Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 881 (17601. - 17620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17620. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:43:06
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
*Alapvetően nem kívánta felhívni magára a figyelmet. Így is cselekszik, nem szeretne nagy felhajtást kelteni. De meg kell kockáztatnia, hogy felismerik, és pletyka indul róla a városban. Kényelmeseb a földre száll a fogadó előtt, és eloszlatja magáról a varázslatokat, így ismét két lábon, láthatóan nyit be a fogadóba.
Öörömmel látja, hogy a jól megszokott fogadó majdnem semmit nem változott. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szólít meg senkit. Inkább vásárol magának valamit italt és étket, és az egyik asztalnál helyet foglal, hogy gondolataiba mélyedjen, hogyan tovább. Egy Tea mindig jól jön. Ezért 3 aranyat fizet.
ÉS mivel az utazással idő is eltelt, egy tál Főtt ételt is rendel magának, ami 9 aranyba fáj. Miután kiszolgálták, a két rendeléssel, ahogy azt eltervezte, egy asztalnál foglal helyet. Kényelmesen nekiáll az étkének, igyekszik hamar elfogyasztani, majd a teát kortyolgatva mereng. Körbenéz a fogadóban, hátha talál valakit, akit ismer, és meg tudja szólítani. Vagy valaki, aki őt ismeri, és megszólítja. Arra jut, hogy egy ideig elidőzik itt, hátha történik valami. Ha semmi, akkor a következő célpontja a mágustorony lesz. Annyira nem telt sok időbe a varázslattal bejárnia a vidéket, így még kényelmesen nappal van, de a fogadóban akár rá is esteledhet. Csupán kivár, igyekszik befogadni mindazt, amit lát és hall. Hátha valami információhoz jut. Ha nem, akkor pedig irány a mágustorony ugye. ~Remélem az még áll és Abogr mester jól van. Ő biztos el tudná mondani, mi történhetett itt.~*
*Alapvetően nem kívánta felhívni magára a figyelmet. Így is cselekszik, nem szeretne nagy felhajtást kelteni. De meg kell kockáztatnia, hogy felismerik, és pletyka indul róla a városban. Kényelmeseb a földre száll a fogadó előtt, és eloszlatja magáról a varázslatokat, így ismét két lábon, láthatóan nyit be a fogadóba.
Öörömmel látja, hogy a jól megszokott fogadó majdnem semmit nem változott. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szólít meg senkit. Inkább vásárol magának valamit italt és étket, és az egyik asztalnál helyet foglal, hogy gondolataiba mélyedjen, hogyan tovább. Egy Tea mindig jól jön. Ezért 3 aranyat fizet.
ÉS mivel az utazással idő is eltelt, egy tál Főtt ételt is rendel magának, ami 9 aranyba fáj. Miután kiszolgálták, a két rendeléssel, ahogy azt eltervezte, egy asztalnál foglal helyet. Kényelmesen nekiáll az étkének, igyekszik hamar elfogyasztani, majd a teát kortyolgatva mereng. Körbenéz a fogadóban, hátha talál valakit, akit ismer, és meg tudja szólítani. Vagy valaki, aki őt ismeri, és megszólítja. Arra jut, hogy egy ideig elidőzik itt, hátha történik valami. Ha semmi, akkor a következő célpontja a mágustorony lesz. Annyira nem telt sok időbe a varázslattal bejárnia a vidéket, így még kényelmesen nappal van, de a fogadóban akár rá is esteledhet. Csupán kivár, igyekszik befogadni mindazt, amit lát és hall. Hátha valami információhoz jut. Ha nem, akkor pedig irány a mágustorony ugye. ~Remélem az még áll és Abogr mester jól van. Ő biztos el tudná mondani, mi történhetett itt.~*
17619. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-22 12:11:51
Üzenet elküldve: 2022-07-22 12:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A mai napot a szokásos mókuskeréken kívül szeretné tölteni. Mi lenne jobb kezdet, mint egy kiadós reggeli a Pegazusban? Keres egy üres asztalt, lehetőség szerint az ablakoknál. Társaság nélkül érkezett, úgyhogy nézelődéssel üti el az időt, amíg elkészül a Rántotta, amelyért 5 aranyat fizet, és megérkezik a bögre Tej, ami további 4 aranyába kerül. Várakozás közben még egyszer, századszorra is, végiggondolja mi minden történt vele egyetlen nap alatt. Az ablakon beszűrődő napsugarak azonban egész másra helyezik hangsúlyt. Az éjszakai kaland, amiben kishíján ott hagyta a fogát, sokkal távolabbinak tűnik, mint az azelőtti találkozása a furcsa óriással. Mégis, a maga módján mindkettő fordulópontot jelent az életében.*
~ Furcsa fintora a sorsnak, hogy egy nap alatt ekkorát változhat a világ. ~
*Reggeli után még üldögél egy darabig az üres tányér felett. Figyeli a személyzet munkáját, a beszállingózó vendégeket. Végül megszületik a döntés: ma meglátogatja a Tisztást az erdő szélén.*
*A mai napot a szokásos mókuskeréken kívül szeretné tölteni. Mi lenne jobb kezdet, mint egy kiadós reggeli a Pegazusban? Keres egy üres asztalt, lehetőség szerint az ablakoknál. Társaság nélkül érkezett, úgyhogy nézelődéssel üti el az időt, amíg elkészül a Rántotta, amelyért 5 aranyat fizet,
és megérkezik a bögre Tej, ami további 4 aranyába kerül. Várakozás közben még egyszer, századszorra is, végiggondolja mi minden történt vele egyetlen nap alatt. Az ablakon beszűrődő napsugarak azonban egész másra helyezik hangsúlyt. Az éjszakai kaland, amiben kishíján ott hagyta a fogát, sokkal távolabbinak tűnik, mint az azelőtti találkozása a furcsa óriással. Mégis, a maga módján mindkettő fordulópontot jelent az életében.*~ Furcsa fintora a sorsnak, hogy egy nap alatt ekkorát változhat a világ. ~
*Reggeli után még üldögél egy darabig az üres tányér felett. Figyeli a személyzet munkáját, a beszállingózó vendégeket. Végül megszületik a döntés: ma meglátogatja a Tisztást az erdő szélén.*
17618. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:14:43
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:14:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
- Még csak az hiányozna *grimaszol, mintha borzasztóbbat elképzelni sem tudna, noha zöldjei továbbra is régen látott vígsággal csillognak* - Épp elég bajom van veled így is.
*A házasság ősi intézménye valahogy sohasem hozta lázba Dayaneert. Sőt, mindig is valami végtelenül terhes köteléknek látta, amely helyhez és emberhez láncol halálig. Szerencsésnek érzi magát, amiért megannyi nőtársával ellentétben maga dönthet a sorsáról, ráadásul anélkül, hogy ezt bárki is a szemére hányná. Persze, ha egészen őszinte akarna lenni magához - ilyen ostobaságra pedig ugyebár sohasem vetemedne- egy-két elgyengült pillanatában azért megfordult a fejében. Nem túl komolyan, csak amolyan kislányos ábrándként villant fel halványan majd rögvest el is hessegette a wegtoreniekre oly jellemző szabadságvágy. Az a szabadságvágy, amely most olyan átkozottul könnyen oldódni látszik egy kis időre a gyengéd csókok édes csapdájába esve.*
- Minden bizonnyal *duruzsolja halkan, kissé gúnyolódva egyetértését egy pimasz mosoly kíséretében, aztán már nyújtózik is az újabb csókok után, amíg Nolen véget nem vet a pillanatnak műsóhajával. Kelletlenül mozdul hát az ágyról egy durcás kisgyerek ábrázatát öltve, noha az ígéretre ismét hamar virgoncan kunkorodik szája sarka. Mosolya csak szélesebbre nyúlik ahogy a szavakat hallgatva felidézi az együtt töltött éjszaka mozzanatait, kivételesen átsuhanva az aggasztó lázálmok mérgesítő ténye felett.*
- Nahát Kapitány, maga egy igazi úriember *hiteltelen színészi játékkal rebegteti meg szempilláit ártatlanul a kikötői felé, mielőtt felsegítené az ágyból és segítőkészen öltöztetni kezdené. Ráérősen áll neki összegombolni a férfi ingét, közben ujjai néha elkalandozva simítanak végig lágyan a foltokkal tarkított bőrön, s észre sem veszi, de el is lopja dolga végeztével azt a kis távolságot kettejük között. Hirtelen felbukkanó buja képzeteibe merülve harap alsó ajkába, miközben a tengerész száját fürkészi, de érezhetően nem figyel a szavakra. Legalább is egy ideig. A múlt húrjainak rút pengetése sietve ki is zökkenti, de ügyesen elfojtja az érzéseit a felemlítésre.*
- Kedvelt? *kérdez vissza leheletnyi meglepettséggel hangjában* - Akkor meg kell hagyni, igencsak jól titkolta.
*Jól tudja, hogy veszélyes vizekre evez, ha belemászik ezekbe a dolgokba, de az istenekre is, nem kerülgethetik örökké a témát!
A gyanúsítgatásra fel is háborodhatna. Felháborodhatna, szívesen tetszelegne is az ártatlan áldozat szerepében, vagy szítana vitát alattomosan, de ehelyett csak dekoltázsába nyúl, hogy előhalássza szerzeményét. Eszében sincs persze bocsánatot kérni, vagy magyarázkodni, nem is vallana rá, csak a viharszürke tekintetbe fúrva sajátját gyűri a férfi nadrágjába azt a bizonyos erszényt. *
- Milyen csúnya feltételezés *suttogja még az ajkaira egy aprócska csók elé, mielőtt az ajtó felé fordulva tenne pár lépést* - Gyerünk Velasco'rra, mintha élnél!
- Még csak az hiányozna *grimaszol, mintha borzasztóbbat elképzelni sem tudna, noha zöldjei továbbra is régen látott vígsággal csillognak* - Épp elég bajom van veled így is.
*A házasság ősi intézménye valahogy sohasem hozta lázba Dayaneert. Sőt, mindig is valami végtelenül terhes köteléknek látta, amely helyhez és emberhez láncol halálig. Szerencsésnek érzi magát, amiért megannyi nőtársával ellentétben maga dönthet a sorsáról, ráadásul anélkül, hogy ezt bárki is a szemére hányná. Persze, ha egészen őszinte akarna lenni magához - ilyen ostobaságra pedig ugyebár sohasem vetemedne- egy-két elgyengült pillanatában azért megfordult a fejében. Nem túl komolyan, csak amolyan kislányos ábrándként villant fel halványan majd rögvest el is hessegette a wegtoreniekre oly jellemző szabadságvágy. Az a szabadságvágy, amely most olyan átkozottul könnyen oldódni látszik egy kis időre a gyengéd csókok édes csapdájába esve.*
- Minden bizonnyal *duruzsolja halkan, kissé gúnyolódva egyetértését egy pimasz mosoly kíséretében, aztán már nyújtózik is az újabb csókok után, amíg Nolen véget nem vet a pillanatnak műsóhajával. Kelletlenül mozdul hát az ágyról egy durcás kisgyerek ábrázatát öltve, noha az ígéretre ismét hamar virgoncan kunkorodik szája sarka. Mosolya csak szélesebbre nyúlik ahogy a szavakat hallgatva felidézi az együtt töltött éjszaka mozzanatait, kivételesen átsuhanva az aggasztó lázálmok mérgesítő ténye felett.*
- Nahát Kapitány, maga egy igazi úriember *hiteltelen színészi játékkal rebegteti meg szempilláit ártatlanul a kikötői felé, mielőtt felsegítené az ágyból és segítőkészen öltöztetni kezdené. Ráérősen áll neki összegombolni a férfi ingét, közben ujjai néha elkalandozva simítanak végig lágyan a foltokkal tarkított bőrön, s észre sem veszi, de el is lopja dolga végeztével azt a kis távolságot kettejük között. Hirtelen felbukkanó buja képzeteibe merülve harap alsó ajkába, miközben a tengerész száját fürkészi, de érezhetően nem figyel a szavakra. Legalább is egy ideig. A múlt húrjainak rút pengetése sietve ki is zökkenti, de ügyesen elfojtja az érzéseit a felemlítésre.*
- Kedvelt? *kérdez vissza leheletnyi meglepettséggel hangjában* - Akkor meg kell hagyni, igencsak jól titkolta.
*Jól tudja, hogy veszélyes vizekre evez, ha belemászik ezekbe a dolgokba, de az istenekre is, nem kerülgethetik örökké a témát!
A gyanúsítgatásra fel is háborodhatna. Felháborodhatna, szívesen tetszelegne is az ártatlan áldozat szerepében, vagy szítana vitát alattomosan, de ehelyett csak dekoltázsába nyúl, hogy előhalássza szerzeményét. Eszében sincs persze bocsánatot kérni, vagy magyarázkodni, nem is vallana rá, csak a viharszürke tekintetbe fúrva sajátját gyűri a férfi nadrágjába azt a bizonyos erszényt. *
- Milyen csúnya feltételezés *suttogja még az ajkaira egy aprócska csók elé, mielőtt az ajtó felé fordulva tenne pár lépést* - Gyerünk Velasco'rra, mintha élnél!
17617. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-17 10:44:31
Üzenet elküldve: 2022-07-17 10:44:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Arra, hogy a férfi kijavítja csak a fejét csóválva somolyog az orra alatt. Noha való igaz, hogy ő maga is úgy képzeli el, hogy a kalandorok szándékosan rohannak a veszedelembe, hogy izgalmassá tegyék az életüket, Mordokhai esetében és a hallott történeteinek fényében nem igazán tud ettől elvonatkoztatni. Ezek után pedig nem ő lenne, ha nem akarna a kákán is csomót találni.*
- Kalandor, vándor, világjáró... *Legyinti is le a férfit egy apró vállrándítás kíséretében.* Ne akadékoskodj, szinte ugyan az az összes. Felhagy az addigi életével, hogy beleugorjon az ismeretlenbe, vállalva azt, hogy az út tele lehet bajjal és veszedelemmel. Talán a különbség csak annyi, hogy az előbbi ezzel tisztában van és reméli, hogy összefut vele, míg a többiek igyekeznek elkerülni több-kevesebb sikerrel. Legyen igazad te vándorok vándora, viszont akkor nem vagy valami sikeres világjáró.
*Huncut mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy finoman megböki az orrát. Nem győzi elégszer emlegetni, hol csak magának, hol a férfi tudtára is adva, hogy ő ennek annyira nem szakértője, mint a tehenészlány az életelixír kikeverésének. Az ő kalandja megvolt gyermekkorában, mára pedig már tett arról, hogy ne nagyon kelljen attól félnie, hogy melyik fa mögött, milyen barlangban bujkálnak a félelmetesebbnél félelmetesebb gonoszok.*
- Tudod nehéz egy olyannak kiszűrni a különbséget, akinek a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az erszényében az arany elég lesz e még az esti borhoz, mert, ha nem akkor megint menni kell Esyma nénihez megnyírni a démoni kecskéjének a fenekén a szőrt.
*Igyekszik teljes mértékben komoly arcot vágni a dologhoz, még akkor is, ha eme példája igen komolytalanul hangzik. Pedig az a kecske aztán tényleg nem egyszerű, de a néne kezeiben szinte kezes bárány. Vagyis kecske. De amint az öreglány kimegy a piacra és a leány kettesben marad a legelésző állattal a dolgok kifordulnak. Meg merne esküdni rá, hogy a múltkor is vérben forogtak a szemei.*
- Látod, azért itt a békés városban is van látnivaló. Ha más nem, hát a démoni kecske.
*Neveti már el magát, mert akárhogy is, de annyira mókás az egész, legalábbis amikor már túl van a gondozásán. Amikor próbálja bekeríteni, hogy minél kevesebb sérüléssel végezze, az annyira nem vicces. Futólag le is sandít jobb lábának vádlija felé, ahol a múltkor sikeresen bele is harapott. Hatokon keresztül kenegette minden felírt kenőccsel, hogy ne legyen baja.*
- Gyerekkoromban egy öreg mesélt egy történetet. Az ő gyerekkorában volt egy falu bolondja, akit megcsípett egy pók. Onnantól meg volt győződve róla, hogy birtokolja az erejét. Felkapaszkodott a házakra, a tetőkön futkosott, meg bizonygatta, hogy hálót tud szőni, csak mindig pont a nagy bemutatókra fogyott ki belőle. Aztán egyik nap rosszul lépett, leesett a tetőről és a nyakát szegte. *Forgatja meg vigyorogva a szemeit, majd ahogy ismét eszébe jut a harapás el is fehéredve nyílnak tágra a szemei.* Én nem akarom a hátralevő életemet legelészéssel tölteni és könyörögni azért, hogy valaki végre fejjen meg.
*Kap is oda a harapás halovány nyomához, majd rögtön nyomban el is neveti magát, ahogy visszabújik a férfi karjai közé. A szemeit lehunyva élvezi még a békét és a csendet, de a magabiztos szavakra újfent kipattannak a szemei. Nem akarja elrontani az egész estét azzal, hogy ő nem olyan biztos benne, hogy a bekövetkező búcsújuk után még valaha is látja a férfit. Soha senkit nem látott úgy igazán újra. Bár soha senkivel nem érezte magát ennyire szabadnak, még ennyire senki mellett nem akart tartozni valahová. Mordokhaiban eddig mindent megtalált, ami úgy érzi, hogy boldoggá teheti, aki miatt ő is azon akar lenni, hogy boldoggá tegye a másikat. A férfi mellett nem zavarja, ha elkomorodik vagy éppen bohókás hangulatát készül kiélni és ezt viszonzásul is kapja. Mint éppen most is, mikor az egyik pillanatban békésen pihen a hűlő vízben, a másikban pedig már a férfi karja között pördül meg a levegőben. Ahogy visszaereszkednek és jön az újabb megjegyzés csak kuncogva fogja két tenyerébe a férfi arcát, viszonozva minden egyes csókot.*
- Csak magadat szidhatod érte. Ez a te érdemed.
*Vigyorog bele az utolsó csókba, mielőtt eleresztené a másikat, hogy azután kelletlenül elhúzódva álljon fel lassan a vízből.*
- Na kedveském, úgy hiszem elég tiszták és pihentek vagyunk. A víz miatt meg mindjárt éhen veszek.
*Ingatja meg a fejét, majd egy röpke tétovázás után megfordul, hogy óvatosan kiléphessen a kádból. Szíve szerint örökre itt maradna, vagy legalábbis addig, amíg szét nem mállik a vízben, de nem ez adatott meg neki. Az ujjai már amúgy is úgy néznek ki, mint tíz szem mazsola, ami ismét csak az evést, meg természetesen a bort juttatja eszébe. Szóval szívesen beiktatna egy késői vacsorát is. A durva anyagot lassan maga köré tekeri, kiigazítja alóla vizes tincseit, majd ismét a férfi felé fordul.*
- Na pattanj bolha. Aki előbb kiér az rendel. Aztán eldöntheted, hogy végre szeretnél e egyet aludni vagy van e valami utolsó programod az estére.
*Adja is ki a parancsot, ami mellé olyan arcot is vág, mint egy igazi hajcsár vezér. Azután már csak mosolyogva indul ki a dézsa mellől egyenesen az öltöző felé, hogy hamar túlessen az öltözködésen. Szokásához híven a törölközés nála felületes, így azzal meggyűlik a baja, hogy a nadrágjába visszaszuszakolja magát.*
//Fürdőház//
*Arra, hogy a férfi kijavítja csak a fejét csóválva somolyog az orra alatt. Noha való igaz, hogy ő maga is úgy képzeli el, hogy a kalandorok szándékosan rohannak a veszedelembe, hogy izgalmassá tegyék az életüket, Mordokhai esetében és a hallott történeteinek fényében nem igazán tud ettől elvonatkoztatni. Ezek után pedig nem ő lenne, ha nem akarna a kákán is csomót találni.*
- Kalandor, vándor, világjáró... *Legyinti is le a férfit egy apró vállrándítás kíséretében.* Ne akadékoskodj, szinte ugyan az az összes. Felhagy az addigi életével, hogy beleugorjon az ismeretlenbe, vállalva azt, hogy az út tele lehet bajjal és veszedelemmel. Talán a különbség csak annyi, hogy az előbbi ezzel tisztában van és reméli, hogy összefut vele, míg a többiek igyekeznek elkerülni több-kevesebb sikerrel. Legyen igazad te vándorok vándora, viszont akkor nem vagy valami sikeres világjáró.
*Huncut mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy finoman megböki az orrát. Nem győzi elégszer emlegetni, hol csak magának, hol a férfi tudtára is adva, hogy ő ennek annyira nem szakértője, mint a tehenészlány az életelixír kikeverésének. Az ő kalandja megvolt gyermekkorában, mára pedig már tett arról, hogy ne nagyon kelljen attól félnie, hogy melyik fa mögött, milyen barlangban bujkálnak a félelmetesebbnél félelmetesebb gonoszok.*
- Tudod nehéz egy olyannak kiszűrni a különbséget, akinek a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az erszényében az arany elég lesz e még az esti borhoz, mert, ha nem akkor megint menni kell Esyma nénihez megnyírni a démoni kecskéjének a fenekén a szőrt.
*Igyekszik teljes mértékben komoly arcot vágni a dologhoz, még akkor is, ha eme példája igen komolytalanul hangzik. Pedig az a kecske aztán tényleg nem egyszerű, de a néne kezeiben szinte kezes bárány. Vagyis kecske. De amint az öreglány kimegy a piacra és a leány kettesben marad a legelésző állattal a dolgok kifordulnak. Meg merne esküdni rá, hogy a múltkor is vérben forogtak a szemei.*
- Látod, azért itt a békés városban is van látnivaló. Ha más nem, hát a démoni kecske.
*Neveti már el magát, mert akárhogy is, de annyira mókás az egész, legalábbis amikor már túl van a gondozásán. Amikor próbálja bekeríteni, hogy minél kevesebb sérüléssel végezze, az annyira nem vicces. Futólag le is sandít jobb lábának vádlija felé, ahol a múltkor sikeresen bele is harapott. Hatokon keresztül kenegette minden felírt kenőccsel, hogy ne legyen baja.*
- Gyerekkoromban egy öreg mesélt egy történetet. Az ő gyerekkorában volt egy falu bolondja, akit megcsípett egy pók. Onnantól meg volt győződve róla, hogy birtokolja az erejét. Felkapaszkodott a házakra, a tetőkön futkosott, meg bizonygatta, hogy hálót tud szőni, csak mindig pont a nagy bemutatókra fogyott ki belőle. Aztán egyik nap rosszul lépett, leesett a tetőről és a nyakát szegte. *Forgatja meg vigyorogva a szemeit, majd ahogy ismét eszébe jut a harapás el is fehéredve nyílnak tágra a szemei.* Én nem akarom a hátralevő életemet legelészéssel tölteni és könyörögni azért, hogy valaki végre fejjen meg.
*Kap is oda a harapás halovány nyomához, majd rögtön nyomban el is neveti magát, ahogy visszabújik a férfi karjai közé. A szemeit lehunyva élvezi még a békét és a csendet, de a magabiztos szavakra újfent kipattannak a szemei. Nem akarja elrontani az egész estét azzal, hogy ő nem olyan biztos benne, hogy a bekövetkező búcsújuk után még valaha is látja a férfit. Soha senkit nem látott úgy igazán újra. Bár soha senkivel nem érezte magát ennyire szabadnak, még ennyire senki mellett nem akart tartozni valahová. Mordokhaiban eddig mindent megtalált, ami úgy érzi, hogy boldoggá teheti, aki miatt ő is azon akar lenni, hogy boldoggá tegye a másikat. A férfi mellett nem zavarja, ha elkomorodik vagy éppen bohókás hangulatát készül kiélni és ezt viszonzásul is kapja. Mint éppen most is, mikor az egyik pillanatban békésen pihen a hűlő vízben, a másikban pedig már a férfi karja között pördül meg a levegőben. Ahogy visszaereszkednek és jön az újabb megjegyzés csak kuncogva fogja két tenyerébe a férfi arcát, viszonozva minden egyes csókot.*
- Csak magadat szidhatod érte. Ez a te érdemed.
*Vigyorog bele az utolsó csókba, mielőtt eleresztené a másikat, hogy azután kelletlenül elhúzódva álljon fel lassan a vízből.*
- Na kedveském, úgy hiszem elég tiszták és pihentek vagyunk. A víz miatt meg mindjárt éhen veszek.
*Ingatja meg a fejét, majd egy röpke tétovázás után megfordul, hogy óvatosan kiléphessen a kádból. Szíve szerint örökre itt maradna, vagy legalábbis addig, amíg szét nem mállik a vízben, de nem ez adatott meg neki. Az ujjai már amúgy is úgy néznek ki, mint tíz szem mazsola, ami ismét csak az evést, meg természetesen a bort juttatja eszébe. Szóval szívesen beiktatna egy késői vacsorát is. A durva anyagot lassan maga köré tekeri, kiigazítja alóla vizes tincseit, majd ismét a férfi felé fordul.*
- Na pattanj bolha. Aki előbb kiér az rendel. Aztán eldöntheted, hogy végre szeretnél e egyet aludni vagy van e valami utolsó programod az estére.
*Adja is ki a parancsot, ami mellé olyan arcot is vág, mint egy igazi hajcsár vezér. Azután már csak mosolyogva indul ki a dézsa mellől egyenesen az öltöző felé, hogy hamar túlessen az öltözködésen. Szokásához híven a törölközés nála felületes, így azzal meggyűlik a baja, hogy a nadrágjába visszaszuszakolja magát.*
17616. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-16 20:46:45
Üzenet elküldve: 2022-07-16 20:46:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*A fejét csóválja a morgás, de ugyanakkor mosolyog. Vannak dolgok, amik nem változnak, ez is egy ilyen apróság. Talán akkor aggódna igazán a mélységiért, ha a társadalmi normák szerinti megszokott módon mondana köszönetet, ám ennyire azért még nem vészes a helyzet. Így a segítség befejeztével a lány is leül a helyére, és nekikezd az étel elfogyasztásának.
A beszélgetés nem várt téma felé fordul, és nem várt módon folytatódik. Nem fog visszatérni a törzshöz, nem fogja meglátogatni a családját. Semmi jó nem sülne ki belőle. Nagyobb része hisz benne, hogy szívesen látnák, ám egy kis részében ott motoszkál benne, hogy jobb esetben falba és távolságba ütközne, rosszabb esetben harag, gyűlölet, megvetés. Ám ha jól is sülne el, csak ideiglenes visszatérés lenne, ami régi sebeket tépne fel és újakat nyitna. Nem, bármennyire is hiányzik neki a családja, nem akarja őket újabb fájdalomnak vagy csalódásnak kitenni. Ahogy bajba sem akarja őket keverni a törzs hiedelmei miatt.*
- Nehezen tudnálak hosszú ideig zsoldosnak elképzelni. *fut át egy mosoly az ajkán, amit hangjából is kiérezni. Nem, Kharasshi büszke és komplikált természetét kevés finnyás, pénzes személy tudná elviselni, bármennyire is kiváló fegyverforgató legyen a sötételf.
A folytatást hallva egy hosszú pillanatnyi mozdulatlan csendet követően bólint megszokásból. A következő pillanatban aztán ráeszmél, hogy bizonyos dolgok viszont változnak és változtak, így nem árt hanggal is jelezni egyetértését.*
- Rendben, nem kérdezek róla. *A nyomasztó emlékek azonban nem eresztik olyan könnyen karmaikkal a kis szobát. A komótos evőtempó lassan megáll, az evőeszköz halkan koppan, ahogy a tányérra teszi, miközben tekintetét Kharasshira emeli. Vonásai kissé megmerevednek és feszültté válnak, miközben egy árnyalatnyival sápadtabbá válik. Az imént fogadta meg, hogy nem kérdez, hát nem kérdez semmit, azonban az ecsetelt lehetséges jövőkép kellőképp felkavarta. Nem tudja, mit mondjon erre. Hogy nem azért megy a mélységivel, hogy megölje? Ez magától értetődő. Kharasshi viszont nem a felesleges drámák híve, ha felhozta ezt... hosszú napoknak néznek elébe. Néhány pillanatig még mozdulatlanul és némán ül, majd a halk neszek alapján beazonosítható, hogy folytatja az evést, noha most már inkább piszkálja csak a falatokat.
Egészen addig, amíg az újabb kérés el nem hangzik. Egy pillanatra ismét megakadnak mozdulatai, ám erre már tud válaszolni.*
- Megteszem, amit tudok. Viszont ahhoz jobb lenne... még most megbeszélni, hogy mit tudsz róla. Vagy bármi nyom, segítség, amin elindulhatok. *teszi hozzá a szokottnál halkabb hangon. Nem szeretné, ha eddig fajulnának a dolgok, de ezek alapján jobb felkészülni a rosszabb kimenetelekre is.*
//Az egyik szobában//
*A fejét csóválja a morgás, de ugyanakkor mosolyog. Vannak dolgok, amik nem változnak, ez is egy ilyen apróság. Talán akkor aggódna igazán a mélységiért, ha a társadalmi normák szerinti megszokott módon mondana köszönetet, ám ennyire azért még nem vészes a helyzet. Így a segítség befejeztével a lány is leül a helyére, és nekikezd az étel elfogyasztásának.
A beszélgetés nem várt téma felé fordul, és nem várt módon folytatódik. Nem fog visszatérni a törzshöz, nem fogja meglátogatni a családját. Semmi jó nem sülne ki belőle. Nagyobb része hisz benne, hogy szívesen látnák, ám egy kis részében ott motoszkál benne, hogy jobb esetben falba és távolságba ütközne, rosszabb esetben harag, gyűlölet, megvetés. Ám ha jól is sülne el, csak ideiglenes visszatérés lenne, ami régi sebeket tépne fel és újakat nyitna. Nem, bármennyire is hiányzik neki a családja, nem akarja őket újabb fájdalomnak vagy csalódásnak kitenni. Ahogy bajba sem akarja őket keverni a törzs hiedelmei miatt.*
- Nehezen tudnálak hosszú ideig zsoldosnak elképzelni. *fut át egy mosoly az ajkán, amit hangjából is kiérezni. Nem, Kharasshi büszke és komplikált természetét kevés finnyás, pénzes személy tudná elviselni, bármennyire is kiváló fegyverforgató legyen a sötételf.
A folytatást hallva egy hosszú pillanatnyi mozdulatlan csendet követően bólint megszokásból. A következő pillanatban aztán ráeszmél, hogy bizonyos dolgok viszont változnak és változtak, így nem árt hanggal is jelezni egyetértését.*
- Rendben, nem kérdezek róla. *A nyomasztó emlékek azonban nem eresztik olyan könnyen karmaikkal a kis szobát. A komótos evőtempó lassan megáll, az evőeszköz halkan koppan, ahogy a tányérra teszi, miközben tekintetét Kharasshira emeli. Vonásai kissé megmerevednek és feszültté válnak, miközben egy árnyalatnyival sápadtabbá válik. Az imént fogadta meg, hogy nem kérdez, hát nem kérdez semmit, azonban az ecsetelt lehetséges jövőkép kellőképp felkavarta. Nem tudja, mit mondjon erre. Hogy nem azért megy a mélységivel, hogy megölje? Ez magától értetődő. Kharasshi viszont nem a felesleges drámák híve, ha felhozta ezt... hosszú napoknak néznek elébe. Néhány pillanatig még mozdulatlanul és némán ül, majd a halk neszek alapján beazonosítható, hogy folytatja az evést, noha most már inkább piszkálja csak a falatokat.
Egészen addig, amíg az újabb kérés el nem hangzik. Egy pillanatra ismét megakadnak mozdulatai, ám erre már tud válaszolni.*
- Megteszem, amit tudok. Viszont ahhoz jobb lenne... még most megbeszélni, hogy mit tudsz róla. Vagy bármi nyom, segítség, amin elindulhatok. *teszi hozzá a szokottnál halkabb hangon. Nem szeretné, ha eddig fajulnának a dolgok, de ezek alapján jobb felkészülni a rosszabb kimenetelekre is.*
17615. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-16 17:44:18
Üzenet elküldve: 2022-07-16 17:44:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Az ilyen pillanatokban hajlamos elhinni, hogy nem halálosak egymásra. Jó volna. Jó volna tudni, hogy a wegtoreni szél nem olyan fordulékony és kiszámíthatatlan, mint amilyennek minden valamirevaló tengerész leírná. Ahogy a nevét búgja, ahogy Kapitánynak nevezi, az bódítóbb, mint a rum, amit emleget.*
- Ó, csak azt ne mondd, hogy el is vettelek, míg lázálmok közt forgolódtam. Pont úgy beszélsz, mint egy feleség! *bök gyanakvón hunyorítva a lányra, mikor az korholni kezdi az ital miatt. Persze nem tart soká. A csók megédesíti az évődést és még a fel-felhorgadó fájdalmat is elcsendesíti.*
- Csak valami wegtoreni boszorkányság lehet az oka *csóválja a fejét. Hiába is próbálná tagadni, hogy Daya közelében a legtöbb gondolata vagy akörül forog, hogy meg tudná fojtani vagy épp addig szerelmeskedne vele, míg bírja lélegzettel.
Újabb csókokat lop, ha már ennyire kínálja magát Dayaneer igéző ajka és azok a félárbocra eresztett sűrű pillák a smaragd tekinteten. A szúrka-piszka persze nem marad abba így sem, de nem is bánja.*
- Haszontalan némber vagy *sóhajt hamiskásan mosolyogva a báránysült kapcsán.* - De az öltözködésben segítened kell. Ígérem, cserébe én legközelebb segítek majd a vetkőzésben. Ne állítsa senki, hogy hálátlan vagyok.
*Hamar kiszúrja, hogy a lány végül csak ráakadt az elrejtett kulcsra. Milyen szerencse, hogy a papirost Jizellye-re bízta még korábban. Hiába, az üzlet az üzlet. Az esze önkéntelenül ment a szíve hibáinak elébe.
Nolen még gyenge, de igyekszik minél összeszedettebbnek mutatkozni. Egy-egy nagyobb mozdulat után azért megfordul a fejében, hogy hagyja magát erőszakkal elvinni mégis valami gyógyítóhoz. Természetesen csak hogy Daya végre hagyja békében az aggodalmaskodásával. De mindenekelőtt ételt akar. Úgy érzi, mintha több napja nem evett volna semmit.*
- De ami azt illeti, én a borjút szeretem. Meg a szárnyasokat. A bárány az öcsém kedvence *mondja.* - Régen kedvelt téged. Talán ezért viselte olyan rosszul, hogy... *Nem akarja túlzottan felkavarni a múlt iszapját, úgyhogy itt abba is hagyja a fejtegetést.*
- Gondolom, az erszényem már nálad van *tapogatja végig a zsebeit rutinszerűen.*
*Az ilyen pillanatokban hajlamos elhinni, hogy nem halálosak egymásra. Jó volna. Jó volna tudni, hogy a wegtoreni szél nem olyan fordulékony és kiszámíthatatlan, mint amilyennek minden valamirevaló tengerész leírná. Ahogy a nevét búgja, ahogy Kapitánynak nevezi, az bódítóbb, mint a rum, amit emleget.*
- Ó, csak azt ne mondd, hogy el is vettelek, míg lázálmok közt forgolódtam. Pont úgy beszélsz, mint egy feleség! *bök gyanakvón hunyorítva a lányra, mikor az korholni kezdi az ital miatt. Persze nem tart soká. A csók megédesíti az évődést és még a fel-felhorgadó fájdalmat is elcsendesíti.*
- Csak valami wegtoreni boszorkányság lehet az oka *csóválja a fejét. Hiába is próbálná tagadni, hogy Daya közelében a legtöbb gondolata vagy akörül forog, hogy meg tudná fojtani vagy épp addig szerelmeskedne vele, míg bírja lélegzettel.
Újabb csókokat lop, ha már ennyire kínálja magát Dayaneer igéző ajka és azok a félárbocra eresztett sűrű pillák a smaragd tekinteten. A szúrka-piszka persze nem marad abba így sem, de nem is bánja.*
- Haszontalan némber vagy *sóhajt hamiskásan mosolyogva a báránysült kapcsán.* - De az öltözködésben segítened kell. Ígérem, cserébe én legközelebb segítek majd a vetkőzésben. Ne állítsa senki, hogy hálátlan vagyok.
*Hamar kiszúrja, hogy a lány végül csak ráakadt az elrejtett kulcsra. Milyen szerencse, hogy a papirost Jizellye-re bízta még korábban. Hiába, az üzlet az üzlet. Az esze önkéntelenül ment a szíve hibáinak elébe.
Nolen még gyenge, de igyekszik minél összeszedettebbnek mutatkozni. Egy-egy nagyobb mozdulat után azért megfordul a fejében, hogy hagyja magát erőszakkal elvinni mégis valami gyógyítóhoz. Természetesen csak hogy Daya végre hagyja békében az aggodalmaskodásával. De mindenekelőtt ételt akar. Úgy érzi, mintha több napja nem evett volna semmit.*
- De ami azt illeti, én a borjút szeretem. Meg a szárnyasokat. A bárány az öcsém kedvence *mondja.* - Régen kedvelt téged. Talán ezért viselte olyan rosszul, hogy... *Nem akarja túlzottan felkavarni a múlt iszapját, úgyhogy itt abba is hagyja a fejtegetést.*
- Gondolom, az erszényem már nálad van *tapogatja végig a zsebeit rutinszerűen.*
17614. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-16 14:11:47
Üzenet elküldve: 2022-07-16 14:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Nolen meglepettnek látszik, mikor ridegség mögé bújtatott félsszel, kurtán közli a tényeket. Ettől még a wegtoreni nem lesz kevésbé morcos, valójában mióta megismerte a kikötőit, így vagy úgy, de mindig haragszik rá. Jelen helyzetben azonban mérge oka most elsődlegesen nem a férfi, hanem saját maga. Dühös magára, amiért ennyire aggódott. Dühös, mert könnyűszerrel megkereshette volna a nyamvadt papírost a szobában, és végre először szabad emberként hagyhatta volna el a várost. Dühös, mert maradt, holott tökéletesen tisztában van vele, hogy nem lesz jó vége. Soha semmi jó nem sült még mi abból, mikor összegabalyodtak, mégis figyelmen kívül hagyja a veszélyre figyelmeztető hangokat.*
- Mielőtt olyan telhetetlenül rám vetetted magad. *felel bosszantó egyszerűséggel, mintha magától értetődő volna, bár az a kajánul csillanó viharszürke pillantás csal egy aprócska mosolyt a szája sarkába. A bicskanyitogató férfibüszkeségre azért már látványosan forgatja meg szemeit.*
- Persze, a rum *int is a foltokkal tarkított test felé, mely nyilvánvalóan egy szeszgőzös éjszaka eredménye* - Az eddig is olyan kiválóan bevált. *Megannyi csípős megjegyzés várakozik még a nyelvén, azonban egy kis időre meg is feledkezik róluk, mikor a tengerész magához húzza. Kedve volna ellenkezni, mégis engedelmesen simul mellé.*
- Ejnye Kapitány uram, folyvást csak erkölcstelenségeken jár az esze *csóválja meg fejét rosszallóan, szándékosan félreértve a szavakat, miközben ujjaival eltűri a szőkésbarna tincseket, hogy jobban szemügyre vehesse a cudarul festő vonásokat. Hüvelykje cirógatva szalad végig az élessé vált járomcsonton és állon, időzik el a kellemes ívű ajkakon. A zöld pillantások olyannyira beszédesen fürkészik az arcot, ha látná most kívülről, kijózanodva, minden bizonnyal felképelné magát.*
- Remélem lábra tudsz állni, mert bizony senki sem hoz fel neked báránysültet a szobába *suttogja, műsajnálattal lebiggyesztve ajkait.* - Kénytelen leszel összekaparni magad Velasco'rra.
*Nolen meglepettnek látszik, mikor ridegség mögé bújtatott félsszel, kurtán közli a tényeket. Ettől még a wegtoreni nem lesz kevésbé morcos, valójában mióta megismerte a kikötőit, így vagy úgy, de mindig haragszik rá. Jelen helyzetben azonban mérge oka most elsődlegesen nem a férfi, hanem saját maga. Dühös magára, amiért ennyire aggódott. Dühös, mert könnyűszerrel megkereshette volna a nyamvadt papírost a szobában, és végre először szabad emberként hagyhatta volna el a várost. Dühös, mert maradt, holott tökéletesen tisztában van vele, hogy nem lesz jó vége. Soha semmi jó nem sült még mi abból, mikor összegabalyodtak, mégis figyelmen kívül hagyja a veszélyre figyelmeztető hangokat.*
- Mielőtt olyan telhetetlenül rám vetetted magad. *felel bosszantó egyszerűséggel, mintha magától értetődő volna, bár az a kajánul csillanó viharszürke pillantás csal egy aprócska mosolyt a szája sarkába. A bicskanyitogató férfibüszkeségre azért már látványosan forgatja meg szemeit.*
- Persze, a rum *int is a foltokkal tarkított test felé, mely nyilvánvalóan egy szeszgőzös éjszaka eredménye* - Az eddig is olyan kiválóan bevált. *Megannyi csípős megjegyzés várakozik még a nyelvén, azonban egy kis időre meg is feledkezik róluk, mikor a tengerész magához húzza. Kedve volna ellenkezni, mégis engedelmesen simul mellé.*
- Ejnye Kapitány uram, folyvást csak erkölcstelenségeken jár az esze *csóválja meg fejét rosszallóan, szándékosan félreértve a szavakat, miközben ujjaival eltűri a szőkésbarna tincseket, hogy jobban szemügyre vehesse a cudarul festő vonásokat. Hüvelykje cirógatva szalad végig az élessé vált járomcsonton és állon, időzik el a kellemes ívű ajkakon. A zöld pillantások olyannyira beszédesen fürkészik az arcot, ha látná most kívülről, kijózanodva, minden bizonnyal felképelné magát.*
- Remélem lábra tudsz állni, mert bizony senki sem hoz fel neked báránysültet a szobába *suttogja, műsajnálattal lebiggyesztve ajkait.* - Kénytelen leszel összekaparni magad Velasco'rra.
17613. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-13 18:54:46
Üzenet elküldve: 2022-07-13 18:54:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Vállat vonva viszonozza a leány somolygását. Mostanra alighanem végérvényesen elveszítette volna ép elméjét, ha múltjának legsötétebb szakaszaival - melyek közé az iménti történet kétségtelenül tartozik - nem békél meg, így hát kevéssé zavarja, ha úgy adódik, hogy beszélnie kell róla, főleg mert ilyesmire rendkívül ritkán kerül sor. Saját magát csapná be, ha úgy gondolná, ezek az események nem formálták a személyét, nem részei annak, akivé vált, így hát nem is menekül előlük, nem próbálja elsüllyeszteni őket a feledés mocsarába, mit sem változtatna a tényen, hogy megtörténtek.
Persze ebben a nagy elfogadásban rendkívüli segítségére volt, hogy akadt, akinek elmesélheti, jobbik esetben olyasvalakinek, aki meg is hallgatta, mint jelen esetben, s ezzel járultak hozzá lelkének békéjéhez. Természetesen a lány ennél sokkal többet is megtesz ennek érdekében, a férfi pedig azon kapja magát, hogy vissza-visszakúszik elméjébe a gondolat, ami már odakinn, a padon ülve is megtalálta.*
~Bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.~
- Szeretném megjegyezni, hogy én sosem hivatkoztam magamra kalandorként, ezt te aggattad rám. *Kuncog.* Én vándorolni, világot járni szeretek, arról nem tehetek, ha a világ tele van nagyobbnál nagyobb kutyaszorítókkal. *Szélesen elmosolyodik.* De hát annyi látnivaló van odakinn! Érdekesebbnél érdekesebb kultúrák, helyek, amelyek gyönyörét el sem tudtam képzelni, amíg egy barátságtalan sötét sziklahalom volt az otthonom, melynek ablakaiból csak a kopár, hófödte tájat lehetett kémlelni. Mindent magam mögött hagytam, hogy ennek részese lehessek, s újra meg újra így cselekednék. Úgysincs olyan élet, mely mentes lenne bajtól és fájdalomtól.
*Mondja révetegen, s tekintete már-már ábrándozónak nevezhető, ahogy elméje egy pillanatra visszajátszik előtte minden kellemes és kellemetlen élményt, ami azóta történt, hogy elhagyta otthonát. A folyamatos csatangolás közepette egy nap majd ellenfelére akad az úton, efelől nincsenek kétségei. Mindig is tisztában volt vele, most azonban, a lánnyal a karjaiban valahogy furcsa érzést vált ki belőle a gondolat, ő pedig csak reménykedni tud benne, hogy az nem félelem és nem is kétségbeesés. S talán éppen önmagát lecsillapítandó, újfent szorosan magához húzza Rochát, érezni akarja közelségét, az illatát, bőrét a sajátján, a lényét. Apró csókokkal illeti orcáját, nyakát, és ez olyasmit vált ki belőle, ami ellenpólust szolgáltat az iménti kétségeknek. Hiszen nem pont a biztos pontok hiányoznak életéből, mióta mindenki, aki szívének kedves volt, maga mögött hagyta e földet, így vagy úgy? Persze világéletében egyik napról a másikra élt, de az utóbbi évek magánya egy szótlan, porlepte, néma szellemmé változtatta, aki örök idegen, bárhol is legyen. Mi értelme tovább menni, ha sehol senki nem vár rá, ha nincs ember, akinek hiányozhatna?*
- Igen.
*Válaszolja a lány szavaira, s olyan elemi magabiztosság visszhangzik szavaiból, mely még őt is meglepi.*
- Visszajövök.
*Eztán újfent szorosan összefűződnek, a férfi pedig minden lehetséges módon viszonozza, a leány csókjait, már-már játékos kedve támad, melynek okán felkapja partnerét, s néhányszor körbeforog vele, arcára gyermeki öröm ül ki.
Elméje közben kitisztul, és a háttérben újfent hallani véli a fogadó távoli zsibongását, most azonban észreveszi, hogy hiába hatol be a szobába a valóság, a béke és nyugalom, amit odabenn érez, ugyanolyan szilárd, mint amikor elvesztek a semmiségben. Szépen lassan visszaereszkedik a vízbe, ahogy megcsapja felsőtestét a csípős levegő, bár már a kád tartalmán is érzi, hogy kezd kihűlni.*
- Nos kedves hölgyem...*Simít végig a lány arcán.* Azt hiszem kijelenthető, hogy jól elloptál magadnak.
*Mondja rendkívül komoly hangon, majd elmosolyodik és újabb csóközönnel tünteti ki Rochát.*
//Fürdőház//
*Vállat vonva viszonozza a leány somolygását. Mostanra alighanem végérvényesen elveszítette volna ép elméjét, ha múltjának legsötétebb szakaszaival - melyek közé az iménti történet kétségtelenül tartozik - nem békél meg, így hát kevéssé zavarja, ha úgy adódik, hogy beszélnie kell róla, főleg mert ilyesmire rendkívül ritkán kerül sor. Saját magát csapná be, ha úgy gondolná, ezek az események nem formálták a személyét, nem részei annak, akivé vált, így hát nem is menekül előlük, nem próbálja elsüllyeszteni őket a feledés mocsarába, mit sem változtatna a tényen, hogy megtörténtek.
Persze ebben a nagy elfogadásban rendkívüli segítségére volt, hogy akadt, akinek elmesélheti, jobbik esetben olyasvalakinek, aki meg is hallgatta, mint jelen esetben, s ezzel járultak hozzá lelkének békéjéhez. Természetesen a lány ennél sokkal többet is megtesz ennek érdekében, a férfi pedig azon kapja magát, hogy vissza-visszakúszik elméjébe a gondolat, ami már odakinn, a padon ülve is megtalálta.*
~Bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.~
- Szeretném megjegyezni, hogy én sosem hivatkoztam magamra kalandorként, ezt te aggattad rám. *Kuncog.* Én vándorolni, világot járni szeretek, arról nem tehetek, ha a világ tele van nagyobbnál nagyobb kutyaszorítókkal. *Szélesen elmosolyodik.* De hát annyi látnivaló van odakinn! Érdekesebbnél érdekesebb kultúrák, helyek, amelyek gyönyörét el sem tudtam képzelni, amíg egy barátságtalan sötét sziklahalom volt az otthonom, melynek ablakaiból csak a kopár, hófödte tájat lehetett kémlelni. Mindent magam mögött hagytam, hogy ennek részese lehessek, s újra meg újra így cselekednék. Úgysincs olyan élet, mely mentes lenne bajtól és fájdalomtól.
*Mondja révetegen, s tekintete már-már ábrándozónak nevezhető, ahogy elméje egy pillanatra visszajátszik előtte minden kellemes és kellemetlen élményt, ami azóta történt, hogy elhagyta otthonát. A folyamatos csatangolás közepette egy nap majd ellenfelére akad az úton, efelől nincsenek kétségei. Mindig is tisztában volt vele, most azonban, a lánnyal a karjaiban valahogy furcsa érzést vált ki belőle a gondolat, ő pedig csak reménykedni tud benne, hogy az nem félelem és nem is kétségbeesés. S talán éppen önmagát lecsillapítandó, újfent szorosan magához húzza Rochát, érezni akarja közelségét, az illatát, bőrét a sajátján, a lényét. Apró csókokkal illeti orcáját, nyakát, és ez olyasmit vált ki belőle, ami ellenpólust szolgáltat az iménti kétségeknek. Hiszen nem pont a biztos pontok hiányoznak életéből, mióta mindenki, aki szívének kedves volt, maga mögött hagyta e földet, így vagy úgy? Persze világéletében egyik napról a másikra élt, de az utóbbi évek magánya egy szótlan, porlepte, néma szellemmé változtatta, aki örök idegen, bárhol is legyen. Mi értelme tovább menni, ha sehol senki nem vár rá, ha nincs ember, akinek hiányozhatna?*
- Igen.
*Válaszolja a lány szavaira, s olyan elemi magabiztosság visszhangzik szavaiból, mely még őt is meglepi.*
- Visszajövök.
*Eztán újfent szorosan összefűződnek, a férfi pedig minden lehetséges módon viszonozza, a leány csókjait, már-már játékos kedve támad, melynek okán felkapja partnerét, s néhányszor körbeforog vele, arcára gyermeki öröm ül ki.
Elméje közben kitisztul, és a háttérben újfent hallani véli a fogadó távoli zsibongását, most azonban észreveszi, hogy hiába hatol be a szobába a valóság, a béke és nyugalom, amit odabenn érez, ugyanolyan szilárd, mint amikor elvesztek a semmiségben. Szépen lassan visszaereszkedik a vízbe, ahogy megcsapja felsőtestét a csípős levegő, bár már a kád tartalmán is érzi, hogy kezd kihűlni.*
- Nos kedves hölgyem...*Simít végig a lány arcán.* Azt hiszem kijelenthető, hogy jól elloptál magadnak.
*Mondja rendkívül komoly hangon, majd elmosolyodik és újabb csóközönnel tünteti ki Rochát.*
17612. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-13 07:38:52
Üzenet elküldve: 2022-07-13 07:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Felszalad a tengerész szemöldöke az információra. ~Egy egész napig?~ Így már érthető az aggodalom. Vagyis, az az aggodalom továbbra is hájjal kenegeti. Ha úgy vesszük, tökéletes alkalom kínálkozott a lánynak a szökésre. A tulajdonlevelet ugyan biztonságba helyezte, de biztos benne, hogy a wegtoreni azért boldogulna anélkül is. Míg a Velasco'rra nem talál rá a követelésével, addig nem okoz gondot. De mindezek ellenére maradt és gondoskodott róla.
Bár legutóbbi ölelkezésük a járulékos kínok ellenére is édes volt, Nolen nem merne biztosat mondani afelől, hogy őszinte is. A lány nem először verné át ilyesmivel, ő pedig nem akar naiv képzelgésbe esni ismét. Ennek ellenére fürkészőn figyeli a kreol vonásokat, miközben Daya segít neki a pohárral. Csak a kérdésekig jut. Az árulás intő emléke talán sosem kopik ki kettejük közül, így a bizalom mindig is a kétséggel fogja méricskélni egymást.*
- Mielőtt? *kérdez vissza kajánul megemelve egyik szemöldökét. Az emlékek máris duruzsolva csalják elő a buja részleteket, melyeket igen szívesen hallana vissza a lány szájából is. Sejti, hogy nem fog megtörténni, de a férfi gondolatai már csak ilyenek.
Minden jel arra mutat, hogy Daya az övé, és nem csak papíron. Szúrós, csípős és konok tulajdon, az biztos, de akarta, mióta először meglátta.*
- Egy kis rum megteszi *legyint a gyógyítóra, ahogy egy vérbeli kikötőitől elvárható. Sosem vallaná be, hogy cudarul van.* - Inkább éhes vagyok. Ennék valami kiadósat.
*Megpaskolja maga mellett az ágyat, de ha ez nem éri el a célját, akkor nemes egyszerűséggel odahúzza a lányt. Kivételesen most tényleg ételre gondolt a kijelentésével, nem pedig bujálkodásra, de ennek ellenére nehezen tud betelni a helyzettel. Daya vele maradt, aggódik érte és az övé.*
*Felszalad a tengerész szemöldöke az információra. ~Egy egész napig?~ Így már érthető az aggodalom. Vagyis, az az aggodalom továbbra is hájjal kenegeti. Ha úgy vesszük, tökéletes alkalom kínálkozott a lánynak a szökésre. A tulajdonlevelet ugyan biztonságba helyezte, de biztos benne, hogy a wegtoreni azért boldogulna anélkül is. Míg a Velasco'rra nem talál rá a követelésével, addig nem okoz gondot. De mindezek ellenére maradt és gondoskodott róla.
Bár legutóbbi ölelkezésük a járulékos kínok ellenére is édes volt, Nolen nem merne biztosat mondani afelől, hogy őszinte is. A lány nem először verné át ilyesmivel, ő pedig nem akar naiv képzelgésbe esni ismét. Ennek ellenére fürkészőn figyeli a kreol vonásokat, miközben Daya segít neki a pohárral. Csak a kérdésekig jut. Az árulás intő emléke talán sosem kopik ki kettejük közül, így a bizalom mindig is a kétséggel fogja méricskélni egymást.*
- Mielőtt? *kérdez vissza kajánul megemelve egyik szemöldökét. Az emlékek máris duruzsolva csalják elő a buja részleteket, melyeket igen szívesen hallana vissza a lány szájából is. Sejti, hogy nem fog megtörténni, de a férfi gondolatai már csak ilyenek.
Minden jel arra mutat, hogy Daya az övé, és nem csak papíron. Szúrós, csípős és konok tulajdon, az biztos, de akarta, mióta először meglátta.*
- Egy kis rum megteszi *legyint a gyógyítóra, ahogy egy vérbeli kikötőitől elvárható. Sosem vallaná be, hogy cudarul van.* - Inkább éhes vagyok. Ennék valami kiadósat.
*Megpaskolja maga mellett az ágyat, de ha ez nem éri el a célját, akkor nemes egyszerűséggel odahúzza a lányt. Kivételesen most tényleg ételre gondolt a kijelentésével, nem pedig bujálkodásra, de ennek ellenére nehezen tud betelni a helyzettel. Daya vele maradt, aggódik érte és az övé.*
17611. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-12 19:32:15
Üzenet elküldve: 2022-07-12 19:32:15
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Szálláshely //
* Se a nemesi félrehajlásokról, se egyébről nem fog most mesélni. Na nem is ragaszkodik hozzá ő sem. Azt mondjuk nem tudja, hogy az ablaktalanság és a földön alvás között mi is az összefüggés, de nem kérdez rá. A pókos ugratásra már felnevet, persze csak halkan.*
- Rendben, ha pókot látok, sikítok. Te meg ha egeret látsz, kiálts és megmentelek!
* Ajtó zárás előtt még egy kis tréfálkozás, s megvárja, míg a lány bezárja maga mögött az ajtót.*
- Abban az esetben dörömbölhetsz is.
* Szól még vissza és ő is ajtót zár maga mögött. Leveti ruhái nagyját és a közelében pakol le mindent; a fegyvereit is. Beenged némi levegőt, de vissza is zárja az ablakot, mielőtt lefeküdne. Betakarózik, s ha tényleg nem haj sikolyt, vagy dörömbölést, akkor bizony elalszik. *
* Se a nemesi félrehajlásokról, se egyébről nem fog most mesélni. Na nem is ragaszkodik hozzá ő sem. Azt mondjuk nem tudja, hogy az ablaktalanság és a földön alvás között mi is az összefüggés, de nem kérdez rá. A pókos ugratásra már felnevet, persze csak halkan.*
- Rendben, ha pókot látok, sikítok. Te meg ha egeret látsz, kiálts és megmentelek!
* Ajtó zárás előtt még egy kis tréfálkozás, s megvárja, míg a lány bezárja maga mögött az ajtót.*
- Abban az esetben dörömbölhetsz is.
* Szól még vissza és ő is ajtót zár maga mögött. Leveti ruhái nagyját és a közelében pakol le mindent; a fegyvereit is. Beenged némi levegőt, de vissza is zárja az ablakot, mielőtt lefeküdne. Betakarózik, s ha tényleg nem haj sikolyt, vagy dörömbölést, akkor bizony elalszik. *
17610. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-12 14:23:16
Üzenet elküldve: 2022-07-12 14:23:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Már maga sem tudja, hányadik estét tölti a pultnak támaszkodva, sokadik borral a kezében. Az utóbbi hetek úgy összefolynak a fejében, mintha csak egyetlen egy hosszú, homályos álom lett volna az elmúlt egy hónap. Napközben szinte ki sem lépett a házból, csupán a piacra ment mindennapi betevőért, este pedig valahogy mindig az alkohol társaságában kötött ki.*
~Nem lesz ez így jó.~
*De még mielőtt bármilyen értelmes gondolat szöget ütne a fejében, magához int egy pultos lányt.*
Még egy pohár Bort legyen szíves, Kedves. * S már a kezébe is nyomja a 10 aranyat.*
- Köszönöm, Kedves. Azt kell hogy mondjam, maga gyönyörű.
*Próbálkozik némi flörtöléssel, de úgy tűnik, rossz személynél, mert a pultos csak szemét forgatja, és motyog valamit az orra alatt.
Aldo pedig kissé bizonytalan kezekkel emeli fel a poharat, s nagyokat kortyol a borból. Szinte egyszerre le is húzza a pohár tartalmát, megtörli száját az ingujjában, majd egy hangos koppanással a pultra helyezi az üveget.*
~Azt hiszem, mára tényleg ennyi volt.~
*Némiképp még tudatánál van, de talán épp csak annyira, hogy dülöngélő lépteivel távozni tudjon a fogadóból, majd hazafelé vegye az irányt. Az utat tudja, sokszor megjárta már rosszabb állapotokban is.*
~Ez is egy értelmetlen nap volt.~
~Nem lesz ez így jó.~
*De még mielőtt bármilyen értelmes gondolat szöget ütne a fejében, magához int egy pultos lányt.*
Még egy pohár Bort legyen szíves, Kedves. * S már a kezébe is nyomja a 10 aranyat.*
- Köszönöm, Kedves. Azt kell hogy mondjam, maga gyönyörű.
*Próbálkozik némi flörtöléssel, de úgy tűnik, rossz személynél, mert a pultos csak szemét forgatja, és motyog valamit az orra alatt.
Aldo pedig kissé bizonytalan kezekkel emeli fel a poharat, s nagyokat kortyol a borból. Szinte egyszerre le is húzza a pohár tartalmát, megtörli száját az ingujjában, majd egy hangos koppanással a pultra helyezi az üveget.*
~Azt hiszem, mára tényleg ennyi volt.~
*Némiképp még tudatánál van, de talán épp csak annyira, hogy dülöngélő lépteivel távozni tudjon a fogadóból, majd hazafelé vegye az irányt. Az utat tudja, sokszor megjárta már rosszabb állapotokban is.*
~Ez is egy értelmetlen nap volt.~
17609. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-12 13:50:20
Üzenet elküldve: 2022-07-12 13:50:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Találkozások egy fogadóban//
*Egyelőre olybá fest, hogy egyedül őt nem szórakoztatja a most még inkább gyerekesnek ható piszkálódások sora. Bár ez valószínűleg jelenlegi hangulatának köszönhető. De valahogy most nem akar változtatni rajta. Jól esik az önsajnáltatás és a tömény utálat mocsarában elsüllyedni. Úgy is azt szokta meg. Noha valahogy szívének pezsdítő a szőkeség ragyogó jelenléte, azért sok reményt nem fűz ahhoz, hogy komolyabb változás ütné fel a fejét. Persze igyekszik nem túlságosan kivetíteni mindenkire a világgyűlöletét, pedig aztán Zaejn jelenléte igencsak nagy segéd benne.*
- Addig örülj, amíg csak szavakkal döfök.
*Vet is egy lesújtó pillantást a férfira, az érintésre és a következő megjegyzésre viszont felszaladnak a szemöldökei. Most nem él a visszavágás lehetőségével pedig tudna mit odadobni a férfi elé. Megelégszik annyival is, hogy lerázza magáról a kezet egy halk morranás kíséretében.*
- Seggfej az van bőséggel.
*Szeme sarkából el is pillant a férfi felé miközben halvány vigyor jelenik meg az ajkain. Nem konkretizálja, hogy akár ő rá is gondolhat. Elég, hogy pillantása akár árulkodó is lehet.*
- Valahogy olyan érzésem van, hogy ki akarsz hozni a sodromból.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen a táncot illetőleg. De most ez végül is eléggé találó egy döfés volt, mert nem igazán konyít hozzá. Na nem mintha nem lett volna még szerencséje művelni azt, de nem valami gyakorlott benne.*
- De, ha ti táncikálni akartok csak tessék.
*Mutat is végig a fogadón, hogy a szabad helyeken érezzék csak otthon magukat. Neki sem ártana szórakozni egy kicsit, mástól sem szeretné elvenni a lehetőséget. De személy szerint neki még innia kell ahhoz pár pohár italt. De a személyi pénzeserszény majd csak gondoskodik erről is.*
- Viszont az is egy lehetőség, hogy Auhryen adja a zenét, te pedig szépen eltáncikálsz magadnak. Az a bolondéria illene is ehhez a fess jellemedhez.
*Húzza ki magát, mint aki úgy érzi, hogy ezzel a piszkálódással fölénybe került. Pedig Zaejnt ismerve ez koránt sem lehet így. De még kihasználja egy kicsit a szájkardozást, amíg nem un rá arra is teljes mértékben. A masszázs gondolata még egész jó is lenne, ha nem ajánlkozna rá maga a zsoldosok zsoldosa. Ő egyelőre erről le is mondana, amit egy néma szemforgatással erősít is meg. Inkább a poharát tölti meg ismét, hogy azután újabb pár kortyot tüntethessen el belőle. Valószínűleg be fog rúgni. Ha így halad ez elég korán el is fog érkezni. De valahogy nem esik most jól józanul nézni a világra.*
*Egyelőre olybá fest, hogy egyedül őt nem szórakoztatja a most még inkább gyerekesnek ható piszkálódások sora. Bár ez valószínűleg jelenlegi hangulatának köszönhető. De valahogy most nem akar változtatni rajta. Jól esik az önsajnáltatás és a tömény utálat mocsarában elsüllyedni. Úgy is azt szokta meg. Noha valahogy szívének pezsdítő a szőkeség ragyogó jelenléte, azért sok reményt nem fűz ahhoz, hogy komolyabb változás ütné fel a fejét. Persze igyekszik nem túlságosan kivetíteni mindenkire a világgyűlöletét, pedig aztán Zaejn jelenléte igencsak nagy segéd benne.*
- Addig örülj, amíg csak szavakkal döfök.
*Vet is egy lesújtó pillantást a férfira, az érintésre és a következő megjegyzésre viszont felszaladnak a szemöldökei. Most nem él a visszavágás lehetőségével pedig tudna mit odadobni a férfi elé. Megelégszik annyival is, hogy lerázza magáról a kezet egy halk morranás kíséretében.*
- Seggfej az van bőséggel.
*Szeme sarkából el is pillant a férfi felé miközben halvány vigyor jelenik meg az ajkain. Nem konkretizálja, hogy akár ő rá is gondolhat. Elég, hogy pillantása akár árulkodó is lehet.*
- Valahogy olyan érzésem van, hogy ki akarsz hozni a sodromból.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen a táncot illetőleg. De most ez végül is eléggé találó egy döfés volt, mert nem igazán konyít hozzá. Na nem mintha nem lett volna még szerencséje művelni azt, de nem valami gyakorlott benne.*
- De, ha ti táncikálni akartok csak tessék.
*Mutat is végig a fogadón, hogy a szabad helyeken érezzék csak otthon magukat. Neki sem ártana szórakozni egy kicsit, mástól sem szeretné elvenni a lehetőséget. De személy szerint neki még innia kell ahhoz pár pohár italt. De a személyi pénzeserszény majd csak gondoskodik erről is.*
- Viszont az is egy lehetőség, hogy Auhryen adja a zenét, te pedig szépen eltáncikálsz magadnak. Az a bolondéria illene is ehhez a fess jellemedhez.
*Húzza ki magát, mint aki úgy érzi, hogy ezzel a piszkálódással fölénybe került. Pedig Zaejnt ismerve ez koránt sem lehet így. De még kihasználja egy kicsit a szájkardozást, amíg nem un rá arra is teljes mértékben. A masszázs gondolata még egész jó is lenne, ha nem ajánlkozna rá maga a zsoldosok zsoldosa. Ő egyelőre erről le is mondana, amit egy néma szemforgatással erősít is meg. Inkább a poharát tölti meg ismét, hogy azután újabb pár kortyot tüntethessen el belőle. Valószínűleg be fog rúgni. Ha így halad ez elég korán el is fog érkezni. De valahogy nem esik most jól józanul nézni a világra.*
17608. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-11 08:14:59
Üzenet elküldve: 2022-07-11 08:14:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Szálláshely //
* Csak csóválja a fejét. *
- Ki érti ezt? Furcsák vagytok, meg kell hagyni. Mintha teljesen más fajhoz tartoznátok. Azt hiszem, most inkább ezt a részt kihagynám, de kösz a kedves felajánlást.
~ Majd egyszer talán, de azt is merev részegen. ~
- Hát persze, hogy neked van ablakod. Kedves vagy, de egy éjszakát a földön is elalszom, nem fog zavarni az ablaktalanság.
* Morganus udvarias és előzékeny, mint mindig. Szinte már kedve volna a szemeit is forgatni, persze csak mókázásból. Ha a gazdagok és nemesek mocskaiban nevelkedett is, úgy tűnik őt nem fogta be a szenny. *
- Megijednék? Ugyan mitől? * Húzza fel a szemöldökét. * De ha esetleg átszaladna az arcodon éjszaka egy pók, nyugodtan sikíts és megvédelek tőle.
* Belép a szobájába és mielőtt becsukná az ajtót még a résen kiszól. *
- Megígérem, ha csillapíthatatlan vágyat érzek a látványodra, azonnal bekopogok. Na, jó éjszakát!
* Finoman becsukja az ajtót és ráfordítja a kulcsot. Na nem Morganus miatt, de azért előfordulhatnak részeg idióták, akik felténferegnek az emeletre. Megszemléli a berendezést és ellenőrzi, tiszta-e az ágy. Látszólag a szoba rendben van, így nyugodtan lazíthat. Egy kis friss levegő jót tenne, de hát ne legyen az ember lánya telhetetlen. Szép nyugodtan lerakosgatja a holmijait az asztalra, levesz néhány szükségtelen ruhadarabot. A kardját a keze ügyébe helyezi, az ágy mellé. Csak a biztonság kedvéért. Még néhány percig hallgatja a szomszéd szobából átszűrődő neszeket, majd magára húzza a takarót. *
* Csak csóválja a fejét. *
- Ki érti ezt? Furcsák vagytok, meg kell hagyni. Mintha teljesen más fajhoz tartoznátok. Azt hiszem, most inkább ezt a részt kihagynám, de kösz a kedves felajánlást.
~ Majd egyszer talán, de azt is merev részegen. ~
- Hát persze, hogy neked van ablakod. Kedves vagy, de egy éjszakát a földön is elalszom, nem fog zavarni az ablaktalanság.
* Morganus udvarias és előzékeny, mint mindig. Szinte már kedve volna a szemeit is forgatni, persze csak mókázásból. Ha a gazdagok és nemesek mocskaiban nevelkedett is, úgy tűnik őt nem fogta be a szenny. *
- Megijednék? Ugyan mitől? * Húzza fel a szemöldökét. * De ha esetleg átszaladna az arcodon éjszaka egy pók, nyugodtan sikíts és megvédelek tőle.
* Belép a szobájába és mielőtt becsukná az ajtót még a résen kiszól. *
- Megígérem, ha csillapíthatatlan vágyat érzek a látványodra, azonnal bekopogok. Na, jó éjszakát!
* Finoman becsukja az ajtót és ráfordítja a kulcsot. Na nem Morganus miatt, de azért előfordulhatnak részeg idióták, akik felténferegnek az emeletre. Megszemléli a berendezést és ellenőrzi, tiszta-e az ágy. Látszólag a szoba rendben van, így nyugodtan lazíthat. Egy kis friss levegő jót tenne, de hát ne legyen az ember lánya telhetetlen. Szép nyugodtan lerakosgatja a holmijait az asztalra, levesz néhány szükségtelen ruhadarabot. A kardját a keze ügyébe helyezi, az ágy mellé. Csak a biztonság kedvéért. Még néhány percig hallgatja a szomszéd szobából átszűrődő neszeket, majd magára húzza a takarót. *
17607. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-10 18:28:55
Üzenet elküldve: 2022-07-10 18:28:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Nem biztos benne teljesen, hogy a férfi feje maradéktalanul kitisztult. Kíméletlenül tartották fogva a gyötrelmes képzelgések, felsejlő emlékek miket a láz eltorzított, az elme lassan gyógyul az ilyesmiből, tapasztalatból tudja. Épp ezért összefüggéstelen hadoválásra készül, mikor közelebb intik. Már nyitná is a száját miután finoman végigsimít az arcán, hogy rákérdezzen, mire van szüksége, ám egy aprócska csók váratlanul beléfojtja a szót. Egy röpke pillanat erejéig talán még az aggodalmat és a haragot is elfeledteti vele. A csípős megjegyzés azért hamar visszarántja a valóságba, morcosan össze is húzza szemeit míg felel.*
- Hihetetlen, hogy még van erőd pimaszkodni.
*Fogalma sincs róla, hogy emlékszik-e a kikötői az elmúlt nap kegyetlen delíriumára, valójában nem volna meglepő, ha nem. Az ember érzékei az alvás és az ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyozva meglehetősen eltompulnak, az elme előszeretettel szabadul meg a gyötrelmek emlékétől. Áldásos tulajdonság lehet a szenvedőnek, jóval kevésbé azok számára, akik aggodalmaskodva gubbasztanak az ágy mellett.*
- Óvatosan, kikötői! *korholja, mikor Nolen nehézkesen felül az ágyban, közben pedig már lép is vissza az asztalkához, hogy töltsön egy kis vizet szerencsétlennek. Rég volt már, mikor utoljára megitatta, bizonyára rettentően ki van már száradva. Átnyújtja a poharat, de addig nem ereszti, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a férfi egyedül is meg tudja tartani.*
- Egy napig nem voltál magadnál *érkezik hűvösen a felelet, miközben az ágy végére ül, tisztes távolságot tartva, durcásan összefont karokkal.*
- Az istenekre, igazán szólhattál volna, hogy ennyire rosszul vagy mielőtt… *nem folytatja a morgást, csak vesz egy levegőt és morcosan hátratűri tincseit a padlót mustrálva. Megköszörüli a torkát, hogy tárgyilagossá rendezze magát.*
- A fájdalomcsillapító főzet hatása nem tudom meddig tart ki. Érdemes lenne keresni egy gyógyítót. *Ez persze hamarabb is eszébe jutott, de senki sem ismer a városban, ráadásul nem szívesen hagyta volna magára a kikötőit.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.10 18:37:25
*Nem biztos benne teljesen, hogy a férfi feje maradéktalanul kitisztult. Kíméletlenül tartották fogva a gyötrelmes képzelgések, felsejlő emlékek miket a láz eltorzított, az elme lassan gyógyul az ilyesmiből, tapasztalatból tudja. Épp ezért összefüggéstelen hadoválásra készül, mikor közelebb intik. Már nyitná is a száját miután finoman végigsimít az arcán, hogy rákérdezzen, mire van szüksége, ám egy aprócska csók váratlanul beléfojtja a szót. Egy röpke pillanat erejéig talán még az aggodalmat és a haragot is elfeledteti vele. A csípős megjegyzés azért hamar visszarántja a valóságba, morcosan össze is húzza szemeit míg felel.*
- Hihetetlen, hogy még van erőd pimaszkodni.
*Fogalma sincs róla, hogy emlékszik-e a kikötői az elmúlt nap kegyetlen delíriumára, valójában nem volna meglepő, ha nem. Az ember érzékei az alvás és az ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyozva meglehetősen eltompulnak, az elme előszeretettel szabadul meg a gyötrelmek emlékétől. Áldásos tulajdonság lehet a szenvedőnek, jóval kevésbé azok számára, akik aggodalmaskodva gubbasztanak az ágy mellett.*
- Óvatosan, kikötői! *korholja, mikor Nolen nehézkesen felül az ágyban, közben pedig már lép is vissza az asztalkához, hogy töltsön egy kis vizet szerencsétlennek. Rég volt már, mikor utoljára megitatta, bizonyára rettentően ki van már száradva. Átnyújtja a poharat, de addig nem ereszti, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a férfi egyedül is meg tudja tartani.*
- Egy napig nem voltál magadnál *érkezik hűvösen a felelet, miközben az ágy végére ül, tisztes távolságot tartva, durcásan összefont karokkal.*
- Az istenekre, igazán szólhattál volna, hogy ennyire rosszul vagy mielőtt… *nem folytatja a morgást, csak vesz egy levegőt és morcosan hátratűri tincseit a padlót mustrálva. Megköszörüli a torkát, hogy tárgyilagossá rendezze magát.*
- A fájdalomcsillapító főzet hatása nem tudom meddig tart ki. Érdemes lenne keresni egy gyógyítót. *Ez persze hamarabb is eszébe jutott, de senki sem ismer a városban, ráadásul nem szívesen hagyta volna magára a kikötőit.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.10 18:37:25
17606. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:01:21
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:01:21
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
- Igen. De egy módosabb családnál nem jövedelmező a sok örökös. Egy fiú mindenképp legyen, bár jó, ha van egy ifjabb lánytestvére is. Akit alkalom-adtán előre lépésként oda lehet ígérni, valami módos vagy gazdag fickóhoz. Egy módos, gazdag férfi a fölös energiáját egy; a pintyhez hasonló helyen vezeti le; s nincs gondja semmire.
* Meséli, miközben a Pegazus pultja felé haladnak, hogy szobát vehessenek ki. *
- Ha a gazdagok és nemesek különc és mocskos pillanatai érdekelnek, csak kérdezz bátran.
* Elkérik a szobakulcsokat s neki nem is tűnik fel hirtelen, hogy a lány egy arannyal többet pengetett ki érte. Annyit azért megles gyorsan, hogy szomszédos szobát kaptak. Kérni sem lehetett volna jobban. *
- Jó szomszédok leszünk. Menjünk.
* Felmennek az emeletre és a félhomályban bolyonganak a folyosón, kis idő kell, mire meglelik a szobáikat. Ő is kinyitja az ajtót és beles, s örömmel konstatálja, hogy itt bizony van ablak is. A hírt hamar közli is a lánnyal. *
- Itt viszont van ablak, talán mert pont a emelet sarkánál van, nem tudom mi van a túloldalán. A tiednél lehet egy másik fal. Ha akarod, cserélhetünk. A fogadósnak úgy is mindegy, már kifizettük.
* Ajánlja fel lovagiasan a cserét, döntsön csak róla a lány. *
- De ha megijednél este, nyugodtan átjöhetsz.
* Ebben van némi csipkelődés és reméli, hogy Kat érteni fogja az elcsépelt tréfát. *
- Igen. De egy módosabb családnál nem jövedelmező a sok örökös. Egy fiú mindenképp legyen, bár jó, ha van egy ifjabb lánytestvére is. Akit alkalom-adtán előre lépésként oda lehet ígérni, valami módos vagy gazdag fickóhoz. Egy módos, gazdag férfi a fölös energiáját egy; a pintyhez hasonló helyen vezeti le; s nincs gondja semmire.
* Meséli, miközben a Pegazus pultja felé haladnak, hogy szobát vehessenek ki. *
- Ha a gazdagok és nemesek különc és mocskos pillanatai érdekelnek, csak kérdezz bátran.
* Elkérik a szobakulcsokat s neki nem is tűnik fel hirtelen, hogy a lány egy arannyal többet pengetett ki érte. Annyit azért megles gyorsan, hogy szomszédos szobát kaptak. Kérni sem lehetett volna jobban. *
- Jó szomszédok leszünk. Menjünk.
* Felmennek az emeletre és a félhomályban bolyonganak a folyosón, kis idő kell, mire meglelik a szobáikat. Ő is kinyitja az ajtót és beles, s örömmel konstatálja, hogy itt bizony van ablak is. A hírt hamar közli is a lánnyal. *
- Itt viszont van ablak, talán mert pont a emelet sarkánál van, nem tudom mi van a túloldalán. A tiednél lehet egy másik fal. Ha akarod, cserélhetünk. A fogadósnak úgy is mindegy, már kifizettük.
* Ajánlja fel lovagiasan a cserét, döntsön csak róla a lány. *
- De ha megijednél este, nyugodtan átjöhetsz.
* Ebben van némi csipkelődés és reméli, hogy Kat érteni fogja az elcsépelt tréfát. *
17605. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-10 08:43:16
Üzenet elküldve: 2022-07-10 08:43:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*A leányzó most egyáltalán nem értene egyet a férfival. De nem kerül szóba így akadékoskodnia sem kell, amiatt, hogy a benne kavargó érzések olyan mulattatóak lennének. El van telve dühvel, sajnálattal mindazok miatt, amit a férfinak át kellett élnie. Persze ez már semmin sem változtat, de valóban bűntudatos is, hogy ezeket újból át kell élnie, még akkor is, ha csak az emlékeiben.*
- Nem tehetek róla. De igyekszem kevésbé látványosan művelni a következőt.
*Varázsol magára valami őszintének ható mosolyfélét. Kivételes színészi tehetségének hála pedig egész sikeresnek bizonyul eme próbálkozása. Meg az sem elhanyagolható, hogy megnyugvást talál a férfi karjai között. Ami most olyan jó, olyan enyhítő minden háborgására. Megszűnik a világ, csak ők ketten vannak a semmiben. Végre kikapcsolhatja a gondolatait, ellazulhat és élvezheti Mordokhai közelségét. Jelen helyzetben ennél többet aligha kívánhatna. Csak hát tőle sem áll távol, hogy ezekkel az érzésekkel együtt vére is forrni kezdjen, ami fölött mindig is nehezen vette át a hatalmat. Ezen pedig mostani helyzete sem segít sokat. De egyelőre még nem akarja megtörni a nyugalmat és a háborítatlan békét.*
- Hát nem sok kalandort ismertem, akit ne talált volna meg a baj.
*Mosolyodik el halványan, majd halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Ellenkezne az érvekkel, de túl igazak a férfi szavai. Kiélvezni az egyszer megadatott élet minden percét. Valóban élni, nem pedig csak tétlenül várni a holnapot. Ez az igazi élet. Nem pedig az övé, amikor csak belesüpped az elfogadott magányba és a monoton semmibe.*
- Egy picit talán.
*Sóhajtja az ajkaira, majd készségesen és vágyva forr az ajkaira. Olyan szenvedéllyel, mintha élete utolsó csókja lenne ez a mostani. S ki tudja, hogy nem e így is van.
A férfi szavaira most még választ sem ad, nem ellenkezik, csupán csak bújik az ölelő karok közé, mintha világ életében oda tartozott volna. Valahogy boldognak érzi magát, de mégis a kimondott szavak rettegéssel töltik el, mert tudja, hogy ez nem egészen lesz így. Teljesen bizonyosan nem tudná marasztalni a férfit. Legalábbis nem sokáig. Akkor pedig jöhet az aggódás, a várakozásokkal töltött órák, napok, majd hatok, hogy egy kalandos kitérő után vajon láthatja e még. De talán van olyan élet, amiért ezt az áldozatot megérné meghozni. Ha a maguk különös módján képesek lennének egymást boldoggá tenni. A viszontlátások örömével, az együtt töltött önfeledt idők emlékeivel, a búcsúzás fájdalmával, hogy azután ismétlődjön a kör újból és újból, de végre lenne valami közös kapaszkodójuk, ahol az élet ármányaitól megbújva lehetnek boldogok, még ha kis időre is.
Őrültségnek tűnik ennyire túlgondolni most mindent, mégis mosolyt csal a lány arcára, hogy egyszer végre talán tartozhatna valakihez, lenne valaki, akiért megéri várni, hogy azután sok olyan napja legyen, mint ez a mai is.*
- Ha mész sem baj. Úgy is vissza jössz.
*Suttogja teljes magabiztossággal a hangjában. Még akkor is, ha valójában nem ilyen biztos a dologban. Viszont a lehetőség adott mindkettejük számára, csak merni kell élni vele.
A csendbe lassan visszalopja magát a valóság zaja, ahogy Rocha feje apránként tisztulni látszik. A gondolatok kavargása szűnik, viszont még mindig ketten maradtak a világ ellen. Ami jó. Ami továbbra is örömmel tölti el. Érezni a férfit, minden érintését, az ölelő karokat, csókja ízét az ajkain. Ez a valóság, amit képes lenne minden áldott nap elviselni.
Gyengéd csókot lehel a férfi vállára, majd a vizes tincseket elsimítva a nyakára, az arcára, épp mikor hol éri. Belesimul az ölébe, a karjai közé, hogy erősítse magában a tényt, hogy nem álmodik, hogy még mindig képes érezni.*
//Fürdőház//
*A leányzó most egyáltalán nem értene egyet a férfival. De nem kerül szóba így akadékoskodnia sem kell, amiatt, hogy a benne kavargó érzések olyan mulattatóak lennének. El van telve dühvel, sajnálattal mindazok miatt, amit a férfinak át kellett élnie. Persze ez már semmin sem változtat, de valóban bűntudatos is, hogy ezeket újból át kell élnie, még akkor is, ha csak az emlékeiben.*
- Nem tehetek róla. De igyekszem kevésbé látványosan művelni a következőt.
*Varázsol magára valami őszintének ható mosolyfélét. Kivételes színészi tehetségének hála pedig egész sikeresnek bizonyul eme próbálkozása. Meg az sem elhanyagolható, hogy megnyugvást talál a férfi karjai között. Ami most olyan jó, olyan enyhítő minden háborgására. Megszűnik a világ, csak ők ketten vannak a semmiben. Végre kikapcsolhatja a gondolatait, ellazulhat és élvezheti Mordokhai közelségét. Jelen helyzetben ennél többet aligha kívánhatna. Csak hát tőle sem áll távol, hogy ezekkel az érzésekkel együtt vére is forrni kezdjen, ami fölött mindig is nehezen vette át a hatalmat. Ezen pedig mostani helyzete sem segít sokat. De egyelőre még nem akarja megtörni a nyugalmat és a háborítatlan békét.*
- Hát nem sok kalandort ismertem, akit ne talált volna meg a baj.
*Mosolyodik el halványan, majd halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Ellenkezne az érvekkel, de túl igazak a férfi szavai. Kiélvezni az egyszer megadatott élet minden percét. Valóban élni, nem pedig csak tétlenül várni a holnapot. Ez az igazi élet. Nem pedig az övé, amikor csak belesüpped az elfogadott magányba és a monoton semmibe.*
- Egy picit talán.
*Sóhajtja az ajkaira, majd készségesen és vágyva forr az ajkaira. Olyan szenvedéllyel, mintha élete utolsó csókja lenne ez a mostani. S ki tudja, hogy nem e így is van.
A férfi szavaira most még választ sem ad, nem ellenkezik, csupán csak bújik az ölelő karok közé, mintha világ életében oda tartozott volna. Valahogy boldognak érzi magát, de mégis a kimondott szavak rettegéssel töltik el, mert tudja, hogy ez nem egészen lesz így. Teljesen bizonyosan nem tudná marasztalni a férfit. Legalábbis nem sokáig. Akkor pedig jöhet az aggódás, a várakozásokkal töltött órák, napok, majd hatok, hogy egy kalandos kitérő után vajon láthatja e még. De talán van olyan élet, amiért ezt az áldozatot megérné meghozni. Ha a maguk különös módján képesek lennének egymást boldoggá tenni. A viszontlátások örömével, az együtt töltött önfeledt idők emlékeivel, a búcsúzás fájdalmával, hogy azután ismétlődjön a kör újból és újból, de végre lenne valami közös kapaszkodójuk, ahol az élet ármányaitól megbújva lehetnek boldogok, még ha kis időre is.
Őrültségnek tűnik ennyire túlgondolni most mindent, mégis mosolyt csal a lány arcára, hogy egyszer végre talán tartozhatna valakihez, lenne valaki, akiért megéri várni, hogy azután sok olyan napja legyen, mint ez a mai is.*
- Ha mész sem baj. Úgy is vissza jössz.
*Suttogja teljes magabiztossággal a hangjában. Még akkor is, ha valójában nem ilyen biztos a dologban. Viszont a lehetőség adott mindkettejük számára, csak merni kell élni vele.
A csendbe lassan visszalopja magát a valóság zaja, ahogy Rocha feje apránként tisztulni látszik. A gondolatok kavargása szűnik, viszont még mindig ketten maradtak a világ ellen. Ami jó. Ami továbbra is örömmel tölti el. Érezni a férfit, minden érintését, az ölelő karokat, csókja ízét az ajkain. Ez a valóság, amit képes lenne minden áldott nap elviselni.
Gyengéd csókot lehel a férfi vállára, majd a vizes tincseket elsimítva a nyakára, az arcára, épp mikor hol éri. Belesimul az ölébe, a karjai közé, hogy erősítse magában a tényt, hogy nem álmodik, hogy még mindig képes érezni.*
17604. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-09 14:31:17
Üzenet elküldve: 2022-07-09 14:31:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Partnerén szemlátomást érzések és gondolatok egész kálváriája megy keresztül, ahogy a férfi egyre tovább halad a történetben, és bizony hazugság lenne azt mondani, hogy nem találja valamelyest mulattatónak a dolgot.*
- Nem marad történet, amit elmesélhetnék, ha minden kérdésed után ilyen bűnbánóan fogsz nézni.
*Piszkálódik egy kicsit vigyorogva.*
- Régen volt már.
*Enyhül meg végül tekintete, ahogy a magabiztos álarc lehullik és csak egy szomorkás mosoly tűnik elő alóla. Hiszen nem is volt olyan régen. Úgy tíz esztendeje tán? Persze a férfi életmódját folytatva ez szinte felér egy emberöltővel, de ha igazán belegondol, messze nem tűnik olyan távoli eseménynek, mint életének egy-két másik szakasza, amelyről a leánynak mesélt a mai nap folyamán. Elméjébe mélyen, kitörölhetetlenül beleégett a története minden egyes testét ékítő hegnek, nem számít hogyan szerezte, nem számít mi okozta, kés, kard, billog, korbács, emlékszik mindre, és emlékszik mindenkire, akinek tízszeresen fizette vissza a szívességet.
Lelkének háborgása azonban könnyen csillapul, s most kell hozzá több, minthogy a lány elfogadja a felé nyújtott kezet és csatlakozzon hozzá a vízben, ahelyett, hogy tovább fagyoskodjon kisded játékaik miatt. S úgy tűnik, igaz ez a Rochára is, kinek vonásai ugyancsak hamar megenyhülnek, ahogy végigsimít arcán.
Aztán ennél is közelebb kerülnek egymáshoz, és ezen a ponton a férfiban egy sokkal ösztönösebb reakció is dolgozni kezd, ő pedig mély levegőt vesz, behunyja szemét, és figyelmét újfent az őket körülölelő csendre irányítja, amíg tova nem illan a pillanatnyi nemkívánatos hév. Végül felcsendül a lány hangja, Mordokhai pedig szélesen elmosolyodik, miközben szorosabbra fűzi ölelését.*
- Én csak a világot járom céltalanul, nem keresvén a bajt. *Nevet.* Nem tehetek róla, ha az végül mégis mindig rám talál. Sosem álmodtam hosszú életről. *Csendesedik el végül.* Csak egy olyanról, amelyért érdemes volt megszületni.
*Hunyja le újfent a szemét és hagyja, hogy megtöltse őt a kellemes üresség, melyet már többször is tapasztalt a nap folyamán a lány mellett. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára ennyire nyugodt, mikor csitult el a folyamatos zaj elméjében. Folyamatosan egyedül az úton egy olyan világban, melyben most már talán örökké idegennek fogja érezni magát.*
- Tán adtam rá okot, hogy bánkódj?
*Kérdezi szelíden, miközben, ha engedik neki, akkor a leány orcáját ismét kezébe veszi, maga felé fordítva azt, hogy ezúttal magához ragadva a kezdeményezést, ő leheljen csókot a telt ajkakra.
Persze tudja mitől fél Rocha. Ugyanattól, amitől ő maga is. Így hát egy kezével továbbra is szorosan öleli őt, és semmiért a világon el nem eresztené.*
- Nem megyek sehová.
*Suttogja a csendbe, és tudja, hogy ez legalább annyira szól saját magának, mint a leánynak. Azt is tudja, hogy maradéktalanul igaz. Hiszen hová menne? Mindig is ez a hely lesz a legközelebb ahhoz, hogy otthonának nevezhesse, és azt is tudja, hogy a mai nap után bármikor is kelljen útra újfent, olyan erővel fogja ide visszahúzni valami, melyet eddig még sosem tapasztalt. S bár ez mérhetetlen boldogsággal tölti el, mégis úgy érzi, mint akinek menten könnye fakad...*
//Fürdőház//
*Partnerén szemlátomást érzések és gondolatok egész kálváriája megy keresztül, ahogy a férfi egyre tovább halad a történetben, és bizony hazugság lenne azt mondani, hogy nem találja valamelyest mulattatónak a dolgot.*
- Nem marad történet, amit elmesélhetnék, ha minden kérdésed után ilyen bűnbánóan fogsz nézni.
*Piszkálódik egy kicsit vigyorogva.*
- Régen volt már.
*Enyhül meg végül tekintete, ahogy a magabiztos álarc lehullik és csak egy szomorkás mosoly tűnik elő alóla. Hiszen nem is volt olyan régen. Úgy tíz esztendeje tán? Persze a férfi életmódját folytatva ez szinte felér egy emberöltővel, de ha igazán belegondol, messze nem tűnik olyan távoli eseménynek, mint életének egy-két másik szakasza, amelyről a leánynak mesélt a mai nap folyamán. Elméjébe mélyen, kitörölhetetlenül beleégett a története minden egyes testét ékítő hegnek, nem számít hogyan szerezte, nem számít mi okozta, kés, kard, billog, korbács, emlékszik mindre, és emlékszik mindenkire, akinek tízszeresen fizette vissza a szívességet.
Lelkének háborgása azonban könnyen csillapul, s most kell hozzá több, minthogy a lány elfogadja a felé nyújtott kezet és csatlakozzon hozzá a vízben, ahelyett, hogy tovább fagyoskodjon kisded játékaik miatt. S úgy tűnik, igaz ez a Rochára is, kinek vonásai ugyancsak hamar megenyhülnek, ahogy végigsimít arcán.
Aztán ennél is közelebb kerülnek egymáshoz, és ezen a ponton a férfiban egy sokkal ösztönösebb reakció is dolgozni kezd, ő pedig mély levegőt vesz, behunyja szemét, és figyelmét újfent az őket körülölelő csendre irányítja, amíg tova nem illan a pillanatnyi nemkívánatos hév. Végül felcsendül a lány hangja, Mordokhai pedig szélesen elmosolyodik, miközben szorosabbra fűzi ölelését.*
- Én csak a világot járom céltalanul, nem keresvén a bajt. *Nevet.* Nem tehetek róla, ha az végül mégis mindig rám talál. Sosem álmodtam hosszú életről. *Csendesedik el végül.* Csak egy olyanról, amelyért érdemes volt megszületni.
*Hunyja le újfent a szemét és hagyja, hogy megtöltse őt a kellemes üresség, melyet már többször is tapasztalt a nap folyamán a lány mellett. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára ennyire nyugodt, mikor csitult el a folyamatos zaj elméjében. Folyamatosan egyedül az úton egy olyan világban, melyben most már talán örökké idegennek fogja érezni magát.*
- Tán adtam rá okot, hogy bánkódj?
*Kérdezi szelíden, miközben, ha engedik neki, akkor a leány orcáját ismét kezébe veszi, maga felé fordítva azt, hogy ezúttal magához ragadva a kezdeményezést, ő leheljen csókot a telt ajkakra.
Persze tudja mitől fél Rocha. Ugyanattól, amitől ő maga is. Így hát egy kezével továbbra is szorosan öleli őt, és semmiért a világon el nem eresztené.*
- Nem megyek sehová.
*Suttogja a csendbe, és tudja, hogy ez legalább annyira szól saját magának, mint a leánynak. Azt is tudja, hogy maradéktalanul igaz. Hiszen hová menne? Mindig is ez a hely lesz a legközelebb ahhoz, hogy otthonának nevezhesse, és azt is tudja, hogy a mai nap után bármikor is kelljen útra újfent, olyan erővel fogja ide visszahúzni valami, melyet eddig még sosem tapasztalt. S bár ez mérhetetlen boldogsággal tölti el, mégis úgy érzi, mint akinek menten könnye fakad...*
17603. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-07 08:20:56
Üzenet elküldve: 2022-07-07 08:20:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
- „Terhelje”? * Biztos nem jól hallotta. * Meséltem már hány testvérem van? Bár mióta eljöttem, biztos lett még néhány.
~ Bizonyára ez valami gazdag felsőkörökbeli gondolkodásmód lesz. Egyszer megérné komoly tanulmányozásba fogni a gazdagokat. ~
* Katlaelle megvárja a választ, és a továbbiakban aszerint kíván dönteni. Az meg is érkezik hamarosan és mivel közös szobába való invitálás nem hangzik el, már-már elhessegeti a gondolatot, valószínűleg csak félreértett valamit. Már megint. *
~ Fene azt a bővérű fajtádat. Ezt biztos apámtól örököltem.~
* Hogy családi vonás-e vagy valami más, nem tudhatja biztosan. Szigorúan megrendszabályozza a további gondolatait. Elkíséri a férfit a fogadó pultjához, ahol ő maga is rendezi az éjszakai szállását. Kifizeti a Szoba árát, letesz a fogadós elé 17 aranyat. A figyelmét nem kerüli el, hogy ő valamiért egy arannyal többet csengetett ki. Felvonja a szemöldökét. *
~ Úgy tűnik, a vagyonosoknak már mindent szabad. Hát amúgy is több a pénzük, minek nekik még kedvezmény is? Chh. ~
- Megkeresem melyik az. A tiéd hányas?
* Hamar túlteszi magát a dolgon és felfedezőútra indul a felsőbb szintre. A homályos folyosón próbálja kibogarászni, melyik is az ő ajtaja. A legutolsó szobák egyike lesz az. Kitárja az ajtót és beles. *
- Nagyszerű, még ablak sincs itt.
~ Akkor mi a hóhér került 17 aranyba? ~
* Megvonja a vállát, ha egyszer ez van, akkor ezt kell szeretni. *
- Neked van ablak?
* Kérdezi Morganust, hátha itt van a kutya elásva. Na nem mintha nem bírna ki egy éjszakát ablak nélkül, csak savanyúskodik egy kicsit. *
- „Terhelje”? * Biztos nem jól hallotta. * Meséltem már hány testvérem van? Bár mióta eljöttem, biztos lett még néhány.
~ Bizonyára ez valami gazdag felsőkörökbeli gondolkodásmód lesz. Egyszer megérné komoly tanulmányozásba fogni a gazdagokat. ~
* Katlaelle megvárja a választ, és a továbbiakban aszerint kíván dönteni. Az meg is érkezik hamarosan és mivel közös szobába való invitálás nem hangzik el, már-már elhessegeti a gondolatot, valószínűleg csak félreértett valamit. Már megint. *
~ Fene azt a bővérű fajtádat. Ezt biztos apámtól örököltem.~
* Hogy családi vonás-e vagy valami más, nem tudhatja biztosan. Szigorúan megrendszabályozza a további gondolatait. Elkíséri a férfit a fogadó pultjához, ahol ő maga is rendezi az éjszakai szállását. Kifizeti a Szoba árát, letesz a fogadós elé 17 aranyat.
A figyelmét nem kerüli el, hogy ő valamiért egy arannyal többet csengetett ki. Felvonja a szemöldökét. *~ Úgy tűnik, a vagyonosoknak már mindent szabad. Hát amúgy is több a pénzük, minek nekik még kedvezmény is? Chh. ~
- Megkeresem melyik az. A tiéd hányas?
* Hamar túlteszi magát a dolgon és felfedezőútra indul a felsőbb szintre. A homályos folyosón próbálja kibogarászni, melyik is az ő ajtaja. A legutolsó szobák egyike lesz az. Kitárja az ajtót és beles. *
- Nagyszerű, még ablak sincs itt.
~ Akkor mi a hóhér került 17 aranyba? ~
* Megvonja a vállát, ha egyszer ez van, akkor ezt kell szeretni. *
- Neked van ablak?
* Kérdezi Morganust, hátha itt van a kutya elásva. Na nem mintha nem bírna ki egy éjszakát ablak nélkül, csak savanyúskodik egy kicsit. *
17602. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:56:31
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:56:31
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Kellően leázott róla minden kosz, tenyerén a bőr kifehéredett és olyan ráncos lett, mint egy nagyon agg öregemberé. A maga részéről is végzett és irányát az öltöző felé veszi. Hogy miként sikerült ruháit jóval lassabban magára kapnia, mint a lánynak, rejtély. Bármiként is legyen, mire ő visszatér, Kat már újra megjárta az utat korábbi fürdőjük felé, s haját rendezgetve tér vissza. *
- Neeem, inkább ő járt kupiba, hogy ne terhelje anyámat. Ezt mondta egyszer, nekem pedig megtiltotta az ilyen kilengést. Mondván majd akkor lesz erre jogom, ha már feleségem és utódom meglesz. Mondjuk. Nem tudom a házasság és a gyermekáldás miként jogosítana fel a bordélyba járásra.
* A fürdőházban visszatérnek a Pegazusba s igen, meglepő a gyors változás eddigi viselkedésében; mégsem akarja magát lejáratni. Sem pedig erőltetni bármit. *
- Még nem vettem ki szobát, de ezt hamar pótlom. Még az is lehet, szoba szomszédok leszünk.
* Így a pulthoz visszatérve kér magának egy külön szobát, azután meg esélyesen alvás lesz, bár még így is jobb, mint amit tervezett. Egy Szobát saját magának, amiért 16 aranyat fizet ki. Megvárja, míg Kat is rendezi saját szállását, hogy felkísérhesse az ajtóig. Na igen. *
* Kellően leázott róla minden kosz, tenyerén a bőr kifehéredett és olyan ráncos lett, mint egy nagyon agg öregemberé. A maga részéről is végzett és irányát az öltöző felé veszi. Hogy miként sikerült ruháit jóval lassabban magára kapnia, mint a lánynak, rejtély. Bármiként is legyen, mire ő visszatér, Kat már újra megjárta az utat korábbi fürdőjük felé, s haját rendezgetve tér vissza. *
- Neeem, inkább ő járt kupiba, hogy ne terhelje anyámat. Ezt mondta egyszer, nekem pedig megtiltotta az ilyen kilengést. Mondván majd akkor lesz erre jogom, ha már feleségem és utódom meglesz. Mondjuk. Nem tudom a házasság és a gyermekáldás miként jogosítana fel a bordélyba járásra.
* A fürdőházban visszatérnek a Pegazusba s igen, meglepő a gyors változás eddigi viselkedésében; mégsem akarja magát lejáratni. Sem pedig erőltetni bármit. *
- Még nem vettem ki szobát, de ezt hamar pótlom. Még az is lehet, szoba szomszédok leszünk.
* Így a pulthoz visszatérve kér magának egy külön szobát, azután meg esélyesen alvás lesz, bár még így is jobb, mint amit tervezett. Egy Szobát saját magának, amiért 16 aranyat fizet ki
. Megvárja, míg Kat is rendezi saját szállását, hogy felkísérhesse az ajtóig. Na igen. *
17601. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:02:25
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Nehézkes az ébredés. Maradna még a pihentető sötétben, de a fény álnokul bekúszik egy egyre szélesedő résen a szemhéja alá. Eleinte küzd ellene, de amikor felfedezi a körvonal részleteit, a jellegzetes wegtoreni vonásokat kirajzoló tetszetős délibábot, akkor már nem ágál. Figyeli a csendesen szuszogó lányt. Sokáig elnézné még, de a smaragdok egy idő után rá emelkednek.
Mintha őszinte aggodalmat hallana ki a kérdésből. Ezt abból sejti, hogy Daya igyekszik undok, távolságtartó megszólítás mögé rejteni. Nolen nem válaszol, csak közelebb inti. Még közelebb. Míg el nem éri, hogy egy csókocska erejéig felelevenítse emlékeiben a lány ízét.*
- Semmi Kapitány? *húzza össze a szemét egy bágyadt mosollyal.* - Az este még kedvesebb voltál.
*Sejti, hogy valami történhetett. Még mindig kótyagos kissé a feje és fáradtnak, nehéznek érzi a tagjait. Kusza víziók zavaros katyvasza úszik a fejében. ~ Lázálmok? ~ Ez magyarázat lehet a kérdésre is, de Nolen nem kerít neki nagy feneket. Vlasco'rra, rajta nem fog holmi piszlicsáré katonadolog.
Már e néhány szó után is érzi, hogy mennyire száraz a torka, de az fel se merül benne, hogy több idő telt el az éjszakánál és mondjuk a reggelnél, mert immár inkább a délelőttben járhatnak benne, ahogy nézi.
Felkönyököl, de nehezebben megy, mint várta. Kicsit megtapogatja a bordáit, amik viszont már kevéssé fájnak, mint remélni merte. Hiába, a kikötőieket kemény fából faragták! A gyanakvása csak akkor ébred fel kissé, amikor jobban megnézve felfedezi a nyúzott szarkalábakat a lány arcán.*
- Horkoltam talán? *teszi fel a tapogatózó kérdést, ami speciel indok lehetne a kínzóan száraz torkára is.*
*Nehézkes az ébredés. Maradna még a pihentető sötétben, de a fény álnokul bekúszik egy egyre szélesedő résen a szemhéja alá. Eleinte küzd ellene, de amikor felfedezi a körvonal részleteit, a jellegzetes wegtoreni vonásokat kirajzoló tetszetős délibábot, akkor már nem ágál. Figyeli a csendesen szuszogó lányt. Sokáig elnézné még, de a smaragdok egy idő után rá emelkednek.
Mintha őszinte aggodalmat hallana ki a kérdésből. Ezt abból sejti, hogy Daya igyekszik undok, távolságtartó megszólítás mögé rejteni. Nolen nem válaszol, csak közelebb inti. Még közelebb. Míg el nem éri, hogy egy csókocska erejéig felelevenítse emlékeiben a lány ízét.*
- Semmi Kapitány? *húzza össze a szemét egy bágyadt mosollyal.* - Az este még kedvesebb voltál.
*Sejti, hogy valami történhetett. Még mindig kótyagos kissé a feje és fáradtnak, nehéznek érzi a tagjait. Kusza víziók zavaros katyvasza úszik a fejében. ~ Lázálmok? ~ Ez magyarázat lehet a kérdésre is, de Nolen nem kerít neki nagy feneket. Vlasco'rra, rajta nem fog holmi piszlicsáré katonadolog.
Már e néhány szó után is érzi, hogy mennyire száraz a torka, de az fel se merül benne, hogy több idő telt el az éjszakánál és mondjuk a reggelnél, mert immár inkább a délelőttben járhatnak benne, ahogy nézi.
Felkönyököl, de nehezebben megy, mint várta. Kicsit megtapogatja a bordáit, amik viszont már kevéssé fájnak, mint remélni merte. Hiába, a kikötőieket kemény fából faragták! A gyanakvása csak akkor ébred fel kissé, amikor jobban megnézve felfedezi a nyúzott szarkalábakat a lány arcán.*
- Horkoltam talán? *teszi fel a tapogatózó kérdést, ami speciel indok lehetne a kínzóan száraz torkára is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880