// A múlt árnyai //
- Valóban nem most találkoztunk először, nemrég volt egy kis közös ügyünk. Roet pedig szeret kisebb munkákat elvállalni, olyanokat, amikkel a megbízók nem szeretnék bemocskolni a kezüket. *bólogat hevesen, ám Iriana következő mondatán megrázza a fejét* Nem tartom jó ötletnek, hogy távol legyetek tőlem!
*Pillant ő is Nolie felé, mintha csak arra várna, hogy ő döntsön. Elvégre hiába szövögeti a terveket Mordach és Iriana, az ébenhajú életéről van szó, s neki kell döntenie.
Azonban a tervszövögetés hamar abba marad, hiszen az eddigi nem éppen szimpatikus figurák tökéletesen időzítenek, épp a végső döntés előtt. Mordach keze azonnal kardjára vándorol, hogyha szükséges, akkor egy pillanat alatt rántsa elő, s már fordulhat is hátra.*
- Ha már a nyaklánc kell, akkor gondolkozz és ne legyél ilyen ostoba! Szerinted ha nálunk lenne, akkor olyan helyre mennénk, ami kevésbé sem biztonságos?! *valamiért Mordach nyelve mindig nagyon megered az ilyen helyzetekben* Megölhetsz nyugodtan, de akkor sosem tudod meg, hova rejtettük, kutya!
*Fordítja hátra nagyon lassan a fejét egy ördögi vigyor kíséretében, azonban következő megalázó mondatát már nem tudja megejteni, hiszen pillanatokon belül a fogadó figyelme rájuk szegeződik, mire a két ork kapcsol is, és leszerelik a férfiakat. Mordachnak se kell több, felpattan székéről, az ajtó felé lép párat, majd felrúgja az asztalt, amolyan gyenge barikádot emelve maguk köré. Kardját azonnal elő is rántja, majd beáll a tündérek elé védekező állásba.*
- Gyertek, kutyák, ha csak ötszáz aranyat ér az életetek!
*Mondja harctól fűtött állapotban, mikor is tudatosul benne, hogy nem lenne célszerű harcba keveredni, hiszen még ha ő sikerrel is járna, a többiek megsebesülhetnek, ezért hát lejjebb ereszti fegyverét, s gúnyosan pillant végig az összeverődő tömegen.*
- Szívem szerint.. *felemeli az acélkarommal borított kezét, majd ökölbe szorítja a levegőben* Talán igazad van..
*Pillant megvetően a földre, hiszen nincs ínyére megint a menekülés. A Vörös sosem menekül, ha magáról van szó. Ám most nem csak az ő élete forog kockán, s jelenleg a hölgyeket kell maga elé emelnie. Ezért hát még lejjebb emeli pengéjét, majd egy lépést megtesz hátrafelé.*
- Maradjatok mellettem!
*Nyomatékosítja ismét a tündéreknek, majd az utasítást hallva gyorsan Mordach is megindul az ajtó felé, s az orkok előtt utoljára lép ki rajta. Nem tudja, merre akar menni Roet és Seredlin, azonban tény, hogy immáron heten kerültek célpontba..*