// Vaslábú Argus //
* Nyugodt tempóban jut el az étel végéig, nem siet sehová a mágus úgy is kedveli a szavakat csűrni, csavarni, szóval van ideje bőven a nyugodalmas evéshez. Egyetértően bólint, amolyan helyeslően, hogy jól döntött, mikor asztaltársa a vadászatról lemondva jelenti ki, hogy esze ágában sincs odamenni, Darel már kifejtette erről a véleményét, most csupán megerősítést kapott róla. Ellenben a mágus folytatja, s kijelenti, hogy eszébe jutott mit is akart a múltkor, nos ez már felkelti az ifjú harcos érdeklődősét s kortyolva egy újabbat a már hűlőben lévő teából, érdeklődve várja a szavakat. Látja a barátján, hogy nagyon mélázik, igyekszik összeszedni gondolatait… Nagy dolog lehet… Végül pár levegővétel és elindul az áradat.
Egy régi történet a meg ismerkedősük körülményeiről, no ebből mi fog kisülni… Darel egyik szemöldöke kissé kurtán egy parányit a magasba indul amikor Argus az „üzleti” partner kifejezést használja, de nem ragad le itt hiszen az említett mágusnak szavai megállás nélkül ostromolják a fiút, nincs idő leragadnak egy parányi momentumnál… Furán tekint a mágusra mikor az feláll az asztaltól és neki áll járkálni mint holmi tanár úr a diákoknak. Igyekszik követni a történetet, de a pókoknál mily irónikus de elveszíti azt a bizonyos fonalat… ~ pók, hold, fiú … ~ Értelmetlen zagyvaság Darel számára, de most sem hagy túl sok időt a mágus, hogy ezen mélázzon, mert hirtelen a léptek megállnak. A szemek összeakadnak. Végül az udvarra invitálja Argus és rögvest el is indul az oda vezető ajtóhoz egy kurta mondat kíséretében. ~ Zavaros… Az nem kifejezés. ~ Ül még pár pillanatig Darel, hosszú volt ez az utóbbi pár nap és nem tagadja azzal a nemes lánykával sem volt egyszerű az a szóháború, de Argus túltett mindenen. Tekintetét lefordítja az asztalra s az ott árválkodó teás csészére melyben viharként kavarog a még megmaradt különféle füvekből készült nedű, pont úgy mint most az ő elméje így ébredés után hirtelen egy ilyen történethalmazt végighallgatva… De valami azt súgja ez még korántsem a vége… Azzal felhajtja a langyos italt és némileg hátratolva székét felegyenesedik az asztaltól majd kimért lépteivel a már régen a holdudvaron lévő mágus után lépked. Fejében igyekszik némi rendszert találni, de csakhamar letesz róla, hiszen a történet valahogy úgy érzi csak most fog igazán beindulni.*