Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1373. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-10-06 12:21:34
 ÚJ
>Nythrim Traderra sen'Sylvistryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Előre //
// Nyílt //

*Egy kétárbocos hajó szeli a tenger vizét, kora reggeli órákban. A dér egy cseppet szúrós még, a legénység nagy része hosszú felsőkben jelenik meg a fedélzeten. A rakomány kivételesen él, viszont megszokott ritmusában, a többieknél később kel, ráadásként igen finnyás és morcos. A szerencsétlen matróz, aki ki szerette volna szolgálni egy frissnek talán még mondható cipóval és halpástétommal, a cipóval a szájában, a pástétommal az arcára kenve tér vissza a többiekhez. Fejét vakargatva adja a tudomásukra, hogy az utas áru, a tegnapi naphoz hasonlatosan, még mindig felpaprikázott. Ha a gondolataikat figyelnénk meg, akkor egyöntetűen sajnálatukat fejeznék ki az áldozat felé, sőt, megkockáztatnák a rakomány rossz vezetőnek való elkönyvelését. Mert ez így van: az élőlény ember, vezető, s önkéntes száműzetésébe tart éppen. Jelenleg éppen morcosan átfordul másik oldalára, hümmög egyet, s felül, igen lassan, kimérten. A kabin toalett részéhez téved, ahol rendbe teszi rakoncátlan tincseit, cseppnyi asszonymészt ken magára, majd öltözködésbe kezd. Sokáig gondolkozik, de döntése végül egy hosszú szárú, vörösbársony, tömött szoknyás, buggyos ujjú darabra esik, amiben talán nem fagy meg odakint. Kimérten, hűvös tekintettel lépked, az időhöz illően. Az ég alja rózsaszín, festői, ahogyan a hullámok a hajó oldalát nyalodssák. A matrózok nagyrésze sápadt arccal köszönti, amit ő maximum egy biccentéssel helyesel. A partok egyre inkább közelednek, ő pedig gondolatban egyre inkább távolodik Artheniortól. A fedélzeten szállított, délceg paripát már összekészítették, ruháit még ezután fogják. Egymaga fog a pacival leszállni a bárkáról; s egymaga vág neki az új jövőnek is.*


1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 18:47:54
 ÚJ
>Ormronym Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Mondana még valamit, de látja az elvarázsolt szemeket és tudja, most úgy se érne célba semmi. Viszont a föld felkiáltásra odakapja a fejét és megkönnyebbülten morrant egyet.*
-Má pont épp ideje vót! *Dörzsöli meg a halántékát. Ekkor a lány ismét megindul a hajó orra felé, a szokásos lendülettel, így kapna utána, de kicsúszik a markából. Még szerencse, hogy nem belevetni magát szándékozik a vízbe, így nem is lép ultána, csak kiált.*
- Fogjad vissza magad, még a végén hamarabb koppan fejjel a mólon, minthogy a bárka kikötne! *Arra gondol, még a lány sem lehet annyira szerencsétlen, hogy az utolsó pár méteren zúg bele a tengerbe, így, csak erősen kapaszkodva a ladik szélébe próbálja jobban szemügyre venni a kikötőt. Ő is kíváncsi, azért is vállalata egy részt a feladatot, mert még soha nem járt nagyobb városban vagy találkozott nagyobb tömegben más fajok képviselőivel. Az ő fegyverei természetesen látható helyen vannak, míg Gyldwa az emberek és egyéb lények társaságát keresve megbújtatja azokat, úgy ő pont ellenkezőleg. Elriasztani hivatott vele a kéretlen bajkeverőket.*
- Éhes vagyok, ha kikötött keresünk valami kaját. *Jelenti ki csak úgy maga elé, bár elég hangosan, ahhoz, hogy a lány is hallhassa, ha épp nincs megsüketülve a szárazföld látványától.*




1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-20 12:13:10
 ÚJ
>Gyldwa Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Orm dorgálását csak hallgatja, de szeme és gondolati már rég máshol járnak. Finom ételeken, erős italokon, csodaszép városokon. Mikor a füléhez nyúl csapkodni kezdi a kezét.*
-Jajjaj. Au. Jól van na. Hagyjá' már. Felfogtam.
*Mondja durcásan, majd karba fonja kezét. A továbbiakra nem is szól semmit. Nem.hibáztatja a másikat, tudja, hogy teljesen igaza van. Így duzzogva ül le, de a mérge amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnik, amint meghallja a számára talán legjobban várt hangot és szót az egyik matróz szájából.*
-FÖÖLD!
*Majd csillogó szemekkel pattan fel ismét a hajó orrához, de most óvatosabban, mint korábban. Nem szeretne megint úgy járni, mint akkor. Megigazgatja köpenyét, mely alá fegyvereit rejtette, hogy ne gerjesszen fölösleges feszültséget. Úgy vette el egy koszos ládáról. A célnak épp megfelel. Úgy tervezi, hogy amint partot érnek visszateszi oda, ahol találta. Lopva bátyjára néz, ahogy közelednek. Valószínűleg perceken belül kiköthetnek.*
-Na ugye, túléltük ezt is. Nem volt ez olyan vészes.


1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-20 10:45:24
 ÚJ
>Ormronym Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*A lány magyarázkodására csak felhorkan, mintha csitítani akarná, még rá is vicsorog, nyomatékosan. Épp hogy csak nem fog rá a kezével a pofájára, ahogy azt otthon szokás, mert tudja, itt vigyázniuk kell, nem hagyatkozhatnak csupán a megszokásra, ha be akarnak illeszkedni.*
- Maradj veszteg már! *Néz a háta mögé, ugyanis mióta kifutott a hajó, csapdába ejtett vaddisznóként érzi magát, aki épp a nyúzásra vár. Most meg még a lány is itt játssza a picsogósat.*
- Höh! Azt hogy fogsz így munkát szerezni, ha menekülnek előled? *Teszi fel a nyilvánvaló kérdést, de már rázza is a fejét, majd tanácstalanul a homlokára csap.*
- Higgy, amit akarsz. *Húzza meg a fülét a másiknak, csak hogy ugrassa, bár nem kis erővel. *
- De aztán most már legyen csend! *Ereszti el egy fegyelmező morranással végül.*




1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 22:52:12
 ÚJ
>Gyldwa Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Megértően hallgatja a másik szavait. Tudja, hogy igaza van. Ez az arcán is látszik. Nem is kíván vitatkozni.*
-Tudom, bátyó. Tudom. Sajnálom. Erős leszek, ígérem. Erős. Sokkal erősebb. Hogy soha többé ne kelljen menekülnünk senki elől. Ígérem. Olyan erős, hogy nekik kelljen menekülniük előlünk.
*Mondja nagy hévvel, miközben ökölbe szorítja kezét.*
-Az én bőrömhöz csak én nyúlhatok!
*Jelenti ki. Bár alapvetően nem utál senkit, és nem is érzi fenyegetve magát akkor sem, amikor kellene, azért nem buta ő. Tudja, hogy sokan hogy néznek rájuk, csupán mert máshová születtek. Csupán mert más az anyukájuk és az apukájuk. Látja a bátyján, hogy ő sokkal jobban izgul ezen, ami egyébként teljesen természetes, ha nem akar meghalni valaki. Pusztán Gyldwa nem rendelkezik ezzel a természetes fékkel. Még sosem tapasztalta mennyire gyarlók is tudnak lenni masok, ha orkokról van szó. A hajó ide-oda libeg, s ő is egy nyugodt helyet igyekszik keresni, ahogy a part felé közelednek. ~Erősebb leszek
Igen. És egy nap én fogom megvédeni bátyót. Igen!~.*


1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:28:22
 ÚJ
>Ormronym Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Mikor megdorgálja, csak egyszerűen bocsánatot kér a lány, erre már szólna is neki vissza, nagy hörgés kíséretében, de amint az arcára tekint, már tudja hányadán állnak. Ismeri ezt a pofát, meg ezt a gyíkfing hangot, tudja nagyon jól, mi következik.~És tessék! Hogy ezt miért nem nőtte ki? Pedig anyánk hányszor tömte be a száját káposztával. Mégse segített. ~ *
-Na! Mi az anyám már?! *Sétál oda elé és takarja el a többiek szeme elől, azért látszik az arcán, hogy kifejezetten bosszantja a helyzet.*
- Már beszéltünk erről húgi. *Hajol közelebb, hogy más ne hallja, amit mond. Már a hangjában is érződik, hogy ideges, miért is ne lenne az, hiszen a lány pont most teríti le minden jelenlévő elé a bőrét.*
- Ha csak egyszer is meglátják, hogy ezt csinálod, ott nem lesz, ne mulass. Csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy elvághassák a torkunk. *Húzza a száját, majd körbetekint, hogy lássa, ki lehetett esetleg szemtanúja a dolognak.*
- Itt nem tudunk elmenekülni, ha baj van. Hagyjad már abba! *Kezdi el törölgetni a másik arcát, hogy minél előbb túl legyenek a dolgon. De hirtelen minden egy csapásra megváltozik, amint a kajára terelődik a dolog. Ormron pedig megkönnyebbül. Már épp kezdett remegni az idegtől a keze, otthon, ha nem a lányról lenne szó, már rég lekevert volna egyet, nem tehet róla, valahogy ki kell ölni ezt a dolgot. Az már más tészta, hogy gyakran fordulnak verekedésbe a dolgok, tiszta hétköznapi témák okán is, emlékszik, ő is kapott már emiatt, persze vissza is ütött. Kis süldőgyerekként viszont ezért jól meg is verték, de az apja büszke volt rá így is, mert egy idősebbnek jól betörte a koponyáját.*
- A szavamat adom rá. *Emeli fel a tenyerét a levegőbe, fogadalom gyanánt.* - Mindenfajta kaját megkóstolunk, amit megkívánsz. Lehet itt még a szarvasoknak is jobb az ízük, meg azt hallottam, a patkányok akkorák, mint egy vaddisznó. *Meséli hatalmas ámulattal a hangjában. Ez mégiscsak a város már. Amint pedig megnyugodtak a kedélyek leveti magát, hátha az segít a gyomrán.*



1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 16:16:08
 ÚJ
>Gyldwa Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Talán épp kiesne a hajóorról, talán nem, de Orm rögtön lerántja onnan.*
-Héé óvatosan! Auu.
*Mondja, miközben a fenekét dörzsöli. Hagyja neki a bátyja, hogy megölelje, de rá is förmed, ahogy szokott. Tudja ő, hogy nincs benne rossz szándék, csak hát nyilván nem egyformák. Egyébként sincs sok olyan, mint ő.*
-Jól van na. Bocsánat.
*Közben lesüti a szemét, és hangja egész elvékonyul. Szemében apró könnycseppek kezdnek megjelenni, és az egyik lassan végig is gurul az arcán.*
-Csak... Én csak..
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert halk zokogásban tör ki. Az orra is nedvesedik, és kezével törli le egyben a könnyeket is, majd szipog egy jó nagyot. De hamar elszáll az érzés, és mosolyban tör ki ismét, szeme csak úgy ragyog, talán még egy kicsit jobban is az elhullajtott könnyek miatt.*
-Tényleg? Eszünk olyat is? Na jó. Viselkedem. De.
*Hangja egész marcona és erős lesz hirtelen a mondat végére.*
-Akkor tényleg együnk.
*Majd leül a hajó oldalában, és vigyorogni kezd, sőt inkább vicsorogni. Az agyarai, és a hegyesebb fogai megvillannak a napsütésben. ~Csak egyszer kössön ki ez a "ladik". Már alig várom.~ A másik megveregeti a vállát, ami jól esik neki, és ez is hozzásegíti a változékony kedve örömtelivé varázslását.*


1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:04:13
 ÚJ
>Ormronym Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Nem igazán díjazza a gyomra, hogy a ladikot ide- oda dobálják a hullámok, így most is éppen a hajó oldalától sétál a virgonc lány után, elég megviselt pofát vágva. ~Kellett ez nekem? A végén még vízbe veszünk. ~ Közben szemeivel követi a látóterébe kerülő legénységet, na meg a többi utast is, akik az ő jelenlétük ellenére felmerészkednek a fedélközből. Mert az itt is jól látszik, hogy tartják a távolságot, mögöttük meg összesúgnak a gyávák. Amint meglátja, hogy utazásának fő oka, éppen próbálja a legegyszerűbb módon vízbe segíteni magát, odatrappol mérgesen és megragadva a ruháját, lerántja a fedélzetre, remélve, hogy elég nagyot kap a hátsója, hogy többet ne is próbálkozzon ilyesmivel.*
-Megvesztél?! Maradj a seggeden míg ki nem köt a ladik! *Töröli le a homlokáról az izzadságcseppeket, amiket nagyobb részben a talpa alatti terep imbolygása okozott, kisebb részben pedig a feladat, aminek az elvégzésével megbízták. Rohangálni a húga után. Mikor az a nyakába próbálja vetni magát, már túl meggyötört ahhoz, hogy ellenálljon, csak megtörténik. De azonnal fejti is le magáról a lányt, ha kell az arcába tenyerel, hogy eltolja.*
-Ezt meg ne próbáld még egyszer! Mi a lószart akarsz elérni ezzel? Húzzuk meg magunkat vagy baj lesz. Azt indulhatunk vissza is, amint kiköt. *A végét csak fojtott, rekedt hangon teszi hozzá, szemeivel hátra pillantva. Már most elege van az egészből.*
-Ja. Sirályok. *Veti tekintetét a lassan közeledő szárazföld irányába.*- Majd eszünk olyat is, csak maradj veszteg. *Ütögeti meg a lány vállát, aztán visszasétál, hogy leüljön egy félreeső sarokba.*




1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 14:24:08
 ÚJ
>Gyldwa Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ//

*Már jó pár napja, hogy a tengeren vannak. De otthonról már több hat eltelhetett, mióta útnak indultak testvérével. ~Áhh, a remény illata. Egy új lehetőség. Meglásd bátyó jó lesz itt nekünk.~ Gondolja magában, ahogy a hajó orráról pipicskedve próbálja kilesni, hogy mikor érnek már partot, vagy legalább láthatárba kerülne a föld. Úgy izgul, mint egy kisgyermek, pedig az útjuk idáig sem volt egyszerű. Bár őt ez nem hatotta meg, nem töri le semmi. Bizakodva néz a jövő felé. A legénységgel is jól kijön, néha zsörtölődnek rajta, de a bátyja valami hatodik érzéknél fogva mindig ott van, hogy megvédje őt. ~Ó igaz is.~*
-Bátyóóó, hol vagy? Gyere! Nézd a sirályokat, olyan szépek!
*Mondja, majd keresni kezdi a másikat. Ha megtalálja, megpróbálja megölelni és a nyakába ugrani. Lehet, hogy nem sikerül neki, de rendületlenül próbálkozik, ha alkalma van rá. Ugyan az ork férfiak elég kemények kívül is, és belül is, de Gyldwa merőben más. Érzékeny és kedves, és igyekszik erős bátyját is belevinni a "rosszba". Egyébként mos, és szívesen csinálja meg a munkákat, amiket adnak neki, mert aranya nem sok van, de két seprő mozdulat között most is lel alkalmat ábrándozni a megérkezésről.*



1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-08 17:08:14
 ÚJ
>Svornt Strinton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Az ismeretlen sziget//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!// 

* Mivel a hely elég védet és közel is van a vízhez, ezért úgy dönt itt fog letáborozni egyelőre. Először is felderíti a környéket. Egy viszonylag nagy körben elkezdi körbejárni a kis tavat. Egy jó óra mászkálás után, mivel nem talált eddig semmilyen kirívó dolgot, úgy határoz visszatér a pihenőjéhez és majd csak később folytatja a felderítést. Túlságosan is a fejébe szált a biztonság érzet, ezért is lehetett az, hogy óvatlanul lépet ki a fák közül. A partra érve két indiánt pillant meg akik fúvócsövükkel rá céloznak. Egyből hasra vágja magát, így a rá kilőtt kis nyilacskák célt tévesztenek. Gyorsan begurul a biztonságos dzsungelbe. Normál esetben még a menekülést is megkockáztatná, de mivel látott a két bennszülöttel egy gúzsba kötött foglyot, elgondolkodik a kiszabadításán. ~ Még az is lehet, hogy van itt valahol egy hajó. Talán ha együtt mennek vissza elvinnének a következő kikötőbe. ~ Az egyetlen szerencséje, hogy az erdő takarja. Óvatosan pillant ki, hogy meghatározza ellenfelei helyzetét. Eközben azok sem tétováznak. Hátrahagyják a foglyukat és kettéválva próbálják bekeríteni a kalózt. Svornt felkap egy követ és a jobboldali felé hajítja. Hangos ordítás a válasz a becsapódó kőre. A másik lándzsával a kezében tart felé. A kalóz a kardjával ront a már az erdőben lévő ellenfelére. Nem sikerül egyből levágnia az őslakost, de elég közel kerül hozzá, hogy ne legyen hátrányban a lándzsával szemben. Akárhogy is próbálják nem tudnak felülkerekedni egymáson. Eközben a kővel eltalált is talpra áll és elindul felé, hogy pontot tegyen az ügy végére. Svornt eközben a földre kerül és birkózni kezd az indiánnal. Mivel neki hiányzik az egyik keze, így hátrányban van. Már majdnem felül kerekedik rajta az ellenfele, mikor sikerül neki elérnie azt a csont kést amit a parton zsákmányolt. Az ellenfele oldalába döfi, mire az nyikkan egyet és lazít a szorításán. Ordítva rohan felé vérző fejel egy buzogányt lengetve az amelyiket eltalálta a kővel. A kalóznak az utolsó pillanatban sikerül felkapnia a másik lándzsáját és az ép beledöfni a támadójába. Ez elég, hogy megállítsa az őslakost, de így is ráesik az a férfira. Nagy nehezen kimászik alóla és lábra áll. Ezután veszi észre, hogy a másik még mindig életben van. Megszabadítja hát kínjaitól a szerencsétlent. A csontkést elteszi mert még jól jöhet a későbbiekben. Kilép a tópartra ahol a madara egyből a vállára telepedik. Szegény nem tudott segíteni neki az erdőben, így biztonságos távolból figyelte az eseményeket. Ezután fordul a megkötözött fogolyhoz. Levágja róla a köteleket és egyből elkezdi faggatni.*
– Honnan kerültél ide? Remélem vannak társaid meg egy hajó is ami elvisz erről az átkozott szigetről.



1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:35:43
 ÚJ
>Lewistrosit Jishossan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Az ismeretlen sziget//
* Lewis hosszan menetel az erdőben az őslakosokkal. A hőség elviselhetetlen. A dzsungel hangoskodik, mintha nem ismerné a csendet. Az indiánok szótlanok. Mindketten alacsonyabbak, mint ő, de a fegyverzetükkel egy nála kétszer nagyobb embert is le tudnának teríteni. Látszólag össze vissza mennek, de mintha mégis tudatos lenne a haladás iránya. Egyszer csak elkezdenek beszélni. Először a saját törzsi nyelvüket használják, majd átváltanak olyan beszédre, melyet Lewis is ért.
- Mi az, hogy nincs vizünk?
- A kulacsot az erdőben hagytam, ahol elkaptuk az elfet.
- Úristen, hogy lehetsz ilyen ostoba? Itt egy tó a közelben. Siess!
- Te is tudod, hogy nem szeretek egyedül járkálni.
- Jó, veled megyek, de akkor az elfet is hozom. Még a végén elszökik itt nekem.

Megindulnak egy szélesebb ösvényen, és egy kristálytiszta vizű tóhoz érnek. A haragosabb indián letép egy pálmalevelet, és szakszerű mozdulatokkal ivóalkalmatosságot készít belőle. Éppen belemeríti a levelet a vízbe, amikor reccsenés és léptek zaja hallatszik a tó túlpartjáról.
- Társaságunk akadt! - kiáltja a Lewisre vigyázó őslakos. Mindketten megtöltik fúvócsövüket, és foglyukat rángatva elindulnak a zaj irányába*


1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:12:17
 ÚJ
>Svornt Strinton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Megtépázva, de életben.//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

* Nem zavarja meg semmi a pihenését. Arra ébred fel, hogy farkas éhes. Feltápászkodik és az erdő felé igyekszik. Normál esetben biztos, hogy nem maradt volna a parton azok után ami történt. Pestissel a vállán lép be az erdőbe. Nagyon óvatosan halad nehogy csapdába vagy még több helyibe ütközzék. Nem kell sokat mennie, hogy gyümölcsöktől roskadozó fákhoz érjen. Csillapítja velük az éhségét és a szomjúságát. Ezután számba veszi a lehetőségeit és úgy dönt, hogy legfőképpen most vizet kell találnia mert csak azzal tudja igazán csillapítani a szomját. Ezen feladatott hűséges társára bízza.*
– Menj és keress nekem vizet! Édes vizet keress oké. Elmondom még egyszer édes víz kell.
– Kár! Édes víz. Kár! * Válaszol a madár és elrepül a fák lombkoronája fölé. Úgy körülbelül egy jó óráig oda van a madár mire visszatér. Addig Svornt megvizsgálja a zsákmányolt felszereléseit meg a környezettét. A madár visszatértekor két szót mondogat.*
– Édes víz. Édes víz. * Majd elkezdi vezetni a kalózt úgy, hogy bizonyos távolságonként ráül egy fára. Elég lassan haladnak mivel a férfinak ügyelnie kell arra is, hogy eltüntesse a nyomait is. Nem szeretné ha a parton lévő halottaknak a társai a nyomában lennének. Ahogy haladnak a sziget belseje felé úgy kezd egyre meredekebb lenni a talaj is. Végül egy kis tóhoz érnek ahol lehetősége van Svorntnak kifújnia magát. Jóízűen iszik a tiszta vízből aztán meg nekilát kimosni a sebeit. Miután ezzel végzett tűzgyújtásra alkalmas követ és fát kerít. Ez eltart egy kis ideig, de sikerrel jár. Egy aprócska tüzet rak aminek nagyon kicsi csak a füstje nehogy felhívja magára a kíváncsi tekintetteket. Szájába vesz egy fadarabot és egy másik parázsló bottal kiégeti ellőszőr a szemét aztán meg a kezét is. Roppant fájdalmas, de szükséges művelet ez. Ha végzett vissza teszi rájuk a kötéseket aztán egy viszonylag védett helyre húzódva kezd el tervezgetni, hogy mit kezdjen ezután.*


1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:22:31
 ÚJ
>Svornt Strinton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Megtépázva, de életben.//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

* Kinyitja a megmaradt szemét, de csak homokot lát. ~ Hol vagyok ~ Testét a hideg hullámok nyaldossák. Felemeli a fejét, hogy körbe nézzen, de a feje zsongva tiltakozik. Három alakot pillant meg közeledni felé. A három alak helyi őslakos félének tűnik. Csont lándzsákat bunkókat és fúvócsöveket lát náluk. Az egyiküknél egy tengerész szablya is van. Testükön emberi csontocskákat és testrészeket vél felfedezni. Megpróbál felállni mielőtt ideérnek, de mikor feltápászkodna a bal kezébe belenyilall a fájdalom. Ránéz a kezére és csak egy csonkot lát a kézfeje helyén amiből gyöngén szivárog a vér. Ekkor megrohanják az emlékek és szörnyű harag tölti el. A bennszülöttek eközben odaérnek hozzá és az egyikük meg is böki a lándzsájával. A vezetőjük az lehet amelyiknek a kardja van. Az le is guggol mellé és a hátára fordítja, majd hátra fordul és fura nyelven kezd el beszélni a másik kettővel. Svornt ez használja ki és egy hirtelen mozdulattal kirántja az őslakos csont tőrét. A meglepetés a bennszülött arcára fagy mikor belevágja a kést. A másik kettő is meglepődhetett mivel nem reagálnak csak késve. Ez az idő elég arra, hogy a kalóz minden erejét felhasználva felálljon. A közelebb lévő ellenfele egy csontbuzogányt lengetve és ordítva rohan felé. Felkap egy marék homokot és az érkező arcába hajítja kihasználja az alkalmat és megragadja a felé száguldó bunkót tartó kezet. A harmadik őslakos is ideér eközben és lándzsájával készül átszúrni a kalózt. Harci üvöltése fájdalmas ordításba csap át mikor egy fekete madár vágódik arcába és kezdi el karmolni. Svornt nem tétlenkedik többször is lefejeli a bunkósat mire az elengedi a fegyverét és a földre esik. Egyből szétzúzza a primitív fegyverrel a fejét. A harmadik felé fordul aki még mindig ordítva próbál megszabadulni a madártól. Mikor beszakad a mellkasa rögtön elnémul. Svornt is lerogy a holtest mellé, hátát egy sziklának támasztva pihen.*
– Gyere Pestis! * Kiált oda a madárnak, mire az engedelmesen a férfi combjára repül. A kalóz az ép kezével elkezdi simogatni a madarat és közben dicséri.*
– Hát te meg, hogy találtál rám ebben a viharban? Nem baj az fő, hogy életben vagyunk még. Nem gondoltam volna, hogy te fogod megmenteni az irhám.
– Megmenteni az irhám, megmenteni az irhám. * Válaszol a madár. A férfi nevet egyet a madáron aztán nekilát bekötözni a sajgó sebeit. A derekán lévő vörös kendővel a kezét, majd egy kis darab vászonnal amit az ingéből tép ki az üres szemgödrét tömi ki. Az egyik halott nyakláncát letépi és a zsineggel a fejéhez rögzíti, hogy ne essen ki. Magához veszi még az egyik vadász csontkését és az egyetlen kardot is. Ha ezzel megvan behúzódik egy árnyékos szikla tövébe és alszik egyet, mert még mindig nem érzi túl jól magát. Előtte megbízza a madarát, hogy őrködjön.*
– Ha jön valaki kelts fel!
– Kelts fel, kelts fel. * Rikácsol a holló, majd felül egy sziklára és onnan nézelődik amíg a gazdája alszik.*


1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-06-27 09:05:53
 ÚJ
>Lewistrosit Jishossan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Az ismeretlen sziget//

*Lewis lassan két órája járja a dzsungelt. Civilizációnak semmi nyoma. Szomját a mangó szerű gyümölccsel csillapítja, melytől csak úgy roskadoznak a fák errefelé. Zekéjét leveti, hiszen majdnem negyven fokos meleg uralkodik a fák között. Számos új állattal és növénnyel találkozik.* Például egy zöldtollú, sárga fejű leginkább a rigóhoz hasonlatos madárral, amelynek fuvolázó énekétől hangos az erdő. Papagájok, és tukánok is surrannak a lombok között. A virágok minden létező színben, és formában virítanak, az gyümölcsökről nem is beszélve. *Lewis megpihen, és elfogyaszt egy újabb gyümölcsöt, amikor lépteket hall a fák közül. Mintha egy nagyobb fajta lény járna arra. Felajzza íját, és csendben vár. Az újabb lépésekkel kilövi a vesszőt, abba az irányba, amerre a lényt sejti.* Hatalmas robaj hallatszik, mintha egy kő zuhanna az aljnövényzetre. *Lewis áttör minden növényt, és megtalálja, amit lelőtt.* Egy férfi az. Ruházatából ítélve matróz lehet. A nyílvessző a mellkasába hatolt. *Lewistrosit elgondolkozik, és rájön, hogy a férfi valószínűleg egy itt kikötő hajóról vetődhetett ide. Elindulna a part felé, ám ekkor megcsúszik valamin. Felveszi, és hirtelen sokkoló dolgot fedez fel: ez az ő nyílvesszője. A lövése mellé ment.* Viszont akkor a férfit valaki más lőtte le. * Hősünk fülel. Megint léptek. De most több. Sokkal több. Valami fura törzsi beszéd hangjai*
~ Indiánok! ~- hasít a gondolat Lewisbe.
* Valahogy el kell menekülnie, ám mire eszébe jut, már késő.* A lombokból két harcos ugrik le. Íját barbár módon lerángatják Lewis hátáról, kezét hátra kötözik, és viszik egy titkos ösvényen
- Kik maguk? Mit csinálnak velem?
- Azt majd a főnök eldönti - mondja az egyik, és már viszik is falujuk felé.


1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-06-26 15:03:03
 ÚJ
>Lewistrosit Jishossan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Az ismeretlen sziget//

Lewistrosit Jishossan, barátainak csak Lewis először azt se tudja, hol van. *Bérelt vitorlásának roncsai között fekszik a homokban, a nap a szemébe tűz.* *Megtapogatja zekéje zsebeit: az értékeit nem nyelte el a tenger*. *Nagy nehezen feláll*, és *körül néz*, hogy hol is vetette partra a víz. Nagynak tűnő dzsungel állja útját. Mindenhonnan trópusi virágillatot hoz a szél, és megannyi ismeretlen állat hangoskodik a fák között. Lewis *leszakít egy piros, almának vagy mangónak tűnő gyümölcsöt az egyik fáról*. *Beleharap*. Az íze rendkívül édes volt, sárgás leve lecsorog a csizmájára. *Előszedi nyílvesszőit, hiszen íját mindig a hátán hordja*. *Elindult az ismeretlen erdő közepe felé, nem tudja, mi vár rá.*

A hozzászólás írója (Lewistrosit Jishossan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.26 15:23:52


1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-03-10 12:15:28
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Vakmerő

//Megérkezett//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

- Jól van már baszd meg, most mit vagy úgy oda? *Méltatlankodva rázza fejét, miközben széttört korsójából folyik szét a hajópadlón az értékes nedű.* Van takarítód nem? Te egyébként is annak nézel ki, majd feltakarítod. Különben is tüsszentenem kellett, olyankor nem tudok parancsolni magamnak, megfejeltem. Faszom. *Idegesen törli homlokát, miközben kisujja kecsesen eláll a kezében tartott korsó fülétől. Csak attól, mert az maradt nála, a többi a földön landolt.*
- Persze. Nagyanyádnak nézel? Nem... nem pisáltam be közben. *Szemei már villognak, persze aztán őt is elkapja a röhögés.*
- Még csak az kellett volna. *Röhög tovább, majd lábával tessék lássék egy kupacba rakja össze.*
- Szólj Triknek, szerintem a nyelvével szalad végig rajta, amilyen alkesz. *Vonja meg a vállát, majd a közeledő szárazföld felé néz.*
- Egyébként is megérkeztem, én itt kiszállok! Na add azt a rongyot. ~ Gyökér. ~ *Sóhajtozva nekihajol, aztán feltörli, vigyázva ujjaira. Nagyjából sikerül a művelet, majd ismét a föld felé néz, kezével a hajó orrának peremében kapaszkodva meg. Egyik lábát kényelmesen felteszi, térdben hajlítva kezét szemellenzőnek használva nézi a tájat.*
- Ez lesz az én helyem. Itt majd megcsinálom a szerencsém. *Bólint, s szája azonnal vigyorra húzódik, majd egy ábrándos szemkörzést követően kiáltozásra fordul hátra.*
- De megcsináltam, baszki, hát mi akarsz még? *Üvölti vissza. Ez a néhány méter különösen hosszú lesz.*


1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-11-18 10:51:47
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
//Ahol a part szakad//

*Vizslató tekintete akkor sem lankad, mikor a lány is ránéz. Szokásaitól nem tud elszakadni, ez a kis kitérő, ami sétájuk közben alakult így persze jó érzéssel tölti el. A lány többet kihozott belőle, mint, amire számított, pedig csak egy gúnyos megjegyzésből indult. De Ralas visszatért, persze legalább az öngyilkosságot elfelejthette.*
- Nekem nem volt még soha állatkám. *Jegyzi meg, csak úgy mellékesen.* Így ajándékkal sem halmoztak el, bár volt, aki hozott olykor egy üveg italt, de szerintem azt csak azért, hogy oldódjon a feszültség. *Nem látja a lány gondolatait, bár látja, a megtorpanását. A láb kisöprésének gondolatára vélhetően felnevetne. Nem ma jött le ő sem a falvédőről, az ilyen típusú férfiakba kevesebb erkölcs szorult, mint azt bárki gondolná. Nem is érzi, hogy szavai ilyen hatást váltottak volna ki, ő már elfogadta saját sorsát, csak alkalmasint vannak kilengések, mint azt az írott és tapasztalt példa mutatja.*
- Hálás vagyok érte. *Mondja és így is gondolja.* Annyira végül is, nem olyan rossz az életem. Élvezem, amit csinálok. *Villan meg régi ragadozó tekintete.* Olykor egész jól keresek vele. *Vonja meg a vállát, majd a lány ecsetelését hallgatja. A folyóirat kifejezést még soha nem hallotta, de feltételezi, hogy valami pergamen lehetett, amin több tudományos munka is szerepelt.*
- Igen, tudtam. Bár ehhez nem is kellett elolvasnom semmit. *Mondja, majd ismét elindul, így séta közben tudnak tovább beszélgetni.* Az én hajam még az eredeti színnel bír. *Kuncog fel magában, majd a lány ciccegésére maga is körbenéz, hátha meglátja, amint a macska visszaérkezik, persze hasonlót nem tapasztal, Pepita nyilván távolabbra ment. A lány előre siet, így alkalma nyílik hátulról is megfigyelni. A bő ruha ellenére nyugtázza magában a látottakat. Így hirtelen elgondolása alapján kapna kedvezményt, persze véleményét nem teszi szóvá. A lélekvándorlással kapcsolatos szavakra összehúzza szemöldökét, s töprengeni kezd.*
- Én nem gondolnám ezt. *Mondja végül, ő soha nem érzett hasonlót a lány társaságában, egy véletlennek köszönhető, hogy találkoztak és gyakorlatilag mindenben különböznek, hasonlóságot sem sejt.* Én sem gondolnám, hogy összegabalyodnánk. *Nevet fel.* Bár ínyemre lenne, de elfáradtam. Testileg és lelkileg is, így nyugovóra térek. *Azt már nem tudja meg, hogy mihez kezdjen magával, de talán erre nincs is szüksége. Pontosan tudja. Elegendő pénzt kell összeszednie ahhoz, hogy lakását kicsinosítsa. Emellett támogatók kellenek. Több helyszínt kell látogatnia, még az is lehet, hogy Artheniorba is benéz olykor egy-egy légyottra. Közben Pepita is megérkezik, melyet nyugodt mosollyal konstatál. A felé nyújtott páncélosra először meghökkenten tekint, aztán elvigyorodva veszi át.*
- Akkor lehet, hogy megvan a vacsorám. *Villan meg gonosz tekintete, persze aztán elneveti magát.* Visszateszem a homokba. *Megvárja, míg Pepita kellő távolságra kerül, majd elengedi a rákot. Némán sétál a lány után.*


1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-11-17 00:48:12
 ÚJ
>Bar'Nella Terkida avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
//Ahol a part szakad//

*A férfiú megjegyzésére, hogy a tarka macska mennyire kedvelheti gazdasszonyát, Nella helyeslően bólint.*
- Igen, de ez kölcsönös. Volt néhány jószágom, de számomra a legkedvesebb mind közül Pepita. Sokan nem szeretik a macskákat. Önző, makacs, független, hűtlen és öntörvényű állatoknak vélik őket, akik csak a maguk haszna, az étel, a meleg fedél miatt dörgölőznek oda bárkihez is. Azonban, erre a tökéletes cáfolat Pepita viselkedése. Kóbor állat, megvan magában is, képes egyedül boldogulni, igazából nincs is szüksége rám, de mégis a közelemben marad és keresi a társaságom. Sőt, olykor még ő szokott nekem hozni… hát, kisebb ajándékokat. Pókot, egeret, patkányt, verebet, vízi siklót, meg ilyenek.
*Ecseteli a félvér leány lelkesen macskája jellemzését, és közben olykor Ralasra is pillant. Észre is veszi, ahogy a jöttment alak szemében is gonosz fény csillan és, hogy hasonló mosoly húzódik meg szája szegletében, mint az övében. Persze, a leányzó erre nem tesz megjegyzést, csak sejtelmesen somolyog tovább fitos orra alatt, miközben lassan közelednek a világítótoronyhoz. Aztán, Ralasnak a tettek és szavak aspektusára vonatkozó kijelentésére, a 'mélybehatás' függvényében, Nella satufékkel megtorpan. A fél-elf teremtés nagyon is érti, mindegyik megközelítésben, hogy miről beszél a férfiú, ezért is tör rá hirtelen erősen a késztetés, hogy oldalra kisöpörje a sehonnai alak lábait, amit talán a meglepetés erejével élve és a meredek ösvény lejtésszögét kihasználva, lehet meg is tudna tenni, de fizikumát tekintve, valószínűbb, hogy csak egy erősebb bokán rúgás lenne belőle. Arról már nem is beszélve, hogy a könnyű kis félcipős lábfeje is mennyire megfájdulna a rúgástól. Szóval, elveti magában a dolgot, amúgy sem lenne hozzá méltó ilyen viselkedés, helyette ekképpen szól: *
- Ha módomban áll segíteni, én igyekszem nem tétlenkedni. Persze, nem vagyok szeretet-szolgálat. Nem segítek akárkinek. A torony tetejéről, igazán nem esett nehezemre azt az egy szót lekiáltani neked. Igen, a tettek és a körülmények hatnak egymásra. Ok-okozat, hatás-kölcsönhatás.
*Itt elhallgat egy pillanatra, majd ismeretterjesztőn megjegyzi.*
- Tudtad? Természet által belénk írt tulajdonságokat, a környezeti behatások, ha olyan mértékűek és olyan időintervallumúak, akkor képesek átírni. Komolyan mondom, olvastam erről egy tudományos folyóiratban. Pl. a gyermek megőszül, ha olyan stressznek van kitéve, meg ilyenek.
*Nellát amúgy nem zavarja, ha valaki nem ért egyet vele valamiben, vagy ha megvan a saját véleménye, a maga szemszögéből, és ennek még hangot is mer adni. Annál jobb, hiszen akkor már megvan a társalgás alapja. A visszhangjával senki nem diskurálna sokáig, mert az igen hamar unalmassá válna. Természetesen, itt is fontos a mérték és az, hogy ennek a más véleménynek, hogyan ad a másik hangot. A félvér lányt Ralas mivolta sem zavarja, inkább valamiféle szánakozó ürességgel néz rá. A férfi élete, a saját bőre, neki kell magával együtt élnie, ha így szeretni tudja magát, akkor rendben van, bár Ralas öngyilkos mozzanata nem erről tanúskodik. Ha arról van szó, néhány egy éjszakás kaland még belefér, aztán mindenki megy a saját dolgára, de ezt életvitelszerűen űzni, pénzért, hát az minden bizonnyal lélekölő lehet. Hiszen, egy ilyen valaki kinek is kéne komolyabb társaságnak, mivel itt már lehet nem néhány lelki sérülésekről van szó, hanem csonkolódott vagy teljesen elhalt lélekről. Nella azonban, nem tudja bizonyosan, hogy Ralas miféle, csak sejti, hogy ilyen életet él, az általa korábban elmondottakból és a megjelenéséből.
A félvér teremtés ezekre nem sokra rá furcsán magán érzi a férfi kajtató tekintetét, ami szintén nem zavarja, sőt mint minden nőnek, így az ő hiúságát is legyezgeti az ilyesmi, de nem tudja hova tenni, hogy Ralas most így néz rá. A leány már a toronyból szemrevételezte így férfiút, és meg is állapította magában, hogy megérne egy pár ajtócsapkodást. Jó, nyilván egy öngyilkossági kísérlet után nem ez az első, amit eszébe jut valakinek. Mondjuk, nem is Nella szándékozott végezni magával. Viszont, már társalognak egy ideje, sőt a leányzó korábban még jelezte is a férfiúnak, hogy kedély javító és szórakozási indíttatásból nincs ellenére belemenni ilyen közvetlen testi foglalatoskodásba, mivel úgy gondolta, hogy a kikötői kurafit leginkább csak ezek a dolgok mozgatják. Aztán, persze kiderült, hogy Nella társaságában ez valahogy nem így van, Ralas más miatt folytat vele társalgást, amit a fél-elf teremtés hálásán meg is köszönt, és most is így gondolja. Hiszen, minden nőnek jólesik, ha nem csak egy darab húsként tekintenek rá. Természetesen, ahogy azt ilyenkor a játék szerint illik, Nella sem szóban, sem testbeszéddel nem adja tanú jelét, hogy észre vette volna, hogy a férfi végigmérte a bő szabású ruhában alig látható bájait. Úgy tesz, mintha semmi se történt volna, de közben alig bírja elrejteni a somolygást fitos orra alatt, ezért is szaporázza meg egy kicsit a lépteit, hogy a jöttment alak elé kerüljön. Úgy gondolja, Ralas még mindig nem tud kiigazodni rajta és rájönni, hogy pontosan mi is jár a fejében, de ez most már valahogy már egyáltalán nem zavarja, sőt élvezi a helyzetet. Tetszik neki, hogy ha nem akar kiismerhetetlen lenni, akkor is az marad. Persze, ez érthető, hiszen alig néhány órája ismerik egymást, de a lánynak van egy erős megérzése, hogy ha bármi olyan kapcsolat alakulna ki közöttük Ralassal, ez idővel sem változna. Ettől a felismeréstől egészen nevethetnékje támad, amit persze most friss ismeretség lévén elfojt, de amúgy sem a férfit nevetné ki, hanem ezt az egész helyzetet, de jó értelemben.
Hogy egy kicsit elterelje nevetős, de elégedett gondolatait megállva ismét Pepitáért cicceg. Aztán Ralasra pillant, aki magáról kezd beszélni, megerősítve Nella korábbi feltételezését a férfiú kurafi mivoltáról és életviteléről. A félvér teremtés arcán, korábbi gondolatait tükrözve, nem látszik lenézés, megvetés, de szemeiben az az együtt-érző szánakozó csillanás, igen. De még nem szól közbe, csendesen hallgatja végig, amit Ralas mond neki, és tűnődve sétál mellette. Ahogy hallgatja a kikötői kurafit, valahogy az az érzése támad, mintha a férfiú tőle várna valamiféle választ, talán valami irány- vagy útmutatást. Főleg, ahogy az 'új világról' és arról beszél, hogy 'önmagát nem tudja megtagadni'. Mintha Ralas sem tudná, a hogyan tovább-ot, és hogy pontosan mit is akar. Nella valahogy megint okosabbnak érzi magát, nem is ez a helyes kifejezés, hanem inkább egy újabb megvilágosodással gazdagabbnak. Pedig lehet friss ismeretség lévén elhamarkodottan következtet ilyesmire, eddig az ilyen viselkedést csupán előzékeny udvariasságnak vélte, és pont azért nem foglalt egyértelműen állást, hogy ne befolyásolja és ne erőltessen semmit rá a másikra, hanem az illető döntsön úgy, ahogy neki jó. A többi meg majd jön magától. Nella megáll és Ralas felé fordul.*
- Én soha nem várnám el senkitől, hogy megtagadja önmagát, akkor nincs értelme semmilyen kapcsolatnak, legyen az baráti vagy attól mélyebb kapcsolat. Korábban is pontosan erről beszéltem neked a változást illetően. Amúgy én se tudom magam megtagadni, mondjuk ki nyugodtan, nyíltan. Egyéniségek vagyunk, nincs ebben semmi rossz, főleg hogy szerintem valahol hasonszőrűek, egy kicsit.
*Nella itt már felnevet, mert ez a kijelentés egyértelmű ellentmondást hordoz magában, mert ha valaki egyéniség, az nem lehet hasonlatos egy másik személlyel, de a lány tudja, hogy furcsa mód valahogy ez a csúf igazság.*
- Figyelj, most olyan egyértelmű leszek, amennyire csak tőlem telik. Nagyon, nagyon igyekszem. Hiszel a lélekvándorlásban? Furcsán fog hangzani, amit most mondok, és ne vedd személyeskedésnek. Nem akarom bekötni a fejed és a családi sírboltot sem tervezem, ezek a dolgok engem nem érdekkelnek. Én maradok bonyolultan kiismerhetetlen, és neked sem kell megtagadnod önmagad. Rendben? De szerintem mi már találkoztunk olykor előző életeinkben, és mérget mernék rá venni, hogy azok mindegyikében is mindig ez volt a felállás, akarva-akaratlanul is, ha találkoztunk, ha nem. Ez nem baj, mert szerintem pont ezért, soha nem is voltunk, és soha nem is leszünk unalmasak. De én a magam részéről merem állítani, hogy bárhogy is van, és lesz is, bízhatsz bennem. Viszont, itt és most, avagy ma, nem fogunk egymásba gabalyodni. Ha pedig a véleményem érdekkel, hogy mihez kezdj magaddal, nos hát…
*Nella nem tudja befejezni a világmegváltóan átszellemült, katartikus, lelki fejtágítást, mert enyhe húzást érez ruhája alján.*
- Prrh-murr!
*Pepita áll két lábon, mellső mancsai karmaival gazdasszonya ruhájába csimpaszkodva. Szájában pedig nem más, mint a tarisznyarák ficereg lábaival és ollóival kalimpálva.*
- Aj, te macska! Hol voltál? Én meg itt halálra aggódom magam.
*Nella lehajol és felveszi cicáját, megsimogatja annak selymes fejét, majd hozzálát, hogy kiszabadítsa a páncélos ízeltlábút a tarka jószág apró, tűhegyes fogai közül, amik láthatóan még nem tettek kárt a rákban.*
- Hát, nem megmondtam, hogy hagyjad békén?! Szegény pára. Jól van, nagyon ügyes vagy.
*A cicus ráfog mancsaival a szájában tartott tarisznyás ollósra.*
- Ereszd! Hát, most nekem hoztad, vagy mi lesz?
*A tengeri ízeltlábú ekkor csíp rá az egyik ollójával Pepita egyik mancsára, aki erre felnyarvintva azonnal elengedi, de még rá is fúj a kis kalimpáló páncélosra, és a másik mancsával oda is csap egyet, mire a rák is elengedi a mancsát. Látható is, ahogy macska farka vége mérgesen jár.*
- Na, nesze neked. Úgy kellett, mondtam, hogy hagyd békén és ereszd.
*A félvér leányzó Ralas felé nyújtja a tarisznyás páncélost.*
- Ezt az apróságot rád bízom. Hajítsad vissza a tengerbe vagy, ide le a homokba, vagy ahogy gondolod.
*Nekem most ezt a vérengző fenevadat kell féken tartanom, mert ha most elslisszol megint bottal üthetjük a nyomát. Nella ennyivel fogja magát és macskáját, és egyszerűen sétál tovább, persze érdeklődve hallgatja meg Ralas véleményét is az elhangzottakkal kapcsolatban.*

A hozzászólás írója (Bar'Nella Terkida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 01:11:16


1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-11-16 12:59:20
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
//Ahol a part szakad//

*Csendesen követi a lányt, de lopva fürkészi is, amint az állatot hívja. Sok minden rejtezhet a makulátlan szépség és a kimondott szavak mögött, Ralas úgy sejti sok még a kimondatlan, persze ekkor még nem gondolja, hogy a későbbiek során ezekből is bőséggel kap. Talán úgy tűnhet, hogy Ralas kevésbé élvezi a társaságot, vagy húzódozik bármitől, holott ez nem így van. A mai nap egész egyszerűen nem erre lett kitalálva, mindazonáltal korántsem bánja, hogy így alakult. Olykor-olykor ő is felccicceg, csak úgy tessék-lássék segíteni próbál, egész megkedvelte azt a kis jószágot, s miközben beszélgetnek, olykor a lányra, olykor a környező tájra tekint. Ugyan az út nem hosszú, Ralas emellett nyújtani próbálja. Jó neki a társaság, jó neki a lány bonyolultsága, érdekesnek találja, összegészében ez a nap nem arra termett, hogy nekifutásból ugorjon le egy szirtről. Ezek szerint a sors más szánt neki. A mai napra Nellát.*
- Ha hatok után visszatért, akkor nagyon megkedvelhetett téged. *Fűzi hozzá csendesen.* Reméljük, az a kilenc élet még jó sokáig kitart. *A közhelyes megjegyzés inkább időhúzó, mint komoly, hisz a nyilvánvaló dolgokat nem feltétlenül kell kimondani.* És azt is reméljük, hogy ilyenre nem kerül sor. *Néz a gonoszan mosolygó szempárba oldalról, s az ő szája sarkában is mosoly játszik. Elgondolkodva hallgatja a lányt az ismertségről és az ismeretségről, no meg a másik megismeréséről, megítéléséről. Van abban valami, amit a lány mond, de a körülmények olykor befolyásolják a történteket. S tekintve, hogy Ralas sem az a magába húzódó fajta, ennek a véleményének hangot is ad.*
- Én pedig a tettekkel tudok _mélyrehatóan_ hatni általában másokra. *Mosolyodik el huncutul, nyilvánvalóan biztos benne, hogy a lány is tudja, miről beszél.* A tettekre pedig, olykor kihatnak a körülmények is, lásd, néhány órával ezelőtt még a szirtnek szaladtam, mégis szóltál, holott egy egyszerű sültbolondnak titulálva végignézhetted volna. De nem hagytad, s a tetteket máris megváltoztatták a körülmények.
*Ettől többet nem akar hozzáfűzni, hisz ezzel sem ellenkezett a lány véleményével, csupán rávilágított néhány olyan eshetőségre, mik befolyásolhatják, a tettek alapján történő egyszerű megismerést. Ráadásul, ha tettek alapján ítélné meg Ralast valószínűleg nem itt beszélgetnének, hanem a lány rá sem nézne. Hacsak valójában nem az a célja, hogy… Hirtelen villan fel a tekintete, s a lány meztelen vállát, kecses alakját kezdi fürkészni. A látvány nem rossz, sőt tulajdonképpen messzemenőkig kielégítené minden igényét, igazából a ruha alatt felsejlő alak, talán több is, mint ideális. Ebből a szempontból még nem figyelte meg, s magát átkozza, hogy kiesett a szerepéből kissé, persze ez is csak eshetőség, nem pedig lehetőség. Arra is gondol, ha valóban így van és most ennek megfelelően váltana, hát hová tűnne a köszönet, mellyel a lány díjazta, hogy nem teperte maga alá azonnal. ~ Pedig megtehetted volna... ~ Visszahangzik vissza fejében, miközben már az árvaházra és a lány történetére figyel. Valóban távoli emlék az öngyilkosság, mert sértő, vagy nem sértő egy rövid mustra után vonja le a következtetést: ~ Piszok jó a segge is. ~ Más esetben talán még csettintene is, de ez a lány annyira más. Nem tűnik vadócnak, jóllehet az általa elmesélt élet annak nevelte, kis cserfesnek és határozottnak képzeli el gyermekkorában. Vajon ily vadóc felnőttkorában is, s a szende látkép pusztán álca csupán?*
- Új világot... *Mormogja tűnődve.* Hát az nekem sem ártana. *Vonja meg vállát, miközben a lány felé fordul.* Az én életem sem sokban különbözik a tiédtől. Nekem sem volt semmim, csak én nem árvaházban, hanem az utcán nőttem fel. Van egy lepukkant lakásom, egy szalmaággyal és néhány könyvvel. Pénzért szerzek örömet másoknak, naponta olykor öt, vagy hat nőnek is. *Mondja el saját történetét.* Én nem az életből, hanem magamból ábrándultam ki, de önmagam sem tagadhatom meg. Ezért tűnt logikus választásnak az ugrás. *Figyeli a lány tekintetét, miként reagál a hallottakra, ebből sok mindent le tud szűrni, talán valódi célját is. Lehet az oly közönséges, mire korábban gondolt vajon? Bár, miért is lenne közönséges, hisz egyedül a toronyban, csupán ő és a könyve, meg egy macska, nem igazán kifinomult társaság. Ralas kezd visszatérni önmagához, ez nyilvánvaló. Nem vallja be, de azért a csalódások mellett okoznak olykor neki is örömet az életnek eme egyszerű oldalán.*
- Én választottam az életet, mehettem volna én is takarítani. Az én felelősségem. *Fűzi hozzá, s a lány gesztusait, mozdulatait, szemének ugrását figyeli meg, nem akar eltéveszteni egyetlen árulkodó momentumot sem. Ha oly árulkodó, hátha igaz ez a testére is.*


1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2018-11-15 02:30:02
 ÚJ
>Bar'Nella Terkida avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
//Ahol a part szakad//

*Nella némán sétál a homokos, sziklák által szegélyezett, kacskaringós ösvényen, vissza a világítótornyoz. Néha megáll forgolódva nézdegélni Pepita után, és olykor elciccegi magát, egy kicsit aggódik a macskáért, bár tisztában van vele, hogy talpra esett egy jószág.*
- Volt nem egyszer, hogy hatokra is eltűnt, de aztán mindig előkerült. Persze, azért csak egy macska, és pajkos botorságában előbb utóbb az a kilenc élete is el fog fogyni, amiből ki tudja mennyi van még meg.
*A félvér teremtés, akár még ölni és képes lenne, ha valaki bántaná a kiscicáját, vagy bármelyik jószágát. Bár a csenevész nőszemély nem rendelkezik olyan fizikummal, se mágikus hatalommal, hogy bárkiben csak úgy kárt tudjon tenni, vagy akár a szemét kikaparja valakinek, de más adottságai megvannak, hogy ezt máshogy megtegye. Mondjuk, csak akkor használja eme képességeit, ha kényszerítik rá, ha védekeznie kell. Élvezetből sose engedi ki teljesen a „karmait”, olyankor csak egy leheletnyit, bár néha őt is elragadja a hév, és néha jobban odamar, mint szándékában állt.
Ralas kacagására és magyarázatára, a „beste” jelzőről, a lány zordan összevonja szemöldökeit, de nevetős mosoly bujkál az arcán.*
- Talán. De, ha nem kerül elő, akkor _már soha_ nem tudod meg. *Ezután már a mosoly árnyéka sem látszik ajkain.* Viszont van, amivel bölcsebb nem játszani. Főleg, ami a gyenge-pontokat illeti, mert könnyen úgy járhatunk, mint a _héják az őszi avaron_.
*A férfiú meglepett, sőt szinte cinikusan sértett visszakérdezésére, miszerint máris kiismerte volna, Nella is megvonja a vállait, persze ennek a mozdulatnak, az ő esetében, a fedetlen bal válla nagyobb nyomatékot ad.*
- Tudod. Én a tettekből szoktam megítélni másokat. Tudom, hogy pár sorral, néhány szóval, hogyan kell nagy hatást keletein, de ezt a kiváltott hatást fent is kell tartani, ahhoz pedig már nem elegendőek csak az ilyen szavak, sőt idővel fellengzős hazugsággá válnak. Szóval, amennyire szeretek a szavakkal játszani, pont annyira képes is vagyok átlátni rajtuk. Főleg, ha a tettek ellentmondanak nekik.
*Ralas következő kérdésére, az otthont illetően, Nella megállva fordul felé.*
- Árvaházban nevelkedtem és nincs otthonom. Csak szobát szoktam bérelni, hol itt, hol ott, vagy ha nincs elég aranyam rá, akkor olykor ledolgozom a lakbért. Mosok, takarítok, rendet rakok.
*A fattyú leány tovább sétálva folytatja.*
- Amúgy megszoktam, hogy egyedül vagyok, meg elég bizalmatlanul is állok már másokhoz, mert már túl sokszor játszották el a bizalmam. De aki akart, az eddig mindig megtalált.
*A fél-elf leány tűnődve elhallgat, azon gondolkozik, hogy tovább magyarázza-e Ralasnak, mert nem tudja eldönteni, hogy csak felszínesen érdeklődik, vagy tényleg ennyire nem érti a dolgot. Aztán, nagyot sóhajtva belefog, de nem fűz hozzá sok reményt, hogy lesz a dolognak foganatja, vagy ha lesz is biztos negatív felhanggal, mert megint személyeskedésnek vagy érthetetlen hablatyak lesznek elkönyvelve szavai. Meg valahol úgy érzi, amit ennyit kell magyarázni, az már értelmetlen is, és csak erőltetés. Az író leányzó pedig nem szereti az elcsépelt és erőltetett dolgokat, csak akkor, ha ironizálni, vagy valamire utalni áll a szándékában.*
- A lelencházban is, már említettem, hogy mindig megszidtak, mert árulkodós voltam. Én nem éreztem rossz dolognak, csak egyszerűen tisztán egyenesnek, a félreértések elkerülése miatt. Azonban, mindig csak engem vettek elő emiatt, pedig a többi gyerek is csinálta, sőt hajjaj. Akinek nem inge nem veszi magára. Nekem nem szabad, másoknak meg igen? Akkor az milyen szabály? Érted, én meg nem bírom, ha a hátam mögött keverik a fekáliát. Volt, hogy megérzésből még rá is kérdeztem valakinél valamire, majd később kiderül, hogy a képembe hazudott. Na, az ilyentől berágok. Sokszor még loptak is tőlem, bár az árvaházakban gyakran megesik az ilyesmi. Ezek miatt vagyok csalódott és kiábrándult, már nagyon rég. Pedig rengeteg tervem és célom volt, párat elvettek tőlem, néhányat szívesen és önzetlenül adtam másoknak, sok soha nem jött össze, és vannak, amiket nélkülem valósítottak meg. Szóval, ezért vagyok inkább el magamban, a magam kis világában, az elefántcsonttornyomban, de ha elkap az ihlet, akkor képes vagyok akár egészen új világokat is teremteni.
*Nella éppen megáll, hogy ismét Pepitát hívja, majd Ralasra néz fürkészően.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1354-1373