Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 314 (6261. - 6280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6280. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-04 05:29:59
Üzenet elküldve: 2025-08-04 05:29:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja mennyire lehet fiatal a lány, de az átadott érmék nyomán világra törő dacból ítélve: eléggé. Ezzel nincs is baj, persze. Maga is inkább lenne megint huszonéves suhanc. Mondjuk a legjobb az lenne, ha a mostani eszével és tapasztalatával lehetne az. Mit csinálna vajon máshogy? Ugyanide és ugyanígy kerülne..?*
- Persze, persze, én sem úgy értettem! *-a derűs kifejezés továbbra is arcán marad-* Biztos vagyok benne, hogy tudsz vigyázni az íjadra.
*Ez tényleg nem is kérdés. Viszont nyugodtabb, ha kevesebb fegyver van a közvetlen környezetében. Mondjuk az is igaz, hogy olyan elmebeteg (vagy zseniális?) íjászt soha nem látott, aki közvetlen közelről akart volna rálőni valakire.
Látja a kissé felemásra sikeredett mosolyt, sejti, hogy nagyjából mi játszódhat le a lányban. Egy pillanatra eltűnődik rajta, hogy mikor kezdett ilyen hatással lenni másokra, és hogy nem kezd-e túl öreg lenni a legtöbb dologhoz. Kissé megemeli félig teli kupáját.*
- Ez esetben: az Isteneid hoztak a Levegő csodálatos városába! Kívánom, hogy tálald meg azt, amiért ide érkeztél. *-és ezzel egy apró kortyot iszik is a kupából, mintha tényleg csak a lány egészségére inna.
Szeme sarkából látja az asztalon felé tolt érméket. A korty kemény kavicsként nyomja végig torkát és nyelőcsövét a szavaktól, amik mellé érkeznek. Lerakja a kupát, halkan megköszörüli még sajgó torkát. Nevethetnékje is van, meg nem is.*
- Tedd csak el nyugodtan. *-válaszolja. A derű ráncai ismét elmélyülnek szeme sarkában, ahogy a lány arcára pislant.-* Ez csak két arany. Épp hogy egy kupa vizet kapsz csak rajta. Mégis mit várhatnék el érte? Hiszen ez a Pegazus, nem a Sellőház. Bár két aranyért egy Sellő is csak mosolyogna. Vagy még azt se csinálná.
*Épp csak ujjával int az érmék felé.*
- Tedd csak el! Semmiség, igazán.
*Huszonéves suhancként ilyesmi meg se történt volna vele. Talán tényleg öreg..?*
- Persze, persze, én sem úgy értettem! *-a derűs kifejezés továbbra is arcán marad-* Biztos vagyok benne, hogy tudsz vigyázni az íjadra.
*Ez tényleg nem is kérdés. Viszont nyugodtabb, ha kevesebb fegyver van a közvetlen környezetében. Mondjuk az is igaz, hogy olyan elmebeteg (vagy zseniális?) íjászt soha nem látott, aki közvetlen közelről akart volna rálőni valakire.
Látja a kissé felemásra sikeredett mosolyt, sejti, hogy nagyjából mi játszódhat le a lányban. Egy pillanatra eltűnődik rajta, hogy mikor kezdett ilyen hatással lenni másokra, és hogy nem kezd-e túl öreg lenni a legtöbb dologhoz. Kissé megemeli félig teli kupáját.*
- Ez esetben: az Isteneid hoztak a Levegő csodálatos városába! Kívánom, hogy tálald meg azt, amiért ide érkeztél. *-és ezzel egy apró kortyot iszik is a kupából, mintha tényleg csak a lány egészségére inna.
Szeme sarkából látja az asztalon felé tolt érméket. A korty kemény kavicsként nyomja végig torkát és nyelőcsövét a szavaktól, amik mellé érkeznek. Lerakja a kupát, halkan megköszörüli még sajgó torkát. Nevethetnékje is van, meg nem is.*
- Tedd csak el nyugodtan. *-válaszolja. A derű ráncai ismét elmélyülnek szeme sarkában, ahogy a lány arcára pislant.-* Ez csak két arany. Épp hogy egy kupa vizet kapsz csak rajta. Mégis mit várhatnék el érte? Hiszen ez a Pegazus, nem a Sellőház. Bár két aranyért egy Sellő is csak mosolyogna. Vagy még azt se csinálná.
*Épp csak ujjával int az érmék felé.*
- Tedd csak el! Semmiség, igazán.
*Huszonéves suhancként ilyesmi meg se történt volna vele. Talán tényleg öreg..?*
6279. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-03 22:35:38
Üzenet elküldve: 2025-08-03 22:35:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Felsiet a lépcsőn, majd bevárja az elfet is, aki valamivel még szöszmötöl. Rövidesen azt is megtudja, mivel. Nem érti feltétlen, minek a gyertya, de nem forszírozza a dolgot. Helyette átveszi a kulcsot is kitárja a szoba ajtaját. Belépve rajta az ágyra huppan, onnan fürkészi Alissänát. Ahogy az lenni szokott, most is kellemes a szemnek. Szerencsére túl éhes és fáradt hozzá, hogy fantáziája túlságosan messzire vigye.*
-Elkísérjelek a Kaszárnyához reggel? *Kérdi, majd kicsomagolja erszényét, hogy arcába tömhesse végre a szalonnát.*
-Azt mondják, hogy Wegtorenben nincs városőrség. Akkor mit csinálnak a bűnözőkkel? *Fecseg két rágás között, végül kisebb nehézségek árán, de lenyeli a falatot. Valóban kíváncsi, mert egészen idáig még sosem gondolt bele.*
-A Patkós szerint kígyók vigyázzák a rendet. De ez jó nagy hülyeség. *Nem fejti ki, ki a szóban forgó informátor, de nem is tartja túl fontos információnak.*
-A kígyók nem képesek ilyesmire. Tudtad, hogy a kisasszonynak is van egy a szobában? Egy rohadt nagy dög, szénfekete pikkelyekkel. Ezméé azt mondta, a wegtoreni hozta neki. *Közben módszeresen készül az alváshoz. Ez annyiban áll meg, hogy komótosan megválik ruhadarabjaitól. Nincs belőlük sok, úgyhogy nagy kár lenne alvással elhasználni őket. A gátlásosság e téren csak hálni jár belé, Alissäna előtt pedig még annyira sem gyakorolja.
Hátrakúszik az ágyon, majd hátát a falnak vetve figyeli a lány ügyködését. Ilyen hosszú idő után egészen meghitt érzés tölti el, hogy kettesben lehet az elfel.*
*Felsiet a lépcsőn, majd bevárja az elfet is, aki valamivel még szöszmötöl. Rövidesen azt is megtudja, mivel. Nem érti feltétlen, minek a gyertya, de nem forszírozza a dolgot. Helyette átveszi a kulcsot is kitárja a szoba ajtaját. Belépve rajta az ágyra huppan, onnan fürkészi Alissänát. Ahogy az lenni szokott, most is kellemes a szemnek. Szerencsére túl éhes és fáradt hozzá, hogy fantáziája túlságosan messzire vigye.*
-Elkísérjelek a Kaszárnyához reggel? *Kérdi, majd kicsomagolja erszényét, hogy arcába tömhesse végre a szalonnát.*
-Azt mondják, hogy Wegtorenben nincs városőrség. Akkor mit csinálnak a bűnözőkkel? *Fecseg két rágás között, végül kisebb nehézségek árán, de lenyeli a falatot. Valóban kíváncsi, mert egészen idáig még sosem gondolt bele.*
-A Patkós szerint kígyók vigyázzák a rendet. De ez jó nagy hülyeség. *Nem fejti ki, ki a szóban forgó informátor, de nem is tartja túl fontos információnak.*
-A kígyók nem képesek ilyesmire. Tudtad, hogy a kisasszonynak is van egy a szobában? Egy rohadt nagy dög, szénfekete pikkelyekkel. Ezméé azt mondta, a wegtoreni hozta neki. *Közben módszeresen készül az alváshoz. Ez annyiban áll meg, hogy komótosan megválik ruhadarabjaitól. Nincs belőlük sok, úgyhogy nagy kár lenne alvással elhasználni őket. A gátlásosság e téren csak hálni jár belé, Alissäna előtt pedig még annyira sem gyakorolja.
Hátrakúszik az ágyon, majd hátát a falnak vetve figyeli a lány ügyködését. Ilyen hosszú idő után egészen meghitt érzés tölti el, hogy kettesben lehet az elfel.*
6278. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-03 22:04:58
Üzenet elküldve: 2025-08-03 22:04:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Végül ráhagyja az Őrség dolgát Haldrianra, hiszen rájön, hogy a fiúnak vélhetően több tapasztalata akadt velük még a kikötői uralkodásuk során. Könnyen lehet, hogy végül egyiküknek sincs igazuk, elvégre mindketten csupán saját tapasztalásukból indulnak ki, s az valóban igen változatos lehet.
Haldrian könnyen képzeli el magát mindenféle magasztos titulussal és impozáns egyenruhában, Alissäna viszont kreativitása ellenére nem képes erre.*
- Nem illene hozzád.
*Csupán ennyit fűz hozzá, azt jótékonyan elhallgatja, hogy nem kifejezetten kedveli a férfiakat, akik komoly titulussal rendelkeznek. Persze ez sem lenne teljes mértékben igaz, hiszen örömmel dörgölőzik hozzájuk, hogy a kegyeikbe férkőzve mindenféle kedvezőbb bánásmódba részesüljön, ám azt is jól tudja az ő fajtája milyen könnyen esik áldozatául a hatalomnak.*
- Persze, majd elválik.
*Engedi el ennyivel jelenleg Selyemrév dolgát. Nem keseregne túlzottan, ha éppenséggel nem akadna rá lehetőségük. Majd legközelebb bepótolná.
Bent megvárja Haldriant, s ügyet sem vet az őt bámuló férfiakról. Jól tudja megjelenése mennyire látványos, de most nincs szüksége aranyra. Addig is magához vesz egy szeletke gyümölcsöt, és szépen ráérősen majszolgatni kezdi.*
- Benne vagyok. Én is elfáradtam, jól esne a pihenés.
*Még hirtelen eszébe jut valami, ezért gyorsan visszafordul a pulthoz. Pont sikerül csapolás közben elcsípnie az egyil felszolgálót, aki beleegyezik abba, hogy néhány aranyért cserébe plusz gyertyákat ad számára. Alissäna nem is rest átadni a megbeszélt 4 aranyat,
majd megvárja amíg a pultra helyezik a kért gyertyákat és gyertyatartókat, s ezt követően sebtiben fel is markolja őket.*
- Mehetünk.
*Feleli, fejével pedig a szobák iránya felé bök. Karjaival bölcsőt formálva tartja szerzeményeit, majd fürge léptekkel el is indul a sor elején. Nem telik sok időbe, mire meglelik szobájukat, aminek ajtaja előtt megtorpan.*
- Segíts!
*Kisujjára akasztott kulcsot meglóbálja, valamint zöldjeivel is jelentőségteljesen a kis fém tárgy felé pillant, melyből remélhetőleg a félvér megérti szándékát.*
*Végül ráhagyja az Őrség dolgát Haldrianra, hiszen rájön, hogy a fiúnak vélhetően több tapasztalata akadt velük még a kikötői uralkodásuk során. Könnyen lehet, hogy végül egyiküknek sincs igazuk, elvégre mindketten csupán saját tapasztalásukból indulnak ki, s az valóban igen változatos lehet.
Haldrian könnyen képzeli el magát mindenféle magasztos titulussal és impozáns egyenruhában, Alissäna viszont kreativitása ellenére nem képes erre.*
- Nem illene hozzád.
*Csupán ennyit fűz hozzá, azt jótékonyan elhallgatja, hogy nem kifejezetten kedveli a férfiakat, akik komoly titulussal rendelkeznek. Persze ez sem lenne teljes mértékben igaz, hiszen örömmel dörgölőzik hozzájuk, hogy a kegyeikbe férkőzve mindenféle kedvezőbb bánásmódba részesüljön, ám azt is jól tudja az ő fajtája milyen könnyen esik áldozatául a hatalomnak.*
- Persze, majd elválik.
*Engedi el ennyivel jelenleg Selyemrév dolgát. Nem keseregne túlzottan, ha éppenséggel nem akadna rá lehetőségük. Majd legközelebb bepótolná.
Bent megvárja Haldriant, s ügyet sem vet az őt bámuló férfiakról. Jól tudja megjelenése mennyire látványos, de most nincs szüksége aranyra. Addig is magához vesz egy szeletke gyümölcsöt, és szépen ráérősen majszolgatni kezdi.*
- Benne vagyok. Én is elfáradtam, jól esne a pihenés.
*Még hirtelen eszébe jut valami, ezért gyorsan visszafordul a pulthoz. Pont sikerül csapolás közben elcsípnie az egyil felszolgálót, aki beleegyezik abba, hogy néhány aranyért cserébe plusz gyertyákat ad számára. Alissäna nem is rest átadni a megbeszélt 4 aranyat,
majd megvárja amíg a pultra helyezik a kért gyertyákat és gyertyatartókat, s ezt követően sebtiben fel is markolja őket.* - Mehetünk.
*Feleli, fejével pedig a szobák iránya felé bök. Karjaival bölcsőt formálva tartja szerzeményeit, majd fürge léptekkel el is indul a sor elején. Nem telik sok időbe, mire meglelik szobájukat, aminek ajtaja előtt megtorpan.*
- Segíts!
*Kisujjára akasztott kulcsot meglóbálja, valamint zöldjeivel is jelentőségteljesen a kis fém tárgy felé pillant, melyből remélhetőleg a félvér megérti szándékát.*
6277. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-03 21:11:47
Üzenet elküldve: 2025-08-03 21:11:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Régen ők rótták a Kikötőt is. Ha csak kicsit is ilyenek az arthenioriak is, az nem sok jóval kecsegtet.
*Igazából csak annyiban voltak mások, mint a patkányok, hogy jóval feltűnőbbek voltak a vörös köpenyeikben.*
-De Te biztos megoldod, mint mindig. *A lány felé fordul a nyeregben és egy bátorító mosolyt is elereszt.*
-Nekem is fel kéne csapnom városőrnek. Megkönnyítene egy csomó mindent. Ráadásul a kalapom rá, hogy egy hat alatt parancsnok lennék. Tetszene? *Elharap egy vigyort. El tudná magát képzelni fényes páncélban. A selyemrév dolgára viszont vállat von.*
-Meglátjuk. Ha lesz rá idő, szívesen! *Elhúzza száját. Szívesen megtekintetné ezt a sokat emlegetett Selyemrévet Alissäna társaságában, de botorság lenne bármit is ígérnie.*
-Ha csak nincs szüksége rám a kisasszonynak. Nem igazán avat be a terveibe, lehet, hogy kellek valamire. *Ezúttal nem kenegeti hiúságát. Valóban nehéz bármivel is számolnia, míg itt vannak, Relael ugyanis szereti rángatni.
Ahogy a fogadóhoz érnek, sebtiben elhelyezi a lovat - ebben már van bőven tapasztalata - majd rövidesen csatlakozik a pillangóhoz. Most tudatosul benne, hogy a lány öltözéke mennyire kihívó. Nehéz eldönteni első pillantásra, hogy az anyag áttetsző-e, avagy sem. Nem is egy szempárt lát elrévedni a vendégtérben. Nem hibáztatja őket természetesen.
Mivel nem sok lehetősége volt étkezni a nagy rohanásban, ő maga is előtúr zsebéből 11 aranyat, hogy cserébe magához vegyen némi Sült szalonnát. Idejét sem tudja, mikor evett legutóbb ilyesmit.
Miután egy aprócska vászonba csomagolta elemózsiáját, Alissänához fordul.*
-Felmegyünk a szobába? Be kell valljam, határozottan elfáradtam. *Még csak nem is hazudik. Ugyanakkor szívesen felkísérni a kis pillangót, mielőtt a kíváncsi szemek gazdái egyéb ajánlattal élnek kompániája felé.*
-Régen ők rótták a Kikötőt is. Ha csak kicsit is ilyenek az arthenioriak is, az nem sok jóval kecsegtet.
*Igazából csak annyiban voltak mások, mint a patkányok, hogy jóval feltűnőbbek voltak a vörös köpenyeikben.*
-De Te biztos megoldod, mint mindig. *A lány felé fordul a nyeregben és egy bátorító mosolyt is elereszt.*
-Nekem is fel kéne csapnom városőrnek. Megkönnyítene egy csomó mindent. Ráadásul a kalapom rá, hogy egy hat alatt parancsnok lennék. Tetszene? *Elharap egy vigyort. El tudná magát képzelni fényes páncélban. A selyemrév dolgára viszont vállat von.*
-Meglátjuk. Ha lesz rá idő, szívesen! *Elhúzza száját. Szívesen megtekintetné ezt a sokat emlegetett Selyemrévet Alissäna társaságában, de botorság lenne bármit is ígérnie.*
-Ha csak nincs szüksége rám a kisasszonynak. Nem igazán avat be a terveibe, lehet, hogy kellek valamire. *Ezúttal nem kenegeti hiúságát. Valóban nehéz bármivel is számolnia, míg itt vannak, Relael ugyanis szereti rángatni.
Ahogy a fogadóhoz érnek, sebtiben elhelyezi a lovat - ebben már van bőven tapasztalata - majd rövidesen csatlakozik a pillangóhoz. Most tudatosul benne, hogy a lány öltözéke mennyire kihívó. Nehéz eldönteni első pillantásra, hogy az anyag áttetsző-e, avagy sem. Nem is egy szempárt lát elrévedni a vendégtérben. Nem hibáztatja őket természetesen.
Mivel nem sok lehetősége volt étkezni a nagy rohanásban, ő maga is előtúr zsebéből 11 aranyat, hogy cserébe magához vegyen némi Sült szalonnát. Idejét sem tudja, mikor evett legutóbb ilyesmit.
Miután egy aprócska vászonba csomagolta elemózsiáját, Alissänához fordul.*
-Felmegyünk a szobába? Be kell valljam, határozottan elfáradtam. *Még csak nem is hazudik. Ugyanakkor szívesen felkísérni a kis pillangót, mielőtt a kíváncsi szemek gazdái egyéb ajánlattal élnek kompániája felé.*
6276. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-03 15:38:52
Üzenet elküldve: 2025-08-03 15:38:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Bosszús. Önmagára. És apja jut eszébe, ahogy oktatja: „Ne kezdj verekedést, de ne hagyd, hogy bárki megüssön. Térj ki, amíg lehet.” Jó tanácsok, melyekből legalább két tucatnyit őriz emlékeiben. Hogy most miért nem valami hasznosabb jut eszébe, persze ezt nem tudná megmagyarázni, ahogy azt sem, miért viselkedik úgy, mint egy megszeppen nyuszi a prémvadász hálójában. Jó, a nyuszinál érthető. A bundáját akarják. De itt a Pegazushoz címzett fogadóban talán senki nem akarná őt megnyúzni.
Inkább az ismeretlen helynek, mely nem csak a fogadóra értendő, hanem egész Artheniorra is, tudható be bizonytalansága, ám amikor az iménti fickó a két aranyat eléje tolja, megdöbben. Szinte a következő pillanatban két ujjheggyel meg is támasztja őket a pulton, és már tolná is vissza a másik felé, „minek néz engem!” felkiáltással, ám a mozdulat még is megakad. Leginkább a férfi szavai akasztják meg a mozdulatot. *
-Nem ütöttem volna ki. Nem vagyok búgócsiga, hogy forgolódjak, és tudok vigyázni az íjamra.
*Hangja már-már sértődöttségről árulkodik. Aztán rájön, hogy megint nem ez a megfelelő viselkedés. Ügyefogyott és kétbalkezes mimóza. Ez a jelzőszerkezet ugrik be önmagáról, így tekintete a férfi arcára téved, megpihen rajta, és megpróbál egy apró barátságos mosolyt erőltetni magára. Reméli csak, hogy nem holmi vicsorgás kerekedik belőle. *
-De… azért köszönöm. Nem tudom, mi itt a szokás. *Próbálja enyhíteni az imént butaságát. * Most érkeztem csak Artheniorba.
*Talán ezzel az információval megmagyarázhat mindent. Aztán a férfi felé tolja a két érmét, melyeken ujjai még mindig ugyanúgy pihennek. *
-Nem tudom, elfogadhatom-e. Mi van, ha valami mást is vár tőlem a pénzéért?
*Mi mást? Jöhetne persze a kérdés, de hát apja arra tanította, hogy ne bízzon senkiben. És csak remélni meri a férfi nem neveti ki butasága miatt. *
Inkább az ismeretlen helynek, mely nem csak a fogadóra értendő, hanem egész Artheniorra is, tudható be bizonytalansága, ám amikor az iménti fickó a két aranyat eléje tolja, megdöbben. Szinte a következő pillanatban két ujjheggyel meg is támasztja őket a pulton, és már tolná is vissza a másik felé, „minek néz engem!” felkiáltással, ám a mozdulat még is megakad. Leginkább a férfi szavai akasztják meg a mozdulatot. *
-Nem ütöttem volna ki. Nem vagyok búgócsiga, hogy forgolódjak, és tudok vigyázni az íjamra.
*Hangja már-már sértődöttségről árulkodik. Aztán rájön, hogy megint nem ez a megfelelő viselkedés. Ügyefogyott és kétbalkezes mimóza. Ez a jelzőszerkezet ugrik be önmagáról, így tekintete a férfi arcára téved, megpihen rajta, és megpróbál egy apró barátságos mosolyt erőltetni magára. Reméli csak, hogy nem holmi vicsorgás kerekedik belőle. *
-De… azért köszönöm. Nem tudom, mi itt a szokás. *Próbálja enyhíteni az imént butaságát. * Most érkeztem csak Artheniorba.
*Talán ezzel az információval megmagyarázhat mindent. Aztán a férfi felé tolja a két érmét, melyeken ujjai még mindig ugyanúgy pihennek. *
-Nem tudom, elfogadhatom-e. Mi van, ha valami mást is vár tőlem a pénzéért?
*Mi mást? Jöhetne persze a kérdés, de hát apja arra tanította, hogy ne bízzon senkiben. És csak remélni meri a férfi nem neveti ki butasága miatt. *
6275. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:55:21
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:55:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*A nyelve hegyén ott fogalmazódik valami újabb szellemes replika, de túlságosan magával ragadja a volt parancsnok idétlen megjegyzése. Őt is elkapja a nevetés, olyan önfeledt kacaj ez, melyet nem engedett volna meg magának korábban, mikor a férfi még a felettese volt, az ilyesféle határok meghúzását azért komolyan vette akkoriban az elf. Most még aprócska, nem túl kisasszonyi horkantás is a göcögésbe kúszik, melyet észlelvén csak még nagyobb lendülettel tör rá a röhögési inger. A kedély hullámai pedig már kínzó hasgörccsel kecsegtetik, mikor még Bredoc tetézi az egészet a hülye poétikus vicceivel - olyanok ezek, mint amiken máskor lehet csak jókedvűen elmosolyodna az ember, de ebben a hangulatban úgy ütnek, mint a legjobb wegtoreni komédiások megkomponált poénjai.*
- Azt a rohadt eget, Droyn!
*Neki is összegyűlik szemében egy kis könny, melyet még néha-néha vállrázkódva töröl le. Érzi, hogy a feje kimelegedett, valószínűleg vörös is, de bánja a fene, előbb utóbb egyébként is ezt az árnyalatot szándékozott elérni, csak épp serrel.
Vesz néháy mély lélegzetet, majd mosolyogva nagyot sóhajtva igyekszik elengedni a röhögőgörcs maradékát. Rendesen belesajdult a mellkasa.*
- Korábban kellett volna elkezdenünk együtt inni. *jegyzi meg vigyorogva, de hamar hosszúéltűkre jellemző kivagyiság villan tekintetében, még orrát is felhúzza kicsit.*
- Nincs szükségem fizetős szolgáltatásokra *emeli meg szemöldökét nagyképűen és kortyol egy nagyot söréből. Hogy ezt miképpen értelmezi Bredoc, azt a fantáziájára bízza, mindenesetre fagyos kék pillantásaiban mintha valamiféle huncutság is megcsillanna. De lehet csak az alkohol.*
- Nariuss Gorkraf, hát persze! *Csak futólag látta eddig a férfit a kaszárnyában a leszerelése környékén, de ha megkínoznák sem biztos, hogy fel tudná most idézni a képét. Nem is tudja információk hiányában minősíteni munkásságát, így csak megvonja vállát.* - Én se tudok róla semmit, de Creton Helwynél biztos jobban teszi a dolgát.
*A hirtelen jött ötletre nem reagál egyből. Összehúzza szemeit és egy darabig morfondírozva figyeli Bredoc már kissé szesztől csillanó tekintetét.*
- Tudod mit, vénember? *azzal felkapja a korsóját és gallér mögé küldi a tartalmát. Szinte tele volt, így nagy öblös nyelések után elfojt egy böfögést öklével, majd felpattan* - Legyen! De ha rajtakapnak azt mondom kényszerítettél!
*A nyelve hegyén ott fogalmazódik valami újabb szellemes replika, de túlságosan magával ragadja a volt parancsnok idétlen megjegyzése. Őt is elkapja a nevetés, olyan önfeledt kacaj ez, melyet nem engedett volna meg magának korábban, mikor a férfi még a felettese volt, az ilyesféle határok meghúzását azért komolyan vette akkoriban az elf. Most még aprócska, nem túl kisasszonyi horkantás is a göcögésbe kúszik, melyet észlelvén csak még nagyobb lendülettel tör rá a röhögési inger. A kedély hullámai pedig már kínzó hasgörccsel kecsegtetik, mikor még Bredoc tetézi az egészet a hülye poétikus vicceivel - olyanok ezek, mint amiken máskor lehet csak jókedvűen elmosolyodna az ember, de ebben a hangulatban úgy ütnek, mint a legjobb wegtoreni komédiások megkomponált poénjai.*
- Azt a rohadt eget, Droyn!
*Neki is összegyűlik szemében egy kis könny, melyet még néha-néha vállrázkódva töröl le. Érzi, hogy a feje kimelegedett, valószínűleg vörös is, de bánja a fene, előbb utóbb egyébként is ezt az árnyalatot szándékozott elérni, csak épp serrel.
Vesz néháy mély lélegzetet, majd mosolyogva nagyot sóhajtva igyekszik elengedni a röhögőgörcs maradékát. Rendesen belesajdult a mellkasa.*
- Korábban kellett volna elkezdenünk együtt inni. *jegyzi meg vigyorogva, de hamar hosszúéltűkre jellemző kivagyiság villan tekintetében, még orrát is felhúzza kicsit.*
- Nincs szükségem fizetős szolgáltatásokra *emeli meg szemöldökét nagyképűen és kortyol egy nagyot söréből. Hogy ezt miképpen értelmezi Bredoc, azt a fantáziájára bízza, mindenesetre fagyos kék pillantásaiban mintha valamiféle huncutság is megcsillanna. De lehet csak az alkohol.*
- Nariuss Gorkraf, hát persze! *Csak futólag látta eddig a férfit a kaszárnyában a leszerelése környékén, de ha megkínoznák sem biztos, hogy fel tudná most idézni a képét. Nem is tudja információk hiányában minősíteni munkásságát, így csak megvonja vállát.* - Én se tudok róla semmit, de Creton Helwynél biztos jobban teszi a dolgát.
*A hirtelen jött ötletre nem reagál egyből. Összehúzza szemeit és egy darabig morfondírozva figyeli Bredoc már kissé szesztől csillanó tekintetét.*
- Tudod mit, vénember? *azzal felkapja a korsóját és gallér mögé küldi a tartalmát. Szinte tele volt, így nagy öblös nyelések után elfojt egy böfögést öklével, majd felpattan* - Legyen! De ha rajtakapnak azt mondom kényszerítettél!
6274. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:33:46
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:33:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Drevggar//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Roth arra ocsúdik fel, hogy a bal karja zsibbad, szájából csurog a nyál, amit ráadásul savanyú sör íz jár át. Szemei és elméje még kötyagos, ahogy felemeli fejét karjáról.
Egyedül ücsörög egy félreeső asztalnál, valószínűleg még részegen is elég jól viselkedett, hogy a fogadós ne rúgja ki páros lábbal.
Megtörli szája szélét, a maradék nyálat meg visszaszívja, majd köhint egyet és körbenéz a fogadóban. Nem furcsállja azt, hogy sokan vannak, de azt igen, hogy mindenki valami kürtszóról pusmog. Csak ennyit tud kivenni a szavaikból.
Feje ettől nem lesz tisztább, sőt egyre zavarosabb, mert nem sokra emlékszik, azután, hogy a tündérrel leült borozgatni.
~Borzoiharapás szőrével.~
Majd odatámolyog a pulthoz és Pálinkát kér a pultostól, az erszényéből meg rögvest kicsenget 18 aranyat.
Kisvártatva megkapja a kupica pálinkát, majd azon nyomban le is hörpinti a torkám, minek utána lecsapja a pohárkát a pultra és a pia maró hatásától, jó hangosat kurjant.
Észre sem veszi, hogy mellette egy törpe, hatalmas fegyverrel üla pultnál és a pohár csapkodás mozdulatával, majdnem oldalba vágja a szakállas törpét.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Roth arra ocsúdik fel, hogy a bal karja zsibbad, szájából csurog a nyál, amit ráadásul savanyú sör íz jár át. Szemei és elméje még kötyagos, ahogy felemeli fejét karjáról.
Egyedül ücsörög egy félreeső asztalnál, valószínűleg még részegen is elég jól viselkedett, hogy a fogadós ne rúgja ki páros lábbal.
Megtörli szája szélét, a maradék nyálat meg visszaszívja, majd köhint egyet és körbenéz a fogadóban. Nem furcsállja azt, hogy sokan vannak, de azt igen, hogy mindenki valami kürtszóról pusmog. Csak ennyit tud kivenni a szavaikból.
Feje ettől nem lesz tisztább, sőt egyre zavarosabb, mert nem sokra emlékszik, azután, hogy a tündérrel leült borozgatni.
~Borzoiharapás szőrével.~
Majd odatámolyog a pulthoz és Pálinkát kér a pultostól, az erszényéből meg rögvest kicsenget 18 aranyat.
Kisvártatva megkapja a kupica pálinkát, majd azon nyomban le is hörpinti a torkám, minek utána lecsapja a pohárkát a pultra és a pia maró hatásától, jó hangosat kurjant.
Észre sem veszi, hogy mellette egy törpe, hatalmas fegyverrel üla pultnál és a pohár csapkodás mozdulatával, majdnem oldalba vágja a szakállas törpét.*
6273. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-02 16:22:07
Üzenet elküldve: 2025-08-02 16:22:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Nem hitte volna, hogy ez valaha megtörténik, de együtt ebédelt egy orkkal – és még csak nem is ő volt a főfogás. Viszont a kellemesnek épp nem mondható élmény hamar véget ér, és még csak nem is ő áll fel előbb az asztaltól. Úgy tűnik, Zzulyaras tényleg olyan jámbor ork, mint amilyennek látszik. Annottah mindent bevetett, hogy a másik kikeljen önmagából, de ez nem történik meg. Jó tanácsát meg nem fogadja, de elfogadja, hogy kapott egy jó tanácsot. *
– Akkor további jó orkodást. * Emeli korsóját, és iszik is rá. Tényleg pozitívan csalódott a szürke bőrűben, de vannak dolgok, amik sorsszerűen nem működhetnek. Talán ők is egy ilyen pár voltak. Annottah a maradék fél korsó sörrel az asztalán tovább ücsörög még egy darabig a fogadóban. Figyel jobbra, figyel balra, várja, hátha történik valami izgalmas, amibe belefolyhat. Ha nem, hát majd ő csinál. *
//Nyílt//
* Nem hitte volna, hogy ez valaha megtörténik, de együtt ebédelt egy orkkal – és még csak nem is ő volt a főfogás. Viszont a kellemesnek épp nem mondható élmény hamar véget ér, és még csak nem is ő áll fel előbb az asztaltól. Úgy tűnik, Zzulyaras tényleg olyan jámbor ork, mint amilyennek látszik. Annottah mindent bevetett, hogy a másik kikeljen önmagából, de ez nem történik meg. Jó tanácsát meg nem fogadja, de elfogadja, hogy kapott egy jó tanácsot. *
– Akkor további jó orkodást. * Emeli korsóját, és iszik is rá. Tényleg pozitívan csalódott a szürke bőrűben, de vannak dolgok, amik sorsszerűen nem működhetnek. Talán ők is egy ilyen pár voltak. Annottah a maradék fél korsó sörrel az asztalán tovább ücsörög még egy darabig a fogadóban. Figyel jobbra, figyel balra, várja, hátha történik valami izgalmas, amibe belefolyhat. Ha nem, hát majd ő csinál. *
6272. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-02 15:32:28
Üzenet elküldve: 2025-08-02 15:32:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Dideregve öleli át Haldrian hátát, s ezzel melengeti valamennyire át áthűlt, aprócska testét.*
- Úgy hallom valakinek rossz tapasztalata volt az Őrséggel.
*Nem firtatja most ezt a témát, ám szavaiból kiérezhető a kétkedés. A Patkányok persze a saját szabályaik szerint működnek, de ezek a szabályok főleg őket védik, míg artheniori törvényekhez muszáj igazodnia a katonáknak. Persze nem naiv, s nem gondolja, hogy ne lenne jelen a korrupció, mégis nagyobb biztonságban érezné magát a rend fenntartói között, mint kikötői verőemberek társaságában.
A tisztástól már nem sokáig kell baktatniuk a Pegazus fogadóhoz. Alissäna megkönnyebbülten konstatálja az egyre növekvő mennyiségű embert, és a házakban halványan pislákoló gyertyafényt. Persze ilyen későn már a város aprajanagyja alszik otthonában, de még így is érzi a köveken a tömeg létezésének pulzálását.*
- Csak futólag említették Selyemrév létrejöttét, de többet nem hallottam róla. Szívesen megnézném, ha te is szeretnéd.
*Amint megtorpannak óvatosan lecsúszik a hátasról, de még így is majdnem elveszti egyensúlyát földre érkezéskor. Számára túl magasak ezek a szép telivérek, talán egy pónin érezné a legkényelmesebben magát.*
- Bent találkozunk, jó?
*Mondja egy ásítást elnyomva. Magát átölelve karjaival melengeti testét, illetve egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, hogy egy helyben állva is mozogjon valamelyest.
Ha megkapja az engedélyt, akkor nem is rest megpördülni, s a fogadó ajtaja felé venni az irányt. Beérve céltudatosan a pulthoz lép, ahol köszönti az egyik ismerős szolgálót, és néhány szót vált a lánnyal, aki gyorsan továbbáll, mert dolga az akad bőven. Elsőként egy Szobát kér maguknak, melyért kifizeti a 15 aranyat majd némi töprengést követően még egy Gyümölcstálat is kér 5 aranyért cserébe, mivel a Kikötőben nem sok friss gyümölcshöz van szerencséje, ellenben halhoz annál is több.*
*Dideregve öleli át Haldrian hátát, s ezzel melengeti valamennyire át áthűlt, aprócska testét.*
- Úgy hallom valakinek rossz tapasztalata volt az Őrséggel.
*Nem firtatja most ezt a témát, ám szavaiból kiérezhető a kétkedés. A Patkányok persze a saját szabályaik szerint működnek, de ezek a szabályok főleg őket védik, míg artheniori törvényekhez muszáj igazodnia a katonáknak. Persze nem naiv, s nem gondolja, hogy ne lenne jelen a korrupció, mégis nagyobb biztonságban érezné magát a rend fenntartói között, mint kikötői verőemberek társaságában.
A tisztástól már nem sokáig kell baktatniuk a Pegazus fogadóhoz. Alissäna megkönnyebbülten konstatálja az egyre növekvő mennyiségű embert, és a házakban halványan pislákoló gyertyafényt. Persze ilyen későn már a város aprajanagyja alszik otthonában, de még így is érzi a köveken a tömeg létezésének pulzálását.*
- Csak futólag említették Selyemrév létrejöttét, de többet nem hallottam róla. Szívesen megnézném, ha te is szeretnéd.
*Amint megtorpannak óvatosan lecsúszik a hátasról, de még így is majdnem elveszti egyensúlyát földre érkezéskor. Számára túl magasak ezek a szép telivérek, talán egy pónin érezné a legkényelmesebben magát.*
- Bent találkozunk, jó?
*Mondja egy ásítást elnyomva. Magát átölelve karjaival melengeti testét, illetve egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, hogy egy helyben állva is mozogjon valamelyest.
Ha megkapja az engedélyt, akkor nem is rest megpördülni, s a fogadó ajtaja felé venni az irányt. Beérve céltudatosan a pulthoz lép, ahol köszönti az egyik ismerős szolgálót, és néhány szót vált a lánnyal, aki gyorsan továbbáll, mert dolga az akad bőven. Elsőként egy Szobát kér maguknak, melyért kifizeti a 15 aranyat
majd némi töprengést követően még egy Gyümölcstálat is kér 5 aranyért cserébe, mivel a Kikötőben nem sok friss gyümölcshöz van szerencséje, ellenben halhoz annál is több.*
6271. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-02 14:57:07
Üzenet elküldve: 2025-08-02 14:57:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
- Szükségszerű hozzáállás.
*Sóhajtja fáradtan. Reakciója árulkodik arról, hogy Relael is sokat aggodalmaskodott a múltban, ám jelenlegi pozíciója megkövetelte tőle a hozzáállásbéli változást. Nem engedheti meg magának, hogy túl sok figyelmet és erőforrást fektessen valamibe, amiből végül nem fog profitálni.*
- De természetesen nem mindig megy könnyen. Ilyenkor kell emlékeztetnem magamat.
*A fésű minden simításával egyre nyugodtabbá válik, mintha nem csak gubancos tincsei simulnának ki, de meggyötört idegrendszere is. Azért valamennyire éber marad, elvégre Nelira annyira a semmiből érkezett, és olyan céltudatosan rajong érte, hogy az is felmerült az elfben, hogy talán valaki ártó szándékkal küldte utána.*
- Nem szükséges visszafogottnak lenni.
*Teszi hozzá egy könnyed mosollyal arcán, melyből Nelira nem sokat érzékelhet ha közvetlenül mögötte áll. Egy darabig végül hallgat, a válaszon töpreng.*
- Egy szőke elf férfi, akinek az egyik karja hiányzik. Meglehetősen tapasztalt a gyógyításban, s legutóbb lelkesen érdeklődött az alkímia iránt. Korábban hajóorvos volt, meg az egykori Szegénynegyedben volt rendelője, azóta felvitték az istenek a dolgát és Artheniortól nem messze egykori kisasszonyok társaságában lógatja a lábát egy méretes kőépület falai biztonságában.
*Kelletlenül elhúzza száját. Felmerült benne korábban az is, hogy szívesen kiugrasztaná a nyulat a bokorból azzal, hogy az épületet felgyújtja - s vállalja a járulékos veszteséget mások halálával is -, de a kőépület aligha tenné ezt lehetővé. Végsősoron egyébként is jobb szereti a valamivel diszkrétebb módszereket, amik nem teljesen vezethetőe vissza hozzá.*
- Igen.
*Feleli elsőként kurtán, de csendjéből kiérezhetőek gondolatai, s az, hogy az elf keresi a szavakat, illetve igyekszik felidézni a társalgás emlékeit.*
- Korábban jó kapcsolatot ápoltunk, a Kikötőben is meglátogatott, én pedig vendégszeretettel fogadtam. Ehelyett a legutóbb mikor én meglátogattam ellenségesen fogadott és nekem támadt.
*Megint elhallgat, igyekszik felidézni a beszélgetés pontosabb részleteit.*
- Valami búcsúajándékról kezdett el hadoválni, amikor szóvá tettem, hogy korábban a kedvességem ellenére köszönés nélkül távozott. Mikor kifejeztem számára, hogy nem értem miről beszél, segítsen megérteni, akkor a fejemhez vágta, hogy ne játszadozzak vele.
*Érzi, hogy halántéka lüktetni kezd, s újra fellobban benne a harag. Kedve lenne most felpattanni és agyonverni Intathot.*
- Aztán azt mondta, hogy egy barátnak sem nézi el, hogy megalázza, meglopja és fenyegetni próbálja, holott én egyiket sem tettem soha, s még hozzátette, hogy örühetek, hogy nem a kivégzett embereimet hagyta ott ajándékul. A távozásomkor meg még hozzátette, hogy reméli nem felejtek semmit magamnál a házból.
*Relael felnevet, szép, dallamos hangjában viszont feszültség csilingel. A vak is láthatja, hogy mindig jómódban élt, s most is bármit megengedhet magának, amit kíván, így továbbra sem érti miért nevezték őt tolvajnak.*
- Bájosnak tartom, hogy az a félkezű nyomorék azt hiszi képes ártani bárkinek is. Ha úgy óhajtottam volna, akkor ott helyben elvághattam volna a torkát mielőtt képes reagálni rá.
*Feltűnik számára, hogy talán a kelleténél többet fecsegett. A felismerés miatt hirtelen hallgat el, s ezúttal egy bocsánatkérő mosoly ül ki arcára.*
- Szükségszerű hozzáállás.
*Sóhajtja fáradtan. Reakciója árulkodik arról, hogy Relael is sokat aggodalmaskodott a múltban, ám jelenlegi pozíciója megkövetelte tőle a hozzáállásbéli változást. Nem engedheti meg magának, hogy túl sok figyelmet és erőforrást fektessen valamibe, amiből végül nem fog profitálni.*
- De természetesen nem mindig megy könnyen. Ilyenkor kell emlékeztetnem magamat.
*A fésű minden simításával egyre nyugodtabbá válik, mintha nem csak gubancos tincsei simulnának ki, de meggyötört idegrendszere is. Azért valamennyire éber marad, elvégre Nelira annyira a semmiből érkezett, és olyan céltudatosan rajong érte, hogy az is felmerült az elfben, hogy talán valaki ártó szándékkal küldte utána.*
- Nem szükséges visszafogottnak lenni.
*Teszi hozzá egy könnyed mosollyal arcán, melyből Nelira nem sokat érzékelhet ha közvetlenül mögötte áll. Egy darabig végül hallgat, a válaszon töpreng.*
- Egy szőke elf férfi, akinek az egyik karja hiányzik. Meglehetősen tapasztalt a gyógyításban, s legutóbb lelkesen érdeklődött az alkímia iránt. Korábban hajóorvos volt, meg az egykori Szegénynegyedben volt rendelője, azóta felvitték az istenek a dolgát és Artheniortól nem messze egykori kisasszonyok társaságában lógatja a lábát egy méretes kőépület falai biztonságában.
*Kelletlenül elhúzza száját. Felmerült benne korábban az is, hogy szívesen kiugrasztaná a nyulat a bokorból azzal, hogy az épületet felgyújtja - s vállalja a járulékos veszteséget mások halálával is -, de a kőépület aligha tenné ezt lehetővé. Végsősoron egyébként is jobb szereti a valamivel diszkrétebb módszereket, amik nem teljesen vezethetőe vissza hozzá.*
- Igen.
*Feleli elsőként kurtán, de csendjéből kiérezhetőek gondolatai, s az, hogy az elf keresi a szavakat, illetve igyekszik felidézni a társalgás emlékeit.*
- Korábban jó kapcsolatot ápoltunk, a Kikötőben is meglátogatott, én pedig vendégszeretettel fogadtam. Ehelyett a legutóbb mikor én meglátogattam ellenségesen fogadott és nekem támadt.
*Megint elhallgat, igyekszik felidézni a beszélgetés pontosabb részleteit.*
- Valami búcsúajándékról kezdett el hadoválni, amikor szóvá tettem, hogy korábban a kedvességem ellenére köszönés nélkül távozott. Mikor kifejeztem számára, hogy nem értem miről beszél, segítsen megérteni, akkor a fejemhez vágta, hogy ne játszadozzak vele.
*Érzi, hogy halántéka lüktetni kezd, s újra fellobban benne a harag. Kedve lenne most felpattanni és agyonverni Intathot.*
- Aztán azt mondta, hogy egy barátnak sem nézi el, hogy megalázza, meglopja és fenyegetni próbálja, holott én egyiket sem tettem soha, s még hozzátette, hogy örühetek, hogy nem a kivégzett embereimet hagyta ott ajándékul. A távozásomkor meg még hozzátette, hogy reméli nem felejtek semmit magamnál a házból.
*Relael felnevet, szép, dallamos hangjában viszont feszültség csilingel. A vak is láthatja, hogy mindig jómódban élt, s most is bármit megengedhet magának, amit kíván, így továbbra sem érti miért nevezték őt tolvajnak.*
- Bájosnak tartom, hogy az a félkezű nyomorék azt hiszi képes ártani bárkinek is. Ha úgy óhajtottam volna, akkor ott helyben elvághattam volna a torkát mielőtt képes reagálni rá.
*Feltűnik számára, hogy talán a kelleténél többet fecsegett. A felismerés miatt hirtelen hallgat el, s ezúttal egy bocsánatkérő mosoly ül ki arcára.*
6270. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 21:27:07
Üzenet elküldve: 2025-08-01 21:27:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Mielőtt a felmálházott Naren visszatérne, van még idejük négyszemközt megtárgyalni az ifjú szolga dolgát.*
-Az ő akarata úgy hajlik, ahogy mi kívánjuk. *Az istálló felé pillant. Noha teljesen megbízik képességeikben, abban Elireyának kétség kívül igaza van, hogy nem árt az óvatosság.*
-Talán érdemes emlékeztetni előtte, mily nagylelkű vele a Sötét Anya, s persze mi, hogy ily kegy adatott számára. Érdemes emlékeztetni a helyére, s megelőzni minden számára ártalmas gondolatot. *Ahogy meglátja Naren alakját közeledni, a bejárati ajtó felé libben.*
-Intézed a dolgot? *Pillant vissza még a válla felett kérdőn, mielőtt a fogadó épületébe lépne. Az efféle hatalomgyakorlás őt mindig szórakoztatta, rokona bizonyosan szívesen megragadja a lehetőséget. Ha nem, hát majd megoldja ő a maga módszereivel.
Körbepillant a helyiségben. Zavarja szemét a barátságos fényben úszó vendégtér, s bizonyosan jó pár szempár szegeződik rájuk.*
-Minél előbb a szobánkhoz jutunk, annál jobb. *Susogja Elireyának.*
-Intézkedj. *Sziszegi Narennek. Igazán rangon aluli lenne szóba elegyedniük egy korcsmárossal.*
-Két szobát kérj. Kérdezd meg, alhatsz-e az istállóban. Ha nem... *Szeme rebben rokonára. Előbb nyiratkozna kopaszra, minthogy külön szobát kérjen egy rabszolgának. Az utcán sem hagyhatják az idegen városban, ráadásul Elireya bogarat ültetett a fülébe.
Pillantása sokatmondó; ha nem alhat az istállóban, kénytelen lesz meghúzni magát valamelyikük szobájában. Ellenben tökéletes alkalom rá, hogy kellően felkészíthessék Narent Artheniorra. Határozottan szeretné a másik nőstényre bízni e feladatot. Kíváncsi, mire jut.
Míg Naren feladatát intézi, ő oly közel húzódik Elireyához, amennyire lehet. Nem tetszik neki a harsány kocsma és az émelyítő világosság. Még inkább arcába húzza a fekete kendőt.*
-Amint lebukott a nap, megkeressük ezt a rezidenciát. *Susogja. Szeme sarkából méri csak meg a fogadótérben tartózkodóakat. Egyik sem tűnik számára bizalomgerjesztő társaságnak.*
*Mielőtt a felmálházott Naren visszatérne, van még idejük négyszemközt megtárgyalni az ifjú szolga dolgát.*
-Az ő akarata úgy hajlik, ahogy mi kívánjuk. *Az istálló felé pillant. Noha teljesen megbízik képességeikben, abban Elireyának kétség kívül igaza van, hogy nem árt az óvatosság.*
-Talán érdemes emlékeztetni előtte, mily nagylelkű vele a Sötét Anya, s persze mi, hogy ily kegy adatott számára. Érdemes emlékeztetni a helyére, s megelőzni minden számára ártalmas gondolatot. *Ahogy meglátja Naren alakját közeledni, a bejárati ajtó felé libben.*
-Intézed a dolgot? *Pillant vissza még a válla felett kérdőn, mielőtt a fogadó épületébe lépne. Az efféle hatalomgyakorlás őt mindig szórakoztatta, rokona bizonyosan szívesen megragadja a lehetőséget. Ha nem, hát majd megoldja ő a maga módszereivel.
Körbepillant a helyiségben. Zavarja szemét a barátságos fényben úszó vendégtér, s bizonyosan jó pár szempár szegeződik rájuk.*
-Minél előbb a szobánkhoz jutunk, annál jobb. *Susogja Elireyának.*
-Intézkedj. *Sziszegi Narennek. Igazán rangon aluli lenne szóba elegyedniük egy korcsmárossal.*
-Két szobát kérj. Kérdezd meg, alhatsz-e az istállóban. Ha nem... *Szeme rebben rokonára. Előbb nyiratkozna kopaszra, minthogy külön szobát kérjen egy rabszolgának. Az utcán sem hagyhatják az idegen városban, ráadásul Elireya bogarat ültetett a fülébe.
Pillantása sokatmondó; ha nem alhat az istállóban, kénytelen lesz meghúzni magát valamelyikük szobájában. Ellenben tökéletes alkalom rá, hogy kellően felkészíthessék Narent Artheniorra. Határozottan szeretné a másik nőstényre bízni e feladatot. Kíváncsi, mire jut.
Míg Naren feladatát intézi, ő oly közel húzódik Elireyához, amennyire lehet. Nem tetszik neki a harsány kocsma és az émelyítő világosság. Még inkább arcába húzza a fekete kendőt.*
-Amint lebukott a nap, megkeressük ezt a rezidenciát. *Susogja. Szeme sarkából méri csak meg a fogadótérben tartózkodóakat. Egyik sem tűnik számára bizalomgerjesztő társaságnak.*
6269. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:08:03
Üzenet elküldve: 2025-08-01 20:08:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az élet nem más, mint folyamatos verseny. A növények, az állatok és az emberek terén is. Aki lassú, az veszít, lemarad vagy meghal. Az élet versenye kegyetlen. Ez a verseny ott van mindenhol, a Pegazusban is, még ha itt nem is feltétlenül a halál lesz a jussa annak, aki lemarad. Csak épp másodiknak rendel.
Neki személy szerint eszébe sem jutott, hogy a lány még nem kért semmit magának.
Látja a szavai nyomán megránduló ajkakat, amik közül mintha szavak kívánnának kitörni. Kíváncsi, hogy valóban hallja-e majd őket, de nem - a lány inkább behúzza fülét-farkát, és csak hebeg. Talán tényleg jó az a sejtése, hogy a fruska katonaféle, vagy zsoldos lehet. Abból is alacsonyabb rangú.
Csak akkor enged meg magának egy futó mosolyt, amikor a lány neki háttal az ajtóhoz sétál. Figyeli ahogy mozog, egy kamasz macskára emlékezteti. Nem szabad elfelejtenie viszont, hogy egy kamasz macska is tud már karmolni. Mire a lány visszatér a pulthoz, már ismét a kupájával foglalkozik. Legalábbis látszólag. Amikor meghallja a lány rendelését, szeme sarkában felgyűrődnek a derű ráncai. Ismét zsebébe túr. Onnan megint 2 aranyat vesz elő, és azt a pulton a lány elé tolja, akiről fogalma sincs hogy kiféle-miféle, ahogyan azt sem tudja, hogy Keimuthya Nurmigantnak nevezi magát. *
- Legyél a vendégem! Ha már voltál olyan kedves, és leraktad a holmikat. *-a lányra pislant, szájzugában félmosoly ül.-* Nagyra értékelem. Tényleg. Sajnáltam volna, ha véletlenül kiütöd velük a szemem, miközben itt forgolódsz.
*Ha a lány elfogadja a meghívást, apró biccentéssel nyugtázza azt. Nem vár hálálkodást vagy hasonlót. Tudja, mennyire vacakul vannak fizetve a fiatal harcosok.*
- De ha az megnyugtat, fél szemem rajta tartom a felszereléseden. A szívemre venném, ha valaki le akarná nyúlni.
Neki személy szerint eszébe sem jutott, hogy a lány még nem kért semmit magának.
Látja a szavai nyomán megránduló ajkakat, amik közül mintha szavak kívánnának kitörni. Kíváncsi, hogy valóban hallja-e majd őket, de nem - a lány inkább behúzza fülét-farkát, és csak hebeg. Talán tényleg jó az a sejtése, hogy a fruska katonaféle, vagy zsoldos lehet. Abból is alacsonyabb rangú.
Csak akkor enged meg magának egy futó mosolyt, amikor a lány neki háttal az ajtóhoz sétál. Figyeli ahogy mozog, egy kamasz macskára emlékezteti. Nem szabad elfelejtenie viszont, hogy egy kamasz macska is tud már karmolni. Mire a lány visszatér a pulthoz, már ismét a kupájával foglalkozik. Legalábbis látszólag. Amikor meghallja a lány rendelését, szeme sarkában felgyűrődnek a derű ráncai. Ismét zsebébe túr. Onnan megint 2 aranyat vesz elő, és azt a pulton a lány elé tolja, akiről fogalma sincs hogy kiféle-miféle, ahogyan azt sem tudja, hogy Keimuthya Nurmigantnak nevezi magát.
*- Legyél a vendégem! Ha már voltál olyan kedves, és leraktad a holmikat. *-a lányra pislant, szájzugában félmosoly ül.-* Nagyra értékelem. Tényleg. Sajnáltam volna, ha véletlenül kiütöd velük a szemem, miközben itt forgolódsz.
*Ha a lány elfogadja a meghívást, apró biccentéssel nyugtázza azt. Nem vár hálálkodást vagy hasonlót. Tudja, mennyire vacakul vannak fizetve a fiatal harcosok.*
- De ha az megnyugtat, fél szemem rajta tartom a felszereléseden. A szívemre venném, ha valaki le akarná nyúlni.
6268. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 17:24:13
Üzenet elküldve: 2025-08-01 17:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt ujjai a nő csípőjén pihennek, de a tekintete máshol jár. Vagyis... nem csak a tekintete. A nyelve is. A fogai is. A szája épp olyan elhivatottsággal járja be Ravik melleit, mintha az egész világ sorsa múlna azon, hogy eléri-e a másodikat is, vagy sem. Nem siet, de nem is kertel: ízlel, szív, fal, csókol, mikor melyik eszköz a leghatékonyabb. Az egyik harapás után Ravik megállítja. Kérdez valamit, valami kihívót, de a hangjából már kiszűrődik a nevetés. Norhelt felpillant, ajkát még a nő mellbimbója foglalja le, így csak elharapott, rekedt hangon válaszol.*
- Tudod, hogy hofá *Morogja kebellel teli szájjal.* - Mondanám, hoty a nadrágod möké, de af már lekevült.
*A válasza után direkt finomabban harap rá az épp aktuálisan foglalt bimbóra. Csak egy kicsit. Mint mikor az ember gyümölcsbe harap, amit nem akar összeroppantani, csak megízlelni. A reakcióra a szemei önkéntelenül is felvillannak, mintha azt lesné, mikor reped el a jég Ravik önuralmán.
A nő keze újra a mellkasára simul, végigkarcolja, és Norhelt ujjai reflexből szorulnak össze a csípőjén. De Ravik nem simogat tovább: határozottan tolja vissza. Norhelt hagyja. Háta a medence szélének feszül, ahogy kissé hátradől. A szemeik találkoznak, és ő csak sóhajt egyet, nem fáradtan, hanem olyan hangon, mint aki érzi, hogy már nem sokáig marad épeszű.
A nő ekkor simul rá. Testével, csípőjével, egész súlyával. A férfiassága odalenn már nem csak jelen van, hanem könyörög. És Norheltből kibukik egy mély, reszelős morranás. A türelmetlenség már annyira feszült benne, hogy elkezd finoman mozdulni, először csak fészkelődik, hátha… hátha becsúszik, de nem. Aztán már szándékosan, szabályosan mozgatja a csípőjét, minden egyes lökéssel kicsit magasabbra tolva magát. A víz halkan csobban alatta. Egy rossz mozdulatnál sikerül rányomnia a sérült lábára. Fel is szisszen.*
- A rohadt életbe! *Morogja, de közben még így is nevet, halkan, türelmetlenül, mintha ezt is csak a díszlet részeként kezelné. A nő szól valamit arról, hogy ki is játszik most kivel. Norhelt ajkán halvány vigyor jelenik meg.*
- Inkább előjá…
*Nem tudja befejezni. A nő szája csókkal fojtja belé a választ. Hevesen viszonozza, mintha minden válasz, minden szándék benne lenne abban a néhány másodpercben. A kezei újra útnak indulnak. Egyik ujja végigsimít Ravik oldalán, aztán a mell alá siklik, megszorítja, elengedni nem akarja. A másik keze a comb belső felére csúszik, a víz alatt lassan halad felfelé, de még mindig nem ott, ahol a legégetőbb lenne. Élvezi. Élvezi, hogy fogva tartja. Hogy nincs már sok hátra.
A nő nyögése után Norhelt már nem gondolkodik. Végignéz rajta, halkan felmordul, majd mozdul. Egyetlen határozott, de türelmes mozdulattal tolja magát előre. Épp annyira, hogy becsússzon közé. Az érzés… Elvigyorodik. Mélyen. Önelégülten.*
- Hazatért.
*Leheli, és a hangjában benne van minden: a diadal, a vágy, és a kéjes elégedettség.
Aztán mozogni kezd. Nem kapkod. Lassan, fokozatosan, élvezettel. A víz körülöttük ringani kezd, csobban, aztán lassan hullámzik. A medence oldalán egy-egy apró hullám üti meg a követ. Norhelt minden mozdulata tudatos, minden rezdülésével figyel. De már nincs több visszafogás. Ez most az ő terepe. Az ő pillanata. És Ravik minden rezdülésével csak jobban él benne.*
*Norhelt ujjai a nő csípőjén pihennek, de a tekintete máshol jár. Vagyis... nem csak a tekintete. A nyelve is. A fogai is. A szája épp olyan elhivatottsággal járja be Ravik melleit, mintha az egész világ sorsa múlna azon, hogy eléri-e a másodikat is, vagy sem. Nem siet, de nem is kertel: ízlel, szív, fal, csókol, mikor melyik eszköz a leghatékonyabb. Az egyik harapás után Ravik megállítja. Kérdez valamit, valami kihívót, de a hangjából már kiszűrődik a nevetés. Norhelt felpillant, ajkát még a nő mellbimbója foglalja le, így csak elharapott, rekedt hangon válaszol.*
- Tudod, hogy hofá *Morogja kebellel teli szájjal.* - Mondanám, hoty a nadrágod möké, de af már lekevült.
*A válasza után direkt finomabban harap rá az épp aktuálisan foglalt bimbóra. Csak egy kicsit. Mint mikor az ember gyümölcsbe harap, amit nem akar összeroppantani, csak megízlelni. A reakcióra a szemei önkéntelenül is felvillannak, mintha azt lesné, mikor reped el a jég Ravik önuralmán.
A nő keze újra a mellkasára simul, végigkarcolja, és Norhelt ujjai reflexből szorulnak össze a csípőjén. De Ravik nem simogat tovább: határozottan tolja vissza. Norhelt hagyja. Háta a medence szélének feszül, ahogy kissé hátradől. A szemeik találkoznak, és ő csak sóhajt egyet, nem fáradtan, hanem olyan hangon, mint aki érzi, hogy már nem sokáig marad épeszű.
A nő ekkor simul rá. Testével, csípőjével, egész súlyával. A férfiassága odalenn már nem csak jelen van, hanem könyörög. És Norheltből kibukik egy mély, reszelős morranás. A türelmetlenség már annyira feszült benne, hogy elkezd finoman mozdulni, először csak fészkelődik, hátha… hátha becsúszik, de nem. Aztán már szándékosan, szabályosan mozgatja a csípőjét, minden egyes lökéssel kicsit magasabbra tolva magát. A víz halkan csobban alatta. Egy rossz mozdulatnál sikerül rányomnia a sérült lábára. Fel is szisszen.*
- A rohadt életbe! *Morogja, de közben még így is nevet, halkan, türelmetlenül, mintha ezt is csak a díszlet részeként kezelné. A nő szól valamit arról, hogy ki is játszik most kivel. Norhelt ajkán halvány vigyor jelenik meg.*
- Inkább előjá…
*Nem tudja befejezni. A nő szája csókkal fojtja belé a választ. Hevesen viszonozza, mintha minden válasz, minden szándék benne lenne abban a néhány másodpercben. A kezei újra útnak indulnak. Egyik ujja végigsimít Ravik oldalán, aztán a mell alá siklik, megszorítja, elengedni nem akarja. A másik keze a comb belső felére csúszik, a víz alatt lassan halad felfelé, de még mindig nem ott, ahol a legégetőbb lenne. Élvezi. Élvezi, hogy fogva tartja. Hogy nincs már sok hátra.
A nő nyögése után Norhelt már nem gondolkodik. Végignéz rajta, halkan felmordul, majd mozdul. Egyetlen határozott, de türelmes mozdulattal tolja magát előre. Épp annyira, hogy becsússzon közé. Az érzés… Elvigyorodik. Mélyen. Önelégülten.*
- Hazatért.
*Leheli, és a hangjában benne van minden: a diadal, a vágy, és a kéjes elégedettség.
Aztán mozogni kezd. Nem kapkod. Lassan, fokozatosan, élvezettel. A víz körülöttük ringani kezd, csobban, aztán lassan hullámzik. A medence oldalán egy-egy apró hullám üti meg a követ. Norhelt minden mozdulata tudatos, minden rezdülésével figyel. De már nincs több visszafogás. Ez most az ő terepe. Az ő pillanata. És Ravik minden rezdülésével csak jobban él benne.*
6267. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 16:39:37
Üzenet elküldve: 2025-08-01 16:39:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Alkalmi bizonytalansága nem múlik el, hiába telik el néhány perc. Próbálja kitalálni, mi erre felé a szokás, de olyan kuszának tűnik minden. Mi tagadás, nem sűrűn jár fogadókba, kocsmákba, tény: most van ilyen helyen először.
Már-már azon van, hogy az éppen csak rajta átfutó pillantást kihasználva, melyben a pultos részesíti, gyorsan kérjen egy frissítőt, esetleg megkérdezze miféle étellel tudnak szolgálni, amikor az imént betérő férfi mellette megállva, határozottan leadja rendelését.
Keibe beleszakad a szó, elnyíló száját mindjárt be is csukja lemondóan, erről most megint lemaradt, meg kell várni, amíg a pultos tekintete megint feléje téved. De ez nem történik meg. Történik viszont más, amely halvány felhőt von homlokára.
A fickó ugyanis abban a kegyben részesíti, hogy ledorongolja, még ha csak ez képletes is. Talán több szempár is feléjük fordul, és végig mérik őket, főleg a "bűn" elkövetőjét. Kényelmetlen érzés kúszik fel a gerince mentén, bosszúsan sóhajt egyet, lekövetve a férfi mozdulatát, hogy hová is kellett volna tennie a fegyvereit.
Ajkára tolulnának a hirtelen felbukkanó válaszok, válogatott, hirtelen kimondott szavak, melyek nem méltóak hozzá, így hamar vissza is nyeli őket, pedig olyan szívesen megmondaná ennek a pökhendi alaknak, hogy kit utasítgasson. De aztán...*
-El... elnézést...
*Leheli el megszégyenülten, és lekapva válláról mind az íjat, mind a nyílvesszős tegezt, a jelzett helyre teszi őket. Míg sétál vissza a pulthoz, elhatározza, hogy végre rendelni fog. Ám fejében az iménti jelenet képei kavarognak, és sorra bukkannak fel mindazon válaszok, amelyek tökéletesek lettek volna, hogy visszavágjon, de hát soha sem volt igazon jó a szópárbajokban.*
-Kérem...
*Fordult újra a pultos felé, visszaállva iménti helyére, lopva sandítva csak fel a férfire.*
-Szeretnék egy kupa hideg vizet.
*Azzal leszámol ő is a pultos elé 2 aranyat a kupa Vízért. Ahogy megkapja a kért frissítőt, kortyol néhányat, ügyelve arra, hogy nehogy meglökje a kötekedő alakot.*
Már-már azon van, hogy az éppen csak rajta átfutó pillantást kihasználva, melyben a pultos részesíti, gyorsan kérjen egy frissítőt, esetleg megkérdezze miféle étellel tudnak szolgálni, amikor az imént betérő férfi mellette megállva, határozottan leadja rendelését.
Keibe beleszakad a szó, elnyíló száját mindjárt be is csukja lemondóan, erről most megint lemaradt, meg kell várni, amíg a pultos tekintete megint feléje téved. De ez nem történik meg. Történik viszont más, amely halvány felhőt von homlokára.
A fickó ugyanis abban a kegyben részesíti, hogy ledorongolja, még ha csak ez képletes is. Talán több szempár is feléjük fordul, és végig mérik őket, főleg a "bűn" elkövetőjét. Kényelmetlen érzés kúszik fel a gerince mentén, bosszúsan sóhajt egyet, lekövetve a férfi mozdulatát, hogy hová is kellett volna tennie a fegyvereit.
Ajkára tolulnának a hirtelen felbukkanó válaszok, válogatott, hirtelen kimondott szavak, melyek nem méltóak hozzá, így hamar vissza is nyeli őket, pedig olyan szívesen megmondaná ennek a pökhendi alaknak, hogy kit utasítgasson. De aztán...*
-El... elnézést...
*Leheli el megszégyenülten, és lekapva válláról mind az íjat, mind a nyílvesszős tegezt, a jelzett helyre teszi őket. Míg sétál vissza a pulthoz, elhatározza, hogy végre rendelni fog. Ám fejében az iménti jelenet képei kavarognak, és sorra bukkannak fel mindazon válaszok, amelyek tökéletesek lettek volna, hogy visszavágjon, de hát soha sem volt igazon jó a szópárbajokban.*
-Kérem...
*Fordult újra a pultos felé, visszaállva iménti helyére, lopva sandítva csak fel a férfire.*
-Szeretnék egy kupa hideg vizet.
*Azzal leszámol ő is a pultos elé 2 aranyat a kupa Vízért
. Ahogy megkapja a kért frissítőt, kortyol néhányat, ügyelve arra, hogy nehogy meglökje a kötekedő alakot.*
6266. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 15:33:11
Üzenet elküldve: 2025-08-01 15:33:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gambádja kezd rámelegedni a hátára. Talán le kellett volna vetnie, már jóval korábban, mikor a hajnal hűvöse kezdett átváltani a nappal melegébe. Viszont sosem szerette kézben hordani, ahhoz túl otromba darabnak tartotta mindig is, viszont a kezei szabadságát sokra értékeli. Így hát tűri, hogy haja a homlokába tapad. Volt már rosszabb is.
Benyit az ajtaján, és azonnal érzi, hogy a Pegazus sem hűvösebb. ~A fenébe!~, a gondolatnak a torkáról felszabaduló halk morgással ad hangot. Berakja maga mögött az ajtót. Csizmája nehezen dobban a padlón ahogy a pulthoz sétál. A táv rövid, és mivel már nagyon szabadulna tőle, hát lehúzza magáról a kabátját. Azért cserébe hogy nem rohad be alá, kibírja azt, hogy a kezében cipeli kicsit. Amúgy sem tartogatja sokáig: a pultnál álló üres székre veti. Elégedetten, röviden fújja ki orrán a levegőt, és feltűri gyapjúfelsőjének ujját. Még az is melegíti.*
- Vizet, kérlek, egy jó kupával. Legyen hideg, ha kérhetem úgy. *-hangja is szomjáról árulkodik. Míg elé kerül a vizeskupa, nadrágja zsebéből a pultra vet 2 aranyat. Ezután fel is veszi a kupát, és jólesőn belekortyol. Hideg. De jó! Torka hálás az érzésért.-* Hah!
Visszarakja a pultra a félig kiürült kupát, és kézháttal letörli a bajszába tapadt vízcseppeket. Eltöpreng, hogy egyen-e valamit. Nem tudja eldönteni, hogy éhes-e, vagy csak megszokásból rágna valamit. Szeme sarkából végig méri a pultnál állókat, hogy lássa, azok esznek-e valamit. Szemöldökei kissé összehúzódnak attól, amit lát.*
- Oda. *-hüvelykujjával hátra bök a válla felett, az ajtó irányába.-* Ott, látod? Ott van a hely a fegyvereknek. Most nem a fronton, vagy a vadonban vagyunk.
*Nem érdekli, hogy a lány zokon veszi-e szavait vagy sem. Bár a Pegazusban néha vannak bunyók, de olyan már régen volt, amihez fegyver kellett volna. Pláne íj és nyilak. Amúgy is – ki lövöldözne itt? Legfeljebb aki mészárszéket akar csinálni.*
- Már ha voltál valaha a fronton, vagy a vadonban. *-szemöldökei alól futólag felméri a lányt. Bőrvért, teli tegez, lealjzott íj. Úgy fest, mint egy hivatásos íjász. Azok mondjuk tényleg még együtt is alszanak a fegyverükkel.*
Benyit az ajtaján, és azonnal érzi, hogy a Pegazus sem hűvösebb. ~A fenébe!~, a gondolatnak a torkáról felszabaduló halk morgással ad hangot. Berakja maga mögött az ajtót. Csizmája nehezen dobban a padlón ahogy a pulthoz sétál. A táv rövid, és mivel már nagyon szabadulna tőle, hát lehúzza magáról a kabátját. Azért cserébe hogy nem rohad be alá, kibírja azt, hogy a kezében cipeli kicsit. Amúgy sem tartogatja sokáig: a pultnál álló üres székre veti. Elégedetten, röviden fújja ki orrán a levegőt, és feltűri gyapjúfelsőjének ujját. Még az is melegíti.*
- Vizet, kérlek, egy jó kupával. Legyen hideg, ha kérhetem úgy. *-hangja is szomjáról árulkodik. Míg elé kerül a vizeskupa, nadrágja zsebéből a pultra vet 2 aranyat.
Ezután fel is veszi a kupát, és jólesőn belekortyol. Hideg. De jó! Torka hálás az érzésért.-* Hah!Visszarakja a pultra a félig kiürült kupát, és kézháttal letörli a bajszába tapadt vízcseppeket. Eltöpreng, hogy egyen-e valamit. Nem tudja eldönteni, hogy éhes-e, vagy csak megszokásból rágna valamit. Szeme sarkából végig méri a pultnál állókat, hogy lássa, azok esznek-e valamit. Szemöldökei kissé összehúzódnak attól, amit lát.*
- Oda. *-hüvelykujjával hátra bök a válla felett, az ajtó irányába.-* Ott, látod? Ott van a hely a fegyvereknek. Most nem a fronton, vagy a vadonban vagyunk.
*Nem érdekli, hogy a lány zokon veszi-e szavait vagy sem. Bár a Pegazusban néha vannak bunyók, de olyan már régen volt, amihez fegyver kellett volna. Pláne íj és nyilak. Amúgy is – ki lövöldözne itt? Legfeljebb aki mészárszéket akar csinálni.*
- Már ha voltál valaha a fronton, vagy a vadonban. *-szemöldökei alól futólag felméri a lányt. Bőrvért, teli tegez, lealjzott íj. Úgy fest, mint egy hivatásos íjász. Azok mondjuk tényleg még együtt is alszanak a fegyverükkel.*
6265. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 08:12:20
Üzenet elküldve: 2025-08-01 08:12:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Zárás//
*Az ebédje végéhez ér Zzul, ezzel teljesítette, orkhoz nem illő, udvariasságát.*
-Hidd el a vadabb orkok is tudnak udvarias lenni, csak egy kicsit máshogy. Az nem megszokott a többi fajnál.
*Meghúzza a poharában maradt italt, megtörli száját a karjába és folytatja.*
-Az ágyban meg hidd el, szívesebben lennél velem, mint egy vadabb orkkal. Még ha feltételezésed szerint nem vagyok olyan kemény én vigyáznék rá, hogy ne essen bajod.
*Csábos mosolyt és arckifejezést ölt. Az eddigi próbálkozásai nem ijesztették el Annottaht, ezért jogosan gondolja azt, hogy a másiknak tetszik. Szívesen maradna, de Merv után akar nézni, hogy vajon hova mehetett.*
-Köszönöm a társaságod, de sajnos mennem kell. Vigyázz magadra, nehogy komolyabb bajod essen.
*Azzal feláll az asztaltól, a tányért, poharat és evőeszközöket leteszi a pultra, majd távozik a fogadóból. Fogalma sincs, hogy Merv merre mehetett, úgyhogy a legjobb az lesz ha a tisztáson keresi újdonsült barátját.*
//Zárás//
*Az ebédje végéhez ér Zzul, ezzel teljesítette, orkhoz nem illő, udvariasságát.*
-Hidd el a vadabb orkok is tudnak udvarias lenni, csak egy kicsit máshogy. Az nem megszokott a többi fajnál.
*Meghúzza a poharában maradt italt, megtörli száját a karjába és folytatja.*
-Az ágyban meg hidd el, szívesebben lennél velem, mint egy vadabb orkkal. Még ha feltételezésed szerint nem vagyok olyan kemény én vigyáznék rá, hogy ne essen bajod.
*Csábos mosolyt és arckifejezést ölt. Az eddigi próbálkozásai nem ijesztették el Annottaht, ezért jogosan gondolja azt, hogy a másiknak tetszik. Szívesen maradna, de Merv után akar nézni, hogy vajon hova mehetett.*
-Köszönöm a társaságod, de sajnos mennem kell. Vigyázz magadra, nehogy komolyabb bajod essen.
*Azzal feláll az asztaltól, a tányért, poharat és evőeszközöket leteszi a pultra, majd távozik a fogadóból. Fogalma sincs, hogy Merv merre mehetett, úgyhogy a legjobb az lesz ha a tisztáson keresi újdonsült barátját.*
6264. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-01 03:23:27
Üzenet elküldve: 2025-08-01 03:23:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkímia titkai//
*A rengeteg idejüket illetően névlegesen összehúzza a szemöldökét, de kommentárt nem tesz hozzá. Jelenleg tényleg nem tudja, hogy mennyire sürgető a helyzetük vagy tényleg ráérnek, így ezzel fölösleges vitába is szállnia. A Kikötőre csak bólogat, a belső politikáját nem követi és amúgy is tervezi kerülni a helyet nagy ívben. És a tényleges hajózás egyre messzebb és messzebb kerül a terveit illetően. Az számára új információ, hogy ketten gyalogoltak be az erdőmélyére és sikeresen elhoztak ennyi gyógyitalra elegendő füveket. Kissé elborzad a gondolatra, hogy a saját nyakát tette fel a kutatásra, Nestar közel sem ennyire kalandor szellemű.*
- Az nekem is sorra fog kerülni, szomorú, de erősen fogyóban vannak a gyógyitalaim. Úgy mindig, de ez most lehet számítani is fog. Néha túl késő, ha nem tudom azonnal a kezükbe adni a gyógyfőzeteket, amire szükség van. Meg lettünk áldva azzal, hogy valamennyi időnk akad felkészülni, ezzel élni is fogok. Azután, én nem vagyok olyan bátor, hogy magam látogassam meg az erdőmélyét vagy a Krenkataurt, de az utóbbit mindenképp jobban fel kell fedeztessem a napsóért. Ha más még bizonytalan is, a sónak a felhalmozása hasznosnak bizonyulhat.
*Ráadásul, ha nem akarja pazarolni a pénzét ilyen kritikus időkben, még szüksége is lesz egy kereskedőre, hogy ne csak, hogy relatíve gyorsan, de olcsón is hozzájusson a gyógyitalok komponenseihez.*
- Ellenben, bár örvendtem a találkozásnak, még a minap ki kéne ürítenem a szobámat, hogy már az új szállásomon tudjam tölteni az estét. Bármivel még lehetek a segítségedre?
*Bár az elhangzottakon túl semmilyen sürgető dolga nincsen, arra bizonyosan emlékszik, hogy kutatása közben zavarta meg Cagont és lassan elfárad Gömböc gyanúsan gondtalan szálldogálásának felügyelésében.*
*A rengeteg idejüket illetően névlegesen összehúzza a szemöldökét, de kommentárt nem tesz hozzá. Jelenleg tényleg nem tudja, hogy mennyire sürgető a helyzetük vagy tényleg ráérnek, így ezzel fölösleges vitába is szállnia. A Kikötőre csak bólogat, a belső politikáját nem követi és amúgy is tervezi kerülni a helyet nagy ívben. És a tényleges hajózás egyre messzebb és messzebb kerül a terveit illetően. Az számára új információ, hogy ketten gyalogoltak be az erdőmélyére és sikeresen elhoztak ennyi gyógyitalra elegendő füveket. Kissé elborzad a gondolatra, hogy a saját nyakát tette fel a kutatásra, Nestar közel sem ennyire kalandor szellemű.*
- Az nekem is sorra fog kerülni, szomorú, de erősen fogyóban vannak a gyógyitalaim. Úgy mindig, de ez most lehet számítani is fog. Néha túl késő, ha nem tudom azonnal a kezükbe adni a gyógyfőzeteket, amire szükség van. Meg lettünk áldva azzal, hogy valamennyi időnk akad felkészülni, ezzel élni is fogok. Azután, én nem vagyok olyan bátor, hogy magam látogassam meg az erdőmélyét vagy a Krenkataurt, de az utóbbit mindenképp jobban fel kell fedeztessem a napsóért. Ha más még bizonytalan is, a sónak a felhalmozása hasznosnak bizonyulhat.
*Ráadásul, ha nem akarja pazarolni a pénzét ilyen kritikus időkben, még szüksége is lesz egy kereskedőre, hogy ne csak, hogy relatíve gyorsan, de olcsón is hozzájusson a gyógyitalok komponenseihez.*
- Ellenben, bár örvendtem a találkozásnak, még a minap ki kéne ürítenem a szobámat, hogy már az új szállásomon tudjam tölteni az estét. Bármivel még lehetek a segítségedre?
*Bár az elhangzottakon túl semmilyen sürgető dolga nincsen, arra bizonyosan emlékszik, hogy kutatása közben zavarta meg Cagont és lassan elfárad Gömböc gyanúsan gondtalan szálldogálásának felügyelésében.*
6263. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-31 21:42:32
Üzenet elküldve: 2025-07-31 21:42:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Csupán csak egy lépéssel előtte lép be a fogadóba, de eszében sincs, hogy sietve elhagyja maga mögött a férfit. Olyan érzése van, mintha már sokszor megtették volna ezt az utat, máskor és mást testben. A sors pedig volt olyan kegyes hozzájuk, hogy újra egymás mellé kerültek. A fogadó meleg, kissé nyomott levegője köré fonódik, de ez egy pillanatra sem bántó a számára. Mindig is otthonosabbnak érezte a Pegazus félhomályát, sokkal inkább, mint a világ rideg, tolakodó, túl világos részeit. Itt bent a valóság hajlamosabb a suttogásra és ez számára a legmegfelelőbb.
A pult felé haladva szinte nesztelenül lépdel. Nem játékból, nem rejtélyes próbál lenni, egyszerűen csak ilyen. Egy halk, fekete árnyékként szeli át a fogadót, így kényelmesen tud beolvadni a félhomályba, igyekezve, hogy észrevétlen maradjon. Most egyedül csak az számít, hogy a férfi jelenléte legyen neki biztos. A pultnál megállva kissé a férfi felé fordul, majd az arcára hunyorít. Újból kivirágzik az arcán a mosoly a kérdés hallatán. Enyhén oldalra billenti a fejét. A hangja, a gesztus egyszerre kedves és ismerős, annak ellenére, hogy nem is emlékszik arra, mikor iszogatott itt társaságban. Hihetetlen számára, hogy mennyire egyszerű bizalmat adni neki. És ezt nem érzi rossznak, sem veszélyesnek. Egyszerűen csak olyan természetes minden.*
- Egy gyümölcstea jól esne.
*Válaszolja halkan, de épp elég határozottsággal, mintha a hangja selyemként simulna végig egy pengén. Közben figyeli Krellt, ahogy a zsebeit kutatja. Módszeresen, ügyetlenkedés nélkül, olyan komikusan emberi módon, éppen elegendő méltósággal. Nem tiltakozik a meghívás ellen. A szeme egy pillanatra összefonódik a férfiéval, egy apró, szinte csintalan villanás jelenik meg a tekintetében. Nem elvárásból nem tiltakozik, csupán csak hagyja, hogy a férfi kezdeményezzen. Tengernyi idejük van még, a gesztust van ideje viszonozni. Megvárja, hogy a rendelés célba érjen, addig hol a pultost keresi a tekintete, hol a színes vendégsereget fürkészi. De a végén mindig visszatér a férfihoz, miközben egy kérdés is felüti a fejét magában.*
- Szerinted... Te hiszel a sorsban?
*Teszi fel végül félszegen, miközben újból a szemeit kutatja fel. Eddig maga sem gondolkodott el még ilyenen, de most valahogy úgy érzi, hogy ez a találkozás nem a véletlen műve, hanem valami szándékos történésé. Mintha egy apró részlete lenne valami nagyobb tervben. De talán egyszerűen csak ideje volt, hogy a világ megmutassa, hogy nincs benne egyedül.*
*Csupán csak egy lépéssel előtte lép be a fogadóba, de eszében sincs, hogy sietve elhagyja maga mögött a férfit. Olyan érzése van, mintha már sokszor megtették volna ezt az utat, máskor és mást testben. A sors pedig volt olyan kegyes hozzájuk, hogy újra egymás mellé kerültek. A fogadó meleg, kissé nyomott levegője köré fonódik, de ez egy pillanatra sem bántó a számára. Mindig is otthonosabbnak érezte a Pegazus félhomályát, sokkal inkább, mint a világ rideg, tolakodó, túl világos részeit. Itt bent a valóság hajlamosabb a suttogásra és ez számára a legmegfelelőbb.
A pult felé haladva szinte nesztelenül lépdel. Nem játékból, nem rejtélyes próbál lenni, egyszerűen csak ilyen. Egy halk, fekete árnyékként szeli át a fogadót, így kényelmesen tud beolvadni a félhomályba, igyekezve, hogy észrevétlen maradjon. Most egyedül csak az számít, hogy a férfi jelenléte legyen neki biztos. A pultnál megállva kissé a férfi felé fordul, majd az arcára hunyorít. Újból kivirágzik az arcán a mosoly a kérdés hallatán. Enyhén oldalra billenti a fejét. A hangja, a gesztus egyszerre kedves és ismerős, annak ellenére, hogy nem is emlékszik arra, mikor iszogatott itt társaságban. Hihetetlen számára, hogy mennyire egyszerű bizalmat adni neki. És ezt nem érzi rossznak, sem veszélyesnek. Egyszerűen csak olyan természetes minden.*
- Egy gyümölcstea jól esne.
*Válaszolja halkan, de épp elég határozottsággal, mintha a hangja selyemként simulna végig egy pengén. Közben figyeli Krellt, ahogy a zsebeit kutatja. Módszeresen, ügyetlenkedés nélkül, olyan komikusan emberi módon, éppen elegendő méltósággal. Nem tiltakozik a meghívás ellen. A szeme egy pillanatra összefonódik a férfiéval, egy apró, szinte csintalan villanás jelenik meg a tekintetében. Nem elvárásból nem tiltakozik, csupán csak hagyja, hogy a férfi kezdeményezzen. Tengernyi idejük van még, a gesztust van ideje viszonozni. Megvárja, hogy a rendelés célba érjen, addig hol a pultost keresi a tekintete, hol a színes vendégsereget fürkészi. De a végén mindig visszatér a férfihoz, miközben egy kérdés is felüti a fejét magában.*
- Szerinted... Te hiszel a sorsban?
*Teszi fel végül félszegen, miközben újból a szemeit kutatja fel. Eddig maga sem gondolkodott el még ilyenen, de most valahogy úgy érzi, hogy ez a találkozás nem a véletlen műve, hanem valami szándékos történésé. Mintha egy apró részlete lenne valami nagyobb tervben. De talán egyszerűen csak ideje volt, hogy a világ megmutassa, hogy nincs benne egyedül.*
6262. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-31 21:08:25
Üzenet elküldve: 2025-07-31 21:08:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Az ujjak szorítását a combján apró győzelemnek könyveli el magában. A rekedt, türelmetlen morgás hallatán alig tudja visszafogni azt a diadalittas, szemtelen mosolyt, amihez ritkán van szerencséje. Ez most az ő pillanata és kész arra, hogy teljesen kihasználja. Hisz mi lehet kielégítőbb annál, hogy fölénybe kerüljön a zsoldossal szemben. Ahogy Norhelt csókja az övére talál, hagyja. Sőt, van olyan készséges, hogy viszonozza forrón és hevesen, de mielőtt túlságosan elmélyedne benne, hátrahúzza a fejét. Ahogy a férfi csókjai elindulnak lefelé, a kéjes sóhajjal tolja ki a mellkasát. Noha a gyomra még kissé csomós. Nem a csókoktól, nem valami kezdő izgalomtól, nem a férfitól. Inkább saját magától, attól, hogy mennyire akarja ezt, mennyire vágyja a férfit. És, hogy mennyire nem akar belegondolni abba, hogy mi lesz ennek a vége. Mikor Norhelt a mellére hajol, a nő sóhaja már nem játékos, nem kacér, hanem sodródik, elmerül és átadja magát. Ujjai a férfi hajába túrnak, egy pillanatra meg is állítják. Csupán csak egy röpke pillanatra, amíg a tekintetük újra találkozik.*
- Hová sietsz? Csak nem találkád van mással is?
*Billenti félre a fejét, de a hangjában már nincs gúny. Újból játékosan cseng, fűszerezve azt a vággyal, ami azért a saját türelmét is próbára teszi. A csípője alig észrevehetően mozdul előre, de ez épp elég ahhoz, hogy érezze maga alatt a férfit. Az érzésbe beleremeg, de egy hosszú pillanatig még mindig elhiszi azt, hogy képes tartani magát. Az irányítást, azt a kis hatalmat, amit most megszerzett magának. De Norhelt hangja, a morgások, ahogy a keze lassan, célratörően a derekára vándorol, már túl sok. A bőre szinte lángol, minden porcikája kiált azután, hogy hagyja magát elveszni. De még egy kicsit tartja magát. Keze újból a mellkasára siklik, körme finoman karcolja végig a bőrét, mintha csak emlékeztetni akarná a férfit arra, hogy ő sem teljesen fegyvertelen.
Érzi, hogy a törekvése lassan célt ér. Érzi a férfi mohóságát, elégedettséggel tölti el minden morranás, elnyelt káromkodás. Izmai megfeszülnek, ahogy visszafogja magában azt, hogy behódoljon, pedig érzi a biztos jelét Norhelt fogyatkozó türelmének. A férfi uralni akar, ez egészen nyilvánvaló. Ahogy rámarkol, ahogy csókol, ahogy az izmai megfeszülnek, ez már nem az a kérlelő vágy, hanem valami sokkal nyersebb és türelmetlenebb. És éppen ez az, ami fellobbantja benne azt a jó öreg dacot, hogy ne adja meg olyan könnyen azt, amire vágyik. Még, ha ezzel részben magát is bünteti. Látta, érezte már nem egyszer, hogy mire képes a férfi, de most először akarja igazán a végletekig feszíteni a húrt. Bosszúból? Kíváncsiságból? Talán mindkettő, talán egyszerűen csak addig akarja szítani a tüzet, amíg az teljesen elemészti mindkettőjüket.
Tenyerei a férfi mellkasára csúsznak, de most nem simítanak, hanem egy határozott nyomással tartanak vissza, miközben ágyékával szemtelenül feszül a férfi ölére.*
- Ne feledd, hogy ez az én játékom is.
*Súgja az ajkaira, ahogy közelebb hajol. Végül megcsókolja, de a csók most nem lágy, hanem mohó és tudatos. Nem behódolás, hanem egy újabb ígéret. De belül már érzi, hogy a saját határai is omlanak össze. Az utolsó szálával még kitart, még nem adja át magát teljesen. Mert amennyire kívánja a férfit, annyira akarja azt is, hogy ne csak egy legyen a sok közül. Nem akar beleolvadni valami régen megírt történetbe, amit már más nőkkel is végigjátszott.*
- A fene beléd.
*Nyögi a csókba, miközben ujjai ismét a tarkójára simítanak, gyengéden marva a tincsek közé. Érzi a sóvárgást az ölében, a levegőt is szaporábban veszi, ahogy egyre inkább érzi, hogy sokáig már neki sem lesz türelme ehhez a játékhoz. De még egy utolsó csók a nyak hajlatába, egy vágyakozó feszülés a férfi ölében, csak annyi, hogy az utolsó, még el nem szakad húrt megpendítse, és végül már bánja a fene, ha ezután a férfi minden porcikáját leuralja majd.*
*Az ujjak szorítását a combján apró győzelemnek könyveli el magában. A rekedt, türelmetlen morgás hallatán alig tudja visszafogni azt a diadalittas, szemtelen mosolyt, amihez ritkán van szerencséje. Ez most az ő pillanata és kész arra, hogy teljesen kihasználja. Hisz mi lehet kielégítőbb annál, hogy fölénybe kerüljön a zsoldossal szemben. Ahogy Norhelt csókja az övére talál, hagyja. Sőt, van olyan készséges, hogy viszonozza forrón és hevesen, de mielőtt túlságosan elmélyedne benne, hátrahúzza a fejét. Ahogy a férfi csókjai elindulnak lefelé, a kéjes sóhajjal tolja ki a mellkasát. Noha a gyomra még kissé csomós. Nem a csókoktól, nem valami kezdő izgalomtól, nem a férfitól. Inkább saját magától, attól, hogy mennyire akarja ezt, mennyire vágyja a férfit. És, hogy mennyire nem akar belegondolni abba, hogy mi lesz ennek a vége. Mikor Norhelt a mellére hajol, a nő sóhaja már nem játékos, nem kacér, hanem sodródik, elmerül és átadja magát. Ujjai a férfi hajába túrnak, egy pillanatra meg is állítják. Csupán csak egy röpke pillanatra, amíg a tekintetük újra találkozik.*
- Hová sietsz? Csak nem találkád van mással is?
*Billenti félre a fejét, de a hangjában már nincs gúny. Újból játékosan cseng, fűszerezve azt a vággyal, ami azért a saját türelmét is próbára teszi. A csípője alig észrevehetően mozdul előre, de ez épp elég ahhoz, hogy érezze maga alatt a férfit. Az érzésbe beleremeg, de egy hosszú pillanatig még mindig elhiszi azt, hogy képes tartani magát. Az irányítást, azt a kis hatalmat, amit most megszerzett magának. De Norhelt hangja, a morgások, ahogy a keze lassan, célratörően a derekára vándorol, már túl sok. A bőre szinte lángol, minden porcikája kiált azután, hogy hagyja magát elveszni. De még egy kicsit tartja magát. Keze újból a mellkasára siklik, körme finoman karcolja végig a bőrét, mintha csak emlékeztetni akarná a férfit arra, hogy ő sem teljesen fegyvertelen.
Érzi, hogy a törekvése lassan célt ér. Érzi a férfi mohóságát, elégedettséggel tölti el minden morranás, elnyelt káromkodás. Izmai megfeszülnek, ahogy visszafogja magában azt, hogy behódoljon, pedig érzi a biztos jelét Norhelt fogyatkozó türelmének. A férfi uralni akar, ez egészen nyilvánvaló. Ahogy rámarkol, ahogy csókol, ahogy az izmai megfeszülnek, ez már nem az a kérlelő vágy, hanem valami sokkal nyersebb és türelmetlenebb. És éppen ez az, ami fellobbantja benne azt a jó öreg dacot, hogy ne adja meg olyan könnyen azt, amire vágyik. Még, ha ezzel részben magát is bünteti. Látta, érezte már nem egyszer, hogy mire képes a férfi, de most először akarja igazán a végletekig feszíteni a húrt. Bosszúból? Kíváncsiságból? Talán mindkettő, talán egyszerűen csak addig akarja szítani a tüzet, amíg az teljesen elemészti mindkettőjüket.
Tenyerei a férfi mellkasára csúsznak, de most nem simítanak, hanem egy határozott nyomással tartanak vissza, miközben ágyékával szemtelenül feszül a férfi ölére.*
- Ne feledd, hogy ez az én játékom is.
*Súgja az ajkaira, ahogy közelebb hajol. Végül megcsókolja, de a csók most nem lágy, hanem mohó és tudatos. Nem behódolás, hanem egy újabb ígéret. De belül már érzi, hogy a saját határai is omlanak össze. Az utolsó szálával még kitart, még nem adja át magát teljesen. Mert amennyire kívánja a férfit, annyira akarja azt is, hogy ne csak egy legyen a sok közül. Nem akar beleolvadni valami régen megírt történetbe, amit már más nőkkel is végigjátszott.*
- A fene beléd.
*Nyögi a csókba, miközben ujjai ismét a tarkójára simítanak, gyengéden marva a tincsek közé. Érzi a sóvárgást az ölében, a levegőt is szaporábban veszi, ahogy egyre inkább érzi, hogy sokáig már neki sem lesz türelme ehhez a játékhoz. De még egy utolsó csók a nyak hajlatába, egy vágyakozó feszülés a férfi ölében, csak annyi, hogy az utolsó, még el nem szakad húrt megpendítse, és végül már bánja a fene, ha ezután a férfi minden porcikáját leuralja majd.*
6261. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-31 19:42:27
Üzenet elküldve: 2025-07-31 19:42:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt hagyja, hogy a nő leemelje róla a kezét. Az állát is elemeli a válláról, és csak nézi, hogyan mozdul el tőle. A vize megfodrozódik körülötte, ahogy Ravik helyezkedik, lassan, szuszogva, mint aki egy trónra készül leereszkedni. A férfi tekintete végigkíséri az egész jelenetet, előbb a combjára kerülő kezeket figyeli, aztán a domborulatokat, ahogy azok közelednek, végül a szemtelenül kényelmes pozíciót, amiben a nő megállapodik rajta.
Először csak hátradől. Mindkét kezét tarkóra kulcsolja, mint egy kocsmai hős, aki elégedetten várja a kiszolgálást. Egy darabig még meg is játssza, hogy lazán tűri a dolgot. Végül is, ki ne akarná, hogy egy bosszúszomjas, de érzékien bocsánatkérő nő csókolgassa a nyakát?
Aztán Ravik ajkai tényleg rátalálnak a bőrére. A finom sóhaj, amit Norhelt hall, szinte összefolyik azzal, ami az ő torkából tör fel. A tarkóján maradó kezek előbb csak megfeszülnek, majd lecsúsznak, és lassan a nő oldalát kezdik simogatni. Finoman, de egyre határozottabban. Mint amikor valaki próbál nyugodt maradni, de már rég túl van azon a ponton, ahol ez reális lehetne.
Amikor a nő keze tovább siklik, Norhelt halkan felmordul. Egyszerre kellemes és bosszantó ez az érzés. Ravik minden mozdulata csak tovább gyújtja benne a vágyat, miközben ő már rég a tett szintjén tartana, nem a szép körítésnél.
És aztán jön az a kérdés. A hasonlat. A „Fekete Dalnokos”.
Norhelt mintha fejbe vágnák. Mert az egy dolog, hogy játszanak vele, de így? Így megidézni kedvenc becenevét, egy ilyen pillanatban? A teste megfeszül, mint egy íj, amit túl sokáig húztak. Akaratlanul is felnyög, mélyen, rekedten. Hősünk nincs róla megbizonyosodva, hogy ez fizikailag egyáltalán lehetséges-e még, de úgy érzi mintha egy bizonyos tesrésze még egy ujjnyival nőtt volna. Aztán megragadja Ravik combjait, rámarkol, mintha az egyetlen biztos kapaszkodó lenne a világon.*
- Az istenit te nő…! Te kellesz, nem az istenverte szesz!
*Morogja, rekedt, ingerült hangon, de nem dühből, hanem abból a fajta felajzott türelmetlenségből, amit már nem lehet tovább fojtani.
A következő pillanatban, ha a nő el nem hajol, akkor egyszerűen csak kinyújtja nyakát és megcsókolja. Ennyit kibírt, de többet nem fog. Az ajkai éhesen keresik a másikét, nem finoman, nem tapogatózva, hanem úgy, mint aki végre hozzájutott valamihez, ami után eddig csak nyújtózott.
A csók aztán a nyakára tér át, és onnan tovább, lefelé. A csókok forrók, kapkodók, de mégis elidőznek minden ponton. A válla, a kulcscsontja, aztán végül a mellei, ha Ravik hagyja, Norhelt ott már semmi udvariaskodással nem bajlódik. Nem simogat, nem kérdez, hanem nekiáll falni, mintha egész eddig visszafogta volna magát, most pedig felszakadt volna benne valami.
És közben a keze is mozdul. Az egyik újra a nő derekán pihen meg, a másik pedig lassan, ösztönösen siklik hátra. Ahogy Ravik tovább játszik vele odalent, Norhelt sóhajai egyre mélyebbek, egyre szabálytalanabbak lesznek. Néha felmorran, néha elfojt egy káromkodást, de a teste elárul mindent. Még ha a szája nem is mondja ki, minden egyes rezdülése azt üvölti: most már ő akar irányítani. Mert ebből az egészből nem lehet kiszállni anélkül, hogy ő is felborítaná az asztalt.*
*Norhelt hagyja, hogy a nő leemelje róla a kezét. Az állát is elemeli a válláról, és csak nézi, hogyan mozdul el tőle. A vize megfodrozódik körülötte, ahogy Ravik helyezkedik, lassan, szuszogva, mint aki egy trónra készül leereszkedni. A férfi tekintete végigkíséri az egész jelenetet, előbb a combjára kerülő kezeket figyeli, aztán a domborulatokat, ahogy azok közelednek, végül a szemtelenül kényelmes pozíciót, amiben a nő megállapodik rajta.
Először csak hátradől. Mindkét kezét tarkóra kulcsolja, mint egy kocsmai hős, aki elégedetten várja a kiszolgálást. Egy darabig még meg is játssza, hogy lazán tűri a dolgot. Végül is, ki ne akarná, hogy egy bosszúszomjas, de érzékien bocsánatkérő nő csókolgassa a nyakát?
Aztán Ravik ajkai tényleg rátalálnak a bőrére. A finom sóhaj, amit Norhelt hall, szinte összefolyik azzal, ami az ő torkából tör fel. A tarkóján maradó kezek előbb csak megfeszülnek, majd lecsúsznak, és lassan a nő oldalát kezdik simogatni. Finoman, de egyre határozottabban. Mint amikor valaki próbál nyugodt maradni, de már rég túl van azon a ponton, ahol ez reális lehetne.
Amikor a nő keze tovább siklik, Norhelt halkan felmordul. Egyszerre kellemes és bosszantó ez az érzés. Ravik minden mozdulata csak tovább gyújtja benne a vágyat, miközben ő már rég a tett szintjén tartana, nem a szép körítésnél.
És aztán jön az a kérdés. A hasonlat. A „Fekete Dalnokos”.
Norhelt mintha fejbe vágnák. Mert az egy dolog, hogy játszanak vele, de így? Így megidézni kedvenc becenevét, egy ilyen pillanatban? A teste megfeszül, mint egy íj, amit túl sokáig húztak. Akaratlanul is felnyög, mélyen, rekedten. Hősünk nincs róla megbizonyosodva, hogy ez fizikailag egyáltalán lehetséges-e még, de úgy érzi mintha egy bizonyos tesrésze még egy ujjnyival nőtt volna. Aztán megragadja Ravik combjait, rámarkol, mintha az egyetlen biztos kapaszkodó lenne a világon.*
- Az istenit te nő…! Te kellesz, nem az istenverte szesz!
*Morogja, rekedt, ingerült hangon, de nem dühből, hanem abból a fajta felajzott türelmetlenségből, amit már nem lehet tovább fojtani.
A következő pillanatban, ha a nő el nem hajol, akkor egyszerűen csak kinyújtja nyakát és megcsókolja. Ennyit kibírt, de többet nem fog. Az ajkai éhesen keresik a másikét, nem finoman, nem tapogatózva, hanem úgy, mint aki végre hozzájutott valamihez, ami után eddig csak nyújtózott.
A csók aztán a nyakára tér át, és onnan tovább, lefelé. A csókok forrók, kapkodók, de mégis elidőznek minden ponton. A válla, a kulcscsontja, aztán végül a mellei, ha Ravik hagyja, Norhelt ott már semmi udvariaskodással nem bajlódik. Nem simogat, nem kérdez, hanem nekiáll falni, mintha egész eddig visszafogta volna magát, most pedig felszakadt volna benne valami.
És közben a keze is mozdul. Az egyik újra a nő derekán pihen meg, a másik pedig lassan, ösztönösen siklik hátra. Ahogy Ravik tovább játszik vele odalent, Norhelt sóhajai egyre mélyebbek, egyre szabálytalanabbak lesznek. Néha felmorran, néha elfojt egy káromkodást, de a teste elárul mindent. Még ha a szája nem is mondja ki, minden egyes rezdülése azt üvölti: most már ő akar irányítani. Mert ebből az egészből nem lehet kiszállni anélkül, hogy ő is felborítaná az asztalt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436