//Sura//
- Az gondolom fel sem merült benned, hogy az ismétlés a hangsúlyt szolgálta, finom célzás, hogy mi lenne a legkézenfekvőbb.
*Ez abszolút az ő hibája. Móresre tanítani a pimasz fruskát élvezet, amit nem szabad a munkával kevernie. Márpedig irányítani a ház mindennapjait, míg a mestere távol van, munka. Komoly munka. Ezt pedig Sura is meg fogja tanulni, már ha ki fogja bírni egyáltalán, és nem lép le az első hét után. Adja a Sors, hogy ez történjen.
Más férfinál talán tökéletesen működne az előadás, azonban itt nem kis problémákba ütközik. Az ösztönlény része nagyon is élvezné a dolgot, azonban Nagatha asszony nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy ne egy ostoba birka legyen a fiúból, és vasmarokkal uralkodjon maga felett, ha a szükség úgy hozza. Talán épp azért, mert az idősebb félvér is nő, és pontosan tudja, miféle fenyegetés leselkedhet rá két szép szempár mögött.
Nem is igazán az dühíti, hogy olcsó trükkökkel próbálkoznak ellene. Hadd tegyék, az ő dolgát könnyítik meg ezzel általában. A buja szavak, a vérpezsdítő érintések, az az aprócska trükk a gyönggyel.
Nem kétli, hogy benne volt a pakliban az is, hátha sikerül zavarba hoznia a tapogatással, de pontosan tudja, hogy első sorban erszénye rejtekhelyét igyekeznek felderíteni azok a fürge kis ujjacskák. Abban is biztos, hogy meg is találják, hisz érzi, merre kutatnak. De amikor a lány itt nem áll meg, hanem egyértelműen azon munkálkodik, hogy elorozza tőle, nos, az az utolsó csepp türelme erősen megtelt poharában. És az az utolsó csepp kellően nagy hullámokat ver, hogy kicsapjanak az üveg mögül.
A jéghideggé váló tekintet, a megmerevedő vonások egyértelmű jelei, hogy a félvér eddig tekintette játszadozásnak a játékot, és most már határozottan elege van. A figyelmeztetés azonban talán már későn jön, hiszen ezzel együtt jobbja is mozdul, hogy a lány haját megragadja, s hátrafeszítse fejét, ezzel biztosítva osztatlan, és komoly figyelmét következő szavaira.*
- Való igaz, Nagath asszony ezzel próba elé akar állítani, vajon rendet tudok-e tartani? Vajon mit merek megtenni egy szertelen régi ismerőssel. Hát van egy szomorú hírem mindkettőtöknek, rendet fogok tartani. *Suttogja duruzsolva, hideg hangon. Az egész szituáció bosszantja, jeges dühét azonban az szabadította el, hogy ez a fruska ennyire zöldfülűnek, ennyire ostobának nézi. Nem szereti, ha az egóját piszkálják, de ha Sura szeretné első kézből megízlelni, mi mindent tanult az évek során, nem fogja megtagadni tőle.*
- Első lecke. Ha csak a gyanú leghalványabb árnyéka is felmerül, hogy megint lopni próbálsz a ház úrnőjétől, vagy annak helyettesétől, nem fogok városőrt hívni, hogy a tolvajoknak járó büntetést végrehajtsák. *Hangja nyugodt és továbbra is hideg, erejét azonban feljebb viszi, nehogy egy túlságosan is ábrándos jótevő a tolvaj szolga segítségére akarjon sietni. El is engedi végre a lányt, pontosabban kipenderíti az öléből, mivel maga is felkelne végre a helyéről.*
- Most pedig irány haza, sok még a dolgod, szolga. *Jelenti ki határozottan, ellenkezést nem tűrő hangon. A folytatást pedig már halkabban teszi hozzá, hogy kettejük között maradjon.*
- Bármennyire is szeretnél a házi szajha lenni, te is kétkezi munkát fogsz végezni, mint minden más ott lakó. Aztán majd elválik, kinek mihez lesz még gusztusa. Na lódulj!