//Esemény - Ivóverseny//
-Velem? Ugyan, ugyan, semmi. Mégis mi lenne?
*Ő úgy hiszi, hogy egészen természetes módon sikerül megválaszolni a kérdést, leginkább azért, mert hinni akarja, hogy nem viselkedik idétlenül.
A pultnál sem sikerül jobbik formáját elővennie, előbb a teát önti ki, eltörve egy újabb csészét, majd pedig letapossa szegény lantos fiúcska lábát. Akárcsak húga, ő is egyből fiúnak nézi Cemylt, bár igaz, hogy nincs ideje alaposabban megnézni, jobban leköti, hogy sűrű elnézést kérjen mindenkitől, többek közt a pultostól is, amiért ismét megrövidítette egy ivóalkalmatossággal. Jó lesz vigyázni a továbbiakban, még a végén megvádolják, hogy szabotálni akarja a fogadó működését, ezért töri halomra a csészéket, holott erről szó sincs, pusztán ügyetlenebb, mint az átlag.*
-Tényleg borzasztóan sajnálom, remélem, nem égetett meg nagyon.
*Ha csak ő maga szenvedett komolyabb sérülést, akkor az máris szerencsés, valószínűleg amint kifizeti a csésze árát, fog kérni egy hideg vízzel átitatott rongyot, mert a kézfeje rendellenesen vörös és fáj is.*
-De, de, nagyon röstellem. Nagyon fáj? Esetleg kiengesztelhetlek titeket valamivel?
*Tekintete felváltva időzik Quantall és Cemyl arcán, reménykedve lesve, hogy ugye tényleg nem mérgesek-e rá. A dalnok ajánlatát heves gesztikulálással fogadja.*
-Ó nem nem nem... Az én hibám volt, nem figyeltem eléggé, nem fogadhatom el, hogy te hívj meg.
*Roppant aranyos a gesztus, Dawn bele is pirul, de jóérzése tiltakozik, nem fogadhat el ajándékot attól, akit épp csak nem tiport halálra. Válla fölött óvatosan az asztal felé sandít, ahol Gilly várakozik. Vajon mennyit kapott el a jelenetből? Dől már a nevetéstől, netán bedobva minden serdülő báját idetopog, hogy mielőbb magának követelje a két férfi figyelmét?*