//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Hogy Sho'clarath hogyan vagy milyen módon került az ork mögé, annak ellenére is, hogy Zopal érzékei a helyzet és a tárgyalás figyelése miatt a végletekig kiéleződött, nem tudni és nem is érkezik válasz. Viszont a kóróvékony alak a szavakra úgy néz az orkra, mintha nem értené, hogy mire is gondol azalatt, hogy "majdnem képen vágta". Mintha nem is tartana Zopaltól egy cseppet sem vagy csak annyira ostoba, hogy nem fogja fel a szavak jelentését.*
- Mi Sho'clarath vagyunk. *Jön előbb egy oktalan válasz sejthetően saját megnevezésére, de aztán valami használható is talán.*
- Semmit. *Jön a rezignált válasz szinte azonnal a megszokott tónustalan hangon. De folytatás is van, ami talán többet segít a korábban elhangzottnál.*
- Azt viszont ismerem. *Mutat a csontos, hegyes körmű ujj a tabardosok mellkasán. Az a jel az, amit a hajó zászlóján is láttak korábban.*
- A végzet jele. *Vörös tekintete Zopal felé fordul, de semmiféle érzelmet nem tud leolvasni a sápadt arcról az ork.
Zopal láthatja, hogy a parton feléjük induló kettős megtorpanva fordul vissza kalapos vezetőjük felé.*
//Svornt, Daesys//
*A egykori kalóz számítása bejönni látszik, a kalapos férfi biztosítja felőle, hogy elviszik őket a szigetről, ám előbb még elvégeznék a dolgukat azzal a "szörnnyel". A Zopalra terelődő szónál a férfi elgondolkodni látszik, de a figyelme nem lankad.*
- Jobban örülnék neki, ha ő maga jönne ide. *Mondja, de hangjából kiérezni, hogy ez nem igazán felajánlás, olyan parancs, aminek talán érdemesebb eleget tenni.
Aztán amikor Svornt elmondja, mit is láttak, a kalapos úgy fordul felé, mintha kígyó marta volna meg.*
- Ő lesz az! *Egyszerre félő és izgatott kifejezés suhan át az arcán.*
- Az a szörnyeteg veszélyesebb, mint gondolná.
*Svornt felajánlja, hogy ő maga beszél Zopallal, amire a kalapos bólint és visszahívja az összes emberét, talán hogy rövid eligazítást tartson az új fejlemények türkében.*
- Igyekezz, az idő ellenünk dolgozik. Teysus se tudja, ezen az átkozott helyen mikor száll le a sötétség. *Néz fel a ködös, tejfehér-szürkés égre aggódva.
Daesyst talán meglepi a kalapos udvariassága, de úgy tűnik, a férfi igazi úriember, még ezen a kietlen, ködülte vidéken is. A lány lelkesedését a csapat vezetője visszafogottan fogadja, de legalább Daesys nem gyarapítja problémáit ellenkezéssel.*
- Tud bánni fegyverrel? *Kérdi a kalapos végigmérve a lányt. Nem tudni, mit tud így megállapítani, de a kérdés még a levegőben lóg.
Zopalt nem látja, csak a part hosszában végig elnyúló növényvonalat, de a köd se segít sokat, elmossa a távoli vonalakat, megcsalja a szemet. A rosszalló fejingatásra és további szavaira nem érkezik felelet, de azt láthatja, hogy a kalapos csapata fegyverkezni kezd.*