Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 247 (4921. - 4940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4940. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 14:18:55
Üzenet elküldve: 2024-08-19 14:18:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Nem ez az első alkalom, amikor kevesebbnek nézik, mint ami. Amikor megérkezett a városba, napjában többször is előfordult ez. Eleinte ez nagyon zavarta, és hol kétségbeesetten, hol dühösen próbálta ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Olyan is volt, hogy ökölbe szorított kezével próbálta letörölni mások lebbiggyesztett, gúnyos mosolyát. Kellett neki pár hat, amíg rájött, hogy ez a mások irányából felé áradó lenézés nem is mindig rossz. Hiszen mit lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alakból kinézni? Nem sokat, ugye? Ezt aztán tudatosan használni kezdte, így elrejtve az apró lopásokat és hasonló dolgokat. Maszkot készített belőle. Annyira jó maszkot, hogy sokszor maga is elhitte ezt.
Nem tudja, hogy Merlana megszégyenítőnek érzi a szavait, hiszen nem áll szándékában ezt éreztetni vele. Csak a félszeg hangot hallja, és a zavart elfordulást látja. A nő vörösre váltó arca meglepi és el is némítja kicsit. Még mindig talány számára a nő jelenléte. És a nőnek, a szép sminkjével és csinos ruhájával nem is akármilyen jelenléte, kisugárzása van.
Nem sokáig kell megint csöndben ülnie, Merlana csudaszép kék tekintete visszafordul rá. Még talán a vállát is máshogy tartja, ahogy büszkén válaszol neki. És ahogy az ő szavai bökik meg a nőt, most Merlana szúr vissza. Fogadások.. no igen. A maga részéről a fogadókat még talán ismeri, de a fogadások nem azok a helyek, ahol az ő fajtáját szívesen látnák.*
- Hmh. *-most ő rejti el zavarában elvörösödő arcát a pohár mögött. Kancsal-fél tekintetét a kék szemek helyett a borra szegezi. Eszébe jut, hogy egyszer talán tényleg szívesen meghallgatna egy dalt a nőtől. Legalább addig sem próbálgatná a karmait. Eszébe jut valami, felpislant.*
- Na jó. *-szabad kezével eltolja maga elől a főzelékes tányért, annak helyére teszi le a bort, amit még mindig nem kóstolt meg. Közelebb csusszan a széken Merlana-hoz, apró mozdulatot tesz ujjaival, mintha csak a nőt invitálná.-* Emlékszel még arra, amit mondtál?
*Kissé oldalra biccenti a fejét, kíváncsian fúrja tekintetét a nőébe.*
- Nemrég érkeztem, kemény a múltam, sokszor voltam padlón..? Így? *-aprót biccent, megerősítést várva-* Mondd csak, miből látod ezt?
//A fülemüle//
*Nem ez az első alkalom, amikor kevesebbnek nézik, mint ami. Amikor megérkezett a városba, napjában többször is előfordult ez. Eleinte ez nagyon zavarta, és hol kétségbeesetten, hol dühösen próbálta ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Olyan is volt, hogy ökölbe szorított kezével próbálta letörölni mások lebbiggyesztett, gúnyos mosolyát. Kellett neki pár hat, amíg rájött, hogy ez a mások irányából felé áradó lenézés nem is mindig rossz. Hiszen mit lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alakból kinézni? Nem sokat, ugye? Ezt aztán tudatosan használni kezdte, így elrejtve az apró lopásokat és hasonló dolgokat. Maszkot készített belőle. Annyira jó maszkot, hogy sokszor maga is elhitte ezt.
Nem tudja, hogy Merlana megszégyenítőnek érzi a szavait, hiszen nem áll szándékában ezt éreztetni vele. Csak a félszeg hangot hallja, és a zavart elfordulást látja. A nő vörösre váltó arca meglepi és el is némítja kicsit. Még mindig talány számára a nő jelenléte. És a nőnek, a szép sminkjével és csinos ruhájával nem is akármilyen jelenléte, kisugárzása van.
Nem sokáig kell megint csöndben ülnie, Merlana csudaszép kék tekintete visszafordul rá. Még talán a vállát is máshogy tartja, ahogy büszkén válaszol neki. És ahogy az ő szavai bökik meg a nőt, most Merlana szúr vissza. Fogadások.. no igen. A maga részéről a fogadókat még talán ismeri, de a fogadások nem azok a helyek, ahol az ő fajtáját szívesen látnák.*
- Hmh. *-most ő rejti el zavarában elvörösödő arcát a pohár mögött. Kancsal-fél tekintetét a kék szemek helyett a borra szegezi. Eszébe jut, hogy egyszer talán tényleg szívesen meghallgatna egy dalt a nőtől. Legalább addig sem próbálgatná a karmait. Eszébe jut valami, felpislant.*
- Na jó. *-szabad kezével eltolja maga elől a főzelékes tányért, annak helyére teszi le a bort, amit még mindig nem kóstolt meg. Közelebb csusszan a széken Merlana-hoz, apró mozdulatot tesz ujjaival, mintha csak a nőt invitálná.-* Emlékszel még arra, amit mondtál?
*Kissé oldalra biccenti a fejét, kíváncsian fúrja tekintetét a nőébe.*
- Nemrég érkeztem, kemény a múltam, sokszor voltam padlón..? Így? *-aprót biccent, megerősítést várva-* Mondd csak, miből látod ezt?
4939. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:40:50
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:40:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Ritka kellemetlen, mikor az ember a saját játékába bukik bele. Ez akkor fordulhat elő, mikor nem veszi komolyan az ellenfelét. Könnyű prédára számított. Mégis milyen lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak? Hát buta, mint a tök.
Nos, pont ez az oka annak, hogy nem koncentrált eléggé, nem gondolta át alaposan minden mondatát, mert arra számított, hogy bármit is csinál, övé a győzelem. Egy áldás, hogy annyira kiismerte már az emberek viselkedését, hogy majdnem olyan, mintha a fejükbe látna, de jól látszik, hogy egyszerre átok is. Mikor valaki nem pont olyan, mint azt az előítéletek sugallják, akkor máshogy kellene játszani ellenük, de ahhoz előbb ki kell deríteni, hogy mások. Nem volt elég óvatos, elszúrta. Jó lecke lesz ez a jövőre nézve.*
- Igen…? *Az eddigi határozottság helyett most félszegen kérdez vissza a feltett kérdésre. Ez a reakció már egy kicsit az álarc mögül, az igazi Merlana felől érkezik.
Aztán próbálja visszavenni az irányítást, menteni a menthetőt, de ez a… bugris a bolondját járatja vele. A saját fegyverét fordítja ellene és szégyeníti meg gyakorlatilag néhány jól irányzott mondattal.*
- Hümpf. *Az arca talán most vörösebbé válik, mint a rúzsa, hirtelen félrekapja a tekintetét is, hogy ne kelljen szégyenkezve azokba a kancsal szemekbe néznie.
Végül, miután rendezte vonásait, mégis visszanéz a másikra. Ha már ennyi mindent elrontott, azt nem hagyhatja, hogy látszódjon is rajta, hogy legyőzték. Úgyhogy emelt fővel állja a másik tekintetét, s közben hallgatja az ő bemutatkozását.
Kékjei ezt követően a borospohárra vándorolnak, ami végre helyet kap a férfi ujjai között. Merlana várja, hogy Alaver, akinek most már a nevét is tudja, már ha ez az igazi neve megkóstolja végre, de nem, azért sem iszik belőle. Valamiért most ez is idegesíti. Miért? Nem tudja, de rettentően idegesíti.*
- Igen, így van *válaszol a kérdésre.* Egészen kicsi korom óta szeretek énekelni. A verset azért kaptad, hogy el is gondolkozz rajta. Egyébként igen, itt Arthenior-ban több helyen is fel szoktam lépni, bármelyik fogadóban, kisebb fogadásokon is hallhattál már.
*Azzal meg ő van tisztában, hogy az utóbbiakra valószínűleg egy Alaver-hez hasonló alak nem jár, azt pedig nem fogja elmondani, hogy akár az utcán is láthatta már énekelni, mert azt meg kezdi megalázónak tartani. Ő már sokkal több egy egyszerű, utcai zenésznél.*
//A fülemüle//
*Ritka kellemetlen, mikor az ember a saját játékába bukik bele. Ez akkor fordulhat elő, mikor nem veszi komolyan az ellenfelét. Könnyű prédára számított. Mégis milyen lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak? Hát buta, mint a tök.
Nos, pont ez az oka annak, hogy nem koncentrált eléggé, nem gondolta át alaposan minden mondatát, mert arra számított, hogy bármit is csinál, övé a győzelem. Egy áldás, hogy annyira kiismerte már az emberek viselkedését, hogy majdnem olyan, mintha a fejükbe látna, de jól látszik, hogy egyszerre átok is. Mikor valaki nem pont olyan, mint azt az előítéletek sugallják, akkor máshogy kellene játszani ellenük, de ahhoz előbb ki kell deríteni, hogy mások. Nem volt elég óvatos, elszúrta. Jó lecke lesz ez a jövőre nézve.*
- Igen…? *Az eddigi határozottság helyett most félszegen kérdez vissza a feltett kérdésre. Ez a reakció már egy kicsit az álarc mögül, az igazi Merlana felől érkezik.
Aztán próbálja visszavenni az irányítást, menteni a menthetőt, de ez a… bugris a bolondját járatja vele. A saját fegyverét fordítja ellene és szégyeníti meg gyakorlatilag néhány jól irányzott mondattal.*
- Hümpf. *Az arca talán most vörösebbé válik, mint a rúzsa, hirtelen félrekapja a tekintetét is, hogy ne kelljen szégyenkezve azokba a kancsal szemekbe néznie.
Végül, miután rendezte vonásait, mégis visszanéz a másikra. Ha már ennyi mindent elrontott, azt nem hagyhatja, hogy látszódjon is rajta, hogy legyőzték. Úgyhogy emelt fővel állja a másik tekintetét, s közben hallgatja az ő bemutatkozását.
Kékjei ezt követően a borospohárra vándorolnak, ami végre helyet kap a férfi ujjai között. Merlana várja, hogy Alaver, akinek most már a nevét is tudja, már ha ez az igazi neve megkóstolja végre, de nem, azért sem iszik belőle. Valamiért most ez is idegesíti. Miért? Nem tudja, de rettentően idegesíti.*
- Igen, így van *válaszol a kérdésre.* Egészen kicsi korom óta szeretek énekelni. A verset azért kaptad, hogy el is gondolkozz rajta. Egyébként igen, itt Arthenior-ban több helyen is fel szoktam lépni, bármelyik fogadóban, kisebb fogadásokon is hallhattál már.
*Azzal meg ő van tisztában, hogy az utóbbiakra valószínűleg egy Alaver-hez hasonló alak nem jár, azt pedig nem fogja elmondani, hogy akár az utcán is láthatta már énekelni, mert azt meg kezdi megalázónak tartani. Ő már sokkal több egy egyszerű, utcai zenésznél.*
4938. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:09:57
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:09:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Van, akinek ahhoz van ösztönös tehetsége, hogy hogyan csavarjon valakit az ujja köré, és van, aki ösztönösen képtelen arra, hogy felfogja, ha valaki ezzel próbálkozik. Nem azért, mert annyira egyszerű szellem lenne, hanem azért, mert egyszerűen eszébe sem jut, hogy bárki ilyennel próbálkozzon nála. Hiszen ő se nem gazdag, se nem híres, még csak nem is nevezhető kifejezetten jóvágásúnak. Éppen ezért történik az, hogy bár a nőt kifejezetten vonzónak találja -mert vaknak azért nem vak-, az a fajta bűbáj vagy háló, amit az kivetni szándékozik rá, nem ér célt. Hiszen nem is gondolná, hogy az ilyennel próbálkozik.
Viszont mivel maga is eltöltött pár hónapot az utcán, még ha nem is éveket, látott már pár dolgot. Látta, hogy hogyan dolgoznak a szélhámosok, a jósok, a kártyavetők, és legyünk őszinték, maga is megpróbált hasonló trükköket. Neki ezek persze sosem mentek. De a tény, hogy a nő arcára egy pillanat erejéig a zavar vált helyet, bizonyítja, hogy igaza volt. Nahát.. attól, hogy valaki bugris, még nem kell teljesen butának lennie. Talán nem tud szépen beszélni a nemeskisasszonyok előtt, és gondban van akkor, amikor olyan valakivel válthat pár szót, aki az illendőség határain túl is érdekelné.. de a magához való esze megvan azért.*
- Nem blöffölök. *-rázza meg finoman a fejét-* Persze, ezt nem tudom bizonyítani túl könnyen. Vagy szeretnéd, hogy megpróbáljam?
*Újra az az apró, komisz mosoly. A tegeződéssel kapcsolatos feddésre a mosolya szélesebb lesz.*
- Egyébként.. várj csak. Hm. *-elgondolkozva megérinti ajkait-* Nem tudnám szóról szóra felidézni, hogy miket mondtál nekem. De abban biztos vagyok, Merlana Naerice, hogy az előbb legalább tucatnyiszor letegeztél engem. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy köszönöm az.. illendő.. közvetlenségre.. feljogosítást.
*Attól, hogy ki tudja nyitni a száját, a csűrt-csavart szavak azért nem jönnek annyira könnyen.*
- Én pedig Alaver Raanus vagyok. Hm... *-elgondolkozva nézi Merlana ajkait. Mit tudna mondani végül is, mi most ő? Azt leszámítva, hogy egyszerű kétkezi munkás. Egy szó jut az eszébe, amit a Piacon hallott korábban. Nem ismeri pontosan a jelentését, de az biztos, hogy szebb, mint némely megtiltott szavak.-* ...intéző. Enyém a.. megtiszteltetés.
*Most rajta a sor, hogy néha töredezetté váló szavai felett érzett zavarát elrejtse. Felemeli a borospoharat, de nem kortyol bele. Inkább kissé beleszagol. Orrát kitölti az őszi almák illata, meglepetten pislant a folyadékra. Nahát, mégsem csak vakítás, hogy ez a jobbik bor! Otthon ők is csináltak hasonlót, így nagyon jól tudja, hogy az őszi almák sokkal édesebbek, és emiatt finomabb belőlük az ital is.*
- Szóval bárd, énekes, leendő színésznő? *-pislant a pohár felett a nőre-* Ez megmagyarázza az apró verset. Igazán szép volt, amúgy. Nagyon.. elgondolkodtató.
*Szavai most teljesen őszinték, nincs nyoma kajánságnak vagy gúnynak.*
- Hol szoktál zenélni? Hallhattalak már valahol? *-kérdezi, pedig valójában tökéletesen tisztában van azzal, hogy sehol sem hallotta Merlana-t énekelni. Arra emlékezne. De emellett kíváncsi arra is, hogy tulajdonképpen minek köszönheti a bárd, énekes, leendő színésznő figyelmét - pont ő.*
//A fülemüle//
*Van, akinek ahhoz van ösztönös tehetsége, hogy hogyan csavarjon valakit az ujja köré, és van, aki ösztönösen képtelen arra, hogy felfogja, ha valaki ezzel próbálkozik. Nem azért, mert annyira egyszerű szellem lenne, hanem azért, mert egyszerűen eszébe sem jut, hogy bárki ilyennel próbálkozzon nála. Hiszen ő se nem gazdag, se nem híres, még csak nem is nevezhető kifejezetten jóvágásúnak. Éppen ezért történik az, hogy bár a nőt kifejezetten vonzónak találja -mert vaknak azért nem vak-, az a fajta bűbáj vagy háló, amit az kivetni szándékozik rá, nem ér célt. Hiszen nem is gondolná, hogy az ilyennel próbálkozik.
Viszont mivel maga is eltöltött pár hónapot az utcán, még ha nem is éveket, látott már pár dolgot. Látta, hogy hogyan dolgoznak a szélhámosok, a jósok, a kártyavetők, és legyünk őszinték, maga is megpróbált hasonló trükköket. Neki ezek persze sosem mentek. De a tény, hogy a nő arcára egy pillanat erejéig a zavar vált helyet, bizonyítja, hogy igaza volt. Nahát.. attól, hogy valaki bugris, még nem kell teljesen butának lennie. Talán nem tud szépen beszélni a nemeskisasszonyok előtt, és gondban van akkor, amikor olyan valakivel válthat pár szót, aki az illendőség határain túl is érdekelné.. de a magához való esze megvan azért.*
- Nem blöffölök. *-rázza meg finoman a fejét-* Persze, ezt nem tudom bizonyítani túl könnyen. Vagy szeretnéd, hogy megpróbáljam?
*Újra az az apró, komisz mosoly. A tegeződéssel kapcsolatos feddésre a mosolya szélesebb lesz.*
- Egyébként.. várj csak. Hm. *-elgondolkozva megérinti ajkait-* Nem tudnám szóról szóra felidézni, hogy miket mondtál nekem. De abban biztos vagyok, Merlana Naerice, hogy az előbb legalább tucatnyiszor letegeztél engem. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy köszönöm az.. illendő.. közvetlenségre.. feljogosítást.
*Attól, hogy ki tudja nyitni a száját, a csűrt-csavart szavak azért nem jönnek annyira könnyen.*
- Én pedig Alaver Raanus vagyok. Hm... *-elgondolkozva nézi Merlana ajkait. Mit tudna mondani végül is, mi most ő? Azt leszámítva, hogy egyszerű kétkezi munkás. Egy szó jut az eszébe, amit a Piacon hallott korábban. Nem ismeri pontosan a jelentését, de az biztos, hogy szebb, mint némely megtiltott szavak.-* ...intéző. Enyém a.. megtiszteltetés.
*Most rajta a sor, hogy néha töredezetté váló szavai felett érzett zavarát elrejtse. Felemeli a borospoharat, de nem kortyol bele. Inkább kissé beleszagol. Orrát kitölti az őszi almák illata, meglepetten pislant a folyadékra. Nahát, mégsem csak vakítás, hogy ez a jobbik bor! Otthon ők is csináltak hasonlót, így nagyon jól tudja, hogy az őszi almák sokkal édesebbek, és emiatt finomabb belőlük az ital is.*
- Szóval bárd, énekes, leendő színésznő? *-pislant a pohár felett a nőre-* Ez megmagyarázza az apró verset. Igazán szép volt, amúgy. Nagyon.. elgondolkodtató.
*Szavai most teljesen őszinték, nincs nyoma kajánságnak vagy gúnynak.*
- Hol szoktál zenélni? Hallhattalak már valahol? *-kérdezi, pedig valójában tökéletesen tisztában van azzal, hogy sehol sem hallotta Merlana-t énekelni. Arra emlékezne. De emellett kíváncsi arra is, hogy tulajdonképpen minek köszönheti a bárd, énekes, leendő színésznő figyelmét - pont ő.*
4937. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 22:00:23
Üzenet elküldve: 2024-08-18 22:00:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Úgy csinál mindent, ahogy azt a könyvek is tanítják, de nem bemagolta ám, hogy mi mi után következik, ha az ujjai köré akar csavarni valakit. Ösztönös természetességgel képes rá. Ezen tehetségének köszönheti azt, hogy kislányként is képes volt túlélni, miután a szülei kidobták arra hivatkozva, hogy nem tudják eltartani. Mindez már több, mint nyolc esztendeje történt, bár már inkább kilenc. Hiába nem is olyan régóta kezdődik kettessel az életkorát jelentő szám, sok mindent megélt már. Volt fent is, lent is.
Boldog gyermekkora volt egészen addig, míg nem szembesült azzal, hogy a szülei nem akarják őt többé. Élt az utcán, lopott, csalt, hazudott, hogy túlélhessen, ült rácsok mögött, és most itt van. Ugyanúgy itt van, ahogy a férfi is itt van. Igaz, ő már szép ruhában, kirúzsozva ülhet itt, mert már elindult egy úton. Egy olyan úton, aminek sejtései szerint a másik még csak az elején jár.
Önelégült, visszafogott mosoly ül ki az arcára, mikor a szavai hallatán amaz hangos csodálkozásba kezd. Ezek szerint beletrafált a lényegbe. Mondjuk nem is volt efelől semmi kétsége. Gondolja ő. Még megerősítést is kap, hogy igaza van.
Már épp nyitná a száját egy diadalittas „tudom”-ra, mikor a férfi folytatja, s hidegzuhanyként borítja rá a tényt, hogy állítása szerint az előző mondatokkal csak az orránál fogva vezette, és valójában hatalmasat tévedett a személyével kapcsolatban.*
- Tessék? *Azt még nagyon nem tudja jól kezelni, ha kizökkentik a játékából. Meglepettség és tanácstalanság ül ki az arcára, amit kényszeresen igyekszik eltüntetni.*
- Khm. Blöffölsz *válaszolja mesterkélt magabiztossággal.* Egyébként nem tudtam, hogy tegeződünk. Én úgy tudom, az illem azt mondja, ezt a hölgynek kell felajánlania, de ha az egyik fél már megtette, az feljogosítja a másikat is a közvetlenségre. Szóval, ha már így belelendültünk, és megengeded, akkor bemutatkoznék. Merlana Naerice. Bárd, énekes, leendő színésznő. Örvendek!
*Az egész illemről szóló magántanóra és a bemutatkozás most csupán ürügyként szolgál arra, hogy a lány rendezhesse a vonásait. Nem számított arra, hogy egy férfi, aki babfőzeléket töm magába egy fogadóban képes lesz megakasztani az egyébként pompásan megírt színdarabot, melynek ő a főszerepébe képzeli magát.*
//A fülemüle//
*Úgy csinál mindent, ahogy azt a könyvek is tanítják, de nem bemagolta ám, hogy mi mi után következik, ha az ujjai köré akar csavarni valakit. Ösztönös természetességgel képes rá. Ezen tehetségének köszönheti azt, hogy kislányként is képes volt túlélni, miután a szülei kidobták arra hivatkozva, hogy nem tudják eltartani. Mindez már több, mint nyolc esztendeje történt, bár már inkább kilenc. Hiába nem is olyan régóta kezdődik kettessel az életkorát jelentő szám, sok mindent megélt már. Volt fent is, lent is.
Boldog gyermekkora volt egészen addig, míg nem szembesült azzal, hogy a szülei nem akarják őt többé. Élt az utcán, lopott, csalt, hazudott, hogy túlélhessen, ült rácsok mögött, és most itt van. Ugyanúgy itt van, ahogy a férfi is itt van. Igaz, ő már szép ruhában, kirúzsozva ülhet itt, mert már elindult egy úton. Egy olyan úton, aminek sejtései szerint a másik még csak az elején jár.
Önelégült, visszafogott mosoly ül ki az arcára, mikor a szavai hallatán amaz hangos csodálkozásba kezd. Ezek szerint beletrafált a lényegbe. Mondjuk nem is volt efelől semmi kétsége. Gondolja ő. Még megerősítést is kap, hogy igaza van.
Már épp nyitná a száját egy diadalittas „tudom”-ra, mikor a férfi folytatja, s hidegzuhanyként borítja rá a tényt, hogy állítása szerint az előző mondatokkal csak az orránál fogva vezette, és valójában hatalmasat tévedett a személyével kapcsolatban.*
- Tessék? *Azt még nagyon nem tudja jól kezelni, ha kizökkentik a játékából. Meglepettség és tanácstalanság ül ki az arcára, amit kényszeresen igyekszik eltüntetni.*
- Khm. Blöffölsz *válaszolja mesterkélt magabiztossággal.* Egyébként nem tudtam, hogy tegeződünk. Én úgy tudom, az illem azt mondja, ezt a hölgynek kell felajánlania, de ha az egyik fél már megtette, az feljogosítja a másikat is a közvetlenségre. Szóval, ha már így belelendültünk, és megengeded, akkor bemutatkoznék. Merlana Naerice. Bárd, énekes, leendő színésznő. Örvendek!
*Az egész illemről szóló magántanóra és a bemutatkozás most csupán ürügyként szolgál arra, hogy a lány rendezhesse a vonásait. Nem számított arra, hogy egy férfi, aki babfőzeléket töm magába egy fogadóban képes lesz megakasztani az egyébként pompásan megírt színdarabot, melynek ő a főszerepébe képzeli magát.*
4936. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 17:06:07
Üzenet elküldve: 2024-08-18 17:06:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Ahhoz, hogy az élet ne legyen unalmas, tényleg kell a játék. Hogy ki milyen játékot űz, az az adott emberen múlik. És az is változó, hogy mi a célja vele. Neki például most az volt az játéka, hogy a fogadóban ülőket figyelte, mintha csak azt tervezte volna, hogy hogyan zsebelje ki őket. Hogy ezt valóban meg is tette volna? Nem, ma legalábbis nem. De játéknak jó.
Hogy mi a nő játéka, arról még fogalma sincs. Mégpedig azért, mert a nő egyszerűen nem foglalkozik vele. Ha már felhívták rá a figyelmét, megcsodálja a nő haját-mi másért simogatná?-, addig is telik az idő.
Talán.. túl sok is.
Mosolya halvánnyá szelídül a megnyúló várakozásban, leereszti kanalát, szemöldöke a poharat kocogtató köröm ritmusára húzódik egyre feljebb. Amikor aztán végül, érzése szerint másfél hat múlva a nő megszólal, először nem is tudja hova tenni a szavait. Az ugyanis rébuszban szólal meg, mint valami jós vagy bölcs. Szerencsére a szavak nem teljesen zavarosak, így ki tudja hámozni az értelmük, de biztos benne, hogy amíg eddig eljut, arcán az értetlenség az úr.*
- Hmm.. *-kezdené véleményét megosztani, ám a vörösre festett ajkak újra megnyílnak. És ekkor neki is a helyére kerül a kirakós egy darabja.
Arcára meglepett kifejezés ül, mosolya csodálkozóvá válik. Oda se figyelve teszi a kanalát a tányérba, tekintete a másik szemeit keresi, tenyereit úgy simítja az asztal lapjára, mintha csak félúton állta volna meg, hogy ne fogja meg azokat az ápolt ujjakat.*
- Nahát...! *-leheli ámulattal teli hangon-* Honnan... hogyan..?!
*Hitetlen mozdulattal túr hajába, kissé megrázza a fejét.*
- Hiszen teljesen igazad van, *-mondja-* legalábbis egy dologban.
*Felmutatja a mutatóujját.*
- Abban, hogy itt vagyok. *-kissé komiszul elvigyorodik, leengedi a kezét.-* A többi annyira mellé ment, hogy ha vadász lennél, most mehetnél megkeresni a nyilaid.
*Felveszi az almaboros poharát, apró, dicsérő mozdulatot tesz vele.*
- De jó trükk volt. Ügyes. Tudsz még ilyet? *-kérdését kissé talán kaján arckifejezéssel teszi fel, de tényleg kíváncsi. Mindig is élvezte, ha olyannal sodorta össze a sors, aki képes meglepő húzásokra.*
//A fülemüle//
*Ahhoz, hogy az élet ne legyen unalmas, tényleg kell a játék. Hogy ki milyen játékot űz, az az adott emberen múlik. És az is változó, hogy mi a célja vele. Neki például most az volt az játéka, hogy a fogadóban ülőket figyelte, mintha csak azt tervezte volna, hogy hogyan zsebelje ki őket. Hogy ezt valóban meg is tette volna? Nem, ma legalábbis nem. De játéknak jó.
Hogy mi a nő játéka, arról még fogalma sincs. Mégpedig azért, mert a nő egyszerűen nem foglalkozik vele. Ha már felhívták rá a figyelmét, megcsodálja a nő haját-mi másért simogatná?-, addig is telik az idő.
Talán.. túl sok is.
Mosolya halvánnyá szelídül a megnyúló várakozásban, leereszti kanalát, szemöldöke a poharat kocogtató köröm ritmusára húzódik egyre feljebb. Amikor aztán végül, érzése szerint másfél hat múlva a nő megszólal, először nem is tudja hova tenni a szavait. Az ugyanis rébuszban szólal meg, mint valami jós vagy bölcs. Szerencsére a szavak nem teljesen zavarosak, így ki tudja hámozni az értelmük, de biztos benne, hogy amíg eddig eljut, arcán az értetlenség az úr.*
- Hmm.. *-kezdené véleményét megosztani, ám a vörösre festett ajkak újra megnyílnak. És ekkor neki is a helyére kerül a kirakós egy darabja.
Arcára meglepett kifejezés ül, mosolya csodálkozóvá válik. Oda se figyelve teszi a kanalát a tányérba, tekintete a másik szemeit keresi, tenyereit úgy simítja az asztal lapjára, mintha csak félúton állta volna meg, hogy ne fogja meg azokat az ápolt ujjakat.*
- Nahát...! *-leheli ámulattal teli hangon-* Honnan... hogyan..?!
*Hitetlen mozdulattal túr hajába, kissé megrázza a fejét.*
- Hiszen teljesen igazad van, *-mondja-* legalábbis egy dologban.
*Felmutatja a mutatóujját.*
- Abban, hogy itt vagyok. *-kissé komiszul elvigyorodik, leengedi a kezét.-* A többi annyira mellé ment, hogy ha vadász lennél, most mehetnél megkeresni a nyilaid.
*Felveszi az almaboros poharát, apró, dicsérő mozdulatot tesz vele.*
- De jó trükk volt. Ügyes. Tudsz még ilyet? *-kérdését kissé talán kaján arckifejezéssel teszi fel, de tényleg kíváncsi. Mindig is élvezte, ha olyannal sodorta össze a sors, aki képes meglepő húzásokra.*
4935. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 16:15:23
Üzenet elküldve: 2024-08-18 16:15:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Úgy rendeli meg azt a pohár almabort az ismeretlen férfinek, mintha magától értetődő dolog lenne. Mintha mindenki, minden nap, mindenkivel ezt csinálná. Hogy mi vezérli? Nos, nem az a jótét lélek, aki benne él. Kíváncsi, játszani akar. Egyrészt. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy igyekszik minél több ember szívébe beédesgetni magát, hogy utána az előnyére fordíthassa a kapcsolatokat. Morthimer-rel is megfogta az istenek lábát, miért ne találhatna még több jövedelmező gyémántot ebben a hatalmas szénakazalban… vagy szarkupacban, de na, egy hölgy nem használ ilyen csúnya szavakat. Szóval pontosan tudja, hogy az ilyen hirtelen, semmiből jövő kedvességgel micsoda előnyt kovácsolhat magának, de ez csak az első lépés.
A borokat megkapják, az első szóváltás megtörténik. Merlana lábait szorosan keresztbe fonja egymáson, a rakoncátlan tincseket félretolja az arca elől, de egyelőre nem néz többet a meglepett férfi szemeibe, sokkal inkább a poharában megcsillanó fény köti le. Nem szól egy szót a hálálkodásra sem, de még a kérdés után is úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna.
Ezt a részét mindig nagyon élvezi a játéknak, mikor felkelti valakinek az érdeklődését, majd gonosz módon megvárakoztatja azt sugallva, hogy annyira azért mégsem foglalkoztatja a társasága. Ez a második lépés.
Lassacskán kortyol egyet a borból, a pohár halkan koccan a pulton, ahogy leteszi, körmeivel egy ideig még kocogtatja, majd elengedi, aztán végre valahára félig a mellette ülő felé fordul.*
- Hmm. A helyes út benned ébred. Csend ölel körbe téged. Helyetted én nem döntök, nem szólok, te magad írod a sorsod.
*A harmadik lépés, a titokzatosság. A dalok, versek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a mondanivalót elrejtve, egy köntösbe csomagolva adjuk át úgy, hogy a közönségedet arra késztessük, elgondolkozzon a hallottakon, és bármi is volt a költő eredeti igazsága, azt mindenki úgy fordíthassa le, hogy a tükörben saját magát, a saját életét lássa.
Természetesen ez a rögtönzött kis vers nem rejt magában mély titkokat, csupán arról szól, hogy a döntések helyessége az egyéntől függ, így nem kíván ő ítélkezni afelett, hogy mi lett volna a legjobb választás az ételt illetően. Persze a költemény mondandója nem az ételről, sokkal inkább az életről szól.*
- Nemrég érkeztél a városba. Kemény múltad volt. Sokszor kerültél a padlóra, de felálltál. Megelégelted a kilátástalanságot, a kezedbe akartad venni az életed. Útnak indultál hát, és most itt vagy. Igazam van?
*Szólal meg végül újra úgy, mintha csak az ismeretlen fejébe látna, pedig nem erről van szó. Ez csupán a kirakós utolsó darabja. Úgy viselkedni az illetővel, mintha mindig is ismerte volna.
Kiváló emberismerete és megfigyelőképessége teszi lehetővé, hogy az apró jelekből következtethessen. Például a holmik, amiket magával cipel, nem lennének itt vele, ha csak reggelizni jött volna a fogadóba. A babfőzeléket olyan jóízűen eszi, mintha csak egy úri vacsorát fogyasztana el. Nehéz múlt, ugyebár… Na, és persze látta azt a magabiztosságot is, amivel érkezett az úriember. Hogy miből fakad a magabiztosság? A sikerből. Ezért meri joggal állítani, hogy nemrég vehette a kezébe saját sorsának gyeplőjét.*
//A fülemüle//
*Úgy rendeli meg azt a pohár almabort az ismeretlen férfinek, mintha magától értetődő dolog lenne. Mintha mindenki, minden nap, mindenkivel ezt csinálná. Hogy mi vezérli? Nos, nem az a jótét lélek, aki benne él. Kíváncsi, játszani akar. Egyrészt. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy igyekszik minél több ember szívébe beédesgetni magát, hogy utána az előnyére fordíthassa a kapcsolatokat. Morthimer-rel is megfogta az istenek lábát, miért ne találhatna még több jövedelmező gyémántot ebben a hatalmas szénakazalban… vagy szarkupacban, de na, egy hölgy nem használ ilyen csúnya szavakat. Szóval pontosan tudja, hogy az ilyen hirtelen, semmiből jövő kedvességgel micsoda előnyt kovácsolhat magának, de ez csak az első lépés.
A borokat megkapják, az első szóváltás megtörténik. Merlana lábait szorosan keresztbe fonja egymáson, a rakoncátlan tincseket félretolja az arca elől, de egyelőre nem néz többet a meglepett férfi szemeibe, sokkal inkább a poharában megcsillanó fény köti le. Nem szól egy szót a hálálkodásra sem, de még a kérdés után is úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna.
Ezt a részét mindig nagyon élvezi a játéknak, mikor felkelti valakinek az érdeklődését, majd gonosz módon megvárakoztatja azt sugallva, hogy annyira azért mégsem foglalkoztatja a társasága. Ez a második lépés.
Lassacskán kortyol egyet a borból, a pohár halkan koccan a pulton, ahogy leteszi, körmeivel egy ideig még kocogtatja, majd elengedi, aztán végre valahára félig a mellette ülő felé fordul.*
- Hmm. A helyes út benned ébred. Csend ölel körbe téged. Helyetted én nem döntök, nem szólok, te magad írod a sorsod.
*A harmadik lépés, a titokzatosság. A dalok, versek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a mondanivalót elrejtve, egy köntösbe csomagolva adjuk át úgy, hogy a közönségedet arra késztessük, elgondolkozzon a hallottakon, és bármi is volt a költő eredeti igazsága, azt mindenki úgy fordíthassa le, hogy a tükörben saját magát, a saját életét lássa.
Természetesen ez a rögtönzött kis vers nem rejt magában mély titkokat, csupán arról szól, hogy a döntések helyessége az egyéntől függ, így nem kíván ő ítélkezni afelett, hogy mi lett volna a legjobb választás az ételt illetően. Persze a költemény mondandója nem az ételről, sokkal inkább az életről szól.*
- Nemrég érkeztél a városba. Kemény múltad volt. Sokszor kerültél a padlóra, de felálltál. Megelégelted a kilátástalanságot, a kezedbe akartad venni az életed. Útnak indultál hát, és most itt vagy. Igazam van?
*Szólal meg végül újra úgy, mintha csak az ismeretlen fejébe látna, pedig nem erről van szó. Ez csupán a kirakós utolsó darabja. Úgy viselkedni az illetővel, mintha mindig is ismerte volna.
Kiváló emberismerete és megfigyelőképessége teszi lehetővé, hogy az apró jelekből következtethessen. Például a holmik, amiket magával cipel, nem lennének itt vele, ha csak reggelizni jött volna a fogadóba. A babfőzeléket olyan jóízűen eszi, mintha csak egy úri vacsorát fogyasztana el. Nehéz múlt, ugyebár… Na, és persze látta azt a magabiztosságot is, amivel érkezett az úriember. Hogy miből fakad a magabiztosság? A sikerből. Ezért meri joggal állítani, hogy nemrég vehette a kezébe saját sorsának gyeplőjét.*
4934. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 14:33:20
Üzenet elküldve: 2024-08-18 14:33:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Van, amikor beolvadni jó, és van, amikor kitűnni. Van, amikor az ember inkább otthon érezné magát, és van, amikor a ház falát is kirúgná. Van, amikor egy tál ételen kívül nem érdekli semmi, és van, amikor felfalná a világot is. A trükk az, hogy hogyan egyensúlyozik ezek között az ember.
Ő maga szemlátomást a tányérral és a főzelékkel van elfoglalva, de valójában pont azt teszi, amire ez a mindenki-szeme-előtt-lévő ülőhely a legalkalmasabb. Figyel. Bár már talán nem kell használnia mindazt amit egy ilyen megfigyelés során magába szív, de az időt múlatni jó móka. És mert figyel, azonnal észreveszi a felálló nőt. Nohiszen, nehéz is lenne nem észrevenni. Pont annyira elüt a helytől, mint egy pipacs a láptól.*
- Hmh. *-dünnyög bele a tányérba, miközben kancsal-fél szeme természetadta lehetőségeit kihasználva figyeli szeme sarkából a nő vonulását. Mert az vonul, sőt, Vonul, így, nagybetűvel. Talán csak akkor nem lehetne őt észrevenni, ha háttal ülne. Az utcán. Eltakart szemekkel. De mivel nem ez a helyzet, így vet pár lopott pillantást, mielőtt a jelenség a pulthoz érne.
Fél füllel hallgatja ahogy az leadja a rendelését, majd a kanál megáll a kezében. Felvont szemöldökkel és meglepett pillantással néz most már nyíltan a nőre, még ellenkezni is elfelejt. És mert nyilvánvalóan az történik amit a nő kér, mi más, a csapos már a poharakkal bajlódik. Tekintete egy pillanatra a pultra villan, az érmékre. Hát a nő most tényleg fizet neki egy italt? Még ilyen sem történt vele sosem. Szemöldöke finoman rezzen ahogy gyorsan utána számol a dolgoknak, de nem szól semmit. Miért is szólna? Az üzlet az üzlet. Kinek milyen jut belőle.
A mellé ülő nő arcára pislant ismét, látja a bájos kis mosolyt, és ő maga is elmosolyodik. Nem ettől - a saját gondolataitól. Eszebe jut ugyanis, hogy már számtalanszor látott ilyet: az egyedül üldögélő mellé csapódást, az italra való meghívást, majd valamelyik szobaajtó mögötti eltűnést. Bár olyankor mindig egy férfi hívott meg egy nőt. De miért is ne lehetne ez fordítva? És tényleg.. miért is ne? Hiszen nemrég kapta azt a tanácsot, hogy ragadja meg a lehetőséget, ha az előtte van. Bár nem hiszi, hogy ez a tanács ilyen helyzetre is vonatkozott volna.*
- Igazán köszönöm! *-hajtja meg kissé a fejét, miközben legmegnyerőbb mosolyát ölti magára. A további szavakra szemöldöke felvonásával reagál, és egy, a tányérra vetett pillantással.-* Nem a legjobb döntést hoztam? Hm.
*Felemeli a tekintetét, vissza, azokhoz a feketével kihangsúlyozott szemekhez, és kissé oldalra biccenti a fejét.*
- Hát, ha kegyed ilyen jól ért az ételhez és italhoz.. mondja csak, mi lett volna a legjobb döntés, amit hozhatok? *-kérdezi. Egyelőre még nem nyúl a pohárhoz, mintha az egy beleegyező gesztus lenne, ami mellett még nem határozta el magát.*
//A fülemüle//
*Van, amikor beolvadni jó, és van, amikor kitűnni. Van, amikor az ember inkább otthon érezné magát, és van, amikor a ház falát is kirúgná. Van, amikor egy tál ételen kívül nem érdekli semmi, és van, amikor felfalná a világot is. A trükk az, hogy hogyan egyensúlyozik ezek között az ember.
Ő maga szemlátomást a tányérral és a főzelékkel van elfoglalva, de valójában pont azt teszi, amire ez a mindenki-szeme-előtt-lévő ülőhely a legalkalmasabb. Figyel. Bár már talán nem kell használnia mindazt amit egy ilyen megfigyelés során magába szív, de az időt múlatni jó móka. És mert figyel, azonnal észreveszi a felálló nőt. Nohiszen, nehéz is lenne nem észrevenni. Pont annyira elüt a helytől, mint egy pipacs a láptól.*
- Hmh. *-dünnyög bele a tányérba, miközben kancsal-fél szeme természetadta lehetőségeit kihasználva figyeli szeme sarkából a nő vonulását. Mert az vonul, sőt, Vonul, így, nagybetűvel. Talán csak akkor nem lehetne őt észrevenni, ha háttal ülne. Az utcán. Eltakart szemekkel. De mivel nem ez a helyzet, így vet pár lopott pillantást, mielőtt a jelenség a pulthoz érne.
Fél füllel hallgatja ahogy az leadja a rendelését, majd a kanál megáll a kezében. Felvont szemöldökkel és meglepett pillantással néz most már nyíltan a nőre, még ellenkezni is elfelejt. És mert nyilvánvalóan az történik amit a nő kér, mi más, a csapos már a poharakkal bajlódik. Tekintete egy pillanatra a pultra villan, az érmékre. Hát a nő most tényleg fizet neki egy italt? Még ilyen sem történt vele sosem. Szemöldöke finoman rezzen ahogy gyorsan utána számol a dolgoknak, de nem szól semmit. Miért is szólna? Az üzlet az üzlet. Kinek milyen jut belőle.
A mellé ülő nő arcára pislant ismét, látja a bájos kis mosolyt, és ő maga is elmosolyodik. Nem ettől - a saját gondolataitól. Eszebe jut ugyanis, hogy már számtalanszor látott ilyet: az egyedül üldögélő mellé csapódást, az italra való meghívást, majd valamelyik szobaajtó mögötti eltűnést. Bár olyankor mindig egy férfi hívott meg egy nőt. De miért is ne lehetne ez fordítva? És tényleg.. miért is ne? Hiszen nemrég kapta azt a tanácsot, hogy ragadja meg a lehetőséget, ha az előtte van. Bár nem hiszi, hogy ez a tanács ilyen helyzetre is vonatkozott volna.*
- Igazán köszönöm! *-hajtja meg kissé a fejét, miközben legmegnyerőbb mosolyát ölti magára. A további szavakra szemöldöke felvonásával reagál, és egy, a tányérra vetett pillantással.-* Nem a legjobb döntést hoztam? Hm.
*Felemeli a tekintetét, vissza, azokhoz a feketével kihangsúlyozott szemekhez, és kissé oldalra biccenti a fejét.*
- Hát, ha kegyed ilyen jól ért az ételhez és italhoz.. mondja csak, mi lett volna a legjobb döntés, amit hozhatok? *-kérdezi. Egyelőre még nem nyúl a pohárhoz, mintha az egy beleegyező gesztus lenne, ami mellett még nem határozta el magát.*
4933. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 12:44:43
Üzenet elküldve: 2024-08-18 12:44:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Van, aki attól nyugszik meg, ha valahol otthonosan, a környezetbe illőnek érzi magát, míg mások pont a feltűnést szeretik. Persze csak akkor, ha az a feltűnés sem az, aminek látszik. Sokszor mondta már, hogy színház az egész világ, és ő most épp a dívát kívánja játszani abban a gyönyörű, vörös-fekete ruhában, amit nem is a saját pénzén vásárolt, és erősen kifestve azzal a fekete szemfestékkel és vörös rúzzsal, amit ajándékba kapott a szolgáltatásaiért cserébe. Egyre többször meri ezt megtenni, ugyanis, ahogy egyre gyakrabban lép fel a város különböző helyszínein, úgy kezdi megismerni a város is a nevét. Már nem csak az utcákon kell zenélnie, hanem egyre több meghívást kap különböző rendezvényekre is. Éppen ezért most már senki nem lepődik meg azon, ha épp magát kicsípve vonul végig valahol, csupán a kocsma közepén hat olyan idegennek a jelenléte.
Épp az egyik félreeső asztalnál üldögél, és a jelenlévőket fürkészi, mikor megpillantja a tömött batyuval érkező férfit, aki egyenesen a pulthoz sétál. Első ránézésre semmi különös nincs benne, de Merlana érdeklődését egy dolog miatt mégis felkelti. Hosszú ideje figyeli meg és tartja számon a Pegazus vendégeit, de őt még soha nem látta errefelé. Átutazó vagy új figura lehet a városban.*
~Főzelék? Fujj, undorító…~ *húzza félre a száját. Milyen érdekes, hogy nemrég még bármilyen főtt ételnek is örült volna, most meg már válogat is, és van, amitől legszívesebben el is fordulna, mielőtt rosszul lesz tőle. A főzelék pont ezek közé tartozik. Ilyen az, mikor az ember egyre nagyobb babérokra tör, és vele együtt változik meg az értékrendje az igényeivel együtt.
Játékosan elmosolyodik, majd feláll a helyéről, és elegánsan, fekete magassarkú csizmájával a fapadlón kopogva lépdel oda ő is a pult elé, és közvetlenül a mellette lévő széken ülő, előbb vizslatott úriember mellett állapodik meg.*
- Egy almabort kérek szépen, a finomabbikból, természetesen! *rebegteti meg mellé bájosan a szempilláit, mikor tekintete találkozik a csaposéval.*
- Ó, nem! Legyen inkább kettő! Az úrnak is töltsön egyet! *Pillant oldalra Alaver-re, majd finom, ápolt kis ujjait a pultra helyezve 18 aranyat csúsztat oda a két pohár Almaborért cserébe.
Mindezt úgy teszi, hogy az érmék jól megszámlálhatók legyenek, hogy a mellette ülő lássa és pontosan tudja, hogy kevesebb arany az, mint ami az itallapon fel van tüntetve az almaborért járó ellenszolgáltatásként. Az élet már csak ilyen, még az árak sem mindenkinek egyformák.*
- Kedves egészségére! *csúsztatja oda az egyik poharat Alaver-nek.* Legalább igyon egy jót, ha már az ételt illetően nem sikerült a legjobb döntést hoznia! *Továbbra is bájosan, megnyerően mosolyog, miközben helyet foglal a férfi melletti széken, és ahelyett, hogy inna a saját poharából, egyelőre csak billegtetve azt játszik az aranyszín folyadékon visszatükröződő fénnyel.*
//A fülemüle//
*Van, aki attól nyugszik meg, ha valahol otthonosan, a környezetbe illőnek érzi magát, míg mások pont a feltűnést szeretik. Persze csak akkor, ha az a feltűnés sem az, aminek látszik. Sokszor mondta már, hogy színház az egész világ, és ő most épp a dívát kívánja játszani abban a gyönyörű, vörös-fekete ruhában, amit nem is a saját pénzén vásárolt, és erősen kifestve azzal a fekete szemfestékkel és vörös rúzzsal, amit ajándékba kapott a szolgáltatásaiért cserébe. Egyre többször meri ezt megtenni, ugyanis, ahogy egyre gyakrabban lép fel a város különböző helyszínein, úgy kezdi megismerni a város is a nevét. Már nem csak az utcákon kell zenélnie, hanem egyre több meghívást kap különböző rendezvényekre is. Éppen ezért most már senki nem lepődik meg azon, ha épp magát kicsípve vonul végig valahol, csupán a kocsma közepén hat olyan idegennek a jelenléte.
Épp az egyik félreeső asztalnál üldögél, és a jelenlévőket fürkészi, mikor megpillantja a tömött batyuval érkező férfit, aki egyenesen a pulthoz sétál. Első ránézésre semmi különös nincs benne, de Merlana érdeklődését egy dolog miatt mégis felkelti. Hosszú ideje figyeli meg és tartja számon a Pegazus vendégeit, de őt még soha nem látta errefelé. Átutazó vagy új figura lehet a városban.*
~Főzelék? Fujj, undorító…~ *húzza félre a száját. Milyen érdekes, hogy nemrég még bármilyen főtt ételnek is örült volna, most meg már válogat is, és van, amitől legszívesebben el is fordulna, mielőtt rosszul lesz tőle. A főzelék pont ezek közé tartozik. Ilyen az, mikor az ember egyre nagyobb babérokra tör, és vele együtt változik meg az értékrendje az igényeivel együtt.
Játékosan elmosolyodik, majd feláll a helyéről, és elegánsan, fekete magassarkú csizmájával a fapadlón kopogva lépdel oda ő is a pult elé, és közvetlenül a mellette lévő széken ülő, előbb vizslatott úriember mellett állapodik meg.*
- Egy almabort kérek szépen, a finomabbikból, természetesen! *rebegteti meg mellé bájosan a szempilláit, mikor tekintete találkozik a csaposéval.*
- Ó, nem! Legyen inkább kettő! Az úrnak is töltsön egyet! *Pillant oldalra Alaver-re, majd finom, ápolt kis ujjait a pultra helyezve 18 aranyat csúsztat oda a két pohár Almaborért cserébe.
Mindezt úgy teszi, hogy az érmék jól megszámlálhatók legyenek, hogy a mellette ülő lássa és pontosan tudja, hogy kevesebb arany az, mint ami az itallapon fel van tüntetve az almaborért járó ellenszolgáltatásként. Az élet már csak ilyen, még az árak sem mindenkinek egyformák.* - Kedves egészségére! *csúsztatja oda az egyik poharat Alaver-nek.* Legalább igyon egy jót, ha már az ételt illetően nem sikerült a legjobb döntést hoznia! *Továbbra is bájosan, megnyerően mosolyog, miközben helyet foglal a férfi melletti széken, és ahelyett, hogy inna a saját poharából, egyelőre csak billegtetve azt játszik az aranyszín folyadékon visszatükröződő fénnyel.*
4932. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 09:10:45
Üzenet elküldve: 2024-08-18 09:10:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Amikor legutóbb itt járt, csupán a város egyik páriája volt a sok közül. Csak egy arctalan pont abban a húsmasszában, amit az itt élők alkotnak, azok, akiknek a nevéhez nem köthető sem vagyon sem semmi, ami értékessé tehetné őket. Most viszont úgy lép be az ajtón, hogy már több, mint egy hontalan, csavargó, alkalomszülte tolvaj. Nem sokkal több, nem emeli semmi azok fölé akik a Piactér kövét tapossák, viszont annál több, mint ami pár napja vagy egy hattal ezelőtt volt, és ez az, ami számít.
Kíváncsian pislant körbe ahogy belép, azt fürkészi, hogy lát-e ismerős arcot. Ha lát, annak apró biccentéssel köszön oda, majd a pult felé indul. Hátáról leveszi holmiját, mindene nála van, amivel csak rendelkezik. A padláson, ahol eddig meghúzta magát, nem maradt utána más, mint a régi, szakadt takaró és a darazsak. Egyik sem fog neki hiányozni az új helyen, ahová költözik majd.*
- Üdv neked! *-köszönti vigyorogva a pultost-* Mit főztetek ma?
*Amíg a választ hallgatja, az övén lógó erszényhez nyúl.*
- Az tökéletes! Kérnék egy tanyérral belőle. *- És amíg az ételre vár, kiszámolja azt a 9 aranyat, ami azért a tenyérnyi Babfőzelékért jár. Amikor előtte koppan a tányér, a tenyerére veszi azt, és a legközelebbi üres széket célozza meg vele. Régi szokása ez: nem egy sarokba, a sötétbe, elbújva leülni, hanem közel a pulthoz, ahol láthat és hallhat érdekes dolgokat. A tányért az asztalta teszi, a holmiját az asztal alá, hogy ne legyen ott útban senkinek. Ezután leül, előveszi szarukanalát, és különösebb lamentálás nélkül neki is lát az évesnek. Az első falat után felsóhajt kicsit. Végre, nem száraz kenyér..! És végre nem úgy kellett kifizetnie az ételt, hogy máris azt számolgatja, hogy mennyi érméje maradt. Bizony, ha valaki vacak tolvaj és épp csak pár fokkal jobban ért a piac kéz alatti üzleteihez, talán nem is olyan haszontalan dolog, ha más jellegű szakértelmét árusítja ki.
Lustának leplezett pillantással néz körbe, ahogy a második falatot is szájához emeli. Eszébe jut, hogy mennyivel otthonosabban érzi magát ezen a környéken, mint ott, ahol munkát és szállást kapott, és hogy mennyivel jobban illik is inkább ide. Persze amott se rossz, de mindig mintha tojáshéjon kéne járnia. Azt még azért szoknia kell.*
//A fülemüle//
*Amikor legutóbb itt járt, csupán a város egyik páriája volt a sok közül. Csak egy arctalan pont abban a húsmasszában, amit az itt élők alkotnak, azok, akiknek a nevéhez nem köthető sem vagyon sem semmi, ami értékessé tehetné őket. Most viszont úgy lép be az ajtón, hogy már több, mint egy hontalan, csavargó, alkalomszülte tolvaj. Nem sokkal több, nem emeli semmi azok fölé akik a Piactér kövét tapossák, viszont annál több, mint ami pár napja vagy egy hattal ezelőtt volt, és ez az, ami számít.
Kíváncsian pislant körbe ahogy belép, azt fürkészi, hogy lát-e ismerős arcot. Ha lát, annak apró biccentéssel köszön oda, majd a pult felé indul. Hátáról leveszi holmiját, mindene nála van, amivel csak rendelkezik. A padláson, ahol eddig meghúzta magát, nem maradt utána más, mint a régi, szakadt takaró és a darazsak. Egyik sem fog neki hiányozni az új helyen, ahová költözik majd.*
- Üdv neked! *-köszönti vigyorogva a pultost-* Mit főztetek ma?
*Amíg a választ hallgatja, az övén lógó erszényhez nyúl.*
- Az tökéletes! Kérnék egy tanyérral belőle. *- És amíg az ételre vár, kiszámolja azt a 9 aranyat, ami azért a tenyérnyi Babfőzelékért jár.
Amikor előtte koppan a tányér, a tenyerére veszi azt, és a legközelebbi üres széket célozza meg vele. Régi szokása ez: nem egy sarokba, a sötétbe, elbújva leülni, hanem közel a pulthoz, ahol láthat és hallhat érdekes dolgokat. A tányért az asztalta teszi, a holmiját az asztal alá, hogy ne legyen ott útban senkinek. Ezután leül, előveszi szarukanalát, és különösebb lamentálás nélkül neki is lát az évesnek. Az első falat után felsóhajt kicsit. Végre, nem száraz kenyér..! És végre nem úgy kellett kifizetnie az ételt, hogy máris azt számolgatja, hogy mennyi érméje maradt. Bizony, ha valaki vacak tolvaj és épp csak pár fokkal jobban ért a piac kéz alatti üzleteihez, talán nem is olyan haszontalan dolog, ha más jellegű szakértelmét árusítja ki. Lustának leplezett pillantással néz körbe, ahogy a második falatot is szájához emeli. Eszébe jut, hogy mennyivel otthonosabban érzi magát ezen a környéken, mint ott, ahol munkát és szállást kapott, és hogy mennyivel jobban illik is inkább ide. Persze amott se rossz, de mindig mintha tojáshéjon kéne járnia. Azt még azért szoknia kell.*
4931. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-15 21:43:47
Üzenet elküldve: 2024-08-15 21:43:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Egy nemes cél okán//
*Bogozus végső döntését hallva szomorúan sóhajt fel, majd kezet nyújt a fogadó tulajdonosának.*
- Sajnálom, hogy így döntött, de továbbra is hálás vagyok, hogy időt szakított rám. Remélem, a következő megbeszélésünk kölcsönösen jövedelmezőbb lesz.
*búcsúzik el, majd kilép az fogadóból. Diplomatikusan közömbös arca nem mutat sok érzelmet, a rendezett vonások mögött azonban elég sötét gondolatok fogalmazódnak meg a tanácsnok felé. Nem számított efféle elutasításra. Még a szeme villanásával se mutatta, de innentől kezdve keresni fogja az alkalmat, hogy a Pegazus urát a lekötelezettjévé tegye. Akkor pedig elégtételt vesz a mai elutasításért.*
*Bogozus végső döntését hallva szomorúan sóhajt fel, majd kezet nyújt a fogadó tulajdonosának.*
- Sajnálom, hogy így döntött, de továbbra is hálás vagyok, hogy időt szakított rám. Remélem, a következő megbeszélésünk kölcsönösen jövedelmezőbb lesz.
*búcsúzik el, majd kilép az fogadóból. Diplomatikusan közömbös arca nem mutat sok érzelmet, a rendezett vonások mögött azonban elég sötét gondolatok fogalmazódnak meg a tanácsnok felé. Nem számított efféle elutasításra. Még a szeme villanásával se mutatta, de innentől kezdve keresni fogja az alkalmat, hogy a Pegazus urát a lekötelezettjévé tegye. Akkor pedig elégtételt vesz a mai elutasításért.*
4930. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-15 19:24:02
Üzenet elküldve: 2024-08-15 19:24:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Egy nemes cél okán//
*Orthus vérbeli kufár; nem adja fel egyből. Ugyanakkor Bogozus kedélyes mosolya mögött látszik, hogy aligha fogja megmásítani döntését holmi lelkiismereti kérdés miatt.*
-Nagyon kedves öntől Orthus, hogy ily készséggel hajlandó lenne átadni e nemes lehetőséget. Ugyanakkor mint említettem, az aranyaim már másfelé gurultak... Merem remélni, hogy megfelelő helyre. S noha hajlandó lennék megtámogatni az ügyét azzal a kevéssel, amim még van, szívességek terén adósságom nincs Ön felé. *Bogozus segítőkész ember, de aligha tartana ott, ahol, ha nem szorult volna egy csepp ész belé, már ami vagyonát illeti.*
-Persze nem zárkózom el Ön elől, ha a jövőben kereskedelmi lehetőséget kínál, de egy árvaház megtámogatása nem tartozik ebben a pillanatban prioritásaim közé. Bízom benne, hogy sikerrel járnak majd. És ha most megbocsájt... *Egy biccentéssel búcsúzik, mielőtt egy intéssel visszarendelni a leányt a söntés mögé.*
*Orthus vérbeli kufár; nem adja fel egyből. Ugyanakkor Bogozus kedélyes mosolya mögött látszik, hogy aligha fogja megmásítani döntését holmi lelkiismereti kérdés miatt.*
-Nagyon kedves öntől Orthus, hogy ily készséggel hajlandó lenne átadni e nemes lehetőséget. Ugyanakkor mint említettem, az aranyaim már másfelé gurultak... Merem remélni, hogy megfelelő helyre. S noha hajlandó lennék megtámogatni az ügyét azzal a kevéssel, amim még van, szívességek terén adósságom nincs Ön felé. *Bogozus segítőkész ember, de aligha tartana ott, ahol, ha nem szorult volna egy csepp ész belé, már ami vagyonát illeti.*
-Persze nem zárkózom el Ön elől, ha a jövőben kereskedelmi lehetőséget kínál, de egy árvaház megtámogatása nem tartozik ebben a pillanatban prioritásaim közé. Bízom benne, hogy sikerrel járnak majd. És ha most megbocsájt... *Egy biccentéssel búcsúzik, mielőtt egy intéssel visszarendelni a leányt a söntés mögé.*
4929. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-14 19:33:06
Üzenet elküldve: 2024-08-14 19:33:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Egy nemes cél okán//
*Ha meglepődött, azt legfeljebb az mutatja, hogy nem szólal meg azonnal.
A visszautasítás önmagában nem túlzottan meglepő, az ilyesmihez hozzászokik, aki kereskedik. Azonban akad váratlan fejlemény. Kezdve mindjárt azzal, amire Bogozus utalgat. Orthusnak ugyebár fogalma se lehetett arról, hogy mégis mit akar elcsempésztetni vele a Kikötőbe. Ha lett volna, még kevésbé vállalja, de segített volna keríteni rá valakit, hisz az érdek közös.
Másrészt meglepi, hogy a tanácstag emiatt utasítja vissza, lényegében őt, nem is a képviselt ügyet.
A csönd és a rezzenéstelen, érzelemmentes, mégis fürkésző tekintet ott marad Orthus arcán még két hosszú másodpercig. Utána lassan szólal meg.*
- Szomorúan hallom a döntését, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint épp én vagyok a gátja, hogy támogasson egy jó ügyet. De készséggel félreállok az útból, ha ez megváltoztatja a véleményét. Sayqueves úrhölgy ennek az ügynek az igazi megálmodója és őrlángja.
Talán vele hajlandó lenne mégis beszélni. Ne feledje kérem: árvákról, lelencekről beszélünk. Ha a romok között maradnak, akkor gyenge erkölcsű, képzetlen, nincstelen, jó eséllyel alvilági szerencsétlenekké válnak. És Ön meg én meg fogjuk élni, hogy lássuk őket azzá válni. Az árvaház otthont adhat nekik, élelmet, erkölcsi tartást, és célunk szerint mesterséget is. Megérheti, hogy lássa őket tisztes, dolgos polgárokká válni. Hogy a jövőben gondot, szomorúságot, fenyegetést jelentenek-e, vagy éppen duzzadó erszényű vendégeket az üzleteink számára, ez a tétje ennek az ügynek.
Kérem, ne én legyek az oka annak, hogy esetleg egy évtized múlva megbánjon egy ilyen horderejű döntést!
*érvel még egyszer, utoljára.*
*Ha meglepődött, azt legfeljebb az mutatja, hogy nem szólal meg azonnal.
A visszautasítás önmagában nem túlzottan meglepő, az ilyesmihez hozzászokik, aki kereskedik. Azonban akad váratlan fejlemény. Kezdve mindjárt azzal, amire Bogozus utalgat. Orthusnak ugyebár fogalma se lehetett arról, hogy mégis mit akar elcsempésztetni vele a Kikötőbe. Ha lett volna, még kevésbé vállalja, de segített volna keríteni rá valakit, hisz az érdek közös.
Másrészt meglepi, hogy a tanácstag emiatt utasítja vissza, lényegében őt, nem is a képviselt ügyet.
A csönd és a rezzenéstelen, érzelemmentes, mégis fürkésző tekintet ott marad Orthus arcán még két hosszú másodpercig. Utána lassan szólal meg.*
- Szomorúan hallom a döntését, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint épp én vagyok a gátja, hogy támogasson egy jó ügyet. De készséggel félreállok az útból, ha ez megváltoztatja a véleményét. Sayqueves úrhölgy ennek az ügynek az igazi megálmodója és őrlángja.
Talán vele hajlandó lenne mégis beszélni. Ne feledje kérem: árvákról, lelencekről beszélünk. Ha a romok között maradnak, akkor gyenge erkölcsű, képzetlen, nincstelen, jó eséllyel alvilági szerencsétlenekké válnak. És Ön meg én meg fogjuk élni, hogy lássuk őket azzá válni. Az árvaház otthont adhat nekik, élelmet, erkölcsi tartást, és célunk szerint mesterséget is. Megérheti, hogy lássa őket tisztes, dolgos polgárokká válni. Hogy a jövőben gondot, szomorúságot, fenyegetést jelentenek-e, vagy éppen duzzadó erszényű vendégeket az üzleteink számára, ez a tétje ennek az ügynek.
Kérem, ne én legyek az oka annak, hogy esetleg egy évtized múlva megbánjon egy ilyen horderejű döntést!
*érvel még egyszer, utoljára.*
4928. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:49:03
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:49:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Egy nemes cél okán//
*Orthus nem sokáig tétovázik, hamar előáll a farbával. Nem is akárhogy! Bogozus most már egyáltalán nem bánja, hogy kitöltötte a korsó mézsört a kereskedőnek, mert bárki fia könnyedén kiszárad ennyi beszélnivaló után.
A tar fejű csapos - és egyben a Pegazus fogadó tulajdonosa - bólogatva hallgatja Orthust. Közben nem rest magához venni egy koszos korsót, hogy az örökkön vállán pihenő rongy, na meg a vödör bekészített víz segítségével komótos törölgetésbe kezdjen.*
-Egy árvaház! Igazán nemes feladat, igazán nemes. Örülök, hogy ily sokan munkálkodnak a város felemelkedésén. *Okuláréja mögül furcsa, fürkésző pillantást vet Orthusra. Sóhajtva hagyja abba a megtisztított korsó törölgetését, majd a pultra támaszkodva hajol előre.*
-Köztük én is. Nemrégiben pedig igen sok aranyat áldoztam saját készletemből egy feladatra, mi úgy hiszem, fontos a városnak... Nem tudom, emlékszik-e. *A fogadós ábrázatán nem látszik sem harag, sem más. Noha ezt a kereskedő nem sejtheti, de a titkos fegyverszállítmány, amit a Kikötőbe vitetett volna Orthussal a beépült városőrök részére, bizony nem volt olcsó mulatság. Szerencséjére akadt más jelentkező a feladatra.*
-Tudja, én sem vagyok földönfutó és szívesen áldozom hasonló célokra. Ugyanakkor a legutóbb visszautasított... *Megrántja vállát.*
-Amiért nem neheztelek. És bizonyosan Ön sem fog neheztelni, ha én is visszautasítom. De sok szerencsét kívánok a szent célhoz! *Csak szeme rebben a férfinak. A szívességek ugyan nem mérhetőek piaci mérlegen, de legalább olyan értékesek, ha nem értékesebbek, mint egy népszerű portéka.
Bogozus az Orthus elé tolt korsó felé biccent joviálisan, jelezvén, hogy nyugodtan hajtsa fel.*
*Orthus nem sokáig tétovázik, hamar előáll a farbával. Nem is akárhogy! Bogozus most már egyáltalán nem bánja, hogy kitöltötte a korsó mézsört a kereskedőnek, mert bárki fia könnyedén kiszárad ennyi beszélnivaló után.
A tar fejű csapos - és egyben a Pegazus fogadó tulajdonosa - bólogatva hallgatja Orthust. Közben nem rest magához venni egy koszos korsót, hogy az örökkön vállán pihenő rongy, na meg a vödör bekészített víz segítségével komótos törölgetésbe kezdjen.*
-Egy árvaház! Igazán nemes feladat, igazán nemes. Örülök, hogy ily sokan munkálkodnak a város felemelkedésén. *Okuláréja mögül furcsa, fürkésző pillantást vet Orthusra. Sóhajtva hagyja abba a megtisztított korsó törölgetését, majd a pultra támaszkodva hajol előre.*
-Köztük én is. Nemrégiben pedig igen sok aranyat áldoztam saját készletemből egy feladatra, mi úgy hiszem, fontos a városnak... Nem tudom, emlékszik-e. *A fogadós ábrázatán nem látszik sem harag, sem más. Noha ezt a kereskedő nem sejtheti, de a titkos fegyverszállítmány, amit a Kikötőbe vitetett volna Orthussal a beépült városőrök részére, bizony nem volt olcsó mulatság. Szerencséjére akadt más jelentkező a feladatra.*
-Tudja, én sem vagyok földönfutó és szívesen áldozom hasonló célokra. Ugyanakkor a legutóbb visszautasított... *Megrántja vállát.*
-Amiért nem neheztelek. És bizonyosan Ön sem fog neheztelni, ha én is visszautasítom. De sok szerencsét kívánok a szent célhoz! *Csak szeme rebben a férfinak. A szívességek ugyan nem mérhetőek piaci mérlegen, de legalább olyan értékesek, ha nem értékesebbek, mint egy népszerű portéka.
Bogozus az Orthus elé tolt korsó felé biccent joviálisan, jelezvén, hogy nyugodtan hajtsa fel.*
4927. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:04:23
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:04:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Egy nemes cél okán//
*Nem nagyon nézelődik a fogadóban, éppen csak felméri a terepet. Ha elkapja valamelyik zsoldos fürkész pillantását, akkor egy diplomatikusan semmitmondó biccentést küld feléje, de aztán tovább is mozdítja a tekintetét.
A legtöbb figyelmet az üzenetével elsiető leányzó tompora kapja (már amennyiben eléggé érett ahhoz, hogy érdemes és ildomos legyen megbámulni), aztán csendben várakozik.
Bogozus hamar előkerül, és kéretlenül is csapol neki egy korsó mézsört. Kellemes indítás, és talán némi üzenetértéke is van, hiszen legutóbbi megbeszélésük emlékezete szerint épp néhány hordó mézsör körül mozgott. Meg valamiről a hordók közé rejtve.*
- Üdvözlöm Bogozus úr, és nagyon köszönöm, hogy időt szán rám! Tisztában vagyok vele, hogy Ön is nagyon elfoglalt, így próbálom rövidre fogni.
Szeretném megnyerni egy ügynek, amelyet én magam is igen fontosnak találok. Nyilván tisztában van azzal, hogy elűzött nemeseink lassan kezdenek visszaszállingózni a városunkba. Persze szinte mindannyian egykori javaikat és rangjukat követelik vissza, azonban van közöttük olyan is, aki hasznosan szeretne cselekedni. Ilyen például a Sayqueves dinasztia utolsó ismert tagja, Alenia Cirenhille Sayqueves is. A hölgy a városba visszatérve ősei rezidenciájába költözött be, ami immáron a Romvárosban található, a kevés jó állapotban megmaradt épület egyike. Az őt ért megpróbáltatások és Eeyr tanainak meggyőződéses követése arra sarkallta a hölgyet, hogy az egykori nemesi kúriát árvaházzá alakítsa. Megtisztelt engem is azzal, hogy elővezesse az ügyét. És bár én kevésbé vagyok melegszívű ember, egyetértek vele abban, hogy a romvárosi árvák gondozása és oktatása nem csak nemes, de hasznos tevékenység is. A magam erejéből már nyújtottam némi pénzügyi támogatást, így az Aranyszarvas Árvaház megnyithatta a kapuit. Azonban innentől kezdve várható, hogy a befogadottak létszáma rohamosan megnő, és ezzel együtt az árvaház fenntartása is.
Így most további patrónusokat keresünk az ügynek. Először is az élelmezés ügyét szeretnénk megoldani, mivel az árvaház jelenleg nem képes tömegek számára kellő élelmet előállítani. Még akkor se, ha az összes hozzávaló rendszeresen rendelkezésre állna.
Ezért az a gondolatom támadt, hogy talán a város fogadóit, kifőzdéit is felkereshetnénk, hátha hajlandóak lennének segítségünkre lenni az élelmezés ügyében. Tisztában vagyok azzal, hogy fogadósként Ön is rendszeresen, nagy tételben és jó piaci áron tud hozzájutni a kellő hozzávalókhoz, így talán nem jelentene az Ön számára túl nagy megterhelést, ha a nemes ügy mellé állva hajlandó lenne részt vállalni az árvák élelmezéséből.
*adja elő jövetele okát a maga dagályos, de azért ezúttal talán kellően informatív módján.*
*Nem nagyon nézelődik a fogadóban, éppen csak felméri a terepet. Ha elkapja valamelyik zsoldos fürkész pillantását, akkor egy diplomatikusan semmitmondó biccentést küld feléje, de aztán tovább is mozdítja a tekintetét.
A legtöbb figyelmet az üzenetével elsiető leányzó tompora kapja (már amennyiben eléggé érett ahhoz, hogy érdemes és ildomos legyen megbámulni), aztán csendben várakozik.
Bogozus hamar előkerül, és kéretlenül is csapol neki egy korsó mézsört. Kellemes indítás, és talán némi üzenetértéke is van, hiszen legutóbbi megbeszélésük emlékezete szerint épp néhány hordó mézsör körül mozgott. Meg valamiről a hordók közé rejtve.*
- Üdvözlöm Bogozus úr, és nagyon köszönöm, hogy időt szán rám! Tisztában vagyok vele, hogy Ön is nagyon elfoglalt, így próbálom rövidre fogni.
Szeretném megnyerni egy ügynek, amelyet én magam is igen fontosnak találok. Nyilván tisztában van azzal, hogy elűzött nemeseink lassan kezdenek visszaszállingózni a városunkba. Persze szinte mindannyian egykori javaikat és rangjukat követelik vissza, azonban van közöttük olyan is, aki hasznosan szeretne cselekedni. Ilyen például a Sayqueves dinasztia utolsó ismert tagja, Alenia Cirenhille Sayqueves is. A hölgy a városba visszatérve ősei rezidenciájába költözött be, ami immáron a Romvárosban található, a kevés jó állapotban megmaradt épület egyike. Az őt ért megpróbáltatások és Eeyr tanainak meggyőződéses követése arra sarkallta a hölgyet, hogy az egykori nemesi kúriát árvaházzá alakítsa. Megtisztelt engem is azzal, hogy elővezesse az ügyét. És bár én kevésbé vagyok melegszívű ember, egyetértek vele abban, hogy a romvárosi árvák gondozása és oktatása nem csak nemes, de hasznos tevékenység is. A magam erejéből már nyújtottam némi pénzügyi támogatást, így az Aranyszarvas Árvaház megnyithatta a kapuit. Azonban innentől kezdve várható, hogy a befogadottak létszáma rohamosan megnő, és ezzel együtt az árvaház fenntartása is.
Így most további patrónusokat keresünk az ügynek. Először is az élelmezés ügyét szeretnénk megoldani, mivel az árvaház jelenleg nem képes tömegek számára kellő élelmet előállítani. Még akkor se, ha az összes hozzávaló rendszeresen rendelkezésre állna.
Ezért az a gondolatom támadt, hogy talán a város fogadóit, kifőzdéit is felkereshetnénk, hátha hajlandóak lennének segítségünkre lenni az élelmezés ügyében. Tisztában vagyok azzal, hogy fogadósként Ön is rendszeresen, nagy tételben és jó piaci áron tud hozzájutni a kellő hozzávalókhoz, így talán nem jelentene az Ön számára túl nagy megterhelést, ha a nemes ügy mellé állva hajlandó lenne részt vállalni az árvák élelmezéséből.
*adja elő jövetele okát a maga dagályos, de azért ezúttal talán kellően informatív módján.*
4926. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-13 10:47:49
Üzenet elküldve: 2024-08-13 10:47:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Egy nemes cél okán//
*A Pegazus fogadó a nap ezen szakában is csordultig telt; vándorok, helyiek egyaránt megfordulnak itt, de még jól öltözött egyének is. Elvégre a város legjobb fogadója, és még a sör is jó. Zene ezúttal nincs; azt általában estére időzítik, mikor a leginkább mulatni óhajt a nép. Egy marconább, zsoldosnak tűnő csapat jobban megméri Orthust, ahogy az átkel közöttük, de egyébként a férfi nyugodtan a pulthoz sétálhat.
Egy fiatal leányka fogadja a csapszéknél a kereskedőt. Illedelmesen biccent, majd sietve távozik, hogy a vendég kérésének megfelelően előkerítse Bogozus urat. Nem telik el néhány perc, s meg is jelenik a férfi, aki tar fejéről bőszen törölgeti a verejtéket. Minden bizonnyal nagy munkában volt valahol.
A söntés mögé áll, majd kitölt egy korsó jóféle mézsört Orthusnak. Elé tolja, s csak ezután szólal meg.*
-Rég láttam erre, Morthimer úr. Minek köszönhetem a látogatását? Feltételezem, hogy nem azért küldetett értem, hogy én magam csapoljak sert. Mert azt megtettem. *Biccent kedélyesen a korsó irányába. Noha mosoly játszik arcán, tekintete fürkészően kutatja a kereskedőt. Látszólag határozottan várja, hogy amaz a tárgyra térjen.*
*A Pegazus fogadó a nap ezen szakában is csordultig telt; vándorok, helyiek egyaránt megfordulnak itt, de még jól öltözött egyének is. Elvégre a város legjobb fogadója, és még a sör is jó. Zene ezúttal nincs; azt általában estére időzítik, mikor a leginkább mulatni óhajt a nép. Egy marconább, zsoldosnak tűnő csapat jobban megméri Orthust, ahogy az átkel közöttük, de egyébként a férfi nyugodtan a pulthoz sétálhat.
Egy fiatal leányka fogadja a csapszéknél a kereskedőt. Illedelmesen biccent, majd sietve távozik, hogy a vendég kérésének megfelelően előkerítse Bogozus urat. Nem telik el néhány perc, s meg is jelenik a férfi, aki tar fejéről bőszen törölgeti a verejtéket. Minden bizonnyal nagy munkában volt valahol.
A söntés mögé áll, majd kitölt egy korsó jóféle mézsört Orthusnak. Elé tolja, s csak ezután szólal meg.*
-Rég láttam erre, Morthimer úr. Minek köszönhetem a látogatását? Feltételezem, hogy nem azért küldetett értem, hogy én magam csapoljak sert. Mert azt megtettem. *Biccent kedélyesen a korsó irányába. Noha mosoly játszik arcán, tekintete fürkészően kutatja a kereskedőt. Látszólag határozottan várja, hogy amaz a tárgyra térjen.*
4925. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:57:09
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:57:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Egy nemes cél okán//
*Orthus egy ideje már nem járt a Pegazusban, mivel mostanra már sokkal inkább belakta saját otthonát a Polgárlakban. Egyelőre még mindig ott él, hiszen messze még, hogy a gazdag negyedbe átköltözhessen. Nem is nagyon vágyik el jelenleg.
A legutóbb is üzleti ügyben járt erre, és most sincs ez másképp. A különbség talán annyi, hogy akkor hívták, most viszont ő kért találkozót. Ebben a fogadó tulajának, Gatoriel Bogozusnak annyit írt, hogy egy, a város érdekét érintő nemes ügy kapcsán szeretne szót váltani vele.
Hiszen így is van. Az Aranyszarvas Árvaház ügye (nem egyszer elismételte magában a nevet, hogy megszokja és tétovázás nélkül fel tudja idézni) egy remek lehetőség a városnak, a módos polgároknak, és nem utolsó sorban Orthusnak is. És bár meglennének a forrásai arra, hogy akár egymaga finanszírozza meg az egészet, sokkal jobb lesz, ha a terhek viselését másokkal is megosztja. És egyúttal tovább építheti és mélyítheti kapcsolati hálóját.
A pulthoz lépve bemutatkozik, és megkéri a csapost, értesítse Gatoriel Bogozust az érkezéséről, majd helyet foglal egy félreeső asztalnál.*
*Orthus egy ideje már nem járt a Pegazusban, mivel mostanra már sokkal inkább belakta saját otthonát a Polgárlakban. Egyelőre még mindig ott él, hiszen messze még, hogy a gazdag negyedbe átköltözhessen. Nem is nagyon vágyik el jelenleg.
A legutóbb is üzleti ügyben járt erre, és most sincs ez másképp. A különbség talán annyi, hogy akkor hívták, most viszont ő kért találkozót. Ebben a fogadó tulajának, Gatoriel Bogozusnak annyit írt, hogy egy, a város érdekét érintő nemes ügy kapcsán szeretne szót váltani vele.
Hiszen így is van. Az Aranyszarvas Árvaház ügye (nem egyszer elismételte magában a nevet, hogy megszokja és tétovázás nélkül fel tudja idézni) egy remek lehetőség a városnak, a módos polgároknak, és nem utolsó sorban Orthusnak is. És bár meglennének a forrásai arra, hogy akár egymaga finanszírozza meg az egészet, sokkal jobb lesz, ha a terhek viselését másokkal is megosztja. És egyúttal tovább építheti és mélyítheti kapcsolati hálóját.
A pulthoz lépve bemutatkozik, és megkéri a csapost, értesítse Gatoriel Bogozust az érkezéséről, majd helyet foglal egy félreeső asztalnál.*
4924. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:36:45
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:36:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*A kis pap számára nem idegen dolog a misztikum hisz saját vallásának is megvannak a történetei, de azok mások mint a lány által kifejtett szellemek.*
-Az azért jó lehet nekik. Mármint én szeretek Zeekx-nek lenni, de ha bármilyen alakot fel tudnék venni akkor szívesen kipróbálnék mást is. Például mindig kíváncsi voltam milyen lehet növénynek lenni. Hogy érzik-e milyen a nap melege. Vagy repülni. Meg halként megnézni a tenger fenekét. Biztos sok izgalmas dolgot láthatnak a szellemek.
*Állapítja meg végül. Majd folytatja.*
-Az én hitem szerint a halál után két világ várhat. Egy nagyon jó amiben mindig kiélheted az aktuális vágyaidat és örök boldogság vár. Ott saját kis otthont kapsz, de el is hagyhatod ha más azon a világon élőkkel szeretnél találkozni. És egy rossz ahol addig kínoznak míg teljesen meg nem törik az elmédet, ami után te is más oda került lelkeket kínzol annak ellenére, hogy magadon érzed a szenvedésüket. A jó lelkek az előbbi a rosszak az utóbbi helyre kerülnek. Ha a szellemek világa olyan mint a jó lelkek világa akkor vajon miért hagyták el? Kíváncsiságból?
*Gondolkozik még el rajta. Persze mondta a lány, hogy szeszélyesek azok a szellemek és nem könnyű megérteni őket, de Zeekx kíváncsi természet. Azt, hogy a másiknak megártana az új kör már el is hinné, de csak megviccelte őt a lány.*
-Rendben hozom.
*Indulna is, de még utána szólnak. Ő azokra a szavakra a rá jellemző őszinteséggel reagál.*
-Én szoktam annyit inni, hogy eltévedek utána.
*Majd oda is ballag a pulthoz ahol kikér előbb két Ullamar sört 20 aranyért és hozzá levezetésnek a két Pálinkát is kikéri további 30 aranyért. Ezekkel felpakolva jóval lassabban és óvatosabban indul vissza az asztalhoz. Nem lenne jó ha ráborulnának az italok. A csuhája is pálinka szagú lenne meg a szeszért is nagy kár lenne.*
*A kis pap számára nem idegen dolog a misztikum hisz saját vallásának is megvannak a történetei, de azok mások mint a lány által kifejtett szellemek.*
-Az azért jó lehet nekik. Mármint én szeretek Zeekx-nek lenni, de ha bármilyen alakot fel tudnék venni akkor szívesen kipróbálnék mást is. Például mindig kíváncsi voltam milyen lehet növénynek lenni. Hogy érzik-e milyen a nap melege. Vagy repülni. Meg halként megnézni a tenger fenekét. Biztos sok izgalmas dolgot láthatnak a szellemek.
*Állapítja meg végül. Majd folytatja.*
-Az én hitem szerint a halál után két világ várhat. Egy nagyon jó amiben mindig kiélheted az aktuális vágyaidat és örök boldogság vár. Ott saját kis otthont kapsz, de el is hagyhatod ha más azon a világon élőkkel szeretnél találkozni. És egy rossz ahol addig kínoznak míg teljesen meg nem törik az elmédet, ami után te is más oda került lelkeket kínzol annak ellenére, hogy magadon érzed a szenvedésüket. A jó lelkek az előbbi a rosszak az utóbbi helyre kerülnek. Ha a szellemek világa olyan mint a jó lelkek világa akkor vajon miért hagyták el? Kíváncsiságból?
*Gondolkozik még el rajta. Persze mondta a lány, hogy szeszélyesek azok a szellemek és nem könnyű megérteni őket, de Zeekx kíváncsi természet. Azt, hogy a másiknak megártana az új kör már el is hinné, de csak megviccelte őt a lány.*
-Rendben hozom.
*Indulna is, de még utána szólnak. Ő azokra a szavakra a rá jellemző őszinteséggel reagál.*
-Én szoktam annyit inni, hogy eltévedek utána.
*Majd oda is ballag a pulthoz ahol kikér előbb két Ullamar sört 20 aranyért
és hozzá levezetésnek a két Pálinkát is kikéri további 30 aranyért. Ezekkel felpakolva jóval lassabban és óvatosabban indul vissza az asztalhoz. Nem lenne jó ha ráborulnának az italok. A csuhája is pálinka szagú lenne meg a szeszért is nagy kár lenne.*
4923. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-11 09:32:49
Üzenet elküldve: 2024-08-11 09:32:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*Igazából nem pont így tervezte a mai estét, de nincs ezzel semmi gond. Ma kifejezetten jól esett társaságban inni, megismerni egy új embert, fél füllel pedig hallgatni maga körül a fogadó alapzaját, ami kissé egybe is mosódik neki még most is, hiába van már itt egy ideje.
Nem mindig lenne hangulata hasonlóhoz, de, ha jobban belegondol, akkor be kell ismernie magának, hogy az utóbbi időben kicsit magányos volt egyedül, amit valamennyire különösnek tart, tekintve, hogy a törzsében élve sokszor szinte ölni tudott volna akár csak egyetlen napért, amikor úgy lehet egyedül, hogy nem kell senkihez szólnia, és hozzá sem szól senki. Meg, amikor oda megy és azt csinál, ahová és amit csak akar. És eddig valahogy egész jól el is volt magában, anélkül, hogy az utóbbi napok különös nyugtalanságát magányként azonosította volna.
Egy törzs elől menekült, közben pedig lehet, hogy egyszerűen a vére arra hajtja, hogy keressen magának egy másikat, persze nem szó szerinti értelemben véve.
Túl sokat mindenesetre nem tud gondolkodni ezen, mert Zeekx szokásához híven újabb kérdésekkel halmozza el, ezt pedig most sokkal kevésbé bánja, mint máskor, amikor szintén nem nagyon szokta bánni.
Saját vágyait és érzéseit megfejteni bármikor ráér, meg aztán annyira már ismeri magát, hogy tudja, hogy elég sokszor nagyon szeszélyes tud lenni. Az is lehet, hogy holnap reggelre nyoma sem marad a ma esti különös hangulatának, és az éhségen kívül nem nagyon fog érezni mást.*
- Erről nehéz beszélni. *ismeri el kis hallgatás után minden további nélkül, ezt a kis hallgatást pedig Zeekx akár úgy is értelmezheti, hogy a válaszon gondolkodott kicsit tovább a kelleténél.* Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy milyen alakja van a szélnek. A szellemek nem úgy részei ennek a világnak, mint te vagy én, vagy bárki más a fogadóból, de, ha már itt vannak, olyan alakot ölthetnek, amilyet akarnak. Lehetnek felhő, vagy akár egy farkas, bármilyen állat, és néha meg is szállhatják a testedet. De ez sem egyszerű kérdés, hogy mondjuk egy farkas, ami nem farkasként viselkedik, csak meg van szállva, vagy maga a szellem farkas alakban. De az biztos, hogy nekik külön világuk van. Ők átjárhatnak a mienkbe, de mi csak akkor az övékébe, ha meghalunk, vagy mély transzba esünk. Amúgy meg nem mindenkihez szavakkal szólnak, és vannak, akiknek csak az álmaiban jelennek meg. Már amennyiben az álom nem csak álom, amiről azt hiszi valaki, hogy üzenet a szellemvilágból. Biztosan ilyen is történt sokszor. Volt már, hogy erősen éreztem a jelenlétüket, de sohasem beszéltem velük úgy, ahogyan mi ketten most beszélgetünk. Az ilyesmihez mély transz kell, de annak előidézése órákig is eltarthat, és különleges gyógyfüvek is kellenek hozzá. Mi erre tartottuk a banyát, de más törzseknek inkább hím sámánjai vannak. Nekünk is volt, de régen, de ez a szokás szerintem törzsenként változik.
*Reméli, hogy ezzel kielégítő választ adott, bár nem biztos benne, hogy nem csak jobban összezavarta vele a papot. Hiába, tényleg olyan kérdések ezek, amikre nem lehet egyértelmű választ adni, mert inkább érezni kell ezt az egészet, mint tudni, ezért is nehéz szavakba önteni a lényeget.*
- Még egy sör és pálinka, nem tudom, hogy bírnám-e... *tesz úgy ezek után, mintha gondolkodna, de aztán persze elvigyorogja magát.* Nekem jöhet.
*Kicsit izgatott is lesz, mert tudja jól, hogy a harmadik sör - pálinka kört már jobban meg fogja tudni érezni, mint az első kettőt. Ugyan nem lételeme, de szeret részegnek lenni, és a közelgő mámor tölti el éppen kellemes izgalommal. Meg hát azt is jó tudni, hogy utána elég lesz csak az emeletre felsétálni. Így azért kényelmesebb még inni is, és minden más is, amit még tartogathat ez az este hamarabb megtörténhet így.*
- De hé, én nem szoktam ám eltévedni soha! *teszi hozzá végül csak a rend kedvéért. Utóbbi nagy szégyen lenne azok után, hogy a vadonban nőtt fel.* Legfeljebb azt nem tudom néha, hogy éppen merre akarok menni.
*Igazából nem pont így tervezte a mai estét, de nincs ezzel semmi gond. Ma kifejezetten jól esett társaságban inni, megismerni egy új embert, fél füllel pedig hallgatni maga körül a fogadó alapzaját, ami kissé egybe is mosódik neki még most is, hiába van már itt egy ideje.
Nem mindig lenne hangulata hasonlóhoz, de, ha jobban belegondol, akkor be kell ismernie magának, hogy az utóbbi időben kicsit magányos volt egyedül, amit valamennyire különösnek tart, tekintve, hogy a törzsében élve sokszor szinte ölni tudott volna akár csak egyetlen napért, amikor úgy lehet egyedül, hogy nem kell senkihez szólnia, és hozzá sem szól senki. Meg, amikor oda megy és azt csinál, ahová és amit csak akar. És eddig valahogy egész jól el is volt magában, anélkül, hogy az utóbbi napok különös nyugtalanságát magányként azonosította volna.
Egy törzs elől menekült, közben pedig lehet, hogy egyszerűen a vére arra hajtja, hogy keressen magának egy másikat, persze nem szó szerinti értelemben véve.
Túl sokat mindenesetre nem tud gondolkodni ezen, mert Zeekx szokásához híven újabb kérdésekkel halmozza el, ezt pedig most sokkal kevésbé bánja, mint máskor, amikor szintén nem nagyon szokta bánni.
Saját vágyait és érzéseit megfejteni bármikor ráér, meg aztán annyira már ismeri magát, hogy tudja, hogy elég sokszor nagyon szeszélyes tud lenni. Az is lehet, hogy holnap reggelre nyoma sem marad a ma esti különös hangulatának, és az éhségen kívül nem nagyon fog érezni mást.*
- Erről nehéz beszélni. *ismeri el kis hallgatás után minden további nélkül, ezt a kis hallgatást pedig Zeekx akár úgy is értelmezheti, hogy a válaszon gondolkodott kicsit tovább a kelleténél.* Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy milyen alakja van a szélnek. A szellemek nem úgy részei ennek a világnak, mint te vagy én, vagy bárki más a fogadóból, de, ha már itt vannak, olyan alakot ölthetnek, amilyet akarnak. Lehetnek felhő, vagy akár egy farkas, bármilyen állat, és néha meg is szállhatják a testedet. De ez sem egyszerű kérdés, hogy mondjuk egy farkas, ami nem farkasként viselkedik, csak meg van szállva, vagy maga a szellem farkas alakban. De az biztos, hogy nekik külön világuk van. Ők átjárhatnak a mienkbe, de mi csak akkor az övékébe, ha meghalunk, vagy mély transzba esünk. Amúgy meg nem mindenkihez szavakkal szólnak, és vannak, akiknek csak az álmaiban jelennek meg. Már amennyiben az álom nem csak álom, amiről azt hiszi valaki, hogy üzenet a szellemvilágból. Biztosan ilyen is történt sokszor. Volt már, hogy erősen éreztem a jelenlétüket, de sohasem beszéltem velük úgy, ahogyan mi ketten most beszélgetünk. Az ilyesmihez mély transz kell, de annak előidézése órákig is eltarthat, és különleges gyógyfüvek is kellenek hozzá. Mi erre tartottuk a banyát, de más törzseknek inkább hím sámánjai vannak. Nekünk is volt, de régen, de ez a szokás szerintem törzsenként változik.
*Reméli, hogy ezzel kielégítő választ adott, bár nem biztos benne, hogy nem csak jobban összezavarta vele a papot. Hiába, tényleg olyan kérdések ezek, amikre nem lehet egyértelmű választ adni, mert inkább érezni kell ezt az egészet, mint tudni, ezért is nehéz szavakba önteni a lényeget.*
- Még egy sör és pálinka, nem tudom, hogy bírnám-e... *tesz úgy ezek után, mintha gondolkodna, de aztán persze elvigyorogja magát.* Nekem jöhet.
*Kicsit izgatott is lesz, mert tudja jól, hogy a harmadik sör - pálinka kört már jobban meg fogja tudni érezni, mint az első kettőt. Ugyan nem lételeme, de szeret részegnek lenni, és a közelgő mámor tölti el éppen kellemes izgalommal. Meg hát azt is jó tudni, hogy utána elég lesz csak az emeletre felsétálni. Így azért kényelmesebb még inni is, és minden más is, amit még tartogathat ez az este hamarabb megtörténhet így.*
- De hé, én nem szoktam ám eltévedni soha! *teszi hozzá végül csak a rend kedvéért. Utóbbi nagy szégyen lenne azok után, hogy a vadonban nőtt fel.* Legfeljebb azt nem tudom néha, hogy éppen merre akarok menni.
4922. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-07 19:10:48
Üzenet elküldve: 2024-08-07 19:10:48
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem egyedüli vacsora//
*Belép a fogadóba, már későre jár, ezért senki sincs lent, csak a fogadós, korgó gyomra és kimerült társa. A pulthoz megy.
A fogadóstól 3 Sült kolbász rendel, és 45 aranyat átnyújt érte. ~ Milyen pofátlan ár ezm máshol harmad ennyibe kerül! ~ mereng magában. Megkapja az ételt, és leül egy az ablak melletti asztalhoz. ~Legalább senki nem bámul, és nyugodtan ehetek.~ Ahogy ott falatozik, mozgást érez a nyakán. *
-Na mi az kicsi, te is éhes vagy? * Állatocskája, épp a két első lábával böködi* Na várj csak!
*A fogadós odanéz egy pillanatra, de miután látja, hogy az állatához beszél inkább végzi tovább a dolgát. Letör egy darabot az egyik kolbászból, ami akkora körülbelül magasságra, mint egy feles pohár. Átnyújtja a vállán nyugvó kis társának, majd folytatja a kosztolást.*
-Örülök, hogy te legalább velem eszel, még egy ilyen magányos... Nos majdnem magányos estén *Mondja két falat közt.* Ki tudja meddig maradsz még velem, addig élj csak jól. *Levág még egy kolbász darabot, és átnyújtja neki.*
-Holnap új nap, és új kaland talán. Addig viszont degeszre esszük magunkat!
*A fogadó kihalt, a fogadós is már biztos elment aludni, de két jó barát ott eszik, még a holdak alja is lassan átlépi a magasabb épületek tetejét. Esznek, és nem is gondolják mi vár rájuk másnap.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.08.07 19:51:25, a következő indokkal:
Túl sok vessző. A mondatokat nem szükséges szavanként vesszővel tagolnod. Jelen időbe írj és ne múlt időbe. A "kellet" két T-vel írandó, tehát helyesen "kellett". Mondatelejét nagybetűvel kezdjük és a végét írásjelekkel zárjuk. Lanawinon nem csak egy hold van, ezért azt kérlek többesszámban használd.
*Belép a fogadóba, már későre jár, ezért senki sincs lent, csak a fogadós, korgó gyomra és kimerült társa. A pulthoz megy.
A fogadóstól 3 Sült kolbász rendel, és 45 aranyat átnyújt érte.
~ Milyen pofátlan ár ezm máshol harmad ennyibe kerül! ~ mereng magában. Megkapja az ételt, és leül egy az ablak melletti asztalhoz. ~Legalább senki nem bámul, és nyugodtan ehetek.~ Ahogy ott falatozik, mozgást érez a nyakán. *-Na mi az kicsi, te is éhes vagy? * Állatocskája, épp a két első lábával böködi* Na várj csak!
*A fogadós odanéz egy pillanatra, de miután látja, hogy az állatához beszél inkább végzi tovább a dolgát. Letör egy darabot az egyik kolbászból, ami akkora körülbelül magasságra, mint egy feles pohár. Átnyújtja a vállán nyugvó kis társának, majd folytatja a kosztolást.*
-Örülök, hogy te legalább velem eszel, még egy ilyen magányos... Nos majdnem magányos estén *Mondja két falat közt.* Ki tudja meddig maradsz még velem, addig élj csak jól. *Levág még egy kolbász darabot, és átnyújtja neki.*
-Holnap új nap, és új kaland talán. Addig viszont degeszre esszük magunkat!
*A fogadó kihalt, a fogadós is már biztos elment aludni, de két jó barát ott eszik, még a holdak alja is lassan átlépi a magasabb épületek tetejét. Esznek, és nem is gondolják mi vár rájuk másnap.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.08.07 19:51:25, a következő indokkal:
Túl sok vessző. A mondatokat nem szükséges szavanként vesszővel tagolnod. Jelen időbe írj és ne múlt időbe. A "kellet" két T-vel írandó, tehát helyesen "kellett". Mondatelejét nagybetűvel kezdjük és a végét írásjelekkel zárjuk. Lanawinon nem csak egy hold van, ezért azt kérlek többesszámban használd.
4921. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:58:29
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:58:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
*Öntelt vagy sem. Derk még ha akarná, sem tudná beavatni. Nagyjából mintha vízből próbálna tüzet kinyerni. Még erre sem képes. *
- Vagy azok, akik rejtőznek. Tudod, gazemberek, híresebb személyek. Sok embernek van olyan dolga, amiről nem szeretne beszélni. Persze idővel mindenki megnyílik.
* Hajol közelebb, mintha már a sarkába lenne, és csak annyi kellene, hogy egy másodpercre félrelépjen. Persze még, ha félre is lépne, sem tudná hova tenni. közben jót nevet a kofáson. Derk nem ismer olyat, aki ne játszotta volna el ezt, legalább egyszer. Vagy azért mert az éhség facsarta kisfiuknak már nem sok lehetősége maradt, vagy, mert egy másik barátjuk kihívásként invitálta a kofa kirablására. *
- Valóban? Én azt hittem a kofák rendszeres rablása gyerekként teljesen normális! Aztán a kiadós fenekelés a végén meg csak egy büntetést, amiért elkaptak, semmi több.
* Emelgeti magát, hogy ő mekkora fenegyerek, közben meg lehet, hogy az első utcán elvérezne. Szereti azt hinni, hogy kemény, de az igazi veteránok előtt labdába se rúghat! *
- Ezek az önjelölt hősök legalább eldicsekszenek magukról a helyi lányoknak, hogy mekkora kemény állatok, mert előhúzták kardjaikat a város érdekében. Szerintem minden gyerek álmodik arról, hogy egy napon hős lehessen, király, vagy hercegnő. Még ha ezeket az álmokat könnyűszerrel lehet összetörni.
* Azt az utolsót halkan teszi a végére. Nem gondolja, hogy érdemes az aktívan folytatott beszélgetéshez hozzátenni. Csak reménykedhet, hogy nem volt túl hangos miközben saját, egy belső véleményének ad szavakat.
Mikor közelebb hajol, meglepődik. Kicsit talán túlságosan is váratlanul érinti ez a közelség. Olyan zavarban van, hogy azt se tudja, hogy mi feleljen, ezért nem is tud ellenkezni mikor Ysanne tapogatni kezdi a kezét. Szinte az arcára van írva a zavarodottság. *
- Úgy gondolod? Próbálok formában maradni. Nehogy valami helyi kemény legény úgy gondolja, hogy van esélye velem szemben.
* Közben megpaskolja saját bicepszeit, mintha érnének valamit ebben a helyzetben. *
*Öntelt vagy sem. Derk még ha akarná, sem tudná beavatni. Nagyjából mintha vízből próbálna tüzet kinyerni. Még erre sem képes. *
- Vagy azok, akik rejtőznek. Tudod, gazemberek, híresebb személyek. Sok embernek van olyan dolga, amiről nem szeretne beszélni. Persze idővel mindenki megnyílik.
* Hajol közelebb, mintha már a sarkába lenne, és csak annyi kellene, hogy egy másodpercre félrelépjen. Persze még, ha félre is lépne, sem tudná hova tenni. közben jót nevet a kofáson. Derk nem ismer olyat, aki ne játszotta volna el ezt, legalább egyszer. Vagy azért mert az éhség facsarta kisfiuknak már nem sok lehetősége maradt, vagy, mert egy másik barátjuk kihívásként invitálta a kofa kirablására. *
- Valóban? Én azt hittem a kofák rendszeres rablása gyerekként teljesen normális! Aztán a kiadós fenekelés a végén meg csak egy büntetést, amiért elkaptak, semmi több.
* Emelgeti magát, hogy ő mekkora fenegyerek, közben meg lehet, hogy az első utcán elvérezne. Szereti azt hinni, hogy kemény, de az igazi veteránok előtt labdába se rúghat! *
- Ezek az önjelölt hősök legalább eldicsekszenek magukról a helyi lányoknak, hogy mekkora kemény állatok, mert előhúzták kardjaikat a város érdekében. Szerintem minden gyerek álmodik arról, hogy egy napon hős lehessen, király, vagy hercegnő. Még ha ezeket az álmokat könnyűszerrel lehet összetörni.
* Azt az utolsót halkan teszi a végére. Nem gondolja, hogy érdemes az aktívan folytatott beszélgetéshez hozzátenni. Csak reménykedhet, hogy nem volt túl hangos miközben saját, egy belső véleményének ad szavakat.
Mikor közelebb hajol, meglepődik. Kicsit talán túlságosan is váratlanul érinti ez a közelség. Olyan zavarban van, hogy azt se tudja, hogy mi feleljen, ezért nem is tud ellenkezni mikor Ysanne tapogatni kezdi a kezét. Szinte az arcára van írva a zavarodottság. *
- Úgy gondolod? Próbálok formában maradni. Nehogy valami helyi kemény legény úgy gondolja, hogy van esélye velem szemben.
* Közben megpaskolja saját bicepszeit, mintha érnének valamit ebben a helyzetben. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436