Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1659. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
// Érdekek ösvényei //
*Egy horda dühös ork veri belülről a koponyáját. Szöges bunkókkal. A tömegük húzza Nolen fejét, a kiterjedésük feszíti. Ez az az érzés, amikor a legszívesebben szorosan pokrócba tekerné a kobakját és betenné a szekrénybe, amíg el nem múlik belőle a szörnyű másnaposság. A napját se tudja, mikor volt utoljára ennyire berúgva, de az biztos, hogy Mornnak köze volt hozzá.
Kitúrja magát a gyűrött, átizzadt ágyneműből és felül az ágy szélén. Elcsigázott nyögéssel dörgöli meg az arcát a tenyerei között. Enélkül a művelet nélkül semmi esélyt nem lát rá, hogy egyáltalán kinyissa a szemét. A homályos foltok közül lassan kibontakozik egy alacsony, tükrös komód, rajta mosdótál és egy nagy kancsó. ~Víz!~ Ahogy feltápászkodik, minden tagja sajog, mintha egy bősz tengeri csata után egész éjjel evezett volna. Nagy léptékű túlzással, de a szenvedő férfi kínjai mindig exponenciálisan nőnek, ahogy fény derül rájuk.
A bútorokba kapaszkodva tántorog el a szekrénykéig és első mozdulattal rámar a kancsóra és olyan öblös kortyokban nyeli a vizet belőle, hogy jó része rajta csurog végig. Nagy szusszanással vesz utána levegőt, mint aki kis híján megfullasztotta magát a szomjhalál elkerülése okán. A maradék vízből önt a mázas cseréptálba és megmossa az arcát. Elég átgondolatlan és elhamarkodott tett, de a komódnak támaszkodva belebámul a tükörbe. A másnaposság amúgy is elég nyúzottá üli az arcot, de az övé most még annál is szörnyebben fest. Szőkésbarna tincsei zilált varkocsba fogva csöpögik a vehemens mosdás jéghideg vizét, amitől egy kis kijózanodást remélt. A szörnyű másnapossághoz kétség sem fér, de lehet, hogy egy kicsit még részeg is. Ilyenkor ezt nehéz eldönteni. Mindezeken túl a bal szeme alatt, a járomcsontján felrepedt a bőr. A félhüvelyknyi sebhely körül érzékeny duzzanat is ül, ráadásul az állkapcsa is sajog, most, hogy komolyabb önvizsgálatot tart. A számos karmolás nyomát felfedezve már mély barázdákba gyűlnek a ráncok a homlokán. A tükörből Dayaneerre pillant, mert a lány is a szobában van. Nagyjából ez volt az első, ami Nolen agyában biztos lábakon megkapaszkodott, mikor felült az ágy szélén.*
- Mi a jó élet történt az éjjel? *recsegi dohánytól, Ördögvigyortól és szesztől karcos hangon. Az még dereng, hogy Cressys rejtekhelyének kipuhatolása után a hájpacni meg az emberei belehúzták egy kőkemény ivós játékba, ami állítólag helyi hagyomány az először a szigetre lépőknek, és hogy konkrétan nem volt sok választása a dologgal kapcsolatban, de a halomba gyűlő kupicák tornya után nem nagyon tudja összekaparni az emlékeit.
A mosdótál mellett félig összegyűrt, félig megégett papírgalacsin árválkodik. Csak akkor veszi észre, amikor hozzáér a keze. Kibontva keszekusza ákombákom tölti ki az ép részeket. Az ő írása, ez kétségtelen, de így is nehéz kihámozni, mi van rajta.
Balllada a cikcómic... (átfirkálva) alá írva... talán wegtoreni bércek? meg valami csillogásba borítom vagy borított? és nyár-ízű hetyke orom?
Elég nehéz kibogozni, mert egy része le is van tépve és amúgy is tiszta paca és részeg kalligráfia az egész.
A Velasco'rra annyira belemerül az irományba, hogy csak jelentős késéssel jut el a tudatáig a szoba hűvösének csípőssége a meztelen hátsóján. Az már az igen sokadik kérdés ebben a történetben, hogy vajon hol vannak a ruhái.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1640-1659
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-23 11:53:59
Üzenet elküldve: 2022-01-23 11:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Velasco'rra még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy legalább a nyilvánvalóan ingatag elmélet szintjén elejét vegyék a jövőbeli botlásoknak. Úgy tűnik a férfi már elfogadta sorsát, a wegtoreni pedig ennek a legkevésbé sem örül. Még, ha mind a ketten tanúsítanak némi ellenállást csak-csak sikerülhetne elkerülni, hogy a mostaninál is jobban belegabalyodjanak ebbe, de egyedül…
Az aljas feltételezésre némileg sértetten emeli meg az állát.*
- Azt mondod egy újabb kiadós bujálkodás reményében hívtalak magammal?
*Már kérdéséből is érezni lehet, hogy egy számára nem tetsző válasz könnyedén fel fogja húzni, inkább meg sem várva a feleletet teszi hozzá* - Megmosakszom és itt sem vagyok.
*Szívesen ázna persze jóval tovább a kellemesen kényeztető fürdővízben, de a maradék büszkesége előbbre való a kényelménél. Félő, ha túl sokáig maradnak kettesben a szűkös dézsában valóban elcsábul, nem akarja, hogy úgy tűnjön, egy csepp önuralma sem maradt már.
Óvatlanul érzékibb tájékokra sodródó gondolatait a jóval komolyabb téma tereli vissza a józanság medrébe, sietve a tegnap este és korábbi emlékei között kutatva igyekszik pontos feleletet adni.*
- Van hozzá köze *kezd bele, miközben gyengéden dörzsölni kezdi nyakáról az elmúlt napok fáradalmait. Egyébként némileg meglepi Nolen tájékozottsága, ki is ül egy pillanatra az arcára, végül úgy dönt, nem kérdez rá.* - De nyugodj meg, ami nekünk kell, az nincs lent a kazamatákban. Alig néhány napja vitték oda a szállítmányt és hamarosan el is hozatta volna Cressys.
*Jelen esetben épp ők játszák el a tetovált wegtoreni küldötteit, ahogy tegnap elő is adták a kövér kereskedőnek, egyelőre nincs is okuk feltételezni, hogy Pethar megneszelt volna valamit és netán át akarja verni őket. Körmönfont fazon, de részegen nem bírja fékezni a nyelvét, márpedig tegnap meglehetősen ittasan semmi jelét nem adta annak, hogy valami rosszban sántikálna.*
- Az Odú a sziget másik felén van, egy csak tenger felől megközelíthető barlang, amit hosszú ideje használnak csempészek. Szerencsére az itteniek mindenféle ostoba babonából nem járnak arra. * Ennek köszönhető, hogy oly régóta zavartalanul használják a legkülönbözőbb áruk tárolására. Noha a Viharfiak és a Patkányok térnyerései óta egyre kevesebbem vetemednek arra, hogy idáig merészkedjenek.*
- Pethar azt mondta, hogy találni fogunk nem messze egy csónakot, azzal bejutunk. *Véget vetve a víg pancsolásnak a dézsa széleibe kapaszkodva nehézkesen feláll és egy kisszéken pihenő olcsó anyagú köpenyért nyúl. Ráérősen körbetekeri magát aztán kimászik, végül Nolen mögé lépdel, hogy szemtelenül suttoghasson a fülébe hátulról.* - És persze te fogsz evezni, szépfiú.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Velasco'rra még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy legalább a nyilvánvalóan ingatag elmélet szintjén elejét vegyék a jövőbeli botlásoknak. Úgy tűnik a férfi már elfogadta sorsát, a wegtoreni pedig ennek a legkevésbé sem örül. Még, ha mind a ketten tanúsítanak némi ellenállást csak-csak sikerülhetne elkerülni, hogy a mostaninál is jobban belegabalyodjanak ebbe, de egyedül…
Az aljas feltételezésre némileg sértetten emeli meg az állát.*
- Azt mondod egy újabb kiadós bujálkodás reményében hívtalak magammal?
*Már kérdéséből is érezni lehet, hogy egy számára nem tetsző válasz könnyedén fel fogja húzni, inkább meg sem várva a feleletet teszi hozzá* - Megmosakszom és itt sem vagyok.
*Szívesen ázna persze jóval tovább a kellemesen kényeztető fürdővízben, de a maradék büszkesége előbbre való a kényelménél. Félő, ha túl sokáig maradnak kettesben a szűkös dézsában valóban elcsábul, nem akarja, hogy úgy tűnjön, egy csepp önuralma sem maradt már.
Óvatlanul érzékibb tájékokra sodródó gondolatait a jóval komolyabb téma tereli vissza a józanság medrébe, sietve a tegnap este és korábbi emlékei között kutatva igyekszik pontos feleletet adni.*
- Van hozzá köze *kezd bele, miközben gyengéden dörzsölni kezdi nyakáról az elmúlt napok fáradalmait. Egyébként némileg meglepi Nolen tájékozottsága, ki is ül egy pillanatra az arcára, végül úgy dönt, nem kérdez rá.* - De nyugodj meg, ami nekünk kell, az nincs lent a kazamatákban. Alig néhány napja vitték oda a szállítmányt és hamarosan el is hozatta volna Cressys.
*Jelen esetben épp ők játszák el a tetovált wegtoreni küldötteit, ahogy tegnap elő is adták a kövér kereskedőnek, egyelőre nincs is okuk feltételezni, hogy Pethar megneszelt volna valamit és netán át akarja verni őket. Körmönfont fazon, de részegen nem bírja fékezni a nyelvét, márpedig tegnap meglehetősen ittasan semmi jelét nem adta annak, hogy valami rosszban sántikálna.*
- Az Odú a sziget másik felén van, egy csak tenger felől megközelíthető barlang, amit hosszú ideje használnak csempészek. Szerencsére az itteniek mindenféle ostoba babonából nem járnak arra. * Ennek köszönhető, hogy oly régóta zavartalanul használják a legkülönbözőbb áruk tárolására. Noha a Viharfiak és a Patkányok térnyerései óta egyre kevesebbem vetemednek arra, hogy idáig merészkedjenek.*
- Pethar azt mondta, hogy találni fogunk nem messze egy csónakot, azzal bejutunk. *Véget vetve a víg pancsolásnak a dézsa széleibe kapaszkodva nehézkesen feláll és egy kisszéken pihenő olcsó anyagú köpenyért nyúl. Ráérősen körbetekeri magát aztán kimászik, végül Nolen mögé lépdel, hogy szemtelenül suttoghasson a fülébe hátulról.* - És persze te fogsz evezni, szépfiú.
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-23 09:21:19
Üzenet elküldve: 2022-01-23 09:21:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nolen cseppet sem zavartatja magát a lány kínos fészkelődésétől. Ő úgy terpeszkedik a dézsában, ahogy egy kikötői férfitól minden szépítés nélkül elvárható. Élvezi a forró fürdő jótékony ölelését, amit áldásként fogadnak elcsigázott tagjai. Csak olykor-olykor simítja le az arcáról a pára csiklandozó cseppjeit, de amúgy inkább csak bágyatag tűnődéssel figyeli a feszengő lányt. A durcásan is bájos vonásokat, a kreol bőrre tapadó nedves fürtöket.*
- Dehogynem *mondja bicskanyitogató egyszerűséggel.* - Te is tudod, én is tudom. *Megvonja a vállát.* - Ha nem így lenne, eszedbe se jutott volna velem fürdeni. *Kicsit talán furcsa, vagy talán egyenesen zavarba ejtő lehet, hogy ezúttal egyáltalán nincs metsző gúny a Velasco'rra hangjában. Tényeket közöl, amik neki se tetszenek igazán, de pont olyan tehetetlen velük szemben, mint a másik.*
- De azért közben átbeszélhetnénk, hogy mi a terv. Hol van ez az Odú pontosan és mennyire lesz bonyolult hozzáférni a gazdád holmijához?
*Most, hogy menthetetlenül átlépték a határt (ha minden igaz, többször is), már lényegesen nehezebben szab gátat a gondolatainak. Az meg különösen nehezíti a dolgát, hogy a gyűlölt-imádott némber itt szorong vele egy dézsányi forró vízben.*
- Nagyon remélem, hogy annak az Odúnak nincs köze a sziget gyomrában lévő kazamatákhoz. *Az ódon városhoz, amihez évente csak egyetlen hónapra enged hozzáférést a tenger.* Mert ha igen *sóhajt, aztán ahogy a részletek kezdenek összeállni a fejében, gondterhelten simít végig a képén egy tenyérnyi vízzel* - akkor az a zsíros rohadék rendesen behúzott minket a csőbe. Basszameg! Csak az időt húzta.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nolen cseppet sem zavartatja magát a lány kínos fészkelődésétől. Ő úgy terpeszkedik a dézsában, ahogy egy kikötői férfitól minden szépítés nélkül elvárható. Élvezi a forró fürdő jótékony ölelését, amit áldásként fogadnak elcsigázott tagjai. Csak olykor-olykor simítja le az arcáról a pára csiklandozó cseppjeit, de amúgy inkább csak bágyatag tűnődéssel figyeli a feszengő lányt. A durcásan is bájos vonásokat, a kreol bőrre tapadó nedves fürtöket.*
- Dehogynem *mondja bicskanyitogató egyszerűséggel.* - Te is tudod, én is tudom. *Megvonja a vállát.* - Ha nem így lenne, eszedbe se jutott volna velem fürdeni. *Kicsit talán furcsa, vagy talán egyenesen zavarba ejtő lehet, hogy ezúttal egyáltalán nincs metsző gúny a Velasco'rra hangjában. Tényeket közöl, amik neki se tetszenek igazán, de pont olyan tehetetlen velük szemben, mint a másik.*
- De azért közben átbeszélhetnénk, hogy mi a terv. Hol van ez az Odú pontosan és mennyire lesz bonyolult hozzáférni a gazdád holmijához?
*Most, hogy menthetetlenül átlépték a határt (ha minden igaz, többször is), már lényegesen nehezebben szab gátat a gondolatainak. Az meg különösen nehezíti a dolgát, hogy a gyűlölt-imádott némber itt szorong vele egy dézsányi forró vízben.*
- Nagyon remélem, hogy annak az Odúnak nincs köze a sziget gyomrában lévő kazamatákhoz. *Az ódon városhoz, amihez évente csak egyetlen hónapra enged hozzáférést a tenger.* Mert ha igen *sóhajt, aztán ahogy a részletek kezdenek összeállni a fejében, gondterhelten simít végig a képén egy tenyérnyi vízzel* - akkor az a zsíros rohadék rendesen behúzott minket a csőbe. Basszameg! Csak az időt húzta.
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:07:16
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit megbánta már, hogy ennyire figyelmes volt a kikötőivel és nagylelkűen felajánlotta a közös fürdőt. Jobban esne most egy ideig távol lenni tőle, nyugalmas magányban emésztgetni a történteket, lenne mit bőven helyre tenni a fejében. Ez pedig szinte lehetetlen feladatnak tűnik Nolen közelében. Minden mozdulatát figyelemmel kíséri, mikor röviddel utána a szobácskába érkezik, tekintetéből képtelenség volna kiolvasni, miféle gondolatok kavarognak most a zöld pillantások mögött, valójában maga sem tudja mit érezzen vele kapcsolatban. Vagy egyáltalán magával kapcsolatban.
A víz alá bukik, hogy izzadt tincseit megszabadítsa a szúrós kocsmaszagtól, ráérősen dörzsölgeti fejbőrét, közben próbálja kizárni egy időre a férfit. Ez persze a legkevésbé sem könnyű, a nagynak jóindulattal sem titulálható dézsába érkezve néha hozzáér a másik meztelen lába, amit bosszankodva taszigál arrébb sajátjával némi teret lopva ezzel magának. Aztán a tengerész meg is szólal, természetesen képtelen befogni - Daya is ilyen, de hát ez most ugye nem tartozik ide.
Kezével megtörli arcát, tekintetét figyelmesen emeli a Velasco'rrára, de máris morcossá válnak vonásai a megjegyzése miatt. Durcás kisgyerek módjára arcon is fröcsköli némi vízzel.*
- Az istenekre… hallgass! *morran rá csitítva, a legkevésbé sem akar arra gondolni, ki és mit hallhatott az iméntiekből. Vagy akár az éjszakából. Nem is sok kedve van az aljaskodás után felelni a feltett kérdésekre, de végül némi nyugtató szájrágcsálás után megteszi.*
- Az övé a kocsma. *Bár ez a férfi számára is nyilvánvaló lehetne, ha derengene neki valami a tegnap estéből, csupa-szív kocsmáros asszonyuk ugyanis felpaprikázva szóvá is tette ezt nem egyszer, mikor saturészeg vendégeket tessékelt ki.*
- Jószándékú asszony, de szeret pletykálni. Szóval ne lepődj meg, ha hírbe hoznak holmi tejfehér keblű félvérekkel. *Meggondolatlanul csúszik ki a gúnyolódás a száján, fel sem tűnik neki halványan féltékeny felhangja, túlságosan el van foglalva a hely szűkösségével. Vagy talán nem is azzal van elfoglalva, egyszerűen csak a kikötői jelenléte idegesíti.*
- Csusszanj már arrébb Velasco'rra, egy vágásra érett gwuff kevesebb helyet foglal.
*Mocorog még egy ideig aztán feladva az egészet nyújtóztatja ki lábait és rakja a férfiéra. A fene fog ezzel szerencsétlenkedni.
Mélyet sóhajt majd egy szó nélkül kezdi szemlélni Nolent. Zavarba ejtő alapossággal térképezi fel a fürdővíz által el nem rejtett, pőre testrészeket, végül megállapodnak pillantásai a viharszínű szemeken.*
- Nem lesz ráadás.
*Hogy hogyan lyukadt ki erre a megállapításra, a franc se tudja, de nagyon határozottan jelenti ki. Komolyan is gondolja, noha azért nem tenne fel túl nagy összeget arra, hogy ezt képesek is lesznek betartani. De úgy érzi, muszáj lesz, ha haladni akarnak a dolgaikkal. Túlságosan is megbonyolítja az egészet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit megbánta már, hogy ennyire figyelmes volt a kikötőivel és nagylelkűen felajánlotta a közös fürdőt. Jobban esne most egy ideig távol lenni tőle, nyugalmas magányban emésztgetni a történteket, lenne mit bőven helyre tenni a fejében. Ez pedig szinte lehetetlen feladatnak tűnik Nolen közelében. Minden mozdulatát figyelemmel kíséri, mikor röviddel utána a szobácskába érkezik, tekintetéből képtelenség volna kiolvasni, miféle gondolatok kavarognak most a zöld pillantások mögött, valójában maga sem tudja mit érezzen vele kapcsolatban. Vagy egyáltalán magával kapcsolatban.
A víz alá bukik, hogy izzadt tincseit megszabadítsa a szúrós kocsmaszagtól, ráérősen dörzsölgeti fejbőrét, közben próbálja kizárni egy időre a férfit. Ez persze a legkevésbé sem könnyű, a nagynak jóindulattal sem titulálható dézsába érkezve néha hozzáér a másik meztelen lába, amit bosszankodva taszigál arrébb sajátjával némi teret lopva ezzel magának. Aztán a tengerész meg is szólal, természetesen képtelen befogni - Daya is ilyen, de hát ez most ugye nem tartozik ide.
Kezével megtörli arcát, tekintetét figyelmesen emeli a Velasco'rrára, de máris morcossá válnak vonásai a megjegyzése miatt. Durcás kisgyerek módjára arcon is fröcsköli némi vízzel.*
- Az istenekre… hallgass! *morran rá csitítva, a legkevésbé sem akar arra gondolni, ki és mit hallhatott az iméntiekből. Vagy akár az éjszakából. Nem is sok kedve van az aljaskodás után felelni a feltett kérdésekre, de végül némi nyugtató szájrágcsálás után megteszi.*
- Az övé a kocsma. *Bár ez a férfi számára is nyilvánvaló lehetne, ha derengene neki valami a tegnap estéből, csupa-szív kocsmáros asszonyuk ugyanis felpaprikázva szóvá is tette ezt nem egyszer, mikor saturészeg vendégeket tessékelt ki.*
- Jószándékú asszony, de szeret pletykálni. Szóval ne lepődj meg, ha hírbe hoznak holmi tejfehér keblű félvérekkel. *Meggondolatlanul csúszik ki a gúnyolódás a száján, fel sem tűnik neki halványan féltékeny felhangja, túlságosan el van foglalva a hely szűkösségével. Vagy talán nem is azzal van elfoglalva, egyszerűen csak a kikötői jelenléte idegesíti.*
- Csusszanj már arrébb Velasco'rra, egy vágásra érett gwuff kevesebb helyet foglal.
*Mocorog még egy ideig aztán feladva az egészet nyújtóztatja ki lábait és rakja a férfiéra. A fene fog ezzel szerencsétlenkedni.
Mélyet sóhajt majd egy szó nélkül kezdi szemlélni Nolent. Zavarba ejtő alapossággal térképezi fel a fürdővíz által el nem rejtett, pőre testrészeket, végül megállapodnak pillantásai a viharszínű szemeken.*
- Nem lesz ráadás.
*Hogy hogyan lyukadt ki erre a megállapításra, a franc se tudja, de nagyon határozottan jelenti ki. Komolyan is gondolja, noha azért nem tenne fel túl nagy összeget arra, hogy ezt képesek is lesznek betartani. De úgy érzi, muszáj lesz, ha haladni akarnak a dolgaikkal. Túlságosan is megbonyolítja az egészet.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-16 20:01:15
Üzenet elküldve: 2022-01-16 20:01:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jó, hát elég nagy naivság lett volna azt hinni, hogy a lány csak úgy lenyeli kikötői szavait. Nem mintha annyira átgondolt kijelentések lettek volna, de Nolen van már annyira rutinos, hogy ne érje váratlanul a felé repülő holmi. Nem tervezte tulajdonképpen, inkább ösztönös dolog, de az biztos, hogy hízik a mája, amikor elkapja a megtorló pályára állított csizmát. Tulajdonképpen ő is meglepődik rajta.* - Há! *bukik ki belőle, de a kezdődő vigyort letörli a képéről pergő vakolatpor az ajtócsapódás nyomában.
Csak leejti maga mellé a lábbelit és hátradől a fotelben. Mély sóhajjal dörgöli meg az arcát a tenyerei között, aztán kicsit rendbe kotorja zilált haját is. Bár lehetne olyan baltával faragott tuskó, mint Morn, vagy olyan tárgyilagosan hűvös, mint Quillyn! De benne csak kétségek háborognak. Dayaneerről. Magáról. Nem szabadott volna ide jönnie vele egyedül. Nem bízhat meg benne ismét! Nem szabad! Hiába emlegeti fel magában a megbocsáthatatlan és aljas árulást, hogy igazolja a viselkedését, a lány pillantása újra és újra feldereng előtte. Nem volt jó érzés így látni, ilyen megtiportnak. Pedig elégtételt kellene jelentsen.
Egy darabig még üldögél így, a gondolataiba merülve, aztán a karfákra csapva, hirtelen erőt merítve kel fel. Ablakot nyit, hogy kiszellőztesse a nehéz levegőt, aztán nekilát hogy összeszedje a többi holmiját is. Közben azért el-elmélázik a szeretkezés felbukkanó emlékképein. Olyan valószínűtlen az egész, mintha meg sem történt volna. Ördögvigyor festette buja fantáziának inkább beillene.
Mikor a lány visszatér, már gombolatlan ingbe bújva, a maradék holmijának gombócát ölelve, de még mindig fél pár csizmában ácsorog a szoba közepén. Próbálja számba venni, hogy megvan-e minden.*
- Jövök *mondja, aztán egy fél mozdulat erejéig megpróbálja felvenni azt a jobbos csizmát, de a lány máris nekiindul, ő pedig nem ismeri itt a járást.* - Hé! Megvárnál, a keservit! *szentségel az orra alatt, de inkább a hóna alá csapja a fél pár csizmát a többi göncéhez és igyekszik a lány után. A folyosón azért bizalmatlanul jár a tekintete. Nem szeretne senkibe belefutni. Főleg nem a tegnapi társaságból.
A helyiségbe lépve bezárja maga mögött az ajtót, aztán leszórja a holmijait a sarokba. A maradékból is hamar kibújik és a kupac tetejére szórja. Úgy ereszkedik a kellemesen forró vízbe, mintha az újjászületés forrása lenne. Ez most nagyon jólesik. Néhány pillanatig csak lehunyt szemmel élvezi, ahogy a víz körülöleli.*
- Ki ez a Tyssa? Megbízhatunk benne? *pillant fel az átlényegült ejtőzésből.* - Nem fog beszélni... tudod... arról *biccent a száját elhúzva a szoba irányába.* - Elég hangos voltál *jegyzi meg egy apó torokköszörüléssel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jó, hát elég nagy naivság lett volna azt hinni, hogy a lány csak úgy lenyeli kikötői szavait. Nem mintha annyira átgondolt kijelentések lettek volna, de Nolen van már annyira rutinos, hogy ne érje váratlanul a felé repülő holmi. Nem tervezte tulajdonképpen, inkább ösztönös dolog, de az biztos, hogy hízik a mája, amikor elkapja a megtorló pályára állított csizmát. Tulajdonképpen ő is meglepődik rajta.* - Há! *bukik ki belőle, de a kezdődő vigyort letörli a képéről pergő vakolatpor az ajtócsapódás nyomában.
Csak leejti maga mellé a lábbelit és hátradől a fotelben. Mély sóhajjal dörgöli meg az arcát a tenyerei között, aztán kicsit rendbe kotorja zilált haját is. Bár lehetne olyan baltával faragott tuskó, mint Morn, vagy olyan tárgyilagosan hűvös, mint Quillyn! De benne csak kétségek háborognak. Dayaneerről. Magáról. Nem szabadott volna ide jönnie vele egyedül. Nem bízhat meg benne ismét! Nem szabad! Hiába emlegeti fel magában a megbocsáthatatlan és aljas árulást, hogy igazolja a viselkedését, a lány pillantása újra és újra feldereng előtte. Nem volt jó érzés így látni, ilyen megtiportnak. Pedig elégtételt kellene jelentsen.
Egy darabig még üldögél így, a gondolataiba merülve, aztán a karfákra csapva, hirtelen erőt merítve kel fel. Ablakot nyit, hogy kiszellőztesse a nehéz levegőt, aztán nekilát hogy összeszedje a többi holmiját is. Közben azért el-elmélázik a szeretkezés felbukkanó emlékképein. Olyan valószínűtlen az egész, mintha meg sem történt volna. Ördögvigyor festette buja fantáziának inkább beillene.
Mikor a lány visszatér, már gombolatlan ingbe bújva, a maradék holmijának gombócát ölelve, de még mindig fél pár csizmában ácsorog a szoba közepén. Próbálja számba venni, hogy megvan-e minden.*
- Jövök *mondja, aztán egy fél mozdulat erejéig megpróbálja felvenni azt a jobbos csizmát, de a lány máris nekiindul, ő pedig nem ismeri itt a járást.* - Hé! Megvárnál, a keservit! *szentségel az orra alatt, de inkább a hóna alá csapja a fél pár csizmát a többi göncéhez és igyekszik a lány után. A folyosón azért bizalmatlanul jár a tekintete. Nem szeretne senkibe belefutni. Főleg nem a tegnapi társaságból.
A helyiségbe lépve bezárja maga mögött az ajtót, aztán leszórja a holmijait a sarokba. A maradékból is hamar kibújik és a kupac tetejére szórja. Úgy ereszkedik a kellemesen forró vízbe, mintha az újjászületés forrása lenne. Ez most nagyon jólesik. Néhány pillanatig csak lehunyt szemmel élvezi, ahogy a víz körülöleli.*
- Ki ez a Tyssa? Megbízhatunk benne? *pillant fel az átlényegült ejtőzésből.* - Nem fog beszélni... tudod... arról *biccent a száját elhúzva a szoba irányába.* - Elég hangos voltál *jegyzi meg egy apó torokköszörüléssel.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-16 18:14:41
Üzenet elküldve: 2022-01-16 18:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dacos tagadás felér egy nyilvánvaló beismeréssel, s bár nem ezt és nem így akarta hallani, diadalittas mosolyra kunkorodik szája.*
- Hazug *Még ennyi sikerül kipréselni,, mielőtt tehetetlenül száműznék az összegyűrt ágy fogságába. Nem szereti az efféle kiszolgáltatottságot, Nolen ezzel tökéletesen tisztában van, talán épp ezért, bosszúból kényszeríti ebbe a szerepbe. Most mégis -bár ezt gondolkodás nélkül letagadná- átkozottul kívánatosnak találja a kikötőit ebben a helyzetben. Az éhes pillantások látványa, az elfojtott sóhajok dallama, az akaratos markok szorítása teljesen elveszik az eszét. Telhetetlen, vágytól csillogó zöldjei némán folytatást követelnek minden bitorló mozdulatnál, szíve szerint szóvá is tenné, de esze ágában sincs a férfi önérzetének kedvére tenni. Fegyelmezetlenül kicsusszanó nyögései épp eléggé árulkodóak. Maga sem nyújtózkodik csókok után, mintha tisztában lenne a haragos hentergés szabályaival, nem is igazán vágyik rájuk.
Meglepi az újból torkára vándorló kéz, mely ijesztő pontossággal helyezkedik bele a korábbi nyomaiba. Tekintetében nem tükröződik félelem, némi fájdalom, édes kín azonban igen. Teste rútul árulja el, felrúgva a wegtoreni elveit épp akkor adja meg magát a gyönyörnek, mikor az ujjak ismét szorulnak nyakán, elmélyülő sóhajai fuldokolva igyekeznek elhagyni dús ajkait, ahogy magával ragadja az izmait feszítő kéj.
Veszettül kapkodja a levegőt, miután eleresztik. Nem is képes most Nolenre nézi, csak zihálva a plafont mustrálva igyekszik gondolatai felett ismét átvenni az uralmat. Mit sem törődve most a férfi zavart kitörésével pattan fel ő is az ágyból és kezd neki az öltözködésnek, melyet kénytelen volt az imént félbehagyni. Magára cibálja nadrágját, csizmáit, megint a gombokkal szerencsétlenkedve igyekszik kebleit elrejteni, csak egy szóra kapja fel a fejét. De arra indulatosan háborgó pillantásokkal fordítja fejét a Velasco'rra felé.*
- Nem vagyok senki szajhája! *sziszegi fortyogó méreggel, nyomatékként még a keze ügyébe kerülő, elveszettnek hitt jobbos csizmát is a karosszék felé hajítja. Nem csak Nolennek szól ez, nem bizony, hangjából, tekintetéből nyilvánvalóan érezheti a másik, ezzel egy őt oly régóta foglalkoztató kérdésre is választ ad.
Kiviharzik a szobából és hihetetlen erővel csapja be maga után az ajtót. Még tesz pár lépést, majd erőtlenül rogy a lépcsőre, igyekszik lehiggadni és a helyére tenni magában a dolgokat. Már amennyire ez jelen pillanatban lehetséges. Egy óvatlan momentumban még a kavargó gondolatoktól sírhatnékja is támad, hiába, a kemény borítót leszámítva mégiscsak egy leányról van szó, de megdörzsölve képét űzi el az ingert.
Inkább felkeresi Tyssát. Az asszony végtelenül tapintatos, nem tesz megjegyzést, nem kérdez, noha kizárt, hogy nem sejt semmit. Daya lelkesen segít a vízhordásban és a fürdő előkészítésében, legalább segít elterelni a figyelmét egy kis időre. Csak épp addig, míg nem nyit be újra abba a nyomorult szobába, hogy szárazon közölje a tényeket Nolennel.*
- Vagy velem fürdesz, vagy egyedül a jéghideg vízben.
*Azzal ott is hagyja, hogy a keskeny folyosó végén rejlő szobácska kellemes, levendula és citrus illatú menedékébe léphessen. Sietve kapkodja le ruháit, hogy elmerülhessen a nyugalomban, kiélvezi azt a rövidke, édes magányt, amit a kikötői nélkül tölthet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dacos tagadás felér egy nyilvánvaló beismeréssel, s bár nem ezt és nem így akarta hallani, diadalittas mosolyra kunkorodik szája.*
- Hazug *Még ennyi sikerül kipréselni,, mielőtt tehetetlenül száműznék az összegyűrt ágy fogságába. Nem szereti az efféle kiszolgáltatottságot, Nolen ezzel tökéletesen tisztában van, talán épp ezért, bosszúból kényszeríti ebbe a szerepbe. Most mégis -bár ezt gondolkodás nélkül letagadná- átkozottul kívánatosnak találja a kikötőit ebben a helyzetben. Az éhes pillantások látványa, az elfojtott sóhajok dallama, az akaratos markok szorítása teljesen elveszik az eszét. Telhetetlen, vágytól csillogó zöldjei némán folytatást követelnek minden bitorló mozdulatnál, szíve szerint szóvá is tenné, de esze ágában sincs a férfi önérzetének kedvére tenni. Fegyelmezetlenül kicsusszanó nyögései épp eléggé árulkodóak. Maga sem nyújtózkodik csókok után, mintha tisztában lenne a haragos hentergés szabályaival, nem is igazán vágyik rájuk.
Meglepi az újból torkára vándorló kéz, mely ijesztő pontossággal helyezkedik bele a korábbi nyomaiba. Tekintetében nem tükröződik félelem, némi fájdalom, édes kín azonban igen. Teste rútul árulja el, felrúgva a wegtoreni elveit épp akkor adja meg magát a gyönyörnek, mikor az ujjak ismét szorulnak nyakán, elmélyülő sóhajai fuldokolva igyekeznek elhagyni dús ajkait, ahogy magával ragadja az izmait feszítő kéj.
Veszettül kapkodja a levegőt, miután eleresztik. Nem is képes most Nolenre nézi, csak zihálva a plafont mustrálva igyekszik gondolatai felett ismét átvenni az uralmat. Mit sem törődve most a férfi zavart kitörésével pattan fel ő is az ágyból és kezd neki az öltözködésnek, melyet kénytelen volt az imént félbehagyni. Magára cibálja nadrágját, csizmáit, megint a gombokkal szerencsétlenkedve igyekszik kebleit elrejteni, csak egy szóra kapja fel a fejét. De arra indulatosan háborgó pillantásokkal fordítja fejét a Velasco'rra felé.*
- Nem vagyok senki szajhája! *sziszegi fortyogó méreggel, nyomatékként még a keze ügyébe kerülő, elveszettnek hitt jobbos csizmát is a karosszék felé hajítja. Nem csak Nolennek szól ez, nem bizony, hangjából, tekintetéből nyilvánvalóan érezheti a másik, ezzel egy őt oly régóta foglalkoztató kérdésre is választ ad.
Kiviharzik a szobából és hihetetlen erővel csapja be maga után az ajtót. Még tesz pár lépést, majd erőtlenül rogy a lépcsőre, igyekszik lehiggadni és a helyére tenni magában a dolgokat. Már amennyire ez jelen pillanatban lehetséges. Egy óvatlan momentumban még a kavargó gondolatoktól sírhatnékja is támad, hiába, a kemény borítót leszámítva mégiscsak egy leányról van szó, de megdörzsölve képét űzi el az ingert.
Inkább felkeresi Tyssát. Az asszony végtelenül tapintatos, nem tesz megjegyzést, nem kérdez, noha kizárt, hogy nem sejt semmit. Daya lelkesen segít a vízhordásban és a fürdő előkészítésében, legalább segít elterelni a figyelmét egy kis időre. Csak épp addig, míg nem nyit be újra abba a nyomorult szobába, hogy szárazon közölje a tényeket Nolennel.*
- Vagy velem fürdesz, vagy egyedül a jéghideg vízben.
*Azzal ott is hagyja, hogy a keskeny folyosó végén rejlő szobácska kellemes, levendula és citrus illatú menedékébe léphessen. Sietve kapkodja le ruháit, hogy elmerülhessen a nyugalomban, kiélvezi azt a rövidke, édes magányt, amit a kikötői nélkül tölthet.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-16 12:28:53
Üzenet elküldve: 2022-01-16 12:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ó, igen, ha teljesen őszinte akarna lenni magához, ez az a jelenet, ami már ezerszer és ezerszer lejátszódott a fejében. Az a szeppent meglepetés, a düh, az a hevült "Eressz!". Talán egy kicsit több szeppent meglepetés, de azért így is bőven megteszi. A büszkeséget marcangoló pihegés épp csak a határán annak, hogy átlépjék azt a kényes pontot. Azt az érzékien kényes pontot, ami... Van néhány pillanat, amikor nem igazán tudja eldönteni, hogy már határátlépésnek számít-e. Igazán fenséges imbolygás ez a kettejük épp aktuális státuszában. Érzi Daya combjának remegését, ahogy ellentart. Mindhiába, hiszen legfeljebb késleltetheti.
Mindezen tények tükrében Nolent határozottan meglepi, hogy a kis szuka végül megadja magát. Nem is csak megadja, olyan elemien merül el a váltig tagadott vágyakban, hogy a Velaso'rrát egészen elragadja. Az ölében vonagló lány minden porcikáját tűzbe hozza. Harapva csókol a kreol nyakba, aztán kapkodva pattintja le az ingecske alsó néhány gombját, melyek összetartották. Falja azokat a szégyenletes balladát ihlető kebleket, miközben hol az érzéki idomokat markolja a tenyere, hol újra a barna fürtöket. Egyedül az ajkát kerüli. Az ajkát csókolni, az egészen más, mint engedni a vágyaknak. A vágy olyan tűz, ami talán furcsa, de bizonyos határig nagyon is jól megfér a gyűlölettel. Az a másik dolog viszont más lapra tartozik.
A hátára dőlve szinte a fogait csikorgatva néz a torkára fogó lányra. Bizony, gyűlöli, talán most még jobban, mint valaha. Szinte betűről betűre kiolvasható a kikötői szeméből, ahogy átkozott wegtoreni szukának címkézi, miközben a csípője csak mozdul, éhesen habzsolva a kéjeket.*
- Dehogy kívánlak *hazudja szemrebbenés nélkül és persze abszolút hiteltelenül, de már fordítja is át a némbert a hátára, hogy átvehesse a stafétát. Leszorítja és kéjes élvezettel merül el e forrongó senkiföldjének vad feslettségében. Minden mozdulata kapzsin birtokló. Végletekig akarja sarcolni ezt az arcátlan szukát, hogy valljon. Nyögve, sóhajtva vallja be, mennyire akarja ezt. Elégtételként.
Mikor a megsemmisülés megfeszíti minden izmát és tekintetét a lányéba fúrja, és ebben a semmihez nem fogható pillanatban talál rá újra az az érzés. Ezúttal ismét az ő ujjai fonódnak az áruló torkára, s míg utolsókat mozdul benne, csak szorítja. Nem dühből, nem csak abból. Szívből.
Időben kitisztul a feje. Most is. Elengedi. Épp csak egy hosszú pillanatig nézi még, aztán legördül róla. Zaklatottan, mély kortyokban nyelve a levegőt pattan ki az ágyból. Kirángatja a sarokba gyűrt ágynemű alól a nadrágját és belebújik.*
- Nem történt semmi! És nem is fog *csikorogja. Feldúltan tűri hátra a haját, miközben a többi ruháját keresi, de igazából csak így akarja elkerülni Dayaneer pillantását.* - És ha legközelebb megkívánlak *fordul felé mégis. Viharszínű szemeiben kusza érzések örvénylenek.* - Akkor pont ugyanígy nem fog! *Szinte dúlva-fúlva kutat tovább a ruhái után. Egy balos csizmával a kezében fordul újra a wegtoreni felé.* - És ne gyere azzal, hogy nem leszel a szajhám. Az leszel, ha úgy akarom! *bök Daya felé az ujjával* - Amíg ezt az ügyet letudjuk *morogja tovább, aztán a lábára rángatja a csizmát. De hiába forgolódik, a másikat nem látja sehol. Nagyjából itt fullad ki az az ingerült düh, amit ez az egész felpiszkált benne. Fáradt szusszanással rogy le az egyik kopott kárpitú fotelba.*
- Menj, intézd azt a fürdőt *sóhajtja, immár erélyét vesztett hangján. Nem néz lányra. Most nem tudna. Még ő se tudja, mit is jelent mindez. A gondolatai tompán sodródnak, az érzései viszont őrült fejetlenségben háborognak és pörölnek egymással.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ó, igen, ha teljesen őszinte akarna lenni magához, ez az a jelenet, ami már ezerszer és ezerszer lejátszódott a fejében. Az a szeppent meglepetés, a düh, az a hevült "Eressz!". Talán egy kicsit több szeppent meglepetés, de azért így is bőven megteszi. A büszkeséget marcangoló pihegés épp csak a határán annak, hogy átlépjék azt a kényes pontot. Azt az érzékien kényes pontot, ami... Van néhány pillanat, amikor nem igazán tudja eldönteni, hogy már határátlépésnek számít-e. Igazán fenséges imbolygás ez a kettejük épp aktuális státuszában. Érzi Daya combjának remegését, ahogy ellentart. Mindhiába, hiszen legfeljebb késleltetheti.
Mindezen tények tükrében Nolent határozottan meglepi, hogy a kis szuka végül megadja magát. Nem is csak megadja, olyan elemien merül el a váltig tagadott vágyakban, hogy a Velaso'rrát egészen elragadja. Az ölében vonagló lány minden porcikáját tűzbe hozza. Harapva csókol a kreol nyakba, aztán kapkodva pattintja le az ingecske alsó néhány gombját, melyek összetartották. Falja azokat a szégyenletes balladát ihlető kebleket, miközben hol az érzéki idomokat markolja a tenyere, hol újra a barna fürtöket. Egyedül az ajkát kerüli. Az ajkát csókolni, az egészen más, mint engedni a vágyaknak. A vágy olyan tűz, ami talán furcsa, de bizonyos határig nagyon is jól megfér a gyűlölettel. Az a másik dolog viszont más lapra tartozik.
A hátára dőlve szinte a fogait csikorgatva néz a torkára fogó lányra. Bizony, gyűlöli, talán most még jobban, mint valaha. Szinte betűről betűre kiolvasható a kikötői szeméből, ahogy átkozott wegtoreni szukának címkézi, miközben a csípője csak mozdul, éhesen habzsolva a kéjeket.*
- Dehogy kívánlak *hazudja szemrebbenés nélkül és persze abszolút hiteltelenül, de már fordítja is át a némbert a hátára, hogy átvehesse a stafétát. Leszorítja és kéjes élvezettel merül el e forrongó senkiföldjének vad feslettségében. Minden mozdulata kapzsin birtokló. Végletekig akarja sarcolni ezt az arcátlan szukát, hogy valljon. Nyögve, sóhajtva vallja be, mennyire akarja ezt. Elégtételként.
Mikor a megsemmisülés megfeszíti minden izmát és tekintetét a lányéba fúrja, és ebben a semmihez nem fogható pillanatban talál rá újra az az érzés. Ezúttal ismét az ő ujjai fonódnak az áruló torkára, s míg utolsókat mozdul benne, csak szorítja. Nem dühből, nem csak abból. Szívből.
Időben kitisztul a feje. Most is. Elengedi. Épp csak egy hosszú pillanatig nézi még, aztán legördül róla. Zaklatottan, mély kortyokban nyelve a levegőt pattan ki az ágyból. Kirángatja a sarokba gyűrt ágynemű alól a nadrágját és belebújik.*
- Nem történt semmi! És nem is fog *csikorogja. Feldúltan tűri hátra a haját, miközben a többi ruháját keresi, de igazából csak így akarja elkerülni Dayaneer pillantását.* - És ha legközelebb megkívánlak *fordul felé mégis. Viharszínű szemeiben kusza érzések örvénylenek.* - Akkor pont ugyanígy nem fog! *Szinte dúlva-fúlva kutat tovább a ruhái után. Egy balos csizmával a kezében fordul újra a wegtoreni felé.* - És ne gyere azzal, hogy nem leszel a szajhám. Az leszel, ha úgy akarom! *bök Daya felé az ujjával* - Amíg ezt az ügyet letudjuk *morogja tovább, aztán a lábára rángatja a csizmát. De hiába forgolódik, a másikat nem látja sehol. Nagyjából itt fullad ki az az ingerült düh, amit ez az egész felpiszkált benne. Fáradt szusszanással rogy le az egyik kopott kárpitú fotelba.*
- Menj, intézd azt a fürdőt *sóhajtja, immár erélyét vesztett hangján. Nem néz lányra. Most nem tudna. Még ő se tudja, mit is jelent mindez. A gondolatai tompán sodródnak, az érzései viszont őrült fejetlenségben háborognak és pörölnek egymással.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-16 10:32:32
Üzenet elküldve: 2022-01-16 10:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ujjait végigfuttatja a fojtogató marok belilult nyomán a célozgatásra. Akármennyire is dühös volt akkor, tudja, hogy végül nem lett volna képes megtenni. Tudja, mert fordított helyzetben biztos benne, hogy maga is kihátrált volna az utolsó pillanatban.*
- Kinek akarsz hazudni, Nolen?
*Érzi, hogy bicskanyitogató kérdése gúnyos mosollyal kísérve már átlép egy határt. Talán a férfi állapota, talán önhittsége miatt most úgy véli, megúszhatja legfeljebb néhány bosszankodó morgással a dolgot. Természetesen, mint megannyiszor a kikötői viselkedését találgatva, most is téved.
Váratlanul éri a mozdulat, amellyel a másik magára rántja, zöldjeiben meglepettség villan, de szinte egy pillanat alatt fortyogó düh veszi át a helyét.*
- Eressz… *sziszegi mérgesen mocorogva, s csupán a fürtjeibe markoló határozott kéz tartja vissza, hogy ne indítson el egy istentelenül nagy pofont. A kikötői szavai csak még jobban felpaprikázzák, dühösen villanó tekintetét a mandulavágású szemekbe fúrja, orra alatt morogva kezd halk szitokba a wegtoreniek ősi nyelvén. Kénytelen mély levegőket venni, ahogy indulatos gondolatai közé alattomosan furakszik a sóvárgás. Fülében hangosan lüktet a vér, hallja ugyan, hogy beszél hozzá a másik, de nem tud visszavágni, elméjére, akármennyire is küzd, undokul telepszik rá a méreggel fűszerezett vágy homálya. Látványosan nyel egyet, ahogy a Velasco'rra sürgetően simulva hozzá tovább sodorja a kísértésbe, végül feladva ellenállását fojtottan nyögve helyezkedik el a türelmetlenül vágyakozó ölben.*
- Dögölj meg… *Kívánsága nem csendül élesen, csak halkan duruzsol, mint valami sokat tartogatott szerelmi vallomás, aztán már mozdul is heves indulattal. A kreol nem finomkodik, tüzesen, kíméletlenül hajszolja az élvezeteket, a rozoga ágy nyikorgása és fülledt sóhajai betöltik az aprócska szobát. Ha képes lenne gondolkodni, most bizonyára emlékeztetné magát, mennyire ostoba dolgot művel, milyen mélységesen bánni fogja tettét és hogy vélhetőleg gyűlölni fogja magát az egész után.
Egy pillanatra nagyokat kortyolva a levegőből hirtelen megáll, a kikötőit magabiztosan löki a hátára. Felé hajolva ujjai ártalmatlanul cirógatják a meztelen mellkast és indulnak tovább a nyak ívére, műveletei közben tekintetét egy pillanatra sem szakítja el a másikétól. Marka lágyan fonódik a férfi torkára. Nem szorít, csupán finoman fenyeget, bár semmi rosszra nem készül, kedvére való a gondolat, hogy bármikor megtehetné.*
- Ismerd be, hogy kívánsz *Zsarnokul tartja helyén Nolent. Bár nyilvánvalóan így van, hogyan is lehetne jelen pillanatban tagadni, a szájából akarja hallani a heves tagadások után a szégyenkező beismerést.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ujjait végigfuttatja a fojtogató marok belilult nyomán a célozgatásra. Akármennyire is dühös volt akkor, tudja, hogy végül nem lett volna képes megtenni. Tudja, mert fordított helyzetben biztos benne, hogy maga is kihátrált volna az utolsó pillanatban.*
- Kinek akarsz hazudni, Nolen?
*Érzi, hogy bicskanyitogató kérdése gúnyos mosollyal kísérve már átlép egy határt. Talán a férfi állapota, talán önhittsége miatt most úgy véli, megúszhatja legfeljebb néhány bosszankodó morgással a dolgot. Természetesen, mint megannyiszor a kikötői viselkedését találgatva, most is téved.
Váratlanul éri a mozdulat, amellyel a másik magára rántja, zöldjeiben meglepettség villan, de szinte egy pillanat alatt fortyogó düh veszi át a helyét.*
- Eressz… *sziszegi mérgesen mocorogva, s csupán a fürtjeibe markoló határozott kéz tartja vissza, hogy ne indítson el egy istentelenül nagy pofont. A kikötői szavai csak még jobban felpaprikázzák, dühösen villanó tekintetét a mandulavágású szemekbe fúrja, orra alatt morogva kezd halk szitokba a wegtoreniek ősi nyelvén. Kénytelen mély levegőket venni, ahogy indulatos gondolatai közé alattomosan furakszik a sóvárgás. Fülében hangosan lüktet a vér, hallja ugyan, hogy beszél hozzá a másik, de nem tud visszavágni, elméjére, akármennyire is küzd, undokul telepszik rá a méreggel fűszerezett vágy homálya. Látványosan nyel egyet, ahogy a Velasco'rra sürgetően simulva hozzá tovább sodorja a kísértésbe, végül feladva ellenállását fojtottan nyögve helyezkedik el a türelmetlenül vágyakozó ölben.*
- Dögölj meg… *Kívánsága nem csendül élesen, csak halkan duruzsol, mint valami sokat tartogatott szerelmi vallomás, aztán már mozdul is heves indulattal. A kreol nem finomkodik, tüzesen, kíméletlenül hajszolja az élvezeteket, a rozoga ágy nyikorgása és fülledt sóhajai betöltik az aprócska szobát. Ha képes lenne gondolkodni, most bizonyára emlékeztetné magát, mennyire ostoba dolgot művel, milyen mélységesen bánni fogja tettét és hogy vélhetőleg gyűlölni fogja magát az egész után.
Egy pillanatra nagyokat kortyolva a levegőből hirtelen megáll, a kikötőit magabiztosan löki a hátára. Felé hajolva ujjai ártalmatlanul cirógatják a meztelen mellkast és indulnak tovább a nyak ívére, műveletei közben tekintetét egy pillanatra sem szakítja el a másikétól. Marka lágyan fonódik a férfi torkára. Nem szorít, csupán finoman fenyeget, bár semmi rosszra nem készül, kedvére való a gondolat, hogy bármikor megtehetné.*
- Ismerd be, hogy kívánsz *Zsarnokul tartja helyén Nolent. Bár nyilvánvalóan így van, hogyan is lehetne jelen pillanatban tagadni, a szájából akarja hallani a heves tagadások után a szégyenkező beismerést.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-15 20:23:19
Üzenet elküldve: 2022-01-15 20:23:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
*Úgy tűnik az egykori kapitány ötlete nem okoz osztatlan sikert, bár mintha még ezt is megfontolta volna a kalapos. Ezzel nincs mit kezdeni, ha nem hát nem, pedig számára teljesen jó ötletnek tűnt. Saját személyét ettől még kulcs szereplőnek tartja. Tapasztalt tengerész, aki mind a két fél számára hasznos lehet, még ha erről teljesen talán egyik fél sem bizonyosodott meg. Szó szót követ, amíg aztán a nő itt bedob egy szép kis hülyeséget, ami csodával határos módon jobban meg lesz fontolva, mint az övé.*
~ Ez most komoly? ~* Nem gondolta volna, hogy ezt bárki is komolyan venné.*
~ Ilyen ostobaságot még a madaram is tudna mondani, ha itt volna. ~* A vihar óta nem látta a kis barátját, aki lehet túl sem élte ezt a szörnyűséget. Most viszont nincs ideje ezen rágódni. Szavaznia kellene, de nincs kedve oldalt foglalni. Az orknak sincs kedve oldalt foglalni, de a kalóz, azért megteszi. Azt az oldalt választja, amelyik túlsúlyba kerül. Úgyis látszik az már, akkor amikor az első csapat felnyújtja a kezét.*
~ Vagy így, vagy úgy, de hazajutok. ~* Célja lenne az is, hogy ez számára anyagi haszonnal záruljon ez a kaland.*
*Úgy tűnik az egykori kapitány ötlete nem okoz osztatlan sikert, bár mintha még ezt is megfontolta volna a kalapos. Ezzel nincs mit kezdeni, ha nem hát nem, pedig számára teljesen jó ötletnek tűnt. Saját személyét ettől még kulcs szereplőnek tartja. Tapasztalt tengerész, aki mind a két fél számára hasznos lehet, még ha erről teljesen talán egyik fél sem bizonyosodott meg. Szó szót követ, amíg aztán a nő itt bedob egy szép kis hülyeséget, ami csodával határos módon jobban meg lesz fontolva, mint az övé.*
~ Ez most komoly? ~* Nem gondolta volna, hogy ezt bárki is komolyan venné.*
~ Ilyen ostobaságot még a madaram is tudna mondani, ha itt volna. ~* A vihar óta nem látta a kis barátját, aki lehet túl sem élte ezt a szörnyűséget. Most viszont nincs ideje ezen rágódni. Szavaznia kellene, de nincs kedve oldalt foglalni. Az orknak sincs kedve oldalt foglalni, de a kalóz, azért megteszi. Azt az oldalt választja, amelyik túlsúlyba kerül. Úgyis látszik az már, akkor amikor az első csapat felnyújtja a kezét.*
~ Vagy így, vagy úgy, de hazajutok. ~* Célja lenne az is, hogy ez számára anyagi haszonnal záruljon ez a kaland.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-15 18:47:13
Üzenet elküldve: 2022-01-15 18:47:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annál, amikor Velasco'rrának hívja a kis szuka, csak egyvalami tesz túl: a Kapitányom.
Pökhendi wegtoreni némber! Ha Nolenar józanul gondolkodna, elképedve hümmentene, milyen elképesztő gyógyír ez a másnaposságra. Ha hasogat is még a feje, nem gondol rá, mert épp minden zsigerében forr a düh. (És valami más is, de erről a józan ész végképp hallgat.)
A démoni csitri úgy ereszkedik elé, mint egy kikapós kurtizán. Igaz, nem térdre és más szépséghibája is van még a hasonlatnak, de ilyen helyzetben egyik gondolat sodorja magával a másikat. De a nyelve, a nyelve az csak mérget köp, ha olykor mégoly édes duruzsolásba is öltözteti.*
- Ó, dehogynem *szűri a fogai közt.* - Csak arra tudok gondolni! *Állával a lány nyakán látszódó színpompás foltok felé bök, hogy ezzel a féligazsággal egy kicsit jobban megőrizze a büszkeségét a színjátékban.
Amikor a beste az ajkára suttogja aljasságba mártott szavait, már mélyen veszi a levegőt és minden lélekjelenlétével igyekszik uralkodni magán. Persze a mocskos ki játék után ott hagynák főni a levében, de ez most nem így lesz! Az biztos, hogy nem!
Nolenar nem engedi csak úgy el a felegyenesedő lányt. Megragadja a térdhajlatánál és az ágyra húzza. Az ölébe rántja és jobbjával a csípőjénél átfogva, baljával a gesztenyeszín tincsek közé markolva igyekszik ott is tartani.*
- Tudod, sok mindenre gondoltam, amióta újra találkoztunk. *Hogy most mire gondol, az egészen érezhetően kivehető az egymásnak szoruló ágyékok között.* - És tudod, én megkapom, amit akarok!
*Épp csak egy kicsi lazít a szorításán, hogy annyi szabadságot adjon a lánynak, hogy magától álljon kötélnek. Igazán nem kell hozzá sok helyezkedés.*
- Vágyakozva a nevemet sóhajtani? *húzódik a szája féloldalas vigyorra.* - Hát ilyenekről ábrándozol?
*Mozdul egy kicsit. Sürgetőn. Türelmetlenkedőn. A karja húz egy kicsit a csípőn, hogy a döntési jog peremére szorítsa a lány lehetőségeit.* - Miről még?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annál, amikor Velasco'rrának hívja a kis szuka, csak egyvalami tesz túl: a Kapitányom.
Pökhendi wegtoreni némber! Ha Nolenar józanul gondolkodna, elképedve hümmentene, milyen elképesztő gyógyír ez a másnaposságra. Ha hasogat is még a feje, nem gondol rá, mert épp minden zsigerében forr a düh. (És valami más is, de erről a józan ész végképp hallgat.)
A démoni csitri úgy ereszkedik elé, mint egy kikapós kurtizán. Igaz, nem térdre és más szépséghibája is van még a hasonlatnak, de ilyen helyzetben egyik gondolat sodorja magával a másikat. De a nyelve, a nyelve az csak mérget köp, ha olykor mégoly édes duruzsolásba is öltözteti.*
- Ó, dehogynem *szűri a fogai közt.* - Csak arra tudok gondolni! *Állával a lány nyakán látszódó színpompás foltok felé bök, hogy ezzel a féligazsággal egy kicsit jobban megőrizze a büszkeségét a színjátékban.
Amikor a beste az ajkára suttogja aljasságba mártott szavait, már mélyen veszi a levegőt és minden lélekjelenlétével igyekszik uralkodni magán. Persze a mocskos ki játék után ott hagynák főni a levében, de ez most nem így lesz! Az biztos, hogy nem!
Nolenar nem engedi csak úgy el a felegyenesedő lányt. Megragadja a térdhajlatánál és az ágyra húzza. Az ölébe rántja és jobbjával a csípőjénél átfogva, baljával a gesztenyeszín tincsek közé markolva igyekszik ott is tartani.*
- Tudod, sok mindenre gondoltam, amióta újra találkoztunk. *Hogy most mire gondol, az egészen érezhetően kivehető az egymásnak szoruló ágyékok között.* - És tudod, én megkapom, amit akarok!
*Épp csak egy kicsi lazít a szorításán, hogy annyi szabadságot adjon a lánynak, hogy magától álljon kötélnek. Igazán nem kell hozzá sok helyezkedés.*
- Vágyakozva a nevemet sóhajtani? *húzódik a szája féloldalas vigyorra.* - Hát ilyenekről ábrándozol?
*Mozdul egy kicsit. Sürgetőn. Türelmetlenkedőn. A karja húz egy kicsit a csípőn, hogy a döntési jog peremére szorítsa a lány lehetőségeit.* - Miről még?
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-15 16:41:50
Üzenet elküldve: 2022-01-15 16:41:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meg kell hagyni, a wegtoreni sem emlékszik túl tisztán a tegnap estére. Bizonyos jelenetek csak halványan derengenek, aprócska mozzanatok összemosódnak, Nolen tagadása éppen ezért kissé elbizonytalanítja az elregélt történésekkel kapcsolatban. Jobban belegondolva talán nem is a kikötői hívta fel a figyelmet oly hangosan az asszonyka adottságaira, de az kétségtelen, hogy végül ő járt pórul a történetben. Az utólag komikus borulást azonban tökéletesen képes visszaidézni, az ijedtség egy pillanat alatt kijózanította.*
- Meglephet Velasco'rra, de különösebben nem izgat, hogy hiszel-e nekem.
*Sóhajtja vállrándítva egy serdülő flegmaságával, tisztában van vele, hogy a férfi valószínűleg azt se hinné el, amit kérdez. Persze ezért nehezen lehetne hibáztatni a korábbiak függvényében, a lány sem bízna szavaiban a helyében.
Ügyetlenkedve a gombolással abban reménykedik, hogy ezt a témát immáron le is zárhatják. A legegyszerűbb, ha gyorsan elfelejtik -a tengerésznek ez bizonyára nem fog gondot okozni tekintve állapotát- és többet nem emlegetik fel, tisztességesen a szőnyeg alá seprik az egészet, ahogy azt ilyenkor illik. A csuklójára markoló kezek és a feltett kérdés elhessegeti iménti elképzeléseit, arcán gúnyos mosoly villan.*
- Netán részletes beszámolót szeretnél? *Ahhoz, hogy ilyennel elő tudjon állni nem ártana előkotorni néhány rumtól homályos emlékképet, de szívesen meséli el szemszögéből ferdített élményeit, ha ezzel felhúzhatja a másikat.
Lelepleződésekor kirántja kacsóját a fogásból. Kezét forgatva szemléli meg lilult bütykeit, láthatóan megfeszül állkapcsa a felidézett jelenetre.*
- Meglehet. *ismeri be homályosan, esze ágában sincs bocsánatot kérni. Rettenetes dolgokat vágott a fejéhez a férfi, és noha úgy véli a súlyos mondatok egy részét tökéletesen meg is érdemelte, hangzottak el olyan dolgok, amiket már nem volt képes higgadtan tűrni.
A vádra felszalad a szemöldöke, különös derűt varázsol képére, valahogy nem tűnik őszintének.*
- Ügyeskedtem? *Feszültség csendül hangjában, mikor visszakérdez. Valahogy a hirtelen érkező méregből és a kikötői váratlan tétovázásából erőt merítve szilárd magabiztosságot ölt magára. Zöldjei a mandulavágású tekintetben kapaszkodnak, kikövetelik maguknak a figyelmet.*
- Hát persze… *Lassan mozdul, egy ibrisz fenyegető ráérősségével, ahogy finoman a csupasz combra támaszkodva Nolen elé guggol a maga zilált jelenlétében. Nem ereszti a pillantásokat, markait továbbra is a pőre bőrön pihenteti.* - Az az átkozott wegtoreni szajha alattomosan elcsábított, nem igaz? *Kérdi duruzsolva, olyan hangsúllyal, ahogy egy felnőtt faggat egy kisgyereket szerencsétlen aprócska balesete körülményeiről.* - Elvégre neked meg sem fordulna a fejecskédben ilyesmi.
*Elszakítva rövid időre tekintetét a nyakban lógó karom talizmán után nyúl, ujjai között szórakozottan játszik vele egy darabig, közben a legkevésbé sem diszkréten kalandozik el az ismerős testet mustrálva. Egykori szeretője meztelen kiszolgáltatottsága tagadhatatlanul izgalomba hozza.*
- Mióta újra találkoztunk, egyszer sem gondoltál arra, hogy milyen lenne hozzámérni. *A medálnál fogva gyengéden kezdi közelebb húzni a kikötőit, tudja, hogy szót fog fogadni, nem hagyná, hogy a lány elszakítsa a zsinórját.* - Vagy hogy milyen lenne újra az ajkaimat ízlelni *Sajátjait meg is nedvesíti önkénytelenül, aztán ellopja a maradék távolságot is közöttük. Szeretné azt a benyomást kelteni, hogy aljas játszadozását gond nélkül felügyelete alatt tartja, de ez aligha sikerül maradéktalanul. *- Hallani, ahogy vágyakozva a nevedet sóhajtom… *Ha semmi nem tartja vissza, immáron az ajkakra suttog, óvatosan meg is cirógatja őket, mielőtt egy meggondolatlan csók elől elhajolna.* - Nem igaz, Kapitányom?
*Elereszti a talizmánt. Kisimítja a Velasco'rra arcából a nedvesen homlokára tapadt tincseket.*
- Nem történt semmi *Olyan egyértelműen jelenti ki, mintha maga is elhinné* - És nem is fog…
*Utóbbi jelen helyzetben szinte fenyegetésként csendül mielőtt felegyenesedve lezártnak tekintené az ügyet, bár az utolsó pillanatban még pimasz zöldjei előadása sikerének jeleit kutatják. Ezt a férfi most aligha tudja eltitkolni előle. Szemtelen mosollyal fog neki újra a felöltözésnek, mintha mi sem történt volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meg kell hagyni, a wegtoreni sem emlékszik túl tisztán a tegnap estére. Bizonyos jelenetek csak halványan derengenek, aprócska mozzanatok összemosódnak, Nolen tagadása éppen ezért kissé elbizonytalanítja az elregélt történésekkel kapcsolatban. Jobban belegondolva talán nem is a kikötői hívta fel a figyelmet oly hangosan az asszonyka adottságaira, de az kétségtelen, hogy végül ő járt pórul a történetben. Az utólag komikus borulást azonban tökéletesen képes visszaidézni, az ijedtség egy pillanat alatt kijózanította.*
- Meglephet Velasco'rra, de különösebben nem izgat, hogy hiszel-e nekem.
*Sóhajtja vállrándítva egy serdülő flegmaságával, tisztában van vele, hogy a férfi valószínűleg azt se hinné el, amit kérdez. Persze ezért nehezen lehetne hibáztatni a korábbiak függvényében, a lány sem bízna szavaiban a helyében.
Ügyetlenkedve a gombolással abban reménykedik, hogy ezt a témát immáron le is zárhatják. A legegyszerűbb, ha gyorsan elfelejtik -a tengerésznek ez bizonyára nem fog gondot okozni tekintve állapotát- és többet nem emlegetik fel, tisztességesen a szőnyeg alá seprik az egészet, ahogy azt ilyenkor illik. A csuklójára markoló kezek és a feltett kérdés elhessegeti iménti elképzeléseit, arcán gúnyos mosoly villan.*
- Netán részletes beszámolót szeretnél? *Ahhoz, hogy ilyennel elő tudjon állni nem ártana előkotorni néhány rumtól homályos emlékképet, de szívesen meséli el szemszögéből ferdített élményeit, ha ezzel felhúzhatja a másikat.
Lelepleződésekor kirántja kacsóját a fogásból. Kezét forgatva szemléli meg lilult bütykeit, láthatóan megfeszül állkapcsa a felidézett jelenetre.*
- Meglehet. *ismeri be homályosan, esze ágában sincs bocsánatot kérni. Rettenetes dolgokat vágott a fejéhez a férfi, és noha úgy véli a súlyos mondatok egy részét tökéletesen meg is érdemelte, hangzottak el olyan dolgok, amiket már nem volt képes higgadtan tűrni.
A vádra felszalad a szemöldöke, különös derűt varázsol képére, valahogy nem tűnik őszintének.*
- Ügyeskedtem? *Feszültség csendül hangjában, mikor visszakérdez. Valahogy a hirtelen érkező méregből és a kikötői váratlan tétovázásából erőt merítve szilárd magabiztosságot ölt magára. Zöldjei a mandulavágású tekintetben kapaszkodnak, kikövetelik maguknak a figyelmet.*
- Hát persze… *Lassan mozdul, egy ibrisz fenyegető ráérősségével, ahogy finoman a csupasz combra támaszkodva Nolen elé guggol a maga zilált jelenlétében. Nem ereszti a pillantásokat, markait továbbra is a pőre bőrön pihenteti.* - Az az átkozott wegtoreni szajha alattomosan elcsábított, nem igaz? *Kérdi duruzsolva, olyan hangsúllyal, ahogy egy felnőtt faggat egy kisgyereket szerencsétlen aprócska balesete körülményeiről.* - Elvégre neked meg sem fordulna a fejecskédben ilyesmi.
*Elszakítva rövid időre tekintetét a nyakban lógó karom talizmán után nyúl, ujjai között szórakozottan játszik vele egy darabig, közben a legkevésbé sem diszkréten kalandozik el az ismerős testet mustrálva. Egykori szeretője meztelen kiszolgáltatottsága tagadhatatlanul izgalomba hozza.*
- Mióta újra találkoztunk, egyszer sem gondoltál arra, hogy milyen lenne hozzámérni. *A medálnál fogva gyengéden kezdi közelebb húzni a kikötőit, tudja, hogy szót fog fogadni, nem hagyná, hogy a lány elszakítsa a zsinórját.* - Vagy hogy milyen lenne újra az ajkaimat ízlelni *Sajátjait meg is nedvesíti önkénytelenül, aztán ellopja a maradék távolságot is közöttük. Szeretné azt a benyomást kelteni, hogy aljas játszadozását gond nélkül felügyelete alatt tartja, de ez aligha sikerül maradéktalanul. *- Hallani, ahogy vágyakozva a nevedet sóhajtom… *Ha semmi nem tartja vissza, immáron az ajkakra suttog, óvatosan meg is cirógatja őket, mielőtt egy meggondolatlan csók elől elhajolna.* - Nem igaz, Kapitányom?
*Elereszti a talizmánt. Kisimítja a Velasco'rra arcából a nedvesen homlokára tapadt tincseket.*
- Nem történt semmi *Olyan egyértelműen jelenti ki, mintha maga is elhinné* - És nem is fog…
*Utóbbi jelen helyzetben szinte fenyegetésként csendül mielőtt felegyenesedve lezártnak tekintené az ügyet, bár az utolsó pillanatban még pimasz zöldjei előadása sikerének jeleit kutatják. Ezt a férfi most aligha tudja eltitkolni előle. Szemtelen mosollyal fog neki újra a felöltözésnek, mintha mi sem történt volna.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-15 12:56:29
Üzenet elküldve: 2022-01-15 12:56:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát, a beszámoló elejétől nem lesz okosabb. Arra teljesen egyedül is rájött, hogy az este mocskos nagy lerészegedés áldozatává lett. A történetre a kebelben megáldott asszonysággal meg az asztal szélével, na arra viszont csak ráncolja a homlokát. Ha nem erőltetné ennyire az emlékezést, valószínűleg ő is zavarba jönne. A saját meztelensége kevéssé jut el a még mindig jócskán kótyagos tudatáig, de a wegtoreni itt áll előtte egy szál takaróba burkolózva. Megérinti. Nagyon-nagyon közel van. És még a hajából áradó ormótlan kocsmaszag ellenére is érzi a bőre illatát.
Az összeveszés mondjuk életszerűen hangzik. ~A többit? Milyen többit?~ Szinte fáj, ahogy az akarata vérző körmökkel ás a sűrű, fekete iszapban, ami a tegnap este emlékei helyett kitölti a fejét. ~Utána?? De mi...? MI után?~ Hirtelen belebotlik a töprengés közben abba a nevetséges jóslatba, amit a Talmid templom papnőitől kapott. Az öccsének végül el se mesélte, mert még azt hitte volna, csak kitalálta az egészet, hogy gúnyolódjon rajta. ~Balllada a cikcómic... Te jó ég!~ A kétes művészi értékű szövegkörnyezetből elég nehéz lenne nem kikövetkeztetni, hogy látta Daya fedetlen melleit az este. De ugye az csak egy dolog. Ha lehet, még kényszeredettebben kezd el ásni abban az iszapos emlékezetben, de nem mondhatni, hogy előrébb van vele. Visszabotorkál és lerogy az ágy szélére.*
- Baromság! *Jelenti ki. A meggyőződés szól belőle, amit néhány szilárd részre alapoz, a többin pedig nagyvonalúan átlép. Előre görnyedve masszírozza a halántékát.
Ami a bögyös asszonyságról szóló mesét illeti, teljességgel kizártnak tartja. A három Velasco'rra fivér közül Morntól még talán nem is áll távol az ilyesmi. Ő elég korán a kikötői bandákhoz, utána meg Szhylla legénységéhez csapódott. De Nolen meg az öccse jóval tovább maradtak az anyai felügyelet szárnyai alatt. Jóval több könyv, jóval kevesebb verekedés (kivéve, amikor a bátyjuk otthon volt). Persze, Nolent se kell félteni, ha ugratásról vagy élcről van szó. Jól megérti magát matrózokkal, de a nyersnél ő általában észrevétlenül megáll, ha a környezete már át is csúszik a közönséges alpáriság határán. Az anyja szíjat is hasítana a hátából, ha a fülébe jutna ilyesmi!*
- Várj csak! *nyúl ki hirtelen Daya felé és a csuklójára marva odarántja magához.* - Mi az a "többi", amit emlegetsz? *kérdi. Vádlón és hitetlenkedve hunyorít a wegtoreni némberre. A kétkedése elég alaptalannak tűnhet (tekintve az állapotát és azt, hogy a lány szintén csupán egy alig gombolt ingecskét visel), de szemmel láthatólag nagyon ragaszkodik az egyetlen szóban leszögezett álláspontjához.
Aztán letekint a fogva tartott kacsó bütykeire.*
- Te voltál! Nem a vágás *mozgatja meg sajgó állkapcsát* - de az állam! *Talán ahhoz az összeveszéshez lehet köze, ami még az egész történet legreálisabb eleme. Nem kétséges, hogy Nolennek megvan hozzá a tehetsége, hogy tettlegességig hergelje a másikat. (Bár ebben Dayaneer se igazán marad el mögötte.)*
- Akárhogy is ügyeskedtél, kizárt, hogy... *A határozott állítást kissé aláássa, hogy muszáj nyelnie egyet, amikor az ing hiányos gombolása régről ismert és még mindig igen kívánatos részekre enged rálátást. Persze holtig tagadná.* - Kizárt!
*A férfiúi büszkeség, az elvek, nyilván egy dolog, amihez lehet ragaszkodni. A vér és annak az undok, öntörvényű áramlása meg egy másik, ami ellen nem nagyon van mit tenni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát, a beszámoló elejétől nem lesz okosabb. Arra teljesen egyedül is rájött, hogy az este mocskos nagy lerészegedés áldozatává lett. A történetre a kebelben megáldott asszonysággal meg az asztal szélével, na arra viszont csak ráncolja a homlokát. Ha nem erőltetné ennyire az emlékezést, valószínűleg ő is zavarba jönne. A saját meztelensége kevéssé jut el a még mindig jócskán kótyagos tudatáig, de a wegtoreni itt áll előtte egy szál takaróba burkolózva. Megérinti. Nagyon-nagyon közel van. És még a hajából áradó ormótlan kocsmaszag ellenére is érzi a bőre illatát.
Az összeveszés mondjuk életszerűen hangzik. ~A többit? Milyen többit?~ Szinte fáj, ahogy az akarata vérző körmökkel ás a sűrű, fekete iszapban, ami a tegnap este emlékei helyett kitölti a fejét. ~Utána?? De mi...? MI után?~ Hirtelen belebotlik a töprengés közben abba a nevetséges jóslatba, amit a Talmid templom papnőitől kapott. Az öccsének végül el se mesélte, mert még azt hitte volna, csak kitalálta az egészet, hogy gúnyolódjon rajta. ~Balllada a cikcómic... Te jó ég!~ A kétes művészi értékű szövegkörnyezetből elég nehéz lenne nem kikövetkeztetni, hogy látta Daya fedetlen melleit az este. De ugye az csak egy dolog. Ha lehet, még kényszeredettebben kezd el ásni abban az iszapos emlékezetben, de nem mondhatni, hogy előrébb van vele. Visszabotorkál és lerogy az ágy szélére.*
- Baromság! *Jelenti ki. A meggyőződés szól belőle, amit néhány szilárd részre alapoz, a többin pedig nagyvonalúan átlép. Előre görnyedve masszírozza a halántékát.
Ami a bögyös asszonyságról szóló mesét illeti, teljességgel kizártnak tartja. A három Velasco'rra fivér közül Morntól még talán nem is áll távol az ilyesmi. Ő elég korán a kikötői bandákhoz, utána meg Szhylla legénységéhez csapódott. De Nolen meg az öccse jóval tovább maradtak az anyai felügyelet szárnyai alatt. Jóval több könyv, jóval kevesebb verekedés (kivéve, amikor a bátyjuk otthon volt). Persze, Nolent se kell félteni, ha ugratásról vagy élcről van szó. Jól megérti magát matrózokkal, de a nyersnél ő általában észrevétlenül megáll, ha a környezete már át is csúszik a közönséges alpáriság határán. Az anyja szíjat is hasítana a hátából, ha a fülébe jutna ilyesmi!*
- Várj csak! *nyúl ki hirtelen Daya felé és a csuklójára marva odarántja magához.* - Mi az a "többi", amit emlegetsz? *kérdi. Vádlón és hitetlenkedve hunyorít a wegtoreni némberre. A kétkedése elég alaptalannak tűnhet (tekintve az állapotát és azt, hogy a lány szintén csupán egy alig gombolt ingecskét visel), de szemmel láthatólag nagyon ragaszkodik az egyetlen szóban leszögezett álláspontjához.
Aztán letekint a fogva tartott kacsó bütykeire.*
- Te voltál! Nem a vágás *mozgatja meg sajgó állkapcsát* - de az állam! *Talán ahhoz az összeveszéshez lehet köze, ami még az egész történet legreálisabb eleme. Nem kétséges, hogy Nolennek megvan hozzá a tehetsége, hogy tettlegességig hergelje a másikat. (Bár ebben Dayaneer se igazán marad el mögötte.)*
- Akárhogy is ügyeskedtél, kizárt, hogy... *A határozott állítást kissé aláássa, hogy muszáj nyelnie egyet, amikor az ing hiányos gombolása régről ismert és még mindig igen kívánatos részekre enged rálátást. Persze holtig tagadná.* - Kizárt!
*A férfiúi büszkeség, az elvek, nyilván egy dolog, amihez lehet ragaszkodni. A vér és annak az undok, öntörvényű áramlása meg egy másik, ami ellen nem nagyon van mit tenni.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-12 07:23:15
Üzenet elküldve: 2022-01-12 07:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 266
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 266
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal túlélésének megvannak a maga szabályai. Amik közt ott van, hogy ne feltűnősködj, vitás kérdésben ne foglalj állást hisz akármi baj beüt úgyis az orkot hibáztatják, szólj keveset, de ha beléd kötnek állj ki magadért és hogy ne hagyd, hogy csapdába csaljanak. Ezek szerint jár most el. Vagyis hallgat és figyel. Nem ismeri Furabogár képességeit, de ha bajt akarna keverni arra most jó lehetősége lenne. A kapitány mindenképp gyanúsan viselkedik amit már az ork se bír szó nélkül hagyni.*
-Miért utálja annyira? Személyes baja van vele?
*Szavai nem vádlók és nem is támadni akar velük. Feltett két kérdést és a nem túl barátságos tekintete alapján szeretne is választ kapni rá. Remek kihallgató lehetne belőle. Az arca megvan hozzá. Hangzanak el egyéb ötletek is amiknél továbbra is a maga csendjében marad. Ahogy a válasz nélkül a szavazás során is. Hiába néznek rá ő csak támaszkodik a csatabárján. Nem adja akárkinek a fegyverét és bár látszólag ezek eldöntötték már, hogy velük van, de kicsit gyorsan haladnak a dolgok az ork számára aki szereti tudni mi célt szolgál, mi történik vele és kik veszik körbe.*
*Zopal túlélésének megvannak a maga szabályai. Amik közt ott van, hogy ne feltűnősködj, vitás kérdésben ne foglalj állást hisz akármi baj beüt úgyis az orkot hibáztatják, szólj keveset, de ha beléd kötnek állj ki magadért és hogy ne hagyd, hogy csapdába csaljanak. Ezek szerint jár most el. Vagyis hallgat és figyel. Nem ismeri Furabogár képességeit, de ha bajt akarna keverni arra most jó lehetősége lenne. A kapitány mindenképp gyanúsan viselkedik amit már az ork se bír szó nélkül hagyni.*
-Miért utálja annyira? Személyes baja van vele?
*Szavai nem vádlók és nem is támadni akar velük. Feltett két kérdést és a nem túl barátságos tekintete alapján szeretne is választ kapni rá. Remek kihallgató lehetne belőle. Az arca megvan hozzá. Hangzanak el egyéb ötletek is amiknél továbbra is a maga csendjében marad. Ahogy a válasz nélkül a szavazás során is. Hiába néznek rá ő csak támaszkodik a csatabárján. Nem adja akárkinek a fegyverét és bár látszólag ezek eldöntötték már, hogy velük van, de kicsit gyorsan haladnak a dolgok az ork számára aki szereti tudni mi célt szolgál, mi történik vele és kik veszik körbe.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:55:00
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:55:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopal kivonja magát a beszélgetésből és inkább a jelenlévők fürkészésével foglalkozik. A kapitány láthatóan tartaná magát a szavához és a feladatukhoz, azaz elpusztítani a szörnyet, amit eddig üldöztek. A fegyveresek egy része, akik persze a hajó legénységének felét is kiteszik, a maradás és a kapitány mellett áll ki, míg akadnak szép számmal olyanok is, akik a távozás mellett voksolnak.
Amikor Svornt véleményezi az események alakulását, a kapitány állja a pillantását, de láthatóan nem ért egyet az elhangzottakkal.*
- A küldetés világos. El kell pusztítani a bestiát és semmi bizonyíték nincs arra, hogy ne tudná elhagyni a szigetet. Ha pedig sikerül távoznia akkor bottal üthetjük a nyomát. Sosem leszünk ilyen közel hozzá. *Szorítja ökölbe a kezét a kalapos férfi elszántan.*
- Nem! *Horkan fel az egykori kormányos ötletét hallva a kapitány.*
- Az a szörnyeteg ide nem teszi fel a lábát. Ha pedig mégis, akkor az utolsó véremig harcolok vagy míg el nem pusztul! *Szinte vicsorogva ejti ki a szavakat. Lehet, hogy érzi, kezd kicsúszni a lába alól a talaj és igyekszik a támogatóit megerősíteni hitükben.
A folytatáson elgondolkodik. Csapdát állítani a szörnynek akár még jó is lehet, de kételkedni látszik. Talán nem bízik abban, hogy a bestia valóban feljön a hajóra, amíg távol vannak. Ha pedig kifutottak és nem találják a hajón, akkor már biztosan nem tudja visszafordítani a legénységet. Elveszítheti a Fényt.
Daesys grimaszait Svornt is láthatja ahogy előadja ötletét, ám a lány nem marad szótlan, mint az ork. Kimondja amit sokan gondolnak és többen bólogatnak is a szavaira. A sziget felgyújtására tett megjegyzése utáni feszültségoldó kis kacajt senki sem veszi át, többen elgondolkodva pillantanak a mellettük állóra, a kalapos pedig egyenesen ránéz. Úgy tűnik, tetszik neki az ötlet, hogy a tűzzel szűkítsék a bestia mozgásterét.*
- Rendben. Ez jó lehet. *Mondja ki egy sóhajjal és körbenéz.*
- Tudni akarom, hogy mennyien harcolnának és mennyien akarnak menni! Tudnom kell, hogy ha harcra kerül a sor, akkor mennyien állnak ki mellettem és mennyien fordítanak hátat nekem! *Néz végig az arcokon, nem hagyva ki Daesyst, Zopalt és Svornt sem.*
- Emelje fel elsőként az a karját, aki elhajózna. *Mondja és végignéz a karjukat emelőkön, hogy megszámlálja őket.*
- Most azok, akik harcolnának velem. *Egyenes fickónak tűnik, mert nem teszi hozzá, hogy gyáván menne el, aki menne és milyen bátor volna, aki kitart a küldetés mellett. A fegyveresek tétováznak, de lassan minden kéz a magasba emelkedik egyik vagy a másik oldalon.*
*Zopal kivonja magát a beszélgetésből és inkább a jelenlévők fürkészésével foglalkozik. A kapitány láthatóan tartaná magát a szavához és a feladatukhoz, azaz elpusztítani a szörnyet, amit eddig üldöztek. A fegyveresek egy része, akik persze a hajó legénységének felét is kiteszik, a maradás és a kapitány mellett áll ki, míg akadnak szép számmal olyanok is, akik a távozás mellett voksolnak.
Amikor Svornt véleményezi az események alakulását, a kapitány állja a pillantását, de láthatóan nem ért egyet az elhangzottakkal.*
- A küldetés világos. El kell pusztítani a bestiát és semmi bizonyíték nincs arra, hogy ne tudná elhagyni a szigetet. Ha pedig sikerül távoznia akkor bottal üthetjük a nyomát. Sosem leszünk ilyen közel hozzá. *Szorítja ökölbe a kezét a kalapos férfi elszántan.*
- Nem! *Horkan fel az egykori kormányos ötletét hallva a kapitány.*
- Az a szörnyeteg ide nem teszi fel a lábát. Ha pedig mégis, akkor az utolsó véremig harcolok vagy míg el nem pusztul! *Szinte vicsorogva ejti ki a szavakat. Lehet, hogy érzi, kezd kicsúszni a lába alól a talaj és igyekszik a támogatóit megerősíteni hitükben.
A folytatáson elgondolkodik. Csapdát állítani a szörnynek akár még jó is lehet, de kételkedni látszik. Talán nem bízik abban, hogy a bestia valóban feljön a hajóra, amíg távol vannak. Ha pedig kifutottak és nem találják a hajón, akkor már biztosan nem tudja visszafordítani a legénységet. Elveszítheti a Fényt.
Daesys grimaszait Svornt is láthatja ahogy előadja ötletét, ám a lány nem marad szótlan, mint az ork. Kimondja amit sokan gondolnak és többen bólogatnak is a szavaira. A sziget felgyújtására tett megjegyzése utáni feszültségoldó kis kacajt senki sem veszi át, többen elgondolkodva pillantanak a mellettük állóra, a kalapos pedig egyenesen ránéz. Úgy tűnik, tetszik neki az ötlet, hogy a tűzzel szűkítsék a bestia mozgásterét.*
- Rendben. Ez jó lehet. *Mondja ki egy sóhajjal és körbenéz.*
- Tudni akarom, hogy mennyien harcolnának és mennyien akarnak menni! Tudnom kell, hogy ha harcra kerül a sor, akkor mennyien állnak ki mellettem és mennyien fordítanak hátat nekem! *Néz végig az arcokon, nem hagyva ki Daesyst, Zopalt és Svornt sem.*
- Emelje fel elsőként az a karját, aki elhajózna. *Mondja és végignéz a karjukat emelőkön, hogy megszámlálja őket.*
- Most azok, akik harcolnának velem. *Egyenes fickónak tűnik, mert nem teszi hozzá, hogy gyáván menne el, aki menne és milyen bátor volna, aki kitart a küldetés mellett. A fegyveresek tétováznak, de lassan minden kéz a magasba emelkedik egyik vagy a másik oldalon.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-09 20:46:20
Üzenet elküldve: 2022-01-09 20:46:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Arcpirítóan buja álmok üldözik a wegtorenit. Valójában nem is menekül előlük, bűnös élvezettel merül el a kéjes képzelgésekben, melynek főszereplője jelen esetben a kikötői. Nem olyan meglepő dolog ez egyébként a lány számára, érzelmei erőszakos elfojtása következtében elméje gyakran cibálta könyörtelenül Nolent az efféle fantáziálások színpadára magányosabb éjszakákon. Vélhetőleg az az átkozottul pocsék ital csalogathatta ismét elő ábrándjait, bosszantó dolog, de hát mit tud tenni ellenük az ember.
Az ágy kínkeserves nyikorgásának hangja ébreszti. Pillái lustán mozdulnak majd morcosan fonódnak össze ismét az élesen beszűrődő fénnyel találkozva, de akármennyire is igyekszik, képtelen visszaaludni. Ennek csupán az egyik oka az átkozott világosság, végleg a pucér hátsó váratlan látványa veri ki az álmot a szeméből. Hirtelen nem is tudja hol van.*
~ Mi a …? ~ *Nem olyan egyszerű most felülni az ágyban, kissé meg is szédül a mozdulatban. A feje ugyan nem hasogat veszettül, kavargó gyomra azonban elárulja, jóval több szesz csúszott le tegnap este, mint amennyi illett volna. Kidörzsöli a fáradtság maradék homályát zöldjeiből, melyek rögvest a szekrényke felé tántorgó pőre testet kezdik szemlélni. A háton húzódó apró karmolások, a bíborszín elkenődött rúzsnyomok - nem is emlékszik, mikor kente ki a száját - és halványlilán derengő foltocskák bizarr festmény módjára örökítették meg az éjszaka mozzanatait. A látvány egy pillanat alatt segít felidézni az elveszettnek hitt emlékeket, legalább is a nagy mű elkészültének jeleneteit rendkívüli alapossággal vetíti elé elméje. Szóval nem álmodott…
Történéseket feldolgozni kívánó merengéséből a nyúzott, karcos hang zökkenti ki, a helyzet abszurditása csaknem előcsal belőle egy önfeledt nevetést, de leküzdve az ingert csupán egy értelmezhetetlen mosoly nyúlik el az arcán.*
- Hát… *kezdene bele a feleletbe, de nem is tudja, mit mondjon, inkább erőt véve magán próbál az ágy széléhez mászni. Az átizzadt, rongyos takarót szemérmes szűzleány módjára szorítja magához, ahogy sikerül nehézkesen felkászálódni, erőtlenül ügyetlenkedve csavarja maga köré a kellemetlen tapintású anyagot. A Velasco'rrához képest jóval összeszedettebben lép előre, noha egy óvatlan pillanatban csaknem orra bukik egy hanyagul földre dobott csizmában.*
- Ez elég csúnya lett. *Halványan fintorogva fogja meg gyengéden a férfi állát, hogy jobban szemügyre vételezze a tegnap szerzett sebet. Arra a megállapításra jut, egészen olcsón megúszta a kis balesetet.*
- Még sohasem láttalak ennyire részegnek. *Ez a megállapítás már önmagában beszédes, azért volt alkalma néhányszor vedelni látni a kikötőit* - Pethar meg a cimborái nem kíméltek.
*Még maga is a vizes kancsóért nyúl, sietve kiissza kevéske tartalmát, aztán jólesően sóhajtva törli meg száját, tükörbe sem kell pillantania ahhoz, hogy tudja, képére valószínűleg mókás szakállat mázolt a szájfesték.*
- Leittad magad, rettenetesen. *kezd bele egy kis szünet után a mesélésbe, kénytelenül el is vigyorodik* - Egyszer betoppant egy telt keblű asszonyság, az urát kereste. Ahogy megláttad hangosan megjegyezted, hogy akkora tőgye van, mint egy vemhes gwuffnak, meg hogy biztos ültőhelyében meg tudná szoptatni Arthenior összes árváját. Szerencsétlenségedre épp a férje mellett ültél. *Látszólag igyekszik nem elkacagni magát, így visszagondolva rettenetesen szórakoztatónak találja a jelenetet.*
- Állon akart ütni, de már ő sem volt szomjas, így elvétette. Te viszont úgy meglepődtél, megpróbáltál elhajolni, persze rögtön felborultál a székkel. A szép kis pofikádat pedig sikerült beverni az asztal sarkába. *Ajkát lebiggyeszti műsajnálatát megtoldva, bár az igazság az, hogy egy hangyányit azért aggódott miatta, azt hitte a szemét sikerült kinyomnia.*
- Tyssa felajánlott két szobát *nyomatékosan hangsúlyozza a számot valamiféle gyenge mentegetőzésképp, előre tisztázva,, semmiféle hátsószándék nem vezérelte* - Felkísértelek, hogy kitisztítsam a sebet…
*Neki sem tiszta minden pontja a történteknek, őt is nehezen lehetett volna józansággal vádolni. Összeszalad szemöldöke gondolkodás közben*
- Valamin rettenetesen összevesztünk, aztán… *Fülében egy pillanatra vágytól fűtött morranások, kéjes sóhajok, egymásnak folytonosan ellentmondó, elsuttogott vallomások csendülnek fel, melyeket egy torokköszörüléssel igyekszik száműzni. Próbálja leplezni, de azért láthatóan zavarba jött, pedig nem szokása* - Azt hiszem a többit felesleges részleteznem.
*Arrébb is iszkol inkább, a padlót kémlelve keresni kezdi szétdobált ruháit.*
- Utána nagyon lelkesen körmöltél valamit egy papírra. Ráborítottad a gyertyát. *A tett színhelye felé biccent, közben hátat fordítva gombolni kezdi magán meglelt ingét.* - Szólok Tyssának, hogy készítsen fürdőt.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Arcpirítóan buja álmok üldözik a wegtorenit. Valójában nem is menekül előlük, bűnös élvezettel merül el a kéjes képzelgésekben, melynek főszereplője jelen esetben a kikötői. Nem olyan meglepő dolog ez egyébként a lány számára, érzelmei erőszakos elfojtása következtében elméje gyakran cibálta könyörtelenül Nolent az efféle fantáziálások színpadára magányosabb éjszakákon. Vélhetőleg az az átkozottul pocsék ital csalogathatta ismét elő ábrándjait, bosszantó dolog, de hát mit tud tenni ellenük az ember.
Az ágy kínkeserves nyikorgásának hangja ébreszti. Pillái lustán mozdulnak majd morcosan fonódnak össze ismét az élesen beszűrődő fénnyel találkozva, de akármennyire is igyekszik, képtelen visszaaludni. Ennek csupán az egyik oka az átkozott világosság, végleg a pucér hátsó váratlan látványa veri ki az álmot a szeméből. Hirtelen nem is tudja hol van.*
~ Mi a …? ~ *Nem olyan egyszerű most felülni az ágyban, kissé meg is szédül a mozdulatban. A feje ugyan nem hasogat veszettül, kavargó gyomra azonban elárulja, jóval több szesz csúszott le tegnap este, mint amennyi illett volna. Kidörzsöli a fáradtság maradék homályát zöldjeiből, melyek rögvest a szekrényke felé tántorgó pőre testet kezdik szemlélni. A háton húzódó apró karmolások, a bíborszín elkenődött rúzsnyomok - nem is emlékszik, mikor kente ki a száját - és halványlilán derengő foltocskák bizarr festmény módjára örökítették meg az éjszaka mozzanatait. A látvány egy pillanat alatt segít felidézni az elveszettnek hitt emlékeket, legalább is a nagy mű elkészültének jeleneteit rendkívüli alapossággal vetíti elé elméje. Szóval nem álmodott…
Történéseket feldolgozni kívánó merengéséből a nyúzott, karcos hang zökkenti ki, a helyzet abszurditása csaknem előcsal belőle egy önfeledt nevetést, de leküzdve az ingert csupán egy értelmezhetetlen mosoly nyúlik el az arcán.*
- Hát… *kezdene bele a feleletbe, de nem is tudja, mit mondjon, inkább erőt véve magán próbál az ágy széléhez mászni. Az átizzadt, rongyos takarót szemérmes szűzleány módjára szorítja magához, ahogy sikerül nehézkesen felkászálódni, erőtlenül ügyetlenkedve csavarja maga köré a kellemetlen tapintású anyagot. A Velasco'rrához képest jóval összeszedettebben lép előre, noha egy óvatlan pillanatban csaknem orra bukik egy hanyagul földre dobott csizmában.*
- Ez elég csúnya lett. *Halványan fintorogva fogja meg gyengéden a férfi állát, hogy jobban szemügyre vételezze a tegnap szerzett sebet. Arra a megállapításra jut, egészen olcsón megúszta a kis balesetet.*
- Még sohasem láttalak ennyire részegnek. *Ez a megállapítás már önmagában beszédes, azért volt alkalma néhányszor vedelni látni a kikötőit* - Pethar meg a cimborái nem kíméltek.
*Még maga is a vizes kancsóért nyúl, sietve kiissza kevéske tartalmát, aztán jólesően sóhajtva törli meg száját, tükörbe sem kell pillantania ahhoz, hogy tudja, képére valószínűleg mókás szakállat mázolt a szájfesték.*
- Leittad magad, rettenetesen. *kezd bele egy kis szünet után a mesélésbe, kénytelenül el is vigyorodik* - Egyszer betoppant egy telt keblű asszonyság, az urát kereste. Ahogy megláttad hangosan megjegyezted, hogy akkora tőgye van, mint egy vemhes gwuffnak, meg hogy biztos ültőhelyében meg tudná szoptatni Arthenior összes árváját. Szerencsétlenségedre épp a férje mellett ültél. *Látszólag igyekszik nem elkacagni magát, így visszagondolva rettenetesen szórakoztatónak találja a jelenetet.*
- Állon akart ütni, de már ő sem volt szomjas, így elvétette. Te viszont úgy meglepődtél, megpróbáltál elhajolni, persze rögtön felborultál a székkel. A szép kis pofikádat pedig sikerült beverni az asztal sarkába. *Ajkát lebiggyeszti műsajnálatát megtoldva, bár az igazság az, hogy egy hangyányit azért aggódott miatta, azt hitte a szemét sikerült kinyomnia.*
- Tyssa felajánlott két szobát *nyomatékosan hangsúlyozza a számot valamiféle gyenge mentegetőzésképp, előre tisztázva,, semmiféle hátsószándék nem vezérelte* - Felkísértelek, hogy kitisztítsam a sebet…
*Neki sem tiszta minden pontja a történteknek, őt is nehezen lehetett volna józansággal vádolni. Összeszalad szemöldöke gondolkodás közben*
- Valamin rettenetesen összevesztünk, aztán… *Fülében egy pillanatra vágytól fűtött morranások, kéjes sóhajok, egymásnak folytonosan ellentmondó, elsuttogott vallomások csendülnek fel, melyeket egy torokköszörüléssel igyekszik száműzni. Próbálja leplezni, de azért láthatóan zavarba jött, pedig nem szokása* - Azt hiszem a többit felesleges részleteznem.
*Arrébb is iszkol inkább, a padlót kémlelve keresni kezdi szétdobált ruháit.*
- Utána nagyon lelkesen körmöltél valamit egy papírra. Ráborítottad a gyertyát. *A tett színhelye felé biccent, közben hátat fordítva gombolni kezdi magán meglelt ingét.* - Szólok Tyssának, hogy készítsen fürdőt.
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-09 08:18:48
Üzenet elküldve: 2022-01-09 08:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Egy horda dühös ork veri belülről a koponyáját. Szöges bunkókkal. A tömegük húzza Nolen fejét, a kiterjedésük feszíti. Ez az az érzés, amikor a legszívesebben szorosan pokrócba tekerné a kobakját és betenné a szekrénybe, amíg el nem múlik belőle a szörnyű másnaposság. A napját se tudja, mikor volt utoljára ennyire berúgva, de az biztos, hogy Mornnak köze volt hozzá.
Kitúrja magát a gyűrött, átizzadt ágyneműből és felül az ágy szélén. Elcsigázott nyögéssel dörgöli meg az arcát a tenyerei között. Enélkül a művelet nélkül semmi esélyt nem lát rá, hogy egyáltalán kinyissa a szemét. A homályos foltok közül lassan kibontakozik egy alacsony, tükrös komód, rajta mosdótál és egy nagy kancsó. ~Víz!~ Ahogy feltápászkodik, minden tagja sajog, mintha egy bősz tengeri csata után egész éjjel evezett volna. Nagy léptékű túlzással, de a szenvedő férfi kínjai mindig exponenciálisan nőnek, ahogy fény derül rájuk.
A bútorokba kapaszkodva tántorog el a szekrénykéig és első mozdulattal rámar a kancsóra és olyan öblös kortyokban nyeli a vizet belőle, hogy jó része rajta csurog végig. Nagy szusszanással vesz utána levegőt, mint aki kis híján megfullasztotta magát a szomjhalál elkerülése okán. A maradék vízből önt a mázas cseréptálba és megmossa az arcát. Elég átgondolatlan és elhamarkodott tett, de a komódnak támaszkodva belebámul a tükörbe. A másnaposság amúgy is elég nyúzottá üli az arcot, de az övé most még annál is szörnyebben fest. Szőkésbarna tincsei zilált varkocsba fogva csöpögik a vehemens mosdás jéghideg vizét, amitől egy kis kijózanodást remélt. A szörnyű másnapossághoz kétség sem fér, de lehet, hogy egy kicsit még részeg is. Ilyenkor ezt nehéz eldönteni. Mindezeken túl a bal szeme alatt, a járomcsontján felrepedt a bőr. A félhüvelyknyi sebhely körül érzékeny duzzanat is ül, ráadásul az állkapcsa is sajog, most, hogy komolyabb önvizsgálatot tart. A számos karmolás nyomát felfedezve már mély barázdákba gyűlnek a ráncok a homlokán. A tükörből Dayaneerre pillant, mert a lány is a szobában van. Nagyjából ez volt az első, ami Nolen agyában biztos lábakon megkapaszkodott, mikor felült az ágy szélén.*
- Mi a jó élet történt az éjjel? *recsegi dohánytól, Ördögvigyortól és szesztől karcos hangon. Az még dereng, hogy Cressys rejtekhelyének kipuhatolása után a hájpacni meg az emberei belehúzták egy kőkemény ivós játékba, ami állítólag helyi hagyomány az először a szigetre lépőknek, és hogy konkrétan nem volt sok választása a dologgal kapcsolatban, de a halomba gyűlő kupicák tornya után nem nagyon tudja összekaparni az emlékeit.
A mosdótál mellett félig összegyűrt, félig megégett papírgalacsin árválkodik. Csak akkor veszi észre, amikor hozzáér a keze. Kibontva keszekusza ákombákom tölti ki az ép részeket. Az ő írása, ez kétségtelen, de így is nehéz kihámozni, mi van rajta.
Balllada a cikcómic... (átfirkálva) alá írva... talán wegtoreni bércek? meg valami csillogásba borítom vagy borított? és nyár-ízű hetyke orom?
Elég nehéz kibogozni, mert egy része le is van tépve és amúgy is tiszta paca és részeg kalligráfia az egész.
A Velasco'rra annyira belemerül az irományba, hogy csak jelentős késéssel jut el a tudatáig a szoba hűvösének csípőssége a meztelen hátsóján. Az már az igen sokadik kérdés ebben a történetben, hogy vajon hol vannak a ruhái.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-07 02:05:03
Üzenet elküldve: 2022-01-07 02:05:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 113
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 113
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szelek szárnyán//
*Ahogy unottan várja a parancsnok hogy teljen az idő, hisz jobb dolga nagyjából nem is akadhatna, ha csak nem támadja meg a hajót valami hatalmas tengeri szörnyeteg, arra lesz figyelmes hogy egy igencsak jól szituált, jól öltözött pasas közelíti meg őt. Nem fogadja rossz néven a dolgot, talán el tudja legalább ütni az út hátralevő részét.*
-A parancsnoknak bármit lehet komám.
*Halk nevetés, látszik rajta, hogy nem könnyű zavarba hozni őt, sokkal öregebb és ravaszabb annál.*
-Mindig akad egy hely.
*Kacsint is egyet, ahogy újabb füstfelhőt ereszt szét a szélben.*
-Ne is mondd. Valami varázslöttyöt viszünk A-ból B-be. Szakállamra mondom ritkán ilyen unalmas egy feladat, de ezt is el kell végezni ugyebár. Nem válogathat csak úgy az ember fia.
*Persze nem túl nagy életbölcsesség, de azért bölcsesség. Némi irigységgel nézi, ahogy valami kétes eredetű löttyöt önt magába a férfi, és sóhajt is egy aprót, bár a kettőt nehéz lenne összekötni.*
-Csak az ember lelkébe, semmi több.
*Feleli tréfásan kikerülve a választ, majd ahogy végignéz a másikon rákontráz.*
-Azért te sem panaszkodhatsz ilyen kenyérszeletelővel.
*Bök az orrával a díszes kardra, na meg bársonykabátot sem adnak minden jött-mentnek.*
-Bredoc vagyok, örvendek.
*Pattan fel és nyújtja a jobb kezét a másiknak, hátha sikerül megtudnia a nevét, vagy hogy merrefelé tart, mi dolga itt, vagy bármit amivel telhet az idő.*
//Szelek szárnyán//
*Ahogy unottan várja a parancsnok hogy teljen az idő, hisz jobb dolga nagyjából nem is akadhatna, ha csak nem támadja meg a hajót valami hatalmas tengeri szörnyeteg, arra lesz figyelmes hogy egy igencsak jól szituált, jól öltözött pasas közelíti meg őt. Nem fogadja rossz néven a dolgot, talán el tudja legalább ütni az út hátralevő részét.*
-A parancsnoknak bármit lehet komám.
*Halk nevetés, látszik rajta, hogy nem könnyű zavarba hozni őt, sokkal öregebb és ravaszabb annál.*
-Mindig akad egy hely.
*Kacsint is egyet, ahogy újabb füstfelhőt ereszt szét a szélben.*
-Ne is mondd. Valami varázslöttyöt viszünk A-ból B-be. Szakállamra mondom ritkán ilyen unalmas egy feladat, de ezt is el kell végezni ugyebár. Nem válogathat csak úgy az ember fia.
*Persze nem túl nagy életbölcsesség, de azért bölcsesség. Némi irigységgel nézi, ahogy valami kétes eredetű löttyöt önt magába a férfi, és sóhajt is egy aprót, bár a kettőt nehéz lenne összekötni.*
-Csak az ember lelkébe, semmi több.
*Feleli tréfásan kikerülve a választ, majd ahogy végignéz a másikon rákontráz.*
-Azért te sem panaszkodhatsz ilyen kenyérszeletelővel.
*Bök az orrával a díszes kardra, na meg bársonykabátot sem adnak minden jött-mentnek.*
-Bredoc vagyok, örvendek.
*Pattan fel és nyújtja a jobb kezét a másiknak, hátha sikerül megtudnia a nevét, vagy hogy merrefelé tart, mi dolga itt, vagy bármit amivel telhet az idő.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-06 11:41:21
Üzenet elküldve: 2022-01-06 11:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szelek szárnyán//
*Xidros nem annyira kedveli a hajókázást, és most látszólag el is szokott tőle, mert szörnyen émelyeg a gyomra. Szerencsére sikerült tisztán tartania díszes ingét, amikor a hajó oldalához sietve közelebbről is kénytelen volt megcsodálni a hullámokat. Egy apró üvegcsével a kezében tér vissza a többiekhez, amikor egy ismerős, édes illat kúszik az orrába. Nem tart sok időbe, hogy meglelje a forrást egy ládán pihenő katona formájában. Mivel Xidrost sosem rémítette meg a társaság, és mindig beszédesebb lelkületű volt, ezért nem rest megindulni Bredoc felé, aki látszólag békés természetű harcos és bizonyosan nem veszi zokon majd jelenlétét.*
- Nahát, nehéz nem megérezni az Ördögvigyor édes illatát. Szolgálatban lehet ilyet? Mert akkor rögvest felcsapok én is az Őrséghez.
*Egy rövid nevetéssel jelzi a katona felé, hogy esze ágában sincs szemrehányónak lenni.*
- Mondjuk nem túl eseménydús ez a kis utazás.
*Persze akár lehetne, sosem lehet elég biztos ebben az ember, mégis Xidros úgy sejti, hogy ez egy igen hálás munka, ami nyújt némi aranyat s cserébe igen kényelmes. Eközben az apró üvegcséből gyorsan felhörpinti a maradék italt, aminek fűszeres, már-már csípős illata van, ezt követően alaposan ráteszi a dugót, hogy az esetleges kellemetlenségtől megkímélje utastársait.*
- Na és mibe fáj egy ilyen pompázatos páncél? Hű, és az a kard is, ez már igen! Bőkezű támogatókat sejtek, ami csak egy kiváló harcosnak dukál. Igazam van?
*Szavai hízelgőnek tűnhetnek, valójában csak puhatolózni próbál, hiszen Bredoc tagadhatatlanul kiemelkedik az átlag őrök közül, akiknek zsoldja éppen elég a sörözgetésre, vagy egy-egy olcsó szajhára pár hatonként.*
//Szelek szárnyán//
*Xidros nem annyira kedveli a hajókázást, és most látszólag el is szokott tőle, mert szörnyen émelyeg a gyomra. Szerencsére sikerült tisztán tartania díszes ingét, amikor a hajó oldalához sietve közelebbről is kénytelen volt megcsodálni a hullámokat. Egy apró üvegcsével a kezében tér vissza a többiekhez, amikor egy ismerős, édes illat kúszik az orrába. Nem tart sok időbe, hogy meglelje a forrást egy ládán pihenő katona formájában. Mivel Xidrost sosem rémítette meg a társaság, és mindig beszédesebb lelkületű volt, ezért nem rest megindulni Bredoc felé, aki látszólag békés természetű harcos és bizonyosan nem veszi zokon majd jelenlétét.*
- Nahát, nehéz nem megérezni az Ördögvigyor édes illatát. Szolgálatban lehet ilyet? Mert akkor rögvest felcsapok én is az Őrséghez.
*Egy rövid nevetéssel jelzi a katona felé, hogy esze ágában sincs szemrehányónak lenni.*
- Mondjuk nem túl eseménydús ez a kis utazás.
*Persze akár lehetne, sosem lehet elég biztos ebben az ember, mégis Xidros úgy sejti, hogy ez egy igen hálás munka, ami nyújt némi aranyat s cserébe igen kényelmes. Eközben az apró üvegcséből gyorsan felhörpinti a maradék italt, aminek fűszeres, már-már csípős illata van, ezt követően alaposan ráteszi a dugót, hogy az esetleges kellemetlenségtől megkímélje utastársait.*
- Na és mibe fáj egy ilyen pompázatos páncél? Hű, és az a kard is, ez már igen! Bőkezű támogatókat sejtek, ami csak egy kiváló harcosnak dukál. Igazam van?
*Szavai hízelgőnek tűnhetnek, valójában csak puhatolózni próbál, hiszen Bredoc tagadhatatlanul kiemelkedik az átlag őrök közül, akiknek zsoldja éppen elég a sörözgetésre, vagy egy-egy olcsó szajhára pár hatonként.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-06 07:13:51
Üzenet elküldve: 2022-01-06 07:13:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesyst most kezdi el igazán bosszantani az ork passzivitása, hiszen az ő életéről is szó van és látszólag teljesen közömbös azt illetően, hogy mi lesz a döntés. De most nem tesz megjegyzést erre, mert úgy tűnik a legénység egy része is velük ért egyet.
Svornt ötletét feszült figyelemmel hallgatja, s már közben elkezd grimaszolni, de nem szólal meg addig, amíg a férfi be nem fejezi mondandóját.*
- Ez mind szép és jó, de a tenger közepén nem csak a szörny lesz összezárva velünk, de mi is vele. Amit tegnap művelt azokkal az őrökkel... nem biztos, hogy ez nem okozza a vesztünket.
*De legalább örül, mert valami tényleges terv van kialakulóban, ami mindenképpen ígéretesebb mint egymást bambán bámulni miközben várják a lehetséges végzetüket.*
- Vagy gyújtsuk fel a szigetet a picsába, ahogy korábban is mondtam.
*Rövid nevetéssel és egy kis viccelődéssel igyekszik oldani a hangulatot, hiszen nem akarna vérre menő vitát az emberek között, az csak még jobban meggyengítené őket.*
- Igazából terelhetjük is vele őt, bár az elég körülményes, de mindenképpen szűkíteni kellene a mozgásterét, ha szembe akarunk vele szállni. Ami hangsúlyozom, hogy egyáltalán nem szükséges, hiszen itt hagyhatjuk és el is felejthetjük ezt az egészet.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesyst most kezdi el igazán bosszantani az ork passzivitása, hiszen az ő életéről is szó van és látszólag teljesen közömbös azt illetően, hogy mi lesz a döntés. De most nem tesz megjegyzést erre, mert úgy tűnik a legénység egy része is velük ért egyet.
Svornt ötletét feszült figyelemmel hallgatja, s már közben elkezd grimaszolni, de nem szólal meg addig, amíg a férfi be nem fejezi mondandóját.*
- Ez mind szép és jó, de a tenger közepén nem csak a szörny lesz összezárva velünk, de mi is vele. Amit tegnap művelt azokkal az őrökkel... nem biztos, hogy ez nem okozza a vesztünket.
*De legalább örül, mert valami tényleges terv van kialakulóban, ami mindenképpen ígéretesebb mint egymást bambán bámulni miközben várják a lehetséges végzetüket.*
- Vagy gyújtsuk fel a szigetet a picsába, ahogy korábban is mondtam.
*Rövid nevetéssel és egy kis viccelődéssel igyekszik oldani a hangulatot, hiszen nem akarna vérre menő vitát az emberek között, az csak még jobban meggyengítené őket.*
- Igazából terelhetjük is vele őt, bár az elég körülményes, de mindenképpen szűkíteni kellene a mozgásterét, ha szembe akarunk vele szállni. Ami hangsúlyozom, hogy egyáltalán nem szükséges, hiszen itt hagyhatjuk és el is felejthetjük ezt az egészet.
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-02 18:17:30
Üzenet elküldve: 2022-01-02 18:17:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Daya arcát egy pillanat alatt önti el a forróság, a végtelenül aljas megjegyzést hallva. Nem szégyellős, kislányos zavarában, az efféle dolgokat már réges-rég kiirtotta magából -legalább is úgy hiszi-, az elméjét hirtelen elöntő méreg csal némi pírt orcájára.*
~ Hitvány disznó ~
*Nem torzul el képe a dühtől, noha nem képes teljesen kifejezéstelen maradni, zöldjei gyilkosan villannak fel, nyelvével ingerülten simít végig fogain, de nem szól. Pedig kedve lenne hagyni a francba az egészet és puszta kézzel megfojtani.
Pethar, bár már meglehetősen ittas, észreveszi ezeket az apróságokat, és úgy tűnik a wegtoreni bosszankodása igencsak kedvére való. Mindig is tudta, hogy kell az emberek elevenére tapintani, egyelőre azonban nem tiszta még a lány előtt, mivel is érdemelte ezt ki. Valószínűleg puszta szórakozásból csinálja.*
- Hogy is hívták? Már nem emlékszem a nevére...
*Ugyan kicsi a valószínűsége, a wegtoreni bízik benne, hogy a kikötőinek nem egyértelmű, kire is célozgat a kereskedő.
A kellemetlen, gyomorszorító téma végül elterelődik Nolen segítségével, Daya mérge azonban nem illan el egykönnyen. Továbbra is ott lóg a levegőben, hogy bármelyik pillanatban újra nekiállhat nyelvét élezni rajta a dagadék, amit büszkesége miatt vélhetőleg nem tud sokáig tűrni, és kísérője szavai sem sokat csillapítanak kedélyállapotán. Elhessegetve a féltékeny gondolatokat folytatná is ittlétük hamis indokának tálalását, de a Velasco'rra ügyesen beelőzi. Csak egy pillanatra akad össze tekintetük, mielőtt kiejtené a szavakat, zöldjeiből talán ennyi idő alatt is kiolvasható az apró figyelmeztetés.*
~ Okosan! ~
*Néma üzenete nem ér célt. Olyan dolog hagyja el az ajkakat, melyről hosszú ideje nem hallott már, és amely, bizony rettentően gyorsan bajt hozhat a fejükre. Az istenekre, igazán elmondhatta volna! Kétségbeesését lenyelve néz magabiztosan Cressys cimborájára, aki nem tűnik meglepettnek, viszont megkomolyodnak vonásai.*
- Az istenekre, halkabban! *Morran fel Pethar majd körbe pillant apró szemeivel. Nem kutatják őket illetéktelen tekintetek a szó hallatán nagy szerencséjükre, de a jelenetből tisztán látszik, nem olyan dologról van szó, amelyről haramiák és kufárok között nyugalommal lehet cseverészni. Közelebb hajol a pároshoz, tanakodva néz végig rajtuk, nagyon úgy tűnik, hogy beletrafáltak valamibe.* - Hol van Khaan?
- Összeszedett valami nyavalyát az egyik otthoni bordélyban. *Daya zavarba ejtő gyorsasággal kezd bele hazugságába, a szíve azonban vadul kezd kalapálni izgalmában. Ezek után nehezen tudja elképzelni, hogy nem a feketebőrű árulta el őket Antoracnak.* - Útnak sem indult, helyette jött Jarel.
*A kereskedő pillantásai gyanakvónak hatnak. Láthatóan vívódik, ugyan éppen az is lehet, csak a gyomrában lévő szesszel küzd.*
- Nem mostanra vártunk...
- Pethar! *figyelmeztetőn emeli meg hangját a kreol, fogalma sincs hova fog kilyukadni ez az egész, csupán rögtönöz* - Ne bosszants! Az én haragom a Cressysé is, ezt ne feledd! *merészen villannak zöldjei a mondat elhangzása közben, nyugodtan, mégis finoman fenyegető éllel közöl.
A tokától hurkás állkapocs megfeszül, a lány talán túlságosan messzire ment. A disznó szemek Nolenart kutatják ismét, mintha valami megerősítést várnának, végül úgy tűnik dűlőre jut magában.*
- Az Odúba vittük, ahogy Cressys kérte.
~ Hát persze, hogy oda...~ *Bár jól áll a szénájuk, sőt, jobban mint várhatták volna, a wegtoreni nem csattan ki a boldogságtól. Sajnos nem emlékszik már jól, hol is van pontosan az emlegetett hely, ráadásul kulcsa sincs hozzá és nem tudja, hogyan szerezhetnének egyet, anélkül, hogy gyanút fogna bárki is.*
*Daya arcát egy pillanat alatt önti el a forróság, a végtelenül aljas megjegyzést hallva. Nem szégyellős, kislányos zavarában, az efféle dolgokat már réges-rég kiirtotta magából -legalább is úgy hiszi-, az elméjét hirtelen elöntő méreg csal némi pírt orcájára.*
~ Hitvány disznó ~
*Nem torzul el képe a dühtől, noha nem képes teljesen kifejezéstelen maradni, zöldjei gyilkosan villannak fel, nyelvével ingerülten simít végig fogain, de nem szól. Pedig kedve lenne hagyni a francba az egészet és puszta kézzel megfojtani.
Pethar, bár már meglehetősen ittas, észreveszi ezeket az apróságokat, és úgy tűnik a wegtoreni bosszankodása igencsak kedvére való. Mindig is tudta, hogy kell az emberek elevenére tapintani, egyelőre azonban nem tiszta még a lány előtt, mivel is érdemelte ezt ki. Valószínűleg puszta szórakozásból csinálja.*
- Hogy is hívták? Már nem emlékszem a nevére...
*Ugyan kicsi a valószínűsége, a wegtoreni bízik benne, hogy a kikötőinek nem egyértelmű, kire is célozgat a kereskedő.
A kellemetlen, gyomorszorító téma végül elterelődik Nolen segítségével, Daya mérge azonban nem illan el egykönnyen. Továbbra is ott lóg a levegőben, hogy bármelyik pillanatban újra nekiállhat nyelvét élezni rajta a dagadék, amit büszkesége miatt vélhetőleg nem tud sokáig tűrni, és kísérője szavai sem sokat csillapítanak kedélyállapotán. Elhessegetve a féltékeny gondolatokat folytatná is ittlétük hamis indokának tálalását, de a Velasco'rra ügyesen beelőzi. Csak egy pillanatra akad össze tekintetük, mielőtt kiejtené a szavakat, zöldjeiből talán ennyi idő alatt is kiolvasható az apró figyelmeztetés.*
~ Okosan! ~
*Néma üzenete nem ér célt. Olyan dolog hagyja el az ajkakat, melyről hosszú ideje nem hallott már, és amely, bizony rettentően gyorsan bajt hozhat a fejükre. Az istenekre, igazán elmondhatta volna! Kétségbeesését lenyelve néz magabiztosan Cressys cimborájára, aki nem tűnik meglepettnek, viszont megkomolyodnak vonásai.*
- Az istenekre, halkabban! *Morran fel Pethar majd körbe pillant apró szemeivel. Nem kutatják őket illetéktelen tekintetek a szó hallatán nagy szerencséjükre, de a jelenetből tisztán látszik, nem olyan dologról van szó, amelyről haramiák és kufárok között nyugalommal lehet cseverészni. Közelebb hajol a pároshoz, tanakodva néz végig rajtuk, nagyon úgy tűnik, hogy beletrafáltak valamibe.* - Hol van Khaan?
- Összeszedett valami nyavalyát az egyik otthoni bordélyban. *Daya zavarba ejtő gyorsasággal kezd bele hazugságába, a szíve azonban vadul kezd kalapálni izgalmában. Ezek után nehezen tudja elképzelni, hogy nem a feketebőrű árulta el őket Antoracnak.* - Útnak sem indult, helyette jött Jarel.
*A kereskedő pillantásai gyanakvónak hatnak. Láthatóan vívódik, ugyan éppen az is lehet, csak a gyomrában lévő szesszel küzd.*
- Nem mostanra vártunk...
- Pethar! *figyelmeztetőn emeli meg hangját a kreol, fogalma sincs hova fog kilyukadni ez az egész, csupán rögtönöz* - Ne bosszants! Az én haragom a Cressysé is, ezt ne feledd! *merészen villannak zöldjei a mondat elhangzása közben, nyugodtan, mégis finoman fenyegető éllel közöl.
A tokától hurkás állkapocs megfeszül, a lány talán túlságosan messzire ment. A disznó szemek Nolenart kutatják ismét, mintha valami megerősítést várnának, végül úgy tűnik dűlőre jut magában.*
- Az Odúba vittük, ahogy Cressys kérte.
~ Hát persze, hogy oda...~ *Bár jól áll a szénájuk, sőt, jobban mint várhatták volna, a wegtoreni nem csattan ki a boldogságtól. Sajnos nem emlékszik már jól, hol is van pontosan az emlegetett hely, ráadásul kulcsa sincs hozzá és nem tudja, hogyan szerezhetnének egyet, anélkül, hogy gyanút fogna bárki is.*
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-01 11:24:31
Üzenet elküldve: 2022-01-01 11:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Nolen egyelőre jól viseli a helyzetet. A felettébb érdekfeszítő történetre csak megingatja egy kicsit a fejét és sóhajt egyet. ~A himlő, mi? Azért nem vennék rá mérget.~*
- A sors már csak ilyen. Kiszámíthatatlan kis ribanc. *Pár pillanatra csatlakozik a vidor társasághoz némi értő dönögés erejéig, aztán megköszörüli a torkát, hogy a kis kitérő után fontosabb dolgokra térhessenek rá.
A ledér mórikálás, amivel Daya körít, majdnem kizökkenti a beszélgetés fonalát, de a kikötői igyekszik irányban tartani az ügyüket.*
- Természetesen *feleli a lánynak egy negédes mosollyal. Kötelességtudón édelgő válasz, amit a főnök lánykájának illik adni.*
- Öreg jószág, az biztos *horkan a Szhyllát illető megjegyzésre* -, de míg körülötte több a víz, mint benne, még hasznát venni.
*A kötelező csacsogás, úgy tűnik, letudta utolsó köreit is és végre a lényegre térnek. Nolen tudja, hogy ezen a ponton már nem hibázhatnak, úgyhogy a rezgő tokás felszólításra már mozdul is. Mindenféle akadékoskodás nélkül kész elhagyni a színt, hogy azok ketten négyszemközt beszélhessenek. Csak Daya szavaira torpan meg. Az arcán még némi meglepettség is tükröződik.*
- Én nem vagyok kölyök *biccenti oldalra a fejét, ahogy cinikusa Petharra néz.* - És a szőkéket szeretem. A karcsú, tejfehér keblű félvéreket *vigyorodik szélesen, ahogy visszazökken. Mi tagadás, eszébe jut a Rumosbéli kalandja, úgyhogy az az élveteg kifejezés kicsit se művi a képén.* - Ez a bájos kis pukkancs azért bízik meg bennem, amiért Cressys is. Nem véletlen, hogy pont engem küldött vele. Amiért itt vagyunk, az *Dayaneerre pillant, aztán vissza a püffedt kereskedőre* - a kék nassiky.
*Bár tudná, mi az ördög az pontosan, de csak ennyit tudtak kicsikarni a forrásaikból. Csak remélni tudja, hogy nem átverés vagy csapda volt.*
*Nolen egyelőre jól viseli a helyzetet. A felettébb érdekfeszítő történetre csak megingatja egy kicsit a fejét és sóhajt egyet. ~A himlő, mi? Azért nem vennék rá mérget.~*
- A sors már csak ilyen. Kiszámíthatatlan kis ribanc. *Pár pillanatra csatlakozik a vidor társasághoz némi értő dönögés erejéig, aztán megköszörüli a torkát, hogy a kis kitérő után fontosabb dolgokra térhessenek rá.
A ledér mórikálás, amivel Daya körít, majdnem kizökkenti a beszélgetés fonalát, de a kikötői igyekszik irányban tartani az ügyüket.*
- Természetesen *feleli a lánynak egy negédes mosollyal. Kötelességtudón édelgő válasz, amit a főnök lánykájának illik adni.*
- Öreg jószág, az biztos *horkan a Szhyllát illető megjegyzésre* -, de míg körülötte több a víz, mint benne, még hasznát venni.
*A kötelező csacsogás, úgy tűnik, letudta utolsó köreit is és végre a lényegre térnek. Nolen tudja, hogy ezen a ponton már nem hibázhatnak, úgyhogy a rezgő tokás felszólításra már mozdul is. Mindenféle akadékoskodás nélkül kész elhagyni a színt, hogy azok ketten négyszemközt beszélhessenek. Csak Daya szavaira torpan meg. Az arcán még némi meglepettség is tükröződik.*
- Én nem vagyok kölyök *biccenti oldalra a fejét, ahogy cinikusa Petharra néz.* - És a szőkéket szeretem. A karcsú, tejfehér keblű félvéreket *vigyorodik szélesen, ahogy visszazökken. Mi tagadás, eszébe jut a Rumosbéli kalandja, úgyhogy az az élveteg kifejezés kicsit se művi a képén.* - Ez a bájos kis pukkancs azért bízik meg bennem, amiért Cressys is. Nem véletlen, hogy pont engem küldött vele. Amiért itt vagyunk, az *Dayaneerre pillant, aztán vissza a püffedt kereskedőre* - a kék nassiky.
*Bár tudná, mi az ördög az pontosan, de csak ennyit tudtak kicsikarni a forrásaikból. Csak remélni tudja, hogy nem átverés vagy csapda volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1640-1659