Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 247 (4921. - 4940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4940. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-17 13:16:02
Üzenet elküldve: 2014-05-17 13:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen - Erf és Assa //
- Ez esetben, örvendek Assa!
*Azzal felkel székéről, odalép a tündér mellé, letérdel, majd előre nyújtja kezét, s ha a hölgyemény belehelyezi sajátját, megilleti bársonyos bőrét egy kézcsókkal köszönésképp, végül visszatelepedik helyére.*
- Elrabolták?! *akad meg a torkán a korty* Ehhez képest kérem, igazán nyugodtnak tűnik! *háborog* S ki tette, vagy miért? *kérdi kíváncsian* S hogy sikerült kiszabadulniuk? *pillant rá elkerekedett szemekkel* Viszont meg kell hagyni, hogy sokszor a baj két teljesen különböző személyt hozhat össze, nem igaz?
*Céloz a két nőszemélyre, bár még mindig nem igazán tudja felfogni, hogy mi értelme annak, hogy két látszólag ártatlan hölgyet elragadjanak - főleg egy törékeny kis tündért, aki még egy légynek se tudna ártani...*
- Ó, hát nekem már évek óta van egy szobám itt a fogadóban. A vándorlét nem igazán engedi meg a saját otthont, főleg mert sokat vagyok távol, s nem szeretnék egyszer sem arra hazaérni, hogy kipucolták a házat. *elhúzza száját* Az emelet pedig jól van védve úgyis, még egy olyan alkalom nem volt, hogy eltűnt volna a holmim. *bólogat* Így van, egy túlélőtúrára indulunk a hegyekbe, egy távoli szigetre, felszerelés nélkül. Mi szerzünk ételt, vizet, mi készítünk szállást s eszközöket, távol a civilizációtól. Igen jónak ígérkezik szerintem, főleg, hogy az éjszakák is egyre melegebbek, így nem kell tartanunk attól, hogy halálra fagyunk. Bár, a magasabb pontokra nem árt jobban felkészülni, de úgyis egyelőre a part menténk kezdünk.
*Mondja lelkesen, s szinte már előtte meg is jelenik a kép, ahogy partra szállnak s elindulnak. A szokatlan jelekről, melyet egy varázstekercs rejt, direkt nem akar beszélni egyelőre, hiszen arról senki sem tud. A kalandorok, kik szerezték annak a szigetnek egy barlangjából, azok még a Holdmágia jeleit sem értik, nem hogy ezeket... A pihenőnél levő szerzetesek pedig észre sem vették, s Mordach sem árult el róla semmit, csupán megtudakolta, merre is lehet az a rejtelmes sziget, mely a túlélő túrán kívül érdekes kalandokat rejtegethet.
Az éjhölgy feltételezésén enyhe sejtelmes mosolyra húzza ajkait, majd kérdően rápillant.*
- Mondja csak, ostobának tűnök?
*Kicsit összeszűkíti szemeit, majd vérszín íriszeit mélyen a sötételf szemébe fúrja. A bátorság relatív, hiszen a Vörös nem ítél az alapján, amit a mélységiekről hallott, ezért hát jelen esetben a bátorság sem a legmegfelelőbb szó, hiszen ha hófehér lenne a bőre, akkor is belenyúlt volna a másik elméjébe. Ám a hölgyemény szavaira újra sejtelmes mosolyra húzza száját, szavainak egy pontjára koncentrálva.*
- Mondja csak, miért olyan fontos Önöknek a hatalom, a feljebbjutás? Ha valaki hatalomvágyó, ez esetben érthető a felvetése, hogy a barát is csak egy alattomos ellenség. Persze, megértem, zárt közösségekben fontos a rang, de... Nézzen csak ránk. *Mordokhai felé biccent* Ön szerint nekünk fontos a hatalom? *kérdi kíváncsian* Hát, nem. Nekünk az a fontos, hogy éljük az életünket anélkül, hogy másoktól függenénk. Nem igaz, Mordokhai? *pillant felé* Nálam nincs a folyamatos harc, hogy feljebb jussak. Nincs bennem a félelem, hogy hátba szúr egy közeli barát... Csupán járom a világot, élvezem a csodás tájakat, új tapasztalatokat szerzek és új tudásra teszek szert anélkül, hogy bárki rangjára fájna a fogam. Én magam el sem tudnék egy olyan életet képzelni, ahol ennyi szabály és törvény szerint kell élni. Márpedig ahol a hatalom ennyit számít, ott rengeteg a törvény is. Nem tudnám elképzelni, hogy egy feljebbvalónak az akaratomon kívül tegyek szolgálatot csak azért, hogy elismerjenek, hölgyek esetén pedig hogy olyanhoz mennek hozzá, ki iránt szemernyi érzelmet sem táplálnak. S miért? A rangért s a pénzért. Csupa küzdelem, semmi élet! Ahogy Ön is említette, az érzelem ismeretlen fogalom. Na de miért? Mert ezt nevelték magukba, s ez a fajból ered. Mindent el kell fojtani, s nem szabad engedni az érzelmeknek... Ám kérdem én, érzelmek nélkül teljes az élet? Teljes az élet úgy, hogy azt kiszáradt, magányos, korhadt fatörzsként éljünk egy sötét lyukban ahelyett, hogy csodálatos farengeteg, virágos rét vagy csillogó vízesés lennénk?
*Reméli, hogy érti a hasonlatot, s bár nem akarja befolyásolni, csupán rá akarja ébreszteni bizonyos dolgokra, mégpedig arra, hogy az élet nem csak a másoktól való függést jelenti, hanem azt, hogy a saját lelki világunk szerint cselekedjünk, s a vágyaknak ne szabjunk gátat.*
- Én jártam már a mélységekben, elég sok időt töltöttem odalent. Mint említettem, vándor vagyok, s egyik évben megkerestek, hogy nem vállalnám-e pár ifjonc tanítását, akik a felszínre készülnek. Bevezettem őket a felvilág rejtelmeibe, s felkészítettem őket szinte mindenre, ami csak itt fent érheti őket. A Nap, a csillagok, az állatok, az emberek, a növények... Számos utat szerveztem onnan ide ki, s mikor úgy láttam, hogy felkészültek, akkor elengedtem a kezüket. Kis időt még töltöttem ezután odalent, végül aztán visszatértem a felvilágra. *bólint határozottan, arcán szinte látni a vonásokat, hogy kellemes emlékek fűződnek a történethez* Viszont Mordokhai, nem is tudtam, hogy te is jártál odalent. Bár ahogy sejtem, ez fordítva is így van!
*Pillant kérdően társára, arra várva, hogy elmesélje történetét. Ha ez megtörtént, akkor helyeslően bólogat a kérésre, miszerint az éjhölgy is árulja el nevét. Persze lehet, hogy tőle is a Lidérc jelzőt hallják vissza, azért az ő szájából mégiscsak "hivatalosabb", így nem lesz rest a Vörös az ő ében bőrére is egy csókot hinteni.*
- Én Mordach volnék.
*S ezen a ponton törik meg benne valami, ahogy Mordokhai felé pillant, kinek arcán tökéletesen látja, hogy már ő se bírja sokáig, így hát a férfi meg is töri a "csendet". Maga sem tudja, hogy miért, de annyira elkezd nevetni, hogy alig bírja abbahagyni, s abban is biztos, hogy a hóhajú is pillanatokon belül rákezd. Miután végeztek, bocsánatkérően a két hölgyemény felé pillant.*
- Jaj, nagyon sajnáljuk, csak tudják... Akad nálam némi hangulatfelszabadító dohány, ami aztán megteszi a hatását! A legutolsó negatív gondolat is elszáll, az már biztos! *eszébe is jut valami* Ahogy említette a kis hölgy, elrabolták Önöket, s talán nem voltak fényesek az utóbbi hetek... Nincs kedvük a sok rosszat elfeledni egy kicsit és megkóstolni? Ígérem, nem lesz semmi bajuk, s ártalmas dolgot sem tartalmaz!
- Ez esetben, örvendek Assa!
*Azzal felkel székéről, odalép a tündér mellé, letérdel, majd előre nyújtja kezét, s ha a hölgyemény belehelyezi sajátját, megilleti bársonyos bőrét egy kézcsókkal köszönésképp, végül visszatelepedik helyére.*
- Elrabolták?! *akad meg a torkán a korty* Ehhez képest kérem, igazán nyugodtnak tűnik! *háborog* S ki tette, vagy miért? *kérdi kíváncsian* S hogy sikerült kiszabadulniuk? *pillant rá elkerekedett szemekkel* Viszont meg kell hagyni, hogy sokszor a baj két teljesen különböző személyt hozhat össze, nem igaz?
*Céloz a két nőszemélyre, bár még mindig nem igazán tudja felfogni, hogy mi értelme annak, hogy két látszólag ártatlan hölgyet elragadjanak - főleg egy törékeny kis tündért, aki még egy légynek se tudna ártani...*
- Ó, hát nekem már évek óta van egy szobám itt a fogadóban. A vándorlét nem igazán engedi meg a saját otthont, főleg mert sokat vagyok távol, s nem szeretnék egyszer sem arra hazaérni, hogy kipucolták a házat. *elhúzza száját* Az emelet pedig jól van védve úgyis, még egy olyan alkalom nem volt, hogy eltűnt volna a holmim. *bólogat* Így van, egy túlélőtúrára indulunk a hegyekbe, egy távoli szigetre, felszerelés nélkül. Mi szerzünk ételt, vizet, mi készítünk szállást s eszközöket, távol a civilizációtól. Igen jónak ígérkezik szerintem, főleg, hogy az éjszakák is egyre melegebbek, így nem kell tartanunk attól, hogy halálra fagyunk. Bár, a magasabb pontokra nem árt jobban felkészülni, de úgyis egyelőre a part menténk kezdünk.
*Mondja lelkesen, s szinte már előtte meg is jelenik a kép, ahogy partra szállnak s elindulnak. A szokatlan jelekről, melyet egy varázstekercs rejt, direkt nem akar beszélni egyelőre, hiszen arról senki sem tud. A kalandorok, kik szerezték annak a szigetnek egy barlangjából, azok még a Holdmágia jeleit sem értik, nem hogy ezeket... A pihenőnél levő szerzetesek pedig észre sem vették, s Mordach sem árult el róla semmit, csupán megtudakolta, merre is lehet az a rejtelmes sziget, mely a túlélő túrán kívül érdekes kalandokat rejtegethet.
Az éjhölgy feltételezésén enyhe sejtelmes mosolyra húzza ajkait, majd kérdően rápillant.*
- Mondja csak, ostobának tűnök?
*Kicsit összeszűkíti szemeit, majd vérszín íriszeit mélyen a sötételf szemébe fúrja. A bátorság relatív, hiszen a Vörös nem ítél az alapján, amit a mélységiekről hallott, ezért hát jelen esetben a bátorság sem a legmegfelelőbb szó, hiszen ha hófehér lenne a bőre, akkor is belenyúlt volna a másik elméjébe. Ám a hölgyemény szavaira újra sejtelmes mosolyra húzza száját, szavainak egy pontjára koncentrálva.*
- Mondja csak, miért olyan fontos Önöknek a hatalom, a feljebbjutás? Ha valaki hatalomvágyó, ez esetben érthető a felvetése, hogy a barát is csak egy alattomos ellenség. Persze, megértem, zárt közösségekben fontos a rang, de... Nézzen csak ránk. *Mordokhai felé biccent* Ön szerint nekünk fontos a hatalom? *kérdi kíváncsian* Hát, nem. Nekünk az a fontos, hogy éljük az életünket anélkül, hogy másoktól függenénk. Nem igaz, Mordokhai? *pillant felé* Nálam nincs a folyamatos harc, hogy feljebb jussak. Nincs bennem a félelem, hogy hátba szúr egy közeli barát... Csupán járom a világot, élvezem a csodás tájakat, új tapasztalatokat szerzek és új tudásra teszek szert anélkül, hogy bárki rangjára fájna a fogam. Én magam el sem tudnék egy olyan életet képzelni, ahol ennyi szabály és törvény szerint kell élni. Márpedig ahol a hatalom ennyit számít, ott rengeteg a törvény is. Nem tudnám elképzelni, hogy egy feljebbvalónak az akaratomon kívül tegyek szolgálatot csak azért, hogy elismerjenek, hölgyek esetén pedig hogy olyanhoz mennek hozzá, ki iránt szemernyi érzelmet sem táplálnak. S miért? A rangért s a pénzért. Csupa küzdelem, semmi élet! Ahogy Ön is említette, az érzelem ismeretlen fogalom. Na de miért? Mert ezt nevelték magukba, s ez a fajból ered. Mindent el kell fojtani, s nem szabad engedni az érzelmeknek... Ám kérdem én, érzelmek nélkül teljes az élet? Teljes az élet úgy, hogy azt kiszáradt, magányos, korhadt fatörzsként éljünk egy sötét lyukban ahelyett, hogy csodálatos farengeteg, virágos rét vagy csillogó vízesés lennénk?
*Reméli, hogy érti a hasonlatot, s bár nem akarja befolyásolni, csupán rá akarja ébreszteni bizonyos dolgokra, mégpedig arra, hogy az élet nem csak a másoktól való függést jelenti, hanem azt, hogy a saját lelki világunk szerint cselekedjünk, s a vágyaknak ne szabjunk gátat.*
- Én jártam már a mélységekben, elég sok időt töltöttem odalent. Mint említettem, vándor vagyok, s egyik évben megkerestek, hogy nem vállalnám-e pár ifjonc tanítását, akik a felszínre készülnek. Bevezettem őket a felvilág rejtelmeibe, s felkészítettem őket szinte mindenre, ami csak itt fent érheti őket. A Nap, a csillagok, az állatok, az emberek, a növények... Számos utat szerveztem onnan ide ki, s mikor úgy láttam, hogy felkészültek, akkor elengedtem a kezüket. Kis időt még töltöttem ezután odalent, végül aztán visszatértem a felvilágra. *bólint határozottan, arcán szinte látni a vonásokat, hogy kellemes emlékek fűződnek a történethez* Viszont Mordokhai, nem is tudtam, hogy te is jártál odalent. Bár ahogy sejtem, ez fordítva is így van!
*Pillant kérdően társára, arra várva, hogy elmesélje történetét. Ha ez megtörtént, akkor helyeslően bólogat a kérésre, miszerint az éjhölgy is árulja el nevét. Persze lehet, hogy tőle is a Lidérc jelzőt hallják vissza, azért az ő szájából mégiscsak "hivatalosabb", így nem lesz rest a Vörös az ő ében bőrére is egy csókot hinteni.*
- Én Mordach volnék.
*S ezen a ponton törik meg benne valami, ahogy Mordokhai felé pillant, kinek arcán tökéletesen látja, hogy már ő se bírja sokáig, így hát a férfi meg is töri a "csendet". Maga sem tudja, hogy miért, de annyira elkezd nevetni, hogy alig bírja abbahagyni, s abban is biztos, hogy a hóhajú is pillanatokon belül rákezd. Miután végeztek, bocsánatkérően a két hölgyemény felé pillant.*
- Jaj, nagyon sajnáljuk, csak tudják... Akad nálam némi hangulatfelszabadító dohány, ami aztán megteszi a hatását! A legutolsó negatív gondolat is elszáll, az már biztos! *eszébe is jut valami* Ahogy említette a kis hölgy, elrabolták Önöket, s talán nem voltak fényesek az utóbbi hetek... Nincs kedvük a sok rosszat elfeledni egy kicsit és megkóstolni? Ígérem, nem lesz semmi bajuk, s ártalmas dolgot sem tartalmaz!
4939. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:39:30
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:39:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Zecsu Lakac//
*Aborath a bóktól elmosolyodik viszont mikor meghallja a banditaszót akkor felkapja a fejét.*
~Vajon jól hallottam? Mindenesetre nagyon úgy hangzott mintha banditát mondott volna. Talán banditákkal foglalkozott? Vagy banditák közt? Jobb ha nem is érdeklődöm e felől. Ha kiderülne, hogy ez az úr bandita volt akkor nagy lelki válságban lennék. Jobb ha úgy teszek mintha meg se hallottam volna.~
-Hát köszönöm. Majd ha a barátom tud munkát szerezni akkor találkozhat még más tanult emberekkel is.
~Már amennyire az írnokok tanultak. Talán van köztük olyan aki komoly tudással rendelkezik. De akkor tanárnak is mehetne. Remélem lesz szerencséje.~
*Aborath a bóktól elmosolyodik viszont mikor meghallja a banditaszót akkor felkapja a fejét.*
~Vajon jól hallottam? Mindenesetre nagyon úgy hangzott mintha banditát mondott volna. Talán banditákkal foglalkozott? Vagy banditák közt? Jobb ha nem is érdeklődöm e felől. Ha kiderülne, hogy ez az úr bandita volt akkor nagy lelki válságban lennék. Jobb ha úgy teszek mintha meg se hallottam volna.~
-Hát köszönöm. Majd ha a barátom tud munkát szerezni akkor találkozhat még más tanult emberekkel is.
~Már amennyire az írnokok tanultak. Talán van köztük olyan aki komoly tudással rendelkezik. De akkor tanárnak is mehetne. Remélem lesz szerencséje.~
4938. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:15:50
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:15:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Aborath Artois//
-Nagyon köszönöm uram, mind a támogatást, mind, hogy végre valakivel egy jót beszélgethetek, eddig sem kimondottan ostoba társaim voltak, de a legtöbb bandita nem túl eszes...*Már megint túl sokat mond Zecsu, ezzel lehet bajba is sodorja magát, de lehet, hogy nem. Ez a kíváncsi fülektől, és Aborath-tól függ.*~Hát, ezen változtatni nem tudok, de még megkeresek valakit ezzel az ötlettel, lehet, hogy már folyik is egy munkálat ezzel kapcsolatban. De lehet, hogy kezdeményezni kell, ájj azzal mennyi munka van, de valamiért megéri.~
-Nagyon köszönöm uram, mind a támogatást, mind, hogy végre valakivel egy jót beszélgethetek, eddig sem kimondottan ostoba társaim voltak, de a legtöbb bandita nem túl eszes...*Már megint túl sokat mond Zecsu, ezzel lehet bajba is sodorja magát, de lehet, hogy nem. Ez a kíváncsi fülektől, és Aborath-tól függ.*~Hát, ezen változtatni nem tudok, de még megkeresek valakit ezzel az ötlettel, lehet, hogy már folyik is egy munkálat ezzel kapcsolatban. De lehet, hogy kezdeményezni kell, ájj azzal mennyi munka van, de valamiért megéri.~
4937. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:01:32
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Zecsu Lakac//
*Látja, hogy a válasza kicsit megfékezte a másik lendületét. És talán kedvét is szegte de, ha egyszer valóban nem hihető mostanában a vallás.*
~A teremtéstörténetek sem összehozhatók. De akkor mitől sikerülne megszüntetni az előítéleteket? Talán valahogy rá kéne ébreszteni a fajokat arra, hogy nem is különbözünk olyan sokban. Ez így nem igaz mivel sokban különbözünk de, akkor arra, hogy el lehet viselni egymást és lehet békében együtt élni.~
-Nagyon nehéz fába vágta a fejszéjét. Ezzel nagyon sok munkája lesz de, ha a szándékai komolyak akkor én sok mindenben próbálok majd segíteni szabadidőmben.
*Látja, hogy a válasza kicsit megfékezte a másik lendületét. És talán kedvét is szegte de, ha egyszer valóban nem hihető mostanában a vallás.*
~A teremtéstörténetek sem összehozhatók. De akkor mitől sikerülne megszüntetni az előítéleteket? Talán valahogy rá kéne ébreszteni a fajokat arra, hogy nem is különbözünk olyan sokban. Ez így nem igaz mivel sokban különbözünk de, akkor arra, hogy el lehet viselni egymást és lehet békében együtt élni.~
-Nagyon nehéz fába vágta a fejszéjét. Ezzel nagyon sok munkája lesz de, ha a szándékai komolyak akkor én sok mindenben próbálok majd segíteni szabadidőmben.
4936. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 22:41:12
Üzenet elküldve: 2014-05-16 22:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Aborath Artois//
*A másik magyarázatán elszomorodik kissé, hisz föllendültek a gondolatai.*-Hát, ez esetben valami mást kéne kitalálnunk. *Majd hátradől, és gondolataiba mélyed.*~Szóval, az új vallás kihúzva, a katonai megfélemlítésnek se a híve nem vagyok, és értelme sincs annak, hogy érővel kényszerítsük a fölvilágosulásra az egyéneket. Akkor mi maradt? Ezt kéne megfejteni... ezt bizony.~
*A másik magyarázatán elszomorodik kissé, hisz föllendültek a gondolatai.*-Hát, ez esetben valami mást kéne kitalálnunk. *Majd hátradől, és gondolataiba mélyed.*~Szóval, az új vallás kihúzva, a katonai megfélemlítésnek se a híve nem vagyok, és értelme sincs annak, hogy érővel kényszerítsük a fölvilágosulásra az egyéneket. Akkor mi maradt? Ezt kéne megfejteni... ezt bizony.~
4935. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 22:00:36
Üzenet elküldve: 2014-05-16 22:00:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Zecsu Lakac//
*Véletlen elszólása úgy látszik felkeltette a másik figyelmét. Egyből tovább fűzi a gondolatot. Aborath egy ideig bizonytalanul hallgatja mert nem biztos benne, hogy komolyan beszél de, mikor rájön akkor elneveti magát.*
-Ez csak egy véletlen elszólás volt. Nem hiszem, hogy valóban lehetne egy új vallást létrehozni. Hisz a régiek is alig maradtak meg. Itt az Artheniori templom is a mágia és a tudomány szentélye lett. A vallás a megmagyarázhatatlan megmagyarázására voltak de, most a mágia és a tudás világában már nincs rá szükség. Csak véletlenül elszóltam magam. Legközelebb jobban figyelek a számra.
*Véletlen elszólása úgy látszik felkeltette a másik figyelmét. Egyből tovább fűzi a gondolatot. Aborath egy ideig bizonytalanul hallgatja mert nem biztos benne, hogy komolyan beszél de, mikor rájön akkor elneveti magát.*
-Ez csak egy véletlen elszólás volt. Nem hiszem, hogy valóban lehetne egy új vallást létrehozni. Hisz a régiek is alig maradtak meg. Itt az Artheniori templom is a mágia és a tudomány szentélye lett. A vallás a megmagyarázhatatlan megmagyarázására voltak de, most a mágia és a tudás világában már nincs rá szükség. Csak véletlenül elszóltam magam. Legközelebb jobban figyelek a számra.
4934. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 19:56:59
Üzenet elküldve: 2014-05-16 19:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Aborath Artois//
-Igen, egy új vallás... Zseniális ötlet.*Zecsu az asztalra könyököl, de nem úgy mint egy részeg férfi, hanem mind egy forradalom kitervelője, és csillogó szemmel mondja tovább.*-Ha egy különösebb tekintéllyel rendelkező fő, is egyet ért akkor képesek lennénk terjeszteni ezt.* A nagy magyarázásban szemébe hulló tincseit hátra söpörve folytatja.*-Szóval, az istenség képét kéne legelőször megalkotni, noha nem ez a legfontosabb az új vallásban, de ha ez megvan(és mindenki elfogadta), akkor a "tanításokat" már könnyebben elfogadják az emberek, törpék és mindenki más is.
-Igen, egy új vallás... Zseniális ötlet.*Zecsu az asztalra könyököl, de nem úgy mint egy részeg férfi, hanem mind egy forradalom kitervelője, és csillogó szemmel mondja tovább.*-Ha egy különösebb tekintéllyel rendelkező fő, is egyet ért akkor képesek lennénk terjeszteni ezt.* A nagy magyarázásban szemébe hulló tincseit hátra söpörve folytatja.*-Szóval, az istenség képét kéne legelőször megalkotni, noha nem ez a legfontosabb az új vallásban, de ha ez megvan(és mindenki elfogadta), akkor a "tanításokat" már könnyebben elfogadják az emberek, törpék és mindenki más is.
4933. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 19:37:24
Üzenet elküldve: 2014-05-16 19:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Kei, Tifa//
-Ugyan, kérem. Gúnyos jelzőket? Engem nem épp olyan fából faragtak. Maximum, ha valamivel nagyon felhúz.
*Mosolyodik el, miután lágy, búgó és barátságos hangon közölte mondandóját.*
~Kicsit fura ez a lány. Így nyitni egy beszélgetést? Lehet, hogy van valami baj az elméjében?~
*Hiszen, ha azt feltételezte a lány, hogy kigúnyolják azok után, hogy az asztaltársaságukba engedték, akkor miért fogadta el a meghívást? Valahogy nem tudja ezt magában rendbe tenni a félelf, na de nem is ér annyit, hogy hosszant agyaljon rajta. Inkább elővesz egy szép, barna szivart, majd a világítás céljára kirakott gyertyáról meggyújtja, s egy mélyet szippant bele. Az egyébként várható volt, hogy nem kapja meg a lány kését, -pedig eljátszogatott volna vele ő is egy kicsit- de különösebb kommentárt nem fűzött hozzá, csupán visszahelyezte a kezét az asztalra.*
-Csak tessék...
*Talán nem várt megerősítésre, vagy engedélyre Tifa, de Aletaitól mégis megkapta. Így már elmehet átöltözni és illemtanilag is rendben vagyunk. Tekintetével hosszan követi, majd miután a lépcsőfordulóban eltűnik, Keire pillant.*
-Megfogtuk az isten lábát, Cimbora! Kicsit butácskának tűnik, de vigyázz vele! Lehet, hogy csak megjátssza. Talán kettőnkkel is elbánik, de hacsak nem ragaszkodik hozzá, neked adom. Látom, tetszik a leányzó.
*Lelkesen adja tudtára a mellette ülőnek a gondolatát, s közben egy kicsit meg is rángatja a karját, s a vállát is megveregeti, mintha csak át akarná adni az izgalmát neki. Nagyban függ Kei válaszától, hogy Ő is rányomul-e az elfre, vagy sem, de minden esetre már nem tart tőle. Nem viselkedett ellenségesen, nincs több ok a gyanúra.
A lány visszatérése után intézett kérdésére Aletai megrántja a vállát.*
-Várakozásunk kellő izgalommal töltött el, köszönjük. Ráadásul egy egyszerű lányt vártunk, és egy amazon jött!
*Mosolyodik el ismét, mert tetszett neki a viccelődése. Egyébként nem is nagyot hazudott. Ez a páncélszerűség tényleg amazonként mutatja, egyébként még szexibbé téve a lányt, bár most már nem valószínű, hogy molesztálni merné valaki.*
-A vajsör egészen jól hangzik. Nem ittam még, úgyhogy megkóstolom, köszönöm.
*Vajsör... Ugyan már! Azokban a koszos csehókban, ahol eddig megfordult nem igen lehetett kapni efféle kifinomult ízlésre készült italt, bár ha lehetett is, tény, hogy nem az volt az első, amit Aletai keresett. A származására vonatkozó kérdésre a szőkeség is felkapja a fejét, s kíváncsian vár a válaszra.*
~Mennyiben, hogy erdőben született?~
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.16 20:19:34
-Ugyan, kérem. Gúnyos jelzőket? Engem nem épp olyan fából faragtak. Maximum, ha valamivel nagyon felhúz.
*Mosolyodik el, miután lágy, búgó és barátságos hangon közölte mondandóját.*
~Kicsit fura ez a lány. Így nyitni egy beszélgetést? Lehet, hogy van valami baj az elméjében?~
*Hiszen, ha azt feltételezte a lány, hogy kigúnyolják azok után, hogy az asztaltársaságukba engedték, akkor miért fogadta el a meghívást? Valahogy nem tudja ezt magában rendbe tenni a félelf, na de nem is ér annyit, hogy hosszant agyaljon rajta. Inkább elővesz egy szép, barna szivart, majd a világítás céljára kirakott gyertyáról meggyújtja, s egy mélyet szippant bele. Az egyébként várható volt, hogy nem kapja meg a lány kését, -pedig eljátszogatott volna vele ő is egy kicsit- de különösebb kommentárt nem fűzött hozzá, csupán visszahelyezte a kezét az asztalra.*
-Csak tessék...
*Talán nem várt megerősítésre, vagy engedélyre Tifa, de Aletaitól mégis megkapta. Így már elmehet átöltözni és illemtanilag is rendben vagyunk. Tekintetével hosszan követi, majd miután a lépcsőfordulóban eltűnik, Keire pillant.*
-Megfogtuk az isten lábát, Cimbora! Kicsit butácskának tűnik, de vigyázz vele! Lehet, hogy csak megjátssza. Talán kettőnkkel is elbánik, de hacsak nem ragaszkodik hozzá, neked adom. Látom, tetszik a leányzó.
*Lelkesen adja tudtára a mellette ülőnek a gondolatát, s közben egy kicsit meg is rángatja a karját, s a vállát is megveregeti, mintha csak át akarná adni az izgalmát neki. Nagyban függ Kei válaszától, hogy Ő is rányomul-e az elfre, vagy sem, de minden esetre már nem tart tőle. Nem viselkedett ellenségesen, nincs több ok a gyanúra.
A lány visszatérése után intézett kérdésére Aletai megrántja a vállát.*
-Várakozásunk kellő izgalommal töltött el, köszönjük. Ráadásul egy egyszerű lányt vártunk, és egy amazon jött!
*Mosolyodik el ismét, mert tetszett neki a viccelődése. Egyébként nem is nagyot hazudott. Ez a páncélszerűség tényleg amazonként mutatja, egyébként még szexibbé téve a lányt, bár most már nem valószínű, hogy molesztálni merné valaki.*
-A vajsör egészen jól hangzik. Nem ittam még, úgyhogy megkóstolom, köszönöm.
*Vajsör... Ugyan már! Azokban a koszos csehókban, ahol eddig megfordult nem igen lehetett kapni efféle kifinomult ízlésre készült italt, bár ha lehetett is, tény, hogy nem az volt az első, amit Aletai keresett. A származására vonatkozó kérdésre a szőkeség is felkapja a fejét, s kíváncsian vár a válaszra.*
~Mennyiben, hogy erdőben született?~
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.16 20:19:34
4932. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 16:17:36
Üzenet elküldve: 2014-05-16 16:17:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen - Erf és Assa//
*A férfi iszik egy korty bort, aztán a Vörösre pillant. Nem tudta, hogy járt már a mélységben, bár ebben jelen esetben nincsen semmi meglepő. A hóhajú is volt már odalent.*
- Na igen, amikor pedig én jártam ott, akkor sikerült is belecseppennem egy hatalmi játszmába.
*Megvonja a vállát, mintegy tényként közölte, csak akkor áll szándékában elmesélni ezt a történetet, ha kérdezik róla. Egyébként sem hallották sokan.
Mordach pillantására alig látható biccentéssel válaszol, aztán amikor az visszatér a borospalackkal és tölt mindegyiküknek, akkor ismét szájához emeli a kupát. Pár korty és az ismét az asztallapján pihen. Mivel nincs kedve valahol máshol éjszakázni, ezért bocsánatkérő mosoly kíséretében feláll és a pulthoz ballag. Nincs kifejezettebben könnyű dolga, valóban nagy a nyüzsgés most, de azért csak-csak eljut a céljához.*
- Szobát kérek.*Azzal már csúsztatja is a pultra a 13 érmét.
Amint megkapja a kulcsot, elteszi, és visszamegy az asztalukhoz. Pár másodpercnyi csend után, vállvon és válaszol a tündér kérdésére.
- Így is mondhatjuk. Számunkra mindenképp. Mondhatni keressük a bajt. Vagy az keres minket, mindenesetre jó kis kalandnak néz ki. Egy túlélőtúra.
*A hóhajú ennél többet nem akar mondani, a Vörös az, ki otthon van ebben a témában, elvégre ő találta ki ezt az egészet és nem utolsó szempont az sem, hogy nem tudja szabad-e beszélnie utazásuk egy másik céljáról.
Pár másodpercig csendben néz az éjhölgyre, aztán elmosolyodik és szóra nyitja a száját.*
- Mordokhai volnék. És mi kit tisztelhetünk önben, már persze ha nem tolakodás.
*Na igen, a vándor előszeretettel kérdez rá olyan dolgokra, amikre nem mindig kifizetődő, csakhogy ő az emberek nagy részével ellentétben, nem fél a mélységiektől. Ismeri a harcmodorukat és tudja, hogy nem mindegyik születik gyilkosnak. Persze ritka a tisztességes sötételf, de hát olyan is létezik. Valahol biztosan.
Iszik még egy korty bort, aztán - az immáron üres - kupát ismét az asztalra helyezi. Kezd egy kicsit feloldódni és van egy olyan érzése, hogy tudja mi lehet ennek az oka. Egyrészt a bor, ami segít abban, hogy a sokszor hallgatag férfinak is megoldja a nyelvét. A másik a Vörös dohánya, aminek köszönhetően lassan megint kezdi a röhögés fojtogatni, egyelőre azonban még megpróbálja visszatartani...*
*A férfi iszik egy korty bort, aztán a Vörösre pillant. Nem tudta, hogy járt már a mélységben, bár ebben jelen esetben nincsen semmi meglepő. A hóhajú is volt már odalent.*
- Na igen, amikor pedig én jártam ott, akkor sikerült is belecseppennem egy hatalmi játszmába.
*Megvonja a vállát, mintegy tényként közölte, csak akkor áll szándékában elmesélni ezt a történetet, ha kérdezik róla. Egyébként sem hallották sokan.
Mordach pillantására alig látható biccentéssel válaszol, aztán amikor az visszatér a borospalackkal és tölt mindegyiküknek, akkor ismét szájához emeli a kupát. Pár korty és az ismét az asztallapján pihen. Mivel nincs kedve valahol máshol éjszakázni, ezért bocsánatkérő mosoly kíséretében feláll és a pulthoz ballag. Nincs kifejezettebben könnyű dolga, valóban nagy a nyüzsgés most, de azért csak-csak eljut a céljához.*
- Szobát kérek.*Azzal már csúsztatja is a pultra a 13 érmét.
Amint megkapja a kulcsot, elteszi, és visszamegy az asztalukhoz. Pár másodpercnyi csend után, vállvon és válaszol a tündér kérdésére.- Így is mondhatjuk. Számunkra mindenképp. Mondhatni keressük a bajt. Vagy az keres minket, mindenesetre jó kis kalandnak néz ki. Egy túlélőtúra.
*A hóhajú ennél többet nem akar mondani, a Vörös az, ki otthon van ebben a témában, elvégre ő találta ki ezt az egészet és nem utolsó szempont az sem, hogy nem tudja szabad-e beszélnie utazásuk egy másik céljáról.
Pár másodpercig csendben néz az éjhölgyre, aztán elmosolyodik és szóra nyitja a száját.*
- Mordokhai volnék. És mi kit tisztelhetünk önben, már persze ha nem tolakodás.
*Na igen, a vándor előszeretettel kérdez rá olyan dolgokra, amikre nem mindig kifizetődő, csakhogy ő az emberek nagy részével ellentétben, nem fél a mélységiektől. Ismeri a harcmodorukat és tudja, hogy nem mindegyik születik gyilkosnak. Persze ritka a tisztességes sötételf, de hát olyan is létezik. Valahol biztosan.
Iszik még egy korty bort, aztán - az immáron üres - kupát ismét az asztalra helyezi. Kezd egy kicsit feloldódni és van egy olyan érzése, hogy tudja mi lehet ennek az oka. Egyrészt a bor, ami segít abban, hogy a sokszor hallgatag férfinak is megoldja a nyelvét. A másik a Vörös dohánya, aminek köszönhetően lassan megint kezdi a röhögés fojtogatni, egyelőre azonban még megpróbálja visszatartani...*
4931. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 11:43:52
Üzenet elküldve: 2014-05-16 11:43:52
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*A fél-elf hamar betermeli a saját rántotta adagját. Valami mókás dalon gondolkodik, míg várja az italokat. Kifizeti a két Sörért járó 22 aranyat. Jóízűt kortyol a sajátjába, majd a kívánságnak megfelelően játszani kezd lantján.*
-Élt egyszer a falu szélén apóka és anyóka
Linda lányuk, Blöki kutya és Cirmi, a cicóka.
Eltartotta őket a föld, boldog volt a nagy család
Apóka mindig ültetett répát, retket, paprikát.
Egyszer aztán három napig eső mosta az ültetvényt
S három napig sütött a nap: ez meghozta az eredményt.
Az egyik répa úgy megnőtt, hogy nagyobb lett mint apóka
Ki feje búbját vakargatva így szólt hogy: "A manóba!"
Nekiveselkedett hát, hogy kihúzza a répát
Ám a répa nem engedett. "Még egy ilyen tréfát!"
Szólott hát az anyókának ki épp ebédet főzött,
Ketten húzták most a répát, ám ismét az győzött.
Anyóka szólt Linda lánynak, ki mosott a pataknál
Hárman húzták most a répát: ez már több a szavaknál
A répa maradt s mindhármukat jó hangosan nevette
Hívták hát a Blöki kutyát, ki a cicát kergette.
Négyen huzakodtak hát ezúttal a répával
Blökibe még belekapaszkodott Cirmike a karmával.
Öten lettek hát, de így se bírtak vele
Cincogást hallottak a lábuk fele.
"Ha Cirmike megígéri, hogy nem kerget a héten
Segítek én is szívesen, kérem szépen!"
Szólt hozzájuk az egérke, ki is kacagták:
"Öten nem bírunk vele, hogy gondolod, apróság?"
Végül engedtek neki, mivel beesteledett
Az egérke is megtette hát, amit csak tehetett
S láss csodát: megindult kifelé a répa
Volt öröm és ujjongás, mint a kabaréba.
"Tanulság, hogy kis segítség is van hogy sokat számít
Ne higgyetek annak, aki mással ámít"
Kacagott emígyen rajtuk a félúton járó hold
S a munka után homlokukra szép álmokat csókolt.
*A bárd a dal végeztével feláll és meghajol, aztán magyarázkodón pillant Leandanára:*
-Gyermekmese igaz, de jómagam nagyon kedvelem. *Mosolyodik el, mintha ki tudja mit vallana be éppen s némán pengeti tovább a lantot míg ki nem találja mit is játsszon következőnek.*
-Mondd csak, neked van kedvenc nótád, vagy történeted? *Kérdi a Szellemjárót. Szinte mindenkiről tudja a törzsben milyen dalt szeret, ami nem is meglepő: a legtöbben a csatadalokért vannak oda, így nem túl nagy a választék. Páran, mint például a felesége a romantikus nótákat is kedvelik. De vajon mit kedvelhet az Ősökkel suttogó?*
*A fél-elf hamar betermeli a saját rántotta adagját. Valami mókás dalon gondolkodik, míg várja az italokat. Kifizeti a két Sörért járó 22 aranyat.
Jóízűt kortyol a sajátjába, majd a kívánságnak megfelelően játszani kezd lantján.*-Élt egyszer a falu szélén apóka és anyóka
Linda lányuk, Blöki kutya és Cirmi, a cicóka.
Eltartotta őket a föld, boldog volt a nagy család
Apóka mindig ültetett répát, retket, paprikát.
Egyszer aztán három napig eső mosta az ültetvényt
S három napig sütött a nap: ez meghozta az eredményt.
Az egyik répa úgy megnőtt, hogy nagyobb lett mint apóka
Ki feje búbját vakargatva így szólt hogy: "A manóba!"
Nekiveselkedett hát, hogy kihúzza a répát
Ám a répa nem engedett. "Még egy ilyen tréfát!"
Szólott hát az anyókának ki épp ebédet főzött,
Ketten húzták most a répát, ám ismét az győzött.
Anyóka szólt Linda lánynak, ki mosott a pataknál
Hárman húzták most a répát: ez már több a szavaknál
A répa maradt s mindhármukat jó hangosan nevette
Hívták hát a Blöki kutyát, ki a cicát kergette.
Négyen huzakodtak hát ezúttal a répával
Blökibe még belekapaszkodott Cirmike a karmával.
Öten lettek hát, de így se bírtak vele
Cincogást hallottak a lábuk fele.
"Ha Cirmike megígéri, hogy nem kerget a héten
Segítek én is szívesen, kérem szépen!"
Szólt hozzájuk az egérke, ki is kacagták:
"Öten nem bírunk vele, hogy gondolod, apróság?"
Végül engedtek neki, mivel beesteledett
Az egérke is megtette hát, amit csak tehetett
S láss csodát: megindult kifelé a répa
Volt öröm és ujjongás, mint a kabaréba.
"Tanulság, hogy kis segítség is van hogy sokat számít
Ne higgyetek annak, aki mással ámít"
Kacagott emígyen rajtuk a félúton járó hold
S a munka után homlokukra szép álmokat csókolt.
*A bárd a dal végeztével feláll és meghajol, aztán magyarázkodón pillant Leandanára:*
-Gyermekmese igaz, de jómagam nagyon kedvelem. *Mosolyodik el, mintha ki tudja mit vallana be éppen s némán pengeti tovább a lantot míg ki nem találja mit is játsszon következőnek.*
-Mondd csak, neked van kedvenc nótád, vagy történeted? *Kérdi a Szellemjárót. Szinte mindenkiről tudja a törzsben milyen dalt szeret, ami nem is meglepő: a legtöbben a csatadalokért vannak oda, így nem túl nagy a választék. Páran, mint például a felesége a romantikus nótákat is kedvelik. De vajon mit kedvelhet az Ősökkel suttogó?*
4930. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-16 01:09:09
Üzenet elküldve: 2014-05-16 01:09:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Tifa//
- Nem árt a tapasztalatszerzés.
*Vigyorog Aletaira, épphogy nem pacsizik le vele, de ezt inkább a későbbiekre hagyja, mikor mint férfi a férfival beszélhetik meg a helyzetet. Erre viszont hamarabb sor kerül, mint ahogy arra számítanának, ugyanis miután Tifa bemutatkozik, a lány visszautasítja Aletai kérését, és el is megy átöltözni. Kei tekintetével követi a lány távolodó alakját, arca széles vigyorra húzódik.*
- Nem semmi ez a lány.
*Nem éppen egy csendes típus, inkább egyszerűen kimondja, amit gondol. Tifa hamarosan vissza is tér, ezúttal már alakját kényelmesen sejtető, de mégsem magamutogató öltözetben jelenik meg, ami ha lehetséges, még jobban elnyeri a fiú tetszését. Tifa megjegyzésére elmosolyodik, pláne, hogy éppen Aletaira pillant utána. Kei maga valóban csupán kissé nyíltabb lesz az alkoholtól, de nincs rá különösebb hatással.*
- Egy vajsört elfogadnék. El kell, hogy oszlassam kételyeit az alkoholos italokat illetően, elvégre azok csak felerősítik hajlamainkat, de nem teremtenek újat.
*Aletait ezúttal nem említi meg, nem éppen tűnik iszákos fajtának, de ha túl sokszor ötvöznék a témával, talán így maradna meg a lánynak. Ha a félelf férfi is kérne valamilyen italt, akkor viszonzásul a korábbiért felajánlkozik.*
- Aletai, ez az én köröm. Rendelj, amit akarsz.
*Ha megérkezik Vajsöre, kifizeti érte a 12 aranyat, majd lágy mosoly kíséretében kortyolgatja az italt. Horizontkék íriszeit Tifa arcán pihenteti meg.*
- Természetesen a hölgyét is szívesen állom.
*Mosolyog a lányra, jelenleg bőven elég megtakarított pénzzel rendelkezik egy kellemes italozásra.* - Honnan származik?
*Intéz most kíváncsiskodó kérdést Tifához, elvégre valóban felkeltette érdeklődését, habár első látásra helyi, artheniori származású polgárleánykának tűnik, pusztán az átlagosnál kissé jobban felfegyverkezve. Ezt illetően Kei nem tesz megjegyzést, pontosan tudja, hogy Aletai korábbi figyelmeztetésével egyetemben Tifa is nyilván tisztában van vele, hogy nem csupán az a néhány barom a másik asztalnál jelent fenyegetést kalandozásai során.*
- Nem árt a tapasztalatszerzés.
*Vigyorog Aletaira, épphogy nem pacsizik le vele, de ezt inkább a későbbiekre hagyja, mikor mint férfi a férfival beszélhetik meg a helyzetet. Erre viszont hamarabb sor kerül, mint ahogy arra számítanának, ugyanis miután Tifa bemutatkozik, a lány visszautasítja Aletai kérését, és el is megy átöltözni. Kei tekintetével követi a lány távolodó alakját, arca széles vigyorra húzódik.*
- Nem semmi ez a lány.
*Nem éppen egy csendes típus, inkább egyszerűen kimondja, amit gondol. Tifa hamarosan vissza is tér, ezúttal már alakját kényelmesen sejtető, de mégsem magamutogató öltözetben jelenik meg, ami ha lehetséges, még jobban elnyeri a fiú tetszését. Tifa megjegyzésére elmosolyodik, pláne, hogy éppen Aletaira pillant utána. Kei maga valóban csupán kissé nyíltabb lesz az alkoholtól, de nincs rá különösebb hatással.*
- Egy vajsört elfogadnék. El kell, hogy oszlassam kételyeit az alkoholos italokat illetően, elvégre azok csak felerősítik hajlamainkat, de nem teremtenek újat.
*Aletait ezúttal nem említi meg, nem éppen tűnik iszákos fajtának, de ha túl sokszor ötvöznék a témával, talán így maradna meg a lánynak. Ha a félelf férfi is kérne valamilyen italt, akkor viszonzásul a korábbiért felajánlkozik.*
- Aletai, ez az én köröm. Rendelj, amit akarsz.
*Ha megérkezik Vajsöre, kifizeti érte a 12 aranyat, majd lágy mosoly kíséretében kortyolgatja az italt.
Horizontkék íriszeit Tifa arcán pihenteti meg.*- Természetesen a hölgyét is szívesen állom.
*Mosolyog a lányra, jelenleg bőven elég megtakarított pénzzel rendelkezik egy kellemes italozásra.* - Honnan származik?
*Intéz most kíváncsiskodó kérdést Tifához, elvégre valóban felkeltette érdeklődését, habár első látásra helyi, artheniori származású polgárleánykának tűnik, pusztán az átlagosnál kissé jobban felfegyverkezve. Ezt illetően Kei nem tesz megjegyzést, pontosan tudja, hogy Aletai korábbi figyelmeztetésével egyetemben Tifa is nyilván tisztában van vele, hogy nem csupán az a néhány barom a másik asztalnál jelent fenyegetést kalandozásai során.*
4929. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 23:11:47
Üzenet elküldve: 2014-05-15 23:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rolfeuss Kelardo//
- Nagyon szépen köszönöm, bár nem tenném el mindet, maradjon önnek is. * Mondja, és elteszi a felét, ahogy mondta. Csakhamar befejezi az evést is. *
- Természetesen szívesen önnel tartok - s hogy a szekér kényelmetlen lenne? Talán csak a kényes úrhölgyeknek, s én kifejezetten sértésnek veszem, ha valaki úrhölgynek néz! * Jegyzi meg viccesen fennhéjázó hangon, majd elneveti magát. *
- Sőt, felettébb élveznék egy ilyen utazást. Ha tudná, hányszor utaztam lóháton, kocsin, ha épp megtehettem, csirkék között, vagy egy kereskedő szekerének rakterében, illatozó füstölt sonkák közt, melyekből még elcsenni is sikerült! Óh, de pszt! Ez titok.
* Csintalan, mégsem gyermeki mosoly szökik a csinos arcra. Még egy pimasz kacsintást is elejt, majd rásimít a pult mellé állított, szilfa vándorboton. A bot feketére van festve, s teteje szinte bunkó szerűn végződik - már ha bunkónak lehet mondani a kifaragott fát. Mintha csak valaminek helyet véstek volna bele, a „buzogány része némiképp nyitott, akár egy liliom, belül üreges, de benne nincs semmi. Talán egy drágakő helye lehet a művészin kifaragott nyílás, bár ki tudja. Talán még maga Ëleya sem? *
- Akár most azonnal indulhatunk - persze ha nincs ellenére, netán pihenni szeretne, nekem van időm, akár találkozhatunk később is. Én részemről nem terveztem kivenni szobát, sőt, ez a kis találkozás még fel is élénkített a hosszú út után, melyet idefelé tettem meg! Ami azt illeti, nem túl sok társaságom akadt kint a „vadonban” egy Lupusfulguron kívül. Ha indulni kívánunk, javallom, elébb a piacot látogassuk meg. Ott a legtöbb a látnivaló!
- Nagyon szépen köszönöm, bár nem tenném el mindet, maradjon önnek is. * Mondja, és elteszi a felét, ahogy mondta. Csakhamar befejezi az evést is. *
- Természetesen szívesen önnel tartok - s hogy a szekér kényelmetlen lenne? Talán csak a kényes úrhölgyeknek, s én kifejezetten sértésnek veszem, ha valaki úrhölgynek néz! * Jegyzi meg viccesen fennhéjázó hangon, majd elneveti magát. *
- Sőt, felettébb élveznék egy ilyen utazást. Ha tudná, hányszor utaztam lóháton, kocsin, ha épp megtehettem, csirkék között, vagy egy kereskedő szekerének rakterében, illatozó füstölt sonkák közt, melyekből még elcsenni is sikerült! Óh, de pszt! Ez titok.
* Csintalan, mégsem gyermeki mosoly szökik a csinos arcra. Még egy pimasz kacsintást is elejt, majd rásimít a pult mellé állított, szilfa vándorboton. A bot feketére van festve, s teteje szinte bunkó szerűn végződik - már ha bunkónak lehet mondani a kifaragott fát. Mintha csak valaminek helyet véstek volna bele, a „buzogány része némiképp nyitott, akár egy liliom, belül üreges, de benne nincs semmi. Talán egy drágakő helye lehet a művészin kifaragott nyílás, bár ki tudja. Talán még maga Ëleya sem? *
- Akár most azonnal indulhatunk - persze ha nincs ellenére, netán pihenni szeretne, nekem van időm, akár találkozhatunk később is. Én részemről nem terveztem kivenni szobát, sőt, ez a kis találkozás még fel is élénkített a hosszú út után, melyet idefelé tettem meg! Ami azt illeti, nem túl sok társaságom akadt kint a „vadonban” egy Lupusfulguron kívül. Ha indulni kívánunk, javallom, elébb a piacot látogassuk meg. Ott a legtöbb a látnivaló!
4928. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:46:46
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Kei//
*Nem szívesen árulná el nevét a két idegennek, de taníttatása megkívánja.*
- Szólítsanak Tifának. Semmi becézést vagy egyéb gúnyos jelzőt ne aggassanak személyemre!
*Gőgössége tör felszínre akarata ellenére. Szívesen venné barátkozósra a figurát, de a szavak maguktól törnek elő. Ruházatára tett megjegyzést pedig egy mondattal elintézi.*
- Ha továbbra is csatlakozhatok az urakhoz, akkor szíves engedelmükkel apelláta nélkül elmennék visszaölteni magamra saját öltözékemet. A tőröm meg csak hozzám tartozik.
*Válaszol Aletainak.*
- Nem volt szokásom akárkinek is átadni becses tárgyaimat és ezen most sem változtatok!
*Kacéran elmosolyodik, majd lassú mozdulatok sorozatával feláll székéről, ujjai közt ismét megforgatja pengéjét, majd csábosan rátalpal az asztalra, hogy csizmájába rejtse az éles tárgyat. Fehér feszes bőre csak úgy világít a fogadóban uralkodó homályban. Élvezi ezt a színjátékot. Régen lehetett már része hasonlóban és azért valljuk be neki se kőből van a szíve, nah meg más témába vágó testrésze se.*
- Pár pillanat az egész.
*Rákacsint a félszerzetekre, visszaadja a fekete lepelt a gazdájának. majd szempillantás alatt már a lépcsőn halad felfelé.
"Szemrevaló ifjak azt meg kell hagyni."
Vissza-visszapillant pár fokról.
"Lehet egyikőjükkel még jól is járhatok habár nehéz lenne választani. A szöszinek jó a megjelenése, de hihetetlenül sötét aura veszi körül. Nehéz lenne a bizalmába férkőznöm, de a másik, mint ha most szalajtották volna az aliskolából. Túl kedves még és előzékeny. Nem igen ronthatták meg fehérnépek. Ez teszi még vonzóbbá. Habár a másik lehet, többet tudna mutatni."
Egyre sötétebb gondolatok fogalmazódnak meg fejében miközben már páncélját csatolja magára. Elég kacér lenne ezzel az öltözékkel is, ha nem viselne alatta testszín nadrágot és toppot, amik elrejtik idomait a közvetlen vizslatás elől. Csupán sugallja bájait. Végezetül magához veszi családi fegyverét is legbecsesebb kincsét az íját.
Így tér vissza az alkohol mámorától izzó férfinép közé, akik most már kevésbé néznék könnyen kapható örömlánynak. Tifa érzi is a változást, de csak apró mosolya és csillogó zöld szemei árulják el jókedvét. Most már bátrabban foglal helyet Aletai és Kei között. Tisztában van kiszolgáltatottságával, hiszen nem bírna el egyszerre kettőjükkel, de felkeltették az érdeklődését.*
- Nagyon unatkoztak az Urak, amíg távol voltam?
*Kacérkodik*
- Fogadós! Ismét egy jóféle Teát szeretnék. Pontosan olyat mint reggel! Meg is kapja a 4tallérját érte ha időben kihozza!
Igen, csak teát kértem. Nem szívlelem az alkoholt. A legtisztességesebb férfiembert is hitvány gazemberré képes változtatni.
*Pillant rá Aletaira. Próbál barátságosabb figurát mutatni, de előtte meg akar bizonyosodni a férfiak mivoltáról.*
- Esetleg nem kérnének önök is valami frissítőt? Hátha most sikerülne felszolgálnom.
*Viccelődik és tekintete asztaltársai arcán cikázik, miként reagálnak monológjára.*
*Nem szívesen árulná el nevét a két idegennek, de taníttatása megkívánja.*
- Szólítsanak Tifának. Semmi becézést vagy egyéb gúnyos jelzőt ne aggassanak személyemre!
*Gőgössége tör felszínre akarata ellenére. Szívesen venné barátkozósra a figurát, de a szavak maguktól törnek elő. Ruházatára tett megjegyzést pedig egy mondattal elintézi.*
- Ha továbbra is csatlakozhatok az urakhoz, akkor szíves engedelmükkel apelláta nélkül elmennék visszaölteni magamra saját öltözékemet. A tőröm meg csak hozzám tartozik.
*Válaszol Aletainak.*
- Nem volt szokásom akárkinek is átadni becses tárgyaimat és ezen most sem változtatok!
*Kacéran elmosolyodik, majd lassú mozdulatok sorozatával feláll székéről, ujjai közt ismét megforgatja pengéjét, majd csábosan rátalpal az asztalra, hogy csizmájába rejtse az éles tárgyat. Fehér feszes bőre csak úgy világít a fogadóban uralkodó homályban. Élvezi ezt a színjátékot. Régen lehetett már része hasonlóban és azért valljuk be neki se kőből van a szíve, nah meg más témába vágó testrésze se.*
- Pár pillanat az egész.
*Rákacsint a félszerzetekre, visszaadja a fekete lepelt a gazdájának. majd szempillantás alatt már a lépcsőn halad felfelé.
"Szemrevaló ifjak azt meg kell hagyni."
Vissza-visszapillant pár fokról.
"Lehet egyikőjükkel még jól is járhatok habár nehéz lenne választani. A szöszinek jó a megjelenése, de hihetetlenül sötét aura veszi körül. Nehéz lenne a bizalmába férkőznöm, de a másik, mint ha most szalajtották volna az aliskolából. Túl kedves még és előzékeny. Nem igen ronthatták meg fehérnépek. Ez teszi még vonzóbbá. Habár a másik lehet, többet tudna mutatni."
Egyre sötétebb gondolatok fogalmazódnak meg fejében miközben már páncélját csatolja magára. Elég kacér lenne ezzel az öltözékkel is, ha nem viselne alatta testszín nadrágot és toppot, amik elrejtik idomait a közvetlen vizslatás elől. Csupán sugallja bájait. Végezetül magához veszi családi fegyverét is legbecsesebb kincsét az íját.
Így tér vissza az alkohol mámorától izzó férfinép közé, akik most már kevésbé néznék könnyen kapható örömlánynak. Tifa érzi is a változást, de csak apró mosolya és csillogó zöld szemei árulják el jókedvét. Most már bátrabban foglal helyet Aletai és Kei között. Tisztában van kiszolgáltatottságával, hiszen nem bírna el egyszerre kettőjükkel, de felkeltették az érdeklődését.*
- Nagyon unatkoztak az Urak, amíg távol voltam?
*Kacérkodik*
- Fogadós! Ismét egy jóféle Teát szeretnék. Pontosan olyat mint reggel! Meg is kapja a 4tallérját érte ha időben kihozza!
Igen, csak teát kértem. Nem szívlelem az alkoholt. A legtisztességesebb férfiembert is hitvány gazemberré képes változtatni.
*Pillant rá Aletaira. Próbál barátságosabb figurát mutatni, de előtte meg akar bizonyosodni a férfiak mivoltáról.*
- Esetleg nem kérnének önök is valami frissítőt? Hátha most sikerülne felszolgálnom.
*Viccelődik és tekintete asztaltársai arcán cikázik, miként reagálnak monológjára.*
4927. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:35:13
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:35:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Mordokhai, Mordach//
*Hallott már hasonló varázslatokról, személyesen viszont még sosem tapasztalt magán egyet sem. Az arcmimikában gyakorlata van, könnyűszerrel tudna úgy tenni az első másodpercek után, mintha misem történne, a koncentrációja viszont most két oldalról is bombázva lett és ha az arcán nem is tűnt fel a másik kettőnek, hát a kérdése egyértelművé teszi, hogy bizony most lélekben nem igazán volt eddig teljesen jelen az elmúlt másodpercekben.*
- Ön most vagy nagyon bátor, vagy csak nagyon ostoba. *Érdeklődve húzódnak indokolatlanul is enyhe, mindent tudó mosolyra az ajkai, ennek viszont csak annyi az oka, hogy jól tudja a kettő között csak egy vékony választóvonal van, és épp ezért kezdi érdekelni az idegen felszíni. Meg talán a kacsintás is közrejátszik a magabiztos mosolyban. Vajon csak egy ostoba bolond, aki megtanult egy varázslatot és azzal kísérti a szerencséjét, vagy valóban tudja, hogy mit csinál? Ha az utóbbi a helytálló, és a mélységi nőstény is ebben reménykedik, akkor pedig nagy a valószínűsége, hogy okkal nem tart tőle a férfi. Akár így, akár úgy, csúnya dolog rögtön az elején trükköket alkalmazni, ezt viszont esze ágában sincs a többiek előtt megemlítenie. Még ha ő is esett ennek áldozatául, a mókát akkor sem rontaná el.* Rászolgálni, sajnos attól tartok még semmivel. Néhány közkedveltebb tárgyam vagy viseletem után ragadt rajtam. Meg, a szó hallatán valahogy mindig ez a szín jut róla eszembe. *Mutat jégkék lélektükreire egy féloldalas mosoly kíséretében. Maga sem tudja hogy miért, valószínűleg mások teljesen más véleményen vannak erről, őt viszont ez a legkevésbé sem zavarja.* Mint erről a vér. *Mutat utána a férfi szemeire. Közben mosolya barátságosabbra vált, hogy miért, azt talán Assa sejtheti csak. A lány már látta harc közben, tudja miként vélekedik erről a színről, és miért.
Nagyon nehezére esik megállni, hogy ne forgassa a szemét mikor kettejük különbségeire tér ki a férfi. Ha tudná hányszor jutott neki is ez már az eszébe... És valószínűleg a tündérkének is. Arról nem is beszélve, hogy nem egy olyan pillanata volt, mikor majdnem bemutatta neki, hogy mitől veszélyesek ők mélységiek. Egy mondatán viszont megakad a tekintete, jégkék szempárját a másik karmazsin íriszeibe fúrva figyel minden szóra. Kár, hogy csak abban az egy mondatban említette meg a mélységet, de ez épp elég, hogy komolyabban is megfigyelje az új társaságukat.
Azt a feltételezést még kissé indokolatlannak találja, hogy eddig kerülték a veszélyesebb egyéneket. Ő legalábbis személy szerint semmi ilyesmit tett, egyszerűen csak egy ideje már nem futott bele semmiféle veszélybe. Most viszont Assa lassan érezhetné magát abban, ahogy a mondataira Erf felé kapja a tekintetét. Arcát megkeményíti, hogy a két hím ne vehesse észre, hogy nagyon nem tetszenek neki a hallottak. Assa viszont az elutasító szikrát nagyon is láthatja a nőstényke szemeiben. Okos egy lány meg kell hagynia, csak néhány napja végeztek azzal a két banditával, ő pedig két alig egy perce ismert vadidegennek szépen elmeséli tömören. Semmi óvatosság nincs benne?*
- Érzelem, vagy bizalom ismeretlen fogalom, csupán szüntelenül dúló hatalmi harcok a feljebbjutásért, mire csak a nőstényeknek van joguk és lehetőségük. Így hát ne csodálkozzon, hogy nem igazán kedveljük egymást. A barát csupán olyasvalakit jelent, aki ha egy óvatlan pillanatodban elfordulsz hőszeretettel márt kést a hátadba. *Ez az az ok amiért egyelőre nem kíván a jelenlegi helyzetén sem elgondolkodni sem változtatni. Nem fog céltáblát felfesteni a hátára azért a szóért, hogy hatalom. Még ennyire nem ment el az esze, és végtelen önimádattal sem rendelkezik, ami pedig náluk igencsak gyakori jelenség.* Ön járt már a mélységben? *Dönti oldalra a fejét kíváncsian figyelve a vöröshajú férfit. Az érdeklődése tisztán csillog jégkristályaiban miközben várja a másik válaszát. Még sose hallott egy felszíniről sem aki lemerészkedett volna a mélységbe, ráadásul épen vissza is tért volna utána. Ha ez igaz, akkor valóban helyén lehet az esze, ráadásul valószínűleg nem kicsit lehet erős.
Amíg a vöröshajú felszíni elmegy a pulthoz, lehetősége van feltűnésmentesen végigmérni őt is, és a hóhajút is, bár ő valószínűleg jobban észreveszi ezt. Csak gyorsan végigfuttatja a szemét rajtuk, fegyverek, meg hasonlók után kutatva.
Ismét jókedvűen elmosolyodik, a borosüveget meglátja a felszíni hím kezében. Úgy tűnik ez a nap tényleg csak borozásból áll.*
- Köszönöm! *Emeli ajkaihoz a poharát egy korty erejéig. Milyen érdekes, a tündérlányka épp az imént mérgelődött, hogy bort iszik, most meg milyen szívélyesen fogadja el azt ő is...*
- Én ha lehet inkább éjszaka mozgok, úgyhogy nem terveztem távozni. *Néz rájuk biztatóan. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban az ő -az elején- kissé talán nyers stílusára vágynak, főleg most, az említett hosszú túra előtt, de nem ő lesz az első távozó, ha ők a társaságukban akarják eltölteni ezt az estét, akár reggelig is maradhat. Úgysincs jobb dolga.
Ahogy a szobákra terelődik a szó, már fordul is Assa felé miután az feltette a kérdéseit az útról.*
- Erről jut eszembe, azt a kulcs cserét most kellene majd megoldanod amíg alkalom van rá. *A fogadós most itt van, hogy meddig arról viszont sejtelme sincs, ezért is jelzi a lánynak. Innentől fogva már az ő dolga, hogy mikor kéri a cserét.
A kacagásra fordul csak vissza az asztaltársaságuk felé, a kérdés viszont most nemvártan érinti.*
- Uram! Ön szerint felszíninek nézek ki? *Viccelődik játékos mosollyal. Már maga a feltételezés is, hogy idevalósi abszurdum, de egyáltalán nem veszi komolyan, így inkább dob mint ront a hangulatán a dolog.*
- És...Önökben kit tisztelhetünk, ha szabad kérdenem?
*Hallott már hasonló varázslatokról, személyesen viszont még sosem tapasztalt magán egyet sem. Az arcmimikában gyakorlata van, könnyűszerrel tudna úgy tenni az első másodpercek után, mintha misem történne, a koncentrációja viszont most két oldalról is bombázva lett és ha az arcán nem is tűnt fel a másik kettőnek, hát a kérdése egyértelművé teszi, hogy bizony most lélekben nem igazán volt eddig teljesen jelen az elmúlt másodpercekben.*
- Ön most vagy nagyon bátor, vagy csak nagyon ostoba. *Érdeklődve húzódnak indokolatlanul is enyhe, mindent tudó mosolyra az ajkai, ennek viszont csak annyi az oka, hogy jól tudja a kettő között csak egy vékony választóvonal van, és épp ezért kezdi érdekelni az idegen felszíni. Meg talán a kacsintás is közrejátszik a magabiztos mosolyban. Vajon csak egy ostoba bolond, aki megtanult egy varázslatot és azzal kísérti a szerencséjét, vagy valóban tudja, hogy mit csinál? Ha az utóbbi a helytálló, és a mélységi nőstény is ebben reménykedik, akkor pedig nagy a valószínűsége, hogy okkal nem tart tőle a férfi. Akár így, akár úgy, csúnya dolog rögtön az elején trükköket alkalmazni, ezt viszont esze ágában sincs a többiek előtt megemlítenie. Még ha ő is esett ennek áldozatául, a mókát akkor sem rontaná el.* Rászolgálni, sajnos attól tartok még semmivel. Néhány közkedveltebb tárgyam vagy viseletem után ragadt rajtam. Meg, a szó hallatán valahogy mindig ez a szín jut róla eszembe. *Mutat jégkék lélektükreire egy féloldalas mosoly kíséretében. Maga sem tudja hogy miért, valószínűleg mások teljesen más véleményen vannak erről, őt viszont ez a legkevésbé sem zavarja.* Mint erről a vér. *Mutat utána a férfi szemeire. Közben mosolya barátságosabbra vált, hogy miért, azt talán Assa sejtheti csak. A lány már látta harc közben, tudja miként vélekedik erről a színről, és miért.
Nagyon nehezére esik megállni, hogy ne forgassa a szemét mikor kettejük különbségeire tér ki a férfi. Ha tudná hányszor jutott neki is ez már az eszébe... És valószínűleg a tündérkének is. Arról nem is beszélve, hogy nem egy olyan pillanata volt, mikor majdnem bemutatta neki, hogy mitől veszélyesek ők mélységiek. Egy mondatán viszont megakad a tekintete, jégkék szempárját a másik karmazsin íriszeibe fúrva figyel minden szóra. Kár, hogy csak abban az egy mondatban említette meg a mélységet, de ez épp elég, hogy komolyabban is megfigyelje az új társaságukat.
Azt a feltételezést még kissé indokolatlannak találja, hogy eddig kerülték a veszélyesebb egyéneket. Ő legalábbis személy szerint semmi ilyesmit tett, egyszerűen csak egy ideje már nem futott bele semmiféle veszélybe. Most viszont Assa lassan érezhetné magát abban, ahogy a mondataira Erf felé kapja a tekintetét. Arcát megkeményíti, hogy a két hím ne vehesse észre, hogy nagyon nem tetszenek neki a hallottak. Assa viszont az elutasító szikrát nagyon is láthatja a nőstényke szemeiben. Okos egy lány meg kell hagynia, csak néhány napja végeztek azzal a két banditával, ő pedig két alig egy perce ismert vadidegennek szépen elmeséli tömören. Semmi óvatosság nincs benne?*
- Érzelem, vagy bizalom ismeretlen fogalom, csupán szüntelenül dúló hatalmi harcok a feljebbjutásért, mire csak a nőstényeknek van joguk és lehetőségük. Így hát ne csodálkozzon, hogy nem igazán kedveljük egymást. A barát csupán olyasvalakit jelent, aki ha egy óvatlan pillanatodban elfordulsz hőszeretettel márt kést a hátadba. *Ez az az ok amiért egyelőre nem kíván a jelenlegi helyzetén sem elgondolkodni sem változtatni. Nem fog céltáblát felfesteni a hátára azért a szóért, hogy hatalom. Még ennyire nem ment el az esze, és végtelen önimádattal sem rendelkezik, ami pedig náluk igencsak gyakori jelenség.* Ön járt már a mélységben? *Dönti oldalra a fejét kíváncsian figyelve a vöröshajú férfit. Az érdeklődése tisztán csillog jégkristályaiban miközben várja a másik válaszát. Még sose hallott egy felszíniről sem aki lemerészkedett volna a mélységbe, ráadásul épen vissza is tért volna utána. Ha ez igaz, akkor valóban helyén lehet az esze, ráadásul valószínűleg nem kicsit lehet erős.
Amíg a vöröshajú felszíni elmegy a pulthoz, lehetősége van feltűnésmentesen végigmérni őt is, és a hóhajút is, bár ő valószínűleg jobban észreveszi ezt. Csak gyorsan végigfuttatja a szemét rajtuk, fegyverek, meg hasonlók után kutatva.
Ismét jókedvűen elmosolyodik, a borosüveget meglátja a felszíni hím kezében. Úgy tűnik ez a nap tényleg csak borozásból áll.*
- Köszönöm! *Emeli ajkaihoz a poharát egy korty erejéig. Milyen érdekes, a tündérlányka épp az imént mérgelődött, hogy bort iszik, most meg milyen szívélyesen fogadja el azt ő is...*
- Én ha lehet inkább éjszaka mozgok, úgyhogy nem terveztem távozni. *Néz rájuk biztatóan. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban az ő -az elején- kissé talán nyers stílusára vágynak, főleg most, az említett hosszú túra előtt, de nem ő lesz az első távozó, ha ők a társaságukban akarják eltölteni ezt az estét, akár reggelig is maradhat. Úgysincs jobb dolga.
Ahogy a szobákra terelődik a szó, már fordul is Assa felé miután az feltette a kérdéseit az útról.*
- Erről jut eszembe, azt a kulcs cserét most kellene majd megoldanod amíg alkalom van rá. *A fogadós most itt van, hogy meddig arról viszont sejtelme sincs, ezért is jelzi a lánynak. Innentől fogva már az ő dolga, hogy mikor kéri a cserét.
A kacagásra fordul csak vissza az asztaltársaságuk felé, a kérdés viszont most nemvártan érinti.*
- Uram! Ön szerint felszíninek nézek ki? *Viccelődik játékos mosollyal. Már maga a feltételezés is, hogy idevalósi abszurdum, de egyáltalán nem veszi komolyan, így inkább dob mint ront a hangulatán a dolog.*
- És...Önökben kit tisztelhetünk, ha szabad kérdenem?
4926. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:11:56
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:11:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha, Aingeal Moya//
*Csak úgy sugárzik a druidából a bölcsesség, és Rolf valami ilyesmire is számít tőle. Kellően titokzatos az biztos, de van benne valami, ami különleges megfoghatatlan érzést kelt a földművesben.*
-Sajnos igen, de higgye el nem vagyok rá büszke. *szív újabbat a pipából, és érdekes mód inkább keserűség, mint diadalittasság látható szemeiben és arckifejezésén.* -Elszaporodtak a portyázó orkok, a tanyákat és a földeket rendszeresen feltúrták, és kiszipojozták az ott élő parasztokat. *gondol vissza fájdalmasan az elesett társakra.* -Önvédelemből kénytelen voltam leölni őket, még mielőtt ők vágnak le engem. *fejezi ki magát kicsit keményebben Rolf.* -Hát olyan nagy tapasztalatom azért nincs, én békés szándékú jóember lennék. *mosolyodik el saját szavain, látszik rajta, hogy nem az a fellengzős ember. Pedig történtek vele nagy dolgok az életben, sőt mi több ahonnan jött igazi hősként tekintenek rá, de szerényebb ő annál mintsem ezeket világgá kürtölje.* -De ha szükséges, készen állok megforgatni a fokosomat. *mondja, majd ezután ő is elmosolyodik, mert sejti, hogy egyszerű hétköznapias szavai nevettették meg a druidát, de ez egyáltalán nem zavarja. Szintén tetszik neki az életről előadott bölcs mondása, amivel teljesen egyet is ért, majd tovább hallgatja a nőt, persze pipájából ismét szív egyet.*
-Na hát engem a mágia abszolút nem, nem nekem való az. *legyint, és neveti el magát, mivel a társaságból csak őt nem érdekli a mágia, és nem is tartaná magát elég rátermettnek hozzá.* -Én is pont az erdőbe, és a piacra készülődöm, plusz a fegyverkovács műveire is szívesen vetnék pár pillantást. *mondja mosolyogva, majd a tündérke beszédét kíséri végig figyelemmel.*
-Pedig valamiért tényleg azt hinném, hogy maguk tündérek jobban értenek a mágiához. Talán mert maguk amúgy is olyan mágikus teremtmények. *próbálja kifejezni magát Rolf.* -100-140 ! Tyűha ! *füttyent egyet halkan Rolf, és bólogat a további beszédre, aztán kicsit elszontyolodik, mikor a tündérke bejelenti távozását, de látszik rajta a fáradtság.*
-Nyugodalmas jó éjszakát magának. Kicsi a világ, biztosan összefutunk még, ha más nem ugorjon csak elém. *sandít egy félmosolyt, és egy apró kacsintást a tündér felé, aki pontosan értheti a célzását.*
-Hát ketten maradtunk. *mondja, és éppen válaszolna a kérdésére, de a druida megelőzi, és elveszi a pipáját. Szívesen átnyújtotta volna neki, de így sem haragszik meg.*
-Kis nosztalgia, régi szép idők. Látom nagyon jól bírja. *ismeri el Rolf, majd zsebébe nyúl, és egy kis zacskót vesz elő, amiben pipadohány van belegyömöszölve.* -Tessék rakja el, ha esetleg újranosztalgiázni lenne kedve. *nyújtja át a Ëleya-nak, aki ha elveszi az övé, ha nem kéri akkor Rolf visszadugja zsebébe. Akárhogy is lesz, a pipájába még belenyomkod egy kevéske dohányt, aztán majd feltölti a készletét.*
-Leginkább csak a letelepedést, és a földvásárlást, és megismerni a várost. Tudja eddig csak falukban, és tanyákon éltem. *kezd bele élettörténetébe.* -Mindig is a helyi nemes, és a földesúr napszámosa voltam, akiknek betakarítottam a termést, hizlaltam a jószágait, és persze fizettem az adóit, némi aprópénzért és pár szelet kenyérért cserébe. *húzza el száját.* -Végül is azért jöttem városba, hogy könnyebben tudjam eladni a megtermelt javaimat, és így több állatot tudjak tartani. Tehát egyelőre ez nekem elég nagy kaland lesz, és nem készülök mostanság tovább menni. Kardforgatás. Hmm. *billegeti fejét.* -Hát egy kis edzés sosem árt, és úgy tudom, itt a barakkban van erre lehetőség. *mondja, majd a nő kedves szavaira újból szerényen válaszol.* -Áh az én kalandjaim nem éppen nevezhetőek kalandosnak, viszont. *szív bele pipájába.* -Ha már így említette az erdőt és a piacot, megkérdezném, hogy nincs e kedve velem tartani ? A szekerem és a lovam az istállónál van, de szíves örömest felveszem ha gondolja, persze nem tudom mennyire van hozzászokva az efféle "utazáshoz." *mondja kicsit kérdői hangon. Sok nő különbnek és magasabb rangúnak tartja magát, minthogy egy koszos szekér bakján ringatózzon fel-alá, és bár nem ilyennek gondolja a druidát, de még csak nemrég ismerik egymást.* -A piacon úgyis patkót kellene beszereznem, az erdőnek és a friss levegőnek pedig nincsen párja. És még akár a templomba is benézhetnénk, úgyis régen imádkoztam. *mosolyodik el.* -Na mit szól mindehhez ?
*Csak úgy sugárzik a druidából a bölcsesség, és Rolf valami ilyesmire is számít tőle. Kellően titokzatos az biztos, de van benne valami, ami különleges megfoghatatlan érzést kelt a földművesben.*
-Sajnos igen, de higgye el nem vagyok rá büszke. *szív újabbat a pipából, és érdekes mód inkább keserűség, mint diadalittasság látható szemeiben és arckifejezésén.* -Elszaporodtak a portyázó orkok, a tanyákat és a földeket rendszeresen feltúrták, és kiszipojozták az ott élő parasztokat. *gondol vissza fájdalmasan az elesett társakra.* -Önvédelemből kénytelen voltam leölni őket, még mielőtt ők vágnak le engem. *fejezi ki magát kicsit keményebben Rolf.* -Hát olyan nagy tapasztalatom azért nincs, én békés szándékú jóember lennék. *mosolyodik el saját szavain, látszik rajta, hogy nem az a fellengzős ember. Pedig történtek vele nagy dolgok az életben, sőt mi több ahonnan jött igazi hősként tekintenek rá, de szerényebb ő annál mintsem ezeket világgá kürtölje.* -De ha szükséges, készen állok megforgatni a fokosomat. *mondja, majd ezután ő is elmosolyodik, mert sejti, hogy egyszerű hétköznapias szavai nevettették meg a druidát, de ez egyáltalán nem zavarja. Szintén tetszik neki az életről előadott bölcs mondása, amivel teljesen egyet is ért, majd tovább hallgatja a nőt, persze pipájából ismét szív egyet.*
-Na hát engem a mágia abszolút nem, nem nekem való az. *legyint, és neveti el magát, mivel a társaságból csak őt nem érdekli a mágia, és nem is tartaná magát elég rátermettnek hozzá.* -Én is pont az erdőbe, és a piacra készülődöm, plusz a fegyverkovács műveire is szívesen vetnék pár pillantást. *mondja mosolyogva, majd a tündérke beszédét kíséri végig figyelemmel.*
-Pedig valamiért tényleg azt hinném, hogy maguk tündérek jobban értenek a mágiához. Talán mert maguk amúgy is olyan mágikus teremtmények. *próbálja kifejezni magát Rolf.* -100-140 ! Tyűha ! *füttyent egyet halkan Rolf, és bólogat a további beszédre, aztán kicsit elszontyolodik, mikor a tündérke bejelenti távozását, de látszik rajta a fáradtság.*
-Nyugodalmas jó éjszakát magának. Kicsi a világ, biztosan összefutunk még, ha más nem ugorjon csak elém. *sandít egy félmosolyt, és egy apró kacsintást a tündér felé, aki pontosan értheti a célzását.*
-Hát ketten maradtunk. *mondja, és éppen válaszolna a kérdésére, de a druida megelőzi, és elveszi a pipáját. Szívesen átnyújtotta volna neki, de így sem haragszik meg.*
-Kis nosztalgia, régi szép idők. Látom nagyon jól bírja. *ismeri el Rolf, majd zsebébe nyúl, és egy kis zacskót vesz elő, amiben pipadohány van belegyömöszölve.* -Tessék rakja el, ha esetleg újranosztalgiázni lenne kedve. *nyújtja át a Ëleya-nak, aki ha elveszi az övé, ha nem kéri akkor Rolf visszadugja zsebébe. Akárhogy is lesz, a pipájába még belenyomkod egy kevéske dohányt, aztán majd feltölti a készletét.*
-Leginkább csak a letelepedést, és a földvásárlást, és megismerni a várost. Tudja eddig csak falukban, és tanyákon éltem. *kezd bele élettörténetébe.* -Mindig is a helyi nemes, és a földesúr napszámosa voltam, akiknek betakarítottam a termést, hizlaltam a jószágait, és persze fizettem az adóit, némi aprópénzért és pár szelet kenyérért cserébe. *húzza el száját.* -Végül is azért jöttem városba, hogy könnyebben tudjam eladni a megtermelt javaimat, és így több állatot tudjak tartani. Tehát egyelőre ez nekem elég nagy kaland lesz, és nem készülök mostanság tovább menni. Kardforgatás. Hmm. *billegeti fejét.* -Hát egy kis edzés sosem árt, és úgy tudom, itt a barakkban van erre lehetőség. *mondja, majd a nő kedves szavaira újból szerényen válaszol.* -Áh az én kalandjaim nem éppen nevezhetőek kalandosnak, viszont. *szív bele pipájába.* -Ha már így említette az erdőt és a piacot, megkérdezném, hogy nincs e kedve velem tartani ? A szekerem és a lovam az istállónál van, de szíves örömest felveszem ha gondolja, persze nem tudom mennyire van hozzászokva az efféle "utazáshoz." *mondja kicsit kérdői hangon. Sok nő különbnek és magasabb rangúnak tartja magát, minthogy egy koszos szekér bakján ringatózzon fel-alá, és bár nem ilyennek gondolja a druidát, de még csak nemrég ismerik egymást.* -A piacon úgyis patkót kellene beszereznem, az erdőnek és a friss levegőnek pedig nincsen párja. És még akár a templomba is benézhetnénk, úgyis régen imádkoztam. *mosolyodik el.* -Na mit szól mindehhez ?
4925. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:47:46
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:47:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
*A hosszadalmas sorolgatás alatt megannyi gondolat lepi el az elméjét, mint például, hogy mennyire nehéz sora lehetett ennek a lánynak, vagy épp az, hogy a munkák nagy részét akkor se próbálta volna ki, ha rászorult volna. A pincérkedés talán még a kedvére tenne, azonban hogy gyerekek között nem sínylődne, az is biztos. Nem mintha megrögzötten gyűlölné a kölyköket, pusztán nincs hozzájuk értése, sem pedig türelme, ami pedig gyakorta tűnhet úgy az esetében, hogy végtelen.
Az inaskodás gondolatára egészen érdekes képek futnak el lelki szemei előtt, a munka vajmi kifacsart és túlfűtött mivoltában még ő is próbára tenné magát benne, míg a birkaőrzés egyszerűen könnyűnek hallik Meril ajkai mögül. Vélhetően festéssel ütné el az időt, elvégre a tájképek sem állnak tőle távol, és mind emellé még fizetést is kapna... Már-már fontolóra veszi, hogyha minden kötél szakad, akkor bizony juhászként fogja leélni hátralevő életét, azonban a magasztos becenévre visszatér a valóságba.
Az elébb kortyolt teától csillanó ajkai könnyed mosolyra húzódnak, amint konstatálja, bizony ez a becenév már az övé marad, ha tetszik neki, ha nem. Már pedig a kedvére van, annak ellenére, hogy magát nem szereti mások fölébe helyezni. Azonban tudja, hogy Meril nem gúnyként illeti a Herceg megnevezéssel, és ennyi bőven elegendő neki, hogy elfogadja. Talán még azon se háborodna fel, ha kényes, macskás jelleme folytán épp Hercegnőnek lenne szólítva, persze ezt az oldalát még homályos lepel takarja el a táncos elől.*
- Akkor egy percig se sajnáld az időt *Válaszolja, majd kíváncsian hallgatja a lány elképzeléseit a jövőről. Voltaképpen nem lepődik meg azon, hogy épp egy vándorcirkuszhoz csapódna, rendkívül találó lenne Meril bohókás személyiségéhez egy ilyen társulat, s még az sem kiváltképpen üti szíven, hogy a meggazdagodásra hajt a lány. Azonban az előadásmód már sokkalta vérfagyasztóbb, melyhez hasonlatos megnyilvánulást még nem tapasztalt táncos irányából.
Arcára azonban nem ül ki meglepődés, éppoly nyugodalommal fogadja, mint a fejének elcsavarására tett kísérleteket is, pusztán egy rövidke szünet jelzi, hogy valami megült az elméjében, és nehezen áll tovább.*
- Érdekes. Úgy gondolod, hogy a vagyonod, vagy épp annak hiánya miatt néznek le? *Igen csak elgondolkodtatja ezen álláspont, hiszen mind a szegények, mind a gazdagok között is előfordul egymás megvetése, s ez nem kizárólagosan attól függ, hogy mennyire van tömve a zsebük.
Közben úgy fest, hogy mindketten végeztek az ebéddel, így bátorkodik felállni az asztaltól.*
- Szívesen mesélek az álmaimról, azonban itt már túlságosan is fülledt a levegő. Nem bánod, ha távozunk?
*A hosszadalmas sorolgatás alatt megannyi gondolat lepi el az elméjét, mint például, hogy mennyire nehéz sora lehetett ennek a lánynak, vagy épp az, hogy a munkák nagy részét akkor se próbálta volna ki, ha rászorult volna. A pincérkedés talán még a kedvére tenne, azonban hogy gyerekek között nem sínylődne, az is biztos. Nem mintha megrögzötten gyűlölné a kölyköket, pusztán nincs hozzájuk értése, sem pedig türelme, ami pedig gyakorta tűnhet úgy az esetében, hogy végtelen.
Az inaskodás gondolatára egészen érdekes képek futnak el lelki szemei előtt, a munka vajmi kifacsart és túlfűtött mivoltában még ő is próbára tenné magát benne, míg a birkaőrzés egyszerűen könnyűnek hallik Meril ajkai mögül. Vélhetően festéssel ütné el az időt, elvégre a tájképek sem állnak tőle távol, és mind emellé még fizetést is kapna... Már-már fontolóra veszi, hogyha minden kötél szakad, akkor bizony juhászként fogja leélni hátralevő életét, azonban a magasztos becenévre visszatér a valóságba.
Az elébb kortyolt teától csillanó ajkai könnyed mosolyra húzódnak, amint konstatálja, bizony ez a becenév már az övé marad, ha tetszik neki, ha nem. Már pedig a kedvére van, annak ellenére, hogy magát nem szereti mások fölébe helyezni. Azonban tudja, hogy Meril nem gúnyként illeti a Herceg megnevezéssel, és ennyi bőven elegendő neki, hogy elfogadja. Talán még azon se háborodna fel, ha kényes, macskás jelleme folytán épp Hercegnőnek lenne szólítva, persze ezt az oldalát még homályos lepel takarja el a táncos elől.*
- Akkor egy percig se sajnáld az időt *Válaszolja, majd kíváncsian hallgatja a lány elképzeléseit a jövőről. Voltaképpen nem lepődik meg azon, hogy épp egy vándorcirkuszhoz csapódna, rendkívül találó lenne Meril bohókás személyiségéhez egy ilyen társulat, s még az sem kiváltképpen üti szíven, hogy a meggazdagodásra hajt a lány. Azonban az előadásmód már sokkalta vérfagyasztóbb, melyhez hasonlatos megnyilvánulást még nem tapasztalt táncos irányából.
Arcára azonban nem ül ki meglepődés, éppoly nyugodalommal fogadja, mint a fejének elcsavarására tett kísérleteket is, pusztán egy rövidke szünet jelzi, hogy valami megült az elméjében, és nehezen áll tovább.*
- Érdekes. Úgy gondolod, hogy a vagyonod, vagy épp annak hiánya miatt néznek le? *Igen csak elgondolkodtatja ezen álláspont, hiszen mind a szegények, mind a gazdagok között is előfordul egymás megvetése, s ez nem kizárólagosan attól függ, hogy mennyire van tömve a zsebük.
Közben úgy fest, hogy mindketten végeztek az ebéddel, így bátorkodik felállni az asztaltól.*
- Szívesen mesélek az álmaimról, azonban itt már túlságosan is fülledt a levegő. Nem bánod, ha távozunk?
4924. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:47:03
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:47:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Kei, Tifa//
*Nem örül annak, hogy egy elf telepedett le az asztalukhoz. Persze azért csak, mert nem tudja, hogy az miként viszonyul személyéhez. Könnyítene a dolgon például, ha kését eltenné, mert nem érezné magát egy kicsit feszülten. Tekintetét pontosan e frusztráció miatt pihenteti a pörgő-forgó pengén, s még akkor sem veszi le róla, mikor megáll az asztalon.*
~Egészen jól bánik a késsel.~
*A tény az tény, s ezt konstatálva végül a nőre pillant. Gyanakszik, így az egyik kezét leveszi az asztalról, s a hasára helyezi. Persze a köpenyétől nem látszik, de az egyik dobótőrétől csak néhány centi választja el a tagját. Nem akar ő támadni, vagy ilyesmi, ez csupán afféle biztosíték saját maga számára. A mozdulat talán fel sem tűnik, s mintha csak a hasát ülte volna meg a második kupa sör, vagy az aranysárga tojásrántotta, s védené, akképpen fest.
Az elf szót intéz hozzá, s az illem úgy kívánja, hogy válaszoljon, akárhogy is nem akar még beszélgetni addig, míg nem tudja mi a hölgyemény szándéka.*
-Meg csábítani.
*Ördögi fény csillan meg a szemében, miközben Kei-re sandít egy incselkedő félmosoly keretében.*
-Aletai.
*Biccent ő is, miután a félelf társa bemutatkozik.*
-Azért kicsit merész az öltözéke ahhoz képet, hogy egy fogadóba tért be Kiskegyed. Sok itt a részeges, kötekedni vágyó alak, akikben a vágy az alkoholos mámoruk miatt fizikai cselekedetre sarkallja őket.
*Rántja meg a vállát, mert bár az ő módszere nem az erőszak, de sajnos kellően gonosz a világ ahhoz, hogy ilyen téren kivételt képezzen a szőke férfi. Mondjuk, ez lehet, hogy köszönhető annak is, hogy a hajszínéhez a Kei-hez hasonló tengerkék színű szem, s kellő charme is párosul, s ha egy kis borostát is növeszt, mágnesként vonzza a boldogságra vágyó hölgyeket.*
-Jól bánsz a késsel. Nem ma forgatod először. Megnézhetem esetleg közelebbről?
*Nyújtja a bal tenyerét a lány felé, hogy jelezze, a késre gondol. Ha az átnyújtja neki, akkor egyértelműen meggyőzi a félelfet, hogy szándékai tiszták. Persze ha fordítva lenne a helyzet, Aletainak esze ágában nem lenne megválni bármitől is, főleg, hogy nem ismeri azt, akinek adja. Ártatlan képe, s a mosoly az arcán talán épp elég meggyőzőerőt ad mégis Tifa számára.*
*Nem örül annak, hogy egy elf telepedett le az asztalukhoz. Persze azért csak, mert nem tudja, hogy az miként viszonyul személyéhez. Könnyítene a dolgon például, ha kését eltenné, mert nem érezné magát egy kicsit feszülten. Tekintetét pontosan e frusztráció miatt pihenteti a pörgő-forgó pengén, s még akkor sem veszi le róla, mikor megáll az asztalon.*
~Egészen jól bánik a késsel.~
*A tény az tény, s ezt konstatálva végül a nőre pillant. Gyanakszik, így az egyik kezét leveszi az asztalról, s a hasára helyezi. Persze a köpenyétől nem látszik, de az egyik dobótőrétől csak néhány centi választja el a tagját. Nem akar ő támadni, vagy ilyesmi, ez csupán afféle biztosíték saját maga számára. A mozdulat talán fel sem tűnik, s mintha csak a hasát ülte volna meg a második kupa sör, vagy az aranysárga tojásrántotta, s védené, akképpen fest.
Az elf szót intéz hozzá, s az illem úgy kívánja, hogy válaszoljon, akárhogy is nem akar még beszélgetni addig, míg nem tudja mi a hölgyemény szándéka.*
-Meg csábítani.
*Ördögi fény csillan meg a szemében, miközben Kei-re sandít egy incselkedő félmosoly keretében.*
-Aletai.
*Biccent ő is, miután a félelf társa bemutatkozik.*
-Azért kicsit merész az öltözéke ahhoz képet, hogy egy fogadóba tért be Kiskegyed. Sok itt a részeges, kötekedni vágyó alak, akikben a vágy az alkoholos mámoruk miatt fizikai cselekedetre sarkallja őket.
*Rántja meg a vállát, mert bár az ő módszere nem az erőszak, de sajnos kellően gonosz a világ ahhoz, hogy ilyen téren kivételt képezzen a szőke férfi. Mondjuk, ez lehet, hogy köszönhető annak is, hogy a hajszínéhez a Kei-hez hasonló tengerkék színű szem, s kellő charme is párosul, s ha egy kis borostát is növeszt, mágnesként vonzza a boldogságra vágyó hölgyeket.*
-Jól bánsz a késsel. Nem ma forgatod először. Megnézhetem esetleg közelebbről?
*Nyújtja a bal tenyerét a lány felé, hogy jelezze, a késre gondol. Ha az átnyújtja neki, akkor egyértelműen meggyőzi a félelfet, hogy szándékai tiszták. Persze ha fordítva lenne a helyzet, Aletainak esze ágában nem lenne megválni bármitől is, főleg, hogy nem ismeri azt, akinek adja. Ártatlan képe, s a mosoly az arcán talán épp elég meggyőzőerőt ad mégis Tifa számára.*
4923. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:40:12
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:40:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mordokhai, Mordach, Erf//
* Assa felfedezi Erf zavarodotságát, de nem tudhatja, hogy mi játszódott le a lány fejében. Mindkét férfi leül, s a vörös hajú kezd el beszélni. Elcsodálkozik a férfi Erf állnevén, s megkérdezi, hogy Assa is rendelkezik -e becenévvel. Mosolyogva válaszol.*
- Nem-nem, engem szólítsanak csak Assának.
* Megjegyzi, hogy érdekes párost alkotnak, s a tündérke igazat is ad neki.*
- Hát, igen. Mindketten egy felderítésen akartunk részt venni, de elraboltak minket. Együtt szabadultunk ki, s azóta együtt megyünk mindenfelé. Itt tanulok mágiát a városban. Lidérc történetét pedig én sem hallottam még, hogy mi szél hozta Artheinorba.
* Ez nem igaz, de nem akarja elmondani, hogy miért is van itt a lány. Hisz nem biztos, hogy Erf közölni akarja az idegenekkel. Ha füllent valamit, akkor arra is bólogatni fog, mintha most hallaná először a történetet. Assának azonban nincs titkolnivalója.
A beszédesebb férfi elmegy és hoz egy üveg bort, a tündérkének poharat hozzá. Mikor kitölti az italt, akkor Assa nem utasítja vissza.*
- Köszönöm, igazán figyelmes.
* Iszik egy kortyot. Valóban jó az itteni bor, s a lány úgy gondolja, hogy ha még ma iszik egy pohárral, attól még nem lesz semmi baja.*
- Valóban érdemes sietniük, mert ma nagyon sokan vannak. Mi már itt töltöttünk néhány éjszakát, nem valami úri szobák vannak itt, tehát ne számítsanak díszekre, meg effélékre, de azért elmegy. Egyikünk sem helyi, így kénytelenek vagyunk szobát bérelni. És milyen úrta indulnak? Valami jó kis kaland, esetleg?
* Kérdezi kíváncsian. Visszagondol a betervezett felderítésükre, s reméli, hogy a közeljövőben lesz még lehetőség efféle élményeket szerezni. Erf is gondolkodott rajta, úgyhogy, ha már tudnak valamennyire varázsolni, akkor kitalának valamit. Talán ha elmondják, hogy hova mennek, akkor Assának is eszébe jut majd valami izgalmas ötlet, amit a későbbiekben megvalósíthatnak.*
* Assa felfedezi Erf zavarodotságát, de nem tudhatja, hogy mi játszódott le a lány fejében. Mindkét férfi leül, s a vörös hajú kezd el beszélni. Elcsodálkozik a férfi Erf állnevén, s megkérdezi, hogy Assa is rendelkezik -e becenévvel. Mosolyogva válaszol.*
- Nem-nem, engem szólítsanak csak Assának.
* Megjegyzi, hogy érdekes párost alkotnak, s a tündérke igazat is ad neki.*
- Hát, igen. Mindketten egy felderítésen akartunk részt venni, de elraboltak minket. Együtt szabadultunk ki, s azóta együtt megyünk mindenfelé. Itt tanulok mágiát a városban. Lidérc történetét pedig én sem hallottam még, hogy mi szél hozta Artheinorba.
* Ez nem igaz, de nem akarja elmondani, hogy miért is van itt a lány. Hisz nem biztos, hogy Erf közölni akarja az idegenekkel. Ha füllent valamit, akkor arra is bólogatni fog, mintha most hallaná először a történetet. Assának azonban nincs titkolnivalója.
A beszédesebb férfi elmegy és hoz egy üveg bort, a tündérkének poharat hozzá. Mikor kitölti az italt, akkor Assa nem utasítja vissza.*
- Köszönöm, igazán figyelmes.
* Iszik egy kortyot. Valóban jó az itteni bor, s a lány úgy gondolja, hogy ha még ma iszik egy pohárral, attól még nem lesz semmi baja.*
- Valóban érdemes sietniük, mert ma nagyon sokan vannak. Mi már itt töltöttünk néhány éjszakát, nem valami úri szobák vannak itt, tehát ne számítsanak díszekre, meg effélékre, de azért elmegy. Egyikünk sem helyi, így kénytelenek vagyunk szobát bérelni. És milyen úrta indulnak? Valami jó kis kaland, esetleg?
* Kérdezi kíváncsian. Visszagondol a betervezett felderítésükre, s reméli, hogy a közeljövőben lesz még lehetőség efféle élményeket szerezni. Erf is gondolkodott rajta, úgyhogy, ha már tudnak valamennyire varázsolni, akkor kitalának valamit. Talán ha elmondják, hogy hova mennek, akkor Assának is eszébe jut majd valami izgalmas ötlet, amit a későbbiekben megvalósíthatnak.*
4922. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:12:00
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen - Erf és Assa //
*Bár Mordah is lezárja látszólag a témát, miszerint egyikőjüket sem várja senki sehol, viszont ezt az információt elraktározza magában jól. Akadnak olyanok, kik a szeretteiket maguk mögött hagyva választják a vándor létet, ám akadnak olyanok, kiknek szinte ez jelentheti a "menekülést".
Odabent engedélyt kapnak a letelepedésre, így mindketten helyet is foglalnak a kis társaságnál. Természetesen nem kerüli el figyelmét a különös megszólítás sem, ám nem igazán lepődik meg, hiszen tudja, hogy a mélységiek nem igazán szeretik a világnak kikürtölni valódi nevüket - bár manapság elég sokan nem.*
- Lidérc? *pillant kíváncsian a tündér felé* Tán Kegyed is rendelkezik becenévvel? *mosolyodik el, majd tekintete az éjhölgy felé terelődik* Mondja csak, mivel szolgált rá a Lidérc jelzőre?
*Kacsint a hölgyemény felé, érzékelve az enyhe zavarodottságot az illúzió miatt, ami érthető is, hiszen minden bizonnyal nem sokan próbálkoznak azzal, hogy egy mélységi elméjével játszadozzanak. S az este még csak most kezdődik...*
- Tudják, Hölgyek, igazán érdekes párost alkotnak! S most nem veszem elő az előítéleteket, mert én nem élek ezekkel, de határozottan kijelenthetem, hogy eléggé különböznek egymástól! Mikor alant, szinte a túlvilágba nyúló barlangokban jártam, akkor az ottani éjhölgyek nem hogy a tündéreket, de még egymást sem kedvelték! S Önök pedig eddigi tapasztalataim alapján inkább kerülték a veszélyesebbnek kinéző egyéneket. Tehát, mi szél hozta Önöket ide? Már ha nem tolakodó a kérdésem!
*Kérdi kíváncsian, miközben vérszín szemei egy pillanatra sem szegeződnek másra, csupán a két hölgyeményre. Ha már egyszer idejöttek hozzájuk, nem áll szándékában a Vörösnek csendben ücsörögni, s ezt Mordokhai felé is jelzi egy kifejező pillantással. Bár Mordach lényegében minden helyzetben tudna beszélni, viszont azt nem szeretné, ha jelen esetben csak ő tenné ezt, hiszen Mordokhaijal jöttek szórakozni ma éjjel, vagy mifene. Így hát ha megkapta válaszát fel is pattan a székről, s egy elnézést kérve szép lassan odasétál egyedül a fogadóshoz, majd pár percig fürkészi a palackokat, végül kiválaszt egy Borospalackot, mindössze 6 érméért. Mivel elég jól tud alkudni, így olcsón megszerezte, persze ehhez egy pohárt is kér a tündérnek, hiszen előtte nem látott alkoholosat. Mikor visszasétál, lehelyezi az asztal közepére az üveget, majd a poharat a kis tünemény felé csúsztatja.*
- Tudják, holnap indulunk egy igen hosszú útra, aztán a mai éjjelen kicsit ki akarunk rúgni a hámból, s remélem, hogy nem hagynak magunkra!
*Azzal kiissza saját poharából az utolsó kortyot, majd megragadja az üveget, s először tölt a hölgyeknek - már ha kérnek -, majd társának is, végül magának, s Mordokhai felé sandít, miközben kortyol egyet.*
- Mondd csak, neked van itt szobád, vagy ki kell venned? Ugyanis ha nincs, akkor szerintem gyorsan érdeklődj a fogadósnál, mert nekem elejtette, hogy túlságosan is sokan vannak, s már az utolsó helyekért mennek a harcok! Még a végén be kell kéredzkednek valakihez! *kacag fel* S Önök? Városiak, vagy esetleg maguk is idekényszerültek?
*Bár Mordah is lezárja látszólag a témát, miszerint egyikőjüket sem várja senki sehol, viszont ezt az információt elraktározza magában jól. Akadnak olyanok, kik a szeretteiket maguk mögött hagyva választják a vándor létet, ám akadnak olyanok, kiknek szinte ez jelentheti a "menekülést".
Odabent engedélyt kapnak a letelepedésre, így mindketten helyet is foglalnak a kis társaságnál. Természetesen nem kerüli el figyelmét a különös megszólítás sem, ám nem igazán lepődik meg, hiszen tudja, hogy a mélységiek nem igazán szeretik a világnak kikürtölni valódi nevüket - bár manapság elég sokan nem.*
- Lidérc? *pillant kíváncsian a tündér felé* Tán Kegyed is rendelkezik becenévvel? *mosolyodik el, majd tekintete az éjhölgy felé terelődik* Mondja csak, mivel szolgált rá a Lidérc jelzőre?
*Kacsint a hölgyemény felé, érzékelve az enyhe zavarodottságot az illúzió miatt, ami érthető is, hiszen minden bizonnyal nem sokan próbálkoznak azzal, hogy egy mélységi elméjével játszadozzanak. S az este még csak most kezdődik...*
- Tudják, Hölgyek, igazán érdekes párost alkotnak! S most nem veszem elő az előítéleteket, mert én nem élek ezekkel, de határozottan kijelenthetem, hogy eléggé különböznek egymástól! Mikor alant, szinte a túlvilágba nyúló barlangokban jártam, akkor az ottani éjhölgyek nem hogy a tündéreket, de még egymást sem kedvelték! S Önök pedig eddigi tapasztalataim alapján inkább kerülték a veszélyesebbnek kinéző egyéneket. Tehát, mi szél hozta Önöket ide? Már ha nem tolakodó a kérdésem!
*Kérdi kíváncsian, miközben vérszín szemei egy pillanatra sem szegeződnek másra, csupán a két hölgyeményre. Ha már egyszer idejöttek hozzájuk, nem áll szándékában a Vörösnek csendben ücsörögni, s ezt Mordokhai felé is jelzi egy kifejező pillantással. Bár Mordach lényegében minden helyzetben tudna beszélni, viszont azt nem szeretné, ha jelen esetben csak ő tenné ezt, hiszen Mordokhaijal jöttek szórakozni ma éjjel, vagy mifene. Így hát ha megkapta válaszát fel is pattan a székről, s egy elnézést kérve szép lassan odasétál egyedül a fogadóshoz, majd pár percig fürkészi a palackokat, végül kiválaszt egy Borospalackot, mindössze 6 érméért.
Mivel elég jól tud alkudni, így olcsón megszerezte, persze ehhez egy pohárt is kér a tündérnek, hiszen előtte nem látott alkoholosat. Mikor visszasétál, lehelyezi az asztal közepére az üveget, majd a poharat a kis tünemény felé csúsztatja.*- Tudják, holnap indulunk egy igen hosszú útra, aztán a mai éjjelen kicsit ki akarunk rúgni a hámból, s remélem, hogy nem hagynak magunkra!
*Azzal kiissza saját poharából az utolsó kortyot, majd megragadja az üveget, s először tölt a hölgyeknek - már ha kérnek -, majd társának is, végül magának, s Mordokhai felé sandít, miközben kortyol egyet.*
- Mondd csak, neked van itt szobád, vagy ki kell venned? Ugyanis ha nincs, akkor szerintem gyorsan érdeklődj a fogadósnál, mert nekem elejtette, hogy túlságosan is sokan vannak, s már az utolsó helyekért mennek a harcok! Még a végén be kell kéredzkednek valakihez! *kacag fel* S Önök? Városiak, vagy esetleg maguk is idekényszerültek?
4921. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-15 19:36:38
Üzenet elküldve: 2014-05-15 19:36:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*Elmosolyodik a fiú válaszára, remélhetőleg kalandjaik során még sokáig együtt maradnak. Érdeklődve hallgatja, időnként bólint egy aprót, majd válasza előtt kissé elgondolkodik.*
- Lássuk csak, a korábban említettek mellett kiskoromban néha leveleket, csomagokat vittem, ha egy-egy nemesnek nem volt kedve mást keresni. Pincérkedtem is már, bár csak egy rövid ideig, még mielőtt eljöttem volna Wegtorenből, gyermekekre is vigyáztam. Kellemes kis munka volt, a kicsikkel jól kijövök, csak sajna nem fizetett valami sokat, meghát szükségem volt egy kis szabadságra. Inaskodtam, mostam, és egyszer még birkákat is őriztem!
*Halkan felnevet, ahogy íriszei Eidan méregzöld tekintetébe merülnek.*
- Őrült ötlet volt, de hamar meguntam. Lássuk csak... cselédnek is beálltam párszor, néha még hordárnak is, vagy hajósinasnak. Mulatságos így visszaidézni őket, még soha nem fordult meg a fejemben, hogy összeszámoljam.
*Azt már inkább nem említi meg, hogy kiskorában nagyrészét ezeknek a munkáknak kényszerből végezte, hogy ne éhezzen, vagy talán, hogy apjának legyen mit elinnia... Gondoskodik róla, hogy Eidan csak jól megszokott derűs mosolyát láthassa, csilingelő hangján mesél, így valóban alig észrevehető a történet mögött rejlő keserűség. Persze nem minden munka volt ilyen, melyeket említ a fiúnak, elvégre ahogy idősödött, egyre egyszerűbbé vált a pénzszerzés is, - megvoltak a maga módszerei - így nagyrészüket valóban puszta kíváncsiságból próbálta ki. Egyszer talán megosztja majd a fiúval gyerekkorának sötétebb korszakait is, de egyelőre nem terheli feleslegesen sem magát, sem Eidant ilyesmivel.*
- Álmot?
*Pár pillanatra elgondolkozik, majd egy vigyor kíséretében böki ki a választ.*
- Rengeteg álmot kergetek, Hercegem.
*Egyáltalán nem sértésnek szánja a becenevet, mellyel már korábban is megillette Eidant, csupán a fiú finom jellemére akar utalni vele. Meril szereti így emlegetni a fiút, ezért csak remélni tudja, hogy nem bántja meg vele.*
- Először is, mindig is csatlakozni akartam egy vándorcirkuszhoz. Elképzeléseim szerint elképesztően mókás lehet.
*Mosolya - ha ez még lehetséges - még szélesebbre húzódik, majd eltűntet egy apró rántottadarabot szájában és kissé komolyabbra fordítja a szót.*
- Szeretnék a saját erőmből annyira meggazdagodni, hogy többé senkinek se legyen oka lenézni. Egy-két embernek a körmére járnék.
*Íriszei elszántan villannak a falakra helyezett fáklyák fényében, ajkai kegyetlen mosolyra húzódnak. Persze nem éppen az a típus, aki bemocskolná kezeit, de megvan benne a kellő bosszúvágy egy-egy csínytevésre.*
- Az álmaimat egész éjjel hallgathatnád, de én a tieidre kíváncsibb volnék.
*Mosolyog a fiúra, és miközben a Párduc válaszol, elfogyasztja a maradék rántottáját, majd jólesően öbliti le teájával.*
*Elmosolyodik a fiú válaszára, remélhetőleg kalandjaik során még sokáig együtt maradnak. Érdeklődve hallgatja, időnként bólint egy aprót, majd válasza előtt kissé elgondolkodik.*
- Lássuk csak, a korábban említettek mellett kiskoromban néha leveleket, csomagokat vittem, ha egy-egy nemesnek nem volt kedve mást keresni. Pincérkedtem is már, bár csak egy rövid ideig, még mielőtt eljöttem volna Wegtorenből, gyermekekre is vigyáztam. Kellemes kis munka volt, a kicsikkel jól kijövök, csak sajna nem fizetett valami sokat, meghát szükségem volt egy kis szabadságra. Inaskodtam, mostam, és egyszer még birkákat is őriztem!
*Halkan felnevet, ahogy íriszei Eidan méregzöld tekintetébe merülnek.*
- Őrült ötlet volt, de hamar meguntam. Lássuk csak... cselédnek is beálltam párszor, néha még hordárnak is, vagy hajósinasnak. Mulatságos így visszaidézni őket, még soha nem fordult meg a fejemben, hogy összeszámoljam.
*Azt már inkább nem említi meg, hogy kiskorában nagyrészét ezeknek a munkáknak kényszerből végezte, hogy ne éhezzen, vagy talán, hogy apjának legyen mit elinnia... Gondoskodik róla, hogy Eidan csak jól megszokott derűs mosolyát láthassa, csilingelő hangján mesél, így valóban alig észrevehető a történet mögött rejlő keserűség. Persze nem minden munka volt ilyen, melyeket említ a fiúnak, elvégre ahogy idősödött, egyre egyszerűbbé vált a pénzszerzés is, - megvoltak a maga módszerei - így nagyrészüket valóban puszta kíváncsiságból próbálta ki. Egyszer talán megosztja majd a fiúval gyerekkorának sötétebb korszakait is, de egyelőre nem terheli feleslegesen sem magát, sem Eidant ilyesmivel.*
- Álmot?
*Pár pillanatra elgondolkozik, majd egy vigyor kíséretében böki ki a választ.*
- Rengeteg álmot kergetek, Hercegem.
*Egyáltalán nem sértésnek szánja a becenevet, mellyel már korábban is megillette Eidant, csupán a fiú finom jellemére akar utalni vele. Meril szereti így emlegetni a fiút, ezért csak remélni tudja, hogy nem bántja meg vele.*
- Először is, mindig is csatlakozni akartam egy vándorcirkuszhoz. Elképzeléseim szerint elképesztően mókás lehet.
*Mosolya - ha ez még lehetséges - még szélesebbre húzódik, majd eltűntet egy apró rántottadarabot szájában és kissé komolyabbra fordítja a szót.*
- Szeretnék a saját erőmből annyira meggazdagodni, hogy többé senkinek se legyen oka lenézni. Egy-két embernek a körmére járnék.
*Íriszei elszántan villannak a falakra helyezett fáklyák fényében, ajkai kegyetlen mosolyra húzódnak. Persze nem éppen az a típus, aki bemocskolná kezeit, de megvan benne a kellő bosszúvágy egy-egy csínytevésre.*
- Az álmaimat egész éjjel hallgathatnád, de én a tieidre kíváncsibb volnék.
*Mosolyog a fiúra, és miközben a Párduc válaszol, elfogyasztja a maradék rántottáját, majd jólesően öbliti le teájával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18867-18886