Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 942 (18821. - 18840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18840. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:22
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Igazi varázslat, amit Mai művel. Az utolsó, akinek sikerült betörnie Nori démonját, az Idya volt, de a fekete tündér is inkább a totális dominanciát, az elnyomást és a félelemkeltést használta arra, hogy irányítani tudja a feketeség legmakacsabb és legveszélyesebb énjét. Egyszer még meg is próbálta lelökni a kedvenc világítótornya melletti szirtről, hogy tesztelje Nori hűségét, máskor pedig fogolyként tartotta, ha szerinte épp neki nem tetszően viselkedett.
Mai viszont most valami egészen mást csinál. Nincs szó kényszerítésről, sem hatalmi harcról, pusztán csak valami erőteljes szeretetszerű valamiről. Úgy kényszeríti mégis rá ez a kis fattyú lány a szeretetét, hogy semmi erre utaló jelet nem mutat, egyszerűen csak nem tűr ellentmondást. Ez a viselkedés olyannyira összezavarja Lil-t is, hogy még a végén tényleg elhiszi, hogy Mai meg tudja védeni őket is, mindhármukat.*
- Rendben? Ennyi? *A rövid, beleegyező válasz igazából csak még jobban kihúzza a szőnyeget Lil alól. Arra várt, hogy Mai majd ellenkezik vagy feltételeket szab, amivel tovább zsarolhatja, hogy számára kedvezőbb felállást alakítson ki, de a drágalátos úrnőcske keresztülhúzza minden számítását. Csak egy egyszerű „rendben”, és vége, nincs tovább. Ebben a helyzetben már nincs lehetősége Lil-nek sem kapálózni, hisz egy megköttetett üzlet számára ugyanolyan fontos, mintha egy igazi vérkötelékről volna szó. Tartani fogja magát az elhangzottakhoz.
Mikor végre kiszabadul abból az ölelésből, úgy pattan fel a földről, mintha csak a börtönből engedték volna ki hosszú évek után. Az ajtóhoz siet, hogy felvegye a bakancsait, majd a fegyvereit is elkezdi magára aggatni.*
- Öltözz fel! Kimegyünk levezetni a feszültséget. Ne aggódj, nem próbállak meg megölni, csak azt akarom, hogy ne robbanj fel itt nekem egy óvatlan pillanatban. *Ez nem kérés, hanem parancs, ráadásul most azonnalra szól. Nem sokkal később már az ajtó kilincsét fogja türelmetlenül, és várja, hogy elkészüljön a másik.*
*Igazi varázslat, amit Mai művel. Az utolsó, akinek sikerült betörnie Nori démonját, az Idya volt, de a fekete tündér is inkább a totális dominanciát, az elnyomást és a félelemkeltést használta arra, hogy irányítani tudja a feketeség legmakacsabb és legveszélyesebb énjét. Egyszer még meg is próbálta lelökni a kedvenc világítótornya melletti szirtről, hogy tesztelje Nori hűségét, máskor pedig fogolyként tartotta, ha szerinte épp neki nem tetszően viselkedett.
Mai viszont most valami egészen mást csinál. Nincs szó kényszerítésről, sem hatalmi harcról, pusztán csak valami erőteljes szeretetszerű valamiről. Úgy kényszeríti mégis rá ez a kis fattyú lány a szeretetét, hogy semmi erre utaló jelet nem mutat, egyszerűen csak nem tűr ellentmondást. Ez a viselkedés olyannyira összezavarja Lil-t is, hogy még a végén tényleg elhiszi, hogy Mai meg tudja védeni őket is, mindhármukat.*
- Rendben? Ennyi? *A rövid, beleegyező válasz igazából csak még jobban kihúzza a szőnyeget Lil alól. Arra várt, hogy Mai majd ellenkezik vagy feltételeket szab, amivel tovább zsarolhatja, hogy számára kedvezőbb felállást alakítson ki, de a drágalátos úrnőcske keresztülhúzza minden számítását. Csak egy egyszerű „rendben”, és vége, nincs tovább. Ebben a helyzetben már nincs lehetősége Lil-nek sem kapálózni, hisz egy megköttetett üzlet számára ugyanolyan fontos, mintha egy igazi vérkötelékről volna szó. Tartani fogja magát az elhangzottakhoz.
Mikor végre kiszabadul abból az ölelésből, úgy pattan fel a földről, mintha csak a börtönből engedték volna ki hosszú évek után. Az ajtóhoz siet, hogy felvegye a bakancsait, majd a fegyvereit is elkezdi magára aggatni.*
- Öltözz fel! Kimegyünk levezetni a feszültséget. Ne aggódj, nem próbállak meg megölni, csak azt akarom, hogy ne robbanj fel itt nekem egy óvatlan pillanatban. *Ez nem kérés, hanem parancs, ráadásul most azonnalra szól. Nem sokkal később már az ajtó kilincsét fogja türelmetlenül, és várja, hogy elkészüljön a másik.*
18839. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:02:37
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:02:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*A legjobbkor történt a legjobb helyen ez az egész változás. Ha nem jut a kezébe a levél, ha nem borul ki és tapasztalja meg milyen az, amikor igazán fél valamitől, akkor Lil ijesztette volna meg, és nem pont így fordult volna a kocka. Szerencsésen állnak együtt az égitestek, vagy Mai túl szerencsés, de minden játszma fölött átveszi az uralmat. Végül is egész életében a legjobbtól tanult, bármennyire is ellenállt neki, és az pedig az anyja. Ugyan sosem fog a nyomdokaiba lépni, de sorra derül ki, hogy mi is az, ami hasznos a neveltetéséből, vagy abból, ahogy vele bántak. A rosszból is elég sokat lehet tanulni, ha van aki olyan leleményes, hogy a javára fordítsa azt.
Mint azt gondolta, mindenhez lesz hozzáfűznivalója a feketeségnek, de őt ez nem zökkenti ki. Túlságosan is nyeregben érzi magát, pontosan tudja, hogy a szavak hogyan fonódnak a lány köré láthatatlan pókhálóként, majd végül az ölelés közbeni megadás pillanatában ragad csak bele igazán Lil, mit sem sejtve róla, hogy csak ügyes szavakkal vadászták le.
Nem, nem hazudott Mai, tényleg szereti ezt az egész romlott csomagot, amit kapott úgy ahogy van. Megváltoztatta, felébresztette és megtanította élni. Nem lehet elég hálás. Viszont kutatásaihoz is olyan alapkövet ad, amit nem tudna egyszerűen csak elhagyni. Ezt az önzőséget még magának sem vallja be. Viszont most nem a szeretet erejével győz, azok csak szavak, az másodlagos jelenleg.*
- Rendben.
*Mond csak ennyit. Egyszerűen nem akarja az igazi gondolatait kiadni. Mert vannak. A szavak nyomán felébred benne. Örül, hogy erősnek látja a másik, de ez többnyire csak máz. Abban viszont igaza van, hogy ezt az erőt fel kéne tudni használnia többször is. Csakhogy nem akarja. Rendkívül fárasztó fenntartani. Alkalmas helyzetekben viszont úgy tűnik kötelessége. Magáért és Nori-ért is.
Elengedi az ölelésből és csak nézi, hogy akar-e még valamit mondani. Ritka pillanat, amikor nem érzi, hogy több szóra itt szükség van.*
*A legjobbkor történt a legjobb helyen ez az egész változás. Ha nem jut a kezébe a levél, ha nem borul ki és tapasztalja meg milyen az, amikor igazán fél valamitől, akkor Lil ijesztette volna meg, és nem pont így fordult volna a kocka. Szerencsésen állnak együtt az égitestek, vagy Mai túl szerencsés, de minden játszma fölött átveszi az uralmat. Végül is egész életében a legjobbtól tanult, bármennyire is ellenállt neki, és az pedig az anyja. Ugyan sosem fog a nyomdokaiba lépni, de sorra derül ki, hogy mi is az, ami hasznos a neveltetéséből, vagy abból, ahogy vele bántak. A rosszból is elég sokat lehet tanulni, ha van aki olyan leleményes, hogy a javára fordítsa azt.
Mint azt gondolta, mindenhez lesz hozzáfűznivalója a feketeségnek, de őt ez nem zökkenti ki. Túlságosan is nyeregben érzi magát, pontosan tudja, hogy a szavak hogyan fonódnak a lány köré láthatatlan pókhálóként, majd végül az ölelés közbeni megadás pillanatában ragad csak bele igazán Lil, mit sem sejtve róla, hogy csak ügyes szavakkal vadászták le.
Nem, nem hazudott Mai, tényleg szereti ezt az egész romlott csomagot, amit kapott úgy ahogy van. Megváltoztatta, felébresztette és megtanította élni. Nem lehet elég hálás. Viszont kutatásaihoz is olyan alapkövet ad, amit nem tudna egyszerűen csak elhagyni. Ezt az önzőséget még magának sem vallja be. Viszont most nem a szeretet erejével győz, azok csak szavak, az másodlagos jelenleg.*
- Rendben.
*Mond csak ennyit. Egyszerűen nem akarja az igazi gondolatait kiadni. Mert vannak. A szavak nyomán felébred benne. Örül, hogy erősnek látja a másik, de ez többnyire csak máz. Abban viszont igaza van, hogy ezt az erőt fel kéne tudni használnia többször is. Csakhogy nem akarja. Rendkívül fárasztó fenntartani. Alkalmas helyzetekben viszont úgy tűnik kötelessége. Magáért és Nori-ért is.
Elengedi az ölelésből és csak nézi, hogy akar-e még valamit mondani. Ritka pillanat, amikor nem érzi, hogy több szóra itt szükség van.*
18838. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 22:42:48
Üzenet elküldve: 2024-04-01 22:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ennek a groteszk valaminek egyetlen dolga van csupán. Megvédeni a testet és a lelket bármi áron. Nem véletlen, hogy most is akkor bukkant elő, mikor Nori az érzései miatt annyira meggyengült, hogy a testi fájdalommal akarta elnyomni a szívét mardosó kínt. Lil-nek egyik sem tetszik. A lélek egészségtelen egészsége legalább annyira fontos, mint a test sértetlensége. Csak így tudnak ők túlélni ebben a világban. Test és lélek. Ha az egyik sérül, akkor Nori védtelenné válik, ilyenkor lép a helyükbe Lil, aki képes kezelni és elviselni egy ilyen defektes állapotot is, megvédve ezzel a kevésbé toleráns darabkákat. Miközben beszél, elkezdi nyalogatni a tenyeréről az alvadni kezdett vért.*
- Most nézd meg mit csináltál… *Teszi még hozzá nevetve. Talán furcsán hangzik, de ő utálja a legjobban, ha sérülésekkel tarkított a teste. Ő azt szereti, ha tökéletes és makulátlan. Mint egy érintetlen, burokban tartott, fekete hercegnő.
MIkor Mai közel hajol hozzá, a lány szélesen vigyorogva állja a jeges tekintetet, ami most nem csak attól a gyönyörű kék színtől olyan hideg.*
- Csókolsz vagy harapsz? *Kuncog továbbra is sértően magas hangszínnel.* Na látod, tudod te magadról, hogy szánalmas vagy… *Eljut az agyáig, amit a másik mond neki, és roppant mód idegesíti is, hogy nem tudja pontosan, mi gátolja abban, hogy eltegye őt láb alól. Valamiért nem tudja csupán egy veszélyforrásnak tekinteni Mai-t, pedig annak kéne.
Ettől függetlenül magas lovon ülve érzi magát egészen addig, míg nem érkezik a csók a homlokára, aztán a lassan kiteljesedő, fojtogató ölelés. Kezeit felemeli maga mellett, mintha még véletlenül sem akarna hozzáérni a másik testéhez, így dermed megfeszülve szoborrá egy pár pillanatra.*
- Én, én nem… mi a francról beszélsz? Nekem aztán nem kell a szereteted! *Az a finom ölelés neki most olyan érzés, mintha egy óriáskígyó csapdájába került volna. Valami valóban változott. Mai a lényegre tapintott. Lil nagyon fél attól is, hogy szeressék, mert a szeretet is csak egy potenciális rés a pajzson. Éppen ezért dolgozott minden erejével azon, hogy eltaszítsa maguktól Mai-t akár a többieken keresztül, de valamiért nem megy. Egyszerűen képtelen rá. Mikor Mai kijelenti, hogy ő már bizonyított, legyőzötten engedi le a karjait maga mellé, és ott marad az ölelésben.*
- Rendben, győztél! Megadom magam. Csak tudod, egyet nem értek. Olyan erős tudsz lenni. Most már én is látom. Mégsem próbálod megvédeni magad úgy, ahogy én teszem velünk. Így hát egy dologra kérlek. Maradj erős, mert úgy sem magadnak, sem nekünk nem okozol több kárt! Ezt a Mai-t akarom látni az anyád előtt is, és akkor nem lesz okom beleszólni a dolgodba. Tiéd a lehetőség. Védd meg magad és vele együtt vigyázz ránk is! Ha ezt megteszed nekem, végleg elnyered a bizalmamat, és elfogadlak téged.
*Nem akar ő mást Mai személyében sem, mint egy újabb védőbástyát maguk elé, de azt is jól tudja, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha Mai először magát lesz képes megvédeni, akár az anyja zsarolásával szemben is. Legyen hát ez a főpróba az alkalmasságára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ennek a groteszk valaminek egyetlen dolga van csupán. Megvédeni a testet és a lelket bármi áron. Nem véletlen, hogy most is akkor bukkant elő, mikor Nori az érzései miatt annyira meggyengült, hogy a testi fájdalommal akarta elnyomni a szívét mardosó kínt. Lil-nek egyik sem tetszik. A lélek egészségtelen egészsége legalább annyira fontos, mint a test sértetlensége. Csak így tudnak ők túlélni ebben a világban. Test és lélek. Ha az egyik sérül, akkor Nori védtelenné válik, ilyenkor lép a helyükbe Lil, aki képes kezelni és elviselni egy ilyen defektes állapotot is, megvédve ezzel a kevésbé toleráns darabkákat. Miközben beszél, elkezdi nyalogatni a tenyeréről az alvadni kezdett vért.*
- Most nézd meg mit csináltál… *Teszi még hozzá nevetve. Talán furcsán hangzik, de ő utálja a legjobban, ha sérülésekkel tarkított a teste. Ő azt szereti, ha tökéletes és makulátlan. Mint egy érintetlen, burokban tartott, fekete hercegnő.
MIkor Mai közel hajol hozzá, a lány szélesen vigyorogva állja a jeges tekintetet, ami most nem csak attól a gyönyörű kék színtől olyan hideg.*
- Csókolsz vagy harapsz? *Kuncog továbbra is sértően magas hangszínnel.* Na látod, tudod te magadról, hogy szánalmas vagy… *Eljut az agyáig, amit a másik mond neki, és roppant mód idegesíti is, hogy nem tudja pontosan, mi gátolja abban, hogy eltegye őt láb alól. Valamiért nem tudja csupán egy veszélyforrásnak tekinteni Mai-t, pedig annak kéne.
Ettől függetlenül magas lovon ülve érzi magát egészen addig, míg nem érkezik a csók a homlokára, aztán a lassan kiteljesedő, fojtogató ölelés. Kezeit felemeli maga mellett, mintha még véletlenül sem akarna hozzáérni a másik testéhez, így dermed megfeszülve szoborrá egy pár pillanatra.*
- Én, én nem… mi a francról beszélsz? Nekem aztán nem kell a szereteted! *Az a finom ölelés neki most olyan érzés, mintha egy óriáskígyó csapdájába került volna. Valami valóban változott. Mai a lényegre tapintott. Lil nagyon fél attól is, hogy szeressék, mert a szeretet is csak egy potenciális rés a pajzson. Éppen ezért dolgozott minden erejével azon, hogy eltaszítsa maguktól Mai-t akár a többieken keresztül, de valamiért nem megy. Egyszerűen képtelen rá. Mikor Mai kijelenti, hogy ő már bizonyított, legyőzötten engedi le a karjait maga mellé, és ott marad az ölelésben.*
- Rendben, győztél! Megadom magam. Csak tudod, egyet nem értek. Olyan erős tudsz lenni. Most már én is látom. Mégsem próbálod megvédeni magad úgy, ahogy én teszem velünk. Így hát egy dologra kérlek. Maradj erős, mert úgy sem magadnak, sem nekünk nem okozol több kárt! Ezt a Mai-t akarom látni az anyád előtt is, és akkor nem lesz okom beleszólni a dolgodba. Tiéd a lehetőség. Védd meg magad és vele együtt vigyázz ránk is! Ha ezt megteszed nekem, végleg elnyered a bizalmamat, és elfogadlak téged.
*Nem akar ő mást Mai személyében sem, mint egy újabb védőbástyát maguk elé, de azt is jól tudja, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha Mai először magát lesz képes megvédeni, akár az anyja zsarolásával szemben is. Legyen hát ez a főpróba az alkalmasságára.*
18837. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:04:42
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:04:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Végül is a mai nap eddigi történései után mi lehetne rosszabb? Hát persze, Lil. Rég találkoztak már, szinte kedve lenne barátian üdvözölni. Az a démon ribanc teszi tönkre az ő kedves barátnőjét, mellette pedig mégis megvédi. Hogyan lehet valami ilyen groteszk? Egy baj van, vagy épp szerencse, attól függ kinek a szemszögéből nézik: Mai egy cseppet sem fél. Illetve van akitől igen, de az nem ez itt vele szemben. Csak nézi, ahogy a lány az üvegeket véletlenül kikerülve a földre huppan, s annak szavai, mintha nem mozdítanának meg benne semmit. Már nem tud mit, jelen helyzetben legalábbis. Minden szót hall és próbál értelmezni, éppen ezért nem vág közbe. A mai bántással, már régen elkésett, így csak félrebiccentett fejjel figyeli, ahogy mozog a szája, hogy miben más a mimika, a hangsúly. Minden apró részletet, mintha csak az anyagába gyűjtené. A végén lepődik csak meg egy egészen kicsit. Gondolt már erre, talán ki soha nem mondta. Ő így egyben kell szeresse a feketeséget, minden kis szilánkjával együtt, mert különben nem fogja tudni soha kezelni a helyzetet és hazugság lenne a kimondott szó is. Nem, még nem öleli meg és főleg nem szorítja. Ezeket a szavakat jobb volt mástól hallani amúgy is. Játszma csupán, de legyen. Mai tud játszani. Épp annyira, mint szeretni.
Egészen közel merészkedik csak centik választják el őket, s a szekérhez hasonló közelséget nyújt most neki. Ajka éppen néhány centiméterre állapodik csak meg Lil-étől.*
- Éppen annyira szánalmas, amit érzek, mint amilyen szánalmas vagy te is. Ha nem vágynál rám, már a temetőben megöltél volna és most belül senki nem tudna leállítani. Reménykedsz, ahogy én is.
*Sötéten mosolyodik el, ez talán az a magabiztosság, ami akkor lehet jelen csak, amikor nem érzi, hogy veszítenivalója van, mert nincs. Itt csak nyerhet. Ha pedig balul sül el, akkor megszabadul minden tehertől, ami eddig ránehezedett. Halottként pedig nem fogja tudni sajnálni még a benne lakozó két kis darabkát sem, akit így elhagyott.
Közelebb hajol és megcsókolja annak homlokát, miközben már kúszik rá a két vékony kar, hogy végül eleget tegyen a kérésnek és magához ölelje azt a romlott, széttört lélekfoszlányt, aki azt hiszi, hogy erős, de talán ő a leggyengébb mind közül. Öleli, szorítja, s a fülekhez hajol egészen közel.* - Tudsz te kezdeni bármit az én szeretetemmel? Jobban félhetsz tőle, mint én a tiedtől, de abban biztos lehetsz, hogy éppen olyan fontos vagy nekem, mint a többi.
*Nem engedi el, ha csak nem rúgja le magáról. Ez az a pillanat, amikor valami változhat. Nem vár siránkozó és kedves Lil-t, aki a meghatódottságtól barátságot vall. De azt tudja, hogy meglepi majd.*
- Láttalak már és nem menekültem el, téged sem hagylak magadra. Soha. Ha kételkedsz bennem, akkor magadban kételkedsz. Én már bizonyítottam.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Végül is a mai nap eddigi történései után mi lehetne rosszabb? Hát persze, Lil. Rég találkoztak már, szinte kedve lenne barátian üdvözölni. Az a démon ribanc teszi tönkre az ő kedves barátnőjét, mellette pedig mégis megvédi. Hogyan lehet valami ilyen groteszk? Egy baj van, vagy épp szerencse, attól függ kinek a szemszögéből nézik: Mai egy cseppet sem fél. Illetve van akitől igen, de az nem ez itt vele szemben. Csak nézi, ahogy a lány az üvegeket véletlenül kikerülve a földre huppan, s annak szavai, mintha nem mozdítanának meg benne semmit. Már nem tud mit, jelen helyzetben legalábbis. Minden szót hall és próbál értelmezni, éppen ezért nem vág közbe. A mai bántással, már régen elkésett, így csak félrebiccentett fejjel figyeli, ahogy mozog a szája, hogy miben más a mimika, a hangsúly. Minden apró részletet, mintha csak az anyagába gyűjtené. A végén lepődik csak meg egy egészen kicsit. Gondolt már erre, talán ki soha nem mondta. Ő így egyben kell szeresse a feketeséget, minden kis szilánkjával együtt, mert különben nem fogja tudni soha kezelni a helyzetet és hazugság lenne a kimondott szó is. Nem, még nem öleli meg és főleg nem szorítja. Ezeket a szavakat jobb volt mástól hallani amúgy is. Játszma csupán, de legyen. Mai tud játszani. Épp annyira, mint szeretni.
Egészen közel merészkedik csak centik választják el őket, s a szekérhez hasonló közelséget nyújt most neki. Ajka éppen néhány centiméterre állapodik csak meg Lil-étől.*
- Éppen annyira szánalmas, amit érzek, mint amilyen szánalmas vagy te is. Ha nem vágynál rám, már a temetőben megöltél volna és most belül senki nem tudna leállítani. Reménykedsz, ahogy én is.
*Sötéten mosolyodik el, ez talán az a magabiztosság, ami akkor lehet jelen csak, amikor nem érzi, hogy veszítenivalója van, mert nincs. Itt csak nyerhet. Ha pedig balul sül el, akkor megszabadul minden tehertől, ami eddig ránehezedett. Halottként pedig nem fogja tudni sajnálni még a benne lakozó két kis darabkát sem, akit így elhagyott.
Közelebb hajol és megcsókolja annak homlokát, miközben már kúszik rá a két vékony kar, hogy végül eleget tegyen a kérésnek és magához ölelje azt a romlott, széttört lélekfoszlányt, aki azt hiszi, hogy erős, de talán ő a leggyengébb mind közül. Öleli, szorítja, s a fülekhez hajol egészen közel.* - Tudsz te kezdeni bármit az én szeretetemmel? Jobban félhetsz tőle, mint én a tiedtől, de abban biztos lehetsz, hogy éppen olyan fontos vagy nekem, mint a többi.
*Nem engedi el, ha csak nem rúgja le magáról. Ez az a pillanat, amikor valami változhat. Nem vár siránkozó és kedves Lil-t, aki a meghatódottságtól barátságot vall. De azt tudja, hogy meglepi majd.*
- Láttalak már és nem menekültem el, téged sem hagylak magadra. Soha. Ha kételkedsz bennem, akkor magadban kételkedsz. Én már bizonyítottam.
18836. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 19:38:05
Üzenet elküldve: 2024-04-01 19:38:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül, de talán ezt az egészet már akkor elszúrták, mikor barátságot fogadtak egymásnak azon az istenverte padon. Nori hiába kapná meg a világ legkedvesebb barátnőjét, ha képtelen irányítani magát. Ennek előbb-utóbb nagyon rossz vége lesz. Szegény lány belül szenved, amiért pontosan tudja, hogy segítenie kéne a kis társának, de az a szörnyeteg épp bántani készül őt.*
~Nem engedem! Ezúttal nem… őt nem!~ *Általában a késztetés túl erős, és nem tud harcolni az ellen, ha a leggonoszabb énje épp az irányítást követeli, de ezúttal valami más. Az más, hogy most Mai lenne az áldozat, és talán nem tudná megmagyarázni miért, de valami szürreálisan furcsa oknál fogva az utolsó lélegzetéig harcolni akar saját maga ellen is, hogy ne bántsa őt. Talán, nem is Mai válasza, hanem Nori belső kapálózása segít, de végül az a véres kéz Nori ölében köt ki, majd elengedve magát a földre ül nem messze az üvegszilánkoktól. Csak a szerencsének köszönheti, hogy nem ül bele egybe sem. Hátát a falnak dönti, és Mai-ra pillant.*
- Hát ez rettenetesen szánalmas. Képzeld, nem hagyja, hogy bántsalak. Pedig mennyire megérdemelnéd, amiért ilyen gyenge vagy. Testvérek… most komolyan? Épp azt visítozza nekem, hogy ne bántsam a testvérét. Ti komolyan azt hiszitek, hogy elég egy kimondott szó egy örökre szóló kötelékhez? Dehogy, hisz te magad is látod. Hiába mondod azt, hogy itt maradsz, el akarsz menni. Nincs köztetek… köztünk semmiféle kötelék. Ahhoz vér kell, nem szó. Még hogy testvérek…
*Szavaiból egyértelműen kikövetkeztethető, hogy Lil nem húzódott vissza a lelkében élő pokol nyújtotta kis bölcsőjébe, csak szelídebb énje valahogy hatott rá, hogy ne akarja sem kínozni, sem bármire is kényszeríteni Mai-t. Talán ez az első igazi alkalom a temetői groteszk jelenetet leszámítva, hogy Lil személyesen tetszeleg mellette, és beszélgethetnek úgy, hogy nem akarja igazán megölni őt.*
- Nem is értem ezt az egészet. Mind tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége, miért ragaszkodsz mégis… hozzánk? Barát, testvér… Szép szavak, üres reménnyel. *Elmereng, majd gondol egyet, és az a gonosz kis mosoly ismét megjelenik a száján.*
- Ölelj meg, és szoríts erősen! Ha kellünk neked, akkor minden darabkánkkal akarj! Én megvédem őket tőled is, ha meg kell. Bizonyítsd be, hogy nem kell, és akkor elfogadom, hogy minden úgy történjen az anyáddal való találkozás során, ahogy te akarod! Ha engem meggyőzöl, akkor a többieket is. *Nem viccel, pedig ez az egész tűnhet csak egy ügyes trükknek, hogy az ölelés pillanatában hátba szúrja őt. Nem tervez semmi ilyesmit, egyelőre csak meg akarja érteni, hogy a lelke többi része miért akarja annyira nagyon szeretni ezt a lányt.*
*Szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül, de talán ezt az egészet már akkor elszúrták, mikor barátságot fogadtak egymásnak azon az istenverte padon. Nori hiába kapná meg a világ legkedvesebb barátnőjét, ha képtelen irányítani magát. Ennek előbb-utóbb nagyon rossz vége lesz. Szegény lány belül szenved, amiért pontosan tudja, hogy segítenie kéne a kis társának, de az a szörnyeteg épp bántani készül őt.*
~Nem engedem! Ezúttal nem… őt nem!~ *Általában a késztetés túl erős, és nem tud harcolni az ellen, ha a leggonoszabb énje épp az irányítást követeli, de ezúttal valami más. Az más, hogy most Mai lenne az áldozat, és talán nem tudná megmagyarázni miért, de valami szürreálisan furcsa oknál fogva az utolsó lélegzetéig harcolni akar saját maga ellen is, hogy ne bántsa őt. Talán, nem is Mai válasza, hanem Nori belső kapálózása segít, de végül az a véres kéz Nori ölében köt ki, majd elengedve magát a földre ül nem messze az üvegszilánkoktól. Csak a szerencsének köszönheti, hogy nem ül bele egybe sem. Hátát a falnak dönti, és Mai-ra pillant.*
- Hát ez rettenetesen szánalmas. Képzeld, nem hagyja, hogy bántsalak. Pedig mennyire megérdemelnéd, amiért ilyen gyenge vagy. Testvérek… most komolyan? Épp azt visítozza nekem, hogy ne bántsam a testvérét. Ti komolyan azt hiszitek, hogy elég egy kimondott szó egy örökre szóló kötelékhez? Dehogy, hisz te magad is látod. Hiába mondod azt, hogy itt maradsz, el akarsz menni. Nincs köztetek… köztünk semmiféle kötelék. Ahhoz vér kell, nem szó. Még hogy testvérek…
*Szavaiból egyértelműen kikövetkeztethető, hogy Lil nem húzódott vissza a lelkében élő pokol nyújtotta kis bölcsőjébe, csak szelídebb énje valahogy hatott rá, hogy ne akarja sem kínozni, sem bármire is kényszeríteni Mai-t. Talán ez az első igazi alkalom a temetői groteszk jelenetet leszámítva, hogy Lil személyesen tetszeleg mellette, és beszélgethetnek úgy, hogy nem akarja igazán megölni őt.*
- Nem is értem ezt az egészet. Mind tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége, miért ragaszkodsz mégis… hozzánk? Barát, testvér… Szép szavak, üres reménnyel. *Elmereng, majd gondol egyet, és az a gonosz kis mosoly ismét megjelenik a száján.*
- Ölelj meg, és szoríts erősen! Ha kellünk neked, akkor minden darabkánkkal akarj! Én megvédem őket tőled is, ha meg kell. Bizonyítsd be, hogy nem kell, és akkor elfogadom, hogy minden úgy történjen az anyáddal való találkozás során, ahogy te akarod! Ha engem meggyőzöl, akkor a többieket is. *Nem viccel, pedig ez az egész tűnhet csak egy ügyes trükknek, hogy az ölelés pillanatában hátba szúrja őt. Nem tervez semmi ilyesmit, egyelőre csak meg akarja érteni, hogy a lelke többi része miért akarja annyira nagyon szeretni ezt a lányt.*
18835. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:55:16
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:55:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túlságosan nem is lepődött meg az események kimenetelén, de azért jó lett volna úgy istenigazán kiadni magából mindent. Ennél sokkal többet. Még akkor is, ha ez akkor sem sikerült volna, ha nem Nori van mellette. Lemondó sóhajjal bár, de igyekszik elengedni azt ami éppen őt feszíti szét és a feketeségre figyelni.*
- Nem tiltok meg neked semmit, majd megtanulod te a saját károdon. ~Vagy nem~ *Egészen apró vágások is okozhatnak hosszútávú problémákat, de nem fog kioktatásba kezdeni, ahhoz tényleg túl kimerült és még nem ébredt benne fel teljesen az a gondoskodás, amit egyébként bármikor megkapna tőle a másik. Belül talán egy egészen kicsit még haragszik is rá, viszont próbál ezzel nem törődni.
A nyitott tenyéren lévő sebesülések és vér látványa nem borzasztja el, de mély sajnálat kezdi felváltani az eddigi összevisszaságot, ami benne van. Szomorú, hogy ebben bárki megnyugvásra tud lelni, a maga torz módján. És szomorú, hogy nem foglalkozhat magával tíz percet sem.*
- Gyere, mossuk ki a sebed.
*Szeretné, ha megtenné neki ezt a lány, de végül olyan kérésekkel áll elő a barátnője, hogy nem fogja tovább kérlelni. Egy ideig csak bámul rá. A cseppet sem hisztinek minősülő összeomlása végül Nori-ban indította útjára azt amit nem kellett volna, nem pedig Mai-t nyugtatta le. Teljesen abszurd az egész és most úgy kéne tiszta fejjel válaszolni erre, hogy ne szíthassa tovább a tüzet. Közben pedig még mindig sértett. Ez már nem Nori, vagy nemsokára nem ő lesz az. ~Remek debütálás Lil, kurva jókor jöttél~*
- Hányszor esküdjek még meg neked, hogy itt maradok neked? Itt maradok, ígérem. De a szüleimhez nem nyúlhatsz hozzá, mert abból sokkal nagyobb baj lehetne, mint azt te el tudod képzelni, áh... *Szinte sejti, hogy teljesen fölöslegesen beszél, s már kikívánkozik belőle, hogy egyedül fog elmenni a toronyba, de azzal úgy lehet még nagyobb bajt csinálna most. Elteszi ezt magának, s ha úgy látja jónak egyszerűen csak elszökik. Majd utána megmagyarázza. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túlságosan nem is lepődött meg az események kimenetelén, de azért jó lett volna úgy istenigazán kiadni magából mindent. Ennél sokkal többet. Még akkor is, ha ez akkor sem sikerült volna, ha nem Nori van mellette. Lemondó sóhajjal bár, de igyekszik elengedni azt ami éppen őt feszíti szét és a feketeségre figyelni.*
- Nem tiltok meg neked semmit, majd megtanulod te a saját károdon. ~Vagy nem~ *Egészen apró vágások is okozhatnak hosszútávú problémákat, de nem fog kioktatásba kezdeni, ahhoz tényleg túl kimerült és még nem ébredt benne fel teljesen az a gondoskodás, amit egyébként bármikor megkapna tőle a másik. Belül talán egy egészen kicsit még haragszik is rá, viszont próbál ezzel nem törődni.
A nyitott tenyéren lévő sebesülések és vér látványa nem borzasztja el, de mély sajnálat kezdi felváltani az eddigi összevisszaságot, ami benne van. Szomorú, hogy ebben bárki megnyugvásra tud lelni, a maga torz módján. És szomorú, hogy nem foglalkozhat magával tíz percet sem.*
- Gyere, mossuk ki a sebed.
*Szeretné, ha megtenné neki ezt a lány, de végül olyan kérésekkel áll elő a barátnője, hogy nem fogja tovább kérlelni. Egy ideig csak bámul rá. A cseppet sem hisztinek minősülő összeomlása végül Nori-ban indította útjára azt amit nem kellett volna, nem pedig Mai-t nyugtatta le. Teljesen abszurd az egész és most úgy kéne tiszta fejjel válaszolni erre, hogy ne szíthassa tovább a tüzet. Közben pedig még mindig sértett. Ez már nem Nori, vagy nemsokára nem ő lesz az. ~Remek debütálás Lil, kurva jókor jöttél~*
- Hányszor esküdjek még meg neked, hogy itt maradok neked? Itt maradok, ígérem. De a szüleimhez nem nyúlhatsz hozzá, mert abból sokkal nagyobb baj lehetne, mint azt te el tudod képzelni, áh... *Szinte sejti, hogy teljesen fölöslegesen beszél, s már kikívánkozik belőle, hogy egyedül fog elmenni a toronyba, de azzal úgy lehet még nagyobb bajt csinálna most. Elteszi ezt magának, s ha úgy látja jónak egyszerűen csak elszökik. Majd utána megmagyarázza. *
18834. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:06:41
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:06:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha van valami, amiben viszont Nori nagyon is jó, az az, hogy hogyan kell átfordítani más szenvedését arra, hogy a végén még őt sajnálják meg. Ez most is sikerül, pedig nem is volt tudatos. Tényleg csak úgy érezte, hogy jobb lesz, ha most egyedül hagyja Mai-t. Bár tény, hogy kifejezetten rosszul esne neki, ha akár csak rövid időre is, de el kéne távolodnia tőle, akkor sem az volt a terve, hogy emiatt még ő kérjen tőle bocsánatot.*
- Rendben, nem megyek el, de akkor is segítek összeszedni. *Pakolgatja is serényen a kis szilánkokat a földről a tenyerébe, majd miután eleget gyönyörködött a csillogásukban, összeszorítja a kezét és élvezi az onnan kiinduló, egész karján felfutó fájdalmat. Még fel is sóhajt az érzés hatására.*
- Azért csinálom, mert tényleg jó érzés. Attól, hogy te nem akarod, még nekem nem tilthatod meg.
*Lassan és óvatosan kinyitja a tenyerét, akkor már tisztán láthatóvá válik a vér Mai számára is, Nori pedig halkan nyöszörögve kaparássza ki a sebből a beléfúródott apró szilánkocskákat. Ahogy ő a vérző tenyerét bámulja, Mai pedig újra kérdez, mintha sötét fellegek telepednének Nori köré. Legalábbis ő úgy érzi. Szeme sarkából Mai-ra pillant, és egy alig látható, vészjósló mosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Nem, nem bántottál. Csak… szeretném, ha újra megesküdnél arra, hogy soha nem hagysz el engem, és másoknak sem hagyod, hogy elszakítsanak tőlem. Ha pedig végképp nincs más megoldás, akkor hagyod, hogy megöljem a szüleidet. Ígérd meg! ~Nem! Takarodj innen! Most kurvára takarodj innen!~
*Nori visít a saját elméjében, ahogy vérző tenyerét biztatónak tűnő mosollyal Mai felé nyújtja.*
- Megígérem, hogy nem bántok senkit, amíg látunk más megoldást, de cserébe, ha minden kötél szakad, nem állsz az utamba. Meg kell tennünk bármit azért, hogy együtt maradhassunk.
*Nori néhány csepp vére a padlón végzi, ahogy kezét látszólag magabiztosan tartja kézfogásra Mai felé, de közben küzd önmagával.*
~Nem, nem teheted ezt vele! Nem kényszerítheted! Azt mondtam, hogy tűnj el innen!~
- Nos? *Húzza fel kérdően a szemöldökét, rezzenéstelen arccal várja Mai válaszát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha van valami, amiben viszont Nori nagyon is jó, az az, hogy hogyan kell átfordítani más szenvedését arra, hogy a végén még őt sajnálják meg. Ez most is sikerül, pedig nem is volt tudatos. Tényleg csak úgy érezte, hogy jobb lesz, ha most egyedül hagyja Mai-t. Bár tény, hogy kifejezetten rosszul esne neki, ha akár csak rövid időre is, de el kéne távolodnia tőle, akkor sem az volt a terve, hogy emiatt még ő kérjen tőle bocsánatot.*
- Rendben, nem megyek el, de akkor is segítek összeszedni. *Pakolgatja is serényen a kis szilánkokat a földről a tenyerébe, majd miután eleget gyönyörködött a csillogásukban, összeszorítja a kezét és élvezi az onnan kiinduló, egész karján felfutó fájdalmat. Még fel is sóhajt az érzés hatására.*
- Azért csinálom, mert tényleg jó érzés. Attól, hogy te nem akarod, még nekem nem tilthatod meg.
*Lassan és óvatosan kinyitja a tenyerét, akkor már tisztán láthatóvá válik a vér Mai számára is, Nori pedig halkan nyöszörögve kaparássza ki a sebből a beléfúródott apró szilánkocskákat. Ahogy ő a vérző tenyerét bámulja, Mai pedig újra kérdez, mintha sötét fellegek telepednének Nori köré. Legalábbis ő úgy érzi. Szeme sarkából Mai-ra pillant, és egy alig látható, vészjósló mosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Nem, nem bántottál. Csak… szeretném, ha újra megesküdnél arra, hogy soha nem hagysz el engem, és másoknak sem hagyod, hogy elszakítsanak tőlem. Ha pedig végképp nincs más megoldás, akkor hagyod, hogy megöljem a szüleidet. Ígérd meg! ~Nem! Takarodj innen! Most kurvára takarodj innen!~
*Nori visít a saját elméjében, ahogy vérző tenyerét biztatónak tűnő mosollyal Mai felé nyújtja.*
- Megígérem, hogy nem bántok senkit, amíg látunk más megoldást, de cserébe, ha minden kötél szakad, nem állsz az utamba. Meg kell tennünk bármit azért, hogy együtt maradhassunk.
*Nori néhány csepp vére a padlón végzi, ahogy kezét látszólag magabiztosan tartja kézfogásra Mai felé, de közben küzd önmagával.*
~Nem, nem teheted ezt vele! Nem kényszerítheted! Azt mondtam, hogy tűnj el innen!~
- Nos? *Húzza fel kérdően a szemöldökét, rezzenéstelen arccal várja Mai válaszát.*
18833. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:29:20
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:29:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Van az a pillanat, amikor csak olyan elvárások tudnának segíteni, amit senki nem tud megugrani. Sajnos senki nem tudja neki azt mondani ugyanis, hogy ez csak egy ugratás volt és egyáltalán nem várja Mai-t senki a Mágustoronyban. Azt sem, hogy az anyja mindent megbánva csak szeretetéről akarja biztosítani, aztán hagyja tovább élni azzal a tudattal, hogy alkalomadtán hazalátogathat. Álomvilág ez.
Elfordul és ezen gondolkodik, s csak akkor ébred rá igazán, hogy most nagyon nagy terhet rótt ezzel a feketeségre, amikor az talán közös kalandjuk során először marad nagyjából csöndben és hagyná egyedül. Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel. Mai nagy levegőt vesz, nem csinálhatja ezt mással. Ez az ő élete, majd helyre teszi valahogy.*
- De, sajnálom, ne menj kérlek sehova. *Ül fel, bár arca még mindig sápadt és szomorú, ennyit engedélyezett magának az önsajnálatból. Ez ugyan úgy nem vezet semmi jóra, mintha őrjöngve akarná meghozni a döntéseit. Feltápászkodik ő is, de még nem látja mit művelt a lány.* - Dehogy szeded, én törtem össze, még ki is kell fizessem. *Sétál oda végül, s elkezdi ő is szedegetni a darabokat, szerencsére nem lesz olyan hatalmas munka, de így már oda tud tévedni a tekintete arra, amit éppen a feketeség művel. Csak a szorító mozdulatot látja, kiserkent vért még nem.*
- Nori, fejezd be kérlek. *Most már a kétségbeesés is ráhúzódott pillantására, majd a másik kezéért nyúl, hogy engedje el a darabokat.* - Nori, miért csinálod ezt, hmm? Nem elég, hogy magamért aggódok, most aggódhatok érted is? *Kissé bűntudatkeltőre sikeredett a mondata, de inkább magának volt egy újabb feljegyzés. Ráébredt, hogy egyszerűen nem teheti ki ilyen érzelmi hatásoknak a lányt tényleg, mert sokkal rosszabb vége is lehet, mint egy kis Mai-s sértődés. Csak tudná a pontos okát...* - Bántottalak ezzel? *Tudni akarja, hiszen akkor reformálni kell saját magán. Igen neki, mert tudja, hogy ilyen téren akárhogy is, de ő az okosabb. Fordult is a kocka, hogy ki kit is akar megvédeni, na meg az is, hogy kitől.*
*Van az a pillanat, amikor csak olyan elvárások tudnának segíteni, amit senki nem tud megugrani. Sajnos senki nem tudja neki azt mondani ugyanis, hogy ez csak egy ugratás volt és egyáltalán nem várja Mai-t senki a Mágustoronyban. Azt sem, hogy az anyja mindent megbánva csak szeretetéről akarja biztosítani, aztán hagyja tovább élni azzal a tudattal, hogy alkalomadtán hazalátogathat. Álomvilág ez.
Elfordul és ezen gondolkodik, s csak akkor ébred rá igazán, hogy most nagyon nagy terhet rótt ezzel a feketeségre, amikor az talán közös kalandjuk során először marad nagyjából csöndben és hagyná egyedül. Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel. Mai nagy levegőt vesz, nem csinálhatja ezt mással. Ez az ő élete, majd helyre teszi valahogy.*
- De, sajnálom, ne menj kérlek sehova. *Ül fel, bár arca még mindig sápadt és szomorú, ennyit engedélyezett magának az önsajnálatból. Ez ugyan úgy nem vezet semmi jóra, mintha őrjöngve akarná meghozni a döntéseit. Feltápászkodik ő is, de még nem látja mit művelt a lány.* - Dehogy szeded, én törtem össze, még ki is kell fizessem. *Sétál oda végül, s elkezdi ő is szedegetni a darabokat, szerencsére nem lesz olyan hatalmas munka, de így már oda tud tévedni a tekintete arra, amit éppen a feketeség művel. Csak a szorító mozdulatot látja, kiserkent vért még nem.*
- Nori, fejezd be kérlek. *Most már a kétségbeesés is ráhúzódott pillantására, majd a másik kezéért nyúl, hogy engedje el a darabokat.* - Nori, miért csinálod ezt, hmm? Nem elég, hogy magamért aggódok, most aggódhatok érted is? *Kissé bűntudatkeltőre sikeredett a mondata, de inkább magának volt egy újabb feljegyzés. Ráébredt, hogy egyszerűen nem teheti ki ilyen érzelmi hatásoknak a lányt tényleg, mert sokkal rosszabb vége is lehet, mint egy kis Mai-s sértődés. Csak tudná a pontos okát...* - Bántottalak ezzel? *Tudni akarja, hiszen akkor reformálni kell saját magán. Igen neki, mert tudja, hogy ilyen téren akárhogy is, de ő az okosabb. Fordult is a kocka, hogy ki kit is akar megvédeni, na meg az is, hogy kitől.*
18832. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:04:56
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai ezúttal túl sokat vár a barátnőjétől. Nori egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy végtelenségig csavart mondatból minden apró részletet értelmezni tudjon. Nem azt akarta mondani, hogy Mai ne beszéljen annyit, csak azt, hogy szerinte teljesen mindegy, hány kötőszóval és utalással próbálja másnak láttatni a mondandóját, akkor is csak arról van szó, hogy fél az anyjától. Minden más csak mellébeszélés, vagy hárítás. Ha Mai arra számított, hogy Nori majd az ilyen pillanataiban kedvesen meg tudja vigasztalni, hát hatalmasat tévedett és rossz barátnőt választott erre a célra.
Illetve talán csak nem tudja, hogy Mai-val ilyenkor hogyan kell bánni, mert nem mondta el neki senki. A lány utasításnak hangzó szavai viszont most is helyre teszik egy kicsit a feketeséget.*
- Jó, oké, befejeztem!
*A másik dolog, amiben Nori nagyon rossz, az a hazugság. Még akkor sem tud mást mondani, mint amit a kacifántos kis agya diktál, ha azzal épp egy jó célt szolgálna. Nem tud kombinálni, nem tud ilyesfajta problémákat sem megoldani. Az egyetlen megoldásnak ő most csak azt látja, ha Mai szüleit tényleg eltüntetné valaki örökre, akkor talán visszakaphatná az ő kedvenc barátnőjét olyan állapotban, ahogy azon a padon találta nem messze innen jó pár hattal ezelőtt.
Nori hiú módon azt várja, hogy az egymásba fonódott póz majd ismét megold mindent, úgy, ahogy szokta, de ezúttal erre nem kerül sor.*
- Nem mondok már semmit, mert nem segít. *Ha arra nem is jött rá, hogy mit kellene most mondania, arra legalább igen, hogy mit nem. Vagyis részben. Azt tartja most a legjobbnak, ha inkább nem mond semmit, úgy legalább biztosan nem fogja semmi rossz sem elhagyni a száját. Csak feküdne csendben Mai-t ölelve, azonban ez sem tart sokáig. Barátnője kikecmereg az ölelésből, és Nori hamarosan már csak a hátát bámulhatja.*
- Umm, nem akarsz most engem? Menjek el egy kicsit, vagy mit szeretnél? *Itt azért már ő is rájön, hogy ha nem is ő rontotta el a dolgokat, kicsit sem segített abban, hogy javuljanak. Az pedig, hogy Mai hátat fordított neki, számára egyértelmű jelzés, hogy most nem akarja látni őt, hogy most rá itt egyáltalán nincs szükség. Elszomorodva ül fel az ágyban, átmászik Mai fölött és fel is kel onnan.*
- Feltakarítom az üveget. *Mondja, és le is guggol a szilánkokhoz, amiket teljesen hatékonytalan módon egyesével kezd összeszedegetni. Most háttal áll Mai-nak, így ő talán nem is láthatja, ahogy mikor néhány apró üvegszilánk már van a kezében, akkor jó erősen ökölbe szorítja a tenyerét, hogy fájjon és vérezzen. Még ha Mai nem is akar ehhez a módszerhez folyamodni, őt megnyugtatja.*
*Mai ezúttal túl sokat vár a barátnőjétől. Nori egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy végtelenségig csavart mondatból minden apró részletet értelmezni tudjon. Nem azt akarta mondani, hogy Mai ne beszéljen annyit, csak azt, hogy szerinte teljesen mindegy, hány kötőszóval és utalással próbálja másnak láttatni a mondandóját, akkor is csak arról van szó, hogy fél az anyjától. Minden más csak mellébeszélés, vagy hárítás. Ha Mai arra számított, hogy Nori majd az ilyen pillanataiban kedvesen meg tudja vigasztalni, hát hatalmasat tévedett és rossz barátnőt választott erre a célra.
Illetve talán csak nem tudja, hogy Mai-val ilyenkor hogyan kell bánni, mert nem mondta el neki senki. A lány utasításnak hangzó szavai viszont most is helyre teszik egy kicsit a feketeséget.*
- Jó, oké, befejeztem!
*A másik dolog, amiben Nori nagyon rossz, az a hazugság. Még akkor sem tud mást mondani, mint amit a kacifántos kis agya diktál, ha azzal épp egy jó célt szolgálna. Nem tud kombinálni, nem tud ilyesfajta problémákat sem megoldani. Az egyetlen megoldásnak ő most csak azt látja, ha Mai szüleit tényleg eltüntetné valaki örökre, akkor talán visszakaphatná az ő kedvenc barátnőjét olyan állapotban, ahogy azon a padon találta nem messze innen jó pár hattal ezelőtt.
Nori hiú módon azt várja, hogy az egymásba fonódott póz majd ismét megold mindent, úgy, ahogy szokta, de ezúttal erre nem kerül sor.*
- Nem mondok már semmit, mert nem segít. *Ha arra nem is jött rá, hogy mit kellene most mondania, arra legalább igen, hogy mit nem. Vagyis részben. Azt tartja most a legjobbnak, ha inkább nem mond semmit, úgy legalább biztosan nem fogja semmi rossz sem elhagyni a száját. Csak feküdne csendben Mai-t ölelve, azonban ez sem tart sokáig. Barátnője kikecmereg az ölelésből, és Nori hamarosan már csak a hátát bámulhatja.*
- Umm, nem akarsz most engem? Menjek el egy kicsit, vagy mit szeretnél? *Itt azért már ő is rájön, hogy ha nem is ő rontotta el a dolgokat, kicsit sem segített abban, hogy javuljanak. Az pedig, hogy Mai hátat fordított neki, számára egyértelmű jelzés, hogy most nem akarja látni őt, hogy most rá itt egyáltalán nincs szükség. Elszomorodva ül fel az ágyban, átmászik Mai fölött és fel is kel onnan.*
- Feltakarítom az üveget. *Mondja, és le is guggol a szilánkokhoz, amiket teljesen hatékonytalan módon egyesével kezd összeszedegetni. Most háttal áll Mai-nak, így ő talán nem is láthatja, ahogy mikor néhány apró üvegszilánk már van a kezében, akkor jó erősen ökölbe szorítja a tenyerét, hogy fájjon és vérezzen. Még ha Mai nem is akar ehhez a módszerhez folyamodni, őt megnyugtatja.*
18831. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:08:36
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:08:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Hidegen villannak a kék szemek Nori-ra. Teljesen egyértelmű, hogy a lány bár a maga módján a segítségére akar lenni, cseppet sem kitartó és még csak át sem érez semmit abból, ami amin most Mai átmegy. Mit is várt? Ez az a maradék naivság, amit nem tud magából kiirtani. Elhiszi, hogy egyszer is valaki úgy fog cselekedni, hogy ő figyelembe van véve, de úgy igazán. Csakhogy ez nem tud megtörténni. Éppen úgy érzi, hogy romokban hever, de még akkor sincs aki össze próbálja illeszteni a darabkákat, hanem ehelyett csak rászólnak, hogy beszéljen kevesebbet. ~Hát jó.~*
- Ó, értem.
*Sértődöttség lesz úrrá rajta, ami nem hiányzott még ebből az érzelmi kavalkádból. Az sem segít, hogy meg sem próbálja megígérni, hogy nem tesz meggondolatlanságot, pedig ez az esemény az ő szabályai szerint kell történjen. Ráadásul még ő sem biztos mindenben, mert egy nézéssel meg tudja semmisíteni a kedves anyuka, akitől talán pont azért osont el az éj leple alatt, mert előtte nem mert akkor sem, amikor lehetőséget adott neki.*
- Neked nem az a dolgod, hogy bárkit is megbüntess, neked az a dolgod, hogy velem legyél.
*Bár utasításnak hangzik, ez most nem az. Ennyit érez mindösszesen. Van aminek nem Nori-ról és az ösztönei kiéléséről kelljen szólnia. Teljesen tudatában van annak, hogy nem mindig ő irányít, és Lil adott pillanatban előállhat, de szüksége lenne legalább egy kis baráti hazugságra.
Végül ledől az ágyra és a kis szokásukhoz híven egymásba fonódnak, de most nem tudja beleadni a lelkét. Olyan, mintha minden ellene esküdött volna össze és a szépen felépített vára, most homokká válik, amit a tengerparton játszadozó gyermekek újra laposra taposnak. Mintha ott sem lett volna. *
- Nori, ez nem marhaság, hidd el, hogy nem az.
*Nézi csak tovább azt az épp biztonságot nyújtó plafont, ami bár rászakadna és megoldana mindent. A semmiért volt talán ez az egész. Újra vissza kell mennie, bármit is mond és akkor csak nosztalgiázva emlékezhet vissza az itt történtekre, míg ő az etikettet gyakorolva társaloghat valami bájgúnárral. Minden ereje elhagyta. Valamiért nem tud hinni, akkor sem, ha minden szavával azt mondja, hogy nem fog visszamenni. Fogalma sincsen, hogy miből kéne erőt merítenie. Talán a nemrégiben tomboló harag tudná táplálni csak, de az sosem dönt jól.*
- Majd reggelre jobb lesz. *Kivonja magát az ölelésből és hátat fordít, de nem alszik el, csak mered előre.*
*Hidegen villannak a kék szemek Nori-ra. Teljesen egyértelmű, hogy a lány bár a maga módján a segítségére akar lenni, cseppet sem kitartó és még csak át sem érez semmit abból, ami amin most Mai átmegy. Mit is várt? Ez az a maradék naivság, amit nem tud magából kiirtani. Elhiszi, hogy egyszer is valaki úgy fog cselekedni, hogy ő figyelembe van véve, de úgy igazán. Csakhogy ez nem tud megtörténni. Éppen úgy érzi, hogy romokban hever, de még akkor sincs aki össze próbálja illeszteni a darabkákat, hanem ehelyett csak rászólnak, hogy beszéljen kevesebbet. ~Hát jó.~*
- Ó, értem.
*Sértődöttség lesz úrrá rajta, ami nem hiányzott még ebből az érzelmi kavalkádból. Az sem segít, hogy meg sem próbálja megígérni, hogy nem tesz meggondolatlanságot, pedig ez az esemény az ő szabályai szerint kell történjen. Ráadásul még ő sem biztos mindenben, mert egy nézéssel meg tudja semmisíteni a kedves anyuka, akitől talán pont azért osont el az éj leple alatt, mert előtte nem mert akkor sem, amikor lehetőséget adott neki.*
- Neked nem az a dolgod, hogy bárkit is megbüntess, neked az a dolgod, hogy velem legyél.
*Bár utasításnak hangzik, ez most nem az. Ennyit érez mindösszesen. Van aminek nem Nori-ról és az ösztönei kiéléséről kelljen szólnia. Teljesen tudatában van annak, hogy nem mindig ő irányít, és Lil adott pillanatban előállhat, de szüksége lenne legalább egy kis baráti hazugságra.
Végül ledől az ágyra és a kis szokásukhoz híven egymásba fonódnak, de most nem tudja beleadni a lelkét. Olyan, mintha minden ellene esküdött volna össze és a szépen felépített vára, most homokká válik, amit a tengerparton játszadozó gyermekek újra laposra taposnak. Mintha ott sem lett volna. *
- Nori, ez nem marhaság, hidd el, hogy nem az.
*Nézi csak tovább azt az épp biztonságot nyújtó plafont, ami bár rászakadna és megoldana mindent. A semmiért volt talán ez az egész. Újra vissza kell mennie, bármit is mond és akkor csak nosztalgiázva emlékezhet vissza az itt történtekre, míg ő az etikettet gyakorolva társaloghat valami bájgúnárral. Minden ereje elhagyta. Valamiért nem tud hinni, akkor sem, ha minden szavával azt mondja, hogy nem fog visszamenni. Fogalma sincsen, hogy miből kéne erőt merítenie. Talán a nemrégiben tomboló harag tudná táplálni csak, de az sosem dönt jól.*
- Majd reggelre jobb lesz. *Kivonja magát az ölelésből és hátat fordít, de nem alszik el, csak mered előre.*
18830. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:37:32
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, az már látszik, hogy Nori nem olyan jó ebben a szerepben, mint Mai, amikor neki kellett támogatnia a feketeséget a legsötétebb pillanataiban. Nori-t kezdi idegesíteni, hogy nem tud hatni a lányra, és nem sikerül két mondatnyi filozofikus igazsággal lezárnia ezt a témát. Őt az ilyesfajta konfliktushelyzetek idegesítik, rosszabb esetben addig, amíg már tökmindegy, hogy minek, de valaminek le akarja vágni a fejét feszültségcsökkentés címszó alatt.*
- Szóval félsz tőlük. Ezt ilyen röviden is el lehet ám mondani. *Azt már hozzá sem teszi még egyszer, hogy mellette igazán nem kéne félnie, mert bármitől meg tudja védeni. Nincs értelme. Mai hisztije most roppant zavaró, és lassan arra kell figyelnie, hogy ne vágja érte pofon, hátha észhez tér tőle. Nori sajnos nem tudja felfogni a helyzet súlyát. Ő eddig mindent fegyverrel intézett el, sosem kellett még komolyan azon gondolkodnia, hogy milyen következményei lehetnek bizonyos lépéseinek.
Nem szól többet, és nem próbálja meggyőzni őt tovább a saját igazáról. Arról sem, hogy nézzék meg Mai rémálmait. Inkább hagyja őt békében duzzogni. Sikeresen felidegesítik egymást, mégsem ad ennek hangot egyikük sem. Azt viszont Nori már nem tudja szó nélkül hagyni, hogy már megint azokat próbálja védeni, akik miatt ilyen ramaty állapotba került.*
- Nem is tudok úgy viselkedni. Azt meg nem tudom megígérni, hogy nem bántok senkit, ha magaddal viszel. Nem is akarom megígérni, de ha meg is akarnám, te is tudod, hogy nem feltétlenül én döntök erről. *Lil-t pedig felesleges is lenne győzködni. Ha ő ölni akar, akkor ölni is fog, hacsak nem zárják egy ketrecbe, mint valami kutyát, ahonnan biztosan nem fog tudni kitörni.
Mikor Mai lefeküdne, ő beljebb húzódik, hogy helyet hagyjon a lánynak, aztán mikor már mellette van, visszagurul hozzá. Nori most hason fekszik, egyik kezét pedig keresztbe fekteti Mai-n valami furcsa ölelést imitálva.*
- Hát akkor élvezzük. Felejtsd el ezt a marhaságot, aztán majd foglalkozunk vele, amikor kell! Oké? *Mai irányába fordítja a fejét, úgy motyogja neki ezeket a szavakat. Úgy látszik, ez a teátrális egymásba gabalyodott, tetszhalott póz lesz a védjegyük, ha valami hülyeség miatt épp maga alatt van valamelyikük.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, az már látszik, hogy Nori nem olyan jó ebben a szerepben, mint Mai, amikor neki kellett támogatnia a feketeséget a legsötétebb pillanataiban. Nori-t kezdi idegesíteni, hogy nem tud hatni a lányra, és nem sikerül két mondatnyi filozofikus igazsággal lezárnia ezt a témát. Őt az ilyesfajta konfliktushelyzetek idegesítik, rosszabb esetben addig, amíg már tökmindegy, hogy minek, de valaminek le akarja vágni a fejét feszültségcsökkentés címszó alatt.*
- Szóval félsz tőlük. Ezt ilyen röviden is el lehet ám mondani. *Azt már hozzá sem teszi még egyszer, hogy mellette igazán nem kéne félnie, mert bármitől meg tudja védeni. Nincs értelme. Mai hisztije most roppant zavaró, és lassan arra kell figyelnie, hogy ne vágja érte pofon, hátha észhez tér tőle. Nori sajnos nem tudja felfogni a helyzet súlyát. Ő eddig mindent fegyverrel intézett el, sosem kellett még komolyan azon gondolkodnia, hogy milyen következményei lehetnek bizonyos lépéseinek.
Nem szól többet, és nem próbálja meggyőzni őt tovább a saját igazáról. Arról sem, hogy nézzék meg Mai rémálmait. Inkább hagyja őt békében duzzogni. Sikeresen felidegesítik egymást, mégsem ad ennek hangot egyikük sem. Azt viszont Nori már nem tudja szó nélkül hagyni, hogy már megint azokat próbálja védeni, akik miatt ilyen ramaty állapotba került.*
- Nem is tudok úgy viselkedni. Azt meg nem tudom megígérni, hogy nem bántok senkit, ha magaddal viszel. Nem is akarom megígérni, de ha meg is akarnám, te is tudod, hogy nem feltétlenül én döntök erről. *Lil-t pedig felesleges is lenne győzködni. Ha ő ölni akar, akkor ölni is fog, hacsak nem zárják egy ketrecbe, mint valami kutyát, ahonnan biztosan nem fog tudni kitörni.
Mikor Mai lefeküdne, ő beljebb húzódik, hogy helyet hagyjon a lánynak, aztán mikor már mellette van, visszagurul hozzá. Nori most hason fekszik, egyik kezét pedig keresztbe fekteti Mai-n valami furcsa ölelést imitálva.*
- Hát akkor élvezzük. Felejtsd el ezt a marhaságot, aztán majd foglalkozunk vele, amikor kell! Oké? *Mai irányába fordítja a fejét, úgy motyogja neki ezeket a szavakat. Úgy látszik, ez a teátrális egymásba gabalyodott, tetszhalott póz lesz a védjegyük, ha valami hülyeség miatt épp maga alatt van valamelyikük.*
18829. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:12:47
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Nori érvelései akár hathatnának is rá, de nem hatnak. Attól, mert itt olyan gyenge lábakon állhattak Arthenior hajdanvolt nemesei, hogy csak úgy össze tudták zúzni őket, attól még máshol ez nincs feltétlenül így. Vannak ahol ettől sokkal gyengébbek, de sokkal erősebbek is. Az ő családja rengeteget tud adni azért, hogy még többet kaphasson. De Mai mit sem tud igazán a világról, neki csak az a nyomasztó érzés marad mindig, amit anyja szavai után érzett, s jobban letörte őt, mint bármi, amit eddig tapasztalt. A bőre alá kúszott bántalmazás. A tudata alatt elültetett mag már rég kikelt és ezt szeretné gazolni, de egyből elfelejti hogyan is kell, ha mindennek a táplálója éppen őt akarja. Nem lesz könnyű.*
- Nos, az én mondva csinált hatalommal rendelkező szüleim még élnek és amíg nem zúzza porrá őket is az ami itt sikert aratott, addig bizony elég erőforrásuk van engem megkeseríteniük. Mint azt a mellékelt ábra mutatja.
*Csak legyint egyet arra, hogy úrnő. Ha valamikor, akkor most utálja a legjobban ezt a kifejezést. Éppen nem tud belőle viccet, vagy hasznot csinálni, mert ott lebeg előtte, hogy vissza kell mennie abba a fényűző börtönvilágba, amit családnak neveznek egyesek.*
- Ők, csak ők ne akarjanak. *Fordul mérgesen a másikhoz. Már-már úgy érzi, hogy direkt idegesíti efféle buta kérdésekkel. Aztán jön a mágia. Az hiányozna még igazán, a szenvedést megháromszorozni. Akkor biztosan véget érne fiatal kis élete. A tudományért mindent, de ahhoz hideg fej kell, nem ez az őrület.*
- De akarom, de most semmi értelme. *Végül úgy dönt nem ad hangot annak, hogy mennyire bosszantja most minden hozzászólás. Úgy tűnik kezd tényleg visszatérni.*
- A ruhák pedig... azt akarom. Úgyis ez volt a tervünk, most pedig lesz hol megjelenni benne. Viszont cseppet sem kell kisasszonyként viselkedned. De nem bánthatod az anyámat, rendben? Akármi történjék, akkor sem. Én pedig nem megyek vele vissza.
*Odasétál végül az ágyhoz, majd ő is lefekszik hanyatt, a szokásos kedvenc plafonbámulásába kezdve.* - Én ma csak élvezni szerettem volna a Pegazust. Semmi mást.
*Nori érvelései akár hathatnának is rá, de nem hatnak. Attól, mert itt olyan gyenge lábakon állhattak Arthenior hajdanvolt nemesei, hogy csak úgy össze tudták zúzni őket, attól még máshol ez nincs feltétlenül így. Vannak ahol ettől sokkal gyengébbek, de sokkal erősebbek is. Az ő családja rengeteget tud adni azért, hogy még többet kaphasson. De Mai mit sem tud igazán a világról, neki csak az a nyomasztó érzés marad mindig, amit anyja szavai után érzett, s jobban letörte őt, mint bármi, amit eddig tapasztalt. A bőre alá kúszott bántalmazás. A tudata alatt elültetett mag már rég kikelt és ezt szeretné gazolni, de egyből elfelejti hogyan is kell, ha mindennek a táplálója éppen őt akarja. Nem lesz könnyű.*
- Nos, az én mondva csinált hatalommal rendelkező szüleim még élnek és amíg nem zúzza porrá őket is az ami itt sikert aratott, addig bizony elég erőforrásuk van engem megkeseríteniük. Mint azt a mellékelt ábra mutatja.
*Csak legyint egyet arra, hogy úrnő. Ha valamikor, akkor most utálja a legjobban ezt a kifejezést. Éppen nem tud belőle viccet, vagy hasznot csinálni, mert ott lebeg előtte, hogy vissza kell mennie abba a fényűző börtönvilágba, amit családnak neveznek egyesek.*
- Ők, csak ők ne akarjanak. *Fordul mérgesen a másikhoz. Már-már úgy érzi, hogy direkt idegesíti efféle buta kérdésekkel. Aztán jön a mágia. Az hiányozna még igazán, a szenvedést megháromszorozni. Akkor biztosan véget érne fiatal kis élete. A tudományért mindent, de ahhoz hideg fej kell, nem ez az őrület.*
- De akarom, de most semmi értelme. *Végül úgy dönt nem ad hangot annak, hogy mennyire bosszantja most minden hozzászólás. Úgy tűnik kezd tényleg visszatérni.*
- A ruhák pedig... azt akarom. Úgyis ez volt a tervünk, most pedig lesz hol megjelenni benne. Viszont cseppet sem kell kisasszonyként viselkedned. De nem bánthatod az anyámat, rendben? Akármi történjék, akkor sem. Én pedig nem megyek vele vissza.
*Odasétál végül az ágyhoz, majd ő is lefekszik hanyatt, a szokásos kedvenc plafonbámulásába kezdve.* - Én ma csak élvezni szerettem volna a Pegazust. Semmi mást.
18828. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:45:38
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Inkább szerencsés, mint tudatos, de miért is szólt volna bele Mai őrjöngésébe? Leállítani úgysem tudta volna, és igazából nem is akarta. Jobb, ha ilyenkor kitombolja magát az ember vagy jelen esetben elf lánya. Úgy látszik, hogy erre maga Mai is rájön, hogy kiakadni, elveszíteni önmagunkat és tombolni néha jó, mert kitisztul tőle az elme és megnyugszik a lélek.*
- Ugyan, Mai. Én minden mondvacsinált hatalomban kételkedek, a nemeseké pedig nem több ennél. Ha nem hiszel ebben, akkor fényes nappal is megmutatom neked azt a romhalmazt, ami maradt az otthonaikból. Semmire nem mentek a befolyásukkal, mikor ki akarták őket nyírni. Én pedig most haragszom rájukn és itt van a kezeimben, a véremben és a testemben egy isten hatalma. Szerinted félek tőlük?
*Nori van annyira vakmerő, hogy minden további nélkül kikezdjen akár Mai anyjával, akár az őt körülvevő hadsereggel, már ha van ilyen. Hiába a Sellőházban történtek, ő továbbra is bízik a saját hatalmában, amit használni is fog, ha az ő kis barátnőjét, nem is, nővérét bántani akarják.*
- Oké, jól van, azt tesszük, amit te mondasz. Te vagy az úrnő. *Adja be végül a derekát a következő szavaira, végül is neki teljesen mindegy, hogy ők keresik a bajt vagy a baj találja meg őket. Mindkettőt nem fogják tudni elkerülni. Egyelőre viszont most csak meg szeretné nyugtatni Mai-t, aminek egy egészen különös módját választja. Felajánlja a lánynak az üvegszilánkot, amivel néhány kis vágás képes elvonni a figyelmet a lélek minden kínjáról, de bármennyire is tetszene neki Mai, ahogy ott áll a szoba közepén, miközben karjaiból folyik a karmazsinvörös nedű, szomorúan kell tudomásul vennie, hogy visszautasítást kap.*
- Nem kérem, tanácsolom. Tényleg segít. *Hiába a magyarázat, újabb elutasító szavak és fejcsóválás a jutalma. A kérdésre azért értetlenül billenti oldalra a fejét, ebben megint nem találja a logikát.*
- Nem pont azt akarod elérni, hogy ne akarjon téged senki? Na mindegy… *Ha nem, hát nem. Vissza is dobja a szilánkot a többi közé, de feltakarítani eszébe sem jut őket. Inkább visszadől az ágyra, onnan néz már fel Mai-ra.*
- Jól van, akkor holnap elmegyünk ruhákért. Azt akarod, hogy én is hercegnőként menjek veled? *Kérdez, és közben eszébe jut a korábbi témájuk is.* Na és a rémálmok? Már nem akarod tanulmányozni őket? *A váratlan levél érkezése a szőnyeg alá söpörte ezt a témát, de Nori nem felejtette el. Hogy is felejthetné el azon ritka lehetőségek egyikét, mikor Mai kifejezett kérésére használhat sötét mágiát?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Inkább szerencsés, mint tudatos, de miért is szólt volna bele Mai őrjöngésébe? Leállítani úgysem tudta volna, és igazából nem is akarta. Jobb, ha ilyenkor kitombolja magát az ember vagy jelen esetben elf lánya. Úgy látszik, hogy erre maga Mai is rájön, hogy kiakadni, elveszíteni önmagunkat és tombolni néha jó, mert kitisztul tőle az elme és megnyugszik a lélek.*
- Ugyan, Mai. Én minden mondvacsinált hatalomban kételkedek, a nemeseké pedig nem több ennél. Ha nem hiszel ebben, akkor fényes nappal is megmutatom neked azt a romhalmazt, ami maradt az otthonaikból. Semmire nem mentek a befolyásukkal, mikor ki akarták őket nyírni. Én pedig most haragszom rájukn és itt van a kezeimben, a véremben és a testemben egy isten hatalma. Szerinted félek tőlük?
*Nori van annyira vakmerő, hogy minden további nélkül kikezdjen akár Mai anyjával, akár az őt körülvevő hadsereggel, már ha van ilyen. Hiába a Sellőházban történtek, ő továbbra is bízik a saját hatalmában, amit használni is fog, ha az ő kis barátnőjét, nem is, nővérét bántani akarják.*
- Oké, jól van, azt tesszük, amit te mondasz. Te vagy az úrnő. *Adja be végül a derekát a következő szavaira, végül is neki teljesen mindegy, hogy ők keresik a bajt vagy a baj találja meg őket. Mindkettőt nem fogják tudni elkerülni. Egyelőre viszont most csak meg szeretné nyugtatni Mai-t, aminek egy egészen különös módját választja. Felajánlja a lánynak az üvegszilánkot, amivel néhány kis vágás képes elvonni a figyelmet a lélek minden kínjáról, de bármennyire is tetszene neki Mai, ahogy ott áll a szoba közepén, miközben karjaiból folyik a karmazsinvörös nedű, szomorúan kell tudomásul vennie, hogy visszautasítást kap.*
- Nem kérem, tanácsolom. Tényleg segít. *Hiába a magyarázat, újabb elutasító szavak és fejcsóválás a jutalma. A kérdésre azért értetlenül billenti oldalra a fejét, ebben megint nem találja a logikát.*
- Nem pont azt akarod elérni, hogy ne akarjon téged senki? Na mindegy… *Ha nem, hát nem. Vissza is dobja a szilánkot a többi közé, de feltakarítani eszébe sem jut őket. Inkább visszadől az ágyra, onnan néz már fel Mai-ra.*
- Jól van, akkor holnap elmegyünk ruhákért. Azt akarod, hogy én is hercegnőként menjek veled? *Kérdez, és közben eszébe jut a korábbi témájuk is.* Na és a rémálmok? Már nem akarod tanulmányozni őket? *A váratlan levél érkezése a szőnyeg alá söpörte ezt a témát, de Nori nem felejtette el. Hogy is felejthetné el azon ritka lehetőségek egyikét, mikor Mai kifejezett kérésére használhat sötét mágiát?*
18827. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 10:54:01
Üzenet elküldve: 2024-04-01 10:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szerencsés lépés volt Nori részéről, hogy hagyta őt őrjöngeni. Ha közbeszólt volna, minden kérés ellenére, miszerint mellette kell maradnia, a pohár még őt találja el. A káromkodó szavak hatalmát csak most ismeri fel igazán. Micsoda feszültségoldás! Mily káprázatos kivetülése a lélekben tomboló haragnak! Már érti miért használja ezt mindenki olyan gyakorta, amikor valami problémája van. A félvér ugyan nem fog rászokni, de itt a négy fal között, a kedvenc barátnője társaságában megengedhető. Büszkén ki is húzza magát, hogy neki ezt is szabad. Megteheti. Azt csinál, amit csak akar. Gőgös tekintettel fordul Nori felé, persze nem neki szól az arckifejezés. Muszáj visszaszereznie tulajdon erejét.*
- Te tényleg kételkedsz egy gazdag család befolyásában? Talán nem az ő tulajdon keze fog értem elnyúlni, de ha nem megyek el, akkor addig fognak máson keresztül gyötörni, amíg magam nem írok könyörgő levelet. *Hangja megnyugvásnak indul, latolgatja a lehetőségeket, mert ő sem szívesen menne az első szóra, de itt még Nori is veszélyben lehet. Nekik aztán van pénzük orgyilkosokat felbérelni, annyit, amennyi csak létezik. Nem, talán ennyire még ők sem lennének gonoszak.*
- Mennem kell és be kell bizonyítanom, hogy nem akarnak engem. Tényleg. Nincs jobb ötletem. Még. *Nem kíséri figyelemmel a lány kincsvadászatát, csak gondolkodik, hogy mi is lehet a legjobb lépés. Nem dönthet haragból, az sosem szül jót. Tesz pár kört a szobában, majd megáll, behunyja a szemét, hogy tisztuljon már ki végre elméje, de amikor kinyitja a kékeket Nori áll előtte egy jókora üvegdarabbal. Letekint rá. Pislog párat, s csak azért nem kezd bele az aggódásba a másik irányába, hogy ő ilyen módon enyhíti a saját fájdalmait, mert most nem lát túl saját szenvedésén. De a tudomány már felül is írja ezt egy darabig.*
- Te most azt kéred tőlem, hogy bántsam magam, mert attól elmúlik a fájdalom? *Egy újabb feljegyzés a láthatatlan jegyzettömbjébe, amit ki kell dolgoznia. * - Remek tanács. *Rázza meg a fejét, talán megbántva a másikat, ami elég abszurd, de nem érdekli. Most nem.* - Ennyit még ők sem érnek. Na meg ki akarna egy szétvágott bőrű nőt magának? *Lép is arrébb, hogy teste jelzésével is levesse a másik halva született ötletét.*
- Ma pihenünk, hosszú volt az út. De holnap el kell mennünk ruhákért. Aztán a mágustoronyhoz. Eltelt egy hat, mióta itt hagyták a levelet.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szerencsés lépés volt Nori részéről, hogy hagyta őt őrjöngeni. Ha közbeszólt volna, minden kérés ellenére, miszerint mellette kell maradnia, a pohár még őt találja el. A káromkodó szavak hatalmát csak most ismeri fel igazán. Micsoda feszültségoldás! Mily káprázatos kivetülése a lélekben tomboló haragnak! Már érti miért használja ezt mindenki olyan gyakorta, amikor valami problémája van. A félvér ugyan nem fog rászokni, de itt a négy fal között, a kedvenc barátnője társaságában megengedhető. Büszkén ki is húzza magát, hogy neki ezt is szabad. Megteheti. Azt csinál, amit csak akar. Gőgös tekintettel fordul Nori felé, persze nem neki szól az arckifejezés. Muszáj visszaszereznie tulajdon erejét.*
- Te tényleg kételkedsz egy gazdag család befolyásában? Talán nem az ő tulajdon keze fog értem elnyúlni, de ha nem megyek el, akkor addig fognak máson keresztül gyötörni, amíg magam nem írok könyörgő levelet. *Hangja megnyugvásnak indul, latolgatja a lehetőségeket, mert ő sem szívesen menne az első szóra, de itt még Nori is veszélyben lehet. Nekik aztán van pénzük orgyilkosokat felbérelni, annyit, amennyi csak létezik. Nem, talán ennyire még ők sem lennének gonoszak.*
- Mennem kell és be kell bizonyítanom, hogy nem akarnak engem. Tényleg. Nincs jobb ötletem. Még. *Nem kíséri figyelemmel a lány kincsvadászatát, csak gondolkodik, hogy mi is lehet a legjobb lépés. Nem dönthet haragból, az sosem szül jót. Tesz pár kört a szobában, majd megáll, behunyja a szemét, hogy tisztuljon már ki végre elméje, de amikor kinyitja a kékeket Nori áll előtte egy jókora üvegdarabbal. Letekint rá. Pislog párat, s csak azért nem kezd bele az aggódásba a másik irányába, hogy ő ilyen módon enyhíti a saját fájdalmait, mert most nem lát túl saját szenvedésén. De a tudomány már felül is írja ezt egy darabig.*
- Te most azt kéred tőlem, hogy bántsam magam, mert attól elmúlik a fájdalom? *Egy újabb feljegyzés a láthatatlan jegyzettömbjébe, amit ki kell dolgoznia. * - Remek tanács. *Rázza meg a fejét, talán megbántva a másikat, ami elég abszurd, de nem érdekli. Most nem.* - Ennyit még ők sem érnek. Na meg ki akarna egy szétvágott bőrű nőt magának? *Lép is arrébb, hogy teste jelzésével is levesse a másik halva született ötletét.*
- Ma pihenünk, hosszú volt az út. De holnap el kell mennünk ruhákért. Aztán a mágustoronyhoz. Eltelt egy hat, mióta itt hagyták a levelet.
18826. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 09:53:25
Üzenet elküldve: 2024-04-01 09:53:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor látszólag végre sikerül rávennie Mai-t, hogy olvassa már el azt a levelet, Nori leül mellé, kezeibe helyezi az állát, hogy utána a könyökén támaszthassa meg a fejét, és úgy hallgatja, ahogy Mai olvasni kezd. Nem szól közbe, csak próbálja értelmezni a leírtakat, de mivel sem ezt a nőt, sem a történet másik oldalát nem ismeri, -bár az utóbbi nem is érdekli-, nem tud messzemenő következtetéseket levonni a hallottakból. Számára ez csak egy kétségbeesett nő hisztis toporzékolásának tűnik, aki azért akarja visszaszerezni a lányát, hogy végül csak neki lehessen igaza. Többet nem lát bele. Se jobbat, se rosszabbat.
Mikor tekintetük az olvasás után találkozik, Nori már épp kezdene is bele a válasza megfogalmazásába, mikor először szerencsétlen levél bűnhődik meg azért, amiért Mai kezébe került, aztán a bor ürül ki rekordgyorsasággal, végül az egészről semmit sem sejtő üvegpohár leli végzetét a falon csattanva, ami úgy törik szilánkosra, ahogy minden bizonnyal Mai újrakezdett életének idilli képe is megsemmisül.*
- Hümm… *Ez annyira váratlan az ő kis barátnőjétől, hogy végül minden szót beléfojt, és csak egy rövid hümmögésre telik tőle. Mai mérgének agresszív kivetülése után Nori lassan a kezébe veszi a saját poharát, és kortyolgatni kezdi a sörét, mintha kettejük közül most ő lenne a végtelen nyugodtság, Mai pedig az őrület szimbóluma. Figyelme újra az ő kis társáé, mikor a kirohanása után végre megszólal.*
- Elmegyünk? Komolyan? Hmpf… *Már az első reakciójából látszik, hogy Nori-nak nem tetszik az ötlet, de még folytatja.* Miért ugrasz anyád első szavára? Mi van, ha egyszerűen nem mész el? Talán félsz tőle, hogy mi történik, ha ellenkezel? *Nem úgy tűnik jelenleg, de Nori-nak is tudnia kéne, hogy a félelem képes efféle agressziót szülni, ami most Mai-ra nyomta a bélyegét.*
- Arthenior-ban nem tűrik meg a nemeseket, főleg, ha hisztizni kezdenek az előjogaikért, amit anyád most megpróbál kihasználni azért, mert a lánya vagy. Ha itt maradunk, nem bánthat téged, amúgy meg dugja fel magának a szeretetét.
*Azért azon kellemesen virulva mosolyodik el, mikor Mai az ő csókjával akarja majd meggyőzni a tulajdon szüleit arról, hogy neki már semmi keresnivalója mellettük. Ő biztosan élvezné a helyzetet.*
- Bármikor, édes. *Vigyorog, majd végül feláll az ágyról, és a fal mellett csillogó üvegszilánkokhoz lép, leguggol és az egyik nagyobb, most akár éles pengeként funkcionáló darabot magához veszi, és visszafordul vele Mai-hoz.*
- Tudod, nem csak az istenem örömére szoktam a saját kezem vagdosni. A fizikai fájdalom képes elnyomni a lelki sebek okozta kínt. *Nori továbbra sem túl elővigyázatos, így gondolkodás nélkül nyújtja barátnője felé a szilánkot, hogy próbálja ki ő is ezt a módszert. Nem gondol arra, hogy egy instabil elme akár önveszélyes is lehet ilyenkor egy éles tárggyal a kezében. Csak nézi azokat a kék szemeket, miközben tenyerében ott csillog a veszélyes darabka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor látszólag végre sikerül rávennie Mai-t, hogy olvassa már el azt a levelet, Nori leül mellé, kezeibe helyezi az állát, hogy utána a könyökén támaszthassa meg a fejét, és úgy hallgatja, ahogy Mai olvasni kezd. Nem szól közbe, csak próbálja értelmezni a leírtakat, de mivel sem ezt a nőt, sem a történet másik oldalát nem ismeri, -bár az utóbbi nem is érdekli-, nem tud messzemenő következtetéseket levonni a hallottakból. Számára ez csak egy kétségbeesett nő hisztis toporzékolásának tűnik, aki azért akarja visszaszerezni a lányát, hogy végül csak neki lehessen igaza. Többet nem lát bele. Se jobbat, se rosszabbat.
Mikor tekintetük az olvasás után találkozik, Nori már épp kezdene is bele a válasza megfogalmazásába, mikor először szerencsétlen levél bűnhődik meg azért, amiért Mai kezébe került, aztán a bor ürül ki rekordgyorsasággal, végül az egészről semmit sem sejtő üvegpohár leli végzetét a falon csattanva, ami úgy törik szilánkosra, ahogy minden bizonnyal Mai újrakezdett életének idilli képe is megsemmisül.*
- Hümm… *Ez annyira váratlan az ő kis barátnőjétől, hogy végül minden szót beléfojt, és csak egy rövid hümmögésre telik tőle. Mai mérgének agresszív kivetülése után Nori lassan a kezébe veszi a saját poharát, és kortyolgatni kezdi a sörét, mintha kettejük közül most ő lenne a végtelen nyugodtság, Mai pedig az őrület szimbóluma. Figyelme újra az ő kis társáé, mikor a kirohanása után végre megszólal.*
- Elmegyünk? Komolyan? Hmpf… *Már az első reakciójából látszik, hogy Nori-nak nem tetszik az ötlet, de még folytatja.* Miért ugrasz anyád első szavára? Mi van, ha egyszerűen nem mész el? Talán félsz tőle, hogy mi történik, ha ellenkezel? *Nem úgy tűnik jelenleg, de Nori-nak is tudnia kéne, hogy a félelem képes efféle agressziót szülni, ami most Mai-ra nyomta a bélyegét.*
- Arthenior-ban nem tűrik meg a nemeseket, főleg, ha hisztizni kezdenek az előjogaikért, amit anyád most megpróbál kihasználni azért, mert a lánya vagy. Ha itt maradunk, nem bánthat téged, amúgy meg dugja fel magának a szeretetét.
*Azért azon kellemesen virulva mosolyodik el, mikor Mai az ő csókjával akarja majd meggyőzni a tulajdon szüleit arról, hogy neki már semmi keresnivalója mellettük. Ő biztosan élvezné a helyzetet.*
- Bármikor, édes. *Vigyorog, majd végül feláll az ágyról, és a fal mellett csillogó üvegszilánkokhoz lép, leguggol és az egyik nagyobb, most akár éles pengeként funkcionáló darabot magához veszi, és visszafordul vele Mai-hoz.*
- Tudod, nem csak az istenem örömére szoktam a saját kezem vagdosni. A fizikai fájdalom képes elnyomni a lelki sebek okozta kínt. *Nori továbbra sem túl elővigyázatos, így gondolkodás nélkül nyújtja barátnője felé a szilánkot, hogy próbálja ki ő is ezt a módszert. Nem gondol arra, hogy egy instabil elme akár önveszélyes is lehet ilyenkor egy éles tárggyal a kezében. Csak nézi azokat a kék szemeket, miközben tenyerében ott csillog a veszélyes darabka.*
18825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:28:50
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:28:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen addig nem nagyon figyel semmire, amíg a másik nem mondja neki, hogy ott lesz vele. Már minden végigfutott az agyán, a halálhírtől elkezdve a körözésén át, a férjhez kell menned ahhoz, akivel lefeküdtél-ig. Az utóbbi gondolatán még fel is nevet, pontosan tudja, hogy ha tényleg akarják, akkor bármit tudni fognak róla. Csak azt hitte, nem akarják.*
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, most az sem tűnik fel, hogy elragadtatta magát Nori. Kibontódik végül a levél és elkezdi hangosan felolvasni.*
- „Drága lányom,
Hosszú hatok teltek már el azóta, hogy egy hirtelen döntés következtében elmentél tőlünk. Az idő elmos mindent, a sebek begyógyulnak, de az emlékek fájdalmasan élnek tovább mindannyiunkban. Nem volt alkalmunk megvitatni, mi volna a helyes, csak szomorú, sötét fellegek gyűltek körénk, mikor elindultál, és én máig ugyanezt a szomorúságot érzem, mióta elhagytál minket." - Nem a faszt nem *Teszi hozzá, minden zaklatottságot még nélkülözve.*
- "Te magad is tudod, hogy nem hoztál jó döntést. A te helyed itt van mellettünk, itt, ahol mindig is otthon lehettél. Hiányzol nekünk, és jól tudom, hogy mi is hiányzunk neked, még ha nem is gondolsz rá." *Ezen a ponton hangja megremeg, minden egyes mondatot hazugnak és manipulatívnak gondol.*
- "Mi mindig bölcsességre tanítottunk téged, arra, hogy szembe kell néznünk a hibáinkkal. Ezért most arra kérlek, hogy minél hamarabb utazz a Linanechi-tó felett magasodó mágustoronyba! Ha megérkeztél, keresd fel Abogr mestert, ő majd elkísér hozzám.
Ne hagyj minket tovább szenvedni! Minden egyes pillanatban kísért a hiányod. Gyere haza!
Szerető édesanyád,
Shaerrya”
*Először néz fel a levélből, egyenesen Nori szemeibe és látni, ahogy ébred fel benne a harag. Persze a levél maga kedvesnek is hathat, de ki ne ismerné jobban a tulajdon anyját, mint ő. Minden szó hangsúlyát hallja, minden mögöttes tartalmat ismer és főleg azt, hogy ez az egész arra megy ki, hogy véletlenül se hozhasson szégyent arra a nemesi névre. Talán le kéne vetnie magáról. Egyszer csak összegyűri a levelet és ledobja a földre, s feláll, hogy az asztalon lévő pohár boráért kapjon, amit egyhuzamban iszik meg. A nőiessége immáron tova szállt, pont olyan távol, mint az anyja szeretete, amit ebbe a levélbe beleszőtt hazugság gyanánt. A kiüresedett pohár a falon landol. Majd kifizeti.*
- Mintha halvány fogalma nem lenne arról, hogy miért is tűntem el az életükből. Ők mondták először, ők mondták, hogy ha nem tetszik amit kínálnak, akkor menjek el. *Szinte forrong, olyan méreg kerítette hatalmába, amilyet Nori még biztosan nem látott tőle.* - Elmegyünk, megvesszük azokat a ruhákat és egy kibaszott gyönyörű hercegnő fogja neki azt mondani, hogy takarodjon a picsába. *Mondata végén egy nagy levegőt vesz, megpróbálja összeszedni magát.* - Ott előtte fogsz megcsókolni, majd megnézzük, hogy utána akarja-e, hogy haza menjek.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 20:29:16
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen addig nem nagyon figyel semmire, amíg a másik nem mondja neki, hogy ott lesz vele. Már minden végigfutott az agyán, a halálhírtől elkezdve a körözésén át, a férjhez kell menned ahhoz, akivel lefeküdtél-ig. Az utóbbi gondolatán még fel is nevet, pontosan tudja, hogy ha tényleg akarják, akkor bármit tudni fognak róla. Csak azt hitte, nem akarják.*
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, most az sem tűnik fel, hogy elragadtatta magát Nori. Kibontódik végül a levél és elkezdi hangosan felolvasni.*
- „Drága lányom,
Hosszú hatok teltek már el azóta, hogy egy hirtelen döntés következtében elmentél tőlünk. Az idő elmos mindent, a sebek begyógyulnak, de az emlékek fájdalmasan élnek tovább mindannyiunkban. Nem volt alkalmunk megvitatni, mi volna a helyes, csak szomorú, sötét fellegek gyűltek körénk, mikor elindultál, és én máig ugyanezt a szomorúságot érzem, mióta elhagytál minket." - Nem a faszt nem *Teszi hozzá, minden zaklatottságot még nélkülözve.*
- "Te magad is tudod, hogy nem hoztál jó döntést. A te helyed itt van mellettünk, itt, ahol mindig is otthon lehettél. Hiányzol nekünk, és jól tudom, hogy mi is hiányzunk neked, még ha nem is gondolsz rá." *Ezen a ponton hangja megremeg, minden egyes mondatot hazugnak és manipulatívnak gondol.*
- "Mi mindig bölcsességre tanítottunk téged, arra, hogy szembe kell néznünk a hibáinkkal. Ezért most arra kérlek, hogy minél hamarabb utazz a Linanechi-tó felett magasodó mágustoronyba! Ha megérkeztél, keresd fel Abogr mestert, ő majd elkísér hozzám.
Ne hagyj minket tovább szenvedni! Minden egyes pillanatban kísért a hiányod. Gyere haza!
Szerető édesanyád,
Shaerrya”
*Először néz fel a levélből, egyenesen Nori szemeibe és látni, ahogy ébred fel benne a harag. Persze a levél maga kedvesnek is hathat, de ki ne ismerné jobban a tulajdon anyját, mint ő. Minden szó hangsúlyát hallja, minden mögöttes tartalmat ismer és főleg azt, hogy ez az egész arra megy ki, hogy véletlenül se hozhasson szégyent arra a nemesi névre. Talán le kéne vetnie magáról. Egyszer csak összegyűri a levelet és ledobja a földre, s feláll, hogy az asztalon lévő pohár boráért kapjon, amit egyhuzamban iszik meg. A nőiessége immáron tova szállt, pont olyan távol, mint az anyja szeretete, amit ebbe a levélbe beleszőtt hazugság gyanánt. A kiüresedett pohár a falon landol. Majd kifizeti.*
- Mintha halvány fogalma nem lenne arról, hogy miért is tűntem el az életükből. Ők mondták először, ők mondták, hogy ha nem tetszik amit kínálnak, akkor menjek el. *Szinte forrong, olyan méreg kerítette hatalmába, amilyet Nori még biztosan nem látott tőle.* - Elmegyünk, megvesszük azokat a ruhákat és egy kibaszott gyönyörű hercegnő fogja neki azt mondani, hogy takarodjon a picsába. *Mondata végén egy nagy levegőt vesz, megpróbálja összeszedni magát.* - Ott előtte fogsz megcsókolni, majd megnézzük, hogy utána akarja-e, hogy haza menjek.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 20:29:16
18824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:03:55
Üzenet elküldve: 2024-03-31 20:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még az öleléssel és a fülébe suttogással sem sikerül visszahozni Mai-t az álomvilágból a valóságba. Nem ért az emberi testhez, ezért kezdi úgy érezni, hogy valami nagyon rossz történt vele, akár agyvérzés vagy ilyesmi. Bár, annál, hogy ekkora baj legyen azért élőbbnek tűnik, de mégis teljesen halottnak. A szobába azért sikerül felkísérnie őt. Bezárja az ajtót, és a két pohár ital is helyet kap a kis asztalon. Mai-t az ágyra ülteti, és vár addig, míg végül végre újra az élet halvány jelei mutatkoznak a félvéren, mikor kinyög néhány szót.*
- Egy micsoda? Oh! Ehm… *Félrehúzza a száját, mikor ő is felfogja, hogy miről van szó.* Nos, várható volt. A nemeseknek a befolyásuk miatt szinte földöntúli hatalom van a kezükben. Bárhol megtalálnak, ha akarnak, és ezek szerint téged meg akartak találni, de vajon miért? Muszáj kinyitnod! *Csak így derülhet ki, hogy ki és mit akar tőle.* Nem lehet, hogy csak hamisítvány? Mármint a címer. *Megfordul ez is a fejében, és talán Mai ennek örülne a legjobban. Nori nem tudja, hogyan kell meghamisítani egy nemesi címert, de biztos benne, hogy vannak rá módszerek. Ennek ellenére azt is el kell fogadnia, hogy Mai valószínűleg hamisítványok között is könnyen felismerné a valódi címerüket.*
- Miért hagynálak itt? Én akartam a vérköteléket is. Ha sikerült, ha nem, az eskünk számomra él. Nem kell félned, én most már sosem hagylak el. Legfeljebb akkor, ha valami hülyeség miatt kinyírom magam… *Leül a lány mellé, és fél kézzel átkarolja őt, fejét a vállára dönti, hogy a másik érezze a közelségét és támogatását. Figyeli, ahogy Mai végül elhatározza magát és a kis pecsét darabokban hullik le a borítékról.*
- Ha meghívtak egy bálba, akkor megyek veled. Megtanítasz táncolni, aztán, ha rosszat akarnak neked, akkor majd részt veszek a haláltáncban. Én komolyan mondtam neked, hogy megbüntetem őket, ha bántanak téged. Kivéreztetem mindet, amelyik miatt a könnyeidet látom. Sikítani fognak. *Megint elragadtatja magát egy kicsit, de most sikerül egyedül is lenyugodnia.*
- Oké! Mély levegő, nyugodj meg, aztán nyisd ki és olvasd! Hangosan, hogy én is tudjam, mi van benne. *A diszkréció számára nem jelent semmit, így meg sem fordul a fejében az, hogy semmi joga arra kérni Mai-t, hogy neki is olvassa el annak a levélnek a tartalmát, amihez egyáltalán semmi köze. Tudni akarja, mi áll abban a levélben és kész.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még az öleléssel és a fülébe suttogással sem sikerül visszahozni Mai-t az álomvilágból a valóságba. Nem ért az emberi testhez, ezért kezdi úgy érezni, hogy valami nagyon rossz történt vele, akár agyvérzés vagy ilyesmi. Bár, annál, hogy ekkora baj legyen azért élőbbnek tűnik, de mégis teljesen halottnak. A szobába azért sikerül felkísérnie őt. Bezárja az ajtót, és a két pohár ital is helyet kap a kis asztalon. Mai-t az ágyra ülteti, és vár addig, míg végül végre újra az élet halvány jelei mutatkoznak a félvéren, mikor kinyög néhány szót.*
- Egy micsoda? Oh! Ehm… *Félrehúzza a száját, mikor ő is felfogja, hogy miről van szó.* Nos, várható volt. A nemeseknek a befolyásuk miatt szinte földöntúli hatalom van a kezükben. Bárhol megtalálnak, ha akarnak, és ezek szerint téged meg akartak találni, de vajon miért? Muszáj kinyitnod! *Csak így derülhet ki, hogy ki és mit akar tőle.* Nem lehet, hogy csak hamisítvány? Mármint a címer. *Megfordul ez is a fejében, és talán Mai ennek örülne a legjobban. Nori nem tudja, hogyan kell meghamisítani egy nemesi címert, de biztos benne, hogy vannak rá módszerek. Ennek ellenére azt is el kell fogadnia, hogy Mai valószínűleg hamisítványok között is könnyen felismerné a valódi címerüket.*
- Miért hagynálak itt? Én akartam a vérköteléket is. Ha sikerült, ha nem, az eskünk számomra él. Nem kell félned, én most már sosem hagylak el. Legfeljebb akkor, ha valami hülyeség miatt kinyírom magam… *Leül a lány mellé, és fél kézzel átkarolja őt, fejét a vállára dönti, hogy a másik érezze a közelségét és támogatását. Figyeli, ahogy Mai végül elhatározza magát és a kis pecsét darabokban hullik le a borítékról.*
- Ha meghívtak egy bálba, akkor megyek veled. Megtanítasz táncolni, aztán, ha rosszat akarnak neked, akkor majd részt veszek a haláltáncban. Én komolyan mondtam neked, hogy megbüntetem őket, ha bántanak téged. Kivéreztetem mindet, amelyik miatt a könnyeidet látom. Sikítani fognak. *Megint elragadtatja magát egy kicsit, de most sikerül egyedül is lenyugodnia.*
- Oké! Mély levegő, nyugodj meg, aztán nyisd ki és olvasd! Hangosan, hogy én is tudjam, mi van benne. *A diszkréció számára nem jelent semmit, így meg sem fordul a fejében az, hogy semmi joga arra kérni Mai-t, hogy neki is olvassa el annak a levélnek a tartalmát, amihez egyáltalán semmi köze. Tudni akarja, mi áll abban a levélben és kész.*
18823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:22:32
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Még hallja az első hozzá intézett mondatot, de reagálni már nem tud rá. Csak nézi óráknak tűnő ideig a pecsétet, persze annyi idő nem telt el, de súlyos percekig ül ott, mint valami márványból faragott dísz. Egész csinos kis dísz, de tekintetében ott van minden, talán több is, mint amit el tud mondani, csak éppen ráfagyott. Nem tudja hányszor szólíthatta meg Nori, csak akkor eszmél fel valamelyest, amikor odalép hozzá és hátulról megöleli. Úgy retten meg az érintés hatására, mint ahogy akkor sem sikerült, amikor ugyan így, a másik karjai ölelése közepette fogta torkához az éles pengét, ami most minden bizonnyal a hátán van, de arról sincs fogalma, csak mered előre és nagyon nehezen tud egyáltalán visszatérni a valóságba, már amennyire az sikerül. Megemeli végül vontatottan az arcát és Nori-ra néz, amikor fel akarja őt segíteni. Még csak könny sem szökik a szemeibe, pedig tényleg mindenen képes sírni, ha olyan a helyzet. Csak a letisztult rettegés látszik, s talán ettől az is jobb lenne, ha ezzel felszakítaná Nori éppen egészen rendben lévő lelkét, hogy kijöhessen belőle Lil és azonnal megszüntesse ezt az állapotot. Feláll, de még nem szól egy szót sem. Nem tudja hogyan jutott fel a lépcsőn, azt sem, hogy a szobába hogy jutott be, egyszerűen csak az ágyon ülve találja magát, amikor végre hajlandó megszólalni.*
- Ez egy Faensa címer.
*Hangjában nincs jelen érzelem, mintha nem is ő beszélne. Talán ilyen, amikor egy szellem megszólal, ami éppen azért ilyen ijesztő, mert már nyoma sincs benne semminek, ami élő.
Végre belenéz a másik szemeibe, s talán csak az nyugtatja meg egy egészen kicsit, hogy pont ő van ott vele.* -Nori, ezek tudják, hogy itt vagyok. Nem merem kinyitni.
*Ha kap valami választ sem érdekli, csak forgatja a levelet egy darabig, majd úgy dönt végül, az eddigi merevségéből feltépi a viaszt, ami kettétört formában hullik az ölébe, mintha csak ő hullott volna alá.*
- Nem hagyhatsz itt, Nori, megígéred, hogy bármi van benne, te nem hagysz itt? Szükségem lesz rád, most tényleg.
*Nem várja a halálos ítéletet, de semmi jó nem származhat abból, ha pontosan tudják, hogy hol keressék. Mindvégig azt hitte, hogy ez nem fog megtörténni, mert örültek, hogy végre eltűnt az életükből.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 19:22:46
*Még hallja az első hozzá intézett mondatot, de reagálni már nem tud rá. Csak nézi óráknak tűnő ideig a pecsétet, persze annyi idő nem telt el, de súlyos percekig ül ott, mint valami márványból faragott dísz. Egész csinos kis dísz, de tekintetében ott van minden, talán több is, mint amit el tud mondani, csak éppen ráfagyott. Nem tudja hányszor szólíthatta meg Nori, csak akkor eszmél fel valamelyest, amikor odalép hozzá és hátulról megöleli. Úgy retten meg az érintés hatására, mint ahogy akkor sem sikerült, amikor ugyan így, a másik karjai ölelése közepette fogta torkához az éles pengét, ami most minden bizonnyal a hátán van, de arról sincs fogalma, csak mered előre és nagyon nehezen tud egyáltalán visszatérni a valóságba, már amennyire az sikerül. Megemeli végül vontatottan az arcát és Nori-ra néz, amikor fel akarja őt segíteni. Még csak könny sem szökik a szemeibe, pedig tényleg mindenen képes sírni, ha olyan a helyzet. Csak a letisztult rettegés látszik, s talán ettől az is jobb lenne, ha ezzel felszakítaná Nori éppen egészen rendben lévő lelkét, hogy kijöhessen belőle Lil és azonnal megszüntesse ezt az állapotot. Feláll, de még nem szól egy szót sem. Nem tudja hogyan jutott fel a lépcsőn, azt sem, hogy a szobába hogy jutott be, egyszerűen csak az ágyon ülve találja magát, amikor végre hajlandó megszólalni.*
- Ez egy Faensa címer.
*Hangjában nincs jelen érzelem, mintha nem is ő beszélne. Talán ilyen, amikor egy szellem megszólal, ami éppen azért ilyen ijesztő, mert már nyoma sincs benne semminek, ami élő.
Végre belenéz a másik szemeibe, s talán csak az nyugtatja meg egy egészen kicsit, hogy pont ő van ott vele.* -Nori, ezek tudják, hogy itt vagyok. Nem merem kinyitni.
*Ha kap valami választ sem érdekli, csak forgatja a levelet egy darabig, majd úgy dönt végül, az eddigi merevségéből feltépi a viaszt, ami kettétört formában hullik az ölébe, mintha csak ő hullott volna alá.*
- Nem hagyhatsz itt, Nori, megígéred, hogy bármi van benne, te nem hagysz itt? Szükségem lesz rád, most tényleg.
*Nem várja a halálos ítéletet, de semmi jó nem származhat abból, ha pontosan tudják, hogy hol keressék. Mindvégig azt hitte, hogy ez nem fog megtörténni, mert örültek, hogy végre eltűnt az életükből.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.31 19:22:46
18822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:01:29
Üzenet elküldve: 2024-03-31 19:01:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te aztán nagyon rákaptál a borra, pedig Haldrian felettébb készségesen megmutatta nekünk, hogy milyen a szar bor. *Ivott ő már eleget ahhoz, hogy meg tudja állapítani róla, melyik a jó és rossz bor. Na meg az alkohol művészete is az alkímiához kapcsolódik, amihez ő annyira ért. Már a színéről vagy a szagáról is meg tudja állapítani, hogy melyik a jó, nemhogy az ízéről. Mondjuk legalább berúgni azt be lehetett a Haldrian-féle nedűtől, ez tény.
Tekintete követi Mai-t, ahogy a pulthoz sétál, ő meg közben jobb híján az előbb a kezei közé akadó itallapot forgatja. Végignéz a többi vendégen is, itt aztán van minden a gnómtól az elfig, épp csak óriás nem akad, de ők talán be sem férnének az ajtón. Figyelmét végül az ragadja meg, hogy Mai szokatlanul sokat cseveg a pultossal, de aztán azért csak megérkezik az asztalhoz a rendelésekkel. Elfogadja a sört, közben kíváncsian hallgatja a lányt.*
- Mi van Yvon-nal? *Megint nem érti őt, de a lány kezei közt szorongatott borítékból rájön, hogy miről van szó.* Ó, levelet küldött neked? Hát ez vicces, pont akkor, amikor kiszúrtál vele. *Nevet is kicsit kárörvendően szegény Yvon-on, a mosoly viszont lefagy az arcáról, mikor Mai olyannyira elcsendesül, mintha csak meg is szűnt volna létezni.*
- Mai? *Billenti oldalra a fejét, szólongatva barátnőjét, de csak nem érkezik válasz.* Hahó, Mai! ~Már megint mi ütött belé?~ *Ez ma már legalább a harmadik alkalom, hogy Mai teljesen kifordul önmagából, és a pillanat tört része alatt fordul a hangulata pozitívból a béka segge alá. Látja, ahogy szegényen a rettegés lesz úrrá, még csak nem is pislog.*
- Mai? Mai! *Szólongatja még párszor, majd mikor ez nem hoz eredményt, feláll a székéről, Mai mögé sétál, és hátulról átöleli őt úgy, hogy az ajkai a kis hegyes fülek közelébe kerüljenek.*
- Hé, nem tudom, hogy most hallasz-e engem egyáltalán, de megígértem neked, hogy vigyázok rád. Szóval kérlek, ne csináld ezt, mert én is kurvára meg fogok ijedni. Mi történt már megint? Ehhez a levélhez van köze? Mai, kérlek, mondj valamit! Csak úgy tudok segíteni, ha beszélsz.
*Kezd ő is kétségbeesni. Sokszor fordul elő, hogy átveszi a társasága hangulatát, és ez most nagyon nem jön jól, mert ha Mai fél, akkor ő is félni fog, ami a részéről agresszivitást szül, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Nori persze közben nem is sejti, hogy mekkora jelentőséggel bír az a bizonyos boríték.*
- Akarod, hogy felmenjünk a szobába? Gyere, segítek! *Meg is próbálja felsegíteni a lányt a székről, hogy aztán a lépcsőn felkísérve inkább a szobájukban beszéljék meg a problémát. Persze, ha Mai valóban úgy dönt, hogy menjenek fel, akkor Nori nem hagyja itt az italokat sem, azokat viszi magával az emeletre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te aztán nagyon rákaptál a borra, pedig Haldrian felettébb készségesen megmutatta nekünk, hogy milyen a szar bor. *Ivott ő már eleget ahhoz, hogy meg tudja állapítani róla, melyik a jó és rossz bor. Na meg az alkohol művészete is az alkímiához kapcsolódik, amihez ő annyira ért. Már a színéről vagy a szagáról is meg tudja állapítani, hogy melyik a jó, nemhogy az ízéről. Mondjuk legalább berúgni azt be lehetett a Haldrian-féle nedűtől, ez tény.
Tekintete követi Mai-t, ahogy a pulthoz sétál, ő meg közben jobb híján az előbb a kezei közé akadó itallapot forgatja. Végignéz a többi vendégen is, itt aztán van minden a gnómtól az elfig, épp csak óriás nem akad, de ők talán be sem férnének az ajtón. Figyelmét végül az ragadja meg, hogy Mai szokatlanul sokat cseveg a pultossal, de aztán azért csak megérkezik az asztalhoz a rendelésekkel. Elfogadja a sört, közben kíváncsian hallgatja a lányt.*
- Mi van Yvon-nal? *Megint nem érti őt, de a lány kezei közt szorongatott borítékból rájön, hogy miről van szó.* Ó, levelet küldött neked? Hát ez vicces, pont akkor, amikor kiszúrtál vele. *Nevet is kicsit kárörvendően szegény Yvon-on, a mosoly viszont lefagy az arcáról, mikor Mai olyannyira elcsendesül, mintha csak meg is szűnt volna létezni.*
- Mai? *Billenti oldalra a fejét, szólongatva barátnőjét, de csak nem érkezik válasz.* Hahó, Mai! ~Már megint mi ütött belé?~ *Ez ma már legalább a harmadik alkalom, hogy Mai teljesen kifordul önmagából, és a pillanat tört része alatt fordul a hangulata pozitívból a béka segge alá. Látja, ahogy szegényen a rettegés lesz úrrá, még csak nem is pislog.*
- Mai? Mai! *Szólongatja még párszor, majd mikor ez nem hoz eredményt, feláll a székéről, Mai mögé sétál, és hátulról átöleli őt úgy, hogy az ajkai a kis hegyes fülek közelébe kerüljenek.*
- Hé, nem tudom, hogy most hallasz-e engem egyáltalán, de megígértem neked, hogy vigyázok rád. Szóval kérlek, ne csináld ezt, mert én is kurvára meg fogok ijedni. Mi történt már megint? Ehhez a levélhez van köze? Mai, kérlek, mondj valamit! Csak úgy tudok segíteni, ha beszélsz.
*Kezd ő is kétségbeesni. Sokszor fordul elő, hogy átveszi a társasága hangulatát, és ez most nagyon nem jön jól, mert ha Mai fél, akkor ő is félni fog, ami a részéről agresszivitást szül, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Nori persze közben nem is sejti, hogy mekkora jelentőséggel bír az a bizonyos boríték.*
- Akarod, hogy felmenjünk a szobába? Gyere, segítek! *Meg is próbálja felsegíteni a lányt a székről, hogy aztán a lépcsőn felkísérve inkább a szobájukban beszéljék meg a problémát. Persze, ha Mai valóban úgy dönt, hogy menjenek fel, akkor Nori nem hagyja itt az italokat sem, azokat viszi magával az emeletre.*
18821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-03-31 18:26:42
Üzenet elküldve: 2024-03-31 18:26:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Az biztos, hogy fenekestül felfordult az élete és ezzel együtt az egész lelkivilága. Ha fel kéne sorolni a vele történteket, mióta elhagyta az otthonát, biztosan senki nem lenne rá büszke, de ő magára rettenetesen az. Végre kezd erősebbé válni, az a gúzsba kötő daca múlandóban van, fiatalos naivitását az uralma alá hajtotta, s csak lágy szellőként lebeg körülötte. Ehelyett átélt megannyi félelmet, örömöt, szerelmet, ami után azonnal csalódás fullasztotta, s most kicsit zilált úrnőként lép be a fogadóba, ahová anno hosszú útja után először, s talán emiatt is jelent neki olyan sokat. Emlékek törnek be elméjébe, talán egy szemernyit megbánta, hogy milyen helyzetbe kerülhet Yvon miatta, aki épp ott annál az asztalnál csókolta meg először, ahol egy díszes társaság foglal helyet. Elhessegeti, Norira tekint, aki minden szeszélyével együtt életének teljes körű restaurálásába fogott. Akarva, vagy akaratlanul lekapargatta róla a felszínt, így bárki csodájára járhat az új műnek. Ugyanaz maradt, de sokkal elevenebb fényében pompázik. Láthatóvá vált az is, amit megkoptatott a poros szobában töltött idő, elrejtve őt az igazán műértő szemek elől.*
- Rossz kislányoknak pedig bor. *Kacsint egyet, majd odalép a pulthoz. Először 15 aranyat fizet ki a megszokott Szoba kedvelt falaiért.
Eztán 13 érmét számol ki a Nori által vágyott Vajsöréért, majd jöhet az ő újdonsült kedvenc itala a Bor , amiért még előkészít 10 aranyat. *
- Mai Kedves, ezt önnek hagyták itt. Azt hittem, már nem látjuk viszont, de azért eltettem. Egy hattal ezelőtt érkezett.
*Nyújt át neki a csapos egy borítékot, amit mosolyogva fogad el, talán abban reménykedik, hogy Yvon kereste, hogy még nagyobb bűntudata legyen, amiért ráküldött egy idegent. Legalább lesz miről beszélni. Még nem nézi meg, mert fordítva adta neki oda a pultos uraság, így vígan lépked vissza asztalukhoz, ahová le is pakolja az imént vásárolt italokat.*
- Na lám, előre tudta, hogy bajba kerül, ha nem keres? Yvon... Yvon... *Csóválja a fejét, másnak fogalma sem lehet arról, hogy hol is száll meg. Nori pedig mellette ül, s az íráskészsége is hagy némi kivetnivalót, így rá miért gondolna?
Helyet foglal ő is, majd amikor kis kezeiben megforgatja a lezárt borítékot, egyszeriben megfagy a levegő. Minden elmúlik körülötte, a háttérben zajosan fecsegők hangja semmivé foszlik és hegyes füleiben csak saját szívének zakatolását érzékeli, mintha csak olyan erővel tombolna, hogy menten felrobbanhatna a mellkasa zárjában. Kezei megremegnek, alabástrom bőrének fehérsége egy mélységiéhez hasonlított inkább a mostani sápadtságához képest, ami egyszeriben elöntötte a szépen sminkelt arcot. Szemeiből kiolvasható még a vakoknak is, hogy a rettegés elvette belőle az életet, kiüresedett kőszoborként mered előre, mikor meglátja a Faensa címert. Éjkék viaszba pecsételt pajzs, melynek közepéről egy mágikus szem néz rá vissza, előrevetítve mindent, amitől valaha félt. Megtalálták.*
*Az biztos, hogy fenekestül felfordult az élete és ezzel együtt az egész lelkivilága. Ha fel kéne sorolni a vele történteket, mióta elhagyta az otthonát, biztosan senki nem lenne rá büszke, de ő magára rettenetesen az. Végre kezd erősebbé válni, az a gúzsba kötő daca múlandóban van, fiatalos naivitását az uralma alá hajtotta, s csak lágy szellőként lebeg körülötte. Ehelyett átélt megannyi félelmet, örömöt, szerelmet, ami után azonnal csalódás fullasztotta, s most kicsit zilált úrnőként lép be a fogadóba, ahová anno hosszú útja után először, s talán emiatt is jelent neki olyan sokat. Emlékek törnek be elméjébe, talán egy szemernyit megbánta, hogy milyen helyzetbe kerülhet Yvon miatta, aki épp ott annál az asztalnál csókolta meg először, ahol egy díszes társaság foglal helyet. Elhessegeti, Norira tekint, aki minden szeszélyével együtt életének teljes körű restaurálásába fogott. Akarva, vagy akaratlanul lekapargatta róla a felszínt, így bárki csodájára járhat az új műnek. Ugyanaz maradt, de sokkal elevenebb fényében pompázik. Láthatóvá vált az is, amit megkoptatott a poros szobában töltött idő, elrejtve őt az igazán műértő szemek elől.*
- Rossz kislányoknak pedig bor. *Kacsint egyet, majd odalép a pulthoz. Először 15 aranyat fizet ki a megszokott Szoba kedvelt falaiért.
Eztán 13 érmét számol ki a Nori által vágyott Vajsöréért, majd jöhet az ő újdonsült kedvenc itala a Bor , amiért még előkészít 10 aranyat. *- Mai Kedves, ezt önnek hagyták itt. Azt hittem, már nem látjuk viszont, de azért eltettem. Egy hattal ezelőtt érkezett.
*Nyújt át neki a csapos egy borítékot, amit mosolyogva fogad el, talán abban reménykedik, hogy Yvon kereste, hogy még nagyobb bűntudata legyen, amiért ráküldött egy idegent. Legalább lesz miről beszélni. Még nem nézi meg, mert fordítva adta neki oda a pultos uraság, így vígan lépked vissza asztalukhoz, ahová le is pakolja az imént vásárolt italokat.*
- Na lám, előre tudta, hogy bajba kerül, ha nem keres? Yvon... Yvon... *Csóválja a fejét, másnak fogalma sem lehet arról, hogy hol is száll meg. Nori pedig mellette ül, s az íráskészsége is hagy némi kivetnivalót, így rá miért gondolna?
Helyet foglal ő is, majd amikor kis kezeiben megforgatja a lezárt borítékot, egyszeriben megfagy a levegő. Minden elmúlik körülötte, a háttérben zajosan fecsegők hangja semmivé foszlik és hegyes füleiben csak saját szívének zakatolását érzékeli, mintha csak olyan erővel tombolna, hogy menten felrobbanhatna a mellkasa zárjában. Kezei megremegnek, alabástrom bőrének fehérsége egy mélységiéhez hasonlított inkább a mostani sápadtságához képest, ami egyszeriben elöntötte a szépen sminkelt arcot. Szemeiből kiolvasható még a vakoknak is, hogy a rettegés elvette belőle az életet, kiüresedett kőszoborként mered előre, mikor meglátja a Faensa címert. Éjkék viaszba pecsételt pajzs, melynek közepéről egy mágikus szem néz rá vissza, előrevetítve mindent, amitől valaha félt. Megtalálták.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18885-18904