Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 315 (6281. - 6300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-09 20:40:37
Üzenet elküldve: 2015-01-09 20:40:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rantinrod Essage//
*Csak csillogó tekintettel vigyorog a fejcsóválásra, majd újabbat kortyol a söréből.*
- Ezt mintha már hallottam volna!
*Néz úgy, mintha egy pillanatig elgondolkozna a hallottakon, de aztán szeme félreismerhetetlenül villan vissza a lovagra, egy hamiskás mosoly kíséretében. A kezdetekben, mikor Arthenior-ba került, többnek is elmondták, mint suhancnak, de ezt sohasem mondaná el Essage-nak. Így is túl egyazon véleményen vannak a kedves rokonokról.
A barbárok szó hallatán hirtelen minden figyelme és idegszála bácsikájára figyel. Ha nem is akarna fiú lenni, irigyli a férfiak szabad lépteit a világban. Ezért is volt olyan mérges a szüleire, mikor kiderült, hogy hova is küldték. Ugyan most mindene megvan, csak szabad lépte nincs. Persze ha Essage bácsi beszélne velük, akkor talán vele mehetne... *
- Igazán?
*Még a poharát is leteszi a pultra.*
- Magaddal vinnél?
*Vajon hogy nézhet ki egy igazi vezető? Egy barbár vezető? Talán ott végre kipróbálhatná magát! Így, hogy itt találkozni tudtak, nem is bánja annyira, hogy nem útközben futottak össze.*
- Két Mézsör lesz! *Fordul a fogadós felé és rendel maguknak 26 aranyért egy újabb kört, ahogy ígérte.*
- Mesélj nekem kérlek! Merre jártál eddig? Milyen az a törzs?
*Legszívesebben a pultra könyökölne, de azért Essage előtt nem teszi. Előtte mindig is lány, kislány, de mindenesetre nő marad. Ha néha nem is látszik.*
*Csak csillogó tekintettel vigyorog a fejcsóválásra, majd újabbat kortyol a söréből.*
- Ezt mintha már hallottam volna!
*Néz úgy, mintha egy pillanatig elgondolkozna a hallottakon, de aztán szeme félreismerhetetlenül villan vissza a lovagra, egy hamiskás mosoly kíséretében. A kezdetekben, mikor Arthenior-ba került, többnek is elmondták, mint suhancnak, de ezt sohasem mondaná el Essage-nak. Így is túl egyazon véleményen vannak a kedves rokonokról.
A barbárok szó hallatán hirtelen minden figyelme és idegszála bácsikájára figyel. Ha nem is akarna fiú lenni, irigyli a férfiak szabad lépteit a világban. Ezért is volt olyan mérges a szüleire, mikor kiderült, hogy hova is küldték. Ugyan most mindene megvan, csak szabad lépte nincs. Persze ha Essage bácsi beszélne velük, akkor talán vele mehetne... *
- Igazán?
*Még a poharát is leteszi a pultra.*
- Magaddal vinnél?
*Vajon hogy nézhet ki egy igazi vezető? Egy barbár vezető? Talán ott végre kipróbálhatná magát! Így, hogy itt találkozni tudtak, nem is bánja annyira, hogy nem útközben futottak össze.*
- Két Mézsör lesz! *Fordul a fogadós felé és rendel maguknak 26 aranyért egy újabb kört, ahogy ígérte.*
- Mesélj nekem kérlek! Merre jártál eddig? Milyen az a törzs?
*Legszívesebben a pultra könyökölne, de azért Essage előtt nem teszi. Előtte mindig is lány, kislány, de mindenesetre nő marad. Ha néha nem is látszik.*
6299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-09 20:21:04
Üzenet elküldve: 2015-01-09 20:21:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Pirkadat után//
*Ziál talán azt hihette, hogy a csodás este után - mely valóban csodálatos és feledhetetlen volt - ő majd az igazak álmát fogja aludni az ágyában.
Valóban rettenetesen fáradt volt már, de ennek ellenére egész éjjel csak forgolódott. Amikor percekre sikerült elaludnia, villanásnyi képeket látott, mindenféle őrült dologról. Nem tudott nyugodni, és nem tudott rendesen aludni. Pirkadatkor aztán felkelt, és az ablakhoz ült, nem is sejtvén, hogy Ziál is ébren van már - vagy nem is aludt egész éjjel, hozzá hasonlóan. Kinyitotta a szürke ablakokat, hogy a nap első sugarai vöröses izzásukban ellepjék a szobácskát, mikor észrevette a nőt a Holdudvaron. Ziál nem látta őt, épp a fogadóba sétált vissza, de a szomorúság, amit az arcán látott, megijesztette a lovagot.
Sokáig ült még - igaz csak néhány percet, de ő óráknak érezte - az ablakban, és az ürességet bámulta. Aztán nagy levegőt vett. ~Ideje felöltözni.~
Mikor elindul le a rozoga lépcsőkön, még nem tudja, hogy a nő ott van e a fogadóban, vagy csak levegőre vágyott, s már visszatért a szobájába. Igazából azt sem tudja, mire vágyna jobban - hogy ott legyen, vagy, hogy ne legyen ott.
Aztán, mire leérkezik, már nem kell többet agyalnia rajta. A néptelen - egy kalapos férfit kivéve - fogadóban Ziál ott ül egy asztalnál, és még mindig szomorúnak tűnik. Lazelit nem tudja, mit tehetne, vagy mondhatna neki, nem tudja mi nyomasztja, és azt sem tudja, ő magát mi bántja igazán. De valami annyira furcsa, valami annyira más. Talán az este fejében felötlő gondolatok nem hagynak neki megnyugvást?
Lassan sétál Ziálhoz, majd nagy levegőt vesz, és halványan elmosolyodik. Mint mindig, most sem tudja elrejteni szomorkás szemeit.*
- Jó reggelt...
*Valahogy nem telik most több tőle. Nem tudja, mit is mondhatna egy ilyen meggyötrő éjszaka után. Pedig minden annyira csodás volt...*
*Ziál talán azt hihette, hogy a csodás este után - mely valóban csodálatos és feledhetetlen volt - ő majd az igazak álmát fogja aludni az ágyában.
Valóban rettenetesen fáradt volt már, de ennek ellenére egész éjjel csak forgolódott. Amikor percekre sikerült elaludnia, villanásnyi képeket látott, mindenféle őrült dologról. Nem tudott nyugodni, és nem tudott rendesen aludni. Pirkadatkor aztán felkelt, és az ablakhoz ült, nem is sejtvén, hogy Ziál is ébren van már - vagy nem is aludt egész éjjel, hozzá hasonlóan. Kinyitotta a szürke ablakokat, hogy a nap első sugarai vöröses izzásukban ellepjék a szobácskát, mikor észrevette a nőt a Holdudvaron. Ziál nem látta őt, épp a fogadóba sétált vissza, de a szomorúság, amit az arcán látott, megijesztette a lovagot.
Sokáig ült még - igaz csak néhány percet, de ő óráknak érezte - az ablakban, és az ürességet bámulta. Aztán nagy levegőt vett. ~Ideje felöltözni.~
Mikor elindul le a rozoga lépcsőkön, még nem tudja, hogy a nő ott van e a fogadóban, vagy csak levegőre vágyott, s már visszatért a szobájába. Igazából azt sem tudja, mire vágyna jobban - hogy ott legyen, vagy, hogy ne legyen ott.
Aztán, mire leérkezik, már nem kell többet agyalnia rajta. A néptelen - egy kalapos férfit kivéve - fogadóban Ziál ott ül egy asztalnál, és még mindig szomorúnak tűnik. Lazelit nem tudja, mit tehetne, vagy mondhatna neki, nem tudja mi nyomasztja, és azt sem tudja, ő magát mi bántja igazán. De valami annyira furcsa, valami annyira más. Talán az este fejében felötlő gondolatok nem hagynak neki megnyugvást?
Lassan sétál Ziálhoz, majd nagy levegőt vesz, és halványan elmosolyodik. Mint mindig, most sem tudja elrejteni szomorkás szemeit.*
- Jó reggelt...
*Valahogy nem telik most több tőle. Nem tudja, mit is mondhatna egy ilyen meggyötrő éjszaka után. Pedig minden annyira csodás volt...*
6298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-09 19:34:14
Üzenet elküldve: 2015-01-09 19:34:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pirkadat után //
~Mi lehet ez? Megint ez a furcsa rossz érzés.~
*Az ablakon bámult sokáig kifelé és szinte egy percet sem tudott aludni, pedig a bál csodálatos volt. A csillogó dámák és nemes lovagok sora, a fények a tánc. Minden olyan csodás volt a kis Fibienne is olyan jól szórakozott az előkelő gyerekekkel. Nagyon büszkén nézte, ahogyan az ifjú örökössel játszik. Aztán a tánc Lazelittel, milyen szép volt. Elöntötte a szeretet érzés, amikor lovagja teljes erőből próbálta előle titkolni, mennyire nem szeret táncolni és csak az ő kedvéért vette rá magát. Nem is egy fordulót járt el vele és emiatt még boldogabb volt mint eddig bármikor. Észrevette ő ezt, de az az érzés mindent felül múlt, hogy ennyire szereti. Miután hazaértek Lazelit ágyba fektette a kis Fbit, aki már a hintóban elaludt, így a lépcsőd már karban vitte. Nem csoda, hogy elfáradt egy pillanatig sem unatkozott. Ő mosolyogva figyelte, ahogyan a lovag finoman az ágyra fekteti, aztán ő átöltöztette a kis tündér hercegnőt és betakargatta. Mikor elkészült hosszasan búcsúzott párjától, legszívesebben a karjaiba vetette volna magát, de ő eltűnt a saját szobájába elbúcsúzva tőle. Egész éjjel az járt a fejében, hogy valamiért úgy érzi nem teljes, pedig ez most igazán hálátlan gondolat. Itt van a párja a kis Fibienne, a családja, amiről sosem mert álmodni és lám mégis megadatott neki, akkor miért ilyen nyugtalan? Felöltözött csendben a sötétben és lement a Holdudvarra, hogy a hidegben kiszellőztesse a fejét. Az ég alja már világosodik, lassan eljön egy új nap. A tiszta hideg levegő a halványuló Hold és a bágyadt kihunyó csillagok hirdetik, hogy közel már a pirkadat. Fenéz az ablaktáblára, ami mögött Fibienne alszik hamarosan ő is felébred és keresni fogja, Lazelit biztosan álmaiban jár még. Csak ő nem tud aludni, vajon miért? Talán olyannyira nem szokta meg a boldogságot, hogy most nyugtalanítja, hogy túl sok is jut belőle? Ezeken töri a fejét miközben újra a fogadóba lép, ahol nagy még a csend. A fogadóst sem látja egyelőre szokatlanul nagy a csend a fogadóban a megszokott nyüzsgéshez képest. A sarokban egy tagbaszakadt szakállas ember horkol a kalapját a fejébe húzva. Még mindig nyugtalan, ezért beles az üres pult mögé. Letesz a pultra 4 aranyat, majd elkészíti a teát magának, elvégre mindent megtalál hozzá. Leül az egyik félre eső asztalhoz és lassan kortyolni kezdi. Milyen furcsa most egyszerű ruhában teázni fogadóban. Nem sokkal ez előtt még királynőként vonult le a lépcsőn gyönyörű báli ruhában. Mosolyog egyet a tea fölött, majd sóhajt egy kicsit. Pontosan tudja miért nem alszik boldogan. A dáma akivel tegnap a bálon beszélgetett, miközben Lazelit az urával beszélt. A dáma megkérdezte, hozzá tartozik e? Ha igen akkor ki ő neki? Nem tudott válaszolni azonnal, utána kivágta magát, de attól kezdve nyugtalan és ez nem jó. Mielőtt kis családja felébred és lejön meg kell nyugodnia! Nem akarja, hogy lássák rajta, főleg nem egy ilyen csodás bál után, hogy valami bántja. Kortyol még egyet a teából, majd elkezdi nyugtatni elméjét.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 19:52:19
~Mi lehet ez? Megint ez a furcsa rossz érzés.~
*Az ablakon bámult sokáig kifelé és szinte egy percet sem tudott aludni, pedig a bál csodálatos volt. A csillogó dámák és nemes lovagok sora, a fények a tánc. Minden olyan csodás volt a kis Fibienne is olyan jól szórakozott az előkelő gyerekekkel. Nagyon büszkén nézte, ahogyan az ifjú örökössel játszik. Aztán a tánc Lazelittel, milyen szép volt. Elöntötte a szeretet érzés, amikor lovagja teljes erőből próbálta előle titkolni, mennyire nem szeret táncolni és csak az ő kedvéért vette rá magát. Nem is egy fordulót járt el vele és emiatt még boldogabb volt mint eddig bármikor. Észrevette ő ezt, de az az érzés mindent felül múlt, hogy ennyire szereti. Miután hazaértek Lazelit ágyba fektette a kis Fbit, aki már a hintóban elaludt, így a lépcsőd már karban vitte. Nem csoda, hogy elfáradt egy pillanatig sem unatkozott. Ő mosolyogva figyelte, ahogyan a lovag finoman az ágyra fekteti, aztán ő átöltöztette a kis tündér hercegnőt és betakargatta. Mikor elkészült hosszasan búcsúzott párjától, legszívesebben a karjaiba vetette volna magát, de ő eltűnt a saját szobájába elbúcsúzva tőle. Egész éjjel az járt a fejében, hogy valamiért úgy érzi nem teljes, pedig ez most igazán hálátlan gondolat. Itt van a párja a kis Fibienne, a családja, amiről sosem mert álmodni és lám mégis megadatott neki, akkor miért ilyen nyugtalan? Felöltözött csendben a sötétben és lement a Holdudvarra, hogy a hidegben kiszellőztesse a fejét. Az ég alja már világosodik, lassan eljön egy új nap. A tiszta hideg levegő a halványuló Hold és a bágyadt kihunyó csillagok hirdetik, hogy közel már a pirkadat. Fenéz az ablaktáblára, ami mögött Fibienne alszik hamarosan ő is felébred és keresni fogja, Lazelit biztosan álmaiban jár még. Csak ő nem tud aludni, vajon miért? Talán olyannyira nem szokta meg a boldogságot, hogy most nyugtalanítja, hogy túl sok is jut belőle? Ezeken töri a fejét miközben újra a fogadóba lép, ahol nagy még a csend. A fogadóst sem látja egyelőre szokatlanul nagy a csend a fogadóban a megszokott nyüzsgéshez képest. A sarokban egy tagbaszakadt szakállas ember horkol a kalapját a fejébe húzva. Még mindig nyugtalan, ezért beles az üres pult mögé. Letesz a pultra 4 aranyat, majd elkészíti a teát magának, elvégre mindent megtalál hozzá.
Leül az egyik félre eső asztalhoz és lassan kortyolni kezdi. Milyen furcsa most egyszerű ruhában teázni fogadóban. Nem sokkal ez előtt még királynőként vonult le a lépcsőn gyönyörű báli ruhában. Mosolyog egyet a tea fölött, majd sóhajt egy kicsit. Pontosan tudja miért nem alszik boldogan. A dáma akivel tegnap a bálon beszélgetett, miközben Lazelit az urával beszélt. A dáma megkérdezte, hozzá tartozik e? Ha igen akkor ki ő neki? Nem tudott válaszolni azonnal, utána kivágta magát, de attól kezdve nyugtalan és ez nem jó. Mielőtt kis családja felébred és lejön meg kell nyugodnia! Nem akarja, hogy lássák rajta, főleg nem egy ilyen csodás bál után, hogy valami bántja. Kortyol még egyet a teából, majd elkezdi nyugtatni elméjét.* A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 19:52:19
6297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:08:08
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:08:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ezt elszalasztotta, nem volt elég figyelmes s megszökött előle a vad... mármint a férfi. Szinte kicsapja az ajtót, mikor belép a fogadó hátsó ajtaján; határozottan látszik rajta, hogy majd szétveti a méreg. Ami nem is csoda, még a megtermett óriásoknak is sikerült mindig a nyakát szegnie, így az, hogy egy egyszerű, bár kissé habarodott ember kicsúszott a karmai közül számára felér egy vereséggel. Érzi, hogy gyermeki arca lassan vörösödik, ahogy a harag is egyre gyűlik benne. S ez mindig is az egyik gyenge pontja volt, minden apró hibát szinte tragédiaként élt meg. Igaz, ebből nem akadt túl sok, minden szorult helyzetet sikerült a saját javára fordítania, mindig győzedelmeskedett a harcokban és még az ágyban sem okozott soha csalódást.
A pulthoz érve lehuppan egy székre, és mélyeket lélegezve nyugtatja magát addig, míg rubin piros arca újra vissza nem nyeri természetesen sápadt színét.*
-Egy pohárral a legjobb Borából, ha kérhetem, 10 aranyért.
*Koppannak hangosan a frissen előhalászott érmék a pulton, majd helyüket hamarosan átveszi az pohárnyi édes alkohol. Elég kellemetlen volt ez az elmúlt pár óra, muszáj kompenzálnia valami bódítóval.*
~Hosszú még a nap, még mindig lehet kínokban és sikolyokban gazdag napom.~
*Gondolja nagyot kortyolva a pohárból.*
A pulthoz érve lehuppan egy székre, és mélyeket lélegezve nyugtatja magát addig, míg rubin piros arca újra vissza nem nyeri természetesen sápadt színét.*
-Egy pohárral a legjobb Borából, ha kérhetem, 10 aranyért.
*Koppannak hangosan a frissen előhalászott érmék a pulton, majd helyüket hamarosan átveszi az pohárnyi édes alkohol. Elég kellemetlen volt ez az elmúlt pár óra, muszáj kompenzálnia valami bódítóval.*
~Hosszú még a nap, még mindig lehet kínokban és sikolyokban gazdag napom.~
*Gondolja nagyot kortyolva a pohárból.*
6296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 23:51:46
Üzenet elküldve: 2015-01-06 23:51:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
*Essage miután üdvözölte a kisasszonyt visszaül a helyére.*
-Nocsak, hol tanultál te olyanokat, hogy következő kör?*Csóválja a fejét.*Szerintem téged elcseréltek valahol, és fiúnak kellett volna születned.*Ez után viszont felvonja a szemöldökét.*
-Te csak úgy elmászkálsz? Tisztára mint valami suhanc.*Pocsékul imitálja a dorgálást, hiszen köznem elégedetten mosolyog, nem véletlenül kedveli annyira.*Akkor elkerültük egymást, én megálltam a barbároknál, mert megdöglött a lovam. Utána megegyeztem a vezetőjükkel, hogy lovagokat szedek össze neki. Bár a mai világban egy rendes lovagot találni nem könnyű feladat.*Egy kicsit megáll hozzá gondolkodni, hiába nem olyan fiatal már, és nem mindig jut eszébe mit is akar mondani. Közben feltartja az ujját, hogy jelezze, még nem fejezte be a beszédet.*-Ja, tudom mit akartam mondani. Szerintem tetszene neked az a tábor, ha szeretnéd keresek neked testőrt aki elkísér oda, vagy talán én is elkísérhetlek, bár jó lenne, ha találnék hozzád akkor egy lovagot is. Na, mi a véleményed?*Kíváncsi, mit gondol a kisasszony, hiszen elég kiszámíthatatlan tud lenni néha, mint az összes fiatal, de azért úgy érzi egy nomád törzs felkelti a figyelmét a hölgynek, legalábbis amilyen kaland kereső.*
*Essage miután üdvözölte a kisasszonyt visszaül a helyére.*
-Nocsak, hol tanultál te olyanokat, hogy következő kör?*Csóválja a fejét.*Szerintem téged elcseréltek valahol, és fiúnak kellett volna születned.*Ez után viszont felvonja a szemöldökét.*
-Te csak úgy elmászkálsz? Tisztára mint valami suhanc.*Pocsékul imitálja a dorgálást, hiszen köznem elégedetten mosolyog, nem véletlenül kedveli annyira.*Akkor elkerültük egymást, én megálltam a barbároknál, mert megdöglött a lovam. Utána megegyeztem a vezetőjükkel, hogy lovagokat szedek össze neki. Bár a mai világban egy rendes lovagot találni nem könnyű feladat.*Egy kicsit megáll hozzá gondolkodni, hiába nem olyan fiatal már, és nem mindig jut eszébe mit is akar mondani. Közben feltartja az ujját, hogy jelezze, még nem fejezte be a beszédet.*-Ja, tudom mit akartam mondani. Szerintem tetszene neked az a tábor, ha szeretnéd keresek neked testőrt aki elkísér oda, vagy talán én is elkísérhetlek, bár jó lenne, ha találnék hozzád akkor egy lovagot is. Na, mi a véleményed?*Kíváncsi, mit gondol a kisasszony, hiszen elég kiszámíthatatlan tud lenni néha, mint az összes fiatal, de azért úgy érzi egy nomád törzs felkelti a figyelmét a hölgynek, legalábbis amilyen kaland kereső.*
6295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:55:09
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rantinrod Essage//
*Meg kell hagyni, az itteni vajsör sokkal finomabb. Már éppen küldené a második kortyot az első után, mikor oldalról számára oly kedves hang szólítja meg. Már a hangja alapján felismeri az illetőt, így gyorsan lerakja poharát, majd száját gyorsan egy apró mozdulattal megtörölve fordul vidámságtól ragyogó szemekkel a lovag felé.*
-Essage bácsi!
*Villantja legvidámabb mosolyát az öregre, mint mindig. Nem is gondolta, hogy pont itt fognak találkozni! Így a maradék lelkiismeret furdalás is szertefoszlik az artheniori gazdag rokonokkal kapcsolatban.*
- Ugyan! Tudod, hogy nem kell!
*Húzza el a száját a nemesi üdvözlés láttán, de a szeme tovább nevet.*
- Akkor Essage bácsi lemaradna a következő körről!
*Kacsint egyet, majd vidáman belekortyol az italába.*
-Kerestelek az erdőn túl!
*Neki ugyanis az az erdő Az erdő, A határ, A térkép széle. Legalábbis egyelőre... *
*Meg kell hagyni, az itteni vajsör sokkal finomabb. Már éppen küldené a második kortyot az első után, mikor oldalról számára oly kedves hang szólítja meg. Már a hangja alapján felismeri az illetőt, így gyorsan lerakja poharát, majd száját gyorsan egy apró mozdulattal megtörölve fordul vidámságtól ragyogó szemekkel a lovag felé.*
-Essage bácsi!
*Villantja legvidámabb mosolyát az öregre, mint mindig. Nem is gondolta, hogy pont itt fognak találkozni! Így a maradék lelkiismeret furdalás is szertefoszlik az artheniori gazdag rokonokkal kapcsolatban.*
- Ugyan! Tudod, hogy nem kell!
*Húzza el a száját a nemesi üdvözlés láttán, de a szeme tovább nevet.*
- Akkor Essage bácsi lemaradna a következő körről!
*Kacsint egyet, majd vidáman belekortyol az italába.*
-Kerestelek az erdőn túl!
*Neki ugyanis az az erdő Az erdő, A határ, A térkép széle. Legalábbis egyelőre... *
6294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:22:36
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:22:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
*Essage már jó ideje kortyolgatja a sörét, hiszen amilyen áron vesztegetik itt a sört nem igazán bölcs dolog sokat venni, inkább keresni egy olcsó lebujt a szegénynegyedben.~Kellett nekem azt üzennek a kisasszonynak, hogy itt szállok meg? Most fizethetem a vagyonokat.~Már épp végezne italával, mikor egy ismerősen csengő hang rendel mellette. Lassan néz oldalra, miközben elkezd vigyorogni.*
-Nocsak ki jött ide iszogatni?*Széles mosoly terül el arcán miközben kedvenc rokonához szól. Páncélja csörög miközben felemelkedik a székről a szokásos nemei üdvözléshez, amit legszívesebben hanyagolna most, de az illem megkívánja.*
-Szabad neked ilyeneket inni? És ha elmondom a szüleidnek?*Szemei elárulják, hogy ha teheti találkozni se fog Laice szüleivel, márt csak azért se, mert ki nem állhatja őket, részben mert legalább három éve nem találkoztak, amikor is elhunyt az ő drága felesége, Laice nagynénije.*
*Essage már jó ideje kortyolgatja a sörét, hiszen amilyen áron vesztegetik itt a sört nem igazán bölcs dolog sokat venni, inkább keresni egy olcsó lebujt a szegénynegyedben.~Kellett nekem azt üzennek a kisasszonynak, hogy itt szállok meg? Most fizethetem a vagyonokat.~Már épp végezne italával, mikor egy ismerősen csengő hang rendel mellette. Lassan néz oldalra, miközben elkezd vigyorogni.*
-Nocsak ki jött ide iszogatni?*Széles mosoly terül el arcán miközben kedvenc rokonához szól. Páncélja csörög miközben felemelkedik a székről a szokásos nemei üdvözléshez, amit legszívesebben hanyagolna most, de az illem megkívánja.*
-Szabad neked ilyeneket inni? És ha elmondom a szüleidnek?*Szemei elárulják, hogy ha teheti találkozni se fog Laice szüleivel, márt csak azért se, mert ki nem állhatja őket, részben mert legalább három éve nem találkoztak, amikor is elhunyt az ő drága felesége, Laice nagynénije.*
6293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 17:07:29
Üzenet elküldve: 2015-01-06 17:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Gyors léptekkel suhan át szinte a piacon, hiszen az éj közeledtével nem is kell olyan sok embert vagy más szerzeteket kerülgetni az úton. Végeredményként ott áll a kúria előtt... az utca túloldalán, az árnyékban. Nem akar haza menni. Még nem. A házból kihallatszik a zene, amire már vagy egy egész hata óta táncikálnak a rokonok, mivel új előadást terveznek e következő bálra.*
~Mikor is lesz maga a bál?~
*Elgondolkodik rajta, ha már az eszébe jutott, de sajnos nem tudná megmondani, a fogadás vagy minek az időpontját. A lábai végül megindulnak ideiglenes otthona felé, de mikor már majdnem odaért, hirtelen irányt vált. A fene fog most odamenni! Az etikett órát így is ellógta a délelőtt folyamán, nincs kedve még a szidást is megkapni érte. Legalább egy kék vérmentes napja legyen! Léptei újra szaporán koptatják a negyed kirakott köveit, majd még gyorsabban hagyják el a szegénynegyed borzongató hidegét. Hiába van tél, itt mindig sokkal jobban érzi a fagy marását és a szél süvítő csípését az arcán, de tervétől nem tágít el. Hova is mehetne, ha nem az udvarias hajbókokat és a modoros parancsokat akarja hallgatni, mint Arthenior fogadójába, a Pegazusba! Azért reméli, senki nem fogja bemártani...
Amint belép az ajtón, megcsapja a bentről áradó meleg az ételek és a forró italok illata. A pult felé sétálva ki is gombolja zöld színű, vörös szegéllyel hímzett kabátját, majd mosolyogva köszönti a pultost.*
- Egy pohár Vajsört szeretnék, ha lenne szíves! *Otthon a vajsör mindig különleges alkalmakkor volt a házban. Talán akkor szerette meg. Gyorsan ki is fizeti érte a 12 aranyat, majd amint megkapja, jólesően belekortyol. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 21:16:33, a következő indokkal:
Jelpótlás.
~Mikor is lesz maga a bál?~
*Elgondolkodik rajta, ha már az eszébe jutott, de sajnos nem tudná megmondani, a fogadás vagy minek az időpontját. A lábai végül megindulnak ideiglenes otthona felé, de mikor már majdnem odaért, hirtelen irányt vált. A fene fog most odamenni! Az etikett órát így is ellógta a délelőtt folyamán, nincs kedve még a szidást is megkapni érte. Legalább egy kék vérmentes napja legyen! Léptei újra szaporán koptatják a negyed kirakott köveit, majd még gyorsabban hagyják el a szegénynegyed borzongató hidegét. Hiába van tél, itt mindig sokkal jobban érzi a fagy marását és a szél süvítő csípését az arcán, de tervétől nem tágít el. Hova is mehetne, ha nem az udvarias hajbókokat és a modoros parancsokat akarja hallgatni, mint Arthenior fogadójába, a Pegazusba! Azért reméli, senki nem fogja bemártani...
Amint belép az ajtón, megcsapja a bentről áradó meleg az ételek és a forró italok illata. A pult felé sétálva ki is gombolja zöld színű, vörös szegéllyel hímzett kabátját, majd mosolyogva köszönti a pultost.*
- Egy pohár Vajsört szeretnék, ha lenne szíves! *Otthon a vajsör mindig különleges alkalmakkor volt a házban. Talán akkor szerette meg. Gyorsan ki is fizeti érte a 12 aranyat, majd amint megkapja, jólesően belekortyol.
*A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 21:16:33, a következő indokkal:
Jelpótlás.
6292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 11:59:11
Üzenet elküldve: 2015-01-06 11:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Essage miután a lovát elhelyezi az istállóban, átsétál a szomszéd épületbe, hogy elsősorban igyon egy pofa sört, másodsorban elüsse az időt, amíg úgy nem dönt, hogy érdemes ismét megnéznie kedvenc unokahúgát, hátha otthon van már. Az érkezésének időpontjában nem sokan tartózkodnak a fogadóban, ami nem meglepő, bár az is érthetetlen a számára, hogyan tartanak fenn egy ilyen fogadót, hiszen ahogy a fürdő rész is mutatja nem épp a szegényeknek lett kitalálva, mégis át kell kelni a város legveszélyesebb részén, ha valaki a gazdagnegyeből akar ide jutni, nem beszélve arról, hogy a nemesek jobb szeretnek bálokat szervezni, mint kocsmákba mászkálni. A hatalmas páncélos alak nem kelt igazán feltűnést, amilyen furcsa alakok járnak ide ő már ki se lóg a sorból. A pultnál is különös emberek gyülekeznek, de ez most őt nem érinti, egyszerűen egy sört szeretne.*
- Még mindig 11 arany a Sör ? Jó drága.*Morog* Mindegy, adj egy korsóval! *Fizet, de nem távozik a pulttól. Felesleges mászkálnia, itt ugyan olyan jól lehet inni, mint máshol. Nem igazán érdeklik a pletykák, hiszen csak rövid ideig tervez maradni a városban, utána megcélozza a pihenőt, onnan meg talán megy valahova még tovább, de ez nagyon a jövő zenéje, egyelőre a legfontosabb, hogy nem ártana egy fürdő, mert az előző talán már egy hónapja esett meg, és az, hogy meg kéne inni a sörét szépen lassan.*
- Még mindig 11 arany a Sör ? Jó drága.*Morog* Mindegy, adj egy korsóval!
*Fizet, de nem távozik a pulttól. Felesleges mászkálnia, itt ugyan olyan jól lehet inni, mint máshol. Nem igazán érdeklik a pletykák, hiszen csak rövid ideig tervez maradni a városban, utána megcélozza a pihenőt, onnan meg talán megy valahova még tovább, de ez nagyon a jövő zenéje, egyelőre a legfontosabb, hogy nem ártana egy fürdő, mert az előző talán már egy hónapja esett meg, és az, hogy meg kéne inni a sörét szépen lassan.*
6291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 03:54:33
Üzenet elküldve: 2015-01-06 03:54:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
* Niras kissé elázva lép be a fogadóba, bosszúsan söprögetve le magáról a havat. Gyors léptekkel a söntésnél terem, ahol egy kis csirkesültet és bort rendel magának. Egy kupa Bor csak 9 aranyért nem is drága. Legalábbis a lugashoz képest. Miután magához veszi az italát, leül egy szabad asztalhoz, s ott várja meg az ennivalót. *
- Egy Csirkesült az úrnak. 17 aranyat lesz szíves. -
* Érkezik meg a fogadós, s teszi le a fatálat a bárd elé, majd rögtön magára is hagyja őt. Niras elégedetten mosolyogva lát neki a csirkének, a társaságot fürkészve. *
~ Kíváncsi vagyok, hogy Leci is eljön-e ma ide? ~
* Elmélkedikbevés közben. *
Legalábbis a lugashoz képest. Miután magához veszi az italát, leül egy szabad asztalhoz, s ott várja meg az ennivalót. *- Egy Csirkesült az úrnak. 17 aranyat lesz szíves.
-* Érkezik meg a fogadós, s teszi le a fatálat a bárd elé, majd rögtön magára is hagyja őt. Niras elégedetten mosolyogva lát neki a csirkének, a társaságot fürkészve. *
~ Kíváncsi vagyok, hogy Leci is eljön-e ma ide? ~
* Elmélkedikbevés közben. *
6290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 13:53:34
Üzenet elküldve: 2015-01-05 13:53:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet//
- Meg. *Bólint, és újra a tarkója felé nyúl már-már megszokásból, de félúton megáll a tenyere a levegőben, majd visszateszi az asztalra. Ha odanyúl, fájni fog a feje. Rofusi reflex. Egy-két kíváncsi pillantást vet az arra sétáló fehérnép felé, de a figyelmét alapvetőbb szükségletek kötik le, mint például az evés. Megrázza Wott mester kezét vas markával, hisz mostantól lett célja, végre van egy lámpás a sötétben. Az óriás nem túl beszédes, de teljesen elnémul amíg be nem lapátolja az ételét, ami igen hamar bekövetkezik, a gnóm a feléig sem jut el. Valamiért ösztönszerűen nem bámulja ezután a másikat, inkább az ivót személi leendő építőként, ha már élete során nem biztos hogy sokat szemlélte hogyan is helyezkednek el a gerendák, hol vannak szegek, vasak. Éppen kérdezne valamit a vakolatok, és a szigetelés hiányának problematikájáról, de az öreg mester távozóra szeretné fogni. Kérdőn néz rá, először félreértve a kérdést, de ici-picit megmozdul a rozsdás fogaskerék az agyában, és már tudja is hogy miről van szó. Tehát: Egyszerűbb ha vele megy, mert különben eltéved, hiába magyarázták el neki. Azzal feláll az asztaltól, és bólint egyet.* - Megyek, mester! *Azzal komótos járással megindul a gnóm után.*
- Meg. *Bólint, és újra a tarkója felé nyúl már-már megszokásból, de félúton megáll a tenyere a levegőben, majd visszateszi az asztalra. Ha odanyúl, fájni fog a feje. Rofusi reflex. Egy-két kíváncsi pillantást vet az arra sétáló fehérnép felé, de a figyelmét alapvetőbb szükségletek kötik le, mint például az evés. Megrázza Wott mester kezét vas markával, hisz mostantól lett célja, végre van egy lámpás a sötétben. Az óriás nem túl beszédes, de teljesen elnémul amíg be nem lapátolja az ételét, ami igen hamar bekövetkezik, a gnóm a feléig sem jut el. Valamiért ösztönszerűen nem bámulja ezután a másikat, inkább az ivót személi leendő építőként, ha már élete során nem biztos hogy sokat szemlélte hogyan is helyezkednek el a gerendák, hol vannak szegek, vasak. Éppen kérdezne valamit a vakolatok, és a szigetelés hiányának problematikájáról, de az öreg mester távozóra szeretné fogni. Kérdőn néz rá, először félreértve a kérdést, de ici-picit megmozdul a rozsdás fogaskerék az agyában, és már tudja is hogy miről van szó. Tehát: Egyszerűbb ha vele megy, mert különben eltéved, hiába magyarázták el neki. Azzal feláll az asztaltól, és bólint egyet.* - Megyek, mester! *Azzal komótos járással megindul a gnóm után.*
6289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:06:58
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galdrian, Dalion//
*Egészen meglepő, miként válik a fenyegetőző férfiből visszahúzódó bárány, mégcsak meg sem hazudtolja Rhade szavait. Persze még az utca gyermeke is ismeri a mondást, a hallgatás beleegyezés ugyebár, ezek szerint Daliont valóban bőrszíne zaklatja fel ennyire, pedig mégcsak nem is tehet róla. Kegyetlen a világ, és egyre kegyetlenebb.*
- A kikötő mocskos és rothadt, kívül-belül. De valóban, van olyan része, ami csak belül.
*Vigyorog a két férfira, de arra nem tér ki, honnan is ismeri a helyet, ha egyáltalán ismeri, nem csak a beszélőkéjét mozgatta meg egy kicsit. Annyi bizonyos, hogy nehéz megállapítani, mikor is beszél komolyan.*
- Mert te megértesz engem, kicsi lovagpalánta? Majd megbeszéljük ezt még egyszer, ha már láttál oly csodálatos lovagot, aki meg is valósítja azt a sok-sok eszmét, amit a magáénak vall. Annyi van belőlük, mint fehér ganéból. Mehhehe..
*Rekedtes kacagással tarkítja a kioktatást, de jobb is, ha most lesz csalódott a fiú, mintha sokáig üldözné még hamis álmait. Mert nem mindegy, hogy valaki tisztes ganéj, vagy megpróbálja fehérre festeni a ganét.*
- Ember... döntsd már el, hogy most a burkolatom zavar, vagy nem a burkolatom zavar. Először a ruhámat rángatja, aztán meg a bőrömet akarja lehámozni... különös egy forma vagy te, hallod-e.
*Közben lassan a kardrángató fiúcska is észreveszi, hogy bizony jócskán mellényúlt, de Rhade azért még mindig bírja a képét, fel is röhög a megjegyzésén, Dalionéra pedig csak vigyorogva bólogat.*
- Ezt nem tagadom, Dalion barátom. Csak a bolondok élvezik az életet.
*Ha már így lenyugodtak a kedélyek, törődhet ismét a fiú ajándékával, de tekintve, hogy a spórolásban nem túl jó, hamar eltünteti Gal maradékát.*
- Vajszíved van, fiú... bár ez nem lesz hasznodra.
*Villant neki egy széles mosolyt, mielőtt barátian hátbaveregetné.*
- Bizonyára sok eredarral találkozhattál, ha így ismered őket. Meséld hát el, mindig jó efféle történeteket hallani.
*Közben azért megtámaszkodik könyökén, mielőtt lebukna a feje, mert bizony kellemetlen volna, ha már ennyi ital után kifeküdne... talán mert nem evett, mindenesetre most rosszul bírja a szervezete.*
- Nem értek egyet. Próbálj csak meg lekaszabolni, ha zavar a képem, ki tudja, talán a világ is kellemesebb lesz nélküle. Persze ezt nem garantálhatom.
*Kissé már szédül, de azért rávigyorog a háromból valamelyik srácra.*
*Egészen meglepő, miként válik a fenyegetőző férfiből visszahúzódó bárány, mégcsak meg sem hazudtolja Rhade szavait. Persze még az utca gyermeke is ismeri a mondást, a hallgatás beleegyezés ugyebár, ezek szerint Daliont valóban bőrszíne zaklatja fel ennyire, pedig mégcsak nem is tehet róla. Kegyetlen a világ, és egyre kegyetlenebb.*
- A kikötő mocskos és rothadt, kívül-belül. De valóban, van olyan része, ami csak belül.
*Vigyorog a két férfira, de arra nem tér ki, honnan is ismeri a helyet, ha egyáltalán ismeri, nem csak a beszélőkéjét mozgatta meg egy kicsit. Annyi bizonyos, hogy nehéz megállapítani, mikor is beszél komolyan.*
- Mert te megértesz engem, kicsi lovagpalánta? Majd megbeszéljük ezt még egyszer, ha már láttál oly csodálatos lovagot, aki meg is valósítja azt a sok-sok eszmét, amit a magáénak vall. Annyi van belőlük, mint fehér ganéból. Mehhehe..
*Rekedtes kacagással tarkítja a kioktatást, de jobb is, ha most lesz csalódott a fiú, mintha sokáig üldözné még hamis álmait. Mert nem mindegy, hogy valaki tisztes ganéj, vagy megpróbálja fehérre festeni a ganét.*
- Ember... döntsd már el, hogy most a burkolatom zavar, vagy nem a burkolatom zavar. Először a ruhámat rángatja, aztán meg a bőrömet akarja lehámozni... különös egy forma vagy te, hallod-e.
*Közben lassan a kardrángató fiúcska is észreveszi, hogy bizony jócskán mellényúlt, de Rhade azért még mindig bírja a képét, fel is röhög a megjegyzésén, Dalionéra pedig csak vigyorogva bólogat.*
- Ezt nem tagadom, Dalion barátom. Csak a bolondok élvezik az életet.
*Ha már így lenyugodtak a kedélyek, törődhet ismét a fiú ajándékával, de tekintve, hogy a spórolásban nem túl jó, hamar eltünteti Gal maradékát.*
- Vajszíved van, fiú... bár ez nem lesz hasznodra.
*Villant neki egy széles mosolyt, mielőtt barátian hátbaveregetné.*
- Bizonyára sok eredarral találkozhattál, ha így ismered őket. Meséld hát el, mindig jó efféle történeteket hallani.
*Közben azért megtámaszkodik könyökén, mielőtt lebukna a feje, mert bizony kellemetlen volna, ha már ennyi ital után kifeküdne... talán mert nem evett, mindenesetre most rosszul bírja a szervezete.*
- Nem értek egyet. Próbálj csak meg lekaszabolni, ha zavar a képem, ki tudja, talán a világ is kellemesebb lesz nélküle. Persze ezt nem garantálhatom.
*Kissé már szédül, de azért rávigyorog a háromból valamelyik srácra.*
6288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-03 23:52:15
Üzenet elküldve: 2015-01-03 23:52:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Rhade, Dailon //
*A Kikötőt és annak sötétebbik oldalát illetően nem gazdagodik semmiféle újabb információval, Dailon a maga szűkszavúságában biztosítja arról, hogy azért nem csak a szép létezik amarra, míg Rhade magáénak érzi a lehetőséget, hogy letörje az ifjú lovag szellemét, persze ez nem jár sok sikerrel. Már ott halott volt elképzelés, hogy épp Galdriant kívánja megtéríteni a hitében, noha az számára is kérdéses, akadnak-e szörnyetegek a tenger mélységeiben, azonban azt mindenképpen vallja, hogy egy magafajta sem félné kardját rántani ellenük.*
- Ki beszélt itt szórakozásról, pórnép? Ha életeket veszélyeztet egy fertelem, hát megmondom én neked, bármelyik lovag magáénak érezné a szerencsét, hogy lekaszabolhassa! De galád vagy te, nem értheted az ilyet... *Legyint egyet lemondóan, majd ismét érdeklődő figyelemmel hallgatja a kardforgató és a sötét bőrű egyre durvuló szóharcát. Kicsit ráncolja is a homlokát, hogy a tiszteletet parancsoló Dailon ily gyakorta fenyegetőzik a másik vérének kiontásával, meg is jegyzi magában, hogy bizonyosan nem lehet olyasféle, amiből ő való, hiszen a lovagok értékrendje nem süllyedne olyan mélyre, hogy egy Rhadéhoz hasonló mihasznát hányjanak kardélre, vagy azzal fenyítsék tanulatlansága okán. Persze az egészen más eset, ha az illető szerencsétlen voltaképpen egy lélekből lakmározó förmedvény, azok ellen már Gal sem fogja vissza a pengéjét, s ellenben az idősebbik férfi üres fenyegetéseivel, ő hamarost készen áll a lehetséges párviadalra.*
- Hát még nevetek is akad, törvényen kívüliek?! *Szólal fel, miután már Rhade előtt áll, rövidkardjával a kezei között, magabiztossága azonban hamar átcsap zavarodottságba, amint az illatozó uraság még kikéri magának küllemének firtatását.*
- Csábító a karóra tűzött fejed volna, szégyentelen! *Puffogja, mert a komolytalan szavakból kezdi kiérezni, hogy bizony csúnyán túlkapta a dolgot, s másképpen nem tudja leplezni zavarát, minthogy a Dailonéhoz hasonlatos véres szavakkal illesse a fekete bőrűt. Félreértésének mértékéről a férfi is meggyőzi, kinek tekintetét enyhe megilletődöttséggel viszonozza, majd a kínos esetet próbálva feledni süllyeszti vissza kardját amannak bőrhüvelyébe, s telepedik vissza a pulthoz.*
- Csakugyan így volna? Honnét tudsz te ily' sokat azokról a teremtményekről, Dailon uram? *Kíváncsiskodik, igyekezve visszazökkenni a beszélgetés nyugodtabb medrébe, és ez megfelelő kapaszkodónak ígérkezik, ugyanis apró mendemondákon kívül még nem hallott többet az eredarokról. Még az azokat kutatók se tudnak oly sokat a mibenlétükről, indíttatásaikról, szóval érdeklődve várja a magyarázatot. Felcsigázza a gondolat, hogy talán egy éppen őket vadászó illetőbe botlott, hiszen akkor bizonyosan sok érdekes történettel rendelkezik a férfi.*
- Úgy tartják róluk, hogy halhatatlanok, hát valóban ily' könnyű lenne végüket vetni? *Folytatja a kérdezősködést, a rápirítás viszont nem marad reakció nélkül. Száját húzva veti oldalra mogyoróbarna tekintetét, majd egy mély sóhaj formájában konstatálja a jó tanácsot, többet viszont nem kíván róla szólni, hiszen így is éppen eléggé kellemetlen számára az eset.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.03 23:58:57
*A Kikötőt és annak sötétebbik oldalát illetően nem gazdagodik semmiféle újabb információval, Dailon a maga szűkszavúságában biztosítja arról, hogy azért nem csak a szép létezik amarra, míg Rhade magáénak érzi a lehetőséget, hogy letörje az ifjú lovag szellemét, persze ez nem jár sok sikerrel. Már ott halott volt elképzelés, hogy épp Galdriant kívánja megtéríteni a hitében, noha az számára is kérdéses, akadnak-e szörnyetegek a tenger mélységeiben, azonban azt mindenképpen vallja, hogy egy magafajta sem félné kardját rántani ellenük.*
- Ki beszélt itt szórakozásról, pórnép? Ha életeket veszélyeztet egy fertelem, hát megmondom én neked, bármelyik lovag magáénak érezné a szerencsét, hogy lekaszabolhassa! De galád vagy te, nem értheted az ilyet... *Legyint egyet lemondóan, majd ismét érdeklődő figyelemmel hallgatja a kardforgató és a sötét bőrű egyre durvuló szóharcát. Kicsit ráncolja is a homlokát, hogy a tiszteletet parancsoló Dailon ily gyakorta fenyegetőzik a másik vérének kiontásával, meg is jegyzi magában, hogy bizonyosan nem lehet olyasféle, amiből ő való, hiszen a lovagok értékrendje nem süllyedne olyan mélyre, hogy egy Rhadéhoz hasonló mihasznát hányjanak kardélre, vagy azzal fenyítsék tanulatlansága okán. Persze az egészen más eset, ha az illető szerencsétlen voltaképpen egy lélekből lakmározó förmedvény, azok ellen már Gal sem fogja vissza a pengéjét, s ellenben az idősebbik férfi üres fenyegetéseivel, ő hamarost készen áll a lehetséges párviadalra.*
- Hát még nevetek is akad, törvényen kívüliek?! *Szólal fel, miután már Rhade előtt áll, rövidkardjával a kezei között, magabiztossága azonban hamar átcsap zavarodottságba, amint az illatozó uraság még kikéri magának küllemének firtatását.*
- Csábító a karóra tűzött fejed volna, szégyentelen! *Puffogja, mert a komolytalan szavakból kezdi kiérezni, hogy bizony csúnyán túlkapta a dolgot, s másképpen nem tudja leplezni zavarát, minthogy a Dailonéhoz hasonlatos véres szavakkal illesse a fekete bőrűt. Félreértésének mértékéről a férfi is meggyőzi, kinek tekintetét enyhe megilletődöttséggel viszonozza, majd a kínos esetet próbálva feledni süllyeszti vissza kardját amannak bőrhüvelyébe, s telepedik vissza a pulthoz.*
- Csakugyan így volna? Honnét tudsz te ily' sokat azokról a teremtményekről, Dailon uram? *Kíváncsiskodik, igyekezve visszazökkenni a beszélgetés nyugodtabb medrébe, és ez megfelelő kapaszkodónak ígérkezik, ugyanis apró mendemondákon kívül még nem hallott többet az eredarokról. Még az azokat kutatók se tudnak oly sokat a mibenlétükről, indíttatásaikról, szóval érdeklődve várja a magyarázatot. Felcsigázza a gondolat, hogy talán egy éppen őket vadászó illetőbe botlott, hiszen akkor bizonyosan sok érdekes történettel rendelkezik a férfi.*
- Úgy tartják róluk, hogy halhatatlanok, hát valóban ily' könnyű lenne végüket vetni? *Folytatja a kérdezősködést, a rápirítás viszont nem marad reakció nélkül. Száját húzva veti oldalra mogyoróbarna tekintetét, majd egy mély sóhaj formájában konstatálja a jó tanácsot, többet viszont nem kíván róla szólni, hiszen így is éppen eléggé kellemetlen számára az eset.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.03 23:58:57
6287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-03 22:02:37
Üzenet elküldve: 2015-01-03 22:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Rhade – Gal //
* Dailon csak hallgatja és hallgatja, ahogy a fiatal szerencsétlen csak ontja és ontja magából a nagyobbnál nagyobb világi bölcsességeket, s meg van róla győződve, hogy nem a szájszaga, a viselkedése, vagy a stílusa az, ami zavarja az embereket, hanem a bőrszíne. Akárhogy is próbálja magában leküzdeni azt a tényt, hogy Rhade untatja, s hogy egyre nehezebben tudja elkerülni, hogy képen ásítsa, még mindig itt van és még mindig szövegel.*
~ Ezt aztán olyan pörgő nyelvvel áldotta meg a sors, hogy talán még álmában sem hagyja abba a ficánkolást, talán egy csont kéne neki, mint az ebeknek, hogy hallgasson. ~
* Bár a másik ötlete az lenne, hogy egyszerűen megszabadítaná attól a ficánkoló nyelvtől. De ma este már nem akarja senki vérét kiontani, hiszen ez a gyerek még távol van attól, hogy tudja kibe érdemes és kibe nem belekötni. Próbálja elterelni magától ezeket a gondolatokat és inkább Galra irányítani a figyelmét, s nem bosszantani magát rajta.*
- Kikötő sok különböző szép és sok sötét oldallal rendelkezik. Vannak olyan dolgok, amik az átutazók szemei előtt rejtve maradnak. -
*Húzza fel az orrát egy pillanatra, aztán megemelve a poharát egy jó dagadt kortyot gurít le a torkán.
Rhade csak nem akar leszállni arról a témáról, hogy miért is akarja megölni őt... *
- Nem a bőröd színe az ami érdekel, hanem ami alatta van, és azt csak akkor tudom felfedezni, ha ez a kard itt.. *Egy pillanatra az oldalára bök.* Lehámozza rólad a burkolatot... s nem te lennél az első, akinél ezt megteszem, s nem is az utolsó... -
* Újra körbetekint a teremben, s látja, hogy a teremben lassan de biztosan csendesülnek a társaságok. A mulatók kezdenek nyugodtabb beszélgetésbe térni át, így tán Rhade is kicsit lelassít, hogy ne bosszantson fel még több embert, aki hasonló véleménnyel vélekedne róla, mint ő. Voltak nála sokkal de sokkal veszélyesebb emberek a fogadóban. Ahogy körbe tekintett öreg lovagokat látott, kiknek karjában több erő lakozott mint az ő egész testében, vagy a két fiataléban együtt.
Velük ő sem szívesen vívna párbajt, nem mert fél a haláltól, csak bizonyosan nemesebb, vagy értelmesebb véget is találhat. A fiatalok pedig forrófejűek és meggondolatlanok, ez mindig is így volt.*
- Ülj le Gal... nincs itt semmiféle démon, csak egy szánni való bolond... -
*Néz Gal szemébe, aki remélhetőleg ezután elrakja a fegyverét, s visszatelepszik a helyére.*
- Te pedig, ha úgy hiszed, hogy az az ócskavas nem lenne elég... akkor elvesztél a legendákban... azok a lényeg is... csak testek, ha felvágod őket ugyan úgy véreznek, s meghalnak... -
* Húzza le a pohara tartalmának maradékát, s összefonja maga előtt a karjait.*
- Ne ránts kardot túl gyorsan, fiatal úr, mert ha meggondolatlanul osztod a halált, téged is nagyon gyorsan utólérhet... -
* Próbálja Gal-t jótanáccsal ellátni.*
* Dailon csak hallgatja és hallgatja, ahogy a fiatal szerencsétlen csak ontja és ontja magából a nagyobbnál nagyobb világi bölcsességeket, s meg van róla győződve, hogy nem a szájszaga, a viselkedése, vagy a stílusa az, ami zavarja az embereket, hanem a bőrszíne. Akárhogy is próbálja magában leküzdeni azt a tényt, hogy Rhade untatja, s hogy egyre nehezebben tudja elkerülni, hogy képen ásítsa, még mindig itt van és még mindig szövegel.*
~ Ezt aztán olyan pörgő nyelvvel áldotta meg a sors, hogy talán még álmában sem hagyja abba a ficánkolást, talán egy csont kéne neki, mint az ebeknek, hogy hallgasson. ~
* Bár a másik ötlete az lenne, hogy egyszerűen megszabadítaná attól a ficánkoló nyelvtől. De ma este már nem akarja senki vérét kiontani, hiszen ez a gyerek még távol van attól, hogy tudja kibe érdemes és kibe nem belekötni. Próbálja elterelni magától ezeket a gondolatokat és inkább Galra irányítani a figyelmét, s nem bosszantani magát rajta.*
- Kikötő sok különböző szép és sok sötét oldallal rendelkezik. Vannak olyan dolgok, amik az átutazók szemei előtt rejtve maradnak. -
*Húzza fel az orrát egy pillanatra, aztán megemelve a poharát egy jó dagadt kortyot gurít le a torkán.
Rhade csak nem akar leszállni arról a témáról, hogy miért is akarja megölni őt... *
- Nem a bőröd színe az ami érdekel, hanem ami alatta van, és azt csak akkor tudom felfedezni, ha ez a kard itt.. *Egy pillanatra az oldalára bök.* Lehámozza rólad a burkolatot... s nem te lennél az első, akinél ezt megteszem, s nem is az utolsó... -
* Újra körbetekint a teremben, s látja, hogy a teremben lassan de biztosan csendesülnek a társaságok. A mulatók kezdenek nyugodtabb beszélgetésbe térni át, így tán Rhade is kicsit lelassít, hogy ne bosszantson fel még több embert, aki hasonló véleménnyel vélekedne róla, mint ő. Voltak nála sokkal de sokkal veszélyesebb emberek a fogadóban. Ahogy körbe tekintett öreg lovagokat látott, kiknek karjában több erő lakozott mint az ő egész testében, vagy a két fiataléban együtt.
Velük ő sem szívesen vívna párbajt, nem mert fél a haláltól, csak bizonyosan nemesebb, vagy értelmesebb véget is találhat. A fiatalok pedig forrófejűek és meggondolatlanok, ez mindig is így volt.*
- Ülj le Gal... nincs itt semmiféle démon, csak egy szánni való bolond... -
*Néz Gal szemébe, aki remélhetőleg ezután elrakja a fegyverét, s visszatelepszik a helyére.*
- Te pedig, ha úgy hiszed, hogy az az ócskavas nem lenne elég... akkor elvesztél a legendákban... azok a lényeg is... csak testek, ha felvágod őket ugyan úgy véreznek, s meghalnak... -
* Húzza le a pohara tartalmának maradékát, s összefonja maga előtt a karjait.*
- Ne ránts kardot túl gyorsan, fiatal úr, mert ha meggondolatlanul osztod a halált, téged is nagyon gyorsan utólérhet... -
* Próbálja Gal-t jótanáccsal ellátni.*
6286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:43:16
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:43:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galdrian, Dalion//
*Vidáman röhög a kölyökre, de azért lassan ingatja a fejét, jelezvén, hogy nem kifejezetten ért egyet.*
- Sok mindent állíthatsz rólam, de azt nem, hogy nem vagyok egyéni. Próbálj csak még egy ilyen feketét találni ezen a vidéken... de nem tagadom, fiú. Ez nem az én világom.
*Ám elterelődik figyelme, alighogy felvilágosítja az egyiket, és továbbadná tudását a másiknak, a felgyülemlett alkohol, a romlott sajt szaga és persze Rhade egyénisége rögvest kihozza az állatot a fickóból, aki megkísérli elszakítani a már amúgy is igencsak szétroncsolt inget, melyet magára erőltetett a fiú. Látszik, hogy nem érti, mit jelent csórónak lenni, ha még az utolsó értékeit is martalékká kívánja aprítani. Vagy valóban ilyen kegyetlen lenne...?*
- Lenézően? Félreértésben élsz, ha azt hiszed, lenézem a fajtátokat. Persze fehér husitok van, de ennyi erővel az egész bagázstól undorodhatnék. Áruld hát el, mi bántja annyira a lelked, hogy kardot rántanál? Nem tetszik a bőrszínem? He?
*Miután kissé lenyugodnak a kedélyek, érdeklődve fordul Rhade is a témához, mert nem épp az a haragtartó fajta, ha meg összegyűlne, hát majd elintézik, mint férfi a férfival.*
- Valóban hiszel az ilyesmiben, Galdrian? Akárhány bátor lovagot is kérdezel meg, biztos lehetsz benne, hogy egyikük sem megy a tengerre szórakozásból szörnyet irtani.
*Rázza meg a fejét ismét, persze újból tanító jelleggel, mielőtt még a másik ismeretlen butaságokkal tömhetné meg az ifjonc fejét.*
- Milyen férfi az, aki a kardjával fenyegetőzik az ökle helyet? Ez mégiscsak egy kocsma, barátom. Tartsuk magunkat a szokásokhoz.
*Vigyorog a kardforgatóra, de egy vállvonással kíséri meg mondandóját.*
- Persze a kardhalál is szép. A magamfajta nem is kívánhat jobbat, legalábbis azt állítják.
*Ebben a pillanatban azonban az események meglepően felgyorsulnak, alighogy megszánja a kölyök némi itallal, már kardot is ránt, mitöbb, egészen részletes történetet dolgoz ki magában, mielőtt azt akár egyetlen szóval is tagadhatná szerencsétlen feketebőrű. Hirtelenjében ilyesmi még csak eszébe sem jut, helyette inkább halkan felnevet.*
- Te tényleg azt hiszed, hogy az az ócskavas bármit is érne egy eredar ellen? Nem csak naív vagy, de egyenesen rohansz a vesztedbe, Gal.
*Váratlanul nyugodtan érvel, ám hirtelen meglepetten kapja fel a fejét.*
- Csak nem azt akarod állítani, hogy ez *végigmutat magán* nem elég csábító neked? És ezt még a képembe is veted? Csak mert koromszínű a bőröm? Ez nem kosz, fiú. Eredetileg ilyen...
*Vidáman röhög a kölyökre, de azért lassan ingatja a fejét, jelezvén, hogy nem kifejezetten ért egyet.*
- Sok mindent állíthatsz rólam, de azt nem, hogy nem vagyok egyéni. Próbálj csak még egy ilyen feketét találni ezen a vidéken... de nem tagadom, fiú. Ez nem az én világom.
*Ám elterelődik figyelme, alighogy felvilágosítja az egyiket, és továbbadná tudását a másiknak, a felgyülemlett alkohol, a romlott sajt szaga és persze Rhade egyénisége rögvest kihozza az állatot a fickóból, aki megkísérli elszakítani a már amúgy is igencsak szétroncsolt inget, melyet magára erőltetett a fiú. Látszik, hogy nem érti, mit jelent csórónak lenni, ha még az utolsó értékeit is martalékká kívánja aprítani. Vagy valóban ilyen kegyetlen lenne...?*
- Lenézően? Félreértésben élsz, ha azt hiszed, lenézem a fajtátokat. Persze fehér husitok van, de ennyi erővel az egész bagázstól undorodhatnék. Áruld hát el, mi bántja annyira a lelked, hogy kardot rántanál? Nem tetszik a bőrszínem? He?
*Miután kissé lenyugodnak a kedélyek, érdeklődve fordul Rhade is a témához, mert nem épp az a haragtartó fajta, ha meg összegyűlne, hát majd elintézik, mint férfi a férfival.*
- Valóban hiszel az ilyesmiben, Galdrian? Akárhány bátor lovagot is kérdezel meg, biztos lehetsz benne, hogy egyikük sem megy a tengerre szórakozásból szörnyet irtani.
*Rázza meg a fejét ismét, persze újból tanító jelleggel, mielőtt még a másik ismeretlen butaságokkal tömhetné meg az ifjonc fejét.*
- Milyen férfi az, aki a kardjával fenyegetőzik az ökle helyet? Ez mégiscsak egy kocsma, barátom. Tartsuk magunkat a szokásokhoz.
*Vigyorog a kardforgatóra, de egy vállvonással kíséri meg mondandóját.*
- Persze a kardhalál is szép. A magamfajta nem is kívánhat jobbat, legalábbis azt állítják.
*Ebben a pillanatban azonban az események meglepően felgyorsulnak, alighogy megszánja a kölyök némi itallal, már kardot is ránt, mitöbb, egészen részletes történetet dolgoz ki magában, mielőtt azt akár egyetlen szóval is tagadhatná szerencsétlen feketebőrű. Hirtelenjében ilyesmi még csak eszébe sem jut, helyette inkább halkan felnevet.*
- Te tényleg azt hiszed, hogy az az ócskavas bármit is érne egy eredar ellen? Nem csak naív vagy, de egyenesen rohansz a vesztedbe, Gal.
*Váratlanul nyugodtan érvel, ám hirtelen meglepetten kapja fel a fejét.*
- Csak nem azt akarod állítani, hogy ez *végigmutat magán* nem elég csábító neked? És ezt még a képembe is veted? Csak mert koromszínű a bőröm? Ez nem kosz, fiú. Eredetileg ilyen...
6285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:14:11
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:14:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Rhade, Dailon //
- Mert te miféle egyéniséget érzel magadénak? Az illetlenség azoknak könnyű menekvése, akik képtelenek... *újabb csuklás*... a rendes magaviseletre. *Magyarázza, azonban sokáig nem marad nála a szó és a másik kettő figyelme, ugyanis amazok aprócska háborúba kezdenek egymás között, amit máskülönben igen nagy érdeklődéssel követ nyomon. Egyik kezével a pultra könyököl, míg tenyere borostás arcát simítja, ahogy megtámasztja csöppet szédelgő fejét. Valahol egy kissé meglepődik azon, hogy a korábban nyugalmat hirdető férfi ilyen határozottan teszi rendre a világtalant, mindenesetre elnyeri a tetszését, ahogy a szavait forgatja.
Ajkain meg is ülepedik egy elismerő mosolyforma, utána viszont kénytelen a kupája mögé rejteni zavart kis örömét, amiért mellette is kiállt Dailon. Ugyan nem kisfiú már, azonban fiatal még ahhoz, hogy ne pátyolgassa a lelkét mások atyáskodása és jóindulata. Egy pillanatra kezébe is veszi a nyakában függő szarvas medált, merthogy azt is egy, a kardforgatóhoz hasonlatos férfitől kapta, aki bár a széltől nem óvta, mégis a szívén viselte sorsát, ameddig el nem váltak útjaik. Az emlék pedig van olyan kedves neki ahhoz, hogy néhány momentum erejéig el is feledje a fogadó zaját és a mellette hadakozó párost. Csupán akkor ocsúdik fel elmélkedéséből, amikor Dailon szavai újfent felé irányulnak.*
- Melyik volna az, Dailon uram? Én csak szóbeszédekből ismerem a Kikötőt... Azokban pedig minduntalan a tengert é-éltetik. Csakugyan egybefolyik az éggel, s mélyén szörnyek lakoznak, várva... hikk... a bátor lovagok kardjait? *Kérdezi izgatottan, már amennyire ez meg tud mutatkozni egyre szétcsúszottabb ábrázatán. Érzi is magán, hogy az utóbbi korttyal túlment minden határon, szóval léhán odatolja Rhadénak a félig üres kupát, ne menjen kárba a jó ital. Persze ezt azon nyomban meg is bánja, mert a mihaszna viszonzásul olybá tűnik, csak elkábítani akarja a körötte lengedező illatfelhővel.*
- Mit zagyválsz, te szerencsétlen? *Förmed rá, és az elméjén nehezedő ködfátyol hirtelen mintha feloszlani tetszene, ahogy hitéből kitérve csap egyet az asztalra, majd pattan fel a helyéről.* Az Istenekre, olyan... hikk... lélekszipolyozó förmedvény volnál, melyektől a legbátrabbak is óvva intenek?! *Kiált fel, miközben bizonytalan mozdulattal ugyan, de előhúzza rövid kardját, hogy menten ketté szelje a nyomorultat, ha valóban eredarról vagyon szó.* Bár a mondák úgy tartják, szépségükkel ejtik rabul a szívet, de mivel bizonyítod, hogy nem raboltad el valakinek a testét, bitang?! *Szegezi neki a kérdést, noha láthatóan a lábain is alig bír megállni. Egyelőre szerencsétlen Dailonnak sem válaszol a városát illetően, hiszen miként is tehetné, ha netán egy nem evilági rémség környékezte meg őket közben?*
- Dailon, uram, ne késlekedj kardot ragadni! *Szól bátran és határozottan, ezzel már felkeltve a korábbi ivótársak figyelmét is.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.02 23:32:35
- Mert te miféle egyéniséget érzel magadénak? Az illetlenség azoknak könnyű menekvése, akik képtelenek... *újabb csuklás*... a rendes magaviseletre. *Magyarázza, azonban sokáig nem marad nála a szó és a másik kettő figyelme, ugyanis amazok aprócska háborúba kezdenek egymás között, amit máskülönben igen nagy érdeklődéssel követ nyomon. Egyik kezével a pultra könyököl, míg tenyere borostás arcát simítja, ahogy megtámasztja csöppet szédelgő fejét. Valahol egy kissé meglepődik azon, hogy a korábban nyugalmat hirdető férfi ilyen határozottan teszi rendre a világtalant, mindenesetre elnyeri a tetszését, ahogy a szavait forgatja.
Ajkain meg is ülepedik egy elismerő mosolyforma, utána viszont kénytelen a kupája mögé rejteni zavart kis örömét, amiért mellette is kiállt Dailon. Ugyan nem kisfiú már, azonban fiatal még ahhoz, hogy ne pátyolgassa a lelkét mások atyáskodása és jóindulata. Egy pillanatra kezébe is veszi a nyakában függő szarvas medált, merthogy azt is egy, a kardforgatóhoz hasonlatos férfitől kapta, aki bár a széltől nem óvta, mégis a szívén viselte sorsát, ameddig el nem váltak útjaik. Az emlék pedig van olyan kedves neki ahhoz, hogy néhány momentum erejéig el is feledje a fogadó zaját és a mellette hadakozó párost. Csupán akkor ocsúdik fel elmélkedéséből, amikor Dailon szavai újfent felé irányulnak.*
- Melyik volna az, Dailon uram? Én csak szóbeszédekből ismerem a Kikötőt... Azokban pedig minduntalan a tengert é-éltetik. Csakugyan egybefolyik az éggel, s mélyén szörnyek lakoznak, várva... hikk... a bátor lovagok kardjait? *Kérdezi izgatottan, már amennyire ez meg tud mutatkozni egyre szétcsúszottabb ábrázatán. Érzi is magán, hogy az utóbbi korttyal túlment minden határon, szóval léhán odatolja Rhadénak a félig üres kupát, ne menjen kárba a jó ital. Persze ezt azon nyomban meg is bánja, mert a mihaszna viszonzásul olybá tűnik, csak elkábítani akarja a körötte lengedező illatfelhővel.*
- Mit zagyválsz, te szerencsétlen? *Förmed rá, és az elméjén nehezedő ködfátyol hirtelen mintha feloszlani tetszene, ahogy hitéből kitérve csap egyet az asztalra, majd pattan fel a helyéről.* Az Istenekre, olyan... hikk... lélekszipolyozó förmedvény volnál, melyektől a legbátrabbak is óvva intenek?! *Kiált fel, miközben bizonytalan mozdulattal ugyan, de előhúzza rövid kardját, hogy menten ketté szelje a nyomorultat, ha valóban eredarról vagyon szó.* Bár a mondák úgy tartják, szépségükkel ejtik rabul a szívet, de mivel bizonyítod, hogy nem raboltad el valakinek a testét, bitang?! *Szegezi neki a kérdést, noha láthatóan a lábain is alig bír megállni. Egyelőre szerencsétlen Dailonnak sem válaszol a városát illetően, hiszen miként is tehetné, ha netán egy nem evilági rémség környékezte meg őket közben?*
- Dailon, uram, ne késlekedj kardot ragadni! *Szól bátran és határozottan, ezzel már felkeltve a korábbi ivótársak figyelmét is.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.02 23:32:35
6284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-02 21:19:50
Üzenet elküldve: 2015-01-02 21:19:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Rhade – Gal //
* Már rég felfedezte, hogy Rhade-nek minden álma, hogy mindkettőjüket felbosszantsa, s kirobbantson valamiféle konfrontációt, melynek hatása képp, vagy lophatna, vagy legalább az italtól megszabadíthatná őket.
Óh igen, Dailon tökéletesen ismeri ezt a fajtát, sőt már abban is biztos hogy kalózzal van dolga, azok adják az agyukat egyfolytában, aztán a harci tudásuk általában kimerül egy kis hadonászásban egy tőrrel.*
- Adok egy jó tanácsot... * Itt jobb kezével megfogja Rhade felsőjének grabancát, majd mosolyogva a szemébe néz.* Te nézz meg jól engem... Utána pedig erőteljesen mérlegelj, mielőtt ily lenézően szólsz hozzám, vagy Galdrianhoz... Ne hidd, hogy mert gyerek vagy nem hánylak fel a kardomra... -
*Ugyanazzal a pszichopata mosollyal elengedi őt, majd visszafordul az asztalhoz és újra Galra szánja minden figyelmét. Teljesen kizárva azt a tényt, hogy az újonnan rendelt italt a kölyök megkísérli kinézni a kezéből.*
- Kikötőből jöttem... a kevésbé szép részéről, mint amit ti ismertek.. -
* Sosem volt az a túl beszédes fajta, inkább a tettek embere. Előbb rántott kardot, mint kívánt jó napotot, és előbb fejezte le az ellenfelét, mint hogy megkérdezte volna tőle, hogy mi oka van megtámadni őt.
Mindig is ezt a sémát követte, s most sem tér el tőle, mikor Rhade újra szóra fakad, arcára újra kiül az iménti vigyor, majd jobb keze a hosszú kard markolatára csúszik, másik kezével pedig megemeli az italát, s kortyol egyet.*
- Maradjunk barátok... ha ilyen távolságban maradsz akkor nem nyársallak fel... -
* Böki oda Rhade-nek, akin látszik, hogy újra azt tervezgeti, hogy ölelgetni, vagy tapenolni kezd.
Visszafordulva Gal felé, rájön, hogy nem is köszönte meg az italt.*
- Köszönöm a meghívásodat. Ahogy tudom, az a város sem itt a közelben van... -
*Céloz az imént említett északi városra. Mivel kinézetre Gal egy lovag mellett tanul, vagy épp most lett lovag, furcsa hogy ilyen messze kóborol az otthonától. Dailonról helyből meg lehet állapítani, hogy egy törvényen kívüli, aki nem igen áll meg pár napnál tovább sehol, mivel nincs oka megállapodni.
Folytatja az ital ízlelgetését.*
* Már rég felfedezte, hogy Rhade-nek minden álma, hogy mindkettőjüket felbosszantsa, s kirobbantson valamiféle konfrontációt, melynek hatása képp, vagy lophatna, vagy legalább az italtól megszabadíthatná őket.
Óh igen, Dailon tökéletesen ismeri ezt a fajtát, sőt már abban is biztos hogy kalózzal van dolga, azok adják az agyukat egyfolytában, aztán a harci tudásuk általában kimerül egy kis hadonászásban egy tőrrel.*
- Adok egy jó tanácsot... * Itt jobb kezével megfogja Rhade felsőjének grabancát, majd mosolyogva a szemébe néz.* Te nézz meg jól engem... Utána pedig erőteljesen mérlegelj, mielőtt ily lenézően szólsz hozzám, vagy Galdrianhoz... Ne hidd, hogy mert gyerek vagy nem hánylak fel a kardomra... -
*Ugyanazzal a pszichopata mosollyal elengedi őt, majd visszafordul az asztalhoz és újra Galra szánja minden figyelmét. Teljesen kizárva azt a tényt, hogy az újonnan rendelt italt a kölyök megkísérli kinézni a kezéből.*
- Kikötőből jöttem... a kevésbé szép részéről, mint amit ti ismertek.. -
* Sosem volt az a túl beszédes fajta, inkább a tettek embere. Előbb rántott kardot, mint kívánt jó napotot, és előbb fejezte le az ellenfelét, mint hogy megkérdezte volna tőle, hogy mi oka van megtámadni őt.
Mindig is ezt a sémát követte, s most sem tér el tőle, mikor Rhade újra szóra fakad, arcára újra kiül az iménti vigyor, majd jobb keze a hosszú kard markolatára csúszik, másik kezével pedig megemeli az italát, s kortyol egyet.*
- Maradjunk barátok... ha ilyen távolságban maradsz akkor nem nyársallak fel... -
* Böki oda Rhade-nek, akin látszik, hogy újra azt tervezgeti, hogy ölelgetni, vagy tapenolni kezd.
Visszafordulva Gal felé, rájön, hogy nem is köszönte meg az italt.*
- Köszönöm a meghívásodat. Ahogy tudom, az a város sem itt a közelben van... -
*Céloz az imént említett északi városra. Mivel kinézetre Gal egy lovag mellett tanul, vagy épp most lett lovag, furcsa hogy ilyen messze kóborol az otthonától. Dailonról helyből meg lehet állapítani, hogy egy törvényen kívüli, aki nem igen áll meg pár napnál tovább sehol, mivel nincs oka megállapodni.
Folytatja az ital ízlelgetését.*
6283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-02 19:40:45
Üzenet elküldve: 2015-01-02 19:40:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galdrian, Dalion//
*Vigyorogva fordul a kölyök felé, afféle megszokásként felvéve vele a szemkontaktust.*
- Barátom... nem. Csak a gyengék szégyellik magukat, az illem pedig csak útmutató, olyanok számára, akiknek nincs egyénisége.
*Természetesen akárki könnyedén megállapíthatja, hogy Rhade nem éppen az az önfeláldozó típus, aki ne tudná megállni, hogy másokra költse pénzét. Szó sincs ilyesmiről. Szépen csendben végighallgatja, ahogy a másik nyal, feltételezhetően a következő kör érdekében, ami tulajdonképpen nem is olyan rossz terv, csak éppen fekete hősünk inkább az őszinte típusba tartozik. Dalion feltevésére tehát egy röfögésszerű hahotázással felel, és meglapogatja hátát, jelzésgyanánt, mert ő bizony feltétlenül értékeli az efféle humort.*
- Egyem meg a satnya képedet... most lassan nézz végig magadon. Aztán rajtam. Ha még most sem állt össze a kép, esetleg szagolj is egyet. Úgy, jó fiú... érted, már?
*Persze nem éppen ő volna az, akinek elszalad figyelme a rendelt ital fölött, melyet még csak nem is neki szántak, ám mivel a fiúcska apai figyelemmel kíséri a kupa sorsát, barátunk lemondóan sóhajt fel, és inkább avval foglalatoskodik, hogy kinézze Dalion kezéből. Mer mér ne?*
- Egy magadfajta déli ipse igazán nem sajnálhatja úgy az aranyait, ahogyan te teszed, galambom.
*Sötéten vigyorog a lovagforma szerzetre, majd a pofátlan kis dög (másnéven rokonlélek) felé fordítja figyelmét. Ujjai közül a leghosszabb utáni hosszúságút egy téli álomból ébredt medve lassúságával nyújtja egyenesen a plafon felé, és a megszokott illatfelhőt hordozva hajol közelebb a két pajtihoz. Halkan suttogva szólal fel, mintha legféltettebb titkait árulná el, amelyeket sokkal szívesebben megoszt evvel a kettővel, mint a többi tíz idegennel.*
- Onnét. *Ha valamelyikük kifejezetten értetlenül nézne, megrázza a fejét, és még rá is pirít szerencsétlenre.* Nem, nem a padlásról, hígagyú... följebb. Idegenebb idegen vagyok, mint hinnétek.
*Meglepően rezzenéstelen arccal méri végig a kölyköt, mielőtt ajkai - ha ez lehetséges - még szélesebb vigyorra húzódnának.*
- Egyetértek, töki. *Barátian hátbaveregeti a locsolófiút, lelkesen, de azért mégis megfontoltan bólogatva.* Az ilyesmi mindig jól jön. Meglátjátok, kebelbarátok leszünk mi hárman.
*Vigyorogva fordul a kölyök felé, afféle megszokásként felvéve vele a szemkontaktust.*
- Barátom... nem. Csak a gyengék szégyellik magukat, az illem pedig csak útmutató, olyanok számára, akiknek nincs egyénisége.
*Természetesen akárki könnyedén megállapíthatja, hogy Rhade nem éppen az az önfeláldozó típus, aki ne tudná megállni, hogy másokra költse pénzét. Szó sincs ilyesmiről. Szépen csendben végighallgatja, ahogy a másik nyal, feltételezhetően a következő kör érdekében, ami tulajdonképpen nem is olyan rossz terv, csak éppen fekete hősünk inkább az őszinte típusba tartozik. Dalion feltevésére tehát egy röfögésszerű hahotázással felel, és meglapogatja hátát, jelzésgyanánt, mert ő bizony feltétlenül értékeli az efféle humort.*
- Egyem meg a satnya képedet... most lassan nézz végig magadon. Aztán rajtam. Ha még most sem állt össze a kép, esetleg szagolj is egyet. Úgy, jó fiú... érted, már?
*Persze nem éppen ő volna az, akinek elszalad figyelme a rendelt ital fölött, melyet még csak nem is neki szántak, ám mivel a fiúcska apai figyelemmel kíséri a kupa sorsát, barátunk lemondóan sóhajt fel, és inkább avval foglalatoskodik, hogy kinézze Dalion kezéből. Mer mér ne?*
- Egy magadfajta déli ipse igazán nem sajnálhatja úgy az aranyait, ahogyan te teszed, galambom.
*Sötéten vigyorog a lovagforma szerzetre, majd a pofátlan kis dög (másnéven rokonlélek) felé fordítja figyelmét. Ujjai közül a leghosszabb utáni hosszúságút egy téli álomból ébredt medve lassúságával nyújtja egyenesen a plafon felé, és a megszokott illatfelhőt hordozva hajol közelebb a két pajtihoz. Halkan suttogva szólal fel, mintha legféltettebb titkait árulná el, amelyeket sokkal szívesebben megoszt evvel a kettővel, mint a többi tíz idegennel.*
- Onnét. *Ha valamelyikük kifejezetten értetlenül nézne, megrázza a fejét, és még rá is pirít szerencsétlenre.* Nem, nem a padlásról, hígagyú... följebb. Idegenebb idegen vagyok, mint hinnétek.
*Meglepően rezzenéstelen arccal méri végig a kölyköt, mielőtt ajkai - ha ez lehetséges - még szélesebb vigyorra húzódnának.*
- Egyetértek, töki. *Barátian hátbaveregeti a locsolófiút, lelkesen, de azért mégis megfontoltan bólogatva.* Az ilyesmi mindig jól jön. Meglátjátok, kebelbarátok leszünk mi hárman.
6282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-02 18:04:09
Üzenet elküldve: 2015-01-02 18:04:09
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet//
*Már a gondolat is boldoggá teszi, hogy végre kiveheti a régóta porosodó táblát műhelye ablakából.* -Viszont, ha megbocsát. *Folytatja mondandóját miközben villáját a tányér mellé teszi. A gnóm pukkadásig ette magát noha az étel fele még a tányérban van. Sihederkorában sem volt képes nagy falásokat rendezni és mióta megöregedett még kevesebb falat csúszik le a torkán.* -Volna most egy kisebb elintéznivalóm. *Száját megtörli a szalvétában, majd a székről a padlóra huppan.* -Remélem nem tart sokáig, ha komolyan gondolja a dolgot, akkor velem tarthat, vagy esetleg meglátogathat a boltomban. *Már épp induláshoz készülődik mikor eszébe jut, az óriás nem is ismerheti az üzletét.* -Épp arra van. *Mutat a fürdőház épületére nyíló ajtó irányába.* -Át kell menni a fürdőházon és a piactéren, az út teljesen egyenes, el se lehet téveszteni. *Órájára pillant. Az időt ismét rendesen kicentizte. Reméli újdonsült segédje követi az úton, bár ha nem akkor sem olyan figura aki könnyen veszélybe kerülne vagy gyorsan eltűnhetne szem elől, inkább olyan aki könnyen veszélyt okozhat ha rossz helyre lép.*
-További szép napot. *Köszön el a kocsmárostól majd kilép a kinti cudar időbe.*
*Már a gondolat is boldoggá teszi, hogy végre kiveheti a régóta porosodó táblát műhelye ablakából.* -Viszont, ha megbocsát. *Folytatja mondandóját miközben villáját a tányér mellé teszi. A gnóm pukkadásig ette magát noha az étel fele még a tányérban van. Sihederkorában sem volt képes nagy falásokat rendezni és mióta megöregedett még kevesebb falat csúszik le a torkán.* -Volna most egy kisebb elintéznivalóm. *Száját megtörli a szalvétában, majd a székről a padlóra huppan.* -Remélem nem tart sokáig, ha komolyan gondolja a dolgot, akkor velem tarthat, vagy esetleg meglátogathat a boltomban. *Már épp induláshoz készülődik mikor eszébe jut, az óriás nem is ismerheti az üzletét.* -Épp arra van. *Mutat a fürdőház épületére nyíló ajtó irányába.* -Át kell menni a fürdőházon és a piactéren, az út teljesen egyenes, el se lehet téveszteni. *Órájára pillant. Az időt ismét rendesen kicentizte. Reméli újdonsült segédje követi az úton, bár ha nem akkor sem olyan figura aki könnyen veszélybe kerülne vagy gyorsan eltűnhetne szem elől, inkább olyan aki könnyen veszélyt okozhat ha rossz helyre lép.*
-További szép napot. *Köszön el a kocsmárostól majd kilép a kinti cudar időbe.*
6281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-02 16:59:56
Üzenet elküldve: 2015-01-02 16:59:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Rhade, Dailon //
*Felhorkant a markáns arccal megáldott férfi szavaira, mert bár egyetért az elképzeléssel, miszerint úgy illendő, ha az ivó társaság minden tagja kiveszi a részét a meghívásokból, a legnagyobb jóindulata ellenére sem tudná elképzelni a kalózformáról, hogy nagylelkűségében ontaná pénzét a világnak. Elméjét ugyan a mézédes bor bódítja, s csupán alig néhány momentum erejéig volt alkalma megfigyelni a Rhade nevezetűt, azonban az még számára is világos, hogy ebbe a fazonba nem szorult előzékenység. Olyasféle, aki harsány magaviseletével fogja meg a népek szívét – s facsarja ki belőlük az utolsó csepp jóindulatot is -, már ha talál magának vevőt az effajta szemfényvesztésre. Galdrian azonban nagyon messze esik ettől a tábortól, mert bár nemes a lelke és ügyének érzi az elesettek megsegítését, annyira azért mégsem naiv, hogy ne szúrja ki sötét bőrűhöz hasonlatos mihasznákat.*
- Úgy néz ez ki, mint aki az udvariasságot míveli? Ugyan... hkk... jó uram, inkább tőlem fogadjon el egy kupa almabort! *Morcos ábrázata hamarost barátságos mosolyba simul, noha ajkainak szegletében azért ott kucorodik vajmi oda nem illő kis pajkosság, amint ennyire nyíltan és önérzetesen hagyja ki az újabb körből Rhadét.*
- Hallottad, fogadós! *Csap az asztalra jó kedélyűen, mire a pult mögött ácsorgó alak újabb ivókupát eszközölve eléjük tölti meg az imént óhajtott Almaborral, majd leszámolja az ifjonc kezéből az érte járó 11 aranyat. Ahogy kimérték az alkoholt, már tolja is Dailon elé az italt, nehogy az izgága harmadiknak kedve támadjék kisajátítani.*
- Szerencsés ez az este, Dailon. *Fejezi ki örömét az új ismeretség okán, majd érdeklődően hallgatja a férfi mondandóját, noha annak nagy része inkább a feléjük intézett kérdésből áll. De hát Galdrian nem az a fajta, aki megvetné a beszédet, főleg alkoholmámoros jó kedvében, szóval újabb korttyal édesgetve torkát az isteni nedűből nyitja ajkait válaszadásra.*
- Délről? A Kikötő környékéről, vagy netán a tengereken túlról? Mert akkor bizony, tisztelt uram, igen csak messzi keveredtél az otthonodtól. *Jegyzi meg némi álmélkodással a hangjában, majd ekképpen folytatja tovább:* Jómagam éppenséggel északról jöttem, a föld városából. Egy ilyen tavernába viszont más ösztön nem hajtott, mint egy jó étek, ital és hajlék gondolata. Persze mindég öröm, ha új barátságok köttetnek, hát ti miként vélekedtek? *Kérdezi, ezúttal Rhadénak is kanyarintva egy keveset a figyelméből, s míg a másik kettő válaszát várja, újabb kortyokkal rövidíti meg a kupája tartalmát.*
*Felhorkant a markáns arccal megáldott férfi szavaira, mert bár egyetért az elképzeléssel, miszerint úgy illendő, ha az ivó társaság minden tagja kiveszi a részét a meghívásokból, a legnagyobb jóindulata ellenére sem tudná elképzelni a kalózformáról, hogy nagylelkűségében ontaná pénzét a világnak. Elméjét ugyan a mézédes bor bódítja, s csupán alig néhány momentum erejéig volt alkalma megfigyelni a Rhade nevezetűt, azonban az még számára is világos, hogy ebbe a fazonba nem szorult előzékenység. Olyasféle, aki harsány magaviseletével fogja meg a népek szívét – s facsarja ki belőlük az utolsó csepp jóindulatot is -, már ha talál magának vevőt az effajta szemfényvesztésre. Galdrian azonban nagyon messze esik ettől a tábortól, mert bár nemes a lelke és ügyének érzi az elesettek megsegítését, annyira azért mégsem naiv, hogy ne szúrja ki sötét bőrűhöz hasonlatos mihasznákat.*
- Úgy néz ez ki, mint aki az udvariasságot míveli? Ugyan... hkk... jó uram, inkább tőlem fogadjon el egy kupa almabort! *Morcos ábrázata hamarost barátságos mosolyba simul, noha ajkainak szegletében azért ott kucorodik vajmi oda nem illő kis pajkosság, amint ennyire nyíltan és önérzetesen hagyja ki az újabb körből Rhadét.*
- Hallottad, fogadós! *Csap az asztalra jó kedélyűen, mire a pult mögött ácsorgó alak újabb ivókupát eszközölve eléjük tölti meg az imént óhajtott Almaborral, majd leszámolja az ifjonc kezéből az érte járó 11 aranyat.
Ahogy kimérték az alkoholt, már tolja is Dailon elé az italt, nehogy az izgága harmadiknak kedve támadjék kisajátítani.*- Szerencsés ez az este, Dailon. *Fejezi ki örömét az új ismeretség okán, majd érdeklődően hallgatja a férfi mondandóját, noha annak nagy része inkább a feléjük intézett kérdésből áll. De hát Galdrian nem az a fajta, aki megvetné a beszédet, főleg alkoholmámoros jó kedvében, szóval újabb korttyal édesgetve torkát az isteni nedűből nyitja ajkait válaszadásra.*
- Délről? A Kikötő környékéről, vagy netán a tengereken túlról? Mert akkor bizony, tisztelt uram, igen csak messzi keveredtél az otthonodtól. *Jegyzi meg némi álmélkodással a hangjában, majd ekképpen folytatja tovább:* Jómagam éppenséggel északról jöttem, a föld városából. Egy ilyen tavernába viszont más ösztön nem hajtott, mint egy jó étek, ital és hajlék gondolata. Persze mindég öröm, ha új barátságok köttetnek, hát ti miként vélekedtek? *Kérdezi, ezúttal Rhadénak is kanyarintva egy keveset a figyelméből, s míg a másik kettő válaszát várja, újabb kortyokkal rövidíti meg a kupája tartalmát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880