Érkezvén//
* Megrándul a szeme sarka. *
~ Valahogy mindig visszatérünk ehhez a madárhoz. Láthatóan odavan érte. ~
- Így már érthető, de akkor is súlyos jószág egy ilyen törékeny testnek.
* Elgondolkozik, vajon most az ő értelmi- és társalgói képességein gúnyolódik-e a lány, vagy sem. De elveti a gondolatot, az ilyesmi nyílt sértés nem megszokott elfek közötti beszélgetés alatt. Ők szívesebben bújnak kétértelmű szavak, vagy leheletfinom célozgatások mögé. Így csak finoman meghajtja magát ültében. *
- Nem is mernék gondolni sem hasonlóra.
* A nő vakmerő kérdése meglepi. Nem éppen olyan téma, ami íly kevés ismeretség után előbukkanna, de azt látja már, Nimivensa sem hétköznapi elf. Hátradől és nyugodt hangon válaszol. *
- Nem, nem voltam még. Ha így lett volna, már házas lennék.
* Mivel a családja évszázadok óta szerelemből házasodik, nem szokatlan, hogy eddig elkerülték az ilyesfajta érzelmek. Akárcsak a hattyúk, ők is egy életre választanak párt maguknak. Így hát megfontoltan döntenek, kit emelnek maguk mellé. *
- Nem haragszom, dehogy. A dalokban, versekben és egyéb művészetekben én is igen nagy örömömet lelem. Bizonyára remek énekhangod van.
* Udvariaskodik egy kicsit, de valóban nem találkozott még olyan elffel, akinek ne lett volna szép hangja. Biztos az éles hallásuk miatt.
A nő megélhetési gondjai mondhatni, ismeretlen fogalom számára. Landaírnak az arany, és más értékek csupán üzleti eszközök, áruk vagy szép tárgyak, semmi egyebek. Egy eszköz csak, annak, kinek sosem kellett nélkülöznie. *
- Fuvola a kedves hangszerem. De nincs nálam sajnos egy sem. Otthon maradt. Így legfeljebb, csak a dalaimmal tudnám szórakoztatni a hölgyet.
* Az erdei közösségben rengeteg regét, történetet foglaltak dalba, amit aztán egymásnak énekeltek, tanítottak tovább az évszázadok során. *