Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 167 (3321. - 3340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-26 20:16:34
Üzenet elküldve: 2022-05-26 20:16:34
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
- Azért ne is vegyük túl komolyan, a vége még sírás lenne. Nincs nálam zsepi, amit kölcsön adhatnék.
* Kevés szomorúság csillan csak a szemében, azt is hirtelen mossa el egy nyelet sörrel, mintha mi sem történt volna. *
- Igen. A vadvirágot kivágták a szép rózsák közül. Most már minden szempontból szabad vagyok. Szóval jól vigyázz, kezem és egyebem is szabad.
* Viccel el, szerinte legalábbis otromba módon az egészet. A pohárköszöntőre fellelkesül, mert pont idevágó szózat. Jót is koccintanak rá. *
- És a könyörtelen szülöttekre! Éljünk ahogy nekünk jó!
* Nem sajnálatra van szüksége, így tényleg nem örülne holmi hátba lapogatásnak. Más már inkább jobb kedvre derítené, de ott még nem tartanak. *
- No és a te rémeid? Sok volt a testvér és még több kistesóra számíthattál? Nyugodtan elmondhatod, még ha rosszabb is, bármilyen volt a veszteséged. Tőlem olyan menyasszonyt vettek el, akit kezdetben nem is akartam. Mondanám, hogy az életem is oda lett, de, amint látod, élek még.
* Még mindig van szavaiban a haragból, amit akkor és azóta is érez. Majd az idő megkoptatja. *
- Azért ne is vegyük túl komolyan, a vége még sírás lenne. Nincs nálam zsepi, amit kölcsön adhatnék.
* Kevés szomorúság csillan csak a szemében, azt is hirtelen mossa el egy nyelet sörrel, mintha mi sem történt volna. *
- Igen. A vadvirágot kivágták a szép rózsák közül. Most már minden szempontból szabad vagyok. Szóval jól vigyázz, kezem és egyebem is szabad.
* Viccel el, szerinte legalábbis otromba módon az egészet. A pohárköszöntőre fellelkesül, mert pont idevágó szózat. Jót is koccintanak rá. *
- És a könyörtelen szülöttekre! Éljünk ahogy nekünk jó!
* Nem sajnálatra van szüksége, így tényleg nem örülne holmi hátba lapogatásnak. Más már inkább jobb kedvre derítené, de ott még nem tartanak. *
- No és a te rémeid? Sok volt a testvér és még több kistesóra számíthattál? Nyugodtan elmondhatod, még ha rosszabb is, bármilyen volt a veszteséged. Tőlem olyan menyasszonyt vettek el, akit kezdetben nem is akartam. Mondanám, hogy az életem is oda lett, de, amint látod, élek még.
* Még mindig van szavaiban a haragból, amit akkor és azóta is érez. Majd az idő megkoptatja. *
3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:32:11
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:32:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Holdudvar//
- Még hogy venni egy lovat, hát micsoda kényelemre vágynak egyesek!
*Csóválja a fejét, mint akit szörnyű csalódás ért. Persze azt is tudja a férfi, hogy egy teljes, lóháton eltöltött nap után ugyanolyan fáradtan szokott bezuhanni az ember az ágyba, mintha naphosszat kutyagolt volna, de hát miért is ne ragadná meg az alkalmat egy kis egészséges piszkálódásra, mielőtt újra megkomolyodik?*
- Tudod, ennél többre aligha van szükség. Úgysem tudod mi fog történni, úgysem tudsz mindenre felkészülni, máskülönben nem is lenne benne semmi kalandos. Nekivágni a nagyvilágnak véletlenszerű irányba, fogni egy kocsit vagy egy karavánt, ami elvisz egy darabon, nem tudván hol ér aznap az éjszaka, esetleg mit tartogat a másnap... Nem gondolkozni semmin, főleg nem azon, hogy "Mi lesz, ha?", mert úgy igen gyorsan azon kapja magát az ember, hogy inkább ücsörögne otthon a jól kiismert unalomban.
*Szélesen elmosolyodik. Lám, ennyi év után is szinte gyermeki örömmel tölti el a puszta gondolata is annak a kiszámíthatatlan káosznak, amit vándoréletnek neveznek. Alapesetben ez a pár mondat elég is lenne ahhoz, hogy másnap reggel már csomagoljon és a délidő már az úton találja, de hát olybá tűnik, ma megtréfálta őt az élet azzal, hogy olyasvalakit sodort útjába, aki mellől enyhén szólva sem érzi sietősnek a távozást.*
- Ó, mily' nemes lélekre vall ez öntől, úrnőm, ha már így megengedi, hogy a szolgálatába álljak, akkor azt is megengedi, hogy ne pusztuljak éhen, és elősegítendő ezt, ki is fizeti az igénybe vett szolgáltatást.
*Mondja csúfondárosan, elvégre ha partnere a dívát adja, akkor ő sem rest előrántani a kardját áruló zsoldost.*
- Lehet róla szó. *Komolyodik meg végül.* Ha szeretnéd.
*Fűzi hozzá csendesen. Hazugság lenne azt állítani, hogy neki nem futott át agyán a gondolat, elvégre ő is szívesen körbenézne a kikötőben, oly' sok éve már, hogy utoljára ott járt. Másrészt óvakodik attól, hogy kéretlenül rátelepedjen a lány életére, elvégre valóban alig ismerik egymást, s ha egy régi barátot akar meglátogatni, ahhoz neki a világon semmi köze.*
- Színtiszta bosszú, nahát! Az ember nem csinál semmit, csupán önmagához hűen viselkedik, és máris a vérét akarják, hallatlan!
*Kuncog, újfent fejét csóválva az őt érő igazságtalanság okán.*
- Ne félts te engem...
*Teszi még hozzá mielőtt ajkuk összeforrna, és halálosan komolyan is gondolja. Ő már az összes hibát elkövette, amit el lehet, s amekkora feloldozásnak érződik most ez az egyetlen csók, nehezére esne a mai napot közéjük sorolni. S ahogy szépen lassan megszűnik létezni köröttük a világ, folytonosan száguldó gondolatai lecsendesednek. Végül csak-csak visszatérnek a valóságba, nyaka köré karok fonódnak, ő pedig azt kívánja, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Aztán, elfogadván, hogy ezt a kérését nincs, aki teljesíteni tudná, úgy dönt, megtöri inkább a csendet. S mivel ezután sem húzódnak vissza tőle, végérvényesen ellazul, megnyugszik.*
- Az jó. *Feleli halkan.* Nem szeretem a szokványos dolgokat.
*Teszi hozzá, majd viszonozván, amit neki adnak, lágy csókot lehel a lány orcájára. Aztán újra beáll a csend, bár Mordokhai esküdni merne rá, hogy szívdobogását kifelé is hallani. Végül pedig újabb komisz hangvételű kérdést intéznek hozzá, ő pedig sóhajtva emeli fel fejét, hogy egy pillantást vessen a fogadó ajtajának irányába. Olyan távolinak tűnik most számára az a világ, mintha a létnek egy teljesen más síkján foglalna helyet.*
- Visszamehetünk. *Vonja meg a vállát.* Vagy behozhatjuk a fürdést, ha igényt tartanál rá. Vagy akár itt is maradhatunk.
*Persze tudja, hogy ez nem nagy segítség, de olyannyira nem akaródzik elengednie a leányt, hogy ha azt javasolná neki, ücsörögjenek itt egymás karjában az este hátralévő részében, ellenkezés nélkül belemenne.*
- Na meg persze, a ma éjszakai nyugodt álmot már valaki úgyis ellopta tőlem, szóval aligha fontos sietnem nyugovóra térni.
*Nevet, miközben újfent megcirógatja Rocha arcát, majd néhány pillanatra hagyja magát elveszni a lélektükreiben.*
//Holdudvar//
- Még hogy venni egy lovat, hát micsoda kényelemre vágynak egyesek!
*Csóválja a fejét, mint akit szörnyű csalódás ért. Persze azt is tudja a férfi, hogy egy teljes, lóháton eltöltött nap után ugyanolyan fáradtan szokott bezuhanni az ember az ágyba, mintha naphosszat kutyagolt volna, de hát miért is ne ragadná meg az alkalmat egy kis egészséges piszkálódásra, mielőtt újra megkomolyodik?*
- Tudod, ennél többre aligha van szükség. Úgysem tudod mi fog történni, úgysem tudsz mindenre felkészülni, máskülönben nem is lenne benne semmi kalandos. Nekivágni a nagyvilágnak véletlenszerű irányba, fogni egy kocsit vagy egy karavánt, ami elvisz egy darabon, nem tudván hol ér aznap az éjszaka, esetleg mit tartogat a másnap... Nem gondolkozni semmin, főleg nem azon, hogy "Mi lesz, ha?", mert úgy igen gyorsan azon kapja magát az ember, hogy inkább ücsörögne otthon a jól kiismert unalomban.
*Szélesen elmosolyodik. Lám, ennyi év után is szinte gyermeki örömmel tölti el a puszta gondolata is annak a kiszámíthatatlan káosznak, amit vándoréletnek neveznek. Alapesetben ez a pár mondat elég is lenne ahhoz, hogy másnap reggel már csomagoljon és a délidő már az úton találja, de hát olybá tűnik, ma megtréfálta őt az élet azzal, hogy olyasvalakit sodort útjába, aki mellől enyhén szólva sem érzi sietősnek a távozást.*
- Ó, mily' nemes lélekre vall ez öntől, úrnőm, ha már így megengedi, hogy a szolgálatába álljak, akkor azt is megengedi, hogy ne pusztuljak éhen, és elősegítendő ezt, ki is fizeti az igénybe vett szolgáltatást.
*Mondja csúfondárosan, elvégre ha partnere a dívát adja, akkor ő sem rest előrántani a kardját áruló zsoldost.*
- Lehet róla szó. *Komolyodik meg végül.* Ha szeretnéd.
*Fűzi hozzá csendesen. Hazugság lenne azt állítani, hogy neki nem futott át agyán a gondolat, elvégre ő is szívesen körbenézne a kikötőben, oly' sok éve már, hogy utoljára ott járt. Másrészt óvakodik attól, hogy kéretlenül rátelepedjen a lány életére, elvégre valóban alig ismerik egymást, s ha egy régi barátot akar meglátogatni, ahhoz neki a világon semmi köze.*
- Színtiszta bosszú, nahát! Az ember nem csinál semmit, csupán önmagához hűen viselkedik, és máris a vérét akarják, hallatlan!
*Kuncog, újfent fejét csóválva az őt érő igazságtalanság okán.*
- Ne félts te engem...
*Teszi még hozzá mielőtt ajkuk összeforrna, és halálosan komolyan is gondolja. Ő már az összes hibát elkövette, amit el lehet, s amekkora feloldozásnak érződik most ez az egyetlen csók, nehezére esne a mai napot közéjük sorolni. S ahogy szépen lassan megszűnik létezni köröttük a világ, folytonosan száguldó gondolatai lecsendesednek. Végül csak-csak visszatérnek a valóságba, nyaka köré karok fonódnak, ő pedig azt kívánja, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Aztán, elfogadván, hogy ezt a kérését nincs, aki teljesíteni tudná, úgy dönt, megtöri inkább a csendet. S mivel ezután sem húzódnak vissza tőle, végérvényesen ellazul, megnyugszik.*
- Az jó. *Feleli halkan.* Nem szeretem a szokványos dolgokat.
*Teszi hozzá, majd viszonozván, amit neki adnak, lágy csókot lehel a lány orcájára. Aztán újra beáll a csend, bár Mordokhai esküdni merne rá, hogy szívdobogását kifelé is hallani. Végül pedig újabb komisz hangvételű kérdést intéznek hozzá, ő pedig sóhajtva emeli fel fejét, hogy egy pillantást vessen a fogadó ajtajának irányába. Olyan távolinak tűnik most számára az a világ, mintha a létnek egy teljesen más síkján foglalna helyet.*
- Visszamehetünk. *Vonja meg a vállát.* Vagy behozhatjuk a fürdést, ha igényt tartanál rá. Vagy akár itt is maradhatunk.
*Persze tudja, hogy ez nem nagy segítség, de olyannyira nem akaródzik elengednie a leányt, hogy ha azt javasolná neki, ücsörögjenek itt egymás karjában az este hátralévő részében, ellenkezés nélkül belemenne.*
- Na meg persze, a ma éjszakai nyugodt álmot már valaki úgyis ellopta tőlem, szóval aligha fontos sietnem nyugovóra térni.
*Nevet, miközben újfent megcirógatja Rocha arcát, majd néhány pillanatra hagyja magát elveszni a lélektükreiben.*
3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-25 21:22:32
Üzenet elküldve: 2022-05-25 21:22:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Holdudvar//
*A kissé értetlen arckifejezésre először csak egy szelíd mosolyt ereszt meg. Igazából ő sincs tisztában a távolabbi helyekkel, még annyira sem, mint Mordokhai. Aki évek óta igazából ki sem tette a lábát Arthenior képzeletbeli falai közül, annak még több magyarázatra szorulnak a dolgok. A lényeget ő is csak hallomásból ismeri. Hallott épp elég ittas beszélgetést már itt a fogadóban az átutazóban lévőktől, akik arról érkeztek, hogy miféle hely is az a Sellőház. De a többi számára is egy felfedezésre váró vak folt, ami időnként izgalommal tölti el. Annak ellenére, hogy ez idáig nem nagyon sikerült magát rávenni arra, hogy neki is induljon. Viszont Mordokhaial töltött napja mondhatni felpiszkált benne valami kis kaland iránti vágyat, még akkor is, ha "csak" a kikötő környékéig tartana az útja.*
- Kényelmi szempontból az lenne a legjobb megoldás. Tudod, csak puff és meg is jelenik a kölyök. Deee... az igazat megvallva most úgy frusztrál a gondolat, hogy az elvenné még ezt a csekélyke kis kalandot is tőlem.
*Ingatja meg a fejét mosolyogva.*
- Elsétálni a piacra, venni egy lovat vagy valami, összecsomagolni egy úti batyut aztán viszlát Arthenior, majd jövök.
*Kuncog fel halkan, mintha csak kósza viccnek szánná a félkész tervet, főleg, hogy egyáltalán nem ért az olyan dolgokhoz, mint a kalandozgatás. Pedig mélyen magában olyan izgalommal fogja el a gondolat, amit most csak egyetlen egy dolog képes elnyomni. Jelen helyzetben pedig az éppen ennek a férfinak a társasága, akivel még egy napja sem ismerik egymást és mégis.*
- Talán megengedem, hogy elkísérj, ha már ennyire kétes az a hely.
*Szegi fel a fejét, akár egy díva, aki most óriási kegyet gyakorol azzal, hogy ezt a lehetőséget felajánlotta a pór kalandornak. Közben persze a jól megszokott komisz mosolya azért ott bujkál az orra alatt. A férfi megjegyzése után viszont már sokkal szelídebben húzódnak felfelé ajkai, s csak egy apró vállrándítás kíséretében teszi meg kósza megjegyzését.*
- Remélem.
*Közben már igyekszik bosszús arcot vágni a sárcsatás témához, de ahogy megérzi Mordokhai kezének érintését hamar el is száll a tettetni kívánt méreg.*
- Ez nem tétekről szólna, hanem szín tiszta bosszúról. Annyit megérne, hogy utána egyszer kimossak rád.
*Teszi az újabb nagylelkű megjegyzést. Hisz mégis csak asszony ő, nem idegenedik egy kis mosástól, még akkor sem, ha nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé.*
- Neked elhiszem, mert már volt szerencsém egyet kettőt meghallgatni. Meg azért megsúgom azt is, hogy ez a mai nap sem a legépeszűbb döntésed, de majd rájössz.
*Motyogja maga elé mielőtt végre elhatározná magát. Valamiért most ennek nem igazán indult neki olyan könnyedén, mint máskor, másnál és más helyzetben. Valami egészen új lengte körbe az egész napját, ami erre a végkimenetelre is rányomta a bélyegét. Pedig már idejét sem tudja mióta vágyhatott erre. Talán nem olyan rég, ott a tisztáson kezdődött. A gyermekded háborújuk végénél, amikor a vízparton egy röpke pillanatra megállt az idő. Ahogyan most is. Pillanatnyi hév szülte csók, amely végtelenné varázsolta az időt, s lángolóbbá a vágyat. Ezt pedig most még csak az alkoholra sem foghatja, mert aki jobban ismeri tudhatja, hogy a szervezetébe juttatott mennyiség lópikulányi sem volt magához képest. Az elején szinte dübörög a vér a fülében, de amikor megérzi sajátján a másik kezet pillanatok alatt elhallgat minden. Az ideges szívdobogás dallamosan nyugodtnak tűnik most. Hisz nem ütközött falakba, csókja viszonzásra talált, így ő maga sem siet visszahúzódni. Odaadással és gyengédséggel forr az ajkaira, akár egy szerető, aki hosszú ideje arra várt, hogy kedvesével lehessen. Ahogy a férfi karjait megérzi derekán az övéi lazán fonódnak a nyaka köré. Lehunyt szemekkel, s zavart mosollyal marad továbbra is Mordokhai közelségében, csupán csak akkor vet rá egy félszeg pillantást, mikor homlokuk összeér, s lassan meghallja a hangját. Először olyan távolinak hat, de lassan összeáll a mondanivaló. Még a maga részéről kiélvezi a némaságot, csupán csak a másik tarkójától megkaparintott tincset tekergeti az ujjai körül. De lassan ő maga is megtöri a csendet, noha jelen pillanatban még azt is élvezi.*
- Ez ma tőlünk igen szokatlan.
*Válaszolja kissé rekedtesen, már szélesebb és bátrabb mosollyal, végül fejét megemelve nyom egy apró csókot a férfi homlokára.*
- De hiába vagy a szavak mestere Hóhajú, van amikor szükségtelenek azok, mindamellett, hogy szeretem hallgatni a hangod.
*Suttogja lágyan, miközben az ujjai lassan a fehér tincsek közé simulnak. Apránként kitisztul a feje, amitől újra hallja szívének dübörgését. De végre nem igyekszik elnyomni azt. Az élet fanyar humora vagy talán a szerencsés véletlen ajándéka, hogy hosszú idő óta először élvezi a csendet, az egyszerűség nyugalmát. Noha abban nem hazudtolja meg magát, hogy ezt is egy férfi karjai között találta meg.*
- Nos kedves kalandor most te jössz, hogy mihez kezdjünk még magunkkal. Persze, ha még bírod és nem akarsz nyugovóra térni a pihe-puha fogadói ágyban.
*Noha zavarát palástolva visszatér kissé a pimasz hangulata, ennek ellenére egy pillanatra sem szakad el a karok közül. Homlokát visszadönti partnerééhez, miközben továbbra is a hószín tincsekkel játszik.*
//Holdudvar//
*A kissé értetlen arckifejezésre először csak egy szelíd mosolyt ereszt meg. Igazából ő sincs tisztában a távolabbi helyekkel, még annyira sem, mint Mordokhai. Aki évek óta igazából ki sem tette a lábát Arthenior képzeletbeli falai közül, annak még több magyarázatra szorulnak a dolgok. A lényeget ő is csak hallomásból ismeri. Hallott épp elég ittas beszélgetést már itt a fogadóban az átutazóban lévőktől, akik arról érkeztek, hogy miféle hely is az a Sellőház. De a többi számára is egy felfedezésre váró vak folt, ami időnként izgalommal tölti el. Annak ellenére, hogy ez idáig nem nagyon sikerült magát rávenni arra, hogy neki is induljon. Viszont Mordokhaial töltött napja mondhatni felpiszkált benne valami kis kaland iránti vágyat, még akkor is, ha "csak" a kikötő környékéig tartana az útja.*
- Kényelmi szempontból az lenne a legjobb megoldás. Tudod, csak puff és meg is jelenik a kölyök. Deee... az igazat megvallva most úgy frusztrál a gondolat, hogy az elvenné még ezt a csekélyke kis kalandot is tőlem.
*Ingatja meg a fejét mosolyogva.*
- Elsétálni a piacra, venni egy lovat vagy valami, összecsomagolni egy úti batyut aztán viszlát Arthenior, majd jövök.
*Kuncog fel halkan, mintha csak kósza viccnek szánná a félkész tervet, főleg, hogy egyáltalán nem ért az olyan dolgokhoz, mint a kalandozgatás. Pedig mélyen magában olyan izgalommal fogja el a gondolat, amit most csak egyetlen egy dolog képes elnyomni. Jelen helyzetben pedig az éppen ennek a férfinak a társasága, akivel még egy napja sem ismerik egymást és mégis.*
- Talán megengedem, hogy elkísérj, ha már ennyire kétes az a hely.
*Szegi fel a fejét, akár egy díva, aki most óriási kegyet gyakorol azzal, hogy ezt a lehetőséget felajánlotta a pór kalandornak. Közben persze a jól megszokott komisz mosolya azért ott bujkál az orra alatt. A férfi megjegyzése után viszont már sokkal szelídebben húzódnak felfelé ajkai, s csak egy apró vállrándítás kíséretében teszi meg kósza megjegyzését.*
- Remélem.
*Közben már igyekszik bosszús arcot vágni a sárcsatás témához, de ahogy megérzi Mordokhai kezének érintését hamar el is száll a tettetni kívánt méreg.*
- Ez nem tétekről szólna, hanem szín tiszta bosszúról. Annyit megérne, hogy utána egyszer kimossak rád.
*Teszi az újabb nagylelkű megjegyzést. Hisz mégis csak asszony ő, nem idegenedik egy kis mosástól, még akkor sem, ha nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé.*
- Neked elhiszem, mert már volt szerencsém egyet kettőt meghallgatni. Meg azért megsúgom azt is, hogy ez a mai nap sem a legépeszűbb döntésed, de majd rájössz.
*Motyogja maga elé mielőtt végre elhatározná magát. Valamiért most ennek nem igazán indult neki olyan könnyedén, mint máskor, másnál és más helyzetben. Valami egészen új lengte körbe az egész napját, ami erre a végkimenetelre is rányomta a bélyegét. Pedig már idejét sem tudja mióta vágyhatott erre. Talán nem olyan rég, ott a tisztáson kezdődött. A gyermekded háborújuk végénél, amikor a vízparton egy röpke pillanatra megállt az idő. Ahogyan most is. Pillanatnyi hév szülte csók, amely végtelenné varázsolta az időt, s lángolóbbá a vágyat. Ezt pedig most még csak az alkoholra sem foghatja, mert aki jobban ismeri tudhatja, hogy a szervezetébe juttatott mennyiség lópikulányi sem volt magához képest. Az elején szinte dübörög a vér a fülében, de amikor megérzi sajátján a másik kezet pillanatok alatt elhallgat minden. Az ideges szívdobogás dallamosan nyugodtnak tűnik most. Hisz nem ütközött falakba, csókja viszonzásra talált, így ő maga sem siet visszahúzódni. Odaadással és gyengédséggel forr az ajkaira, akár egy szerető, aki hosszú ideje arra várt, hogy kedvesével lehessen. Ahogy a férfi karjait megérzi derekán az övéi lazán fonódnak a nyaka köré. Lehunyt szemekkel, s zavart mosollyal marad továbbra is Mordokhai közelségében, csupán csak akkor vet rá egy félszeg pillantást, mikor homlokuk összeér, s lassan meghallja a hangját. Először olyan távolinak hat, de lassan összeáll a mondanivaló. Még a maga részéről kiélvezi a némaságot, csupán csak a másik tarkójától megkaparintott tincset tekergeti az ujjai körül. De lassan ő maga is megtöri a csendet, noha jelen pillanatban még azt is élvezi.*
- Ez ma tőlünk igen szokatlan.
*Válaszolja kissé rekedtesen, már szélesebb és bátrabb mosollyal, végül fejét megemelve nyom egy apró csókot a férfi homlokára.*
- De hiába vagy a szavak mestere Hóhajú, van amikor szükségtelenek azok, mindamellett, hogy szeretem hallgatni a hangod.
*Suttogja lágyan, miközben az ujjai lassan a fehér tincsek közé simulnak. Apránként kitisztul a feje, amitől újra hallja szívének dübörgését. De végre nem igyekszik elnyomni azt. Az élet fanyar humora vagy talán a szerencsés véletlen ajándéka, hogy hosszú idő óta először élvezi a csendet, az egyszerűség nyugalmát. Noha abban nem hazudtolja meg magát, hogy ezt is egy férfi karjai között találta meg.*
- Nos kedves kalandor most te jössz, hogy mihez kezdjünk még magunkkal. Persze, ha még bírod és nem akarsz nyugovóra térni a pihe-puha fogadói ágyban.
*Noha zavarát palástolva visszatér kissé a pimasz hangulata, ennek ellenére egy pillanatra sem szakad el a karok közül. Homlokát visszadönti partnerééhez, miközben továbbra is a hószín tincsekkel játszik.*
3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-25 19:16:13
Üzenet elküldve: 2022-05-25 19:16:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- A panaszkodásom nem nagyon fog segíteni mi?
* Mérgelődni már aligha tudna, bőven elég alkohol van a gyomrában, hogy a hangulata már tapintható legyen. Poharát magához húzva hallgatja a tündér rövid kis történetét. ~ Ezen egyáltalán szükséges elgondolkoznom? ~ Húzza végül el a száját. *
- Amilyen kéjenc vagy kinézem belőled.
* Ért egyet a nővérével, nem tartja elég termetesnek, de attól még a nyelve jól foroghat. Lillyss története következik, amire kifejezéstelen arcot vág. *
Igaz.
* Vágja rá, mivel testvérek végig egymás mellett voltak. A tündér nem tudhatja, hogy ő azért vágta ezt rá, hogy ihasson. A mosoly ki is ül az arcára, de megvárja mindenki válaszát türelmesen. *
- Én jövök mi?
* Gondolkozik el, de utána rá is zendít. *
- Mesterkardom egyszer egy fenevadat átszúrt, mégsem fakasztott vért.
* Ahhoz képest, hogy nem az intelligenciájáról híres, ez az elgondolás igazán rejtelmes. Már csak az a kérdés, hogy igaz-e. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- A panaszkodásom nem nagyon fog segíteni mi?
* Mérgelődni már aligha tudna, bőven elég alkohol van a gyomrában, hogy a hangulata már tapintható legyen. Poharát magához húzva hallgatja a tündér rövid kis történetét. ~ Ezen egyáltalán szükséges elgondolkoznom? ~ Húzza végül el a száját. *
- Amilyen kéjenc vagy kinézem belőled.
* Ért egyet a nővérével, nem tartja elég termetesnek, de attól még a nyelve jól foroghat. Lillyss története következik, amire kifejezéstelen arcot vág. *
Igaz.
* Vágja rá, mivel testvérek végig egymás mellett voltak. A tündér nem tudhatja, hogy ő azért vágta ezt rá, hogy ihasson. A mosoly ki is ül az arcára, de megvárja mindenki válaszát türelmesen. *
- Én jövök mi?
* Gondolkozik el, de utána rá is zendít. *
- Mesterkardom egyszer egy fenevadat átszúrt, mégsem fakasztott vért.
* Ahhoz képest, hogy nem az intelligenciájáról híres, ez az elgondolás igazán rejtelmes. Már csak az a kérdés, hogy igaz-e. *
3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-25 19:14:26
Üzenet elküldve: 2022-05-25 19:14:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Holdudvar//
*Mordokhai az elmúlt pár esztendő jelentős részét e földtől távol töltvén a Sellőház hallatán is csak széttárja kezeit, jelezvén, hogy nem igazán van tisztában a hely mibenlétével. Mintha rémlene neki néhány elejtett szó, félmondatos utalások egy-egy vándortól, akikkel ideig-óráig együtt utaztak, de ennél többet nem tud a szóban forgó intézményről. Elképzelése persze bőven akad, mely nagyjából be is igazolódik, amikor Rocha belekezd a magyarázkodásba. Nem mintha a férfi egyébként bárki felett ítélkezne, a fejtágításra pedig amúgy is szüksége van, lévén alaposan le van maradva, ami a városon kívül eső részeket illeti. Mint ahogy az elhangzó név sem mond neki az égadta világon semmit, de hát ebben semmi meglepő nincs.*
- Nos, mondanám, hogy bízz a sors különös működésében, a szerencsés véletlenekben, és akár a városban is találkozhatsz vele újfent, de abban nem lenne semmi kalandos! *Nevet.* Néha nem árt kimozdulni otthonról, akkor sem, ha éppenséggel ilyen kétes helyekre visz az utad.
*Arról nem is beszélve, hogy ha valaki, akkor Mordokhai éppenséggel tudna mesélni arról, mennyire hatásos a sors különös működésében reménykedni, ahelyett, hogy az ember nekivágna a nagyvilágnak, hogy felkeresse benne rég nem látott barátját. Na meg, a kalandot is az teszi kalanddá, hogy tele van csupa kiszámíthatatlan tényezővel, amire egyszerűen nem lehet előre felkészülni.*
- Bizonyára örülni fog neked. *Mondja végül szelíden.* Csak vigyázz magadra.
*Fejezi be végül, bár valamiért feltételezi, hogy szükségtelen óva inteni partnerét. Na meg persze, nappal feltehetőleg a kikötő sem veszélyesebb, mint mondjuk a régi szegénynegyed volt Artheniorban. Ha az ember odafigyel az erszényére és kész néhány jól irányzott gyilkos pillantást kiosztani, a legtöbb esetben már eleget tett.
Ismét beáll közéjük egy kisebbfajta csend, de ezek nem azok a kényelmetlen hallgatások, amit az emberek minden áron igyekeznek elkerülni, a férfi pedig rendkívül élvezi ezt. A tiszta égbolt, a szél ezúttal különösen lágy muzsikája, melybe csak szívének dörömbölése csúfít bele itt-ott.
Szélesen elvigyorodik a lány szavait hallva. Felé fordul és egyik kezével lágyan végigsimít az arcán.*
- Téttel bíró küzdelemben nincsenek régi ismertségek. Bár abban igazad van, hogy akarja a rosseb a sarat mosni a ruháimból, amit attól tartok sehogy sem tudnék elkerülni, tekintve, hogy rajtad is az van.
*Forgatja a szemeit színpadiasan, mint akinek ez rendkívüli bosszúságot okoz.*
- Biztos vagyok benne, hogy a bennlévők nagyrészétől lassacskán már két összefüggő mondatot sem kapnál, nemhogy épeszű tanácsot. *Kuncog.* Nem mellesleg fertelmesen unalmas lenne az élet, ha minden kanyarban ott várna valaki a figyelmeztetéssel, hogy ne csinálj baromságot. Nekem aztán elhiheted, mást sem csináltam egész életemben, csak nagyobbnál nagyobb hülyeségeket...
*Aztán nem marad több ideje folytatni a rendkívül elmés gondolatmenetet, és ahogy megérzi a lány ajkát sajátján, mintha az egész világ elcsendesülne körülötte. Megszűnik a szívdobogása, örvénylő gondolatai, tán a földkerekség is sötétségbe borul egy pillanatra. Szabad kezét ő is a mellkasára teszi, lágyan körülzárva ezzel a leányét, másikkal kissé szorosabban öleli, csókját pedig viszonozza, hosszasan és odaadóan. Az óvatoskodást már így is, úgy is sutba vágták. Végül, ha a lány nem siet visszahúzódni, mindkét kezével átkarolja, homlokát az övének dönti, akárcsak korábban a tisztáson, és néhány másodpercre behunyja szemét...*
- Tudod, én azt hiszem egészen jól bánok a szavakkal... *Szólal meg végül csendesen.* De most azt hiszem, kifogytam belőlük.
*Mosolyodik el, miközben ujjai újfent belekezdenek kis játékukba a lány tincseivel.*
//Holdudvar//
*Mordokhai az elmúlt pár esztendő jelentős részét e földtől távol töltvén a Sellőház hallatán is csak széttárja kezeit, jelezvén, hogy nem igazán van tisztában a hely mibenlétével. Mintha rémlene neki néhány elejtett szó, félmondatos utalások egy-egy vándortól, akikkel ideig-óráig együtt utaztak, de ennél többet nem tud a szóban forgó intézményről. Elképzelése persze bőven akad, mely nagyjából be is igazolódik, amikor Rocha belekezd a magyarázkodásba. Nem mintha a férfi egyébként bárki felett ítélkezne, a fejtágításra pedig amúgy is szüksége van, lévén alaposan le van maradva, ami a városon kívül eső részeket illeti. Mint ahogy az elhangzó név sem mond neki az égadta világon semmit, de hát ebben semmi meglepő nincs.*
- Nos, mondanám, hogy bízz a sors különös működésében, a szerencsés véletlenekben, és akár a városban is találkozhatsz vele újfent, de abban nem lenne semmi kalandos! *Nevet.* Néha nem árt kimozdulni otthonról, akkor sem, ha éppenséggel ilyen kétes helyekre visz az utad.
*Arról nem is beszélve, hogy ha valaki, akkor Mordokhai éppenséggel tudna mesélni arról, mennyire hatásos a sors különös működésében reménykedni, ahelyett, hogy az ember nekivágna a nagyvilágnak, hogy felkeresse benne rég nem látott barátját. Na meg, a kalandot is az teszi kalanddá, hogy tele van csupa kiszámíthatatlan tényezővel, amire egyszerűen nem lehet előre felkészülni.*
- Bizonyára örülni fog neked. *Mondja végül szelíden.* Csak vigyázz magadra.
*Fejezi be végül, bár valamiért feltételezi, hogy szükségtelen óva inteni partnerét. Na meg persze, nappal feltehetőleg a kikötő sem veszélyesebb, mint mondjuk a régi szegénynegyed volt Artheniorban. Ha az ember odafigyel az erszényére és kész néhány jól irányzott gyilkos pillantást kiosztani, a legtöbb esetben már eleget tett.
Ismét beáll közéjük egy kisebbfajta csend, de ezek nem azok a kényelmetlen hallgatások, amit az emberek minden áron igyekeznek elkerülni, a férfi pedig rendkívül élvezi ezt. A tiszta égbolt, a szél ezúttal különösen lágy muzsikája, melybe csak szívének dörömbölése csúfít bele itt-ott.
Szélesen elvigyorodik a lány szavait hallva. Felé fordul és egyik kezével lágyan végigsimít az arcán.*
- Téttel bíró küzdelemben nincsenek régi ismertségek. Bár abban igazad van, hogy akarja a rosseb a sarat mosni a ruháimból, amit attól tartok sehogy sem tudnék elkerülni, tekintve, hogy rajtad is az van.
*Forgatja a szemeit színpadiasan, mint akinek ez rendkívüli bosszúságot okoz.*
- Biztos vagyok benne, hogy a bennlévők nagyrészétől lassacskán már két összefüggő mondatot sem kapnál, nemhogy épeszű tanácsot. *Kuncog.* Nem mellesleg fertelmesen unalmas lenne az élet, ha minden kanyarban ott várna valaki a figyelmeztetéssel, hogy ne csinálj baromságot. Nekem aztán elhiheted, mást sem csináltam egész életemben, csak nagyobbnál nagyobb hülyeségeket...
*Aztán nem marad több ideje folytatni a rendkívül elmés gondolatmenetet, és ahogy megérzi a lány ajkát sajátján, mintha az egész világ elcsendesülne körülötte. Megszűnik a szívdobogása, örvénylő gondolatai, tán a földkerekség is sötétségbe borul egy pillanatra. Szabad kezét ő is a mellkasára teszi, lágyan körülzárva ezzel a leányét, másikkal kissé szorosabban öleli, csókját pedig viszonozza, hosszasan és odaadóan. Az óvatoskodást már így is, úgy is sutba vágták. Végül, ha a lány nem siet visszahúzódni, mindkét kezével átkarolja, homlokát az övének dönti, akárcsak korábban a tisztáson, és néhány másodpercre behunyja szemét...*
- Tudod, én azt hiszem egészen jól bánok a szavakkal... *Szólal meg végül csendesen.* De most azt hiszem, kifogytam belőlük.
*Mosolyodik el, miközben ujjai újfent belekezdenek kis játékukba a lány tincseivel.*
3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-24 17:43:43
Üzenet elküldve: 2022-05-24 17:43:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A lovag szája alkalmanként többet jár, mint kéne, de ez már számára megszokott dolog. Élete nagy részében gond volt, hogy sokat fecsegett feleslegesen. Ímólatin nem látni, hogy zavarná a bőséges szavakkal megáldott történet.
A köveknek hátradőlve a lány tekintetét keresi, a víz továbbra is megnyugtató hatással van Nilevardra, miközben könnyed mozdulatokkal az áramlatokat vezérli. Az istenek tudhatják csak, hogy mi járhat ténylegesen a lovag fejében. Kezével a víz tetején játszva hullámokat sodor, de csak azért, hogy a vállait is újra átmoshassa a víz tetején.
~ A lány nagy valószínűséggel sokkal többet akarna, mint azt én gondolom. Talán itt van az ideje lépnem? De mi van, ha a közeledésemet visszataszítónak találja? ~
Aggodalmaskodik tovább hősünk. A hölgy hiába bújik meg a víz alatt, továbbra is merevedést okoz Nilevardnak. A fantázia az egy nagyon hasznos eszköz, elképzelni a víz alatti rejtelmeket. *
- Örömmel fogadom társaságod a templomban, de még a nap bőven az ég közepén van, maradjunk addig míg élvezzük a víz melegét, és nem utolsó sorban a kellemes társaságot.
* A mosoly melyet arcára húz őszinte, de zavarral teli. Még maga sem tudja, hogy miképp győzhetné le az előtte álló akadályt. *
Sajnos nem elég gyakran, nem-igen van időm eljárni, de próbálom beosztani. Amikor gyakorlatozom, akkor időt szánok a tanulmányaimra is, nem mindig van szükség könyvekre, de ha igen, akkor a templomi könyvtárban próbálom megtalálni a szükségeseket.
* Egy nagyobb levegő kíséretében a lány mellé indul a vízben. Amikor már csak néhány méter választja el őket megáll. *
- Nem zavarna ha közelebb megyek?
* Ha nem kap ellen választ akkor Imlólati mellé ül le a víz mélyén, már kezét nem tudná kinyújtani anélkül, hogy ne érjen hozzá. Mély levegőket vesz, amit lassan fúj ki, hogy ezzel is oszlassa a benne gyülemlő feszültséget. Nincs szándékában a lánynak sem problémát okozni, de eddig nem úgy tűnt, mintha ellenszenves lenne társasága számára. Mivel karját nem tudja kinyújtani úgy határoz, hogy lassan Imólati vállánál a kövezetnél helyezi el bal karját, és ezzel az eddigi távolságot legyőzve minden erejét megfeszítve megpróbál felülkerekedni félelmén. Jobb kezével ajkaihoz emeli kupáját, hogy igyon néhány kortyot, míg tekintetével a másik felet keresi. *
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A lovag szája alkalmanként többet jár, mint kéne, de ez már számára megszokott dolog. Élete nagy részében gond volt, hogy sokat fecsegett feleslegesen. Ímólatin nem látni, hogy zavarná a bőséges szavakkal megáldott történet.
A köveknek hátradőlve a lány tekintetét keresi, a víz továbbra is megnyugtató hatással van Nilevardra, miközben könnyed mozdulatokkal az áramlatokat vezérli. Az istenek tudhatják csak, hogy mi járhat ténylegesen a lovag fejében. Kezével a víz tetején játszva hullámokat sodor, de csak azért, hogy a vállait is újra átmoshassa a víz tetején.
~ A lány nagy valószínűséggel sokkal többet akarna, mint azt én gondolom. Talán itt van az ideje lépnem? De mi van, ha a közeledésemet visszataszítónak találja? ~
Aggodalmaskodik tovább hősünk. A hölgy hiába bújik meg a víz alatt, továbbra is merevedést okoz Nilevardnak. A fantázia az egy nagyon hasznos eszköz, elképzelni a víz alatti rejtelmeket. *
- Örömmel fogadom társaságod a templomban, de még a nap bőven az ég közepén van, maradjunk addig míg élvezzük a víz melegét, és nem utolsó sorban a kellemes társaságot.
* A mosoly melyet arcára húz őszinte, de zavarral teli. Még maga sem tudja, hogy miképp győzhetné le az előtte álló akadályt. *
Sajnos nem elég gyakran, nem-igen van időm eljárni, de próbálom beosztani. Amikor gyakorlatozom, akkor időt szánok a tanulmányaimra is, nem mindig van szükség könyvekre, de ha igen, akkor a templomi könyvtárban próbálom megtalálni a szükségeseket.
* Egy nagyobb levegő kíséretében a lány mellé indul a vízben. Amikor már csak néhány méter választja el őket megáll. *
- Nem zavarna ha közelebb megyek?
* Ha nem kap ellen választ akkor Imlólati mellé ül le a víz mélyén, már kezét nem tudná kinyújtani anélkül, hogy ne érjen hozzá. Mély levegőket vesz, amit lassan fúj ki, hogy ezzel is oszlassa a benne gyülemlő feszültséget. Nincs szándékában a lánynak sem problémát okozni, de eddig nem úgy tűnt, mintha ellenszenves lenne társasága számára. Mivel karját nem tudja kinyújtani úgy határoz, hogy lassan Imólati vállánál a kövezetnél helyezi el bal karját, és ezzel az eddigi távolságot legyőzve minden erejét megfeszítve megpróbál felülkerekedni félelmén. Jobb kezével ajkaihoz emeli kupáját, hogy igyon néhány kortyot, míg tekintetével a másik felet keresi. *
3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-24 08:08:35
Üzenet elküldve: 2022-05-24 08:08:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
- Ki mondta hogy ez itt most egy laza sörözgetés? Kérem szépen. Ez is kőkemény feladat, sőt, munka. Tessék komolyan venni!
* Szavaival ellentétben minden mozdulatából süt a komolytalanság. Persze, tud ő komoly magaviseletű is lenni, ha éppen akar. És most akar. Hallatszódik, hogy jelentős dologról lesz szó, így megembereli magát és őszinte figyelemmel hallgatja a férfit. *
~ Minden világos. ~
- És most már megszűntek az elvárások?
* Óvatosan fogalmaz, nem akarja beleütni az orrát olyanba, ami nem rá tartozik. Hiszen nem is volt az oylan régen, amikor ő maga is elhagyta a korántsem meleg és szívélyes családi fészket. *
~ Szóval mindketten fészekhagyók vagyunk. ~
* Egy kicsit ettől tovább nőtt a rokonszenve. Bár amúgy is tetszett neki a fickó. Örül, hogy kezd megnyílni egy hangyányit, hiszen az ösztönei azt súgják, sok teher nyomja a vállát. Szinte kedve volna meglapogatni a fejét is, ne legyen már annyira szomorú. De mindenki tudja, hogy a bánatra az alkoholba fojtás egy remek válasz, így fejével int a poharak felé. *
- A szörnyű szülőkre!
* Kedvencei a borzalmas pohárköszöntők. És jó is bennük. Mármint a rosszakban. *
- Ki mondta hogy ez itt most egy laza sörözgetés? Kérem szépen. Ez is kőkemény feladat, sőt, munka. Tessék komolyan venni!
* Szavaival ellentétben minden mozdulatából süt a komolytalanság. Persze, tud ő komoly magaviseletű is lenni, ha éppen akar. És most akar. Hallatszódik, hogy jelentős dologról lesz szó, így megembereli magát és őszinte figyelemmel hallgatja a férfit. *
~ Minden világos. ~
- És most már megszűntek az elvárások?
* Óvatosan fogalmaz, nem akarja beleütni az orrát olyanba, ami nem rá tartozik. Hiszen nem is volt az oylan régen, amikor ő maga is elhagyta a korántsem meleg és szívélyes családi fészket. *
~ Szóval mindketten fészekhagyók vagyunk. ~
* Egy kicsit ettől tovább nőtt a rokonszenve. Bár amúgy is tetszett neki a fickó. Örül, hogy kezd megnyílni egy hangyányit, hiszen az ösztönei azt súgják, sok teher nyomja a vállát. Szinte kedve volna meglapogatni a fejét is, ne legyen már annyira szomorú. De mindenki tudja, hogy a bánatra az alkoholba fojtás egy remek válasz, így fejével int a poharak felé. *
- A szörnyű szülőkre!
* Kedvencei a borzalmas pohárköszöntők. És jó is bennük. Mármint a rosszakban. *
3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-23 21:30:26
Üzenet elküldve: 2022-05-23 21:30:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Örömmel hallgatja a lovag történetét. Úgy érzi, hogy a férfi már el is felejtette a korábban történteket. Annyira belefeledkezik a történetmesélésben, hogy talán arról is megfeledkezik, hogy egy nővel van kettesben meztelenül egy medencében. ~Ez jó~ gondolja, ~ez volt a célom~. Közben reagál a lovag történetére is*
-Igen, igazad van, tényleg a halál torkában vagytok, és van akinek a sok munka ellenére csak rövid életet ad a sors.
* Érzi, hogy a barát kérdésével talált, de rossz érzések jöttek fel. Az arcából ítélve nagy bánat érhette a férfit egy reménybeli barátja kapcsán.*
-Szomorú, ha valakiben csalódunk. * erősíti meg a férfit.
Eddig azt hitte, hogy a lovagnak egyszerű az élete legalább érzelmileg, de egyáltalán nem az.*
- Igen, a fürdő után örömmel elmegyek Veled a templomba.* mondja, és tényleg van kedve a férfit lekísérni.
Úgy érzi, sikerült a férfit megnyugtatni, és valamennyire már látja is a közös útjukat. ~ Ha jól érzem, a férfi most inkább a templomba menne ~ gondolja magában.*
- Milyen sűrűn tudsz a templomba elmenni? * kérdezi érdeklődve.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Örömmel hallgatja a lovag történetét. Úgy érzi, hogy a férfi már el is felejtette a korábban történteket. Annyira belefeledkezik a történetmesélésben, hogy talán arról is megfeledkezik, hogy egy nővel van kettesben meztelenül egy medencében. ~Ez jó~ gondolja, ~ez volt a célom~. Közben reagál a lovag történetére is*
-Igen, igazad van, tényleg a halál torkában vagytok, és van akinek a sok munka ellenére csak rövid életet ad a sors.
* Érzi, hogy a barát kérdésével talált, de rossz érzések jöttek fel. Az arcából ítélve nagy bánat érhette a férfit egy reménybeli barátja kapcsán.*
-Szomorú, ha valakiben csalódunk. * erősíti meg a férfit.
Eddig azt hitte, hogy a lovagnak egyszerű az élete legalább érzelmileg, de egyáltalán nem az.*
- Igen, a fürdő után örömmel elmegyek Veled a templomba.* mondja, és tényleg van kedve a férfit lekísérni.
Úgy érzi, sikerült a férfit megnyugtatni, és valamennyire már látja is a közös útjukat. ~ Ha jól érzem, a férfi most inkább a templomba menne ~ gondolja magában.*
- Milyen sűrűn tudsz a templomba elmenni? * kérdezi érdeklődve.*
3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:44:54
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:44:54
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
* Pedig van egy távolabbi férfi rokona, aki kifejezetten szerette a készülődést, az öltözködést, s minden nyűgét s nyavalyáját a pompának, ami pénzzel és ranggal jár. Pfuj. Általában zavarja, ha az ő kárán nevetnek, de ezt valahogy most képes elnézni a lányak. Talán mert olyan, amilyen. Nyílt és őszinte, legalábbis így annak tűnik. Vidám és cserfes teremtés. *
- Szép arcokra pírt festeni? Meg szoktam válogatni a módját, na meg a helyet és időt is. Próbálom legyőzni önmagam, esküszöm, de nehezen megy. A laza sörözgetés és arcpirítás nekem kicsit távol áll egymástól.
* S íme, szabadkozik már megint, mint mindig. Kiissza maradék sörét, megfelelve saját állítására. A kis elszólása, ami talán mentegetőzésének része, értő fülekre talál. Két új teli korsó kerül elébük, iszik még egy kicsit. *
- Szigorú? Igen. Az egyik ősömnek szépen összejött az üzlet annak idején. Nőtt és nőtt generációról generációra. Ezzel persze együtt járt már a nemesi cím vétele is, azokkal pedig más kötelességek. Tanulj meg írni, olvasni, számolni, viselkedni. Nem is gond ez, szeretek olvasni, ha értelme van a papírra vetett betűknek. A viselkedésem meg? Igyekszem nem olyan lenni, mint ők és amilyennek elvárták régen, csak nehezen megy.
* Iszik még, talán könnyebben jönnek a szavak tőle. *
- Az atyai pofontól soha sem féltem; ezzel már gyerekként sem tudott megfogni. A végleges és visszavonhatatlan lázadásomat pedig pont a volt menyasszonyomnak köszönheti.
* Pedig van egy távolabbi férfi rokona, aki kifejezetten szerette a készülődést, az öltözködést, s minden nyűgét s nyavalyáját a pompának, ami pénzzel és ranggal jár. Pfuj. Általában zavarja, ha az ő kárán nevetnek, de ezt valahogy most képes elnézni a lányak. Talán mert olyan, amilyen. Nyílt és őszinte, legalábbis így annak tűnik. Vidám és cserfes teremtés. *
- Szép arcokra pírt festeni? Meg szoktam válogatni a módját, na meg a helyet és időt is. Próbálom legyőzni önmagam, esküszöm, de nehezen megy. A laza sörözgetés és arcpirítás nekem kicsit távol áll egymástól.
* S íme, szabadkozik már megint, mint mindig. Kiissza maradék sörét, megfelelve saját állítására. A kis elszólása, ami talán mentegetőzésének része, értő fülekre talál. Két új teli korsó kerül elébük, iszik még egy kicsit. *
- Szigorú? Igen. Az egyik ősömnek szépen összejött az üzlet annak idején. Nőtt és nőtt generációról generációra. Ezzel persze együtt járt már a nemesi cím vétele is, azokkal pedig más kötelességek. Tanulj meg írni, olvasni, számolni, viselkedni. Nem is gond ez, szeretek olvasni, ha értelme van a papírra vetett betűknek. A viselkedésem meg? Igyekszem nem olyan lenni, mint ők és amilyennek elvárták régen, csak nehezen megy.
* Iszik még, talán könnyebben jönnek a szavak tőle. *
- Az atyai pofontól soha sem féltem; ezzel már gyerekként sem tudott megfogni. A végleges és visszavonhatatlan lázadásomat pedig pont a volt menyasszonyomnak köszönheti.
3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:12:27
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:12:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- A válasz egyszerű, ha a többség úgy ítéli hazugság, akkor az iszik.
* Mosolyodik el a mélységi, de tekintete másról árulkodik. Vadság, kiéhezett vágy tükröződik tekintetéből, ahogyan szája elé teszi árválkodó ujját. A hosszú köröm végét megnyalva illusztrálja is a tündér felé vágyait. ~ Ma jól fogok lakni. ~ A tündér hiába hozott fel ellen érvet, bele is vág. Arcát fürkészi a mélységi, ökölbe szorított kezét álla alá teszi, majd csillogó szemekkel próbálja az igazságot kiolvasni a férfiből. *
- Igaz.
* Mondja ki határozottan, tekintetében meggyőződés csillan fel, szinte biztos benne, hogy ilyennel csak úgy nem dobálózna a kis tündér. Szemében meg-meg csillan a kéj szikrája. *
- Nos, akkor én jövök ugye? * Gondolkozik el egy pillanatra, majd lágy mosolyt húz az arcára. Szemeiből az élet lassan távozik, míg teljesen ki nem ürül. *
- Lihanechiben való utazásom során tizenkét rendbeli szabály sértés miatt köröztek és öt nemes ember halálával vádoltak meg. Szó szerint halálba szeretkezés vádjával illettek, de végül ártatlannak találtak. * Az a természet ellenes mosoly levakarhatatlanná válik az arcáról, de utána oldalra billentve fejét a boros poharát magához húzza. *
- Igazat mondok vagy hazudok?
* Kacsint a tündérre. *
A hozzászólás írója (Lillyss Mirrenna'or Ilri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.23 19:13:22
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- A válasz egyszerű, ha a többség úgy ítéli hazugság, akkor az iszik.
* Mosolyodik el a mélységi, de tekintete másról árulkodik. Vadság, kiéhezett vágy tükröződik tekintetéből, ahogyan szája elé teszi árválkodó ujját. A hosszú köröm végét megnyalva illusztrálja is a tündér felé vágyait. ~ Ma jól fogok lakni. ~ A tündér hiába hozott fel ellen érvet, bele is vág. Arcát fürkészi a mélységi, ökölbe szorított kezét álla alá teszi, majd csillogó szemekkel próbálja az igazságot kiolvasni a férfiből. *
- Igaz.
* Mondja ki határozottan, tekintetében meggyőződés csillan fel, szinte biztos benne, hogy ilyennel csak úgy nem dobálózna a kis tündér. Szemében meg-meg csillan a kéj szikrája. *
- Nos, akkor én jövök ugye? * Gondolkozik el egy pillanatra, majd lágy mosolyt húz az arcára. Szemeiből az élet lassan távozik, míg teljesen ki nem ürül. *
- Lihanechiben való utazásom során tizenkét rendbeli szabály sértés miatt köröztek és öt nemes ember halálával vádoltak meg. Szó szerint halálba szeretkezés vádjával illettek, de végül ártatlannak találtak. * Az a természet ellenes mosoly levakarhatatlanná válik az arcáról, de utána oldalra billentve fejét a boros poharát magához húzza. *
- Igazat mondok vagy hazudok?
* Kacsint a tündérre. *
A hozzászólás írója (Lillyss Mirrenna'or Ilri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.23 19:13:22
3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-23 17:16:38
Üzenet elküldve: 2022-05-23 17:16:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
* Úgy tűnik, hogy ötlete célba ért, mivel mindenki benne van abban, hogy játszanak. Lylliss fel is vet egy játékot. A testvére annyira nincs elragadtatva az ötlettől, hogy vele játsszon, de ez van. Azért aggályai neki is vannak ezzel a játékkal kapcsolatban, amit szóvá is tesz.*
- Én benne vagyok, de honnan tudod, hogy igazat mond valaki, vagy hazudik? Mondhatok bármit.* Igazából kedvére van ez a játék és mivel rá néz mindenki, ezért hát ő bele is kezd.*
- Na itt van ez. Én azon kevés tündérek közzé tartozom, aki járt Pirtianesben, ahol még egy mélységi nagyasszonnyal is intim kapcsolatba kerültem. Na mit feleltek? Hazudok, avagy sem.* Kíváncsi, hogy ez a kettő mit néz ki belőle. Elvégre a virágban születetteket nem szívesen látják a kormosok városában, csak rabszolgaként. Arra is kíváncsi, hogy vajon ezek majd mivel rukkolnak elő. Ha lebecsüli őket, akkor könnyen meglehet, hogy ő kerül leghamarabb az asztal alá. Azt pedig nem szeretné, de nagyon nem.*
//Engedjük ki a gőzt//
* Úgy tűnik, hogy ötlete célba ért, mivel mindenki benne van abban, hogy játszanak. Lylliss fel is vet egy játékot. A testvére annyira nincs elragadtatva az ötlettől, hogy vele játsszon, de ez van. Azért aggályai neki is vannak ezzel a játékkal kapcsolatban, amit szóvá is tesz.*
- Én benne vagyok, de honnan tudod, hogy igazat mond valaki, vagy hazudik? Mondhatok bármit.* Igazából kedvére van ez a játék és mivel rá néz mindenki, ezért hát ő bele is kezd.*
- Na itt van ez. Én azon kevés tündérek közzé tartozom, aki járt Pirtianesben, ahol még egy mélységi nagyasszonnyal is intim kapcsolatba kerültem. Na mit feleltek? Hazudok, avagy sem.* Kíváncsi, hogy ez a kettő mit néz ki belőle. Elvégre a virágban születetteket nem szívesen látják a kormosok városában, csak rabszolgaként. Arra is kíváncsi, hogy vajon ezek majd mivel rukkolnak elő. Ha lebecsüli őket, akkor könnyen meglehet, hogy ő kerül leghamarabb az asztal alá. Azt pedig nem szeretné, de nagyon nem.*
3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-23 08:00:40
Üzenet elküldve: 2022-05-23 08:00:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
* Csak nevetve csóválja a fejét. *
- Semmi, semmi, esküszöm. Folytasd csak.
* Igazán jól szórakozik a lány. Bár látszik, hogy a férfi nem mozog otthonosan ebben a játékban, a szemmel látható bizonytalansága mosolygásra készteti. Egyébként korántsem tűnik félszeg típusnak, valószínűleg ezért is érzi kissé kényelmetlenül magát ebben az új szituációban. *
- Bevallom őszintén, hogy. De. Te nem? Csak nyugodtan, ne legyél olyan szégyellős! Valami arcpirítót!
* Nem az a gyámoltalan hercegkisasszonyka ő, ráadásul ő maga javasolta ezt a játékot. Nem kell finomkodni. *
- Ajj, hát ez nagyon éééédes. Igazán szemérmetlen állítás.
* Itt az idő, hogy megkeresse a pohár fenekét, Tehát így is tesz. Elvégre, lételeme a szüleivel való ellenkezés, ha annak lehet az ilyesmit nevezni. Végül is, itt van, nem pedig otthon az újdonsült férjével és egy szakajtónyi poronttyal. Morganus megjegyzésére megvillan a szeme. *
~ Ó, tehát erről van szó! ~
- Erre mindenképpen inni kell.
* Int a csaposnak. Rendel 26 aranyért két adag Ullamar sört.
*
- Kedves egészségedre! A felégetett hidakra. És mivel a játékszabályzat nem tiltja, hogy jobban kivesézzük az izgalmas részeket, tessék csak. Csupa fül vagyok. Szigorú karótnyelt szülők? Netán néhány atyai pofon?
* Csak nevetve csóválja a fejét. *
- Semmi, semmi, esküszöm. Folytasd csak.
* Igazán jól szórakozik a lány. Bár látszik, hogy a férfi nem mozog otthonosan ebben a játékban, a szemmel látható bizonytalansága mosolygásra készteti. Egyébként korántsem tűnik félszeg típusnak, valószínűleg ezért is érzi kissé kényelmetlenül magát ebben az új szituációban. *
- Bevallom őszintén, hogy. De. Te nem? Csak nyugodtan, ne legyél olyan szégyellős! Valami arcpirítót!
* Nem az a gyámoltalan hercegkisasszonyka ő, ráadásul ő maga javasolta ezt a játékot. Nem kell finomkodni. *
- Ajj, hát ez nagyon éééédes. Igazán szemérmetlen állítás.
* Itt az idő, hogy megkeresse a pohár fenekét, Tehát így is tesz. Elvégre, lételeme a szüleivel való ellenkezés, ha annak lehet az ilyesmit nevezni. Végül is, itt van, nem pedig otthon az újdonsült férjével és egy szakajtónyi poronttyal. Morganus megjegyzésére megvillan a szeme. *
~ Ó, tehát erről van szó! ~
- Erre mindenképpen inni kell.
* Int a csaposnak. Rendel 26 aranyért két adag Ullamar sört.
*- Kedves egészségedre! A felégetett hidakra. És mivel a játékszabályzat nem tiltja, hogy jobban kivesézzük az izgalmas részeket, tessék csak. Csupa fül vagyok. Szigorú karótnyelt szülők? Netán néhány atyai pofon?
3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-22 15:50:32
Üzenet elküldve: 2022-05-22 15:50:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nincs ellenére az ivás, poharát magasba emelve szól a többiek felé. *
- Egészségetekre!
* Húzza le azonnal az üvegpohár tartalmát. Az agya már nem olyan jól forog mint eddig, de továbbra is bőven fér bele ital. Hangulata még egy kicsit érdes is, de a játék ötletére fel is kapja a fejét. Lillyss ötletét ízlelgeti nyelvén, akár csak a csirkéjét a tányéron. *
- Tudod jól, hogy nem vagyok a szavak embere!
* Morog rá a nővérére, de nem ellenkezik ténylegesen a játék ellen. Elméjében próbál gyorsan néhány rövidebb történetet összeszedni, de sajnos lassan megy, ahogy számára minden elmélkedés. *
- Én benne vagyok, de pont egy bárd ellen találsz ki ilyen játékot? Esélyem se lesz.
* Tisztában volt vele, hogy nővére le akarja majd őt itatni, hogy mihamarabb valamelyik férfinak az ágyába kerülhessen, de egy tündérre azért nem gondolt. Végig is néz a kis pojácán újra, tekintetével tüzet szór a tökmag felé. *
- Rendben! Legyen!
* Csap az asztalra a méretes mélységi. Itt már csak az a kérdéses, hogy hősünk ital utáni vágya, vagy éppen a tündér fiú nyelve forog jobban. A kocka már el van vetve, kérdőn néz Alesian felé. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.23 07:55:06, a következő indokkal:
helyesírási hibák, igekötők
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nincs ellenére az ivás, poharát magasba emelve szól a többiek felé. *
- Egészségetekre!
* Húzza le azonnal az üvegpohár tartalmát. Az agya már nem olyan jól forog mint eddig, de továbbra is bőven fér bele ital. Hangulata még egy kicsit érdes is, de a játék ötletére fel is kapja a fejét. Lillyss ötletét ízlelgeti nyelvén, akár csak a csirkéjét a tányéron. *
- Tudod jól, hogy nem vagyok a szavak embere!
* Morog rá a nővérére, de nem ellenkezik ténylegesen a játék ellen. Elméjében próbál gyorsan néhány rövidebb történetet összeszedni, de sajnos lassan megy, ahogy számára minden elmélkedés. *
- Én benne vagyok, de pont egy bárd ellen találsz ki ilyen játékot? Esélyem se lesz.
* Tisztában volt vele, hogy nővére le akarja majd őt itatni, hogy mihamarabb valamelyik férfinak az ágyába kerülhessen, de egy tündérre azért nem gondolt. Végig is néz a kis pojácán újra, tekintetével tüzet szór a tökmag felé. *
- Rendben! Legyen!
* Csap az asztalra a méretes mélységi. Itt már csak az a kérdéses, hogy hősünk ital utáni vágya, vagy éppen a tündér fiú nyelve forog jobban. A kocka már el van vetve, kérdőn néz Alesian felé. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.23 07:55:06, a következő indokkal:
helyesírási hibák, igekötők
3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-22 15:21:49
Üzenet elküldve: 2022-05-22 15:21:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Holdudvar//
- Hát ezt a helyedben azért majd újra átgondolnám.
*Kuncog fel halkan, de azért a férfi szavai most igencsak megnyugtatják. Talán eljött az ideje, hogy végre ne érezze úgy, hogy Mordokhainak is csak a terhére van.*
- Hidd el, hogy ilyen mágiával, mint az enyém te még biztos nem találkoztál.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, majd a kikötőre kanyarodó témára csak szelíd mosollyal biccent, mikor ismét eszébe jut a fiú, akinek ígéretet tett.*
- A kikötőbe.
*Ismétli a férfit, hogy amazt még jobban bebiztosítsa arról, hogy nem zöldeket beszél. Hanem kivételes alkalmak egyike, hogy végre terve van. Annak ellenére, hogy tisztában van ő is azzal, amit most partnere elé tár. Nem éppen a legbiztonságosabb környékek egyike, de tudtával arra felé tud csak elérni a céljához.*
- Igen, hallottam már én is ezt meg azt. Viszont a Sellőházba kéne eljutnom. Arra pedig csak ezt az utat ismerem, ezt is csak hallomásból.
*Vakar eltűnődve az állára, miközben belebámul a nagy semmibe, mintha erre megjelenne előtte valami térkép, amiből kiolvashatja, hogy igaza van e. Azután észbe kapva sandít a férfi felé, mert valószínűleg a Sellőházat is meg kéne magyaráznia. Hiszen arról is hallott már, hogy az nem éppen egy egyszerű fogadó.*
- Egy barátom dolgozik ott. Wrexan.
*Jegyzi meg a nevet, bár valószínűleg nem sokat fog mondani ez a férfinak. De azt hamar leolvashatja az arcáról, hogy bizonyosan kedves és jó érzések kötik Rochát a fiúhoz, mert az arcán most gyengéd és kedves mosoly ül ki.*
- Nem sellőként, félre ne értsd. Itt találkoztam vele a városban. Ajándékot keresett egy barátjának, aki egy nő, így még hasznomra is lehetett. Tőle kaptam ezt is.
*Húzza fel derekán a kölcsön kapott felsőt, hogy a nadrágja szélébe tűzött virágbrosst megmutathassa.*
- Amikor visszaindult a dolgait intézni megígértem neki, hogy majd meglátogatom, szóval egyszer eljön az ideje, hogy be is tartsam a szavam. Elég furcsa, de mégis kedves kölyök. Olyan, mintha az öcsém lenne.
*Kuncog fel halkan, ahogy felrémlik benne találkozásuk körülménye és a nap, amit közösen töltöttek el. Tényleg hiányzik neki, nem is igazán érti, hogy eddig miért nem szedte még a batyuját, hogy meglátogassa. Valószínűleg a kedvtelenség és a begyöpösödés által ráerőszakolt semmit sem akarás tehetett róla. Most viszont amióta Mordokhaial van, olyan, mintha holtából tért volna vissza az élők közé. Csinálni akar valamit, bármit, ami hozzá képest nagy dolognak számít. Kalandot akar, akkor is, ha ez másnak valószínűleg a közelébe sem lenne. Ez az érzés pedig egyszerre telíti el boldogsággal és egy cseppnyi félelemmel, arról nem is beszélve, hogy mostani partnere miatt úgy érzi, hogy veszik el a maradék esze is az önmegtartóztatásával együtt. Ami pedig még elég bosszantó is, ha azt nézi, hogy minden igyekezetét beveti, hogy rendes kislány legyen, de már kezdi is átlépni azt a képzeletbeli határt, amit a mai napon saját magának állított fel. Ahogy a tenyere alatt érzi a férfi szívének dobogását, majd ajkai alatt a meleg bőr érintését szinte kiszakadni készül a szíve. Nemhogy a fogadóba visszamenne most, egészen a világból kifutna, hogy utol se érjék soha többé. Ezen pedig az sem változtat, hogy a férfi semmi viszonzást nem tesz. Érezhetné magát kellemetlenül emiatt, de valami mégis azt sutyorogja a fülébe, hogy nem ment messzire, nem tett semmi rosszat. Szinte még biztatni is elkezdi, hogy nem árthat meg egy kis folytatás egyikőjüknek sem. Ha sokká válik a férfi úgy is megállítja, nem igaz? Akkor ráér majd gyötörni magát azzal, hogy mekkora egy idióta volt.*
- Azért a régi ismertségünkre való tekintettel már csak hagynád magad, nem?
*Vigyorodik el kissé, majd a kérdésre lassan újból a férfira emeli a tekintetét.*
- Nem kell. Jó itt. Nyugalom, nem azért bámulom az ajtót, mert vissza akarok menekülni. Csak azért, hogy hátha kijön valaki, aki ad valami épeszű tanácsot. Vagy idebök legalább annyit, hogy ne csináljak baromságot.
*Nevet fel halkan, s annak ellenére könnyeden és egyszerűen, hogy most úgy érzi, hogy a szíve menten kiszakad a mellkasából. Ennek ellenére mégis lehunyja a szemeit, s talán a kelleténél gyorsabban nyújtózik Mordokhaihoz, hogy ajkait elérve nyomjon csókot rájuk. Nem igazán érdekli, hogy viszonozzák e vagy sem. A saját lelkén akar könnyíteni, hátha utána minden visszatérhet a nem oly régi kerékvágásba. Megkergült ismét egy férfitól, de most ez valamiért annyira más. Most nem érzi magát egy ócska darab húsnak, hanem egy olyan lénynek, akivel törődnek, annak ellenére, hogy igazán nem is ismerik. És ő is törődni akar a másikkal, nem pedig egy másnapos fejfájással és homályos emlékekkel körített reggeli ébredést szeretne. Ami a véréhez mérten még magának is furcsa, de meglepően jó érzés. Egyik keze ismét a dobogó szív fölé csúszik, míg a másikba a férfi arcát fogja bele, s kiélvezi ezt az alkalmat, akkor is, ha esetleg csak egy röpke másodpercig tart majd.*
//Holdudvar//
- Hát ezt a helyedben azért majd újra átgondolnám.
*Kuncog fel halkan, de azért a férfi szavai most igencsak megnyugtatják. Talán eljött az ideje, hogy végre ne érezze úgy, hogy Mordokhainak is csak a terhére van.*
- Hidd el, hogy ilyen mágiával, mint az enyém te még biztos nem találkoztál.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, majd a kikötőre kanyarodó témára csak szelíd mosollyal biccent, mikor ismét eszébe jut a fiú, akinek ígéretet tett.*
- A kikötőbe.
*Ismétli a férfit, hogy amazt még jobban bebiztosítsa arról, hogy nem zöldeket beszél. Hanem kivételes alkalmak egyike, hogy végre terve van. Annak ellenére, hogy tisztában van ő is azzal, amit most partnere elé tár. Nem éppen a legbiztonságosabb környékek egyike, de tudtával arra felé tud csak elérni a céljához.*
- Igen, hallottam már én is ezt meg azt. Viszont a Sellőházba kéne eljutnom. Arra pedig csak ezt az utat ismerem, ezt is csak hallomásból.
*Vakar eltűnődve az állára, miközben belebámul a nagy semmibe, mintha erre megjelenne előtte valami térkép, amiből kiolvashatja, hogy igaza van e. Azután észbe kapva sandít a férfi felé, mert valószínűleg a Sellőházat is meg kéne magyaráznia. Hiszen arról is hallott már, hogy az nem éppen egy egyszerű fogadó.*
- Egy barátom dolgozik ott. Wrexan.
*Jegyzi meg a nevet, bár valószínűleg nem sokat fog mondani ez a férfinak. De azt hamar leolvashatja az arcáról, hogy bizonyosan kedves és jó érzések kötik Rochát a fiúhoz, mert az arcán most gyengéd és kedves mosoly ül ki.*
- Nem sellőként, félre ne értsd. Itt találkoztam vele a városban. Ajándékot keresett egy barátjának, aki egy nő, így még hasznomra is lehetett. Tőle kaptam ezt is.
*Húzza fel derekán a kölcsön kapott felsőt, hogy a nadrágja szélébe tűzött virágbrosst megmutathassa.*
- Amikor visszaindult a dolgait intézni megígértem neki, hogy majd meglátogatom, szóval egyszer eljön az ideje, hogy be is tartsam a szavam. Elég furcsa, de mégis kedves kölyök. Olyan, mintha az öcsém lenne.
*Kuncog fel halkan, ahogy felrémlik benne találkozásuk körülménye és a nap, amit közösen töltöttek el. Tényleg hiányzik neki, nem is igazán érti, hogy eddig miért nem szedte még a batyuját, hogy meglátogassa. Valószínűleg a kedvtelenség és a begyöpösödés által ráerőszakolt semmit sem akarás tehetett róla. Most viszont amióta Mordokhaial van, olyan, mintha holtából tért volna vissza az élők közé. Csinálni akar valamit, bármit, ami hozzá képest nagy dolognak számít. Kalandot akar, akkor is, ha ez másnak valószínűleg a közelébe sem lenne. Ez az érzés pedig egyszerre telíti el boldogsággal és egy cseppnyi félelemmel, arról nem is beszélve, hogy mostani partnere miatt úgy érzi, hogy veszik el a maradék esze is az önmegtartóztatásával együtt. Ami pedig még elég bosszantó is, ha azt nézi, hogy minden igyekezetét beveti, hogy rendes kislány legyen, de már kezdi is átlépni azt a képzeletbeli határt, amit a mai napon saját magának állított fel. Ahogy a tenyere alatt érzi a férfi szívének dobogását, majd ajkai alatt a meleg bőr érintését szinte kiszakadni készül a szíve. Nemhogy a fogadóba visszamenne most, egészen a világból kifutna, hogy utol se érjék soha többé. Ezen pedig az sem változtat, hogy a férfi semmi viszonzást nem tesz. Érezhetné magát kellemetlenül emiatt, de valami mégis azt sutyorogja a fülébe, hogy nem ment messzire, nem tett semmi rosszat. Szinte még biztatni is elkezdi, hogy nem árthat meg egy kis folytatás egyikőjüknek sem. Ha sokká válik a férfi úgy is megállítja, nem igaz? Akkor ráér majd gyötörni magát azzal, hogy mekkora egy idióta volt.*
- Azért a régi ismertségünkre való tekintettel már csak hagynád magad, nem?
*Vigyorodik el kissé, majd a kérdésre lassan újból a férfira emeli a tekintetét.*
- Nem kell. Jó itt. Nyugalom, nem azért bámulom az ajtót, mert vissza akarok menekülni. Csak azért, hogy hátha kijön valaki, aki ad valami épeszű tanácsot. Vagy idebök legalább annyit, hogy ne csináljak baromságot.
*Nevet fel halkan, s annak ellenére könnyeden és egyszerűen, hogy most úgy érzi, hogy a szíve menten kiszakad a mellkasából. Ennek ellenére mégis lehunyja a szemeit, s talán a kelleténél gyorsabban nyújtózik Mordokhaihoz, hogy ajkait elérve nyomjon csókot rájuk. Nem igazán érdekli, hogy viszonozzák e vagy sem. A saját lelkén akar könnyíteni, hátha utána minden visszatérhet a nem oly régi kerékvágásba. Megkergült ismét egy férfitól, de most ez valamiért annyira más. Most nem érzi magát egy ócska darab húsnak, hanem egy olyan lénynek, akivel törődnek, annak ellenére, hogy igazán nem is ismerik. És ő is törődni akar a másikkal, nem pedig egy másnapos fejfájással és homályos emlékekkel körített reggeli ébredést szeretne. Ami a véréhez mérten még magának is furcsa, de meglepően jó érzés. Egyik keze ismét a dobogó szív fölé csúszik, míg a másikba a férfi arcát fogja bele, s kiélvezi ezt az alkalmat, akkor is, ha esetleg csak egy röpke másodpercig tart majd.*
3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-22 13:05:51
Üzenet elküldve: 2022-05-22 13:05:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Idővel a zavar arcáról eltűnni látszik, de a pír még mindig nyaldossa füle tövét. A kérdésre felkapja a fejét, és egy széles mosollyal válaszol is. *
- Nincs mit rajta irigyelni, hisz mindenki csak azt csinálja, amivel az úrnő megbízta. Az irónia ebben a hivatásban pont a halál közelsége, ha belegondolsz...
* Kezd is bele a lovag egy vontatott, hosszú és zavaros elgondolásba. *
- Egész életünkben kiképeznek minket, folyamatosan tanulunk és edzünk, hogy megfelelhessünk és nagyobb eséllyel túl is élhessük. Közben pedig, az első adandó harcban meghalnak azok, akik több mint egy évtizedet erre szántak az életükből.
* Az arcára nem ül ki semmi, nyugodt mosollyal folytatja csupán, már nem tarkít neki nagy ügyet. Nem lát rá értelmet, így is csak azért hozta fel, hogy valamennyivel enyhüljön benne lévő nyomás. *
- A bajtársaim között?
* Gondolkozik el egy pillanatra, de utána megrázza a fejét. *
- Egyelőre csak a hadnagyot ismerem jobban, a partnerem meg az első megbízás előtt elkötött egy lovat és meglógott.
* Arcáról csalódottság tükröződik vissza. Imólati nem tudhatja, hogy nagy reményt fűzött a barátságával szemben. *
- Senki nem gondolta volna, hogy meglógna Elan. Amint megtudtuk a feladat részleteit, az éjszaka alatt elkötött egy lovat és meglógott. A parancsnok azóta is körözteti.
* Egy pillanatig megrázza a fejét, de közben nem feledi lemosdani sem magát. A csalódottságot nem tagadhatja az ifjú lovag, de nem sokáig zavartatja lelkét. *
- Lenne kedved a fürdő után a templomba elnézni?
* Néz érdeklődve a lovag, nem tudja még kezelni a helyzetet, de hozzá képest ez már bámulatos teljesítmény. Hősünk még a végén megtanul bánni a nőkkel. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.23 07:59:38, a következő indokkal:
hal =/= hall; egyenlőre = pl ha két csapat döntetlenre áll, egyelőre = most és még egy ideig, jelenleg még;
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Idővel a zavar arcáról eltűnni látszik, de a pír még mindig nyaldossa füle tövét. A kérdésre felkapja a fejét, és egy széles mosollyal válaszol is. *
- Nincs mit rajta irigyelni, hisz mindenki csak azt csinálja, amivel az úrnő megbízta. Az irónia ebben a hivatásban pont a halál közelsége, ha belegondolsz...
* Kezd is bele a lovag egy vontatott, hosszú és zavaros elgondolásba. *
- Egész életünkben kiképeznek minket, folyamatosan tanulunk és edzünk, hogy megfelelhessünk és nagyobb eséllyel túl is élhessük. Közben pedig, az első adandó harcban meghalnak azok, akik több mint egy évtizedet erre szántak az életükből.
* Az arcára nem ül ki semmi, nyugodt mosollyal folytatja csupán, már nem tarkít neki nagy ügyet. Nem lát rá értelmet, így is csak azért hozta fel, hogy valamennyivel enyhüljön benne lévő nyomás. *
- A bajtársaim között?
* Gondolkozik el egy pillanatra, de utána megrázza a fejét. *
- Egyelőre csak a hadnagyot ismerem jobban, a partnerem meg az első megbízás előtt elkötött egy lovat és meglógott.
* Arcáról csalódottság tükröződik vissza. Imólati nem tudhatja, hogy nagy reményt fűzött a barátságával szemben. *
- Senki nem gondolta volna, hogy meglógna Elan. Amint megtudtuk a feladat részleteit, az éjszaka alatt elkötött egy lovat és meglógott. A parancsnok azóta is körözteti.
* Egy pillanatig megrázza a fejét, de közben nem feledi lemosdani sem magát. A csalódottságot nem tagadhatja az ifjú lovag, de nem sokáig zavartatja lelkét. *
- Lenne kedved a fürdő után a templomba elnézni?
* Néz érdeklődve a lovag, nem tudja még kezelni a helyzetet, de hozzá képest ez már bámulatos teljesítmény. Hősünk még a végén megtanul bánni a nőkkel. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.23 07:59:38, a következő indokkal:
hal =/= hall; egyenlőre = pl ha két csapat döntetlenre áll, egyelőre = most és még egy ideig, jelenleg még;
3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-20 19:30:32
Üzenet elküldve: 2022-05-20 19:30:32
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
* Szimpatikus neki a leány. Bár kissé feszélyezve érzi magát azáltal, hogy ilyen különös módon ismerkednek. Ivással felelni avagy sem, kérdéstől függően. Hogy miket ki nem találnak némelyek, ha unatkoznak? Mindegy is. Azért játszik tovább és még nem tudja, hogy hol fognak a végén kikötni, ha egyáltalán. *
- Nem is értem, mire gondolsz? Mi ez a megjegyzés?
* Vidáman adja az ártatlant és nem meséli el, legalábbis most nem; miként végződött egy olyan kaland, amit az elején még nem akart. *
- Csak nem megszomjaztál?
* Lassan csak kell majd még egy-egy korsót rendelni, s már töri is a fejét a következő kérdésen. Mi legyen az? Túl sok jó modort neveltek belé, így nehezebben boldogul. Legalábbis most ezt érzi. Lennének nyílt kérdései, de nem viszi rá a lélek arra, hogy csak véletlenül is megsértsen egy nőt. ~Hülyeség.~ Gondolja csak magában, hiszen inni és beszélgetni ültek le. S ha Katlaelle olyan típus lenne, nem ilyesmivel szórakoztatnák egymást. Főleg hogy ő maga milyen sutának érzi magát ettől. *
- Én még soha nem ellenkeztem a szüleimmel.
* Végül is, lehet inni, van mire. Szomjas is és lenne is mit mesélnie. *
- Ha az embert engedelmességre nevelik és nem szeretetre, nehéz visszakozni. De végül minden hidat felégetünk magunk mögött.
* Szimpatikus neki a leány. Bár kissé feszélyezve érzi magát azáltal, hogy ilyen különös módon ismerkednek. Ivással felelni avagy sem, kérdéstől függően. Hogy miket ki nem találnak némelyek, ha unatkoznak? Mindegy is. Azért játszik tovább és még nem tudja, hogy hol fognak a végén kikötni, ha egyáltalán. *
- Nem is értem, mire gondolsz? Mi ez a megjegyzés?
* Vidáman adja az ártatlant és nem meséli el, legalábbis most nem; miként végződött egy olyan kaland, amit az elején még nem akart. *
- Csak nem megszomjaztál?
* Lassan csak kell majd még egy-egy korsót rendelni, s már töri is a fejét a következő kérdésen. Mi legyen az? Túl sok jó modort neveltek belé, így nehezebben boldogul. Legalábbis most ezt érzi. Lennének nyílt kérdései, de nem viszi rá a lélek arra, hogy csak véletlenül is megsértsen egy nőt. ~Hülyeség.~ Gondolja csak magában, hiszen inni és beszélgetni ültek le. S ha Katlaelle olyan típus lenne, nem ilyesmivel szórakoztatnák egymást. Főleg hogy ő maga milyen sutának érzi magát ettől. *
- Én még soha nem ellenkeztem a szüleimmel.
* Végül is, lehet inni, van mire. Szomjas is és lenne is mit mesélnie. *
- Ha az embert engedelmességre nevelik és nem szeretetre, nehéz visszakozni. De végül minden hidat felégetünk magunk mögött.
3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-20 19:16:42
Üzenet elküldve: 2022-05-20 19:16:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Most, hogy ismét szemtől szemben vannak, a lánynak alaposan van ideje megfigyelni a férfit. A férfi rendkívüli módon zavarban van, úgy látja, hogy teljesen el van veszve. ~Talán túl nyílt voltam Felé~ gondolkozik el, ~vissza kell fognom magam~ folytatja a gondolatot.
Kezébe tartja a borospoharat, de figyel, hogy a férfit tisztes távolságba közelítse csak meg, és nyakig a vízbe maradjon.
Közben kortyol a borból, és reméli, hogy az ital a lovagot is ellazítja kicsit.
Hogy elterelje a férfi figyelmét, inkább másról kezd el beszélni.*
-Kicsit irigyellek a hivatásodért. Biztosan nem könnyű ott az élet, de mégis teljesen kiszámítható, ha betartod a szabályokat tudod, hogy holnap is ott lehetsz. * közben kicsit elgondolkodik * Bár gyakran veszélyes lehet. Ez már nem vonz.* folytatja beismerően.
Közben a fejében újra végigfut a kialakult helyzet. Jól érzi magát a férfival, de nem akarja sem lenyomni, sem elcsábítani. ~Az a jó, ha a férfi csábít el.~ gondolja. Azt eszeli ki, hogy első körben próbálja megnyugtatni a férfit, és utána, reméli közösen tudják a folytatást kitalálni. Majd újra a lovagnak ismerős vizekre tereli a szót.*
- A laktanyában a bajtársaid között vannak jó barátaid? Van, akihez igazán közel érzed magad?* kérdezi, majd hozzáfűzi* Azt hiszem a férfiak közötti barátság az egyik legerősebb dolog a világon.
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Most, hogy ismét szemtől szemben vannak, a lánynak alaposan van ideje megfigyelni a férfit. A férfi rendkívüli módon zavarban van, úgy látja, hogy teljesen el van veszve. ~Talán túl nyílt voltam Felé~ gondolkozik el, ~vissza kell fognom magam~ folytatja a gondolatot.
Kezébe tartja a borospoharat, de figyel, hogy a férfit tisztes távolságba közelítse csak meg, és nyakig a vízbe maradjon.
Közben kortyol a borból, és reméli, hogy az ital a lovagot is ellazítja kicsit.
Hogy elterelje a férfi figyelmét, inkább másról kezd el beszélni.*
-Kicsit irigyellek a hivatásodért. Biztosan nem könnyű ott az élet, de mégis teljesen kiszámítható, ha betartod a szabályokat tudod, hogy holnap is ott lehetsz. * közben kicsit elgondolkodik * Bár gyakran veszélyes lehet. Ez már nem vonz.* folytatja beismerően.
Közben a fejében újra végigfut a kialakult helyzet. Jól érzi magát a férfival, de nem akarja sem lenyomni, sem elcsábítani. ~Az a jó, ha a férfi csábít el.~ gondolja. Azt eszeli ki, hogy első körben próbálja megnyugtatni a férfit, és utána, reméli közösen tudják a folytatást kitalálni. Majd újra a lovagnak ismerős vizekre tereli a szót.*
- A laktanyában a bajtársaid között vannak jó barátaid? Van, akihez igazán közel érzed magad?* kérdezi, majd hozzáfűzi* Azt hiszem a férfiak közötti barátság az egyik legerősebb dolog a világon.
3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-20 08:11:33
Üzenet elküldve: 2022-05-20 08:11:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nilevard zavartan újra elpirul Imólati válaszáért. Nincs hozzászokva, hogy ilyenek történjenek vele, de örömmel megszokná. *
- Részemről volt az öröm.
* Mondja a lánynak, de utána ő is távolabb somfordál a vízben, természetesen poharáról nem feledkezik meg, és a köveknek neki támasztja hátát. Kényelmes pozíciót vesz fel, hogy aztán élvezhesse tovább borát. *
- Nagyon kellemes volt, nem tagadom.
* ~ Most még is mit mondjak? ~ Az arcán mosoly ül, de fejében káosz uralkodik, nem tudja mit kéne most tennie, így inkább csak élvezi tovább a vizet és egy darabon szótlanul élvezkedik a meleg vízben. Végül mégiscsak megszólal. *
-ö...hm... Ha van kedved ezt máskor is megismételhetjük.
* Pirul fülig a lovag, de utána tekintetére nyugalom ül ki. Lányon észre veszi, hogy egyáltalán nem szív bajos típus, ez több dolgot is jelenthet, de a lovagnak nem is jut eszébe egy sem. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.20 08:26:13, a következő indokkal:
helyesírási hibák
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nilevard zavartan újra elpirul Imólati válaszáért. Nincs hozzászokva, hogy ilyenek történjenek vele, de örömmel megszokná. *
- Részemről volt az öröm.
* Mondja a lánynak, de utána ő is távolabb somfordál a vízben, természetesen poharáról nem feledkezik meg, és a köveknek neki támasztja hátát. Kényelmes pozíciót vesz fel, hogy aztán élvezhesse tovább borát. *
- Nagyon kellemes volt, nem tagadom.
* ~ Most még is mit mondjak? ~ Az arcán mosoly ül, de fejében káosz uralkodik, nem tudja mit kéne most tennie, így inkább csak élvezi tovább a vizet és egy darabon szótlanul élvezkedik a meleg vízben. Végül mégiscsak megszólal. *
-ö...hm... Ha van kedved ezt máskor is megismételhetjük.
* Pirul fülig a lovag, de utána tekintetére nyugalom ül ki. Lányon észre veszi, hogy egyáltalán nem szív bajos típus, ez több dolgot is jelenthet, de a lovagnak nem is jut eszébe egy sem. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.20 08:26:13, a következő indokkal:
helyesírási hibák
3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-19 18:26:06
Üzenet elküldve: 2022-05-19 18:26:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Csak pillanatokra tér magához, bár a számára ez nem igazán szétválasztható a zagyva lázálmoktól. Egy álló napig húzódik ez az áldatlan állapot. Hol csak erőtlen kínlódás, hol lázgörcsös rohamok rémálma. Az a verekedés valószínűleg kicsit több kárt tett benne, mint ahogy mutatni igyekezett.
Ha valamelyest eszméletére tér és a lány a közelében van, mindjárt érte nyúl. Fogja, szorítja, mintha minden ezen múlna. A csuklóját, a ruhája szegélyét. Amit épp elér.
Nem is attól retteg, hogy mi lesz, ha a láz nem engedi vissza, ha végérvényesen áthúzza azon a sötét kapun, melynek még csak az árnyékában fuldoklik. Ez az eszébe se jut. Velasco'rra, őt nem rémítik ilyen gondolatok. Az viszont igen, hogy nem találja majd itt a lányt, ha végre kitisztul a feje. Most, hogy ilyen tehetetlen, Daya akár ki is használhatná a helyzetet. Bár elég jól elrejtette azt a tulajdonlevelet, ahhoz már valódi varázslat kellett volna, hogy élve a lehetőséggel, szépen átkutatva mindent, így se találja meg.
Laposakat, erőlködőket pislogva próbálja felfedezni a szobában a kutakodás nyomait, de minden szörnyen homályos és hamarosan ez is pacává olvad össze előtte. Álmok kísértik. A múlt emlékei. A motyogása legtöbbször csak zagyvaság, de egy alkalommal, mikor csatakos homlokkal vergődik, egészen jól kivehető szavak hagyják el a száját.*
- Nem tudhatja meg! Hallod?! Daya sosem tudhatja meg! Soha!
*Másnap valamikor a délelőtt határán ébred. Lassan, nyúzottan, mint egy átmulatott éjszaka után. Igaz, most nincs veszettül lüktető fejfájás, de helyette vannak sajgó ízületek és gyengeség. Ki van száradva a szája, de ez egy kemény másnapra ébredve is igaz lenne. Nem igazán tudja összerakni, hogy mi történt. Zavaros a feje. Inkább csak érzi, hogy valami történt, de azon túl, hogy még mindig háborog benne a töméntelen álom kavargó összevisszasága, nem talál sok fogódzót. Próbál fölülni és körülnézni a szobában, hátha az segít. Persze elsősorban most is Dayaneert keresi a tekintete.*
*Csak pillanatokra tér magához, bár a számára ez nem igazán szétválasztható a zagyva lázálmoktól. Egy álló napig húzódik ez az áldatlan állapot. Hol csak erőtlen kínlódás, hol lázgörcsös rohamok rémálma. Az a verekedés valószínűleg kicsit több kárt tett benne, mint ahogy mutatni igyekezett.
Ha valamelyest eszméletére tér és a lány a közelében van, mindjárt érte nyúl. Fogja, szorítja, mintha minden ezen múlna. A csuklóját, a ruhája szegélyét. Amit épp elér.
Nem is attól retteg, hogy mi lesz, ha a láz nem engedi vissza, ha végérvényesen áthúzza azon a sötét kapun, melynek még csak az árnyékában fuldoklik. Ez az eszébe se jut. Velasco'rra, őt nem rémítik ilyen gondolatok. Az viszont igen, hogy nem találja majd itt a lányt, ha végre kitisztul a feje. Most, hogy ilyen tehetetlen, Daya akár ki is használhatná a helyzetet. Bár elég jól elrejtette azt a tulajdonlevelet, ahhoz már valódi varázslat kellett volna, hogy élve a lehetőséggel, szépen átkutatva mindent, így se találja meg.
Laposakat, erőlködőket pislogva próbálja felfedezni a szobában a kutakodás nyomait, de minden szörnyen homályos és hamarosan ez is pacává olvad össze előtte. Álmok kísértik. A múlt emlékei. A motyogása legtöbbször csak zagyvaság, de egy alkalommal, mikor csatakos homlokkal vergődik, egészen jól kivehető szavak hagyják el a száját.*
- Nem tudhatja meg! Hallod?! Daya sosem tudhatja meg! Soha!
*Másnap valamikor a délelőtt határán ébred. Lassan, nyúzottan, mint egy átmulatott éjszaka után. Igaz, most nincs veszettül lüktető fejfájás, de helyette vannak sajgó ízületek és gyengeség. Ki van száradva a szája, de ez egy kemény másnapra ébredve is igaz lenne. Nem igazán tudja összerakni, hogy mi történt. Zavaros a feje. Inkább csak érzi, hogy valami történt, de azon túl, hogy még mindig háborog benne a töméntelen álom kavargó összevisszasága, nem talál sok fogódzót. Próbál fölülni és körülnézni a szobában, hátha az segít. Persze elsősorban most is Dayaneert keresi a tekintete.*
3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-19 13:50:10
Üzenet elküldve: 2022-05-19 13:50:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A lány örül a csóknak, de érzi a férfi meglepetését*
- Hálás vagyok a masszírozásért* feleli.
Nagyon felizgatja a férfi masszírozása és simogatása, hirtelen lazának és felszabadultnak érzi magát. Nem akarja és nem is tudja megakadályozni testétnek apróbb rándulásait, ami önkéntelenül jön. Annyira jól esik neki ez a helyzet, hogy belátja, ha nem szab gátat ennek, akkor Ő sem fog tudni indulatainak és vágyainak gátat szabni, ezért rendkívül kedvesen, de leállítja a férfit.*
- Köszönöm, ez nagyon jó volt.* mondja, majd lassan eltávolodik a férfitől, és nyakig a vízben óvatosan megfordul.
Kicsit messzebb a férfitől helyezkedik el, hogy tudják folytatni a beszélgetés, de a simogatás hatása alatt van még mindig.*
-Remélem Neked is ugyanolyan jó volt ez, mint nekem* mondja boldogan. Közben oda megy a pohárhoz, és ismét iszik egy kortyot ~Jó, hogy kért a lovag bort~ mondja magában, ~segít ellazulni…~ fejezi be a gondolatot.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A lány örül a csóknak, de érzi a férfi meglepetését*
- Hálás vagyok a masszírozásért* feleli.
Nagyon felizgatja a férfi masszírozása és simogatása, hirtelen lazának és felszabadultnak érzi magát. Nem akarja és nem is tudja megakadályozni testétnek apróbb rándulásait, ami önkéntelenül jön. Annyira jól esik neki ez a helyzet, hogy belátja, ha nem szab gátat ennek, akkor Ő sem fog tudni indulatainak és vágyainak gátat szabni, ezért rendkívül kedvesen, de leállítja a férfit.*
- Köszönöm, ez nagyon jó volt.* mondja, majd lassan eltávolodik a férfitől, és nyakig a vízben óvatosan megfordul.
Kicsit messzebb a férfitől helyezkedik el, hogy tudják folytatni a beszélgetés, de a simogatás hatása alatt van még mindig.*
-Remélem Neked is ugyanolyan jó volt ez, mint nekem* mondja boldogan. Közben oda megy a pohárhoz, és ismét iszik egy kortyot ~Jó, hogy kért a lovag bort~ mondja magában, ~segít ellazulni…~ fejezi be a gondolatot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436