem mintha felmentené az alól, hogy egy fasz. *Halkan nevet fel, szórakoztatja, ha ilyen pondrókról hall.*
- Igen sok gyúlékony anyaggal dolgoznak az alkimisták és a gyógyítók. De ha értenek hozzá, nehezebben éri őket baleset. Viszont, ha rajtam múlna az a maradék keze hólyagosra maródna valami savtól, vagy méregtől. Netán a torka. Szórakoztató volna azt a vergődést látni. *Megvonja a vállát. Fejben már hangyákból nyer ki savat.* - Az életét csak azért nem venném el, mert értékesek az ilyen gyógyítók. Kevesen vannak. Persze ezt csak tiszta fejjel könnyű mondani. Ha engem ért volna a sérelem, már lángolna az a szőke haja. Túl sok energiát nem éri meg pazarolni viszont az ilyen csúszómászókra.
6288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:04:19
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:04:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Már épp kezdene feloldódni, amikor a rasszista megjegyzésre kissé megfeszülnek az arcizmai. Na nem lepi meg a dolog, megszokta már, hogy Arthenior nem épp a felvilágosultság hírnöke, itt a legtöbben óvatosan állnak a fajtájához, hiába dolgozott sokat azért, hogy jobb megítélésük legyen. Na persze, arról inkább nem kezd el magában értekezni, hogy mennyire tett ténylegesen ezért, és mi mindennel erősítette meg még jobban az előítéleteket. Elvégre, nem tehet arról, hogy a wegtoreni karavánban megölt egy lányt, vagy arról, hogy szervezett egy alvilági tolvaj bandát. Amúgy is csak akkor lop, ha kell neki a pénz, ha meg tudja szerezi zenéléssel, akkor nem teszi. És mindig csak olyannak metszi el az erszényét, akinek könnyű, azok meg maguknak keresik a bajt. *
- A fajtatársaim gondolkodása nem igazán illik napjainkhoz. *Mondja egyszerűen, nem térve ki szomorú gyerekkorára. * Egyébként is, a felszínen sokkal több az élvezet, és sokkal egyszerűbb az élet úgy, hogyha nem néhány kivénhedt ribanc mondja meg, hogy mit lehet és mit nem. Semmivel sem jobbak, mint a kikötői rimák, csak úgy tesznek, mintha többek lennének. * Na persze Cale könnyen beszél, mert sosem élt a felszín alatt. *
- Egyébként meg, attól, hogy megnyugodsz valaki mellett, az még ugyan úgy eltörheti a derekad, ha elég tüzes. Akkor meg mi értelme a megnyugvásnak? Egyszerűbb az élet szabadon.
//Öreg ember, nem vén ember//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Már épp kezdene feloldódni, amikor a rasszista megjegyzésre kissé megfeszülnek az arcizmai. Na nem lepi meg a dolog, megszokta már, hogy Arthenior nem épp a felvilágosultság hírnöke, itt a legtöbben óvatosan állnak a fajtájához, hiába dolgozott sokat azért, hogy jobb megítélésük legyen. Na persze, arról inkább nem kezd el magában értekezni, hogy mennyire tett ténylegesen ezért, és mi mindennel erősítette meg még jobban az előítéleteket. Elvégre, nem tehet arról, hogy a wegtoreni karavánban megölt egy lányt, vagy arról, hogy szervezett egy alvilági tolvaj bandát. Amúgy is csak akkor lop, ha kell neki a pénz, ha meg tudja szerezi zenéléssel, akkor nem teszi. És mindig csak olyannak metszi el az erszényét, akinek könnyű, azok meg maguknak keresik a bajt. *
- A fajtatársaim gondolkodása nem igazán illik napjainkhoz. *Mondja egyszerűen, nem térve ki szomorú gyerekkorára. * Egyébként is, a felszínen sokkal több az élvezet, és sokkal egyszerűbb az élet úgy, hogyha nem néhány kivénhedt ribanc mondja meg, hogy mit lehet és mit nem. Semmivel sem jobbak, mint a kikötői rimák, csak úgy tesznek, mintha többek lennének. * Na persze Cale könnyen beszél, mert sosem élt a felszín alatt. *
- Egyébként meg, attól, hogy megnyugodsz valaki mellett, az még ugyan úgy eltörheti a derekad, ha elég tüzes. Akkor meg mi értelme a megnyugvásnak? Egyszerűbb az élet szabadon.
6287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 16:53:22
Üzenet elküldve: 2025-08-04 16:53:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
*Nem tervezett túl mély beszélgetésbe elegyedni, inkább magában zsörtölődött, de a kormos hosszú monológjára azért gunyorossággal vegyült érdeklődéssel húzza fel egyik szemöldökét.
Nem mond inkább semmit, csak hallgatja, arcára tipikusan az a "mesélj még" tekintet ül ki, s közben félmosollyal néha bólogat.
~ Tata? ~
Még mindig bántja szívét, hogy öregnek nézik, bár ifjonti hiúsága az utóbbi időkben alábbhagyott, ő maga is elkezdett házsártos vénemberként viselkedni. Nagyjából most taposhatja harmincadik telét, így kívülről ötven-hatvannak tűnhet. Lehet, hogy ideje lenne fogadni egy mágust vagy valami agyasabb felcsert, aki megvizsgálja, és megmondja, hogy vajon belülről is annyinak tűnik-e, ennek következtén alig van neki valami hátra, vagy annyit fog-e élni, mintha csupán harminc lenne?
Igazi koráról most nem kezd el hosszas sztorizásokba kezdeni, inkább sodródik az árral.*
- Nos, az én koromban már inkább megnyugodnék valaki mellett. A vén csontjaim nem bírják már a betöretlen lovakat. *Csapkodja meg vállát, majd mélyet sóhajt.* - Kormos létedre elég szabadszellemű vagy.
*Tisztában van a mélységiek hierarchiájával, így furcsállja asztaltársa viselkedését. Nem rosszallja, csupán üdítő egy olyan sötételfet látni, aki nem egy beszélő papucs.*
//Öreg ember, nem vén ember//
*Nem tervezett túl mély beszélgetésbe elegyedni, inkább magában zsörtölődött, de a kormos hosszú monológjára azért gunyorossággal vegyült érdeklődéssel húzza fel egyik szemöldökét.
Nem mond inkább semmit, csak hallgatja, arcára tipikusan az a "mesélj még" tekintet ül ki, s közben félmosollyal néha bólogat.
~ Tata? ~
Még mindig bántja szívét, hogy öregnek nézik, bár ifjonti hiúsága az utóbbi időkben alábbhagyott, ő maga is elkezdett házsártos vénemberként viselkedni. Nagyjából most taposhatja harmincadik telét, így kívülről ötven-hatvannak tűnhet. Lehet, hogy ideje lenne fogadni egy mágust vagy valami agyasabb felcsert, aki megvizsgálja, és megmondja, hogy vajon belülről is annyinak tűnik-e, ennek következtén alig van neki valami hátra, vagy annyit fog-e élni, mintha csupán harminc lenne?
Igazi koráról most nem kezd el hosszas sztorizásokba kezdeni, inkább sodródik az árral.*
- Nos, az én koromban már inkább megnyugodnék valaki mellett. A vén csontjaim nem bírják már a betöretlen lovakat. *Csapkodja meg vállát, majd mélyet sóhajt.* - Kormos létedre elég szabadszellemű vagy.
*Tisztában van a mélységiek hierarchiájával, így furcsállja asztaltársa viselkedését. Nem rosszallja, csupán üdítő egy olyan sötételfet látni, aki nem egy beszélő papucs.*
6286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 16:19:02
Üzenet elküldve: 2025-08-04 16:19:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Könnyű egy olyan helyszínen betörni valakit, ahol ténylegesen nem láthat kiutat a szerepéből a fattyú. Hogy ő maga is kissé megingott, talán az jelez számára is, hogy egy gyarló lélek ebbe igen könnyen belebukhat. Elireya nem félti magát, csupán eshetőséget vesz számba, amire kellő felkészültséggel reagálhat majd. De ezek az alantas lények tele vannak reménnyel és tettvággyal. Persze csak ha módjukban áll egyáltalán gondolkodóba esni.
Hamarost újra látja a félvér közeledő alakját, s egy sokatmondó sötét mosollyal jelez vére számára. A legnagyobb örömmel mélyeszti karmait a szolgába, s ki sem húzza belőle. Bár azt hitte, hogy Vhorossi kiélvezné minden pillanatát e ténykedésnek, ha övé lenne a testhezálló feladat. Talán rátermettségét igyekszik felmérni.
Ha megkérték, hát rendezi vonásait. Még a kendővel sem bajlódik, már rég lekerült róla az ingovány bűze után. Egyenes tartással, kellően kimért léptekkel lép Vhorossi után, ha a fattyú kívánna valamit mondani, csak azért hallgatja meg mindezek előtt, hogy ne találjon idegen fülekre annak egyetlen szava sem.
Érzi a nőstény közelét, megnyugtató számára. Viszont nem átall körbepásztázni a helyet, szigorúan ügyelve rá, hogy senkivel ne jöjjön létre szemkontaktus. Nem ül rá a döbbenet, de csakhamar a vérére tekint újfent. Sokatmondóan vetül rá a szempár, ő pedig erővel nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta ismét az undor. Ha magára vállalta a feladatot, akkor illenék a szobájába ereszteni éjjelre, noha esetleg az egyik sarokban verhetne tanyát Naren, s mindent megtenne a kényelmetlenségéért. Minden bizonnyal jobban járna az istállóval.*
- Eredj! *Mondja a félvérnek színtelenül. Amint nekiiramodik, kissé oldalvást fordul, hogy Vhorossival tudjon szót váltani.*
- Kétlem, hogy hosszabb időt kibírok annál. * Külső szemlélődő csupán kellemes duruzsolást hallhat, igyekszik hangsúlyából elrejteni az ellenszenvet, tisztán pedig aligha hallhatja bárki, érteni pedig a saját nyelvük miatt nem is igen érthetik.* - Gondom lesz a fattyúra. Hogy bizonyítson, napközben tényleg elszalajthatnánk felmérni a terepet. *Hogy rögvest elszökne azt kétli, viszont az arcról sok minden leolvasható, ha túlságosan megszédíti a szabadjárás. Minden részletre oda kíván figyelni. A söntés irányába pillant, hogy mennyire igyekszik eleget tenni a kérésüknek Naren.* - Hangyák ezrei járnak táncot a bőrömön. Undorító ez a hely. *Mit sem változik a hangszín.*
*Könnyű egy olyan helyszínen betörni valakit, ahol ténylegesen nem láthat kiutat a szerepéből a fattyú. Hogy ő maga is kissé megingott, talán az jelez számára is, hogy egy gyarló lélek ebbe igen könnyen belebukhat. Elireya nem félti magát, csupán eshetőséget vesz számba, amire kellő felkészültséggel reagálhat majd. De ezek az alantas lények tele vannak reménnyel és tettvággyal. Persze csak ha módjukban áll egyáltalán gondolkodóba esni.
Hamarost újra látja a félvér közeledő alakját, s egy sokatmondó sötét mosollyal jelez vére számára. A legnagyobb örömmel mélyeszti karmait a szolgába, s ki sem húzza belőle. Bár azt hitte, hogy Vhorossi kiélvezné minden pillanatát e ténykedésnek, ha övé lenne a testhezálló feladat. Talán rátermettségét igyekszik felmérni.
Ha megkérték, hát rendezi vonásait. Még a kendővel sem bajlódik, már rég lekerült róla az ingovány bűze után. Egyenes tartással, kellően kimért léptekkel lép Vhorossi után, ha a fattyú kívánna valamit mondani, csak azért hallgatja meg mindezek előtt, hogy ne találjon idegen fülekre annak egyetlen szava sem.
Érzi a nőstény közelét, megnyugtató számára. Viszont nem átall körbepásztázni a helyet, szigorúan ügyelve rá, hogy senkivel ne jöjjön létre szemkontaktus. Nem ül rá a döbbenet, de csakhamar a vérére tekint újfent. Sokatmondóan vetül rá a szempár, ő pedig erővel nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta ismét az undor. Ha magára vállalta a feladatot, akkor illenék a szobájába ereszteni éjjelre, noha esetleg az egyik sarokban verhetne tanyát Naren, s mindent megtenne a kényelmetlenségéért. Minden bizonnyal jobban járna az istállóval.*
- Eredj! *Mondja a félvérnek színtelenül. Amint nekiiramodik, kissé oldalvást fordul, hogy Vhorossival tudjon szót váltani.*
- Kétlem, hogy hosszabb időt kibírok annál. * Külső szemlélődő csupán kellemes duruzsolást hallhat, igyekszik hangsúlyából elrejteni az ellenszenvet, tisztán pedig aligha hallhatja bárki, érteni pedig a saját nyelvük miatt nem is igen érthetik.* - Gondom lesz a fattyúra. Hogy bizonyítson, napközben tényleg elszalajthatnánk felmérni a terepet. *Hogy rögvest elszökne azt kétli, viszont az arcról sok minden leolvasható, ha túlságosan megszédíti a szabadjárás. Minden részletre oda kíván figyelni. A söntés irányába pillant, hogy mennyire igyekszik eleget tenni a kérésüknek Naren.* - Hangyák ezrei járnak táncot a bőrömön. Undorító ez a hely. *Mit sem változik a hangszín.*
6285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 16:15:59
Üzenet elküldve: 2025-08-04 16:15:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A pillanatban, amikor végre eggyé válnak a világ elcsendesedik, talán még meg is áll. Minden izma reszketve feszül meg, ahogy az önsanyargatásnak is ezzel vége szakad. Az érintések, a domborulatokat végig járó ajkak, maga Norhelt a parazsat már régen egy hatalmas máglya tüzére szította fel. A dédelgetett önuralma úgy omlik össze, mint a kártyavár, aminek a legaljából húztak ki egy lapot. Már nincs türelme a játékhoz, már képtelen tovább feszíteni a húrt. Eltompult elméje egyedül a férfira vágyik és arra, hogy végre beérjen ez a sokáig dédelgetett gyümölcs, amit azután leszakíthat és megízlelhet. És nincs már szükség másra, csak erre az egyetlen egy türelmetlen mozdulatra, hogy végre érezze a férfi vágyának feszülését. Még azt a diadalittas és valahol otromba megjegyzést is képes többé-kevésbé elengedni a füle mellett. Egy halk mordulással felel csak rá, de abból inkább egyetértés hallatszódik ki, mintsem szemrehányás. És a férfi mozdul, lassan, mintha csak kóstolgatna valami bűnösen jó falatot. A nő teste pedig válaszol. A légzése akaratlanul is kihagy, izmai feszülnek, majd fokozatosan engednek. Nehezen tudja eldönteni, hogy a lassú mozdulatok most gyönyörrel vagy kínnal szolgálnak, de a csípője válaszul mozdul, hogy siettessen, de nem akarja kérni. Nem akar könyörögni. Még. Most hagyja, hogy a hullámok gyengéden ringassák körülöttük a vizet, és belül őt is. A kezei a vállakra simítanak, majd lassan tovább. Egyik kezének ujjai a nedves tincsek közé markolnak, míg a másik gyengéden fonódik a nyaka köré. Testével a férfinak simul, homlokát pedig az övének dönti. A csípője Norhelt ütemére mozdul, továbbra sem kapkod, pedig ágyékának lüktetése sóvárog, siettetne. De a nő nem akarja elkapkodni azt, amire hosszú ideje vágyik már. Pedig nem kéne itt lennie. Ezt tudja. Tudja, hogy másnap, amikor az elméje újra a saját ritmusában kezd ketyegni, egészen biztosan falnak fog menni ettől. Már most látja magát egy pohár vízzel, egy heves káromkodást követően, talán a csípője körül éktelenkedő lila foltokkal, amik nem fájnak majd, csak emlékeztetnek. De még az odébb van. Most pedig minden a helyén, ott, ahol lennie kell. Norhelt minden mozdulata olyan, mintha egy régi feszültséget törne le róla. Elfojtott hang szakad ki belőle. Egy elismerés, egy szitok és egy sóhaj keveréke, amit nem tudna szétválasztani, még ha akarna se. Testének reszketéséből érezni, hogy többet akar, de még mindig igyekszik nem siettetve mozdulni. Megérdemli, hogy lassan és teljes egészében élvezze ki. Mert most minden itt van. A múlt, a jelen, az elfojtott nevetések, a félig kimondott sértések, a kihagyott esték. Itt van Norhelt, az ostoba vigyorával, a sérült bokájával és azzal a rohadt meleg tenyérrel, ami a csípőjét markolja. Lehunyja a szemét, és hagyja, hogy a teste vezessen helyette. Mert ez már nem csupán vágy. Nem csupán egy feledni való együttlét. Hanem valami, ami után most egy pillanatra elhiszi, hogy holnap minden könnyebb lesz. Aztán persze reggel majd jól felpofozná magát ezért a gondolatért. De még nem reggel van. Most csak ő van és Norhelt. És a vágy, a kéjes sóhajok, a teste, ami engedelmesen feszül a férfi köré. Meg a fejébe szállt alkohol, amitől most minden könnyebb, egyszerűbb, megbánásoktól mentes.*
*A pillanatban, amikor végre eggyé válnak a világ elcsendesedik, talán még meg is áll. Minden izma reszketve feszül meg, ahogy az önsanyargatásnak is ezzel vége szakad. Az érintések, a domborulatokat végig járó ajkak, maga Norhelt a parazsat már régen egy hatalmas máglya tüzére szította fel. A dédelgetett önuralma úgy omlik össze, mint a kártyavár, aminek a legaljából húztak ki egy lapot. Már nincs türelme a játékhoz, már képtelen tovább feszíteni a húrt. Eltompult elméje egyedül a férfira vágyik és arra, hogy végre beérjen ez a sokáig dédelgetett gyümölcs, amit azután leszakíthat és megízlelhet. És nincs már szükség másra, csak erre az egyetlen egy türelmetlen mozdulatra, hogy végre érezze a férfi vágyának feszülését. Még azt a diadalittas és valahol otromba megjegyzést is képes többé-kevésbé elengedni a füle mellett. Egy halk mordulással felel csak rá, de abból inkább egyetértés hallatszódik ki, mintsem szemrehányás. És a férfi mozdul, lassan, mintha csak kóstolgatna valami bűnösen jó falatot. A nő teste pedig válaszol. A légzése akaratlanul is kihagy, izmai feszülnek, majd fokozatosan engednek. Nehezen tudja eldönteni, hogy a lassú mozdulatok most gyönyörrel vagy kínnal szolgálnak, de a csípője válaszul mozdul, hogy siettessen, de nem akarja kérni. Nem akar könyörögni. Még. Most hagyja, hogy a hullámok gyengéden ringassák körülöttük a vizet, és belül őt is. A kezei a vállakra simítanak, majd lassan tovább. Egyik kezének ujjai a nedves tincsek közé markolnak, míg a másik gyengéden fonódik a nyaka köré. Testével a férfinak simul, homlokát pedig az övének dönti. A csípője Norhelt ütemére mozdul, továbbra sem kapkod, pedig ágyékának lüktetése sóvárog, siettetne. De a nő nem akarja elkapkodni azt, amire hosszú ideje vágyik már. Pedig nem kéne itt lennie. Ezt tudja. Tudja, hogy másnap, amikor az elméje újra a saját ritmusában kezd ketyegni, egészen biztosan falnak fog menni ettől. Már most látja magát egy pohár vízzel, egy heves káromkodást követően, talán a csípője körül éktelenkedő lila foltokkal, amik nem fájnak majd, csak emlékeztetnek. De még az odébb van. Most pedig minden a helyén, ott, ahol lennie kell. Norhelt minden mozdulata olyan, mintha egy régi feszültséget törne le róla. Elfojtott hang szakad ki belőle. Egy elismerés, egy szitok és egy sóhaj keveréke, amit nem tudna szétválasztani, még ha akarna se. Testének reszketéséből érezni, hogy többet akar, de még mindig igyekszik nem siettetve mozdulni. Megérdemli, hogy lassan és teljes egészében élvezze ki. Mert most minden itt van. A múlt, a jelen, az elfojtott nevetések, a félig kimondott sértések, a kihagyott esték. Itt van Norhelt, az ostoba vigyorával, a sérült bokájával és azzal a rohadt meleg tenyérrel, ami a csípőjét markolja. Lehunyja a szemét, és hagyja, hogy a teste vezessen helyette. Mert ez már nem csupán vágy. Nem csupán egy feledni való együttlét. Hanem valami, ami után most egy pillanatra elhiszi, hogy holnap minden könnyebb lesz. Aztán persze reggel majd jól felpofozná magát ezért a gondolatért. De még nem reggel van. Most csak ő van és Norhelt. És a vágy, a kéjes sóhajok, a teste, ami engedelmesen feszül a férfi köré. Meg a fejébe szállt alkohol, amitől most minden könnyebb, egyszerűbb, megbánásoktól mentes.*
6284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 15:42:37
Üzenet elküldve: 2025-08-04 15:42:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Nem lenne rossz csendben üldögélni, hallgatni a csapnivaló zenét, aminél a sötételf akkor is jobbat csap, ha állni alig bír a lábán, és nézegetni a fehérnép felhozatalt. De asztalpartnere inkább beszélgetést kezdeményez, már ha lehet annak nevezni a zsörtölődést. Mindig is lenyűgözte a kormos képűt az, hogy egyesek mennyire nehezen feledik a múltat. Számára mindegy, hogy milyen volt egy, vagy két dekáddal ezelőtt. *
- Alkalmazkodni kell a jelenhez, ez a túlélés kulcsa. Aki nem tud alkalmazkodni, azt a világ maga mögött hagyja, kiveti magából, és egy megkeseredett vénember lesz, akire senki sem kíváncsi. Azok, akik felveszik a változó léptek ütemét, azok viszont sokáig maradnak hasznosak, és érdekesek. * Vonja meg a vállát, ahogy körbe tekint az ivóban. Na nem mintha életmód tanácsokat szeretne osztogatni szabadidejében, de úgy tűnik, hogy kénytelen lesz, ha nem akarja, hogy a depresszió rátegye nehéz valagát az estére, amíg ezzel a búvalbélelt öreggel iszogat. *
- Ne legyél olyan búvalbaszott, tata. Inkább élvezd azt, hogy még itt vagy. A pálinka még mindig finom, a női seggek még mindig feszesek, és a kikötőben mindent megtesznek, hogy felálljon, ha eleget fizetsz. * Próbálja jobb kedve deríteni a másikat, bár nem fűz sok reményt a megszólaláshoz. Mégis valamiért úgy érzi, hogy a másiknak csak annyi kell, hogy bejusson egy kapós kis menyecske combjai közé, és egyből látná az életben a szépet is. Neki legalábbis mindig beválik, már ha sikerül annyira leitassa a partnerét, hogy az nem szörnyülködik el rögtön, ahogy a mélységi letolja a nadrágját. *
//Öreg ember, nem vén ember//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Nem lenne rossz csendben üldögélni, hallgatni a csapnivaló zenét, aminél a sötételf akkor is jobbat csap, ha állni alig bír a lábán, és nézegetni a fehérnép felhozatalt. De asztalpartnere inkább beszélgetést kezdeményez, már ha lehet annak nevezni a zsörtölődést. Mindig is lenyűgözte a kormos képűt az, hogy egyesek mennyire nehezen feledik a múltat. Számára mindegy, hogy milyen volt egy, vagy két dekáddal ezelőtt. *
- Alkalmazkodni kell a jelenhez, ez a túlélés kulcsa. Aki nem tud alkalmazkodni, azt a világ maga mögött hagyja, kiveti magából, és egy megkeseredett vénember lesz, akire senki sem kíváncsi. Azok, akik felveszik a változó léptek ütemét, azok viszont sokáig maradnak hasznosak, és érdekesek. * Vonja meg a vállát, ahogy körbe tekint az ivóban. Na nem mintha életmód tanácsokat szeretne osztogatni szabadidejében, de úgy tűnik, hogy kénytelen lesz, ha nem akarja, hogy a depresszió rátegye nehéz valagát az estére, amíg ezzel a búvalbélelt öreggel iszogat. *
- Ne legyél olyan búvalbaszott, tata. Inkább élvezd azt, hogy még itt vagy. A pálinka még mindig finom, a női seggek még mindig feszesek, és a kikötőben mindent megtesznek, hogy felálljon, ha eleget fizetsz. * Próbálja jobb kedve deríteni a másikat, bár nem fűz sok reményt a megszólaláshoz. Mégis valamiért úgy érzi, hogy a másiknak csak annyi kell, hogy bejusson egy kapós kis menyecske combjai közé, és egyből látná az életben a szépet is. Neki legalábbis mindig beválik, már ha sikerül annyira leitassa a partnerét, hogy az nem szörnyülködik el rögtön, ahogy a mélységi letolja a nadrágját. *
6283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 15:07:10
Üzenet elküldve: 2025-08-04 15:07:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
*Feledni jött ide a sok agyament baromságot, ami mostanában úgy ölelte körbe, mint az a pokróc a nyár közepén, ami az istenekért sem akar rólad lecsavarodni, és te izzadsz alatta, mint a ló. Feledni, meg a mostanában sajgó hátának fájdalmát tompítani. Feledni, fájdalmat tompítani, meg egy-két kancát megnézni magának, ha már felcsípni nem is tudja őket úgy, mint pár évvel ezelőtti fénykorában, amit még most is élnie kéne -még egy dolog, amit felednie kell.
~ Ni, egy kormos. ~*
- Jobbat. *Biccent ő is, majd tekintetét visszatemeti a borospohár aljába. ~ Ez még mindig szar. ~
Akárhogy is, a szomszéd piája mindig finomabbnak tűnik, s ahogy felsandít morcos tekintetével, az a pálinka igazán csábítóan néz ki. Azt a sörnek látszó valamit nem igazán tudja hova tenni, még egy dolog, ami más lett néhány év alatt.
~ Szilva, mi? ~*
- Egy Pálinkát nekem is, kérlek. *Azzal a felszolgáló kezébe csúsztat 18 aranyat. Lényegében hagyja magát kirabolni, másodjára is.*
- Köszönöm.
*Két ujja között billentgeti ide-oda egy kicsit az átlátszó löttyel teli poharat, és reméli, hogy ez legalább megéri az árát. Kormi szemébe néz, biccent egyet, mintha csak megköszönni akarná a nem-túl-szándékos-ajánlatot, majd lehúzza a tüzesvizet.
Elégedetten törli le szakálláról az odacsapódott kis cseppeket. Végre valami értékelhető!
Ennek örömére maradék langyos borát is lehúzza, hogy minél hamarabb megszabaduljon tőle.*
- A Harsogóé jobb volt...
*Dörmögi maga elé sértődötten, legszívesebben falhoz vágná a poharat.*
- Régen minden jobb vót.
//Öreg ember, nem vén ember//
*Feledni jött ide a sok agyament baromságot, ami mostanában úgy ölelte körbe, mint az a pokróc a nyár közepén, ami az istenekért sem akar rólad lecsavarodni, és te izzadsz alatta, mint a ló. Feledni, meg a mostanában sajgó hátának fájdalmát tompítani. Feledni, fájdalmat tompítani, meg egy-két kancát megnézni magának, ha már felcsípni nem is tudja őket úgy, mint pár évvel ezelőtti fénykorában, amit még most is élnie kéne -még egy dolog, amit felednie kell.
~ Ni, egy kormos. ~*
- Jobbat. *Biccent ő is, majd tekintetét visszatemeti a borospohár aljába. ~ Ez még mindig szar. ~
Akárhogy is, a szomszéd piája mindig finomabbnak tűnik, s ahogy felsandít morcos tekintetével, az a pálinka igazán csábítóan néz ki. Azt a sörnek látszó valamit nem igazán tudja hova tenni, még egy dolog, ami más lett néhány év alatt.
~ Szilva, mi? ~*
- Egy Pálinkát nekem is, kérlek. *Azzal a felszolgáló kezébe csúsztat 18 aranyat. Lényegében hagyja magát kirabolni, másodjára is.*
- Köszönöm.
*Két ujja között billentgeti ide-oda egy kicsit az átlátszó löttyel teli poharat, és reméli, hogy ez legalább megéri az árát. Kormi szemébe néz, biccent egyet, mintha csak megköszönni akarná a nem-túl-szándékos-ajánlatot, majd lehúzza a tüzesvizet.
Elégedetten törli le szakálláról az odacsapódott kis cseppeket. Végre valami értékelhető!
Ennek örömére maradék langyos borát is lehúzza, hogy minél hamarabb megszabaduljon tőle.*
- A Harsogóé jobb volt...
*Dörmögi maga elé sértődötten, legszívesebben falhoz vágná a poharat.*
- Régen minden jobb vót.
6282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 14:38:43
Üzenet elküldve: 2025-08-04 14:38:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
* A Pegazus, mint mindig, most is eléggé tele van. Na persze nem annyira, hogy egymás talpát tapossák, de épp eléggé, hogy ne legyen egy üres asztal se. A mélységi éppen ezért mogorván válogat, próbál valami kapós kis menyecske mellé leülni, de túl későn érkezett, és már mindegyik valami ficsúr társaságában mulatja az időt. Megfordul a fejében, hogy nem ér ennyit az ital, és inkább kifárad, de hamar elveti ezt a gondolatot. Nem csak a hosszú sétától száraz szája, de sok évnyi alkoholizmus is segíti ebben a döntésben. Int inkább a söntés felé, és jelzi, hogy melyik asztal felé jöjjön valamelyik felszolgáló. Bár kétszer is körbe nézett, sajnos nem talál jobb lehetőséget, ezért egy mogorva, és ránézésre rasszista ember előtt húzza ki a széket. *
- Estét. * Biccent a másik irányába, és már veszi is elő zsebéből az aranyérméket. Na nem azért, hogy asztalpartnerének adja. Kifizet 18 aranyat, és leveszi a tálcáról a megszokott Pálinkát. Újabb 12 aranyba kerül az Ullamar sör, de nem bánja. Épp eleget jár ide ahhoz, hogy ránézésre tudják, mindig így indítja az estét. Elégedetten cuppant egyet, ahogy az alkohol végig marja a nyelőcsövét, és felmelegíti mellkasát. *
- Mint mindig, most is isteni. Szilva? * Kérdezi a felszolgálót, aki mosolyogva bólint, és már megy is tovább, ha nem tartóztatja fel senki. *
//Öreg ember, nem vén ember//
* A Pegazus, mint mindig, most is eléggé tele van. Na persze nem annyira, hogy egymás talpát tapossák, de épp eléggé, hogy ne legyen egy üres asztal se. A mélységi éppen ezért mogorván válogat, próbál valami kapós kis menyecske mellé leülni, de túl későn érkezett, és már mindegyik valami ficsúr társaságában mulatja az időt. Megfordul a fejében, hogy nem ér ennyit az ital, és inkább kifárad, de hamar elveti ezt a gondolatot. Nem csak a hosszú sétától száraz szája, de sok évnyi alkoholizmus is segíti ebben a döntésben. Int inkább a söntés felé, és jelzi, hogy melyik asztal felé jöjjön valamelyik felszolgáló. Bár kétszer is körbe nézett, sajnos nem talál jobb lehetőséget, ezért egy mogorva, és ránézésre rasszista ember előtt húzza ki a széket. *
- Estét. * Biccent a másik irányába, és már veszi is elő zsebéből az aranyérméket. Na nem azért, hogy asztalpartnerének adja. Kifizet 18 aranyat, és leveszi a tálcáról a megszokott Pálinkát.
Újabb 12 aranyba kerül az Ullamar sör, de nem bánja. Épp eleget jár ide ahhoz, hogy ránézésre tudják, mindig így indítja az estét. Elégedetten cuppant egyet, ahogy az alkohol végig marja a nyelőcsövét, és felmelegíti mellkasát. *- Mint mindig, most is isteni. Szilva? * Kérdezi a felszolgálót, aki mosolyogva bólint, és már megy is tovább, ha nem tartóztatja fel senki. *
6281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 13:59:17
Üzenet elküldve: 2025-08-04 13:59:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*~ Ó, a picsába... ~
A koravén róka kinyújtózik az asztal mögött, bal kezével megnyomkodja jobb lapockáját. Mostanság mintha könnyebben fáradna el teste, mint annakidején, és ennek nagyon nem örül, főleg mostanság, mikor megannyi dolog történik a városban. A régi szép időkben lassan folyt minden, azt a rohadt tornyot Lihanechben még valami sokadik felmenője kezdte el építeni, aztán öregapja idejében fejezték be, most meg fingik egyet egy mókus, és a fél térképet át kell rajzolni.
Felmorog magában, majd végig méri a népséget. Belekortyol nem túl olcsó Borába, 10 aranytól kellett könnyes búcsút vennie. Kész rablás, lehet valami olcsó szegénynegyedi kocsmában kellett volna rendelni, legalább a lóhúgyért nem kopasztják meg.
~ Van még egyáltalán Szegénynegyed? ~
Bizony, kocsmatúrája előtt elugrott az őrség lelőhelyéhez, hogy lepisálja nemes épületük falát, de mocskosul eltévelyedett, így a terv is füstbe ment. Már hergelni se tudja azokat a mocskokat, pedig ez lenne az egyetlen öröme jelenleg.
Még egy morgás, még egy korty.*
*~ Ó, a picsába... ~
A koravén róka kinyújtózik az asztal mögött, bal kezével megnyomkodja jobb lapockáját. Mostanság mintha könnyebben fáradna el teste, mint annakidején, és ennek nagyon nem örül, főleg mostanság, mikor megannyi dolog történik a városban. A régi szép időkben lassan folyt minden, azt a rohadt tornyot Lihanechben még valami sokadik felmenője kezdte el építeni, aztán öregapja idejében fejezték be, most meg fingik egyet egy mókus, és a fél térképet át kell rajzolni.
Felmorog magában, majd végig méri a népséget. Belekortyol nem túl olcsó Borába, 10 aranytól kellett könnyes búcsút vennie.
Kész rablás, lehet valami olcsó szegénynegyedi kocsmában kellett volna rendelni, legalább a lóhúgyért nem kopasztják meg. ~ Van még egyáltalán Szegénynegyed? ~
Bizony, kocsmatúrája előtt elugrott az őrség lelőhelyéhez, hogy lepisálja nemes épületük falát, de mocskosul eltévelyedett, így a terv is füstbe ment. Már hergelni se tudja azokat a mocskokat, pedig ez lenne az egyetlen öröme jelenleg.
Még egy morgás, még egy korty.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436