//Kitérő//
//Desydemonha, Pycta//
*Ahogy belép a Pegazusba, néhány pillanat elegendő számára, hogy megtalálja, akit keres. Úgy tűnik, hasonlóan megkönnyebbül Pycta is, mint ahogy Lyz, bár ennek oka mindkettejükben más. Első gondolatra a szőke óriás, talán egy régi bajtársa lehet másodikra inkább csak egy erre tévedt idegen. Nem sűrűn látta, sőt, talán sohasem látta az erdőmélyi elfet így viseltetni valaki iránt, pedig már csak a tartása is árulkodik. A sürgető mosoly csupán a második különös észrevétel, mely talán nem is tudatos. Az viszont, hogy közös asztalnál mégis hátát mutatja a nőnek, merőben szokatlan. Smaragdszín szemei hol Pyctára, hol a nőre vándorol ahogy közeledik az asztalhoz, s nem téveszti figyelme, hogy a nő mosolya egyre szélesedik, mintha ő is megismerné, holott sosem találkoztak.*
- Me'Ochass... *épp csak viszont köszönti Pyctát, mikor azok ketten szinte versengve pattannak fel az asztaltól, erre Lyz kicsit meg is torpan, s a viszontlátás örömét immár egy az egyben átveszi a zavar pillanata.*
- Üdvözöllek *ennyi köszöntés a nő felé éppen sikerül, mielőtt az továbbállna.*
- Neked is szép napot *köszön el, mivel fogalma sincs a helyzet milyenségéről, s ha dolga van, hát Lyz nem marasztalja. Az bizonyos, hogy a korsóban még van sör, így nem arról van szó, hogy éppen most végzett. Ezen a gondolatmeneten sem tud végigfutni, mert az arcpirító jókívánság Lyz arcára fagyasztja a mosolyt. *
- Tessék? * hitetlen kérdez vissza, hisz itt valami félreértés lehet, vagy esetleg ő maradt le valamiről? Homlok ráncolva, de választ nem tőle várva néz a tovább is induló után. Végignézi, ahogyan helyet csinál magának egy másik asztalnál, majd Lyz elképedésével még az arcán fordul vissza, várva-várt társa felé.
Amint a lombzöld szemekre téved tekintete, érzi az arcába toluló langymeleget, mely már a fülei hegyét is égeti lassan. Tudja, hogy most valószínűleg minden apró szeplő megmutatkozik az arcán, s hogy fülei vége is meglehetősen kipirult. Nyilvánvaló, hogy a megjegyzés ért érzékeny pontot, s hogy elüsse a zavarát, gyorsan bele is vág a közepébe, holott szépen az elejéről szerette volna elmesélni.*
- Sikerült üzletet kötni. Ha minden meglesz, kiszál... öhm...* beletúr a táskájába, hogy előkotorja a szerződést, de egyelőre nem akad a kezébe.*
- Vagyis, talán üljünk le, addig megkeresem a papírost. *Oda is lép a székhez, melyen Desydemonha ült korábban, majd helyet foglal rajta.*
- Ki volt ez a különös óriás nő? *kérdezi összefűzve, míg még mindig a táskájában matat.*