Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 243 (4841. - 4860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

4860. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:48:59
 
>Rovéna O'mera Phorwentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Noha a türelmetlenséggel vegyes izgatottság ott kúszik a bőre alatt, igyekszik félretenni számos kusza, bizonytalanságot szülő érzését. Látva párja értetlen arckifejezését, halványan elmosolyodik. Tegnap este még épp a tengerszemű beszélt neki a dalokban rejlő kifejezőerőről, most úgy tűnik azonban, hogy érdeklődése nem igazán terjed Rovéna szerzeményein túlra. Legalábbis Vesla képességeitől látszólag nincs elragadtatva.*
- Nem figyeltél arra, miről kornyikál a törpe, ugye? *kérdez rá, hátha megerősítik a sejtésében. Ez a szűk egy nap, amire képes visszaemlékezni, túl kevés ahhoz, hogy kiigazodjon a sötét jelenésre emlékeztető alakon.*
- Furcsa. Pedig olyannak tűnsz, aki mindenre figyel, hogy aztán később hasznát vehesse. *teszi hozzá, bár önmaga számára sem kristálytiszta, hogy pontosan mi kelt benne ilyen benyomást a férfiról. Nem a jelenlegi alkalom, annyi bizonyos. Ezt a talányt megfejteni, avagy tovább fűzni korábbi gondolatmenetét azonban nem marad ideje. Nori hangja üti meg a fülét. Egyszerre vágyott pillanat ez, ami végre kimozdítja rövid tétlenségéből, ám újfent feszültséggel tölti el. Mégis van valami gyermeki bája a feketeségnek, majd a kialakuló ölelős jelenetnek is, ami a mellkasát szorító érzés ellenére halk, lágy nevetésre készteti. Megissza a maradék almabort, majd elnyomva bizalmatlanságát és egyben kikívánkozó sóhaját is, elfogadja Rasdeher felkínált kezét, hogy csatlakozzanak a hollóhajú pároshoz. A férfi rideg nyitásával ellentétben az ő érkezése sokkal kellemesebb jelenség. Előbb Norira, majd a fél-elfre emeli nagy, mélybarna szemeit, s ártatlan pillantással mélyed el a jégkék lélektükrökben.*
- Szia! Rovéna vagyok. *nyújtja kezét egy apró mosollyal.* Nori sok szépet mondott rólad. Ha igaza van, akkor talán tényleg te vagy az, akit keresek. Szerinte értesz az elme működéséhez. A segítségedet kérem, a sajátomhoz. *Noha tekintetében ott a nyílt kíváncsiság, fürkészése talán mégsem igazán kellemetlen. Úgy dönt, nem próbálja meg elrejteni érdeklődését, sem kétségeit. Ha ez a nő tényleg tud valamit, valószínűleg az ilyen felsejlő érzékesen is tudnia kell eligazodni. Rovéna pedig egyelőre igyekszik jó páciens lenni, hiszen tényleg szüksége van valakire, aki képes ledönteni a fejében lévő falakat, amelyek eltakarják előle valamennyi emlékét. Ellenben Ras helyette is megőrzi távolságtartó fellépését. Felpillant a tengerzöld íriszekbe, és egy pillanatra elgondolkodik az ő gyakorlatias megközelítésén. Egyszerre látja benne az igazságot, mivel ő is nehezen hiszi, hogy bárki segítene rajta puszta jóindulatból, az aranyérmék csengése nélkül. A pénz ugyan kapukat nyit. Másrészt viszont, ha meg akar szabadulni ettől a kíntól, talán nem lesz elég valaki olyat találni, akit csak a zsebük érdekel.*
- Valóban nem lennénk hálátlanok, de a dolog üzleti oldalát még váratnám egy kis ideig. *fordul vissza ahhoz, akiben gyógyítóját reméli.* Jobban érdekel, hogy mit gondolsz a problémámról, vagy rólam. Szinte mindent elfelejtek. Azt hiszem, időnként csak úgy megtörténik. Nem tudom hogyan, vagy miért. Nem emlékszem. *miközben mesél, keserű kifejezés ül ki az arcára. Az utolsó mondatnál fanyar fintorral elhúzza a száját. Nehezen jönnek a szavak. Emlékek hiányában nem is tudja, honnan kezdhetné. A tegnap történtek óta alig volt némi ideje, hogy szemernyit összeszedje magát. Ez meg is látszik rajta. Pillantása valahova a pulton túli, szekrényeken sorakozó kirglikre réved, de valójában nem néz sehova. Belül keres valami irányadót, mindhiába. Rövid csend után tekintete ismét visszatér, hogy a kékeken állapodjon meg, és sóhajtva folytatja.*
- Zavaros az egész, mégis… szerinted képes vagy ezen segíteni? Lehetséges egyáltalán? Jelenleg azt sem tudom igazán, hogy ki vagyok.

4859. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:31:49
 
>Öreg Taluh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Reeyissin Wiyafan//

* A jobb oldal felé sandít, hátha izgalmasabb elfoglaltságot talál. Nem csalódik, szemrevaló délceg ifjú ül mellette. Szívélyesen ráhunyorog, cuppant ráncos ajkaival, majd csábosnak szánt vigyorra húzza a száját, felfedve néhány foghíjat, meg pár vasfogat. A férfi menten eliszkol. Elégedetten körbefordul. *
~ Most már szellősebb a hely. ~
* Boldogan kuncog magában, ami erősen emlékeztet egy rozoga vaskapu nyikorgására. Ügyességét megünnepelvén, megkocogtatja a pultot hosszú körmével, és rácsap 13 aranyat a tetejére. Érkezik is a szokásos Ullamar sör. *
- Ez még mindig olyan, mint a lóhúgy, kedvesem.
* Méltatja a csaposnak a kapott nedűt, de azért lelkesen hörpöli. Látóterébe becsusszan egy csinoska, helyeske-forma leány. Hosszasan, leplezetlenül megbámulja. Barátságosan rámosolyog sörhabos bajszával. *
- Adsza ide, aranyoskám azt a ruhadarabot! Taluh mama megfoltozza neked! Aztán nem lesz kint így a mindened.
* Karmos kezével köröz a saját kevésbé hetyke keble előtt, jelezvén mire gondol. *
-


4858. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:04:57
 
>Reeyissin Wiyafan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Öreg Taluh//

*Reeyissin napok óta vándorol, fáradt, éhes és egyértelműen tisztálkodásra szorulna. Végre fellélegezhet, mikor úgy dönt, kicsit felhagy az orra lógatásával, felpillantva meglátja, hogy ez a kőépítmény a falán lógó felirat szerint egy fogadót rejt magában. Nem is kérdés, hogy azonnal be kell mennie. Bár egy pillanatra megtorpan.*
~ Ebben a hőségben biztos, hogy tele lesz. Az kell még nekem, hogy most bájcsevegjen valaki itt velem. ~
*Viszont jelenlegi lelkiállapotában az ivászat utáni vágy erősebb, így belép hát. Az első, amin megakad a szeme egy óriási kályha.*
~ Hideg időben biztosan nagy hasznát veszik. ~
*Aztán érzékeli, hogy vannak bőven a tágas helységben, de nem foglalkozik senkivel. Nem barátkozni jött.
A pult felé tekint, ahol egy vénasszony épp sípcsonton vágja azt a szerencsétlent. Mulattatná a dolog, ha épp lenne hangulata ilyenekhez. Elindul hát ő is arra.*
~ Remélem engem békén hagy azzal a bottal. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap, ha engem is elakar kergetni. ~
*A gyerek éppen elmegy, amikor Ree az asszony másik oldalán foglal helyet, eggyel arrébb, a mihez tartás végett, esélyt adva az asszonynak, hogy ne bosszantsa fel őt jobban. Csak biccent egyet a fejével az öreg felé, de nem szólítja meg, mert most vedelni jött.*

A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.25 14:30:36

4857. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 10:26:38
 
>Öreg Taluh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

* A tikkasztó hőség elől jó néhányan a fogadó sötétjét választották menedékül. így tesz az anyóka is, aki már hajnalhasadáskor a mezőséget járta, így most elégedetten, növényekkel teli kosárral megpihen egy időre.
A hőn áhított hűvös egészen addig tartott, míg többeknek eszébe nem jutott a hasonlatos ötlet. Így most az öreg nagy bosszúságára, kellemes lazítását penetráns hónaljszagban kell eltöltenie.
Mérges sziszegés közepette csorba pipájára gyújt, hogy valamelyest enyhítse az élményt. Aki szemfüles-orros, az kiérezheti a vegyítményből az ördögvigyor és csattanó maszlag jellegzetes illatát.
A söntés pultja felé kacsázik szélsebesen, majd botjával sípcsonton vág egy akadék kölköt, emigyen helyet csinálva magának. Észre sem véve az ádáz pillantást és morgást, feltornázza magát a szék tetejére. Sikerén felbuzdulva büszkén szortyint egyet, és a kölök képébe fújja a füstjét, hátha elhallgat végre. *
- Nnnna. Csihadj már, süldő.
* A balján a gyerek eloldalog. *


4856. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-24 21:40:37
 
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Ras hiába tesz úgy, mintha a törpe dalára figyelne, gondolatai egészen más, meghódításra váró tengereken bontanak vitorlát. Lelkéből kiszakadt apró fiolák kezdenek táncba a dallamos lant játékra, melyekbe hol groteszk, hol nagyra törő álmai vannak elzárva. Úgy fénylenek, mint azok az apró szentjánosbogarak, melyeket gyerekként oly lelkesen fogott be, hogy aztán gyűjteményét anyjának mutogassa.
Ezért Rové kérdése is olyan, mintha egy vaktól kérdeznék, hogy hogy tetszett neki a festményekből álló kiállítás. A férfi is csak az előadás magával ragadó atmoszféráját érzékeli, de nem tesz kísérletet arra, hogy megértse a rímek mögé rejtett mélyebb jelentést. Valójában most egy cseppet sem érdekli ez az egész felhajtás, ami a fogadóban kialakult.*
- Nem tudom… talán. A csillagok nem egyszerűek. Hol felbukkannak, hol eltűnnek. Mindig úgy tesznek, ahogy épp a kedvük tartja.
*Festi le Rovéna előtt az elmúlt időszakban csillagokkal szerzett tapasztalatát. Ez az apró megjegyzés a magányosan töltött álmatlan éjszakák gyermekeként született meg, de ahogy a mű jelentését, úgy Rovéna homályos szavait is nehezen fogadja be most Ras elméje. Ami nem csoda, hisz az egyik megértéséhez szükség van a másik ismeretére.*
- Hogy mondod? Hogy segíthetne nekünk most egy csillag?
*A zavar kiül a férfi arcára, ám nem sok ideje marad megfejteni Rovéna ábrándjait. Nori, az egész fogadót túlharsogva kiált nekik. Normális esetben ezért Ras egy rosszalló pillantással jutalmazná hugicáját, ám a jelenlegi helyzetben csak örül, hogy végre rendezték új kis házi kedvencével a jelentéktelen nézeteltérésüket, s készen áll arra, hogy bemutassa Mait Rasnak és Rovénának.
A férfi még az arcába tömi az utolsó falat kolbászt, s a kupáját megragadva pattan fel a székről. Szabad balját párjának kínálja fel, hogy belekapaszkodva a két fekete ciklon felé vezesse szerelmét.
Testét minden lépéssel nehezebbnek érzi. Csoda, hogy nem nyílik meg alatt a padló, hogy elnyelje őt, a vállára nehezedő teherrel együtt. Tudja, hogy találnia kell valakit, aki segíthet Rovénán, de mégis hogyan állapítsa meg valakinek a szakértelmét, aki egy olyan megfoghatatlan természetű dologgal foglalkozik, mint az elme?! Eddig nem is gondolkozott ezen, de ahogy egy lehetséges megoldás felé sétálnak, teljesen elbizonytalanodik saját ítélőképességében.*
- Ras.
*Bólint Mai felé a madaras, s rögtönöz egy slampos bemutatkozást, amikor ő és kis galambocskája megállnak közvetlen a páros előtt. Mosolya nem árulja el a benne kavargó kételyeket, arca azt a magabiztosságot tükrözi, amit Nori oly nagyon elő akart belőle kotorni. Milyen kár, hogy ez még mindig csak egy olcsó utánzat, egy álca, amivel Ras a gyengeségeit próbálja palástolni.*
- Akkor rátérhetünk végre az üzletre?
*Belekortyol a hideg sörébe, hogy kissé lehűtse végre a belsejében lobogó kételyeket.*

4855. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-24 17:55:03
 
>Vesla Rudhorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Új élet vár//

*Elégedetten bólint visszajelzésképp Norileina pillantására, s ezt követően, mint kiderült, Mai-éra. Az ő feladata itt véget ért, de mivel nem akad oly bátor gavallér, ki meghívná legalább egy italra, saját, tömpe ujjú mancsaiba veszi az irányítást. Úgy ítéli meg, hogy a Mézsör éppen megfelelő az alkalomhoz és 14 arany igazán nem nagy ár érte. Most, hogy teli korsót fog kezében, dolgos lantja pedig újból a hátán pihen, ideje saját magával foglalatoskodnia. Végig futtatja ujjait jobbra néző hajtincseinek sűrűjében, lazábbra engedi vászoningének nyaktól mellkasig húzódó, cikkcakkos madzagsorát, majd vadászatra indul. El is mehetne, hogy még egy-két helyszínen előadja új szerzeményét, ám szomjúságát leszámítva a kíváncsisága is a különvált párosok közelében tartja, legalábbis egyelőre. Nem érdeke befurakodni egyik turbékoló kis csapatba sem, ezért portyázó barna szemeinek célpontjai a helyiségben tartózkodó férfiak, melynek gyümölcseként hamar ráakad egy szimpatikus példányra. Csábos mosolyt villantva és egyik büszkeségét ringatva közelíti meg, majd kedélyes beszélgetésbe elegyedik vele. A konkurenciánál lefoglalt szobája elég tágas ahhoz, hogy második és egyben utolsó éjszakáját ne egymagában töltse, ha tervei szerint alakul minden.
Eközben fél füllel el-elcsípi alkalmi kompániájának mondatait. Néha az emberférfi általa szépnek talált szempárját is elhagyja Vesla, hogy lopva Noriék felé sandítson, kifigyelve újraegyesülésük boldog pillanatait.*

4854. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-23 12:01:52
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Hogy ki, mit gondol, azt ő természetesnek venné. Idegenre bízni egy ilyen problémát nagy és nehéz döntés. Nori-t pedig bármennyire szereti, a megbízhatóság ténye képlékeny. Nem azért, mert ő ne bízna benne, hanem, mert tudja jól, hogy a józanész némi hiánya, vagy annak torzultsága néha napján nem a megfelelő reakciókat csalja elő a lányban. Attól, mindennek ellenére nem fél, hogy egyszer az ő keze által múlik ki majd az élete, de jól tudja, hogy akarva-akaratlanul is épp annyi esély van arra, hogy bántsa, mint hogy nem.*
- Tudom, Nori. *Nyugtázza csak ennyivel, hiszen tényleg tudja, hogy nem akarattal tette. Nem Nori akaratával. Lil más, őt néha meg tudja törni, de a hirtelen felülkerekedésre és a saját meglepődésére még nem volt ideje kidolgozni terveket, így hát számolni kell a ténnyel, hogy nem az utolsó hasonló helyzete volt. De, bár a másik nem tudja, mégis a testvére a családja egyetlen olyan tagja, akit foggal-körömmel óvna és szeretné, hogy igazán az élete része legyen. Meg kell tanulnia viszont nem szimbiózisban létezni vele, hanem megfelelő határokat betartani. Határok, amiket a feketeség kevéssé ismer, mint az a következő mondataiból is kiderül.*
- Ragad rád valami, abból, amiket magyarázok ugye? *Nevet fel, már nem megzabolázva vonásait, tényleg elmúlt a rossz érzés, s már csak a lány van neki, még a körötte lévők is eltörpülnek.* - De nem mindenkinek jó ugyanaz. Én azért akartam, mert meg tudok vele küzdeni. Ép vagyok. Ha valaki nem az, akkor cseppet sem biztos, hogy a rázúdított fájdalom ne taszítaná még sötétebb vermekbe… vagy, törné szilánkokra, mint téged.
*Csak elmélkedik, közben pedig némileg okít is, hogy értse már meg a lány, hogy a remek kis ötlete nem mindenkinél hasznos. Persze az a nő, akit ide hozott, hogy segítsen rajta, meglehet, hogy nem azért feledi el önmagát, mert nem lenne elég egészséges. Ha mágia van a dologban, azzal még ő sem tudna mit kezdeni, na de ez a jövő zenéje. Ez még ki kell derüljön.
Szeretne válaszolni, de a törpe színre lép, s hangja nyomán elfeled mindent, ami eddig történt. Azt is, ahol van. A felcsendülő dallam első hangjával magához ragadja osztatlan figyelmét, s úgy bámulja a „kis” alakot, mintha az övé lenne az egész világ. Vagy az övék. Ketten vannak benne és a mondatokhoz társított képei, érzelmei, amik úgy ölelik körbe, hogy úszik annak karjaiban. Látja a testvérét, hozzá társítja a rózsát, s szinte egybeolvadva képzeli őket, azzal egyetemben, hogy a tüskéje bizony sokszor szakítja fel alabástrom bőrének puha vonalait, ezzel kárt téve benne. Mégis határtalan a szeretet irányába. Az ígéret, ami elhangzik, már benne is megszületett a rezidencián, mikor Luni-val beszélgetve ébredt rá, hogy ott akar vele lenni, óvni, s megmutatni, hogy ő lesz, aki mindig marad. Tudja, hogy annak ártó tüskéi nem akarják őt bántani, de nem hazudtolhatja meg önmagát, mert a részei, s meg kell tanulnia a csillagnak úgy beragyogni, hogy biztonságos legyen. Szemeibe csak azért nem gyűlnek a könnyek, mert a felismerés sokkal erősebb annál, hogy őt akarja, s többé nem fogja elveszíteni. Mikor vége a dalnak, csak áll, fagyott tekintettel, s a benne kavargó megannyi érzéssel, szeretne még kicsit a hatása alatt lenni, de a láthatóan zavarba jött feketeség máris átkiabál az egész Pegazuson, hogy ne hagyja meg neki ezt az álom utáni édes ébredési időszakot. Elkapja a karját, nem érdekelve, hogy azok a bizonyosak rájuk néznek-e, vagy netán az egész fogadó.*
- Várjál már, hadd egyenek. Ez… ez az, amivel ki akartál engesztelni? *Ugyan nem kérdezett rá akkor, amikor kiejtette a száján, s bemutatta távolról a bárdot, de most összeállt a kép. Hálásan néz Ves-re, majd fordul vissza a lányhoz.* - Nori, ez szebb, mint amit valaha eltudtam képzelni. Értem még senki nem tett ilyet. *Ölelése hirtelen, de sokatmondó, nem akarja elengedni sem, ha kell, örökre a tüskés fekete rózsát ölelgetné, még ha fáj is. De itt túl sokan vannak, lesz még mit megbeszélniük kettejüknek is, viszont talán most nem ennek van itt az ideje. Elengedi hát és készen áll végre arra, hogy megtudja, milyen feladatot is bíznak majd rá. Ha rábíznak.*

4853. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:51:33
 
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Még szerencse, hogy a többi vendég lármája miatt nem hallja, hogy Clion és Rovéna arról beszélgetnek, hogy egyáltalán nem bíznak meg benne, mert akkor Nori valószínűleg végtelenül szomorú, csalódott és dühös is lenne egyszerre, ami akár még rosszabb forgatókönyvhöz is vezethetne. Ehelyett kezd visszatérni az életkedve, miután Mai biztosítja őt arról, hogy igazából örül neki, és nem tervezte örökre magára hagyni.*
- Tudom, hogy fájt, de nem akartam. Fogalmam sincs, hogy mondjam ezt el neked. A lényeg, hogy mindketten itt vagyunk. *Sóhajt egy nagyot. Az a bizonyos fekete szív legalább a láncai alól feloldozást nyer így, hogy a testvérévé fogadott lány most őt fogadta vissza az életébe.
A rémálmok újbóli említésekor a feketeség csak játékosan kuncog, mert észreveszi Mai reakciójában azt az apró jelet, hogy annyira ő sem tartja elveszett ötletnek a lehetőséget, csak kár, hogy Clion teljes mértékben elzárkózik előle.*
- Komoly. Az emlékek csak úgy huss, eltűnnek, de ugyanolyan drasztikus módszerekkel vissza is lehet őket csinálni… vagy nem? *Kérdezi úgy, mintha ő maga is valami lélekfilozófus lenne, de ilyen téren természetesen nyomába sem érhet fél-elf barátnőjének.*
- Köszönöm! *válaszolja lelkesen, mikor Mai igent mond a felkérésre, és akkor társai felé pillant.*
- Clion az egész életemben megvédett engem. Legutóbb megtudtam tőle azt is, hogy még akkor is, mikor én nem akartam, hogy megvédjen. Rovéná-t nem ismerem. Most láttam először, de a nevét már végtelenszer hallottam Clion-tól. Azt hiszem, hogy többet jelent neki ő, mint én. *Húzza félre a száját, és talán még siránkozna emiatt egy kicsit, ha nem halkulna el hirtelen minden zene és más hangforrás a fogadóban, és nem szegeződne tengernyi szempár a dalnokra.*
~Ó jajj, itt?! Mindenki előtt? Hé, én azt akartam, hogy csak Mai-nak… add… elő…~
*Nem tud mit tenni, a fogadó népe előtt felcsendül a nóta, aminek létezése arra hivatott, hogy kiengesztelje az ő kedvenc barátnőjét. Fejét hirtelen visszakapja Mai irányába, az ő fehéres bőre pedig annyira elvörösödik, hogy bárki összetéveszthetné egy paradicsommal. Vesla eléggé kellemetlen helyzetbe hozza őt az egyébként gyönyörű és végtelenül találó dalával, Nori-t egy idő után a szégyenlősködés helyett mégis az kezdi érdekelni, hogy vajon mit szól a lány a kiengesztelés módjához és magához a költeményhez.
Mikor véget ér az előadás, és a fogadóban ülők is magukhoz térnek a trubadúr káprázatos fellépése után, Nori végül nem kérdez rá arra, hogy tetszett-e mindez Mai-nak, csak vet egy végtelenül hálás pillantást Vesla irányába, aztán már újra Clion-ékat vizslatja.*
- Akkor bemutatlak nekik. Clion! Ne zabáljatok már annyit, figyeljetek ide egy kicsit! Mai segít nekünk. Megmondtam, hogy bízhatunk benne. *Szakítja félbe az esetleges bájcsevejt a turbékoló pár között.*

4852. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:32:36
 
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Szokatlan csoport //

*Mivel Zeexet elég jól ismeri, és úgy véli, hogy valamennyire a tőle várható reakciót és szavainak a tartalmát is képes kiszámítani, megint a másik ember köti le inkább a figyelmét, aki valamiért egyre rokonszenvesebb neki, bár mindennek a miértjét nem tudja megmagyarázni magának. De talán nem is kell, mert hasonlót inkább csak érezni lehet.
Amit mond mindenesetre határozottan szórakoztató a számára.*
- Van ez így. *jegyzi meg csak úgy mellékesen, de rövid kis nevetés után és saját magához képest mindenképpen kedves mosollyal, még két nagyobb korty sör után, az ami által adott lökés talán kell ahhoz, hogy kimondja a következő mondatokat is ezek után.*
- Kislányként valamiért azt hittem, hogy minden nappali felhő az éjjeli tábortüzek füstjéből száll fel az égre. A csillagok pedig talán csak tábortüzek, amit az égi orkok és szellemek gyújtanak.
*Persze ezek nagyon buta gondolatok voltak és csak azért ismerte el őket, mert Adi is megtett ilyesmit az embereken kívüli népekkel kapcsolatban. Viszont miért is gondolt volna másra?
Újabb felvetésein kicsit talán hosszabban gondolkodik el, de ez jelen szempontjából
sokkal fontosabb az általa távolinak érzett gyerekkor emlékeinél.*
- Én biztosan mennék, előbb-utóbb biztos, ha vissza is jönnék végül, akkor is olyan messze mennék amennyire csak tudnék. *mosolyodik el ezek után.* Bármilyen szép egy hely, ahol ott van minden, ami kell neked, akkor sem tudhatod, hogy máshol nincsenek-e szebb helyek, ahol nem jobb minden. Ez nekem kicsit olyan, mintha sohasem kóstolnád meg a barna sört, mert a világos már ízlett. Vagy nem érdekelne milyen íze van egy tyúknak, mert már a farkas is nagyon ízlett. Persze, kell egy biztos pont, végül is, ezért telepedtem le én is itt. De, hogy sose hagyjam el Artheniort még egy pár napra sem, az... lehetetlen.
*Igazából különös ez, mert már egy ideje töpreng azon, hogy vajon tényleg jó döntést hozott-e azzal, amikor elhagyta a törzsét, és a szabad vándorlás és vadászat helyett itt kezdett el élni. Sok szempontból persze, nagyon is, ezzel sosem volt vitája önmagával. Így legalább nem kell a mások által neki szánt életet élnie, hanem választhatott magának egy teljesen újat és másikat, olyat, amiben sokkal több lehetőség rejlik. De, hogy hosszabb távon végül is milyen hatással van és lesz rá a város, az már teljesen más kérdés, az talán igazán most tisztult ki benne, hogy elgondolkodott Adi kérdésén és hangosan kimondta a választ.*
- Muszáj is lesz valami köztes ösvényt találni nekem is. Sem nem vándorolhatok, sem nem maradhatok itt örökké. Mindkettő rossz és egyik sem jó.
*Mivel itt és most, és pont ebben a társaságban, egy ismeretlen ember és Zeekx társaságában képtelelen tovább gondolni mindezt a gondolatot nem is nagyon erőlteti. A jövő ráér ameddig nem lesz majd muszáj.
Amit képtelen figyelmen kívül hagyni az sokkal inkább még mindig Zeekx szülővárosa, vagyis amit róla beszélnek.
Éppen elég szomorú, hogy az orkok közül is sokan hajlandóak egy ilyen hely fenntartóivá válni, amiről beszélnek.
Ehhez képest az ő kis nomád törzse a maga hagyományaival, ami különösen a fiatal nőstényeket kötötte gúzsba, maga volt a szabadság. Ugyan nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy miért, de valahogy ösztönös undort érez, ha arra gondol, hogy vannak távoli rokonai, akik segítenek fenntartani egy olyan város rendjét, amiről Zeekx mesélt.
A fiú lelkivilágáért mindenesetre nem aggódik egy cseppet sem. Többszörösen bizonyította már neki, és a mostani beszélgetés alatt nagyon is, hogyha nem az otthoni előítéletekből indul ki, akkor a fiú igenis erős férfi, ez pedig jó érzéssel tölti el.
Noha, ezt nyilván nem mondhatja ki hangosan, de erre a gondolatra iszik pár nagy korty sört.*
- Szerintem mindketten gyávák vagytok. *jelenti ki, de ebből a kijelentésből hiányzik a lenézés, majdnem még el is mosolyodik.*
- De! *és ismét egy hangsúlyos "de" a részéről* otthon megvetnének ezért, viszont szerintem élni még gyáván is jobb, mint meghalni egy reménytelen harcban, feleslegesen.
*Ugyanakkor korábbi ötletét sem képes elengedni, ha ellentmondás az egész, amit mondani készül még, ha nem.*
- De fegyver lehet egy darab kő is, vagy akár egy hegyes nyárs, amivel szalonnát sütnél. Egy vastag bot. Fagyott húsdarab, vagy főzésből visszamaradt, de még forró zsír. Csont, üvegszilánk, jégcsap, fakupa, egy idomított farkas, de még egy vadcsapdának szánt gödör is! *sorolja kissé lelkesen hirtelen jött ötleteit. Nem vonzódik betegesen a gyilkoláshoz, ezt pedig elég jól példázza, hogy még kakasa és tyúkjai is élnek, de jó eséllyel asztaltársainál természetesebbnek tartja és hirtelen talán kreatívabb ötletek is merülnek fel benne arra nézve, hogy hogyan lehetne megölni azokat, akikért annyira minden bizonnyal nem is lenne kár.*
- Bármi, ami kemény, vagy forró, hegyes, éles, vagy éppen jéghideg, és csapdákat is lehet csinálni azért, amire nem számít a másik, és pont azért nem, mert erősebb, vagy csk annak hiszi magát. Ha még sosem történt volna olyan, hogy a gyengének tartott legyőzi az erősbbet, teljesen más lenne most minden.
*Aztán a feltámadt lelkesedés talán láthatóan kicsit le is lohad. Ő maga sem tudja, hogy emlék, legenda, vagy pusztán csak annak hatására, hogy olyan érzése van, hogy elve feleslegesen beszél. Mert most tényleg, mi a szellemekért érdekelje őt egy olyan város lakóinak a sorsa, akik nem képesek önmagukért kiállni és ölni, amikor lényegében szinte mindenből lehet fegyver, amit egy értelmes lény fegyverként használni akar?
Aki ennyit sem tud az örök törvényből felfogni, az meg is érdemli a sorsát. Ő legalább annyira képes volt, hogy lelépett, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta. Ugyan azóta sem áldozott fel vele semmilyen élőlényt a szellemeknek, mégis teljesen biztos benne, hogy nála jobb helyen van ez a tőr, és kész.
Valamennyire mégis zavarban van, és éppen a korábban már átgondoltak miatt. Zeekx eddig a lányt ismerte belőle, aki új és szabad életet akart. Adi pedig talán az orkot láthatta benne itt evés és ivás közben, aki nem úgy viselkedett, mint ahogyan átlagos egy orkot eddig elképzelt magának.
Most pedig előtört azért egy kicsit belőle mégis az, aki szintén ő maga. Nem is agressziónak nevezné, amit érez, inkább hitnek, vagy valami ilyesminek, de ahhoz mindenképpen köze van, amit ő szabadságnak érez, nem véletlenül nem tudta már elfogadni azt sem gondolatban korábban, hogy neki nem szellemek, hanem magához hasonló közönséges halandók engedélyét kellene kérnie ahhoz, hogy egy erdőben vadásszon.*
- Sokszor látszat csak az erő. *mondja ezek után, nem is fejtve ki már mindezt, inkább csak iszik helyette két újabb nagy kortyot.*


A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.21 20:54:52

4851. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:24:08
 
>Rovéna O'mera Phorwentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*A férfi szavainak nyomán kettős érzései támadnak. Egyrészt rájön, hogy állandó gyanakvása mások iránt mégsem újkeletű lehet, s nem az elvesztett emlékei okán érzett bizonytalanság szüli. Ha ez igaz, annak ellenére sem különbözik teljesen az egykori Rovénától, hogy fogalma sincs, milyen személy volt. Ugyanakkor ha csak ez az egyetlen, ami változatlan maradt, önmagában nem olyasminek tűnik, ami túl sokat érne. Neki mégis bele kell kapaszkodnia minden vékony szalmaszálba.*
- Azt hiszem, te meg én még így is elég jól együtt tudunk működni, Rasti. *mosolyodik el felcsillanó szemekkel, amint ráeszmél, mennyire hasonlóan gondolkodnak. Semmi oka tovább magyarázkodni, Rasdeher azonnal megérti őt.*
- Így minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. *teszi hozzá ugyanazzal a mosollyal. Sötétbarna szemeivel néhány másodpercig mélyen a tengzöldekbe réved, majd folytatja az almabor és a csirke elfogyasztását anélkül, hogy bármi egyebet mondana. Emlékezhetne rá, hogy nem is oly rég Ras mondott neki valami hasonlót, ha átkozott kis agytekervényei nem döntenek úgy, hogy ismét kidobják az elmúlt napok, hatok, hónapok eseményeit. A tengerszemű fantom talán meggondolta magát azóta, most azonban Rové az, akiben hasonló benyomást kelt a kettejük közt lévő homályos kapcsolat.
Amíg a sültet falatozza, vet egy pillantást Noriék felé. Nem bámul zavaróan, de érdekli, mire jut egymással a két nő. Nem kívánja magának a páros korábbi sérelmeinek mérgező árnyékát. Bosszúszomjas orvosok nélkül is van már elég baja a fejének. Valaki megbízhatóra van szüksége, és a körülmények ellenére akár ez a fél-elf is lehet az. Igyekszik nem szem elől téveszteni, ám látóterébe ekkor Vesla lantot szorongató alakja sétál be. Pillantása átröppen a helyet foglaló törpére, s a következő pillanatban a beálló csendben fel is csendülnek az első akkordok. A fekete virág allegóriájában hamar megsejti Norileinát, így kihasználva, hogy a legtöbben valószínűleg a bárd énekét figyelik, ő visszafordítja őzszemeit a dal valódi címzettjeire.*
- Hmm, jó hangja van a törpének! Mit gondolsz Rasti, vajon a csillagok visszajönnek, ha énekelnek nekik? *szólal meg egyszerre lelkes és tűnődő arckifejezéssel, amikor a dal után a fogadó többi vendége is visszatér a saját dolgához, s újra beáll az ilyen helyekre jellemző alapzaj.*
- Némi szerencsével az a mi dolgunkat is megkönnyítheti. *teszi hozzá olyan ártatlan ábrázattal, amitől valahogy az egész mondat sokkal kevésbé hangzik számítónak. Lassan falatozik tovább, hogy a dalnok munkájának legyen ideje ülepedni. Miután végez a csirkéjével, kezébe veszi a poharát, s körkörösen lögybölni kezdi benne az italát. Nem akar félbeszakítani egy érzékeny békülést a megjelenésével, így kénytelen várni.*

4850. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:57:34
 
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Szerelme barnái csupán egy pillanatnyi időre, de magához láncolják Ras el-elkalandozó, fáradt tekintetét. Csupán egy apró, semmiségnek tűnő gesztus. Mégis elég, hogy lyukat üssön a madaras lelke köré felhúzott barikádon. Egy ideje azt hitte, hogy szíve már elsorvadt a megbocsáthatatlan bűnöktől, amiket elkövetett, ám most újfent majd szétrobbantja dobhártyáját az őrjítő ketyegése. Pont, mint mikor először meglátta Rovénát, ki, mint egy szirén, azért jött, hogy örökre magával ragadja őt a mélybe.
Ahogy a pultnál könyököl, és várja a hozzá döcögő fogadóst, végig belülről szurkálják a darabokra tört múltjának éles szilánkjai. Vajon csak képzelete űzött vele csúfos tréfát, vagy abban a néma összenézésben valahol mélyen tényleg ott rejtőzött a nő, akire szüksége van? Akárhogy is, nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy elvesszen a gondolatainak labirintusában.
Így inkább megrendeli Rovénának 11 aranyért az Almabor-t, mellé 19 aranyért pedig a Csirkesült-et. Magának 13 aranyért Vajsör-t és 28 aranyért kettő darab Sült kolbász-t kér. Ezután követi párját az asztalhoz, amit kinézett magának.*
- Örülök, hogy valami nem változott.
*Gondol itt Rové gyanakvására, mi korábban is közelített a Rasban munkálkodó paranoiához.*
- Hiába szeretem testvéremként Norit, én sem tudok benne bízni. Az igazat megvallva, nem örülök annak, hogy találkoztunk vele. Ritkán könnyíti meg a dolgomat. Reméljük, hogy most máshogy lesz.
*Megragad egyet az ínycsiklandozóan gőzölgő kolbászok közül, és egy jókora adagot harap le belőle. Miután fogai felőrölték a sült húst, újra Rovénára pislog, és folytatja.*
- Egyetértek veled! Ha bármelyikünknek kétségei támadnak, akkor nem megyünk bele. Biztosan találunk mást is rajta kívül. Nori segítsége nélkül is!
*Egyetértését egy bólintással erősíti meg, majd egy újabb adag étel kerül a szájába. Ekkor jelenik meg a mögöttük elmaradó törpe is, kiről Ras eddig azt hitte, hogy elhagyták valahol, s belekezd a nótájába. Az egész Pegazus elcsendesedik, és hamarosan mindenki csak az előadásra figyel.*

4849. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:33:16
 
>Derk Derrallo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Alvó emlékek//

* Hát igen. Derk mellett olyan szinten elhalad ez a hasonlat, mint még soha senki mellett semmi. Talán nem kezelné túl jól, ha megértené a szavak mögöttes jelentését. Újra meg kell tanulni az emberi természet mivoltját, és akkor már egyből leránthatja a leplet az ilyen burkolt mondatok mögül. Töretlenül folytatja a mosolygást, mikor bemutatkozik. A Ysanee név hallatán, semmi nem ugrik elő az emlékei közül, így arra következtet, hogy még életében nem találkozott a lánnyal. Bár ezt valószínűleg már akkor tisztázódott, mikor a hirtelen egymásba botlás következtében nem szólította a nevén. *
- Kizárt! * Szál be a kacér kis játékába, amit a másik elkezdett. * Vagy is nem annyira. A felelősséget hárítom, de a következményeket nem.
* A fogadóban a jelenlévők közül valahogy senki sem foglalja le a tekintetét úgy, mint Ysanee. Mikor közelebb hajol, kicsit megszeppen, de nem úgy, mint a piacon. Nem hitte volna, hogy ezek után ily módon kapná a választ. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem örül neki. *
- Hölgyem! Kívánságod számomra parancs!
* Inti is le a mondat közben a pultost. Rákönyököl a pultra, és hátát a nő felé fordítva szól tovább. *
- Adjon isten! Két kupa bórt szeretnénk. Aztán, ha kiürülne, né féljen amazt kicserélni.
* Le is teszi a 22 aranyat, és már veszi is magához a Bort . Amint a két kupát kezében tartja, már nyújtja is az egyiket Ysanee kezébe. Követi őt, hátha jobban ismeri a helyet, és vele együtt a kényelmes helyeket is. A kérdést követve egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcáról, de amaz hamar visszakerül. *
- Talán a vak is megmondja rólam? Vagy csak egy szerencsés találat?
* Kérdéssel válaszol a kérdés irányába. Általában bunkóság, de most megengedi magának ezt a luxust. *

4848. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 19:28:34
 
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Éber álmok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kényelmes volna most elsüllyedni egy kis önsajnálatban magányosan, egy közepesen felmelegedett söröcske társaságában. Rég volt már, hogy ilyesmit megengedhetett magának, s őszintén az elmúlt hónapok eseményeit végiggondolva, igazán rá is férne. No nem ihatja magát olyan felelőtlenül az asztal alá, mint közlegény korában, de azért néhány krigli után egy kis spicces hazatántorgás még belefér.
Vagyis beleférne, ha nem szólítaná meg egy ifjú hang.*
- Sajnos igen *feleli rá sem pillantva a jövevényre, mikor az megpróbál meggyőződni kilétéről, hiszen már előre sejti, hogy semmi jó oka nem lehet annak, ha ilyen hivatalosan szólítják meg. A pecsétes üzenet pedig csak jócskán megerősíti ebben a gondolatban.
Mélyet sóhajt, s végre az egyenruhás suhancra emeli pillantásait. Őszintén, nem ismerős neki, pedig a gyakorlótéren előszeretettel figyeli unalmas, dologtalan perceiben az újoncokat. Többnyire csak szörnyülködik, az állomány minősége jelentősen megcsappant az eredeti őrség teljes megsemmisülésével, de azért akad még egy-két említésre méltó zöldfülű.
Már a papíros is baljósan sercen, ahogy kiteríti a levelet, szemöldökét összevonva futtatja végig kissé morcos tekintetét a sorok között.*
~ A bánatos orklőcsbe ~ *morran magában, még így józanul sikerül megtartania. Az aláírás hiánya bizony semmi jót nem sejtet. Volt már alkalma sajnos hasonló magánakcióban részt venni, s bizony egyáltalán nem lett jó vége. Akkor sikerült egy komoly belpolitikai cselszövés kellős közepébe csöppennie, így őszintén a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Még az üzenetet is szívesen a földhöz vágná szíve szerint, hogy válogatott káromlásokkal tarkítva adja elő szerencsétlen küldöncnek, mit üzen a titokzatos tanácstagnak. Az ő világában azonban nem a szív diktál, ezt hosszas, keserű leckéken keresztül sikerült megtanulnia. A tanács pecsétjét szemlélve mélázik még némán egy darabig. Milyen aprócska jelzés, ami épp csak arra hivatott, hogy hitelesítsen egy dokumentumot, de közben mégis inkább mintha fenyegetné olvasóját. Óvva intené a parancs és a feladat megtagadásától.
A papírost elsüllyeszti vértje alá, majd egy szót sem szólva nyúl korsója után.*
- Hát akkor egészség! *fogja kurtára, s nagyokat kortyolva küldi gallér mögé a korsó teljes tartalmát. Régebben talán gyorsabban ment neki, csont nélkül, de azért így is egyes alkoholistákat kenterbe verő a jelenet.
A kriglit alja hangosan csattan az asztallapon, Nae pedig felegyenesedik bosszantóan rövid nyugalmából.*
- Üzenem a feladónak, hogy intézem.
*Nem tesz fel kérdéseket, úgy érzi felesleges lenne, a legtöbb a bizonyos feladóra irányulna, aki nyilvánvalóan szeretné megőrizni anonimitását. Máskülönben nem felejtette volna le nevét az üzenetről.*
- Leléphet! *ereszti szélnek őrmesteri hangját megütve, aztán már maga mögött is hagyja a Pegazust. Majd lesz ideje pihenni a sírban.*

4847. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 18:50:02
 
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Alvó emlékek//

*Úgy sejti, Derk nem igazán rajongója a kissé talán morbidnak ható humorának. Most is a cipők felé tereli az irányt, valójában pedig Ysa végig valós hús-vér lábfejekkel viccelődött. Jegyzi magában, hogy a jövőben kerülje az ilyesmiket, noha nem biztos, hogy néhány itóka után sikerül fékeznie a nyelvét.
Viszonylag régen járt már a Pegazusban, de azért a még továbbra is idegen férfinak nem kell attól tartania, hogy esetleg eltéved. Többször is előfordult már Artheniorban töltött évei során, hogy itt kényszerült élni a fogadóban. Ezek az időszakok finoman szólva sem voltak élete legjobbjai. Néhány nyomorult hatot itt töltött a Krenkataurból való szabadulását követően, itt ette a fene a templomban történtek után, s itt töltött néhány magányos éjszakát miután útjai különváltak a mélységivel. Utóbbira mostanában már szerencsére nem gondol olyan sokat, s sokkalta kevesebb benne a harag, mint eleinte. Kicsit felkavarja pár emlékkép, ahogy az épületbe érnek, de mindennek kívül nincs nyoma.*
- Ysanee *kanyarít bájos mosolyt az arcára majd megjátszott rosszallással rázza meg a fejét a magyarázkodásra*
- Ejnye, hárítja a felelősséget, nem valami szép dolog! *egy pillanatig sem kell persze komolyan venni korholását, ez jól látszik pimaszul villanó kékjein.
A pulthoz érve tekintete végigsiklik a fogadótér berendezésein. Néhány szívet melengető jelenet sejlik fel előtte, amik egy-egy asztalnál történtek, de valahogy az édes nosztalgia magával hoz némi keserűséget. Gyorsan el kell hát fojtani némi alkohollal.
A kérdés meglehetősen kétértelműen csattan a csendben, s nem is rest lecsapni a lehetőségre. Finoman közelebb hajol, mintha valami olyat készülne mondani, ami oly felháborító, hogy más nem hallhatja. Kék tekintetét a szelíd sötétbarna szemekbe fúrja, s egy pillanatra sem ereszt.*
- Ölni tudnék egy kis borért. *suttogja kacéran, s ha meg is kapja, amennyire olyannyira vágyik, kupáját felkapja keres maguknak asztalt.*
- Nem vagy idevalósi Derk, jól gondolom? *kérdezi miközben szemeivel a tökéletes helyet kutatja*


4846. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 01:20:07
 
>Vesla Rudhorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Új élet vár//
//Aktív képesség használat – Dudás a csárdában//

*Vesla gyanúsan szótlanul baktat a hármas nyomában, persze jelen helyzetben nem is olyan feltűnő. Az utazó párossal azelőtt sosem találkozott, Norileina pedig szemmel láthatóan másnak szenteli figyelmét. A más esetben aggasztó csendnek hátterében az áll, hogy mélyen a gondolataiba merül. Annyira leköti a költemény megformálása, hogy elméje szinte jelen sincs a társaságban, mindössze teste követi őket az emlegetett Pegazusba ösztönösen. Nem néz körül sem a fogadó előtt, sem odabent, pedig szokása. Bementek, tehát ez a Pegazus, neki ennyi elegendő. Kissé révedő tekintettel foglal helyet egy széken, s kezébe veszi lantját. A dal címzettjének utolsó tartózkodási helye... Látja, ahogy Nori megölel valakit, egy leányt, de nem hallja, vagy nem figyel arra, hogy hívják. Végtére is, akármilyen fura ez a Norileina, lehetnek más barátnéi is. Összeszedi magát, mély levegőt vesz. Ha ő az, ha nem, itt kell megtörténnie. Szerencsével még a közelben lehet... Nem az első nagy fellépése, de az egyik legjelentősebb. És nem volt ideje begyakorolni, legalábbis a lantján. Csak a kreativitására hagyatkozhat, ha a nagyok közé akarja írni a nevét. Szomorkás, jellegtelen dallam pendül a húrokon, elsőre nem is veszi észre minden jelenlévő. Ahogy azonban ráérez a megfelelő hangokra, úgy terjed a csend körülötte, mint egy csepp víz által keltett gyűrűk a tó felszínén. Aztán énekre nyitja ajkait, lesütött szemekkel. Most csak a lantjának él, egyetlen hangot sem akar elrontani.*
- Sűrű éj, kínzó magány,
Oly árva lélek, kis rózsaszál.
Fekete a szirma, ritka, csodaszép.
De ó, jaj tenéked, tövise húsodba tép!

Messzire kerülték, átkozták eleget,
Mígnem egy csillag szíve megesett.
Éjjel jő hozzád, melegével vár,
Ölelő karjába gyengédséggel zár.

Rózsám, ne búsulj, itt vagyok én,
Aki majd betakar, fényt s derűt ígér.
Leszek a húgod, társad, támaszod,
Magányra fejed, soha már nem hajtod.

Így becézte ő, a fénylő csillaglány,
A rózsa is hitte, elmúlt a magány.
Ám a sors nem szán árvát, beteget,
Tövisének hegye a csillagra meredt.

Jajszó és fájdalom, átok, mi bánt nagyon,
Édes csillagom, érted könnyem hullatom!
Mért, ó mért, hogy el nem dobható,
Tüskémnek célja, hogy is lehetne jó?

A fénygyermek nem szól, zokogva elrepült,
Több napja immár, hogy elő nem került.
Elbújdosott messze, túl a kék egen,
Sebeit fájlalja, miket nem láthat a szem.

Sűrű éj, kínzó magány,
Zokog magában, kis rózsaszál.
Fekete a szirma, pár lehullott már,
Ő csak egyre-egyre a csillagára vár.

Szomorú énekét, ország-világ hallja,
De csak ő tudja, kiért szól a hangja.
Jöjj vissza hozzám, édes csillagom!
Szükségem van rád, húgom, támaszom!
Ó, bár tehetném, elhullajtanám
Nem kell tövis nékem, csak a csillagszemű lány!

Térj vissza kérlek, vágyom kezedet!
Családom lettél, látod lelkemet!
Mérges tövisemmel, nem dacolhatom,
De ne hagyd, a te rózsád, hogy elhervadjon…

*A mű végére már kiváltképp felhevülten, átéléssel pengeti hangszerét, mintha ő is részese lenne ennek a történetnek. A tartalma még egy könnycseppet is csal szeme sarkába, de ezzel mit sem törődik. Sem azzal, hogy mások arcán megjelenik-e egy-egy hasonló könnycsepp. Koncentrál. Mert neki kell elmondania, amire más képtelen lenne. Meg kell szólaltatnia a lelket, hogy az emberi fül számára érzékelhető legyen annak kiáltása. Talán ő ocsúdik fel legkésőbb ebből az érzelmekkel átitatott hangulatból, ekkorra már visszatértek a hangok, elsősorban tapsvihar a fogadóba. Körül néz, mint aki ebben a pillanatban lép be tényleges valójában a helyiségbe, szemeivel Nori után kutatva. Nem nyitja ki a száját azonnal, helyette egy sokatmondó pillantás kérdi a fekete rózsaszálat.*
~ Milyen volt? ~


4845. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-17 20:18:11
 
>Agin Nardan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kóborlás egy idegen városban//
//Zárás//

* Hódítási kísérlete nem tűnik sikeresnek, épp ellenkezőleg. A lány visszahúzza a kezét, és feláll az asztaltól. *
- Sajnálom, de most mennem kell. * Mondja a lány Agin legnagyobb döbbenetére.
Szóhoz sem jut, csak nyitott szájjal pillantgat. Fogalma sincs, hogy mi üthetett a lányba, vagy hogy mi készteti őt ennyire az indulásra. Avysa sebes léptekkel indul el, már az ajtónál van, amikor Agin meg tud szólalni, és utána kiált. *
- Várj! Kérlek még ne… * Kiáltása süket fülekre talál, a lány elhagyja a fogadót. *
* Visszafordul az asztalhoz, ahol egyedül maradt. Maga elé réved, tekintete az eltűnt lány félig megivott borát keresztezi. *
~ Még a bort sem itta meg. ~
* Egy kis ideig néma csendben ül, azon gondolkozik, hogy mit ronthatott el. *
~ Talán büdös a szám. ~
* Veti fel magában, és egyből a kezébe lehel, hogy utána megszagolja azt. Nem valami kellemes, összehúzza a száját. A szájszagot könyveli el a sikertelen hódítás forrásának, és elhatározza, hogy a jövőben ennek nagyobb figyelmet fog szentelni.
Most viszont nem hagyja a bort kárba veszni, elvégre kifizette. Megfogja a lány poharát, és összekeveri a saját pohara tartalmával. Egyből lehúzza. Ezután feláll az asztaltól és elindul a kijárat felé. Ahogy megy, odabiccent a pultosnak, aki sajnálóan visszabiccent. Elhagyja a Pegazus fogadót. *



4844. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:02:54
 
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Az a kis test megdermed a karjaiban, mégis érzi, hogy bújik hozzá. Milyen sokszor játszottak ilyesmit. Bárcsak ne fertőzné belsejét az a tudat, hogy az ölelő karok néha úgy kötik gúzsba, hogy összeroppantják a lelkét. Ez a fájdalom az, amit senki más nem képes okozni, csak az, aki bőre alá kúszott és lénye beleivódott annyira, hogy ne tudja elképzelni nélküle az életet, legyen sokszor bármily nyomasztó is. Már akkor tudta, hogy a testvére, amikor senki nem is árulta el neki. Ez a vérkötelék, nem pedig a vérmágia. Ehhez nem kell isteni beavatkozás. Felelősséggel tartozik, s bár eldobhatná magától, nem akarja. A sértettség mindössze annak szól, hogy máshogy képzelte a viszontlátást. De miért is számít másra, hogyha közöttük soha semmi nem volt még természetes? Miután elkezd beszélni a lány, a vonásai kissé megenyhülnek. Annyira elege van már a haragból és a másik hiányából, hogy hátra akarja hagyni.*
- Azért, mert tudom, hogy milyen vagy még nekem is lehet szükségem arra, hogy felocsúdjak. Nem örökre búcsúztam el, időre volt szükségem, mert amit tettél az fájt. Végignézted, hogy fájt. Te is elfogadhatod, hogy néha nem veszi be olyan egyszerűen a gyomrom... de attól még nem hagylak hátra végleg, soha.
*Hunyja be a szemeit egy pillanatra és megborzong a rátörő emlékektől, na meg minden pillanattól, amikor elárulva, egyedül érezte magát, miközben haldoklott. Még ha az csak egy álom is volt. Ezt az érzést nem lehet kiirtani. Ugyan úgy, mint a másik iránti érzelmeit sem. Undorító kettős.*
- De örülök, hogy itt vagy, tényleg.
*Tekintete ismét a Norival érkezőkre villan, a férfi torz mosolya égető nyomot hagyott benne. Nincs ideje végiggondolni, hogy mennyire nem komfortos a tekintete. Lefoglalja a viszontlátás és a többiek. A kékek Rovénára vetülnek, majd a törpére, aki annyira nem illik a képbe, hogy már mosolyogni támadna kedve, de hamar lerázza magáról a gondolatait, mikor a lány újra szóra nyitja ajkait. Olyan gyorsan váltak a fogadó vendégeivé a többiek, hogy nem is érzi szükségét annak, hogy szóljon hozzájuk. Ha nem lenne ennyire egyértelmű, hogy együtt érkeztek, még hihetné azt is, hogy a puszta véletlen sodorta őket egy azon percben a Pegazusba. De válaszokat kap, még mielőtt elmerülhetne a fejtegetésben. Nem szól közbe, sokkal több információt kapott, mint várt. A kiengesztelésre most nem reagál, helyette akaratlanul fordul a tekintete a férfi felé újfent aki már nincs a közvetlen közelükben, de azok a vonások, amik talán elsőre ítéletet hirdettek, most megváltoznak. Be akarja szívni az alakot, aki az ő testvérét védte, még ha vegyes érzelmek is dúlnak annak minőségét, vagy kivitelezését illetően. Sokat hallott már róla, ismeretlenül is megvédte már, hogy a lány elkezdhetné értékelni azt, amit érte tett. Nem így képzelte, bár nem is képzelte el sehogy. Abnormálisan formálódik benne a hála érzése, hogy amaz tette lehetővé, hogy megismerje vérét, aki igazából az életének jelenlegi állandó kártevője, na de a legszebb pillanatok okozója is. Ha hallaná a gondolatait sem lepődne meg túlzottan, végtére is Nori fogadott bátyja. Mi máson járna az esze? A tér körülötte lecsendesedik, mintha víz alá dugta volna a fejét, ismét csak saját szívdobbanásait érzi lüktetni. De egy nagy levegővel mégis visszaengedi magát a létbe, hogy eljuthasson minden további is, amit Nori mond neki.*
- A rémálmokat, Nori, ez most komoly?
*Nevet fel halkan, fejét csóválva, s tekintete elárulja, hogy minden hülyesége ellenére mennyire szereti a lányt. * - Bár... hmm. *Ő mondta nem is olyan régen, hogy ki szeretné próbálni, hiszen ha szembesül azzal, amitől a legjobban fél, úgy lehetősége nyílik majd szembenézni vele. Csakhogy erre fel akart készülni.*
- Ha valóban ezt szeretnék... én megteszem, amit tudok.
*Úgy gyúl fel benne a tettvágy, hogy azt elemi erővel kéne lenyomni benne, hogy ne csorduljon túl. Végre egy testhezálló feladat. Magában nem kételkedik, másokban és a segítség valódi befogadásában már igen.* - Ha fél életedben téged védett, itt az ideje, hogy visszakapja valakitől. ~ Még ha a hideg ráz tőle, akkor is.~ - A nőt... régóta ismered?


4843. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:47:06
 
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A hirtelen ölelés olyan váratlanul éri, hogy az egész teste teljesen ledermed, mintha itt mindenki előtt változott volna a pillanat tört része alatt egy élő jégcsappá. A megdöbbenés miatt nem is viszonozza az ölelést, csak úgy mozdulatlanul pihen a lány karjaiban, mint egy nagy plüssállatka. Aztán a jég lassan felenged, kezei mozdulnának, de már nincs ideje megölelni a másikat, mert ő ugyanolyan tragikus hirtelenséggel vonja meg tőle a jóleső érintést, mint ahogy megkapta.*
- Jobbnak láttad, ha… nem? *Megijed ezen szavak hallatán, és nem is tudja hova tenni őket, illetve pont az a legnagyobb baj, hogy rögtön kombinálni kezd a hallottak alapján. Vajon miért látta jobbnak, Mai, ha nem keresi? Nem akarja őt? Az egyetlen apró másodpercig sem volt kérdéses, hogy neki szüksége van a lányra, éppen ezért nem is neki kellene bizonyítani, mégis ő az, aki mindent megtett azért, hogy újra láthassa a fél-elfet, el is jött hozzá. Igen, annak, hogy itt van, más oka is van most, mint Mai maga, de mindaz Nori számára most mellékes.*
- Igen, megtettem *folytatja végül a gondolatot komoran.* Tudtad, hogy mi vagyok, elmondtam az első alkalommal. Jól tudtad, hogy a tűzzel játszol. Mindegy. Eltaszíthatsz bármennyiszer, én mindig vissza fogok jönni hozzád. Tudod, én valamiért úgy érzem, hogy azt a véresküt mégsem rontottuk el. Képtelen vagyok nélküled létezni.
*Nori most sem hazudtolja meg önmagát. Míg szavai egy eltorzult álomképben úgy festhetnek, mint mikor az óriáskígyó körbetekeredik áldozatán egyre szorosabban tartva őt, míg végül már nincs belőle menekvés, arcán az öröm, a megbánás, a sértettség és az dominancia is egyszerre tűnik fel, amivel megpróbál minden felelősséget Mai-ra hárítani a problémájukat illetően.
Hátrapillant, de a kis társaságát már inkább maga előtt, a pultnál kell keresnie.*
~Persze Clion, baszd meg… a hasad a legfontosabb, az. Csalódni fogsz, mert itt aztán nem árulnak sült tündérvesét…~ *Csóválja a fejét dühösen, amiért társasága így faképnél hagyta őt, pedig miattuk jöttek ide. Így most már rájuk is tud haragudni valamiért, nem csak Mai hideggé vált tekintete hozza ki belőle a mártír szerepét.*
- A férfi Rasdeher Clion, gyerekkorom példaképe, akiről már meséltem neked. Miatta tetováltattam a vállamra a hollót. A lány mellette Rovéna, a párja. A törpe pedig, nos ő egyik este megmentett engem a pokoltól, és azon dolgozom vele, hogy kiengeszteljelek téged *fordítja oldalra a fejét egy pillanatra, hogy ne látszódjon a szégyen miatt arcára kiülő pír.*
- Rovéná-nak segítségre van szüksége. Olyan segítségre, amihez nálad jobban senki sem ért. Azt mondja, elvesztette az emlékeit, és vissza akarja szerezni őket. Felajánlottam nekik a rémálmokat, de Clion paranoiája mindig mindent tönkretesz. Szóval, tudsz nekik segíteni?
*Még mindig morcos, amiért az ő segítségét élből elutasították, de attól még így is hálásak lehetnek neki, hisz, ha Mai valóban képes segíteni a nőn. Kezeit összefonja a mellkasa előtt, és most már csendben és türelmesen várja a lány válaszát.*

4842. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-16 15:17:15
 
>Rovéna O'mera Phorwentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//

*Ameddig a fogadó felé haladnak, van ideje némiképp rendezni gondolatait. Gyanakvó érzéseit a hirtelen felbukkanó társaság rovására írja. Felidézi saját írott szavait Rasdeher megbízhatóságáról, és a vele szembe állított tömegek hitványságáról. Mégis mi oka lenne kételkedni saját magában? Muszáj minden bizalmát kettejük kapcsolatába fektetnie, s csak abba. Bár Nori látszólag segítőkésznek bizonyul, egyelőre rá mégsem szívesen terjesztené ki eme szűk kört. Mindezt tovább erősíti a tényt, hogy a tengerszemű árny határozottan elutasítja húga ominózus praktikáit. Meglehet, hogy a dalnok csak véletlenül került a hollóhajú társaságába, de ez vajmi keveset javít korai megítélésében. Ellenérzéseit azonban kénytelen félretenni egy időre, s reménykedni abban, hogy ezekkel a furcsa szerzetekkel képesek valós megoldást találni elhagyott emlékeire. Egyre inkább elfogja az izgalom, egy belső késztetés mégis óvatosságra inti.
Belibbenve a fogadó ajtaján, körbepillant a belső térben. Ajkain szelíd mosoly ül, miközben röviden felméri a jelenlévőket, s míg Nori elindul a számára kedves személy irányába, addig ő olyan pillantást küld Ras felé, melyben az akvamarinok halványan felfedezhetik Rasdeher valódi szerelmének mélyen szunnyadó alakját. Csak a férfi ismeri igazán az ártatlan arc mögött megbújó álnok tervezőt, egyetlen bizalmasát. Ugyan aljas természetét maga alá temeti a feledés súlyos homálya, most mégis kissé olyannak tűnhet, mint Rasdeher sötét munkálkodásának legédesebb cinkosa. Valamennyire sikerült végre félretolnia a fejében uralkodó káoszt, hogy terveket szőhessen saját maga megmentésére. Izgalma még mindig ott munkál benne, de nem akar kétségbeesetten kuruzslók kezei közé rohanni. Ha itt most bakot is lőnek, majd találnak más gyógyírt elméje kínzó árulására.
A feketeségtől kissé lemaradva érkezik a pulthoz. A tisztás közelében elhangzottakból, ez nem ígérkezik egy egyszerű találkozásnak, így a férfi szavaira jóváhagyólag rábólint. Elnézve a két nőt, képtelen lenne megmondani, hogy a következő pillanatban valamelyik felpofozza a másikat, vagy inkább egymás nyakába borulnak. Rövid, de leplezetlen pillantással méri végig a pultnál ülőt, mielőtt magukra hagyná őket. Mélybarna szemeiből nehéz kiolvasni, mit gondol. Talán csak azért, mert még maga sem döntött el semmit.*
- Úgy érzem, van mit megbeszélniük, és igazából nekünk is, Rasti. *válaszolja kedvesének, majd követi, hogy valamivel távolabb húzódva leadják a rendelésüket. Az étel választásnak nem szán kifejezetten nagy figyelmet. Ajkaival csücsörítve futólag felméri a lehetőségeket, majd gyorsan dönt is.*
- A csirkesült jól hangzik! És az almabort is megkóstolnám. Óh, de akkor te emlékszel erre a helyre, ugye? Szólj, ha valami szörnyűt akarok rendelni, mert akkor inkább az ízlésedre bízom magam.
*Megvárja, ameddig Ras kifizeti a rendelésüket, majd italával a kezében elindul egy szabad asztal felé. Olyat választ, amivel időlegesen hallótávolságon kívülre kerülhetnek csoportjuk többi tagjától. Miután leülnek, poharába kortyol, de szemeit nem veszi le a férfiról.*
- Testvér vagy sem, nem bízom meg benne, Rasti. *jegyzi meg halkan, miközben mélyen az tengerzöldekbe pillant.* Tudom, hogy nem válogathatok nagyon, de ha egyikünknek nem tetszik a nő valamiért, nem akarom, hogy az elmémben matasson. *Arról persze fogalma sincs, hogy Ras gondolatban a fél-elf szemgolyóit már a legelején madarának adta. Ha tudná, talán nem hagyatkozna ilyen könnyedén a véleményére, még akkor sem, ha sötét lelkű párja a legjobbat akarja neki.*

4841. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-15 23:24:23
 
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A problémájukra váratlanul gyorsan érkező megoldás vegyes érzéseket vált ki a mindig gyanakvó Rasdeherből. Vágyja, hogy szerelme elméjét ne ostromolják többé a felejtés rémisztő szörnyei, mégsem tudja egy könnyed vállrándítással elfogadni az ölükbe pottyanó lehetőséget. Norival semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Általában ilyenkor érkezik csőstül a szar. ~Remélem jól szórakozol, te fasz! De ne hidd, hogy örökké a kutyádként bánhatsz velem! Egyszer hibázni fogsz, és akkor a húsodból fogok lakomázni!~ Az ezernyi gondolat között elvesző fenyegetés az árnyaknak szól, mely mögött Ras szerint minden problémájának a forrása, s Nori gazdájának a figyelő tekintete bújik meg. Hiába fogadta meg, hogy erőt vesz magán, s szelencébe zárja az összes olyan érzését, mely nem segít Rovéna meggyógyításában, a tarkóján matató kezek keltette bizsergés Arthenioron átvágva is elkíséri.
Úgy tűnik Éjfél is észleli gazdájának újra kirügyező nyugtalanságát. Az eddig lapos pislogása abbamarad, s felborzolva viaszos tollait némi életet ver saját elgémberedett testébe. A sokasodó kétlábúak társaságában amúgy sem tud olyan jót pihenni, mint mikor a semmi közepén utaznak, így úgy dönt, a magasból szemléli meg a várost. Torkából halk gurgulázás tör a felszínre búcsúzásként, s mire a társaság észbe kap, ő már a levegő városának meleg légáramlatait lovagolja meg.
A madár a fogadóba ezért már nem tart a díszes társasággal, s így mindőjük közül talán ő jár a legjobban. Rovéna valószínűleg csak izgatottabb lesz, ahogy minden lépéssel közelebb kerülnek egy lehetséges megoldás felé. Nori kétségbeesetten pislog a madarasra, mintha Rastól várna valamilyen választ egy olyan kérdésre, amit még fel sem tett neki. A férfi köpenye alatt erre lustán megemelkednek a vállai, s arcára valami olyasmi lehet írva, hogy nagy lány vagy, itt az ideje, hogy eltakaríts magad után. Ő maga pedig mindegyik percben arra vár, hogy valami nagyon elcsesződjön, és mégis neki kelljen elsimítania mindent húgicája helyett.
Szokták mondani, hogy fontos az első benyomás. Hisz könnyen magunk felé hajthatjuk a vizet, ha első látásra elnyerjük valakinek a szimpátiáját. Ezzel most Ras is együtt tud érezni. Szinte érzi, ahogy a jégkék tekintet hűvös érintése végigsiklik csapzott testén, s az idegen nőből sugárzó ítélet hóhérpallosként lóg a feje felett. Sosem titkolta megvetését a nemesek iránt. Náluk viszont csak azokat állhatja kevésbé, akik eltaszítva maguktól mindent, a hatalom helyett az utcát és a nélkülözést választják. Szóval a találkozás öröme pont annyira felvillanyozza a kannibált is, mint Mait. Ezt az arcába repedést vájó, groteszk vigyorral kívánja a másik tudtára adni. ~Éjfélnek biztosan tetszenének a ruganyos szemgolyóid, kislány!~
Mivel úgy tűnik, hogy hozzájuk nem intéz szavakat a félvér, és egyébként is van még mit megbeszélniük Norival, Ras a pultnak támaszkodva int a fogadós irányába. Legalább mielőtt kitör a balhé, azelőtt leöblítené kiszáradt torkát.*
- Gyere Rové, amíg ők megbeszélik, amit meg kell beszélniük, addig rendeljünk valamit. Biztosan megéheztél már. Én már farkaséhes vagyok!
*Az utolsó kimondott szavakra ismét az állítólagos gyógyítójuk felé fordítja fejét. A fejében abszurd képzettársítások váltják egymást, majd végre ismét kicsi napsugarára figyel, ki ebben a zord világban is képes némi fényességet csempészni a sötét gondolatai közé.*
- Mit szeretnél enni, Virágszálam?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436