Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 264 (5261. - 5280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5280. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:18:46
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:18:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Túlságosan váratlanul éri a hirtelen éjszaka. Ha lenne ideje gondolkodni, hihetné azt, hogy eddig bírta a teste az állandó harckészenléti állapotot, a véget nem érő rettegést, de nincs. Kidől, mint egy krumpliszsák, és csak az erőtlenül, aprókat mozgó végtagjai jelzik, hogy életben van.
A lány semmit sem tud világáról, így a párosnak bőven van ideje átkutatni a szobát, és ha ügyelnek a részletekre, ezt úgy tehetik meg, hogy Merlaná-nak utólag se tűnjön fel a turpisság. Az elf mindent megtesz, hogy ne legyenek ügyesek, míg a párja igyekszik elsimítani minden szálat, hogy a mestertervét egy tökéletes színdarab formájában tapsolhassák meg az istenek.
Akármi is történt vele, mikor kezd magához térni, először csak kínzón világító fényeket lát, majd egy lágy hangot hall, ami a nevét ismételgeti. A szemei hirtelen nyílnak tágra, a kékek pislogni kezdenek, és ha eddig nem is volt az, most már valóban sápadt az arca. Tudja, hogy hol van, tudja, hogy kinek a karjaiban fekszik, és azt is, hogy mi történt vele. Elájult.*
- Nem. Nem vagyok jól *nyögi erőtlenül, miközben szaggatottan ugyan, de nagy levegőket vesz. Hálás érte, hogy felültetik, és kérdés nélkül veszi el a poharat is a lány kezéből. A víz majd segít, hogy elmúljon a szédülése, és a torkát se érezze olyan száraznak. Egy húzásra kiissza az egészet a pohárból, majd azt az éjjeliszekrényre rakja a helyére gondosan visszahelyezett tőr mellé.*
- Azt hiszem, fel kell keresnem egy orvost. Nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Azt hittem, csak azért érzem magam ennyire rosszul, mert félek.
*A különleges ital, melynek hatásáról Orthus Morthimer kellően felvilágosította, azonnal megkezdi a hatását. Nem is sejti, hogy a vízben volt, pedig, ha tudná, talán még jót is nevetne a saját szerencsétlenségén. Valószínűleg a Prefektus nem azért adta neki, hogy majd rajta használják fel. Szégyellné magát, ha tudná, de nem tudja.*
- Köszönöm! *Mondja végül a lányra nézve, mert tényleg nem hagyták magára a bajban. Hálás érte.* Mennyi ideig voltam ájult? Mi történt pontosan? *Most már maga nyúl az üvegért, hogy egy újabb pohár vizet öntsön magának. Egy nem volt elég, a második adagot is mind kiissza a pohárból. Aztán az ágy szélén ülve megtámaszkodik a karjain, és a padlót bámulva igyekszik összeszedni magát.*
*Túlságosan váratlanul éri a hirtelen éjszaka. Ha lenne ideje gondolkodni, hihetné azt, hogy eddig bírta a teste az állandó harckészenléti állapotot, a véget nem érő rettegést, de nincs. Kidől, mint egy krumpliszsák, és csak az erőtlenül, aprókat mozgó végtagjai jelzik, hogy életben van.
A lány semmit sem tud világáról, így a párosnak bőven van ideje átkutatni a szobát, és ha ügyelnek a részletekre, ezt úgy tehetik meg, hogy Merlaná-nak utólag se tűnjön fel a turpisság. Az elf mindent megtesz, hogy ne legyenek ügyesek, míg a párja igyekszik elsimítani minden szálat, hogy a mestertervét egy tökéletes színdarab formájában tapsolhassák meg az istenek.
Akármi is történt vele, mikor kezd magához térni, először csak kínzón világító fényeket lát, majd egy lágy hangot hall, ami a nevét ismételgeti. A szemei hirtelen nyílnak tágra, a kékek pislogni kezdenek, és ha eddig nem is volt az, most már valóban sápadt az arca. Tudja, hogy hol van, tudja, hogy kinek a karjaiban fekszik, és azt is, hogy mi történt vele. Elájult.*
- Nem. Nem vagyok jól *nyögi erőtlenül, miközben szaggatottan ugyan, de nagy levegőket vesz. Hálás érte, hogy felültetik, és kérdés nélkül veszi el a poharat is a lány kezéből. A víz majd segít, hogy elmúljon a szédülése, és a torkát se érezze olyan száraznak. Egy húzásra kiissza az egészet a pohárból, majd azt az éjjeliszekrényre rakja a helyére gondosan visszahelyezett tőr mellé.*
- Azt hiszem, fel kell keresnem egy orvost. Nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Azt hittem, csak azért érzem magam ennyire rosszul, mert félek.
*A különleges ital, melynek hatásáról Orthus Morthimer kellően felvilágosította, azonnal megkezdi a hatását. Nem is sejti, hogy a vízben volt, pedig, ha tudná, talán még jót is nevetne a saját szerencsétlenségén. Valószínűleg a Prefektus nem azért adta neki, hogy majd rajta használják fel. Szégyellné magát, ha tudná, de nem tudja.*
- Köszönöm! *Mondja végül a lányra nézve, mert tényleg nem hagyták magára a bajban. Hálás érte.* Mennyi ideig voltam ájult? Mi történt pontosan? *Most már maga nyúl az üvegért, hogy egy újabb pohár vizet öntsön magának. Egy nem volt elég, a második adagot is mind kiissza a pohárból. Aztán az ágy szélén ülve megtámaszkodik a karjain, és a padlót bámulva igyekszik összeszedni magát.*
5279. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-20 16:00:49
Üzenet elküldve: 2024-10-20 16:00:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
//Wynpeiros Miraquinal//
*Saját véleménye szerint csupa érdekes dolgot magyaráz éppen Böröngőnek, de a hatalmas óriás válaszából arra következtet, hogy azt nem különösebben érdeklik az előbbi intelmek. Botrányos, egyszer beszél rendesen valakivel, és annak rögtön ez lesz a vége. Elhatározza, hogy egy ideig nem töri majd magát. Legalább addig beszünteti az oktatást, amíg Böröngő legalább a szusz kérdését nem tisztázza.*
– Há' azt látom, hogy éhes vagy. *Csak ennyit válaszol nagydarab ismerősének mielőtt az faképnél hagyja, hogy inkább valami elfet zargasson a terem másik sarkában. Kíváncsi, hogy mi sül ki a találkozásból.*
~Kell majd a buzogány?~
*A nyakát nyújtogatva próbálja kifigyelni Wynpeiros reakcióját Böröngő tettére. Megérti, hogy Böröngőt az éhség vezérli, de jól tudja azt is, hogy a kocsmai tömegben kezdett balhénak sokszor mindkét fél számára hátrányos eredménye lesz.*
– Szegény alig evett napok óta. Ugye megérted? *Mondja hangosan, jól érthetően Wynpeirosnak. Egyértelművé akarja tenni, hogy a fél-elftől megértő, jószívű hozzáállást vár el. Harga kérésének a nő szigorú tekintete, izmos testalkata és kéznél lévő fegyverei adnak nyomatékot.*
//Wynpeiros Miraquinal//
*Saját véleménye szerint csupa érdekes dolgot magyaráz éppen Böröngőnek, de a hatalmas óriás válaszából arra következtet, hogy azt nem különösebben érdeklik az előbbi intelmek. Botrányos, egyszer beszél rendesen valakivel, és annak rögtön ez lesz a vége. Elhatározza, hogy egy ideig nem töri majd magát. Legalább addig beszünteti az oktatást, amíg Böröngő legalább a szusz kérdését nem tisztázza.*
– Há' azt látom, hogy éhes vagy. *Csak ennyit válaszol nagydarab ismerősének mielőtt az faképnél hagyja, hogy inkább valami elfet zargasson a terem másik sarkában. Kíváncsi, hogy mi sül ki a találkozásból.*
~Kell majd a buzogány?~
*A nyakát nyújtogatva próbálja kifigyelni Wynpeiros reakcióját Böröngő tettére. Megérti, hogy Böröngőt az éhség vezérli, de jól tudja azt is, hogy a kocsmai tömegben kezdett balhénak sokszor mindkét fél számára hátrányos eredménye lesz.*
– Szegény alig evett napok óta. Ugye megérted? *Mondja hangosan, jól érthetően Wynpeirosnak. Egyértelművé akarja tenni, hogy a fél-elftől megértő, jószívű hozzáállást vár el. Harga kérésének a nő szigorú tekintete, izmos testalkata és kéznél lévő fegyverei adnak nyomatékot.*
5278. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-20 10:38:44
Üzenet elküldve: 2024-10-20 10:38:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Eeyr vagy Teysus //
* Végighallgatja a tündér érvelését, habár egyszer-kétszer nehezére esik megállni, hogy ne szóljon közbe. Amikor amaz végez mondandójával, lassan előrehajol és elmosolyodik. *
– Eeyr nem arra tanít, hogy ne dolgozz és ne küzdj. Csakhogy a harc önmagában nem cél. A te istened szerint legfeljebb az egyensúly a cél. De a folyamatos küzdelem az életben maradásért nem hoz lelki boldogságot, ellenben mások megsegítésével.
* Hirtelen eszébe jut, hogy még mindig nem látott neki a megrendelt ételnek. Közben a fogadó lassan kezd megtelni különféle szerzetekkel, így az egyik, még szabadon álló asztal felé bök, ahol a tündér különös állata is pihen. *
– Üljünk le. * Javasolja és ismét megfogja tányérát és az üres asztalhoz sétál. Egyik kezében tányér ragu, a másikban a korsó sör. Bár a mosómedve nem tűnik veszélyesnek, Muzomgo úgy helyezkedik, hogy minél távolabbi székre üljön a különös háziállattól. Aztán folytatja is az imént félbehagyott értekezését. *
– Szerinted azok, akik mindent kockára tesznek, miért teszik ezt? Talán rövid ideig egyensúlyba tudják hozni a lelkükben tátongó ürességet, de továbbra is szomjaznak a szeretetre és a hitre. Aki megérti Eeyr tanait, rájön, hogy amit keres, azt nem érheti el átmeneti boldogságforrásokkal, kizárólag igaz hittel és szeretettel. * Tart egy rövid szünetet, beleiszik a sörébe. Rájön, hogy talán megint túl homályosan fogalmazott, így rátér a lényegre. *
– Őszintén elismerem, ahogy a népet szórakoztatod, hiszen erre is van szükség. De nem szabad itt megállni. Eeyr az igazságot és a szeretet hirdeti. A szeretet pedig sokszor áldozattal jár, de ebben az áldozatban van a valódi erő. Ne érts félre, Eeyr nem azt mondja, hogy mindenedről mondj le, hiszen akkor neked se lesz semmid, amit legközelebb odaadhatnál. Jó példa erre a művészeted, hiszen azzal, hogy énekelsz, nem leszel kevesebb. Ahogy én sem azáltal, hogy az istennő tanait hirdetem és megmutatom az embereknek, hogyan éljenek boldog életet.
* Jelenleg úgy látja, a tündér hitvilága nem is áll olyan messze az övétől. Persze még sok mindenről nem esett szó, így ez még valószínűleg árnyalódni fog. Addig is felhoz egy könnyedebb témát is. *
– Ez a tiéd? * Kérdezi az asztal alá mutatva, ahol a mosómedve van. *
– Sok érdekességet rejt még számomra Arthenior. Hajnalban, a város határában egy tíz hüvelyk hosszú bogárral találkoztam. A gazdája pedig egy zsoldosnak kinéző férfi volt.
* Végighallgatja a tündér érvelését, habár egyszer-kétszer nehezére esik megállni, hogy ne szóljon közbe. Amikor amaz végez mondandójával, lassan előrehajol és elmosolyodik. *
– Eeyr nem arra tanít, hogy ne dolgozz és ne küzdj. Csakhogy a harc önmagában nem cél. A te istened szerint legfeljebb az egyensúly a cél. De a folyamatos küzdelem az életben maradásért nem hoz lelki boldogságot, ellenben mások megsegítésével.
* Hirtelen eszébe jut, hogy még mindig nem látott neki a megrendelt ételnek. Közben a fogadó lassan kezd megtelni különféle szerzetekkel, így az egyik, még szabadon álló asztal felé bök, ahol a tündér különös állata is pihen. *
– Üljünk le. * Javasolja és ismét megfogja tányérát és az üres asztalhoz sétál. Egyik kezében tányér ragu, a másikban a korsó sör. Bár a mosómedve nem tűnik veszélyesnek, Muzomgo úgy helyezkedik, hogy minél távolabbi székre üljön a különös háziállattól. Aztán folytatja is az imént félbehagyott értekezését. *
– Szerinted azok, akik mindent kockára tesznek, miért teszik ezt? Talán rövid ideig egyensúlyba tudják hozni a lelkükben tátongó ürességet, de továbbra is szomjaznak a szeretetre és a hitre. Aki megérti Eeyr tanait, rájön, hogy amit keres, azt nem érheti el átmeneti boldogságforrásokkal, kizárólag igaz hittel és szeretettel. * Tart egy rövid szünetet, beleiszik a sörébe. Rájön, hogy talán megint túl homályosan fogalmazott, így rátér a lényegre. *
– Őszintén elismerem, ahogy a népet szórakoztatod, hiszen erre is van szükség. De nem szabad itt megállni. Eeyr az igazságot és a szeretet hirdeti. A szeretet pedig sokszor áldozattal jár, de ebben az áldozatban van a valódi erő. Ne érts félre, Eeyr nem azt mondja, hogy mindenedről mondj le, hiszen akkor neked se lesz semmid, amit legközelebb odaadhatnál. Jó példa erre a művészeted, hiszen azzal, hogy énekelsz, nem leszel kevesebb. Ahogy én sem azáltal, hogy az istennő tanait hirdetem és megmutatom az embereknek, hogyan éljenek boldog életet.
* Jelenleg úgy látja, a tündér hitvilága nem is áll olyan messze az övétől. Persze még sok mindenről nem esett szó, így ez még valószínűleg árnyalódni fog. Addig is felhoz egy könnyedebb témát is. *
– Ez a tiéd? * Kérdezi az asztal alá mutatva, ahol a mosómedve van. *
– Sok érdekességet rejt még számomra Arthenior. Hajnalban, a város határában egy tíz hüvelyk hosszú bogárral találkoztam. A gazdája pedig egy zsoldosnak kinéző férfi volt.
5277. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-20 09:46:50
Üzenet elküldve: 2024-10-20 09:46:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*A könyvből felpillantva elégedett mosolyra húzódik szája. Sikerült. Utálja a mágiát, de be kell vallania, pontosan olyan ágát választotta, ami segítségére lehet olykor. A kékekkel az elfre pillant, végignéz rajta, ahogy az feláll, a kérdésére pedig halkan felnevet.*
- Semmi baja nem lesz, de ha átnézzük ki is ő, akkor talán kiderül valami.
*Nem szokása bántani másokat. Ezt sem annak gondolja, mindössze csak a szokásos történik: ha valami fontos, ha valamit tudni akar, akkor az esetleges járulékos veszteséggel járhat. De jó célt szolgál, tudományt, vagy jelen esetben a szőke békéjét. Sosem lehet tudni mire bukkannak rá, egy kis játékkal pedig még a lány sem fogja tudni, hogy egyáltalán átkutatták.*
- Mindent tegyél pontosan oda vissza, ahonnan elvetted, jó? Nem fogja tudni, hogy mit csináltunk.
*Ha nem teszi meg, vagy hibát talál abban, hogyan rendezi Int a dolgokat, akkor ő lép oda és teszi meg. A ruhája elpakolásából ítélve nem tartozik az elf erősségei közé ez a fajta ténykedés, de micsoda szerencse, hogy van mellette egy Mai, aki mindenre gondol.
A félvér tipikus helyeket néz át, olyanokat, ahová ő is rejtene, vagy otthonában rejtett is el dolgokat. Még a padló is gyanús lenne, s ha több idejük lenne megnézné azt is, valamelyik deszka esetleg nem-e mozdítható.
Amivel jobban foglalatoskodik, még ha a férfi is átnézte, az a nő szekrénye, hogy milyen ruhákat lát benne, s már sejtette ugyan, de végleg tudatosul az, amit a hosszúéletű ki is mond.*
- Az. Mindenbe belefog, de semmiben nem elég jó.
*Jegyzi meg, inkább csak magának. Nem futkos, mérgezett egér módjára, megfontolt és értő. A Doki mellé lép, mikor amaz a papírokat forgatja, majd ránéz a listára is, ismét felnevet.*
- Tévedtem. Az ágyban jó, ő mesélte.
*Mutat rá a névre, s pontosan tudja, hogy nincs még kifizetve.
Eztán, ha ellép a másik, leguggol, hogy megnézze végre azt, amit mindvégig akart. A két üvegcsét, ami nem lett felsorolva a szeszek mellé. Fel van címkézve, ami egy szintén ostoba dolog. De Mai számára ismerős, csak mindkettő más okból.*
- Ezt a nővéreim itták. *Mutat Rhéa ágyas pálinkájára, majd elveszi az másik palackot, amibe beleszagol, hogy valóban az-e a jellegtelen, illattalan, színtelen lötty, amivel édesanyja "kínozta".* - Ezt meg velem itatták néhanapján. *Keserűek a szavak, de nincs idő arra, hogy rossz kedve legyen, felpattan és egy hatalmas csókot adna a zöldszeműnek.*
- Édes, ha ezt megitatjuk vele, akkor nem hazudik. Akkor megtudjuk, hogy valaki tényleg rád küldte-e ezt a kurvát és azt is, hogy hamisak-e az italok. Kellenek, ha igaziak?
*Örül. A terve jól alakul, a továbbiak is összeálltak a fejében. Nem is érdekli innentől semmi, csak az elf válasza.
Még egyszer végignéz mindenen, hogy hagytak-e maguk után nyomot. Eztán a pohár vízért nyúl, amit Merlaná-nak töltött ki, visszaönt belőle egy keveset a vizes palackba, a vigyorból pedig a pohárba. Még abban se látszódhasson, hogy kevesebb, vagy több van-e benne, nem tudhatja mennyire volt résen a lány. Aztán a vízzel teli üvegből pedig visszatölti a kisebb üvegbe is azt a mennyiséget, ami hiányzik belőle. Bólint egyet, csak úgy elismerésként, hogy ez is eszébe jutott. A kis csiszolatlan szajha sosem jön rá.*
- Most ülj vissza ugyanoda, lehetőleg ugyanúgy, ameddig fel nem ébred és körbe nem néz.
*Mindent rendez, majd a lány elé lép. Már csak meg kell várni, amíg magához tér, de az mindjárt bekövetkezik. A könyvet gondosan maga mellé teszi, mintha most esett volna ki a kezéből, a szabaddal pedig Merlana után nyúl, mintha csak néhány másodperce történt volna az a kis ájulás.*
- Merlana, Merlana, jól vagy?
*Segít felültetni, s mellé ülve az ágyon simítja végig aggódóan annak hátát, s nyújtja felé az italt, amikor az már kissé helyrejött. Az utolsó kép, amit a nő látott, pontosan az volt, hogy vizet akart neki adni. Most meg is kapja.*
- Láttam, hogy rosszul vagy, de nem tudtam, hogy ennyire. *Nem játssza túl a riadalmat, csak épp annyira, mint amikor valaki mellett elájulnak. Segít, mert baj van.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.20 11:35:30
*A könyvből felpillantva elégedett mosolyra húzódik szája. Sikerült. Utálja a mágiát, de be kell vallania, pontosan olyan ágát választotta, ami segítségére lehet olykor. A kékekkel az elfre pillant, végignéz rajta, ahogy az feláll, a kérdésére pedig halkan felnevet.*
- Semmi baja nem lesz, de ha átnézzük ki is ő, akkor talán kiderül valami.
*Nem szokása bántani másokat. Ezt sem annak gondolja, mindössze csak a szokásos történik: ha valami fontos, ha valamit tudni akar, akkor az esetleges járulékos veszteséggel járhat. De jó célt szolgál, tudományt, vagy jelen esetben a szőke békéjét. Sosem lehet tudni mire bukkannak rá, egy kis játékkal pedig még a lány sem fogja tudni, hogy egyáltalán átkutatták.*
- Mindent tegyél pontosan oda vissza, ahonnan elvetted, jó? Nem fogja tudni, hogy mit csináltunk.
*Ha nem teszi meg, vagy hibát talál abban, hogyan rendezi Int a dolgokat, akkor ő lép oda és teszi meg. A ruhája elpakolásából ítélve nem tartozik az elf erősségei közé ez a fajta ténykedés, de micsoda szerencse, hogy van mellette egy Mai, aki mindenre gondol.
A félvér tipikus helyeket néz át, olyanokat, ahová ő is rejtene, vagy otthonában rejtett is el dolgokat. Még a padló is gyanús lenne, s ha több idejük lenne megnézné azt is, valamelyik deszka esetleg nem-e mozdítható.
Amivel jobban foglalatoskodik, még ha a férfi is átnézte, az a nő szekrénye, hogy milyen ruhákat lát benne, s már sejtette ugyan, de végleg tudatosul az, amit a hosszúéletű ki is mond.*
- Az. Mindenbe belefog, de semmiben nem elég jó.
*Jegyzi meg, inkább csak magának. Nem futkos, mérgezett egér módjára, megfontolt és értő. A Doki mellé lép, mikor amaz a papírokat forgatja, majd ránéz a listára is, ismét felnevet.*
- Tévedtem. Az ágyban jó, ő mesélte.
*Mutat rá a névre, s pontosan tudja, hogy nincs még kifizetve.
Eztán, ha ellép a másik, leguggol, hogy megnézze végre azt, amit mindvégig akart. A két üvegcsét, ami nem lett felsorolva a szeszek mellé. Fel van címkézve, ami egy szintén ostoba dolog. De Mai számára ismerős, csak mindkettő más okból.*
- Ezt a nővéreim itták. *Mutat Rhéa ágyas pálinkájára, majd elveszi az másik palackot, amibe beleszagol, hogy valóban az-e a jellegtelen, illattalan, színtelen lötty, amivel édesanyja "kínozta".* - Ezt meg velem itatták néhanapján. *Keserűek a szavak, de nincs idő arra, hogy rossz kedve legyen, felpattan és egy hatalmas csókot adna a zöldszeműnek.*
- Édes, ha ezt megitatjuk vele, akkor nem hazudik. Akkor megtudjuk, hogy valaki tényleg rád küldte-e ezt a kurvát és azt is, hogy hamisak-e az italok. Kellenek, ha igaziak?
*Örül. A terve jól alakul, a továbbiak is összeálltak a fejében. Nem is érdekli innentől semmi, csak az elf válasza.
Még egyszer végignéz mindenen, hogy hagytak-e maguk után nyomot. Eztán a pohár vízért nyúl, amit Merlaná-nak töltött ki, visszaönt belőle egy keveset a vizes palackba, a vigyorból pedig a pohárba. Még abban se látszódhasson, hogy kevesebb, vagy több van-e benne, nem tudhatja mennyire volt résen a lány. Aztán a vízzel teli üvegből pedig visszatölti a kisebb üvegbe is azt a mennyiséget, ami hiányzik belőle. Bólint egyet, csak úgy elismerésként, hogy ez is eszébe jutott. A kis csiszolatlan szajha sosem jön rá.*
- Most ülj vissza ugyanoda, lehetőleg ugyanúgy, ameddig fel nem ébred és körbe nem néz.
*Mindent rendez, majd a lány elé lép. Már csak meg kell várni, amíg magához tér, de az mindjárt bekövetkezik. A könyvet gondosan maga mellé teszi, mintha most esett volna ki a kezéből, a szabaddal pedig Merlana után nyúl, mintha csak néhány másodperce történt volna az a kis ájulás.*
- Merlana, Merlana, jól vagy?
*Segít felültetni, s mellé ülve az ágyon simítja végig aggódóan annak hátát, s nyújtja felé az italt, amikor az már kissé helyrejött. Az utolsó kép, amit a nő látott, pontosan az volt, hogy vizet akart neki adni. Most meg is kapja.*
- Láttam, hogy rosszul vagy, de nem tudtam, hogy ennyire. *Nem játssza túl a riadalmat, csak épp annyira, mint amikor valaki mellett elájulnak. Segít, mert baj van.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.20 11:35:30
5276. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 19:23:43
Üzenet elküldve: 2024-10-19 19:23:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem bírja, azt az egy szót magában tartani, de utána már tényleg hallgat és a lányra hagyja a dolgot. Hogy nyertes helyzetben vannak tudja ő is. Már lent is kijelentette. Pár nap kalodát biztos rá tudnak az alapján is húzni a kis csitrire. Vicces is lenne. A férfi épp ezt az ötletet forgatja a fejében és igyekszik viccesebbé tenni, de váratlanul történik valami. A kis kereskedő rádől az ágyra. Erre tényleg nem számított. Felpattan és keresi a fegyvert amivel a másik ezt elérte, de nem látja.*
-Él?
*Amint kimondja már tudja is, hogy felesleges volt. Persze, hogy él. A nő nem ostoba és fel tudja még most is mérni, hogy egy ilyen helyzetben nem úsznának meg egy gyilkosságot. A következő gondolata az, hogy ugyan ez történt Rien-el is mikor találkoztak. De mikor megnézi a nő állapotát egyértelmű, hogy ez más. Milyen titkokat tartogat a félvér amit a férfi ki se nézett belőle. Ha elmondja neki, az ötletét, hogy gyorsan nézzék át a szobát míg a másik nincs magánál akkor segít a kutatásban. Kezdi azzal, hogy kiborítja a táska tartalmát az ágyra és kerül még elő pár színes ital. Megnézi őket és elismerően hümmög.*
-Ez a piros nem olcsó. Nem olyan értékes mint amilyennek azokat hazudta, hogy egy ház ára, de nem olcsó.
*Mert habár árra még nem tértek rá, de két olyan ital amiről csak történeteket hall a legtöbb ember, a szakmában pedig szinte legendának számítanak azok akik képesek volnának őket kikeverni több ezer aranyat könnyedén érhetnek. Ezek után már jobban értheti a lány miért mondta a férfi, hogy ez az ostoba nő biztos nem az igazi italokkal kereskedik. A fegyvereket felületesen megnézi és félredobja, hogy véletlenül se jusson senkinek eszébe érte nyúlni ha megébred. Következőnek a könyveket pörgetné át és rázná meg nincs-e bennük valami majd amennyire tud benyúlna az ágy matraca alá, aztán benézne az ágy alá és ha nem előzik meg akkor az a melletti szekrény fiókjait nézné át. Az ok egyszerű. Az emberek szeretik a számukra értékes dolgokat magukhoz közel tartani. Mellettük vagy rajtuk aludni. Ha ez egy régimódi fosztogatás lenne akkor fel is vágná a matracot nem-e rejtette bele pár ékszert vagy aranyat. Az alsó fiókban a két üveg közül az egyik ismerős. Pont ilyet vett az elf is ma a piacon és egyértelművé teszi a helyzetet számára.*
-Szajha.
*Nem értékítélet csak ténymegállapítás. Fejével az ágyon fekvőre bök, hogy egyértelmű legyen kiről van szó. A másik üveg neve viszont nem mond egyértelműt.*
~Őszinte vigyor? Ördögvigyor és Elija Csókja lenne? Az elég...gonosz kis ital volna. Inkább valami búgatószer, ami után őszintébb lesz az alany vigyora. Valószínűbb.~
*A felső fiókban lévő papírok átnézésekor egy megállapítást tesz csak.*
-Milyen meglepő. Egyiken sincsenek címeres pecsétek.
*Ha találtak volna bármi bizonyítékot, hogy eddig bármi igazság hagyta el a száját a fruskának akkor a dokinak muszáj lett volna megennie a nem létező kalapját. Ettől a veszélytől megszabadult. Mi lesz a félvér következő lépése? Mert eddig csak megbizonyosodtak róla, hogy a másik hazudott és nem több mint egy egyszerű árbocfényező, de abból is a kellemetlenebb fajta. Az amelyik nem él hosszú életet, de cserébe nem siratják meg sokan.*
*Nem bírja, azt az egy szót magában tartani, de utána már tényleg hallgat és a lányra hagyja a dolgot. Hogy nyertes helyzetben vannak tudja ő is. Már lent is kijelentette. Pár nap kalodát biztos rá tudnak az alapján is húzni a kis csitrire. Vicces is lenne. A férfi épp ezt az ötletet forgatja a fejében és igyekszik viccesebbé tenni, de váratlanul történik valami. A kis kereskedő rádől az ágyra. Erre tényleg nem számított. Felpattan és keresi a fegyvert amivel a másik ezt elérte, de nem látja.*
-Él?
*Amint kimondja már tudja is, hogy felesleges volt. Persze, hogy él. A nő nem ostoba és fel tudja még most is mérni, hogy egy ilyen helyzetben nem úsznának meg egy gyilkosságot. A következő gondolata az, hogy ugyan ez történt Rien-el is mikor találkoztak. De mikor megnézi a nő állapotát egyértelmű, hogy ez más. Milyen titkokat tartogat a félvér amit a férfi ki se nézett belőle. Ha elmondja neki, az ötletét, hogy gyorsan nézzék át a szobát míg a másik nincs magánál akkor segít a kutatásban. Kezdi azzal, hogy kiborítja a táska tartalmát az ágyra és kerül még elő pár színes ital. Megnézi őket és elismerően hümmög.*
-Ez a piros nem olcsó. Nem olyan értékes mint amilyennek azokat hazudta, hogy egy ház ára, de nem olcsó.
*Mert habár árra még nem tértek rá, de két olyan ital amiről csak történeteket hall a legtöbb ember, a szakmában pedig szinte legendának számítanak azok akik képesek volnának őket kikeverni több ezer aranyat könnyedén érhetnek. Ezek után már jobban értheti a lány miért mondta a férfi, hogy ez az ostoba nő biztos nem az igazi italokkal kereskedik. A fegyvereket felületesen megnézi és félredobja, hogy véletlenül se jusson senkinek eszébe érte nyúlni ha megébred. Következőnek a könyveket pörgetné át és rázná meg nincs-e bennük valami majd amennyire tud benyúlna az ágy matraca alá, aztán benézne az ágy alá és ha nem előzik meg akkor az a melletti szekrény fiókjait nézné át. Az ok egyszerű. Az emberek szeretik a számukra értékes dolgokat magukhoz közel tartani. Mellettük vagy rajtuk aludni. Ha ez egy régimódi fosztogatás lenne akkor fel is vágná a matracot nem-e rejtette bele pár ékszert vagy aranyat. Az alsó fiókban a két üveg közül az egyik ismerős. Pont ilyet vett az elf is ma a piacon és egyértelművé teszi a helyzetet számára.*
-Szajha.
*Nem értékítélet csak ténymegállapítás. Fejével az ágyon fekvőre bök, hogy egyértelmű legyen kiről van szó. A másik üveg neve viszont nem mond egyértelműt.*
~Őszinte vigyor? Ördögvigyor és Elija Csókja lenne? Az elég...gonosz kis ital volna. Inkább valami búgatószer, ami után őszintébb lesz az alany vigyora. Valószínűbb.~
*A felső fiókban lévő papírok átnézésekor egy megállapítást tesz csak.*
-Milyen meglepő. Egyiken sincsenek címeres pecsétek.
*Ha találtak volna bármi bizonyítékot, hogy eddig bármi igazság hagyta el a száját a fruskának akkor a dokinak muszáj lett volna megennie a nem létező kalapját. Ettől a veszélytől megszabadult. Mi lesz a félvér következő lépése? Mert eddig csak megbizonyosodtak róla, hogy a másik hazudott és nem több mint egy egyszerű árbocfényező, de abból is a kellemetlenebb fajta. Az amelyik nem él hosszú életet, de cserébe nem siratják meg sokan.*
5275. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 18:09:42
Üzenet elküldve: 2024-10-19 18:09:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Enyveskezű és Harcias //
// Wynpeiros Miraquinal //
// Aktív képességhasználat: Nyilvános lopás //
* Hallgatja Harga szavait, ahogy az ételszerzés lehetséges módjait sorolja, de figyelme lassan elvándorol a körülöttük lévő emberekre és egyéb lényekre. Böröngő rendkívül éhes, a szelet hússal nem lakott jól és pénze sincs már. Kiszúr magának egy, a sarokban ücsörgő fél-elfet, de még marad a seggén és válaszol társának. *
– Éhes vagyok. * Na, nem pont arra válaszol, amit a zöldbőrű kérdezett tőle, de nem is hagyja figyelmen kívül az ork kérdését. A díszes faszék megreccsen alatta, ahogy felemelkedik. Szigonyát kézbe veszi és célegyenesen a sarokban ücsörgő alakhoz ballag. Nem köntörfalaz, beveti minden meggyőző képességét és így szól. *
– Éhes vagyok! * Azzal Wynpeiros batyuja felé nyúl és elveszi azt. Böröngő persze mit sem tud a batyu különleges mivoltáról, ő csak aranyat akar magának, hiszen az arannyal még több kaját tud magának venni. Semmiféle ártó szándék nincs benne, ő csak magának akar jót, nem másnak rosszat. *
// Wynpeiros Miraquinal //
// Aktív képességhasználat: Nyilvános lopás //
* Hallgatja Harga szavait, ahogy az ételszerzés lehetséges módjait sorolja, de figyelme lassan elvándorol a körülöttük lévő emberekre és egyéb lényekre. Böröngő rendkívül éhes, a szelet hússal nem lakott jól és pénze sincs már. Kiszúr magának egy, a sarokban ücsörgő fél-elfet, de még marad a seggén és válaszol társának. *
– Éhes vagyok. * Na, nem pont arra válaszol, amit a zöldbőrű kérdezett tőle, de nem is hagyja figyelmen kívül az ork kérdését. A díszes faszék megreccsen alatta, ahogy felemelkedik. Szigonyát kézbe veszi és célegyenesen a sarokban ücsörgő alakhoz ballag. Nem köntörfalaz, beveti minden meggyőző képességét és így szól. *
– Éhes vagyok! * Azzal Wynpeiros batyuja felé nyúl és elveszi azt. Böröngő persze mit sem tud a batyu különleges mivoltáról, ő csak aranyat akar magának, hiszen az arannyal még több kaját tud magának venni. Semmiféle ártó szándék nincs benne, ő csak magának akar jót, nem másnak rosszat. *
5274. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 17:53:15
Üzenet elküldve: 2024-10-19 17:53:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Valóban nincs jól. Nem fizikailag, lelkileg. Csakhogy a lelki problémák, ha túlzottan elhatalmasodnak az egyén felett, képesek fizikai rosszullét jeleit produkálni. Az sem tesz jót a szervezetnek, ha napokig nem tudja egy mély alvás keretében kipihenni magát. Ennek ellenére mégsem érti, hogy mi történik most vele. Minél közelebb ér hozzá a lány a pohár vízzel, ő annál homályosabban látja az alakját. Valami nincs rendben. El fog ájulni. Mire ez tudatosul benne, addigra már rongybabaként dől oldalra az ágyon, majd billen át a hátára. Bár kezeit és fejét továbbra is lassan, erőtlenül mozgatja, a környezetéből semmit sem észlel. Olyan, mint mikor valaki az elalvás előtti utolsó vagy az ébredés utáni első pillanatait lidércnyomásként éli meg. Se felébredni, se elaludni nem képes rendesen, így a páros nyugodtan kezdhet el kutakodni a szobában.
A szoba nem tartalmaz túl sok további titkot, ám néhányat mégis, melyek annál lényegesebbek lehetnek. A lány táskájában a sminkeléshez szükséges eszközök mellett további varázsitalokra bukkanhatnak, melyek közül az elf által is használt lilából, zöldekből és fehérekből van a legtöbb, de akad még köztük a kék több árnyalatából és pirosból is, köztük egy hozzáértő szemnek igazán különleges, lávavörös színű is. A fegyvereket, felszereléseket átnézve érdekes tény lehet, hogy azok mindegyike újszerű állapotú, és egytől-egyig megtalálható rajtuk az arthenior-i kovácsmesterek védjegye. A szekrénybe benézve semmi különöset nem találhatnak, a legérdekesebb talán az a fehér színű ruha szürkés, ezüstös fűző résszel, melynek a szoknya része egy helyen kissé el van szakadva. A könyvek között, ha jobban átnézik őket, Arthenior történelméről, az alkímiáról és a város egykori vezetőiről szóló köteteket is megfigyelhetnek. A szoba többi része nem kecsegtet további érdekeségekkel, ám, ha a páros jobban átnézi az éjjeliszekrényt, ott bizony különös dolgokról árulkodó jelekre bukkanhatnak. Elsőként az a két furcsa üveg a szekrény alsó részében, amelyhez a lány egyszer sem nyúlt. Mindkettőn van címke, mindkettőre sokat mondó, rövid szöveg van ráírva. Az egyikre annyi, hogy „Rhéa ágyas pálinkája”. Az üvegből egészen sok folyadék hiányzik már. Ha a páros alapos, akkor a vörös, elegáns ruhában elrejtve egy kisebb fiolában találhatnak egy keveset ugyanebből a szerből, bár az nincs felcímkézve. A másik palackon az „Őszinte vigyor” kifejezés szerepel, jelentsen bármit.
A legérdekesebb kincs azonban talán mégis az éjjeliszekrény felső fiókjában rejlik. Ha azt kinyitják, mindenféle papírt találhatnak. Jegyzetek, feljegyzések, üzenetek, köztük egy polgárnegyedi cím is található. A Prefektussal való kapcsolatáról semmi, ugyanis Merlana arra különösen ügyel, hogy a tőle kapott leveleket ne tartsa meg. A fiók hátuljában azonban egy különös lista is megbújik. Nevek vannak rajta, sorban egymás alatt, mindegyik mellett egy szám. A legtöbb mellett egy pipa is látható, de nem mindegyik mellett. Elolvasva a neveket egyből szembetűnő lehet, hogy kizárólag férfiak nevei szerepelnek a papíron, köztük egy, az ébenhajú kisasszony számára ismerősen csengő név is: „Alaver Raanus – 40”. A név mellett nincsen pipa.
Ha a páros ennél is jobban feltúrja a szobát, csalódniuk kell, mert mást már nem találnak, legfeljebb a mindennapi élethez és a zenész szakmához szükséges dolgokat.
Merlana mindeközben továbbra is az ágyon kiütve fekszik, de már nem tarthat sokáig a mágia hatása.*
*Valóban nincs jól. Nem fizikailag, lelkileg. Csakhogy a lelki problémák, ha túlzottan elhatalmasodnak az egyén felett, képesek fizikai rosszullét jeleit produkálni. Az sem tesz jót a szervezetnek, ha napokig nem tudja egy mély alvás keretében kipihenni magát. Ennek ellenére mégsem érti, hogy mi történik most vele. Minél közelebb ér hozzá a lány a pohár vízzel, ő annál homályosabban látja az alakját. Valami nincs rendben. El fog ájulni. Mire ez tudatosul benne, addigra már rongybabaként dől oldalra az ágyon, majd billen át a hátára. Bár kezeit és fejét továbbra is lassan, erőtlenül mozgatja, a környezetéből semmit sem észlel. Olyan, mint mikor valaki az elalvás előtti utolsó vagy az ébredés utáni első pillanatait lidércnyomásként éli meg. Se felébredni, se elaludni nem képes rendesen, így a páros nyugodtan kezdhet el kutakodni a szobában.
A szoba nem tartalmaz túl sok további titkot, ám néhányat mégis, melyek annál lényegesebbek lehetnek. A lány táskájában a sminkeléshez szükséges eszközök mellett további varázsitalokra bukkanhatnak, melyek közül az elf által is használt lilából, zöldekből és fehérekből van a legtöbb, de akad még köztük a kék több árnyalatából és pirosból is, köztük egy hozzáértő szemnek igazán különleges, lávavörös színű is. A fegyvereket, felszereléseket átnézve érdekes tény lehet, hogy azok mindegyike újszerű állapotú, és egytől-egyig megtalálható rajtuk az arthenior-i kovácsmesterek védjegye. A szekrénybe benézve semmi különöset nem találhatnak, a legérdekesebb talán az a fehér színű ruha szürkés, ezüstös fűző résszel, melynek a szoknya része egy helyen kissé el van szakadva. A könyvek között, ha jobban átnézik őket, Arthenior történelméről, az alkímiáról és a város egykori vezetőiről szóló köteteket is megfigyelhetnek. A szoba többi része nem kecsegtet további érdekeségekkel, ám, ha a páros jobban átnézi az éjjeliszekrényt, ott bizony különös dolgokról árulkodó jelekre bukkanhatnak. Elsőként az a két furcsa üveg a szekrény alsó részében, amelyhez a lány egyszer sem nyúlt. Mindkettőn van címke, mindkettőre sokat mondó, rövid szöveg van ráírva. Az egyikre annyi, hogy „Rhéa ágyas pálinkája”. Az üvegből egészen sok folyadék hiányzik már. Ha a páros alapos, akkor a vörös, elegáns ruhában elrejtve egy kisebb fiolában találhatnak egy keveset ugyanebből a szerből, bár az nincs felcímkézve. A másik palackon az „Őszinte vigyor” kifejezés szerepel, jelentsen bármit.
A legérdekesebb kincs azonban talán mégis az éjjeliszekrény felső fiókjában rejlik. Ha azt kinyitják, mindenféle papírt találhatnak. Jegyzetek, feljegyzések, üzenetek, köztük egy polgárnegyedi cím is található. A Prefektussal való kapcsolatáról semmi, ugyanis Merlana arra különösen ügyel, hogy a tőle kapott leveleket ne tartsa meg. A fiók hátuljában azonban egy különös lista is megbújik. Nevek vannak rajta, sorban egymás alatt, mindegyik mellett egy szám. A legtöbb mellett egy pipa is látható, de nem mindegyik mellett. Elolvasva a neveket egyből szembetűnő lehet, hogy kizárólag férfiak nevei szerepelnek a papíron, köztük egy, az ébenhajú kisasszony számára ismerősen csengő név is: „Alaver Raanus – 40”. A név mellett nincsen pipa.
Ha a páros ennél is jobban feltúrja a szobát, csalódniuk kell, mert mást már nem találnak, legfeljebb a mindennapi élethez és a zenész szakmához szükséges dolgokat.
Merlana mindeközben továbbra is az ágyon kiütve fekszik, de már nem tarthat sokáig a mágia hatása.*
5273. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 14:04:53
Üzenet elküldve: 2024-10-19 14:04:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Szóval a rezidencia igen nagy segítsége vette szárnyai alá ezt a lányt. Egy olyan lányt, aki láthatóan érteni vél a csábításhoz is, a ruháit elnézve. Érdekes, tudva, hogy kinek udvarol még a Prefektus. Talán a tetszelgés jobban megy a másik kék szeműnek, mint a rábeszélés, s ekkor sejlik fel egy újabb apró foszlány, de ezt elhessegeti még. Nem fontos. Hihetné a kiderült közös ismeretség okán, hogy így kétszer annyira kell meggondolnia a cselekedeteit, de ezt az ital nem engedi, ezen felül pedig biztosan a kereskedő is tudja, hogy nem elég ügyes még Merlana ahhoz, hogy nagyban játsszon. Aztán meg ott van Alenia is, akinek ha elmeséli, hogyan akarta rávenni egy, az elf szerint hamis varázsital eladására őket, s az tovább kerül, akkor is ők nyernek. Tökéletes helyzet. Bármit megtehet, jól fog belőle kijönni. Elégedett.
Viszont, hogy a lány nincs jól, az nem volt tiszta sor. Csak belé akarta beszélni, meg akarta ijeszteni azzal, hogy felhívja rá a figyelmét, hogy arra fókuszáljon, hogy tényleg valami rossz történik-e vele, benne és ne pedig rá. A szerencse mellette, mint mindig. Maradhatna így.*
- Biztosan. *Mondja sajnálkozóan, mintha a pálinka lenne tényleg a ludas, majd ahogy előkerül a víz és a pohár, majd leül a kis kufárkezdemény az ágyra odalép az asztalhoz és tölt neki. Az elfre pillant, aki kifejti egy szavával, hogy szerinte hamis a kínált áru. Mai szerint meg teljesen mindegy, hogy hamis-e, vagy nem, ki fogja deríteni mi van a háttérben és hogy a ma esti programjának van-e félnivalója. Nyugtázza, hogy ő már rendben van, így ha összejön a terve tud vele játszani, mert igen gyorsan kell cselekedniük.*
- Igyál, majd ez segít.
*Lép az ágy felé, kezében a könyv, ismét a lapokra pillant, s mint aki talált benne valami érdekeset áll meg a mozdulata félúton, hogy még ne érhesse el azonnal a nő az italt. Látni, hogy oda fogja adni, mindössze azt az egyetlen sort olvassa, ami úgy megfogta. Még a szája is mozog, mintha olyan rendkívül érdekes volna az éppen a látott néhány mondat. Csakhogy nem a leírtakat suttogja, hanem szinte hangtalan mondja ki bűbáját a másikra, ami hogyha részegségének ködén át is sikerül elég koncentráltnak lennie, akkor amazt ott az ágyon éri egy rövid időre az álomszerű állapot.
Minden fontos hozzá, mindenre megvan a terve. Még a lelassult kézmozdulatnak is, annak pedig végképp, hogy nem adja át, csak akkor, ha nem sikerülne a varázslat. Így, ha a szőke képes elengedni az esetleges kezdeti sokkot, átkutathatják a lányt, aminek hangot is adna.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
*Szóval a rezidencia igen nagy segítsége vette szárnyai alá ezt a lányt. Egy olyan lányt, aki láthatóan érteni vél a csábításhoz is, a ruháit elnézve. Érdekes, tudva, hogy kinek udvarol még a Prefektus. Talán a tetszelgés jobban megy a másik kék szeműnek, mint a rábeszélés, s ekkor sejlik fel egy újabb apró foszlány, de ezt elhessegeti még. Nem fontos. Hihetné a kiderült közös ismeretség okán, hogy így kétszer annyira kell meggondolnia a cselekedeteit, de ezt az ital nem engedi, ezen felül pedig biztosan a kereskedő is tudja, hogy nem elég ügyes még Merlana ahhoz, hogy nagyban játsszon. Aztán meg ott van Alenia is, akinek ha elmeséli, hogyan akarta rávenni egy, az elf szerint hamis varázsital eladására őket, s az tovább kerül, akkor is ők nyernek. Tökéletes helyzet. Bármit megtehet, jól fog belőle kijönni. Elégedett.
Viszont, hogy a lány nincs jól, az nem volt tiszta sor. Csak belé akarta beszélni, meg akarta ijeszteni azzal, hogy felhívja rá a figyelmét, hogy arra fókuszáljon, hogy tényleg valami rossz történik-e vele, benne és ne pedig rá. A szerencse mellette, mint mindig. Maradhatna így.*
- Biztosan. *Mondja sajnálkozóan, mintha a pálinka lenne tényleg a ludas, majd ahogy előkerül a víz és a pohár, majd leül a kis kufárkezdemény az ágyra odalép az asztalhoz és tölt neki. Az elfre pillant, aki kifejti egy szavával, hogy szerinte hamis a kínált áru. Mai szerint meg teljesen mindegy, hogy hamis-e, vagy nem, ki fogja deríteni mi van a háttérben és hogy a ma esti programjának van-e félnivalója. Nyugtázza, hogy ő már rendben van, így ha összejön a terve tud vele játszani, mert igen gyorsan kell cselekedniük.*
- Igyál, majd ez segít.
*Lép az ágy felé, kezében a könyv, ismét a lapokra pillant, s mint aki talált benne valami érdekeset áll meg a mozdulata félúton, hogy még ne érhesse el azonnal a nő az italt. Látni, hogy oda fogja adni, mindössze azt az egyetlen sort olvassa, ami úgy megfogta. Még a szája is mozog, mintha olyan rendkívül érdekes volna az éppen a látott néhány mondat. Csakhogy nem a leírtakat suttogja, hanem szinte hangtalan mondja ki bűbáját a másikra, ami hogyha részegségének ködén át is sikerül elég koncentráltnak lennie, akkor amazt ott az ágyon éri egy rövid időre az álomszerű állapot.
Minden fontos hozzá, mindenre megvan a terve. Még a lelassult kézmozdulatnak is, annak pedig végképp, hogy nem adja át, csak akkor, ha nem sikerülne a varázslat. Így, ha a szőke képes elengedni az esetleges kezdeti sokkot, átkutathatják a lányt, aminek hangot is adna.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
5272. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 13:19:22
Üzenet elküldve: 2024-10-19 13:19:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A férfi erősen túl van azon a határon, ami ahhoz kell, hogy tisztán lássa a környezetét. Csak a lila ital hatására tisztul ki a feje méghozzá azonnal. Csak a gondolatait kell rendeznie. Közben hallgatja a két nő eszmecseréjét. A félvér játszik. Mi a célja, azt nem tudja a férfi. Azt, viszont igen, hogy főleg ezzel az itallal együtt, de ő már jelentősen ráfizetett erre a kis játékra. A kérdése ennek is szól. Tudja hol vannak, jobban mint a varázsitalital előtt. Az érdekli, hogy miért. Arra, hogy a lány az italokat szeretné csak fáradtan sóhajt.*
-Varázsbab.
*Majd a tőrét kihúzza az asztalból, egykedvűen letörölgeti róla a gyümölcs levét a nadrágja oldalába, majd elteszi a fegyvert. Ő már eleget hallott. Untatja a hamis kereskedő. A félvér átlát rajta mégis beszélgetni akar. Egyelőre viszont a férfi hagyja neki hadd játsszon. Ő is feldob majd egy játéklehetőséget ha eléggé elunta magát.*
*A férfi erősen túl van azon a határon, ami ahhoz kell, hogy tisztán lássa a környezetét. Csak a lila ital hatására tisztul ki a feje méghozzá azonnal. Csak a gondolatait kell rendeznie. Közben hallgatja a két nő eszmecseréjét. A félvér játszik. Mi a célja, azt nem tudja a férfi. Azt, viszont igen, hogy főleg ezzel az itallal együtt, de ő már jelentősen ráfizetett erre a kis játékra. A kérdése ennek is szól. Tudja hol vannak, jobban mint a varázsitalital előtt. Az érdekli, hogy miért. Arra, hogy a lány az italokat szeretné csak fáradtan sóhajt.*
-Varázsbab.
*Majd a tőrét kihúzza az asztalból, egykedvűen letörölgeti róla a gyümölcs levét a nadrágja oldalába, majd elteszi a fegyvert. Ő már eleget hallott. Untatja a hamis kereskedő. A félvér átlát rajta mégis beszélgetni akar. Egyelőre viszont a férfi hagyja neki hadd játsszon. Ő is feldob majd egy játéklehetőséget ha eléggé elunta magát.*
5271. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 12:18:01
Üzenet elküldve: 2024-10-19 12:18:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Néha könnyebb tagadni. Néha könnyebb mindenre, ami szembe jön, azt mondani, hogy hazugság, mert az igazságot elfogadni olykor nehéz. Még mindig nem tudja, hogy mibe tenyerelt bele véletlenül, de most már inkább érzi úgy, hogy az elfnek lenne igazán szüksége a segítségre. Csak ne lenne nála az a tőr.
Kiönti a pálinkát, de az első adagot ő maga issza meg, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, nincs abban semmiféle méreg. Miután a hirtelen alkohollöket hatása megszűnik, egy másik pohárba önt a lánynak is belőle, és átnyújtja neki.*
- Meglehet. *Mosolyodik el a feltett kérdés hallatán. Mindketten tudják, hogy eltalálta a helyes választ, de arra nincs szükség, hogy egyértelműen ki is mondja, ki az a bizonyos befolyásos kereskedő, akiről szó van. Közben a szőke minden józan észt nélkülöző szitokszavai, az asztal lapjában csattanó tőr, az az ideges sóhaj és az előkerülő lila bájital, amiről pár napja már ő is pontosan tudja, hogy mire való, együtt hívják fel újra rá a figyelmet. Valójában szánalmas látvány. Mintha egyetlen rosszkor elejtett mondat, mintha a nem ismert múltjának árnyékai seperc alatt tönkretették volna a férfit. Tekintetük egyszerre fordul ismét egymás felé a nővel, de szavak ezúttal sem kellenek ahhoz, hogy megértsék egymást. Merlana csak lágyan megingatja a fejét, azt jelezve, hogy neki sem tetszik ez a helyzet, ő is sajnálja, hogy miatta jutottak el idáig, sőt, már magát az elfet is sajnálja. Nem akarta vele ezt tenni.
Hallgatja az elhangzó mondatokat, figyeli a másik lépteit, a kezébe kerülő könyvet, de egyelőre nem tudja eldönteni, hogy mire jó ez, miért csinálja mindezt a lány. Az időt akarja húzni, vagy komolyan gondolja, amit mond? Válaszolna is, vagy kérdezne, de nincs rá ideje, mert újabb kérdést szegeznek neki. Ettől sápad csak el igazán. Honnan tudja? Igyekezett teljes mértékben leplezni a félelmét, de ő átlát rajta. Nem a széken szenvedő, bájitalt vedelő, részeg férfitől fél igazán, hanem attól az arany szempártól, ami valós fenyegetést jelenthet számára bármely nap akárhányadik órájában. Ez a tudat tette őt is tönkre, ezért képtelen ugyanarra a hűvös, érzelemmentes viselkedésre, mint a vele szemben álló, emiatt rontott ma is el mindent, emiatt kapkod görcsösen, bármibe is fog bele, és pontosan ezért érzi most át a szőke helyzetét is. Rettenetes érzés, ha valaki úgy érzi, hogy állandóan üldözik.*
- Nem. Illetve nem tudom. Talán csak a pálinka. *Nyilván nem az alkohol az oka. Már azelőtt sem érezte jól magát, hogy megitta, sőt, napok óta nem érzi jól magát. Aludni sem tud rendesen. Inkább félrenéz, hogy a másik ne tudjon még többet kiolvasni belőle. Tekintete a gyönyörű, vörös ruháján akad meg. Abban szeretne most lenni. Egy bálteremben, a színpadon, ahol énekelhet és boldoggá teheti a közönségét, és azzal saját magát is.
A férfi közben, mintha kezdene magához térni. Hatott a varázsital, és úgy látszik, az alkohol is korábban. Olyan, mintha szerencsétlen azt sem tudná, hol van. Kancsóval ugyan nem tud szolgálni, de tiszta poharat vesz még elő, és egy újabb üveget, amiben egyszerű víz van. Azokat az asztalra teszi, aztán leül kicsit az ágyra. Ahogy kezd fogyni az adrenalin a szervezetéből, úgy kezdi tényleg rosszul érezni magát.*
*Néha könnyebb tagadni. Néha könnyebb mindenre, ami szembe jön, azt mondani, hogy hazugság, mert az igazságot elfogadni olykor nehéz. Még mindig nem tudja, hogy mibe tenyerelt bele véletlenül, de most már inkább érzi úgy, hogy az elfnek lenne igazán szüksége a segítségre. Csak ne lenne nála az a tőr.
Kiönti a pálinkát, de az első adagot ő maga issza meg, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, nincs abban semmiféle méreg. Miután a hirtelen alkohollöket hatása megszűnik, egy másik pohárba önt a lánynak is belőle, és átnyújtja neki.*
- Meglehet. *Mosolyodik el a feltett kérdés hallatán. Mindketten tudják, hogy eltalálta a helyes választ, de arra nincs szükség, hogy egyértelműen ki is mondja, ki az a bizonyos befolyásos kereskedő, akiről szó van. Közben a szőke minden józan észt nélkülöző szitokszavai, az asztal lapjában csattanó tőr, az az ideges sóhaj és az előkerülő lila bájital, amiről pár napja már ő is pontosan tudja, hogy mire való, együtt hívják fel újra rá a figyelmet. Valójában szánalmas látvány. Mintha egyetlen rosszkor elejtett mondat, mintha a nem ismert múltjának árnyékai seperc alatt tönkretették volna a férfit. Tekintetük egyszerre fordul ismét egymás felé a nővel, de szavak ezúttal sem kellenek ahhoz, hogy megértsék egymást. Merlana csak lágyan megingatja a fejét, azt jelezve, hogy neki sem tetszik ez a helyzet, ő is sajnálja, hogy miatta jutottak el idáig, sőt, már magát az elfet is sajnálja. Nem akarta vele ezt tenni.
Hallgatja az elhangzó mondatokat, figyeli a másik lépteit, a kezébe kerülő könyvet, de egyelőre nem tudja eldönteni, hogy mire jó ez, miért csinálja mindezt a lány. Az időt akarja húzni, vagy komolyan gondolja, amit mond? Válaszolna is, vagy kérdezne, de nincs rá ideje, mert újabb kérdést szegeznek neki. Ettől sápad csak el igazán. Honnan tudja? Igyekezett teljes mértékben leplezni a félelmét, de ő átlát rajta. Nem a széken szenvedő, bájitalt vedelő, részeg férfitől fél igazán, hanem attól az arany szempártól, ami valós fenyegetést jelenthet számára bármely nap akárhányadik órájában. Ez a tudat tette őt is tönkre, ezért képtelen ugyanarra a hűvös, érzelemmentes viselkedésre, mint a vele szemben álló, emiatt rontott ma is el mindent, emiatt kapkod görcsösen, bármibe is fog bele, és pontosan ezért érzi most át a szőke helyzetét is. Rettenetes érzés, ha valaki úgy érzi, hogy állandóan üldözik.*
- Nem. Illetve nem tudom. Talán csak a pálinka. *Nyilván nem az alkohol az oka. Már azelőtt sem érezte jól magát, hogy megitta, sőt, napok óta nem érzi jól magát. Aludni sem tud rendesen. Inkább félrenéz, hogy a másik ne tudjon még többet kiolvasni belőle. Tekintete a gyönyörű, vörös ruháján akad meg. Abban szeretne most lenni. Egy bálteremben, a színpadon, ahol énekelhet és boldoggá teheti a közönségét, és azzal saját magát is.
A férfi közben, mintha kezdene magához térni. Hatott a varázsital, és úgy látszik, az alkohol is korábban. Olyan, mintha szerencsétlen azt sem tudná, hol van. Kancsóval ugyan nem tud szolgálni, de tiszta poharat vesz még elő, és egy újabb üveget, amiben egyszerű víz van. Azokat az asztalra teszi, aztán leül kicsit az ágyra. Ahogy kezd fogyni az adrenalin a szervezetéből, úgy kezdi tényleg rosszul érezni magát.*
5270. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 09:41:13
Üzenet elküldve: 2024-10-19 09:41:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Neki bizony feltűnik egy, s más. Az a szoba lakva van tényleg. Tudja, mert az övé sem volt más, mindössze sokkal kevesebb időt töltött el itt. Olyan keveset, hogy a Holdudvarra sem volt ideje kimenni, mert ő tényleg tanult, tényleg tapasztalt és tényleg irányította az életét, a lehetőségeivel együtt, hogy jó irányba haladjon. Ő kezd révbe érni, bár ez csak egy mérföldkő, nem áll le. A lány akár okos is lehetne, de kapkod. Ha gondolkodik is, mintha nem tudná uralni az a hűvös, ami Mai-ra jellemző. Már kedve lenne megtanítani neki. *
- Jó a pálinka.
*Mosolyodik el, a férfi pedig másként dönt, nem is baj, mert ő már elvesztette a kontrollt, hidegsége pedig talán nem is volt, túlságosan betalált a kikötő említése. De ha nem zúzza le az elképzeléseit, még juthatnak valamire. Nem fél a méregtől. Merlana felsorolja az italokat, de kevesebbet, mint ami a szekrényben van. Nem gondolkodik, nem lát mások szemével, csak a sajátjával. Hiába jól, az nem elég.
Mai gyanúja az, hogy aki ilyen italokat árul, annak valami más különlegesség lapul a szekrényében. Nem ért az alkímiához, s bár még csak apró fiolákban látott színes löttyöket, biztosan lehet azt nagyban is gyártani, nagyban is tárolni, majd szét lesz osztva. És ha azokban az üvegekben van még abból, amit épp kínál, vagy az annak az alapanyaga, vagy más hasonló, az a tudás neki kell. Mert ittas. Nem úgy, ahogy a szőke. Ő kíváncsi. Túlságosan. És néha, hogyha valami érdekli, ha valami megoldásra vár, nem válogat eszközökben. Csak ne rondítson bele az elf. Miatta is csinálja.*
- Csak nem a Prefektus úrnak? *Nem ismer más nagy kereskedőt, így ez jut eszébe. Kivételesen ezzel nincs célja, csak felmér, továbbra is. A hosszú szóáradat másik fele már nem érdekli, mert ő ahhoz nem tud kit kötni. A hosszúéletű tudna, ha képes lenne figyelni, de most nincs abban az állapotban. Mutatja is a következő reakciója, az asztallapba fúródott tőr, a kifújt levegő, hogy megissza azt a lilát, ami neki is méltán ismert. Ha ő nem ivott volna ilyet a Sellő előtt, ez a volt kalóz most nem lenne vele. Amíg várja a hatást és tisztul a fej, Merlana felé fordul és szinte hangtalan mondja, hogy "ne haragudj". Mintha csak elnézést kérne a kedvese viselkedése miatt, aki igazából senkije, mégis masszívan benne van, hogy neki is segít éppen. Eztán beszél csak a többi dologról, remélve, hogy nem ijed meg túlságosan megint a nő.*
- Én értem. De nem sok kis rossz láb kell, hanem egy vagy két jó. Ami biztosan tart... Az illem fontos. *Veszi fel ismét egyik kezébe a könyvet, mintha tovább olvasná.* - De a legtöbben nem azt figyelik, hogyan tartod a villát, hanem észreveszik, hogy a veséjükbe próbálsz látni. Gyanússá tesz. Megértheted a... reakcióját. *Mosolyog ismét, tényleg kedve lenne tanítani. Poharát emeli végül a lány felé, ami a másik kezében van, majd megáll a mozdulat.*
- Nem érzed rosszul magad? Olyan... sápadt vagy.
*Aggódó a tekintet, talán túlságosan megijedt tőlük? Vagy egészen más dolgozik abban a tekervényes elmében? Mindenesetre felhajtja az italát, majd az elfhez fordul, aki tőle kérdez. Mélyen fúrja a szemeit annak zöldjeibe, hogy ha már kitisztult a kép, akkor ne rontsa el, amit csinál.*
- Édes, csak az italokat szeretném talán. De én sem venném meg, ha nem vagyok biztos az eredetében.
*Visszafordul Merlana felé.*
- Egy pohár víz nem tenne jót? Tényleg, mintha nem lennél jól. *Teszi le a poharát és kancsót keres a szemeivel, hogy töltsön neki, ha talál.*
*Neki bizony feltűnik egy, s más. Az a szoba lakva van tényleg. Tudja, mert az övé sem volt más, mindössze sokkal kevesebb időt töltött el itt. Olyan keveset, hogy a Holdudvarra sem volt ideje kimenni, mert ő tényleg tanult, tényleg tapasztalt és tényleg irányította az életét, a lehetőségeivel együtt, hogy jó irányba haladjon. Ő kezd révbe érni, bár ez csak egy mérföldkő, nem áll le. A lány akár okos is lehetne, de kapkod. Ha gondolkodik is, mintha nem tudná uralni az a hűvös, ami Mai-ra jellemző. Már kedve lenne megtanítani neki. *
- Jó a pálinka.
*Mosolyodik el, a férfi pedig másként dönt, nem is baj, mert ő már elvesztette a kontrollt, hidegsége pedig talán nem is volt, túlságosan betalált a kikötő említése. De ha nem zúzza le az elképzeléseit, még juthatnak valamire. Nem fél a méregtől. Merlana felsorolja az italokat, de kevesebbet, mint ami a szekrényben van. Nem gondolkodik, nem lát mások szemével, csak a sajátjával. Hiába jól, az nem elég.
Mai gyanúja az, hogy aki ilyen italokat árul, annak valami más különlegesség lapul a szekrényében. Nem ért az alkímiához, s bár még csak apró fiolákban látott színes löttyöket, biztosan lehet azt nagyban is gyártani, nagyban is tárolni, majd szét lesz osztva. És ha azokban az üvegekben van még abból, amit épp kínál, vagy az annak az alapanyaga, vagy más hasonló, az a tudás neki kell. Mert ittas. Nem úgy, ahogy a szőke. Ő kíváncsi. Túlságosan. És néha, hogyha valami érdekli, ha valami megoldásra vár, nem válogat eszközökben. Csak ne rondítson bele az elf. Miatta is csinálja.*
- Csak nem a Prefektus úrnak? *Nem ismer más nagy kereskedőt, így ez jut eszébe. Kivételesen ezzel nincs célja, csak felmér, továbbra is. A hosszú szóáradat másik fele már nem érdekli, mert ő ahhoz nem tud kit kötni. A hosszúéletű tudna, ha képes lenne figyelni, de most nincs abban az állapotban. Mutatja is a következő reakciója, az asztallapba fúródott tőr, a kifújt levegő, hogy megissza azt a lilát, ami neki is méltán ismert. Ha ő nem ivott volna ilyet a Sellő előtt, ez a volt kalóz most nem lenne vele. Amíg várja a hatást és tisztul a fej, Merlana felé fordul és szinte hangtalan mondja, hogy "ne haragudj". Mintha csak elnézést kérne a kedvese viselkedése miatt, aki igazából senkije, mégis masszívan benne van, hogy neki is segít éppen. Eztán beszél csak a többi dologról, remélve, hogy nem ijed meg túlságosan megint a nő.*
- Én értem. De nem sok kis rossz láb kell, hanem egy vagy két jó. Ami biztosan tart... Az illem fontos. *Veszi fel ismét egyik kezébe a könyvet, mintha tovább olvasná.* - De a legtöbben nem azt figyelik, hogyan tartod a villát, hanem észreveszik, hogy a veséjükbe próbálsz látni. Gyanússá tesz. Megértheted a... reakcióját. *Mosolyog ismét, tényleg kedve lenne tanítani. Poharát emeli végül a lány felé, ami a másik kezében van, majd megáll a mozdulat.*
- Nem érzed rosszul magad? Olyan... sápadt vagy.
*Aggódó a tekintet, talán túlságosan megijedt tőlük? Vagy egészen más dolgozik abban a tekervényes elmében? Mindenesetre felhajtja az italát, majd az elfhez fordul, aki tőle kérdez. Mélyen fúrja a szemeit annak zöldjeibe, hogy ha már kitisztult a kép, akkor ne rontsa el, amit csinál.*
- Édes, csak az italokat szeretném talán. De én sem venném meg, ha nem vagyok biztos az eredetében.
*Visszafordul Merlana felé.*
- Egy pohár víz nem tenne jót? Tényleg, mintha nem lennél jól. *Teszi le a poharát és kancsót keres a szemeivel, hogy töltsön neki, ha talál.*
5269. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-19 00:05:40
Üzenet elküldve: 2024-10-19 00:05:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A férfi megy előre várva a veszélyt. Amint érzi, hogy csapdában van és a régi berögződések előjönnek, hogy ő miképp intézné el ezt a helyzetet az elképzelt fejvadászok szerepében oda is lesz a bizalom és már bánja, hogy az egykori kisasszonyra hallgatott. Ezért is nem veszi észre a szoba berendezését. Hogy ez tényleg lakva van és nem csak egy leszámolásra rendezték be. Vagy az értékes ruhát amit azért kell felvenni, hogy aztán le akarják venni a viselőjéről. A rum egyértelműen csapda. Ezt pedig úgy néz ki nem ő az egyetlen, aki észrevette. Ez lehet az oka annak, hogy a félvér is elutasította azt. Ő is átlátott az álcán. Csakhogy nem jön zavarba a némber és hoz más lehetőségeket is. Bizonyára azokat is pont annyira lenne tanácsos megkóstolni mint, azt a "wegtoreni" rumot.*
-Nem iszok.
*Jelenti ki tömören. A beszélgetést most nem látja át. Mi vele a cél? Mi folyik itt? Túl ködös a feje és érzi, hogy nem kellett volna azt az utolsó kupa bort húzóra meginnia. Ha más körülmények közt lennének kiülne a lánnyal a holdudvar egyik padjára, hogy kiszellőzzön az agya sületlenségeket beszélve vagy a lányt falva ha bírja erővel. Most viszont nincs erre idő. Össze kéne szednie magát és jobban odafigyelni. A város egyik legbefolyásosabb kereskedőjének dolgozik a másik?*
-Faszt!
*Szökik ki belőle. Tényleg kezd már mindene tele lenni a kis cafka hazugságaival. Mi lesz a következő? Hogy véletlenül a Thenior család egyik leszármazottja és ha adnak neki pár aranyat akkor a százszorosát adja vissza? Amatőr. Kibaszottul amatőr. Az egykori tanácstagról szóló mondatot meg magában harmadjára elmondva se érti meg. Idegesen fújja ki a levegőt, ami egyértelművé teheti, hogy fogytán a türelme, majd a tőrén lévő almába beleharap még egy utolsót, a csutkát asztal lapján lehúzza a fegyverről, majd beleállítja azt. Ezek után a két nővel nem is foglalkozva a székre dobja magát és a zsebébe nyúl. Onnan pár színes üvegcsét vesz ki amik közül egy lilát választ ki. A dugót a fogával kihúzza és elköpi a szoba egyik sarkába. Ezek után megissza annak tartalmát majd lehajtott fejjel, lehunyt szemmel ül egy kicsit látszólag magába fordulva. Mikor kinyílnak a zöld szemek akkor teljesen tisztán néznek a félvér kékjeibe ahogy rákérdez.*
-Miért is jöttünk ide fel?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden természetben előforduló mérget és káros anyagot.
*A férfi megy előre várva a veszélyt. Amint érzi, hogy csapdában van és a régi berögződések előjönnek, hogy ő miképp intézné el ezt a helyzetet az elképzelt fejvadászok szerepében oda is lesz a bizalom és már bánja, hogy az egykori kisasszonyra hallgatott. Ezért is nem veszi észre a szoba berendezését. Hogy ez tényleg lakva van és nem csak egy leszámolásra rendezték be. Vagy az értékes ruhát amit azért kell felvenni, hogy aztán le akarják venni a viselőjéről. A rum egyértelműen csapda. Ezt pedig úgy néz ki nem ő az egyetlen, aki észrevette. Ez lehet az oka annak, hogy a félvér is elutasította azt. Ő is átlátott az álcán. Csakhogy nem jön zavarba a némber és hoz más lehetőségeket is. Bizonyára azokat is pont annyira lenne tanácsos megkóstolni mint, azt a "wegtoreni" rumot.*
-Nem iszok.
*Jelenti ki tömören. A beszélgetést most nem látja át. Mi vele a cél? Mi folyik itt? Túl ködös a feje és érzi, hogy nem kellett volna azt az utolsó kupa bort húzóra meginnia. Ha más körülmények közt lennének kiülne a lánnyal a holdudvar egyik padjára, hogy kiszellőzzön az agya sületlenségeket beszélve vagy a lányt falva ha bírja erővel. Most viszont nincs erre idő. Össze kéne szednie magát és jobban odafigyelni. A város egyik legbefolyásosabb kereskedőjének dolgozik a másik?*
-Faszt!
*Szökik ki belőle. Tényleg kezd már mindene tele lenni a kis cafka hazugságaival. Mi lesz a következő? Hogy véletlenül a Thenior család egyik leszármazottja és ha adnak neki pár aranyat akkor a százszorosát adja vissza? Amatőr. Kibaszottul amatőr. Az egykori tanácstagról szóló mondatot meg magában harmadjára elmondva se érti meg. Idegesen fújja ki a levegőt, ami egyértelművé teheti, hogy fogytán a türelme, majd a tőrén lévő almába beleharap még egy utolsót, a csutkát asztal lapján lehúzza a fegyverről, majd beleállítja azt. Ezek után a két nővel nem is foglalkozva a székre dobja magát és a zsebébe nyúl. Onnan pár színes üvegcsét vesz ki amik közül egy lilát választ ki. A dugót a fogával kihúzza és elköpi a szoba egyik sarkába. Ezek után megissza annak tartalmát majd lehajtott fejjel, lehunyt szemmel ül egy kicsit látszólag magába fordulva. Mikor kinyílnak a zöld szemek akkor teljesen tisztán néznek a félvér kékjeibe ahogy rákérdez.*
-Miért is jöttünk ide fel?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden természetben előforduló mérget és káros anyagot.
5268. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 17:56:32
Üzenet elküldve: 2024-10-18 17:56:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ahogy a szobában ténykedik, igyekszik a lehető legrövidebb ideig szem elől téveszteni a férfit. Ha a nőben valóban bízhat, hogy nem akar bajt, de a szőke mégis teljesen kifordulna önmagából, akkor még lehet esélye menekülni, ha kell. Az alkohol nagy mennyiségben tompítja az érzékeket és lassítja a reflexeket. Megnyugtató előny most számára az a tény, hogy ő józan. Ennek ellenére Merlana egyáltalán nem nyugodt, csak ő az elffel szemben most már egészen jól tudja leplezni. Amaz kezdi teljesen elveszíteni az eszét. Látja rajta, hogy kezdi magával ragadni egyfajta pánik, olyan, mintha ő érezné magát veszélyben. Ez egyszerre jó is és rossz is. A labilis elme könnyebben befolyásolható, de szűkebbek azok a határok is, ahol robban. Úgy dönt, most már nem feszíti tovább a húrt, egyelőre játssza tovább a játékot.
Már épp öntené ki a rumot a poharakba, mikor a kisasszony finnyáskodni kezd. Miért is ne tenné? Lihanech krémjéből származhat, ez már biztos.*
- De van. Többféle is. *Visszafordul a szekrényhez, és még két üveget vesz elő belőle, így egyre kevesebb marad a helyén. Két borosüveg és a másik kettő, nem odaillő üvegcse néz már csak vissza rájuk a nyitott ajtócska mögül.*
- Gyümölcspálinka és bor *teszi le az elővett két üveget az asztalra.* Ezek közül tudsz még választani. A párod mit iszik? *A rumot a kikötői múlt miatt választotta neki, de persze nem kötelező. Egyébként nyilván nem véletlenül kínálgatja őket. A páros már rég túl van azon a ponton, mikor az alkohol még gyógyszer. Ha tovább isznak, egyre kevésbé lesznek veszélyesek rá nézve.*
- Még nem *válaszolja a kérdésre röviden, majd miután választottak italt, ha választanak végül, azokat kitölti, és csak azután fejti ki jobban a válaszát.*
- Nem mindenkinek adatik meg, hogy erős háttérrel rendelkező családba szülessen. Ha nagyon mélyről indulsz, és nem támogatnak, muszáj, hogy több lábon állj. A zene az én utam, de egyelőre még nem tudnék megélni belőle. A város egyik legbefolyásosabb kereskedőjének dolgozom, de az italokat nem tőle kaptam. *Nem fél elhinteni azt az egyébként helytálló információt sem, hogy vannak mögötte befolyásos emberek, akik valójában talán nem hullajtanának krokodilkönnyeket Merlaná-ért, de ezt a vendégeinek nem kell tudni. Elég azt tudniuk, hogy léteznek.*
- A város egyik, egykori főtanácsosa, aki mellesleg méltán híres alkimista, nemrég itt járt. Tőle vásároltam az italokat. Ez pedig megmagyarázza azt is, hogy miért akarom őket ilyen gyorsan tovább adni. Nem kevés pénzt fizettem értük, szinte az egész vagyonomat odaadtam. Egyrészt szükségem van a pénzre, másrészt bizonyítani akarok a megbízóimnak, hogy alkalmas vagyok kereskedőnek. *Úgy érzi, hogy ezzel eleget mondott, de nem túl sokat. Nem is hazudott, hisz a részletek elhallgatása nem hazugság, úgyhogy részéről nem érheti szó a házat, most már minden az ébenhajún és a megkattant párján múlik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.18 17:57:36
*Ahogy a szobában ténykedik, igyekszik a lehető legrövidebb ideig szem elől téveszteni a férfit. Ha a nőben valóban bízhat, hogy nem akar bajt, de a szőke mégis teljesen kifordulna önmagából, akkor még lehet esélye menekülni, ha kell. Az alkohol nagy mennyiségben tompítja az érzékeket és lassítja a reflexeket. Megnyugtató előny most számára az a tény, hogy ő józan. Ennek ellenére Merlana egyáltalán nem nyugodt, csak ő az elffel szemben most már egészen jól tudja leplezni. Amaz kezdi teljesen elveszíteni az eszét. Látja rajta, hogy kezdi magával ragadni egyfajta pánik, olyan, mintha ő érezné magát veszélyben. Ez egyszerre jó is és rossz is. A labilis elme könnyebben befolyásolható, de szűkebbek azok a határok is, ahol robban. Úgy dönt, most már nem feszíti tovább a húrt, egyelőre játssza tovább a játékot.
Már épp öntené ki a rumot a poharakba, mikor a kisasszony finnyáskodni kezd. Miért is ne tenné? Lihanech krémjéből származhat, ez már biztos.*
- De van. Többféle is. *Visszafordul a szekrényhez, és még két üveget vesz elő belőle, így egyre kevesebb marad a helyén. Két borosüveg és a másik kettő, nem odaillő üvegcse néz már csak vissza rájuk a nyitott ajtócska mögül.*
- Gyümölcspálinka és bor *teszi le az elővett két üveget az asztalra.* Ezek közül tudsz még választani. A párod mit iszik? *A rumot a kikötői múlt miatt választotta neki, de persze nem kötelező. Egyébként nyilván nem véletlenül kínálgatja őket. A páros már rég túl van azon a ponton, mikor az alkohol még gyógyszer. Ha tovább isznak, egyre kevésbé lesznek veszélyesek rá nézve.*
- Még nem *válaszolja a kérdésre röviden, majd miután választottak italt, ha választanak végül, azokat kitölti, és csak azután fejti ki jobban a válaszát.*
- Nem mindenkinek adatik meg, hogy erős háttérrel rendelkező családba szülessen. Ha nagyon mélyről indulsz, és nem támogatnak, muszáj, hogy több lábon állj. A zene az én utam, de egyelőre még nem tudnék megélni belőle. A város egyik legbefolyásosabb kereskedőjének dolgozom, de az italokat nem tőle kaptam. *Nem fél elhinteni azt az egyébként helytálló információt sem, hogy vannak mögötte befolyásos emberek, akik valójában talán nem hullajtanának krokodilkönnyeket Merlaná-ért, de ezt a vendégeinek nem kell tudni. Elég azt tudniuk, hogy léteznek.*
- A város egyik, egykori főtanácsosa, aki mellesleg méltán híres alkimista, nemrég itt járt. Tőle vásároltam az italokat. Ez pedig megmagyarázza azt is, hogy miért akarom őket ilyen gyorsan tovább adni. Nem kevés pénzt fizettem értük, szinte az egész vagyonomat odaadtam. Egyrészt szükségem van a pénzre, másrészt bizonyítani akarok a megbízóimnak, hogy alkalmas vagyok kereskedőnek. *Úgy érzi, hogy ezzel eleget mondott, de nem túl sokat. Nem is hazudott, hisz a részletek elhallgatása nem hazugság, úgyhogy részéről nem érheti szó a házat, most már minden az ébenhajún és a megkattant párján múlik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.18 17:57:36
5267. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 17:13:17
Üzenet elküldve: 2024-10-18 17:13:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hmm.
*feleli tömören a fiú, amikor Nixomia kifejti neki a dicsőségesség jelentését saját értelmezésében.*
- Ezek szerint nekem csupa dicsőséges harcom volt eddig.
*Állapítja meg némi szarkazmussal, de ez nem a nőnek szól, hanem a felismerésnek, hogy eddig valahogy mindig az esélytelenebbik oldalon kellett küzdenie. Az a kevés harc, amit régi alakulatával átélt, mindig arról szólt, hogy őket küldték előre, a darálóba. Mykael pedig, mint kezdő talpas, sűrűn kapta meg az első sort. Még várat magára egy olyan ütközet, ahol azon az oldalon állhat, amelyiké az erőfölény.
A tretilhús kapcsán csak ennyit felel.*
- Biztos az lett volna. Nekem nem ért annyit, hogy vásárra vigyem érte a bőrömet.
*A nő végül rákérdez a tetoválására, amivel kapcsolatban - önmagához képest - elég szűkszavú választ ad.*
- A régi kompániám, a Fekete Hatosok címere volt. Nem hiszem, hogy hallottál róluk.
*mondja. Ha Nixomia maga is belekeveredett azokba vidéki harcokba, melyeket senki nem fog feljegyezni a történelemkönyvek oldalára, akkor azért előfordulhat, hogy mond neki valamit a név. Egy jó évtizeddel ezelőtt még számottevő és képzett haderő gyűlt össze abban a zsoldoscsapatban, ami aztán idővel folyamatosan fogyni és romlani kezdett. Szinte minden háború-szerű konfliktusban ott voltak valamelyik oldalon, igaz, a nevüket és a címerüket csak a vége felé "nyerték el".
Végül aztán megteszi az ajánlatát a nőnek. Erre sokféle válasz érkezhet, de aki nem kockáztat, az nem is nyer. Nixomia látszólag nem veszi annyira zokon a dolgot, sőt, még jól is szórakozik rajta. Az sose baj.*
- Már miért esne baja a fogaimnak. Eddig egy nő se volt annyira elégedetlen, hogy megverjen utána.
*feleli hasonló vigyorral. Nixomiát követve ő is mozdulna, de a lovag puhán visszalöki a vízbe. Ezt viszont ő a legkevésbé se tekinti elutasításnak, úgyhogy, miután kipislogta a vizet a szeméből és hátrasimította átnedvesedett haját, ő is kipattan a vízből. Zavarta is már, hogy ilyen meleg, nem ehhez van ő szokva. Még éppen elcsípi, hogy merrefelé tűnik el Nixomia, úgyhogy követi. Még azelőtt hallja egy ajtó záródásának tompa hangját, hogy látná, pontosan melyik ajtó is az. Ugyanis több sorakozik egymás mellett, bár szerencséjére ezek többsége csak behajtva van, nem bezárva. Már azon lenne, hogy végigpróbálja a zártakat, amikor észreveszi a földön a lovag nedves lábnyomait. Csak ezek friss, nedves nyomok, és ez egyértelművé teszi a helyzetet. Kopogás nélkül nyit ajtót és lép be, ugyanazzal a rókamosollyal, amivel elváltak. Csak akkor rándul meg kissé az arca, amikor a benti hőséggel szembesül. Már az előző melegvizes medence is szokatlan volt. Ez itt még inkább. Olyasmi érzés keríti hatalmába, mint amikor forró nyári napokon egy kiadós esőzés után az erdő mélyén megreked a pára, vagy mocsáron kell keresztülgázolni.*
- Nem mondom... Ha nem szeretnéd, hogy utánad koslassak, csak annyi a dolgod, hogy keresel egy szobát, ami még ennél is melegebb.
*jegyzi meg vigyorogva, miközben leül a medence szélére, átellenben Nixomiával. Ő nem ereszkedik a vízbe, csak a lábát lógatja be, onnan figyeli a nő reakcióját. Ha a nő is többet szeretne tőle, valahogy jeleznie kell, mert Mykael rámenőssége biztatás nélkül eddig terjed.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hmm.
*feleli tömören a fiú, amikor Nixomia kifejti neki a dicsőségesség jelentését saját értelmezésében.*
- Ezek szerint nekem csupa dicsőséges harcom volt eddig.
*Állapítja meg némi szarkazmussal, de ez nem a nőnek szól, hanem a felismerésnek, hogy eddig valahogy mindig az esélytelenebbik oldalon kellett küzdenie. Az a kevés harc, amit régi alakulatával átélt, mindig arról szólt, hogy őket küldték előre, a darálóba. Mykael pedig, mint kezdő talpas, sűrűn kapta meg az első sort. Még várat magára egy olyan ütközet, ahol azon az oldalon állhat, amelyiké az erőfölény.
A tretilhús kapcsán csak ennyit felel.*
- Biztos az lett volna. Nekem nem ért annyit, hogy vásárra vigyem érte a bőrömet.
*A nő végül rákérdez a tetoválására, amivel kapcsolatban - önmagához képest - elég szűkszavú választ ad.*
- A régi kompániám, a Fekete Hatosok címere volt. Nem hiszem, hogy hallottál róluk.
*mondja. Ha Nixomia maga is belekeveredett azokba vidéki harcokba, melyeket senki nem fog feljegyezni a történelemkönyvek oldalára, akkor azért előfordulhat, hogy mond neki valamit a név. Egy jó évtizeddel ezelőtt még számottevő és képzett haderő gyűlt össze abban a zsoldoscsapatban, ami aztán idővel folyamatosan fogyni és romlani kezdett. Szinte minden háború-szerű konfliktusban ott voltak valamelyik oldalon, igaz, a nevüket és a címerüket csak a vége felé "nyerték el".
Végül aztán megteszi az ajánlatát a nőnek. Erre sokféle válasz érkezhet, de aki nem kockáztat, az nem is nyer. Nixomia látszólag nem veszi annyira zokon a dolgot, sőt, még jól is szórakozik rajta. Az sose baj.*
- Már miért esne baja a fogaimnak. Eddig egy nő se volt annyira elégedetlen, hogy megverjen utána.
*feleli hasonló vigyorral. Nixomiát követve ő is mozdulna, de a lovag puhán visszalöki a vízbe. Ezt viszont ő a legkevésbé se tekinti elutasításnak, úgyhogy, miután kipislogta a vizet a szeméből és hátrasimította átnedvesedett haját, ő is kipattan a vízből. Zavarta is már, hogy ilyen meleg, nem ehhez van ő szokva. Még éppen elcsípi, hogy merrefelé tűnik el Nixomia, úgyhogy követi. Még azelőtt hallja egy ajtó záródásának tompa hangját, hogy látná, pontosan melyik ajtó is az. Ugyanis több sorakozik egymás mellett, bár szerencséjére ezek többsége csak behajtva van, nem bezárva. Már azon lenne, hogy végigpróbálja a zártakat, amikor észreveszi a földön a lovag nedves lábnyomait. Csak ezek friss, nedves nyomok, és ez egyértelművé teszi a helyzetet. Kopogás nélkül nyit ajtót és lép be, ugyanazzal a rókamosollyal, amivel elváltak. Csak akkor rándul meg kissé az arca, amikor a benti hőséggel szembesül. Már az előző melegvizes medence is szokatlan volt. Ez itt még inkább. Olyasmi érzés keríti hatalmába, mint amikor forró nyári napokon egy kiadós esőzés után az erdő mélyén megreked a pára, vagy mocsáron kell keresztülgázolni.*
- Nem mondom... Ha nem szeretnéd, hogy utánad koslassak, csak annyi a dolgod, hogy keresel egy szobát, ami még ennél is melegebb.
*jegyzi meg vigyorogva, miközben leül a medence szélére, átellenben Nixomiával. Ő nem ereszkedik a vízbe, csak a lábát lógatja be, onnan figyeli a nő reakcióját. Ha a nő is többet szeretne tőle, valahogy jeleznie kell, mert Mykael rámenőssége biztatás nélkül eddig terjed.*
5266. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 15:27:35
Üzenet elküldve: 2024-10-18 15:27:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A harcos kényelmesen terül el a székében, tenyerével még egy adag morzsától is megszabadítja az asztalt, oldalra seperve azt a földre. Nem kell sokat várnia az ételre sem, mivel hamarosan a fogadós egy tál gőzölgő étellel és egy korsó mézsörrel közelít felé. Az illatok azonnal megcsapják érzékeny orrát, főként a frissen sült hús, ropogós zöldségek és a méz édes aromája keveredik a levegőben.*
- Jó étvágyat, uram! *Mondja a fogadós, letéve az ételt és az italt az asztalra. Hangja barátságos, de tisztelettudó. A fél-elf biccent, és egy apró mosollyal köszöni meg a kiszolgálást. Keze könnyedén emeli fel a korsót, és belekortyol a mézsörbe. Az édes, mégis erős ital kellemes melegséggel tölti el, mintha a nap sugarai simogatnák belülről. Érzi, ahogy a napi feszültség lassan oldódik izmaiban. Leteszi a korsót, és nekilát az ételnek is. A meleg falatok visszaadják erejét, amit az utazás kivett belőle. A hús omlós, a zöldségek frissen roppannak a fogai alatt. A fűszerek íze felidézi benne az erdőben töltött egyik nap emlékét, amikor saját maga vadászott és készítette el finom étkét belőle. Ahogy eszik, tekintete időnként körbejár a fogadóban. Megfigyeli a vendégek sokszínűségét, akik között vannak kereskedők, utazók, helyi lakosok, legalább is így látszatra találgatva. Hallja a halk beszélgetéseket, a poharak koccanását, a tűz pattogását a kályhában. A zajok összefonódnak egy kellemes háttérzajjá, ami egész megnyugtató tud lenni. Bár nem annyira, mint az erdő csendje, de városi viszonyokhoz képest ez elég békés légkört tud teremteni. Érzi, hogy a hosszú út fáradtsága lassan szertefoszlik. Ezt már csak egy kényelmes ágy és éjszakai csend tudná fokozni. Az étel lassan elfogy, és befejezi az utolsó korty mézsört is. Megtörli a száját egy tiszta kendővel, majd hátradől a székben. Úgy dönt, hogy még egy ideig marad, élvezve a fogadó melegét és a pihenés ritka pillanatát. Kikapcsoló foglalatosságkén elővesz egy kis bőrzacskót, amelyben apró faragott fadarabok vannak. Egyik-másik darab már szinte egyszerűbb ékszernek is beillene, finom mintákkal díszítve. Kivesz egy sima fadarabot, és apró faragókésével finoman alakítani kezdi. Ujjai ügyesen dolgoznak, a fa lassan egy levelet kezd formázni, majd egy madár alakja is kezd kibontakozni. Ez a tevékenység mindig megnyugtatja, segít rendezni gondolatait. A fadarabokba gyakran belefaragja az erdő emlékeit, mintegy megőrizve őket magának.*
*A harcos kényelmesen terül el a székében, tenyerével még egy adag morzsától is megszabadítja az asztalt, oldalra seperve azt a földre. Nem kell sokat várnia az ételre sem, mivel hamarosan a fogadós egy tál gőzölgő étellel és egy korsó mézsörrel közelít felé. Az illatok azonnal megcsapják érzékeny orrát, főként a frissen sült hús, ropogós zöldségek és a méz édes aromája keveredik a levegőben.*
- Jó étvágyat, uram! *Mondja a fogadós, letéve az ételt és az italt az asztalra. Hangja barátságos, de tisztelettudó. A fél-elf biccent, és egy apró mosollyal köszöni meg a kiszolgálást. Keze könnyedén emeli fel a korsót, és belekortyol a mézsörbe. Az édes, mégis erős ital kellemes melegséggel tölti el, mintha a nap sugarai simogatnák belülről. Érzi, ahogy a napi feszültség lassan oldódik izmaiban. Leteszi a korsót, és nekilát az ételnek is. A meleg falatok visszaadják erejét, amit az utazás kivett belőle. A hús omlós, a zöldségek frissen roppannak a fogai alatt. A fűszerek íze felidézi benne az erdőben töltött egyik nap emlékét, amikor saját maga vadászott és készítette el finom étkét belőle. Ahogy eszik, tekintete időnként körbejár a fogadóban. Megfigyeli a vendégek sokszínűségét, akik között vannak kereskedők, utazók, helyi lakosok, legalább is így látszatra találgatva. Hallja a halk beszélgetéseket, a poharak koccanását, a tűz pattogását a kályhában. A zajok összefonódnak egy kellemes háttérzajjá, ami egész megnyugtató tud lenni. Bár nem annyira, mint az erdő csendje, de városi viszonyokhoz képest ez elég békés légkört tud teremteni. Érzi, hogy a hosszú út fáradtsága lassan szertefoszlik. Ezt már csak egy kényelmes ágy és éjszakai csend tudná fokozni. Az étel lassan elfogy, és befejezi az utolsó korty mézsört is. Megtörli a száját egy tiszta kendővel, majd hátradől a székben. Úgy dönt, hogy még egy ideig marad, élvezve a fogadó melegét és a pihenés ritka pillanatát. Kikapcsoló foglalatosságkén elővesz egy kis bőrzacskót, amelyben apró faragott fadarabok vannak. Egyik-másik darab már szinte egyszerűbb ékszernek is beillene, finom mintákkal díszítve. Kivesz egy sima fadarabot, és apró faragókésével finoman alakítani kezdi. Ujjai ügyesen dolgoznak, a fa lassan egy levelet kezd formázni, majd egy madár alakja is kezd kibontakozni. Ez a tevékenység mindig megnyugtatja, segít rendezni gondolatait. A fadarabokba gyakran belefaragja az erdő emlékeit, mintegy megőrizve őket magának.*
5265. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 11:22:37
Üzenet elküldve: 2024-10-18 11:22:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hogy mitől dicsőséges? Attól dicsőséges, hogy egy erősebb ellenfél ellen ádáz élethalálharcot vívsz.* Magyarázza el a dolgot. Az elfintorodás előtt értetlenül áll, ahogy a repülés előtt is, mivel ő nem tartja ezt akkora problémának. Úgy tűnik, hogy nem éppen tapasztalt ilyesmiben a fiú.*
- A repülés önmagában jelentős előny, de simán hátrányt lehet belőle csinálni. Na mindegy, én biztos nem szalasztottam volna el az alkalmat, hogy kikanyarítsak egy szép darabot belőle. Én például a Sellőházba vittem egy adagot, ahol elkészíttettem egy jó szakáccsal, de ott kint nyárson is jó volt.* Picit azért bosszantja a dolog még, ha nem is róla van szó. Egyszer valószínűleg az ilyen tökölés fogja a vesztét is okozni. De hát Nixomia ilyen. Kapzsi, szörnyen kapzsi, mindent magának akar, amit megszerzett. A lényeg, hogy oldódott a hangulat. A tetoválásról mesél neki a Mykael, de ez már kevésbé érdekes téma a lány számára.*
- Majd, ha kitanultad a mesterségét, akkor elgondolkodom rajta.* Feleli, ez valamilyen szinten bizalom a másik irányába, vagy csak halogatás, ki tudja ezt.*
- Az a hatos mire fel van?* Kérdez vissza, majd később rendel két italt, amivel koccinthatnak. Ezzel el is érték a dolgok lényegi részét, hiszen nem véletlen szólította le a lányt a fiú. Nixa valahol már várta is, hogy mikor fog bepróbálkozni nála a másik. Nem viszi túlzásba a dolgot, mert pofátlan nyíltsággal közli vele a dolog állását. Valóban felkapja a fejét a lovagnő és felemelt szemöldökkel néz rá a másikra. Vegyes érzelmek kavarognak benne. Egyrészről merő pofátlanság a dolog, más részről pedig egyenes és merész kijelentés. Kell néhány pillanat, amíg mérlegeli az ajánlatott. Majd rókavigyorral az arcán szólal meg.*
- Úgy gondolod, hogy nem hagynád ott a fogad a végén?* A maradék borát is lehúzza, majd kiemeli magát a medencéből, majd fel is áll. Ha a zsoldos is így próbálna tenni, akkor egy finom, de határozott mozdulattal vissza rúgja a vízbe. A törölközőjét magához veszi Nixa és elsétál a kabinok irányába. Azt nem tudja, hogy a fiú mennyire ismeri ki itt magát, de ő a privátabb, zárható ajtójú forró vizes kádakat rejtő szobák egyikét veszi birtokba. A törölközőt behajítja az egyik padra és aztán belemerül az ott lévő kád vizébe.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Hogy mitől dicsőséges? Attól dicsőséges, hogy egy erősebb ellenfél ellen ádáz élethalálharcot vívsz.* Magyarázza el a dolgot. Az elfintorodás előtt értetlenül áll, ahogy a repülés előtt is, mivel ő nem tartja ezt akkora problémának. Úgy tűnik, hogy nem éppen tapasztalt ilyesmiben a fiú.*
- A repülés önmagában jelentős előny, de simán hátrányt lehet belőle csinálni. Na mindegy, én biztos nem szalasztottam volna el az alkalmat, hogy kikanyarítsak egy szép darabot belőle. Én például a Sellőházba vittem egy adagot, ahol elkészíttettem egy jó szakáccsal, de ott kint nyárson is jó volt.* Picit azért bosszantja a dolog még, ha nem is róla van szó. Egyszer valószínűleg az ilyen tökölés fogja a vesztét is okozni. De hát Nixomia ilyen. Kapzsi, szörnyen kapzsi, mindent magának akar, amit megszerzett. A lényeg, hogy oldódott a hangulat. A tetoválásról mesél neki a Mykael, de ez már kevésbé érdekes téma a lány számára.*
- Majd, ha kitanultad a mesterségét, akkor elgondolkodom rajta.* Feleli, ez valamilyen szinten bizalom a másik irányába, vagy csak halogatás, ki tudja ezt.*
- Az a hatos mire fel van?* Kérdez vissza, majd később rendel két italt, amivel koccinthatnak. Ezzel el is érték a dolgok lényegi részét, hiszen nem véletlen szólította le a lányt a fiú. Nixa valahol már várta is, hogy mikor fog bepróbálkozni nála a másik. Nem viszi túlzásba a dolgot, mert pofátlan nyíltsággal közli vele a dolog állását. Valóban felkapja a fejét a lovagnő és felemelt szemöldökkel néz rá a másikra. Vegyes érzelmek kavarognak benne. Egyrészről merő pofátlanság a dolog, más részről pedig egyenes és merész kijelentés. Kell néhány pillanat, amíg mérlegeli az ajánlatott. Majd rókavigyorral az arcán szólal meg.*
- Úgy gondolod, hogy nem hagynád ott a fogad a végén?* A maradék borát is lehúzza, majd kiemeli magát a medencéből, majd fel is áll. Ha a zsoldos is így próbálna tenni, akkor egy finom, de határozott mozdulattal vissza rúgja a vízbe. A törölközőjét magához veszi Nixa és elsétál a kabinok irányába. Azt nem tudja, hogy a fiú mennyire ismeri ki itt magát, de ő a privátabb, zárható ajtójú forró vizes kádakat rejtő szobák egyikét veszi birtokba. A törölközőt behajítja az egyik padra és aztán belemerül az ott lévő kád vizébe.*
5264. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-18 09:20:00
Üzenet elküldve: 2024-10-18 09:20:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Kettőt pislog, mikor a másik gyümölcsteája megérkezik. Bár eddig biztosra vette, hogy a másik egy felnőtt egyed, most egy kicsit megcsapta a gondolat, hogy egy gyerekkel van dolga. *
- Talán mellé egy szelet sütit?
* Nem tudta megállítani magát. Csak kibújt egy megjegyzés az ajkai mögül. Bár ez közel sem tűnik olyan sértőnek vagy viccesnek, Derk valahogy mégis jót mulat ezen. Nem tudja, hogy mikor kell befogni, de addig jó, míg meg nem sérti a másikat. *
- A Mágustoronyba? * Látszik rajta, hogy elgondolkodik. * Akkor remélem, hogy az erszényeid tömve vannak. Ugyanis pénz nélkül szóba se állnak veled!
* Derk sem egy lélegzetelállító erszénnyel rendelkezik, de legalább beengedték. Ez is nevezhető valaminek. Eléggé elnémul, mikor a másik bemutatkozik neki. Mintha ezen már túl lennének, de az is lehet, hogy csak simán hétköznapivá vált, hogy nem nevezik egymást a nevükön. *
~ Hát veled is kibasztak a szüleid egy ilyen hosszú névvel. ~
* Valamiért mindenkinek tetszenek a hosszú nevek, amik jelentenek valamit. Derk nem ilyen. Derk a rövid neveket szereti egyszerűségük miatt. *
- Derk.
* Válaszol a másiknak. Nem lenne tele a szája, meg a keze, akkor talán még kezet is nyújtana, de ezt most hanyagolja. *
- Nem is baj a tétlenség. Csak ne aggódj túl sokat. Ha minden percedben a problémákra fokuszálsz, akkor mást nem is fogsz látni.
* Kettőt pislog, mikor a másik gyümölcsteája megérkezik. Bár eddig biztosra vette, hogy a másik egy felnőtt egyed, most egy kicsit megcsapta a gondolat, hogy egy gyerekkel van dolga. *
- Talán mellé egy szelet sütit?
* Nem tudta megállítani magát. Csak kibújt egy megjegyzés az ajkai mögül. Bár ez közel sem tűnik olyan sértőnek vagy viccesnek, Derk valahogy mégis jót mulat ezen. Nem tudja, hogy mikor kell befogni, de addig jó, míg meg nem sérti a másikat. *
- A Mágustoronyba? * Látszik rajta, hogy elgondolkodik. * Akkor remélem, hogy az erszényeid tömve vannak. Ugyanis pénz nélkül szóba se állnak veled!
* Derk sem egy lélegzetelállító erszénnyel rendelkezik, de legalább beengedték. Ez is nevezhető valaminek. Eléggé elnémul, mikor a másik bemutatkozik neki. Mintha ezen már túl lennének, de az is lehet, hogy csak simán hétköznapivá vált, hogy nem nevezik egymást a nevükön. *
~ Hát veled is kibasztak a szüleid egy ilyen hosszú névvel. ~
* Valamiért mindenkinek tetszenek a hosszú nevek, amik jelentenek valamit. Derk nem ilyen. Derk a rövid neveket szereti egyszerűségük miatt. *
- Derk.
* Válaszol a másiknak. Nem lenne tele a szája, meg a keze, akkor talán még kezet is nyújtana, de ezt most hanyagolja. *
- Nem is baj a tétlenség. Csak ne aggódj túl sokat. Ha minden percedben a problémákra fokuszálsz, akkor mást nem is fogsz látni.
5263. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 18:58:53
Üzenet elküldve: 2024-10-17 18:58:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mai tervei nem, csak annak kivételezése változhat bármelyik pillanatban. Hinne abban is, hogy néhány törött ujj, vagy letépett köröm is célravezető, de erő híján neki semmi mása nincsen, csak az esze. Az tény és való, hogy az alkohol a megszerzett tudásán némileg változtat, néhol felerősíti képességeit, néhol gyengíti. De nem tud nem azonnal a végére járni annak, ami érdekli. Még az sem biztos, hogy azt elfelejti, hogy a lenti - valóban csapos - nőről kiderítse, amit akar. De vannak ettől fontosabb dolgai is, mégpedig az elf nyugalma. Nem pusztán azért, hogy még többet kaphasson belőle az éjjel, hanem valami egészen másért, amit még igazán át sem gondolt. De ha már eltökélt, akkor az is marad.
A szőke megelőzi, a pillantása most még óva inti attól, amitől egyedül ő tart. Nem hibáztatja érte, hiszen lehetne jogos is, ha nem látná annyira a nőn azt a fajta kétségbeesést, ami nem abból ered, hogy lebukott. Van, hogy csak nem jönnek be a számítások, s nagy erény, ha ezt is megtanulja valaki kezelni. Ő azt a pillantást csak annyival viszonozná, hogy kérje vele, hogy egy egészen kicsit bízzon benne.
A szobába lép a férfi után, s bár ő ért az illemhez, ez már nem az a helyzet, hogy meg is akarja mutatni.
Mindent mér: a szoba minden zugát, hogy miféle ruhák és hol kaptak helyet, az ágyon lévő ágynemű rendezettségét, lenyomatait, de ami a leginkább a figyelmét kapja, az a szekrény, amihez a nő sétál. A tőr, a kinyílt ajtó mögötti tartalom, az a sok szesz és a szesznek ható üvegcsék. Minden érdekes. Mindent össze kell rakni. Aki másokat meg szeretne vezetni, annak lehet rá egyéb eszköze. Nem hozzáillő ruhaneműk, nem hozzáillő könyvek, nem hozzáillő fegyver, bármi, ami kilóg a sorból. Vagy bármi, ami annyira hajaz a másikra, hogy azért figyelemfelkeltő.
Mikor megszólal a lány, akkor felé lép ő is. *
- Valami más nincs? Utálom a rumot.
*Mondja ezt, bár nem igaz, de ha már van miből válogatni, akkor miért is ne. Miatta hagyták ott azt a korty bort és a férfi gyümölcsöstálját.
A tőrre mered a tekintete, aztán továbbsiklik a hangszerekre, majd az asztalon heverő könyvek felé mozdul. Zene... hangszerek. Szóval zenész. Illemtan. Elmosolyodik, s a keze a lapok felé nyúl.*
- Szabad? *Illedelmes; megkérdezte. De ettől még elveszi és a gyerekek által sokat látott mosoly jelenik meg rajta. Tanítani azt szeret, de leolvad róla, nem ezért van itt, pedig volna mit.*
- Muzsika, etikett. Igazán szép dolgok. *Futja a betűket, majd visszahelyezi ugyanúgy, ahogy volt.*
- Mi szüksége van egy művésznek arra, hogy idegeneknek adjon el ilyen... különlegességeket? *Teszi fel a kérdést, semmi vádló nincsen benne, könnyed, mintha csak tényleg ismerkedne. * - Nehéz egyszerre mindenben jónak lenni. *Simít végig a már látott módon a másik könyv borításán.* - Nem hoz elég pénzt a zene? *Ha a hosszúéletűt idegesítheti is a csacsogás, talán lenyugodhat, hogy nem támad senki.*
*Mai tervei nem, csak annak kivételezése változhat bármelyik pillanatban. Hinne abban is, hogy néhány törött ujj, vagy letépett köröm is célravezető, de erő híján neki semmi mása nincsen, csak az esze. Az tény és való, hogy az alkohol a megszerzett tudásán némileg változtat, néhol felerősíti képességeit, néhol gyengíti. De nem tud nem azonnal a végére járni annak, ami érdekli. Még az sem biztos, hogy azt elfelejti, hogy a lenti - valóban csapos - nőről kiderítse, amit akar. De vannak ettől fontosabb dolgai is, mégpedig az elf nyugalma. Nem pusztán azért, hogy még többet kaphasson belőle az éjjel, hanem valami egészen másért, amit még igazán át sem gondolt. De ha már eltökélt, akkor az is marad.
A szőke megelőzi, a pillantása most még óva inti attól, amitől egyedül ő tart. Nem hibáztatja érte, hiszen lehetne jogos is, ha nem látná annyira a nőn azt a fajta kétségbeesést, ami nem abból ered, hogy lebukott. Van, hogy csak nem jönnek be a számítások, s nagy erény, ha ezt is megtanulja valaki kezelni. Ő azt a pillantást csak annyival viszonozná, hogy kérje vele, hogy egy egészen kicsit bízzon benne.
A szobába lép a férfi után, s bár ő ért az illemhez, ez már nem az a helyzet, hogy meg is akarja mutatni.
Mindent mér: a szoba minden zugát, hogy miféle ruhák és hol kaptak helyet, az ágyon lévő ágynemű rendezettségét, lenyomatait, de ami a leginkább a figyelmét kapja, az a szekrény, amihez a nő sétál. A tőr, a kinyílt ajtó mögötti tartalom, az a sok szesz és a szesznek ható üvegcsék. Minden érdekes. Mindent össze kell rakni. Aki másokat meg szeretne vezetni, annak lehet rá egyéb eszköze. Nem hozzáillő ruhaneműk, nem hozzáillő könyvek, nem hozzáillő fegyver, bármi, ami kilóg a sorból. Vagy bármi, ami annyira hajaz a másikra, hogy azért figyelemfelkeltő.
Mikor megszólal a lány, akkor felé lép ő is. *
- Valami más nincs? Utálom a rumot.
*Mondja ezt, bár nem igaz, de ha már van miből válogatni, akkor miért is ne. Miatta hagyták ott azt a korty bort és a férfi gyümölcsöstálját.
A tőrre mered a tekintete, aztán továbbsiklik a hangszerekre, majd az asztalon heverő könyvek felé mozdul. Zene... hangszerek. Szóval zenész. Illemtan. Elmosolyodik, s a keze a lapok felé nyúl.*
- Szabad? *Illedelmes; megkérdezte. De ettől még elveszi és a gyerekek által sokat látott mosoly jelenik meg rajta. Tanítani azt szeret, de leolvad róla, nem ezért van itt, pedig volna mit.*
- Muzsika, etikett. Igazán szép dolgok. *Futja a betűket, majd visszahelyezi ugyanúgy, ahogy volt.*
- Mi szüksége van egy művésznek arra, hogy idegeneknek adjon el ilyen... különlegességeket? *Teszi fel a kérdést, semmi vádló nincsen benne, könnyed, mintha csak tényleg ismerkedne. * - Nehéz egyszerre mindenben jónak lenni. *Simít végig a már látott módon a másik könyv borításán.* - Nem hoz elég pénzt a zene? *Ha a hosszúéletűt idegesítheti is a csacsogás, talán lenyugodhat, hogy nem támad senki.*
5262. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 17:19:32
Üzenet elküldve: 2024-10-17 17:19:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Nem tudom, mitől dicsőséges a harc, de végül is nyertünk, és megúsztuk nagyjából ép bőrrel. Semmi olyan, amit az idő vagy egy bájital ne tudna begyógyítani.
*feleli a maga praktikus módján, majd kelletlenül elfintorodik, amikor szóba kerül, hogy vettek-e az állat húsából.*
- Nem. Nem akartunk sokáig maradni. Erdőmélyén voltunk, ott is egy hegy oldalában. Biztosak voltunk abban, hogy akad még tretil a környéken. Semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy odavonzzunk párat. Azt az egyet is épp elég nehéz volt legyűrni, pedig azt megleptük. Soha nem sikerült neki felszállni. Ha képes lett volna rá, és aztán folyton le-lecsapott volna ránk a levegőből, ő ehetett volna belőlünk. Szóval nem vártuk meg, amíg előkerül a többi.
*feleli. Más helyzetben biztosan érdekes lett volna egy kóstoló, habár egy inas, csupa izom gyíkról beszélünk. Túl nagy élvezet nem lett volna benne, de az is igaz, hogy evett már ő ennél sokkal rosszabbat is.
A bókra már kontrázna is, amikor jön hozzá Nixomia baráti taszítása. Éreztet valamit a nő erejéből, de a stílusából is, mert így a férfiak cimborálnak egymással, nő még nem "pacsizott" vele így.*
- Kösz. Te se vagy éppen nyámnyila.
*feleli elvigyorodva, rábökve a nő bicepszére. Amikor aztán szóba kerül a tetoválás.*
- Ja, magamnak nem én fogok tetoválást csinálni. Nem tudnám rendesen elérni a karomat minden irányból. Van a kikötőben egy mester, Borustnak hívják. Ezt is ő csinálta.
*Bök a Hatosra a karján, majd rögtön hozzáteszi.*
- Persze ennél sokkal többre képes. Színes képeket készít, hajókat vitorlával, hullámzó tengert, lángokat... amit csak akarsz. Tőle akarok tanulni, arra jó ürügy, hogy közben adok is neki munkát.
*fejti ki, és kiérződik a hangjából a lelkesedés. Mély tisztelettel van azok iránt, akik valamilyen szakmát mesteri szinten űznek, és szeret tanulni ilyenektől.*
- Én még nem tudok színekkel variálni. Csak fekete tintával, bár azt már tudom árnyalni. Attól a kép megelevenedik. Árnyéka lesz, mélysége.
*teszi hozzá ugyanazzal a szakmai lelkesedéssel, bár lehet, hogy Nixomiát ennyire nem érdekli a dolog.*
- Ha igazán jó képet akarsz, Borustot keresd fel a kikötőben. Vagy kivárhatod, amíg én is megütöm a mércét.
*mondja még, mert tisztában van a tudása mostani korlátaival.
A lovag váratlanul italt rendel az egyik szemrevaló felszolgálótól, mindjárt őneki is. Nem szokása nagyon inni (főleg nem jó minőségű bort), de elfogadja az italt.*
- Köszönöm! A kalandozásokra!
*feleli ő is. Aztán kedvtelve nézi, ahogy a nő elnyúlik a vízben, hiszen ez is kihangsúlyozza a bájait.*
- Tetszel nekem. Szívesen ágyba vinnélek.
*jegyzi meg a rá jellemző nyíltsággal. Ha erre Nixomia felkapja a fejét és ránéz, akkor csak egy nyugodt, derűs mosolyt és nyílt tekintetet kap. Mykael nem az a kertelős fajta, de nem is jött közelebb annál, ahol van. Éppen csak közölte, hogy kívánatosnak tartja a másikat. Meglehet, hogy lovagi körökben ezt nem így szokás közölni. Zsoldosok között meg talán éppen vulgárisabban.*
- Nem csak azok a kalandok emlékezetesek, amikben az ember otthagyhatja a fogát.
*teszi hozzá csalfa félmosollyal.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Nem tudom, mitől dicsőséges a harc, de végül is nyertünk, és megúsztuk nagyjából ép bőrrel. Semmi olyan, amit az idő vagy egy bájital ne tudna begyógyítani.
*feleli a maga praktikus módján, majd kelletlenül elfintorodik, amikor szóba kerül, hogy vettek-e az állat húsából.*
- Nem. Nem akartunk sokáig maradni. Erdőmélyén voltunk, ott is egy hegy oldalában. Biztosak voltunk abban, hogy akad még tretil a környéken. Semmi kedvünk nem volt ahhoz, hogy odavonzzunk párat. Azt az egyet is épp elég nehéz volt legyűrni, pedig azt megleptük. Soha nem sikerült neki felszállni. Ha képes lett volna rá, és aztán folyton le-lecsapott volna ránk a levegőből, ő ehetett volna belőlünk. Szóval nem vártuk meg, amíg előkerül a többi.
*feleli. Más helyzetben biztosan érdekes lett volna egy kóstoló, habár egy inas, csupa izom gyíkról beszélünk. Túl nagy élvezet nem lett volna benne, de az is igaz, hogy evett már ő ennél sokkal rosszabbat is.
A bókra már kontrázna is, amikor jön hozzá Nixomia baráti taszítása. Éreztet valamit a nő erejéből, de a stílusából is, mert így a férfiak cimborálnak egymással, nő még nem "pacsizott" vele így.*
- Kösz. Te se vagy éppen nyámnyila.
*feleli elvigyorodva, rábökve a nő bicepszére. Amikor aztán szóba kerül a tetoválás.*
- Ja, magamnak nem én fogok tetoválást csinálni. Nem tudnám rendesen elérni a karomat minden irányból. Van a kikötőben egy mester, Borustnak hívják. Ezt is ő csinálta.
*Bök a Hatosra a karján, majd rögtön hozzáteszi.*
- Persze ennél sokkal többre képes. Színes képeket készít, hajókat vitorlával, hullámzó tengert, lángokat... amit csak akarsz. Tőle akarok tanulni, arra jó ürügy, hogy közben adok is neki munkát.
*fejti ki, és kiérződik a hangjából a lelkesedés. Mély tisztelettel van azok iránt, akik valamilyen szakmát mesteri szinten űznek, és szeret tanulni ilyenektől.*
- Én még nem tudok színekkel variálni. Csak fekete tintával, bár azt már tudom árnyalni. Attól a kép megelevenedik. Árnyéka lesz, mélysége.
*teszi hozzá ugyanazzal a szakmai lelkesedéssel, bár lehet, hogy Nixomiát ennyire nem érdekli a dolog.*
- Ha igazán jó képet akarsz, Borustot keresd fel a kikötőben. Vagy kivárhatod, amíg én is megütöm a mércét.
*mondja még, mert tisztában van a tudása mostani korlátaival.
A lovag váratlanul italt rendel az egyik szemrevaló felszolgálótól, mindjárt őneki is. Nem szokása nagyon inni (főleg nem jó minőségű bort), de elfogadja az italt.*
- Köszönöm! A kalandozásokra!
*feleli ő is. Aztán kedvtelve nézi, ahogy a nő elnyúlik a vízben, hiszen ez is kihangsúlyozza a bájait.*
- Tetszel nekem. Szívesen ágyba vinnélek.
*jegyzi meg a rá jellemző nyíltsággal. Ha erre Nixomia felkapja a fejét és ránéz, akkor csak egy nyugodt, derűs mosolyt és nyílt tekintetet kap. Mykael nem az a kertelős fajta, de nem is jött közelebb annál, ahol van. Éppen csak közölte, hogy kívánatosnak tartja a másikat. Meglehet, hogy lovagi körökben ezt nem így szokás közölni. Zsoldosok között meg talán éppen vulgárisabban.*
- Nem csak azok a kalandok emlékezetesek, amikben az ember otthagyhatja a fogát.
*teszi hozzá csalfa félmosollyal.*
5261. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-17 16:35:42
Üzenet elküldve: 2024-10-17 16:35:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Egyelőre áll a pultnál, kezét lazán a sima fa felületén nyugtatva. A fogadó meleg légköre átjárja, de a hosszú út fáradtsága még érezhető tagjaiban. Amikor a fogadós végre a közelébe ér, a fél-elf udvariasan biccent felé. Aranybarna tekintete találkozik a másikéval.*
- Kérnék egy adag meleg ételt és egy korsó mézsört. *Mondja halk, de határozott hangon. Rendezi a 15 aranyba kerülő Mézsört.
További 13 aranyat számol ki még a Főtt ételért. A fogadós bólint, majd továbbindul, hogy teljesítse a rendelést. Wynpeiros egy pillanatig még a pultnál marad, majd lassan körbetekint a fogadóban. Szemei felmérik a szabad asztalokat. Végül egy csendes sarokban álló, üres asztal mellett dönt. Könnyed léptekkel elindul felé. Leül a faragott székbe, és leveszi a hátáról visszacsapó íját és a tegzét, óvatosan a falnak támasztva ezeket. Dobókéseit ellenőrzi, megszokásból végigfuttatva ujjait a markolatokon. Az asztal sima felületén egy apró faragás vonja magára a figyelmét. Valaki egy stilizált levelet vésett bele. Elmosolyodik, értékelve a természet ezen apró megjelenését a városi környezetben. Miközben várakozik, elővesz egy kis bőrzacskót az övéből. Kinyitja, és előhúz belőle néhány frissen gyűjtött makkot és diót. Ujjai ügyesen forgatják a terméseket, mintha csak játszana velük. Lenxyn hiányát érzi, de tudja, hogy hű társa odakint vár rá, hogy tovább induljanak közös útjukon. A fogadó zajai ölelik körbe, a halk beszélgetések moraja, a tűz pattogása a kályhában, az evőeszközök csörrenése. A félvér élvezi a pillanatot, ritkán adatik meg számára, hogy ilyen nyugodtan pihenjen a városban. Gondolatai az erdők mélyére kalandoznak, ahol a természet csendje veszi körül. Ujjai közben egy egyszerű dallamot dobolnak az asztalon, emlékeztetve őt egy régi elf népdalra. Tekintete időnként az ablak felé téved, ahol a sötétedő égbolt jelei mutatkoznak. Tudja, hogy hamarosan beköszönt a tél, és az utak nehezebbé válnak. Talán itt marad néhány napot, mielőtt tovább indulna. Egyelőre azonban csak a meleg étel és a mézsör gondolatával foglalkozik, melyek hamarosan megérkeznek.*
*Egyelőre áll a pultnál, kezét lazán a sima fa felületén nyugtatva. A fogadó meleg légköre átjárja, de a hosszú út fáradtsága még érezhető tagjaiban. Amikor a fogadós végre a közelébe ér, a fél-elf udvariasan biccent felé. Aranybarna tekintete találkozik a másikéval.*
- Kérnék egy adag meleg ételt és egy korsó mézsört. *Mondja halk, de határozott hangon. Rendezi a 15 aranyba kerülő Mézsört.
További 13 aranyat számol ki még a Főtt ételért. A fogadós bólint, majd továbbindul, hogy teljesítse a rendelést. Wynpeiros egy pillanatig még a pultnál marad, majd lassan körbetekint a fogadóban. Szemei felmérik a szabad asztalokat. Végül egy csendes sarokban álló, üres asztal mellett dönt. Könnyed léptekkel elindul felé. Leül a faragott székbe, és leveszi a hátáról visszacsapó íját és a tegzét, óvatosan a falnak támasztva ezeket. Dobókéseit ellenőrzi, megszokásból végigfuttatva ujjait a markolatokon. Az asztal sima felületén egy apró faragás vonja magára a figyelmét. Valaki egy stilizált levelet vésett bele. Elmosolyodik, értékelve a természet ezen apró megjelenését a városi környezetben. Miközben várakozik, elővesz egy kis bőrzacskót az övéből. Kinyitja, és előhúz belőle néhány frissen gyűjtött makkot és diót. Ujjai ügyesen forgatják a terméseket, mintha csak játszana velük. Lenxyn hiányát érzi, de tudja, hogy hű társa odakint vár rá, hogy tovább induljanak közös útjukon. A fogadó zajai ölelik körbe, a halk beszélgetések moraja, a tűz pattogása a kályhában, az evőeszközök csörrenése. A félvér élvezi a pillanatot, ritkán adatik meg számára, hogy ilyen nyugodtan pihenjen a városban. Gondolatai az erdők mélyére kalandoznak, ahol a természet csendje veszi körül. Ujjai közben egy egyszerű dallamot dobolnak az asztalon, emlékeztetve őt egy régi elf népdalra. Tekintete időnként az ablak felé téved, ahol a sötétedő égbolt jelei mutatkoznak. Tudja, hogy hamarosan beköszönt a tél, és az utak nehezebbé válnak. Talán itt marad néhány napot, mielőtt tovább indulna. Egyelőre azonban csak a meleg étel és a mézsör gondolatával foglalkozik, melyek hamarosan megérkeznek.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436