//Hoo-Naoon túl//
//Lent – Aashryn, Learon, Vojtri//
* Az ódon falból kiálló, ősrégi kar első próbálkozásra nem akar megmozdulni, másodikra is csak nehézkesen. Az elf nőnek komoly erőfeszítésébe telik meghúzni a középső kart, minek végébe történetesen a kéz-szerű jel van vésve – a végén persze sikerrel jár, és ahogy talán számítottak is rá, a kar meghúzásával az egyik ajtó is kinyílik. Amire esetleg már kevesebben számítottak, hogy nem is egy, hanem rögtön kettő kapu nyílik meg. Ha szemben állnak a karokkal, mindkét ajtó jobboldalon található. Sorrendben a második és a negyedik kapu emelkedik fel, ezzel betekintést engedve a mögöttük található apró, sötét szobákba. Az egyik majdnem teljesen üres, csak egy újabb kart rejt. A másik szoba szomorúbb képet fest: ahogy az ajtó kinyílik, egy emberi csontváz dől ki rajta. Nem lehet itt nagyon régóta, ugyanis kabátja még viszonylag épségben van. Amikor és, ha közelebb merészkednek ehhez a szobához, három másik csontvázat is találnak. Az egyiknek ökölbe van szorítva a keze, mintha szorongatna valamit a markában. Egy másiknak meg van repedve a sípcsontja, ezt leszámítva azonban mind a négy épségben van, ahogy a rajtuk lévő ruhadarabok is jobban kitartottak, mint mint például a hús és bőr, ami egykor csontjaikat fedte. Ha eltekintünk a négy csontváztól, a kis szoba teljesen üres – a másikkal ellentétben itt nincs kar. Ellenben ha valaki bemerészkedik és felnéz, láthatja, hogy a szoba belmagassága nagyobb, mint a hossza vagy a szélessége, úgyhogy meglehet, hogy a verem találóbb jelző lenne, mint a szoba. A csontvázak mellett néhány rozsdás fegyver is hever – főleg szablyák és kések. Ezekből és a ruhaviseletből arra lehet következtetni, hogy kalózok vagy egyszerű, nem túl felkészült kalandorok lehettek.
Az ajtónyitás nem épp a leghalkabb folyamat volt, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány pillanattal később a távolból egy ismerős és rendkívül kellemetlen sikoly csendül fel. Csak az a szerencséjük, hogy barátaik, akik felmentek, talán tudnak egy kis időt nyerni nekik – vagy, ha más nem, remélhetőleg lekiabálnak, ha már látják a hang forrását. *
//Fent - Fynlisse, Sren, Loq//
* A tündért és fél-elf barátját nem különösebben lepi meg, hogy Loq csatlakozik hozzájuk. Ahogy annak szavai sem, noha az ork nem épp a finom megfogalmazásáról híres. Orkunknak feltűnhet, hogy néhány lépéssel a páros mögött, nagyjából a terem közepén egy lépcsősor vezet lefelé. Odalentről fény szűrődik ki, ami persze jelenthet jót vagy rosszat is, habár ha fülel, talán elcsíphet egy-egy szót is a lent lévő társaiktól. Afelől nincs kétség, hogy mindhárman meghallják, amikor a lent lévőknek sikerül kinyitniuk valamit, majd rá néhány másodpercre egy hatalmas hangerejű visítás érkezik a folyosó felől, amerről az imént Loq inalt be. Ez a hang azonban alighanem valami nagyobbtól származik, nem a farkas-szerű lényektől, amik állítólag őt üldözték. Srennek és Fynnek lehet egy erős sejtése afelől, hogy akkor mégis mi adja ki ezt a hangot – az orknak pedig a fantáziájára van bízva, azonban ha sokáig ácsorognak ott, előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy szemtől szemben találkozhassanak a Lénnyel. *