Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1851. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1832-1851
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-12-05 20:05:02
Üzenet elküldve: 2022-12-05 20:05:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Fyn összerezzen a csörgő-zörgő zajoktól. ~ Bármi legyen is, ez valami nagy, és ami nagy, az csak veszélyes lehet. Főleg egy ilyen helyen. ~*
- Hát... Itt nem maradhatunk. *Nem mintha annyira szeretne. A küldetésük célja már csak halovány emlék, mostanra sokkal inkább az mozgatja, hogy ép bőrrel megússza a kalandot. A csápos dög pedig még mindig kényelmetlenül közel van.*
*Amiatt is kissé bután érzi magát, hogy nem ő ajánlotta fel a fegyverét Aashrynnak. Ezt azonban egyelőre véka alá rejti, mert a világért se akarna belerondítani Sren önzetlenségébe. ~ A megint szükség lesz rá, én leszek az első, aki... Hülye vagy, Fyn! Ne legyen rá szükség! De ha mégis... ~*
- Szóval merre? *Kérdőn néz a többiekre, és annyira potyautasnak érzi magát, mint még soha.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Fyn összerezzen a csörgő-zörgő zajoktól. ~ Bármi legyen is, ez valami nagy, és ami nagy, az csak veszélyes lehet. Főleg egy ilyen helyen. ~*
- Hát... Itt nem maradhatunk. *Nem mintha annyira szeretne. A küldetésük célja már csak halovány emlék, mostanra sokkal inkább az mozgatja, hogy ép bőrrel megússza a kalandot. A csápos dög pedig még mindig kényelmetlenül közel van.*
*Amiatt is kissé bután érzi magát, hogy nem ő ajánlotta fel a fegyverét Aashrynnak. Ezt azonban egyelőre véka alá rejti, mert a világért se akarna belerondítani Sren önzetlenségébe. ~ A megint szükség lesz rá, én leszek az első, aki... Hülye vagy, Fyn! Ne legyen rá szükség! De ha mégis... ~*
- Szóval merre? *Kérdőn néz a többiekre, és annyira potyautasnak érzi magát, mint még soha.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-12-02 16:27:27
Üzenet elküldve: 2022-12-02 16:27:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Télnyleg van idejük egy kicsit szusszanni, így ekképpen is tesz, örül, hogy legalább egy rövid fegyverrel hozzá tud járulni a kalandhoz, így csak legyint zavarában Aashryn felé:*
- Á, ugyan már, szívesen. *Fújja meg szemébe lógó haját egy kis szemkörzés közepette, majd csípőre vágja a kezét és Learonra pillant, aki ismét varázsol, de ezúttal ő célpont. Hűvös érintés bizsergeti, (meg sem mer mozdulni közben) s, mi előbb pokolian égő fájdalom volt, az most szelíd bizsergéssé alakul. Mintha csak nem is hallaná a fogaskerekek zörgését (jóllehet nem lepődik meg rajta túlzottan), immár Learonnak mond köszönetet.*
- Az igen! *Csettint nyelvével elismerően, majd végigtapogat az arcán ujjával.* Hálásan köszönöm! *Biccent.* Aashrynnal értek egyet. *Veri össze tenyereit, s közben már a hang irányába vizslat.* Igaz Fyn? *Vigyorog egyet barátjára kacsintva, majd széttárt kézzel vonja meg a vállát.*
- Nincs valami tűz... izé... tűzgolyód a dög ellen? Vagy ilyesmi. *Kérezi a mágust.* Hátha jobban hat. Esetleg valami figyelemelterelés, amivel eltűnne innen? *Közben igyekszik jobbra húzódni, úgy, hogy a lény előtte van. Ha tudja, nagyon óvatosan meglesné, hogy mi okozza a hangot, persze nem hátrahagyva senkit. Együtt jutottak el idáig, így is tervez maradni, még ha másnak nem is biztos, hogy ez a szándéka.*
- Csak megpróbálom kikémlelni, nem csinálok hülyeséget. *Jelez hátra halkan, s amit meglát, azt rögtön közvetíteni is kezdi a többieknek, feltéve, ha a polipkarú nem próbálja elérni.*
A hozzászólás írója (Sren Lass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.02 16:28:28
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Télnyleg van idejük egy kicsit szusszanni, így ekképpen is tesz, örül, hogy legalább egy rövid fegyverrel hozzá tud járulni a kalandhoz, így csak legyint zavarában Aashryn felé:*
- Á, ugyan már, szívesen. *Fújja meg szemébe lógó haját egy kis szemkörzés közepette, majd csípőre vágja a kezét és Learonra pillant, aki ismét varázsol, de ezúttal ő célpont. Hűvös érintés bizsergeti, (meg sem mer mozdulni közben) s, mi előbb pokolian égő fájdalom volt, az most szelíd bizsergéssé alakul. Mintha csak nem is hallaná a fogaskerekek zörgését (jóllehet nem lepődik meg rajta túlzottan), immár Learonnak mond köszönetet.*
- Az igen! *Csettint nyelvével elismerően, majd végigtapogat az arcán ujjával.* Hálásan köszönöm! *Biccent.* Aashrynnal értek egyet. *Veri össze tenyereit, s közben már a hang irányába vizslat.* Igaz Fyn? *Vigyorog egyet barátjára kacsintva, majd széttárt kézzel vonja meg a vállát.*
- Nincs valami tűz... izé... tűzgolyód a dög ellen? Vagy ilyesmi. *Kérezi a mágust.* Hátha jobban hat. Esetleg valami figyelemelterelés, amivel eltűnne innen? *Közben igyekszik jobbra húzódni, úgy, hogy a lény előtte van. Ha tudja, nagyon óvatosan meglesné, hogy mi okozza a hangot, persze nem hátrahagyva senkit. Együtt jutottak el idáig, így is tervez maradni, még ha másnak nem is biztos, hogy ez a szándéka.*
- Csak megpróbálom kikémlelni, nem csinálok hülyeséget. *Jelez hátra halkan, s amit meglát, azt rögtön közvetíteni is kezdi a többieknek, feltéve, ha a polipkarú nem próbálja elérni.*
A hozzászólás írója (Sren Lass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.02 16:28:28
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-30 17:31:41
Üzenet elküldve: 2022-11-30 17:31:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Hiába Learon észérvei, az elf lány nem egy tapodtad sem, úgy, ahogy előbb is, amikor a mágusmester haza akart menni. Szóval a Sajt-mester, mivel egyébként eléggé elfáradtak az idegei ebben az egészben, egyszerűen leül valamire, ha talán ilyet, ha pedig nem, akkor jobb híján a földre. Már éppen újra feltenné a kérdést, hogy akkor kinek van jobb ötlete, amikor újabb hangzavar keletkezik, ami jóval kevésbé vészjósló, mint az előző sikoly.*
-Áh, gondolom most mindenki meg akarja nézni, hogy mi volt ez a csörgés-zörgés és megint ki kéne mennünk a szörnyhöz és elindulni arra, amerről a hang jön! *Vonja meg a vállát és csap rá szabad kezével a combjára.*
-Akkor mi legyen? Megszüntessem a rácsot? Meg akarjátok nézni? ~Úgy van! Rohanjunk a halálba! Megéltél fél évszázadot Learon, biztosan így akartál meghalni, valami csápos szörnyeteggel harcolva és nem ágyban, a kedvenc borodat kortyolgatva!~ *Azonban nem áll rögtön fel, hanem Sren felé nyújtja a másik kezét, hogy újra használja azt a varázslatot, amivel régebben egy kislány madárkáját gyógyította meg. Nem tudja, hogy Sren szerzett-e komolyabb sebeket, de ha nem is, akkor a gejzír okozta aprócska égéseket ez el fogja tünteti. A helyzetén mindenképpen segít és most mindenkire a legjobb állapotában van szüksége, hogyha élve ki akar jutni innen ebből a kazamatából.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Hiába Learon észérvei, az elf lány nem egy tapodtad sem, úgy, ahogy előbb is, amikor a mágusmester haza akart menni. Szóval a Sajt-mester, mivel egyébként eléggé elfáradtak az idegei ebben az egészben, egyszerűen leül valamire, ha talán ilyet, ha pedig nem, akkor jobb híján a földre. Már éppen újra feltenné a kérdést, hogy akkor kinek van jobb ötlete, amikor újabb hangzavar keletkezik, ami jóval kevésbé vészjósló, mint az előző sikoly.*
-Áh, gondolom most mindenki meg akarja nézni, hogy mi volt ez a csörgés-zörgés és megint ki kéne mennünk a szörnyhöz és elindulni arra, amerről a hang jön! *Vonja meg a vállát és csap rá szabad kezével a combjára.*
-Akkor mi legyen? Megszüntessem a rácsot? Meg akarjátok nézni? ~Úgy van! Rohanjunk a halálba! Megéltél fél évszázadot Learon, biztosan így akartál meghalni, valami csápos szörnyeteggel harcolva és nem ágyban, a kedvenc borodat kortyolgatva!~ *Azonban nem áll rögtön fel, hanem Sren felé nyújtja a másik kezét, hogy újra használja azt a varázslatot, amivel régebben egy kislány madárkáját gyógyította meg. Nem tudja, hogy Sren szerzett-e komolyabb sebeket, de ha nem is, akkor a gejzír okozta aprócska égéseket ez el fogja tünteti. A helyzetén mindenképpen segít és most mindenkire a legjobb állapotában van szüksége, hogyha élve ki akar jutni innen ebből a kazamatából.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-29 22:17:48
Üzenet elküldve: 2022-11-29 22:17:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Aashryn szomorúan bár, de tudomásul veszi, hogy kardjától el kell búcsúznia. Most hogy többnyire biztonságban vannak a folyosó szűk tere, és Learon varázslatának hála, ráér ezen keseregni. Persze Learon szintjéhez aligha érhet fel, aki bár a legnagyobb hatalmakkal rendelkezik, de minduntalan engedi, hogy a félelem vezérelje őt.*
- Nem fordulhatunk már vissza, elég nagy utat tettünk meg. Egyébként is hova mennél? Ahonnan jöttünk az az út bezárult, te is észrevetted, nem?
*Sren felkínálja neki saját fegyverét, ami meglepi, de kellemes értelemben.*
- Köszönöm!
*Biccent hálásan a félvér felé, és kicsit tesztelgeti a penge súlyát. Láthatóan az ő kezében valóban szebben áll a penge, ahogy az is észrevehető, hogy némileg szokatlan számára a rövidebb kard, de a semminél ez is bőven több.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Aashryn szomorúan bár, de tudomásul veszi, hogy kardjától el kell búcsúznia. Most hogy többnyire biztonságban vannak a folyosó szűk tere, és Learon varázslatának hála, ráér ezen keseregni. Persze Learon szintjéhez aligha érhet fel, aki bár a legnagyobb hatalmakkal rendelkezik, de minduntalan engedi, hogy a félelem vezérelje őt.*
- Nem fordulhatunk már vissza, elég nagy utat tettünk meg. Egyébként is hova mennél? Ahonnan jöttünk az az út bezárult, te is észrevetted, nem?
*Sren felkínálja neki saját fegyverét, ami meglepi, de kellemes értelemben.*
- Köszönöm!
*Biccent hálásan a félvér felé, és kicsit tesztelgeti a penge súlyát. Láthatóan az ő kezében valóban szebben áll a penge, ahogy az is észrevehető, hogy némileg szokatlan számára a rövidebb kard, de a semminél ez is bőven több.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-25 09:33:56
Üzenet elküldve: 2022-11-25 09:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Elsőre nem észlel semmit, s már azon van, hogy kikapja a szobor mindkét szemét. Régit is, újat is. Ekkor azonban puffanást hall, s a vállán ülő baromfival egyetemben hátra is pillant válla mögött.
Elsőre nem lát semmit.* ~Csapóajtó talán?~ *Bármi is legyen, az ő elmés kis trükkje hatására történt az a valami ott.*
-Vojtri, Te egy zseni vagy! *Lelkendezik önmagán, s biza kezet is rázna saját magával, ha ott állna vele szemben. Erre azonban sem rövidtávon, sem hosszútávon nem lát sok esélyt, így csupán kurta, elhivatott biccentgetésekre futhatja.
Annak rendje és módja szerint indul neki, hogy felkutassa, mit tett. Alighanem megfejtette Hoo-Naoo rejtélyét. Legalábbis az elgondolása szerint. Az énekeiben bizonyosan helyet kapnak immáron önmaga tettei is majd.* ~Vojtri, a trubadúr kalandjai. Aki legyőzte a halált és megfejtette Hoo-Naoo sziget rejtélyét.~ *Lelket önt magába a gondolattal, s sietős léptekkel a hang forrása felé indul.*
*Elsőre nem észlel semmit, s már azon van, hogy kikapja a szobor mindkét szemét. Régit is, újat is. Ekkor azonban puffanást hall, s a vállán ülő baromfival egyetemben hátra is pillant válla mögött.
Elsőre nem lát semmit.* ~Csapóajtó talán?~ *Bármi is legyen, az ő elmés kis trükkje hatására történt az a valami ott.*
-Vojtri, Te egy zseni vagy! *Lelkendezik önmagán, s biza kezet is rázna saját magával, ha ott állna vele szemben. Erre azonban sem rövidtávon, sem hosszútávon nem lát sok esélyt, így csupán kurta, elhivatott biccentgetésekre futhatja.
Annak rendje és módja szerint indul neki, hogy felkutassa, mit tett. Alighanem megfejtette Hoo-Naoo rejtélyét. Legalábbis az elgondolása szerint. Az énekeiben bizonyosan helyet kapnak immáron önmaga tettei is majd.* ~Vojtri, a trubadúr kalandjai. Aki legyőzte a halált és megfejtette Hoo-Naoo sziget rejtélyét.~ *Lelket önt magába a gondolattal, s sietős léptekkel a hang forrása felé indul.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:36:31
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:36:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Az ork nem nagyon zavartatja magát a viselkedése miatt. Látszik is kiművelt homlokán, hogy akinek nem tetszett és szóvá is tette az valószínűleg, hogy járhatott. A másik figyelmeztetésére az adott bokorhoz megy és elkezdi leenni annak a termését is. Nem akar ő szomjan dögleni. Mikor pedig tovább mennek akkor a barlang és a sziklapárkány kérdésében egyet is értenek. Pofon vagy megfélemlítés nélkül. Mint egy nem tökéletes házasság.*
-Ja.
*Ért egyet a másikkal majd bemennek. Loq pedig örült, hogy végre kikerültek a barlangból erre visszatérnek egy másikba. Ennél csak akkor romlik jobban a kedve mikor a falon még általa is felismerhető karomnyomokat lát. Meg is böki a lombzabálót, hogy rámutasson.*
-Állatok nyoma.
*Hogy milyen, azt ő nem tudja. Bár a másik a bogyókhoz is értett. Erről is biztos tud valamit mondani. Ez olyan lombzabáló dolog. Csak jó személyt hozott magával. Hogy a lány követte őt valami öngyilkos ösztön által vezérelve az mindegy. Loq hozta. Ahogy haladnak az ork szaglászik és fülel. Sötét van úgyhogy a szemét hiába hegyezi. Most a dobófegyvereivel se sokat ér. Remek. Valahogy a kinti lukakról is rossz megérzése lesz a bentiek láttán.*
-Nézz a lábad elé!
*Valamit mondani akar, hogy ne úgy tűnjön, hogy épp egy feltűnő csapdába sétálnak bele. A hang hallatán amit a lány valószínűleg hamarabb meghall nála, ha hozzá is elér és ha a másik még nem tett semmi meggondolatlant, megint megbökné, hogy a mutatóujját a saját szája elé tegye. Jelezve, hogy nehogy megint a nő csevegése bajba sodorja őket. A zakkant muzsikustól önmagában nem tartana. De lehet, hogy ez egy csapda. Vagy a muzsikus csapdája vagy a varázslóé. Végül is ez egy varázs sziget. Ha ezt sikerült megtennie akkor kezét a varázsfegyverén tartva követi a lányt a hang irányába.*
*Az ork nem nagyon zavartatja magát a viselkedése miatt. Látszik is kiművelt homlokán, hogy akinek nem tetszett és szóvá is tette az valószínűleg, hogy járhatott. A másik figyelmeztetésére az adott bokorhoz megy és elkezdi leenni annak a termését is. Nem akar ő szomjan dögleni. Mikor pedig tovább mennek akkor a barlang és a sziklapárkány kérdésében egyet is értenek. Pofon vagy megfélemlítés nélkül. Mint egy nem tökéletes házasság.*
-Ja.
*Ért egyet a másikkal majd bemennek. Loq pedig örült, hogy végre kikerültek a barlangból erre visszatérnek egy másikba. Ennél csak akkor romlik jobban a kedve mikor a falon még általa is felismerhető karomnyomokat lát. Meg is böki a lombzabálót, hogy rámutasson.*
-Állatok nyoma.
*Hogy milyen, azt ő nem tudja. Bár a másik a bogyókhoz is értett. Erről is biztos tud valamit mondani. Ez olyan lombzabáló dolog. Csak jó személyt hozott magával. Hogy a lány követte őt valami öngyilkos ösztön által vezérelve az mindegy. Loq hozta. Ahogy haladnak az ork szaglászik és fülel. Sötét van úgyhogy a szemét hiába hegyezi. Most a dobófegyvereivel se sokat ér. Remek. Valahogy a kinti lukakról is rossz megérzése lesz a bentiek láttán.*
-Nézz a lábad elé!
*Valamit mondani akar, hogy ne úgy tűnjön, hogy épp egy feltűnő csapdába sétálnak bele. A hang hallatán amit a lány valószínűleg hamarabb meghall nála, ha hozzá is elér és ha a másik még nem tett semmi meggondolatlant, megint megbökné, hogy a mutatóujját a saját szája elé tegye. Jelezve, hogy nehogy megint a nő csevegése bajba sodorja őket. A zakkant muzsikustól önmagában nem tartana. De lehet, hogy ez egy csapda. Vagy a muzsikus csapdája vagy a varázslóé. Végül is ez egy varázs sziget. Ha ezt sikerült megtennie akkor kezét a varázsfegyverén tartva követi a lányt a hang irányába.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-23 21:35:49
Üzenet elküldve: 2022-11-23 21:35:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* Egyelőre mindenki megússza a Lénnyel való találkozást. Valakinek a haja szála se görbült, a legrosszabbul járó Srenből pedig nem lett polip-vacsora (sőt, épp ellenkezőleg!). A csapat mégis a visszafordulást fontolgatja. Egyikük biztosan. Habár Learon érvelése is érthető, Sren ki nem mondott szavaiban is lehet igazság: megrendelőjük bizonyára nem örülne neki túlzottan, ha üres kézzel mennének vissza a hajóhoz. Ráadásul, ha Ishalát nem is számoljuk, még akkor is három társuk itt bolyong valahol a kastélyban. Illetve, ha még életben vannak. Ám amíg nem találják meg a holttesteket, addig semmi sem biztos. S, hogyha Aboz betartja ígéretét, még van közel három egész napjuk, hogy visszaérjenek a hajóhoz. Mivel Learon varázslata sikerült, így bőven van idejük megbeszélni a továbbiakat. A Lény immár az ezüstös csillogású fal miatt sem tud a közelükbe férkőzni. Ennek ellenére továbbra is ott rütyög, mint egy éhes rityegő-rutyogó izé.
Viszont, mielőtt még túlságosan elmerülnének a semmittevésben, hallanak valamit. Most nem a Lény az, habár közel akkora hangerejű ez is. Mintha egy hatalmas gnóm-gépezet lépett volna működésbe az egyik pillanatban. Fogaskerekekre, láncokra emlékeztető hangok jutnak a fülükbe. Ha szemben állnak a Lénnyel, akkor jobbkéz felől érkeznek a hangok. Az egész néhány másodpercig tart, végül egy hatalmas puffanás után ismét csend borul a helyre. Ha másért nem, ezért érdemes lenne még maradniuk. Vagy, ha máshogy gondolkodnak, ezek után már tényleg itt az ideje a menekülésnek. *
//Vojtri//
* A kettő több mint az egy. Egy meg egy az épp kettő. A kettő sokszor jobb, mint az egy. Nehéz lenne szembeszállni Vojtri logikájával. Habár se a tyúk nem reagál Vojtri szavaira, se a szobor nem köszöni meg, hogy kapott egy szemet, valami történik. Valami mindig történik, ez azonban más. Érzi, hogy lába alatt rezeg a föld. Hangos kattogásokat hall. Nehéz lenne belőni, hogy pontosan merről is hallja a hangokat: oldalról, alulról, hátulról – nagyjából olyan, mintha egy zenekar közepén állna. Végül egyértelműen maga mögül hall egy hatalmas puffanást, ezzel véget is ér a mechanikus koncert. Ha siet, alighanem elsőként érhet oda, hogy meglássa, mi történt az épp csak hátrahagyott teremben. Ha nem siet, valószínűleg akkor is. *
//Athien, Loq//
* Miután megtömték magukat bogyókkal – ki-ki a maga módján –, mennek tovább, mígnem egy elágazáshoz érkeznek. Közmegegyezéses módszerrel a sötétebb, de biztonságosabb utat választják. Mivel nem oltották el a fáklyáikat, így azok még mindig égnek, bevilágítva a nem épp szűkös, de nem is túl széles járat göcsörtös falait. Loq könnyedén megállapíthatja a lyukakról, hogy azokat nem víz vájta ki, de még csak nem is csákányok. Erről árulkodnak a járatok falain talált karomnyomok is. Valami vagy valamik laknak itt. Az üregek számából ítélve inkább utóbbi. Ahhoz sem kell hatalmas szakértelem, hogy megállapíthassák, hogy a lyukak egy része legalábbis egybeér. Valahol egészen egyértelműen látszik már kívülről is, máshol ki tudja, milyen hosszan és ki tudja, merre kanyargó, beláthatatlan járatok vannak. Készítőiknek ugyanakkor csak nyomukat látják a falakon található karmolások formájában.
Maga az út nem ágazik el, többnyire ívesen balra tart. A barlang falain a kint látottakhoz hasonló lukak ismétlődnek, változatos méretekben és formákban. Mikor már egy perce úton vannak a sötét járatban, a távolból egy ismerős emberi hangot hallanak meg. Vojtri hangját, aki úgy hangzik, hogy épp meglehetősen töri valamin a fejét. *
– Fifikás, fifikás. * Kisvártatva a hang megismétlődik, legalább kétszer-háromszor. Bármi is az, rendkívül fifikás lehet. Talán a páros tudna neki segíteni. *
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* Egyelőre mindenki megússza a Lénnyel való találkozást. Valakinek a haja szála se görbült, a legrosszabbul járó Srenből pedig nem lett polip-vacsora (sőt, épp ellenkezőleg!). A csapat mégis a visszafordulást fontolgatja. Egyikük biztosan. Habár Learon érvelése is érthető, Sren ki nem mondott szavaiban is lehet igazság: megrendelőjük bizonyára nem örülne neki túlzottan, ha üres kézzel mennének vissza a hajóhoz. Ráadásul, ha Ishalát nem is számoljuk, még akkor is három társuk itt bolyong valahol a kastélyban. Illetve, ha még életben vannak. Ám amíg nem találják meg a holttesteket, addig semmi sem biztos. S, hogyha Aboz betartja ígéretét, még van közel három egész napjuk, hogy visszaérjenek a hajóhoz. Mivel Learon varázslata sikerült, így bőven van idejük megbeszélni a továbbiakat. A Lény immár az ezüstös csillogású fal miatt sem tud a közelükbe férkőzni. Ennek ellenére továbbra is ott rütyög, mint egy éhes rityegő-rutyogó izé.
Viszont, mielőtt még túlságosan elmerülnének a semmittevésben, hallanak valamit. Most nem a Lény az, habár közel akkora hangerejű ez is. Mintha egy hatalmas gnóm-gépezet lépett volna működésbe az egyik pillanatban. Fogaskerekekre, láncokra emlékeztető hangok jutnak a fülükbe. Ha szemben állnak a Lénnyel, akkor jobbkéz felől érkeznek a hangok. Az egész néhány másodpercig tart, végül egy hatalmas puffanás után ismét csend borul a helyre. Ha másért nem, ezért érdemes lenne még maradniuk. Vagy, ha máshogy gondolkodnak, ezek után már tényleg itt az ideje a menekülésnek. *
//Vojtri//
* A kettő több mint az egy. Egy meg egy az épp kettő. A kettő sokszor jobb, mint az egy. Nehéz lenne szembeszállni Vojtri logikájával. Habár se a tyúk nem reagál Vojtri szavaira, se a szobor nem köszöni meg, hogy kapott egy szemet, valami történik. Valami mindig történik, ez azonban más. Érzi, hogy lába alatt rezeg a föld. Hangos kattogásokat hall. Nehéz lenne belőni, hogy pontosan merről is hallja a hangokat: oldalról, alulról, hátulról – nagyjából olyan, mintha egy zenekar közepén állna. Végül egyértelműen maga mögül hall egy hatalmas puffanást, ezzel véget is ér a mechanikus koncert. Ha siet, alighanem elsőként érhet oda, hogy meglássa, mi történt az épp csak hátrahagyott teremben. Ha nem siet, valószínűleg akkor is. *
//Athien, Loq//
* Miután megtömték magukat bogyókkal – ki-ki a maga módján –, mennek tovább, mígnem egy elágazáshoz érkeznek. Közmegegyezéses módszerrel a sötétebb, de biztonságosabb utat választják. Mivel nem oltották el a fáklyáikat, így azok még mindig égnek, bevilágítva a nem épp szűkös, de nem is túl széles járat göcsörtös falait. Loq könnyedén megállapíthatja a lyukakról, hogy azokat nem víz vájta ki, de még csak nem is csákányok. Erről árulkodnak a járatok falain talált karomnyomok is. Valami vagy valamik laknak itt. Az üregek számából ítélve inkább utóbbi. Ahhoz sem kell hatalmas szakértelem, hogy megállapíthassák, hogy a lyukak egy része legalábbis egybeér. Valahol egészen egyértelműen látszik már kívülről is, máshol ki tudja, milyen hosszan és ki tudja, merre kanyargó, beláthatatlan járatok vannak. Készítőiknek ugyanakkor csak nyomukat látják a falakon található karmolások formájában.
Maga az út nem ágazik el, többnyire ívesen balra tart. A barlang falain a kint látottakhoz hasonló lukak ismétlődnek, változatos méretekben és formákban. Mikor már egy perce úton vannak a sötét járatban, a távolból egy ismerős emberi hangot hallanak meg. Vojtri hangját, aki úgy hangzik, hogy épp meglehetősen töri valamin a fejét. *
– Fifikás, fifikás. * Kisvártatva a hang megismétlődik, legalább kétszer-háromszor. Bármi is az, rendkívül fifikás lehet. Talán a páros tudna neki segíteni. *
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-21 08:26:36
Üzenet elküldve: 2022-11-21 08:26:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Amint megmozdul a kalapos barátja ~ Hogy a fenébe maradt a fején a kalap? ~, Fyn ismét inkább a saját biztonságával törődik. A legjobb választásnak az a folyosó tűnik, amerre Learon igyekszik terelni a szedett-vedett kompániát. A neki célzott szavakra csak alig észrevehető szemforgatással reagál. ~ Hát persze, megint én vagyok a kolonc... Így is elég sokkal tartozom már neki. És Aasrynnek. És Srennek. ~ Már el is felejtette, hogy épp az imént segített kihúzni a félvért a halál torkából. ~ Csak jussunk ki innen, hogy alkalmam is legyen visszaadni a kölcsönt. ~ Átérzi és osztja a pásztormágus gondolatait. Szívesebben lenne akárhol máshol, a kincs meg nyugodtan rohadjon meg ott, ahol van.*
~ De mi van, ha Aboz nem visz haza a hülye gömbje nélkül? ~
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Amint megmozdul a kalapos barátja ~ Hogy a fenébe maradt a fején a kalap? ~, Fyn ismét inkább a saját biztonságával törődik. A legjobb választásnak az a folyosó tűnik, amerre Learon igyekszik terelni a szedett-vedett kompániát. A neki célzott szavakra csak alig észrevehető szemforgatással reagál. ~ Hát persze, megint én vagyok a kolonc... Így is elég sokkal tartozom már neki. És Aasrynnek. És Srennek. ~ Már el is felejtette, hogy épp az imént segített kihúzni a félvért a halál torkából. ~ Csak jussunk ki innen, hogy alkalmam is legyen visszaadni a kölcsönt. ~ Átérzi és osztja a pásztormágus gondolatait. Szívesebben lenne akárhol máshol, a kincs meg nyugodtan rohadjon meg ott, ahol van.*
~ De mi van, ha Aboz nem visz haza a hülye gömbje nélkül? ~
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:35:54
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:35:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Sren szerencsésen megmenekül, hála Learonnak, aki azért kicsit büszke is magára annak ellenére, hogy ez a dolog csak jelenleg van, így és akármikor megint elkaphat bárki ez a Lény, ha valahogy kiszabadul a mágus varázslatából. Ahogy kérte, mindenki elkezd hátrálni be a folyósóra, és ha mindenki ott van, akkor a Sajt-mester egy újabb varázslathoz folyamodik, amivel terve szerint elzárja a bejáratot a csápos istenek haragja elől. Persze a másik varázslatot még így is fent tartja, ha esetleg nem sikerülne a rács megidézése vagy bármi ilyesmi. Egyébként is úgy tartja a pásztor, hogy jobb duplán biztosítani magukat. Ha mindenki kint van a nagy teremből, akkor a többiekhez fordul.*
-Nem tudom ki miért jött ide és mi a terve, de nevezettek gyávának, én nem ilyen hatalmas szörnyekkel harcolni jöttem! Legszívesebben hazamennék már, nem érdekelnek a kincsek ennyire. *Megvonja a vállát és folytatja.*
-Azt hiszem, nekem van a legnagyobb esélyem ez ellen a valami ellen és talán győznék is, de nem akarom kipróbálni, főleg nem úgy, hogy közben védenem kell titeket, barátaim! *Itt egyértelműen Fynre néz és egy mosolyt is megereszt felé.*
-Öreg vagyok már és a varázserőm is véges. Ki tudja, ha megölöm ezt a szörnyeteget, mi jön még velünk szembe. *Állítja a többiek elé kissé reményvesztett gondolatait.*
-De ha van valakinek valami ötlete, hogy mit csináljunk, várom!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Sren szerencsésen megmenekül, hála Learonnak, aki azért kicsit büszke is magára annak ellenére, hogy ez a dolog csak jelenleg van, így és akármikor megint elkaphat bárki ez a Lény, ha valahogy kiszabadul a mágus varázslatából. Ahogy kérte, mindenki elkezd hátrálni be a folyósóra, és ha mindenki ott van, akkor a Sajt-mester egy újabb varázslathoz folyamodik, amivel terve szerint elzárja a bejáratot a csápos istenek haragja elől. Persze a másik varázslatot még így is fent tartja, ha esetleg nem sikerülne a rács megidézése vagy bármi ilyesmi. Egyébként is úgy tartja a pásztor, hogy jobb duplán biztosítani magukat. Ha mindenki kint van a nagy teremből, akkor a többiekhez fordul.*
-Nem tudom ki miért jött ide és mi a terve, de nevezettek gyávának, én nem ilyen hatalmas szörnyekkel harcolni jöttem! Legszívesebben hazamennék már, nem érdekelnek a kincsek ennyire. *Megvonja a vállát és folytatja.*
-Azt hiszem, nekem van a legnagyobb esélyem ez ellen a valami ellen és talán győznék is, de nem akarom kipróbálni, főleg nem úgy, hogy közben védenem kell titeket, barátaim! *Itt egyértelműen Fynre néz és egy mosolyt is megereszt felé.*
-Öreg vagyok már és a varázserőm is véges. Ki tudja, ha megölöm ezt a szörnyeteget, mi jön még velünk szembe. *Állítja a többiek elé kissé reményvesztett gondolatait.*
-De ha van valakinek valami ötlete, hogy mit csináljunk, várom!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-19 15:48:35
Üzenet elküldve: 2022-11-19 15:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
* Igaz neki más elképzelései voltak eddig a jó házasságról, de mivel nem állnak le beszélgetni, nem is nyitja ki a száját. Csak csendben elindulnak az egyik úton, amit viszonylag biztonságosnak ítéltek meg. Azért egy-egy részen megállnak enni, vagyis inkább bebogyóznak. Ami közben inkább az előttük lévő utat nézi, vagy amit már maguk mögött hagytak. Vagy a tengert. Bármit csak ne a zabáló orkot. Az egyik bokornál hosszabban elidőz és próbál annak bogyóiból kicsit betárazni. *
- Rézszínű hols, a bogyó csillapítják a szomjúságot. Vegyél belőle bőven, mert nem tudhatjuk, mikor lesz ilyesmire alkalom.
* Egy java részben kihalt, mágiáktól furcsálló átkozott helyen járnak. Beszélő szobrok, eltűnő utak, vijjogó hangok és égető falak között; eddig csak hideglelést találtak, fájdalmat. Semmi kaja. Evés és szomjoltás után indulnak is tovább. S bár látnak néhány lyuk félét, kisebb-nagyobb nyílásokat is, egyik sem akkora; hogy akárcsak megfontolnák a bejutási lehetőséget. Végül egy nagyobb barlangnyílás előtt állnak meg és lesnek be rajta. Most még csak a víz csepegő hangját hallja, mást nem. A tovább vezető, ámde keskenyedő út láttán ő is arra gondol, amire az ork. Inkább a barlang. *
- Szerintem is jobbak az esélyeink arra. Ki tudja mennyire keskenyedik el az út a másik irányban?
* Még ő csak-csak, de az ork talpának hamar kényelmetlen lenne az út. S akkor már maradjunk a megszokott formánál. Elsőként lép be a barlangba, égő fáklyával a kezében, mert még mindig jobb így, mint ha taszigálnák. Főleg égett részei vennék zokon a noszogatást. *
* Igaz neki más elképzelései voltak eddig a jó házasságról, de mivel nem állnak le beszélgetni, nem is nyitja ki a száját. Csak csendben elindulnak az egyik úton, amit viszonylag biztonságosnak ítéltek meg. Azért egy-egy részen megállnak enni, vagyis inkább bebogyóznak. Ami közben inkább az előttük lévő utat nézi, vagy amit már maguk mögött hagytak. Vagy a tengert. Bármit csak ne a zabáló orkot. Az egyik bokornál hosszabban elidőz és próbál annak bogyóiból kicsit betárazni. *
- Rézszínű hols, a bogyó csillapítják a szomjúságot. Vegyél belőle bőven, mert nem tudhatjuk, mikor lesz ilyesmire alkalom.
* Egy java részben kihalt, mágiáktól furcsálló átkozott helyen járnak. Beszélő szobrok, eltűnő utak, vijjogó hangok és égető falak között; eddig csak hideglelést találtak, fájdalmat. Semmi kaja. Evés és szomjoltás után indulnak is tovább. S bár látnak néhány lyuk félét, kisebb-nagyobb nyílásokat is, egyik sem akkora; hogy akárcsak megfontolnák a bejutási lehetőséget. Végül egy nagyobb barlangnyílás előtt állnak meg és lesnek be rajta. Most még csak a víz csepegő hangját hallja, mást nem. A tovább vezető, ámde keskenyedő út láttán ő is arra gondol, amire az ork. Inkább a barlang. *
- Szerintem is jobbak az esélyeink arra. Ki tudja mennyire keskenyedik el az út a másik irányban?
* Még ő csak-csak, de az ork talpának hamar kényelmetlen lenne az út. S akkor már maradjunk a megszokott formánál. Elsőként lép be a barlangba, égő fáklyával a kezében, mert még mindig jobb így, mint ha taszigálnák. Főleg égett részei vennék zokon a noszogatást. *
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-19 08:29:29
Üzenet elküldve: 2022-11-19 08:29:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Szerencséjére úgy látszik feje kemény, mint a kő, nem engedi, hogy agyvelejét összerázzák, így hamarabb magához tér. Persze ehhez kellett két társa is hozzá. A szerencsétlen poén után, Fynre kacsint, majd biccent mindhárom társa felé:*
- Köszönöm! *Gyorsan felméri a terepet, magán is végignéz. Itt-ott vöröslik bőre a korábbi hőtől, néhol úgy érzi ég, mint a pusztulat, de különösebben nincs most ideje erre. A mágus kiáltására felkapja a fejét, s az általa mutatott szűkebb járatra pillant. Ott már talán neki is van esélye megböködni a lényt, egyetért a javaslattal.*
- Fyn, gyere... *s hátrálni kezd, ha a lány is, közben Aashryn szándékát is érteni véli. Bár nyilván sokkal értékesebb volt számára a kardja, talán nem sértődik meg, így oldaláról lecsatolva két tőrét, egyiket Aashryn felé nyújtja, amint lesz egy kis idejük.*
- Fogd, nekem úgyis csak dísznek van az oldalamon. *Rántja meg a vállát, némi fintor közepette, de nincs ideje a hősködésnek. Akár elfogadja a lány akár nem, ami kezében marad, az már használatra kész. Arra figyel, hogy a mágus varázslata és a szörny közé ne kerüljön, egyébiránt rábízza magát a tapasztaltabbak döntésére és akképp cselekszik. Abból talán kisebb baj lesz, mintha önállóan akciózna.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Szerencséjére úgy látszik feje kemény, mint a kő, nem engedi, hogy agyvelejét összerázzák, így hamarabb magához tér. Persze ehhez kellett két társa is hozzá. A szerencsétlen poén után, Fynre kacsint, majd biccent mindhárom társa felé:*
- Köszönöm! *Gyorsan felméri a terepet, magán is végignéz. Itt-ott vöröslik bőre a korábbi hőtől, néhol úgy érzi ég, mint a pusztulat, de különösebben nincs most ideje erre. A mágus kiáltására felkapja a fejét, s az általa mutatott szűkebb járatra pillant. Ott már talán neki is van esélye megböködni a lényt, egyetért a javaslattal.*
- Fyn, gyere... *s hátrálni kezd, ha a lány is, közben Aashryn szándékát is érteni véli. Bár nyilván sokkal értékesebb volt számára a kardja, talán nem sértődik meg, így oldaláról lecsatolva két tőrét, egyiket Aashryn felé nyújtja, amint lesz egy kis idejük.*
- Fogd, nekem úgyis csak dísznek van az oldalamon. *Rántja meg a vállát, némi fintor közepette, de nincs ideje a hősködésnek. Akár elfogadja a lány akár nem, ami kezében marad, az már használatra kész. Arra figyel, hogy a mágus varázslata és a szörny közé ne kerüljön, egyébiránt rábízza magát a tapasztaltabbak döntésére és akképp cselekszik. Abból talán kisebb baj lesz, mintha önállóan akciózna.*
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-18 16:46:41
Üzenet elküldve: 2022-11-18 16:46:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
*Aashryn szerencsésen eljut Srenig, s vele tart a tündér is bár kifejezetten mondta, hogy ne. Persze ez nem feltétlenül az ő gondja, csak praktikusan gondolkodva elég ha egyikük kockáztatja életét. Mindenesetre a tündérkével együtt húzzák az eszméletlen férfit, aki kezd ébredezni, és könnyíteni feladatukon. Sren humorosnak szánt megjegyzésén ő nem tud nevetni, egyrészt az izgalmak, másfelől mert Aashrynnak rossz a humora, ha egyáltalán van neki. De Fynlisse legalább nevet, feltehetően ő volt a célközönség egyébként is.
Most hogy Sren jobban van az elf nő kardját keresi tekintetével. Nem szívesen válna meg tőle az út további részében, de ha szörny csapkodó csápjai közelében van, akkor bizony hagyja a fenébe.
Learo szavaira felkapja a fejét, és ha fegyvere menthetetlen helyen van, akkor egy biccentést követően eleget tesz a mágus javaslatának, és elindul az említett folyosó felé.*
*Aashryn szerencsésen eljut Srenig, s vele tart a tündér is bár kifejezetten mondta, hogy ne. Persze ez nem feltétlenül az ő gondja, csak praktikusan gondolkodva elég ha egyikük kockáztatja életét. Mindenesetre a tündérkével együtt húzzák az eszméletlen férfit, aki kezd ébredezni, és könnyíteni feladatukon. Sren humorosnak szánt megjegyzésén ő nem tud nevetni, egyrészt az izgalmak, másfelől mert Aashrynnak rossz a humora, ha egyáltalán van neki. De Fynlisse legalább nevet, feltehetően ő volt a célközönség egyébként is.
Most hogy Sren jobban van az elf nő kardját keresi tekintetével. Nem szívesen válna meg tőle az út további részében, de ha szörny csapkodó csápjai közelében van, akkor bizony hagyja a fenébe.
Learo szavaira felkapja a fejét, és ha fegyvere menthetetlen helyen van, akkor egy biccentést követően eleget tesz a mágus javaslatának, és elindul az említett folyosó felé.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:34:17
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:34:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
-Hmm! *Torpan meg a félszemű szobor láttán.*
-Mit gondolsz? *Fordul a vállán kotkodáló tyúkhoz. Egyértelmű, hogy szüksége van arra a kőre. Hisz egy drágakőnél csak kettő lehet jobb. Dupla annyit ér! Viszont emlékszik, mi történt legutóbb, így óvatosabban kell eljárnia. Nem akarja, hogy Hoo-Naoo úr azt gondolja, hogy lopni jár ide... Nem kísérti a sorsot. Egyelőre még.
Előtúrja zsebéből a már begyűjtött követ, majd igyekszik belehelyezni azt a szoborfej üres szemgödrébe.*
-Hoppacsek! Ezt elhagytad! *Kíváncsi, mi fog történni. Tán neki adja mindkettőt... Az lenne a legjobb! Közben nem rest hátra-hátrapillantani a háta mögött. Amennyiben kincsre bukkan, a legkevésbé sem óhajtja megosztani azt a közelben ólálkodó "társakkal". Bizonyos benne, hogy kardélre hánynák egy marék aranyért is. Hisz mi hozta volna őket ide, ha nem a kincsszerzés vágya?*
-Hmm! *Torpan meg a félszemű szobor láttán.*
-Mit gondolsz? *Fordul a vállán kotkodáló tyúkhoz. Egyértelmű, hogy szüksége van arra a kőre. Hisz egy drágakőnél csak kettő lehet jobb. Dupla annyit ér! Viszont emlékszik, mi történt legutóbb, így óvatosabban kell eljárnia. Nem akarja, hogy Hoo-Naoo úr azt gondolja, hogy lopni jár ide... Nem kísérti a sorsot. Egyelőre még.
Előtúrja zsebéből a már begyűjtött követ, majd igyekszik belehelyezni azt a szoborfej üres szemgödrébe.*
-Hoppacsek! Ezt elhagytad! *Kíváncsi, mi fog történni. Tán neki adja mindkettőt... Az lenne a legjobb! Közben nem rest hátra-hátrapillantani a háta mögött. Amennyiben kincsre bukkan, a legkevésbé sem óhajtja megosztani azt a közelben ólálkodó "társakkal". Bizonyos benne, hogy kardélre hánynák egy marék aranyért is. Hisz mi hozta volna őket ide, ha nem a kincsszerzés vágya?*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:23:13
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:23:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Egyetértés enyhe kényszer hatására. Pont, mint egy jó házasság. Loq szerint. Mindenesetre másznak fel. Az ork ehetőségre vonatkozó kérdései közül nem mindegyikre érkezik nem. Olyankor megáll az adott bokornál és leeszi a termését. A volt kalóz egyik eddig még nem demonstrált legmegnyerőbb tulajdonsága, hogy milyen gyönyörűen tud enni. Ugyanis ahhoz az angyali látványhoz, hogy tömi magába a szedret meg egyebeket, amiket nyitott szájjal rág meg, még a csámcsogása idillis hangja is társul. A nem túl finom folyamatok közt az eddigieknél is jobban összekoszolt mancsát előbb mindig szakszerűen lenyalogatja, majd a jobb korában ki tudja milyen színű ingébe törli. Mikor valamennyi ételt már sikerült betermelnie egy-egy finom böffentéssel ad hangot elégedettségének és jelzi, hogy a gyomrában az emésztés folyamatai már megkezdődtek. Loq maga az esztétikum. Erre a tevékenységre amúgy nem kevés időt hajlandó rááldozni. A feladatukról ő már megfeledkezett. Jelenleg az étkezés a lényeg. Az almák a keserűségük miatt megmenekülnek előle. Egybe harap bele, de el is dobja utána. Mivel ő tengerjáró, egyébként meg városi zsivány, így hacsak a lány nem kelti fel rá a figyelmét a hols bokrok mellett képes elsétálni. Amúgy meg, azt is leeszi. Ő igazán kiélvezi a lehetőségeiket, míg vannak. Jól is teszi hisz ez után már sziklákon másznak. A látkép épp annyira veszélyes, mint szemet gyönyörködtető. A tenger látványa meg tudja fogni az orkot. Persze nem csak emészt és ábrándozik. Végre meg tudja állapítani, hogy merre vannak a szigeten. Nagyjából ott ahol eddig is sejtette. A hajótól jó messzire. Csak a kastélyba kéne feljutni. Ahogy haladnak kisebb üregeket látnak a falban. Épp annyira nézi meg őket, hogy csákány vájta, állat vájta vagy valami víz lehetett. Mindezt azzal a nem létező szakértelmével teszi, amit a tengeren, a lusta kalóztársak gyötrése és a nemesek és kereskedők fosztogatása közben szerzett. Az újabb barlangnyílás láttán nem az-az első gondolata, hogy de jó, van még bánya. Még csak nem is a második. De ahogy nézi, kívül már nem nagyon jutnak tovább. Vagyis tudnának csak elég nagy az esély, hogy leesnek.*
-Eh, Menjünk be!
*Ha még égnek a fáklyáik, akkor egyik kezében, azt fogja, a másikban a holdsarlót. Természetesen most is úriorkként előre engedi a lombzabálót.*
*Egyetértés enyhe kényszer hatására. Pont, mint egy jó házasság. Loq szerint. Mindenesetre másznak fel. Az ork ehetőségre vonatkozó kérdései közül nem mindegyikre érkezik nem. Olyankor megáll az adott bokornál és leeszi a termését. A volt kalóz egyik eddig még nem demonstrált legmegnyerőbb tulajdonsága, hogy milyen gyönyörűen tud enni. Ugyanis ahhoz az angyali látványhoz, hogy tömi magába a szedret meg egyebeket, amiket nyitott szájjal rág meg, még a csámcsogása idillis hangja is társul. A nem túl finom folyamatok közt az eddigieknél is jobban összekoszolt mancsát előbb mindig szakszerűen lenyalogatja, majd a jobb korában ki tudja milyen színű ingébe törli. Mikor valamennyi ételt már sikerült betermelnie egy-egy finom böffentéssel ad hangot elégedettségének és jelzi, hogy a gyomrában az emésztés folyamatai már megkezdődtek. Loq maga az esztétikum. Erre a tevékenységre amúgy nem kevés időt hajlandó rááldozni. A feladatukról ő már megfeledkezett. Jelenleg az étkezés a lényeg. Az almák a keserűségük miatt megmenekülnek előle. Egybe harap bele, de el is dobja utána. Mivel ő tengerjáró, egyébként meg városi zsivány, így hacsak a lány nem kelti fel rá a figyelmét a hols bokrok mellett képes elsétálni. Amúgy meg, azt is leeszi. Ő igazán kiélvezi a lehetőségeiket, míg vannak. Jól is teszi hisz ez után már sziklákon másznak. A látkép épp annyira veszélyes, mint szemet gyönyörködtető. A tenger látványa meg tudja fogni az orkot. Persze nem csak emészt és ábrándozik. Végre meg tudja állapítani, hogy merre vannak a szigeten. Nagyjából ott ahol eddig is sejtette. A hajótól jó messzire. Csak a kastélyba kéne feljutni. Ahogy haladnak kisebb üregeket látnak a falban. Épp annyira nézi meg őket, hogy csákány vájta, állat vájta vagy valami víz lehetett. Mindezt azzal a nem létező szakértelmével teszi, amit a tengeren, a lusta kalóztársak gyötrése és a nemesek és kereskedők fosztogatása közben szerzett. Az újabb barlangnyílás láttán nem az-az első gondolata, hogy de jó, van még bánya. Még csak nem is a második. De ahogy nézi, kívül már nem nagyon jutnak tovább. Vagyis tudnának csak elég nagy az esély, hogy leesnek.*
-Eh, Menjünk be!
*Ha még égnek a fáklyáik, akkor egyik kezében, azt fogja, a másikban a holdsarlót. Természetesen most is úriorkként előre engedi a lombzabálót.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:33:26
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:33:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
* A szökőkút beváltotta a felé intézett reményeket, a Lény elengedte Srent, s most dühösebbnek tűnik, mint eddig. A vízesés elmúlik, ellenben a meredély ott marad és a szobában lévő állott víz elkezd lefolyni rajta. Közben a Lény veszettül kapkodja csápjait, lévén jobb dolga nincs: Learon akármeddig tarthatja így a tenyerét, addig pedig van idejük kitalálni, hogy hogyan tovább. Ő maga el is kezd hátrálni, miközben társai próbálják összeszedni sérült társukat. A fél-elf egész hamar magához tér és, ha egy kicsit megerőlteti magát, az elf és a tündér segítségével hamar lábra tud állni. A motivációja pedig alighanem megvan, hiszen újdonsült szemfüles barátja most is ott csápong néhány lépésre tőlük. Habár a mágus varázslatának hatására az nem tud közelebb jönni, közelsége még így sem lehet kellemes, hiszen ki tudja, mikor jut eszébe egy újabbat sikítani túlvilági hangján. Egyelőre azonban betartja a "mindent a szemnek" elvét és csak megannyi sárga szemével fürkészi a társaság minden egyes tagját. Habár érzelmek nem olvashatóak le róla, tudniillik közelebb áll a vadállati léthez, mint az értelmes lények szintjéhez, azt biztosra veheti a társaság minden tagja, hogy megjegyezte őket magának.
Van idejük tanácskozni, ehhez tulajdonképpen nem is kell magukra zárni egy ajtót sem, de persze ez már csak részletkérdés. Bizonyára a mágus sem szeretne a következő órákban felemelt kézzel járni-kelni.
Az érkező Vojtriról továbbra sem vesznek tudomást, mindenki el van foglalva a maga dolgával, legyen az egy hatalmas és veszedelmes szörnyeteg fél kézzel való fenntartása vagy egy sérült társuk megsegítése az említett lény közvetlen közelében. A fickó (és tyúkja) egy sötét folyosón haladnak keresztül. Ám még mielőtt elérhetné a következő termet, ahonnan már fáklyák meleg fényét is látni véli és immár egyértelműen társainak hangját hallja, azelőtt egy kisebb szobába ér. Az alig szélesebb, mint a folyosó, amin eddig közlekedett: legfeljebb négyszer négy méteres. Az üres szoba közepén egy ugyanolyan aranyszínű szoborfejet lát, mint ami kis híján a vesztét okozta. Ugyanannak a harcosnak – nevezzük így – a képmása, ugyanolyan kosfejes sisak található a fején. Ami pedig a szemeit illeti, ott is csak annyi az eltérés, hogy míg a korábbi teremben lévőnek a bal szeme hiányzott és a jobb helyén volt egy zöld ékkő, addig ennél pont fordítva van. Nagy lehet a kísértés, főleg hogy társai nemsokára ideérhetnek, ugyanakkor ha csak egy kicsit is gondolkodik a férfi, eszébe juthat, hogy esetleg mégsem kéne kísértenie a szerencsét. Ez persze az ő sorsa, az ő élete, az döntése, így senki nem fogja megakadályozni. No, meg aztán ki tudja? Az sem kizárt, hogy ezúttal valami egészen más történne, hiszen ez egy másik szobor, egy másik helyen, még ha hasonló is – ráadásul a Chro'wornak tett esküje alapján feltételezhető, hogy talán már nem is kell félnie a csapdáktól. *
//Athien, Loq//
* A páros elindul balra. Bár egyértelmű, hogy régóta nem járt erre senki, a párosnak sikerül egy járható útvonalat találnia. Ha felnéznek, még mindig az ősi vár falait látják, vegyítve a hegy szürke szikláival. Néhol nem is igazán lehet eldönteni, hogy hol ér véget a természet-alkotta sziklafal, s hol kezdődik az emberi kéz nyomán létrejött, itt-ott romos, toronymagas fal. Valószínűleg nincs is különösebb jelentősége, hiszen a vár építői minden rendelkezésükre álló helyet kihasználtak – mi sem támasztja ezt alá szebben, minthogy eddig is kiépített folyosókon közlekedtek, s mégis a a hegy gyomrában.
Ahogy haladnak, számos helyen találnak különféle növényeket, melyek egy része biztosan ehető: akad itt szeder, csipkebogyó, még egy csökevényes vadalma-fát is találnak, mely a józan észt meghazudtolva kapaszkodott fel valahogy egy meredek sziklafalra és talált valahogy fogást, illetve talajt. Termése ugyan nem túl bő és igen keserű, de van. Néhány perc múlva egy bokorszerű, szerteágazó, derékig érő növényt is megpillanthatnak. Kis kerekded levelei mélyzöldek, enyhén sarló alakú bogyói pedig akár a réz. Láthattak már ilyet, ha tapasztalt erdőjárók, és talán azt is tudhatják, hogy a rézszínű hols minden szomjas vándor legjobb barátja. Mármint, ha nem tévednek a beazonosításkor. Röviden összefoglalván: ők ketten már nem fognak se éhen, se szomjan halni, legalábbis egyhamar nem.
Ha kitartóan folytatják útjukat a várfal mentén, hamarosan kiérnek az erdős-bokros részről és már csak a sziklák maradnak. Feltűnhet nekik, hogy milyen közel van a tenger, amire innen már nagyszerűen rálátnak: ha lenéznek, láthatják, ahogy hatalmas hullámok csapódnak a meredek sziklafalnak. A hajót, amivel érkeztek, nem látják. Bizonyára a sziget másik oldalán horgonyoztak le, itt ugyanis percek alatt darabokra törne a legnagyobb csatahajó is. Az erős hullámzás és a víz alatt lévő sziklák miatt pedig a legénység tagjainak is annyi esélye lenne a túlélésre, mint egy partra vetett bálnának a wegtoreni sivatagban.
Az alattuk összecsapó hullámok azonban szerencséjükre nincsenek különösebb veszéllyel rájuk, amíg szánt szándékkal nem vetik magukat (vagy egymást) a vízbe. Ellenben a sziklában megannyi lyukat fedezhetnek fel. A járatok különböző méretűek és egészen változó magasságokban találhatóak. Némelyik tíz-húsz méterrel a fejük fölött van, de vannak, amik velük egymagasságban találhatóak. A legkisebbekbe a fejüket se tudnák betuszkolni, a legnagyobbakba egy tündér már beférne, de Athien már karcsú alakja ellenére sem túl valószínű. Ellenben mindjárt megpillantanak egy jóval szélesebb barlangnyílást, mely hívogatóan áll ott, várva, hogy bemenjenek. Ha fülelnek is, vízcseppek halk koppanásán kívül mást nem hallhatnak bentről. Ez nem kiépített lejáratnak tűnik, legalábbis lépcső nincs és a falak is jóval göcsörtösebbek. Egy próbát azért megérhet, úgysem tudják pontosan, mit keresnek. Ha tovább szeretnének menni, arra is van lehetőségük. A továbbvezető út azonban keskeny és egyre meredekebb. *
* A szökőkút beváltotta a felé intézett reményeket, a Lény elengedte Srent, s most dühösebbnek tűnik, mint eddig. A vízesés elmúlik, ellenben a meredély ott marad és a szobában lévő állott víz elkezd lefolyni rajta. Közben a Lény veszettül kapkodja csápjait, lévén jobb dolga nincs: Learon akármeddig tarthatja így a tenyerét, addig pedig van idejük kitalálni, hogy hogyan tovább. Ő maga el is kezd hátrálni, miközben társai próbálják összeszedni sérült társukat. A fél-elf egész hamar magához tér és, ha egy kicsit megerőlteti magát, az elf és a tündér segítségével hamar lábra tud állni. A motivációja pedig alighanem megvan, hiszen újdonsült szemfüles barátja most is ott csápong néhány lépésre tőlük. Habár a mágus varázslatának hatására az nem tud közelebb jönni, közelsége még így sem lehet kellemes, hiszen ki tudja, mikor jut eszébe egy újabbat sikítani túlvilági hangján. Egyelőre azonban betartja a "mindent a szemnek" elvét és csak megannyi sárga szemével fürkészi a társaság minden egyes tagját. Habár érzelmek nem olvashatóak le róla, tudniillik közelebb áll a vadállati léthez, mint az értelmes lények szintjéhez, azt biztosra veheti a társaság minden tagja, hogy megjegyezte őket magának.
Van idejük tanácskozni, ehhez tulajdonképpen nem is kell magukra zárni egy ajtót sem, de persze ez már csak részletkérdés. Bizonyára a mágus sem szeretne a következő órákban felemelt kézzel járni-kelni.
Az érkező Vojtriról továbbra sem vesznek tudomást, mindenki el van foglalva a maga dolgával, legyen az egy hatalmas és veszedelmes szörnyeteg fél kézzel való fenntartása vagy egy sérült társuk megsegítése az említett lény közvetlen közelében. A fickó (és tyúkja) egy sötét folyosón haladnak keresztül. Ám még mielőtt elérhetné a következő termet, ahonnan már fáklyák meleg fényét is látni véli és immár egyértelműen társainak hangját hallja, azelőtt egy kisebb szobába ér. Az alig szélesebb, mint a folyosó, amin eddig közlekedett: legfeljebb négyszer négy méteres. Az üres szoba közepén egy ugyanolyan aranyszínű szoborfejet lát, mint ami kis híján a vesztét okozta. Ugyanannak a harcosnak – nevezzük így – a képmása, ugyanolyan kosfejes sisak található a fején. Ami pedig a szemeit illeti, ott is csak annyi az eltérés, hogy míg a korábbi teremben lévőnek a bal szeme hiányzott és a jobb helyén volt egy zöld ékkő, addig ennél pont fordítva van. Nagy lehet a kísértés, főleg hogy társai nemsokára ideérhetnek, ugyanakkor ha csak egy kicsit is gondolkodik a férfi, eszébe juthat, hogy esetleg mégsem kéne kísértenie a szerencsét. Ez persze az ő sorsa, az ő élete, az döntése, így senki nem fogja megakadályozni. No, meg aztán ki tudja? Az sem kizárt, hogy ezúttal valami egészen más történne, hiszen ez egy másik szobor, egy másik helyen, még ha hasonló is – ráadásul a Chro'wornak tett esküje alapján feltételezhető, hogy talán már nem is kell félnie a csapdáktól. *
//Athien, Loq//
* A páros elindul balra. Bár egyértelmű, hogy régóta nem járt erre senki, a párosnak sikerül egy járható útvonalat találnia. Ha felnéznek, még mindig az ősi vár falait látják, vegyítve a hegy szürke szikláival. Néhol nem is igazán lehet eldönteni, hogy hol ér véget a természet-alkotta sziklafal, s hol kezdődik az emberi kéz nyomán létrejött, itt-ott romos, toronymagas fal. Valószínűleg nincs is különösebb jelentősége, hiszen a vár építői minden rendelkezésükre álló helyet kihasználtak – mi sem támasztja ezt alá szebben, minthogy eddig is kiépített folyosókon közlekedtek, s mégis a a hegy gyomrában.
Ahogy haladnak, számos helyen találnak különféle növényeket, melyek egy része biztosan ehető: akad itt szeder, csipkebogyó, még egy csökevényes vadalma-fát is találnak, mely a józan észt meghazudtolva kapaszkodott fel valahogy egy meredek sziklafalra és talált valahogy fogást, illetve talajt. Termése ugyan nem túl bő és igen keserű, de van. Néhány perc múlva egy bokorszerű, szerteágazó, derékig érő növényt is megpillanthatnak. Kis kerekded levelei mélyzöldek, enyhén sarló alakú bogyói pedig akár a réz. Láthattak már ilyet, ha tapasztalt erdőjárók, és talán azt is tudhatják, hogy a rézszínű hols minden szomjas vándor legjobb barátja. Mármint, ha nem tévednek a beazonosításkor. Röviden összefoglalván: ők ketten már nem fognak se éhen, se szomjan halni, legalábbis egyhamar nem.
Ha kitartóan folytatják útjukat a várfal mentén, hamarosan kiérnek az erdős-bokros részről és már csak a sziklák maradnak. Feltűnhet nekik, hogy milyen közel van a tenger, amire innen már nagyszerűen rálátnak: ha lenéznek, láthatják, ahogy hatalmas hullámok csapódnak a meredek sziklafalnak. A hajót, amivel érkeztek, nem látják. Bizonyára a sziget másik oldalán horgonyoztak le, itt ugyanis percek alatt darabokra törne a legnagyobb csatahajó is. Az erős hullámzás és a víz alatt lévő sziklák miatt pedig a legénység tagjainak is annyi esélye lenne a túlélésre, mint egy partra vetett bálnának a wegtoreni sivatagban.
Az alattuk összecsapó hullámok azonban szerencséjükre nincsenek különösebb veszéllyel rájuk, amíg szánt szándékkal nem vetik magukat (vagy egymást) a vízbe. Ellenben a sziklában megannyi lyukat fedezhetnek fel. A járatok különböző méretűek és egészen változó magasságokban találhatóak. Némelyik tíz-húsz méterrel a fejük fölött van, de vannak, amik velük egymagasságban találhatóak. A legkisebbekbe a fejüket se tudnák betuszkolni, a legnagyobbakba egy tündér már beférne, de Athien már karcsú alakja ellenére sem túl valószínű. Ellenben mindjárt megpillantanak egy jóval szélesebb barlangnyílást, mely hívogatóan áll ott, várva, hogy bemenjenek. Ha fülelnek is, vízcseppek halk koppanásán kívül mást nem hallhatnak bentről. Ez nem kiépített lejáratnak tűnik, legalábbis lépcső nincs és a falak is jóval göcsörtösebbek. Egy próbát azért megérhet, úgysem tudják pontosan, mit keresnek. Ha tovább szeretnének menni, arra is van lehetőségük. A továbbvezető út azonban keskeny és egyre meredekebb. *
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-11 16:31:26
Üzenet elküldve: 2022-11-11 16:31:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Learon varázslata, ahogyan annak lennie kell, manifesztálódik a Lény alatt.* ~Köszönöm Wojest! Örök hálám, ha te segítettél!~ *A gejzír pedig elvégzi a dolgát és ha nem is olyan könnyen, amennyire a pásztormágus szerette volna és Sren számára újabb sérüléssel, de végül elengedi a férfit a csápos istenek csapása. A két lány már azonnal meg is indul, hogy kimenekítse őt, amire Learon egy saját maga arculcsapásával reagálna, ha nem tartaná éppen nagyon fontosnak, hogy mind a két tenyere szabadon legyen, ha éppen varázsolnia kell megint.* ~Így aztán esélyem sincs semmire!~ *Azonban nem ad először hangot ennek a gondolatnak, csak erősen koncentrál, hogyha kell, megmenthesse a lányokat. Remélhetőleg a szörnyeteg saját fájdalmával van még elfoglalva és a kettős eléggé óvatos. Ha sikerül megmenteniük, a mágus továbbra is visszatartja a Lényt, akárhogy is legyen, még nem akarja elengedni, amíg nincsenek teljesen biztonságban. Addig van esélyük, amíg még valamennyivel messzebb van tőlük.*
-Meneküljünk be az egyik folyosóra! Ekkora nyílt terepen nem tudok mindenkit megvédeni! *Azzal ő maga hátrálni kezd visszafelé a legközelebbi folyosóra, oda ahonnan jöttek. Ott már elzárhatja majd a bejáratot, hogy szusszanjanak egyet és gondolkodhassanak.* ~Mit nem adnék, ha Rheia vagy Worenth, Taitos mester vagy valamelyik mágustársam itt lenne velem!~ *Azonban úgy érzi, hogy jelenleg csak magára számíthat, mert bár társai nagyon is hasznosnak bizonyultak eddig, egy ilyen bestia ellen nem lehet esélyük.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Learon varázslata, ahogyan annak lennie kell, manifesztálódik a Lény alatt.* ~Köszönöm Wojest! Örök hálám, ha te segítettél!~ *A gejzír pedig elvégzi a dolgát és ha nem is olyan könnyen, amennyire a pásztormágus szerette volna és Sren számára újabb sérüléssel, de végül elengedi a férfit a csápos istenek csapása. A két lány már azonnal meg is indul, hogy kimenekítse őt, amire Learon egy saját maga arculcsapásával reagálna, ha nem tartaná éppen nagyon fontosnak, hogy mind a két tenyere szabadon legyen, ha éppen varázsolnia kell megint.* ~Így aztán esélyem sincs semmire!~ *Azonban nem ad először hangot ennek a gondolatnak, csak erősen koncentrál, hogyha kell, megmenthesse a lányokat. Remélhetőleg a szörnyeteg saját fájdalmával van még elfoglalva és a kettős eléggé óvatos. Ha sikerül megmenteniük, a mágus továbbra is visszatartja a Lényt, akárhogy is legyen, még nem akarja elengedni, amíg nincsenek teljesen biztonságban. Addig van esélyük, amíg még valamennyivel messzebb van tőlük.*
-Meneküljünk be az egyik folyosóra! Ekkora nyílt terepen nem tudok mindenkit megvédeni! *Azzal ő maga hátrálni kezd visszafelé a legközelebbi folyosóra, oda ahonnan jöttek. Ott már elzárhatja majd a bejáratot, hogy szusszanjanak egyet és gondolkodhassanak.* ~Mit nem adnék, ha Rheia vagy Worenth, Taitos mester vagy valamelyik mágustársam itt lenne velem!~ *Azonban úgy érzi, hogy jelenleg csak magára számíthat, mert bár társai nagyon is hasznosnak bizonyultak eddig, egy ilyen bestia ellen nem lehet esélyük.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-11 14:10:45
Üzenet elküldve: 2022-11-11 14:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Vojtri hangja csak a tündér füléig jut el, a tudatáig már kevésbé. Minden gondolatát kitölti a túlélés - a sajátja és a társaié egyaránt. Aashryn szavaival mit sem törődve, siet Sren segítségére és az elffel együtt igyekszik elcibálni őt a lény közeléből. Afelől nincsenek kétségei, hogy egyedül nem sokra menne, de ha a ketten húzzák, talán gyorsabban sikerül többé-kevésbé biztonságba érni. Ha sikerrel járnak, úgy kacag fel a félvér bugyuta viccén, mintha életében nem hallott volna még ilyen jót.*
- Ó, te bolond! *Persze a kacaj sokkal inkább a megkönnyebbülésnek szól, még ha csak pillanatnyi is. A forró zuhanytól vizes arcát a ruhája ujjába törli, amitől sokkal szárazabb ugyan nem lesz, csak azt reméli, hogy jobban fog látni, ha legalább a szemébe nem csorog több víz.*
*Körülnéz, a fáklyát keresi, de ha kialudt vagy akár egy lépéssel is közelebb van a szörnyhöz, mint Fyn, akkor hagyja a fenébe. Egyetlen porcikája se kíván tovább maradni.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Vojtri hangja csak a tündér füléig jut el, a tudatáig már kevésbé. Minden gondolatát kitölti a túlélés - a sajátja és a társaié egyaránt. Aashryn szavaival mit sem törődve, siet Sren segítségére és az elffel együtt igyekszik elcibálni őt a lény közeléből. Afelől nincsenek kétségei, hogy egyedül nem sokra menne, de ha a ketten húzzák, talán gyorsabban sikerül többé-kevésbé biztonságba érni. Ha sikerrel járnak, úgy kacag fel a félvér bugyuta viccén, mintha életében nem hallott volna még ilyen jót.*
- Ó, te bolond! *Persze a kacaj sokkal inkább a megkönnyebbülésnek szól, még ha csak pillanatnyi is. A forró zuhanytól vizes arcát a ruhája ujjába törli, amitől sokkal szárazabb ugyan nem lesz, csak azt reméli, hogy jobban fog látni, ha legalább a szemébe nem csorog több víz.*
*Körülnéz, a fáklyát keresi, de ha kialudt vagy akár egy lépéssel is közelebb van a szörnyhöz, mint Fyn, akkor hagyja a fenébe. Egyetlen porcikája se kíván tovább maradni.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:04:48
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:04:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
-Áhhá! *Kiált fel, majd futni kezd a szűk folyosón a hangok irányába. Persze ügyel rá, hogy a vállán imbolygó csirke a helyén maradjon közben. Nem fél csapdától és hangoktól: neki nincs mitől tartani itt. Legalábbis ebben a hitben vág neki a folyosónak.
Hasznos lenne visszatalálni a többiekhez. Ha a kőszobroktól neki nem is kell tartania, a tovább vezető utat bizonyosan hamarabb megleli a társasággal tartva. Tisztában van vele, hogy a Pásztormágus különleges képességekkel van megáldva. Bolond lenne sutba dobni ezt.
Aztán ott van a szövetsége Hoo-Naoo úrral. Azt sem szabad elfelejteni. Viszont meg kell várnia a megfelelő pillanatot.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében vág neki az átjárónak, hogy meglelje társait, lesz ami lesz.*
-Áhhá! *Kiált fel, majd futni kezd a szűk folyosón a hangok irányába. Persze ügyel rá, hogy a vállán imbolygó csirke a helyén maradjon közben. Nem fél csapdától és hangoktól: neki nincs mitől tartani itt. Legalábbis ebben a hitben vág neki a folyosónak.
Hasznos lenne visszatalálni a többiekhez. Ha a kőszobroktól neki nem is kell tartania, a tovább vezető utat bizonyosan hamarabb megleli a társasággal tartva. Tisztában van vele, hogy a Pásztormágus különleges képességekkel van megáldva. Bolond lenne sutba dobni ezt.
Aztán ott van a szövetsége Hoo-Naoo úrral. Azt sem szabad elfelejteni. Viszont meg kell várnia a megfelelő pillanatot.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében vág neki az átjárónak, hogy meglelje társait, lesz ami lesz.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-10 20:17:03
Üzenet elküldve: 2022-11-10 20:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
* Szerencséjükre a szobor meg se mukkan és nyugodtan kiérhetnek erről a rettenet helyről. Mikor van egy kis ideje, körülnéz. Más körülmények között még tetszene is neki ez a romos, félig visszavadult látkép. De most nagy ívben tesz rá. Amíg Loq azon töpreng, hogy merre menjenek, mert neki már mindegy ugye, addig leteszi táskáját és újból átkeni sebeit. Igyekszik annyira helyre hozni magát, amennyire tudja. Mikor az ork a megmászni kívánt irányba mutat, már tudja, mi a dolga. Persze, előre megy újfent, és ha egy kő megmozdul a lába alatt, talán lesz akkora szerencséje, hogy hamar nyakát törje. A nőstény lelki állapota jócskán megváltozott azóta, hogy erre a szigetre lépett. Lehetett volna felkészültebb is persze, de ez mind a saját hülyeségének bizonyítéka. Óvatosan mászik felfelé, s közben szentel figyelmet arra is, hogy kedvenc ork barátja nehogy mérges szömörcével tömje meg a hasát. Időben szól, mihez ne nyúljon a másik. A vadszeder már számára is vállalhatóbb étel, kicsit szomjúságán is csillapít. Még akkor is, ha a nála lévő vízhez még nem nyúlt, inkább spórol vele. A meghitt legelés eltarthat pár percig, s csak azután folytatják útjukat, ki tudja megint merre? *
* Szerencséjükre a szobor meg se mukkan és nyugodtan kiérhetnek erről a rettenet helyről. Mikor van egy kis ideje, körülnéz. Más körülmények között még tetszene is neki ez a romos, félig visszavadult látkép. De most nagy ívben tesz rá. Amíg Loq azon töpreng, hogy merre menjenek, mert neki már mindegy ugye, addig leteszi táskáját és újból átkeni sebeit. Igyekszik annyira helyre hozni magát, amennyire tudja. Mikor az ork a megmászni kívánt irányba mutat, már tudja, mi a dolga. Persze, előre megy újfent, és ha egy kő megmozdul a lába alatt, talán lesz akkora szerencséje, hogy hamar nyakát törje. A nőstény lelki állapota jócskán megváltozott azóta, hogy erre a szigetre lépett. Lehetett volna felkészültebb is persze, de ez mind a saját hülyeségének bizonyítéka. Óvatosan mászik felfelé, s közben szentel figyelmet arra is, hogy kedvenc ork barátja nehogy mérges szömörcével tömje meg a hasát. Időben szól, mihez ne nyúljon a másik. A vadszeder már számára is vállalhatóbb étel, kicsit szomjúságán is csillapít. Még akkor is, ha a nála lévő vízhez még nem nyúlt, inkább spórol vele. A meghitt legelés eltarthat pár percig, s csak azután folytatják útjukat, ki tudja megint merre? *
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-09 19:35:13
Üzenet elküldve: 2022-11-09 19:35:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Egy újabb harapás... aztán még egy. Felpillant, bár nem sokat lát, csak elmosódó környezetet, néha tán kiáltást hall, mintha valaki a nevét mondta volna.*
- Nem finom... *motyogja egy pillanatban, pedig nem kérdezte senki. A másik pillanatban gyorsulni kezd a tempó, Sren szédülni kezd, gyomra pedig émelyegni. Fel, s alá cikázik, érzi, ahogyan a homály húzza. Van valami andalító a sötétben, ahol talán megszűnik ez az átkozott gyomorrontás. Kívülről talán már csak rongybabának látszik, mert egy idő után küzdelme lankadni kezd, s feje önálló életre kél nyakán, megadva magát a lendületnek, csapódva egyik vállától a másikig, néha körbe-körbe. A legutolsó épeszű pillanatában, mintha vízpárát érezne, de már levegője sincs, s helye sem a tüdejében, hogy beszívhassa a gőzt. ~ Vízesés... Lichanech... ~ Bár úgy érzi mosolyog, de valójában nem. Égő fájdalmat érez itt-ott, nagyot nyekken aztán. Úgy hallja, mintha egy kerek, tompa tárgy puffant volna a földnek, pedig csak fejét éri a csapás, az szól, mint egy üres, régi tök, mit ott felejtettek a szántóföldön. Elsötétül a nedves és forró világ.
Nem sokat tud segíteni az első pillanatokban, sőt hosszú másodpercekig Aashryn, csak lendületlen koloncként tudja rángatni, feltéve, ha elérte őt. Aztán, ha telnek a másodpercek, kínos lassúsággal is, (egy perc tán nem sok idő) talán akad annyi ereje, hogy lába ösztönből beinduljon, s engedve, rásegítsen a húzás irányába. Hátha.
Egy dolog biztos. Ha magához tér, egyáltalán túl éli, s az elfet maga felett látja, meg fogja kérdezni tőle motyogva:*
- Et... ettetek már ekkora polipot?
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Egy újabb harapás... aztán még egy. Felpillant, bár nem sokat lát, csak elmosódó környezetet, néha tán kiáltást hall, mintha valaki a nevét mondta volna.*
- Nem finom... *motyogja egy pillanatban, pedig nem kérdezte senki. A másik pillanatban gyorsulni kezd a tempó, Sren szédülni kezd, gyomra pedig émelyegni. Fel, s alá cikázik, érzi, ahogyan a homály húzza. Van valami andalító a sötétben, ahol talán megszűnik ez az átkozott gyomorrontás. Kívülről talán már csak rongybabának látszik, mert egy idő után küzdelme lankadni kezd, s feje önálló életre kél nyakán, megadva magát a lendületnek, csapódva egyik vállától a másikig, néha körbe-körbe. A legutolsó épeszű pillanatában, mintha vízpárát érezne, de már levegője sincs, s helye sem a tüdejében, hogy beszívhassa a gőzt. ~ Vízesés... Lichanech... ~ Bár úgy érzi mosolyog, de valójában nem. Égő fájdalmat érez itt-ott, nagyot nyekken aztán. Úgy hallja, mintha egy kerek, tompa tárgy puffant volna a földnek, pedig csak fejét éri a csapás, az szól, mint egy üres, régi tök, mit ott felejtettek a szántóföldön. Elsötétül a nedves és forró világ.
Nem sokat tud segíteni az első pillanatokban, sőt hosszú másodpercekig Aashryn, csak lendületlen koloncként tudja rángatni, feltéve, ha elérte őt. Aztán, ha telnek a másodpercek, kínos lassúsággal is, (egy perc tán nem sok idő) talán akad annyi ereje, hogy lába ösztönből beinduljon, s engedve, rásegítsen a húzás irányába. Hátha.
Egy dolog biztos. Ha magához tér, egyáltalán túl éli, s az elfet maga felett látja, meg fogja kérdezni tőle motyogva:*
- Et... ettetek már ekkora polipot?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1832-1851