//Finvë Maélon Dryear'arnith//
* Ahogy a férfi felnevet az ő ajkai is mosolyra húzódnak. Nem szeretné, ha miatta lenne fagyos a hangulat, hisz ha nem is mutatja ki, de örül, hogy van társasága. Mégis csak kellemesebb így üldögélni a fogadóban, mint egyedül úgy, hogy körülötted mindenki idegen... Kicsit ugyan még feszeng, de lassan, alig észrevehetően kezd feloldódni. Hát majd hogyha az alkohol is rásegít.
Ha tudná, hogy mire gondol a mélységi magában hevesen helyeselne. Hisz természetéből és fiatalságából eredően tényleg kíváncsi és szívesen megkóstolná az italt. Ám tudja, hogy az értelem azt diktálja tartsa távol magát a bortól, hisz emlékszik még mi történt, mikor először alkoholt ivott... S nem szeretné újra átélni...*
~ Ám mi lenne, ha most az egyszer végre elengedném magam s nem lennék egy karót nyelt liba?!~
* Most, hogy jobban belegondol eddig alig volt része izgalomban és kalandban, mert mindig behúzódott a csigaházába várva, hogy elüljön a baj. Így hát nem kell sokáig gondolkodnia, inkább beadja a derekát. A mosolya kiszélesedik, majd a Finvë kezében lévő pohárra pillant.*
- Rendben, meggyőztél. *Hangja valamivel határozottabb, mind eddig. Jobbjával a kupa felé nyúl, s ha a mélységi nem húzza el, akkor ujjait rákulcsolja, hogy kiemelhesse az éjszín tenyérből. Egy darabig elnézi a kavargó vörös nedűt, majd ajkaihoz emeli a poharat és belekortyol. Az első pillanatban semmi furcsát nem tapasztal, élvezi, ahogy az édeskés aroma átjárja a száját ám utána olyan érzése támad, mintha az ital nem lefelé, hanem felfelé, a fejébe folyna. Egy röpke másodpercre behunyja a a szemét, majd mikor újra felemeli szemhéját a vörös íriszekbe tekint.*
- Tényleg finom, egészen más, mint amire számítottam. *Mosolyog s hófehér orcájára most a kortynyi alkohol varázsol halovány pírt.
Nem tudja, hogy most mit gondol róla a másik, hisz az előbb még olyan szerényen utasította el a bort, most pedig egész fellelkesült s ismét a szájához emeli a poharat.*