Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 799 (15961. - 15980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
15980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 23:38:00
Üzenet elküldve: 2021-01-19 23:38:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
*A gyengéd gesztus valamelyest váratlanul éri a tolvajt. A férfi közelsége bizony egyáltalán nem idegen vagy kellemetlen, egyszerűen csak nem így, ilyen körülmények között, s nem ilyen indokkal szokta meg az érintését. Nem pillant rá, azzal elismerné, hogy szüksége volt a nyugtató ajkak nyomára vállán vagy a csitító szavakra, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Csak alig láthatóan nyel egyet, ezzel együtt pedig mintha a bús hangulatot is leküzdte volna a torkán.*
-Helyes.
*Szól az igyekezet ígéretére mindössze, mosolya már sokkal őszintébb. Valahol bosszantja, hogy az imént gyengének mutatkozott, de úgy dönt ez ma többször nem fordulhat elő.
Ahogy felér, a gondolatai némileg tisztulni látszanak, a lépcsőn egy pillanatra még játékosan hátra is néz, persze lopva, csak hogy megtudja, teljesen hidegen hagyja-e a másikat. Sokat persze ennyi idő alatt nem lát, így hamar elveti az ötletet, ha fokot vét még a végén mind a ketten lezúdulnak a földszintre.
A megjegyzés vigyort csal az ő arcára is majd halványan megrázza a fejét.*
-Nem igaz, előbb még lejátszanánk a szokásos macska-egér játékot.
*Frissíti fel emlékezetét, miközben pengéje hegyét a dugóba mélyeszti. Ügyetlenkedik egy darabig, ha a másik segíteni próbálna helyére inti, végül azonban csak sikerül kiszabadítania a bort.*
-Csipkelődnénk, gúnyolódnánk, füllentenénk...
*Sorolja a kötelező elemeket, s megemelve az üveget nagy kortyokat iszik a lőréből. Felkecmeregve a székből lépdel közelebb a bárdhoz, tekintetét a szürke szemekbe fúrja, szabad keze gyengéden simul a hasonló színű tincsek közé.*
-Előbb igyunk.
*Javasolja halkan, mert érzi, bármi is lesz, ahhoz nekik nagyon részegnek kell lenniük.*
*A gyengéd gesztus valamelyest váratlanul éri a tolvajt. A férfi közelsége bizony egyáltalán nem idegen vagy kellemetlen, egyszerűen csak nem így, ilyen körülmények között, s nem ilyen indokkal szokta meg az érintését. Nem pillant rá, azzal elismerné, hogy szüksége volt a nyugtató ajkak nyomára vállán vagy a csitító szavakra, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Csak alig láthatóan nyel egyet, ezzel együtt pedig mintha a bús hangulatot is leküzdte volna a torkán.*
-Helyes.
*Szól az igyekezet ígéretére mindössze, mosolya már sokkal őszintébb. Valahol bosszantja, hogy az imént gyengének mutatkozott, de úgy dönt ez ma többször nem fordulhat elő.
Ahogy felér, a gondolatai némileg tisztulni látszanak, a lépcsőn egy pillanatra még játékosan hátra is néz, persze lopva, csak hogy megtudja, teljesen hidegen hagyja-e a másikat. Sokat persze ennyi idő alatt nem lát, így hamar elveti az ötletet, ha fokot vét még a végén mind a ketten lezúdulnak a földszintre.
A megjegyzés vigyort csal az ő arcára is majd halványan megrázza a fejét.*
-Nem igaz, előbb még lejátszanánk a szokásos macska-egér játékot.
*Frissíti fel emlékezetét, miközben pengéje hegyét a dugóba mélyeszti. Ügyetlenkedik egy darabig, ha a másik segíteni próbálna helyére inti, végül azonban csak sikerül kiszabadítania a bort.*
-Csipkelődnénk, gúnyolódnánk, füllentenénk...
*Sorolja a kötelező elemeket, s megemelve az üveget nagy kortyokat iszik a lőréből. Felkecmeregve a székből lépdel közelebb a bárdhoz, tekintetét a szürke szemekbe fúrja, szabad keze gyengéden simul a hasonló színű tincsek közé.*
-Előbb igyunk.
*Javasolja halkan, mert érzi, bármi is lesz, ahhoz nekik nagyon részegnek kell lenniük.*
15979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:13:50
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Sőt, szeretném, hogy első napja a városban minél jobban sikerüljön. * Feleli Dram gondolkodás nélkül, és hagyja, hogy Aly úgy értse, ahogy csak szeretné. Persze nem áll távol az igazságtól a dolog, valóban szeretné, hogy így legyen, még ha ehhez az is kell, hogy ő maga ne legyen részese ennek a napnak. Nem szereti másokra erőltetni a társaságát, és nem kíván Aly terhére lenni. *
- Igazi lehet, amit állít. * Feleli elgondolkodva, láthatóan tényleg emészti a szavakat, és bár nem látszik rajta, de gondolataiban önmagát korholja, amiért túl hamar gondolta, hogy ez a vita csak önmaga miatt lenne élvezetes. * Nehezemre esik vitatkozni ezzel az érvvel, valóban az a jellemzőbb, hogy az ilyen szavak beindítják az önálló gondolkodást. Megemelem maga előtt a kalapom, kedves Alymeidha. Elismerem, hogy ebben a vitában legyőzött. * Mosolyog a férfi, aki szívesen ismeri be, hogyha téved valamiben, és sosem rest így tenni, hogyha felé kerekednek az érvelés során. Még a kupáját is felemeli a lány tiszteletére, és jóleső érzéssel kortyol az italba. *
- Így volt. * Sóhajt Drameiloten, de megvonja a vállát. * Nem tudhatom, hogy mikor tér vissza. Nem értünk egyet a mágia terén, és azért is ment délre, hogy mágiát tanuljon egy híres társaságtól. Másfélét, mint az enyém, és én nem kívántam az útjába állni. * Magyarázkodik a férfi, és elgondolkodik a kérdésen. *
- Elég híres kompánia, a vezetőjük Taitos mester, az egyik legnagyobb mágus, akit Artheniorban ismerni vélnek. Bár annyit beszélnek róla, hogy nehéz eldönteni, mi igaz belőle, és mi nem. Viszont Wymnter számára ők adhatják meg azt, amire vágyott. * Tárja szét karjait, jelezve, hogy tehetetlen a témában. * A legjobb dolog, amit tehettem, az az volt, hogy elintéztem befogadják, és a szárnyaik alá vegyék. Csak remélni tudom, hogy meglelte náluk azt, amit keresett.
* Ismét sóhajt, láthatóan bántja a történet, és szomorú miatta, de ebből talán a másik számára is egyértelmű lehet, hogy Drameiloten tényleg önzetlen fajta, olyan, aki a saját boldogsága elé helyezi a másikét. *
- Remélem, hogy nem bántották meg a szavaim. * Mosolyog higgadtan a férfi. * Szakavatatlan a szemem, és sose hordtam magamnál fegyvert. Valószínűleg akkor se tudnék megkülönböztetni egy ártatlan lányt, és egy kiképzett harcost, ha egy asztalnál ülnének velem. Csupán szerettem volna biztonságban érezni magácskát. * Ezúttal a kijelentést nem követi sokat mondó pillantás, mintha a férfi nem direkt fogalmazna kétértelműen. Talán tényleg nem volt szándékos a szóválasztás. *
- De nekem az is elég, ha szavaival megnyugtat, hogy tud vigyázni magára, hogy nyugodtan aludjak. * Teszi még hozzá, menekülő utat kínálva, persze reméli, hogy Aly nem fog élni vele. *
- Oh, egy fürdő nekem is remekül esne. A Pegazus fogadó * int a tető felé, jelezve, hogy éppen ebben vannak * híres a fürdőházáról, és még masszázst is nyújtanak. A visszajáró és tehetős vendégek számára értékmegőrzőt is üzemeltetnek, természetesen ha szeretné, akkor felajánlhatom a sajátomat, amennyiben hord valamit, amit féltene magára hagyni. Az istenekre, látja kedves, meg is mutatkozik, hogy milyen ostoba vagyok. * Kanyarodik vissza a korábbi témához. * Korábban egy forró fürdővel sokkal gyorsabban felmelegedhettem volna. De talán még nem késő pótolni ezt a dolgot. * Gondolkodik hangosan, újra és újra mentőövet dobva a lánynak, hogy elutasíthassa a közeledését, ha túlzónak érezné. Mert Drameiloten számára amit művel, az már majdnem a zaklatás határát súrolja, de úgy vette észre, hogy eddig kellemes fogadtatásban részesültek a próbálkozásai. *
- Sőt, szeretném, hogy első napja a városban minél jobban sikerüljön. * Feleli Dram gondolkodás nélkül, és hagyja, hogy Aly úgy értse, ahogy csak szeretné. Persze nem áll távol az igazságtól a dolog, valóban szeretné, hogy így legyen, még ha ehhez az is kell, hogy ő maga ne legyen részese ennek a napnak. Nem szereti másokra erőltetni a társaságát, és nem kíván Aly terhére lenni. *
- Igazi lehet, amit állít. * Feleli elgondolkodva, láthatóan tényleg emészti a szavakat, és bár nem látszik rajta, de gondolataiban önmagát korholja, amiért túl hamar gondolta, hogy ez a vita csak önmaga miatt lenne élvezetes. * Nehezemre esik vitatkozni ezzel az érvvel, valóban az a jellemzőbb, hogy az ilyen szavak beindítják az önálló gondolkodást. Megemelem maga előtt a kalapom, kedves Alymeidha. Elismerem, hogy ebben a vitában legyőzött. * Mosolyog a férfi, aki szívesen ismeri be, hogyha téved valamiben, és sosem rest így tenni, hogyha felé kerekednek az érvelés során. Még a kupáját is felemeli a lány tiszteletére, és jóleső érzéssel kortyol az italba. *
- Így volt. * Sóhajt Drameiloten, de megvonja a vállát. * Nem tudhatom, hogy mikor tér vissza. Nem értünk egyet a mágia terén, és azért is ment délre, hogy mágiát tanuljon egy híres társaságtól. Másfélét, mint az enyém, és én nem kívántam az útjába állni. * Magyarázkodik a férfi, és elgondolkodik a kérdésen. *
- Elég híres kompánia, a vezetőjük Taitos mester, az egyik legnagyobb mágus, akit Artheniorban ismerni vélnek. Bár annyit beszélnek róla, hogy nehéz eldönteni, mi igaz belőle, és mi nem. Viszont Wymnter számára ők adhatják meg azt, amire vágyott. * Tárja szét karjait, jelezve, hogy tehetetlen a témában. * A legjobb dolog, amit tehettem, az az volt, hogy elintéztem befogadják, és a szárnyaik alá vegyék. Csak remélni tudom, hogy meglelte náluk azt, amit keresett.
* Ismét sóhajt, láthatóan bántja a történet, és szomorú miatta, de ebből talán a másik számára is egyértelmű lehet, hogy Drameiloten tényleg önzetlen fajta, olyan, aki a saját boldogsága elé helyezi a másikét. *
- Remélem, hogy nem bántották meg a szavaim. * Mosolyog higgadtan a férfi. * Szakavatatlan a szemem, és sose hordtam magamnál fegyvert. Valószínűleg akkor se tudnék megkülönböztetni egy ártatlan lányt, és egy kiképzett harcost, ha egy asztalnál ülnének velem. Csupán szerettem volna biztonságban érezni magácskát. * Ezúttal a kijelentést nem követi sokat mondó pillantás, mintha a férfi nem direkt fogalmazna kétértelműen. Talán tényleg nem volt szándékos a szóválasztás. *
- De nekem az is elég, ha szavaival megnyugtat, hogy tud vigyázni magára, hogy nyugodtan aludjak. * Teszi még hozzá, menekülő utat kínálva, persze reméli, hogy Aly nem fog élni vele. *
- Oh, egy fürdő nekem is remekül esne. A Pegazus fogadó * int a tető felé, jelezve, hogy éppen ebben vannak * híres a fürdőházáról, és még masszázst is nyújtanak. A visszajáró és tehetős vendégek számára értékmegőrzőt is üzemeltetnek, természetesen ha szeretné, akkor felajánlhatom a sajátomat, amennyiben hord valamit, amit féltene magára hagyni. Az istenekre, látja kedves, meg is mutatkozik, hogy milyen ostoba vagyok. * Kanyarodik vissza a korábbi témához. * Korábban egy forró fürdővel sokkal gyorsabban felmelegedhettem volna. De talán még nem késő pótolni ezt a dolgot. * Gondolkodik hangosan, újra és újra mentőövet dobva a lánynak, hogy elutasíthassa a közeledését, ha túlzónak érezné. Mert Drameiloten számára amit művel, az már majdnem a zaklatás határát súrolja, de úgy vette észre, hogy eddig kellemes fogadtatásban részesültek a próbálkozásai. *
15978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:41:27
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:41:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Aly figyelmét bizony nem kerüli el a sejtelmes kis "sőt", s a pillantás, szemöldöke derűsen szalad meg homlokán.*
-Sőt?
*Ismétli el valamiféle magyarázatot várva, bizony ezzel némi egérutat is adva a másiknak. Elvégre dönthet úgy, hogy egész egyszerűen kihátrál a mondatból valamiféle füllentéssel, ám a félvért sokkal jobban szórakoztatná, ha nemes egyszerűséggel továbbfűzni a gondolatot.*
-Szívén viseli a rászorulók sorsát, ez igazán nemes tulajdonság. Ha többen gondolkodtak volna hasonlóképpen, minden bizonnyal másképp alakulnak az események.
*Tolja arrébb immáron üres tálját, hogy aztán közelebb húzhassa magához az ízletes mézsört. Persze óvatosan iszogat, szegény nem igazán bírja az alkoholt, s a legutóbbi becsípése alkalmával ismét megtanulhatta, milyen rossz hatással van rá a szesz. Olyankor valahogy elveszíti az irányítást maga felett, márpedig erre van most a legkevésbé szüksége.
Hümmetve gondolkodik el a hallottakon majd megrántja a vállát.*
-Más a véleményünk. Aki sok könyvet bújt már élete során óhatatlanul is saját következtetésekre jut, nem hinném, hogy szüksége van mások szavainak elismétlésére. Bár biztosan van, aki valóban csak kihasználja a szerzett előnyét és sajátjaként tálalva adja elő más tudósok gondolatait.
*Morfondírozik immár hangosan, szeme sarkából a falat bámulva majd kortyol egyet a serből. Magában arra jut, hogy mindkettejüknek igaza lehet, de nem az a fajta, aki konokul ragaszkodna véleményéhez.
Ügyesen kikerüli a válaszadást az elf, de Aly tiszteletben tartja ezt, legalább is egyelőre.*
-Ó, bizonyára közel álltak egymáshoz.
*Szavai sajnálkozóak, de nem lehet nem kihallani belőle azt az aprócska gúnyt, amit pontosan azért kap Dram, mert nem felelt rendesen. Tovább nem cukkolja hát, csak udvariasan tovább érdeklődik.*
-Mikor fog visszatérni?
*Mert hát csak nem örökké ment azokhoz az akárkikhez*
-Egyébként kik azok a Szilánkok?
*A legkevésbé sem ismeri a vidéket, elvégre északról érkezett, számára jóformán minden információ új a környékről.
Hogy Aly elhiszi-e, hogy teljesen önzetlenül szeretne segíteni rajta a férfi? Ennyire bizony nem ostoba. Amit eddigi útja során jól megtanult már, hogy a nagylelkűség valójában nincs ingyen. Igaz, ami igaz, ezt a leckét a kikötőben kapta, ami jóformán hemzseg a gazemberektől, de valójában mennyiben lehet másabb egy volt artheniori nemes, mint egy bandita? Külsőségektől nyilvánvalóan eltekintve természetesen, elvégre ég és föld a különbség.*
-Azt gondolja talán nem tudok magamra vigyázni?
*Kérdi továbbra is arcát támasztva, persze tisztában van vele, hogy meglehetősen gyámoltalannak tűnik. Az utóbbi napokban már más is emlékeztette erre.*
-Nagyon kedves magától, mindenképp elgondolkodom rajta. De inkább azt mondja meg lehet-e ezen a helyen fürödni, mert igazán rám férne.
*Aly figyelmét bizony nem kerüli el a sejtelmes kis "sőt", s a pillantás, szemöldöke derűsen szalad meg homlokán.*
-Sőt?
*Ismétli el valamiféle magyarázatot várva, bizony ezzel némi egérutat is adva a másiknak. Elvégre dönthet úgy, hogy egész egyszerűen kihátrál a mondatból valamiféle füllentéssel, ám a félvért sokkal jobban szórakoztatná, ha nemes egyszerűséggel továbbfűzni a gondolatot.*
-Szívén viseli a rászorulók sorsát, ez igazán nemes tulajdonság. Ha többen gondolkodtak volna hasonlóképpen, minden bizonnyal másképp alakulnak az események.
*Tolja arrébb immáron üres tálját, hogy aztán közelebb húzhassa magához az ízletes mézsört. Persze óvatosan iszogat, szegény nem igazán bírja az alkoholt, s a legutóbbi becsípése alkalmával ismét megtanulhatta, milyen rossz hatással van rá a szesz. Olyankor valahogy elveszíti az irányítást maga felett, márpedig erre van most a legkevésbé szüksége.
Hümmetve gondolkodik el a hallottakon majd megrántja a vállát.*
-Más a véleményünk. Aki sok könyvet bújt már élete során óhatatlanul is saját következtetésekre jut, nem hinném, hogy szüksége van mások szavainak elismétlésére. Bár biztosan van, aki valóban csak kihasználja a szerzett előnyét és sajátjaként tálalva adja elő más tudósok gondolatait.
*Morfondírozik immár hangosan, szeme sarkából a falat bámulva majd kortyol egyet a serből. Magában arra jut, hogy mindkettejüknek igaza lehet, de nem az a fajta, aki konokul ragaszkodna véleményéhez.
Ügyesen kikerüli a válaszadást az elf, de Aly tiszteletben tartja ezt, legalább is egyelőre.*
-Ó, bizonyára közel álltak egymáshoz.
*Szavai sajnálkozóak, de nem lehet nem kihallani belőle azt az aprócska gúnyt, amit pontosan azért kap Dram, mert nem felelt rendesen. Tovább nem cukkolja hát, csak udvariasan tovább érdeklődik.*
-Mikor fog visszatérni?
*Mert hát csak nem örökké ment azokhoz az akárkikhez*
-Egyébként kik azok a Szilánkok?
*A legkevésbé sem ismeri a vidéket, elvégre északról érkezett, számára jóformán minden információ új a környékről.
Hogy Aly elhiszi-e, hogy teljesen önzetlenül szeretne segíteni rajta a férfi? Ennyire bizony nem ostoba. Amit eddigi útja során jól megtanult már, hogy a nagylelkűség valójában nincs ingyen. Igaz, ami igaz, ezt a leckét a kikötőben kapta, ami jóformán hemzseg a gazemberektől, de valójában mennyiben lehet másabb egy volt artheniori nemes, mint egy bandita? Külsőségektől nyilvánvalóan eltekintve természetesen, elvégre ég és föld a különbség.*
-Azt gondolja talán nem tudok magamra vigyázni?
*Kérdi továbbra is arcát támasztva, persze tisztában van vele, hogy meglehetősen gyámoltalannak tűnik. Az utóbbi napokban már más is emlékeztette erre.*
-Nagyon kedves magától, mindenképp elgondolkodom rajta. De inkább azt mondja meg lehet-e ezen a helyen fürödni, mert igazán rám férne.
15977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:13:18
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:13:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Egy pillanatnyi szomorúság, a legtöbben talán észre se vennék, de Cale túl jó emberismerő ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a hirtelen hangulat váltás, bár Ysa igyekszik eltakarni, a férfi látja az arcán, és érzi a hangján, hogy minden csupán álca. Nem ez az első alkalom, hogy így érez, amikor együtt vannak. Sőt, talán pont ez fogta meg a nőben még régebben. Nagyot sóhajtva lép oda, és veszi el a ruhákat, közben kinyújtja a nyakát, és Ysa vállához érinti ajkait óvatosan. Nem csábítás vele a célja, csupán nyugtatni próbálja. *
- Nincs semmi baj. * Súgja, és a lány tudhatja, hogy ez igaz, mert Cale ki tudja mondani ezeket a szavakat. * És nem is lesz semmi baj.
* Teszi még hozzá, majd elhúzódik, kezében a ruhák, amiket neki szánt a tolvaj, még ha csak addig is, amíg felcipeli azokat. Továbbra is figyeli a másik hangulatának ingadozásait, és azt, hogy mire hogyan reagál. Nem szeretné elrontani az ő napját is, elég, hogy a saját életét már sikerült tönkre tegye. *
- Igyekszem majd. * Ígéri, és így is gondolja. Bár sosem mondta ki őszintén, de kedveli a lányt, és talán ő az, aki legközelebb áll a szívéhez minden hódítása közül. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan igyekezetek, amik eleve kudarcra vannak ítélve, de abban, hogy jelen állapotban komolyan és őszintén gondolja ezt a férfi sokat segít, hogy tudja, mit fog megmutatni odafent. Nem lepődne meg, ha Ysa minden szexuális étvágya örökre megszűnne a férfi testét látva. *
- Meglátod majd. * Legyint egyszerűen, mert elég ügyes ahhoz, hogy ezt a ruhahalom alatt is meg tudja tenni. Illedelmesen követi a másikat, szerencsére annyira nincs megpakolva, hogy ne élvezhesse ki azt, amikor előre engedi a lépcsőn, de mégis más ez, mint bármelyik korábbi alkalom, amikor a nő farát bámulta felfelé menet. Na nem mintha megcsúfult volna a testrész, sőt, kívánatosabb, mint valaha. De mégis van valami a levegőben, ami nehezen ráül a szívére, és nyomja azt, nem engedi szabadon pumpálni a vért. Szépen lerakja a ruhát az asztalra, és elgondolkodva néz körbe. *
- Hát, ilyenkor már általában egymásnak szoktunk esni. * Jegyzi meg mosolyogva, és helyet foglal az egyik székben, lantját a szék, és saját lábának támasztva. * Mit szeretnél, hogy te tarts először ruha bemutatót, vagy mutassam meg én azt, amire céloztam korábban? * Kérdezi, és mosolyt varázsol az arcára, illetve, mivel nem akar lemaradni, ő is előveszi az ébenfekete tőrét, amivel szórakozottan kezd játszadozni. *
* Egy pillanatnyi szomorúság, a legtöbben talán észre se vennék, de Cale túl jó emberismerő ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a hirtelen hangulat váltás, bár Ysa igyekszik eltakarni, a férfi látja az arcán, és érzi a hangján, hogy minden csupán álca. Nem ez az első alkalom, hogy így érez, amikor együtt vannak. Sőt, talán pont ez fogta meg a nőben még régebben. Nagyot sóhajtva lép oda, és veszi el a ruhákat, közben kinyújtja a nyakát, és Ysa vállához érinti ajkait óvatosan. Nem csábítás vele a célja, csupán nyugtatni próbálja. *
- Nincs semmi baj. * Súgja, és a lány tudhatja, hogy ez igaz, mert Cale ki tudja mondani ezeket a szavakat. * És nem is lesz semmi baj.
* Teszi még hozzá, majd elhúzódik, kezében a ruhák, amiket neki szánt a tolvaj, még ha csak addig is, amíg felcipeli azokat. Továbbra is figyeli a másik hangulatának ingadozásait, és azt, hogy mire hogyan reagál. Nem szeretné elrontani az ő napját is, elég, hogy a saját életét már sikerült tönkre tegye. *
- Igyekszem majd. * Ígéri, és így is gondolja. Bár sosem mondta ki őszintén, de kedveli a lányt, és talán ő az, aki legközelebb áll a szívéhez minden hódítása közül. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan igyekezetek, amik eleve kudarcra vannak ítélve, de abban, hogy jelen állapotban komolyan és őszintén gondolja ezt a férfi sokat segít, hogy tudja, mit fog megmutatni odafent. Nem lepődne meg, ha Ysa minden szexuális étvágya örökre megszűnne a férfi testét látva. *
- Meglátod majd. * Legyint egyszerűen, mert elég ügyes ahhoz, hogy ezt a ruhahalom alatt is meg tudja tenni. Illedelmesen követi a másikat, szerencsére annyira nincs megpakolva, hogy ne élvezhesse ki azt, amikor előre engedi a lépcsőn, de mégis más ez, mint bármelyik korábbi alkalom, amikor a nő farát bámulta felfelé menet. Na nem mintha megcsúfult volna a testrész, sőt, kívánatosabb, mint valaha. De mégis van valami a levegőben, ami nehezen ráül a szívére, és nyomja azt, nem engedi szabadon pumpálni a vért. Szépen lerakja a ruhát az asztalra, és elgondolkodva néz körbe. *
- Hát, ilyenkor már általában egymásnak szoktunk esni. * Jegyzi meg mosolyogva, és helyet foglal az egyik székben, lantját a szék, és saját lábának támasztva. * Mit szeretnél, hogy te tarts először ruha bemutatót, vagy mutassam meg én azt, amire céloztam korábban? * Kérdezi, és mosolyt varázsol az arcára, illetve, mivel nem akar lemaradni, ő is előveszi az ébenfekete tőrét, amivel szórakozottan kezd játszadozni. *
15976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:44:43
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
*Hallva a mélységi száját elhagyó szavakat, egy pillanatra mosolya valahogy szomorúvá válik. Az egész csak egy villanás, s a holmik mögött megbújva nem is feltűnő, de bizony erőt kell venni magán, hogy jókedvet erőltessen magára.*
-Tetszenének bizony.
*Harap színpadiasan alsó ajkára, s úgy méri végig a nem épp tisztának tűnő mélységin, akit még állapota ellenére sem talál taszítónak. Szemei ezután őszintén csillannak fel az alkudozást hallva, ez a fajta pimaszság, amit megszokhatott a férfitól, s ha ugyan csak pár röpke pillanatig, de úgy érzi minden a helyén van.*
-Nem bánom, de nagyon szépen kell viselkedned.
*Szabja meg a szigorú feltételt, s ha végre nyújtja kezeit a másik, néhány dolgot átpakol, így talán elkerülve az esetleges baleseteket.
A testváltozás viszont megüti a fülét. Bizony a tolvaj is felfedezett magán igazán különös dolgokat a templomos kis affér után, melyek meglehetősen kétségbe ejtették. Napokig nem bírt tükörbe nézni, legfeljebb teljesen részegen, ezen estéken pedig álomba sírta magát. Megbékülve most sincs a dologgal, valószínűleg sohasem lesz, de szerencsére már nem terheli meg ennyire lelkileg magát látnia.*
-Csak nem akkora a gond.
*Próbál derűs maradni, s közben lassan besétál a fogadóba. A pult mellett elsétálva szokásos módon kifizeti a Szobát, s elő is kotorja érte a 15 aranyat.
Mivel arra számít, hogy ez bizony nem lesz könnyű menet, told hozzá még 40 érmét, s kikér érte egy üveg Bort.
Óvatosan, a lépcsőre gondosan odafigyelve lépdel a fokokon, hogy aztán végre elérve az ajtaját a kulcsával nehézkesen kinyissa majd belökje hátsójával. Szerzeményét nemes egyszerűséggel az ágyra dobja, a palackot pedig, mint legféltettebb kincsét, a lehető legnagyobb óvatossággal helyezi a kisszekrényre.*
-Csak hajítsd le valahova.
*Legyint, ha a másik is beért, s már csüccsen is a székre, hogy lábát az asztalra kinyújtva előhalászhassa tőrét a combjára erősített tokból, elvégre valamivel ki kell majd operálni a parafadugót.*
*Hallva a mélységi száját elhagyó szavakat, egy pillanatra mosolya valahogy szomorúvá válik. Az egész csak egy villanás, s a holmik mögött megbújva nem is feltűnő, de bizony erőt kell venni magán, hogy jókedvet erőltessen magára.*
-Tetszenének bizony.
*Harap színpadiasan alsó ajkára, s úgy méri végig a nem épp tisztának tűnő mélységin, akit még állapota ellenére sem talál taszítónak. Szemei ezután őszintén csillannak fel az alkudozást hallva, ez a fajta pimaszság, amit megszokhatott a férfitól, s ha ugyan csak pár röpke pillanatig, de úgy érzi minden a helyén van.*
-Nem bánom, de nagyon szépen kell viselkedned.
*Szabja meg a szigorú feltételt, s ha végre nyújtja kezeit a másik, néhány dolgot átpakol, így talán elkerülve az esetleges baleseteket.
A testváltozás viszont megüti a fülét. Bizony a tolvaj is felfedezett magán igazán különös dolgokat a templomos kis affér után, melyek meglehetősen kétségbe ejtették. Napokig nem bírt tükörbe nézni, legfeljebb teljesen részegen, ezen estéken pedig álomba sírta magát. Megbékülve most sincs a dologgal, valószínűleg sohasem lesz, de szerencsére már nem terheli meg ennyire lelkileg magát látnia.*
-Csak nem akkora a gond.
*Próbál derűs maradni, s közben lassan besétál a fogadóba. A pult mellett elsétálva szokásos módon kifizeti a Szobát, s elő is kotorja érte a 15 aranyat.
Mivel arra számít, hogy ez bizony nem lesz könnyű menet, told hozzá még 40 érmét, s kikér érte egy üveg Bort. Óvatosan, a lépcsőre gondosan odafigyelve lépdel a fokokon, hogy aztán végre elérve az ajtaját a kulcsával nehézkesen kinyissa majd belökje hátsójával. Szerzeményét nemes egyszerűséggel az ágyra dobja, a palackot pedig, mint legféltettebb kincsét, a lehető legnagyobb óvatossággal helyezi a kisszekrényre.*
-Csak hajítsd le valahova.
*Legyint, ha a másik is beért, s már csüccsen is a székre, hogy lábát az asztalra kinyújtva előhalászhassa tőrét a combjára erősített tokból, elvégre valamivel ki kell majd operálni a parafadugót.*
15975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:43:57
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:43:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Elhiheti kérem, hogy semmi rosszat nem akarok. Sőt... * Csóválja a fejét az elf, és megenged magának egy sokatmondó pillantást is. Na persze ezért később majd megrovóan fog magára nézni a tükörbe, de most inkább belekortyol a sörbe, és eltolja maga elől a kiürült tányért. *
- Én is, és őszintén sajnálom, hogy idáig fajultak az események. Nem is olyan rég osztogattam is a rászorulóknak pénzt, hogy segítsek nekik talpra állni, és átvészelni ezeket a vészterhes időket. Csak remélni tudom, hogy jó helyre jutottak azok az aranyak, és arra használták fel, amire szántam. * Sóhajt nagyot, mert emlékszik rá, hogy milyen érzés volt Sárvárosban osztogatni, mennyi ijesztő alak rohanta le, akik majdnem ki is rabolták a férfit. *
- Úgy gondolom, hogy azoknak, akik képesek rá, kötelességük segíteni az arra érdemeseket, az arra rászorulókat. Én is így élem az életem, próbálok tenni értük, segíteni nekik. Mire lenne jó a pénz és a vagyon, ha nem arra, hogy felhasználjuk, és jobbá tegyük vele másik életét. * Gondolkodik hangosan. *
- Ugyan kérem. Az olvasás csupán arra jó, hogy azok, akiknek másképp nem adatott meg, elsajátíthassanak maguknak néhány gondolatot. De az okosság, az nem más, mint önálló és hasznos gondolatok alkotásának képessége, legalábbis véleményem szerint. Ha valaki sokat olvas, akkor fel tudja idézni az olvasottakat, el tudja adni azokat a saját véleményeként, és megtévesztheti vele a hallgatóságot. De nem lesz okosabb egy papagájnál. * Vélekedik a férfi, védve az állítását. Nem gondolta volna, hogy ilyen kellemes vitatkozásban lehet része, még ha Aly nem is tesz hozzá túl sokat, és Dram csak a saját gondolatait találja annak. *
- A Szilánkokhoz ment, délre, hogy mágiát tanuljon. * Ad magyarázatot a férfi, még ha kicsit meg is kerüli vele a kérdést. * Üres a ház nélküle, legalábbis annak tűnik. Magához hasonlatos volt, élettel teli és pimasz. * Mosolyog a férfi, bele se gondolva, hogy mennyire ijesztő lehet a kép ahogy a testvérének hitt szeretőjéhez hasonlítja, ha nem sikerült meggyőznie Alyt, hogy nem erről van szó. De szavai alapján talán felhagy azzal a lány, hogy ilyen összefüggéseket keressen. A kérdésre az egykori nemes meglepődik, és halkan felnevet. *
- Hiszen most beszéltünk arról, hogy hova vezet az, ha mindenki a hasznot lesi, és azt, hogy mivel használhat ki másokat. Nem várok hasznot, kedves Alymeidha. Csupán nem szeretném, hogy kétes alakok körébe kerüljön, vagy valaki visszaéljen azzal, hogy nem rég érkezett a városba, és aligha ismeri azt, illetve a lakóit.
- Elhiheti kérem, hogy semmi rosszat nem akarok. Sőt... * Csóválja a fejét az elf, és megenged magának egy sokatmondó pillantást is. Na persze ezért később majd megrovóan fog magára nézni a tükörbe, de most inkább belekortyol a sörbe, és eltolja maga elől a kiürült tányért. *
- Én is, és őszintén sajnálom, hogy idáig fajultak az események. Nem is olyan rég osztogattam is a rászorulóknak pénzt, hogy segítsek nekik talpra állni, és átvészelni ezeket a vészterhes időket. Csak remélni tudom, hogy jó helyre jutottak azok az aranyak, és arra használták fel, amire szántam. * Sóhajt nagyot, mert emlékszik rá, hogy milyen érzés volt Sárvárosban osztogatni, mennyi ijesztő alak rohanta le, akik majdnem ki is rabolták a férfit. *
- Úgy gondolom, hogy azoknak, akik képesek rá, kötelességük segíteni az arra érdemeseket, az arra rászorulókat. Én is így élem az életem, próbálok tenni értük, segíteni nekik. Mire lenne jó a pénz és a vagyon, ha nem arra, hogy felhasználjuk, és jobbá tegyük vele másik életét. * Gondolkodik hangosan. *
- Ugyan kérem. Az olvasás csupán arra jó, hogy azok, akiknek másképp nem adatott meg, elsajátíthassanak maguknak néhány gondolatot. De az okosság, az nem más, mint önálló és hasznos gondolatok alkotásának képessége, legalábbis véleményem szerint. Ha valaki sokat olvas, akkor fel tudja idézni az olvasottakat, el tudja adni azokat a saját véleményeként, és megtévesztheti vele a hallgatóságot. De nem lesz okosabb egy papagájnál. * Vélekedik a férfi, védve az állítását. Nem gondolta volna, hogy ilyen kellemes vitatkozásban lehet része, még ha Aly nem is tesz hozzá túl sokat, és Dram csak a saját gondolatait találja annak. *
- A Szilánkokhoz ment, délre, hogy mágiát tanuljon. * Ad magyarázatot a férfi, még ha kicsit meg is kerüli vele a kérdést. * Üres a ház nélküle, legalábbis annak tűnik. Magához hasonlatos volt, élettel teli és pimasz. * Mosolyog a férfi, bele se gondolva, hogy mennyire ijesztő lehet a kép ahogy a testvérének hitt szeretőjéhez hasonlítja, ha nem sikerült meggyőznie Alyt, hogy nem erről van szó. De szavai alapján talán felhagy azzal a lány, hogy ilyen összefüggéseket keressen. A kérdésre az egykori nemes meglepődik, és halkan felnevet. *
- Hiszen most beszéltünk arról, hogy hova vezet az, ha mindenki a hasznot lesi, és azt, hogy mivel használhat ki másokat. Nem várok hasznot, kedves Alymeidha. Csupán nem szeretném, hogy kétes alakok körébe kerüljön, vagy valaki visszaéljen azzal, hogy nem rég érkezett a városba, és aligha ismeri azt, illetve a lakóit.
15974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:49:59
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:49:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
-Jobb is, különben kénytelen leszek azt feltételezni, hogy rosszat akar nekem.
*Szaladnak ki ismét a pimasz szavak száján, néha elfelejt gondolkodni, mielőtt beszél, mindenesetre a mosoly továbbra is ott ül az arcán. Vonásai hamar együtt érzővé válnak, hallgatva mi is volt az oka annak a bizonyos lázadás kitörésének. Az ő közösségük mindig igyekezett harmóniában élni, elképzelhetetlen lett volna feléjük egy ilyen szörnyűség. Mármint történtek rettenetes dolgok, amikből neki is kijárt bőven, de az effajta káosz távol áll népétől.*
-Én megértem, hogy a szegények jobb életre vágytak.
*Kezd bele véleménye kifejtésébe, miután egy kanál ételt még magához vesz.*
-De nem hinném, hogy ez az útja az elégedetlenség kinyilvánításának. Az erőszak nem megoldás.
*Természetesen azok után, amit tett, elég nagy álszentség ilyen kijelentéseket tenni, de erről persze a másik nem tud, s remélhetőleg más sem fog.*
-Úgy az okosság akkor csak értelmezés kérdése. Az én szememben, aki sokat tud a körülötte lévő világról, épp úgy okosnak minősül, mint aki a maga tudományos könyveit szerzi.
*Szavai kivételesen teljesen őszinték, mielőtt azonban túlságosan is komollyá válna a téma, hadarva hozzátesz.*
-Nálam mindenesetre biztos okosabb, még csak olvasni sem tudok rendesen.
*Nevetgél halkan, s bár talán szégyellnie kellene egy ilyen olvasott ember előtt hiányosságát, őt ez valójában egyáltalán nem zavarja.
Arca furcsálló kifejezést ölt holmi húgokat emlegetve, arra gondol talán rosszul hallhatta, a félreértések elkerülése végett hát visszakérdez.*
-Elhagyta? Mármint a szeretője volt?
*Ismét halkabbra veszi hangját, s persze közben megannyi kérdés kezd el cikázni fejében az előbbi kijelentés kapcsán.*
-Maga igazán kedves.
*Süti le tekintetét szégyellősen a bók hallatán, bár azért bujkál némi mosoly szája szegletében. Az ajánlat persze nem tiszta előtte, először az fordul meg fejében, hogy talán csak udvariasságból kínált szállást a másik.*
-És abból mi haszna lenne magának?
*Könyököl fel az asztalra, megtámasztja fejét, s Dram arcán kezdi fürkészni, hátha sikerül kitalálnia szándékait.*
-Jobb is, különben kénytelen leszek azt feltételezni, hogy rosszat akar nekem.
*Szaladnak ki ismét a pimasz szavak száján, néha elfelejt gondolkodni, mielőtt beszél, mindenesetre a mosoly továbbra is ott ül az arcán. Vonásai hamar együtt érzővé válnak, hallgatva mi is volt az oka annak a bizonyos lázadás kitörésének. Az ő közösségük mindig igyekezett harmóniában élni, elképzelhetetlen lett volna feléjük egy ilyen szörnyűség. Mármint történtek rettenetes dolgok, amikből neki is kijárt bőven, de az effajta káosz távol áll népétől.*
-Én megértem, hogy a szegények jobb életre vágytak.
*Kezd bele véleménye kifejtésébe, miután egy kanál ételt még magához vesz.*
-De nem hinném, hogy ez az útja az elégedetlenség kinyilvánításának. Az erőszak nem megoldás.
*Természetesen azok után, amit tett, elég nagy álszentség ilyen kijelentéseket tenni, de erről persze a másik nem tud, s remélhetőleg más sem fog.*
-Úgy az okosság akkor csak értelmezés kérdése. Az én szememben, aki sokat tud a körülötte lévő világról, épp úgy okosnak minősül, mint aki a maga tudományos könyveit szerzi.
*Szavai kivételesen teljesen őszinték, mielőtt azonban túlságosan is komollyá válna a téma, hadarva hozzátesz.*
-Nálam mindenesetre biztos okosabb, még csak olvasni sem tudok rendesen.
*Nevetgél halkan, s bár talán szégyellnie kellene egy ilyen olvasott ember előtt hiányosságát, őt ez valójában egyáltalán nem zavarja.
Arca furcsálló kifejezést ölt holmi húgokat emlegetve, arra gondol talán rosszul hallhatta, a félreértések elkerülése végett hát visszakérdez.*
-Elhagyta? Mármint a szeretője volt?
*Ismét halkabbra veszi hangját, s persze közben megannyi kérdés kezd el cikázni fejében az előbbi kijelentés kapcsán.*
-Maga igazán kedves.
*Süti le tekintetét szégyellősen a bók hallatán, bár azért bujkál némi mosoly szája szegletében. Az ajánlat persze nem tiszta előtte, először az fordul meg fejében, hogy talán csak udvariasságból kínált szállást a másik.*
-És abból mi haszna lenne magának?
*Könyököl fel az asztalra, megtámasztja fejét, s Dram arcán kezdi fürkészni, hátha sikerül kitalálnia szándékait.*
15973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 18:58:31
Üzenet elküldve: 2021-01-19 18:58:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Cale természetesen szívesen segítene Ysaneenek a ruhákkal, de egyelőre erre semmi oka nincs. A lány ismerheti már annyira, hogy az ilyesféle viselkedés nem áll távol a bárdtól. *
- Köszönöm. Ha tudnék neked hazudni, akkor legalább négy frappánsabbnál frappánsabb válasszal állnék elő, amik hol a képességeimet, hol az ismereteimet, hol pedig a te szépségedet vitatják. És egyik jobban tetszene neked, mint a másik. * Biztosítja a mélységi, jelezve, hogy még mindig együtt kell élnie Eeyr átkával, ami a társalgási képességeit nagy mértékben vetik vissza. Viszont továbbra sem mozdul, hogy segítsen a tolvajnak, önérzetesebb annál, főleg ilyen sértés után, amiben része volt a találkozáskor. Azért a válla fölött hátra pillant, hogy vajon miért marad le a nő, és pillantásával sürgetné, de a kérést hallva megenyhül a szíve. *
- Segítek felcipekedni, és cserébe végig nézhetem, ahogy felpróbálod őket. * Alkudozik, na nem azért, mert annyira szokatlan, vagy hívogató számára a meztelen női test, bár igaz ami igaz, az utóbbi időben sokkal nehezebb dolga van a csábítás terén, de azért így is feltalálja magát. Inkább az érdekli, hogy a nő testén is okozott-e elváltozás a templomi kaland, vagy a mélységi kapott minden átkot. Még akkor is, ha áldásnak nevezik azokat. *
- Amúgy is van valami, amit megmutatnék neked. * Teszi még hozzá, a saját testrészére célozva, hogy megnyugtassa a tolvajt, nem ilyen átlátszó, és szánalmas módon akar a bugyijába kerülni. * A templomi kalandunk óta a testem nem ugyan olyan, mint előtte volt. Ami az igazmondás mellé társulva szinte lehetetlenné teszi a kalandozásaimat.
* Cale természetesen szívesen segítene Ysaneenek a ruhákkal, de egyelőre erre semmi oka nincs. A lány ismerheti már annyira, hogy az ilyesféle viselkedés nem áll távol a bárdtól. *
- Köszönöm. Ha tudnék neked hazudni, akkor legalább négy frappánsabbnál frappánsabb válasszal állnék elő, amik hol a képességeimet, hol az ismereteimet, hol pedig a te szépségedet vitatják. És egyik jobban tetszene neked, mint a másik. * Biztosítja a mélységi, jelezve, hogy még mindig együtt kell élnie Eeyr átkával, ami a társalgási képességeit nagy mértékben vetik vissza. Viszont továbbra sem mozdul, hogy segítsen a tolvajnak, önérzetesebb annál, főleg ilyen sértés után, amiben része volt a találkozáskor. Azért a válla fölött hátra pillant, hogy vajon miért marad le a nő, és pillantásával sürgetné, de a kérést hallva megenyhül a szíve. *
- Segítek felcipekedni, és cserébe végig nézhetem, ahogy felpróbálod őket. * Alkudozik, na nem azért, mert annyira szokatlan, vagy hívogató számára a meztelen női test, bár igaz ami igaz, az utóbbi időben sokkal nehezebb dolga van a csábítás terén, de azért így is feltalálja magát. Inkább az érdekli, hogy a nő testén is okozott-e elváltozás a templomi kaland, vagy a mélységi kapott minden átkot. Még akkor is, ha áldásnak nevezik azokat. *
- Amúgy is van valami, amit megmutatnék neked. * Teszi még hozzá, a saját testrészére célozva, hogy megnyugtassa a tolvajt, nem ilyen átlátszó, és szánalmas módon akar a bugyijába kerülni. * A templomi kalandunk óta a testem nem ugyan olyan, mint előtte volt. Ami az igazmondás mellé társulva szinte lehetetlenné teszi a kalandozásaimat.
15972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 17:00:38
Üzenet elküldve: 2021-01-19 17:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
-Azon már túlvagyunk.
*Legyintene, ha épp nem azzal foglalatoskodna, hogy próbálja kordában tartani a ruhalavinát, ami folytonosan meg akar indulni kezei között.
Természetesen igazán elégedett lesz magával, mikor az érmék kiszemelt helyükre érkeznek csilingelve, eszébe sem jut, hogy visszakérjen belőle akár egy darabot is. Neki ennyit pontosan megér, hogy gúnyolódhasson.*
-Kiváló a szemed.
*Emeli meg szemöldökét a kupac mögött és egy kicsit arra számít, hogy talán a másik felajánlja segítségét. Nem meglepő módon ez viszont nem így történik, mondjuk mit is várt azok után, hogy olyan undok módon viselkedett és beszélt az imént. *
-Oda.
*Felel röviden miközben állát a holmik tetejére teszi, hogy jobban kilásson, na meg, hogy egy kicsit össze is tudja fogni a rakoncátlan darabokat.*
-Na jó!
*Sóhajt megadóan, mert úgy tűnik kedves bűntársa nem hajlandó megszánni őt.*
-Segíts felcipekedni a szobába, cserébe meghívlak valamire.
*Emeli rá kék tekintetét, szemei persze jókedvűen csillannak, annak ellenére, hogy igazából nem érzi magát túl fényesen. Nem szeretné, ha a férfi ebből bármit is észrevenne, se most, sem a későbbiekben.*
-Mit szólsz?
*Ysának természetesen nem sok kedve van lent iszogatni a többi vendég között, de egyébként nincs ellenére a korai ivás - legfeljebb magukkal viszik az italt a szobába. *
-Azon már túlvagyunk.
*Legyintene, ha épp nem azzal foglalatoskodna, hogy próbálja kordában tartani a ruhalavinát, ami folytonosan meg akar indulni kezei között.
Természetesen igazán elégedett lesz magával, mikor az érmék kiszemelt helyükre érkeznek csilingelve, eszébe sem jut, hogy visszakérjen belőle akár egy darabot is. Neki ennyit pontosan megér, hogy gúnyolódhasson.*
-Kiváló a szemed.
*Emeli meg szemöldökét a kupac mögött és egy kicsit arra számít, hogy talán a másik felajánlja segítségét. Nem meglepő módon ez viszont nem így történik, mondjuk mit is várt azok után, hogy olyan undok módon viselkedett és beszélt az imént. *
-Oda.
*Felel röviden miközben állát a holmik tetejére teszi, hogy jobban kilásson, na meg, hogy egy kicsit össze is tudja fogni a rakoncátlan darabokat.*
-Na jó!
*Sóhajt megadóan, mert úgy tűnik kedves bűntársa nem hajlandó megszánni őt.*
-Segíts felcipekedni a szobába, cserébe meghívlak valamire.
*Emeli rá kék tekintetét, szemei persze jókedvűen csillannak, annak ellenére, hogy igazából nem érzi magát túl fényesen. Nem szeretné, ha a férfi ebből bármit is észrevenne, se most, sem a későbbiekben.*
-Mit szólsz?
*Ysának természetesen nem sok kedve van lent iszogatni a többi vendég között, de egyébként nincs ellenére a korai ivás - legfeljebb magukkal viszik az italt a szobába. *
15971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:14:20
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:14:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Elnézését kérem, kisasszony. Legközelebb figyelmeztetem. * Mosolyog higgadtan az elf, és ha Aly megfigyeli, akkor láthatja, hogy őszinte mosoly ez, olyan fajta, ahol a férfi szeme is nevet. Láthatóan nem zavarja, sőt, inkább szórakoztatja ez a pimasz modortalanság. *
- Nos, így is mondhatjuk. Bár nem tudtam róla, és nem volt célom, de részese voltam egy olyan folyamatnak, ahol nemes társaim elnyomták, és kizsákmányolták a város egyszerű lakóit, akik aztán fellázadtak ellenük, amikor már nem bírták tovább. * Valójában gőze sincs, hogy miért volt a lázadás, de úgy gondolja, hogy ez lehetett az oka, még ha nem is biztos benne. * Hiába bántam mindig tisztességesen, családtagként a szolgálóinkkal, ahogy arra neveltek, sajnálatos módon a legtöbb nemesre ez nem volt igaz. Szörnyű, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem ellenkezem, ha már így alakult a helyzet. Örülök neki, hogyha a változás jobb, és kedvezőbb életet hoz mindenkinek, aki arra érdemes.
* Ahogy így magyarázkodik, csak azért áll meg néha, hogy egy kis levest egyem. Bár nem szeret étkezés közben beszélni, nem szeretné megsérteni a nőt azzal, hogy némán kanalazza magába a levest, ami szépen teszi a hatását, és a férfi is egyre jobban érzi magát. *
- Nem mondanám magam kifejezetten okosnak. * Csóválja meg a fejét a bókot hallva. * Csupán olvasott vagyok, de nálam sokkal nagyobb koponyák okfejtéseit ismerem meg csupán, én magam ilyen összefüggéseket nem látok meg a világban.
* Mentegetőzik, hiszen tényleg nem tartja magát ilyesfajta dicséretre méltónak, hiszen tudja, nap mint nap tapasztalja, hogy mennyi újat tud tanulni a világból, és mennyi újdonságot tartalmaz számára az élet. *
- A szolgálóimmal élek, miután az egykor húgomnak hitt lány elhagyott. * Mondja Drameiloten szomorúan, direkt nem használva a jegyes kifejezést. Bár nem érzi kifejezetten, hogy bármi is alakulna kettejük között, még a lehetőséget sem szeretné elszalasztani, és a jegyes kifejezéssel alighanem ezt tenné. *
- Na ne vicceljen kérem. * Mosolyog barátságosan. * Hiszen kegyed gyönyörű. És ha szállásra lenne szüksége, akkor rám bármikor számíthat. * Tesz ajánlatot is egyben, na nem mintha vissza szeretne élni a helyzettel. Sőt, kicsit szomorú is, hiszen a saját szolgáló személyzetével nem szívesen kezdene, és ha Alynak szállást, akkor valószínűleg munkát is fog ajánlani egyben. Persze mielőtt alkalmazná, még bármit megtehet. *
- Elnézését kérem, kisasszony. Legközelebb figyelmeztetem. * Mosolyog higgadtan az elf, és ha Aly megfigyeli, akkor láthatja, hogy őszinte mosoly ez, olyan fajta, ahol a férfi szeme is nevet. Láthatóan nem zavarja, sőt, inkább szórakoztatja ez a pimasz modortalanság. *
- Nos, így is mondhatjuk. Bár nem tudtam róla, és nem volt célom, de részese voltam egy olyan folyamatnak, ahol nemes társaim elnyomták, és kizsákmányolták a város egyszerű lakóit, akik aztán fellázadtak ellenük, amikor már nem bírták tovább. * Valójában gőze sincs, hogy miért volt a lázadás, de úgy gondolja, hogy ez lehetett az oka, még ha nem is biztos benne. * Hiába bántam mindig tisztességesen, családtagként a szolgálóinkkal, ahogy arra neveltek, sajnálatos módon a legtöbb nemesre ez nem volt igaz. Szörnyű, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem ellenkezem, ha már így alakult a helyzet. Örülök neki, hogyha a változás jobb, és kedvezőbb életet hoz mindenkinek, aki arra érdemes.
* Ahogy így magyarázkodik, csak azért áll meg néha, hogy egy kis levest egyem. Bár nem szeret étkezés közben beszélni, nem szeretné megsérteni a nőt azzal, hogy némán kanalazza magába a levest, ami szépen teszi a hatását, és a férfi is egyre jobban érzi magát. *
- Nem mondanám magam kifejezetten okosnak. * Csóválja meg a fejét a bókot hallva. * Csupán olvasott vagyok, de nálam sokkal nagyobb koponyák okfejtéseit ismerem meg csupán, én magam ilyen összefüggéseket nem látok meg a világban.
* Mentegetőzik, hiszen tényleg nem tartja magát ilyesfajta dicséretre méltónak, hiszen tudja, nap mint nap tapasztalja, hogy mennyi újat tud tanulni a világból, és mennyi újdonságot tartalmaz számára az élet. *
- A szolgálóimmal élek, miután az egykor húgomnak hitt lány elhagyott. * Mondja Drameiloten szomorúan, direkt nem használva a jegyes kifejezést. Bár nem érzi kifejezetten, hogy bármi is alakulna kettejük között, még a lehetőséget sem szeretné elszalasztani, és a jegyes kifejezéssel alighanem ezt tenné. *
- Na ne vicceljen kérem. * Mosolyog barátságosan. * Hiszen kegyed gyönyörű. És ha szállásra lenne szüksége, akkor rám bármikor számíthat. * Tesz ajánlatot is egyben, na nem mintha vissza szeretne élni a helyzettel. Sőt, kicsit szomorú is, hiszen a saját szolgáló személyzetével nem szívesen kezdene, és ha Alynak szállást, akkor valószínűleg munkát is fog ajánlani egyben. Persze mielőtt alkalmazná, még bármit megtehet. *
15970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 14:41:28
Üzenet elküldve: 2021-01-19 14:41:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Cale kicsit átrendezi a ruhahalmot, ami alól előbújt, hogy kényelmesebben fekhessen, de azért melegen is tartsák őt, már amennyire ez a hideg kövön lehetőség a számára. Ez alatt a tolvajlány alattomosan megközelíti, bár a mélységi nem nagyon foglalkozik ezzel, sokkal inkább a fejfájással próbál kezdeni valamit, ami az előző estének egyetlen megmaradt bizonyítéka. Koppan a pénz a lantban, ami egy igen pofátlan módja az adakozásnak, és a férfinek kedve lenne elmagyarázni, hogy nem koldus ő, csak túl részeg volt ahhoz, hogy betántorogjon a pegazusba, de könnyen jött pénz könnyen elvész, úgyhogy inkább nem mond semmit. A hangot viszont száz közül is felismerné, ami a pénzérmét csilingelését kíséri. *
- Eeyr öleljen magához téged, és vonjon be a szeretetével, gyermekem. * Vág vissza anélkül, hogy felnézne, és magához emeli a lantot, hogy kezébe potyogtassa belőle a pénzt. Persze visszaadhatná, hiszen azért adta a lány, hogy az agyát húzza vele, de egyszerűbb, ha elteszi. *
- Látom jól felpakoltál. * Jegyzi meg amikor felpillant, miután a pénzt biztos helyen tudja az erszényében. Bár Ysanee mellett dőreség lenne bármire azt hinni, hogy biztonságban van. * Csak nem a pegába tartasz?
* Kérdezi a nőt, és besorol mellé, anélkül, hogy felajánlaná, hogy bármit is cipel. Lantját a hátára aggasztja, kezét a zsebére dugja, és így indul meg az említett ivó felé, akár követik, akár nem. A bárd egy dolognak nem volt híján soha, a büszkeségén kívül, és az a pénz, úgyhogy most is megengedheti magának, hogy iszogasson zárásig, ha nagyon szeretne. És ő valahogy mindig nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni. *
* Cale kicsit átrendezi a ruhahalmot, ami alól előbújt, hogy kényelmesebben fekhessen, de azért melegen is tartsák őt, már amennyire ez a hideg kövön lehetőség a számára. Ez alatt a tolvajlány alattomosan megközelíti, bár a mélységi nem nagyon foglalkozik ezzel, sokkal inkább a fejfájással próbál kezdeni valamit, ami az előző estének egyetlen megmaradt bizonyítéka. Koppan a pénz a lantban, ami egy igen pofátlan módja az adakozásnak, és a férfinek kedve lenne elmagyarázni, hogy nem koldus ő, csak túl részeg volt ahhoz, hogy betántorogjon a pegazusba, de könnyen jött pénz könnyen elvész, úgyhogy inkább nem mond semmit. A hangot viszont száz közül is felismerné, ami a pénzérmét csilingelését kíséri. *
- Eeyr öleljen magához téged, és vonjon be a szeretetével, gyermekem. * Vág vissza anélkül, hogy felnézne, és magához emeli a lantot, hogy kezébe potyogtassa belőle a pénzt. Persze visszaadhatná, hiszen azért adta a lány, hogy az agyát húzza vele, de egyszerűbb, ha elteszi. *
- Látom jól felpakoltál. * Jegyzi meg amikor felpillant, miután a pénzt biztos helyen tudja az erszényében. Bár Ysanee mellett dőreség lenne bármire azt hinni, hogy biztonságban van. * Csak nem a pegába tartasz?
* Kérdezi a nőt, és besorol mellé, anélkül, hogy felajánlaná, hogy bármit is cipel. Lantját a hátára aggasztja, kezét a zsebére dugja, és így indul meg az említett ivó felé, akár követik, akár nem. A bárd egy dolognak nem volt híján soha, a büszkeségén kívül, és az a pénz, úgyhogy most is megengedheti magának, hogy iszogasson zárásig, ha nagyon szeretne. És ő valahogy mindig nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni. *
15969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 12:59:46
Üzenet elküldve: 2021-01-19 12:59:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
*Ukrom válaszával nem lett sokkal előrébb, de valahol jobbnak is érzi így. Nem biztos, hogy akarja tudni a választ.*
- Persze, nyilván gondoltam, hogy nem csak egy ilyen banda van. Csak nekem eddig nem volt dolgom ilyenekkel, fogalmam sincs, hogy mennek náluk a dolgok. De mindegy is, majd úgyis meglátjuk előbb vagy utóbb.
*Az ork a pulthoz sétál, addig pedig Meireyla az eddig hallottakat futtatja végig magában még egyszer. Végre először úgy érzi, nem csak a tehetetlenség veszi körül, hanem érdemben lépni is tud, ez pedig borzasztóan felvillanyozza. Ukrom két pohárral tér vissza, az egyiket a nő elé teszi.*
- Oh, köszönöm! *Nem számított rá, hogy még egy italra is meghívják, elvégre inkább ő tartozna a kedvességért.
Mikor hallja, hogy az ork segíteni fog neki, először el sem hiszi, talán még az arcára is kiül az értetlenség. Hálát mondana az összes istennek, ha ez valóban igaz lenne, márpedig úgy néz ki, hogy tényleg így van.*
- Azta, hát... Nem is tudom mit mondjak. Borzasztóan hálás vagyok, komolyan! És igazad van, nem tudom elképzelni, hogy bármi meg tudna állítani jelenleg.
*Jókedve hirtelen eltűnik, a fejét leszegi és a gondterhelten a félig üres borospoharat kezdi bámulni. Hosszú csend után szólal csak meg.*
- Khrolf és Shigreid... A gyerekeim. Elvitték őket. Ezért... ezért akarom ezt a bandát annyira megtalálni, vissza akarom őket kapni. Bármit megtennék, hogy újra láthassam őket, szó szerint bármit.
*Ukrom válaszával nem lett sokkal előrébb, de valahol jobbnak is érzi így. Nem biztos, hogy akarja tudni a választ.*
- Persze, nyilván gondoltam, hogy nem csak egy ilyen banda van. Csak nekem eddig nem volt dolgom ilyenekkel, fogalmam sincs, hogy mennek náluk a dolgok. De mindegy is, majd úgyis meglátjuk előbb vagy utóbb.
*Az ork a pulthoz sétál, addig pedig Meireyla az eddig hallottakat futtatja végig magában még egyszer. Végre először úgy érzi, nem csak a tehetetlenség veszi körül, hanem érdemben lépni is tud, ez pedig borzasztóan felvillanyozza. Ukrom két pohárral tér vissza, az egyiket a nő elé teszi.*
- Oh, köszönöm! *Nem számított rá, hogy még egy italra is meghívják, elvégre inkább ő tartozna a kedvességért.
Mikor hallja, hogy az ork segíteni fog neki, először el sem hiszi, talán még az arcára is kiül az értetlenség. Hálát mondana az összes istennek, ha ez valóban igaz lenne, márpedig úgy néz ki, hogy tényleg így van.*
- Azta, hát... Nem is tudom mit mondjak. Borzasztóan hálás vagyok, komolyan! És igazad van, nem tudom elképzelni, hogy bármi meg tudna állítani jelenleg.
*Jókedve hirtelen eltűnik, a fejét leszegi és a gondterhelten a félig üres borospoharat kezdi bámulni. Hosszú csend után szólal csak meg.*
- Khrolf és Shigreid... A gyerekeim. Elvitték őket. Ezért... ezért akarom ezt a bandát annyira megtalálni, vissza akarom őket kapni. Bármit megtennék, hogy újra láthassam őket, szó szerint bármit.
15968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:26:08
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Cale//
*A tolvaj kezében szinte tornyosulnak a piacon vásárolt holmik. Jobban át kellett volna gondolni ezt a cipekedést, talán egy kevés pénzért vagy egy szép mosolyért valamelyik kofa inasa segített volna elcipelni a ruhákat és egyebeket a Pegazusba, de hát ugye, utólag már könnyű okosnak lenni. Közeledve a fogadóhoz hangok ütik meg a fülét, kupaca mögül kikukkantva fedezi fel a részeg alakot, aki mintha már tegnap is itt óbégatott volna a környéken. Elhaladva mellette tűnik fel neki csak érdekes kis táblája, mely feliratait olvasva széles mosoly jelenik meg arcán, mert hát ugye rendkívül kifinomult humorérzékkel rendelkezik. Arckifejezése hamar meglepettre vált, mikor a fickó érthetetlen okból szaladni kezd, Ysa pedig tekintetével igyekszik az okát keresni, hátha neki is rohannia kellene az életéért. Banditát vagy szörnyet szemei azonban nem lelnek, csak egy rongyok alól kibújó, egészen ismerős koldust. Útjára végül úgy indul tovább, hogy mindenképp elhaladjon szerencsétlen mellett, ugyanis jobban meg akarja nézni magának. Léptei lassulnak a férfi elé érve, s végül meg is áll, hogy végignézzen az alakon. Sejtései, bár beigazolódnak, mégis van némi kétkedés a tekintetében, amit rögvest gőgös szemöldökemelés vált fel, ha a mélységi véletlenül ráemelné tekintetét.
Erszényéből elővarázsol nagy nehezen 50 aranyat, aztán az érméket, ha tudja, szépen Salwar Caleihaisan lantjába potyogtatja. *
-Vegyél magadnak valami szépet, Kormoska!
*Villant gonosz mosolyt, kezében pedig megigazítja holmijait, hogy ne csússzanak le a földre. Bár kívülről úgy tűnhet, találkozásukat könnyen veszi a lány, valójában nagyon furcsán érzi magát. Egyszerre érez sajnálattal vegyes haragot, ám valahol örül, hogy viszontláthatja a bárdot.*
*A tolvaj kezében szinte tornyosulnak a piacon vásárolt holmik. Jobban át kellett volna gondolni ezt a cipekedést, talán egy kevés pénzért vagy egy szép mosolyért valamelyik kofa inasa segített volna elcipelni a ruhákat és egyebeket a Pegazusba, de hát ugye, utólag már könnyű okosnak lenni. Közeledve a fogadóhoz hangok ütik meg a fülét, kupaca mögül kikukkantva fedezi fel a részeg alakot, aki mintha már tegnap is itt óbégatott volna a környéken. Elhaladva mellette tűnik fel neki csak érdekes kis táblája, mely feliratait olvasva széles mosoly jelenik meg arcán, mert hát ugye rendkívül kifinomult humorérzékkel rendelkezik. Arckifejezése hamar meglepettre vált, mikor a fickó érthetetlen okból szaladni kezd, Ysa pedig tekintetével igyekszik az okát keresni, hátha neki is rohannia kellene az életéért. Banditát vagy szörnyet szemei azonban nem lelnek, csak egy rongyok alól kibújó, egészen ismerős koldust. Útjára végül úgy indul tovább, hogy mindenképp elhaladjon szerencsétlen mellett, ugyanis jobban meg akarja nézni magának. Léptei lassulnak a férfi elé érve, s végül meg is áll, hogy végignézzen az alakon. Sejtései, bár beigazolódnak, mégis van némi kétkedés a tekintetében, amit rögvest gőgös szemöldökemelés vált fel, ha a mélységi véletlenül ráemelné tekintetét.
Erszényéből elővarázsol nagy nehezen 50 aranyat, aztán az érméket, ha tudja, szépen Salwar Caleihaisan lantjába potyogtatja.
*-Vegyél magadnak valami szépet, Kormoska!
*Villant gonosz mosolyt, kezében pedig megigazítja holmijait, hogy ne csússzanak le a földre. Bár kívülről úgy tűnhet, találkozásukat könnyen veszi a lány, valójában nagyon furcsán érzi magát. Egyszerre érez sajnálattal vegyes haragot, ám valahol örül, hogy viszontláthatja a bárdot.*
15967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 23:57:42
Üzenet elküldve: 2021-01-18 23:57:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Ysanee//
- Bizony mondom néktek, eljő a nap, amikor mind itt pusztulunk ketté! Lássátok a jeleket! Nézzetek körbe, pusztulás és szenvedés a sorsa mindannyiótoknak! Ébredjetek fel emberek! Ébredjetek fel! * Kiabálja egy szakállas, italtól és verejtéktől bűzlő férfi a pegazus előtt, táblával a nyakában. Aligha tudhat olvasni, mert akkor talán tudná, hogy a nyakába akasztott deszkán nem az általa hirdetett igazság áll, hanem pajzán szavak, amik nem adnak ki egy értelmes mondatot, de felkelthetik a fantáziáját újdonságokra vágyóknak. A férfi nem zavartatja magát, körbe körbe járkál a figyelem felhívása közben. Ezen tevékenységében aligha zavarja bárki is, de egyszer csak az általa halmokban álló ruhakupacnak hitt mélységi, amire rálép megmozdul, és mérgesen morog is. A férfi eldobja a nyakából a deszkát, és menekülőre fogja, valami feléledő ruhaszörnyekről kiabálva, akik eljöttek a városlakókért, és éjszaka elrabolják a gyermekeket. *
- Hogy Eeyr áldana meg téged is a templomában. * Szórja a férfia Cale a leggonoszabb, legrosszindulatúbb átkot, amit csak ismer. Morogva tápászkodik fel, és nyújtóztatja ki fájó, és elgémberedett végtagjait. Nem fest túl jól, korábban mindig makulátlan, és megnyerő arca most koszos és nyúzott, bár a ruhák alatt nem látszik, de le is fogyott. Bár még ez is csak jobban áll a mélységinek, a hirtelen támadt zsírveszteségnek hála hasa kockásabb, mint valaha. Ettől függetlenül a megszokottnál lassabban mozog, és szeméből is hiányzik az egykori tűz, ami oly jellemző volt rá. A magabiztossága a múlté, egykedvűen porolja le a lantot, amit meglepve húz elő a ruhák alól. Biztos volt benne, hogy ellopták. Az csak még nagyobb örömre ad okot, hogy bőrszütyője is a helyén van, az viszont szomorúbb hír, hogy bár el nem lopták, bele se tett senki. Épp ezért elég lapos, elég üres. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 00:05:26
- Bizony mondom néktek, eljő a nap, amikor mind itt pusztulunk ketté! Lássátok a jeleket! Nézzetek körbe, pusztulás és szenvedés a sorsa mindannyiótoknak! Ébredjetek fel emberek! Ébredjetek fel! * Kiabálja egy szakállas, italtól és verejtéktől bűzlő férfi a pegazus előtt, táblával a nyakában. Aligha tudhat olvasni, mert akkor talán tudná, hogy a nyakába akasztott deszkán nem az általa hirdetett igazság áll, hanem pajzán szavak, amik nem adnak ki egy értelmes mondatot, de felkelthetik a fantáziáját újdonságokra vágyóknak. A férfi nem zavartatja magát, körbe körbe járkál a figyelem felhívása közben. Ezen tevékenységében aligha zavarja bárki is, de egyszer csak az általa halmokban álló ruhakupacnak hitt mélységi, amire rálép megmozdul, és mérgesen morog is. A férfi eldobja a nyakából a deszkát, és menekülőre fogja, valami feléledő ruhaszörnyekről kiabálva, akik eljöttek a városlakókért, és éjszaka elrabolják a gyermekeket. *
- Hogy Eeyr áldana meg téged is a templomában. * Szórja a férfia Cale a leggonoszabb, legrosszindulatúbb átkot, amit csak ismer. Morogva tápászkodik fel, és nyújtóztatja ki fájó, és elgémberedett végtagjait. Nem fest túl jól, korábban mindig makulátlan, és megnyerő arca most koszos és nyúzott, bár a ruhák alatt nem látszik, de le is fogyott. Bár még ez is csak jobban áll a mélységinek, a hirtelen támadt zsírveszteségnek hála hasa kockásabb, mint valaha. Ettől függetlenül a megszokottnál lassabban mozog, és szeméből is hiányzik az egykori tűz, ami oly jellemző volt rá. A magabiztossága a múlté, egykedvűen porolja le a lantot, amit meglepve húz elő a ruhák alól. Biztos volt benne, hogy ellopták. Az csak még nagyobb örömre ad okot, hogy bőrszütyője is a helyén van, az viszont szomorúbb hír, hogy bár el nem lopták, bele se tett senki. Épp ezért elég lapos, elég üres. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 00:05:26
15966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 22:24:17
Üzenet elküldve: 2021-01-18 22:24:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ahogy a hold halovány ezüstösen csillogó fénye elsötétül, Nor'Deron nem várt módon, csupán egyetlen pillanat erejéig mintha teljesen ledermedne. Arcára újból halovány, sejtelmes mosoly ül ki, égkék szemei pedig kifürkészhetetlenné válnak. Ajkait mintha szóra nyitná, azonban azokat egy árva hang, annyi sem hagyja el. Egyetlen pillanat, mégis, ha partnerének észlelné s egyúttal szándékában állna mindezt szóvá is tenni, a férfi előzékenyen gyöngéd csókot lehel annak a lány ajkára, s folytatja mit korábban már elkezdett. Gondosan hámozza le a tündérről annak éjkék ruházatát, felfedve ezzel mindazt az apró testből mi eddig a pillanatig a félvér élénk képzelőerejére volt bízva. Ajkait egy kis időre elemeli a lány hibátlan, puha bőrétől, hogy kíváncsi tekintetével alaposan végig pásztázza mi eddig rejtve maradt szemei elől. Pimasz mód vigyorodik el, majd felbuzdulva a látottaktól, még inkább elevenebben veti bele magát az élvezetekbe, s kezdi újból cirógatni a tündér nyakát, miközben frissen felszabadult ujjai gondos finomsággal járják be partnere porcelán bőrét, újabb teendő után kutakodva. A férfi balja rövid időn belül, óhatatlanul is a fedetlen keblek egyikére simul s tevékenykedik ott tovább, míg jobbja még közelebb húzza az apró testet sajátjához. Eközben természetesen Nalret sem tétlenkedik, s csípőjét ringatva tovább ingerli a félvért, aki elégedett sóhajokkal adja tudtára a tetszését. Ezen állapot nem marad tartós, ugyanis Nor'Deron ekkor dönt úgy, hogy egyenesen a lány füléhez hajol, s csupán ennyit búg bele.*
- Kapaszkodj.
*Orra alá pimasz vigyor kanyarodik, kezei újból mozgásba lendülnek ezúttal nem csupán céltalanul barangolva, hófehér, sima felületen, végül pedig Nalret fenekén állapodnak meg, melybe finoman bele is markolnak, s miután a férfi megbizonyosodik róla, hogy partnere követte az általa adott utasítást, a magasba is emeli őt. Ezzel együtt Nor'Deron ismét talpon terem, s páratlan ügyességéről tanúbizonyságot adva rúgja le lábáról fekete kopottas bőrcsizmáit, mindezt úgy, hogy közben újból szenvedélyes csókot lehel a karjaiban lévő, tündér ajkaira.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ahogy a hold halovány ezüstösen csillogó fénye elsötétül, Nor'Deron nem várt módon, csupán egyetlen pillanat erejéig mintha teljesen ledermedne. Arcára újból halovány, sejtelmes mosoly ül ki, égkék szemei pedig kifürkészhetetlenné válnak. Ajkait mintha szóra nyitná, azonban azokat egy árva hang, annyi sem hagyja el. Egyetlen pillanat, mégis, ha partnerének észlelné s egyúttal szándékában állna mindezt szóvá is tenni, a férfi előzékenyen gyöngéd csókot lehel annak a lány ajkára, s folytatja mit korábban már elkezdett. Gondosan hámozza le a tündérről annak éjkék ruházatát, felfedve ezzel mindazt az apró testből mi eddig a pillanatig a félvér élénk képzelőerejére volt bízva. Ajkait egy kis időre elemeli a lány hibátlan, puha bőrétől, hogy kíváncsi tekintetével alaposan végig pásztázza mi eddig rejtve maradt szemei elől. Pimasz mód vigyorodik el, majd felbuzdulva a látottaktól, még inkább elevenebben veti bele magát az élvezetekbe, s kezdi újból cirógatni a tündér nyakát, miközben frissen felszabadult ujjai gondos finomsággal járják be partnere porcelán bőrét, újabb teendő után kutakodva. A férfi balja rövid időn belül, óhatatlanul is a fedetlen keblek egyikére simul s tevékenykedik ott tovább, míg jobbja még közelebb húzza az apró testet sajátjához. Eközben természetesen Nalret sem tétlenkedik, s csípőjét ringatva tovább ingerli a félvért, aki elégedett sóhajokkal adja tudtára a tetszését. Ezen állapot nem marad tartós, ugyanis Nor'Deron ekkor dönt úgy, hogy egyenesen a lány füléhez hajol, s csupán ennyit búg bele.*
- Kapaszkodj.
*Orra alá pimasz vigyor kanyarodik, kezei újból mozgásba lendülnek ezúttal nem csupán céltalanul barangolva, hófehér, sima felületen, végül pedig Nalret fenekén állapodnak meg, melybe finoman bele is markolnak, s miután a férfi megbizonyosodik róla, hogy partnere követte az általa adott utasítást, a magasba is emeli őt. Ezzel együtt Nor'Deron ismét talpon terem, s páratlan ügyességéről tanúbizonyságot adva rúgja le lábáról fekete kopottas bőrcsizmáit, mindezt úgy, hogy közben újból szenvedélyes csókot lehel a karjaiban lévő, tündér ajkaira.*
15965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:55:35
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:55:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rynsell uraság egyetlen szóval nyugtázza az egész történetet. Ennél azért többet várt volna a lány, ha már az ő kedvére mesélt. Legalább pár dicsérő szót vagy ilyesmit, de ez elmarad. Inkább csak megróják, mert annak tűnik a férfi kérdése. A csalódottság egy pillanatig az arcára fagy.*
- A férfiakban nem szabad megbízni. A tündérekben meg az elfekben meg még kevésbé szabad.* Feleli szárazon. Elindulhatnak hát az öltözőbe. A férfi igazi úriemberként viselkedik, mivel pont mint vetkőzéskor elfordul. Nimeril meg pont, mint akkor véletlenül csak oda pillant, hogy aztán pironkodva kezdjen el öltözködni. Szokatlan számára ez az új öltözet, főleg a harisnya meg az a szoknya szerűség. Viszont fel kell vennie, mert ez van. Fel is veszi, hogy aztán jelezzen mesterének, hogy készen van. Az uraság meg is jegyzi neki, hogy végre néz is ki valahogy, amit ebben a helyzetben bóknak vesz. Jól esik ilyesmit hallani azért. A régi rongyok maradnak, amit most nem is bán. Egyedül a zsebkendőt tartja meg, de az már a fürdőben is vele volt. Szép tiszta, mintha csak új volna. Még egy kicsit érezni is eredeti illatát, mert csak tiszta vízben lögybölte át. Engedelmesen lépdel Rynsell mellett kifelé a fürdőházból, mintha csak egy kiskutya volna. Kicsit aggódik az edzés miatt, de muszáj mennie. Menet közben néha felpillant a férfira, de csak egy pillanatra mindig.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rynsell uraság egyetlen szóval nyugtázza az egész történetet. Ennél azért többet várt volna a lány, ha már az ő kedvére mesélt. Legalább pár dicsérő szót vagy ilyesmit, de ez elmarad. Inkább csak megróják, mert annak tűnik a férfi kérdése. A csalódottság egy pillanatig az arcára fagy.*
- A férfiakban nem szabad megbízni. A tündérekben meg az elfekben meg még kevésbé szabad.* Feleli szárazon. Elindulhatnak hát az öltözőbe. A férfi igazi úriemberként viselkedik, mivel pont mint vetkőzéskor elfordul. Nimeril meg pont, mint akkor véletlenül csak oda pillant, hogy aztán pironkodva kezdjen el öltözködni. Szokatlan számára ez az új öltözet, főleg a harisnya meg az a szoknya szerűség. Viszont fel kell vennie, mert ez van. Fel is veszi, hogy aztán jelezzen mesterének, hogy készen van. Az uraság meg is jegyzi neki, hogy végre néz is ki valahogy, amit ebben a helyzetben bóknak vesz. Jól esik ilyesmit hallani azért. A régi rongyok maradnak, amit most nem is bán. Egyedül a zsebkendőt tartja meg, de az már a fürdőben is vele volt. Szép tiszta, mintha csak új volna. Még egy kicsit érezni is eredeti illatát, mert csak tiszta vízben lögybölte át. Engedelmesen lépdel Rynsell mellett kifelé a fürdőházból, mintha csak egy kiskutya volna. Kicsit aggódik az edzés miatt, de muszáj mennie. Menet közben néha felpillant a férfira, de csak egy pillanatra mindig.*
15964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:18:32
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:18:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Úgy tűnik a férfi nem szeretné, ha kedves gesztusát dicsérné, könnyedén lerázza magáról a hálás szavakat, s így Aly sem erősködik többet. Persze azért vet egy sokatmondó pillantást a másikra, amiből láthatja, hogy nem ért vele egyet, de ezek után el is ereszti a témát.*
-Látja, a maga hibája! Nem szólt időben.
*Villant egy pimasz mosolyt az elkésett figyelmeztetést hallva, az evést viszont igyekszik sokkal türelmesebben folytatni, elvégre nem akarja megint leégetni torkát, s a hasát sem szeretné elcsapni.
A kérdésére érkezett felelet első szavaira megemelkedik szemöldöke, bár valahol sejtette persze, hogy a hosszúfülű tehetős, ilyen holmikat nem engedhet meg magának akárki.*
-Megfosztották? Talán elkövetett valamit?
*Hajol közelebb kicsit bizalmaskodva, valamivel hangját is halkabbra veszi, elvégre ez olyan dolog, amit az ember nem szívesen hangoztat nyilvánosan.*
-Nahát, akkor maga nagyon okos ember lehet.
*Kunkorodik felfelé szája sarka, miközben a talán alig észrevehető bók elhagyja ajkait majd arca hamar együtt érzővé válik a magány emlegetve.*
-Talán egyedül él?
*Ez valahol meglepi a félvért, elvégre a Dramhoz hasonló nemes urak általában már házasok, legalább is feléjük meglehetősen ritka, ha egy ilyen ifjú pár nélkül marad. A fosztogató és tomboló lázadók emlegetését hallva kénytelen arra gondolni, hogy talán összefüggés van az elf magánya és a szörnyűséges esemény között. Nem szeretné elrontani a hangulatot azzal, hogy régi sebeket tép fel a férfiban, s bár talán semmi köze a két dolognak egymáshoz, inkább nem kockáztat.*
-Szerencsére nem voltam itt.
*Bár nem hinné, hogy bármi baja is esett volna, ha mégis. Nem nevezhető nagy harcosnak, de ha az alkalom úgy hozza, tud küzdeni.*
-Pedig nem érzem magam valami szépnek.
*Ismeri be, közben iszik egy keveset a serből.*
-Sokkal inkább piszkos koldusnak. Rég volt már, mikor útnak indultam.
*Úgy tűnik a férfi nem szeretné, ha kedves gesztusát dicsérné, könnyedén lerázza magáról a hálás szavakat, s így Aly sem erősködik többet. Persze azért vet egy sokatmondó pillantást a másikra, amiből láthatja, hogy nem ért vele egyet, de ezek után el is ereszti a témát.*
-Látja, a maga hibája! Nem szólt időben.
*Villant egy pimasz mosolyt az elkésett figyelmeztetést hallva, az evést viszont igyekszik sokkal türelmesebben folytatni, elvégre nem akarja megint leégetni torkát, s a hasát sem szeretné elcsapni.
A kérdésére érkezett felelet első szavaira megemelkedik szemöldöke, bár valahol sejtette persze, hogy a hosszúfülű tehetős, ilyen holmikat nem engedhet meg magának akárki.*
-Megfosztották? Talán elkövetett valamit?
*Hajol közelebb kicsit bizalmaskodva, valamivel hangját is halkabbra veszi, elvégre ez olyan dolog, amit az ember nem szívesen hangoztat nyilvánosan.*
-Nahát, akkor maga nagyon okos ember lehet.
*Kunkorodik felfelé szája sarka, miközben a talán alig észrevehető bók elhagyja ajkait majd arca hamar együtt érzővé válik a magány emlegetve.*
-Talán egyedül él?
*Ez valahol meglepi a félvért, elvégre a Dramhoz hasonló nemes urak általában már házasok, legalább is feléjük meglehetősen ritka, ha egy ilyen ifjú pár nélkül marad. A fosztogató és tomboló lázadók emlegetését hallva kénytelen arra gondolni, hogy talán összefüggés van az elf magánya és a szörnyűséges esemény között. Nem szeretné elrontani a hangulatot azzal, hogy régi sebeket tép fel a férfiban, s bár talán semmi köze a két dolognak egymáshoz, inkább nem kockáztat.*
-Szerencsére nem voltam itt.
*Bár nem hinné, hogy bármi baja is esett volna, ha mégis. Nem nevezhető nagy harcosnak, de ha az alkalom úgy hozza, tud küzdeni.*
-Pedig nem érzem magam valami szépnek.
*Ismeri be, közben iszik egy keveset a serből.*
-Sokkal inkább piszkos koldusnak. Rég volt már, mikor útnak indultam.
15963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:57:19
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:57:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimeril eleget téve kérésének végül részletezni kezdi az imént elhangzó képtelen történetet. Naiv módon azt gondolta, ha a lány felel a kérdéseire majd jóval tisztábban fogja látni a gonosz kis tündérke szándékait eme katyvaszos mesében, de mindössze annyit sikerül megtudnia, hogy végtelenül ostoba. Az is egy érdekes téma lehetne, hogyan is került ostor a fattyúhoz, elvégre meglehetősen furcsa fegyver, ha igazán meg akarná védeni magát bizony nem korbáccsal mászkálna. Hallva a másik kiváló állatismeretét, vigyor kúszik az arcára. Bár tény, amaz valamiféle gyógyítónak mondta magát, nem pedig druidának, ettől még ismerhetné valamennyire az erdei lényeket -pár apró információ ezekről az állatokról is életet menthet.
A baglyos részt már nem is érti, de úgy érzi amaz eleget csacsogott, így nem kérdez vissza rá.*
-Érdekes.
*Mindössze ennyit fűz hozzá a hallottakhoz.*
-Remélem tanultál az esetből. Ostoba dolog idegenekben bízni.
*Osztja meg atyai jó tanácsát, s ennyivel le is zárja. Az öltözőbe érve, tekintettel a vöröskére, végül minden úgy megy, mint mikor megérkeztek. Az elf elfordul, miközben magára cibálja ruháit, s csak akkor pillant a másik felé, ha az már biztosan készen van.*
-A régi rongyaidat hagyjuk itt.
*Javasolja, nap végén a tulajdonos vagy valaki úgyis kidobja a fenébe a használhatatlan ruhadarabokat.
Amennyiben az új ruhát magára húzta már új szolgálója, elismerően biccent.*
-Végre nézel ki valahogy.
*Közben megint arra gondol, micsoda jótét lélek is ő, s ha minden rendben megy, már lépdel is ki a fürdőházból.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimeril eleget téve kérésének végül részletezni kezdi az imént elhangzó képtelen történetet. Naiv módon azt gondolta, ha a lány felel a kérdéseire majd jóval tisztábban fogja látni a gonosz kis tündérke szándékait eme katyvaszos mesében, de mindössze annyit sikerül megtudnia, hogy végtelenül ostoba. Az is egy érdekes téma lehetne, hogyan is került ostor a fattyúhoz, elvégre meglehetősen furcsa fegyver, ha igazán meg akarná védeni magát bizony nem korbáccsal mászkálna. Hallva a másik kiváló állatismeretét, vigyor kúszik az arcára. Bár tény, amaz valamiféle gyógyítónak mondta magát, nem pedig druidának, ettől még ismerhetné valamennyire az erdei lényeket -pár apró információ ezekről az állatokról is életet menthet.
A baglyos részt már nem is érti, de úgy érzi amaz eleget csacsogott, így nem kérdez vissza rá.*
-Érdekes.
*Mindössze ennyit fűz hozzá a hallottakhoz.*
-Remélem tanultál az esetből. Ostoba dolog idegenekben bízni.
*Osztja meg atyai jó tanácsát, s ennyivel le is zárja. Az öltözőbe érve, tekintettel a vöröskére, végül minden úgy megy, mint mikor megérkeztek. Az elf elfordul, miközben magára cibálja ruháit, s csak akkor pillant a másik felé, ha az már biztosan készen van.*
-A régi rongyaidat hagyjuk itt.
*Javasolja, nap végén a tulajdonos vagy valaki úgyis kidobja a fenébe a használhatatlan ruhadarabokat.
Amennyiben az új ruhát magára húzta már új szolgálója, elismerően biccent.*
-Végre nézel ki valahogy.
*Közben megint arra gondol, micsoda jótét lélek is ő, s ha minden rendben megy, már lépdel is ki a fürdőházból.*
15962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-17 23:49:41
Üzenet elküldve: 2021-01-17 23:49:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Ugyan kérem, csak a köpenyem adtam kölcsön. * Csóválja a fejét a férfi, bár való igaz, hogy nem volt semmiség, azért nem szeretne feleslegesen túl sok dicséretet kapni. Jobban belegondolva, a tett inkább volt felesleges és buta, mint önzetlen, és gáláns. Persze ha Alymeidha hálálkodni szeretne, azt nem utasítaná vissza, de fiatal még az este, és egyelőre nem nagyon utal semmi ilyesmire a lány viselkedése. *
- Vigyázzon kérem, ne égesse meg magát. * Mosolyog barátságosan, pillantásával sokatmondóan intve a leves felé, ami valóban gőzölög. Dram bármennyire is szeretné minél előbb érezni, ahogy felmelegíti őt az étel, türelmesen, és szépen eszik, ahogy mindig is szokott, ahogy nevelték. Akár egy főnemes udvarában is lehetne, akkor se lógna ki a sorból. Asztaltársa viszont egyre inkább emlékezteti őt szerelmére, a nőre, akiről sokáig hitte azt, hogy tulajdon húga, és hogy az iránta táplált érzelmei rosszak, ezért viaskodott is velük. És mire rájöttek, hogy boldogan lehetnének egymásé, és hogy szeretik egymást, addigra el is köszönt tőle, mert elválasztotta őket az élet, még ha ideiglenesen is. A kérdésre elgondolkodik egy pillanatra, és visszafojt egy mély sóhajt. *
- Nos, egykor nemesnek számítottam ebben a városban. * Néz körbe, és gondolkodik tovább. * Bár címemtől megfosztottak ugyan, birtokom és a vagyonom még mindig az enyém. Számtalan könyvet halmoztam fel az idők során, jóval többet, amennyit képes lennék elolvasni a szabadidőmben. Ezért telente leginkább ezzel töltöm azt, próbálok minél többet megtudni a letűnt korokról, elfeledett gondolkodóktól, és a világ nagy rejtélyeiről. Mint megannyi barát, és tanító, vesznek körbe, és űzik el a magányt. * Ad magyarázatot, ami talán kicsit szomorú is, és nem annyira lelkesítő, ahogy azt Drameiloten előadja. Való igaz, nem sok élő barátja van, aki nem egy könyv írásán keresztül beszélne hozzá, akik válaszolnának feltett kérdéseire. *
- Szerencsés időben érkezett. Nem olyan régen még lázadó csürhék tomboltak, fosztogattak és erőszakoltak mindenfelé. * Mondja a férfi, bár nem volt itt, ilyen dolgokat hallott, és még ha nem is igazak, ő annak hiszi ezeket a történeteket. *
- Szörnyű belegondolni, hogy mit tettek volna egy magához fogható szépséggel.
- Ugyan kérem, csak a köpenyem adtam kölcsön. * Csóválja a fejét a férfi, bár való igaz, hogy nem volt semmiség, azért nem szeretne feleslegesen túl sok dicséretet kapni. Jobban belegondolva, a tett inkább volt felesleges és buta, mint önzetlen, és gáláns. Persze ha Alymeidha hálálkodni szeretne, azt nem utasítaná vissza, de fiatal még az este, és egyelőre nem nagyon utal semmi ilyesmire a lány viselkedése. *
- Vigyázzon kérem, ne égesse meg magát. * Mosolyog barátságosan, pillantásával sokatmondóan intve a leves felé, ami valóban gőzölög. Dram bármennyire is szeretné minél előbb érezni, ahogy felmelegíti őt az étel, türelmesen, és szépen eszik, ahogy mindig is szokott, ahogy nevelték. Akár egy főnemes udvarában is lehetne, akkor se lógna ki a sorból. Asztaltársa viszont egyre inkább emlékezteti őt szerelmére, a nőre, akiről sokáig hitte azt, hogy tulajdon húga, és hogy az iránta táplált érzelmei rosszak, ezért viaskodott is velük. És mire rájöttek, hogy boldogan lehetnének egymásé, és hogy szeretik egymást, addigra el is köszönt tőle, mert elválasztotta őket az élet, még ha ideiglenesen is. A kérdésre elgondolkodik egy pillanatra, és visszafojt egy mély sóhajt. *
- Nos, egykor nemesnek számítottam ebben a városban. * Néz körbe, és gondolkodik tovább. * Bár címemtől megfosztottak ugyan, birtokom és a vagyonom még mindig az enyém. Számtalan könyvet halmoztam fel az idők során, jóval többet, amennyit képes lennék elolvasni a szabadidőmben. Ezért telente leginkább ezzel töltöm azt, próbálok minél többet megtudni a letűnt korokról, elfeledett gondolkodóktól, és a világ nagy rejtélyeiről. Mint megannyi barát, és tanító, vesznek körbe, és űzik el a magányt. * Ad magyarázatot, ami talán kicsit szomorú is, és nem annyira lelkesítő, ahogy azt Drameiloten előadja. Való igaz, nem sok élő barátja van, aki nem egy könyv írásán keresztül beszélne hozzá, akik válaszolnának feltett kérdéseire. *
- Szerencsés időben érkezett. Nem olyan régen még lázadó csürhék tomboltak, fosztogattak és erőszakoltak mindenfelé. * Mondja a férfi, bár nem volt itt, ilyen dolgokat hallott, és még ha nem is igazak, ő annak hiszi ezeket a történeteket. *
- Szörnyű belegondolni, hogy mit tettek volna egy magához fogható szépséggel.
15961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-17 21:59:55
Üzenet elküldve: 2021-01-17 21:59:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Aly most, hogy végre bent vannak a meleg fogadóban, máris sokkal jobban érzi magát. Átfagyott tagjai lassacskán felmelegednek, hamarosan pedig ehet és ihat, amire jó ideje nem volt már lehetősége. A legjobb az lenne, ha egy meleg fürdőt is vehetne, lemoshatná a hosszú út mocskát magáról és a nap zárásaként tisztán hajthatná álomra a fejét.
A hely egyébként valóban tisztességesnek tűnik. A legkevésbé sem hasonlít ahhoz az ijesztő, rossz arcú alakokkal teli késdobálóra a Kikötőből, már annak is örül, ha a szobák csak fele olyan rosszak, mint ott. *
-Igazán semmiség azok után, hogy milyen kedves volt hozzám.
*Pillant hálás mosollyal a másikra, miközben kezeit dörzsöli, majd mikor már valamelyest felmelegednek, elengedi őket.
Visszahúzódva az asztallaptól, ficeregve próbál kényelmes pózt felvenni a széken, hogy aztán a férfihoz hasonlatosan, ő is magához vegye a forró, gőzölgő ragut. Felkanalaz egy adagot evőeszközére az ételből, szabad kezével fülei mögé söpri arcába lógó szőke tincseit, aztán lassan fújni kezdi kanala tartalmát. Mivel elég türelmetlen az éhségtől, túl hamar kezdi el enni, torkát égeti a lefelé csúszó falat, ezért kinyitva száját legyezgetni kezdi.*
-Fohhó!
*Nyúl gyorsan a mézsörért, hogy leöblítse, aztán pedig sűrű elnézéseket kér modortalanságáért. *
-Ó, ugyan már!
*Legyint miután megmenekül a spontán öngyulladástól, a következő adagot már sokkal óvatosabban veszi magához.*
-Olvasószoba? Talán maga valamiféle tudós?
*Érdeklődik őszintén, még életében nem hallott olyanról, hogy valakinek saját szobája lett volna csak külön arra, hogy olvasson.
Mielőtt még válaszolhatna a neki szánt kérdésre, gyorsan eszik még egy kicsit, s kortyol a mézsörből, addig is nyer magának egy kis időt a gondolkodásra.*
-Nem volt különösebb okom, csak érdekelt Arthenior. Tudja, ez az első alkalom, hogy ekkora városban járok.
*Aly most, hogy végre bent vannak a meleg fogadóban, máris sokkal jobban érzi magát. Átfagyott tagjai lassacskán felmelegednek, hamarosan pedig ehet és ihat, amire jó ideje nem volt már lehetősége. A legjobb az lenne, ha egy meleg fürdőt is vehetne, lemoshatná a hosszú út mocskát magáról és a nap zárásaként tisztán hajthatná álomra a fejét.
A hely egyébként valóban tisztességesnek tűnik. A legkevésbé sem hasonlít ahhoz az ijesztő, rossz arcú alakokkal teli késdobálóra a Kikötőből, már annak is örül, ha a szobák csak fele olyan rosszak, mint ott. *
-Igazán semmiség azok után, hogy milyen kedves volt hozzám.
*Pillant hálás mosollyal a másikra, miközben kezeit dörzsöli, majd mikor már valamelyest felmelegednek, elengedi őket.
Visszahúzódva az asztallaptól, ficeregve próbál kényelmes pózt felvenni a széken, hogy aztán a férfihoz hasonlatosan, ő is magához vegye a forró, gőzölgő ragut. Felkanalaz egy adagot evőeszközére az ételből, szabad kezével fülei mögé söpri arcába lógó szőke tincseit, aztán lassan fújni kezdi kanala tartalmát. Mivel elég türelmetlen az éhségtől, túl hamar kezdi el enni, torkát égeti a lefelé csúszó falat, ezért kinyitva száját legyezgetni kezdi.*
-Fohhó!
*Nyúl gyorsan a mézsörért, hogy leöblítse, aztán pedig sűrű elnézéseket kér modortalanságáért. *
-Ó, ugyan már!
*Legyint miután megmenekül a spontán öngyulladástól, a következő adagot már sokkal óvatosabban veszi magához.*
-Olvasószoba? Talán maga valamiféle tudós?
*Érdeklődik őszintén, még életében nem hallott olyanról, hogy valakinek saját szobája lett volna csak külön arra, hogy olvasson.
Mielőtt még válaszolhatna a neki szánt kérdésre, gyorsan eszik még egy kicsit, s kortyol a mézsörből, addig is nyer magának egy kis időt a gondolkodásra.*
-Nem volt különösebb okom, csak érdekelt Arthenior. Tudja, ez az első alkalom, hogy ekkora városban járok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880