Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1597. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1578-1597
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-22 22:58:43
Üzenet elküldve: 2021-07-22 22:58:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Most nem lát a méregtől. Túl ingerült, túlságosan dühös ahhoz, hogy észre vegye a kegyetlen mondatát követő keserű bólintást. Valószínűleg, ha fel is tűnne neki, akkor sem tudná hová tenni, az ő fejében a Velasco'rra egykori érzései éppoly hazugok és mímeltek, ahogy azt az övéiről feltételezi a másik. Ha ezen, többnyire szilárd meggyőződésében néha, egy-egy pillanatra el is bizonytalanodik, kapkodva űzi el az ostoba gondolatokat, de véglegesen kiirtani valahogy sohasem tudja.
Ajkába harapva fojtja el most veszettül kibukni készülő szavait. Talán egészen konkrét terv nincs a fejében, de körvonalaiban azért megvan, hogyan is akarja csinálni ezt az egészet. Most azonban fogalma sincs, hányadán is állnak a kikötőiekkel, hiszen ez a bosszantó fattyú semmit sem mond, s míg ki nem deríti, milyen sorsot is szánnak neki, bizony egy szót sem fog szólni elképzeléseiről.
Megfeszül az állkapcsa a visszakérdezésre. Zöldjei sokatmondóan furakodnak a mandulavágású pillantásokba, biztos benne, hogy a férfi nagyon is tudja a választ. A haláltól nem fél, ezt már megannyiszor a másik értésére adta, viszont van olyan dolog, ami átkozottul megrémíti. Retteg, hogy úgy jár, mint Nolen. Hogy mindent elvesz tőle, ahogy azt Daya is tette vele, s jelen helyzetben ez egyszerűbb lenne, mint egy taknyos kölyöktől elvenni a cukorkát. Cressysen kívül senkije sincs. Mostanában jócskán elhidegültek egymástól, nem lenne nehéz őt a lány ellen fordítani, ám remélhetőleg erről a Velasco'rráknak nincs tudomása.
Gúnyos mosoly nyúlik el arcán a parancsot hallva. Vesz egy mély levegőt, elképzeli magában, hogy lekever egy hatalmasat a másiknak, szépséges ábrándja pedig ad neki némi nyugalmat.*
- Élvezed, hogy dirigálhatsz nekem, nem igaz? *Választ persze nem vár.* - Fordulj el!
*Morran rá a kikötőire, s ha az nem tenne eleget felszólításának vagy értetlenkedne, megforgatja szemeit.*
- Mondom fordulj! *Maga is így tesz. Ráérősen gombolja le magáról az utóbbi napokban túl sokat megélt inget. Szerencsétlen már az első napon szegényebb lett néhány gombbal, itt-ott el is szakadt, mikor próbálta magát kiszabadítani a matrózók mocskos markából. Különösebben nem érdekli Nolen esetleg leskelődik-e, elvégre semmi újat nem lát. Ugyanazok a szeplős vállak bukkannak elő az elrongyolódott ruhadarab alól, ugyanazok a régi, fehér hegek éktelenkednek kreol bőrén itt-ott, mindössze a napokban összeszedett néhány zöld folt jelenthet újdonságot. Khaan szerzett neki tiszta inget. Meglehetősen nagynak tűnik, ócska, fehér vászonból készült, de legalább még egyben van és nincs átkozott halszaga, mint az övének. Már régóta az asztalon pihen, a wegtoreni eddig rá sem hederített, most viszont nem akar úgy mutatkozni odafent, mint egy ágrólszakadt. Felölti hát fintorogva, ujjaival kifésüli kócos, gesztenyebarna tincseit, gondosan ruhája alá dugja féltve őrzött, naptalizmános nyakláncát.*
- Igazán bűbájos az öcséd, de előbb szúrom ki tűvel a szemem, minthogy ő hozzáérjen *igazítja meg öltözetét, aztán már fordul is vissza a másik felé, menetkészen. Kevésbé nyújt immáron szánalmas látványt. Vonásain meglátszódnak az utóbbi napok szenvedései, de tekintetében újra ott dereng az a halovány gőg és dac, ami valahogy mindig ott bujkál. Szinte egy szempillantás alatt ölti magára újra a tetovált jobbkezének szerepét. Nem fog gyengének mutatkozni odafent. A kabinajtó felé lépdelve, ahogy elsétál a tengerész mellett finoman, de valahogy mégis fenyegetően simul válla a másikénak.*
- Azon vagyok, csak éppen az utamban áll, Kapitány úr! *csípősen hangsúlyozza az utolsó szavakat, ahogy felnéz rá egy pillanatra megállva mellette, aztán már halad is tovább egy epés mosoly kíséretében.
A fedélzetre érve mélyet szippant a sós levegőből. Nem is törődik senkivel, úgy tesz, mintha egyedül lenne. Érzékeny szemei ugyan könnybe lábadnak egy pillanatra az erős fényben, de ingujjával megtörölve arcát lép a korláthoz, hogy megkapaszkodva pásztázhassa a tengert. Igyekszik megállapítani, mégis hol a fészkes fenében járhatnak.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 23:01:46
*Most nem lát a méregtől. Túl ingerült, túlságosan dühös ahhoz, hogy észre vegye a kegyetlen mondatát követő keserű bólintást. Valószínűleg, ha fel is tűnne neki, akkor sem tudná hová tenni, az ő fejében a Velasco'rra egykori érzései éppoly hazugok és mímeltek, ahogy azt az övéiről feltételezi a másik. Ha ezen, többnyire szilárd meggyőződésében néha, egy-egy pillanatra el is bizonytalanodik, kapkodva űzi el az ostoba gondolatokat, de véglegesen kiirtani valahogy sohasem tudja.
Ajkába harapva fojtja el most veszettül kibukni készülő szavait. Talán egészen konkrét terv nincs a fejében, de körvonalaiban azért megvan, hogyan is akarja csinálni ezt az egészet. Most azonban fogalma sincs, hányadán is állnak a kikötőiekkel, hiszen ez a bosszantó fattyú semmit sem mond, s míg ki nem deríti, milyen sorsot is szánnak neki, bizony egy szót sem fog szólni elképzeléseiről.
Megfeszül az állkapcsa a visszakérdezésre. Zöldjei sokatmondóan furakodnak a mandulavágású pillantásokba, biztos benne, hogy a férfi nagyon is tudja a választ. A haláltól nem fél, ezt már megannyiszor a másik értésére adta, viszont van olyan dolog, ami átkozottul megrémíti. Retteg, hogy úgy jár, mint Nolen. Hogy mindent elvesz tőle, ahogy azt Daya is tette vele, s jelen helyzetben ez egyszerűbb lenne, mint egy taknyos kölyöktől elvenni a cukorkát. Cressysen kívül senkije sincs. Mostanában jócskán elhidegültek egymástól, nem lenne nehéz őt a lány ellen fordítani, ám remélhetőleg erről a Velasco'rráknak nincs tudomása.
Gúnyos mosoly nyúlik el arcán a parancsot hallva. Vesz egy mély levegőt, elképzeli magában, hogy lekever egy hatalmasat a másiknak, szépséges ábrándja pedig ad neki némi nyugalmat.*
- Élvezed, hogy dirigálhatsz nekem, nem igaz? *Választ persze nem vár.* - Fordulj el!
*Morran rá a kikötőire, s ha az nem tenne eleget felszólításának vagy értetlenkedne, megforgatja szemeit.*
- Mondom fordulj! *Maga is így tesz. Ráérősen gombolja le magáról az utóbbi napokban túl sokat megélt inget. Szerencsétlen már az első napon szegényebb lett néhány gombbal, itt-ott el is szakadt, mikor próbálta magát kiszabadítani a matrózók mocskos markából. Különösebben nem érdekli Nolen esetleg leskelődik-e, elvégre semmi újat nem lát. Ugyanazok a szeplős vállak bukkannak elő az elrongyolódott ruhadarab alól, ugyanazok a régi, fehér hegek éktelenkednek kreol bőrén itt-ott, mindössze a napokban összeszedett néhány zöld folt jelenthet újdonságot. Khaan szerzett neki tiszta inget. Meglehetősen nagynak tűnik, ócska, fehér vászonból készült, de legalább még egyben van és nincs átkozott halszaga, mint az övének. Már régóta az asztalon pihen, a wegtoreni eddig rá sem hederített, most viszont nem akar úgy mutatkozni odafent, mint egy ágrólszakadt. Felölti hát fintorogva, ujjaival kifésüli kócos, gesztenyebarna tincseit, gondosan ruhája alá dugja féltve őrzött, naptalizmános nyakláncát.*
- Igazán bűbájos az öcséd, de előbb szúrom ki tűvel a szemem, minthogy ő hozzáérjen *igazítja meg öltözetét, aztán már fordul is vissza a másik felé, menetkészen. Kevésbé nyújt immáron szánalmas látványt. Vonásain meglátszódnak az utóbbi napok szenvedései, de tekintetében újra ott dereng az a halovány gőg és dac, ami valahogy mindig ott bujkál. Szinte egy szempillantás alatt ölti magára újra a tetovált jobbkezének szerepét. Nem fog gyengének mutatkozni odafent. A kabinajtó felé lépdelve, ahogy elsétál a tengerész mellett finoman, de valahogy mégis fenyegetően simul válla a másikénak.*
- Azon vagyok, csak éppen az utamban áll, Kapitány úr! *csípősen hangsúlyozza az utolsó szavakat, ahogy felnéz rá egy pillanatra megállva mellette, aztán már halad is tovább egy epés mosoly kíséretében.
A fedélzetre érve mélyet szippant a sós levegőből. Nem is törődik senkivel, úgy tesz, mintha egyedül lenne. Érzékeny szemei ugyan könnybe lábadnak egy pillanatra az erős fényben, de ingujjával megtörölve arcát lép a korláthoz, hogy megkapaszkodva pásztázhassa a tengert. Igyekszik megállapítani, mégis hol a fészkes fenében járhatnak.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 23:01:46
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-19 10:37:11
Üzenet elküldve: 2021-07-19 10:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*A megállapításra egy alig észrevehetőt bólint. ~Valóban nem.~ Inkább önkéntelen mozdulat, mint tudatos és nem kevés keserűség üli meg. Most viszont nem akar ebbe újra belemenni. Megtanulta a leckét... remélhetőleg.
A felcsattanásra Nolen csak összefonja a karját. Összeszűkített szemmel várja végig, míg a lány elpufogtatja a hasznos tartalommal eléggé kevéssé kibélelt mondatokat.*
- Eléggé úgy adtad elő, mintha Cressysnek kész tervei lennének a dolog elrendezésére *morogja, aztán csak legyint. Ez majd csak a jövő zenéje. Most bőven elég, ha arra koncentrálnak, amiért itt vannak. Eléggé elmerül a gondolataiban, hiszen jó sok kérdést vet fel ez a helyzet, de egyszer csak Daya komoly pillantásával találja szembe magát.*
- Vagy? *kérdez vissza a szócskára, ami különös háttértartalmat lebegtet be. Szívesen rákérdezne, vajon a wegtoreni szerint mi más lenne az életén kívül, amit a bosszú égisze alatt el akarna venni. A levegőben hagyja a gondolatot, konkrét kérdés és konkrét válasz nélkül.*
- Ha befejezted a hisztit, kapd össze magad és gyere. Jobb lesz, ha kicsit kiszellőzteted a fejed a fedélzeten. *Szigorú a Velasco'rra hangja és a tekintete is. Ez most nem az egyezkedés ideje. Nyilvánvalóan megvannak a terveik a lánnyal és ezen tervek soron következő lépése egyelőre nem valószínű, hogy a túlvilágra küldés lenne.*
- Quil később majd megnézi a szemedet *mondja. Még mindig kicsit pirosnak tűnik. A szer hatása nem okoz maradandó károkat elvileg, de tény, hogy lassan múlik el teljesen.*
- Na indíts fölfelé!
*Nagyon reméli, hogy nem kell győzködni vagy ráncigálni. Dayaneer okos lány, ha most eléggé kétségbeesettnek is tűnik. Így vagy úgy, de a "vendég" a fedélzetre kerül. A déltenger komótosan hullámzó vize ezer csillámban tükrözi vissza a magasan járó nap fényét. Ez nem túl kellemes a lány még mindig érzékeny szemének, de a friss levegő és tengeri szél valamelyest kárpótolhatják.*
*A megállapításra egy alig észrevehetőt bólint. ~Valóban nem.~ Inkább önkéntelen mozdulat, mint tudatos és nem kevés keserűség üli meg. Most viszont nem akar ebbe újra belemenni. Megtanulta a leckét... remélhetőleg.
A felcsattanásra Nolen csak összefonja a karját. Összeszűkített szemmel várja végig, míg a lány elpufogtatja a hasznos tartalommal eléggé kevéssé kibélelt mondatokat.*
- Eléggé úgy adtad elő, mintha Cressysnek kész tervei lennének a dolog elrendezésére *morogja, aztán csak legyint. Ez majd csak a jövő zenéje. Most bőven elég, ha arra koncentrálnak, amiért itt vannak. Eléggé elmerül a gondolataiban, hiszen jó sok kérdést vet fel ez a helyzet, de egyszer csak Daya komoly pillantásával találja szembe magát.*
- Vagy? *kérdez vissza a szócskára, ami különös háttértartalmat lebegtet be. Szívesen rákérdezne, vajon a wegtoreni szerint mi más lenne az életén kívül, amit a bosszú égisze alatt el akarna venni. A levegőben hagyja a gondolatot, konkrét kérdés és konkrét válasz nélkül.*
- Ha befejezted a hisztit, kapd össze magad és gyere. Jobb lesz, ha kicsit kiszellőzteted a fejed a fedélzeten. *Szigorú a Velasco'rra hangja és a tekintete is. Ez most nem az egyezkedés ideje. Nyilvánvalóan megvannak a terveik a lánnyal és ezen tervek soron következő lépése egyelőre nem valószínű, hogy a túlvilágra küldés lenne.*
- Quil később majd megnézi a szemedet *mondja. Még mindig kicsit pirosnak tűnik. A szer hatása nem okoz maradandó károkat elvileg, de tény, hogy lassan múlik el teljesen.*
- Na indíts fölfelé!
*Nagyon reméli, hogy nem kell győzködni vagy ráncigálni. Dayaneer okos lány, ha most eléggé kétségbeesettnek is tűnik. Így vagy úgy, de a "vendég" a fedélzetre kerül. A déltenger komótosan hullámzó vize ezer csillámban tükrözi vissza a magasan járó nap fényét. Ez nem túl kellemes a lány még mindig érzékeny szemének, de a friss levegő és tengeri szél valamelyest kárpótolhatják.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-15 15:23:21
Üzenet elküldve: 2021-07-15 15:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Lényegében lezavarják őket a hajóról a szigetre, vagy legalábbis ezt szűri le a kalóz. Nincs mit tenni, helyet foglal a csónakban. Majd a többit intézi a lány. Sajnos ő nem evezhet, mert a keze csonka. A kettejükre nehezedő csöndet a lány töri meg.*
- Gondolom igen. Ezek az orkok szívósak. Bírják a gyűrődést, meg hát az a lény sem tűnt olyan ellenségesnek. A parton már összefutottunk vele, mint említettem.* Feleli egyszerűen. Ő most is ugyanolyan számító, mint tegnap és meglepve tapasztalja, hogy bizonyos nézetei egyeznek Daesyével.*
- Ó én már tegnap is ezen gondolkodtam. Mondjuk ketten nem valószínű, hogy boldogulnánk ezzel a teknővel. Talán, ha meglenne az ork.* Tűnődik el gyorsan.*
- Valahogy azt lenne jó elérni, hogy a legénység jó része hátra hagyja a hajót. Ha csak néhányan maradnának, akkor már könnyedén rá lehetne őket venni arra, hogy hajózzunk el erről a helyről.* Tűnődik továbbra is, mert még ezek csak dédelgetett ötletek. Kéne valami, ami beindítja az eseményeket. A szörny meg a legénység, csak kerülgetik egymást. Partot érve hamarosan feltűnik a füst. Talán még a kesernyés szaga is ideérzik egy kicsit.*
- Füst. Talán az ork vagy más túlélő. Kezdésnek nem rossz. Szerintem érdemes lenne megnézni. Ha ez a valami le akar vadászni, akkor meg is fogja tenni. A hajón már csak voltak elegen tegnap.* Ezzel is noszogatná első tisztjét, hogy induljanak és nézzék meg maguknak ezt a füstöt. Egy nem a szörnyvadászoktól származó matróznak jó hasznát vennék, ha meg akarnak innen lépni.*
* Lényegében lezavarják őket a hajóról a szigetre, vagy legalábbis ezt szűri le a kalóz. Nincs mit tenni, helyet foglal a csónakban. Majd a többit intézi a lány. Sajnos ő nem evezhet, mert a keze csonka. A kettejükre nehezedő csöndet a lány töri meg.*
- Gondolom igen. Ezek az orkok szívósak. Bírják a gyűrődést, meg hát az a lény sem tűnt olyan ellenségesnek. A parton már összefutottunk vele, mint említettem.* Feleli egyszerűen. Ő most is ugyanolyan számító, mint tegnap és meglepve tapasztalja, hogy bizonyos nézetei egyeznek Daesyével.*
- Ó én már tegnap is ezen gondolkodtam. Mondjuk ketten nem valószínű, hogy boldogulnánk ezzel a teknővel. Talán, ha meglenne az ork.* Tűnődik el gyorsan.*
- Valahogy azt lenne jó elérni, hogy a legénység jó része hátra hagyja a hajót. Ha csak néhányan maradnának, akkor már könnyedén rá lehetne őket venni arra, hogy hajózzunk el erről a helyről.* Tűnődik továbbra is, mert még ezek csak dédelgetett ötletek. Kéne valami, ami beindítja az eseményeket. A szörny meg a legénység, csak kerülgetik egymást. Partot érve hamarosan feltűnik a füst. Talán még a kesernyés szaga is ideérzik egy kicsit.*
- Füst. Talán az ork vagy más túlélő. Kezdésnek nem rossz. Szerintem érdemes lenne megnézni. Ha ez a valami le akar vadászni, akkor meg is fogja tenni. A hajón már csak voltak elegen tegnap.* Ezzel is noszogatná első tisztjét, hogy induljanak és nézzék meg maguknak ezt a füstöt. Egy nem a szörnyvadászoktól származó matróznak jó hasznát vennék, ha meg akarnak innen lépni.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-12 18:06:46
Üzenet elküldve: 2021-07-12 18:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*A szánalommal vegyes tisztelettel vegyes szimpátia ami az ütődötteknek kijár kezd eltűnni Furabogár irányába. Őszintén nem tudja a kormos hova tenni, azt a figurát. Mindenesetre az nem árt ha felveszi a kapcsolatot a hajó tagjaival, hátha világosabb lesz a helyzet, ami jelenleg olyan ködös mint maga az a reggel. Nem sokat finomkodik az ork a tűzifa gyűjtésével. Szeretne minél előbb túl lenni ezen. Miután végzett jön a szikracsiholás. Az se egy könnyű dolog. Egyszer, azt hallotta, hogy valamilyen gomba meggyújtva lángok nélkül sokáig ég. Ha tudná milyen gomba az és hogy itt nő-e akkor jól jönne. Végül meggyullad. Hagyja, hogy meggyulladjon majd tesz rá zöldet, hogy nagyobb legyen a füst és életben tartja a tüzet. Ha van ideje kicsit megpihen közben. Tartalékolnia kell az erejét amennyire csak lehet.*
~Remélem ez bevállik.~
//Zopal//
*A szánalommal vegyes tisztelettel vegyes szimpátia ami az ütődötteknek kijár kezd eltűnni Furabogár irányába. Őszintén nem tudja a kormos hova tenni, azt a figurát. Mindenesetre az nem árt ha felveszi a kapcsolatot a hajó tagjaival, hátha világosabb lesz a helyzet, ami jelenleg olyan ködös mint maga az a reggel. Nem sokat finomkodik az ork a tűzifa gyűjtésével. Szeretne minél előbb túl lenni ezen. Miután végzett jön a szikracsiholás. Az se egy könnyű dolog. Egyszer, azt hallotta, hogy valamilyen gomba meggyújtva lángok nélkül sokáig ég. Ha tudná milyen gomba az és hogy itt nő-e akkor jól jönne. Végül meggyullad. Hagyja, hogy meggyulladjon majd tesz rá zöldet, hogy nagyobb legyen a füst és életben tartja a tüzet. Ha van ideje kicsit megpihen közben. Tartalékolnia kell az erejét amennyire csak lehet.*
~Remélem ez bevállik.~
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-09 11:54:57
Üzenet elküldve: 2021-07-09 11:54:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Sho'clarath eltűnik a bozótosban az ork tekintete elől, de még otthagy egy fenyegetésfélét, amire Zopal is válaszol, de ő már nem kap semmiféle feleletet, csak a ködbe dobja bele szavait.
Végül úgy dönt, hogy kötélnek áll és jelez a hajónak és az azon lévőknek. Neki is kezd összegyűjteni egy nagyobb adag száraz fűfélét, bokrot, amelyekből akad bővem a parton, ám ettől még nem kevésbé munkás dolog összehordani és szikrát csiholni rájuk.
Beletelik egy fertályórába is, mire az első füstpamacsok felszállnak a gyújtósról, ám innen már gyorsan terjedni kezd a láng a száraz gallyak és bokorágak között.*
//Svornt, Daesys//
*Svornt a rövid diskurzus után a kalapossal egy hajóért indul, ami ott imbolyog a Fény mellé kötve.*
- Helyes. *Válaszol a kalapos Daesys önérzetes megjegyzésére és hagyja, hogy a lány és az egykori kormányos elinduljanak szétnézni a parton.
Miután mindketten elfoglalták helyüket a csónakban, Daesysre marad az evezés, hisz Svornt nem képes kampókezével erre a műveletre. Miközben a partvonal felé tartanak, beszélgetni kezdenek Zopalról és a nem túl fényes helyzetről.
A partig nem éri őket semmiféle atrocitás, ugyan a hátukban érzik a pillantásokat a Fény felől, de ez talán érthető. A vízben nem látnak semmiféle halat vagy bármi mást és közeledve a parthoz a köd is sűrűsödik.
Ahogy aztán a csónak felfekszik a homokpadra, nem messze tőlük a bozótosban füstöt látnak felszállni. Nem téveszthetik össze a köddel, a füst lomhán gomolyog az ég felé, tökéletesen követkető támpontot adva nekik.*
//Zopal//
*Sho'clarath eltűnik a bozótosban az ork tekintete elől, de még otthagy egy fenyegetésfélét, amire Zopal is válaszol, de ő már nem kap semmiféle feleletet, csak a ködbe dobja bele szavait.
Végül úgy dönt, hogy kötélnek áll és jelez a hajónak és az azon lévőknek. Neki is kezd összegyűjteni egy nagyobb adag száraz fűfélét, bokrot, amelyekből akad bővem a parton, ám ettől még nem kevésbé munkás dolog összehordani és szikrát csiholni rájuk.
Beletelik egy fertályórába is, mire az első füstpamacsok felszállnak a gyújtósról, ám innen már gyorsan terjedni kezd a láng a száraz gallyak és bokorágak között.*
//Svornt, Daesys//
*Svornt a rövid diskurzus után a kalapossal egy hajóért indul, ami ott imbolyog a Fény mellé kötve.*
- Helyes. *Válaszol a kalapos Daesys önérzetes megjegyzésére és hagyja, hogy a lány és az egykori kormányos elinduljanak szétnézni a parton.
Miután mindketten elfoglalták helyüket a csónakban, Daesysre marad az evezés, hisz Svornt nem képes kampókezével erre a műveletre. Miközben a partvonal felé tartanak, beszélgetni kezdenek Zopalról és a nem túl fényes helyzetről.
A partig nem éri őket semmiféle atrocitás, ugyan a hátukban érzik a pillantásokat a Fény felől, de ez talán érthető. A vízben nem látnak semmiféle halat vagy bármi mást és közeledve a parthoz a köd is sűrűsödik.
Ahogy aztán a csónak felfekszik a homokpadra, nem messze tőlük a bozótosban füstöt látnak felszállni. Nem téveszthetik össze a köddel, a füst lomhán gomolyog az ég felé, tökéletesen követkető támpontot adva nekik.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-08 23:24:58
Üzenet elküldve: 2021-07-08 23:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*A legkevésbé sem örül annak, hogy Nolen itt van, a jelenléte valahogy még nyomasztóbbá, még fojtogatóbbá teszi a kabin egyébként is sűrű levegőjét. Nem akar vele beszélni és annál is kevésbé akarja most látni a képét, ezért is pásztázza még rendületlenül a falat, noha tisztában van vele, hogy az örökkévalóságig nem kerülheti el a pillantását.
Normális körülmények között minden bizonnyal végtelenül felbosszantanák a becsmérlő szavak, melyeket teljes közönnyel ejt ki a száján a férfi. Ó, bizony, ha lenne ereje vagy csak nem lenne ennyi kérdése, mire választ remél, már kiabálva zavarná el, talán még utána is dobálná, ami a keze ügyébe kerül. Most mindössze egy érzelemmentes hümmentéssel veszi tudomásul a hallottakat, nem úgy tűnik, mintha egy pillanatig is érdekelné, milyen fogadásokat tesznek rá a nyomorult matrózok. Csak megforgatja szemeit a szóbeszédek emlegetésére.*
- Netán aggódtál értem Velasco'rra? *Csendül epésen hangja, persze egy pillanatig sem gondolja, hogy így lenne.* - Ettől a helyedben nem tartanék, sohasem ismertél igazán.
*Egykedvűen lódít. Bár viszonylag közel vannak egymáshoz, elvégre a kabin nem túl nagy, viszont mintha minden egyes szavával lopva nőne a távolság kettejük között.*
- Te leszel az első, aki tudni fogja. *fejét lehajtva kezd el játszadozni elszakadt ingujja fonalaival, mint valami unott kisgyerek. ~Az istenekre, bökd már ki, hogy mi a francot akarsz!~ Nolen pedig nem is vár tovább, mintha csak meghallotta volna a lány gondolatait áll elő mondandójával, kénytelen elgondolkodni azon a wegtoreni, hogy talán hangosan is kimondta a mondatot.*
- Hasznomat? *Összevonja szemöldökét maga előtt, ahogy elmerengve ismétli el, aztán gúnyosan horkant fel* - Szóval hasznomat... *Szinte egyik pillanatról a másikra hergeli fel magát, véget vetve ezzel a napokon át tartó apátiának* - Mégis hogyan szeretnétek a dicső, büszke Velasco'rrák hasznomat látni? Még arra is képtelenek vagytok, hogy elmondjátok, mi a büdös francot akartok tőlem! *Immáron megfordul. Parázsló, s még mindig kissé vörös tekintete először végigszalad a férfin, sietve megállapítva, hogy rendben van vele, pillantásai figyelmet követelve maguknak állapodnak meg ezután a mandulavágású szemeken. Nem akar Cressysről beszélni, már csak az emlegetésére is még jobban felhúzza magát.*
- Pontosan tudod, hogy mit mondott! Mindent elmondtam neked még aznap, mikor megérkeztem. Úgy volt, hogy visszahozom az átkozott bárkátokat, aztán megpróbálunk egyezkedni az áruszállítás kapcsán. *Próbál nem indulatosan beszélni, de ezen a pontos már nem egyszerű* - Khan azt mondta, nem akartok megölni, de épp annyira tartom a szavát jelenleg, mint a tiédet.
*Lassan felegyenesedik az ócska ágyról, amin szinte napok óta üldögél. Közelebb lép, de azért nem merészkedik túl közel, hangja jóval halkabbra vált, ahogy higgadtságot erőltet magára.*
- Ha bosszúra vágysz Nolen, akkor mire vársz? Vedd el, amit akarsz vagy ölj meg! *a félelem legkisebb jelét sem mutatja, dacosan szikráznak szemei, aztán már sziszegi is a másik, kevésbé valószínű lehetőséget* - Vagy eresszetek!
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.08 23:28:24
*A legkevésbé sem örül annak, hogy Nolen itt van, a jelenléte valahogy még nyomasztóbbá, még fojtogatóbbá teszi a kabin egyébként is sűrű levegőjét. Nem akar vele beszélni és annál is kevésbé akarja most látni a képét, ezért is pásztázza még rendületlenül a falat, noha tisztában van vele, hogy az örökkévalóságig nem kerülheti el a pillantását.
Normális körülmények között minden bizonnyal végtelenül felbosszantanák a becsmérlő szavak, melyeket teljes közönnyel ejt ki a száján a férfi. Ó, bizony, ha lenne ereje vagy csak nem lenne ennyi kérdése, mire választ remél, már kiabálva zavarná el, talán még utána is dobálná, ami a keze ügyébe kerül. Most mindössze egy érzelemmentes hümmentéssel veszi tudomásul a hallottakat, nem úgy tűnik, mintha egy pillanatig is érdekelné, milyen fogadásokat tesznek rá a nyomorult matrózok. Csak megforgatja szemeit a szóbeszédek emlegetésére.*
- Netán aggódtál értem Velasco'rra? *Csendül epésen hangja, persze egy pillanatig sem gondolja, hogy így lenne.* - Ettől a helyedben nem tartanék, sohasem ismertél igazán.
*Egykedvűen lódít. Bár viszonylag közel vannak egymáshoz, elvégre a kabin nem túl nagy, viszont mintha minden egyes szavával lopva nőne a távolság kettejük között.*
- Te leszel az első, aki tudni fogja. *fejét lehajtva kezd el játszadozni elszakadt ingujja fonalaival, mint valami unott kisgyerek. ~Az istenekre, bökd már ki, hogy mi a francot akarsz!~ Nolen pedig nem is vár tovább, mintha csak meghallotta volna a lány gondolatait áll elő mondandójával, kénytelen elgondolkodni azon a wegtoreni, hogy talán hangosan is kimondta a mondatot.*
- Hasznomat? *Összevonja szemöldökét maga előtt, ahogy elmerengve ismétli el, aztán gúnyosan horkant fel* - Szóval hasznomat... *Szinte egyik pillanatról a másikra hergeli fel magát, véget vetve ezzel a napokon át tartó apátiának* - Mégis hogyan szeretnétek a dicső, büszke Velasco'rrák hasznomat látni? Még arra is képtelenek vagytok, hogy elmondjátok, mi a büdös francot akartok tőlem! *Immáron megfordul. Parázsló, s még mindig kissé vörös tekintete először végigszalad a férfin, sietve megállapítva, hogy rendben van vele, pillantásai figyelmet követelve maguknak állapodnak meg ezután a mandulavágású szemeken. Nem akar Cressysről beszélni, már csak az emlegetésére is még jobban felhúzza magát.*
- Pontosan tudod, hogy mit mondott! Mindent elmondtam neked még aznap, mikor megérkeztem. Úgy volt, hogy visszahozom az átkozott bárkátokat, aztán megpróbálunk egyezkedni az áruszállítás kapcsán. *Próbál nem indulatosan beszélni, de ezen a pontos már nem egyszerű* - Khan azt mondta, nem akartok megölni, de épp annyira tartom a szavát jelenleg, mint a tiédet.
*Lassan felegyenesedik az ócska ágyról, amin szinte napok óta üldögél. Közelebb lép, de azért nem merészkedik túl közel, hangja jóval halkabbra vált, ahogy higgadtságot erőltet magára.*
- Ha bosszúra vágysz Nolen, akkor mire vársz? Vedd el, amit akarsz vagy ölj meg! *a félelem legkisebb jelét sem mutatja, dacosan szikráznak szemei, aztán már sziszegi is a másik, kevésbé valószínű lehetőséget* - Vagy eresszetek!
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.08 23:28:24
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-08 16:08:20
Üzenet elküldve: 2021-07-08 16:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Előbb akart jönni. Néhányszor már visszafordult az ajtó elől korábban, de most megembereli magát. A látvány, ami fogadja, emlékezteti rá, hogy miért is tartott eddig, hogy rászánja magát a találkozásra. A lány nyomorultul néz ki. Egészen beesett az arca, még a kreol wegtoreni bőre is majdhogynem egészségtelen színűnek tűnik. Quillyn szerei alattomosak tudnak lenni, de azt történetesen most tudja, hogy az öccse tinktúrájának számlájára csupán a lány szemén még mindig látszó fátyolos pirosság írható.*
- Hát *szívja a tüdejébe a kabin kissé állott levegőjét* - a Velasco'rrák szívósak *mondja. Igyekszik lerázni magáról a nyomasztó gondolatokat és a feladatra koncentrálni.* - Ahogy elnézlek, a wegtoreniekre jóval fényesebb eséllyel lehet ilyen téren fogadni. Már rád is licitálnak a matrózok. A vitorlamester komoly összeget tett rá, hogy önkezedtől pusztulsz el *vonja meg a vállát, mintha nem is egy életről lenne szó.*
- Beszélik, hogy nem eszel és alig iszol. Lehet, hogy félreismertelek.
*Ráérős nézelődésbe kezd, bár nem mondhatni, hogy túl sok látnivaló lenne.*
- Azért *fordul vissza a kabin túlsó felében álló ládától* - ha ilyesmit tervezel, szólj. Némi arany mindig jól jön. Ezek meg úgyis csak elvernék ahogy kikötünk.* - Legyint.
Nem tetszik neki, hogy Daya így elhagyta magát. Ennél még az is jobb, ha dühös. Szórakoztatóbb is. Igaz, most ez nem a legfontosabb szempont. Lassan elérnek a szigethez és jó lenne, ha a lány segítségét magukénak tudhatnák. Egyszerűbb lenne.*
- Nézd, őszinte leszek *Nolenar karba fonja a kezét és látszik a vonásain, hogy ezúttal hagyja a kertelést.* - Ha nem látják itt hasznoat, hamarosan eredményt is hirdethetnek a fogadásnál. *Ezek most száraz tények. Egy hajón nincs helye dologtalan kéznek. Különösen, ha azok női kacsók is ráadásul!*
- Mit mondott neked Cressys? Vagy az a setétképű porevő? *Nolen nincs oda Khaanért. Sejt valami alattomos sunyiságot benne, amit egyelőre nem tud még kiigazodni.*
- Ideje lenne feljönni a fedélzetre.
*Előbb akart jönni. Néhányszor már visszafordult az ajtó elől korábban, de most megembereli magát. A látvány, ami fogadja, emlékezteti rá, hogy miért is tartott eddig, hogy rászánja magát a találkozásra. A lány nyomorultul néz ki. Egészen beesett az arca, még a kreol wegtoreni bőre is majdhogynem egészségtelen színűnek tűnik. Quillyn szerei alattomosak tudnak lenni, de azt történetesen most tudja, hogy az öccse tinktúrájának számlájára csupán a lány szemén még mindig látszó fátyolos pirosság írható.*
- Hát *szívja a tüdejébe a kabin kissé állott levegőjét* - a Velasco'rrák szívósak *mondja. Igyekszik lerázni magáról a nyomasztó gondolatokat és a feladatra koncentrálni.* - Ahogy elnézlek, a wegtoreniekre jóval fényesebb eséllyel lehet ilyen téren fogadni. Már rád is licitálnak a matrózok. A vitorlamester komoly összeget tett rá, hogy önkezedtől pusztulsz el *vonja meg a vállát, mintha nem is egy életről lenne szó.*
- Beszélik, hogy nem eszel és alig iszol. Lehet, hogy félreismertelek.
*Ráérős nézelődésbe kezd, bár nem mondhatni, hogy túl sok látnivaló lenne.*
- Azért *fordul vissza a kabin túlsó felében álló ládától* - ha ilyesmit tervezel, szólj. Némi arany mindig jól jön. Ezek meg úgyis csak elvernék ahogy kikötünk.* - Legyint.
Nem tetszik neki, hogy Daya így elhagyta magát. Ennél még az is jobb, ha dühös. Szórakoztatóbb is. Igaz, most ez nem a legfontosabb szempont. Lassan elérnek a szigethez és jó lenne, ha a lány segítségét magukénak tudhatnák. Egyszerűbb lenne.*
- Nézd, őszinte leszek *Nolenar karba fonja a kezét és látszik a vonásain, hogy ezúttal hagyja a kertelést.* - Ha nem látják itt hasznoat, hamarosan eredményt is hirdethetnek a fogadásnál. *Ezek most száraz tények. Egy hajón nincs helye dologtalan kéznek. Különösen, ha azok női kacsók is ráadásul!*
- Mit mondott neked Cressys? Vagy az a setétképű porevő? *Nolen nincs oda Khaanért. Sejt valami alattomos sunyiságot benne, amit egyelőre nem tud még kiigazodni.*
- Ideje lenne feljönni a fedélzetre.
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-05 07:39:43
Üzenet elküldve: 2021-07-05 07:39:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Számított rá, hogy nem fogják helyeselni az ötletét ám ez őt cseppet sem érdekli, ahogy ez szemforgatásából is kiderülhet a többiek számára.*
- Értékelem az aggodalmat, de tudok vigyázni magamra. Meg egyébként is gyűlölöm a várakozást. Van jobb ötlete bárkinek, hogy mit tehetnék? Na ugye.
*Gyorsan beszél, közben pár heves gesztussal is igyekszik másokba fojtani a szót. A kalapos viszont nem marad csendben, és megjegyzésével nem tesz jó benyomást Daeysben, akinek most először igen szúróssá válik pillantása.*
- A világért sem szeretnék láb alatt lenni.
*Akár belegondolhatna, hogy feltehetően a másik is fáradt és feszült, mint mindenki, de cseppet sem érdeklik az idegen érzései.
Végül kapnak egy csónakot és Svornt is vele tart, aminek valamelyest örül, de egy kis magányt sem vett volna rossz néven. Nem derogál számára, hogy ő evezzen, így nem is rest hozzá látni, hogy eljussanak végre a partra.*
- Szerinted él még?
*Kérdezi Svornt, majd gyorsan hozzáteszi.*
- Az ork.
*Reményei szerint épségben elérkeznek a partra, és nem falja fel közben őket semmiféle tengeri szörny.*
- Mit gondolsz erről az egészről? Tegnap még annyira biztos voltam mindenben, de most hogy aludtam rá egyet már nem bízom ezekben.
*Fejével a hajó felé bök egyet.*
- Hagynunk kellene meghalni őket, majd a hajót elkötni, és lelépni innen. Kurvára nem akarom más csatáját helyette megvívni. Van éppen elég szörny a világban, ugyan mit számít még egy?
*Fakad ki Daesys, még ő is meglepődik rajta, egyben meg is könnyebbül, hogy valakivel megoszthatta azt, ami a lelkét nyomja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Számított rá, hogy nem fogják helyeselni az ötletét ám ez őt cseppet sem érdekli, ahogy ez szemforgatásából is kiderülhet a többiek számára.*
- Értékelem az aggodalmat, de tudok vigyázni magamra. Meg egyébként is gyűlölöm a várakozást. Van jobb ötlete bárkinek, hogy mit tehetnék? Na ugye.
*Gyorsan beszél, közben pár heves gesztussal is igyekszik másokba fojtani a szót. A kalapos viszont nem marad csendben, és megjegyzésével nem tesz jó benyomást Daeysben, akinek most először igen szúróssá válik pillantása.*
- A világért sem szeretnék láb alatt lenni.
*Akár belegondolhatna, hogy feltehetően a másik is fáradt és feszült, mint mindenki, de cseppet sem érdeklik az idegen érzései.
Végül kapnak egy csónakot és Svornt is vele tart, aminek valamelyest örül, de egy kis magányt sem vett volna rossz néven. Nem derogál számára, hogy ő evezzen, így nem is rest hozzá látni, hogy eljussanak végre a partra.*
- Szerinted él még?
*Kérdezi Svornt, majd gyorsan hozzáteszi.*
- Az ork.
*Reményei szerint épségben elérkeznek a partra, és nem falja fel közben őket semmiféle tengeri szörny.*
- Mit gondolsz erről az egészről? Tegnap még annyira biztos voltam mindenben, de most hogy aludtam rá egyet már nem bízom ezekben.
*Fejével a hajó felé bök egyet.*
- Hagynunk kellene meghalni őket, majd a hajót elkötni, és lelépni innen. Kurvára nem akarom más csatáját helyette megvívni. Van éppen elég szörny a világban, ugyan mit számít még egy?
*Fakad ki Daesys, még ő is meglepődik rajta, egyben meg is könnyebbül, hogy valakivel megoszthatta azt, ami a lelkét nyomja.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-04 21:23:45
Üzenet elküldve: 2021-07-04 21:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szívesen szólítaná sok más néven is a fiút most Daya idegességében, de tudja, ilyen kiszolgáltatott helyzetben talán nem lenne épp a legokosabb elhordani mindenfélének. Pedig az istenek látják lelkét, tehetetlen dühében semmit sem tenne szívesebben. Főleg, hogy még az ing dolgában sem születik megoldás, csak egy merengő bólintást kap, kénytelen hát megbarátkozni a nyitott dekoltázs gondolatával. Lehetne épp ennél sokkal rosszabb, sőt, a legvalószínűbb, hogy lesz is.*
- A kislábujjamra gondoltam *pillant le a csizmájára* - Mindig is olyan feleslegesnek tűnt.
*Hangja egész derűs tréfálkozása közben, de belül pillanatról pillanatra nő a félelme. Ahogy elmerülve gondolataiban latolgatja a lehetőségeit, tekintete elbambulva pásztázza a padlót, ám rémült szarvas módjára kapja fel fejét, ahogy az egyik matróz végül belép. A méregető pillantásokra arca morcos grimaszba fordul, még a távozó után is morran szitkozódva.*
- Az istenekre is, mégis mi a francot akartok tőlem?
*Bukik ki belőle, már jóval indulatosabban, ahogy feszülten figyeli a munkálkodó fiút. Akármennyire is igyekszik már nem tud higgadtságot erőltetni magára. Amint a másik közelíteni kezd, már záporoznak is kérdései, egyre hangosabban, egyre mérgesebben, közben pedig egyre jobban ficereg a székben.
Felüvölt, ahogy a szemébe kerül a szer, minden bizonnyal a nyomorult ladik minden egyes pontján hallgató a hangja. Valószínűleg sohasem lesz képes már visszaidézni tisztán, pontosan mi is történt a továbbiakban a kabinban, de Quillyn összes felmenője és utódja elátkozásra kerül, hol a közös nyelven, hol wegtoreni kifejezésekkel vegyítve. Már nem képes érzékelni a külvilágot, de az illetlen, undorító érintéseket sem, ahogy valami ismeretlen helyre citálják, még Khaan mély hangja sem képes őt visszarántani a valóságba.
Napokig csak alszik. Fojtogató rémálmok gyötrik, a látásán uralkodó folytonos sötétség miatt néha nem képes megkülönböztetni az ébrenlétet az álmodástól. Néha sötét gondolatok kísértik, az elméje egy eldugott kis zugában duruzsol egy hang, ami bölcsen azt tanácsolja, hogy minél előbb végezzen magával. Elvégre ki tudja, mit akarnak még vele tenni, még a halál is jobb, mint folytonosan attól rettegni, mikor lép be valaki, hogy valami szörnyűséget tegyen vele. A bosszantó hangocskák susmorgása csak akkor marad abba, mikor visszanyeri a látását, addigra ugyanis újra megkeményíti magát. Már amennyire jelen körülmények között képes. Az eddig kétségbeesés és félelem halmai alá temetett dac és harag szinte egy szempillantás tör a felszínre, mikor egy nap ismerős hangot hall. Nem fordítja az ajtó felé tekintetét, nem néz az érkezőre, zöldjei a kabin falát pásztázzák, mint ahogy az utóbbi napokban megannyiszor. Vonásai élesebbek lettek mostanra, ha nem volt feltétlenül muszáj nem vett magához ételt az elmúlt hatban, ahogy egy szó sem hagyta el ajkait ez idő alatt. Végtelenül gyengének és elárultnak érzi magát, minden percben veszettül viaskodik benne a gyűlölet, a keserűség és a bosszúvágy, legszívesebben Nolenar torkának ugrana abban a pillanatban, ahogy átlépi a küszöböt. Azonban nem tesz semmit, csak rá se pillantva szól megtörve a kabint betöltő feszült csendet.*
- Pedig reméltem, hogy felfordultál...
*Hangja hűvös, váratlanul rideg, már-már olyan, mintha őszintén csalódottsággal töltené el, hogy élve viszontlátja a férfit. Akármennyi rosszat is kíván jelen pillanatban a kikötői fattyúnak, az igazság az, hogy amikor épp nem a saját kínjaival volt elfoglalva, aggódott egy kicsit miatta. Attól tartott, ha nem is ekkora büntetést, mint számára, de kimért rá is valamit Antorac. Megannyi kérdés kavarog benne. Tudni akarja mit terveznek vele, hogy meddig kell még itt ücsörögnie, tudnia kell, hogy Cressys valóban elárulta-e. Valahol azt is tudni akarja, hogy a másik jól van-e, de talán még ezt nyomja el magában a legkönnyebben. Vagy talán épp ezt tapossa minden erejével a legmélyebbre.
Nem kérdez, szavait megtartja magának, csak hangtalanul vizsgálja a falat, melynek deszkáira három rövid rovátkát vésett az ébren töltött napokon.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.04 21:32:54
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szívesen szólítaná sok más néven is a fiút most Daya idegességében, de tudja, ilyen kiszolgáltatott helyzetben talán nem lenne épp a legokosabb elhordani mindenfélének. Pedig az istenek látják lelkét, tehetetlen dühében semmit sem tenne szívesebben. Főleg, hogy még az ing dolgában sem születik megoldás, csak egy merengő bólintást kap, kénytelen hát megbarátkozni a nyitott dekoltázs gondolatával. Lehetne épp ennél sokkal rosszabb, sőt, a legvalószínűbb, hogy lesz is.*
- A kislábujjamra gondoltam *pillant le a csizmájára* - Mindig is olyan feleslegesnek tűnt.
*Hangja egész derűs tréfálkozása közben, de belül pillanatról pillanatra nő a félelme. Ahogy elmerülve gondolataiban latolgatja a lehetőségeit, tekintete elbambulva pásztázza a padlót, ám rémült szarvas módjára kapja fel fejét, ahogy az egyik matróz végül belép. A méregető pillantásokra arca morcos grimaszba fordul, még a távozó után is morran szitkozódva.*
- Az istenekre is, mégis mi a francot akartok tőlem?
*Bukik ki belőle, már jóval indulatosabban, ahogy feszülten figyeli a munkálkodó fiút. Akármennyire is igyekszik már nem tud higgadtságot erőltetni magára. Amint a másik közelíteni kezd, már záporoznak is kérdései, egyre hangosabban, egyre mérgesebben, közben pedig egyre jobban ficereg a székben.
Felüvölt, ahogy a szemébe kerül a szer, minden bizonnyal a nyomorult ladik minden egyes pontján hallgató a hangja. Valószínűleg sohasem lesz képes már visszaidézni tisztán, pontosan mi is történt a továbbiakban a kabinban, de Quillyn összes felmenője és utódja elátkozásra kerül, hol a közös nyelven, hol wegtoreni kifejezésekkel vegyítve. Már nem képes érzékelni a külvilágot, de az illetlen, undorító érintéseket sem, ahogy valami ismeretlen helyre citálják, még Khaan mély hangja sem képes őt visszarántani a valóságba.
Napokig csak alszik. Fojtogató rémálmok gyötrik, a látásán uralkodó folytonos sötétség miatt néha nem képes megkülönböztetni az ébrenlétet az álmodástól. Néha sötét gondolatok kísértik, az elméje egy eldugott kis zugában duruzsol egy hang, ami bölcsen azt tanácsolja, hogy minél előbb végezzen magával. Elvégre ki tudja, mit akarnak még vele tenni, még a halál is jobb, mint folytonosan attól rettegni, mikor lép be valaki, hogy valami szörnyűséget tegyen vele. A bosszantó hangocskák susmorgása csak akkor marad abba, mikor visszanyeri a látását, addigra ugyanis újra megkeményíti magát. Már amennyire jelen körülmények között képes. Az eddig kétségbeesés és félelem halmai alá temetett dac és harag szinte egy szempillantás tör a felszínre, mikor egy nap ismerős hangot hall. Nem fordítja az ajtó felé tekintetét, nem néz az érkezőre, zöldjei a kabin falát pásztázzák, mint ahogy az utóbbi napokban megannyiszor. Vonásai élesebbek lettek mostanra, ha nem volt feltétlenül muszáj nem vett magához ételt az elmúlt hatban, ahogy egy szó sem hagyta el ajkait ez idő alatt. Végtelenül gyengének és elárultnak érzi magát, minden percben veszettül viaskodik benne a gyűlölet, a keserűség és a bosszúvágy, legszívesebben Nolenar torkának ugrana abban a pillanatban, ahogy átlépi a küszöböt. Azonban nem tesz semmit, csak rá se pillantva szól megtörve a kabint betöltő feszült csendet.*
- Pedig reméltem, hogy felfordultál...
*Hangja hűvös, váratlanul rideg, már-már olyan, mintha őszintén csalódottsággal töltené el, hogy élve viszontlátja a férfit. Akármennyi rosszat is kíván jelen pillanatban a kikötői fattyúnak, az igazság az, hogy amikor épp nem a saját kínjaival volt elfoglalva, aggódott egy kicsit miatta. Attól tartott, ha nem is ekkora büntetést, mint számára, de kimért rá is valamit Antorac. Megannyi kérdés kavarog benne. Tudni akarja mit terveznek vele, hogy meddig kell még itt ücsörögnie, tudnia kell, hogy Cressys valóban elárulta-e. Valahol azt is tudni akarja, hogy a másik jól van-e, de talán még ezt nyomja el magában a legkönnyebben. Vagy talán épp ezt tapossa minden erejével a legmélyebbre.
Nem kérdez, szavait megtartja magának, csak hangtalanul vizsgálja a falat, melynek deszkáira három rövid rovátkát vésett az ébren töltött napokon.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.04 21:32:54
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-07-04 09:56:28
Üzenet elküldve: 2021-07-04 09:56:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Már nagyon rég szólított így utoljára bárki is *válaszolja Quillyn. Alapvetően kellemes tónusú hangja van és csendes, nyugodt a beszéde. Nem olyan erős alkat, mint amit egy tengerésztől elvárna az ember, de azért nem is nyápic. Az az irritáló kifejezés pedig az arcán a türelem.
A nyitott dekoltázs ügyében felmerült kérdésre/kérésre csak bólint, ahogy egy igazi, gáncstalan úriember tenné egy "mi sem természetesebb" hozzáfűzéssel, csakhogy meg mégsem mozdul. Tekintete elemzőn réved el, mintha kicsit máshol járna, de a kérdésre a figyelme visszatér a lány dacos zöldjeire.*
- Esetleg szeretnél te választani?
*Mielőtt mélyebbre merülnének ennek kitárgyalásában, kopogtatás hallatszik.*
- Jöjjön! *ad engedélyt a legifjabb Velasco'rra fivér, mire egy matróz lép be és valamit súg Quillynnek. Csak bólint rá, aztán el is bocsátja a fickót. A matróz kifelé menetben még élvetegen végigméri a lányt, de aztán távozóra is fogja és becsukja maga mögött az ajtót. Kintről azért beszüremlik az ott tipródó legénység faggatózása, amit a küldönc csak ingerülten leráz magáról.*
- Mittudomén! Még nem végzett! *horkan a kérdezősködésre, aztán az ajtó csukódása ismét benti kettősükre zárja a diskurzus körét.*
- Jó, hogy itt vagy *mondja Quill, de nem fejti ki. A fal melletti szekrénykéhez lép és lenyitja az ajtaját. Más ilyenben különleges italokat tart szép, csiszolt üvegekben és hozzájuk illő, különböző méretű és formájú pohárkákkal. Nos... az üvegek stimmelnek, de a szúrós, idegen szagok kissé másféle gyűjteményt sejtetnek. Quillyn egy pipettával tér vissza. Nem kérdez semmit, csak hátrafeszíti a lány fejét és a szemébe cseppent. Először a balba aztán a bobba is. A szer átkozottul éget, de Dayaneer hiába vergődik, a kötelek biztosan tartják, a szék pedig a padlóhoz van rögzítve. A fájdalom csak lassan múlik, a könnyfátyol homályát viszont sehogy sem tudja kipislogni a lány. Sőt. Idővel a foltok is egyre elmosódottabbak, fények is egyre tompábbak lesznek, míg teljes vakság nem borul rá.*
- Nyugalom *szólal meg idővel az ifjú.* - A hatása nem végleges. Remélhetőleg *teszi hozzá a statisztikai ráta egy szakaszát hányaveti közönnyel kezelve. Léptek zaja, aztán nyílik az ajtó és Quillyn közli a matrózokkal az eredményt.*
- Nem jó. Férges. A wegtorenieknél elég gyakori. Idő kell, míg kikúrálom. Vigyétek át Khaan úr kabinjába és szóljatok a kapitánynak, hogy vitorlát bonthatunk!
*A matrózok nem valami boldogok a hír hallatán, de tudomásul veszik, hogy a beígért üzekedéssel még várniuk kell. Miután Quillyn távozik, azért egy kicsit felbátorodnak és nem mondható, hogy mindennemű atrocitás nélkül telik az út, de ahhoz képest csipkés leányálom, amiket fejben már elterveztek a kapitány engedélye után. Végül belökik Dayaneert a kabinba pár zaftos megjegyzés kíséretében és magára hagyják a fekete bőrű férfival. Minden sötétségbe burkolózik, de a szeme már nem ég annyira. A lüktetés a szemgödrében viszont még jó pár órán át megmarad.
Az elkövetkezendő napok így telnek: vakon. Nyílt vízre futottak, ezt nem nehéz kitalálni, de egy darabig egyik Velasco'rra se mutatkozik. Egy hat is eltelik, mikor az ajtóból Nolen hangja szüremlik be.*
- Beszélnék vele.
- Fent leszek a fedélzeten *mondja Khaan, aztán ellépve a Velasco'rra mellett, magukra is hagyja őket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Már nagyon rég szólított így utoljára bárki is *válaszolja Quillyn. Alapvetően kellemes tónusú hangja van és csendes, nyugodt a beszéde. Nem olyan erős alkat, mint amit egy tengerésztől elvárna az ember, de azért nem is nyápic. Az az irritáló kifejezés pedig az arcán a türelem.
A nyitott dekoltázs ügyében felmerült kérdésre/kérésre csak bólint, ahogy egy igazi, gáncstalan úriember tenné egy "mi sem természetesebb" hozzáfűzéssel, csakhogy meg mégsem mozdul. Tekintete elemzőn réved el, mintha kicsit máshol járna, de a kérdésre a figyelme visszatér a lány dacos zöldjeire.*
- Esetleg szeretnél te választani?
*Mielőtt mélyebbre merülnének ennek kitárgyalásában, kopogtatás hallatszik.*
- Jöjjön! *ad engedélyt a legifjabb Velasco'rra fivér, mire egy matróz lép be és valamit súg Quillynnek. Csak bólint rá, aztán el is bocsátja a fickót. A matróz kifelé menetben még élvetegen végigméri a lányt, de aztán távozóra is fogja és becsukja maga mögött az ajtót. Kintről azért beszüremlik az ott tipródó legénység faggatózása, amit a küldönc csak ingerülten leráz magáról.*
- Mittudomén! Még nem végzett! *horkan a kérdezősködésre, aztán az ajtó csukódása ismét benti kettősükre zárja a diskurzus körét.*
- Jó, hogy itt vagy *mondja Quill, de nem fejti ki. A fal melletti szekrénykéhez lép és lenyitja az ajtaját. Más ilyenben különleges italokat tart szép, csiszolt üvegekben és hozzájuk illő, különböző méretű és formájú pohárkákkal. Nos... az üvegek stimmelnek, de a szúrós, idegen szagok kissé másféle gyűjteményt sejtetnek. Quillyn egy pipettával tér vissza. Nem kérdez semmit, csak hátrafeszíti a lány fejét és a szemébe cseppent. Először a balba aztán a bobba is. A szer átkozottul éget, de Dayaneer hiába vergődik, a kötelek biztosan tartják, a szék pedig a padlóhoz van rögzítve. A fájdalom csak lassan múlik, a könnyfátyol homályát viszont sehogy sem tudja kipislogni a lány. Sőt. Idővel a foltok is egyre elmosódottabbak, fények is egyre tompábbak lesznek, míg teljes vakság nem borul rá.*
- Nyugalom *szólal meg idővel az ifjú.* - A hatása nem végleges. Remélhetőleg *teszi hozzá a statisztikai ráta egy szakaszát hányaveti közönnyel kezelve. Léptek zaja, aztán nyílik az ajtó és Quillyn közli a matrózokkal az eredményt.*
- Nem jó. Férges. A wegtorenieknél elég gyakori. Idő kell, míg kikúrálom. Vigyétek át Khaan úr kabinjába és szóljatok a kapitánynak, hogy vitorlát bonthatunk!
*A matrózok nem valami boldogok a hír hallatán, de tudomásul veszik, hogy a beígért üzekedéssel még várniuk kell. Miután Quillyn távozik, azért egy kicsit felbátorodnak és nem mondható, hogy mindennemű atrocitás nélkül telik az út, de ahhoz képest csipkés leányálom, amiket fejben már elterveztek a kapitány engedélye után. Végül belökik Dayaneert a kabinba pár zaftos megjegyzés kíséretében és magára hagyják a fekete bőrű férfival. Minden sötétségbe burkolózik, de a szeme már nem ég annyira. A lüktetés a szemgödrében viszont még jó pár órán át megmarad.
Az elkövetkezendő napok így telnek: vakon. Nyílt vízre futottak, ezt nem nehéz kitalálni, de egy darabig egyik Velasco'rra se mutatkozik. Egy hat is eltelik, mikor az ajtóból Nolen hangja szüremlik be.*
- Beszélnék vele.
- Fent leszek a fedélzeten *mondja Khaan, aztán ellépve a Velasco'rra mellett, magukra is hagyja őket.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-24 15:31:01
Üzenet elküldve: 2021-06-24 15:31:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Hűvös megjegyzéssel illetik, amit inkább elenged a füle mellett. Ő pont nem izgatja, ha bárki más hal meg ezen a szigeten rajta kívül. Látszik rajtuk a fáradság, valószínűleg mozgalmas napok vannak mögöttük is. A vihart sem lehetett egyszerű túlélni, aztán meg itt ez az izé. Felvetése végül kukázásra kerül, na nem mintha tudna ehhez bármit szólni. Mocskosul nem ért a varázsláshoz. Ha nem tudnak oltárt csinálni, akkor nem csinálnak.*
- Hát akkor marad a jól bevált kézitusa.* Hagyja rá a dolgot. A lány nem sokat törődik velük, hanem kijelenti, hogy ő inkább lemenne a partra. Egyre kevésbé biztos benne Svornt, hogy hasznára válik ez a némber, viszont jelenleg ő az egyetlen ember itt, akiről tudja, hogy nem akarja a vérét venni. Ezek itt lehet egyszerűen, csak itt hagyják, ha végeztek. Egy fehérnépnek még hasznát is veszik, hiszen a tengeren töltött idő feltüzeli a vágyakat. Azt még néz is ki valahogy. Úgy tűnik, hogy társassága terhes lett itt a hajón, mert küldik el a lány után.*
- Úgyis szét akartam nézni jobban a parton.* Vonja meg a vállát és, ha előállt a csónak, akkor bele tesped. Sajnálatos módon a kampókéz nem teszi lehetővé az evezést, így aztán ő biztosan nem fog evezni. Talán, ha az élete múlna rajta, akkor menne neki nyögve nyelősen, de így inkább nem is próbálkozik.*
* Hűvös megjegyzéssel illetik, amit inkább elenged a füle mellett. Ő pont nem izgatja, ha bárki más hal meg ezen a szigeten rajta kívül. Látszik rajtuk a fáradság, valószínűleg mozgalmas napok vannak mögöttük is. A vihart sem lehetett egyszerű túlélni, aztán meg itt ez az izé. Felvetése végül kukázásra kerül, na nem mintha tudna ehhez bármit szólni. Mocskosul nem ért a varázsláshoz. Ha nem tudnak oltárt csinálni, akkor nem csinálnak.*
- Hát akkor marad a jól bevált kézitusa.* Hagyja rá a dolgot. A lány nem sokat törődik velük, hanem kijelenti, hogy ő inkább lemenne a partra. Egyre kevésbé biztos benne Svornt, hogy hasznára válik ez a némber, viszont jelenleg ő az egyetlen ember itt, akiről tudja, hogy nem akarja a vérét venni. Ezek itt lehet egyszerűen, csak itt hagyják, ha végeztek. Egy fehérnépnek még hasznát is veszik, hiszen a tengeren töltött idő feltüzeli a vágyakat. Azt még néz is ki valahogy. Úgy tűnik, hogy társassága terhes lett itt a hajón, mert küldik el a lány után.*
- Úgyis szét akartam nézni jobban a parton.* Vonja meg a vállát és, ha előállt a csónak, akkor bele tesped. Sajnálatos módon a kampókéz nem teszi lehetővé az evezést, így aztán ő biztosan nem fog evezni. Talán, ha az élete múlna rajta, akkor menne neki nyögve nyelősen, de így inkább nem is próbálkozik.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-23 18:41:18
Üzenet elküldve: 2021-06-23 18:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
-Hát mivel?
*Kérdez vissza még mit sem sejtve. Út közben már egyre gyanúsabbá válik neki a dolog és nem is biztos benne, hogy jól mérte fel, azt a bolondot. A terv amivel előáll meg kell hagyni nem rossz csak a kivitelezéssel kapcsolatban merülnek fel kérdések az orkban. Na, jó tele van mindenféle kérdéssel, de úgy néz ki a másik nem akar válaszolni. Sőt, még meg is fenyegeti.*
-Szerencséd, hogy az enyém nem.
*Nem akar most harcba bonyolódni azzal. Nem teljesen biztos benne, hogy könnyű harc lenne. Azt, viszont kezdi elhinni, hogy jó lenne azokat a rabszolga kereskedőket odahívni. És hogy ha meglátják akkor majd csak idejönnek. Nekiáll hát egy akkora tűzre valót összeszedni aminek a fényét a hajóról is kiszúrhatják és megpróbálja meggyújtani. Ezzel megint fog egy darabig szenvedni.*
//Zopal//
-Hát mivel?
*Kérdez vissza még mit sem sejtve. Út közben már egyre gyanúsabbá válik neki a dolog és nem is biztos benne, hogy jól mérte fel, azt a bolondot. A terv amivel előáll meg kell hagyni nem rossz csak a kivitelezéssel kapcsolatban merülnek fel kérdések az orkban. Na, jó tele van mindenféle kérdéssel, de úgy néz ki a másik nem akar válaszolni. Sőt, még meg is fenyegeti.*
-Szerencséd, hogy az enyém nem.
*Nem akar most harcba bonyolódni azzal. Nem teljesen biztos benne, hogy könnyű harc lenne. Azt, viszont kezdi elhinni, hogy jó lenne azokat a rabszolga kereskedőket odahívni. És hogy ha meglátják akkor majd csak idejönnek. Nekiáll hát egy akkora tűzre valót összeszedni aminek a fényét a hajóról is kiszúrhatják és megpróbálja meggyújtani. Ezzel megint fog egy darabig szenvedni.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-23 16:07:35
Üzenet elküldve: 2021-06-23 16:07:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
- Mással csillapítjuk a szomjunk. *Válaszolja kifejezéstelen hangon és pillantással, mintha ez magától értetődő volna. Sho'clarath azonban meg is indul, válasz nélkül hagyva az orkot rögtönzött táborhelyén. Lendületesen halad és Zopal több dolgot is megfigyelhet, ahogy követi a kóróvékony alakot, mint később kiderül, a part felé.
A fehérruhás alak folyamatosan a hajót kémleli, Zopalra rá sem néz, úgy válaszolgat neki kifejezéstelen hangján.*
- Ők azok. Ellenség. *Bólint válasza mellé.*
- Ha meglátnak, kijönnek hozzád. *Most Sho'clarath -on a sor, hogy úgy nézzen Zopalra, mint egy együgyűre. Látja a kóróvékony alakon, hogy nem kíván minden problémát helyette megoldani, az orknak kell kitalálnia, hogyan intézi el, hogy a hajón lévőkkel tárgyalhasson.*
- Igyekezz, a türelmem véges. *Mondja még, majd mint aki jól végezte dolgát, elfordul és megindul a sziget belseje felé. Úgy tűnik, nem akar több szót fecsérelni erre, hisz amit mondott, egyértelmű. Ha Zopal nem tartóztatja, akkor kisvártatva a bokrok között el is tűnik a ködben.*
//Svornt, Daesys//
*A fedélzetre érve az egykori kormányos beszélgetni kezd a kalapossal, aki állítja, hogy mindenki megvan és senki sem tűnt el.*
- Egyikünk sem akar meghalni. *Válaszol a férfi Svornt-nak hűvösen. Javaslatait a kalapos komoly képpel hallgatja, arcvonásaiból nem sokra lehet következtetni. Az egész éjjeli őrködés és a feszültség jól látható táskákat varázsolt a szemei alá és az arca is nyúzottnak tűnik, talán ettől válik olyan kifejezéstelenné az arca.*
- Nincs a hajón oltár és mágiahasználó sem. A fegyvereink viszont alkalmasak arra, hogy megszabadítsuk a világot ettől a bestiától. *Válaszolja a fegyverövén lógó kardhüvelyben pihenő kardra téve a kezét. Olyan anyagból készült fegyvert kaptak Svornt és Daesys is.
Svornt jó hajós, fel tudja mérni a hajó méreteit és láthatja, hogy pár matrózzal nagyon nehezen tudná elkormányozni a Fényt, egyedül pedig szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik a dolog.
Daesys egy darabig máshol jár, míg a férfiak a haditervről nem kezdenek beszélgetni, akkor a figyelme a kalaposé és a kormányosé lesz. Aztán úgy döntene, hogy végigjárná a partot, ám jelenleg a Fény "biztonságos" távolságban a parttól ringatózik a vízen.*
- Kisasszony, nem hiszem, hogy jó ötlet kimenni a partra most. *Villan a kalapos tekintete a lányra.*
- Nem engedném el egyik emberemet sem önnel és csónakot sem szívesen adnék kegyed alá, de ha ezt akarja, menjen. Legalább nem lesz láb alatt. *Folytatja sóhajtva.*
- Menjen vele. *Pillant Svornt-ra rezignáltan, majd szavak nélkül int az egyik fegyveresnek, hogy biztosítsanak egy csónakot a párosnak.*
//Zopal//
- Mással csillapítjuk a szomjunk. *Válaszolja kifejezéstelen hangon és pillantással, mintha ez magától értetődő volna. Sho'clarath azonban meg is indul, válasz nélkül hagyva az orkot rögtönzött táborhelyén. Lendületesen halad és Zopal több dolgot is megfigyelhet, ahogy követi a kóróvékony alakot, mint később kiderül, a part felé.
A fehérruhás alak folyamatosan a hajót kémleli, Zopalra rá sem néz, úgy válaszolgat neki kifejezéstelen hangján.*
- Ők azok. Ellenség. *Bólint válasza mellé.*
- Ha meglátnak, kijönnek hozzád. *Most Sho'clarath -on a sor, hogy úgy nézzen Zopalra, mint egy együgyűre. Látja a kóróvékony alakon, hogy nem kíván minden problémát helyette megoldani, az orknak kell kitalálnia, hogyan intézi el, hogy a hajón lévőkkel tárgyalhasson.*
- Igyekezz, a türelmem véges. *Mondja még, majd mint aki jól végezte dolgát, elfordul és megindul a sziget belseje felé. Úgy tűnik, nem akar több szót fecsérelni erre, hisz amit mondott, egyértelmű. Ha Zopal nem tartóztatja, akkor kisvártatva a bokrok között el is tűnik a ködben.*
//Svornt, Daesys//
*A fedélzetre érve az egykori kormányos beszélgetni kezd a kalapossal, aki állítja, hogy mindenki megvan és senki sem tűnt el.*
- Egyikünk sem akar meghalni. *Válaszol a férfi Svornt-nak hűvösen. Javaslatait a kalapos komoly képpel hallgatja, arcvonásaiból nem sokra lehet következtetni. Az egész éjjeli őrködés és a feszültség jól látható táskákat varázsolt a szemei alá és az arca is nyúzottnak tűnik, talán ettől válik olyan kifejezéstelenné az arca.*
- Nincs a hajón oltár és mágiahasználó sem. A fegyvereink viszont alkalmasak arra, hogy megszabadítsuk a világot ettől a bestiától. *Válaszolja a fegyverövén lógó kardhüvelyben pihenő kardra téve a kezét. Olyan anyagból készült fegyvert kaptak Svornt és Daesys is.
Svornt jó hajós, fel tudja mérni a hajó méreteit és láthatja, hogy pár matrózzal nagyon nehezen tudná elkormányozni a Fényt, egyedül pedig szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik a dolog.
Daesys egy darabig máshol jár, míg a férfiak a haditervről nem kezdenek beszélgetni, akkor a figyelme a kalaposé és a kormányosé lesz. Aztán úgy döntene, hogy végigjárná a partot, ám jelenleg a Fény "biztonságos" távolságban a parttól ringatózik a vízen.*
- Kisasszony, nem hiszem, hogy jó ötlet kimenni a partra most. *Villan a kalapos tekintete a lányra.*
- Nem engedném el egyik emberemet sem önnel és csónakot sem szívesen adnék kegyed alá, de ha ezt akarja, menjen. Legalább nem lesz láb alatt. *Folytatja sóhajtva.*
- Menjen vele. *Pillant Svornt-ra rezignáltan, majd szavak nélkül int az egyik fegyveresnek, hogy biztosítsanak egy csónakot a párosnak.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:49:10
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:49:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Daesys a kipihentség kérdésére csak felnyög egyet, így szavak nélkül is kifejezve, hogy maga a pihenés mint folyamat megtörtént, de nem érzi sokkal jobban magát, sőt. Testét ugyan nem rázza már a fáradtság, de végtagjai nehezen, merevek és fájnak.
~ Ha ezt túlélem egy hatig ki sem mozdulok a Sellőház fürdőjéből. Remélem Cahressre is lesz elég pénzem. ~
Rövid idő alatt is megkedvelte a lányt, és természetesen tetszett is neki, de nyilván nem a szép ajkaira áhítozik annyira, hanem a szavakra, amik esetleg elhagyhatják azt. Izgalmasnak tűnt az a lány.
Fantáziálgatásából a haditerv szó rántja ki, amire fintorog egyet. Nem szereti a terveket, és a tervezgetést még annyira sem. Sokkal inkább a spontaneitás az ő területe, és egyébként is elég egyszerű lány. Talán akár butácskának is mondható, valójában már ott elbukik a dolog, hogy sosem érdekelte az „okoskodás”, és tapasztalatai szerint nem is kifejezetten erény ez a Kikötőben.*
- Én meg azt hiszem körbenézek a parton, hátha megtalálom az ork oszló hulláját. Vagy találok valami érdekeset. Addig nektek meg jó, izét, tervezgetést.
*Kezeivel gesztikulálva keresi a szavakat, majd némi hezitálás után – esetleg valami megjegyzést vár – ha lehetősége van rá, akkor elkezdi bejárni a partot. Nem kedveli a tétlenséget, és sokkal inkább a tettek embere, így ebben a mondvacsinált feladatban inkább megtalálja önmagát, mint abban, hogy egy papír felett lehetőségeket latolgasson.*
*Daesys a kipihentség kérdésére csak felnyög egyet, így szavak nélkül is kifejezve, hogy maga a pihenés mint folyamat megtörtént, de nem érzi sokkal jobban magát, sőt. Testét ugyan nem rázza már a fáradtság, de végtagjai nehezen, merevek és fájnak.
~ Ha ezt túlélem egy hatig ki sem mozdulok a Sellőház fürdőjéből. Remélem Cahressre is lesz elég pénzem. ~
Rövid idő alatt is megkedvelte a lányt, és természetesen tetszett is neki, de nyilván nem a szép ajkaira áhítozik annyira, hanem a szavakra, amik esetleg elhagyhatják azt. Izgalmasnak tűnt az a lány.
Fantáziálgatásából a haditerv szó rántja ki, amire fintorog egyet. Nem szereti a terveket, és a tervezgetést még annyira sem. Sokkal inkább a spontaneitás az ő területe, és egyébként is elég egyszerű lány. Talán akár butácskának is mondható, valójában már ott elbukik a dolog, hogy sosem érdekelte az „okoskodás”, és tapasztalatai szerint nem is kifejezetten erény ez a Kikötőben.*
- Én meg azt hiszem körbenézek a parton, hátha megtalálom az ork oszló hulláját. Vagy találok valami érdekeset. Addig nektek meg jó, izét, tervezgetést.
*Kezeivel gesztikulálva keresi a szavakat, majd némi hezitálás után – esetleg valami megjegyzést vár – ha lehetősége van rá, akkor elkezdi bejárni a partot. Nem kedveli a tétlenséget, és sokkal inkább a tettek embere, így ebben a mondvacsinált feladatban inkább megtalálja önmagát, mint abban, hogy egy papír felett lehetőségeket latolgasson.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-20 23:21:42
Üzenet elküldve: 2021-06-20 23:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy választ vár, az idő egyik pillanatról a másikra lelassul. Ólomlábakon jár. A pár másodpercnyi feszült csend, amíg az öreg megtorpan, s a kérdése továbbra is szabadon, gazdátlanul kering a levegőben, szinte éveknek tűnik. Idegesen nyel egyet, felkészülve arra, hogy talán olyat hall, amit nagyon nem akar, de felelet végül nem érkezik. Ennél még talán az is jobb lenne, ha megtudná, hogy elárulták. Jobb inkább egy pillanat alatt, egy gyors mozdulattal lerántani a gennyes sebhez tapadt kötést, de az idős Velasco'rra nem ezt a sorsot szánja neki. Az túl kíméletes lenne. Márpedig ezen az átkozott bárkán mindenki azt akarja, hogy bűnhődjön az okozott fájdalomért, mind a vesztét akarja, ha a helyükben lenne vélhetőleg ő is boldogan mártaná meg a pengéjét egy áruló szívében. Ettől még nem törődik bele sorsába, ahogy a válaszra sem méltató némaságot sem fogadja el.*
- Válaszolj Antorac! *kiált utána, közben pedig igyekszik kirántani magát az őt lefogó kezekből. Az sem érdekli, ha újabb gyomrost kap a helytelen megnevezésért.* - A kutyáiddal végezteted el a piszkos munkát? Ölj meg te, ha a halálom akarod... Hallod?! *hangjából és tekintetéből is szikrázik a tehetetlen düh, ahogy egyre távolodik a három alak, őt pedig igyekeznek elrángatni* - Gyáva vagy, Antorac! Nézz a szemembe! Hallod...?!
*Ahogy a fedélközre cibálják már üvölt. Retteg, de ezt persze sohasem vallaná be, a félelem legkisebb jele sem mutatkozik rajta.*
- Eresszetek! Ha csak egy ujjal is hozzámértek... *sziszeg fenyegetően, de nem csak a szája jár. Igyekszik rúgni, rángatózni, s harapni is, ha a helyzet úgy hozza, még szemen is köpi azt, aki közelebb jön hozzá.* - Gusztustalan férgek...
*Szándékosan provokál, szívesebben választja a halált. Inkább szúrják le előbb, minthogy bármelyik rátegye a mocskos kezét, lassan elvérezni is jobb, mint azzal a tudattal élni, hogy ezek a patkányok megbecstelenítették. Őszintén meglepi, mikor végül csak egy kabinba viszik. Minden mozdulatával ellenkezik persze, esze ágában sincs megkönnyíteni a dolgukat, még lekötözése közben is igyekszik megajándékozni egy-két karmolással egy matrózt. Csak akkor hagyja abba a káromkodást és ficergést, mikor kettesben marad a különös fiúval. Felvont szemöldökkel, nyújtózva kissé próbálja megfejteni, mit írhat épp ott, az asztalnál, kíváncsi pillantásai azonban hamar dacossá válnak, amint az idegen felé fordul. Vonásai árulkodóak, be sem kell mutatkoznia, egyből rájön, kivel is ül szemben.*
- Csak nem a kis Quillyn?
*Hétköznapi körülmények között minden bizonnyal zavarba jönne az őt mustráló pillantásoktól, de mikor az ember kínra esetleg halálra készül, a felfedett keblek zavarják a legkevésbé. Ettől persze még jobb szeretne nem így mutatkozni egy ismeretlen férfi előtt.*
- Lenne szíves...? *pillant le egészen higgadtnak mutatva magát a dekoltázsára, abban reménykedve, hogy talán amaz majd begombolja ingét. Akárhogy is tesz, merészen fúrja tekintetét a kék szemekbe.*
- És... mimet vágjuk le először? *vicceli el a helyzetet, de gyomra közben veszettül görcsben áll. Nem tudja mire számítson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy választ vár, az idő egyik pillanatról a másikra lelassul. Ólomlábakon jár. A pár másodpercnyi feszült csend, amíg az öreg megtorpan, s a kérdése továbbra is szabadon, gazdátlanul kering a levegőben, szinte éveknek tűnik. Idegesen nyel egyet, felkészülve arra, hogy talán olyat hall, amit nagyon nem akar, de felelet végül nem érkezik. Ennél még talán az is jobb lenne, ha megtudná, hogy elárulták. Jobb inkább egy pillanat alatt, egy gyors mozdulattal lerántani a gennyes sebhez tapadt kötést, de az idős Velasco'rra nem ezt a sorsot szánja neki. Az túl kíméletes lenne. Márpedig ezen az átkozott bárkán mindenki azt akarja, hogy bűnhődjön az okozott fájdalomért, mind a vesztét akarja, ha a helyükben lenne vélhetőleg ő is boldogan mártaná meg a pengéjét egy áruló szívében. Ettől még nem törődik bele sorsába, ahogy a válaszra sem méltató némaságot sem fogadja el.*
- Válaszolj Antorac! *kiált utána, közben pedig igyekszik kirántani magát az őt lefogó kezekből. Az sem érdekli, ha újabb gyomrost kap a helytelen megnevezésért.* - A kutyáiddal végezteted el a piszkos munkát? Ölj meg te, ha a halálom akarod... Hallod?! *hangjából és tekintetéből is szikrázik a tehetetlen düh, ahogy egyre távolodik a három alak, őt pedig igyekeznek elrángatni* - Gyáva vagy, Antorac! Nézz a szemembe! Hallod...?!
*Ahogy a fedélközre cibálják már üvölt. Retteg, de ezt persze sohasem vallaná be, a félelem legkisebb jele sem mutatkozik rajta.*
- Eresszetek! Ha csak egy ujjal is hozzámértek... *sziszeg fenyegetően, de nem csak a szája jár. Igyekszik rúgni, rángatózni, s harapni is, ha a helyzet úgy hozza, még szemen is köpi azt, aki közelebb jön hozzá.* - Gusztustalan férgek...
*Szándékosan provokál, szívesebben választja a halált. Inkább szúrják le előbb, minthogy bármelyik rátegye a mocskos kezét, lassan elvérezni is jobb, mint azzal a tudattal élni, hogy ezek a patkányok megbecstelenítették. Őszintén meglepi, mikor végül csak egy kabinba viszik. Minden mozdulatával ellenkezik persze, esze ágában sincs megkönnyíteni a dolgukat, még lekötözése közben is igyekszik megajándékozni egy-két karmolással egy matrózt. Csak akkor hagyja abba a káromkodást és ficergést, mikor kettesben marad a különös fiúval. Felvont szemöldökkel, nyújtózva kissé próbálja megfejteni, mit írhat épp ott, az asztalnál, kíváncsi pillantásai azonban hamar dacossá válnak, amint az idegen felé fordul. Vonásai árulkodóak, be sem kell mutatkoznia, egyből rájön, kivel is ül szemben.*
- Csak nem a kis Quillyn?
*Hétköznapi körülmények között minden bizonnyal zavarba jönne az őt mustráló pillantásoktól, de mikor az ember kínra esetleg halálra készül, a felfedett keblek zavarják a legkevésbé. Ettől persze még jobb szeretne nem így mutatkozni egy ismeretlen férfi előtt.*
- Lenne szíves...? *pillant le egészen higgadtnak mutatva magát a dekoltázsára, abban reménykedve, hogy talán amaz majd begombolja ingét. Akárhogy is tesz, merészen fúrja tekintetét a kék szemekbe.*
- És... mimet vágjuk le először? *vicceli el a helyzetet, de gyomra közben veszettül görcsben áll. Nem tudja mire számítson.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-18 05:25:31
Üzenet elküldve: 2021-06-18 05:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Nolen kényszeríti magát, hogy többet ne kövesse el azt a hibát. Nem néz hátra, megfeszíti az állkapcsát és az érzései torkára lép. Valahol mélyen tudta, hogy ez a dolog elkerülhetetlen, de egy része végig hangosan szajkózta, hogy talán másképp alakul. Az apját igazságos embernek tartja, de e jellemvonás kapcsán olykor háttérbe szorítja ennek az igazságnak a természetét, ami hideg és kérlelhetetlen.
Most szinte megint csak egy taknyos kölyöknek érzi magát. Szégyen. Még az a kis csitri is derekabb kiállást mutat, mint ő. Nem csoda, hogy az apja hamar megkedvelte annak idején. Nolenar csak leszegi a pillantását. Itt és most nem tehet semmit. Ezt mérte rá Antorac Velasco'rra, hiszen pontosan tudja, a fiút hogy sújtja mindez.
A kapitány épp csak egy pillanatra áll meg Dayaneer hangjára. A Szhylla felnyög, mintha a fogát csikorgatná, miközben mindenki szó nélkül várja az utasítást.*
- Vigyétek! *mondja, aztán elindul a két fivérrel a nyomában és hátra se néz, míg a lányt lerángatják a fedélközbe. A matrózok nagy örömmel segédkeznek ebben. Tenyerük máris türelmetlen kóstolókat markol a zsákmányon. Az ingecskét már út közben kinyitják és az egyikük meg is kezdené a sort, meg se várva, hogy elérjék a lánnyal a legénységi szállást.*
- Várj, tudod, mi a szabály! *torpannak meg a folyosón. A méltatlankodás, meg a hőbölgés épp csak felszólal egy-egy "De a kapitány..." kezdetű félmondatban, aztán a kaján felhangok helyét kis morcosság veszi át a taszigálás közben, míg elérnek egy ajtóhoz.*
- Befelé! *lódítja Dayaneert az egyik a kajütbe. Odabent egy tengerész zekés ifjú ácsorog az íróasztal halomnyi papírosa és könyve fölött támaszkodva. A többiekkel ellentétben ő olyan, mint akit, hajós létére most húztak elő valami skatulyából.*
- Kössétek le, mindjárt megvizsgálom *dünnyögi rezignáltan, miközben egy könyvbe jegyzetel. Az mindjárt látszik rajta, hogy valószínűleg eleve hajón tanult meg írni, mert a hullámzás semmiféle bosszúságot vagy kényelmetlenséget nem okoz neki a művelet közben.*
- Majd szólok *mondja, továbbra is a jegyzetelésbe merülve. De mikor aprót biccent a fejével kifelé az odabent toporgó matrózoknak, ha nem is túl boldogan, de szó nélkül indulnak is kifelé és becsukják maguk mögött az ajtót.
Némi idő elteltével teszi csak le a tollat, aztán a könyvet becsukva megfordul. Fiatalabb, mint Nolenar, a haja rövidre nyírt, de a vonásaikban felfedezhető a hasonlóság.*
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk *mondja az asztalnak támaszkodva. Kék pillantása tárgyilagos érdeklődéssel nézi végig a megtépázott ruhájú, székbe kötözött lányt. Nem zavartatja magát a keblek látványától. Pont úgy veszi szemügyre, mint a lóvásáron szokás a portékát.*
*Nolen kényszeríti magát, hogy többet ne kövesse el azt a hibát. Nem néz hátra, megfeszíti az állkapcsát és az érzései torkára lép. Valahol mélyen tudta, hogy ez a dolog elkerülhetetlen, de egy része végig hangosan szajkózta, hogy talán másképp alakul. Az apját igazságos embernek tartja, de e jellemvonás kapcsán olykor háttérbe szorítja ennek az igazságnak a természetét, ami hideg és kérlelhetetlen.
Most szinte megint csak egy taknyos kölyöknek érzi magát. Szégyen. Még az a kis csitri is derekabb kiállást mutat, mint ő. Nem csoda, hogy az apja hamar megkedvelte annak idején. Nolenar csak leszegi a pillantását. Itt és most nem tehet semmit. Ezt mérte rá Antorac Velasco'rra, hiszen pontosan tudja, a fiút hogy sújtja mindez.
A kapitány épp csak egy pillanatra áll meg Dayaneer hangjára. A Szhylla felnyög, mintha a fogát csikorgatná, miközben mindenki szó nélkül várja az utasítást.*
- Vigyétek! *mondja, aztán elindul a két fivérrel a nyomában és hátra se néz, míg a lányt lerángatják a fedélközbe. A matrózok nagy örömmel segédkeznek ebben. Tenyerük máris türelmetlen kóstolókat markol a zsákmányon. Az ingecskét már út közben kinyitják és az egyikük meg is kezdené a sort, meg se várva, hogy elérjék a lánnyal a legénységi szállást.*
- Várj, tudod, mi a szabály! *torpannak meg a folyosón. A méltatlankodás, meg a hőbölgés épp csak felszólal egy-egy "De a kapitány..." kezdetű félmondatban, aztán a kaján felhangok helyét kis morcosság veszi át a taszigálás közben, míg elérnek egy ajtóhoz.*
- Befelé! *lódítja Dayaneert az egyik a kajütbe. Odabent egy tengerész zekés ifjú ácsorog az íróasztal halomnyi papírosa és könyve fölött támaszkodva. A többiekkel ellentétben ő olyan, mint akit, hajós létére most húztak elő valami skatulyából.*
- Kössétek le, mindjárt megvizsgálom *dünnyögi rezignáltan, miközben egy könyvbe jegyzetel. Az mindjárt látszik rajta, hogy valószínűleg eleve hajón tanult meg írni, mert a hullámzás semmiféle bosszúságot vagy kényelmetlenséget nem okoz neki a művelet közben.*
- Majd szólok *mondja, továbbra is a jegyzetelésbe merülve. De mikor aprót biccent a fejével kifelé az odabent toporgó matrózoknak, ha nem is túl boldogan, de szó nélkül indulnak is kifelé és becsukják maguk mögött az ajtót.
Némi idő elteltével teszi csak le a tollat, aztán a könyvet becsukva megfordul. Fiatalabb, mint Nolenar, a haja rövidre nyírt, de a vonásaikban felfedezhető a hasonlóság.*
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk *mondja az asztalnak támaszkodva. Kék pillantása tárgyilagos érdeklődéssel nézi végig a megtépázott ruhájú, székbe kötözött lányt. Nem zavartatja magát a keblek látványától. Pont úgy veszi szemügyre, mint a lóvásáron szokás a portékát.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-14 23:17:12
Üzenet elküldve: 2021-06-14 23:17:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Dühítő mennyire nagyon hullámzik most a gyomra az idegességtől. Mintha életében először állna hajón és maga alá akarná gyűrni a nyavalyás tengeri betegség, úgy érzi, csupán pillanatok kérdése, mikor fogja viszont látni reggelijét a frissen viaszozott padlón. Valahogy mégiscsak erőt vesz magán, nehézkesen ugyan, de leküzdi a hányingert, sápadó arca visszanyerve színét rendezi vonásait. Büszke ridegsége azonban nem tart sokáig. Hamar fájdalomtól torzul képe, amint a korholó vitorlamester ökle kíméletlenül célozza meg hasát, s csupán csak az őt lefogó kezeknek köszönheti, hogy nem rogy térdre menten. Torkában dübörög a szíve, ahogy közelebb vonszolják és közvetlenül is szemben találja magát az öreggel. Végigpillant a régen látott arcon, alaposan megszemléli az új ráncokat és a hosszú vágást mielőtt zöldjei megállapodnának a hideg szemeken. Bármennyire is szorong most, a wegtoreni tekintete meglepő ügyességgel ölti magára a szívósság és merészség álcáját.*
- De milyen örömteli a viszontlátás.
*Még a hangja sem remeg meg, igyekszik a félelem legkisebb jelét sem mutatni, hiszen sejti, Antoracot végtelenül elégedetté tenné, ha rettegni látná. A nyugtalan érzések és mardosó önvád magas falai mögött elméje egy eldugottabb zugában azonban némi méreg is fortyan. Cressys folyvást azt hajtogatta neki, hogy Nolenar éppúgy kihasználja őt, ahogy azt eleinte a lány is tette a kikötőivel, és hogy csak a vén Velasco'rra kérésére férkőzött a bizalmába. Valószínű, hogy a kalmár csak ezzel akarta távol tartani őt a férfitól, aztán pedig ezzel vigasztalni az eset után, de Daya valahogy ezen eshetőségek ellenére is nehezen szabadul a gondolattól. Nem tud, de talán nem is akar igazán.
Az ismerős, öblös hangra felkapja a fejét. Meglepően bosszantó Morn szájából hallani, hogy így beszél róla, heves természete ellenére első találkozásuk óta kedvelte, ami a másik fattyúról viszont már egyáltalán nem mondható el. Nolennel eleinte még csak egy levegőt sem bírt szívni. Vonásai rendezettek maradnak a testvéri ütést látva, de nem bírja ki, hogy ne szóljon.*
- Én kértem, hogy hozzon ide.
*A hazugság mindenféle erőlködés nélkül csúszik ki a száján, szerencsére kísérője túlságosan is el van foglalva a fájdalommal ahhoz, hogy szavaira cáfolhasson. Nem tűnik úgy, mintha védeni akarná, -még ha valójában erről is van szó- csupán közönyös természetességgel közli, még ha nem is tudja jelenleg, mi ezzel a célja.
Nem számított meleg fogadtatásra, nem várta, hogy Antorac örvendezve a nyakába borul majd, ha visszahozza a Szhyllát, de azért remélte, hogy még szót válthat majd vele, de végül nem hívja magukkal. Meghallva, hova is viteti máris dacosan kezd ficeregni az őt szorosan tartó markok között.*
- Kapitány! Várjon! *szól az idősebb férfi után az őt lefogó fickóknak pedig dühösen villanó szemekkel szisszent pár wegtoreni káromkodást* - Khaan még itt van?
*Tudnia kell, hogy Cressys nem árulta el. Neheztel rá a történtek miatt, ez bizonyos, de nehezen tudná elképzelni, hogy a biztos halálba küldi. Vagy legalább is meri remélni.*
*Dühítő mennyire nagyon hullámzik most a gyomra az idegességtől. Mintha életében először állna hajón és maga alá akarná gyűrni a nyavalyás tengeri betegség, úgy érzi, csupán pillanatok kérdése, mikor fogja viszont látni reggelijét a frissen viaszozott padlón. Valahogy mégiscsak erőt vesz magán, nehézkesen ugyan, de leküzdi a hányingert, sápadó arca visszanyerve színét rendezi vonásait. Büszke ridegsége azonban nem tart sokáig. Hamar fájdalomtól torzul képe, amint a korholó vitorlamester ökle kíméletlenül célozza meg hasát, s csupán csak az őt lefogó kezeknek köszönheti, hogy nem rogy térdre menten. Torkában dübörög a szíve, ahogy közelebb vonszolják és közvetlenül is szemben találja magát az öreggel. Végigpillant a régen látott arcon, alaposan megszemléli az új ráncokat és a hosszú vágást mielőtt zöldjei megállapodnának a hideg szemeken. Bármennyire is szorong most, a wegtoreni tekintete meglepő ügyességgel ölti magára a szívósság és merészség álcáját.*
- De milyen örömteli a viszontlátás.
*Még a hangja sem remeg meg, igyekszik a félelem legkisebb jelét sem mutatni, hiszen sejti, Antoracot végtelenül elégedetté tenné, ha rettegni látná. A nyugtalan érzések és mardosó önvád magas falai mögött elméje egy eldugottabb zugában azonban némi méreg is fortyan. Cressys folyvást azt hajtogatta neki, hogy Nolenar éppúgy kihasználja őt, ahogy azt eleinte a lány is tette a kikötőivel, és hogy csak a vén Velasco'rra kérésére férkőzött a bizalmába. Valószínű, hogy a kalmár csak ezzel akarta távol tartani őt a férfitól, aztán pedig ezzel vigasztalni az eset után, de Daya valahogy ezen eshetőségek ellenére is nehezen szabadul a gondolattól. Nem tud, de talán nem is akar igazán.
Az ismerős, öblös hangra felkapja a fejét. Meglepően bosszantó Morn szájából hallani, hogy így beszél róla, heves természete ellenére első találkozásuk óta kedvelte, ami a másik fattyúról viszont már egyáltalán nem mondható el. Nolennel eleinte még csak egy levegőt sem bírt szívni. Vonásai rendezettek maradnak a testvéri ütést látva, de nem bírja ki, hogy ne szóljon.*
- Én kértem, hogy hozzon ide.
*A hazugság mindenféle erőlködés nélkül csúszik ki a száján, szerencsére kísérője túlságosan is el van foglalva a fájdalommal ahhoz, hogy szavaira cáfolhasson. Nem tűnik úgy, mintha védeni akarná, -még ha valójában erről is van szó- csupán közönyös természetességgel közli, még ha nem is tudja jelenleg, mi ezzel a célja.
Nem számított meleg fogadtatásra, nem várta, hogy Antorac örvendezve a nyakába borul majd, ha visszahozza a Szhyllát, de azért remélte, hogy még szót válthat majd vele, de végül nem hívja magukkal. Meghallva, hova is viteti máris dacosan kezd ficeregni az őt szorosan tartó markok között.*
- Kapitány! Várjon! *szól az idősebb férfi után az őt lefogó fickóknak pedig dühösen villanó szemekkel szisszent pár wegtoreni káromkodást* - Khaan még itt van?
*Tudnia kell, hogy Cressys nem árulta el. Neheztel rá a történtek miatt, ez bizonyos, de nehezen tudná elképzelni, hogy a biztos halálba küldi. Vagy legalább is meri remélni.*
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-14 07:28:29
Üzenet elküldve: 2021-06-14 07:28:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nolen mindig úgy gondolta, a Fekete Szhylla a legszebb hajó, amit a tenger a hátán hordott. Vannak nagyobbak, erősebbek, kecsesebbek, korszerűbbek, gyorsabbak, impozánsabbak, de ez a szeszélyes hölgy (mert valami különös okból a tengerészek általában nőneműként gondolnak a hajókra) mindig is a legszebb marad a szemében. Újra itt lenni a fedélzeten olyan, mintha visszakapott volna valamit, ami nélkül nem egész ember. Az érzést azonban jócskán beárnyékolja a bűntudat.
Nolen egyenes derékkal áll meg az apja előtt, úgy, ahogy az öreg mindig is elvárta tőlük. Nem próbál meg magyarázkodni vagy sajnálkozni. Az ilyesmi nem való a fedélzetre.*
- A megszólítása kapitány! *csikordul a vitorlamester hangja, aki miután elvette Dayaneer fegyvereit, egy nőszemélynek szánva talán indokolatlanul is kemény gyomrossal kínálja meg a wegtorenit. Nolen nem is pillant arra. Tudja, ha most bármit tenne, azzal csak rontana a helyzeten. Ettől függetlenül a lányt lefogják és egy lépéssel közelebb húzzák a kapitányhoz.*
- Rég találkoztunk, Bíborkéz Dayaneer. *A napcserzette arcon mély szarkalábak sötétlenek. Az ősz szálakkal jócskán tarkított szakáll és végén sodrott bajusz viszont még így is messziről feketéllik. Vonásait bal felől vágás szeli ketté, világtalanná fakítva az egyik szemét.
Legutolsó találkozásukkor a férfi arcát még csupán a természettől kapott markánssága tette borzongatóvá. A hideg pillantás nyomasztó súlya alól csak egy öblös hang és a feléjük dübörgő léptek nyomán félrelökött matrózok méltatlankodása menti meg a lányt.*
- Volt pofád idehozni a wegoreni ribancodat, te átkozott fattyú! *bődül a hegyomálsnyi fickó. Nolennek épp csak arra van ideje, hogy egyet hátralépjen, bátyja kőkemény ökle úgy teríti le, hogy tengerjáró ember létére négykézlábra zuhanva is alig bírja megtartani az egyensúlyát. A világ megállíthatatlan imbolygásba kezd, az üvöltözés és csetepaté pedig tompa zajjá fakul a mindent betöltő fülcsengés mögött. Pedig, amikor az ütés elérte, már két matróz csimpaszkodott a legidősebb fivér karjába. Ha ez teljes lendületből talál be, Nolen talán fel se kel többé. Sokan mondják, hogy Rhymorn Velasco'rra óriások vérén nevelkedett anyatej helyett. Azért is lehet, mert nehéz elhinni róla, hogy egyáltalán anya szülte. Pedig Nolen tudja jól, hogy az a törékeny asszony még mindig úgy törli le a maszatot a marcona, szakállas arcról, úgy parancsolja le róla a sáros csizmát, mintha el sem hullatták volna még a tejfogaikat.*
- Morn! *hallatszik a kapitány hűvös baritonja (az egyetlen dolog, ami azonnal képes lehűteni a fivére vérgőzös haragját). Nolen kótyagosan tápászkodik fel.* - Gyertek velem! *hangzik az utasítás, ami az indulatok helyett a teendők felé kormányozza a Velasco'rra fiúkat. Nolenar a lányra pillant. Ez megakasztja az öreg lépteit és hátranéz metsző, felemás pillantásával.*
- Őt adjátok a legénységnek! *rendelkezik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nolen mindig úgy gondolta, a Fekete Szhylla a legszebb hajó, amit a tenger a hátán hordott. Vannak nagyobbak, erősebbek, kecsesebbek, korszerűbbek, gyorsabbak, impozánsabbak, de ez a szeszélyes hölgy (mert valami különös okból a tengerészek általában nőneműként gondolnak a hajókra) mindig is a legszebb marad a szemében. Újra itt lenni a fedélzeten olyan, mintha visszakapott volna valamit, ami nélkül nem egész ember. Az érzést azonban jócskán beárnyékolja a bűntudat.
Nolen egyenes derékkal áll meg az apja előtt, úgy, ahogy az öreg mindig is elvárta tőlük. Nem próbál meg magyarázkodni vagy sajnálkozni. Az ilyesmi nem való a fedélzetre.*
- A megszólítása kapitány! *csikordul a vitorlamester hangja, aki miután elvette Dayaneer fegyvereit, egy nőszemélynek szánva talán indokolatlanul is kemény gyomrossal kínálja meg a wegtorenit. Nolen nem is pillant arra. Tudja, ha most bármit tenne, azzal csak rontana a helyzeten. Ettől függetlenül a lányt lefogják és egy lépéssel közelebb húzzák a kapitányhoz.*
- Rég találkoztunk, Bíborkéz Dayaneer. *A napcserzette arcon mély szarkalábak sötétlenek. Az ősz szálakkal jócskán tarkított szakáll és végén sodrott bajusz viszont még így is messziről feketéllik. Vonásait bal felől vágás szeli ketté, világtalanná fakítva az egyik szemét.
Legutolsó találkozásukkor a férfi arcát még csupán a természettől kapott markánssága tette borzongatóvá. A hideg pillantás nyomasztó súlya alól csak egy öblös hang és a feléjük dübörgő léptek nyomán félrelökött matrózok méltatlankodása menti meg a lányt.*
- Volt pofád idehozni a wegoreni ribancodat, te átkozott fattyú! *bődül a hegyomálsnyi fickó. Nolennek épp csak arra van ideje, hogy egyet hátralépjen, bátyja kőkemény ökle úgy teríti le, hogy tengerjáró ember létére négykézlábra zuhanva is alig bírja megtartani az egyensúlyát. A világ megállíthatatlan imbolygásba kezd, az üvöltözés és csetepaté pedig tompa zajjá fakul a mindent betöltő fülcsengés mögött. Pedig, amikor az ütés elérte, már két matróz csimpaszkodott a legidősebb fivér karjába. Ha ez teljes lendületből talál be, Nolen talán fel se kel többé. Sokan mondják, hogy Rhymorn Velasco'rra óriások vérén nevelkedett anyatej helyett. Azért is lehet, mert nehéz elhinni róla, hogy egyáltalán anya szülte. Pedig Nolen tudja jól, hogy az a törékeny asszony még mindig úgy törli le a maszatot a marcona, szakállas arcról, úgy parancsolja le róla a sáros csizmát, mintha el sem hullatták volna még a tejfogaikat.*
- Morn! *hallatszik a kapitány hűvös baritonja (az egyetlen dolog, ami azonnal képes lehűteni a fivére vérgőzös haragját). Nolen kótyagosan tápászkodik fel.* - Gyertek velem! *hangzik az utasítás, ami az indulatok helyett a teendők felé kormányozza a Velasco'rra fiúkat. Nolenar a lányra pillant. Ez megakasztja az öreg lépteit és hátranéz metsző, felemás pillantásával.*
- Őt adjátok a legénységnek! *rendelkezik.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-13 14:56:22
Üzenet elküldve: 2021-06-13 14:56:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
~ Csak hallgass és evezz ~ *tátogja hangtalanul, gyermeteg grimasszal utánozva a másikat, amint helyet foglal az evezőknél, háttal ülve a bosszantó férfinak. Még a szemeit is megforgatja.* ~ Hallgass te, fattyú! ~
*Legszívesebben hangosan is elismételné ezeket, de nem ez a legjobb alkalom arra, hogy újabb vitába kezdjenek. Minél hamarabb túl akar lenni ezen az egészen. Az örvényt megkerülve persze egy apró kis hang susmorogni kezd az elméje mélyéről, hogy lökje ki a ladikból a kikötőit, aztán evezzen messze innen, de valahogy sikerül elűznie a kísértést. Pedig még azon se kellene aggódnia, hogy az a nyomorult esetleg megfullad, valahogy biztosan elevickélne az egyik közeli sziklához, aztán meg előbb-utóbb rátalálna valaki, de még ezen tények tudatában is úgy dönt, jól fog viselkedni. Legalább is egyelőre. Amint nem lesz ilyen kiszolgáltatott helyzetben, s netán ismét kettesben marad ezzel a tuskóval, bizony kamatostól visszaad mindent.
Izmai már veszettül sajognak mire elérik a Szhyllát. Nincs hozzászokva az evezéshez, kimerülten húzza be a lapátokat, de arcára nem ül ki a fáradtság. Rezzenéstelen ábrázatot ölt magára, ezt az álarcot tervezi viselni egészen addig, amíg el nem hagyhatja a bárkát. Ha egyáltalán még elhagyja valaha.
Nem szól semmit, mikor amaz előre parancsolja, némán kapaszkodik meg a kötéllétrában és teszi meg az első lépést. Tagjai mintha mozdulatról mozdulatra egyre jobban zsibbadnának az idegességtől, mozgása lomha, de most képtelen érzékelni, milyen sebességgel halad. Azon jár az esze, Cressys milyen könnyen elengedte. Gyanúsan egyszerűen ment. Talán azért kérte Khaan, hogy egyedül beszélhessen Antorraccal, mert róla is szó volt, talán a Szhylla mellett az ő feje is a békeajándék részét képezi. Egymást kergetik a paranoiás gondolatok a fejében. Épp ezért kicsit jobban megijed a bokafogástól a kelleténél, hirtelen libben is a lába, de a férfi ügyesen kikerüli az esetleges arcon rúgást.*
- Már megint mit csinálsz? *Morran rá halkan, de választ már nem kap. Torka elszorul az ismerős hang hallatán, aztán máris idegen kezek ragadják meg és emelik a fedélzetre. Még szinte fel se fogja hol is van, szablyája és tőre máris eltűnik, Dayát pedig hatalmába keríti az a bosszantó meztelenségérzet, amit csak a védtelen, fegyvertelen emberek érezhetnek. Gyomra kavarogni kezd, amint megpillantja az öreget, nyitja a száját, de hang már csak azután jön ki rajta, hogy Nolen mellé huppan.*
- Uram!
*Köszönti kurtán, tiszteletteljes távolságtartással, kabátját pedig máris magához szorítja, hogy valamelyest takarja átázott ruháit. Szánalmas látványt nyújthat így, hogy gúnyájából csepeg a víz, haja tengervíztől csapzott, ajkán a festék pedig alaposan elmaszatolódott. Ha az öreg tekintete egy pillanatra elszakad az övétől, lopva, szeme sarkából Nolenarra sandít. Eddig nem figyelte, de csak remélni tudja, hogy nem hagyott árulkodó, bordó nyomot rajta a kis lakónegyedi jelenet. Azt aztán most lehetetlen lenne kimagyarázni.*
~ Csak hallgass és evezz ~ *tátogja hangtalanul, gyermeteg grimasszal utánozva a másikat, amint helyet foglal az evezőknél, háttal ülve a bosszantó férfinak. Még a szemeit is megforgatja.* ~ Hallgass te, fattyú! ~
*Legszívesebben hangosan is elismételné ezeket, de nem ez a legjobb alkalom arra, hogy újabb vitába kezdjenek. Minél hamarabb túl akar lenni ezen az egészen. Az örvényt megkerülve persze egy apró kis hang susmorogni kezd az elméje mélyéről, hogy lökje ki a ladikból a kikötőit, aztán evezzen messze innen, de valahogy sikerül elűznie a kísértést. Pedig még azon se kellene aggódnia, hogy az a nyomorult esetleg megfullad, valahogy biztosan elevickélne az egyik közeli sziklához, aztán meg előbb-utóbb rátalálna valaki, de még ezen tények tudatában is úgy dönt, jól fog viselkedni. Legalább is egyelőre. Amint nem lesz ilyen kiszolgáltatott helyzetben, s netán ismét kettesben marad ezzel a tuskóval, bizony kamatostól visszaad mindent.
Izmai már veszettül sajognak mire elérik a Szhyllát. Nincs hozzászokva az evezéshez, kimerülten húzza be a lapátokat, de arcára nem ül ki a fáradtság. Rezzenéstelen ábrázatot ölt magára, ezt az álarcot tervezi viselni egészen addig, amíg el nem hagyhatja a bárkát. Ha egyáltalán még elhagyja valaha.
Nem szól semmit, mikor amaz előre parancsolja, némán kapaszkodik meg a kötéllétrában és teszi meg az első lépést. Tagjai mintha mozdulatról mozdulatra egyre jobban zsibbadnának az idegességtől, mozgása lomha, de most képtelen érzékelni, milyen sebességgel halad. Azon jár az esze, Cressys milyen könnyen elengedte. Gyanúsan egyszerűen ment. Talán azért kérte Khaan, hogy egyedül beszélhessen Antorraccal, mert róla is szó volt, talán a Szhylla mellett az ő feje is a békeajándék részét képezi. Egymást kergetik a paranoiás gondolatok a fejében. Épp ezért kicsit jobban megijed a bokafogástól a kelleténél, hirtelen libben is a lába, de a férfi ügyesen kikerüli az esetleges arcon rúgást.*
- Már megint mit csinálsz? *Morran rá halkan, de választ már nem kap. Torka elszorul az ismerős hang hallatán, aztán máris idegen kezek ragadják meg és emelik a fedélzetre. Még szinte fel se fogja hol is van, szablyája és tőre máris eltűnik, Dayát pedig hatalmába keríti az a bosszantó meztelenségérzet, amit csak a védtelen, fegyvertelen emberek érezhetnek. Gyomra kavarogni kezd, amint megpillantja az öreget, nyitja a száját, de hang már csak azután jön ki rajta, hogy Nolen mellé huppan.*
- Uram!
*Köszönti kurtán, tiszteletteljes távolságtartással, kabátját pedig máris magához szorítja, hogy valamelyest takarja átázott ruháit. Szánalmas látványt nyújthat így, hogy gúnyájából csepeg a víz, haja tengervíztől csapzott, ajkán a festék pedig alaposan elmaszatolódott. Ha az öreg tekintete egy pillanatra elszakad az övétől, lopva, szeme sarkából Nolenarra sandít. Eddig nem figyelte, de csak remélni tudja, hogy nem hagyott árulkodó, bordó nyomot rajta a kis lakónegyedi jelenet. Azt aztán most lehetetlen lenne kimagyarázni.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-13 11:51:15
Üzenet elküldve: 2021-06-13 11:51:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Sokkal egyszerűbb lenne csak egyszerűen gyűlölni és hideg megvetéssel viseltetni iránta. Az incselkedés is csak gonosz játéknak indult, de Nolennek idővel rá kellett eszmélnie, hogy azt a tőrt úgy a saját mellkasában is forgatja. Lehet, hogy leginkább abban. Amint utat találtak, az érzések nekiiramodtak. Őt is meglepte, mennyire könnyedén. Morn bezzeg... az idősebb Velasco'rra fivér azelőtt eltörte volna a wegtoreni szuka nyakát, hogy megnyikkan. Talán ezért is hozta magával: hogy ne neki kelljen megtenni. Még nem ismeri az apja terveit, de ha az öreg talált fogást Cressys ultimátumán, akkor ez a lépés valószínűleg elkerülhetetlen. Persze az is benne van a pakliban, hogy Morn az ő fejét is betöri, ahogy meglátja. Nolen az eset óta nem tudott kimosakodni előtte. Nem is menne, hiszen ő is saját magát hibáztatja elsősorban.
A nevetés egy kicsit meglepi, de a Velasco'rra arcát nem csábítja hasonló derűre. Nolen komoly marad. Az csupán az ő titka, hogy belül azért valahol megnyugtatja ez a kacagás. Azt mutatja, hogy Daya erős. Szüksége is lesz az erejére. Most, hogy itt ülnek kettecskén a csónakban a Szhylla felé tartva, a tengerészben felmerül, hogy a lány talán maga is az alku része. Nem csodálkozna rajta*
- Csak hallgass és evezz *morran, miközben elfoglalja a helyét.* - Azt a kis örvényt balról kerüld, aztán utána már a nyílt vízen leszünk.
*Dayaneer jócskán elfáradhat, mire a szirtekhez érnek, melyeknél a Fekete Szhylla horgonyoz. A Velasco'rra képe egyre morózusabbnak, egyre gondterheltebbnek tűnik, ahogy közelednek. Csak az a szócska forog a fejében "sicc". A dallama, rátartisága, a fények amik bronzszínűre festették a tincseit ott vásári forgatagban.*
- Csónak! *hangzik már messziről az őrszem kiáltása. Nolen összekaparja magát a tépelődésből és megigazítja a kalapját. Amikor közelebb érnek, elkapja a hajóderékon rögzített hágcsót, behúzza az evezőket és kipányvázza a lélekvesztőt.*
- Gyerünk. Előttem! *biccent a kötéllétra felé. Ha megússza kötözködés nélkül és a lány ezúttal tényleg engedelmes lesz, elindulhatnak fölfelé. Nolen az utolsó méteren megfogja a wegtoreni bokáját. Arra azért figyel, hogy elég szemfüles legyen elkerülni egy esetleges, reflexszerű rúgást.*
- Kérek engedélyt a fedélzetre lépni! *kiált fel.*
- Az engedélyt megadom! *hangzik Antorac Velasco'rra karcos, mély hangja odafentről. Matrózok nyúlnak át a hajókorláton és nem igazán kérdezősködve szépen megragadják a lányt, hogy a fedélzetre emeljék, s mindjárt utána el is kobozzák a fegyvereit.*
- Kapitány! *huppan hamarosan Nolen is a deszkákra. A viszontlátás egyelőre jóval hűvösebbnek és feszültebbnek tűnik, mint előre sejthető volt*
*Sokkal egyszerűbb lenne csak egyszerűen gyűlölni és hideg megvetéssel viseltetni iránta. Az incselkedés is csak gonosz játéknak indult, de Nolennek idővel rá kellett eszmélnie, hogy azt a tőrt úgy a saját mellkasában is forgatja. Lehet, hogy leginkább abban. Amint utat találtak, az érzések nekiiramodtak. Őt is meglepte, mennyire könnyedén. Morn bezzeg... az idősebb Velasco'rra fivér azelőtt eltörte volna a wegtoreni szuka nyakát, hogy megnyikkan. Talán ezért is hozta magával: hogy ne neki kelljen megtenni. Még nem ismeri az apja terveit, de ha az öreg talált fogást Cressys ultimátumán, akkor ez a lépés valószínűleg elkerülhetetlen. Persze az is benne van a pakliban, hogy Morn az ő fejét is betöri, ahogy meglátja. Nolen az eset óta nem tudott kimosakodni előtte. Nem is menne, hiszen ő is saját magát hibáztatja elsősorban.
A nevetés egy kicsit meglepi, de a Velasco'rra arcát nem csábítja hasonló derűre. Nolen komoly marad. Az csupán az ő titka, hogy belül azért valahol megnyugtatja ez a kacagás. Azt mutatja, hogy Daya erős. Szüksége is lesz az erejére. Most, hogy itt ülnek kettecskén a csónakban a Szhylla felé tartva, a tengerészben felmerül, hogy a lány talán maga is az alku része. Nem csodálkozna rajta*
- Csak hallgass és evezz *morran, miközben elfoglalja a helyét.* - Azt a kis örvényt balról kerüld, aztán utána már a nyílt vízen leszünk.
*Dayaneer jócskán elfáradhat, mire a szirtekhez érnek, melyeknél a Fekete Szhylla horgonyoz. A Velasco'rra képe egyre morózusabbnak, egyre gondterheltebbnek tűnik, ahogy közelednek. Csak az a szócska forog a fejében "sicc". A dallama, rátartisága, a fények amik bronzszínűre festették a tincseit ott vásári forgatagban.*
- Csónak! *hangzik már messziről az őrszem kiáltása. Nolen összekaparja magát a tépelődésből és megigazítja a kalapját. Amikor közelebb érnek, elkapja a hajóderékon rögzített hágcsót, behúzza az evezőket és kipányvázza a lélekvesztőt.*
- Gyerünk. Előttem! *biccent a kötéllétra felé. Ha megússza kötözködés nélkül és a lány ezúttal tényleg engedelmes lesz, elindulhatnak fölfelé. Nolen az utolsó méteren megfogja a wegtoreni bokáját. Arra azért figyel, hogy elég szemfüles legyen elkerülni egy esetleges, reflexszerű rúgást.*
- Kérek engedélyt a fedélzetre lépni! *kiált fel.*
- Az engedélyt megadom! *hangzik Antorac Velasco'rra karcos, mély hangja odafentről. Matrózok nyúlnak át a hajókorláton és nem igazán kérdezősködve szépen megragadják a lányt, hogy a fedélzetre emeljék, s mindjárt utána el is kobozzák a fegyvereit.*
- Kapitány! *huppan hamarosan Nolen is a deszkákra. A viszontlátás egyelőre jóval hűvösebbnek és feszültebbnek tűnik, mint előre sejthető volt*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1578-1597