//Szórakozzunk, vagy edzünk?!//
*Ahonnan Elant szalajsztották, ott leledzik egy szokás. Mi szerint minél hevesebben tömöd magadba az ételt, annál jobban ízlik. Elan pedig a jómodor művelője. Szóval olyan hevesen lapátol, hogy az akár edzésnek is megállná a helyét. Hát nah! Ízlik neki a rántotta, amiből valamilyen okból emberes adagot mértek. Nem is rest tettekben kimutatni az elismerését. Akkora hévvel húzza bőrbe az ételét, amit minden szakács szíves örömest szemlélne. Éppen az egyik sült szalonnája harmadán rágódik, mikor elhangzik a bemutatkozás. Először a nőstényre pillant kérdőn. Nem tudja mire vélni a kérdését. Majd szemei a széke mellé tett hátizsákon állapodnak meg. A rá szíjjazott kardok, valóban valami kósza életmódra engednek következtetni.*
-Örvendek a szerencsének! *Biccent mindkettejük felé.* Egyik sem és mindkettő. Be kell vallanom, hogy még nem tudom milyen célt szántak nekem az istenek. *Talán nem lenne túlzottan jó ötlet pont két mélységivel megosztani, hogy a városőri elitnek szeretné felajánlani a kardforgató tehetségét. A végén még leitatják és egy sikátorban agyonverik. Nehogy egyel több rendfenntartója legyen a városnak. De ennyit a sztereotípiákról. Eddig semmi jelét nem adták az ellenségességnek. Azért jobb vigyázni.*
-És titeket milyen szél fújt Artheniorba? *Vágja a sutyorgás közepébe, ami nem csupán illetlen, de már gyanús is a félvér számára.* Nem úgy néztek ki, mint a helyiek. Valami munka, vagy kötelesség vezérlet erre? *Kérdezi, de a fiú válasz helyett inkább poharakért röppen. Ami a termetét illetően, elég viccesre sikerül.*
-Nehéz engem megijeszteni. *Mosolyog a nőre, mikor az egy kis jellemzést ad a testvéréről. És valóban. Elan nem az a félős fajta. Ha pedig elkezdené, sem emiatt a fiúcska miatt tenné. Az arénákban ezek voltak az előétel. De rosszabbaktól sem riadt vissza. Ekkor lép az asztalhoz a kiszolgáló és egy korsó mézsört tesz le Lillys elé, mondván, hogy egy másik asztaltársaság ajándéka. A félvér is feléjük pillant. Kiderül, hogy a hangosan röhögő törpékről van szó.*
-Érezd magad megtisztelve! Ezek a szakállas népek leginkább csak a saját fajtájukkal közösködnek. ~Nyilván már eléggé felöntöttek a garatra.~ *Még két lapát rántotta után a poharak is szortírozásra kerülnek. Meglepő módon a félvérnek is jut belőlük, bár nem tervezett italozni. Mindenesetre nem utasítja vissza. A végén még sértődés lenne belőle. Most majd kiderül, hogy a Frekkel töltött idő mennyire edzette meg a gigáját.*
-Egészségünkre! *Ismétli el a köszöntőt, majd egy huzattal kiüríti a poharát.*
-De még nem hallottam rólatok. Mi járatban vagytok a levegő városában? *Kérdezi meg ismét, miközben befejezi az étele maradékát.*