Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4360. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-21 10:00:07
Üzenet elküldve: 2023-08-21 10:00:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Cseppről cseppre, fokról fokra tűnik el az arcáról az űzöttség, miközben a szürkebőrűt hallgatja. Olyan görcsök oldódnak ki benne, amiket eddig nem is vett észre. Az ilyen nagy megnyugvásokat nagy fáradtság szokta követni: mire Ukrom a bordélyházhoz ér a történettel, a szerzetes gond nélkül el tudna aludni a vállán. Persze nem teszi, csak jó nagyokat pislog. Meg gyengéden megkocogtatja az ork csonka fülét az ujjaival.*
- Mindig éri valami a fejed, mikor fejvadászni mégy. *emlékszik rá: a múltkor csak a sisakon múlott, hogy egyben maradt* Növesztened kéne egyet tartalékba. Szólok Lilynek…
*...mielőtt tényleg elbóbiskol a szürkebőrű vállán. Meg hát ő kérte, hogy hagyja kettesben a zsoldossal, szóval neki illik visszainvitálni az asztalukhoz. Puha léptekkel a pulthoz sétál.*
- Ukrom elkezdte mesélni a kikötői kalandotokat, de azt mondta, neked kell befejezned. *Szólítja meg a lánykát. A hangján érezni a kimerültséget, de a szája szélén mosoly bujkál.* Ott tartunk, hogy jelentkezett a bokszmeccsre. Van kedved visszajönni hozzánk?
*Cseppről cseppre, fokról fokra tűnik el az arcáról az űzöttség, miközben a szürkebőrűt hallgatja. Olyan görcsök oldódnak ki benne, amiket eddig nem is vett észre. Az ilyen nagy megnyugvásokat nagy fáradtság szokta követni: mire Ukrom a bordélyházhoz ér a történettel, a szerzetes gond nélkül el tudna aludni a vállán. Persze nem teszi, csak jó nagyokat pislog. Meg gyengéden megkocogtatja az ork csonka fülét az ujjaival.*
- Mindig éri valami a fejed, mikor fejvadászni mégy. *emlékszik rá: a múltkor csak a sisakon múlott, hogy egyben maradt* Növesztened kéne egyet tartalékba. Szólok Lilynek…
*...mielőtt tényleg elbóbiskol a szürkebőrű vállán. Meg hát ő kérte, hogy hagyja kettesben a zsoldossal, szóval neki illik visszainvitálni az asztalukhoz. Puha léptekkel a pulthoz sétál.*
- Ukrom elkezdte mesélni a kikötői kalandotokat, de azt mondta, neked kell befejezned. *Szólítja meg a lánykát. A hangján érezni a kimerültséget, de a szája szélén mosoly bujkál.* Ott tartunk, hogy jelentkezett a bokszmeccsre. Van kedved visszajönni hozzánk?
4359. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 22:23:35
Üzenet elküldve: 2023-08-19 22:23:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Hatalmas malomkő esik le az ork szívéről mikor látja barátját mosolyogni - ha mást nem is, hát a jókedvét egy időre vissza tudta szerezni. Olyannyira szokatlan volt Nawanthirit még a Pegazusban is anélkül látni, hogy tényleg elkezdett aggódni, hogy a "probléma" (ami körül még egy jó ideig próbálni fogja forgatni a fejét) megoldásáig így marad ez.
Nem rosszalja Nawanthiri közelségét, ezek után mindkettejüknek ráférhet; ennyi idő után már szinte terápiai módon hat az elméjére. Jó tudni, hogy ez a személy nem csak nem fogja megdöfni, hanem ugyanannyira jót akar neki, mint visszafele. A kérdésre viszont nem válaszol azonnal, el kell gondolkodnia, hogy mit mondjon, és ami fontosabb, hogy mit nem.*
- Egy kis üzlet-család tagja, akikkel összefogtam egy fejvadászat miatt. Nagy a szája, a mersze, és a szíve. Fiatal; van egy stílusa, de... ártalmatlan? *Tekintve, kikkel van és mit csinálnak, hezitál, mielőtt kimondja.* - Hogy mit csináltunk, arról ő... hmmm... színesebben mesélne. De röviden elmondom az első felét. A Kikötőben jártunk, valószínűleg még előtted. *Általában nem olvas valami jól se az arcokból, könyvekből, vagy a levegőből, de azt le tudja vonni mindezek után, hogy Nawanthiri még tudna használni egy kis négyszemköztet. Az ork pedig, habár nem a legjobb vagy legdedikáltabb benne, ad neki valamennyi időt azzal, hogy maga beszél; ha azzal jobb állapotba tudja terelni régi barátját, ha többet dumál mint általában, akkor azt az áldozatot elvállalja. Hadd pihenjen addig.* - Három ork után vadásztunk, testvérek, akik a főtérből induló, és oda visszajövő karavánokat fosztogatták valószínűleg a mocsár és a szántóföldek között. Jól végezték a dolgukat, és jelentősen fel voltak szerelve, A vérdíjas listából két helyre kaptunk tippet; vagy az ingovány szélén aludhattak éppen, ahol tanyát vertek, vagy a Kikötőben költhették el a zsákmányukat, egy Rumos Rókalyuk nevű kocsmában. *Kiissza maradék italát gyorsan, mielőtt a szárazság kihatna torkára.* - A csapat vezetőjével a tengerszéli települést választottuk első helyként, így oda utaztunk. Egy... őőőh... bordélyházban ültünk össze a csapat többi tagjával, és onnan kezdtük el kikémlelni az itatót, és információért vadászni. Szerencsénk volt a pultos kolyogott; egy nyitott körű ökölharcot szerveztek ott aznap estére, tippet kaptunk hogy ott találhatjuk a célpontokat. Az egyik ráadásul a versenyre jelentkezik. A következőt terveztük el: szétválasztjuk az orkokat azáltal, hogy én részt veszek a versenyen, Lillyenn ebben segít hogy egy párosnak tűnjünk ki, és ha esélyem van rá, elvonom az első testvér figyelmét, miközben a csapat két másik tagja kicsalogatja a két másikat az épületből, ahol az éjszaka leple alatt elbánnak velük. Kíváncsi lehetsz, ez hogy végződött. *Egy fogas, de agyarmentes félvigyort megvillant Nawanthiri felé, valamelyest megélvezve mesélői szerepét. Nem tervezi az "egész" kalandot egymaga felszolgálni neki, hangja azt nem bírná ki.* - De hadd meséljen a kölyök is, nem fog ő zavarni annyit, mint elsőre gondolod.
*Hatalmas malomkő esik le az ork szívéről mikor látja barátját mosolyogni - ha mást nem is, hát a jókedvét egy időre vissza tudta szerezni. Olyannyira szokatlan volt Nawanthirit még a Pegazusban is anélkül látni, hogy tényleg elkezdett aggódni, hogy a "probléma" (ami körül még egy jó ideig próbálni fogja forgatni a fejét) megoldásáig így marad ez.
Nem rosszalja Nawanthiri közelségét, ezek után mindkettejüknek ráférhet; ennyi idő után már szinte terápiai módon hat az elméjére. Jó tudni, hogy ez a személy nem csak nem fogja megdöfni, hanem ugyanannyira jót akar neki, mint visszafele. A kérdésre viszont nem válaszol azonnal, el kell gondolkodnia, hogy mit mondjon, és ami fontosabb, hogy mit nem.*
- Egy kis üzlet-család tagja, akikkel összefogtam egy fejvadászat miatt. Nagy a szája, a mersze, és a szíve. Fiatal; van egy stílusa, de... ártalmatlan? *Tekintve, kikkel van és mit csinálnak, hezitál, mielőtt kimondja.* - Hogy mit csináltunk, arról ő... hmmm... színesebben mesélne. De röviden elmondom az első felét. A Kikötőben jártunk, valószínűleg még előtted. *Általában nem olvas valami jól se az arcokból, könyvekből, vagy a levegőből, de azt le tudja vonni mindezek után, hogy Nawanthiri még tudna használni egy kis négyszemköztet. Az ork pedig, habár nem a legjobb vagy legdedikáltabb benne, ad neki valamennyi időt azzal, hogy maga beszél; ha azzal jobb állapotba tudja terelni régi barátját, ha többet dumál mint általában, akkor azt az áldozatot elvállalja. Hadd pihenjen addig.* - Három ork után vadásztunk, testvérek, akik a főtérből induló, és oda visszajövő karavánokat fosztogatták valószínűleg a mocsár és a szántóföldek között. Jól végezték a dolgukat, és jelentősen fel voltak szerelve, A vérdíjas listából két helyre kaptunk tippet; vagy az ingovány szélén aludhattak éppen, ahol tanyát vertek, vagy a Kikötőben költhették el a zsákmányukat, egy Rumos Rókalyuk nevű kocsmában. *Kiissza maradék italát gyorsan, mielőtt a szárazság kihatna torkára.* - A csapat vezetőjével a tengerszéli települést választottuk első helyként, így oda utaztunk. Egy... őőőh... bordélyházban ültünk össze a csapat többi tagjával, és onnan kezdtük el kikémlelni az itatót, és információért vadászni. Szerencsénk volt a pultos kolyogott; egy nyitott körű ökölharcot szerveztek ott aznap estére, tippet kaptunk hogy ott találhatjuk a célpontokat. Az egyik ráadásul a versenyre jelentkezik. A következőt terveztük el: szétválasztjuk az orkokat azáltal, hogy én részt veszek a versenyen, Lillyenn ebben segít hogy egy párosnak tűnjünk ki, és ha esélyem van rá, elvonom az első testvér figyelmét, miközben a csapat két másik tagja kicsalogatja a két másikat az épületből, ahol az éjszaka leple alatt elbánnak velük. Kíváncsi lehetsz, ez hogy végződött. *Egy fogas, de agyarmentes félvigyort megvillant Nawanthiri felé, valamelyest megélvezve mesélői szerepét. Nem tervezi az "egész" kalandot egymaga felszolgálni neki, hangja azt nem bírná ki.* - De hadd meséljen a kölyök is, nem fog ő zavarni annyit, mint elsőre gondolod.
4358. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 20:11:59
Üzenet elküldve: 2023-08-19 20:11:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Nagyon szereti Ukromnak azt a tulajdonságát, hogy firtatás helyett sok mindent elfogad adottnak. A tenger szívében lakó mestertől mandulaszem senkitől nem hallott, csak addig nézte a végtelen vizet, amíg meg nem született benn a gondolat, hogy lennie kell. Utóbb derült ki, hogy tényleg létezik, és hogy egy nomád csontvető. Annak számára viszont, akinek az álom és a valóság sosem válik el egymástól élesen, a tények csak indoklások, nem okok, az idő síkjai pedig egybemosódnak. Nawanthiri már akkor útban volt ehhez a titokzatos csontvetőhöz, amikor hazafelé tartott a Kikötőből, csupán tett egy hosszabb kitérőt. Az idő folyói és tavai, a búvópatakok a térben végül mind oda vezetik a szerzetest, ahova kell, legyen az pusztulás vagy új beavatás. A józan orkkal viszont aligha fogja megetetni mindezt.*
- Jó, nem kell még ma elindulni. *Nem állja meg, hogy el ne mosolyodjon. Ez olyan régi fajta, kedves mosoly, amilyet Ukrom már Erdőmélyén is láthatott.* Ki ez a pici lány? *Kérdi, miközben visszatelepszik a szürkebőrű mellé. A könyöke valahogy megint összeér az övével. Nem siet az asztalukhoz hívni a félelfet. Nincs vele semmi baja, csak hát az előbb borult ki belőle több havi feszültség - még nem áll készen a társaságára.*
*Nagyon szereti Ukromnak azt a tulajdonságát, hogy firtatás helyett sok mindent elfogad adottnak. A tenger szívében lakó mestertől mandulaszem senkitől nem hallott, csak addig nézte a végtelen vizet, amíg meg nem született benn a gondolat, hogy lennie kell. Utóbb derült ki, hogy tényleg létezik, és hogy egy nomád csontvető. Annak számára viszont, akinek az álom és a valóság sosem válik el egymástól élesen, a tények csak indoklások, nem okok, az idő síkjai pedig egybemosódnak. Nawanthiri már akkor útban volt ehhez a titokzatos csontvetőhöz, amikor hazafelé tartott a Kikötőből, csupán tett egy hosszabb kitérőt. Az idő folyói és tavai, a búvópatakok a térben végül mind oda vezetik a szerzetest, ahova kell, legyen az pusztulás vagy új beavatás. A józan orkkal viszont aligha fogja megetetni mindezt.*
- Jó, nem kell még ma elindulni. *Nem állja meg, hogy el ne mosolyodjon. Ez olyan régi fajta, kedves mosoly, amilyet Ukrom már Erdőmélyén is láthatott.* Ki ez a pici lány? *Kérdi, miközben visszatelepszik a szürkebőrű mellé. A könyöke valahogy megint összeér az övével. Nem siet az asztalukhoz hívni a félelfet. Nincs vele semmi baja, csak hát az előbb borult ki belőle több havi feszültség - még nem áll készen a társaságára.*
4357. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 16:57:13
Üzenet elküldve: 2023-08-19 16:57:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Az elmúlt hosszú időben nem húzta föl magát még ennyire, még a Kikötői kalandja alkalmával se, így nem tudja, hogy nyugodjon le. Lélegzetvételei hosszabbak, de több idő is telik el közöttük, miközben Nawanthiri válaszát hallgatja. Gyomra alattomos görcsbe szorul szavaira, mivel lassan, de biztosan józan esze kellő-kelletlen egyetért vele: ha még az ork sem tudja megmondani, milyen fajta segítség kellhet a nőnek, akkor mit tudnának kezdeni vele, Ha egyenesen neki nem hinnének? Nem szimplán egy akut betegsége van neki, és mind ő és a városiak túl materialistán állnának hozzá barátjához, szimpátia nélkül. Látta már ő, hidegebb helyeken hogyan kezelték az őrülteket... nem akarja, hogy Nawanthiri is arra a sorsa jusson.
Nyel egyet.
Természetellenesen úgy érzi, a szerzetes súlya lenyomja őt az asztalra, mikor amaz karja a vállán van. Nem is érez magában erőt ahhoz, hogy ismét felálljon. Reményveszetten nézi az azonos színű szemeket, amikben több fájdalom sugárzik, mint amennyivel Ukromnak ezalatt az év alatt szembe kellett néznie. Felmorog.*
- Legyen. *Hajt fejet fáradtan mindkét kérésre, illetve kérdésre.* - De ne itt, és ne azonnal. Mindkettőnknek pihenésre lesz szüksége az útra, testben és észben. Ha nem sietsz, ülj le... kérlek. *Lassan szétnéz jobbra, majd balra. A nemkellő figyelem kevésbé zavarja, fővendégként az ő jelenléte már megszokott, és mint személyt őt orkossága miatt kevés bátor lélek szokott megpróbálni zavarni, ezáltal esetleges asztaltársakat is. Pillanat alatt visszatérnek eddigi tevékenységükhöz, a Pegazus látott már ennél furcsábbat is, többször is, mint kéne. No de nem akárkit keres most.* - Tudok mesélni, miért nézek ki így, Lillyennel, együtt voltunk amikor megtörtént. Tetszenél neki. *Próbálja megfűzni amazt, ha más gondolatai vannak.* - Ha összeszedted magad, ideül, ha nem zavar. *Az italához kapott, de valamilyen csoda folytán még nem használt szalvétát megviselt barátjának nyújtja, hátha meg tudja magát szárítani vele. Azt majdnem hozzáteszi, hogy többet akar hallani a Füves Pusztáról, valamint Limnenről, de az a sejtése, azon emlékek az utolsók amikre Nawanthiri vissza akarna most emlékezni.* - Ezt a napot most már szánd a pihenésre, Nawanthiri. Holnap teszünk róla, hogy ne maradj sokáig azzal a szörnnyel.
*Az elmúlt hosszú időben nem húzta föl magát még ennyire, még a Kikötői kalandja alkalmával se, így nem tudja, hogy nyugodjon le. Lélegzetvételei hosszabbak, de több idő is telik el közöttük, miközben Nawanthiri válaszát hallgatja. Gyomra alattomos görcsbe szorul szavaira, mivel lassan, de biztosan józan esze kellő-kelletlen egyetért vele: ha még az ork sem tudja megmondani, milyen fajta segítség kellhet a nőnek, akkor mit tudnának kezdeni vele, Ha egyenesen neki nem hinnének? Nem szimplán egy akut betegsége van neki, és mind ő és a városiak túl materialistán állnának hozzá barátjához, szimpátia nélkül. Látta már ő, hidegebb helyeken hogyan kezelték az őrülteket... nem akarja, hogy Nawanthiri is arra a sorsa jusson.
Nyel egyet.
Természetellenesen úgy érzi, a szerzetes súlya lenyomja őt az asztalra, mikor amaz karja a vállán van. Nem is érez magában erőt ahhoz, hogy ismét felálljon. Reményveszetten nézi az azonos színű szemeket, amikben több fájdalom sugárzik, mint amennyivel Ukromnak ezalatt az év alatt szembe kellett néznie. Felmorog.*
- Legyen. *Hajt fejet fáradtan mindkét kérésre, illetve kérdésre.* - De ne itt, és ne azonnal. Mindkettőnknek pihenésre lesz szüksége az útra, testben és észben. Ha nem sietsz, ülj le... kérlek. *Lassan szétnéz jobbra, majd balra. A nemkellő figyelem kevésbé zavarja, fővendégként az ő jelenléte már megszokott, és mint személyt őt orkossága miatt kevés bátor lélek szokott megpróbálni zavarni, ezáltal esetleges asztaltársakat is. Pillanat alatt visszatérnek eddigi tevékenységükhöz, a Pegazus látott már ennél furcsábbat is, többször is, mint kéne. No de nem akárkit keres most.* - Tudok mesélni, miért nézek ki így, Lillyennel, együtt voltunk amikor megtörtént. Tetszenél neki. *Próbálja megfűzni amazt, ha más gondolatai vannak.* - Ha összeszedted magad, ideül, ha nem zavar. *Az italához kapott, de valamilyen csoda folytán még nem használt szalvétát megviselt barátjának nyújtja, hátha meg tudja magát szárítani vele. Azt majdnem hozzáteszi, hogy többet akar hallani a Füves Pusztáról, valamint Limnenről, de az a sejtése, azon emlékek az utolsók amikre Nawanthiri vissza akarna most emlékezni.* - Ezt a napot most már szánd a pihenésre, Nawanthiri. Holnap teszünk róla, hogy ne maradj sokáig azzal a szörnnyel.
4356. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 11:51:38
Üzenet elküldve: 2023-08-19 11:51:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*A szerzetesnév nem múlik el, míg meg nem fejtik a benne rejlő talányt. Akkor is kísérteni fogja a viselőjét, ha megtagadja a tanokat. Wegtorenben zahírnak mondják az ilyet: akinek a fejében elültették, soha többé nem tudja száműzni onnan.
Ukrom megdühödik a hallottakon. Úgy dörög-villámlik, mintha nem volna elég, hogy a szörny lassan maga alá gyűri a Nawanthirit. A lány biztos benne, hogy a tehetetlenség fűti ezt a haragot, de attól még fáj neki minden szó, mert már a legjobb barátja is kétségbe vonja az ítélőképességét. Letörli a könnyeit, és velük visszatér az arcára az a szoborszerű éberség, amivel az ilyenfajta viharokkal szokott szembenézni.*
- Az itteni doktorok mind nagyon okosak, Ukrom. *mondja csendesen* Bolondnak fognak nézni, mert az a legegyszerűbb. Rendelnek nyugtatót, vagy elvitetnek a városőrökkel, mielőtt valakiben kárt teszek. Nem lesz többet baj velem. Csak… *elszorul a torka, de erőt vesz magán* csak megöl a démon.
*Mostanra valószínűleg az egész ivó őket bámulja. Megnyikordul alatta a szék, ahogy feláll. Majdnem akkora, mint az ork. Finoman megfogja a társa egyik felkarját.* Évek óta mászkálok egyedül ezzel az "izével". Helyettem nem tudod legyőzni *a keze fölvándorol Ukrom vállára* de gyere el velem a tenger szívébe. *szemlesütve leereszti a kezét* Már attól jobb, hogy velem vagy. *fölpillant az ork tintafekete szemeire* Megmutathatom a szörnyet?
*A szerzetesnév nem múlik el, míg meg nem fejtik a benne rejlő talányt. Akkor is kísérteni fogja a viselőjét, ha megtagadja a tanokat. Wegtorenben zahírnak mondják az ilyet: akinek a fejében elültették, soha többé nem tudja száműzni onnan.
Ukrom megdühödik a hallottakon. Úgy dörög-villámlik, mintha nem volna elég, hogy a szörny lassan maga alá gyűri a Nawanthirit. A lány biztos benne, hogy a tehetetlenség fűti ezt a haragot, de attól még fáj neki minden szó, mert már a legjobb barátja is kétségbe vonja az ítélőképességét. Letörli a könnyeit, és velük visszatér az arcára az a szoborszerű éberség, amivel az ilyenfajta viharokkal szokott szembenézni.*
- Az itteni doktorok mind nagyon okosak, Ukrom. *mondja csendesen* Bolondnak fognak nézni, mert az a legegyszerűbb. Rendelnek nyugtatót, vagy elvitetnek a városőrökkel, mielőtt valakiben kárt teszek. Nem lesz többet baj velem. Csak… *elszorul a torka, de erőt vesz magán* csak megöl a démon.
*Mostanra valószínűleg az egész ivó őket bámulja. Megnyikordul alatta a szék, ahogy feláll. Majdnem akkora, mint az ork. Finoman megfogja a társa egyik felkarját.* Évek óta mászkálok egyedül ezzel az "izével". Helyettem nem tudod legyőzni *a keze fölvándorol Ukrom vállára* de gyere el velem a tenger szívébe. *szemlesütve leereszti a kezét* Már attól jobb, hogy velem vagy. *fölpillant az ork tintafekete szemeire* Megmutathatom a szörnyet?
4355. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-19 08:19:03
Üzenet elküldve: 2023-08-19 08:19:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kérdések. Karcos hangú, csacsi kérdések, amik az estély bódult homályba burkolózó végakkordjait puhatolják. Farsys jelentőségtelen részleteken botlik meg a maga gyűrött másnapos-bájával. Yeza csak mosolyog rajta, ahogy teszi akkor is, mikor a rumosüveggel érkező újabb talányra megvonja a vállát.
Bár elveszi az üveget, nem iszik bele. Egy porcikája se kívánja most a szeszt. Így a palack végül az ágy másik oldalán álló éjjeli szekrényre kerül anélkül, hogy tartalmával bármi érdemleges történne egy kis lötykölődésen kívül.
Yeza hasra fordulva nézi formás férfihátsót, mialatt Farsys épp új fülönfüggőjével szembesül. Történt egy s más, bizony. De ez kevésbé izgatja a Pegazus előtt sétáló apát, aki a nyújtózását közkinccsé tévő wegtorenit illeti ezirányú, meglehetősen felháborodott aggályaival. A két, kamaszkor felé érő leány guvadó szemű, szájtátott arcára polipként tapadnak atyjuk tenyerei, miközben fennhangon háborog azon, hogy a züllött wegtoreni népség rákfeneként rontja Artheniort, és hogy ennek már következménye lesz, meg hogy a Kaszárnyáig meg se áll.*
- Ha így kilógatod, fiú, még elviszi valami nagy madár! *jön a következő kommentár a szökőútnál támaszkodó szakállas fickóktól, akik valószínűleg szekérkaravánt kísértek a Kikötő felől.* - Krá... Krááááá... Kráá! *Kezd rá az egyik, a többi röhögésétől kísérve.
Jön még valahonnan pár elismerő füttyentés meg egyéb kurjongatás. Wegtorenben ilyesmin aligha akadnának fenn, de a Levegő Városa sok dologban nagyon más.*
- Remélem, hogy a városőr parancsnokot is meghívtad *mondja, aztán bizakodón felszökik a szemöldöke és feltámaszkodik az ágyon, hogy mellé lessen, de a padlón alvó férfi nem a marcona Bredoc Droyn. Pedig egy pillanatig meg mert volna esküdni, de nem tudná megmondani, hogy miért. Talán csak szóba került az éjjel. Azért a két párnát ölelve szendergő Essannal se jártak rosszul, ez biztos.
az alkalmi hímSellő szeme apró fáziskéséssel, de úgy pattan fel a "városőr" szóra, mintha az oldalába csíptek volna. Bár nagy gazember a maga módján, azért nincs túl sok vaj a füle mögött. Csak a kártyaügyei... meg a kocka... Hát azokkal nem szívesen számolna el. Lassan feltápászkodik, kiropogtatja elmacskásodott tagjait és az ágy szélére könyököl. Félresimítja a félvér lány arcából a göndör tincseket és finoman keltegetni kezdi őt is.
Yeza az újra vízszintesbe helyezkedő wegtorenihez húzódik. Átöleli a csípőjét és hint pár lágy csókocskát a hasa alá, meg a harapásnyom mellé.*
- A végén még perbe fognak dőreségért. *A csipkelődő mondat egy wegtoreni számára szörnyen abszurdnak hangzik.
Essan meg a félvér lassan szedelőzködnek, bár a lány ruháját sehol nem találják, így ő végül férfiingben távozik. Mikor ketten maradnak, Yeza fölkel és a kancsóból vizet tölt magának. Le sem teszi a poharat, míg ki nem itta az egészet. Eztán újratölti és egy tálcára rakja egy tiszta kendő és a rumosüveg kíséretében. Ezekkel felszerelkezve telepszik vissza az ágyra, ahol addig noszogatja az elcsigázott házigazdát, míg hajlandó felülni.*
- Igyál *emeli a szájához a vízzel teli poharat, és minimum a felét bele is diktálja a vörösbe. Párnákat dúcol a háta mögé, hogy kényelmesen nekitámaszkodhasson. Az ölébe helyezkedik, és maga mellé húzza a tálcát. Óvatosan kiveszi a férfi füléből a méretes fülönfüggőket, hogy kitisztíthassa a sebet. A kócos, rőt tincsek azonban mindig útban vannak, úgyhogy amikor megakad a szeme a támla mellé szorult hosszú szárú, rézfejű sudárpipán, gyakorlott mozdulatokkal tűzi vele hevenyészett kontyba a férfi haját a feje tetején.
Rumot önt a kendőre és finoman áttörli vele Farsys cimpáját, utána pedig a harapásnyom környékét is.*
- Nos, elmondod végre, hogy miért csavarodott ilyen szégyentelen torba az estélyed? *Mosolygása a kíváncsiság mellett elárulja, hogy egyáltalán nincs panasza az Artheniorban rendhagyó, ám Wegtorenben nem példa nélküli gyászszertartásra.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kérdések. Karcos hangú, csacsi kérdések, amik az estély bódult homályba burkolózó végakkordjait puhatolják. Farsys jelentőségtelen részleteken botlik meg a maga gyűrött másnapos-bájával. Yeza csak mosolyog rajta, ahogy teszi akkor is, mikor a rumosüveggel érkező újabb talányra megvonja a vállát.
Bár elveszi az üveget, nem iszik bele. Egy porcikája se kívánja most a szeszt. Így a palack végül az ágy másik oldalán álló éjjeli szekrényre kerül anélkül, hogy tartalmával bármi érdemleges történne egy kis lötykölődésen kívül.
Yeza hasra fordulva nézi formás férfihátsót, mialatt Farsys épp új fülönfüggőjével szembesül. Történt egy s más, bizony. De ez kevésbé izgatja a Pegazus előtt sétáló apát, aki a nyújtózását közkinccsé tévő wegtorenit illeti ezirányú, meglehetősen felháborodott aggályaival. A két, kamaszkor felé érő leány guvadó szemű, szájtátott arcára polipként tapadnak atyjuk tenyerei, miközben fennhangon háborog azon, hogy a züllött wegtoreni népség rákfeneként rontja Artheniort, és hogy ennek már következménye lesz, meg hogy a Kaszárnyáig meg se áll.*
- Ha így kilógatod, fiú, még elviszi valami nagy madár! *jön a következő kommentár a szökőútnál támaszkodó szakállas fickóktól, akik valószínűleg szekérkaravánt kísértek a Kikötő felől.* - Krá... Krááááá... Kráá! *Kezd rá az egyik, a többi röhögésétől kísérve.
Jön még valahonnan pár elismerő füttyentés meg egyéb kurjongatás. Wegtorenben ilyesmin aligha akadnának fenn, de a Levegő Városa sok dologban nagyon más.*
- Remélem, hogy a városőr parancsnokot is meghívtad *mondja, aztán bizakodón felszökik a szemöldöke és feltámaszkodik az ágyon, hogy mellé lessen, de a padlón alvó férfi nem a marcona Bredoc Droyn. Pedig egy pillanatig meg mert volna esküdni, de nem tudná megmondani, hogy miért. Talán csak szóba került az éjjel. Azért a két párnát ölelve szendergő Essannal se jártak rosszul, ez biztos.
az alkalmi hímSellő szeme apró fáziskéséssel, de úgy pattan fel a "városőr" szóra, mintha az oldalába csíptek volna. Bár nagy gazember a maga módján, azért nincs túl sok vaj a füle mögött. Csak a kártyaügyei... meg a kocka... Hát azokkal nem szívesen számolna el. Lassan feltápászkodik, kiropogtatja elmacskásodott tagjait és az ágy szélére könyököl. Félresimítja a félvér lány arcából a göndör tincseket és finoman keltegetni kezdi őt is.
Yeza az újra vízszintesbe helyezkedő wegtorenihez húzódik. Átöleli a csípőjét és hint pár lágy csókocskát a hasa alá, meg a harapásnyom mellé.*
- A végén még perbe fognak dőreségért. *A csipkelődő mondat egy wegtoreni számára szörnyen abszurdnak hangzik.
Essan meg a félvér lassan szedelőzködnek, bár a lány ruháját sehol nem találják, így ő végül férfiingben távozik. Mikor ketten maradnak, Yeza fölkel és a kancsóból vizet tölt magának. Le sem teszi a poharat, míg ki nem itta az egészet. Eztán újratölti és egy tálcára rakja egy tiszta kendő és a rumosüveg kíséretében. Ezekkel felszerelkezve telepszik vissza az ágyra, ahol addig noszogatja az elcsigázott házigazdát, míg hajlandó felülni.*
- Igyál *emeli a szájához a vízzel teli poharat, és minimum a felét bele is diktálja a vörösbe. Párnákat dúcol a háta mögé, hogy kényelmesen nekitámaszkodhasson. Az ölébe helyezkedik, és maga mellé húzza a tálcát. Óvatosan kiveszi a férfi füléből a méretes fülönfüggőket, hogy kitisztíthassa a sebet. A kócos, rőt tincsek azonban mindig útban vannak, úgyhogy amikor megakad a szeme a támla mellé szorult hosszú szárú, rézfejű sudárpipán, gyakorlott mozdulatokkal tűzi vele hevenyészett kontyba a férfi haját a feje tetején.
Rumot önt a kendőre és finoman áttörli vele Farsys cimpáját, utána pedig a harapásnyom környékét is.*
- Nos, elmondod végre, hogy miért csavarodott ilyen szégyentelen torba az estélyed? *Mosolygása a kíváncsiság mellett elárulja, hogy egyáltalán nincs panasza az Artheniorban rendhagyó, ám Wegtorenben nem példa nélküli gyászszertartásra.*
4354. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-17 22:33:27
Üzenet elküldve: 2023-08-17 22:33:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Én inkább kellemetlenül kellemesnek gondolnám magam.
* Táncolnak, esznek, isznak és ördögvigyort, meg más, távoli vidékek portékait veszik magukhoz, míg a reggeli napfény be nem űzi a vendégeket szobáikba és otthonaikba.
Hason fekve, pucér fenékkel éri az eszmélet. Korán van, vagy inkább későn? A napszak ismeretlennek nyilvánítva.
Rengeteg vörös haja kitakarja a világot, így odébb kotorja. Kár volt, kellemes félhomályt adott meggyötört szemeinek eddig.
Felemeli a fejét és félkönyékre támaszkodva félrehengeredik. Az oldalán nyugvó lány azonmód kényelmesen bekucorodik a vállgödrébe, majd elégedetten felsóhajt.
Lisadorah távozóban, így dob felé egy csókot. Ezek ketten valamikor az éjszaka folyamán kibékültek és igazán leleményes hajlékonyságukat más téren is igazolták. *
- Ez még az a nap, vagy másik?
* Érdeklődik, és megdörgöli sajgó csuklóit. Hangja kicsit rekedtes és füstös. Valószínűleg közrejátszik benne az is, hogy emlékei szerint egy bizonyos ponton egyszerre több csikket is elszívott.
Félig lehunyt szemhéjjal tapogatózik az éjjeliszekrényen várakozó, félig megivott rumos üveg után. Rámarkol, közben lesodorva egy gyűrött férfiinget. Ajkához emeli az üveg száját, majd megtorpan.
Férfiing? Férfiing, de nem az övé.
Kihajol az ágy mellé és szemrevetelezi az ott alvó hím egyedet, majd visszahajolva a vörösnek kínálja az üveget. *
- A tiéd volt, vagy az enyém?
* Firtatja, hozzá képest szokatlanul szelíd mosollyal az ajkán.
Elnézve a szoba állapotát, gyanítja, itt minden és mindenki közös volt. Egy beteg teve sebességével feltápászkodik, félretolva a másik nő fejét. Felvont szemöldökkel, halkan nevetve megvakargatja a csípőjén éktelkedő harapásnyomot. *
- Ez biztosan te voltál, boszorkány.
* Az ablakhoz lép és jólesően megropogtatja tagjait a napfényben. Nyújtózás közben elakad egy tekintélyes méretű fülön függőben, ami egészen biztosan nem saját. Ahogy megtapogatja az új ékszert, felfedez egy másikat is mellette, pedig emlékei szerint csak egy lyuk volt ott eddig. Letörli az alvadt vért a füle mögül. *
- Teysusra, a végére kifogytunk a lyukakból, vagy mi?
* Felmarkol némi gyümölcsöt és visszatelepszik az ágy végébe. A fejének sajnos már nem jut elég hely, így az félig hanyatt lefelé lóg a padló felé. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Én inkább kellemetlenül kellemesnek gondolnám magam.
* Táncolnak, esznek, isznak és ördögvigyort, meg más, távoli vidékek portékait veszik magukhoz, míg a reggeli napfény be nem űzi a vendégeket szobáikba és otthonaikba.
Hason fekve, pucér fenékkel éri az eszmélet. Korán van, vagy inkább későn? A napszak ismeretlennek nyilvánítva.
Rengeteg vörös haja kitakarja a világot, így odébb kotorja. Kár volt, kellemes félhomályt adott meggyötört szemeinek eddig.
Felemeli a fejét és félkönyékre támaszkodva félrehengeredik. Az oldalán nyugvó lány azonmód kényelmesen bekucorodik a vállgödrébe, majd elégedetten felsóhajt.
Lisadorah távozóban, így dob felé egy csókot. Ezek ketten valamikor az éjszaka folyamán kibékültek és igazán leleményes hajlékonyságukat más téren is igazolták. *
- Ez még az a nap, vagy másik?
* Érdeklődik, és megdörgöli sajgó csuklóit. Hangja kicsit rekedtes és füstös. Valószínűleg közrejátszik benne az is, hogy emlékei szerint egy bizonyos ponton egyszerre több csikket is elszívott.
Félig lehunyt szemhéjjal tapogatózik az éjjeliszekrényen várakozó, félig megivott rumos üveg után. Rámarkol, közben lesodorva egy gyűrött férfiinget. Ajkához emeli az üveg száját, majd megtorpan.
Férfiing? Férfiing, de nem az övé.
Kihajol az ágy mellé és szemrevetelezi az ott alvó hím egyedet, majd visszahajolva a vörösnek kínálja az üveget. *
- A tiéd volt, vagy az enyém?
* Firtatja, hozzá képest szokatlanul szelíd mosollyal az ajkán.
Elnézve a szoba állapotát, gyanítja, itt minden és mindenki közös volt. Egy beteg teve sebességével feltápászkodik, félretolva a másik nő fejét. Felvont szemöldökkel, halkan nevetve megvakargatja a csípőjén éktelkedő harapásnyomot. *
- Ez biztosan te voltál, boszorkány.
* Az ablakhoz lép és jólesően megropogtatja tagjait a napfényben. Nyújtózás közben elakad egy tekintélyes méretű fülön függőben, ami egészen biztosan nem saját. Ahogy megtapogatja az új ékszert, felfedez egy másikat is mellette, pedig emlékei szerint csak egy lyuk volt ott eddig. Letörli az alvadt vért a füle mögül. *
- Teysusra, a végére kifogytunk a lyukakból, vagy mi?
* Felmarkol némi gyümölcsöt és visszatelepszik az ágy végébe. A fejének sajnos már nem jut elég hely, így az félig hanyatt lefelé lóg a padló felé. *
4353. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-17 18:48:50
Üzenet elküldve: 2023-08-17 18:48:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán akad fenn a zagyvaságokon. Úgy sejti, az átgondolatlanul és mérték nélkül vegyített bódító szerek most gáncsolhatták ki egymást a józanság utolsó kavicsán átesve.
Pördül a wegtoreni karján, aki bizonyára remek táncos lehet, amikor épp teljesen ura a tagjainak.*
- Kellemesen kellemetlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Édesem, ez a jelző inkább Téged fest le.
*Ha mulatásról van szó, akkor Yeza igazán kitűnő választás. Tartja a lépést, míg a világ lassan átbukdácsol a homályos pacaként imbolybó horizonton a holnapba.
A kreolbőrű wegtoreni lány lustán nyúlik el az ágyneműn. A kelő nap spaletták közt beszűrődő fénye arany csíkokat fest a hátára. Megcsillan a két nyakláncon, melyek most a vékony derekat ékítik, s ahogy fordul, előkerül a harmadik is, ami Farsys mellkasa helyett ezúttal Yeza keblei közt hempereg. Nyújtózik, mint Lanawin legelégedettebb macskája, majd a férfira mosolyog.*
- Jó reggelt *búgja. Ujjai a köztük szendergő félvér szolgálólány meztelen bőrét cirógatják, eljátszanak a mézbarnán göndörödő fürtökkel, aztán felnéz az épp öltözködő Lisadorah felé. Letört grimaszra görbül a szája.*
- Máris mész?
- Muszáj *fordul vissza az ágy felé az elf. Keserédes mosoly bomlik az ajkain, miközben feltűzi szőke fürtjeit a hajtűjével.* - Ha lehetne, maradnék.
- A legérzékibb lihanechi dívának nincs lehetetlen *nyújtózik, s elcsípve az ezüstszállal szőtt ruha szegélyét, közel húzza a nőt, hogy csókot válthassanak.* - Maradj.
*Finoman válnak el az ajkaik, s a karcsú ujjak végigsimítanak Yeza arcán.*
- Legközelebb *súgja Lisadorah, aztán az ajtó felé veszi az irányt.* - Csodás estély volt, Lutah. Igazán páratlan *mosolyodik a férfira, aztán zárul is mögötte az ajtó.
A szobában még halványan érezni az ital és az ördögvigyor aromáját, de hála a másik oldalon tárva hagyott ablaknak, a mindig friss artheniori levegő kellemes, reggeli hűvösével a nagyját már kitessékelte.
Az asztalon tálca, félig vagy egészen kiürült poharak és palackok garmadája. Megdézsmált gyümölcstálak, földön szétszóródott diófélék és ruhakupacok. Az égkék selyemöv az ágytámlához kötve lóg megviselten. Farsys talán még érzi a nyomát a csuklóin, de ha tippelnie kéne, a férfi jóval kevesebb dologra emlékszik az est későbbi szakaszából, mint szeretne.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán akad fenn a zagyvaságokon. Úgy sejti, az átgondolatlanul és mérték nélkül vegyített bódító szerek most gáncsolhatták ki egymást a józanság utolsó kavicsán átesve.
Pördül a wegtoreni karján, aki bizonyára remek táncos lehet, amikor épp teljesen ura a tagjainak.*
- Kellemesen kellemetlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Édesem, ez a jelző inkább Téged fest le.
*Ha mulatásról van szó, akkor Yeza igazán kitűnő választás. Tartja a lépést, míg a világ lassan átbukdácsol a homályos pacaként imbolybó horizonton a holnapba.
A kreolbőrű wegtoreni lány lustán nyúlik el az ágyneműn. A kelő nap spaletták közt beszűrődő fénye arany csíkokat fest a hátára. Megcsillan a két nyakláncon, melyek most a vékony derekat ékítik, s ahogy fordul, előkerül a harmadik is, ami Farsys mellkasa helyett ezúttal Yeza keblei közt hempereg. Nyújtózik, mint Lanawin legelégedettebb macskája, majd a férfira mosolyog.*
- Jó reggelt *búgja. Ujjai a köztük szendergő félvér szolgálólány meztelen bőrét cirógatják, eljátszanak a mézbarnán göndörödő fürtökkel, aztán felnéz az épp öltözködő Lisadorah felé. Letört grimaszra görbül a szája.*
- Máris mész?
- Muszáj *fordul vissza az ágy felé az elf. Keserédes mosoly bomlik az ajkain, miközben feltűzi szőke fürtjeit a hajtűjével.* - Ha lehetne, maradnék.
- A legérzékibb lihanechi dívának nincs lehetetlen *nyújtózik, s elcsípve az ezüstszállal szőtt ruha szegélyét, közel húzza a nőt, hogy csókot válthassanak.* - Maradj.
*Finoman válnak el az ajkaik, s a karcsú ujjak végigsimítanak Yeza arcán.*
- Legközelebb *súgja Lisadorah, aztán az ajtó felé veszi az irányt.* - Csodás estély volt, Lutah. Igazán páratlan *mosolyodik a férfira, aztán zárul is mögötte az ajtó.
A szobában még halványan érezni az ital és az ördögvigyor aromáját, de hála a másik oldalon tárva hagyott ablaknak, a mindig friss artheniori levegő kellemes, reggeli hűvösével a nagyját már kitessékelte.
Az asztalon tálca, félig vagy egészen kiürült poharak és palackok garmadája. Megdézsmált gyümölcstálak, földön szétszóródott diófélék és ruhakupacok. Az égkék selyemöv az ágytámlához kötve lóg megviselten. Farsys talán még érzi a nyomát a csuklóin, de ha tippelnie kéne, a férfi jóval kevesebb dologra emlékszik az est későbbi szakaszából, mint szeretne.*
4352. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 21:59:04
Üzenet elküldve: 2023-08-16 21:59:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* Tulajdonképpen élvezi, hogy kézzelfogható, tényleges tény alig hangzik el közöttük a másikról. Megmarad egyfajta titokzatos légkör. A szokásos háttérsallangok feleslegesek. Hol nevelkedtél és miként? Ki volt apád, anyád? Ki törte össze a szíved? Mik az indítattásaid? Öltél már embert? Mivel keresed a kenyered?
Ezek az információk csak azt segítenék elő, hogy kialakuljon valami vélt kép egymásról. Így viszont tényleg csak egymás elméjére koncentrálnak, amit nem ferdít el semmiféle múltbéli ügy.
Figyelmét végre visszafordíthatja a nő felé, amikor a sivatagi figyelmét is felkelti a hirtelen hangzás-változás. Épp azon tűnődik, melyik pokolból rántotta valaki elő ezt a csinos fiút, akire Yeza olyan hálás pillantásokat áldoz éppen.
Mihelyst előkerülnek az odahaza olyan jól ismert kiegészítők, Lutah gyomra táján megmozdul valamiféle érzés.
Aksil is megbabonázottan ácsorog mellette, félbeszakítva a kitartó győzködését. Megannyi párás férfiszem és irigy női bámulja a tüzes vörös leány táncát.
A férfi jól sejti, a kecses elf alulmaradt. Senki, egy nép sem tudja ilyen érzékletesen átadni azt az életörömöt és bujaságot, ami a wegtoreniek sajátossága.
A zene erős befejezéssel zárul. A vendégek akárha kábulatból szabadulnának, izgatott taps és füttyögés hangzik fel mindenhonnan.
Lutah vállába markol még utoljára a sivatagi, miután elmorogja a végső figyelmeztetését. *
- Igyekszem észben tartani, Aksil.
* Kényeskedő mozdulatokkal lesöpri a válláról a gyűrűs mancsot. Semmi kétsége afelől, hogy hamarosan valaki, vagy több valakik látogatást fognak tenni nála.
Várja, hogy elöntse valami rossz érzés, önsajnálat, netán félelem. Semmi. Csak ingerülten hajítja el a sörényét tartó hajtűket.
Viszont az aranyszín tekintete továbbra sem engedi el a vörös alakját. *
- Játék az élet, Farsys. Ha nyersz, akkor játszhatsz még egy kicsit. Ha veszítesz, meghalsz.
* Biztatja magát fennhangon, majd az előző muzsika dallamát dúdolva kinyújtja a kezét Yeza felé, hogy felsegítse. Folytatja az előbbi, megkezdett gondolatmenetét, bár a nőnek valószínűleg fogalma sincs miről hadovál. *
- Még egy keveset játszhatok, hisz élek. És szándékomban is áll.
* Ha azt hiszik, csak úgy szétcsaphatják az öklükkel az eddigi munkáját, nagyot tévednek.
Begörbített ujjal inti maga után a nőt, majd megfordulva utat vág magának a távozóban lévő tömegben. Az egész vendégsereg látni akarta a táncot és most igyekeznek leöblíteni valamivel a látottakat. Későre jár, a hajnal első fényei talán nemsokára felbukkannak a város szélén.
A kacajok harsányabbak, a mozdulatok sutábbak. Aki csak az üzlet és a kereskedelem miatt érkezett, az mostanra hazament. Minden jóízlésű vendéglátó befejezné az estélyt ezen a ponton.
Jó ízlés? Teysusra, hiszen királykék selyemköntöst visel a csípőjén!
Így hát a szilajabb vendégek maradnak és ő is. Felhajt egy tele poharat, majd elhajítja. A felcsendülő dobok ritmusara lendületesen megperdíti a vöröst maga előtt. *
- Jó esély van rá, hogy hamarosan a nyakamba küldenek pár kellemesen kellemetlen alakot. * Közelebb lép, hogy újra pörgethessen egyet, egészen közel rántva magához Yezát. *
- Mit szólsz? Volna kedved együtt mulatni egy haldoklóval?
* Kérdezi legalább olyan csillogó szemekkel, mintha a világ minden kincsét tárták volna elé. *
//Fürdőházi mulatozás//
* Tulajdonképpen élvezi, hogy kézzelfogható, tényleges tény alig hangzik el közöttük a másikról. Megmarad egyfajta titokzatos légkör. A szokásos háttérsallangok feleslegesek. Hol nevelkedtél és miként? Ki volt apád, anyád? Ki törte össze a szíved? Mik az indítattásaid? Öltél már embert? Mivel keresed a kenyered?
Ezek az információk csak azt segítenék elő, hogy kialakuljon valami vélt kép egymásról. Így viszont tényleg csak egymás elméjére koncentrálnak, amit nem ferdít el semmiféle múltbéli ügy.
Figyelmét végre visszafordíthatja a nő felé, amikor a sivatagi figyelmét is felkelti a hirtelen hangzás-változás. Épp azon tűnődik, melyik pokolból rántotta valaki elő ezt a csinos fiút, akire Yeza olyan hálás pillantásokat áldoz éppen.
Mihelyst előkerülnek az odahaza olyan jól ismert kiegészítők, Lutah gyomra táján megmozdul valamiféle érzés.
Aksil is megbabonázottan ácsorog mellette, félbeszakítva a kitartó győzködését. Megannyi párás férfiszem és irigy női bámulja a tüzes vörös leány táncát.
A férfi jól sejti, a kecses elf alulmaradt. Senki, egy nép sem tudja ilyen érzékletesen átadni azt az életörömöt és bujaságot, ami a wegtoreniek sajátossága.
A zene erős befejezéssel zárul. A vendégek akárha kábulatból szabadulnának, izgatott taps és füttyögés hangzik fel mindenhonnan.
Lutah vállába markol még utoljára a sivatagi, miután elmorogja a végső figyelmeztetését. *
- Igyekszem észben tartani, Aksil.
* Kényeskedő mozdulatokkal lesöpri a válláról a gyűrűs mancsot. Semmi kétsége afelől, hogy hamarosan valaki, vagy több valakik látogatást fognak tenni nála.
Várja, hogy elöntse valami rossz érzés, önsajnálat, netán félelem. Semmi. Csak ingerülten hajítja el a sörényét tartó hajtűket.
Viszont az aranyszín tekintete továbbra sem engedi el a vörös alakját. *
- Játék az élet, Farsys. Ha nyersz, akkor játszhatsz még egy kicsit. Ha veszítesz, meghalsz.
* Biztatja magát fennhangon, majd az előző muzsika dallamát dúdolva kinyújtja a kezét Yeza felé, hogy felsegítse. Folytatja az előbbi, megkezdett gondolatmenetét, bár a nőnek valószínűleg fogalma sincs miről hadovál. *
- Még egy keveset játszhatok, hisz élek. És szándékomban is áll.
* Ha azt hiszik, csak úgy szétcsaphatják az öklükkel az eddigi munkáját, nagyot tévednek.
Begörbített ujjal inti maga után a nőt, majd megfordulva utat vág magának a távozóban lévő tömegben. Az egész vendégsereg látni akarta a táncot és most igyekeznek leöblíteni valamivel a látottakat. Későre jár, a hajnal első fényei talán nemsokára felbukkannak a város szélén.
A kacajok harsányabbak, a mozdulatok sutábbak. Aki csak az üzlet és a kereskedelem miatt érkezett, az mostanra hazament. Minden jóízlésű vendéglátó befejezné az estélyt ezen a ponton.
Jó ízlés? Teysusra, hiszen királykék selyemköntöst visel a csípőjén!
Így hát a szilajabb vendégek maradnak és ő is. Felhajt egy tele poharat, majd elhajítja. A felcsendülő dobok ritmusara lendületesen megperdíti a vöröst maga előtt. *
- Jó esély van rá, hogy hamarosan a nyakamba küldenek pár kellemesen kellemetlen alakot. * Közelebb lép, hogy újra pörgethessen egyet, egészen közel rántva magához Yezát. *
- Mit szólsz? Volna kedved együtt mulatni egy haldoklóval?
* Kérdezi legalább olyan csillogó szemekkel, mintha a világ minden kincsét tárták volna elé. *
4351. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 20:59:45
Üzenet elküldve: 2023-08-16 20:59:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*Farsys szerencséjére az orrpöckölés túl váratlanul éri a vöröst, hogy méltóképp reagáljon rá. Még megvoltak a tejfogai, amikor utoljára ilyen gyerekes húzás elszenvedője volt.
Nagyot sóhajt, amint hirtelen exponenciálisan megnő a kettejük közt bizalmasan borítékolt titkok száma. Csak az a baj hogy ezek a borítékok mind Farsys mellényzsebébe vándorolnak, és bárminemű súlyuk is van, az Yezára vonatkoztatva nyom a latba, méghozzá a mérleg rosszabbik oldalán.
A masszázs ígéretétől egy határozott mozdulattal rántja meg a szőnyeget a kettős, akiknek a beszélgetésébe volt balszerencséje belehallgatni.
Ha nem lenne elég rémes a helyzete, hát megkoronázza, hogy Farsys van oly' kedves, és fel is konferálja. Igen, miután ennyi időn keresztül bujkált és kerülte a feltűnést, ez most egy pillanatra elsápasztja. Nem mintha ennyiből máris felismerés csillanna minden wegtoreni szemben. Senki volt, ha úgy vesszük. A Céhmester üdvöskéje a Főnix Házában, aki ügyesen bánt a karddal. És egyes szóbeszédek alapján mással is. De mindez mintha egy másik életben történt volna, oly távolinak hat.
Különös, hogy most, hogy a Báró megszerezte neki a Fekete Váltót, pont ugyanúgy gombóc van a torkában, ahogy ennyi ember előtt kiejtik a nevét.
Még rendes meghajlás se futja tőle, csak zavartan mosolyog és bólint a produkció beharangozására. Gyűrögeti a kezében a selyemövet, mintha abból akarná kifejteni a menekülőútját. A házigazda ezúttal nem valószínű, hogy segítségére lesz. Mintha őt is kissé sakkban tartaná az őszintétlen mosoly sarkában folytatott társalgás.
Yeza nagyot nyel. Ha most megpróbálná leutánozni a hosszúéletű delejesen kígyózó mozdulatait, valószínűleg két pillanat alatt nevetség tárgyává tenné magát. A lágy dallam hátán mintha csak csorogna el minden reménye, hogy ezt megszégyenülés nélkül ússza meg. Már-már beletörődik, amikor hirtelen elnyekken a zene és tompa puffanásba bicsaklik. Yeza arra kapja a fejét.
Mélyen kigombolt ing, szívtipró kék tekintet; rövid, dús, fekete haj és férfias borosta. Meg egy határ kikötői gazemberség, amivel kihúzta a széket a lantos alól, hogy maga zökkenjen le rá: ~Essan!~ A férfi ölében tartott hangszer korpusza arányos csepp-forma, a vele egy síkban lévő nyak bundolatlan keményfa, hogy a wegtoreni zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók is lefoghatók legyenek. A jellegzetes hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa hangolókulcsokkal. Ami mégis a legjellegzetesebb ismérve az údnak, az az egy nagyobb és két kisebb, áttört mintával díszített hangnyílás.
Az alkalmi hímSellő megtámasztja a lábát az elnyúlt ábrázattal pislogó fuvolás zsámolyán, aztán kurtát füttyent. A másik kobzos fordít a hangszerén és ütemes ritmust kezd dobolni a hátulján. Essan pedig lenyúl a széke mellé ejtett iszákba, és odahajít belőle Yezának valamit. Csörren a holmi, ahogy a vörös elkapja. Csodálkozó tekintetét visszakapja a kékekre, mire Essan csak kacsint, s már szólaltatja is pálcaszerű, hosszúkás pengetőjével a hagyományos lanténál sokkal teltebb hangzású húrpárokat.
Yezának sosem mutatkozott különösebb tehetsége a zenéléshez, de a táncok kellékeként használt egyszerű hangszereket minden wegtoreni lány ismeri. A sagat, a csörgődodob, a bokára szíjazható csengettyűs pánt... Leginkább csak ritmusérzéket kíván, aminek a vörös szerencsére nincs híján.
Leteszi a selyemövet és felköti a csörgős szíjat a bokájára. Essan és a másik kobzos máris igazodnak hozzá. Elhallgat a zene, ahogy Yeza elfoglalja a helyét. Megvárja, míg a vendégsereg susmorgása is elül. Csengettyűk hangja. Érzékien úsztatott, gyorsuló ritmus, amire mozdul a csípő. Ütemes ringásába bekapcsolódik a zene is. A jól követhető taktusokra cifráz rá pergőn, mire Yeza mozdulatai is egyre rafináltabbra váltanak. Mellkasa és csípője mintha egész külön mozdulna. Mindig csak épp amelyiket akarja. A tánc jóval inkább túr az ösztönök mélyen búvó mordulásába, minthogy művészi pátoszból építsen tökéletes kristálypalotát. Egészen más világ, mint amit a hosszúéletűtől láthattak. Lebben a lenge ruhácska, pergő ritmusra csattannak a Rőt tenyerei; pördül, végig a sorfalat álló vendégek gyűrűje mentén, a hajába túr, aztán ismét középre helyezkedve egészen hátra dől, vagy épp pimasz mosolygással rázza a csípőjét anélkül, hogy más porcikája igazán megmozdulna. Egészen magával ragadja a ritmus. Elemi szálakat pendít, szilaj tüzet gyújt a lélekben. A végakkordra térdre ereszkedve ringatja a vállait, majd ívbe feszülő derékkal veti szét két karját, ahogy az utolsó ütemre egészen hátra hajlik a sarkára.*
- Vigyázz, Farsys *szólal meg újra a sivatagi, miután a szőke félvér valamit bizalmasan a fülébe súgott.* - Még a végén... Hogy is mondják errefelé? Korpa közé keveredsz. *Már fordul is, de egy pillanatra még megtorpan.* - Ha meggondolnád magad... legközelebb az ajánlatom már nem lesz ilyen nagyvonalú. Jobb, ha az eszedbe vésed!
//Fürdőházi mulatozás//
*Farsys szerencséjére az orrpöckölés túl váratlanul éri a vöröst, hogy méltóképp reagáljon rá. Még megvoltak a tejfogai, amikor utoljára ilyen gyerekes húzás elszenvedője volt.
Nagyot sóhajt, amint hirtelen exponenciálisan megnő a kettejük közt bizalmasan borítékolt titkok száma. Csak az a baj hogy ezek a borítékok mind Farsys mellényzsebébe vándorolnak, és bárminemű súlyuk is van, az Yezára vonatkoztatva nyom a latba, méghozzá a mérleg rosszabbik oldalán.
A masszázs ígéretétől egy határozott mozdulattal rántja meg a szőnyeget a kettős, akiknek a beszélgetésébe volt balszerencséje belehallgatni.
Ha nem lenne elég rémes a helyzete, hát megkoronázza, hogy Farsys van oly' kedves, és fel is konferálja. Igen, miután ennyi időn keresztül bujkált és kerülte a feltűnést, ez most egy pillanatra elsápasztja. Nem mintha ennyiből máris felismerés csillanna minden wegtoreni szemben. Senki volt, ha úgy vesszük. A Céhmester üdvöskéje a Főnix Házában, aki ügyesen bánt a karddal. És egyes szóbeszédek alapján mással is. De mindez mintha egy másik életben történt volna, oly távolinak hat.
Különös, hogy most, hogy a Báró megszerezte neki a Fekete Váltót, pont ugyanúgy gombóc van a torkában, ahogy ennyi ember előtt kiejtik a nevét.
Még rendes meghajlás se futja tőle, csak zavartan mosolyog és bólint a produkció beharangozására. Gyűrögeti a kezében a selyemövet, mintha abból akarná kifejteni a menekülőútját. A házigazda ezúttal nem valószínű, hogy segítségére lesz. Mintha őt is kissé sakkban tartaná az őszintétlen mosoly sarkában folytatott társalgás.
Yeza nagyot nyel. Ha most megpróbálná leutánozni a hosszúéletű delejesen kígyózó mozdulatait, valószínűleg két pillanat alatt nevetség tárgyává tenné magát. A lágy dallam hátán mintha csak csorogna el minden reménye, hogy ezt megszégyenülés nélkül ússza meg. Már-már beletörődik, amikor hirtelen elnyekken a zene és tompa puffanásba bicsaklik. Yeza arra kapja a fejét.
Mélyen kigombolt ing, szívtipró kék tekintet; rövid, dús, fekete haj és férfias borosta. Meg egy határ kikötői gazemberség, amivel kihúzta a széket a lantos alól, hogy maga zökkenjen le rá: ~Essan!~ A férfi ölében tartott hangszer korpusza arányos csepp-forma, a vele egy síkban lévő nyak bundolatlan keményfa, hogy a wegtoreni zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók is lefoghatók legyenek. A jellegzetes hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa hangolókulcsokkal. Ami mégis a legjellegzetesebb ismérve az údnak, az az egy nagyobb és két kisebb, áttört mintával díszített hangnyílás.
Az alkalmi hímSellő megtámasztja a lábát az elnyúlt ábrázattal pislogó fuvolás zsámolyán, aztán kurtát füttyent. A másik kobzos fordít a hangszerén és ütemes ritmust kezd dobolni a hátulján. Essan pedig lenyúl a széke mellé ejtett iszákba, és odahajít belőle Yezának valamit. Csörren a holmi, ahogy a vörös elkapja. Csodálkozó tekintetét visszakapja a kékekre, mire Essan csak kacsint, s már szólaltatja is pálcaszerű, hosszúkás pengetőjével a hagyományos lanténál sokkal teltebb hangzású húrpárokat.
Yezának sosem mutatkozott különösebb tehetsége a zenéléshez, de a táncok kellékeként használt egyszerű hangszereket minden wegtoreni lány ismeri. A sagat, a csörgődodob, a bokára szíjazható csengettyűs pánt... Leginkább csak ritmusérzéket kíván, aminek a vörös szerencsére nincs híján.
Leteszi a selyemövet és felköti a csörgős szíjat a bokájára. Essan és a másik kobzos máris igazodnak hozzá. Elhallgat a zene, ahogy Yeza elfoglalja a helyét. Megvárja, míg a vendégsereg susmorgása is elül. Csengettyűk hangja. Érzékien úsztatott, gyorsuló ritmus, amire mozdul a csípő. Ütemes ringásába bekapcsolódik a zene is. A jól követhető taktusokra cifráz rá pergőn, mire Yeza mozdulatai is egyre rafináltabbra váltanak. Mellkasa és csípője mintha egész külön mozdulna. Mindig csak épp amelyiket akarja. A tánc jóval inkább túr az ösztönök mélyen búvó mordulásába, minthogy művészi pátoszból építsen tökéletes kristálypalotát. Egészen más világ, mint amit a hosszúéletűtől láthattak. Lebben a lenge ruhácska, pergő ritmusra csattannak a Rőt tenyerei; pördül, végig a sorfalat álló vendégek gyűrűje mentén, a hajába túr, aztán ismét középre helyezkedve egészen hátra dől, vagy épp pimasz mosolygással rázza a csípőjét anélkül, hogy más porcikája igazán megmozdulna. Egészen magával ragadja a ritmus. Elemi szálakat pendít, szilaj tüzet gyújt a lélekben. A végakkordra térdre ereszkedve ringatja a vállait, majd ívbe feszülő derékkal veti szét két karját, ahogy az utolsó ütemre egészen hátra hajlik a sarkára.*
- Vigyázz, Farsys *szólal meg újra a sivatagi, miután a szőke félvér valamit bizalmasan a fülébe súgott.* - Még a végén... Hogy is mondják errefelé? Korpa közé keveredsz. *Már fordul is, de egy pillanatra még megtorpan.* - Ha meggondolnád magad... legközelebb az ajánlatom már nem lesz ilyen nagyvonalú. Jobb, ha az eszedbe vésed!
4350. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:08:53
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:08:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
//16+-os szavak!//
*Örül, hogy a fél-elf lány gyorsan kapcsol, és határozottan rázza a fejét étel és ital ajánlatára. Nem, azok nélkül most ellesznek. Feszülten fordul figyelme Nawanthiri felé.
Amaz elbeszélésébe nem kottyant bele, kezei önnön felkarján nyugodnak és ujjai időnként ritmus nélkül kopogni kezdenek rajta. Régóta esett szó az állapotáról, remélte is már hogy magától megoldódott a probléma. De nem, úgy néz ki, hogy ezek a rendszertelen időnként előjövő "megszállások" egyre rosszabbak, és ami rosszabb, egyre inkább kihathatnak a pszichéjére. És hogy majdnem vízbe fulladt? Ez nem mehet tovább, ha másnak nem akkor neki segítenie kell ezen. De hogyan tudna? Hagyja, hogy a volt szerzetes az ork érintgetésével nyugtassa magát. Mit tud tenni? Úgy érzi, mélyvízbe ugrik, felidegesíti önnön haszontalansága. Miközben ül, úgy száll ki belőle az energia és a magabiztosság, jobbját kiteszi az asztalra, de ennél többet nem érzi, hogy tud nyújtani támogatás terén.*
- Egy vajákos? Sámán? *Kapja fel a fejét a hírre. Nem tetszik ez neki. Ha ebben az egész városban, ahol értesülései szerint mind orvostudományi, és mágiai szempontból kivételes figurákat lehet találni padlástól tetőtérig, nem tudott segítségre lelni, akkor miért egy arca-sincs, világvégi remete tudná neki megtenni a csodát? A tenger alatt, ráadásul!
De a távolság aggasztja most Ukromot a legkevésbé, vagy az ismeretlen.*
- ...Nem, Nawanthiri. *Húzza vissza kezét, és kiegyenesedik ültében.* - Nem mehetsz. Se így, se egyedül, se most, a francba is! *Úgy érzi, szédül, forog a feje és benne az elutasítás. De tudja, mit jelent ez az utazás, ráadásul mondja is.* - Egy vén sarlatán kezébe nem fogod adni az életed, annyi biztos! *Feláll indulatában, és az asztaltól elfele fel-alá kezd lépéseket tenni.* - Miért mondasz ilyet? Hogy mondhatsz ilyet?! Nincs az az isten, hogy valaki ebben a szarhalomban ne tudna neked segíteni. Elegen ülnek a seggükön és nyalják a hajukat kopaszra hogy egy egész hadsereget ellássanak. Csak mondanak valamit! *Mikor már a hányinger kerülgeti, visszaül az asztalra, és egyenesen barátja íriszébe vési zabos tekintetét.* - Magam húzom ki azt a démont a torkodból ha kell, de így NEM öleted meg magad. *Már maga is kezdi hallani, ahogy zihál. Mélyet lélegzik, hogy valahogy megnyugodjon, sikertelenül.* - És ha még tényleg nincs más választás, akkor veled tartok. Nem ez lesz az első vándorlásom, te pedig ezzel az izével már nem mászkálhatsz egyedül.
//16+-os szavak!//
*Örül, hogy a fél-elf lány gyorsan kapcsol, és határozottan rázza a fejét étel és ital ajánlatára. Nem, azok nélkül most ellesznek. Feszülten fordul figyelme Nawanthiri felé.
Amaz elbeszélésébe nem kottyant bele, kezei önnön felkarján nyugodnak és ujjai időnként ritmus nélkül kopogni kezdenek rajta. Régóta esett szó az állapotáról, remélte is már hogy magától megoldódott a probléma. De nem, úgy néz ki, hogy ezek a rendszertelen időnként előjövő "megszállások" egyre rosszabbak, és ami rosszabb, egyre inkább kihathatnak a pszichéjére. És hogy majdnem vízbe fulladt? Ez nem mehet tovább, ha másnak nem akkor neki segítenie kell ezen. De hogyan tudna? Hagyja, hogy a volt szerzetes az ork érintgetésével nyugtassa magát. Mit tud tenni? Úgy érzi, mélyvízbe ugrik, felidegesíti önnön haszontalansága. Miközben ül, úgy száll ki belőle az energia és a magabiztosság, jobbját kiteszi az asztalra, de ennél többet nem érzi, hogy tud nyújtani támogatás terén.*
- Egy vajákos? Sámán? *Kapja fel a fejét a hírre. Nem tetszik ez neki. Ha ebben az egész városban, ahol értesülései szerint mind orvostudományi, és mágiai szempontból kivételes figurákat lehet találni padlástól tetőtérig, nem tudott segítségre lelni, akkor miért egy arca-sincs, világvégi remete tudná neki megtenni a csodát? A tenger alatt, ráadásul!
De a távolság aggasztja most Ukromot a legkevésbé, vagy az ismeretlen.*
- ...Nem, Nawanthiri. *Húzza vissza kezét, és kiegyenesedik ültében.* - Nem mehetsz. Se így, se egyedül, se most, a francba is! *Úgy érzi, szédül, forog a feje és benne az elutasítás. De tudja, mit jelent ez az utazás, ráadásul mondja is.* - Egy vén sarlatán kezébe nem fogod adni az életed, annyi biztos! *Feláll indulatában, és az asztaltól elfele fel-alá kezd lépéseket tenni.* - Miért mondasz ilyet? Hogy mondhatsz ilyet?! Nincs az az isten, hogy valaki ebben a szarhalomban ne tudna neked segíteni. Elegen ülnek a seggükön és nyalják a hajukat kopaszra hogy egy egész hadsereget ellássanak. Csak mondanak valamit! *Mikor már a hányinger kerülgeti, visszaül az asztalra, és egyenesen barátja íriszébe vési zabos tekintetét.* - Magam húzom ki azt a démont a torkodból ha kell, de így NEM öleted meg magad. *Már maga is kezdi hallani, ahogy zihál. Mélyet lélegzik, hogy valahogy megnyugodjon, sikertelenül.* - És ha még tényleg nincs más választás, akkor veled tartok. Nem ez lesz az első vándorlásom, te pedig ezzel az izével már nem mászkálhatsz egyedül.
4349. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 14:24:14
Üzenet elküldve: 2023-08-16 14:24:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Magam is épp elég fura szerzet volnék, azt hiszem. Talán igen, talán nem. Ki tudja?
* Somolyog sejtelmesen. Talán hamarabb és gyakrabban összefuthatnak, mint ahogy azt Yeza sejtené. -
- Igen, igen, igen?
* Kicsit se segít, ezt jól tudja, de szórakoztató a nő hebegése. Nem gondolná, hogy túl gyakori eset. Játékosan megpöccinti az orra hegyét, majd rögtön hátra is lép egyet, hátha egy lendületes pofont kap jutalmul. Eddigi tapasztalatai alapján, a vörös keze a legfurcsább pillanatokban is képes eljárni. *
- A mi titkunk marad.
* Nem ilyesfajta izgalmas akcióra vágyna az összejövetelén, mint a gazdag sivatagi és Yeza összeakaszkodása, így inkább diplomatikusan továbbnavigálja a nőt.
Bármi is volt az idejövetele eredeti célja, nem akarja tudni. *
- Aligha.
* A masszázs jó ötletnek tűnik, még ha első nekifutásra téves következtetést is von le a párocska kiléte felől. Megrántja a vállát. *
- Ez Arthenior. Itt a népek sokkal prűdebbek és gátlásosabbak. Vagy téged még senki nem kategorizált be "lusta, kéjsóvár wegtoreni disznóként"?
* Töprengve megvakargatja a tarkóját, majd csibészesen elvigyorodik. *
- Lehet, hogy ezt csak az én szokásom begyűjteni a szigorú artheniori apáktól...
* Lelkesen felparázsló szemmel lép közelebb a vöröshöz, hiszen ha jól sejti, ő szeretné átvenni a puhakezű személyzet munkáját. Libben a függöny és megzavarja őket valaki, mire egy pillanat tört részéig olyan mélységes utálat fogja el a félvér iránt, hogy az már szinte kézzel foghatóvá válik a párás levegőben. *
- Valóban?
* Csikorogja és a következő pillanatban máris a szokásos semlegesen szívélyes mosolya ül a képén. *
- Szerintem...
* Lép egyet felé, majd kérdőn lepillant az alkarját satuként átfogó gyűrűs mancsra. Nincs más választása, mint hogy szívélyesen mosolyának sugarában megfürössze a sivatagit is. Bár, összevillanó tekintetük hidegségéből mindenki számára egyértelművé válhat, hogy ez a kettő bizony korántsem szívleli egymást. *
- Aksil. A hölgy vendégként van itt, nem előadóművészként.
* Gyenge próbálkozás, ezt ő is tudja, főleg hogy az alkalmazottakhoz ennyire hasonló ruhát visel. Nem reagál a továbbiakban elhangzó szavakra. *
- Farsys. Rég volt.
- Nem eléggé.
* Továbbra is fülig érő szájjal szorongatják egymás alkarját, amolyan csontropogtató, farokméregető módon.
Végül eleresztik egymást és igyekszik ellenállni az erős késztetésnek, hogy megdörzsölje a karját, illetve hogy egy dinnyét csapjon ketté Aderfi fején. Tehetetlen pillantást vet Yeza felé, majd torkát megköszörülve igyekszik túlharsogni a zenét. Ha már ő a házigazda, nem hagyja, hogy átvegyék az irányítást. *
- Kedves barátaim! A bájos Lisadorah már elkápráztatott benneteket elképesztő hajlékonyságával. A fülembe jutott a hír, hogy egy másik nagyszerű tehetség is szívesen megmutatná hihetetlen tudományát.
* Szemtelen vigyorát elrejti a mély meghajlással, majd kinyújtott karral pár lépést hátrál, hogy átadja a terepet. *
- A páratlan és megismételhetetlen, a gyö-nyö-rű-sé-ges Yeza!
* Csatlakozik a tapsolókhoz, majd visszaáll Aksil mellé, miközben a muzsika ismét felhangosodik. *
- Amiről a legutóbb beszéltünk... Azon tűnődtem, talán átgondolhatnád.
* Hangzik mellette a monoton beszéd. Odafordítja a fejét, miközben fél szemmel a nőre figyel. *
- Egyértelmű volt a válaszom, úgy hiszem.
- Talán nem voltam elég világos.
- Kristálytisztán értettem minden szavad, Aksil. A Jáde Oroszlán makulátlan marad. Nem keveredem a fajtátokkal. *
- Nem?
- Már nem.
* Igyekszik a kezdődő előadásra figyelni, de homloka gondterhelt ráncba szalad közben. *
//Fürdőházi mulatozás//
- Magam is épp elég fura szerzet volnék, azt hiszem. Talán igen, talán nem. Ki tudja?
* Somolyog sejtelmesen. Talán hamarabb és gyakrabban összefuthatnak, mint ahogy azt Yeza sejtené. -
- Igen, igen, igen?
* Kicsit se segít, ezt jól tudja, de szórakoztató a nő hebegése. Nem gondolná, hogy túl gyakori eset. Játékosan megpöccinti az orra hegyét, majd rögtön hátra is lép egyet, hátha egy lendületes pofont kap jutalmul. Eddigi tapasztalatai alapján, a vörös keze a legfurcsább pillanatokban is képes eljárni. *
- A mi titkunk marad.
* Nem ilyesfajta izgalmas akcióra vágyna az összejövetelén, mint a gazdag sivatagi és Yeza összeakaszkodása, így inkább diplomatikusan továbbnavigálja a nőt.
Bármi is volt az idejövetele eredeti célja, nem akarja tudni. *
- Aligha.
* A masszázs jó ötletnek tűnik, még ha első nekifutásra téves következtetést is von le a párocska kiléte felől. Megrántja a vállát. *
- Ez Arthenior. Itt a népek sokkal prűdebbek és gátlásosabbak. Vagy téged még senki nem kategorizált be "lusta, kéjsóvár wegtoreni disznóként"?
* Töprengve megvakargatja a tarkóját, majd csibészesen elvigyorodik. *
- Lehet, hogy ezt csak az én szokásom begyűjteni a szigorú artheniori apáktól...
* Lelkesen felparázsló szemmel lép közelebb a vöröshöz, hiszen ha jól sejti, ő szeretné átvenni a puhakezű személyzet munkáját. Libben a függöny és megzavarja őket valaki, mire egy pillanat tört részéig olyan mélységes utálat fogja el a félvér iránt, hogy az már szinte kézzel foghatóvá válik a párás levegőben. *
- Valóban?
* Csikorogja és a következő pillanatban máris a szokásos semlegesen szívélyes mosolya ül a képén. *
- Szerintem...
* Lép egyet felé, majd kérdőn lepillant az alkarját satuként átfogó gyűrűs mancsra. Nincs más választása, mint hogy szívélyesen mosolyának sugarában megfürössze a sivatagit is. Bár, összevillanó tekintetük hidegségéből mindenki számára egyértelművé válhat, hogy ez a kettő bizony korántsem szívleli egymást. *
- Aksil. A hölgy vendégként van itt, nem előadóművészként.
* Gyenge próbálkozás, ezt ő is tudja, főleg hogy az alkalmazottakhoz ennyire hasonló ruhát visel. Nem reagál a továbbiakban elhangzó szavakra. *
- Farsys. Rég volt.
- Nem eléggé.
* Továbbra is fülig érő szájjal szorongatják egymás alkarját, amolyan csontropogtató, farokméregető módon.
Végül eleresztik egymást és igyekszik ellenállni az erős késztetésnek, hogy megdörzsölje a karját, illetve hogy egy dinnyét csapjon ketté Aderfi fején. Tehetetlen pillantást vet Yeza felé, majd torkát megköszörülve igyekszik túlharsogni a zenét. Ha már ő a házigazda, nem hagyja, hogy átvegyék az irányítást. *
- Kedves barátaim! A bájos Lisadorah már elkápráztatott benneteket elképesztő hajlékonyságával. A fülembe jutott a hír, hogy egy másik nagyszerű tehetség is szívesen megmutatná hihetetlen tudományát.
* Szemtelen vigyorát elrejti a mély meghajlással, majd kinyújtott karral pár lépést hátrál, hogy átadja a terepet. *
- A páratlan és megismételhetetlen, a gyö-nyö-rű-sé-ges Yeza!
* Csatlakozik a tapsolókhoz, majd visszaáll Aksil mellé, miközben a muzsika ismét felhangosodik. *
- Amiről a legutóbb beszéltünk... Azon tűnődtem, talán átgondolhatnád.
* Hangzik mellette a monoton beszéd. Odafordítja a fejét, miközben fél szemmel a nőre figyel. *
- Egyértelmű volt a válaszom, úgy hiszem.
- Talán nem voltam elég világos.
- Kristálytisztán értettem minden szavad, Aksil. A Jáde Oroszlán makulátlan marad. Nem keveredem a fajtátokkal. *
- Nem?
- Már nem.
* Igyekszik a kezdődő előadásra figyelni, de homloka gondterhelt ráncba szalad közben. *
4348. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 13:03:14
Üzenet elküldve: 2023-08-16 13:03:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Tán a kegyeibe pályázol, Farsys Uram? *csíp vissza a megjegyzésre, amely vélhetőleg őt magát is "furcsa szerzet"ként aposztrofálja. Yeza legalábbis hajlamos az ilyesmit magára venni.*
- Ő nem ~...is tud róla, hogy itt vagyok~ *hárít kissé meggondolatlanul. A megkezdett mondat folytatását az ajkára harapja.* - A Bárómnak nem szokása ~engem küldeni.~ - Ő nem... ~engedne üzleti ügyek közelébe.~ *Sajnos többszöri nekifutásra se talál megfelelő kiutat a Báróra vonatkozóan megkezdett mondatból, így végül csak megvonja a vállát.* - Csak kíváncsi voltam. Arthenior hatalmas város, de olyan, mint az állott pocsolyavíz *súgja egy apró fintorral.* - Vagy a tóvidéki macskazene *pillant a muzsikusok felé, ahol a bájos Lisadorah is produkálja magát, ezzel kicsalva Yeza megjegyzését.
Csak szusszan egyet a mondatra, elvégre nem igaz. Egyrészt ő itt csupán imposztor, nem vendég, másrészt pedig ha még a vendégek közé is sorolná magát, akkor se mondaná, hogy nem tetszik, amit lát. Épp ellenkezőleg. A nőkből olykor épp ez váltja ki a legepésebb kommentárokat. A szemében a hosszúéletűek természetadta kecsessége, finom vonásai, könnyed mozgása igazságtalan előny, de ugyanakkor tagadhatatlan is. Talán ez a legbosszantóbb bennük.
A szeme sarkából ő is kiszúrja a fixírozó sivatagit, aki ezek szerint felfigyelt a hallgatózására.*
~Remélem, hogy nem.~ *Yeza sok helyen megfordult odahaza, de a nagyobb eseményekre inkább a tapasztaltabb (és kevésbé forrófejű) húgocskáit küldte a céh. Nem emlékszik rá, hogy személyesen találkoztak volna, de felsejlik benne egy név. Egy sivatagié, akinek a csillaga épp akkoriban kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor ő elkerült a városból: Aderfi Aksil.*
- Talán csak sózott bort ivott. *Igyekszik úgy tenni, mintha tényleg csak semmiségről lenne szó, az intő szavak ellenére is. A házigazda azonban biztosra megy, és határozottan navigálja el a vöröst a szúrós tekintet útjából.
A masszázsra fenntartott helyiség paravánjai és függönyei mögött fehér törölközőkkel leterített padok várják a szakavatott ujjak üdítő munkájára vágyókat. Yezának is megüti a fülét az élvezet kissé más halmazába tartozó hang, de ő csak elmosolyodik rajta. Odahaza a fürdőházak rabszolgáinak az ilyesmi épp úgy a munkájához tartozott. Mire visszafordul a nézelődésből, Farsys már épp visszafelé rántja a függönyt a megzavart párocska előtt.*
- Sóher *csücsörít feddőn a férfi felé.* - Talán rossz hírét akarod kelteni a híres (hírhedt) wegtoreni vendégszeretetnek? *Már küldi is el egy csettintéssel a paraván mellett lesütütt szemmel várakozó lányt, hiszen miért bízná másra a masszázst, ha ő is begyűjtheti érte az elismerést? De a terveit keresztülhúzza a betoppanó szőke félvér.*
- Hát itt vagy! *emeli a kezeit szívéjes mozdulattal Yeza felé.* - Már mindenki epedve vár. A kihívás mindig feldobja a mulatságot! Lisadorah Yll'Lirrinn-nek pedig ritkán akad kihívója.
~Mi?~ *kerekedik el a Rőt szeme. Ezek szerint a megjegyzése nem maradt kettejük között.*
- Jöjj, kedvesem, ne szégyellősködj! *karol belé a félvér, és már vonja is magával. Ha a házigazda próbálná is kimenteni, fennakad a szintén betoppanó sivatagin, aki széles mosollyal, és a Tűz Városában szokásos, alkarra fogó üdvözléssel lép elé.*
- Lutah Farsys! Még nem is volt alkalmam megköszönni a meghívást erre a pazar fogadásra. Mondd csak, ki a szemrevaló lányka? Új szerzemény talán? Mindig volt szemed a fehérnéphez, azt meg kell hagyni. *Közben persze ő is fordul, s lassú sétában csorog kifelé a másikkal, hogy véletlenül se maradjanak le a vörös megérdemelt megaláztatásáról. A lantos már végig is pendíti hangszere lágy szólamokra hangolt húrjait, majd finom dallamba kezd felvezetésként, mire Yezát a produkcióhoz felszabadított hely közepére penderítik.*
//Fürdőházi mulatozás//
- Tán a kegyeibe pályázol, Farsys Uram? *csíp vissza a megjegyzésre, amely vélhetőleg őt magát is "furcsa szerzet"ként aposztrofálja. Yeza legalábbis hajlamos az ilyesmit magára venni.*
- Ő nem ~...is tud róla, hogy itt vagyok~ *hárít kissé meggondolatlanul. A megkezdett mondat folytatását az ajkára harapja.* - A Bárómnak nem szokása ~engem küldeni.~ - Ő nem... ~engedne üzleti ügyek közelébe.~ *Sajnos többszöri nekifutásra se talál megfelelő kiutat a Báróra vonatkozóan megkezdett mondatból, így végül csak megvonja a vállát.* - Csak kíváncsi voltam. Arthenior hatalmas város, de olyan, mint az állott pocsolyavíz *súgja egy apró fintorral.* - Vagy a tóvidéki macskazene *pillant a muzsikusok felé, ahol a bájos Lisadorah is produkálja magát, ezzel kicsalva Yeza megjegyzését.
Csak szusszan egyet a mondatra, elvégre nem igaz. Egyrészt ő itt csupán imposztor, nem vendég, másrészt pedig ha még a vendégek közé is sorolná magát, akkor se mondaná, hogy nem tetszik, amit lát. Épp ellenkezőleg. A nőkből olykor épp ez váltja ki a legepésebb kommentárokat. A szemében a hosszúéletűek természetadta kecsessége, finom vonásai, könnyed mozgása igazságtalan előny, de ugyanakkor tagadhatatlan is. Talán ez a legbosszantóbb bennük.
A szeme sarkából ő is kiszúrja a fixírozó sivatagit, aki ezek szerint felfigyelt a hallgatózására.*
~Remélem, hogy nem.~ *Yeza sok helyen megfordult odahaza, de a nagyobb eseményekre inkább a tapasztaltabb (és kevésbé forrófejű) húgocskáit küldte a céh. Nem emlékszik rá, hogy személyesen találkoztak volna, de felsejlik benne egy név. Egy sivatagié, akinek a csillaga épp akkoriban kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor ő elkerült a városból: Aderfi Aksil.*
- Talán csak sózott bort ivott. *Igyekszik úgy tenni, mintha tényleg csak semmiségről lenne szó, az intő szavak ellenére is. A házigazda azonban biztosra megy, és határozottan navigálja el a vöröst a szúrós tekintet útjából.
A masszázsra fenntartott helyiség paravánjai és függönyei mögött fehér törölközőkkel leterített padok várják a szakavatott ujjak üdítő munkájára vágyókat. Yezának is megüti a fülét az élvezet kissé más halmazába tartozó hang, de ő csak elmosolyodik rajta. Odahaza a fürdőházak rabszolgáinak az ilyesmi épp úgy a munkájához tartozott. Mire visszafordul a nézelődésből, Farsys már épp visszafelé rántja a függönyt a megzavart párocska előtt.*
- Sóher *csücsörít feddőn a férfi felé.* - Talán rossz hírét akarod kelteni a híres (hírhedt) wegtoreni vendégszeretetnek? *Már küldi is el egy csettintéssel a paraván mellett lesütütt szemmel várakozó lányt, hiszen miért bízná másra a masszázst, ha ő is begyűjtheti érte az elismerést? De a terveit keresztülhúzza a betoppanó szőke félvér.*
- Hát itt vagy! *emeli a kezeit szívéjes mozdulattal Yeza felé.* - Már mindenki epedve vár. A kihívás mindig feldobja a mulatságot! Lisadorah Yll'Lirrinn-nek pedig ritkán akad kihívója.
~Mi?~ *kerekedik el a Rőt szeme. Ezek szerint a megjegyzése nem maradt kettejük között.*
- Jöjj, kedvesem, ne szégyellősködj! *karol belé a félvér, és már vonja is magával. Ha a házigazda próbálná is kimenteni, fennakad a szintén betoppanó sivatagin, aki széles mosollyal, és a Tűz Városában szokásos, alkarra fogó üdvözléssel lép elé.*
- Lutah Farsys! Még nem is volt alkalmam megköszönni a meghívást erre a pazar fogadásra. Mondd csak, ki a szemrevaló lányka? Új szerzemény talán? Mindig volt szemed a fehérnéphez, azt meg kell hagyni. *Közben persze ő is fordul, s lassú sétában csorog kifelé a másikkal, hogy véletlenül se maradjanak le a vörös megérdemelt megaláztatásáról. A lantos már végig is pendíti hangszere lágy szólamokra hangolt húrjait, majd finom dallamba kezd felvezetésként, mire Yezát a produkcióhoz felszabadított hely közepére penderítik.*
4347. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 10:35:51
Üzenet elküldve: 2023-08-16 10:35:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
– A zöldpöttyös országút kellős közepén jártam, amikor jöttek három óriások! Az egyik akkora olifánton ült, mint ez a ház kétszer! És ni, ha nem hiszed, itt a bizonyíték! * Előhúz a zsebéből egy összegyűrt kendőt, amiből óvatosan kicsomagol egy fogat. Lehet emberé, óriásé, törpéé, a hozzá nem értő szemek biztosan nem tudnak különbséget tenni. *
– Ezt a legnagyobb melák szájából vertem ki. A másik kettő ezt látva elmenekült a sűrű pókokkal teli mézes-erdőbe. Két hattal később találkoztam egy mandarinzabáló elf-félnótással, ő mesélte, hogy a két óriás még azóta is szalad és folyton azt lesik, ott vagyok-e a seggükben. Úgy megijedtek tőlem! NA! * Üres korsóját a faasztalhoz veri, jelezvén, hogy ideje lenne fizetni a mesékért. Egy kisebb társaság gyűlt köré, hogy hallgassák hihetetlen történeteit a lélekemelő és csodás kalandjairól. *
– Kiszáradt a torkom, így nehezen megy a beszéd. * Jegyzi meg, maga elé bámulva. Ez már a negyedik kiüresedett korsó, de még nem ment ki húgyozni. Próbálja visszatartani, hiszen tudja jól, hogy ha egyszer kimegy, utána öt percenként újra rá fog jönni. ~ Olyan ez, mint a baszás. ~ Kisvártatva a nézőközönség legfiatalabb, de talán legértelmesebb tagja, egy tizenhat éves-forma inaskölyök, aki ma akarja elherdálni első fizetését, szóval ez a kölyök rendel egy újabb Ullamar sört. Így Gubaf már 65 elköltött aranynál tart.
Azt ugyanis nem tudja, hogy a kölyök valójában nem inas, csak egy hétköznapi szélhámos, aki már percekkel ezelőtt észrevétlenül elcsente a törpe pénzét, így most saját pénzéből vedel, míg a nép élvezettel vagy legalábbis közönnyel hallgatja. A sört ajkához emeli és szónoklatot intéz a sörök istenéhez. *
– Mindig is tudtam, a négyszöglet nem lehet kerek, hát még a háromszög! A bor és a ser nem férnek meg egymás mellett, ezért teremtették az istenek az asszonyokat! Meg a sert is! Ha nem törpének születtem volna, biztosan megmondhatom nektek, hogy nem élvezném így az életet! Atyám tanított meg lila tulipánból kalapácsot faragni, anyám meg ezalatt mosott, főzött, takarított, ahogy azt elvárhatjuk minden jóravaló asszonynéptől, nemigaz?! NA! Ezt a sört tehát jóanyám egészségére iszom, legyen bármelyföldön vagy föld alatt is e percben! * Iszik-iszik-iszik és a korsó rekord gyorsasággal kiürül. Hánynia kell, már érzi, ahogy a hányadék a torkát kaparja, de próbálja csukva tartani a száját és nagy levegőt véve visszatartani. Ideiglenesen sikerül is elhárítani a veszélyt, így folytathatja a történetet. Már azt sem tudja, hol van és kihez beszél, a fények és alakok összefolynak előtte. *
– Sok ideje sok helyen sok máshol megfordultam már mint itt, de itt még nem. Egy elásott csirkecsont többet tudhat a világról, mint egy kihalt őshüllő. Ha nem égne le a világ holnap, többet is mesélhetnék, de a tudósok megállapították, hogyha forog a világ, a teremtés véget nem érő kerekerdeje elég és a prófécia beteljesedése elkerülhetetlenül vészesen közeledvén holnap… ŐGy bizony, holnap véget ér! * Lefejeli az asztallapot és lezuhan a földre. *
A hozzászólást Werol (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.08.16 10:41:52, a következő indokkal:
Kérésre
– A zöldpöttyös országút kellős közepén jártam, amikor jöttek három óriások! Az egyik akkora olifánton ült, mint ez a ház kétszer! És ni, ha nem hiszed, itt a bizonyíték! * Előhúz a zsebéből egy összegyűrt kendőt, amiből óvatosan kicsomagol egy fogat. Lehet emberé, óriásé, törpéé, a hozzá nem értő szemek biztosan nem tudnak különbséget tenni. *
– Ezt a legnagyobb melák szájából vertem ki. A másik kettő ezt látva elmenekült a sűrű pókokkal teli mézes-erdőbe. Két hattal később találkoztam egy mandarinzabáló elf-félnótással, ő mesélte, hogy a két óriás még azóta is szalad és folyton azt lesik, ott vagyok-e a seggükben. Úgy megijedtek tőlem! NA! * Üres korsóját a faasztalhoz veri, jelezvén, hogy ideje lenne fizetni a mesékért. Egy kisebb társaság gyűlt köré, hogy hallgassák hihetetlen történeteit a lélekemelő és csodás kalandjairól. *
– Kiszáradt a torkom, így nehezen megy a beszéd. * Jegyzi meg, maga elé bámulva. Ez már a negyedik kiüresedett korsó, de még nem ment ki húgyozni. Próbálja visszatartani, hiszen tudja jól, hogy ha egyszer kimegy, utána öt percenként újra rá fog jönni. ~ Olyan ez, mint a baszás. ~ Kisvártatva a nézőközönség legfiatalabb, de talán legértelmesebb tagja, egy tizenhat éves-forma inaskölyök, aki ma akarja elherdálni első fizetését, szóval ez a kölyök rendel egy újabb Ullamar sört. Így Gubaf már 65 elköltött aranynál tart.
Azt ugyanis nem tudja, hogy a kölyök valójában nem inas, csak egy hétköznapi szélhámos, aki már percekkel ezelőtt észrevétlenül elcsente a törpe pénzét, így most saját pénzéből vedel, míg a nép élvezettel vagy legalábbis közönnyel hallgatja. A sört ajkához emeli és szónoklatot intéz a sörök istenéhez. *– Mindig is tudtam, a négyszöglet nem lehet kerek, hát még a háromszög! A bor és a ser nem férnek meg egymás mellett, ezért teremtették az istenek az asszonyokat! Meg a sert is! Ha nem törpének születtem volna, biztosan megmondhatom nektek, hogy nem élvezném így az életet! Atyám tanított meg lila tulipánból kalapácsot faragni, anyám meg ezalatt mosott, főzött, takarított, ahogy azt elvárhatjuk minden jóravaló asszonynéptől, nemigaz?! NA! Ezt a sört tehát jóanyám egészségére iszom, legyen bármelyföldön vagy föld alatt is e percben! * Iszik-iszik-iszik és a korsó rekord gyorsasággal kiürül. Hánynia kell, már érzi, ahogy a hányadék a torkát kaparja, de próbálja csukva tartani a száját és nagy levegőt véve visszatartani. Ideiglenesen sikerül is elhárítani a veszélyt, így folytathatja a történetet. Már azt sem tudja, hol van és kihez beszél, a fények és alakok összefolynak előtte. *
– Sok ideje sok helyen sok máshol megfordultam már mint itt, de itt még nem. Egy elásott csirkecsont többet tudhat a világról, mint egy kihalt őshüllő. Ha nem égne le a világ holnap, többet is mesélhetnék, de a tudósok megállapították, hogyha forog a világ, a teremtés véget nem érő kerekerdeje elég és a prófécia beteljesedése elkerülhetetlenül vészesen közeledvén holnap… ŐGy bizony, holnap véget ér! * Lefejeli az asztallapot és lezuhan a földre. *
A hozzászólást Werol (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.08.16 10:41:52, a következő indokkal:
Kérésre
4346. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-16 08:51:58
Üzenet elküldve: 2023-08-16 08:51:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Majdnem rábólint, hogy igen, a lánykának "sikerült megint valami közepébe csöppenni", de Lily megérti a helyzetet, és visszaindul a pulthoz. Arra a kérdésre, hogy enne-inna-e valamit, nemmel válaszol, kicsit talán határozottabban is a kelleténél. Ha bármit kérne, a félelf három perc múlva megint az asztaluknál fog sertepertélni, Nawanthiri viszont kizárólag Ukromnak szánja a mondandóját. Ha Lily kíváncsi rá, az orktól megtudhat minden fontosat, fertály órát sem kell kibírnia. Nem akkora kérés ez fél év várakozás után.*
- Amikor legutóbb találkoztunk, lándzsanyélért indultam a Füves Pusztára. *fog bele a magyarázatba, mihelyt tényleg négyszemközt maradnak Ukrommal* Az ottani kovács nem vállalta a munkát, ezért megpróbáltunk a Kikötőben keresni valakit. Odafelé menet megszálltunk Sziritánban. Este kimentem, hogy a folyóban megfürödjek, és a szörny, aki a lelkemben lakik, kifordította előlem a világot. Arra eszméltem, hogy a víz fenekén fekszem, arccal az iszapban. Ha nincs szerencsém… *elcsuklik a hangja* én… én meghalok aznap éjjel.
*Beszéd közben valamije mindig a szürkebőrűhöz ér: a térde, a karja, vagy akár a homloka. Erőt merít a másik közelségéből. A tagjai így is meg-megremegnek az emlékek hatására.*
- Nawanthirishardipandra egyre szörnyűbb látomásokkal kínoz. Egyszer azt álmodtam, hogy Aztyan elad a thargoknak. Máskor meg éjszakába borult a Kalmár, és az árnyak akartak megfojtani. *Lehunyja a szemét egy pillanatra. Letörli a könnyeit, de azok csak folynak tovább.*
- Van… van a tenger szívében egy mester. Csontvetőnek mondják… a lélekben olvas. El kell mennem hozzá. Meghalok különben…
*Nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz. Szégyelli magát, amiért Ukromnak így kell látnia, miközben a szürkebőrűhöz sem volt kegyes az elmúlt néhány hónap. A fél füle hiányzik, és valami a nyakába mart. Ha ott lett volna vele…*
~Ha nem volnék szerzetes…~
*Talán másként alakul minden. Talán ott maradt volna Wegtoren környékén. Vagy bunyós lett volna, mint a villámöklű Jenari. Talán meccselt volna Ukrommal is. Lehettek volna ellenfelekből barátok. Vagy ki tudja, még mik.*
- Tél végén jöttem vissza a Kikötőből. Lándzsanyél és Limmen nélkül. Csak egy üvegtőrt találtam, aminek a pengéje mégis kemény, mint az acél. Akkor már tudtam, hogy… nem maradhatok, de meg akartalak várni… hogy… hogy elköszönjek. Aztán *újra elerednek a könnyei* már nem bírtam a szörnnyel…
*Majdnem rábólint, hogy igen, a lánykának "sikerült megint valami közepébe csöppenni", de Lily megérti a helyzetet, és visszaindul a pulthoz. Arra a kérdésre, hogy enne-inna-e valamit, nemmel válaszol, kicsit talán határozottabban is a kelleténél. Ha bármit kérne, a félelf három perc múlva megint az asztaluknál fog sertepertélni, Nawanthiri viszont kizárólag Ukromnak szánja a mondandóját. Ha Lily kíváncsi rá, az orktól megtudhat minden fontosat, fertály órát sem kell kibírnia. Nem akkora kérés ez fél év várakozás után.*
- Amikor legutóbb találkoztunk, lándzsanyélért indultam a Füves Pusztára. *fog bele a magyarázatba, mihelyt tényleg négyszemközt maradnak Ukrommal* Az ottani kovács nem vállalta a munkát, ezért megpróbáltunk a Kikötőben keresni valakit. Odafelé menet megszálltunk Sziritánban. Este kimentem, hogy a folyóban megfürödjek, és a szörny, aki a lelkemben lakik, kifordította előlem a világot. Arra eszméltem, hogy a víz fenekén fekszem, arccal az iszapban. Ha nincs szerencsém… *elcsuklik a hangja* én… én meghalok aznap éjjel.
*Beszéd közben valamije mindig a szürkebőrűhöz ér: a térde, a karja, vagy akár a homloka. Erőt merít a másik közelségéből. A tagjai így is meg-megremegnek az emlékek hatására.*
- Nawanthirishardipandra egyre szörnyűbb látomásokkal kínoz. Egyszer azt álmodtam, hogy Aztyan elad a thargoknak. Máskor meg éjszakába borult a Kalmár, és az árnyak akartak megfojtani. *Lehunyja a szemét egy pillanatra. Letörli a könnyeit, de azok csak folynak tovább.*
- Van… van a tenger szívében egy mester. Csontvetőnek mondják… a lélekben olvas. El kell mennem hozzá. Meghalok különben…
*Nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz. Szégyelli magát, amiért Ukromnak így kell látnia, miközben a szürkebőrűhöz sem volt kegyes az elmúlt néhány hónap. A fél füle hiányzik, és valami a nyakába mart. Ha ott lett volna vele…*
~Ha nem volnék szerzetes…~
*Talán másként alakul minden. Talán ott maradt volna Wegtoren környékén. Vagy bunyós lett volna, mint a villámöklű Jenari. Talán meccselt volna Ukrommal is. Lehettek volna ellenfelekből barátok. Vagy ki tudja, még mik.*
- Tél végén jöttem vissza a Kikötőből. Lándzsanyél és Limmen nélkül. Csak egy üvegtőrt találtam, aminek a pengéje mégis kemény, mint az acél. Akkor már tudtam, hogy… nem maradhatok, de meg akartalak várni… hogy… hogy elköszönjek. Aztán *újra elerednek a könnyei* már nem bírtam a szörnnyel…
4345. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-15 22:03:29
Üzenet elküldve: 2023-08-15 22:03:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* A válaszra csak mindenttudóan mosolyog. Egy ilyen múltú és minőségű nőnek nincs szüksége arra, hogy epekedve koslasson imádottja után. De inkább nyelné le a nyelvét, mint hogy ilyet kiejtsen a száján. Nem mintha ellenére lenne, hogy bókoljon a szép hölgyeknek, dehogy. De valami azt súgja neki, hogy ezt a nőszemélyt jobban szórakoztatja, ha időnként némi utálatot színlelhet felé.
A cirógató ujjak után, kiegészítené előző gondolatmenetét: utálat és megfelelő időközönként adagolt vágy a specialitása. Számított rá, hogy választ nem fog kapni, de talán valami mást, ha ügyesen játszik. *
- Tehát, Xavy. Szerencsére nagy felfordulást nem okozott. Ez a ti bárótok szeret fura szerzeteket gyűjteni maga köré?
* Az ügyes kis elhallgatások mestere, mi tagadás. Nem is várna kevesebbet tőle. Lutah pedig nem vallatni, hanem szórakozni van itt, tehát nem firtatja. Egyébként is csak félszívvel kérdezősködik. *
- Vagy úgy.
* Sóhajtja és félrebillentett fejjel figyeli a simuló nőt. *
- Ha téged küldött engesztelésként, vedd úgy, hogy meg van bocsájtva.
* Mormogja, miközben Yeza derekáig érő hosszú copfja végét az ujja köré csavargatja. A lányból feltörő szavak hangos nevetésre késztetik, hátrapillant, kit értek e megtisztelő szavak. *
- Úgy látom, nem minden vendégemnek nyeri el a tetszését a bájos Lisadorah előadása...
* Ahogy félig elfordul, a látóterében feltűnik egy mogorva tekintet. Felvonja a szemöldökét, majd lepillant Yezára. *
- Ah, mivel haragítottad magadra a szúrós szemű barátunkat? Csak nem egy kedves, régi ismerős a múltból?
* Aderfi Aksil, egyenesen az egyik jelentős sivatagi karavánútért felel. Gyümölccsökkel kereskedik főleg, de azért a ládák között mindig akad hely pár leheletni ritka fegyvernek is. *
- Nem az az ember, akinek húzkodnám a bajuszát, szerelmem.
* Figyelmezteti közömbös, halk hangon, majd fordít egyet magukon az ellenkező irányba. *
- Mit szólnál egy masszázshoz, kedvesem?
* Az egyik teremből nyíló kamrában, ügyes kezű artheniori leányzók várják a megfáradt izmú vendégeket. Arra próbálja tessékelni Yezát, leginkább azért, hogy eltűntesse Aderfi szeme elől érdeklődése tárgyát. Talán meg is feledkezik róla, ki tudja?
Az egyik elfüggönyözött fülke mögül elhaló sóhajokat hallhatnak felszállni. *
- Nem emlékszem, hogy a boldog befejezés is a kifizetett csomag része lenne...
* Szemöldökráncolva félrerántja a függönyt, szétrebbentve egy párocskát a vendégei közül. Gyorsan visszahúzza. *
- Igen, nos, határozottan nem volt a része.
//Fürdőházi mulatozás//
* A válaszra csak mindenttudóan mosolyog. Egy ilyen múltú és minőségű nőnek nincs szüksége arra, hogy epekedve koslasson imádottja után. De inkább nyelné le a nyelvét, mint hogy ilyet kiejtsen a száján. Nem mintha ellenére lenne, hogy bókoljon a szép hölgyeknek, dehogy. De valami azt súgja neki, hogy ezt a nőszemélyt jobban szórakoztatja, ha időnként némi utálatot színlelhet felé.
A cirógató ujjak után, kiegészítené előző gondolatmenetét: utálat és megfelelő időközönként adagolt vágy a specialitása. Számított rá, hogy választ nem fog kapni, de talán valami mást, ha ügyesen játszik. *
- Tehát, Xavy. Szerencsére nagy felfordulást nem okozott. Ez a ti bárótok szeret fura szerzeteket gyűjteni maga köré?
* Az ügyes kis elhallgatások mestere, mi tagadás. Nem is várna kevesebbet tőle. Lutah pedig nem vallatni, hanem szórakozni van itt, tehát nem firtatja. Egyébként is csak félszívvel kérdezősködik. *
- Vagy úgy.
* Sóhajtja és félrebillentett fejjel figyeli a simuló nőt. *
- Ha téged küldött engesztelésként, vedd úgy, hogy meg van bocsájtva.
* Mormogja, miközben Yeza derekáig érő hosszú copfja végét az ujja köré csavargatja. A lányból feltörő szavak hangos nevetésre késztetik, hátrapillant, kit értek e megtisztelő szavak. *
- Úgy látom, nem minden vendégemnek nyeri el a tetszését a bájos Lisadorah előadása...
* Ahogy félig elfordul, a látóterében feltűnik egy mogorva tekintet. Felvonja a szemöldökét, majd lepillant Yezára. *
- Ah, mivel haragítottad magadra a szúrós szemű barátunkat? Csak nem egy kedves, régi ismerős a múltból?
* Aderfi Aksil, egyenesen az egyik jelentős sivatagi karavánútért felel. Gyümölccsökkel kereskedik főleg, de azért a ládák között mindig akad hely pár leheletni ritka fegyvernek is. *
- Nem az az ember, akinek húzkodnám a bajuszát, szerelmem.
* Figyelmezteti közömbös, halk hangon, majd fordít egyet magukon az ellenkező irányba. *
- Mit szólnál egy masszázshoz, kedvesem?
* Az egyik teremből nyíló kamrában, ügyes kezű artheniori leányzók várják a megfáradt izmú vendégeket. Arra próbálja tessékelni Yezát, leginkább azért, hogy eltűntesse Aderfi szeme elől érdeklődése tárgyát. Talán meg is feledkezik róla, ki tudja?
Az egyik elfüggönyözött fülke mögül elhaló sóhajokat hallhatnak felszállni. *
- Nem emlékszem, hogy a boldog befejezés is a kifizetett csomag része lenne...
* Szemöldökráncolva félrerántja a függönyt, szétrebbentve egy párocskát a vendégei közül. Gyorsan visszahúzza. *
- Igen, nos, határozottan nem volt a része.
4344. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-15 18:07:10
Üzenet elküldve: 2023-08-15 18:07:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*A házigazdát nem rendíti meg és nem ejti kétségbe a köntösén esett pikáns csíny. Hírnevéhez méltón oldja meg a helyzetet anélkül, hogy hátrányt szenvedne. Yeza elismerően mosolyodik, de annak nem mutatja jelét, hogy a kötőt vissza szándékozna adni.
Kissé emlékezteti a gyakorláshoz nekivetkezett pusztai harcosok öltözékére ez a kompozíció, de a stílus, meg a csilicsáré ékszerek hamar elhessentik a hasonlatot. Bár szó se róla, ez a fattyú egy molyrágta liszteszsákot is úgy tudna viselni, hogy a láttán a rongyrázó főrendek azonnal rendelnének belőle a következő báli szezonra.
A kezére fonódó ujjak követelésének nem tart ellen. A kóstolásra felcsippentett egres a férfi ajkai közt végzi. A pimaszság intimitása kicsit megakasztja Yezát, de nyilván nem vallana rá, ha az ilyesmiben ne venné fel a kesztyűt. Ujja finoman végigsimít Farsys ajkán, majd a egyszerűen újból megkeveri a kártyáit, amikor ittléte okát fejtegetik.*
- Kishitű! *mosolyodik galádul. A kérdést olyan könnyeden löki vissza a talány kútjába, hogy az már-már zavarba ejtő.
Mar magának is egy gyümölcsöt, de mielőtt a további választékot felfedezhetné, a figyelmét magához rántja az elhangzó név. Az utána következő beszámolóról nem is beszélve.*
- Xavy *igazítja helyre a nevet.* - A kis bajkeverő gnóm neve. Egy darabig pultos volt a Kalmárban, de már nem az. *A kijárat felé kutakodik a pillantása, de a kócos üstök azóta már rég eltűnt szem elől.* - Szóval zsiványkodik, aztán a Kereskedőházra hivatkozva vágja ki magát? Szép, mondhatom!
*A Caldorcorra tett megjegyzésekre némi rosszallással húzza összébb a pillantását, de a kereskedő szavaiból úgy veszi ki, hogy bizony ő is fel lehetett írva arra a bizonyos vendéglistára. Ha pedig tényleg elkeverték a meghívóját, nem lesz boldog.*
- Szigorú? *kacag fel a sorból némiképp kilógó jelzőn. Kaján mosollyal meg is rántja a két marokra fogott selyemövet.* - Úgy mondják, egy wegtoenihez bizony erős kéz kell *bólint mosolyogva. Élcelődik, nyilvánvaló, de az is beszédes, hogy az utolsó megjegyzést nagyvonalúan átlépi. Ingoványos talaj ilyesmit feszegetni.*
- Tudod *lép közelebb, egészen közel, hogy a csípője csaknem Farsyséhoz simul. Ujjai játékosan babrálnak a férfi nyakában lógó ékszerekkel* - a Báróm igen elfoglalt ember. *Az, hogy a pillantása a nyakláncokon jár, lehet bűntudat jele is, vagy épp ferdítésé.* - Csak nemrég tért vissza a városba, és a nyakába szakadtak az ügyek. Ha nem teszi tiszteletét valahol, az inkább ennek tudható be.
*Nem tagad semmit, nem állít semmit. Menti a menthetőt.
A szeme sarkából kiszúrja a nem messze meggyűlő társaságot, s az ő figyelmét is lassan odacsalja az elf némber rögtönzött produkciója. Félhangosan elmorog egy megjegyzést, ami wegtoreniről szabad fordításban valami olyasmit tesz: savóvérű páfrányimádó!*
//Fürdőházi mulatozás//
*A házigazdát nem rendíti meg és nem ejti kétségbe a köntösén esett pikáns csíny. Hírnevéhez méltón oldja meg a helyzetet anélkül, hogy hátrányt szenvedne. Yeza elismerően mosolyodik, de annak nem mutatja jelét, hogy a kötőt vissza szándékozna adni.
Kissé emlékezteti a gyakorláshoz nekivetkezett pusztai harcosok öltözékére ez a kompozíció, de a stílus, meg a csilicsáré ékszerek hamar elhessentik a hasonlatot. Bár szó se róla, ez a fattyú egy molyrágta liszteszsákot is úgy tudna viselni, hogy a láttán a rongyrázó főrendek azonnal rendelnének belőle a következő báli szezonra.
A kezére fonódó ujjak követelésének nem tart ellen. A kóstolásra felcsippentett egres a férfi ajkai közt végzi. A pimaszság intimitása kicsit megakasztja Yezát, de nyilván nem vallana rá, ha az ilyesmiben ne venné fel a kesztyűt. Ujja finoman végigsimít Farsys ajkán, majd a egyszerűen újból megkeveri a kártyáit, amikor ittléte okát fejtegetik.*
- Kishitű! *mosolyodik galádul. A kérdést olyan könnyeden löki vissza a talány kútjába, hogy az már-már zavarba ejtő.
Mar magának is egy gyümölcsöt, de mielőtt a további választékot felfedezhetné, a figyelmét magához rántja az elhangzó név. Az utána következő beszámolóról nem is beszélve.*
- Xavy *igazítja helyre a nevet.* - A kis bajkeverő gnóm neve. Egy darabig pultos volt a Kalmárban, de már nem az. *A kijárat felé kutakodik a pillantása, de a kócos üstök azóta már rég eltűnt szem elől.* - Szóval zsiványkodik, aztán a Kereskedőházra hivatkozva vágja ki magát? Szép, mondhatom!
*A Caldorcorra tett megjegyzésekre némi rosszallással húzza összébb a pillantását, de a kereskedő szavaiból úgy veszi ki, hogy bizony ő is fel lehetett írva arra a bizonyos vendéglistára. Ha pedig tényleg elkeverték a meghívóját, nem lesz boldog.*
- Szigorú? *kacag fel a sorból némiképp kilógó jelzőn. Kaján mosollyal meg is rántja a két marokra fogott selyemövet.* - Úgy mondják, egy wegtoenihez bizony erős kéz kell *bólint mosolyogva. Élcelődik, nyilvánvaló, de az is beszédes, hogy az utolsó megjegyzést nagyvonalúan átlépi. Ingoványos talaj ilyesmit feszegetni.*
- Tudod *lép közelebb, egészen közel, hogy a csípője csaknem Farsyséhoz simul. Ujjai játékosan babrálnak a férfi nyakában lógó ékszerekkel* - a Báróm igen elfoglalt ember. *Az, hogy a pillantása a nyakláncokon jár, lehet bűntudat jele is, vagy épp ferdítésé.* - Csak nemrég tért vissza a városba, és a nyakába szakadtak az ügyek. Ha nem teszi tiszteletét valahol, az inkább ennek tudható be.
*Nem tagad semmit, nem állít semmit. Menti a menthetőt.
A szeme sarkából kiszúrja a nem messze meggyűlő társaságot, s az ő figyelmét is lassan odacsalja az elf némber rögtönzött produkciója. Félhangosan elmorog egy megjegyzést, ami wegtoreniről szabad fordításban valami olyasmit tesz: savóvérű páfrányimádó!*
4343. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-15 11:15:16
Üzenet elküldve: 2023-08-15 11:15:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* Felbukkanása őszintén meglepi a nőt. Ezek szerint nincs tisztában azzal, hogy kinek az estélyére ugrott be. A tálcát áveszi, majd oda sem pillantva a kezébe is nyomja egy mellette elsuhanó elf nőnek, aki kérdőn pillant rá. Nem mintha észrevenné, ahhoz túlságosan el van foglalva a vörössel.
A matató ujjaknak, bar valahogy sejti hogy nem kellene, de mégis enged. Már érzi is a párás levegőt a becsesebbik testrészén végigsuhanni. Egy szempillantásnyi ideig csak áll ott egyedül, fél kezével a levegőben, majd a mennyezetre pillant, hogy hangosan beszívja a levegőt, mielőtt szemforgató sóhajjal kifújná.
Utánamegy? Nem is kérdés! Még ha ezzel alá is támasztja az ebes hasonlatot. De előbb valamit kezdenie kell az öltözékével. Gondol egyet, és kibújik a ruhaujjakból, lejjebb rázza az anyagot, majd rafináltan megcsomózza az ágyéka felett. Mintha mi sem lenne természetesebb, királyi módon vonul, száján félmosollyal a nő után. Pár vendég máris azon ügyködik, hogy leutánozza a göncöt.
Könnyedén megtalálja az oszlop takarásában. A keze után nyúl, hogy elorozhassa szájával a gyümölcsöt. *
- Tudom hogy nem miattam jöttél. Elég nyilvánvaló.
* A meghívókat meglehetősen nagy számban küldözgette mindenfelé, gyakorlatilag nyomon se követte, odaértek-e a küldöncök velük a célhelyre. A báró kimaradt a szórásból, főleg hogy elintézendő ügyük is akad. Lutah mindenképpen négyszemközt fog tárgyalni vele először. *
- Nawanthiri? Említette, hogy a báró kis csapatához tartozik, miután a vendégsereg egy részét sóval kevert borral itatta...
* Eszébe sem jut, hogy talán hamis nevet kapott. *
- Micsoda szerencsés napom van, hogy már ketten is meglátogatnak a kereskedőházból! Vajon mikor teszi tiszteletét Caldorcor? Vagy netán már itt is van?
* Fanyaran mosolyog. Talán ennyire kíváncsi rá, hogy két "kémet" is küld? *
- Hol rejtegeted, a ruhád alatt?
* Ráérősen végigpásztázza a lenge ruhát majd megcsóválja a fejét. *
- Aligha férne alá, milyen igaz. Remélem te nem valami csínyre készülsz.
* A szeme sarkából pillant rá, majd a szájába dob egy bogyót. *
- Nehéz manapság jó munkaerőt találni... aki kellően szigorú, harcképzett, és kellően eszes ahhoz, hogy átlásson a cseleken. Talán téged kellene foglalkoztatnom.
* Szívesen lefoglalná egy időre, nem is kérdés. *
//Fürdőházi mulatozás//
* Felbukkanása őszintén meglepi a nőt. Ezek szerint nincs tisztában azzal, hogy kinek az estélyére ugrott be. A tálcát áveszi, majd oda sem pillantva a kezébe is nyomja egy mellette elsuhanó elf nőnek, aki kérdőn pillant rá. Nem mintha észrevenné, ahhoz túlságosan el van foglalva a vörössel.
A matató ujjaknak, bar valahogy sejti hogy nem kellene, de mégis enged. Már érzi is a párás levegőt a becsesebbik testrészén végigsuhanni. Egy szempillantásnyi ideig csak áll ott egyedül, fél kezével a levegőben, majd a mennyezetre pillant, hogy hangosan beszívja a levegőt, mielőtt szemforgató sóhajjal kifújná.
Utánamegy? Nem is kérdés! Még ha ezzel alá is támasztja az ebes hasonlatot. De előbb valamit kezdenie kell az öltözékével. Gondol egyet, és kibújik a ruhaujjakból, lejjebb rázza az anyagot, majd rafináltan megcsomózza az ágyéka felett. Mintha mi sem lenne természetesebb, királyi módon vonul, száján félmosollyal a nő után. Pár vendég máris azon ügyködik, hogy leutánozza a göncöt.
Könnyedén megtalálja az oszlop takarásában. A keze után nyúl, hogy elorozhassa szájával a gyümölcsöt. *
- Tudom hogy nem miattam jöttél. Elég nyilvánvaló.
* A meghívókat meglehetősen nagy számban küldözgette mindenfelé, gyakorlatilag nyomon se követte, odaértek-e a küldöncök velük a célhelyre. A báró kimaradt a szórásból, főleg hogy elintézendő ügyük is akad. Lutah mindenképpen négyszemközt fog tárgyalni vele először. *
- Nawanthiri? Említette, hogy a báró kis csapatához tartozik, miután a vendégsereg egy részét sóval kevert borral itatta...
* Eszébe sem jut, hogy talán hamis nevet kapott. *
- Micsoda szerencsés napom van, hogy már ketten is meglátogatnak a kereskedőházból! Vajon mikor teszi tiszteletét Caldorcor? Vagy netán már itt is van?
* Fanyaran mosolyog. Talán ennyire kíváncsi rá, hogy két "kémet" is küld? *
- Hol rejtegeted, a ruhád alatt?
* Ráérősen végigpásztázza a lenge ruhát majd megcsóválja a fejét. *
- Aligha férne alá, milyen igaz. Remélem te nem valami csínyre készülsz.
* A szeme sarkából pillant rá, majd a szájába dob egy bogyót. *
- Nehéz manapság jó munkaerőt találni... aki kellően szigorú, harcképzett, és kellően eszes ahhoz, hogy átlásson a cseleken. Talán téged kellene foglalkoztatnom.
* Szívesen lefoglalná egy időre, nem is kérdés. *
4342. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 18:11:53
Üzenet elküldve: 2023-08-14 18:11:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Az elég nagy port kavaró érdekütközés lenne *mondja a vaskos aranygyűrűket viselő sivatagi.* - De ha másképp nem megy, valakinek veszítenie kell.
- És mennyire biztos? Mert ha az embered csak a levegőbe beszél, nem...
- Az emberem közel van a tűzhöz *inti le az egyik kereveten heverő, meglepően markáns arcélű félvér férfit. Gyűrűi kissé ingerülten koccannak a poharának. A szőke félvér kelletlenül sóhajt.* - Ha te mondod. De jobb, ha ezzel nem próbálsz trükközni, mert amikor majd a...
*Muszáj elillannia, mert a sivatagi pillantása hirtelen szinte keresztüldöfi. De amint fordul a tálcájával egy alak állja az útját. Riadtan rezzen össze. Egy kupica le is dől a talpáról és csörrenve gurul a többi pohár sorfalába. ~Farsys.~
Az a mozdulat, ahogy a tálcájára helyezi az üres poharát, kaján aljassággal mutat rá Yeza álcájára. Határozottan kezd irritáló lenni, hogy folyvást kisáncolja ez a fattyú.*
- Ebnek kissé minden lében kanál lennél *von vállat és a wegtoreni kezébe nyomja a tálcát. A színjátéknak úgyis vége, de ha már ilyen felütéssel üdvözölték, nem fogja vissza a pimaszságot. Ellép a férfi mellett, aki érezheti kezének finom simítását a derekán. Egy pillanattal később meg azt is, ahogy szétnyílik a köntöse, mert bizony Yeza ujjacskái észrevétlenül eloldották azt a selyemövet és el is orozták, mint szuvenírt eme jeles eseményről. Továbbá remélhetőleg maga után csalja a fricskával a férfit is. Ha már kiderült, hogy az ő vendégei lebzselnek itt, a házigazdánál jobb élő pajzsot el sem tudna képzelni a sivatagi még mindig szűkülve figyelő tekintete elé.
Könnyeden lép arrébb az egyik oszlop mellé. Ajkai közé vesz egy szem egrest az asztalon sorakozó tálak egyikéről. Édes. Nem olyan fanyar, mint amit az itteni piacon árulnak. Hátrapillant a válla fölött.*
- Honnan veszed, hogy miattad jöttem? *Tekintete kicsit elkalandozik a férfin, de aztán érzéki kivagyisággal néz szembe újra a másikkal.
Odaszúrhatta volna, hogy biztos csak elkeveredett a meghívója, de inkább nem hánytorgatja ezt a kérdést, hiszen fogalma sincs, hogy a Báró kapott-e olyat. Ez a tudatlanság pedig rá nézve elég visszatetsző. Így belegondolva hamar körbe is néz lopva. Kellemetlen lenne összetalálkozni Caldorcorral, amikor megint épp a saját szakállára kíváncsiskodik az intelem ellenére. Őszintén, nem tudja, hogy haragudna-e. De ha hivatalos az eseményre, akkor valószínűleg. Lehet, hogy csak megint Nyikhaj fogta össze a leveleket a konyhára leadott rendelések fecnijeivel? Vagy Xavy...? Belegondolva, nos, elég furán viselkedett, amikor meglátta.*
- Elvégre sokakat meghívtál. A kis kócos gnóm lányt, akit távoztában láttam... Őt is ismered? *puhatolózik.* - Vagy több a kiskapu az estélyeden, mint a wegtoreni dogmákon. *Az élcet füstösen búgó hangja és kihívó mosolygása lágyítja. Nem akarja túlhúzni a húrt, de ha ideges, akkor gyakorta pimaszabb a kelleténél.*
//Fürdőházi mulatozás//
- Az elég nagy port kavaró érdekütközés lenne *mondja a vaskos aranygyűrűket viselő sivatagi.* - De ha másképp nem megy, valakinek veszítenie kell.
- És mennyire biztos? Mert ha az embered csak a levegőbe beszél, nem...
- Az emberem közel van a tűzhöz *inti le az egyik kereveten heverő, meglepően markáns arcélű félvér férfit. Gyűrűi kissé ingerülten koccannak a poharának. A szőke félvér kelletlenül sóhajt.* - Ha te mondod. De jobb, ha ezzel nem próbálsz trükközni, mert amikor majd a...
*Muszáj elillannia, mert a sivatagi pillantása hirtelen szinte keresztüldöfi. De amint fordul a tálcájával egy alak állja az útját. Riadtan rezzen össze. Egy kupica le is dől a talpáról és csörrenve gurul a többi pohár sorfalába. ~Farsys.~
Az a mozdulat, ahogy a tálcájára helyezi az üres poharát, kaján aljassággal mutat rá Yeza álcájára. Határozottan kezd irritáló lenni, hogy folyvást kisáncolja ez a fattyú.*
- Ebnek kissé minden lében kanál lennél *von vállat és a wegtoreni kezébe nyomja a tálcát. A színjátéknak úgyis vége, de ha már ilyen felütéssel üdvözölték, nem fogja vissza a pimaszságot. Ellép a férfi mellett, aki érezheti kezének finom simítását a derekán. Egy pillanattal később meg azt is, ahogy szétnyílik a köntöse, mert bizony Yeza ujjacskái észrevétlenül eloldották azt a selyemövet és el is orozták, mint szuvenírt eme jeles eseményről. Továbbá remélhetőleg maga után csalja a fricskával a férfit is. Ha már kiderült, hogy az ő vendégei lebzselnek itt, a házigazdánál jobb élő pajzsot el sem tudna képzelni a sivatagi még mindig szűkülve figyelő tekintete elé.
Könnyeden lép arrébb az egyik oszlop mellé. Ajkai közé vesz egy szem egrest az asztalon sorakozó tálak egyikéről. Édes. Nem olyan fanyar, mint amit az itteni piacon árulnak. Hátrapillant a válla fölött.*
- Honnan veszed, hogy miattad jöttem? *Tekintete kicsit elkalandozik a férfin, de aztán érzéki kivagyisággal néz szembe újra a másikkal.
Odaszúrhatta volna, hogy biztos csak elkeveredett a meghívója, de inkább nem hánytorgatja ezt a kérdést, hiszen fogalma sincs, hogy a Báró kapott-e olyat. Ez a tudatlanság pedig rá nézve elég visszatetsző. Így belegondolva hamar körbe is néz lopva. Kellemetlen lenne összetalálkozni Caldorcorral, amikor megint épp a saját szakállára kíváncsiskodik az intelem ellenére. Őszintén, nem tudja, hogy haragudna-e. De ha hivatalos az eseményre, akkor valószínűleg. Lehet, hogy csak megint Nyikhaj fogta össze a leveleket a konyhára leadott rendelések fecnijeivel? Vagy Xavy...? Belegondolva, nos, elég furán viselkedett, amikor meglátta.*
- Elvégre sokakat meghívtál. A kis kócos gnóm lányt, akit távoztában láttam... Őt is ismered? *puhatolózik.* - Vagy több a kiskapu az estélyeden, mint a wegtoreni dogmákon. *Az élcet füstösen búgó hangja és kihívó mosolygása lágyítja. Nem akarja túlhúzni a húrt, de ha ideges, akkor gyakorta pimaszabb a kelleténél.*
4341. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 17:12:30
Üzenet elküldve: 2023-08-14 17:12:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Amint a páros asztalához ér árvánk hamar kiszúrja Ukrom arcán, hogy valami nincs rendben. A megszokott semmitmondóan morcos ork helyett egy meglepett melákot lát, aki talán tart is valamitől. Ennek ellenére nem rest megnyugtatni a lányt afelől, hogy nem tervezi elhagyni Artheniort. Bizony megnyugtatni. Merthogy minden jel arra utal, hogy a félvért sem fogja semmiféle kötelesség elszólítani a városból. Így lesz esélyük néhanapján összeakadni. Akár véletlenek, akár eltervezett alkalmak során.*
- Ennek örülök. Remélem, így majd gyakrabnan láthatlak.
*Ekkor pillantja meg az asztalnál ülő másik személyt. Egy nála nagyobbra nőtt hölgyemény személyében. Lily be is mutatkozik a maga módján, amit az idegen viszonoz. Ellenben a feszültséget rajta is tisztán érzi az árva. Így megalapozott a kérdése. Hogy erről teljes mértékben megbizonyosodjon, Nawanthirishardipandra megkéri őt, hogy legyen kedves és hagyja őket magukra. Persze csak addig míg olyan komoly dolgokról diskurálnak, ami csupán három és fél fülre tartozik. Mindezt, körülményekhez képest, olyan diplomatikusan, hogy Lilynek nem marad más választása, mint bőszen bólogatni.*
- Szóval sikerült megint valami közepébe csöppennem?
*Kerekednek el kéklő pislogói. Az elköszönni szóra inkább nem tér ki. Ukrom és barátja arcán is egyaránt látja, hogy valami nagyon komoly beszélgetésbe tenyerelt bele. Szerencsére árvánk keze csupán akkor ragadós, mikor a helyzet űgy kívánja. Ennek megfelelve hamar ki is szabadítja magát a kínos helyzetből. A választ meg sem várva felkászálódik a székéből.*
- Persze. Beszéljétek csak meg bátran, amit kell. A pultnál leszek.
*Azzal meg is indul az említett irányba. Ám néhány lépés után visszapillant a párosra.*
- Ti szeretnétek valamit enni, vagy inni? Ma én fizetek.
*Amint a páros asztalához ér árvánk hamar kiszúrja Ukrom arcán, hogy valami nincs rendben. A megszokott semmitmondóan morcos ork helyett egy meglepett melákot lát, aki talán tart is valamitől. Ennek ellenére nem rest megnyugtatni a lányt afelől, hogy nem tervezi elhagyni Artheniort. Bizony megnyugtatni. Merthogy minden jel arra utal, hogy a félvért sem fogja semmiféle kötelesség elszólítani a városból. Így lesz esélyük néhanapján összeakadni. Akár véletlenek, akár eltervezett alkalmak során.*
- Ennek örülök. Remélem, így majd gyakrabnan láthatlak.
*Ekkor pillantja meg az asztalnál ülő másik személyt. Egy nála nagyobbra nőtt hölgyemény személyében. Lily be is mutatkozik a maga módján, amit az idegen viszonoz. Ellenben a feszültséget rajta is tisztán érzi az árva. Így megalapozott a kérdése. Hogy erről teljes mértékben megbizonyosodjon, Nawanthirishardipandra megkéri őt, hogy legyen kedves és hagyja őket magukra. Persze csak addig míg olyan komoly dolgokról diskurálnak, ami csupán három és fél fülre tartozik. Mindezt, körülményekhez képest, olyan diplomatikusan, hogy Lilynek nem marad más választása, mint bőszen bólogatni.*
- Szóval sikerült megint valami közepébe csöppennem?
*Kerekednek el kéklő pislogói. Az elköszönni szóra inkább nem tér ki. Ukrom és barátja arcán is egyaránt látja, hogy valami nagyon komoly beszélgetésbe tenyerelt bele. Szerencsére árvánk keze csupán akkor ragadós, mikor a helyzet űgy kívánja. Ennek megfelelve hamar ki is szabadítja magát a kínos helyzetből. A választ meg sem várva felkászálódik a székéből.*
- Persze. Beszéljétek csak meg bátran, amit kell. A pultnál leszek.
*Azzal meg is indul az említett irányba. Ám néhány lépés után visszapillant a párosra.*
- Ti szeretnétek valamit enni, vagy inni? Ma én fizetek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436