Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1614. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1595-1614
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:11:33
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Svornt mindig is azon volt, hogy meglovasítsa ezt a teknőt. A szörnyekben nem igazán bízik, mert ki bízna bennük? Az emberekben valamivel hamarabb, mert őket egyszerű dolgok motiválják. Ám a kalapos egy igencsak erős személyiség, ezért veszélyes.*
- Egyet kell értenem veled. Szüksége van ránk és a hajóra.* Helyes az ork szavaira az exkapitány.*
- A hajón nem volt vészes a helyzet szerintem. A kalapos vezető az aki kézben tartja az egész irányítást. Ha ő véletlenül meghalna, akkor megtörne a morál. Talán még ezeket Eeyr hívőket is rá lehetne venni, hogy húzzunk el innen. Elvégre ez egy sziget vagy mi. Nem megy sehova.* Fejti ki véleményét. Közben szépen vissza is eveznek a Fényre, ahol az emlegetett férfi fogadja őket.*
- Megtaláltuk a bajtársunk. A szörnynek eddig semmi nyomát nem láttuk. Gondolom egy fegyveres plusz kéz jól fog jönni.* Nem akarja ráerőltetni az orkot, mert az gyanús is lehetne. Ha esetleg kibeszélték a dolgokat, akkor rá is kérdezne a továbbiakra.*
- Szóval mit fogunk csinálni? Itt várjuk ki a támadását a szörnynek, vagy elibé megyünk?* Ezek biztos terveltek már itt ki valamit, nekik pedig jó volna ehhez igazodni vagy saját hasznukra kiegészíteni.*
* Svornt mindig is azon volt, hogy meglovasítsa ezt a teknőt. A szörnyekben nem igazán bízik, mert ki bízna bennük? Az emberekben valamivel hamarabb, mert őket egyszerű dolgok motiválják. Ám a kalapos egy igencsak erős személyiség, ezért veszélyes.*
- Egyet kell értenem veled. Szüksége van ránk és a hajóra.* Helyes az ork szavaira az exkapitány.*
- A hajón nem volt vészes a helyzet szerintem. A kalapos vezető az aki kézben tartja az egész irányítást. Ha ő véletlenül meghalna, akkor megtörne a morál. Talán még ezeket Eeyr hívőket is rá lehetne venni, hogy húzzunk el innen. Elvégre ez egy sziget vagy mi. Nem megy sehova.* Fejti ki véleményét. Közben szépen vissza is eveznek a Fényre, ahol az emlegetett férfi fogadja őket.*
- Megtaláltuk a bajtársunk. A szörnynek eddig semmi nyomát nem láttuk. Gondolom egy fegyveres plusz kéz jól fog jönni.* Nem akarja ráerőltetni az orkot, mert az gyanús is lehetne. Ha esetleg kibeszélték a dolgokat, akkor rá is kérdezne a továbbiakra.*
- Szóval mit fogunk csinálni? Itt várjuk ki a támadását a szörnynek, vagy elibé megyünk?* Ezek biztos terveltek már itt ki valamit, nekik pedig jó volna ehhez igazodni vagy saját hasznukra kiegészíteni.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:37:32
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Hogy jól vagy rosszul döntött volna az ork mikor nem bízott a kalaposékban még nem tudja. Továbbra se bízik bennük. A módszereik mocskosak ők meg tiszták. Az ilyenek szoktak a legrosszabb fajták lenni. De Furabogár is kivillantotta már a foga fehérjét. Főleg azzal a fenyegetéssel. Viszont ahogy az ork kifejtette korábban, hárman nem elegek egy hajó irányításához. És nem tudják hol vannak csak sejtik nagyjából. Hogy ne itt beszéljék meg a részleteket abban megegyeznek, Zopal a vállára kapja a zsákját és elcammog a többiekkel a csónakhoz. Csak mikor már a vízen vannak és kellő távolban a parttól akkor szólal meg.*
-Az biztos, hogy nem ember. És nem tud innen magától eltűnni. Ezért kér segítséget amit ha nem kap meg, azt mondja mindenkit megöl. Szerintem tart a kalaposéktól. Kell hajó, legénység és tudni, hogy hol vagyunk ha haza akarunk jutni. Ti mit tapasztaltatok a hajón? Bármi gyanús?
*Hallgatja a többieket hátha tudnak még valami érdekeset mondani míg megérkeznek ahhoz a gyanús társasághoz. Ott ő a többiekre bízná a beszédet. Bár a csatabárdja ott pihen mellette, de semmi gyanús mozdulatot nem tesz.*
*Hogy jól vagy rosszul döntött volna az ork mikor nem bízott a kalaposékban még nem tudja. Továbbra se bízik bennük. A módszereik mocskosak ők meg tiszták. Az ilyenek szoktak a legrosszabb fajták lenni. De Furabogár is kivillantotta már a foga fehérjét. Főleg azzal a fenyegetéssel. Viszont ahogy az ork kifejtette korábban, hárman nem elegek egy hajó irányításához. És nem tudják hol vannak csak sejtik nagyjából. Hogy ne itt beszéljék meg a részleteket abban megegyeznek, Zopal a vállára kapja a zsákját és elcammog a többiekkel a csónakhoz. Csak mikor már a vízen vannak és kellő távolban a parttól akkor szólal meg.*
-Az biztos, hogy nem ember. És nem tud innen magától eltűnni. Ezért kér segítséget amit ha nem kap meg, azt mondja mindenkit megöl. Szerintem tart a kalaposéktól. Kell hajó, legénység és tudni, hogy hol vagyunk ha haza akarunk jutni. Ti mit tapasztaltatok a hajón? Bármi gyanús?
*Hallgatja a többieket hátha tudnak még valami érdekeset mondani míg megérkeznek ahhoz a gyanús társasághoz. Ott ő a többiekre bízná a beszédet. Bár a csatabárdja ott pihen mellette, de semmi gyanús mozdulatot nem tesz.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-07 11:15:33
Üzenet elküldve: 2021-10-07 11:15:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A füstölő jelzőtűz melletti beszélgetés kissé vontatott és rosszízű. De érthető, hisz mindhárman ismeretlen helyzetben vannak és a kilátásaik sem túl rózsásak. Adott két fél, mindkettőt egy cél vezérli, elpusztítani a másikat. De hogy melyik oldalra állnak, az már a trión múlik. Abban viszont egyetértés van, hogy előbb lássák át a rendszert, aztán döntsenek.
A szótlan Daesys-szel aztán elindulnak vissza a hajó felé, amely a távolban, nem messze a parttól imbolyog a vízen. A kis csónak ott várja őket a fövenyen, ahol hagyták, így akár beleülve vissza is térhetnek a Fényre, ahonnan árgus szemek figyelik már őket. A hajón harckészültéség van, láthatóan fegyveresek állnak minden fontosabb ponton, kettesével járőröznek, tapintható a feszültség még a partról is.
Sho'clarath nem tűnik fel, de az is lehet, hogy távolról figyeli a hármast. Az összes képességére még nem derült fény, de azért már lehet fogalmuk róla, hogy mikre lehet képes. Az biztos, hogy ártalmatlan megjelenése ellenére igen veszélyes, gyilkos és hatalmában áll el- és feltűnni. De eddig ezt mindig akkor alkalmazta, amikor nem vetült rá figyelem, így a módszerét egyelőre a titok fátyla fedi.
Két lehetőség áll előttük, ami valójában három. Vagy Sho'clarath oldalára állnak és semlegesítik a hajón lévőket, hogy aztán elhagyhassák a szigetet. Kérdés, hogy ezután a fura alak elengedi-e őket vagy továbbra is szolgaként tekint rájuk és igényt tart a szolgálataikra? Vagy a kalapost segítve végeznek Sho'clarath-tal és a Fénnyel hagyják el a szigetet, ami minden bizonnyal visszatér a kikötőbe? De melyik oldal az erősebb, melyiknek van nagyobb esélye a győzelemre?
Vagy harmadik oldalként csak saját magukat tartják szem előtt és bármelyik oldal is gyengüljön meg, végeznek vele és hárman próbálják meg elnavigálni a Fényt a kikötőbe. Ám szövetségük nem túl erős, összetartásuk koránt sem mondható ideálisnak.
Ám ez a döntés rajtuk áll. Ha visszatérnek a csónakkal a hajóra, akkor ott a kalapos fogadja őket és minden bizonnyal információkat akar tőlük.*
*A füstölő jelzőtűz melletti beszélgetés kissé vontatott és rosszízű. De érthető, hisz mindhárman ismeretlen helyzetben vannak és a kilátásaik sem túl rózsásak. Adott két fél, mindkettőt egy cél vezérli, elpusztítani a másikat. De hogy melyik oldalra állnak, az már a trión múlik. Abban viszont egyetértés van, hogy előbb lássák át a rendszert, aztán döntsenek.
A szótlan Daesys-szel aztán elindulnak vissza a hajó felé, amely a távolban, nem messze a parttól imbolyog a vízen. A kis csónak ott várja őket a fövenyen, ahol hagyták, így akár beleülve vissza is térhetnek a Fényre, ahonnan árgus szemek figyelik már őket. A hajón harckészültéség van, láthatóan fegyveresek állnak minden fontosabb ponton, kettesével járőröznek, tapintható a feszültség még a partról is.
Sho'clarath nem tűnik fel, de az is lehet, hogy távolról figyeli a hármast. Az összes képességére még nem derült fény, de azért már lehet fogalmuk róla, hogy mikre lehet képes. Az biztos, hogy ártalmatlan megjelenése ellenére igen veszélyes, gyilkos és hatalmában áll el- és feltűnni. De eddig ezt mindig akkor alkalmazta, amikor nem vetült rá figyelem, így a módszerét egyelőre a titok fátyla fedi.
Két lehetőség áll előttük, ami valójában három. Vagy Sho'clarath oldalára állnak és semlegesítik a hajón lévőket, hogy aztán elhagyhassák a szigetet. Kérdés, hogy ezután a fura alak elengedi-e őket vagy továbbra is szolgaként tekint rájuk és igényt tart a szolgálataikra? Vagy a kalapost segítve végeznek Sho'clarath-tal és a Fénnyel hagyják el a szigetet, ami minden bizonnyal visszatér a kikötőbe? De melyik oldal az erősebb, melyiknek van nagyobb esélye a győzelemre?
Vagy harmadik oldalként csak saját magukat tartják szem előtt és bármelyik oldal is gyengüljön meg, végeznek vele és hárman próbálják meg elnavigálni a Fényt a kikötőbe. Ám szövetségük nem túl erős, összetartásuk koránt sem mondható ideálisnak.
Ám ez a döntés rajtuk áll. Ha visszatérnek a csónakkal a hajóra, akkor ott a kalapos fogadja őket és minden bizonnyal információkat akar tőlük.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-06 14:22:11
Üzenet elküldve: 2021-10-06 14:22:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Eleinte természetesen nem érti mire fel ez a nagy felhajtás egy ostoba uszadékfa miatt. Ha nem ismerné Nolenart, azt gondolná, agyára ment a tengervíz, netán napszúrást kapott. Teljességgel kizárni persze nem tudja ezeket az eshetőségeket, sohasem lehet tudni, de azért reméli, hogy nem ment még el a maradék esze. Valószínűleg nem egyszerű, korhadt ágról lehet szó, Dayát pedig éppen ezért egyre inkább érdekelni kezdi.*
- Megteszik azt a botod emlegetése nélkül is.
*Hadarja, de szinte rá sem figyel. Inkább a göcsörtös, éjfekete botot szemléli még elgondolkodva, noha túl sok ideje nincsen rá, a kikötői ugyanis hamarosan ellép mellette és a hajóorrhoz lép. Biccentésével maga mellé invitálja a wegtorenit, aki, bár látványos szemforgatással, de elindul utána. Ahogy megáll a sós, hűvös szellő könyörtelenül settenkedik be lenge inge alá. Néhányszor megdörzsöli karjait mielőtt szorosan összefonná azokat maga előtt, okosabb lett volna a fedélzetre hozni magával kabátját, de hát a fene se tudta megjósolni, miféle idő várja idefent. Miközben a férfit hallgatja a távolban újra a szigetek sötét sziluettjét kémleli. Rettenetesen bosszantja, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. Ráadásul ehhez mindössze elég volt összefutnia ezzel az arrogáns szélhámossal, ha valóban a nyílt vizeket szelte volna, ahogy azt beszélték is, most nyugalomban szervezhetné titkos találkáit valamelyik lecsúszott kikötői kocsmában. Nem túl nagy nyugalomban persze, az a Daya-féléknek nem jár, de biztos benne, hogy jóval békésebb lett volna, mint védtelenül hánykolódni rosszakarói ladikján.*
- Őszinte leszek Velasco'rra *ezen a ponton ugyanis már valóban felesleges lenne kerülgetni a forró kását* - Sejtéseim ugyan vannak arról, mi is a célja ennek aaa... *mutat körbe a szavakat keresve* - rendkívül pihentető hajókázásnak... De örülnék, ha a homályos utalgatások helyett inkább átbeszélnénk pontosan mi a francot vártok tőlem.
*Megszokott mozdulattal kezdi paskolni oldalát, hogy előhalászhassa belső zsebéből pipáját, kár, hogy kabát híján mindössze a durva vászon simul a keze alá.*
~Fenébe~ *dünnyögi magában, mert bizony most átkozottul rágyújtana. Pöfékelés közben valahogy könnyebben megy a gondolkodás. Hirtelen ötlettől vezérelve fordul a férfi felé és nyúl tengerészkabátja után. Szemtelen merészséggel tapint végig rajta, nagyon úgy tűnik, pontosan tudja mit is keres. Mint valami rutinos hullarabló.*
- Ó *függeszti fel tevékenységét egy pillanatra a piszkálódó szavakra. Állát megemeli, amíg a mandulavágású szemekbe néz, hogy bosszantó magabiztossággal közölje* - Nem olyan könnyű engem pótolni... Nem igaz? *Ravaszkás félmosolyra húzza még a száját, választ persze nem vár majd nem is zavartatva magát matat tovább, míg végül meg nem leli az áhított tárgyat az egyik zsebben. Azt a közönséges faragásokkal díszített tajtékpipát.*
- Szabad? *előzékenyen meghagyja a lehetőséget a másiknak, hogy esetleg ő vegye elő, de akárhogy is történik, elkószált gondolatait visszatereli az eredeti téma medrébe.*
- Tehát, ha jól sejtem a Viharfattyakhoz igyekszünk *sandít rá némi megerősítést várva* - Fogalmam sincs, hogy ti miket beszéltetek meg a hátam mögött, de eredetileg úgy volt, megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy segítsenek kipurgálni a Patkányokat a Kikötőből.
*Eleinte természetesen nem érti mire fel ez a nagy felhajtás egy ostoba uszadékfa miatt. Ha nem ismerné Nolenart, azt gondolná, agyára ment a tengervíz, netán napszúrást kapott. Teljességgel kizárni persze nem tudja ezeket az eshetőségeket, sohasem lehet tudni, de azért reméli, hogy nem ment még el a maradék esze. Valószínűleg nem egyszerű, korhadt ágról lehet szó, Dayát pedig éppen ezért egyre inkább érdekelni kezdi.*
- Megteszik azt a botod emlegetése nélkül is.
*Hadarja, de szinte rá sem figyel. Inkább a göcsörtös, éjfekete botot szemléli még elgondolkodva, noha túl sok ideje nincsen rá, a kikötői ugyanis hamarosan ellép mellette és a hajóorrhoz lép. Biccentésével maga mellé invitálja a wegtorenit, aki, bár látványos szemforgatással, de elindul utána. Ahogy megáll a sós, hűvös szellő könyörtelenül settenkedik be lenge inge alá. Néhányszor megdörzsöli karjait mielőtt szorosan összefonná azokat maga előtt, okosabb lett volna a fedélzetre hozni magával kabátját, de hát a fene se tudta megjósolni, miféle idő várja idefent. Miközben a férfit hallgatja a távolban újra a szigetek sötét sziluettjét kémleli. Rettenetesen bosszantja, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. Ráadásul ehhez mindössze elég volt összefutnia ezzel az arrogáns szélhámossal, ha valóban a nyílt vizeket szelte volna, ahogy azt beszélték is, most nyugalomban szervezhetné titkos találkáit valamelyik lecsúszott kikötői kocsmában. Nem túl nagy nyugalomban persze, az a Daya-féléknek nem jár, de biztos benne, hogy jóval békésebb lett volna, mint védtelenül hánykolódni rosszakarói ladikján.*
- Őszinte leszek Velasco'rra *ezen a ponton ugyanis már valóban felesleges lenne kerülgetni a forró kását* - Sejtéseim ugyan vannak arról, mi is a célja ennek aaa... *mutat körbe a szavakat keresve* - rendkívül pihentető hajókázásnak... De örülnék, ha a homályos utalgatások helyett inkább átbeszélnénk pontosan mi a francot vártok tőlem.
*Megszokott mozdulattal kezdi paskolni oldalát, hogy előhalászhassa belső zsebéből pipáját, kár, hogy kabát híján mindössze a durva vászon simul a keze alá.*
~Fenébe~ *dünnyögi magában, mert bizony most átkozottul rágyújtana. Pöfékelés közben valahogy könnyebben megy a gondolkodás. Hirtelen ötlettől vezérelve fordul a férfi felé és nyúl tengerészkabátja után. Szemtelen merészséggel tapint végig rajta, nagyon úgy tűnik, pontosan tudja mit is keres. Mint valami rutinos hullarabló.*
- Ó *függeszti fel tevékenységét egy pillanatra a piszkálódó szavakra. Állát megemeli, amíg a mandulavágású szemekbe néz, hogy bosszantó magabiztossággal közölje* - Nem olyan könnyű engem pótolni... Nem igaz? *Ravaszkás félmosolyra húzza még a száját, választ persze nem vár majd nem is zavartatva magát matat tovább, míg végül meg nem leli az áhított tárgyat az egyik zsebben. Azt a közönséges faragásokkal díszített tajtékpipát.*
- Szabad? *előzékenyen meghagyja a lehetőséget a másiknak, hogy esetleg ő vegye elő, de akárhogy is történik, elkószált gondolatait visszatereli az eredeti téma medrébe.*
- Tehát, ha jól sejtem a Viharfattyakhoz igyekszünk *sandít rá némi megerősítést várva* - Fogalmam sincs, hogy ti miket beszéltetek meg a hátam mögött, de eredetileg úgy volt, megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy segítsenek kipurgálni a Patkányokat a Kikötőből.
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-04 14:35:56
Üzenet elküldve: 2021-10-04 14:35:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Nem csalt az első megérzése, hogy nem csupán holmi uszadékfáról van szó. Amikor visszakapaszkodik a fedélzetre, jobban szemügyre veszi a különös szerzeményt. Nem mondhatni, hogy ért hozzá, de majd Quil talán tud valami okosat mondani róla. Könnyen lehet, hogy nem több egy egyszerű botnál, de Nolenar nem hisz a véletlenekben. Főleg, ha így kopogtatnak be a napja közepébe. Csak a wegtoreni lány csipkelődő mondata zökkenti ki a fekete fa megmunkálásának aprólékos vizsgálatából.*
- Vigyázz, drága, ha ilyen nyíltan dícséred a botomat a legénység előtt, még a szájukra vesznek *kacsint oda a lánynak, aztán hogy még szemtelenebb legyen a replika, ellép a lány mellett és a hajóorr korlátjához lép. Bevárja, míg Daya követi. Ha esetleg nem tenné, egy biccentéssel maga mellé inti.*
- Nos *sercinti meg a borostáját baljával.* - Tudom, hogy régen jártál a szigeteken. A wegtoreniek nem hajóznak erre, mióta kell hozzá egy kis kurázsi is. De ha jól sejtem, nem kell részleteznem, miért jöttünk ide. *Cressys nem véletlenül tett meg mindent, hogy a szolgálatára fogja a Fekete Szhyllát. Ami sajnálatos módon elérhetetlenné lett a számára, annak kockázatát ilyen módon áttolhatta a Velaso'rrákra.* - Rád hárul a feladat. Állítólag a te durcás kis pofikád megnyitja a megfelelő ajtókat, akkor is, ha a gazdád nem elég tökös, hogy idemerészkedjen. Persze *vonja meg a vállát* kinézem belőle, hogy csupán reméli, de egy esélyért azért gondolkodás nélkül feláldoz. Lehet, hogy már van is másik kis kedvence odahaza.
*Csak reméli, hogy a lány tudja, mi lenne itt a dolga, mert Cressys nagyon óvatosan fogalmazott, amikor rájuk bízta ezt a küldetést.*
*Nem csalt az első megérzése, hogy nem csupán holmi uszadékfáról van szó. Amikor visszakapaszkodik a fedélzetre, jobban szemügyre veszi a különös szerzeményt. Nem mondhatni, hogy ért hozzá, de majd Quil talán tud valami okosat mondani róla. Könnyen lehet, hogy nem több egy egyszerű botnál, de Nolenar nem hisz a véletlenekben. Főleg, ha így kopogtatnak be a napja közepébe. Csak a wegtoreni lány csipkelődő mondata zökkenti ki a fekete fa megmunkálásának aprólékos vizsgálatából.*
- Vigyázz, drága, ha ilyen nyíltan dícséred a botomat a legénység előtt, még a szájukra vesznek *kacsint oda a lánynak, aztán hogy még szemtelenebb legyen a replika, ellép a lány mellett és a hajóorr korlátjához lép. Bevárja, míg Daya követi. Ha esetleg nem tenné, egy biccentéssel maga mellé inti.*
- Nos *sercinti meg a borostáját baljával.* - Tudom, hogy régen jártál a szigeteken. A wegtoreniek nem hajóznak erre, mióta kell hozzá egy kis kurázsi is. De ha jól sejtem, nem kell részleteznem, miért jöttünk ide. *Cressys nem véletlenül tett meg mindent, hogy a szolgálatára fogja a Fekete Szhyllát. Ami sajnálatos módon elérhetetlenné lett a számára, annak kockázatát ilyen módon áttolhatta a Velaso'rrákra.* - Rád hárul a feladat. Állítólag a te durcás kis pofikád megnyitja a megfelelő ajtókat, akkor is, ha a gazdád nem elég tökös, hogy idemerészkedjen. Persze *vonja meg a vállát* kinézem belőle, hogy csupán reméli, de egy esélyért azért gondolkodás nélkül feláldoz. Lehet, hogy már van is másik kis kedvence odahaza.
*Csak reméli, hogy a lány tudja, mi lenne itt a dolga, mert Cressys nagyon óvatosan fogalmazott, amikor rájuk bízta ezt a küldetést.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-01 07:14:22
Üzenet elküldve: 2021-10-01 07:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal reakció mentessége bosszantja Daesyst, aki már tényleg csak szabadulni szeretne, és ezt buzgón a környezete tudtára is adja. Irritáltságát azért valamelyest igyekszik mérsékelni, hiszen ideális esetben ha túlélik ezt, akkor úgysem kell többet lássák egymást.
az valóban jó meglátás, és kiment a fejéből, hogy az említett szörnyeteg milyen képességekkel rendelkezik, így pedig nem feltétlenül tanácsos ilyen nyíltan a megöléséről beszélni. Daesys tehát elhallgat végre, hiszen ami mondanivalója volt azt már megosztotta a többiekkel. Egyetértően bólint, és ha a többiek elindulnak, akkor felzárkózik hozzájuk.*
*Zopal reakció mentessége bosszantja Daesyst, aki már tényleg csak szabadulni szeretne, és ezt buzgón a környezete tudtára is adja. Irritáltságát azért valamelyest igyekszik mérsékelni, hiszen ideális esetben ha túlélik ezt, akkor úgysem kell többet lássák egymást.
az valóban jó meglátás, és kiment a fejéből, hogy az említett szörnyeteg milyen képességekkel rendelkezik, így pedig nem feltétlenül tanácsos ilyen nyíltan a megöléséről beszélni. Daesys tehát elhallgat végre, hiszen ami mondanivalója volt azt már megosztotta a többiekkel. Egyetértően bólint, és ha a többiek elindulnak, akkor felzárkózik hozzájuk.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-09-09 20:20:22
Üzenet elküldve: 2021-09-09 20:20:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Akaratlanul is felidézve néhány emlékképet az elmorgott megjegyzés kapcsán, arcára kiül egy halovány mosoly. Csak egy röpke pillanatra feledkezik meg magáról, na meg az egyébként meglehetősen nyomorúságos helyzetéről, aztán mire tetten érhető lenne, sietve rendezi is vonásait. Szívesen nyújtaná tovább élcelődésüket alattomosan, egészen zavarba ejtő részletek felemlegetésével, de emlékezteti magát, miért is van itt és hogy kinek köszönhetően, hamarosan pedig olyan gyorsan illan el a gondoltalan derű, mint ahogy érkezett.*
-Nem félek tőle! *dörmögi durcásan, akár egy kisgyerek, ahelyett azonban, hogy magyarázkodni kezdene, ennyivel lezártnak is tekinti a témát. Nem is igazán a fiútól tart. Különös egy alak ugyan, de a többi rosszarcú, erőszakos matrózhoz képest, akik a hajón vannak, egy jóságos tündér. A kis kétes eredetű löttyei azonban valóban a frászt hozzák rá, a legkevésbé sem szeretné ismét elveszíteni egy időre a látását, netán teljesen megvakulni. Vagy valami rosszabb.
Nagyon is jól tudja, hogy a fedélzeten munkálkodó matralócok szalonképesnek nem nevezhető megjegyzéseinek ő maga is a tárgya, de könnyedén elengedi ezeket a füle mellett. Aki ennyi időt kénytelen tölteni nőként a hozzájuk hasonló mocskos szájú matrózok között, az már fel sem veszi az ilyesmit. Megszámolni sem tudja már hányszor volt kénytelen meghallgatni, hogy az asszonyok -vagy épp szajhák, ha épp rosszakarói emlegették- csak balszerencsét hoznak a fedélzeten, ez egyszer őszintén nem is bánná, ha ez a molyrágta tengerész bölcselet kivételesen beigazolódna.
A távolt kémlelve épp maga is azon van, hogy megpróbálja legalább nagyjából behatárolni, hol lehetnek éppen. A szigetek homályos körvonalai ismerősek számára. Számtalanszor szelte már át a keleti tengert, azonban már több esztendeje annak, hogy utoljára ezeken a vizeken járt. Ennek oka részben a Velasco'rrák elkerülése volt persze, de leginkább a Patkányok és a Vihar Fiainak felbukkanása miatt döntött úgy Cressys, amíg nem csillapodnak a kedélyek, inkább nyugaton maradnak.
Merengve figyeli a hullámokat, melyeken megcsillan a napfény majd lassan lehunyja érzékeny szemeit, elméje néhány kellemes másodpercre kiüresedik. Nolen kissé zsörtölődő hangjára kapja fel csupán a fejét, semmiképpen sem szeretné elmulasztani az esetleges bosszankodó képét. A kikötői gyötrődése mindig egy kicsit jobb kedvre deríti. Hallva, hogy létráért kiált értetlenül vonja össze szemöldökét, ez az ábrázat pedig töretlenül üldögél arcán még akkor is, mikor a Velasco'rra leereszkedik. Áthajolva a korláton nyakát nyújtogatva figyeli, mégis mi a francot csinál, meglátva pedig a sötét fadarabot gúnyos félmosolyra húzódik a szája sarka.*
-Milyen szép botot találtál, blöki!
*Szól utána jól hallhatóan, mit sem törődve azzal, hogy megjegyzése miatt esetleg Antorac ráuszítja az embereit*
*Akaratlanul is felidézve néhány emlékképet az elmorgott megjegyzés kapcsán, arcára kiül egy halovány mosoly. Csak egy röpke pillanatra feledkezik meg magáról, na meg az egyébként meglehetősen nyomorúságos helyzetéről, aztán mire tetten érhető lenne, sietve rendezi is vonásait. Szívesen nyújtaná tovább élcelődésüket alattomosan, egészen zavarba ejtő részletek felemlegetésével, de emlékezteti magát, miért is van itt és hogy kinek köszönhetően, hamarosan pedig olyan gyorsan illan el a gondoltalan derű, mint ahogy érkezett.*
-Nem félek tőle! *dörmögi durcásan, akár egy kisgyerek, ahelyett azonban, hogy magyarázkodni kezdene, ennyivel lezártnak is tekinti a témát. Nem is igazán a fiútól tart. Különös egy alak ugyan, de a többi rosszarcú, erőszakos matrózhoz képest, akik a hajón vannak, egy jóságos tündér. A kis kétes eredetű löttyei azonban valóban a frászt hozzák rá, a legkevésbé sem szeretné ismét elveszíteni egy időre a látását, netán teljesen megvakulni. Vagy valami rosszabb.
Nagyon is jól tudja, hogy a fedélzeten munkálkodó matralócok szalonképesnek nem nevezhető megjegyzéseinek ő maga is a tárgya, de könnyedén elengedi ezeket a füle mellett. Aki ennyi időt kénytelen tölteni nőként a hozzájuk hasonló mocskos szájú matrózok között, az már fel sem veszi az ilyesmit. Megszámolni sem tudja már hányszor volt kénytelen meghallgatni, hogy az asszonyok -vagy épp szajhák, ha épp rosszakarói emlegették- csak balszerencsét hoznak a fedélzeten, ez egyszer őszintén nem is bánná, ha ez a molyrágta tengerész bölcselet kivételesen beigazolódna.
A távolt kémlelve épp maga is azon van, hogy megpróbálja legalább nagyjából behatárolni, hol lehetnek éppen. A szigetek homályos körvonalai ismerősek számára. Számtalanszor szelte már át a keleti tengert, azonban már több esztendeje annak, hogy utoljára ezeken a vizeken járt. Ennek oka részben a Velasco'rrák elkerülése volt persze, de leginkább a Patkányok és a Vihar Fiainak felbukkanása miatt döntött úgy Cressys, amíg nem csillapodnak a kedélyek, inkább nyugaton maradnak.
Merengve figyeli a hullámokat, melyeken megcsillan a napfény majd lassan lehunyja érzékeny szemeit, elméje néhány kellemes másodpercre kiüresedik. Nolen kissé zsörtölődő hangjára kapja fel csupán a fejét, semmiképpen sem szeretné elmulasztani az esetleges bosszankodó képét. A kikötői gyötrődése mindig egy kicsit jobb kedvre deríti. Hallva, hogy létráért kiált értetlenül vonja össze szemöldökét, ez az ábrázat pedig töretlenül üldögél arcán még akkor is, mikor a Velasco'rra leereszkedik. Áthajolva a korláton nyakát nyújtogatva figyeli, mégis mi a francot csinál, meglátva pedig a sötét fadarabot gúnyos félmosolyra húzódik a szája sarka.*
-Milyen szép botot találtál, blöki!
*Szól utána jól hallhatóan, mit sem törődve azzal, hogy megjegyzése miatt esetleg Antorac ráuszítja az embereit*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-09-06 09:33:49
Üzenet elküldve: 2021-09-06 09:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
- Inkább így, mint fordítva *válaszolja a dirigálásra. Persze, tudna olyan helyzetet mondani, amikor kifejezetten élvezné az utasítgatást, de ez a mostani nem feltétlenül ilyen.
A Velasco'rra összeszűkíti a szemeit a szemérmeskedő felszólításra. Nem igazán akaródzik eleget tenni neki. A rosszmájú gondoltatok ellenére ezúttal nincs semmi élveteg mögöttesség a vonakodásában, de épp elég jól ismeri már a wegtorenit, hogy fenntartásai legyenek a hátát mutatni neki. Az unszolásra aztán tessék-lássék elfordul, de csak annyira, hogy fél szemét a lányon tarthassa. A kísértést egyelőre hathatósan el tudja hessegetni, de hát... férfiból van mégis, szóval csak-csak megszalad az a gyanakvó pillantás másfelé is.*
- Nem mintha nem láttalak volna már ennél jóval pőrébben is *morogja az orra alatt. Felesleges rongyrázásnak tartja ezt a kényeskedést, de tény, hogy a háttérben (mint általában) valamelyest működésbe jön a tiltott dolgok dinamikája.*
- Az öcsém... Nos, neki megvannak a maga elvei. A legénység jobban tart tőle, mint Morntól *villant félmosolyt.* - De azt nem gondoltam, hogy téged is megszeppent. *Nolen tisztában van vele, hogy fiatalabb fivére nem fog kárt tenni a lányban, akármennyi is van a rovásán. Nyilván a korábbi élménye után Daya ennek hitelét fenntartásokkal kezeli.
A noszogatásra végül elindul a "vendég", de úgy tűnik, az átöltözéssel visszavette eredendő virtusát is. A Velasco'rra arcára halvány mosoly húzódik, ahogy a lány ellép mellette. ~Kapitány úr~ az az érzés egy pillanat alatt bizseregve fut végig rajta. Tudja a kis boszorkány, hogyan találjon fogást rajta. Sajnos mindig is tudta.
Nolen megköszörüli a torkát és rendet vág a gondolatai között. Nem engedhet meg magának ilyen kilengést. Becsukja maguk mögött a kabin ajtaját és néhány nagyobb lépéssel be is éri a lányt.
Odafönt a matrózok mindegyike teszi a dolgát. Egy-egy morgolódó megjegyzésfoszlányt azért lehet hallani, de Antorac kapitány rendelkezése ellen senki nem merne közülük szót emelni.*
- Ismerős vidék, ha nem tévedek *mondja, amikor körbepillantanak a szinte végtelennek tetsző látóhatáron. A horizont vonala csaknem elveszik a csillámló hátú hullámok között. A szigetek sziluettje is csak hunyorogva vehető ki a távolban.* - Az ott a... *mondja, és a halovány körvonal felé mutat* - az a... *kezd bele újra, de valami idegesítő kopogás megint megakasztja.* - Mi a viharos hétszentség ez a kopogás?! *hagyja végül a megkezdett mondatot a levegőben és a zaj forráság keresve kihajol a korláton. Magában már legyint is ~uszadékfa~, de valami motoszkáló érzés visszahúzza a tekintetét a kopogás forrására. Utasíthatna egy legényt, hogy halásszák ki a fadarabot, de inkább maga intézi. Egy kicsit talán az is közrejátszik a döntésben, hogy karakán színben tüntesse fel magát Daya előtt.*
- Hágcsót! *kiáltja és a tengerészzekéből kibújva feltűri az ingujját. Magabiztosan lendül át a korláton és a kötéllétrán leereszkedve igyekszik kihalászni az éjfekete fabotot. Bár a viszonylagos szélcsend miatt most szinte nem is haladnak, a hullámzás így is megnehezíti a dolgát.*
- Inkább így, mint fordítva *válaszolja a dirigálásra. Persze, tudna olyan helyzetet mondani, amikor kifejezetten élvezné az utasítgatást, de ez a mostani nem feltétlenül ilyen.
A Velasco'rra összeszűkíti a szemeit a szemérmeskedő felszólításra. Nem igazán akaródzik eleget tenni neki. A rosszmájú gondoltatok ellenére ezúttal nincs semmi élveteg mögöttesség a vonakodásában, de épp elég jól ismeri már a wegtorenit, hogy fenntartásai legyenek a hátát mutatni neki. Az unszolásra aztán tessék-lássék elfordul, de csak annyira, hogy fél szemét a lányon tarthassa. A kísértést egyelőre hathatósan el tudja hessegetni, de hát... férfiból van mégis, szóval csak-csak megszalad az a gyanakvó pillantás másfelé is.*
- Nem mintha nem láttalak volna már ennél jóval pőrébben is *morogja az orra alatt. Felesleges rongyrázásnak tartja ezt a kényeskedést, de tény, hogy a háttérben (mint általában) valamelyest működésbe jön a tiltott dolgok dinamikája.*
- Az öcsém... Nos, neki megvannak a maga elvei. A legénység jobban tart tőle, mint Morntól *villant félmosolyt.* - De azt nem gondoltam, hogy téged is megszeppent. *Nolen tisztában van vele, hogy fiatalabb fivére nem fog kárt tenni a lányban, akármennyi is van a rovásán. Nyilván a korábbi élménye után Daya ennek hitelét fenntartásokkal kezeli.
A noszogatásra végül elindul a "vendég", de úgy tűnik, az átöltözéssel visszavette eredendő virtusát is. A Velasco'rra arcára halvány mosoly húzódik, ahogy a lány ellép mellette. ~Kapitány úr~ az az érzés egy pillanat alatt bizseregve fut végig rajta. Tudja a kis boszorkány, hogyan találjon fogást rajta. Sajnos mindig is tudta.
Nolen megköszörüli a torkát és rendet vág a gondolatai között. Nem engedhet meg magának ilyen kilengést. Becsukja maguk mögött a kabin ajtaját és néhány nagyobb lépéssel be is éri a lányt.
Odafönt a matrózok mindegyike teszi a dolgát. Egy-egy morgolódó megjegyzésfoszlányt azért lehet hallani, de Antorac kapitány rendelkezése ellen senki nem merne közülük szót emelni.*
- Ismerős vidék, ha nem tévedek *mondja, amikor körbepillantanak a szinte végtelennek tetsző látóhatáron. A horizont vonala csaknem elveszik a csillámló hátú hullámok között. A szigetek sziluettje is csak hunyorogva vehető ki a távolban.* - Az ott a... *mondja, és a halovány körvonal felé mutat* - az a... *kezd bele újra, de valami idegesítő kopogás megint megakasztja.* - Mi a viharos hétszentség ez a kopogás?! *hagyja végül a megkezdett mondatot a levegőben és a zaj forráság keresve kihajol a korláton. Magában már legyint is ~uszadékfa~, de valami motoszkáló érzés visszahúzza a tekintetét a kopogás forrására. Utasíthatna egy legényt, hogy halásszák ki a fadarabot, de inkább maga intézi. Egy kicsit talán az is közrejátszik a döntésben, hogy karakán színben tüntesse fel magát Daya előtt.*
- Hágcsót! *kiáltja és a tengerészzekéből kibújva feltűri az ingujját. Magabiztosan lendül át a korláton és a kötéllétrán leereszkedve igyekszik kihalászni az éjfekete fabotot. Bár a viszonylagos szélcsend miatt most szinte nem is haladnak, a hullámzás így is megnehezíti a dolgát.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-27 21:50:40
Üzenet elküldve: 2021-08-27 21:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Elég sok információval terhelik le az orkot. Arcáról nem sok érzelmet lehet ez ügyben leolvasni. Az első igazán jelentős dolog talán akkor történik meg, amikor kiejtik a sötét isten nevét. Svrontnak nem rémlik, hogy mesélt volna bármit is Zopal korábban. Vagy csak nem figyelt, vagy azóta elfelejtette már, ami nem is lenne meglepő azok után, hogy majdnem agyon csapták. A lány is előhozakodik pár dologgal, de végül is a kalóz nagyon egyre gondol a testőrrel. Ő már látta, hogy mire képes ez a szörnyeteg, ha hirtelen el kell tűnni. Nem is csoda, ha támogatja hát Zopal kijelentését.*
- Igazad lehet. Egyelőre még lássuk meg, hogy mi fog ebből kisülni. Addig felesleges bármit is eltervezni.* Felőle indulhatnak is a hajó felé. Ideje lenne már pontot tenni az ügy végére.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.27 21:51:00
* Elég sok információval terhelik le az orkot. Arcáról nem sok érzelmet lehet ez ügyben leolvasni. Az első igazán jelentős dolog talán akkor történik meg, amikor kiejtik a sötét isten nevét. Svrontnak nem rémlik, hogy mesélt volna bármit is Zopal korábban. Vagy csak nem figyelt, vagy azóta elfelejtette már, ami nem is lenne meglepő azok után, hogy majdnem agyon csapták. A lány is előhozakodik pár dologgal, de végül is a kalóz nagyon egyre gondol a testőrrel. Ő már látta, hogy mire képes ez a szörnyeteg, ha hirtelen el kell tűnni. Nem is csoda, ha támogatja hát Zopal kijelentését.*
- Igazad lehet. Egyelőre még lássuk meg, hogy mi fog ebből kisülni. Addig felesleges bármit is eltervezni.* Felőle indulhatnak is a hajó felé. Ideje lenne már pontot tenni az ügy végére.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.27 21:51:00
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-20 19:35:38
Üzenet elküldve: 2021-08-20 19:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Hogy sértetlen lenne az túlzás viszont jelen állapota nem akadályozza semmiben. Talán egy sós tengervízben úszás nem esne jól, de nem próbálná ki. Az ismerős arcok közül a kalóz láthatóan nyugodtabbnak tűnik, a lány feltűnően ideges. Valószínűleg nem számított rá, hogy hasonlóképp alakul a helyzetük. Mondjuk Zopal se. Mégis szinte szenteket megszégyenítő egykedvűséggel hallgatja a beszámolókat. A vörös megjegyzését az állapotáról válasz nélkül elengedi a füle mellett. A megölt legénység története látszólag nem hatotta meg. Egy dologra viszont visszakérdez.*
-Sa'thereth?
*Megvan a története annak a szolgáival amit a kalóz talán hallhatott is mikor a kocsmában kiabálta a fény legénységének egyik tagjának tökönvágása után. A vörös kérdésére, hogy hogyan maradhatott életben szokásos tömörségével válaszol.*
-Bocs.
*Látszólag számon lett kérve érte úgyhogy illedelmes orkként bocsánatot kért a másik hangulatának ilyen módon történő elrontásáért. Hogy komolyan gondolta vagy csak ilyen rossz a humora nem látszik az érzelemmentes pofáján. Az elhangzó fontos kérdésekre Zopal lassan feláll és egykedvűen válaszol.*
-Az a hajó igényli a legénységet. És nem tudjuk hol vagyunk. Viszont mielőtt belemennénk a részletekbe azért jeleztem mert Furabogár szót akar váltani a túlélőkkel. Fuvart akar. Gondolom figyel minket, ne várakoztassuk meg. Induljunk el a hajó felé és ott majd megbeszéljük mi van.
*Vagyis ne most akarjátok kitárgyalni, hogy megöljük-e a szörnyet, mert lehet itt van a közelben. Vigyetek hallótávolságon kívülre.*
*Hogy sértetlen lenne az túlzás viszont jelen állapota nem akadályozza semmiben. Talán egy sós tengervízben úszás nem esne jól, de nem próbálná ki. Az ismerős arcok közül a kalóz láthatóan nyugodtabbnak tűnik, a lány feltűnően ideges. Valószínűleg nem számított rá, hogy hasonlóképp alakul a helyzetük. Mondjuk Zopal se. Mégis szinte szenteket megszégyenítő egykedvűséggel hallgatja a beszámolókat. A vörös megjegyzését az állapotáról válasz nélkül elengedi a füle mellett. A megölt legénység története látszólag nem hatotta meg. Egy dologra viszont visszakérdez.*
-Sa'thereth?
*Megvan a története annak a szolgáival amit a kalóz talán hallhatott is mikor a kocsmában kiabálta a fény legénységének egyik tagjának tökönvágása után. A vörös kérdésére, hogy hogyan maradhatott életben szokásos tömörségével válaszol.*
-Bocs.
*Látszólag számon lett kérve érte úgyhogy illedelmes orkként bocsánatot kért a másik hangulatának ilyen módon történő elrontásáért. Hogy komolyan gondolta vagy csak ilyen rossz a humora nem látszik az érzelemmentes pofáján. Az elhangzó fontos kérdésekre Zopal lassan feláll és egykedvűen válaszol.*
-Az a hajó igényli a legénységet. És nem tudjuk hol vagyunk. Viszont mielőtt belemennénk a részletekbe azért jeleztem mert Furabogár szót akar váltani a túlélőkkel. Fuvart akar. Gondolom figyel minket, ne várakoztassuk meg. Induljunk el a hajó felé és ott majd megbeszéljük mi van.
*Vagyis ne most akarjátok kitárgyalni, hogy megöljük-e a szörnyet, mert lehet itt van a közelben. Vigyetek hallótávolságon kívülre.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:35:14
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:35:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A csapat újraegyesül a parti föveny mögött, a füstöt okádó tűz mellett, amit Zopal gyújtott, azzal a céllal, hogy felkeltse a hajón lévők figyelmét. A terv bevált és gyorsan kiderül, hogy egykori hajóstársain kívül nem érkezik más, csak ők ketten.
Az ork kissé lestrapált, de sértetlen és ez mindhármukról elmondható. Rövid köszöntések után a hogyan tovább kerül szóba a trió között.
Svornt felvilágosítja Zopalt azokkal az információkkal, amelyeket a kalapostól tudott meg és rákérdez az ork voksára, hogy melyik oldal mellett is tenné le azt. Daesystől pedig megtudja azt azt is, hogy a hajó legénységének egy részét már elintézte az állítólagos szörnyeget, az a kóróvékony alak, akivel még a hajótörés után a parton találkoztak.
Az mindhármukban felmerülhet a kérdés, hogy ha az említett bestia, Sho'clarath ilyen veszélyes és gyilkos lény, akkor miért nem végzett már mindenkivel? De a tapasztaltabb hajósok azonnal felismerhetik, hogy egy akkora hajót, mint a Fény, lehetetlen rendesen elnavigálni legénység nélkül. Ha egyedül futna ki vele valaki, akkor leginkább csak sodródna a vízen, ki tudja, hol kötve ki.
A valódi kérdést végül Daesys teszi fel. Hogy melyik oldalt válasszák? Vajon melyikükkel döntenének jobban, ha egyáltalán létezik jó döntés ebben a szituációban.*
*A csapat újraegyesül a parti föveny mögött, a füstöt okádó tűz mellett, amit Zopal gyújtott, azzal a céllal, hogy felkeltse a hajón lévők figyelmét. A terv bevált és gyorsan kiderül, hogy egykori hajóstársain kívül nem érkezik más, csak ők ketten.
Az ork kissé lestrapált, de sértetlen és ez mindhármukról elmondható. Rövid köszöntések után a hogyan tovább kerül szóba a trió között.
Svornt felvilágosítja Zopalt azokkal az információkkal, amelyeket a kalapostól tudott meg és rákérdez az ork voksára, hogy melyik oldal mellett is tenné le azt. Daesystől pedig megtudja azt azt is, hogy a hajó legénységének egy részét már elintézte az állítólagos szörnyeget, az a kóróvékony alak, akivel még a hajótörés után a parton találkoztak.
Az mindhármukban felmerülhet a kérdés, hogy ha az említett bestia, Sho'clarath ilyen veszélyes és gyilkos lény, akkor miért nem végzett már mindenkivel? De a tapasztaltabb hajósok azonnal felismerhetik, hogy egy akkora hajót, mint a Fény, lehetetlen rendesen elnavigálni legénység nélkül. Ha egyedül futna ki vele valaki, akkor leginkább csak sodródna a vízen, ki tudja, hol kötve ki.
A valódi kérdést végül Daesys teszi fel. Hogy melyik oldalt válasszák? Vajon melyikükkel döntenének jobban, ha egyáltalán létezik jó döntés ebben a szituációban.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-15 21:36:51
Üzenet elküldve: 2021-08-15 21:36:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys jól hallhatóan felsóhajt, amikor a füst forrása az orkhoz vezet és nem valami szörnyű veszedelemhez. Tartása is felenged, támadó pozíciója helyett nyugodttá válik, de továbbra is éberen fülel és időnként körbe kémlel.*
- Jó szarul nézel ki.
*Állapítja meg Daesys a szokásos derűs hangján, és mivel Svornt kérdez, ezért ő hallgat egy darabig, amíg az ork felel.*
- Hogy a jó életbe nem döglöttél meg? Látnod kellett volna az őrökkel mi történt... Megesküdtem volna a tengerre, hogy téged is felkaszabolva találunk.
*Amíg Zopal válaszol, addig a környezetet fürkészi, ami udvariatlanság ugyan, de nem hiszi, hogy emiatt ebben a társaságban kellene aggódnia.*
- Most mi legyen? Keressük meg azt a "szörnyet" öljük meg, és mehetünk haza, vagy szabaduljunk meg tőlük és vegyük el a hajót? Elvégre hagyhatjuk őket meghalni is, aztán csak szépen hazamegyünk, és mindenki jól jár.
*Kis szünetet tart, láthatóan gondolkodik.*
- Jó, nem mindenki, de mi igen.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys jól hallhatóan felsóhajt, amikor a füst forrása az orkhoz vezet és nem valami szörnyű veszedelemhez. Tartása is felenged, támadó pozíciója helyett nyugodttá válik, de továbbra is éberen fülel és időnként körbe kémlel.*
- Jó szarul nézel ki.
*Állapítja meg Daesys a szokásos derűs hangján, és mivel Svornt kérdez, ezért ő hallgat egy darabig, amíg az ork felel.*
- Hogy a jó életbe nem döglöttél meg? Látnod kellett volna az őrökkel mi történt... Megesküdtem volna a tengerre, hogy téged is felkaszabolva találunk.
*Amíg Zopal válaszol, addig a környezetet fürkészi, ami udvariatlanság ugyan, de nem hiszi, hogy emiatt ebben a társaságban kellene aggódnia.*
- Most mi legyen? Keressük meg azt a "szörnyet" öljük meg, és mehetünk haza, vagy szabaduljunk meg tőlük és vegyük el a hajót? Elvégre hagyhatjuk őket meghalni is, aztán csak szépen hazamegyünk, és mindenki jól jár.
*Kis szünetet tart, láthatóan gondolkodik.*
- Jó, nem mindenki, de mi igen.
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 17:40:58
Üzenet elküldve: 2021-08-04 17:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
- Vagy valami más. Meglehet. Mindjárt kiderítjük.* Meglepő, de egészen jól megértik egymást a lánnyal. Ez már haladás.*
~ Haladunk mi szépen lassan. Utolsó nap ide vagy oda, de én túl fogom élni ezt is. Csak tudnám, hogy a szerencsétlen madaram merre lehet. ~* Jut eszébe Pestis, akit már a vihar óta nem talál, pedig nagyon szívéhez nőt a kis rosszcsont. A füsthöz eljutva pedig megtalálják az ork testőrt.*
- Mondtam én, hogy bírják ezek az orkok a gyűrődést.* Mondja ezt úgy mind a kettejüknek.*
- Még éppen velük vagyunk. Adtak enni, inni meg gyógyszert is. Igazából egy csapat idióta, akik azt a kóró alakot keresik, mert Sa'Teret akármije. Még a hajójukat is Fénynek nevezték el. Az mondjuk biztos, hogy ez a bestia mire elértük a hajót tegnap estére, már leölt mindenkit, aki csak hátra maradt őrségben. Szóval annyira nem nyámnyila, mint első ránézésre tűnt. De mesélj te is valamit. Meggondoltad magad a hajósokat illetően? Tegnap még eléggé ellenük voltál, most meg tüzet gyújtva jelzel nekik?* Érdeklődik gyanakodva a kalóz.*
- Vagy valami más. Meglehet. Mindjárt kiderítjük.* Meglepő, de egészen jól megértik egymást a lánnyal. Ez már haladás.*
~ Haladunk mi szépen lassan. Utolsó nap ide vagy oda, de én túl fogom élni ezt is. Csak tudnám, hogy a szerencsétlen madaram merre lehet. ~* Jut eszébe Pestis, akit már a vihar óta nem talál, pedig nagyon szívéhez nőt a kis rosszcsont. A füsthöz eljutva pedig megtalálják az ork testőrt.*
- Mondtam én, hogy bírják ezek az orkok a gyűrődést.* Mondja ezt úgy mind a kettejüknek.*
- Még éppen velük vagyunk. Adtak enni, inni meg gyógyszert is. Igazából egy csapat idióta, akik azt a kóró alakot keresik, mert Sa'Teret akármije. Még a hajójukat is Fénynek nevezték el. Az mondjuk biztos, hogy ez a bestia mire elértük a hajót tegnap estére, már leölt mindenkit, aki csak hátra maradt őrségben. Szóval annyira nem nyámnyila, mint első ránézésre tűnt. De mesélj te is valamit. Meggondoltad magad a hajósokat illetően? Tegnap még eléggé ellenük voltál, most meg tüzet gyújtva jelzel nekik?* Érdeklődik gyanakodva a kalóz.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 15:54:39
Üzenet elküldve: 2021-08-04 15:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*A tűz lobog, a füstje sötéten száll fel. Az ilyen kis trükkök alapvetőek voltak mikor még Zopal a pusztákat járta és a törzs többi tagjának üzent a távolból. A sámán szerint az embertörzsek is tőlük lesték el ennek a titkát amiben viszont már nem olyan biztos az ork. Mindenesetre tüzet gyújt és ha tud lepihen. Csatabárdja és zsákja mellette pihen. Figyeli a tengeren ringatózó hajót és hallgatja ahogy a tűz ég. Az orrára a füst miatt annyira nem tud már ragaszkodni, de mikor észreveszi a kalózt és a lányt akkor feléjük biccent. Kint töltötte az estét a hidegben, levelekkel takarózott és azóta se mosta le a vért a homlokáról is ami már minden bizonnyal oda is száradt. Szerencséje, hogy el nem fertőződött. Egyszóval bár eddig se volt egy olyasfajta alkat akinek összenyomnák az arcát, hogy a pofájába gügyögjenek, de most kimondottan riasztóan hathat.*
-Szevasz. Mi van veletek? Még azokkal vagytok?
*Bök fejével a hajó irányába.*
*A tűz lobog, a füstje sötéten száll fel. Az ilyen kis trükkök alapvetőek voltak mikor még Zopal a pusztákat járta és a törzs többi tagjának üzent a távolból. A sámán szerint az embertörzsek is tőlük lesték el ennek a titkát amiben viszont már nem olyan biztos az ork. Mindenesetre tüzet gyújt és ha tud lepihen. Csatabárdja és zsákja mellette pihen. Figyeli a tengeren ringatózó hajót és hallgatja ahogy a tűz ég. Az orrára a füst miatt annyira nem tud már ragaszkodni, de mikor észreveszi a kalózt és a lányt akkor feléjük biccent. Kint töltötte az estét a hidegben, levelekkel takarózott és azóta se mosta le a vért a homlokáról is ami már minden bizonnyal oda is száradt. Szerencséje, hogy el nem fertőződött. Egyszóval bár eddig se volt egy olyasfajta alkat akinek összenyomnák az arcát, hogy a pofájába gügyögjenek, de most kimondottan riasztóan hathat.*
-Szevasz. Mi van veletek? Még azokkal vagytok?
*Bök fejével a hajó irányába.*
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 08:22:05
Üzenet elküldve: 2021-08-04 08:22:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A sok munka meghozza gyümölcsét és Zopalnak végül sikerül előbb tüzet gyújtania, később füstöt eregetnie a partvonal mögött. A füst jól láthatóan elkülönül a fejfehér ködtől, ami amíg a szem ellát, megüli a tájat. A füst jó tájékozódást nyújt, ha valaki meg akarná találni, viszont nem kétséges, hogy a hajóról is látni, bár épp ez volt az ork célja, aki nem tudja, hogy egykori társai a Topázról épp őt keresik.
Svornt és Daesys a csónakban egy nevezőre jutnak, mindkettőjüknek a szigetről való kijutás a célja, bár ezzel nincsenek egyedül. A Fényen lévő kalapos a szörnyet akarja, a hármas és Sho'clarath kijutni a szigetről.
A parton a lány a fövenyre húzza a csónakot, ami a dagály beálltáig biztonságban van a homokon és a kormányossal elindulnak a füst irányába. Svornt derülátóbb, mint Daesys, ám egyelőre egyikük sem tud biztosat. A parton a sűrűn nőtt, szürkés bokrokon átvágva, könnyen megtalálják Zopalt, aki nem ezúttal nem bújt el előlük, így láthatják, hogy az ork jól van, ahogy Zopal is meggyőződhet arról, hogy egykori hajótársaik épek és egészségesek és sérüléseik is eltűntek.*
*A sok munka meghozza gyümölcsét és Zopalnak végül sikerül előbb tüzet gyújtania, később füstöt eregetnie a partvonal mögött. A füst jól láthatóan elkülönül a fejfehér ködtől, ami amíg a szem ellát, megüli a tájat. A füst jó tájékozódást nyújt, ha valaki meg akarná találni, viszont nem kétséges, hogy a hajóról is látni, bár épp ez volt az ork célja, aki nem tudja, hogy egykori társai a Topázról épp őt keresik.
Svornt és Daesys a csónakban egy nevezőre jutnak, mindkettőjüknek a szigetről való kijutás a célja, bár ezzel nincsenek egyedül. A Fényen lévő kalapos a szörnyet akarja, a hármas és Sho'clarath kijutni a szigetről.
A parton a lány a fövenyre húzza a csónakot, ami a dagály beálltáig biztonságban van a homokon és a kormányossal elindulnak a füst irányába. Svornt derülátóbb, mint Daesys, ám egyelőre egyikük sem tud biztosat. A parton a sűrűn nőtt, szürkés bokrokon átvágva, könnyen megtalálják Zopalt, aki nem ezúttal nem bújt el előlük, így láthatják, hogy az ork jól van, ahogy Zopal is meggyőződhet arról, hogy egykori hajótársaik épek és egészségesek és sérüléseik is eltűntek.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 00:26:46
Üzenet elküldve: 2021-08-04 00:26:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*A köd nyugtalanítja kicsit, könnyen lehet, hogy csak amiatt amitől az elmúlt napban rettegtek. Az viszont megnyugtatja, és bár sovány vigasz, de Svornttal látszólag eddig egyre járt az agyuk. Végül is múltjukat tekintve feltehetően ugyanazon a közegen osztoztak, így érthető is a hasonlóság.
A partra érve kicsit jobban a homokba húzza a csónakot, hogy a hullámok ne mossák el, ekkor adódik alkalma alaposabban körbe tekinteni és megpillantani a füstöt.*
- Vagy valami más.
*Szúrja gyorsan Svornt lehetőségei közé, amik meglehetősen derűlátóak, Daesys meg inkább kicsit pesszimista jelenleg.
Nem kifejezetten kell noszogatni, hiszen Daesys inkább a tettek embere, az a sok csevegés és tervezgetés ami a hajón zajlott meglehetősen távol áll tőle. Kardját kivonja a biztonság kedvéért, és megindul a füst felé, éberen fürkészve azt a keveset, amit a köd láttatni enged.*
*A köd nyugtalanítja kicsit, könnyen lehet, hogy csak amiatt amitől az elmúlt napban rettegtek. Az viszont megnyugtatja, és bár sovány vigasz, de Svornttal látszólag eddig egyre járt az agyuk. Végül is múltjukat tekintve feltehetően ugyanazon a közegen osztoztak, így érthető is a hasonlóság.
A partra érve kicsit jobban a homokba húzza a csónakot, hogy a hullámok ne mossák el, ekkor adódik alkalma alaposabban körbe tekinteni és megpillantani a füstöt.*
- Vagy valami más.
*Szúrja gyorsan Svornt lehetőségei közé, amik meglehetősen derűlátóak, Daesys meg inkább kicsit pesszimista jelenleg.
Nem kifejezetten kell noszogatni, hiszen Daesys inkább a tettek embere, az a sok csevegés és tervezgetés ami a hajón zajlott meglehetősen távol áll tőle. Kardját kivonja a biztonság kedvéért, és megindul a füst felé, éberen fürkészve azt a keveset, amit a köd láttatni enged.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-31 00:34:34
Üzenet elküldve: 2021-07-31 00:34:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Érdekek ösvényei//
*Mondják, a világban nincsenek véletlenek. Minden-mindennel összefügg, s ha nem vagyunk kellően körültekintőek, az események láncolata bumerángként csapódhat vissza az arcunkba, százszor erősebben, mint ahogy azt mi útjára engedtük.
Szélcsend. Igazi ellensége a tengerésznek, ha amaz siet valahova. Ugyanakkor nincs is túl sok dolga ilyenkor a legénységnek. Ki-ki, dolog híján heverészik vagy épp kártyázik itt-ott, alig néhányan mímelnek munkát. Hagyják, hadd vigye őket az álmosan sikló hajó, míg újra nem fognak szelet a hatalmas vitorlák.
Ahogy a kettős a fedélzetre ér, a delelő nap fénye bizony alaposan kápráztatja őket. Sugarait százszor veri vissza a komótosan hullámzó víztömeg, aranyló palástot öltve magára. A hullámok nyaldosásán kívül azonban egy másik hang is megütheti a fülük. A lassú, ám sejtető kopogás jelzi, hogy valami bizony neki-nekiütődik a hajótest oldalának.
Amennyiben a hang felkelti bármelyikük érdeklődését és kipillant a hajókorlát felett, először talán csak valamiféle uszadékfának véli a hullámok sodorta fadarabot. Jobban szemügyre véve azonban az éjfekete, göcsörtös fabotot, némi megmunkálás bizonyosan látszik rajta. Talán még meg is villan a napfényben, ami egy nedves fadarabtól azért nem feltétlenül elvárható tulajdonság. Ám könnyedén lehet az is, hogy csak a vízről verődő napfény játszik a képzelettel.
A lassan hánykolódó fadarab még jó néhányszor megkoppan a hajótest alján. Amennyiben ők nem halásszák ki valamilyen úton-módon, a legénység valamely tagja bizonyosan felfigyel rá előbb-utóbb.
Vaj' mily áramlat sodorta e furcsa eszközt pont ehhez a nem is túl nagy kereskedőhajóhoz? Mondják, nincsenek véletlenek. Egy óvatlan gnóm óvatlan döntésének hála, e szokatlan fadarab most itt kopog alattuk, bebocsájtást kérve, ám csak rajtuk áll, hogy ők lesznek-e azok, akik ajtót nyitnak neki.*
*Mondják, a világban nincsenek véletlenek. Minden-mindennel összefügg, s ha nem vagyunk kellően körültekintőek, az események láncolata bumerángként csapódhat vissza az arcunkba, százszor erősebben, mint ahogy azt mi útjára engedtük.
Szélcsend. Igazi ellensége a tengerésznek, ha amaz siet valahova. Ugyanakkor nincs is túl sok dolga ilyenkor a legénységnek. Ki-ki, dolog híján heverészik vagy épp kártyázik itt-ott, alig néhányan mímelnek munkát. Hagyják, hadd vigye őket az álmosan sikló hajó, míg újra nem fognak szelet a hatalmas vitorlák.
Ahogy a kettős a fedélzetre ér, a delelő nap fénye bizony alaposan kápráztatja őket. Sugarait százszor veri vissza a komótosan hullámzó víztömeg, aranyló palástot öltve magára. A hullámok nyaldosásán kívül azonban egy másik hang is megütheti a fülük. A lassú, ám sejtető kopogás jelzi, hogy valami bizony neki-nekiütődik a hajótest oldalának.
Amennyiben a hang felkelti bármelyikük érdeklődését és kipillant a hajókorlát felett, először talán csak valamiféle uszadékfának véli a hullámok sodorta fadarabot. Jobban szemügyre véve azonban az éjfekete, göcsörtös fabotot, némi megmunkálás bizonyosan látszik rajta. Talán még meg is villan a napfényben, ami egy nedves fadarabtól azért nem feltétlenül elvárható tulajdonság. Ám könnyedén lehet az is, hogy csak a vízről verődő napfény játszik a képzelettel.
A lassan hánykolódó fadarab még jó néhányszor megkoppan a hajótest alján. Amennyiben ők nem halásszák ki valamilyen úton-módon, a legénység valamely tagja bizonyosan felfigyel rá előbb-utóbb.
Vaj' mily áramlat sodorta e furcsa eszközt pont ehhez a nem is túl nagy kereskedőhajóhoz? Mondják, nincsenek véletlenek. Egy óvatlan gnóm óvatlan döntésének hála, e szokatlan fadarab most itt kopog alattuk, bebocsájtást kérve, ám csak rajtuk áll, hogy ők lesznek-e azok, akik ajtót nyitnak neki.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-22 22:58:43
Üzenet elküldve: 2021-07-22 22:58:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Most nem lát a méregtől. Túl ingerült, túlságosan dühös ahhoz, hogy észre vegye a kegyetlen mondatát követő keserű bólintást. Valószínűleg, ha fel is tűnne neki, akkor sem tudná hová tenni, az ő fejében a Velasco'rra egykori érzései éppoly hazugok és mímeltek, ahogy azt az övéiről feltételezi a másik. Ha ezen, többnyire szilárd meggyőződésében néha, egy-egy pillanatra el is bizonytalanodik, kapkodva űzi el az ostoba gondolatokat, de véglegesen kiirtani valahogy sohasem tudja.
Ajkába harapva fojtja el most veszettül kibukni készülő szavait. Talán egészen konkrét terv nincs a fejében, de körvonalaiban azért megvan, hogyan is akarja csinálni ezt az egészet. Most azonban fogalma sincs, hányadán is állnak a kikötőiekkel, hiszen ez a bosszantó fattyú semmit sem mond, s míg ki nem deríti, milyen sorsot is szánnak neki, bizony egy szót sem fog szólni elképzeléseiről.
Megfeszül az állkapcsa a visszakérdezésre. Zöldjei sokatmondóan furakodnak a mandulavágású pillantásokba, biztos benne, hogy a férfi nagyon is tudja a választ. A haláltól nem fél, ezt már megannyiszor a másik értésére adta, viszont van olyan dolog, ami átkozottul megrémíti. Retteg, hogy úgy jár, mint Nolen. Hogy mindent elvesz tőle, ahogy azt Daya is tette vele, s jelen helyzetben ez egyszerűbb lenne, mint egy taknyos kölyöktől elvenni a cukorkát. Cressysen kívül senkije sincs. Mostanában jócskán elhidegültek egymástól, nem lenne nehéz őt a lány ellen fordítani, ám remélhetőleg erről a Velasco'rráknak nincs tudomása.
Gúnyos mosoly nyúlik el arcán a parancsot hallva. Vesz egy mély levegőt, elképzeli magában, hogy lekever egy hatalmasat a másiknak, szépséges ábrándja pedig ad neki némi nyugalmat.*
- Élvezed, hogy dirigálhatsz nekem, nem igaz? *Választ persze nem vár.* - Fordulj el!
*Morran rá a kikötőire, s ha az nem tenne eleget felszólításának vagy értetlenkedne, megforgatja szemeit.*
- Mondom fordulj! *Maga is így tesz. Ráérősen gombolja le magáról az utóbbi napokban túl sokat megélt inget. Szerencsétlen már az első napon szegényebb lett néhány gombbal, itt-ott el is szakadt, mikor próbálta magát kiszabadítani a matrózók mocskos markából. Különösebben nem érdekli Nolen esetleg leskelődik-e, elvégre semmi újat nem lát. Ugyanazok a szeplős vállak bukkannak elő az elrongyolódott ruhadarab alól, ugyanazok a régi, fehér hegek éktelenkednek kreol bőrén itt-ott, mindössze a napokban összeszedett néhány zöld folt jelenthet újdonságot. Khaan szerzett neki tiszta inget. Meglehetősen nagynak tűnik, ócska, fehér vászonból készült, de legalább még egyben van és nincs átkozott halszaga, mint az övének. Már régóta az asztalon pihen, a wegtoreni eddig rá sem hederített, most viszont nem akar úgy mutatkozni odafent, mint egy ágrólszakadt. Felölti hát fintorogva, ujjaival kifésüli kócos, gesztenyebarna tincseit, gondosan ruhája alá dugja féltve őrzött, naptalizmános nyakláncát.*
- Igazán bűbájos az öcséd, de előbb szúrom ki tűvel a szemem, minthogy ő hozzáérjen *igazítja meg öltözetét, aztán már fordul is vissza a másik felé, menetkészen. Kevésbé nyújt immáron szánalmas látványt. Vonásain meglátszódnak az utóbbi napok szenvedései, de tekintetében újra ott dereng az a halovány gőg és dac, ami valahogy mindig ott bujkál. Szinte egy szempillantás alatt ölti magára újra a tetovált jobbkezének szerepét. Nem fog gyengének mutatkozni odafent. A kabinajtó felé lépdelve, ahogy elsétál a tengerész mellett finoman, de valahogy mégis fenyegetően simul válla a másikénak.*
- Azon vagyok, csak éppen az utamban áll, Kapitány úr! *csípősen hangsúlyozza az utolsó szavakat, ahogy felnéz rá egy pillanatra megállva mellette, aztán már halad is tovább egy epés mosoly kíséretében.
A fedélzetre érve mélyet szippant a sós levegőből. Nem is törődik senkivel, úgy tesz, mintha egyedül lenne. Érzékeny szemei ugyan könnybe lábadnak egy pillanatra az erős fényben, de ingujjával megtörölve arcát lép a korláthoz, hogy megkapaszkodva pásztázhassa a tengert. Igyekszik megállapítani, mégis hol a fészkes fenében járhatnak.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 23:01:46
*Most nem lát a méregtől. Túl ingerült, túlságosan dühös ahhoz, hogy észre vegye a kegyetlen mondatát követő keserű bólintást. Valószínűleg, ha fel is tűnne neki, akkor sem tudná hová tenni, az ő fejében a Velasco'rra egykori érzései éppoly hazugok és mímeltek, ahogy azt az övéiről feltételezi a másik. Ha ezen, többnyire szilárd meggyőződésében néha, egy-egy pillanatra el is bizonytalanodik, kapkodva űzi el az ostoba gondolatokat, de véglegesen kiirtani valahogy sohasem tudja.
Ajkába harapva fojtja el most veszettül kibukni készülő szavait. Talán egészen konkrét terv nincs a fejében, de körvonalaiban azért megvan, hogyan is akarja csinálni ezt az egészet. Most azonban fogalma sincs, hányadán is állnak a kikötőiekkel, hiszen ez a bosszantó fattyú semmit sem mond, s míg ki nem deríti, milyen sorsot is szánnak neki, bizony egy szót sem fog szólni elképzeléseiről.
Megfeszül az állkapcsa a visszakérdezésre. Zöldjei sokatmondóan furakodnak a mandulavágású pillantásokba, biztos benne, hogy a férfi nagyon is tudja a választ. A haláltól nem fél, ezt már megannyiszor a másik értésére adta, viszont van olyan dolog, ami átkozottul megrémíti. Retteg, hogy úgy jár, mint Nolen. Hogy mindent elvesz tőle, ahogy azt Daya is tette vele, s jelen helyzetben ez egyszerűbb lenne, mint egy taknyos kölyöktől elvenni a cukorkát. Cressysen kívül senkije sincs. Mostanában jócskán elhidegültek egymástól, nem lenne nehéz őt a lány ellen fordítani, ám remélhetőleg erről a Velasco'rráknak nincs tudomása.
Gúnyos mosoly nyúlik el arcán a parancsot hallva. Vesz egy mély levegőt, elképzeli magában, hogy lekever egy hatalmasat a másiknak, szépséges ábrándja pedig ad neki némi nyugalmat.*
- Élvezed, hogy dirigálhatsz nekem, nem igaz? *Választ persze nem vár.* - Fordulj el!
*Morran rá a kikötőire, s ha az nem tenne eleget felszólításának vagy értetlenkedne, megforgatja szemeit.*
- Mondom fordulj! *Maga is így tesz. Ráérősen gombolja le magáról az utóbbi napokban túl sokat megélt inget. Szerencsétlen már az első napon szegényebb lett néhány gombbal, itt-ott el is szakadt, mikor próbálta magát kiszabadítani a matrózók mocskos markából. Különösebben nem érdekli Nolen esetleg leskelődik-e, elvégre semmi újat nem lát. Ugyanazok a szeplős vállak bukkannak elő az elrongyolódott ruhadarab alól, ugyanazok a régi, fehér hegek éktelenkednek kreol bőrén itt-ott, mindössze a napokban összeszedett néhány zöld folt jelenthet újdonságot. Khaan szerzett neki tiszta inget. Meglehetősen nagynak tűnik, ócska, fehér vászonból készült, de legalább még egyben van és nincs átkozott halszaga, mint az övének. Már régóta az asztalon pihen, a wegtoreni eddig rá sem hederített, most viszont nem akar úgy mutatkozni odafent, mint egy ágrólszakadt. Felölti hát fintorogva, ujjaival kifésüli kócos, gesztenyebarna tincseit, gondosan ruhája alá dugja féltve őrzött, naptalizmános nyakláncát.*
- Igazán bűbájos az öcséd, de előbb szúrom ki tűvel a szemem, minthogy ő hozzáérjen *igazítja meg öltözetét, aztán már fordul is vissza a másik felé, menetkészen. Kevésbé nyújt immáron szánalmas látványt. Vonásain meglátszódnak az utóbbi napok szenvedései, de tekintetében újra ott dereng az a halovány gőg és dac, ami valahogy mindig ott bujkál. Szinte egy szempillantás alatt ölti magára újra a tetovált jobbkezének szerepét. Nem fog gyengének mutatkozni odafent. A kabinajtó felé lépdelve, ahogy elsétál a tengerész mellett finoman, de valahogy mégis fenyegetően simul válla a másikénak.*
- Azon vagyok, csak éppen az utamban áll, Kapitány úr! *csípősen hangsúlyozza az utolsó szavakat, ahogy felnéz rá egy pillanatra megállva mellette, aztán már halad is tovább egy epés mosoly kíséretében.
A fedélzetre érve mélyet szippant a sós levegőből. Nem is törődik senkivel, úgy tesz, mintha egyedül lenne. Érzékeny szemei ugyan könnybe lábadnak egy pillanatra az erős fényben, de ingujjával megtörölve arcát lép a korláthoz, hogy megkapaszkodva pásztázhassa a tengert. Igyekszik megállapítani, mégis hol a fészkes fenében járhatnak.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 23:01:46
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-19 10:37:11
Üzenet elküldve: 2021-07-19 10:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*A megállapításra egy alig észrevehetőt bólint. ~Valóban nem.~ Inkább önkéntelen mozdulat, mint tudatos és nem kevés keserűség üli meg. Most viszont nem akar ebbe újra belemenni. Megtanulta a leckét... remélhetőleg.
A felcsattanásra Nolen csak összefonja a karját. Összeszűkített szemmel várja végig, míg a lány elpufogtatja a hasznos tartalommal eléggé kevéssé kibélelt mondatokat.*
- Eléggé úgy adtad elő, mintha Cressysnek kész tervei lennének a dolog elrendezésére *morogja, aztán csak legyint. Ez majd csak a jövő zenéje. Most bőven elég, ha arra koncentrálnak, amiért itt vannak. Eléggé elmerül a gondolataiban, hiszen jó sok kérdést vet fel ez a helyzet, de egyszer csak Daya komoly pillantásával találja szembe magát.*
- Vagy? *kérdez vissza a szócskára, ami különös háttértartalmat lebegtet be. Szívesen rákérdezne, vajon a wegtoreni szerint mi más lenne az életén kívül, amit a bosszú égisze alatt el akarna venni. A levegőben hagyja a gondolatot, konkrét kérdés és konkrét válasz nélkül.*
- Ha befejezted a hisztit, kapd össze magad és gyere. Jobb lesz, ha kicsit kiszellőzteted a fejed a fedélzeten. *Szigorú a Velasco'rra hangja és a tekintete is. Ez most nem az egyezkedés ideje. Nyilvánvalóan megvannak a terveik a lánnyal és ezen tervek soron következő lépése egyelőre nem valószínű, hogy a túlvilágra küldés lenne.*
- Quil később majd megnézi a szemedet *mondja. Még mindig kicsit pirosnak tűnik. A szer hatása nem okoz maradandó károkat elvileg, de tény, hogy lassan múlik el teljesen.*
- Na indíts fölfelé!
*Nagyon reméli, hogy nem kell győzködni vagy ráncigálni. Dayaneer okos lány, ha most eléggé kétségbeesettnek is tűnik. Így vagy úgy, de a "vendég" a fedélzetre kerül. A déltenger komótosan hullámzó vize ezer csillámban tükrözi vissza a magasan járó nap fényét. Ez nem túl kellemes a lány még mindig érzékeny szemének, de a friss levegő és tengeri szél valamelyest kárpótolhatják.*
*A megállapításra egy alig észrevehetőt bólint. ~Valóban nem.~ Inkább önkéntelen mozdulat, mint tudatos és nem kevés keserűség üli meg. Most viszont nem akar ebbe újra belemenni. Megtanulta a leckét... remélhetőleg.
A felcsattanásra Nolen csak összefonja a karját. Összeszűkített szemmel várja végig, míg a lány elpufogtatja a hasznos tartalommal eléggé kevéssé kibélelt mondatokat.*
- Eléggé úgy adtad elő, mintha Cressysnek kész tervei lennének a dolog elrendezésére *morogja, aztán csak legyint. Ez majd csak a jövő zenéje. Most bőven elég, ha arra koncentrálnak, amiért itt vannak. Eléggé elmerül a gondolataiban, hiszen jó sok kérdést vet fel ez a helyzet, de egyszer csak Daya komoly pillantásával találja szembe magát.*
- Vagy? *kérdez vissza a szócskára, ami különös háttértartalmat lebegtet be. Szívesen rákérdezne, vajon a wegtoreni szerint mi más lenne az életén kívül, amit a bosszú égisze alatt el akarna venni. A levegőben hagyja a gondolatot, konkrét kérdés és konkrét válasz nélkül.*
- Ha befejezted a hisztit, kapd össze magad és gyere. Jobb lesz, ha kicsit kiszellőzteted a fejed a fedélzeten. *Szigorú a Velasco'rra hangja és a tekintete is. Ez most nem az egyezkedés ideje. Nyilvánvalóan megvannak a terveik a lánnyal és ezen tervek soron következő lépése egyelőre nem valószínű, hogy a túlvilágra küldés lenne.*
- Quil később majd megnézi a szemedet *mondja. Még mindig kicsit pirosnak tűnik. A szer hatása nem okoz maradandó károkat elvileg, de tény, hogy lassan múlik el teljesen.*
- Na indíts fölfelé!
*Nagyon reméli, hogy nem kell győzködni vagy ráncigálni. Dayaneer okos lány, ha most eléggé kétségbeesettnek is tűnik. Így vagy úgy, de a "vendég" a fedélzetre kerül. A déltenger komótosan hullámzó vize ezer csillámban tükrözi vissza a magasan járó nap fényét. Ez nem túl kellemes a lány még mindig érzékeny szemének, de a friss levegő és tengeri szél valamelyest kárpótolhatják.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-15 15:23:21
Üzenet elküldve: 2021-07-15 15:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Lényegében lezavarják őket a hajóról a szigetre, vagy legalábbis ezt szűri le a kalóz. Nincs mit tenni, helyet foglal a csónakban. Majd a többit intézi a lány. Sajnos ő nem evezhet, mert a keze csonka. A kettejükre nehezedő csöndet a lány töri meg.*
- Gondolom igen. Ezek az orkok szívósak. Bírják a gyűrődést, meg hát az a lény sem tűnt olyan ellenségesnek. A parton már összefutottunk vele, mint említettem.* Feleli egyszerűen. Ő most is ugyanolyan számító, mint tegnap és meglepve tapasztalja, hogy bizonyos nézetei egyeznek Daesyével.*
- Ó én már tegnap is ezen gondolkodtam. Mondjuk ketten nem valószínű, hogy boldogulnánk ezzel a teknővel. Talán, ha meglenne az ork.* Tűnődik el gyorsan.*
- Valahogy azt lenne jó elérni, hogy a legénység jó része hátra hagyja a hajót. Ha csak néhányan maradnának, akkor már könnyedén rá lehetne őket venni arra, hogy hajózzunk el erről a helyről.* Tűnődik továbbra is, mert még ezek csak dédelgetett ötletek. Kéne valami, ami beindítja az eseményeket. A szörny meg a legénység, csak kerülgetik egymást. Partot érve hamarosan feltűnik a füst. Talán még a kesernyés szaga is ideérzik egy kicsit.*
- Füst. Talán az ork vagy más túlélő. Kezdésnek nem rossz. Szerintem érdemes lenne megnézni. Ha ez a valami le akar vadászni, akkor meg is fogja tenni. A hajón már csak voltak elegen tegnap.* Ezzel is noszogatná első tisztjét, hogy induljanak és nézzék meg maguknak ezt a füstöt. Egy nem a szörnyvadászoktól származó matróznak jó hasznát vennék, ha meg akarnak innen lépni.*
* Lényegében lezavarják őket a hajóról a szigetre, vagy legalábbis ezt szűri le a kalóz. Nincs mit tenni, helyet foglal a csónakban. Majd a többit intézi a lány. Sajnos ő nem evezhet, mert a keze csonka. A kettejükre nehezedő csöndet a lány töri meg.*
- Gondolom igen. Ezek az orkok szívósak. Bírják a gyűrődést, meg hát az a lény sem tűnt olyan ellenségesnek. A parton már összefutottunk vele, mint említettem.* Feleli egyszerűen. Ő most is ugyanolyan számító, mint tegnap és meglepve tapasztalja, hogy bizonyos nézetei egyeznek Daesyével.*
- Ó én már tegnap is ezen gondolkodtam. Mondjuk ketten nem valószínű, hogy boldogulnánk ezzel a teknővel. Talán, ha meglenne az ork.* Tűnődik el gyorsan.*
- Valahogy azt lenne jó elérni, hogy a legénység jó része hátra hagyja a hajót. Ha csak néhányan maradnának, akkor már könnyedén rá lehetne őket venni arra, hogy hajózzunk el erről a helyről.* Tűnődik továbbra is, mert még ezek csak dédelgetett ötletek. Kéne valami, ami beindítja az eseményeket. A szörny meg a legénység, csak kerülgetik egymást. Partot érve hamarosan feltűnik a füst. Talán még a kesernyés szaga is ideérzik egy kicsit.*
- Füst. Talán az ork vagy más túlélő. Kezdésnek nem rossz. Szerintem érdemes lenne megnézni. Ha ez a valami le akar vadászni, akkor meg is fogja tenni. A hajón már csak voltak elegen tegnap.* Ezzel is noszogatná első tisztjét, hogy induljanak és nézzék meg maguknak ezt a füstöt. Egy nem a szörnyvadászoktól származó matróznak jó hasznát vennék, ha meg akarnak innen lépni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1595-1614