//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Pedig szolgának lenni nem rossz akkor, ha egyébként jó a szolga alkupozíciója. Merlana így szokta ezt csinálni, szolgál másokat, hogy eltartsák. Ettől függetlenül bizonyára a lehető legrosszabb üzlet lett volna egy ork szolgálatába állni, ez nem vitás.
A fogadóba lépve rögtön mindketten a melegnek örülnek, Merlana annak, hogy sehol egy ismerős arc, de pár pillanat múlva már mindkettejüknek a pián jár az esze. Nelira rendel, ő pedig jó „szolgáló” módjára egyetlen biccentésre segít is az egyik asztalra pakolni a poharakat.*
- Rögtön kettő? Nem vagy semmi. *Felnevet, de egyáltalán nem bánja, ha egy kicsit mindketten le fognak részegedni. Benne már van egy pohár bor, de ugyan, az semmit nem árthat. Ez a két pálinka már fog.
Miután lerakta a nála lévő poharakat le is ül, kicsit mocorog, igazgatja az asztal alatt a szoknyát, hisz fogalma sincs, hogy kell benne helyesen ülni. Megsimogatja karjain a fehér anyagot, mert még mindig annak a hatása alatt van, hogy milyen jó érzés, ahogy mozgás közben a bőrén érzi. Most már nem is fázik benne, így még kellemesebb, könnyed és puha, de mégis ott van továbbra is a fűző védelmezően szoros ölelése.
Amíg Nelira mesél, ő is leönti az első adag mérget a torkán. Fintora valamivel erősebb, mint társáé, még félre is néz, amíg helyre nem áll a mosolya. Sokat iszik, de valahogy nem tud hozzászokni.*
- Naiv… *Erre a szóra szegezi tekintetét ismét Nelirá-ra.* Nem, az a naiv, aki bennem megbízik. Jól mondtad korábban, tényleg gonosz tudok lenni. *Gonosz, hazug, csaló, számító és végtelenül jó játékos. Éppen emiatt tudott Zeekx-nek is dicsekedni azzal, hogy egy fél ház ára van jelenleg az erszényében, de nem mind tisztességes munkáért cserébe, viszont nem is lopta, inkább kicsalta az emberekből. Most is más pénzéből iszik, és ez így is van jól. Ha sosem a saját vagyonát költi, akkor sokkal könnyebben gyarapodik.*
- De te miért volnál szörnyeteg? *Merül fel az újabb kérdés, de hamar érkezik is rá a válasz. Merlana szemei tágra nyílnak a vallomás hallatán. Nemrég még őt akarta kinyírni, amiért rosszat mert mondani a párjával kapcsolatban, ő meg rágyújtja a házat?*
~Mi a fészkes fene folyik itt?~ *Érzi, hogy a gondolatmenetet a renoválással akarja terelni a másik, de ezt ő most nem hagyja.*
- Miért tetted, Nelira? Hisz mindennél jobban szereted őt, nem igaz? Mivel érdemelte ezt ki? *Kérdései továbbra is óvatosak, mert már tudja, úgy kell bánni a lány érzéseivel, mint a hímestojással, ezért nem kezdheti úgy a véleményét, hogy mi az istent művelt vele az a mélységi tuskó, hogy ilyenre kellett vetemednie. Pedig bizony előbb gondolná, hogy a férfi hibája, ami történt, mint Nelirá-é. Már csak amiatt is, mert fejben már próbálja összerakni a történetet.*
~Egy orktól kért segítséget, mert meg akarták ölni. Ki akarta megölni? Az a mélységi, aki a szerelme? De miért? Önvédelemből gyújtotta volna fel a házat, aztán rettegve menekült, nehogy a férfi megölje, ha megtalálja? Különös…~
*Nem kérdez tovább, pedig lenne mit, inkább gondolataiban kombinál. Mielőtt bárhogy is folytatná az eszmefuttatását, inkább megvárja a lány válaszát a ténylegesen feltett kérdéseire.*