//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
*Nem izgatja magát a kelletlen becenevek miatt. Főleg, hogy a férfi nevének nem tudatában ő is lazán fogja Öregezni. Az elképzelhető, hogy nem cifrázza ki a dolgot tovább, de ennyivel is megelégszik.*
- Nem bizony. Te jöttél utánam.
*Sandít a férfira bujkáló mosollyal, ami a kijelentés után el is tűnik arcáról. De nem kezd ellenkezni miatta, egyszerűen csak maga elé pislogva gondolkodik el.*
- Talán igen. *Vonja meg a vállait végül.* De minek menjek idegenekkel teli medencébe, ha itt van egy ismerős? Ha meg annyira kedvelnélek, akkor inkább egy kis magánfürdőzésre kellett volna téged elcsábítani, nem?
*Vigyorodik végül el, ahogy újfent a szakállas pofázmányra pillant. Lehet, hogy jóval fiatalabb, mint az Öreg, de már kinőtt ezekből a férfihajkurászásokból. Volt kérője dögivel. A szülei nem győzték elárasztani a jobbnál-jobb ajánlatokkal, férjjelöltekkel. Jó nevű, pénzes családok ajánlatai érkeztek halomra. Csak egyre kellett volna ráböknie, s az élete másról sem szólt volna, mint ékszerekről és szép ruhákról. De neki egy morcos zsoldos kellett, akivel rengeteget marták egymást, s mégis szerelmük olyan tüzes volt, hogy felperzselte volna egész Lanawint. De történnek olyan sorsfordító dolgok, amikbe az egyszerű halandók bicskája beletörik, s kénytelenek tovább állni gyásszal a szívükben, ami lassan haraggá és gyűlöletté fajul, végül fájdalommá enyhül, később pedig óriási ürességet hagy, de valamilyen módon mindig ott marad az emberben, hogy ne felejtse el, hogy törékeny, halandó élet az övék, amiben semmit sem vehetnek biztosra.*
- Ne irigyeld. Inkább törődj bele, hogy kevesebbszer áll fel a szerszámod, minthogy még sok évvel a hátad mögött kelljen senyvedni itt.
*Hunyja le a szemeit ahogy hátra dől a vízben. Egy ideig csendben élvezi azt, próbálja kiüríteni a fejéből a gondolatokat. Semmi kedve újból és újból visszatérni az emlékeihez. Így is gyötrik azok eleget.*
- Inkább én irigyellek téged. Te talán már látod a végét. De szeretnék már ott tartani.
*Sandít lopva az Öregre a szeme sarkából. Ajkain megint vigyor bujkál, mert igyekszik komolytalanra fordítani a beszélgetést. De belül így gondolja az egészet. Milyen szerencsés is lenne, ha nem gyáváskodna és képes lenne megfordítani a sorsát.*
- Ti vénségek azt hiszitek, hogy minden fiatal élete milyen szerencsés.
*Követi az Öreg példáját, ahogy kissé kiegyenesedik a vízből, így az csupán csak derékig takarja el. Sosem volt szégyenlős kislány. Fiúk hadában nőtt fel, akik jó barátok voltak, így magukhoz hasonlóan kezelték. Mindig is jobban kijött a hím társadalommal, mint saját női nemének képviselőivel. Így az sem zavarja, ha a vénség esetleg végig mustrálja. Áthajol a feje fölött, hogy kanyarítson egy adagot a kencéből, amivel finoman dörzsöli be karjait, mellkasát, oldalait és hasát. Ám a háta már nehezebb falatnak bizonyul, s nem ő lenne, ha azért nem nyúlna női praktikákhoz, hogy egy kicsit tovább piszkálja a férfit.*
- Vénember... Segítenél?
*Fordít is hátat neki, majd a hátára bök, hogy értse a másik, mit is szeretne. De azért megerősíti a dolgot, ha mégsem értené meg elsőre.*
- Bekennéd? Nem érem el.
*Sandít hátra a válla fölött, igyekezve magába fojtani a vigyorát.*
- Tőlem a dalolásodat is folytathatod, csak ne egyenesen a fülembe.