Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-30 08:13:31
Üzenet elküldve: 2021-03-30 08:13:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A férfi szavai pont arról árulkodnak, amiről várta, mikor pedig elcsípi a kijelentést, minthogy érdemes volt már benéznie, egy része bóknak veszi, másik része tudni véli, hogy ez a lelkesedés a gőzölgő ragunak szól.*
-Valóban? Nem mindig? Pedig én azt hittem itt mindenki ezt eszi folyamatosan. *Mondja mosolyogva, mivel a Sellőnek mindig szállítanak mindenből, ha kell más hajótól veszi meg, de beszerzi, így újdonság neki, hogy nem mindig jutni itt ilyesfajta ételkreációhoz. Közben helyet foglal kényelmesen, miközben megmosolyogja, hogy a férfi távolodik a székével. ~Nincs olyan nagy fenekem… na… vagy lehet, tart tőlem? ~ Nem szeretné kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat azzal, hogy ugyan annyira közelíti hozzá a székét, mint ahogy az imént az távolította. Azt már korábban megszokta, hogy mindenkinek más a térigénye. Majd belekezd egy kis magyarázatba és tájékoztatásba, hogy mit csinált már a városban meg, hogy honnan érkezett, de akaratán kívül a lényeget ügyesen ki is felejti a mondani való végéről, így a férfi rákérdez.*
-Oh… hát a mágustoronyban. Még sose jártam ott, csak olvastam róla, de egy személyes beszámolót is szívesen meghallgatnék. Mindenképpen próbára fogom tenni magam. Még egyelőre gyerekcipőben jár a tudásom, jegyzetekből tanultam meg azt a néhány apró varázslatot vagy trükköt, ahogy tetszik, amit elő tudok adni. *Mert a kikötőben a vendégek inkább trükknek vélték, ha meggyújtotta a gyertyát, csak úgy a semmiből, nem is mágiának vagy varázslatnak.*
-Valóban kicsit nyugtalan mindenki, meg azok a jelenések. Na mindegy, az előző városban, ahol dolgoztam, fenn a tó mellett, ott semmi ilyesmi nem történt. Néha azt érzem, hogy a kikötőben bármelyik pillanatban ellephetnek minket a patkányok, kimászhat valami a vízből, amit eddig még senki emberfia nem látott vagy akár a holtak is felkelhetnek vagy a kibelezett csirke a konyhában. *Bizony, úgy érzi Lihanech után ez a része az ismert világnak sokkal rejtélyesebb és baljósabb.*
-A családom… fogadót vezet. *Nyögi ki egy kis gondolkodás után, nem akarja elsőre kiadni magát, hiszen olyan jót beszélgetnek és nem szeretné, ha rossz irányt venne a dolog.*
-Férjem egyelőre nincsen. Nem igazán van időm ilyenekkel foglalkozni, sok időt elvesz a fogadó, na meg most ez a rengeteg utánajárás és keresés. *De inkább úgy mondja, mint aki izgatott, mindezek ellenére is.*
-És te? Földműves vagy? Esetleg erdőjáró, hogy így értesz a növényekhez. *Utal a félig meddig kihallgatott beszélgetésre.*
*A férfi szavai pont arról árulkodnak, amiről várta, mikor pedig elcsípi a kijelentést, minthogy érdemes volt már benéznie, egy része bóknak veszi, másik része tudni véli, hogy ez a lelkesedés a gőzölgő ragunak szól.*
-Valóban? Nem mindig? Pedig én azt hittem itt mindenki ezt eszi folyamatosan. *Mondja mosolyogva, mivel a Sellőnek mindig szállítanak mindenből, ha kell más hajótól veszi meg, de beszerzi, így újdonság neki, hogy nem mindig jutni itt ilyesfajta ételkreációhoz. Közben helyet foglal kényelmesen, miközben megmosolyogja, hogy a férfi távolodik a székével. ~Nincs olyan nagy fenekem… na… vagy lehet, tart tőlem? ~ Nem szeretné kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat azzal, hogy ugyan annyira közelíti hozzá a székét, mint ahogy az imént az távolította. Azt már korábban megszokta, hogy mindenkinek más a térigénye. Majd belekezd egy kis magyarázatba és tájékoztatásba, hogy mit csinált már a városban meg, hogy honnan érkezett, de akaratán kívül a lényeget ügyesen ki is felejti a mondani való végéről, így a férfi rákérdez.*
-Oh… hát a mágustoronyban. Még sose jártam ott, csak olvastam róla, de egy személyes beszámolót is szívesen meghallgatnék. Mindenképpen próbára fogom tenni magam. Még egyelőre gyerekcipőben jár a tudásom, jegyzetekből tanultam meg azt a néhány apró varázslatot vagy trükköt, ahogy tetszik, amit elő tudok adni. *Mert a kikötőben a vendégek inkább trükknek vélték, ha meggyújtotta a gyertyát, csak úgy a semmiből, nem is mágiának vagy varázslatnak.*
-Valóban kicsit nyugtalan mindenki, meg azok a jelenések. Na mindegy, az előző városban, ahol dolgoztam, fenn a tó mellett, ott semmi ilyesmi nem történt. Néha azt érzem, hogy a kikötőben bármelyik pillanatban ellephetnek minket a patkányok, kimászhat valami a vízből, amit eddig még senki emberfia nem látott vagy akár a holtak is felkelhetnek vagy a kibelezett csirke a konyhában. *Bizony, úgy érzi Lihanech után ez a része az ismert világnak sokkal rejtélyesebb és baljósabb.*
-A családom… fogadót vezet. *Nyögi ki egy kis gondolkodás után, nem akarja elsőre kiadni magát, hiszen olyan jót beszélgetnek és nem szeretné, ha rossz irányt venne a dolog.*
-Férjem egyelőre nincsen. Nem igazán van időm ilyenekkel foglalkozni, sok időt elvesz a fogadó, na meg most ez a rengeteg utánajárás és keresés. *De inkább úgy mondja, mint aki izgatott, mindezek ellenére is.*
-És te? Földműves vagy? Esetleg erdőjáró, hogy így értesz a növényekhez. *Utal a félig meddig kihallgatott beszélgetésre.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-28 10:24:57
Üzenet elküldve: 2021-03-28 10:24:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az előadás után//
*Maga sem tudja, miért rejtegeti a fülét, de talán az elfekkel való negatív megítélés miatt. A hosszúéletűekről az a hír járja, hogy büszke népség és az emberek valamiért szeretik a szenvedésüket látni, valamiféle elégtételt éreznek, ha egy elfet ilyen állapotban látnak. Nah, ezért rejtegeti a füleit, hogy az ilyeneket elkerülje.*
- Jó' van. *Válaszol a gyors döntésre. Neki aztán bármelyik fogadó jó, amelyikben kapni lehet piát. A lényeg, hogy erős legyen és üssön.
Amikor felállt, leporolja az amúgy koszos és szakadt nadrágja térdét és a lány szóba hozza Sa'Terethet, meglepetten pillant fel szürke szemeivel rá.*
- Ha vele kufárkodnék, akkor lófa... bocsánat, azaz semmit se kapnék. Már bocsánat. *Harapja el a szót újra.*
- Ugye egy fogadó után nem valami oltárhoz megyünk, ahol kecskét áldozunk, meg engem, mert azt nem komálnám. *Torpan meg, de csak egy pillanatra. Ha inni akar, ne válogasson az elf.
Amúgy Sheni jó megfigyelő, de ha fel is tűnik neki a lány sántítása, nem teszi szóvá. A kriplik általában nem szeretik, ha megszólják a sérülésüket.*
- Rendben. *Húzza el a száját menet közben a Pegazus felé, amikor az elf lány a bájolgás és az istenek elhagyására szólítja fel. Érdekesnek találja őt, de még nem tudja, hova tegye. Egyelőre csak a bor és valami erős szesz képe lebeg a szeme előtt. Ha pedig végül leinná magát a sárga földig és végül egy meztelen satibulin kötne ki, ahol feláldozzák, akkor legalább vége lenne a szenvedéseinek. Vagy legfeljebb más szenvedésekre cserélné a régieket. A változatosság gyönyörködtet, ugyebár.
A bemutatkozásra csak biccent. Esze ágában sem volt kezet fogni vagy csókolni, egyrészt mert nem tudja, hogyan kell, másrészt meg az amolyan úri luxus. Végül pedig a kupa bor említése elmossa minden kétségét, éppen amikor benyomja a Pegazus ajtaját.*
- Szavadon foglak. *Vigyorodik el először és elsőként lép be a fogadóba, hisz udvariasság is van a világon.*
- Új vagy a városban? *Kérdi, ahogy szétnéz a helyiségben és kiválasztva egy szabad asztalt elindul felé. Itt már lehajtja a csuklyát a fejéről. Siari amúgy is meglátta, idebent meg ismerik már. Akadhatnak akik nem nézik jó szemmel, korábbi italozás vagy fennálló tartozás miatt, de reméli, hogy most nem fogják ilyenekkel zaklatni.*
- Gyere. *Int az asztal felé és odaérve le is veti magát az egyik székre, ledobva cuccait az asztal mellé. A rongyok között fémesen koppannak egymásnak valamik. Már kellene egy pohárka, mert köpenyének csatját kissé remegő kézzel tudja csak kibontani.*
- Kaphatnék kezdésnek egy kupa bort, mert eléggé átfagytam odakint. *Vigyorog zavartan Siarira és hüvelykujjával arrafelé int, amerre a főteret sejti.*
*Maga sem tudja, miért rejtegeti a fülét, de talán az elfekkel való negatív megítélés miatt. A hosszúéletűekről az a hír járja, hogy büszke népség és az emberek valamiért szeretik a szenvedésüket látni, valamiféle elégtételt éreznek, ha egy elfet ilyen állapotban látnak. Nah, ezért rejtegeti a füleit, hogy az ilyeneket elkerülje.*
- Jó' van. *Válaszol a gyors döntésre. Neki aztán bármelyik fogadó jó, amelyikben kapni lehet piát. A lényeg, hogy erős legyen és üssön.
Amikor felállt, leporolja az amúgy koszos és szakadt nadrágja térdét és a lány szóba hozza Sa'Terethet, meglepetten pillant fel szürke szemeivel rá.*
- Ha vele kufárkodnék, akkor lófa... bocsánat, azaz semmit se kapnék. Már bocsánat. *Harapja el a szót újra.*
- Ugye egy fogadó után nem valami oltárhoz megyünk, ahol kecskét áldozunk, meg engem, mert azt nem komálnám. *Torpan meg, de csak egy pillanatra. Ha inni akar, ne válogasson az elf.
Amúgy Sheni jó megfigyelő, de ha fel is tűnik neki a lány sántítása, nem teszi szóvá. A kriplik általában nem szeretik, ha megszólják a sérülésüket.*
- Rendben. *Húzza el a száját menet közben a Pegazus felé, amikor az elf lány a bájolgás és az istenek elhagyására szólítja fel. Érdekesnek találja őt, de még nem tudja, hova tegye. Egyelőre csak a bor és valami erős szesz képe lebeg a szeme előtt. Ha pedig végül leinná magát a sárga földig és végül egy meztelen satibulin kötne ki, ahol feláldozzák, akkor legalább vége lenne a szenvedéseinek. Vagy legfeljebb más szenvedésekre cserélné a régieket. A változatosság gyönyörködtet, ugyebár.
A bemutatkozásra csak biccent. Esze ágában sem volt kezet fogni vagy csókolni, egyrészt mert nem tudja, hogyan kell, másrészt meg az amolyan úri luxus. Végül pedig a kupa bor említése elmossa minden kétségét, éppen amikor benyomja a Pegazus ajtaját.*
- Szavadon foglak. *Vigyorodik el először és elsőként lép be a fogadóba, hisz udvariasság is van a világon.*
- Új vagy a városban? *Kérdi, ahogy szétnéz a helyiségben és kiválasztva egy szabad asztalt elindul felé. Itt már lehajtja a csuklyát a fejéről. Siari amúgy is meglátta, idebent meg ismerik már. Akadhatnak akik nem nézik jó szemmel, korábbi italozás vagy fennálló tartozás miatt, de reméli, hogy most nem fogják ilyenekkel zaklatni.*
- Gyere. *Int az asztal felé és odaérve le is veti magát az egyik székre, ledobva cuccait az asztal mellé. A rongyok között fémesen koppannak egymásnak valamik. Már kellene egy pohárka, mert köpenyének csatját kissé remegő kézzel tudja csak kibontani.*
- Kaphatnék kezdésnek egy kupa bort, mert eléggé átfagytam odakint. *Vigyorog zavartan Siarira és hüvelykujjával arrafelé int, amerre a főteret sejti.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-27 20:52:11
Üzenet elküldve: 2021-03-27 20:52:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A vad hajsza véget ér. Kifulladva pihegnek egymáson. Kölcsönösen elkezdik dicsérni a másik teljesítményét. Ez azt is jelenti, hogy jól érezték magukat mind a ketten. Zrannak jól esik hallani a dicséretet, amivel kis csók is jár nedves bőrére. Az a feszes fenék oly közel van kezéhez, amik ölelik, hogy az egyiket le is csúsztatja, hogy a feszes dombocskát simogassa vele.*
- Ahogy mondod. A lehető legjobban használtuk ki.* Ért vele egyet a félvér. Ekkor még közelebb fúrja magát az elf hozzá. Tudja, hogyan kell valamit kérni egy férfitól. Zranlil még, ha akarná se tudná elutasítani. Sőt igazából neki is megfordult már ez a fejében. Ezért is vet ki már a fogadóban egy szobát vacsora után. Így aztán nem is gondolkodik sokat a válaszon.*
- Az én szobám a tiéd is.* Kacsint rá, majd futó kis csókocskát lop ajkairól. Van egy olyan megérzése hogy nem csak aludni fognak. Jelenleg neki még egyáltalán nincs semmi kedve ahhoz, hogy elszakadjon Pihalvestől. Szóval még egy darabig így marad.*
- Azt hiszem nem vesztettünk semmit azzal, hogy hátrahagytuk azt a furcsa fickót a fogadóban. Ha ide is eljött volna, akkor nemigen szórakoztunk volna ilyen jót.* Jut eszébe Morro, aki nem lopta be magát túlságosan a szívébe. Hacsak nem kezdenek el valamiről beszélgetni, akkor a továbbiakban csöndben élvezi még a lány testét egy darabig. A finom illatát, a bőrének puha érintését, ahogy hozzátapadva szinte égeti belső forróságával. Egy férfi kívánni se kívánhatna többet. Viszont örökké ez sem tarthat. Végül csak elkezd ő mocorogni.*
- Mi lenne, ha megmosakodnánk? Nagyon szívesen beszappanoznám a te gyönyörű, hibátlan tested.* Már csak a gondolat is lázba hozza, amit nem nehéz leolvasni az arcáról, mert szinte oda van írva rá. Ott oldalt van is pár tisztálkodásra alkalmas eszköz és kegyszer egy kis szekrényen. Amíg viszont az aranyhajú nem mond semmit, addig ő sem mozdul.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A vad hajsza véget ér. Kifulladva pihegnek egymáson. Kölcsönösen elkezdik dicsérni a másik teljesítményét. Ez azt is jelenti, hogy jól érezték magukat mind a ketten. Zrannak jól esik hallani a dicséretet, amivel kis csók is jár nedves bőrére. Az a feszes fenék oly közel van kezéhez, amik ölelik, hogy az egyiket le is csúsztatja, hogy a feszes dombocskát simogassa vele.*
- Ahogy mondod. A lehető legjobban használtuk ki.* Ért vele egyet a félvér. Ekkor még közelebb fúrja magát az elf hozzá. Tudja, hogyan kell valamit kérni egy férfitól. Zranlil még, ha akarná se tudná elutasítani. Sőt igazából neki is megfordult már ez a fejében. Ezért is vet ki már a fogadóban egy szobát vacsora után. Így aztán nem is gondolkodik sokat a válaszon.*
- Az én szobám a tiéd is.* Kacsint rá, majd futó kis csókocskát lop ajkairól. Van egy olyan megérzése hogy nem csak aludni fognak. Jelenleg neki még egyáltalán nincs semmi kedve ahhoz, hogy elszakadjon Pihalvestől. Szóval még egy darabig így marad.*
- Azt hiszem nem vesztettünk semmit azzal, hogy hátrahagytuk azt a furcsa fickót a fogadóban. Ha ide is eljött volna, akkor nemigen szórakoztunk volna ilyen jót.* Jut eszébe Morro, aki nem lopta be magát túlságosan a szívébe. Hacsak nem kezdenek el valamiről beszélgetni, akkor a továbbiakban csöndben élvezi még a lány testét egy darabig. A finom illatát, a bőrének puha érintését, ahogy hozzátapadva szinte égeti belső forróságával. Egy férfi kívánni se kívánhatna többet. Viszont örökké ez sem tarthat. Végül csak elkezd ő mocorogni.*
- Mi lenne, ha megmosakodnánk? Nagyon szívesen beszappanoznám a te gyönyörű, hibátlan tested.* Már csak a gondolat is lázba hozza, amit nem nehéz leolvasni az arcáról, mert szinte oda van írva rá. Ott oldalt van is pár tisztálkodásra alkalmas eszköz és kegyszer egy kis szekrényen. Amíg viszont az aranyhajú nem mond semmit, addig ő sem mozdul.*
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-27 11:58:42
Üzenet elküldve: 2021-03-27 11:58:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nyugodt lehetsz, nem fogsz csalódni! *szimatolja maga is jólesően a párálló illatokat, alig várva, hogy belemerítsen a sűrejébe, igazán egészen fesztelenné válva az érkező kacsintástól. Valójában örül, hogy nem egy tartózkodó úrihölgy a barna teremtés, hanem szinte úgy viselkedik, mintha csak erdőjárás közben találkoztak volna össze, és a tüzéhez kéredzkedne, ami valójában sokkal ismerősebb szituáció Isqeha számára, mint a Fogadókban való ismerkedés. ~Pedig nem erdőjáró, az bizonyos!~ nézi meg a nő kezét, ami bizony finom és kecses, biztos, hogy nem egy íjászlányé vagy egy vándoré, és ugyanerről árulkodik a nő ruházata is.*
- Érdemes volt benéznem! *mondja elégedetten, jószándékú becsületességében fel sem tételezve, hogy Mady esetleg magára veheti egy pillanatig is a kétértelmű megjegyzést, mint eme elégedettség kiváltó oka.*
- Szerencsénk van, nem mindig kerül az étlapra. *közben arrébb húzza egy kicsit a székét, hogy a másik biztosan kényelmesen elférjen.*
- De úgy látszik, valakinek jó vadászata volt a napokban a környékbeli erdőkben.
- Délről? *lepődik meg egy kicsit, nem is tudja, miért, de közben tovább figyel Maydeleine-re. De hiába várja, a pontos okot végül nem tudja meg, mi is a tanácstalan viselkedés valódi oka, csak azt látja, hogy a nő valóban bizonytalannak tűnik.*
- Már hol? *kérdezi egy kis férfiúi ingerültséggel a hangjában az elhalkuló tanakodásra. No meg nem kívánja tovább halogatni a dolgot, és ha a nő elfészkelődött végre, rögtön utána rávágja:*
- Jó étvágyat! *azzal nekifog az előtte álló sűrű ragu kanalazásának. Egy ideig nem is hagyja abba, csak figyel Maydeleine-re, amikor az a Kikötő-beli állapotokról beszél, de nem fűz hozzá semmit, csak magában vigyorodik el.*
- Felbolydult volna? *kérdezi azért meg két kanál között egészen ártatlanul, egy csínytevésen kapott kölyök arckifejezésével, visszagondolva a Vérkert gyilkos posványára, amitől azért elkomorul az arca.*
- Az artheniori is van olyan jó. *von vállat a tharg piac említésére, továbbra is a levesnek szentelve fő figyelmét, mert nem érti, miért megy oda a nő, ha már itt van Artheniorban, ott pedig nem is járt még. ~De hát az ő dolga.~*
- A családod? Halászok? Kereskedők? *érdeklődik még, inkább csak udvariasságból. A nő igazán nem néz ki valami kikötői rosszfélének, Isqeha igazán rendezett családi hátteret feltételez rólaa megjelenése alapján.*
- A férjed? *kérdez rá még, bár valahogy furcsállná, hogyha a nő férjnél lenne. Minden tanácstalansága és bizonytalansága ellenér olyan... önállónak tűnik. ~ Biztosan özvegy.~ fut át rajta a gondolat, még ielőtt válaszokat kapna, már ha kap válaszokat, és nem tartja tolakodásnak a nő, hogy kérdezgetni kezdi. De hát olyan közvetlenül viselkedik, Isq nem gondolná.*
- Nyugodt lehetsz, nem fogsz csalódni! *szimatolja maga is jólesően a párálló illatokat, alig várva, hogy belemerítsen a sűrejébe, igazán egészen fesztelenné válva az érkező kacsintástól. Valójában örül, hogy nem egy tartózkodó úrihölgy a barna teremtés, hanem szinte úgy viselkedik, mintha csak erdőjárás közben találkoztak volna össze, és a tüzéhez kéredzkedne, ami valójában sokkal ismerősebb szituáció Isqeha számára, mint a Fogadókban való ismerkedés. ~Pedig nem erdőjáró, az bizonyos!~ nézi meg a nő kezét, ami bizony finom és kecses, biztos, hogy nem egy íjászlányé vagy egy vándoré, és ugyanerről árulkodik a nő ruházata is.*
- Érdemes volt benéznem! *mondja elégedetten, jószándékú becsületességében fel sem tételezve, hogy Mady esetleg magára veheti egy pillanatig is a kétértelmű megjegyzést, mint eme elégedettség kiváltó oka.*
- Szerencsénk van, nem mindig kerül az étlapra. *közben arrébb húzza egy kicsit a székét, hogy a másik biztosan kényelmesen elférjen.*
- De úgy látszik, valakinek jó vadászata volt a napokban a környékbeli erdőkben.
- Délről? *lepődik meg egy kicsit, nem is tudja, miért, de közben tovább figyel Maydeleine-re. De hiába várja, a pontos okot végül nem tudja meg, mi is a tanácstalan viselkedés valódi oka, csak azt látja, hogy a nő valóban bizonytalannak tűnik.*
- Már hol? *kérdezi egy kis férfiúi ingerültséggel a hangjában az elhalkuló tanakodásra. No meg nem kívánja tovább halogatni a dolgot, és ha a nő elfészkelődött végre, rögtön utána rávágja:*
- Jó étvágyat! *azzal nekifog az előtte álló sűrű ragu kanalazásának. Egy ideig nem is hagyja abba, csak figyel Maydeleine-re, amikor az a Kikötő-beli állapotokról beszél, de nem fűz hozzá semmit, csak magában vigyorodik el.*
- Felbolydult volna? *kérdezi azért meg két kanál között egészen ártatlanul, egy csínytevésen kapott kölyök arckifejezésével, visszagondolva a Vérkert gyilkos posványára, amitől azért elkomorul az arca.*
- Az artheniori is van olyan jó. *von vállat a tharg piac említésére, továbbra is a levesnek szentelve fő figyelmét, mert nem érti, miért megy oda a nő, ha már itt van Artheniorban, ott pedig nem is járt még. ~De hát az ő dolga.~*
- A családod? Halászok? Kereskedők? *érdeklődik még, inkább csak udvariasságból. A nő igazán nem néz ki valami kikötői rosszfélének, Isqeha igazán rendezett családi hátteret feltételez rólaa megjelenése alapján.*
- A férjed? *kérdez rá még, bár valahogy furcsállná, hogyha a nő férjnél lenne. Minden tanácstalansága és bizonytalansága ellenér olyan... önállónak tűnik. ~ Biztosan özvegy.~ fut át rajta a gondolat, még ielőtt válaszokat kapna, már ha kap válaszokat, és nem tartja tolakodásnak a nő, hogy kérdezgetni kezdi. De hát olyan közvetlenül viselkedik, Isq nem gondolná.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-26 07:47:19
Üzenet elküldve: 2021-03-26 07:47:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Miközben az asztalnál várakozó állásba helyezi magát és a levest, a férfi megjegyzést tesz, nem is akármilyet a ragulevesre. Mivel egyelőre úgy véli, a férfinek semmi haszna abból ha átejti, így elhiszi, amit mond, főleg, hogy az övé is hamarosan megérkezik az asztalhoz.*
-Nem vagyok helybéli, de mindig jólesik a megerősítés. Nem szívese kóstolnék bele valami olyanba, amit még a készítője se igazán enne meg. Mivel ezt több asztal is láttam és te is ezt rendelted, így erős megérzésem volt, hogy nem nyúlhatok nagyon mellé vele. *Kacsint az asztalnál ülőre, akit szemlátomást és jelzés szerint se igazán izgat, hogy letelepedett már félig a kiválasztott helyére. Ha ő lenne a helyében és már éhen veszne egy jó munkanap után, őt se igazán érdekelné, hogy ki verődik hozzá, amíg megkapja a betevőt és nyugton el is fogyaszthatja. Miután valóban megérkezik a férfi étele is, a hellyel kínálás sem marad el. A tegezés jóformán már beleivódott a zsigereibe, minthogy náluk ez mindennapos, főleg, ha az szeretnék, hogy a vendégeik ne feszengjenek a hivatalos beszéd fűzőjében és otthon érezzék magukat. El is foglalja a hellyel kínálást és leül, közelebb vonja magához a tálkáját és lassan fújni kezdi, úgy tűnik a tálból felszálló ínycsiklandozó gőzből, hogy még egészen friss, vagy jól melegen van tartva.*
-A kikötőből érkeztem, egy kis kutatási célzattal. Már jártam a könyvtárban, de csak utalásokat találtam… lehet, hogy olyannal kéne beszélnem,… aki már járt ott… *Töpreng el egy kicsit, meg- megszakítva a mondanivalót, bár a pontos részletekre nem derül fény egyelőre.*
-Szóval gondolom tudod, hogy a kikötő nem az a barátságos és biztonságos hely. Mostanában pedig mintha kicsit felbolydult volna, nem tudom mi történhetet. *Von vállat, valóban, mintha a vihar előtti csönd állapotában lennének, meg az a fényjelenség is aggasztja, amiről még Dreyiáék beszéltek egy éjszakai járőrözés kapcsán.*
-A holnapi nap elindulok a tharg földek felé, a piacra pontosabban. Még nem igazán jártam arra, de jó útmutatást és térképet kaptam. *Mert ez az egy, amiben igazán hisz, a térképek és az első kézből kapott információ.*
*Miközben az asztalnál várakozó állásba helyezi magát és a levest, a férfi megjegyzést tesz, nem is akármilyet a ragulevesre. Mivel egyelőre úgy véli, a férfinek semmi haszna abból ha átejti, így elhiszi, amit mond, főleg, hogy az övé is hamarosan megérkezik az asztalhoz.*
-Nem vagyok helybéli, de mindig jólesik a megerősítés. Nem szívese kóstolnék bele valami olyanba, amit még a készítője se igazán enne meg. Mivel ezt több asztal is láttam és te is ezt rendelted, így erős megérzésem volt, hogy nem nyúlhatok nagyon mellé vele. *Kacsint az asztalnál ülőre, akit szemlátomást és jelzés szerint se igazán izgat, hogy letelepedett már félig a kiválasztott helyére. Ha ő lenne a helyében és már éhen veszne egy jó munkanap után, őt se igazán érdekelné, hogy ki verődik hozzá, amíg megkapja a betevőt és nyugton el is fogyaszthatja. Miután valóban megérkezik a férfi étele is, a hellyel kínálás sem marad el. A tegezés jóformán már beleivódott a zsigereibe, minthogy náluk ez mindennapos, főleg, ha az szeretnék, hogy a vendégeik ne feszengjenek a hivatalos beszéd fűzőjében és otthon érezzék magukat. El is foglalja a hellyel kínálást és leül, közelebb vonja magához a tálkáját és lassan fújni kezdi, úgy tűnik a tálból felszálló ínycsiklandozó gőzből, hogy még egészen friss, vagy jól melegen van tartva.*
-A kikötőből érkeztem, egy kis kutatási célzattal. Már jártam a könyvtárban, de csak utalásokat találtam… lehet, hogy olyannal kéne beszélnem,… aki már járt ott… *Töpreng el egy kicsit, meg- megszakítva a mondanivalót, bár a pontos részletekre nem derül fény egyelőre.*
-Szóval gondolom tudod, hogy a kikötő nem az a barátságos és biztonságos hely. Mostanában pedig mintha kicsit felbolydult volna, nem tudom mi történhetet. *Von vállat, valóban, mintha a vihar előtti csönd állapotában lennének, meg az a fényjelenség is aggasztja, amiről még Dreyiáék beszéltek egy éjszakai járőrözés kapcsán.*
-A holnapi nap elindulok a tharg földek felé, a piacra pontosabban. Még nem igazán jártam arra, de jó útmutatást és térképet kaptam. *Mert ez az egy, amiben igazán hisz, a térképek és az első kézből kapott információ.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-25 22:43:42
Üzenet elküldve: 2021-03-25 22:43:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Testük mintha csak egymásnak lenne teremtve ezekben a pillanatokban. A gőz és a pára jótékony burkot von köréjük, mialatt ők kéjes táncuk végéhez közelednek. Mozdulataik fokozatosan lassulnak, kiélvezve az édes jutalom adta gyönyöröket. Rögtön hozzásimul Zranhoz, amit az öröm mámoros hullámaitól ívbe feszülő gerince eleve ki is kényszerítene tőle ebben a helyzetben. Elgyengülten pihegve dől neki a férfinak, élvezve az ölelő karok biztonságát. Hevesen dobogó szívverését mély lélegzetekkel próbálja csillapítani, kis időbe beletelik, míg a vágyak és a gyönyör utóhatásai kicsit enyhülnek.*
- Azért te sem panaszkodhatsz. *Pillant a vonzó barna íriszekbe egy pajkos mosollyal. Apró, gyengéd csókokat lehel a félvér bőrére válla és nyaka környékére.*
- Azt hiszem kellően kihasználtuk a fürdő adta lehetőségeket. *A csókok és érintések hálójából nem akarózik kibogozni magát, így csak közelebb húzódik a férfihoz és hosszú ideig vesztegel a kellemes ölelésében.*
- Arra gondoltam... *Kezd bele halkan gondolatai feltárásának, miközben Zran mellkasát símogatja.* hogy esetleg van-e kedved estére megosztozni egy szobán. *Igazán jól érezte a nap folyamán magát és mielőtt tovább áll nem hagyná csak úgy itt az új társaságát és reméli, talán ezt a másik is így gondolja. Ha mégsem, akkor kénytelen lesz majd saját szobát szerezni.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Testük mintha csak egymásnak lenne teremtve ezekben a pillanatokban. A gőz és a pára jótékony burkot von köréjük, mialatt ők kéjes táncuk végéhez közelednek. Mozdulataik fokozatosan lassulnak, kiélvezve az édes jutalom adta gyönyöröket. Rögtön hozzásimul Zranhoz, amit az öröm mámoros hullámaitól ívbe feszülő gerince eleve ki is kényszerítene tőle ebben a helyzetben. Elgyengülten pihegve dől neki a férfinak, élvezve az ölelő karok biztonságát. Hevesen dobogó szívverését mély lélegzetekkel próbálja csillapítani, kis időbe beletelik, míg a vágyak és a gyönyör utóhatásai kicsit enyhülnek.*
- Azért te sem panaszkodhatsz. *Pillant a vonzó barna íriszekbe egy pajkos mosollyal. Apró, gyengéd csókokat lehel a félvér bőrére válla és nyaka környékére.*
- Azt hiszem kellően kihasználtuk a fürdő adta lehetőségeket. *A csókok és érintések hálójából nem akarózik kibogozni magát, így csak közelebb húzódik a férfihoz és hosszú ideig vesztegel a kellemes ölelésében.*
- Arra gondoltam... *Kezd bele halkan gondolatai feltárásának, miközben Zran mellkasát símogatja.* hogy esetleg van-e kedved estére megosztozni egy szobán. *Igazán jól érezte a nap folyamán magát és mielőtt tovább áll nem hagyná csak úgy itt az új társaságát és reméli, talán ezt a másik is így gondolja. Ha mégsem, akkor kénytelen lesz majd saját szobát szerezni.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:23:51
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:23:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kései turné.//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A hirtelen arcába csapódó langyos borpermet meglehetőst váratlanul éri a zsoldost, már csak azért is mert szája egy újabb falat befogadását várva tárva nyitva állt. Ennek köszönhetően az ízletes nedű, még ha csak apró mennyiségben is, valamint némi nyállal fűszerezve, utat talál hősünk ízlelőbimbóihoz. Nedves arcán szabad szemmel láthatóan tükröződnek vissza a benne keringő vegyes érzelmek. Ezt részéről egyfajta vihar előtti csend követi. Végül elereszt egy fáradt sóhajt, s egyik tenyerét szabaddá téve, mentve a menthetőt próbálja letörölni képét, majd ezen procedúrát követően ajkait szerényen csupán ennyi hagyja el:*
- Ittam már jobbat…
*Szól belőle a több évnyi tapasztalat. Mivel a mostani borkóstoló kivételesen nem az ő döntéséből eredeztethető, így igencsak felkelti az érdeklődését, hogy mégis mi lehetett a kiváltó ok. Fejét válaszokat remélve fordítja hátra, azonban csalódnia kell. Semmi változás. Holott ezek után egy sárkányt várt volna, vagy legalább egy horda éhes lupusfulgurt. Tekintete ismét a lányra szegeződik, aki szerencsére bőbeszédűbb, mint a háta mögött lévő (vagy pontosabban nem lévő) nagy büdös semmi. A bocsánatkérést hallva, hősünk arcára visszakanyarodik a mosoly, majd legyint egy nagyot.*
- Előfordul.
*Nyelve megmoccan szájában, mintha további apró borcseppek után kutatna.*
- Legalább nem ment teljesen kárba.
*Ezen humorosnak szánt mondatát követően nem átall felkacagni, mely kacagás talán kissé túlságosan is önfeledtre s ezáltal hangosra is sikeredik, azonban ez drága zsoldosunkat szemmel láthatóan a lehető legapróbb mértékben sem érdekli. Látszólag töretlen jókedvéből asztaltársa zökkenti ki. Pontosabban a különös érzés, ami átjárja akár hányszor csak alaposabban szemügyre veszi. Az újonnan neki szegezett kérdésnek hála ezúttal sem jut el a gondolatmenet végéig, ugyanis elméjét elöntik a belőle ismételten csak vegyes érzelmeket kiváltó emlékképek, melyek főszereplője egy kifejezetten formás hátsójú kalóz hölgy, akivel ahogy az már a nagy könyvben írva vagyon, korábban romantikus viszonyt ápolt. Az agyán átsuhanó gondolatok hatására vigyora erőltetetté válik s idegességében tarkóját kezdi vakargatni.*
- A kikötő? Ki van zárva! Ott trolloknál valami jóval veszedelmesebb fenevad vár rám.
*Sajátjai helyett, volt szeretőéje trágár szavai visszhangzanak a fejében, melyek részletesen taglalják miképp fogja megszabadítani hősünk a számára legbecsesebb testrészétől, ha ismét a szeme elé kerül. Ennek örömére nyel egy nagyot.*
- Az állandó hal és pöce szag nem túl kellemes egyvelegéről már nem is beszélve.
*Fűzi hozzá a témához.
Az ismeretlen fazon távozását követően valószínűleg mindketten egyetértenek abban, hogy már így is jóval több figyelmet szentelnek a férfinek mint azt megérdemelte volna, így részéről a beszélgetés ezen része lezártnak minősül. Fejében már ott motoszkál egy újabb kérdés, melyet saját, valamint pórul járt barátai tapasztalataiból kiindulva, veszélyes dolog egy nőnek feltenni. Pláne, ha a válasz az, hogy „igen”. Ezidáig bölcsen kerülte, az efféle konfliktusgenerálást, azonban csak nem képes bírni a vérével. Mégiscsak a „Veszélyes” a középső neve. Legalábbis az egyik.*
- Eeyr szakállára… Nem találkoztunk mi már valahol?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A hirtelen arcába csapódó langyos borpermet meglehetőst váratlanul éri a zsoldost, már csak azért is mert szája egy újabb falat befogadását várva tárva nyitva állt. Ennek köszönhetően az ízletes nedű, még ha csak apró mennyiségben is, valamint némi nyállal fűszerezve, utat talál hősünk ízlelőbimbóihoz. Nedves arcán szabad szemmel láthatóan tükröződnek vissza a benne keringő vegyes érzelmek. Ezt részéről egyfajta vihar előtti csend követi. Végül elereszt egy fáradt sóhajt, s egyik tenyerét szabaddá téve, mentve a menthetőt próbálja letörölni képét, majd ezen procedúrát követően ajkait szerényen csupán ennyi hagyja el:*
- Ittam már jobbat…
*Szól belőle a több évnyi tapasztalat. Mivel a mostani borkóstoló kivételesen nem az ő döntéséből eredeztethető, így igencsak felkelti az érdeklődését, hogy mégis mi lehetett a kiváltó ok. Fejét válaszokat remélve fordítja hátra, azonban csalódnia kell. Semmi változás. Holott ezek után egy sárkányt várt volna, vagy legalább egy horda éhes lupusfulgurt. Tekintete ismét a lányra szegeződik, aki szerencsére bőbeszédűbb, mint a háta mögött lévő (vagy pontosabban nem lévő) nagy büdös semmi. A bocsánatkérést hallva, hősünk arcára visszakanyarodik a mosoly, majd legyint egy nagyot.*
- Előfordul.
*Nyelve megmoccan szájában, mintha további apró borcseppek után kutatna.*
- Legalább nem ment teljesen kárba.
*Ezen humorosnak szánt mondatát követően nem átall felkacagni, mely kacagás talán kissé túlságosan is önfeledtre s ezáltal hangosra is sikeredik, azonban ez drága zsoldosunkat szemmel láthatóan a lehető legapróbb mértékben sem érdekli. Látszólag töretlen jókedvéből asztaltársa zökkenti ki. Pontosabban a különös érzés, ami átjárja akár hányszor csak alaposabban szemügyre veszi. Az újonnan neki szegezett kérdésnek hála ezúttal sem jut el a gondolatmenet végéig, ugyanis elméjét elöntik a belőle ismételten csak vegyes érzelmeket kiváltó emlékképek, melyek főszereplője egy kifejezetten formás hátsójú kalóz hölgy, akivel ahogy az már a nagy könyvben írva vagyon, korábban romantikus viszonyt ápolt. Az agyán átsuhanó gondolatok hatására vigyora erőltetetté válik s idegességében tarkóját kezdi vakargatni.*
- A kikötő? Ki van zárva! Ott trolloknál valami jóval veszedelmesebb fenevad vár rám.
*Sajátjai helyett, volt szeretőéje trágár szavai visszhangzanak a fejében, melyek részletesen taglalják miképp fogja megszabadítani hősünk a számára legbecsesebb testrészétől, ha ismét a szeme elé kerül. Ennek örömére nyel egy nagyot.*
- Az állandó hal és pöce szag nem túl kellemes egyvelegéről már nem is beszélve.
*Fűzi hozzá a témához.
Az ismeretlen fazon távozását követően valószínűleg mindketten egyetértenek abban, hogy már így is jóval több figyelmet szentelnek a férfinek mint azt megérdemelte volna, így részéről a beszélgetés ezen része lezártnak minősül. Fejében már ott motoszkál egy újabb kérdés, melyet saját, valamint pórul járt barátai tapasztalataiból kiindulva, veszélyes dolog egy nőnek feltenni. Pláne, ha a válasz az, hogy „igen”. Ezidáig bölcsen kerülte, az efféle konfliktusgenerálást, azonban csak nem képes bírni a vérével. Mégiscsak a „Veszélyes” a középső neve. Legalábbis az egyik.*
- Eeyr szakállára… Nem találkoztunk mi már valahol?
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-24 09:59:36
Üzenet elküldve: 2021-03-24 09:59:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az egyszerre vad és gyengéd pillanatok váltakozása teljesen megszédítik Nalretet, a férfi nyögése pedig pimasz félmosolyt eredményez arcán. Miután a fattyúról is lekerül a nadrág, kettejük közt már valóban szinte semmi nincs, csak a vékony fehérneműik. Nalret egy pillanatra megfeszül, alig érzékelhetően, ugyanis egy halovány másodpercre olyan helyzetbe került, mint egy szűzleány és erősen tartania kellett magát, a robbanás elkerülése érdekében. Nor'Deron egy hirtelen mozdulattal dől vissza az ágy felé, Nalret ekkor a meglepettségtől reflexszerűen tárja szét szárnyait, a zuhanásérzet pedig hamar kétértelművé válik, amikor a hófejű ujjai serényen bebarangolják a nő combját, a fehérnemű alá érkezvén pedig forró fürdőt vesznek, táncot járnak a parton és fejest ugranak a vízben. A gyönyörök tengere, szokták mondani, Nalret pedig halk nyögéssel fogadja be az úszni vágyó ujjakat. Percek telnek el így, mikor a tündér türelmetlen tekintettel kapja fel fejét, éppen addig emeli meg felsőtestét, hogy a fattyú nyakába tudjon kapaszkodni, majd maga felé húzni őt.*
- Ideje horgonyt vetni. *Hunyorít kihívóan, egyik kezével pedig lassan végigsimít a féri oldalán, a fenék vonalában pedig az ágyéka felé veszi az irányt, lassan, megvárakoztatóan, közben nem kibontakozva a csókból. Nalret érzi a bőrén a lüktető férfiasságot, ahogy időről időre megérinti őt, egy gyors mozdulattal pedig két ujját bedugja a férfi vékony nadrágjába, egyszer jobbra, egyszer balra elemelve annak gumiját pedig, egy pillanat alatt bújtatja ki a lényeget. A nő hamar rámarkol, hüvelykujjával pedig lágy masszírozással indít annak tetején, fokozva a várakozást. Csók közben egy akaratlan mosoly szalad át arcán az elégedettségtől, de türelmetlensége könnyen kivehető a bár alig érezhető, de körkörösen mozgó csípőjén át. Bár nem ő van vezető pozícióban, egy pillanatra mégis úgy érzi, most minden úgy történik, ahogy azt ő szeretné, szabad kezével bele is túr a férfi tincseibe, amikor pedig Nalret, kezével segíti a férfi útját, a hajó pedig dokkot ér, egy sóhajjal határos nyögés kíséretében markol bele a tincsekbe, elégedetten és vágyakozván emeli meg csípőjét. A gondolat, hogy az itt eltöltött éjszakák közül ez volt a legjobb, szinte megőrjíti, korholja is magát, hogy sosem adott az élvezetekre. Később, amikor a tündér az összes gyönyört átélve eléri a hegy csúcsát, már bizonyossá válik, hogy ezt a szokását meg fogja változtatni.*
//Reggel//
*Nalret még pirkadat előtt nyitja ki ragyogó kék szemeit, a szobában még sötétség uralkodik. Oldalra pillantva a férfi még biztosan alszik, hiszen mondhatni még éjszaka van. Halkan felül az ágyon és megrázza szárnyait. Megdörzsöli arcát majd a vizes tálhoz siet, halkan megmossa arcát és tarkóját. Ismét a férfira pillant. Csend. Apró testével ruháiért nyúl és gyorsan fel is öltözik. A férfira pillant. Csend. Szoknyáját megigazítja, a lágy anyagú fűzőt megköti, majd köpenyéért nyúl, mely alá gondosan elrejti szárnyait. A férfi felé pillant. Változatlanul, csend. Mezítelen lábaival némán a tükörhöz lép, melyben alig látja magát, de ahhoz elég, hogy haját kiengedhesse. Nem tölt most azzal időt, hogy újra összekapja, elég, ha nem néz ki totál károsan. Hajbizgentyűit a köpeny zsebeibe teszi, derékig leeső haját végigfésüli kétszer ujjaival, majd meg is indul a kijárat felé. A kilincsre téve ujjait már majdnem megindul, amikor eszébe jut még egy utolsó tréfa. A férfi ruhájáért nyúl, majd a folyosóra lépve leteszi őket egy közeli félasztalra, összehajtva. Szárnyából egy tollat hamar az összehajtott ruhákra tesz, majd visszalép, hogy becsukja az ajtót. Még utoljára a férfire pillant. Egy félmosoly hagyja el száját, az ajtó pedig becsukódik. Arcába huzza a csuklyát és hamar elhagyja a fogadót*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az egyszerre vad és gyengéd pillanatok váltakozása teljesen megszédítik Nalretet, a férfi nyögése pedig pimasz félmosolyt eredményez arcán. Miután a fattyúról is lekerül a nadrág, kettejük közt már valóban szinte semmi nincs, csak a vékony fehérneműik. Nalret egy pillanatra megfeszül, alig érzékelhetően, ugyanis egy halovány másodpercre olyan helyzetbe került, mint egy szűzleány és erősen tartania kellett magát, a robbanás elkerülése érdekében. Nor'Deron egy hirtelen mozdulattal dől vissza az ágy felé, Nalret ekkor a meglepettségtől reflexszerűen tárja szét szárnyait, a zuhanásérzet pedig hamar kétértelművé válik, amikor a hófejű ujjai serényen bebarangolják a nő combját, a fehérnemű alá érkezvén pedig forró fürdőt vesznek, táncot járnak a parton és fejest ugranak a vízben. A gyönyörök tengere, szokták mondani, Nalret pedig halk nyögéssel fogadja be az úszni vágyó ujjakat. Percek telnek el így, mikor a tündér türelmetlen tekintettel kapja fel fejét, éppen addig emeli meg felsőtestét, hogy a fattyú nyakába tudjon kapaszkodni, majd maga felé húzni őt.*
- Ideje horgonyt vetni. *Hunyorít kihívóan, egyik kezével pedig lassan végigsimít a féri oldalán, a fenék vonalában pedig az ágyéka felé veszi az irányt, lassan, megvárakoztatóan, közben nem kibontakozva a csókból. Nalret érzi a bőrén a lüktető férfiasságot, ahogy időről időre megérinti őt, egy gyors mozdulattal pedig két ujját bedugja a férfi vékony nadrágjába, egyszer jobbra, egyszer balra elemelve annak gumiját pedig, egy pillanat alatt bújtatja ki a lényeget. A nő hamar rámarkol, hüvelykujjával pedig lágy masszírozással indít annak tetején, fokozva a várakozást. Csók közben egy akaratlan mosoly szalad át arcán az elégedettségtől, de türelmetlensége könnyen kivehető a bár alig érezhető, de körkörösen mozgó csípőjén át. Bár nem ő van vezető pozícióban, egy pillanatra mégis úgy érzi, most minden úgy történik, ahogy azt ő szeretné, szabad kezével bele is túr a férfi tincseibe, amikor pedig Nalret, kezével segíti a férfi útját, a hajó pedig dokkot ér, egy sóhajjal határos nyögés kíséretében markol bele a tincsekbe, elégedetten és vágyakozván emeli meg csípőjét. A gondolat, hogy az itt eltöltött éjszakák közül ez volt a legjobb, szinte megőrjíti, korholja is magát, hogy sosem adott az élvezetekre. Később, amikor a tündér az összes gyönyört átélve eléri a hegy csúcsát, már bizonyossá válik, hogy ezt a szokását meg fogja változtatni.*
//Reggel//
*Nalret még pirkadat előtt nyitja ki ragyogó kék szemeit, a szobában még sötétség uralkodik. Oldalra pillantva a férfi még biztosan alszik, hiszen mondhatni még éjszaka van. Halkan felül az ágyon és megrázza szárnyait. Megdörzsöli arcát majd a vizes tálhoz siet, halkan megmossa arcát és tarkóját. Ismét a férfira pillant. Csend. Apró testével ruháiért nyúl és gyorsan fel is öltözik. A férfira pillant. Csend. Szoknyáját megigazítja, a lágy anyagú fűzőt megköti, majd köpenyéért nyúl, mely alá gondosan elrejti szárnyait. A férfi felé pillant. Változatlanul, csend. Mezítelen lábaival némán a tükörhöz lép, melyben alig látja magát, de ahhoz elég, hogy haját kiengedhesse. Nem tölt most azzal időt, hogy újra összekapja, elég, ha nem néz ki totál károsan. Hajbizgentyűit a köpeny zsebeibe teszi, derékig leeső haját végigfésüli kétszer ujjaival, majd meg is indul a kijárat felé. A kilincsre téve ujjait már majdnem megindul, amikor eszébe jut még egy utolsó tréfa. A férfi ruhájáért nyúl, majd a folyosóra lépve leteszi őket egy közeli félasztalra, összehajtva. Szárnyából egy tollat hamar az összehajtott ruhákra tesz, majd visszalép, hogy becsukja az ajtót. Még utoljára a férfire pillant. Egy félmosoly hagyja el száját, az ajtó pedig becsukódik. Arcába huzza a csuklyát és hamar elhagyja a fogadót*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-24 09:28:03
Üzenet elküldve: 2021-03-24 09:28:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nő meg is kapja a raguját a pultnál, és visszafelé indul vele. A fogadós Isqnek is mer, egy valamivel nagyobb cseréptálba, igazán nem mondhatni, hogy sajnálná a merítést, és két kézre fogva el is indul vele, hogy kihozza a füvész asztalához. Isq várakozón, szélesen elvigyorodik.
Azon egy kissé meglepődik, hogy még a fogadós odaérte előtt a nő sűrű levessel teli tálkája egyszer csak az asztalán landol, de a magyarázat hamar érkezik, ő pedig csak egy tenyerét széttáró kézmozdulatot tesz meglepetésében, amit sokféleképpen lehet érteni: Csak nyugodtan, persze, nehogy megégesse a kezét, vagy épp kilöttyenjen az a finom leves! Még jobban hátradőlne, hogy teret adjon a műveletnek, ha nem helyezkedett el volna már így is kényelmesen.
Azt már viszont kimondottan furcsállja, hogy a nő a tudomására hozza, méghozzá nem is magázva, így ismeretlenül, hogy tisztában van vele, mennyire kedveli Isq a fogadós sűrű őzraguját. Egy pillanatra átfut a fején, hogy valami látó, boszorka ez, meghőkölve, de azután jobban belegondol a dologba, és oda lyukad ki, hogy bizonyára egyszerűen csak hallotta a korábbi beszélgetésüket.*
- Ez a legjobb az egész városban, nekem elhiheti. Elhiheted. *hagyja hát jóvá valóban a dolgot, a közben odaérő fogadósra vigyorogva, hogy lám még a Pegazus hírnevét is öregbíti, igazán megérdemli hát az eléje tett nagy tál Őzragu levest, és odacsúsztatja az érte járó 10 aranyat a fogadósok gyönygyének.
Nehezen áll rá a szája a visszategezésre, de hát ha már a nő így tett, nem akar udvariatlan lenni. Azért most már kíváncsivá válik, ki is lehet, aki megállt az asztalánál, és ilyen közvetlen és nyílt vele elsőre. Amikor látja, hogy a barnahajú, magas teremtés minthogyha elfogódottan további beszélgetést szeretne kezdeményezni, de mintha egyáltalán nem tudná, hogyan is vágjon bele, arra gondol, talán esetleg tanácsra vagy útmutatásra szorul. Isqeha zárkózott, de alapvetően barátságos természet. Nem sokat habozik.*
- Foglalj itt az asztalomnál helyet, ha gondolod! *int kedvesen, és akár elfogadják az invitálását, akár nem, óvatosan tovább puhatolódzik.*
- Talán útmutatásra lenne szükséged valamiben? Vagy bajban vagy? Az a ragu hidd el biztosan nagyon jól fog esni! Messziről való vagy? *igyekszik elnyerni a bizalmát így ismeretlenül, de egy kicsit azért furcsállja a gyors ismeretséget. De ez a természetéből és a neveltetéséből adódik, ha Maydeleine jobban ismerné, nem csodálkozna rajta.*
*A nő meg is kapja a raguját a pultnál, és visszafelé indul vele. A fogadós Isqnek is mer, egy valamivel nagyobb cseréptálba, igazán nem mondhatni, hogy sajnálná a merítést, és két kézre fogva el is indul vele, hogy kihozza a füvész asztalához. Isq várakozón, szélesen elvigyorodik.
Azon egy kissé meglepődik, hogy még a fogadós odaérte előtt a nő sűrű levessel teli tálkája egyszer csak az asztalán landol, de a magyarázat hamar érkezik, ő pedig csak egy tenyerét széttáró kézmozdulatot tesz meglepetésében, amit sokféleképpen lehet érteni: Csak nyugodtan, persze, nehogy megégesse a kezét, vagy épp kilöttyenjen az a finom leves! Még jobban hátradőlne, hogy teret adjon a műveletnek, ha nem helyezkedett el volna már így is kényelmesen.
Azt már viszont kimondottan furcsállja, hogy a nő a tudomására hozza, méghozzá nem is magázva, így ismeretlenül, hogy tisztában van vele, mennyire kedveli Isq a fogadós sűrű őzraguját. Egy pillanatra átfut a fején, hogy valami látó, boszorka ez, meghőkölve, de azután jobban belegondol a dologba, és oda lyukad ki, hogy bizonyára egyszerűen csak hallotta a korábbi beszélgetésüket.*
- Ez a legjobb az egész városban, nekem elhiheti. Elhiheted. *hagyja hát jóvá valóban a dolgot, a közben odaérő fogadósra vigyorogva, hogy lám még a Pegazus hírnevét is öregbíti, igazán megérdemli hát az eléje tett nagy tál Őzragu levest, és odacsúsztatja az érte járó 10 aranyat a fogadósok gyönygyének.
Nehezen áll rá a szája a visszategezésre, de hát ha már a nő így tett, nem akar udvariatlan lenni. Azért most már kíváncsivá válik, ki is lehet, aki megállt az asztalánál, és ilyen közvetlen és nyílt vele elsőre. Amikor látja, hogy a barnahajú, magas teremtés minthogyha elfogódottan további beszélgetést szeretne kezdeményezni, de mintha egyáltalán nem tudná, hogyan is vágjon bele, arra gondol, talán esetleg tanácsra vagy útmutatásra szorul. Isqeha zárkózott, de alapvetően barátságos természet. Nem sokat habozik.*
- Foglalj itt az asztalomnál helyet, ha gondolod! *int kedvesen, és akár elfogadják az invitálását, akár nem, óvatosan tovább puhatolódzik.*
- Talán útmutatásra lenne szükséged valamiben? Vagy bajban vagy? Az a ragu hidd el biztosan nagyon jól fog esni! Messziről való vagy? *igyekszik elnyerni a bizalmát így ismeretlenül, de egy kicsit azért furcsállja a gyors ismeretséget. De ez a természetéből és a neveltetéséből adódik, ha Maydeleine jobban ismerné, nem csodálkozna rajta.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-23 20:22:40
Üzenet elküldve: 2021-03-23 20:22:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A férfi érzi, hogy a nő teste is teljes mértékben ráhangolódik az övére. Testi vágyaiknak nem lehet ellent mondani. Ez a természet íratlan törvénye. A a levegő nem csak a meleg gőztől fülledt és nehéz. A kéjes nyögéseiket legalább valamennyire tompítja ez a jótékony kupola, ami körbeöleli őket. Ajkaik megindultan egymást keresik, hogy megízeljék a másik édes húsát. Végül a férfi átveszi az irányítást és hevesebb tempót kezd el diktálni az addigi csendesebb hullámzás helyett. Felkorbácsolják a vizet, aminek hullámzása felveszi a mellek mozgásának ritmusát, ami pont Zranlil arca előtt jár táncot. Pihalves is bevadul, mert a férfi hajába akaszkodik egyik kezével, amíg a másikkal jól megkapaszkodik a bicepszében. Vad hajszájuktól hangos a kabin. Csak úgy csapkodják a vizet. Kis enyhül a kérdésekor érkezik, amit illendőnek tartott feltenni. A válasz az pont azt, amire a félvér számított, meg amit szeretett is volna. Újra bele lendülhetnek hát a mókába, ami a tetőfokára hág. Csoda, hogy eddig is bírta, mert nehéz visszatartania magát, ha egy ilyen szoros és forró női szeméremtest öleli körbe hímtagját. Talán az eddigi leghevesebb tempót diktálják. Ez addig tart ki, amíg a félvér hörögve a csúcsra nem ér. Ekkor megremeg egész teste. A feszített tempó szinte teljesen lelassul. Még néhány lassú lökést eszközöl, amivel végleg átadatja terméketlen magját az elf szépségnek. Úgy tűnik nem csak ő tapasztalta meg a gyönyörök netovábbját. Legalábbis Pihalvest nézve az derül ki, hogy ő is bevégezte.*
- Fantasztikus voltál.* Sóhajtja elfulló hangon, miközben még egyszer ajkaival a lányét környékezi meg. Jó ideig még csak pihegni fog és, ha van rá lehetősége, akkor öleli az elf kincset érő testét.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A férfi érzi, hogy a nő teste is teljes mértékben ráhangolódik az övére. Testi vágyaiknak nem lehet ellent mondani. Ez a természet íratlan törvénye. A a levegő nem csak a meleg gőztől fülledt és nehéz. A kéjes nyögéseiket legalább valamennyire tompítja ez a jótékony kupola, ami körbeöleli őket. Ajkaik megindultan egymást keresik, hogy megízeljék a másik édes húsát. Végül a férfi átveszi az irányítást és hevesebb tempót kezd el diktálni az addigi csendesebb hullámzás helyett. Felkorbácsolják a vizet, aminek hullámzása felveszi a mellek mozgásának ritmusát, ami pont Zranlil arca előtt jár táncot. Pihalves is bevadul, mert a férfi hajába akaszkodik egyik kezével, amíg a másikkal jól megkapaszkodik a bicepszében. Vad hajszájuktól hangos a kabin. Csak úgy csapkodják a vizet. Kis enyhül a kérdésekor érkezik, amit illendőnek tartott feltenni. A válasz az pont azt, amire a félvér számított, meg amit szeretett is volna. Újra bele lendülhetnek hát a mókába, ami a tetőfokára hág. Csoda, hogy eddig is bírta, mert nehéz visszatartania magát, ha egy ilyen szoros és forró női szeméremtest öleli körbe hímtagját. Talán az eddigi leghevesebb tempót diktálják. Ez addig tart ki, amíg a félvér hörögve a csúcsra nem ér. Ekkor megremeg egész teste. A feszített tempó szinte teljesen lelassul. Még néhány lassú lökést eszközöl, amivel végleg átadatja terméketlen magját az elf szépségnek. Úgy tűnik nem csak ő tapasztalta meg a gyönyörök netovábbját. Legalábbis Pihalvest nézve az derül ki, hogy ő is bevégezte.*
- Fantasztikus voltál.* Sóhajtja elfulló hangon, miközben még egyszer ajkaival a lányét környékezi meg. Jó ideig még csak pihegni fog és, ha van rá lehetősége, akkor öleli az elf kincset érő testét.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-22 22:36:54
Üzenet elküldve: 2021-03-22 22:36:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kései turné.//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A férfiak nárcizmusát és túlzott, időnként indokolatlan magabiztosságát igen hamar lebuktatja egy kósza mustra utáni győzelemittas vigyor. Persze van akinek jól áll, de a többségnek valamiért inkább úgy fest, mint egy flancos piperkőcnek a hősi páncél. De a férfi szerencséjére ő az előbbi kategóriába tartozik. Úgy sejlik, hogy Lola érdeklődése még nem nyilvánvaló, de hát gyakorolta is eleget, hogy a sok féleszű ne tudja pillanatok alatt az ujja köré csavarni. Igyekszik ezt folytatni, így teljes érdektelenséggel eszegeti még az étele maradékát.*
- Szóval mégsem olyan csodás, mi?
*Vigyorodik el halványan, miközben a poharára markol, s a szemeit nem véve le a férfiról kortyol is a borba. Valahogy akkor is bosszantja a dolog, hogy annyira ismerős valami a férfiban. De jelenleg hiába kutakodik az emlékek között nem ugrik be neki az arc. Talán majd a név. Talán az majd segít.*
- De igaz, ami igaz kellemes hangulatot tud teremteni a fogadónak. A hideg után a kandalló melege, a finom bor, a sötét napszakokba csempészett gyertyafény.
*Mosolyodik is el ismét a bort kortyolgatva. Aztán pedig nem is kell sokat várni, hogy a várt megvilágosodás elérkezzen. A meglepettség nem várt fizikai hatásaként az épp lenyelni kívánt bort sikerül is visszaköpnie, aminek permetéből még talán a zsoldosnak is jut egy kevés. Holló... Fekete Dalnok... Felejthetetlenül fellengzős és pocsék becenevek egy zsoldosnak, de ahhoz elég jók, hogy egy pillanatra elcsavarja egy szende és akkor még naiv idióta fejét. Hogy a francba nem ismerte fel azonnal. Talán közrejátszott a pár év, vagy az, hogy ezek szerint Norheltnek fogalma sincs arról, hogy ő kicsoda. Pedig az elején még nem is kezdődne kellemetlenül az emlék. Egy füstölő illatával telt szoba, kellemes félhomály, a bortól bódult állapot, azután a felismerés, hogy ő is csak egy gyors és felejthető menetnek van szánva. Noha a sikerült kicsinyes bosszút állnia attól még az önérzete igencsak sérült. Persze igyekszik, hogy a düh ne üljön ki az arcára, annak ellenére, hogy mindezek után ez a szoknyapecér még csak annyira sem méltatja, hogy legalább a nevére emlékezzen.*
~Hmpf... meglátjuk mennyire fogsz örvendeni.~
*Dohogja magában, majd nemlétező színészi tehetségét összeszedve vált is elnézést kérő arcra.*
- Ne haragudj, félrement egy korty. Kicsit felforgatta a gyomromat.
*Ijesztően negédes mosollyal törli is le ajkairól a borcseppeket, majd inkább mellőzi is az italt egy időre.*
- Ha ennyire unalmas, akkor miért nem próbálkozol a kikötőben. Ott mindig balhéznak és állítólag a ku... a Sellők is jók.
*Billenti félre a fejét tettetett kíváncsisággal, majd a távozó idegen után pillantva vonja meg a vállait.*
- Igazából nem tudom, de nem tűnik egy kellemetlen alaknak.
*Sok figyelmet most nem szentel rá, talán majd egy másik alkalommal, így ismét Norhelt felé fordul.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A férfiak nárcizmusát és túlzott, időnként indokolatlan magabiztosságát igen hamar lebuktatja egy kósza mustra utáni győzelemittas vigyor. Persze van akinek jól áll, de a többségnek valamiért inkább úgy fest, mint egy flancos piperkőcnek a hősi páncél. De a férfi szerencséjére ő az előbbi kategóriába tartozik. Úgy sejlik, hogy Lola érdeklődése még nem nyilvánvaló, de hát gyakorolta is eleget, hogy a sok féleszű ne tudja pillanatok alatt az ujja köré csavarni. Igyekszik ezt folytatni, így teljes érdektelenséggel eszegeti még az étele maradékát.*
- Szóval mégsem olyan csodás, mi?
*Vigyorodik el halványan, miközben a poharára markol, s a szemeit nem véve le a férfiról kortyol is a borba. Valahogy akkor is bosszantja a dolog, hogy annyira ismerős valami a férfiban. De jelenleg hiába kutakodik az emlékek között nem ugrik be neki az arc. Talán majd a név. Talán az majd segít.*
- De igaz, ami igaz kellemes hangulatot tud teremteni a fogadónak. A hideg után a kandalló melege, a finom bor, a sötét napszakokba csempészett gyertyafény.
*Mosolyodik is el ismét a bort kortyolgatva. Aztán pedig nem is kell sokat várni, hogy a várt megvilágosodás elérkezzen. A meglepettség nem várt fizikai hatásaként az épp lenyelni kívánt bort sikerül is visszaköpnie, aminek permetéből még talán a zsoldosnak is jut egy kevés. Holló... Fekete Dalnok... Felejthetetlenül fellengzős és pocsék becenevek egy zsoldosnak, de ahhoz elég jók, hogy egy pillanatra elcsavarja egy szende és akkor még naiv idióta fejét. Hogy a francba nem ismerte fel azonnal. Talán közrejátszott a pár év, vagy az, hogy ezek szerint Norheltnek fogalma sincs arról, hogy ő kicsoda. Pedig az elején még nem is kezdődne kellemetlenül az emlék. Egy füstölő illatával telt szoba, kellemes félhomály, a bortól bódult állapot, azután a felismerés, hogy ő is csak egy gyors és felejthető menetnek van szánva. Noha a sikerült kicsinyes bosszút állnia attól még az önérzete igencsak sérült. Persze igyekszik, hogy a düh ne üljön ki az arcára, annak ellenére, hogy mindezek után ez a szoknyapecér még csak annyira sem méltatja, hogy legalább a nevére emlékezzen.*
~Hmpf... meglátjuk mennyire fogsz örvendeni.~
*Dohogja magában, majd nemlétező színészi tehetségét összeszedve vált is elnézést kérő arcra.*
- Ne haragudj, félrement egy korty. Kicsit felforgatta a gyomromat.
*Ijesztően negédes mosollyal törli is le ajkairól a borcseppeket, majd inkább mellőzi is az italt egy időre.*
- Ha ennyire unalmas, akkor miért nem próbálkozol a kikötőben. Ott mindig balhéznak és állítólag a ku... a Sellők is jók.
*Billenti félre a fejét tettetett kíváncsisággal, majd a távozó idegen után pillantva vonja meg a vállait.*
- Igazából nem tudom, de nem tűnik egy kellemetlen alaknak.
*Sok figyelmet most nem szentel rá, talán majd egy másik alkalommal, így ismét Norhelt felé fordul.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-22 22:01:09
Üzenet elküldve: 2021-03-22 22:01:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az egymás bűvöletében csapdába eső pár gátlásainak, ebben az esetben egyébként sem túl erős, falai végleg leomlanak és heves, de annál szenvedélyesebb aktusban válnak eggyé. Türelmetlenül húzza végig kezét arcán, majd a félelfet fixírozva ajkába harap. Teste egyre csak többet és többet kíván. A formás keblek mozdulataik ütemére ringanak kívánatosan fel és le. Kéjes nyögései és sóhajai közepette ujjaival a férfi hajába túr, másik kezével bicepszébe kapaszkodik, hogy csípője Zran hol érzékibb, hol vadabb mozgását segítse. Lassan, de annál határozottabban építik fel a lépcsőt a csúcsig.*
- Uhumm. *A mámortól kótyagos fejjel aprót bólint a kérdésre válaszképpen. Köztudott, hogy a fattyak általában nemzőképtelenek, ez nagyban meghatározza a válaszát. Ajkából hosszú, elégedett sóhaj tör fel, mely nem sokkal, de hangosabb az eddigieknél, teste pedig meg-megremeg. Érzi, ahogy az egyre duzzadó férfiasság feszíti belülről és abban a pillanatban, ahogy a félvér elengedi magát a kéjes tánc végét jelentő gyönyörhullámon, őt is magával ragadja az áradat. Hosszú másodpercekig élvezi még az együttlét okozta jóleső transz állapotot, mellkasa lassan emelkedik és ereszkedik a hosszú lélegzetvételek nyomán. Egyelőre csak remélni tudja, hogy a férfi is hasonló örömökkel gazdagodott.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az egymás bűvöletében csapdába eső pár gátlásainak, ebben az esetben egyébként sem túl erős, falai végleg leomlanak és heves, de annál szenvedélyesebb aktusban válnak eggyé. Türelmetlenül húzza végig kezét arcán, majd a félelfet fixírozva ajkába harap. Teste egyre csak többet és többet kíván. A formás keblek mozdulataik ütemére ringanak kívánatosan fel és le. Kéjes nyögései és sóhajai közepette ujjaival a férfi hajába túr, másik kezével bicepszébe kapaszkodik, hogy csípője Zran hol érzékibb, hol vadabb mozgását segítse. Lassan, de annál határozottabban építik fel a lépcsőt a csúcsig.*
- Uhumm. *A mámortól kótyagos fejjel aprót bólint a kérdésre válaszképpen. Köztudott, hogy a fattyak általában nemzőképtelenek, ez nagyban meghatározza a válaszát. Ajkából hosszú, elégedett sóhaj tör fel, mely nem sokkal, de hangosabb az eddigieknél, teste pedig meg-megremeg. Érzi, ahogy az egyre duzzadó férfiasság feszíti belülről és abban a pillanatban, ahogy a félvér elengedi magát a kéjes tánc végét jelentő gyönyörhullámon, őt is magával ragadja az áradat. Hosszú másodpercekig élvezi még az együttlét okozta jóleső transz állapotot, mellkasa lassan emelkedik és ereszkedik a hosszú lélegzetvételek nyomán. Egyelőre csak remélni tudja, hogy a férfi is hasonló örömökkel gazdagodott.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-20 19:58:01
Üzenet elküldve: 2021-03-20 19:58:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Nemcsak Zranlil sóhajaitól nehéz a levegő. Pihalves szintén átadja magát a gyönyörnek. Kellemesen ringó csípőjének mozgása igazán kellemes. Ám mégsem hagyhatja a férfi, hogy végig csak a lány dolgozzon rajta, ami ellen amúgy egyáltalán nincs kifogása. Főleg, hogy egyre inkább átadják magukat az önfeledt élvezeteknek. Az általa diktált gyorsuló mozgás csak egy új szintre emeli kettejük forró játékát. Vizes homlokuk összeér, miközben ajkaik hosszú forró csókban forrnak össze, amit még hosszan tartó utójáték is kísér. A férfi arcát elhámozzák a puha ajkak forró nedves csókokkal, amik aztán szépen nyakára vándorolnak le. Mozdulatai mostanra elég intenzívek és határozottak. Ő a levegőt egyre lassabban tudja venni. Érzi, hogy ha ez így halad, akkor már nem sokáig bírja visszatartani magát. Ráadásul az, hogy a víz alatt csinálják, csak külön dob az élvezeteken.*
- Hahh! Már nem sokáig bírom. Elmehetek benned?* Kérdezi lihegve, mert nem mindenki szereti az ilyesmit még úgy sem, hogy ő csak egy terméketlen félvér. Picit lassít is buja mozdulatain a válasz erejéig.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Nemcsak Zranlil sóhajaitól nehéz a levegő. Pihalves szintén átadja magát a gyönyörnek. Kellemesen ringó csípőjének mozgása igazán kellemes. Ám mégsem hagyhatja a férfi, hogy végig csak a lány dolgozzon rajta, ami ellen amúgy egyáltalán nincs kifogása. Főleg, hogy egyre inkább átadják magukat az önfeledt élvezeteknek. Az általa diktált gyorsuló mozgás csak egy új szintre emeli kettejük forró játékát. Vizes homlokuk összeér, miközben ajkaik hosszú forró csókban forrnak össze, amit még hosszan tartó utójáték is kísér. A férfi arcát elhámozzák a puha ajkak forró nedves csókokkal, amik aztán szépen nyakára vándorolnak le. Mozdulatai mostanra elég intenzívek és határozottak. Ő a levegőt egyre lassabban tudja venni. Érzi, hogy ha ez így halad, akkor már nem sokáig bírja visszatartani magát. Ráadásul az, hogy a víz alatt csinálják, csak külön dob az élvezeteken.*
- Hahh! Már nem sokáig bírom. Elmehetek benned?* Kérdezi lihegve, mert nem mindenki szereti az ilyesmit még úgy sem, hogy ő csak egy terméketlen félvér. Picit lassít is buja mozdulatain a válasz erejéig.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-20 16:19:11
Üzenet elküldve: 2021-03-20 16:19:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
- Módfelet hasznos lehetne. És mégis itt vagyok a mocsokban. A város lakói szegények. Az értelmiségiek vagy meghaltak, vagy elmenekültek. Én meg azért jöttem ide, mert ez jó helynek tűnt, arra beletanuljak a szakmába. Főleg, hogy pestis is tombolt. Hallottam hírét, hogy a Vashegyen vannak nagy tudású gyógyítók, de azt is mondják, hogy az ottaniak kegyetlen népek. Meg gyalogszerrel messze is lett volna. Szóval így nem maradt más, mint az utca.* Mesél ő mást is, így lassan már majdnem az egész életét tudja Esti, amíg ő nem tud róla az égvilágon semmit. Mondjuk most nem is igazán izgatja ez, mivel így kissé ittasan szívesebben fecseg magáról. A hullarablására meg különösen büszke.*
- Hát mert friss volt. Akkor ölték meg a jóembert. Én pedig még egyedül soha nem boncoltam. A szakmai kíváncsiság hajtott előre. Olyan izgalmas olyasvalakit felnyitni, aki erőszakos halált halt.* Szemei csak úgy csillognak, ahogy erről beszél és még hangjában is lehet hallani az izgatottságot. Igyekeznie is kel, hogy magát erőszakkal lehalkítsa, mert ellenkező esetben az egész fogadó zengene. Még jó, hogy a mélységi megígéri, hogy hallgatni fog a kis titkáról. Hallgatósága nagyon is jó hallgatóság, mert folyamatosan újabb kérdésekkel köti le. Így aztán van is miről beszélnie Nimerilnek.*
- Túlélni. Voltak terveim, de azoknak már annyi. Talán, ha jön a jó idő, akkor elkezdek gyógynövényeket gyűjteni. Vagy beállok a városi őrséghez. Nincs ínyemre a dolog, mert nem egy életbiztosítás mostanság az a hely sem. Ráadásul fizetést sem osztanak.* A jövőről beszélve eléggé egykedvűvé válik a hangulata.*
- Régen saját laborról álmodtam, meg nagy felfedezésekről. Azt hittem, hogy itt majd ha kitanulom az orvoslást, akkor mehetek tovább. Expedíciókat akartam szervezni, hogy feltárjam a világ titkait. És most ez vagyok, egy nincstelen utca mocska, aki csak tengődik.* Ezzel be is dugul, mert a maradék jókedve is felszívódott. Ujjait tördelgeti inkább, amolyan pótcselekvés képen.*
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
- Módfelet hasznos lehetne. És mégis itt vagyok a mocsokban. A város lakói szegények. Az értelmiségiek vagy meghaltak, vagy elmenekültek. Én meg azért jöttem ide, mert ez jó helynek tűnt, arra beletanuljak a szakmába. Főleg, hogy pestis is tombolt. Hallottam hírét, hogy a Vashegyen vannak nagy tudású gyógyítók, de azt is mondják, hogy az ottaniak kegyetlen népek. Meg gyalogszerrel messze is lett volna. Szóval így nem maradt más, mint az utca.* Mesél ő mást is, így lassan már majdnem az egész életét tudja Esti, amíg ő nem tud róla az égvilágon semmit. Mondjuk most nem is igazán izgatja ez, mivel így kissé ittasan szívesebben fecseg magáról. A hullarablására meg különösen büszke.*
- Hát mert friss volt. Akkor ölték meg a jóembert. Én pedig még egyedül soha nem boncoltam. A szakmai kíváncsiság hajtott előre. Olyan izgalmas olyasvalakit felnyitni, aki erőszakos halált halt.* Szemei csak úgy csillognak, ahogy erről beszél és még hangjában is lehet hallani az izgatottságot. Igyekeznie is kel, hogy magát erőszakkal lehalkítsa, mert ellenkező esetben az egész fogadó zengene. Még jó, hogy a mélységi megígéri, hogy hallgatni fog a kis titkáról. Hallgatósága nagyon is jó hallgatóság, mert folyamatosan újabb kérdésekkel köti le. Így aztán van is miről beszélnie Nimerilnek.*
- Túlélni. Voltak terveim, de azoknak már annyi. Talán, ha jön a jó idő, akkor elkezdek gyógynövényeket gyűjteni. Vagy beállok a városi őrséghez. Nincs ínyemre a dolog, mert nem egy életbiztosítás mostanság az a hely sem. Ráadásul fizetést sem osztanak.* A jövőről beszélve eléggé egykedvűvé válik a hangulata.*
- Régen saját laborról álmodtam, meg nagy felfedezésekről. Azt hittem, hogy itt majd ha kitanulom az orvoslást, akkor mehetek tovább. Expedíciókat akartam szervezni, hogy feltárjam a világ titkait. És most ez vagyok, egy nincstelen utca mocska, aki csak tengődik.* Ezzel be is dugul, mert a maradék jókedve is felszívódott. Ujjait tördelgeti inkább, amolyan pótcselekvés képen.*
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-19 22:26:04
Üzenet elküldve: 2021-03-19 22:26:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kései turné.//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szemkontaktus felvételére irányuló első próbálkozásának sikertelenségét kellemes csalódásként éli meg, amiért a becses dáma felettébb jó helyen kutató tekintete egyetlen személyben okolható, már amennyire szó eshet személyekről ezen konkrét eset kapcsán. Bár a hölgy arca a közömbösség jótékony fátyla mögé rejti gondolatait, Norhelt mégis egyfajta sikertörténetként éli meg a szituációt, már csak azért is mert az efféle érdeklődésért cserébe sok esetben kénytelen megválni egy nagy adag aranytallértól, ami értelemszerűen messze nem ideális egy hozzá hasonló alulfizetett zsoldos számára. Éppen ezért magabiztos vigyora még az eddiginél is szélesebbre kanyarodik, s ez így is marad mindaddig míg száját kénytelenné nem válik az előtte lévő étel elfogyasztására kényszeríteni.
A viszonzott jókívánságot egy hatalmas biccentéssel honorálja, miközben gondos odafigyelést fordít arra, hogy kissé száraz kenyeréből éppen megfelelő méretű darabot szakítson le, majd tömje a szájába, hogy aztán némi sörrel tegye sikamlósabbá szikkadt falatot.*
- Valóban. Zergebaszó egy idő uralkodik odakint. Ez vitathatatlan. Azonban pont ez a zergebaszó idő teszi sokkal barátibbá az ilyen lebujok hangulatát. Idebent nem csupán meleg van, de amiatt sem kell aggódni, hogy az ember váratlanul s a kelleténél jóval gyorsabban öleli keblére az anyaföldet.
*Ezen utóbbi mondatot követően erős késztetés tör rá, hogy megnyomogassa sajgó farpofáinak egyikét, végül azonban az önmagával vívott rövid belső küzdelemből győztesen kerekedve, képes ellenállni ösztönei hívó szavának. Eközben elhangzik egy név. Egy a férfi számára átkozottul ismerősen csengő név. Mintha már hallotta volna valahol korábban, azonban azt, hogy hol s mikor, esze ágában sincs felidézni ugyanis akkor akár napestig itt ülhetne mire fejben sikeresen átfuttatja az összes nő nevét akikkel nemrégiben dolga volt, ami gyakori illumináltságára való tekintettel még az elvártnál is megterhelőbb folyamatnak bizonyult volna, szóval az általa feleslegesnek vélt agytornát mellőzve inkább úgy dönt viszonozza gesztust, s ő maga is felfedi becses nevét, persze csak miután hősiesen leküzd egy kishíján a torkán akadt falatot.*
- Norhelt, de vannak, akik Hollónak vagy Fekete Dalnoknak neveznek.
~Bárki is állította, hogy az ember nem adhat magának hangzatos becenevet, egy pöcs volt.~
- Örvendek a találkozásnak Lola.
*Teszi hozzá, viszonozva a nő vigyorát, ezzel kivillantva az általa elragadónak titulált, többé-kevésbé hibátlan, de legalábbis hiánytalan fogsorát. Sokáig azonban nem hagyja a nőnek, hogy csodálja a vajszíntől nagyjából egy árnyalattal fehérebb fogait (Már, ha egyáltalán van rá igény.), ugyanis követelőző gyomra újból az evés folytatására ostorozza hősünk. Már épp hozzá is látna a maradék elfogyasztásához, mikor egy kérdés csapódik a koponyájába, s ivódik azon keresztül elméjébe, elterelve ezzel gondolatait a nem épp finom falatokról egy egészen más irányba.*
- Szerencsére nem. - *Feleli végül vigyorogva.* - Rohadt unalmas ez a város. Túl jó a közbiztonság, sehol egy éhes leölésre váró troll vagy egy csapat haramia. Ráadásul egyetlen bordélyház sincs. Borzalmas!
*Ekkora tarkójából különös bizsergést indul, amely átjárja az egész testét. Valaki figyeli őt. Ebben egészen biztos. Éppen ezért kapja hátra fejét, ahol tekintete azonnal összetalálkozik az ajtóban álló, őket figyelő, valamint éppen távozni készülő zsoldosnak kinéző férfival. Norhelt hunyorítva figyeli a sötét alakot, naiv módon remélve, hátha így könnyebben felismeri az illetőt azonban ez esetben egészen biztos abban, hogy a büdös életben nem látta még ezt a fazont. Ennek ellenére barátin viszonozza biccentését, majd a rejtélyes alak kilép a fogadó ajtaján, s eltűnik. Ekkor hősünk, fejét visszafordítva a szemben ülő nő irányába csupán egyetlen kérdést tesz fel.*
- Ez meg ki a tököm volt?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szemkontaktus felvételére irányuló első próbálkozásának sikertelenségét kellemes csalódásként éli meg, amiért a becses dáma felettébb jó helyen kutató tekintete egyetlen személyben okolható, már amennyire szó eshet személyekről ezen konkrét eset kapcsán. Bár a hölgy arca a közömbösség jótékony fátyla mögé rejti gondolatait, Norhelt mégis egyfajta sikertörténetként éli meg a szituációt, már csak azért is mert az efféle érdeklődésért cserébe sok esetben kénytelen megválni egy nagy adag aranytallértól, ami értelemszerűen messze nem ideális egy hozzá hasonló alulfizetett zsoldos számára. Éppen ezért magabiztos vigyora még az eddiginél is szélesebbre kanyarodik, s ez így is marad mindaddig míg száját kénytelenné nem válik az előtte lévő étel elfogyasztására kényszeríteni.
A viszonzott jókívánságot egy hatalmas biccentéssel honorálja, miközben gondos odafigyelést fordít arra, hogy kissé száraz kenyeréből éppen megfelelő méretű darabot szakítson le, majd tömje a szájába, hogy aztán némi sörrel tegye sikamlósabbá szikkadt falatot.*
- Valóban. Zergebaszó egy idő uralkodik odakint. Ez vitathatatlan. Azonban pont ez a zergebaszó idő teszi sokkal barátibbá az ilyen lebujok hangulatát. Idebent nem csupán meleg van, de amiatt sem kell aggódni, hogy az ember váratlanul s a kelleténél jóval gyorsabban öleli keblére az anyaföldet.
*Ezen utóbbi mondatot követően erős késztetés tör rá, hogy megnyomogassa sajgó farpofáinak egyikét, végül azonban az önmagával vívott rövid belső küzdelemből győztesen kerekedve, képes ellenállni ösztönei hívó szavának. Eközben elhangzik egy név. Egy a férfi számára átkozottul ismerősen csengő név. Mintha már hallotta volna valahol korábban, azonban azt, hogy hol s mikor, esze ágában sincs felidézni ugyanis akkor akár napestig itt ülhetne mire fejben sikeresen átfuttatja az összes nő nevét akikkel nemrégiben dolga volt, ami gyakori illumináltságára való tekintettel még az elvártnál is megterhelőbb folyamatnak bizonyult volna, szóval az általa feleslegesnek vélt agytornát mellőzve inkább úgy dönt viszonozza gesztust, s ő maga is felfedi becses nevét, persze csak miután hősiesen leküzd egy kishíján a torkán akadt falatot.*
- Norhelt, de vannak, akik Hollónak vagy Fekete Dalnoknak neveznek.
~Bárki is állította, hogy az ember nem adhat magának hangzatos becenevet, egy pöcs volt.~
- Örvendek a találkozásnak Lola.
*Teszi hozzá, viszonozva a nő vigyorát, ezzel kivillantva az általa elragadónak titulált, többé-kevésbé hibátlan, de legalábbis hiánytalan fogsorát. Sokáig azonban nem hagyja a nőnek, hogy csodálja a vajszíntől nagyjából egy árnyalattal fehérebb fogait (Már, ha egyáltalán van rá igény.), ugyanis követelőző gyomra újból az evés folytatására ostorozza hősünk. Már épp hozzá is látna a maradék elfogyasztásához, mikor egy kérdés csapódik a koponyájába, s ivódik azon keresztül elméjébe, elterelve ezzel gondolatait a nem épp finom falatokról egy egészen más irányba.*
- Szerencsére nem. - *Feleli végül vigyorogva.* - Rohadt unalmas ez a város. Túl jó a közbiztonság, sehol egy éhes leölésre váró troll vagy egy csapat haramia. Ráadásul egyetlen bordélyház sincs. Borzalmas!
*Ekkora tarkójából különös bizsergést indul, amely átjárja az egész testét. Valaki figyeli őt. Ebben egészen biztos. Éppen ezért kapja hátra fejét, ahol tekintete azonnal összetalálkozik az ajtóban álló, őket figyelő, valamint éppen távozni készülő zsoldosnak kinéző férfival. Norhelt hunyorítva figyeli a sötét alakot, naiv módon remélve, hátha így könnyebben felismeri az illetőt azonban ez esetben egészen biztos abban, hogy a büdös életben nem látta még ezt a fazont. Ennek ellenére barátin viszonozza biccentését, majd a rejtélyes alak kilép a fogadó ajtaján, s eltűnik. Ekkor hősünk, fejét visszafordítva a szemben ülő nő irányába csupán egyetlen kérdést tesz fel.*
- Ez meg ki a tököm volt?
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:48:10
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:48:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
- Szóval alkímia és füvek. *ismétli el a lány erősségeit* Ez akár még igen hasznos tudás is lehet... Hogy lehet, hogy mégis az utcán kötöttél ki? Nem akadt más, aki tanítson? *firtatja tovább Nimeril életének részleteit, hisz ha korábbi mesterével meg is gyűlt a gondja, az még nem magyarázza meg, hogy süllyedt idáig. Szerencsére azonban úgy tűnik, a lányban több van, mint első ránézésre tűnik, hisz még a hullarablástól sem riad vissza*
- Nocsak, nocsak... *mosolyodik el látható élvezettel, ahogy többet is megtud az incidensről* És ha szabad kérdezni, miért mozgósítottad az elhunytat? Volt benne valami érdekes? *szélesedik mosolya, szó szerint értve a helymegjelölést. A történtek többi részét szó nélkül hagyja, hiszen még gondolatban se szeretné elképzelni a jelenetet, mit is művelt ez a kis mocsok egy hasonszőrű pajtásával*
- Ne félj, hallgatok, mint a sír! *jegyzi meg, ujjaival jelképesen lelakatolva ajkait. ~Nem mintha bárkit is érdekelne egy hajléktalan meg egy ellopott hulla~ teszi hozzá csak magában, hisz az az érzése, a lány kezd egyre jobban becsiccsentetni, annak köszönhető hirtelen támadt vágya a titkok kifecsegésére*
- Na és mondd csak, mit a terveid? Egész életedben hullákat akarsz meglovasítani? *folytatja tovább a beszélgetést, érdeklődve várva, vajon a lány szerint innen hová van feljebb vagy épp lejjebb.*
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
- Szóval alkímia és füvek. *ismétli el a lány erősségeit* Ez akár még igen hasznos tudás is lehet... Hogy lehet, hogy mégis az utcán kötöttél ki? Nem akadt más, aki tanítson? *firtatja tovább Nimeril életének részleteit, hisz ha korábbi mesterével meg is gyűlt a gondja, az még nem magyarázza meg, hogy süllyedt idáig. Szerencsére azonban úgy tűnik, a lányban több van, mint első ránézésre tűnik, hisz még a hullarablástól sem riad vissza*
- Nocsak, nocsak... *mosolyodik el látható élvezettel, ahogy többet is megtud az incidensről* És ha szabad kérdezni, miért mozgósítottad az elhunytat? Volt benne valami érdekes? *szélesedik mosolya, szó szerint értve a helymegjelölést. A történtek többi részét szó nélkül hagyja, hiszen még gondolatban se szeretné elképzelni a jelenetet, mit is művelt ez a kis mocsok egy hasonszőrű pajtásával*
- Ne félj, hallgatok, mint a sír! *jegyzi meg, ujjaival jelképesen lelakatolva ajkait. ~Nem mintha bárkit is érdekelne egy hajléktalan meg egy ellopott hulla~ teszi hozzá csak magában, hisz az az érzése, a lány kezd egyre jobban becsiccsentetni, annak köszönhető hirtelen támadt vágya a titkok kifecsegésére*
- Na és mondd csak, mit a terveid? Egész életedben hullákat akarsz meglovasítani? *folytatja tovább a beszélgetést, érdeklődve várva, vajon a lány szerint innen hová van feljebb vagy épp lejjebb.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-19 15:46:06
Üzenet elküldve: 2021-03-19 15:46:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Cruse a fáradt karjain támaszkodva figyeli az eseményeket, ahogyan a bájos hölgy vissza biccent neki, majd leül egy zsoldosnak kinéző alak elé az asztalhoz.
Semmi érdekeset nem vél felfedezni a helyszínen, ami némi csalódottságot eredményez számára.*
~Hiába is, üres erszénnyel az oldalamon semmire nem megyek itt.
Megkeresem a kovácsot, hátha akad valami munkája számomra, hiába szeretem más ezközökkel megkeresni a mézsörre valót, egyelőre nem szeretnék nagy feltűnést kelteni.~
*Lassan magához húzza bőr sisakját, amellyet fáradtan a hóna alá vesz, majd komótos mozgással feltápászkodik az asztaltól, korgó gyomorral és némi csalódottsággal az arcán.
A vaskos ajtóhoz érve, egy pillanatra megáll és a fejére helyezi sisakját, majd a bájos hölgyre és az előtte ülő zsoldosnak kinéző alakra tekintve köszön, egy diszkrét biccentéssel mielőtt kilép az ajtón*
Semmi érdekeset nem vél felfedezni a helyszínen, ami némi csalódottságot eredményez számára.*
~Hiába is, üres erszénnyel az oldalamon semmire nem megyek itt.
Megkeresem a kovácsot, hátha akad valami munkája számomra, hiába szeretem más ezközökkel megkeresni a mézsörre valót, egyelőre nem szeretnék nagy feltűnést kelteni.~
*Lassan magához húzza bőr sisakját, amellyet fáradtan a hóna alá vesz, majd komótos mozgással feltápászkodik az asztaltól, korgó gyomorral és némi csalódottsággal az arcán.
A vaskos ajtóhoz érve, egy pillanatra megáll és a fejére helyezi sisakját, majd a bájos hölgyre és az előtte ülő zsoldosnak kinéző alakra tekintve köszön, egy diszkrét biccentéssel mielőtt kilép az ajtón*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-19 12:51:49
Üzenet elküldve: 2021-03-19 12:51:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nois'Rel követve a hangokat egy fogadót tekintett meg a távolban. ~ Ezen a helyen talán találhatok valakit aki tud nekem segíteni.~ Gondolta, majd ezen gondolat vezérletével közeledett a fogadóhoz. A hely külső megjelenése teljesen beleillett a város látképébe és ahogy Nois'Rel közelebb ért egy fatábláról a hely nevét is le tudta olvasni. ~ Hm, Pegazus fogadó. Tetszetős név egy tetszetős helynek. ~ Gondolta, majd mikor közelebb ért elkapta egy furcsa érzés. Egy érzés, mely nyugtalanító, sötét gondolatokat ébresztett benne. ~ Nem szabad ide most bemennem, ebben az állapotomban biztos, hogy nem. Meg kell nyugtatni magam.~ Ekkora nem csak, hogy közel került a fogadóhoz de azzal a lendülettel el is kerülte és a távolban zöldellő fák irányába indult. ~ Abból az irányból is nagy nyüzsgést hallok, mi lehet ott? Utoljára piacok környéken hallottam ilyen zsivajt.~*
A hozzászólás írója (Noistf Relkopft) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.19 12:52:17
A hozzászólás írója (Noistf Relkopft) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.19 12:52:17
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-19 08:51:46
Üzenet elküldve: 2021-03-19 08:51:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A férfi, aki még az imént a pultossal diskurált egészen barátságosan tűnik, bár ennyiből még senkit sem ítélne meg. Az viszont előnyére válik, hogy ért a növényekhez, és egyelőre még nem fedezi fel rajta az alkohol mámor furcsa és kellemetlen tüneteit. Itt talán lehet egy fokkal óvatlanabb, mégsem a kikötőben van, szerencsére. Míg odasétál a pulthoz, azért átsiklik a tekintete rajta, mert megnézni valakit még nem felkérés táncra, legalábbis itt talán nem. Úgy tűnik első látásra neki, hogy a nem az a tipikus földmunkás vagy napszámos, tisztább annál, és nem eléggé kidolgozott, viszont nemesnek még nem illik be. Alakja egy fokkal talán kecsesebb, mint egy embernek, de ez még annyira nem egyértelmű, hogy igaz is legyen. Úgy véli, helybéli lehet, minthogy a pultost személyesen ismeri, bizonyára gyakori vendég itt.
Miután megkapja a maga adagját, megköszöni szépen, majd megfogja a tálkát és elindul vissza. Viszont, mielőtt még odaérne, megáll Isqeha, éppen útba eső asztalánál és leteszi az öblös tányért.*
-Bocsánat… csak eléggé meleg még. Nem szeretném kiönteni. *Szabadkozik, miközben ott ácsorog, az őzragu meg már az asztalon hever, míg kicsit meglengeti a kezeit, talán a hűtés miatt.*
-Az kéne még, hogy kilöttyenjen, mikor olyan finom illata van. Bár ezt te biztos jobban tudod. *Utal rá, hogy hallotta, hogy a férfi is azt rendelt és tudni véli, hogy valószínű nem először. Nincs is megbízhatóbb, mintha egy törzsvendég ízlésére bízza magát az ember. Közben gyakorta pillant a férfire, majd a többi asztalra is, néha pedig résnyire nyitja a száját, mintha kérdezne, de nem merne. Neki ez általában beválik, így megmarad ennél. Úgy vette észre, általában könnyedebb egy beszélgetés, ha a férfi úgy hiszi, nagylelkű és előzékeny, ez adja alá a lovat és a kényelmes nyerget, amiben érezni véli magát.*
*A férfi, aki még az imént a pultossal diskurált egészen barátságosan tűnik, bár ennyiből még senkit sem ítélne meg. Az viszont előnyére válik, hogy ért a növényekhez, és egyelőre még nem fedezi fel rajta az alkohol mámor furcsa és kellemetlen tüneteit. Itt talán lehet egy fokkal óvatlanabb, mégsem a kikötőben van, szerencsére. Míg odasétál a pulthoz, azért átsiklik a tekintete rajta, mert megnézni valakit még nem felkérés táncra, legalábbis itt talán nem. Úgy tűnik első látásra neki, hogy a nem az a tipikus földmunkás vagy napszámos, tisztább annál, és nem eléggé kidolgozott, viszont nemesnek még nem illik be. Alakja egy fokkal talán kecsesebb, mint egy embernek, de ez még annyira nem egyértelmű, hogy igaz is legyen. Úgy véli, helybéli lehet, minthogy a pultost személyesen ismeri, bizonyára gyakori vendég itt.
Miután megkapja a maga adagját, megköszöni szépen, majd megfogja a tálkát és elindul vissza. Viszont, mielőtt még odaérne, megáll Isqeha, éppen útba eső asztalánál és leteszi az öblös tányért.*
-Bocsánat… csak eléggé meleg még. Nem szeretném kiönteni. *Szabadkozik, miközben ott ácsorog, az őzragu meg már az asztalon hever, míg kicsit meglengeti a kezeit, talán a hűtés miatt.*
-Az kéne még, hogy kilöttyenjen, mikor olyan finom illata van. Bár ezt te biztos jobban tudod. *Utal rá, hogy hallotta, hogy a férfi is azt rendelt és tudni véli, hogy valószínű nem először. Nincs is megbízhatóbb, mintha egy törzsvendég ízlésére bízza magát az ember. Közben gyakorta pillant a férfire, majd a többi asztalra is, néha pedig résnyire nyitja a száját, mintha kérdezne, de nem merne. Neki ez általában beválik, így megmarad ennél. Úgy vette észre, általában könnyedebb egy beszélgetés, ha a férfi úgy hiszi, nagylelkű és előzékeny, ez adja alá a lovat és a kényelmes nyerget, amiben érezni véli magát.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-03-19 00:00:29
Üzenet elküldve: 2021-03-19 00:00:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kései turné.//
*A fogadói ácsorgás egyelőre nem teljesítette az összes elvárt tartalmat. Na a leves az jótékonyan átmelegíti, de a társaság, a felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után. Persze van az a pont, amikor az ember már nem válogat, de ez még azért nem érkezett el. De a leveséből még bőven van, ahogy a borából pedig még egy csepp sem fogyott.
Néha kap a vendégsereg egy-egy kósza pillantást, fel is tűnik neki az egyik asztalnál megbúvó férfi. A biccentést viszonozza, de barna íriszei a kelleténél tovább egyelőre nem időznek rajta.
Nem sokkal később pedig megcsapja a hideg, ahogy a fogadó ajtaja újra feltárul. Egy újabb idegent pillant meg, aki valamiért hosszabban le is köti a figyelmét. Ahogy belép az ajtón olyan furcsa érzés keríti hatalmába, ami miatt nem tudja levenni róla barnáit. Mintha ismerős lenne, pedig nem emlékszik, hogy Artheniorban akárcsak egyszer is látta volna. De valami akkor is...
Biztos hasonló férfit látott már errefelé. Sok alak megfordul a városban, nem kizárt a dolog. Így már sokáig nem is bámulja a szerencsétlent, visszatér a falatozáshoz. Alig pár perc múlva viszont megdermed az egyik falat rágása közben, ahogy ráköszön az idegen. Egy olyan idegen, akinek a túlságosan is ismerősen csengő hangja azonnal összefacsaródott gyomrot eredményez. Pedig még mindig nem tudja honnan is ennyire ismerős és egyben zavaró a fickó, de akkor sem örömteli érzésekkel tölti el az érkezése.*
- Nem tudsz dönteni abból a nagy választékból vagy csak biztosra mész?
*Vigyorodik el halványan a köszöntésre végül, de azért közben a szarkazmus mellett egy apró biccentéssel ő is tiszteletét teszi.
A vigyor egy cseppnyit halványodik mikor futólag elkapja a dekoltázsát fürkésző pillantásokat. Nem gondolta volna, hogy ismerkedésük ennyire előrehaladott volna, de ha már a férfi kiszolgálja magát, hát ő maga sem rest ágyéktájékon kutakodni egy kicsit. Persze még csak a szemnek szabad mindent, a kéz parlagon marad. Az arcára nem ül ki, hogy tetszetős dologra bukkant volna, vagy éppen ellenkezőleg. Ahogy a férfi is erőt vesz magán, úgy ő is elpillant a felderítésre váró tájéktól. Ahogy helyet foglal egy közelebbi asztalnál ő is maga mögött hagyja a pultot, s akárcsak egy régi jó ismerőssel le is ül asztaltársaságnak.*
- Jó étvágyat!
*Viszonozza, majd a kérdésre száját húzva vonja meg a vállait.*
- Nézőpont kérdése. Ha valaki szereti a fagyot, a csúszós, latyakos havat és a szürke időt, akkor biztosan csodás.
*Dünnyögi az orra alatt. Most kicsit olyanok, mint két társalgó öregasszony, akiknek csak az időjárásig futja a kreativitásukból. Ha az is szóba kerül, hogy kinek melyik tagja fáj a hideg miatt, akkor bele is fojtja magát a levesbe.*
- Egyéb iránt Lolandryenn vagyok. Ha volnának barátaim, akkor Lolának hívnának.
*Mutatkozik is be egy újabb vigyorral. Noha a férfi nevéről nem érdeklődik csak önállósítja majd magát.*
- Nem emlékszem, hogy láttalak volna Artheniorban eddig. Idevalósi vagy?
*Szúrja is be végül a lényeges kérdést, mert akkor sem hagyja nyugodni, hogy valami annyira ismerős ebben a fickóban. A baj meg az legfőképp, hogy közelebbről nézve csak még inkább felsejlik benne valami emlékfoszlány egy pár évvel ezelőttről. De ez még csak az érzés. Pontos tudás birtokába még nem került.*
*A fogadói ácsorgás egyelőre nem teljesítette az összes elvárt tartalmat. Na a leves az jótékonyan átmelegíti, de a társaság, a felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után. Persze van az a pont, amikor az ember már nem válogat, de ez még azért nem érkezett el. De a leveséből még bőven van, ahogy a borából pedig még egy csepp sem fogyott.
Néha kap a vendégsereg egy-egy kósza pillantást, fel is tűnik neki az egyik asztalnál megbúvó férfi. A biccentést viszonozza, de barna íriszei a kelleténél tovább egyelőre nem időznek rajta.
Nem sokkal később pedig megcsapja a hideg, ahogy a fogadó ajtaja újra feltárul. Egy újabb idegent pillant meg, aki valamiért hosszabban le is köti a figyelmét. Ahogy belép az ajtón olyan furcsa érzés keríti hatalmába, ami miatt nem tudja levenni róla barnáit. Mintha ismerős lenne, pedig nem emlékszik, hogy Artheniorban akárcsak egyszer is látta volna. De valami akkor is...
Biztos hasonló férfit látott már errefelé. Sok alak megfordul a városban, nem kizárt a dolog. Így már sokáig nem is bámulja a szerencsétlent, visszatér a falatozáshoz. Alig pár perc múlva viszont megdermed az egyik falat rágása közben, ahogy ráköszön az idegen. Egy olyan idegen, akinek a túlságosan is ismerősen csengő hangja azonnal összefacsaródott gyomrot eredményez. Pedig még mindig nem tudja honnan is ennyire ismerős és egyben zavaró a fickó, de akkor sem örömteli érzésekkel tölti el az érkezése.*
- Nem tudsz dönteni abból a nagy választékból vagy csak biztosra mész?
*Vigyorodik el halványan a köszöntésre végül, de azért közben a szarkazmus mellett egy apró biccentéssel ő is tiszteletét teszi.
A vigyor egy cseppnyit halványodik mikor futólag elkapja a dekoltázsát fürkésző pillantásokat. Nem gondolta volna, hogy ismerkedésük ennyire előrehaladott volna, de ha már a férfi kiszolgálja magát, hát ő maga sem rest ágyéktájékon kutakodni egy kicsit. Persze még csak a szemnek szabad mindent, a kéz parlagon marad. Az arcára nem ül ki, hogy tetszetős dologra bukkant volna, vagy éppen ellenkezőleg. Ahogy a férfi is erőt vesz magán, úgy ő is elpillant a felderítésre váró tájéktól. Ahogy helyet foglal egy közelebbi asztalnál ő is maga mögött hagyja a pultot, s akárcsak egy régi jó ismerőssel le is ül asztaltársaságnak.*
- Jó étvágyat!
*Viszonozza, majd a kérdésre száját húzva vonja meg a vállait.*
- Nézőpont kérdése. Ha valaki szereti a fagyot, a csúszós, latyakos havat és a szürke időt, akkor biztosan csodás.
*Dünnyögi az orra alatt. Most kicsit olyanok, mint két társalgó öregasszony, akiknek csak az időjárásig futja a kreativitásukból. Ha az is szóba kerül, hogy kinek melyik tagja fáj a hideg miatt, akkor bele is fojtja magát a levesbe.*
- Egyéb iránt Lolandryenn vagyok. Ha volnának barátaim, akkor Lolának hívnának.
*Mutatkozik is be egy újabb vigyorral. Noha a férfi nevéről nem érdeklődik csak önállósítja majd magát.*
- Nem emlékszem, hogy láttalak volna Artheniorban eddig. Idevalósi vagy?
*Szúrja is be végül a lényeges kérdést, mert akkor sem hagyja nyugodni, hogy valami annyira ismerős ebben a fickóban. A baj meg az legfőképp, hogy közelebbről nézve csak még inkább felsejlik benne valami emlékfoszlány egy pár évvel ezelőttről. De ez még csak az érzés. Pontos tudás birtokába még nem került.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436