Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1529. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1510-1529
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-30 15:23:52
Üzenet elküldve: 2020-11-30 15:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Most pont azzal érvelnek neki, amivel ő is érvelt Zopalnak. Ha meg akarták volna ölni, akkor már halott lenne. Erre csak legyint egyet, mert többet nem tud rá mondani. Azt is belátja az idegen kalapos, hogy ők szimplán csak a fizetésért csinálták ezt az egészet. A test viszont az már egy érdekesebb téma. Szét van marcangolva az biztos, de az még kérdéses, hogy mi is tette ezt. Kemény dió az már biztos. Éppen előhozakodik a kalapos a menekülés dologgal, de ez már akkor veszett ügy volt, amikor kigondolta. Ki ne menekült volna egy nagyobb és jobban felszerelt hajó elől? Nincs is szükség rá, hogy ezt felhánytorgassa, mert nő is bekapcsolódik végre a beszélgetésbe. Hasonlóan válaszokra vágyik, mint Svornt. A kalapos pedig most már enged. Valami szörnyről kezd el hadoválni. Erre Svornt fel is röhög.*
- Szörny mi? Ez jó.* Kár, hogy a fájós oldala annyira nem tolerálja a humort, így aztán hamar oda kap.*
- Ha maga mondja akkor biztos.* Hagyja rá, bár az agya közben szorgosan jár. Eszébe is ötlik a csontos ipse. Máris érzi a pénz szagát a levegőben.*
- Szóval azt mondja, hogy valamilyen szörnyeteg? Gondolom nem véletlenül jöttek idáig. Vagy maguknak akarják vagy meg akarják ölni. Hát engem nem igazán izgat, hogy mi lesz vele. Talán még láttam is valamit, vagy valakit, ami talán fontos lehet. Vagy éppenséggel lényegtelen. Talán köthetnénk egy üzletet. Elmondom, hogy mit láttam és maguk meg elvisznek minket haza, ha indulnak a hajójukon. Bár, ha tisztes hajósok, akkor ezt kérni sem kéne. Ha a szörnyüket szeretnék kergetni engem az nem zavar, de ha egy ilyen veszedelmes szörnyről van szó, akkor biztosan minden kéz jó jön. Természetesen nem ingyen segítek. Tisztességes napi bérért és az általam talált bármilyen nemű értékért cserébe teszem. A többiek nevében nem nyilatkozhatok, de az orknak szerintem kell a pénz.* Ha egy jó orvos rendbe szedné őket, akkor biztosan értékes tagjai lehetnének a legénységnek. Ráadásul nem még csak lehetetlent sem kért. Ami meg a szörnyet illeti, hát a kóró alak, ha éppen ő az nem tűnt veszélyesnek. Kíváncsi, hogy mit felelnek neki.*
* Most pont azzal érvelnek neki, amivel ő is érvelt Zopalnak. Ha meg akarták volna ölni, akkor már halott lenne. Erre csak legyint egyet, mert többet nem tud rá mondani. Azt is belátja az idegen kalapos, hogy ők szimplán csak a fizetésért csinálták ezt az egészet. A test viszont az már egy érdekesebb téma. Szét van marcangolva az biztos, de az még kérdéses, hogy mi is tette ezt. Kemény dió az már biztos. Éppen előhozakodik a kalapos a menekülés dologgal, de ez már akkor veszett ügy volt, amikor kigondolta. Ki ne menekült volna egy nagyobb és jobban felszerelt hajó elől? Nincs is szükség rá, hogy ezt felhánytorgassa, mert nő is bekapcsolódik végre a beszélgetésbe. Hasonlóan válaszokra vágyik, mint Svornt. A kalapos pedig most már enged. Valami szörnyről kezd el hadoválni. Erre Svornt fel is röhög.*
- Szörny mi? Ez jó.* Kár, hogy a fájós oldala annyira nem tolerálja a humort, így aztán hamar oda kap.*
- Ha maga mondja akkor biztos.* Hagyja rá, bár az agya közben szorgosan jár. Eszébe is ötlik a csontos ipse. Máris érzi a pénz szagát a levegőben.*
- Szóval azt mondja, hogy valamilyen szörnyeteg? Gondolom nem véletlenül jöttek idáig. Vagy maguknak akarják vagy meg akarják ölni. Hát engem nem igazán izgat, hogy mi lesz vele. Talán még láttam is valamit, vagy valakit, ami talán fontos lehet. Vagy éppenséggel lényegtelen. Talán köthetnénk egy üzletet. Elmondom, hogy mit láttam és maguk meg elvisznek minket haza, ha indulnak a hajójukon. Bár, ha tisztes hajósok, akkor ezt kérni sem kéne. Ha a szörnyüket szeretnék kergetni engem az nem zavar, de ha egy ilyen veszedelmes szörnyről van szó, akkor biztosan minden kéz jó jön. Természetesen nem ingyen segítek. Tisztességes napi bérért és az általam talált bármilyen nemű értékért cserébe teszem. A többiek nevében nem nyilatkozhatok, de az orknak szerintem kell a pénz.* Ha egy jó orvos rendbe szedné őket, akkor biztosan értékes tagjai lehetnének a legénységnek. Ráadásul nem még csak lehetetlent sem kért. Ami meg a szörnyet illeti, hát a kóró alak, ha éppen ő az nem tűnt veszélyesnek. Kíváncsi, hogy mit felelnek neki.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:13:42
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Nem hagyja kihűlni a fegyvere nyelét hisz nem engedi el egy pillanatra se. Hogy mégis mi folyik ott arról fogalma sincs. Nem hegyes fülűnek született, hogy olyan jól meghalljon mindent. Amit lát az mindenesetre nem nyugtatja meg. Az egykori kalóz ott tárgyal a vezetőkkel és kicsit hátrább mindenki a fegyvereit szorongatja. Túl sokan vannak úgyhogy ha harcra kerül a sor a legbölcsebb döntés a részéről a menekülés lenne. Ha pedig elkapnák és le is akarnák vadászni akkor ki kell próbálnia mit tud az a varázsfegyver amit az a vörös városőrparancsnok vagy ki adott neki. Továbbra is figyeli mind a tárgyalókat, mind pedig saját környezetét nehogy meglepjék és hátba támadják.*
*Nem hagyja kihűlni a fegyvere nyelét hisz nem engedi el egy pillanatra se. Hogy mégis mi folyik ott arról fogalma sincs. Nem hegyes fülűnek született, hogy olyan jól meghalljon mindent. Amit lát az mindenesetre nem nyugtatja meg. Az egykori kalóz ott tárgyal a vezetőkkel és kicsit hátrább mindenki a fegyvereit szorongatja. Túl sokan vannak úgyhogy ha harcra kerül a sor a legbölcsebb döntés a részéről a menekülés lenne. Ha pedig elkapnák és le is akarnák vadászni akkor ki kell próbálnia mit tud az a varázsfegyver amit az a vörös városőrparancsnok vagy ki adott neki. Továbbra is figyeli mind a tárgyalókat, mind pedig saját környezetét nehogy meglepjék és hátba támadják.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-26 11:59:26
Üzenet elküldve: 2020-11-26 11:59:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopal még mindig a part növényvonalának rejtekében követi az eseményeket és nem kíván beleavatkozni a hajóroncs mellett folyó társalgásba. Mivel a csoport elég messze van és a köd se segíti a látást, így leginkább homályos fogalma lehet csak az ott folyó eseményekről. A hangok is korlátoltan jutnak el hozzá, így bizalmatlansága nehezen oldódhat, de azt látja, hogy egyelőre még nem vágták le Svornt. Bár az igaz, hogy a tollas férfin kívül a többiek még mindig fegyverük markolata körül tartják a kezüket.
Az egykori kalóz szembesíti a közelmúltban történt esettel kapcsolatban a csapatot, amire a tollas zavartan elmosolyodik.*
- Igen, követtünk el hibákat, de itt vagy és élsz. *Tárja szét karjait.*
- Ha valóban azt akartuk volna, hogy halott legyél, akkor most nem beszélgetnénk itt. *Mutat rá. Ha a kalóz sérülése komoly is volt, könnyedén végezhettek volna vele.*
- De sajnálom a dolgot, hidd el. *Teszi hozzá őszintének tűnő hangon.
A fizetség dolgára a kalapos elmosolyodik, halkan sóhajt.*
- Igen, gondoltam, hogy nem azért fizetett benneteket, hogy kérdezősködjetek. *Mosolyodik el sokat tudón.
Amikor a szétmarcangolt testre terelődik a szó és Svornt a tengeri bestiáknak tulajdonítja a sebeket, a tollas kalapos férfi az egykori professzor felé int.*
- Ezeket a sebeket nem a tenger ragadozói okozták. *Mutat rá a férfi és az egykori kalóz is láthatja, hogy valóban nem azok okozhatták.*
- Ő akarta, hogy meneküljetek, igaz? *Kérdi újra a kormányosra tekintve a kalapos férfi, tekintete Svorntét fürkészi reakciók után kutatva.
Már épp folytatná, amikor Daesys is bekapcsolódik a beszélgetésbe és hasonló dolgokat firtat, mint Svornt utolsó mondatával. A kalapos újra sóhajt, társaira pillant, majd onnan vissza a két hajótöröttre.*
- Jól van. *Szólal meg kis szünet után.*
- A professzor hajóján volt valami, azaz valaki, akinek a parancsára cselekedett. Egy szörnyeteg, akit el akart juttatni oda, ahova az kívánta. Ez volt a valódi küldetésetek, nem felfedezőút. *Mondja a kalapos férfi, tekintete a Svonrt és Daesys között jár azok gesztusait kutatva.*
*Zopal még mindig a part növényvonalának rejtekében követi az eseményeket és nem kíván beleavatkozni a hajóroncs mellett folyó társalgásba. Mivel a csoport elég messze van és a köd se segíti a látást, így leginkább homályos fogalma lehet csak az ott folyó eseményekről. A hangok is korlátoltan jutnak el hozzá, így bizalmatlansága nehezen oldódhat, de azt látja, hogy egyelőre még nem vágták le Svornt. Bár az igaz, hogy a tollas férfin kívül a többiek még mindig fegyverük markolata körül tartják a kezüket.
Az egykori kalóz szembesíti a közelmúltban történt esettel kapcsolatban a csapatot, amire a tollas zavartan elmosolyodik.*
- Igen, követtünk el hibákat, de itt vagy és élsz. *Tárja szét karjait.*
- Ha valóban azt akartuk volna, hogy halott legyél, akkor most nem beszélgetnénk itt. *Mutat rá. Ha a kalóz sérülése komoly is volt, könnyedén végezhettek volna vele.*
- De sajnálom a dolgot, hidd el. *Teszi hozzá őszintének tűnő hangon.
A fizetség dolgára a kalapos elmosolyodik, halkan sóhajt.*
- Igen, gondoltam, hogy nem azért fizetett benneteket, hogy kérdezősködjetek. *Mosolyodik el sokat tudón.
Amikor a szétmarcangolt testre terelődik a szó és Svornt a tengeri bestiáknak tulajdonítja a sebeket, a tollas kalapos férfi az egykori professzor felé int.*
- Ezeket a sebeket nem a tenger ragadozói okozták. *Mutat rá a férfi és az egykori kalóz is láthatja, hogy valóban nem azok okozhatták.*
- Ő akarta, hogy meneküljetek, igaz? *Kérdi újra a kormányosra tekintve a kalapos férfi, tekintete Svorntét fürkészi reakciók után kutatva.
Már épp folytatná, amikor Daesys is bekapcsolódik a beszélgetésbe és hasonló dolgokat firtat, mint Svornt utolsó mondatával. A kalapos újra sóhajt, társaira pillant, majd onnan vissza a két hajótöröttre.*
- Jól van. *Szólal meg kis szünet után.*
- A professzor hajóján volt valami, azaz valaki, akinek a parancsára cselekedett. Egy szörnyeteg, akit el akart juttatni oda, ahova az kívánta. Ez volt a valódi küldetésetek, nem felfedezőút. *Mondja a kalapos férfi, tekintete a Svonrt és Daesys között jár azok gesztusait kutatva.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-24 00:39:36
Üzenet elküldve: 2020-11-24 00:39:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Daesys maga is feszült, ahogy mindenki más is, ezért egészen fojtogatónak érzi a levegőt, különösen amikor a halott Professzor eredeti szándékai kerülnek szóba. Vagy legalábbis ami állításuk szerint az eredeti szándék volt. A lányt többnyire nem is az érdekli, hogy mi lett volna a feladatuk, sokkal inkább az, hogy az milyen hatással lesz most rájuk. Az pedig nyilván nem lepné meg, ha az egyébként is rejtélyes vagyonos öreg elhallgatott volna előlük fontos információkat, vagy akár tévesekkel szolgált volna.
Svornt kijelentésére biccent egyet maga elé ösztönösen kifejezve egyetértését. A szükségesnél többet ő maga sem kérdezett, és nem gondolja, hogyha mégis megtette volna bármivel előrébb lennének most.*
- Az már mindegy, hogy mit mondott.
*Bátorkodik végül ő is megszólalni, bár hangja látszólag bizonytalan, ami lehet az ismeretlenek fojtogató jelenléte miatt, vagy mert továbbra sincs a legjobb formájában.*
- Az viszont nem, hogy miben vagyunk jelenleg. Szóval? Mi is volt ez az állítólagos felfedező út ha nem felfedezés?
*Hangja némileg határozottabbá válik a végére, testtartása viszont továbbra is gyámoltalan, és elgyötört. A kabát ugyan sokat segít rajta, de ruhái még mindig nedvesek, ezért időnként megremeg a hideg miatt, és még inkább összébb húzza a száraz ruhát, és karjaival átölelve felsőtestét melengeti fel magát.*
- De talán a legfontosabb kérdés, hogy miként tudunk visszajutni a Kikötőbe, és mikor?
*Daesys már érzi, hogy elhamarkodott döntés volt a kis kaland, amelybe leginkább a sok csilingelő arany csábította. Most viszont már az elején tartva is kellőképpen kimerült mentálisan ahhoz, hogy az egyébként számára annyira utálatos, mocskos és halszagú Kikötőbe vágyakozzon.*
*Daesys maga is feszült, ahogy mindenki más is, ezért egészen fojtogatónak érzi a levegőt, különösen amikor a halott Professzor eredeti szándékai kerülnek szóba. Vagy legalábbis ami állításuk szerint az eredeti szándék volt. A lányt többnyire nem is az érdekli, hogy mi lett volna a feladatuk, sokkal inkább az, hogy az milyen hatással lesz most rájuk. Az pedig nyilván nem lepné meg, ha az egyébként is rejtélyes vagyonos öreg elhallgatott volna előlük fontos információkat, vagy akár tévesekkel szolgált volna.
Svornt kijelentésére biccent egyet maga elé ösztönösen kifejezve egyetértését. A szükségesnél többet ő maga sem kérdezett, és nem gondolja, hogyha mégis megtette volna bármivel előrébb lennének most.*
- Az már mindegy, hogy mit mondott.
*Bátorkodik végül ő is megszólalni, bár hangja látszólag bizonytalan, ami lehet az ismeretlenek fojtogató jelenléte miatt, vagy mert továbbra sincs a legjobb formájában.*
- Az viszont nem, hogy miben vagyunk jelenleg. Szóval? Mi is volt ez az állítólagos felfedező út ha nem felfedezés?
*Hangja némileg határozottabbá válik a végére, testtartása viszont továbbra is gyámoltalan, és elgyötört. A kabát ugyan sokat segít rajta, de ruhái még mindig nedvesek, ezért időnként megremeg a hideg miatt, és még inkább összébb húzza a száraz ruhát, és karjaival átölelve felsőtestét melengeti fel magát.*
- De talán a legfontosabb kérdés, hogy miként tudunk visszajutni a Kikötőbe, és mikor?
*Daesys már érzi, hogy elhamarkodott döntés volt a kis kaland, amelybe leginkább a sok csilingelő arany csábította. Most viszont már az elején tartva is kellőképpen kimerült mentálisan ahhoz, hogy az egyébként számára annyira utálatos, mocskos és halszagú Kikötőbe vágyakozzon.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:17:18
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
*A bizalom hiánya még érződik, de úgy tűnik, hogy hajlanak az idegenek a tárgyalásra. Biztosítják a kalózt, hogy nem akarnak ártani nekik. Egyfelől hihető is ez, mert még nem tanúsítanak agresszív hozzáállást. Viszont a kalózzal szemben a múltban történt valami, amit nehéz szó nélkül hagyni.*
- A békés szándékaitok majdnem a sírba vittek, amikor az egyikőtök volt olyan kedves és hátulról kupán csapott. Gondolom a merő jó szándék vezérelte csak.* Feleli nyersen és a mesére és csak a vállát rántja meg.*
- Nem azért fizetett, hogy kérdezősködjünk. Jó pénzt fizetett volna az út végén. Az meg, hogy a szigeten mit akart az már csak az ő dolga.* Védi az öreget, mert nincs oka rá, hogy kételkedjen benne. Az ismerős arc egyre ismerősebb lesz. Daesy az az első tiszt. Látszólag tényleg épségben. Ez egy jó pont feléjük, de azért ezzel még nem veszik le a lábáról. Őszintén szólva hidegen hagyja, hogy ki élte túl a hajótörést. Az első a saját élete a többieké csak ezután jön. Eközben munkaadójuk teste is megkerül, de már nem fest olyan jól, mint korábban.*
- Biztos a vízi bestiák kezdték ki. Legutóbb, amikor láttam még a saját lábán ment be a kabinjába. Megjegyzem éppen a maguk hajója elől menekültünk.* Veti oda nyersen, mivel talán megúszhatták volna ezt az egészet, ha nem kell üldözőiktől tartaniuk.*
- Maga dobálózik itt mindenfélével, de még mindig nem tért ki a tárgyra. Mit akarnak? Miért olyan érdekes maguknak ez az egész expedíció?* Talán végre tiszta vizet öntenek a pohárba. Addig bölcsen nem is említi a csontváz emberkét sem. Jó, ha marad ez a kártya még talonban.*
*A bizalom hiánya még érződik, de úgy tűnik, hogy hajlanak az idegenek a tárgyalásra. Biztosítják a kalózt, hogy nem akarnak ártani nekik. Egyfelől hihető is ez, mert még nem tanúsítanak agresszív hozzáállást. Viszont a kalózzal szemben a múltban történt valami, amit nehéz szó nélkül hagyni.*
- A békés szándékaitok majdnem a sírba vittek, amikor az egyikőtök volt olyan kedves és hátulról kupán csapott. Gondolom a merő jó szándék vezérelte csak.* Feleli nyersen és a mesére és csak a vállát rántja meg.*
- Nem azért fizetett, hogy kérdezősködjünk. Jó pénzt fizetett volna az út végén. Az meg, hogy a szigeten mit akart az már csak az ő dolga.* Védi az öreget, mert nincs oka rá, hogy kételkedjen benne. Az ismerős arc egyre ismerősebb lesz. Daesy az az első tiszt. Látszólag tényleg épségben. Ez egy jó pont feléjük, de azért ezzel még nem veszik le a lábáról. Őszintén szólva hidegen hagyja, hogy ki élte túl a hajótörést. Az első a saját élete a többieké csak ezután jön. Eközben munkaadójuk teste is megkerül, de már nem fest olyan jól, mint korábban.*
- Biztos a vízi bestiák kezdték ki. Legutóbb, amikor láttam még a saját lábán ment be a kabinjába. Megjegyzem éppen a maguk hajója elől menekültünk.* Veti oda nyersen, mivel talán megúszhatták volna ezt az egészet, ha nem kell üldözőiktől tartaniuk.*
- Maga dobálózik itt mindenfélével, de még mindig nem tért ki a tárgyra. Mit akarnak? Miért olyan érdekes maguknak ez az egész expedíció?* Talán végre tiszta vizet öntenek a pohárba. Addig bölcsen nem is említi a csontváz emberkét sem. Jó, ha marad ez a kártya még talonban.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-15 23:48:51
Üzenet elküldve: 2020-11-15 23:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal talán amiatt mert az életében őt ért sok negatívum hatására vagy azért mert megtanulta, hogy úgy tovább él, de egy magának való ork lett aki megtanulta, hogy jobb abban bízni amit ő lát vagy tud. Azt, tudja, hogy ezek beverték az egykori tengeri zsivány fejét figyelmeztetés nélkül és most is a kardjukat szorongatják, hogy ha kell levágják vagy őt vagy a nem biztos, hogy felebaráti szeretetből megmentett vöröset. Zopal egyelőre nem lát a közelében lehetséges veszélyt, de továbbra is figyel. És ha hallja a megbeszélést, azt is igyekszik követni. Egyelőre nem mozdul még. Feszülten várja a folytatást. Csak remélni meri, hogy nem most szorul a hurok a nyakuk körül. Mindenesetre úgy szorongatja a csatabárdja nyelét mintha az egy ellenség nyaka lenne.*
*Zopal talán amiatt mert az életében őt ért sok negatívum hatására vagy azért mert megtanulta, hogy úgy tovább él, de egy magának való ork lett aki megtanulta, hogy jobb abban bízni amit ő lát vagy tud. Azt, tudja, hogy ezek beverték az egykori tengeri zsivány fejét figyelmeztetés nélkül és most is a kardjukat szorongatják, hogy ha kell levágják vagy őt vagy a nem biztos, hogy felebaráti szeretetből megmentett vöröset. Zopal egyelőre nem lát a közelében lehetséges veszélyt, de továbbra is figyel. És ha hallja a megbeszélést, azt is igyekszik követni. Egyelőre nem mozdul még. Feszülten várja a folytatást. Csak remélni meri, hogy nem most szorul a hurok a nyakuk körül. Mindenesetre úgy szorongatja a csatabárdja nyelét mintha az egy ellenség nyaka lenne.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:09:24
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*A tolvaj karjai is körül zárják a szőke testét, a hajában pedig finoman érzi a szagolgatás utáni meleg lélegzetet a tincsei között. Legutóbb nem volt lehetőségük ennyire szorosan összesimulni, így most a kellemes érzés még inkább lángol a nő egész teste szerte. Aztán ahogy elengedik egymást és Hist a válasz felől érdeklődik Nazron, mintha titokzatosságba kezdene. A lány szíve izgatottan dobog és heves találgatás járja át, miközben a tenyerét a másik keze alá helyezi. A kezébe ejtett hűvös fémet mielőtt alaposabban megpillantaná, még lágyan végig simít a másik megremegő kezén, amit ezúttal inkább idegességnek hisz, mintsem bármi egyébnek. *
- Mi ez? *Kérdezi végül mosolygó arccal a másiktól, ám a gondolat továbbra sem menekül előle, miszerint valamiért nagyon nem akar neki válaszolni Naz. ~Vajon miért adja nekem? Nem mintha nem lenne hihetetlenül jó érzés kapni valamit, de furcsa. Sosem tudom ezt az embert megfejteni. Megint annyira szomorú lesz a válasza, mint a családja említésekor? Na azt hiszem, csak úgy osztogatom az öleléseket. Bolond lennék? Biztosan az vagyok, de tudni akarom a válaszát~ e gondolatok közepette, pedig a hajó lehorgonyozik a kikötő jól ismert, zajos néhol szagos partjaira. *
*A tolvaj karjai is körül zárják a szőke testét, a hajában pedig finoman érzi a szagolgatás utáni meleg lélegzetet a tincsei között. Legutóbb nem volt lehetőségük ennyire szorosan összesimulni, így most a kellemes érzés még inkább lángol a nő egész teste szerte. Aztán ahogy elengedik egymást és Hist a válasz felől érdeklődik Nazron, mintha titokzatosságba kezdene. A lány szíve izgatottan dobog és heves találgatás járja át, miközben a tenyerét a másik keze alá helyezi. A kezébe ejtett hűvös fémet mielőtt alaposabban megpillantaná, még lágyan végig simít a másik megremegő kezén, amit ezúttal inkább idegességnek hisz, mintsem bármi egyébnek. *
- Mi ez? *Kérdezi végül mosolygó arccal a másiktól, ám a gondolat továbbra sem menekül előle, miszerint valamiért nagyon nem akar neki válaszolni Naz. ~Vajon miért adja nekem? Nem mintha nem lenne hihetetlenül jó érzés kapni valamit, de furcsa. Sosem tudom ezt az embert megfejteni. Megint annyira szomorú lesz a válasza, mint a családja említésekor? Na azt hiszem, csak úgy osztogatom az öleléseket. Bolond lennék? Biztosan az vagyok, de tudni akarom a válaszát~ e gondolatok közepette, pedig a hajó lehorgonyozik a kikötő jól ismert, zajos néhol szagos partjaira. *
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-14 20:27:47
Üzenet elküldve: 2020-11-14 20:27:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Hát megint csak darázsfészekbe nyúlt a tolvaj, mert az aranyhajú szépség sértődötten kiosztja.*
- Hát jó! Ha nem hát nem.* Azzal megrántja a vállát, mert ez ellen mit tehetne. A csend rájuk telepszik, miközben lassan elérik a kikötőt. Naz segít is az Öregnek a munkálatokban. Lassan végére érnek ennek a lehetetlen randevúnak. Úgy tűnik, hogy fog maradni keserű szájíz ezután. Aztán felcsillan a remény, hogy mégsem, mert Hist odasétál hozzá és megöleli. Ezt természetesen viszonozza Nazron. Most még azt sem felejti ki, hogy az aranyló hajzuhatag illatát beszívja. Állnak így egy darabig némán, de aztán csak véget ér ez is.*
- Igazad van tartozom neked egy válasszal. Amíg a hajón vagyunk, addig még tart ez a randevú. Mielőtt válaszolnék viszont szeretnék adni neked valamit.* Azzal elkezd turkálni a zsebében, majd ökölbeszorítót kezét kiemeli zsebéből és a lány elé tartja.*
- Tedd a tenyered a kezem alá!* Annyit még észrevehet, hogy mintha a férfi keze egy kissé remegne. Ha odateszi a tenyerét, akkor a tolvaj, majd szépen bele ejti azt amit a kezében tart. Fémes hűvös fémlapocskát érezhet a kezében.*
* Hát megint csak darázsfészekbe nyúlt a tolvaj, mert az aranyhajú szépség sértődötten kiosztja.*
- Hát jó! Ha nem hát nem.* Azzal megrántja a vállát, mert ez ellen mit tehetne. A csend rájuk telepszik, miközben lassan elérik a kikötőt. Naz segít is az Öregnek a munkálatokban. Lassan végére érnek ennek a lehetetlen randevúnak. Úgy tűnik, hogy fog maradni keserű szájíz ezután. Aztán felcsillan a remény, hogy mégsem, mert Hist odasétál hozzá és megöleli. Ezt természetesen viszonozza Nazron. Most még azt sem felejti ki, hogy az aranyló hajzuhatag illatát beszívja. Állnak így egy darabig némán, de aztán csak véget ér ez is.*
- Igazad van tartozom neked egy válasszal. Amíg a hajón vagyunk, addig még tart ez a randevú. Mielőtt válaszolnék viszont szeretnék adni neked valamit.* Azzal elkezd turkálni a zsebében, majd ökölbeszorítót kezét kiemeli zsebéből és a lány elé tartja.*
- Tedd a tenyered a kezem alá!* Annyit még észrevehet, hogy mintha a férfi keze egy kissé remegne. Ha odateszi a tenyerét, akkor a tolvaj, majd szépen bele ejti azt amit a kezében tart. Fémes hűvös fémlapocskát érezhet a kezében.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-14 16:29:07
Üzenet elküldve: 2020-11-14 16:29:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Nazron hiába kezd bátorító szavakba, a szőke nem felejt és egyenesen gyűlöli a tanácsokat. Makacs, érzéketlen tekintettel pillant a másik felé, míg végül száraz hanggal meg nem szólal. *
- Semmi közöd a történetemhez és nem értesz semmit. Soha többet, nem akarok erről beszélni. *Hist érzi, hogy a közéjük telepedett csönd lassan borogatni próbálja az eddig, olyan szépen építgetett egészet e kettő bolond között és valahogy nem akarja, hogy ilyen érzelmekkel szálljanak partra. Az ajkait beharapva tördeli kezeit, míg végül bizonytalan léptekkel nem indul Naz felé. Amikor eléri minden szó nélkül próbálja ölelésbe vonni, ahogy azt a romos kis házban is tette. Valószínűleg ez valami állandó szavakkal nem kifejezhető szokása. Mindenesetre, ha az ölelés sikeres valószínűleg egy kis ideig még feltartja benne a férfit, majd egy mély sóhajt követően elengedi a tolvajt. *
- Még tartozol nekem a válaszoddal! Tudod, mi lenne a legjobb dolog, ami történhet veled! Addig nincs vége a napnak, amíg azt el nem mondod. Ha kell késsel fenyegetem ki belőled. *kacsint folyamatosan egyre szélesedő mosollyal az arcán a másikra, a gondolatai pedig a pillanatokon járnak és valahol a múlt, a jelen és a jövő meghatározatlan metszetén. *
*Nazron hiába kezd bátorító szavakba, a szőke nem felejt és egyenesen gyűlöli a tanácsokat. Makacs, érzéketlen tekintettel pillant a másik felé, míg végül száraz hanggal meg nem szólal. *
- Semmi közöd a történetemhez és nem értesz semmit. Soha többet, nem akarok erről beszélni. *Hist érzi, hogy a közéjük telepedett csönd lassan borogatni próbálja az eddig, olyan szépen építgetett egészet e kettő bolond között és valahogy nem akarja, hogy ilyen érzelmekkel szálljanak partra. Az ajkait beharapva tördeli kezeit, míg végül bizonytalan léptekkel nem indul Naz felé. Amikor eléri minden szó nélkül próbálja ölelésbe vonni, ahogy azt a romos kis házban is tette. Valószínűleg ez valami állandó szavakkal nem kifejezhető szokása. Mindenesetre, ha az ölelés sikeres valószínűleg egy kis ideig még feltartja benne a férfit, majd egy mély sóhajt követően elengedi a tolvajt. *
- Még tartozol nekem a válaszoddal! Tudod, mi lenne a legjobb dolog, ami történhet veled! Addig nincs vége a napnak, amíg azt el nem mondod. Ha kell késsel fenyegetem ki belőled. *kacsint folyamatosan egyre szélesedő mosollyal az arcán a másikra, a gondolatai pedig a pillanatokon járnak és valahol a múlt, a jelen és a jövő meghatározatlan metszetén. *
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:15:30
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:15:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopal nem osztja Svornt gondolatait arról, hogy felfedjék magukat a parton kutatók előtt. De az egykori tengerész valóban döntést hoz. Kilép a rejtekből és megindul a Topáz törött hajóteste felé. Az érkezők valóban barátságtalannak tűnnek, de ki ne tartaná a kezét a fegyvere közelében egy ilyen helyzetben. Az orkot úgy tűnik, senki sem környékezi meg, nem érzékel a partvonal növényzete közé bújt, felé osonó alakokat. Vagy csak nem veszi észre őket.
A szószóló, tollas kalapot viselő alak leengedi a kezét, amikor Svornt odaér, nem lép közelebb, kezeit is úgy tartja, hogy a férfi jól lássa őket.*
- Semmi gond. Ahogy mondtam, nem kívánunk ártani nektek. *Mondja barátságosnak szánt mosollyal.*
- Nem tudom, milyen történetet adott elő a professzor nektek, de nem egy felfedező útra vállalkoztatok. *Kezd bele a férfi. A körülötte állók egyelőre még nem veszi le kezüket a kardjuk markolatáról, de nem látni rajtuk támadó szándékot.
Daesys közben maga is felismerheti Svornt, az egyetlent, akit életben talált az egykori Topáz fedélzetéről.*
- Őt a vízből halásztuk ki, láthatod, nincs baja és nem is kívánjuk bántani. *Mutat a lány felé a kalapos férfi bizonyítván jószándékát.*
- Ő hogyan halt meg? *Kérdi a férfi a professzor szétmarcangolt teste felé intve. Úgy tűnik, információért információval kell szolgálniuk.*
*Zopal nem osztja Svornt gondolatait arról, hogy felfedjék magukat a parton kutatók előtt. De az egykori tengerész valóban döntést hoz. Kilép a rejtekből és megindul a Topáz törött hajóteste felé. Az érkezők valóban barátságtalannak tűnnek, de ki ne tartaná a kezét a fegyvere közelében egy ilyen helyzetben. Az orkot úgy tűnik, senki sem környékezi meg, nem érzékel a partvonal növényzete közé bújt, felé osonó alakokat. Vagy csak nem veszi észre őket.
A szószóló, tollas kalapot viselő alak leengedi a kezét, amikor Svornt odaér, nem lép közelebb, kezeit is úgy tartja, hogy a férfi jól lássa őket.*
- Semmi gond. Ahogy mondtam, nem kívánunk ártani nektek. *Mondja barátságosnak szánt mosollyal.*
- Nem tudom, milyen történetet adott elő a professzor nektek, de nem egy felfedező útra vállalkoztatok. *Kezd bele a férfi. A körülötte állók egyelőre még nem veszi le kezüket a kardjuk markolatáról, de nem látni rajtuk támadó szándékot.
Daesys közben maga is felismerheti Svornt, az egyetlent, akit életben talált az egykori Topáz fedélzetéről.*
- Őt a vízből halásztuk ki, láthatod, nincs baja és nem is kívánjuk bántani. *Mutat a lány felé a kalapos férfi bizonyítván jószándékát.*
- Ő hogyan halt meg? *Kérdi a férfi a professzor szétmarcangolt teste felé intve. Úgy tűnik, információért információval kell szolgálniuk.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-10 01:09:49
Üzenet elküldve: 2020-11-10 01:09:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Daesys csupán homályosan emlékszik pár töredékre a történtekből, és akárhányszor igyekszik visszaemlékezni csak egy nyilalló fájdalom járja át elméjét. De él, és ezért hálás, akkor is ha a kabát ellenére is didereg, sajog mindene, és émelyeg. Talán volt már rosszabb állapotban, ezt nem tudja jelenleg kijelenti, és minden vakmerősége ellenére becsüli saját létezését, és hálás azért, hogy a tenger megkönyörült neki.
Ahogy az is örömmel tölti el, hogy meglátja Svorntot, akivel nem ápol különösebben jó viszonyt, még csak szimpatikusnak sem merné nevezni, mégis ismeri legalább egy napja, vagy talán kettő, és ezért az ő jelenléte jelenti jelenleg a legnagyobb megnyugvást a számára. Ennek örömére egy fakó mosollyal üdvözli a másikat, láthatóan többre nem telik most Daesystől, mert még mindig nem érzi túl jól magát.
A hajó felé pillantva látja a holttestet, és a távoli sziluettből a lókötő Professzora tippel, rögvest meg is jegyezve magában, hogy elestek a busás összegtől amit ígértek neki, és amit feltehetően meggondolatlanul Cahressre költött volna, hogy utána hetekig ismét ne legyen mit ennie. De ez a jövő gondja.
Svornt talán láthatja arcán az értetlenséget, hiszen Daesys sem rendelkezik több információval mint ő maga, és bár segítettek rajta, de számára is kevés ez a teljes bizalomhoz. A két férfi szavába nem kíván belevágni, mert fontosabbnak véli a párbeszéd kimenetelét, mint saját esetlegesen felmerülő kérdéseit, ezért hallgat, és türelmesen vár lehetőségre, egyben feszült figyelemmel kíséri nyomon a történéseket.*
*Daesys csupán homályosan emlékszik pár töredékre a történtekből, és akárhányszor igyekszik visszaemlékezni csak egy nyilalló fájdalom járja át elméjét. De él, és ezért hálás, akkor is ha a kabát ellenére is didereg, sajog mindene, és émelyeg. Talán volt már rosszabb állapotban, ezt nem tudja jelenleg kijelenti, és minden vakmerősége ellenére becsüli saját létezését, és hálás azért, hogy a tenger megkönyörült neki.
Ahogy az is örömmel tölti el, hogy meglátja Svorntot, akivel nem ápol különösebben jó viszonyt, még csak szimpatikusnak sem merné nevezni, mégis ismeri legalább egy napja, vagy talán kettő, és ezért az ő jelenléte jelenti jelenleg a legnagyobb megnyugvást a számára. Ennek örömére egy fakó mosollyal üdvözli a másikat, láthatóan többre nem telik most Daesystől, mert még mindig nem érzi túl jól magát.
A hajó felé pillantva látja a holttestet, és a távoli sziluettből a lókötő Professzora tippel, rögvest meg is jegyezve magában, hogy elestek a busás összegtől amit ígértek neki, és amit feltehetően meggondolatlanul Cahressre költött volna, hogy utána hetekig ismét ne legyen mit ennie. De ez a jövő gondja.
Svornt talán láthatja arcán az értetlenséget, hiszen Daesys sem rendelkezik több információval mint ő maga, és bár segítettek rajta, de számára is kevés ez a teljes bizalomhoz. A két férfi szavába nem kíván belevágni, mert fontosabbnak véli a párbeszéd kimenetelét, mint saját esetlegesen felmerülő kérdéseit, ezért hallgat, és türelmesen vár lehetőségre, egyben feszült figyelemmel kíséri nyomon a történéseket.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-08 13:12:44
Üzenet elküldve: 2020-11-08 13:12:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* A jó hangulat, csak addig tart ki, amíg a könyvekről nem kezdenek beszélgetni. Hist most egy kis kóstolót ad Naznak a rejtettebb oldalából. Szerencsétlenből csak úgy dőlnek a szavak. Nem szakítja félbe egyetlen egy kérdésével sem. Mire végül rászánná magát, addigra belekezd elmesélni a történet részleteit. Maga az alaptörténet tetszik neki, mivel kicsit bele tudja élni magát Dayrlond szerepébe. Amikor aztán befejezi a lány jót nevet rajta.*
- Ez egy jó kis történet, hát mi szégyellnivalód van rajta? Bár az elmondások alapján még nem tudom eldönteni, hogy melyik műfajba sorolhatnám. Amúgy meg, ha a fél világ nevetne rajta, akkor máris megérte a fáradozást. Na, de komolyra fordítva a szót. Az alap történet jó, de nem érzem az elmondottakból, hogy mi is lenne. A szövegkörnyezetből biztosan kiderülne, hogy a főhőst ért tragédiák viccesek vagy inkább tragikusak. Én a humorosabb vonalat támogatnám. Viszont a megható jelenetekkel a humor nehezen összeegyeztethető. Ha már itt tartunk, ez regénynek nem lenne rossz, de talán inkább egy színdarab lenne az, ami illik hozzá. szerintem kicsit csiszolgasd még és jó lesz ez.* Mondja neki bátorítóan. A hajó meg csak halad egyre előre. A part egyre közelebb a sziget egyre távolabb kerül.*
- Hamarosan megérkezünk. Olyan gyorsan elrepült ez a tegnap, hogy csak na.* Sóhajt egy nagyot és aztán feláll, hogy segítsen a hamarosan bekövetkező kikötésben.*
* A jó hangulat, csak addig tart ki, amíg a könyvekről nem kezdenek beszélgetni. Hist most egy kis kóstolót ad Naznak a rejtettebb oldalából. Szerencsétlenből csak úgy dőlnek a szavak. Nem szakítja félbe egyetlen egy kérdésével sem. Mire végül rászánná magát, addigra belekezd elmesélni a történet részleteit. Maga az alaptörténet tetszik neki, mivel kicsit bele tudja élni magát Dayrlond szerepébe. Amikor aztán befejezi a lány jót nevet rajta.*
- Ez egy jó kis történet, hát mi szégyellnivalód van rajta? Bár az elmondások alapján még nem tudom eldönteni, hogy melyik műfajba sorolhatnám. Amúgy meg, ha a fél világ nevetne rajta, akkor máris megérte a fáradozást. Na, de komolyra fordítva a szót. Az alap történet jó, de nem érzem az elmondottakból, hogy mi is lenne. A szövegkörnyezetből biztosan kiderülne, hogy a főhőst ért tragédiák viccesek vagy inkább tragikusak. Én a humorosabb vonalat támogatnám. Viszont a megható jelenetekkel a humor nehezen összeegyeztethető. Ha már itt tartunk, ez regénynek nem lenne rossz, de talán inkább egy színdarab lenne az, ami illik hozzá. szerintem kicsit csiszolgasd még és jó lesz ez.* Mondja neki bátorítóan. A hajó meg csak halad egyre előre. A part egyre közelebb a sziget egyre távolabb kerül.*
- Hamarosan megérkezünk. Olyan gyorsan elrepült ez a tegnap, hogy csak na.* Sóhajt egy nagyot és aztán feláll, hogy segítsen a hamarosan bekövetkező kikötésben.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-08 11:42:13
Üzenet elküldve: 2020-11-08 11:42:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*A majdnem házasság bizony egy jó kis fogós téma, de nem az egyetlen talán őrült cselekedete az élete során. Egyszer valószínűleg fog is beszélni ezekről a férfinek, de az nem a lezajlódó percekben fog megvalósulni. Nazron tényleg sokat szeret bolondozni és szinte a szavai, csak egymás utáni mosolygásba folynak egészen addig, amíg Erai könyveiről nem kérdez. Akkor bizony a szőke bizonytalan és félénk oldala ismét előgyökerezik. *
- Mű- műfajban? Am, talán dráma. Tragikomédia? Nem igazán tudom, így belegondolva nevetséges, hogy a műfaját sem tudom meghatározni. Őrültség az egész, amúgy is nő vagyok, nekem sosem árulnák a műveim. Meg aztán ki venne meg egy történetet egy szerencsétlenről? Sokkal jobban hangzottak a fejemben a sorok, mint most. *Hist egyáltalán nem ezeket a szavakat akarta mondani, mégis a letargia, csak úgy száguldozik ki az egyre halkuló hangjából, amit könnyek kísérnek. Emlékszik annakidején kiment a piacra tíz átmásolt kötettel és az emberek kinevették, elküldték szülni, egy példányt össze is szaggattak a szeme előtt és a lába a földbe gyökerezett. Csoda, hogy egyáltalán mesélt még a titkos álmáról a másiknak, ami annyira fájdalommal tölti el. Hiszen mit számít az állandóan hazudozó csenevész Dayrlond sorsa bárkinek is? *
- A történet egyébként, úgy kezdődik, hogy a főszereplő ideiglenesen megvakult mert leesett egy fáról, miközben almát lopott. Mivel vak négy napig haza se tér és kirabolják, végül az anyja megtalálja az utcán és jól elveri, mert bolondot járatott a családból az utcán. Egy napra rá visszatér a látása, ezért elmegy megünnepelni az eseményt törött karral, ahol élete szerelmének azt hazudja, hogy lovag, ám amikor a nő elkéri a bátyjától a kardját, hogy a világhírű Dayrlond mutasson nekik valamit, a férfi fejbe veri magát, mert nem bírja el a kardot. Később mutatványos lesz és állandóan kék zöld foltokkal teli... Az egész szörnyű, ráadásul még voltam, olyan szánalmas is, hogy megható jeleneteket próbáljak beleírni, de valószínűleg a fél világ ismét nevetne, ha felolvasnám. Nem is az ő élete tragikomédia, hanem az én próbálkozásom. Felejtsd el Nazron!
*A majdnem házasság bizony egy jó kis fogós téma, de nem az egyetlen talán őrült cselekedete az élete során. Egyszer valószínűleg fog is beszélni ezekről a férfinek, de az nem a lezajlódó percekben fog megvalósulni. Nazron tényleg sokat szeret bolondozni és szinte a szavai, csak egymás utáni mosolygásba folynak egészen addig, amíg Erai könyveiről nem kérdez. Akkor bizony a szőke bizonytalan és félénk oldala ismét előgyökerezik. *
- Mű- műfajban? Am, talán dráma. Tragikomédia? Nem igazán tudom, így belegondolva nevetséges, hogy a műfaját sem tudom meghatározni. Őrültség az egész, amúgy is nő vagyok, nekem sosem árulnák a műveim. Meg aztán ki venne meg egy történetet egy szerencsétlenről? Sokkal jobban hangzottak a fejemben a sorok, mint most. *Hist egyáltalán nem ezeket a szavakat akarta mondani, mégis a letargia, csak úgy száguldozik ki az egyre halkuló hangjából, amit könnyek kísérnek. Emlékszik annakidején kiment a piacra tíz átmásolt kötettel és az emberek kinevették, elküldték szülni, egy példányt össze is szaggattak a szeme előtt és a lába a földbe gyökerezett. Csoda, hogy egyáltalán mesélt még a titkos álmáról a másiknak, ami annyira fájdalommal tölti el. Hiszen mit számít az állandóan hazudozó csenevész Dayrlond sorsa bárkinek is? *
- A történet egyébként, úgy kezdődik, hogy a főszereplő ideiglenesen megvakult mert leesett egy fáról, miközben almát lopott. Mivel vak négy napig haza se tér és kirabolják, végül az anyja megtalálja az utcán és jól elveri, mert bolondot járatott a családból az utcán. Egy napra rá visszatér a látása, ezért elmegy megünnepelni az eseményt törött karral, ahol élete szerelmének azt hazudja, hogy lovag, ám amikor a nő elkéri a bátyjától a kardját, hogy a világhírű Dayrlond mutasson nekik valamit, a férfi fejbe veri magát, mert nem bírja el a kardot. Később mutatványos lesz és állandóan kék zöld foltokkal teli... Az egész szörnyű, ráadásul még voltam, olyan szánalmas is, hogy megható jeleneteket próbáljak beleírni, de valószínűleg a fél világ ismét nevetne, ha felolvasnám. Nem is az ő élete tragikomédia, hanem az én próbálkozásom. Felejtsd el Nazron!
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-04 19:31:07
Üzenet elküldve: 2020-11-04 19:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Zopal továbbra is ellenkezik, de ez nem győzi meg a kalózt. Legalább akkora sületlenség sérülten botladozni egy idegen helyen, mint odasétálni és tárgyalást kezdeményezni. Mellesleg, azért túlságosan közel nem megy. Na meg blöfföl is egyet, amit vagy elhisznek vagy nem, bár azért biztosan elgondolkodtatja az embert az ilyesmi. Ahogyan közeledik a csapat felé, úgy lesz egyre inkább látható a parton gyülekezők arca is. Egy ismerősre rá is ismer, aki nem más, mint a hajó egyetlen női tagja és egyben első tiszte is. Ez máris jó jel, de még nem elegendő a bizalomra. Egy a lényeg, hogy eddig még senki nem rántott fegyvert. Az üdvözlésre felkínált kart nem fogadja el és alapból meg is tartja a másfél méteres távolságot.*
- Egy ép kezem és azt inkább a kardom ügyében tartanám. Nézze el, hogy bizalmatlan vagyok, de van rá okom. Ez az egész expedíció már az elejétől kezdve bűzlik. Talán szolgálhatna némi információval.* Kérdezi és közben vett egy pillantást Daesys felé is. Karja változatlanul kardja markolatán pihen.*
* Zopal továbbra is ellenkezik, de ez nem győzi meg a kalózt. Legalább akkora sületlenség sérülten botladozni egy idegen helyen, mint odasétálni és tárgyalást kezdeményezni. Mellesleg, azért túlságosan közel nem megy. Na meg blöfföl is egyet, amit vagy elhisznek vagy nem, bár azért biztosan elgondolkodtatja az embert az ilyesmi. Ahogyan közeledik a csapat felé, úgy lesz egyre inkább látható a parton gyülekezők arca is. Egy ismerősre rá is ismer, aki nem más, mint a hajó egyetlen női tagja és egyben első tiszte is. Ez máris jó jel, de még nem elegendő a bizalomra. Egy a lényeg, hogy eddig még senki nem rántott fegyvert. Az üdvözlésre felkínált kart nem fogadja el és alapból meg is tartja a másfél méteres távolságot.*
- Egy ép kezem és azt inkább a kardom ügyében tartanám. Nézze el, hogy bizalmatlan vagyok, de van rá okom. Ez az egész expedíció már az elejétől kezdve bűzlik. Talán szolgálhatna némi információval.* Kérdezi és közben vett egy pillantást Daesys felé is. Karja változatlanul kardja markolatán pihen.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-04 13:06:31
Üzenet elküldve: 2020-11-04 13:06:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal maradna a biztos rejtekben, hogy messziről megfigyelje azokat és a szerint cselekedjen amit lát. A bizalmatlanságának pedig meg is van az oka. Mégpedig, hogy a másik igencsak rosszul emlékszik arra amire nem emlékezhet.*
-Nem rajtuk múlt. Ha nincs a proff ott pusztulsz.
*Ő maga nem egy orvos, de tudja, hogy akinek úgy vérzik a feje azért imádkozni kell, hogy a szellemek vagy az istenei jól fogadják a másvilágon. A volt kalóz viszont döntést hoz. Legalább az orkot kihagyja belőle. Zopal-nak meg őszintén szólva nem szakad meg a szíve azért mert jó eséllyel veszélybe sétál a másik. A gyenge hazugság viszont már fáj neki. Nem csoda, hogy így meg van nyomorodva a másik ha mindig ilyen döntéseket hoz. Egyelőre viszont az idegenek nem terveznek rátámadni. Még ha nem is túl barátságosan markolásszák a fegyvereiket. Zopal egyrészt a tárgyalást nézi másrészt a saját környezetét, nehogy közben sunyiban a közelébe jussanak és elkapják.*
*Zopal maradna a biztos rejtekben, hogy messziről megfigyelje azokat és a szerint cselekedjen amit lát. A bizalmatlanságának pedig meg is van az oka. Mégpedig, hogy a másik igencsak rosszul emlékszik arra amire nem emlékezhet.*
-Nem rajtuk múlt. Ha nincs a proff ott pusztulsz.
*Ő maga nem egy orvos, de tudja, hogy akinek úgy vérzik a feje azért imádkozni kell, hogy a szellemek vagy az istenei jól fogadják a másvilágon. A volt kalóz viszont döntést hoz. Legalább az orkot kihagyja belőle. Zopal-nak meg őszintén szólva nem szakad meg a szíve azért mert jó eséllyel veszélybe sétál a másik. A gyenge hazugság viszont már fáj neki. Nem csoda, hogy így meg van nyomorodva a másik ha mindig ilyen döntéseket hoz. Egyelőre viszont az idegenek nem terveznek rátámadni. Még ha nem is túl barátságosan markolásszák a fegyvereiket. Zopal egyrészt a tárgyalást nézi másrészt a saját környezetét, nehogy közben sunyiban a közelébe jussanak és elkapják.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-04 11:47:33
Üzenet elküldve: 2020-11-04 11:47:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopal és Svornt sikeresen beérnek a partvonalon húzódó növényzetbe, mielőtt a fáklyás csoport a Topáz törött hajótestéhez érne. A bokrokkal határolt fás partvonal jól elrejti őket, a köd pedig, bár mindkét fél látótávolságára kihat, még előnyükre is van. Ám a nyomaik a homokban a hajótól ettől még észlelhetők, amit a parton lévő csapat észre is vesz. Legalábbis erre következtethet a bokrok között rejtőző kettős.
Zopal bizalmatlanul méregeti a Topáz mellett állókat, arcokat nem tud kivenni, de az alakok jól felismerhetők és láthatók. Férfiak, fegyverrel, általvetőjükön az üldöző hajón látott jellel. Az ork határozottan kéri egykori kalóz társát, hogy maradjon mellette.
Svornt viszont végül más eredményre jut magában és el is mondja Zopalnak. Nem tudni, igaza van-e, ahogy azt sem, hogy hihetnek-e a tollas alaknak, aki a sértetlenségük felől biztosítja a kettőst. Aztán az ember férfi végül elszánja magát és kilép a bokrok rejtekéből és odakiált a parton kutató csapatnak.
Mozdulatára a tollas férfi feje felé fordul, a mellette álló többi figyelme is Svorntra szegeződik. A kalóz blöfföl egyet, ami valóban hasznos lehet, jól gondolkodik, de a csapat tagjai nem rántanak fegyvert csak páran a tollas mellé lépnek, a társai, akik a hajó felfedezésére indultak, visszatérnek a partra.
Amint Svornt kissé közelebb indul a ködben úgy állnak össze a részletek. Már arcokat is ki tud venni, férfiak, fegyverforgatók, szakállas, kemény arcok. És egy ismerős arc, akit korábban már láthatott a Topáz fedélzetén. Daesys az, aki velük együtt indult el a professzorral a küldetésre.*
//Daesys//
*A lány még a tengeren a kabinjába indult, amikor az a másik, ismeretlen hajó üldözőbe vette őket. Aztán a Topáz a vihar felé kívánt elmenekülni, amelynek végül az a végzetesnek tűnő kimenetele lett.
Daesys a kabinjában vészelte át a vihart és a menekülést, majd amikor a hajó léket kapott egy zátonyon neki is az életéért kellett küzdenie. A hajótest nem messze a kabinjától sérült meg, a habos, zavaros tengervíz hamar elöntötte az alsóbb fedélzeteke, ám amikor a Topáz az oldalára fordult, valahogyan a vihartól felkorbácsolt tengerben találta magát. Csak az istenek tudhatják, hogyan élte túl, de amikor magához tért, egy homokos parton feküdt. Csúnya zúzódások tarkították a testét mindenütt, de élt és lélegzett.
Maga sem tudja, meddig feküdt a parton erőtlenül, összetörve, amikor egy csapat férfi talált rá. A vezetőjük egy tollas kalapot viselő fegyveres, Magan Sirousként mutatkozott be. Daesys is felismerhette az általvetőjén viselt, a kikötőben és az üldöző hajó zászlaján látott rúna-szimbólumot.
Egy hajóskabátot adtak rá, amit vizes ruháira felvehetett, talán ezért nem ismerte fel elsőre Svornt és Zopal.
De most ott van és ő is megpillanthatja a partot szegélyező növénysornál feltűnő félszemű hajóst. Az egyetlent, aki még él a Topáz fedélzetéről.
Daesys még láthatja a törött hajótestből előkerülő halottat, akik a legalsó fedélközből húznak elő. A professzorként megismert elf az, akit mintha egy vadállatt tépett volna szét.*
*A tollas alak üdvözlőn Svornt felé emeli jobbját, nincs benne fegyver, de fegyverövén egy hosszúkard függ. Társai bizalmatlanabbnak látszanak, de nem rántanak fegyvert, ám jobbjuk a markolaton pihen.*
- Ahogy mondtam, nem akarunk ártani nektek! *Szól oda és előrelép az egykori kalóz felé. Úgy tűnik, hajlik a bizalmas beszélgetésre.*
*Zopal és Svornt sikeresen beérnek a partvonalon húzódó növényzetbe, mielőtt a fáklyás csoport a Topáz törött hajótestéhez érne. A bokrokkal határolt fás partvonal jól elrejti őket, a köd pedig, bár mindkét fél látótávolságára kihat, még előnyükre is van. Ám a nyomaik a homokban a hajótól ettől még észlelhetők, amit a parton lévő csapat észre is vesz. Legalábbis erre következtethet a bokrok között rejtőző kettős.
Zopal bizalmatlanul méregeti a Topáz mellett állókat, arcokat nem tud kivenni, de az alakok jól felismerhetők és láthatók. Férfiak, fegyverrel, általvetőjükön az üldöző hajón látott jellel. Az ork határozottan kéri egykori kalóz társát, hogy maradjon mellette.
Svornt viszont végül más eredményre jut magában és el is mondja Zopalnak. Nem tudni, igaza van-e, ahogy azt sem, hogy hihetnek-e a tollas alaknak, aki a sértetlenségük felől biztosítja a kettőst. Aztán az ember férfi végül elszánja magát és kilép a bokrok rejtekéből és odakiált a parton kutató csapatnak.
Mozdulatára a tollas férfi feje felé fordul, a mellette álló többi figyelme is Svorntra szegeződik. A kalóz blöfföl egyet, ami valóban hasznos lehet, jól gondolkodik, de a csapat tagjai nem rántanak fegyvert csak páran a tollas mellé lépnek, a társai, akik a hajó felfedezésére indultak, visszatérnek a partra.
Amint Svornt kissé közelebb indul a ködben úgy állnak össze a részletek. Már arcokat is ki tud venni, férfiak, fegyverforgatók, szakállas, kemény arcok. És egy ismerős arc, akit korábban már láthatott a Topáz fedélzetén. Daesys az, aki velük együtt indult el a professzorral a küldetésre.*
//Daesys//
*A lány még a tengeren a kabinjába indult, amikor az a másik, ismeretlen hajó üldözőbe vette őket. Aztán a Topáz a vihar felé kívánt elmenekülni, amelynek végül az a végzetesnek tűnő kimenetele lett.
Daesys a kabinjában vészelte át a vihart és a menekülést, majd amikor a hajó léket kapott egy zátonyon neki is az életéért kellett küzdenie. A hajótest nem messze a kabinjától sérült meg, a habos, zavaros tengervíz hamar elöntötte az alsóbb fedélzeteke, ám amikor a Topáz az oldalára fordult, valahogyan a vihartól felkorbácsolt tengerben találta magát. Csak az istenek tudhatják, hogyan élte túl, de amikor magához tért, egy homokos parton feküdt. Csúnya zúzódások tarkították a testét mindenütt, de élt és lélegzett.
Maga sem tudja, meddig feküdt a parton erőtlenül, összetörve, amikor egy csapat férfi talált rá. A vezetőjük egy tollas kalapot viselő fegyveres, Magan Sirousként mutatkozott be. Daesys is felismerhette az általvetőjén viselt, a kikötőben és az üldöző hajó zászlaján látott rúna-szimbólumot.
Egy hajóskabátot adtak rá, amit vizes ruháira felvehetett, talán ezért nem ismerte fel elsőre Svornt és Zopal.
De most ott van és ő is megpillanthatja a partot szegélyező növénysornál feltűnő félszemű hajóst. Az egyetlent, aki még él a Topáz fedélzetéről.
Daesys még láthatja a törött hajótestből előkerülő halottat, akik a legalsó fedélközből húznak elő. A professzorként megismert elf az, akit mintha egy vadállatt tépett volna szét.*
*A tollas alak üdvözlőn Svornt felé emeli jobbját, nincs benne fegyver, de fegyverövén egy hosszúkard függ. Társai bizalmatlanabbnak látszanak, de nem rántanak fegyvert, ám jobbjuk a markolaton pihen.*
- Ahogy mondtam, nem akarunk ártani nektek! *Szól oda és előrelép az egykori kalóz felé. Úgy tűnik, hajlik a bizalmas beszélgetésre.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-03 14:04:35
Üzenet elküldve: 2020-11-03 14:04:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Svonrt is hasonlóan nyugtalan a rejtélyes alak eltűnése miatt, de ennél nagyobb problémájuk is akad, mivel fényeket pillantanak amik feléjük tartanak. Természetesen a kalóz sem maradna helyben, mivel ez általában nem túl egészséges. A bokrok fedezéke felé veszi ő is gyorsan az irányt, már, ha állapotukban lehet ilyesmiről beszélni. Jócskán túlerőben vannak és ami ebben a legrosszabb az az, hogy a már jól ismert szimbólumot viselik. Egyikük még a ködbe is belekiált, hogy hasson rájuk. Az ork persze óva inti, hogy odamenjen. Nem is megy ő sehova, de azért valami elkezd motoszkálni a fejében.*
- Te hallod! Én nem szívesen mennék oda, de van abban valami amit mond. Lazán megölhettek volna, de ehelyett csak leütöttek. Ráadásul itt a kikötőben Sa'Terethtől kérünk segítséget, ha a tengerre merészkedünk. Ez olyan haramia szokás. Talán esetleg beszélhetne velük az egyikőnk. Se hajónk, se élelemünk, de most már még csak egy korty vizünk sincs. Valamit muszáj tenni.* Arra már valószínűleg nem volt idejük, hogy az ellátmányt magukkal cipeljék, így aztán az ott maradt a parton. Egyre erősebb benne a vágy, hogy kilépjen a bokrok takarásából.*
- Tudod mit? Bujkálj, ha akarsz, de én most kimegyek.* Ki is lép a bozótosból és odakiált a csapatnak, bár azért ennek a bordái nem örülnek.*
- Egyvalakivel tárgyalok, de figyelmeztetlek, hogy a társamnál van egy nyílpuska.* A nyomaikból azt nem tudhatják, hogy milyen fegyverük van. Zopal meg, ha akar, akkor menekül.*
* Svonrt is hasonlóan nyugtalan a rejtélyes alak eltűnése miatt, de ennél nagyobb problémájuk is akad, mivel fényeket pillantanak amik feléjük tartanak. Természetesen a kalóz sem maradna helyben, mivel ez általában nem túl egészséges. A bokrok fedezéke felé veszi ő is gyorsan az irányt, már, ha állapotukban lehet ilyesmiről beszélni. Jócskán túlerőben vannak és ami ebben a legrosszabb az az, hogy a már jól ismert szimbólumot viselik. Egyikük még a ködbe is belekiált, hogy hasson rájuk. Az ork persze óva inti, hogy odamenjen. Nem is megy ő sehova, de azért valami elkezd motoszkálni a fejében.*
- Te hallod! Én nem szívesen mennék oda, de van abban valami amit mond. Lazán megölhettek volna, de ehelyett csak leütöttek. Ráadásul itt a kikötőben Sa'Terethtől kérünk segítséget, ha a tengerre merészkedünk. Ez olyan haramia szokás. Talán esetleg beszélhetne velük az egyikőnk. Se hajónk, se élelemünk, de most már még csak egy korty vizünk sincs. Valamit muszáj tenni.* Arra már valószínűleg nem volt idejük, hogy az ellátmányt magukkal cipeljék, így aztán az ott maradt a parton. Egyre erősebb benne a vágy, hogy kilépjen a bokrok takarásából.*
- Tudod mit? Bujkálj, ha akarsz, de én most kimegyek.* Ki is lép a bozótosból és odakiált a csapatnak, bár azért ennek a bordái nem örülnek.*
- Egyvalakivel tárgyalok, de figyelmeztetlek, hogy a társamnál van egy nyílpuska.* A nyomaikból azt nem tudhatják, hogy milyen fegyverük van. Zopal meg, ha akar, akkor menekül.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-02 19:50:57
Üzenet elküldve: 2020-11-02 19:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Ha tudná a fiú, hogy majdnem megházasodott a másik, akkor biztosan sok olyan kérdés jutna az eszébe, ami kicsit kényes is lehetne Hist számára. Viszont egyelőre csak a pajzán viccén nevetnek. Sajnos az előre menetelnél neki kell menni. Így aztán a beakasztás Eraira marad, amit sikeresen véghez is visz.*
- Ügyes lány vagy te.* Dicséri meg, hogy érezze a törődést a szöszke. Ezt egy jó kis beszélgetés követi, ami előtt jó előre figyelmezteti, hogy jól megharapdálja, ha kiakad. Ha tudná, hogy miféle gondolatai támadnak erre Erainak, akkor biztosan megmosolyogná. Na meg érlelődne is egy kicsit. Így viszont ez elmarad. Arra amit mond szerencsére nem akad ki a késdobáló. Sőt inkább megerősíti, hogy mennyire igaza van.*
- Mi az, hogy néha?* Háborodik fel egy cseppet*
- Nekem nem volt túl sok lehetőségem a szemed nézni közelebbről. Tudod vagy egy kés vagy egy pár csapkodó kar akadályozott benne.* Mondana még valamit, de az ahogyan kiejti a trágár szót a szőke teljesen kizökkenti. Így aztán csak egy jót nevet.*
- Igazad van. Most sem tudtam megállni. Olyan jó hallani tőled mocskos szavakat. A megöllek volt eddig a legütősebb.* Kuncog fel megint egy kicsit.*
- Szóval átmentem. azt hiszem ez az eddigi egyik legnagyobb dicséret, amit tőled kaptam. Ha ilyenek mondasz, akkor el is fogok a végére pirulni.* A visszadobott kérdés következik, ami sokkal komolyabb fordulatra készteti az eddigi könnyed csevegésüket. Meg is lepődik rendesen azon, amit most hall.*
- Íróként? Na ne kímélj kérlek! Milyen műfajban ténykedsz? Most megleptél engem ezzel az oldaladdal.* Semmi humorizálás nincs itt most. Halálosan komoly Nazron, mert azért ő nem egy műveletlen csavargó. Ő egy művelt csavargó, szóval tudja, hogy mi a dörgés.*
* Ha tudná a fiú, hogy majdnem megházasodott a másik, akkor biztosan sok olyan kérdés jutna az eszébe, ami kicsit kényes is lehetne Hist számára. Viszont egyelőre csak a pajzán viccén nevetnek. Sajnos az előre menetelnél neki kell menni. Így aztán a beakasztás Eraira marad, amit sikeresen véghez is visz.*
- Ügyes lány vagy te.* Dicséri meg, hogy érezze a törődést a szöszke. Ezt egy jó kis beszélgetés követi, ami előtt jó előre figyelmezteti, hogy jól megharapdálja, ha kiakad. Ha tudná, hogy miféle gondolatai támadnak erre Erainak, akkor biztosan megmosolyogná. Na meg érlelődne is egy kicsit. Így viszont ez elmarad. Arra amit mond szerencsére nem akad ki a késdobáló. Sőt inkább megerősíti, hogy mennyire igaza van.*
- Mi az, hogy néha?* Háborodik fel egy cseppet*
- Nekem nem volt túl sok lehetőségem a szemed nézni közelebbről. Tudod vagy egy kés vagy egy pár csapkodó kar akadályozott benne.* Mondana még valamit, de az ahogyan kiejti a trágár szót a szőke teljesen kizökkenti. Így aztán csak egy jót nevet.*
- Igazad van. Most sem tudtam megállni. Olyan jó hallani tőled mocskos szavakat. A megöllek volt eddig a legütősebb.* Kuncog fel megint egy kicsit.*
- Szóval átmentem. azt hiszem ez az eddigi egyik legnagyobb dicséret, amit tőled kaptam. Ha ilyenek mondasz, akkor el is fogok a végére pirulni.* A visszadobott kérdés következik, ami sokkal komolyabb fordulatra készteti az eddigi könnyed csevegésüket. Meg is lepődik rendesen azon, amit most hall.*
- Íróként? Na ne kímélj kérlek! Milyen műfajban ténykedsz? Most megleptél engem ezzel az oldaladdal.* Semmi humorizálás nincs itt most. Halálosan komoly Nazron, mert azért ő nem egy műveletlen csavargó. Ő egy művelt csavargó, szóval tudja, hogy mi a dörgés.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:24:18
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:24:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*A férfi kifejti valamelyest az esküből kapcsolatos nézeteit, amik valahogy egyszerűen Nazronnak vallanak és semmiképpen sem Eraira. A nő, már egyszer majdnem férjhez is ment, de erről inkább nem is mond egyelőre semmit a férfinak és arról a bizonytalan érzésről sem amit a másik közelében érez. Aztán a másik vetkőzős viccén, már hamarosan ő is ismét nevetni kezd. Az előre engedéses történetet végül ő nyeri, de cserébe akaszthat be mindent amit, csak nem ismer, de valahogy mégis sikeresen megoldja. Pedig nem igazán bízott magában, a nő sem épp egy tengeri jószág ugyanis. Aztán a feltett válaszára noha komoly választ kap mégis párszor fel kell kuncognia, sőt egy fantázia dús gondolat is feléled benne az egyik szó által. ~Fülharapdálás, erre ráéreztél bezzeg tolvaj~ le is hunyja egy pillanatra bűnös szemeit, majd minden harag nélkül pillant ismét a sötét hajú férfira. *
- Azt hiszem igazad van, egyengetjük egymás útját. Ez néha nekem is tetszik. Ha pedig, már így rákérdeztél a szemed kimondottan megfogó. Alapvetően mindig, mint bármely nő megfordultam a szép szemek után, de a tiéd kimondottan kifejező, én pedig szeretem látni az embereket lelkét. Sőt ami kimondottan ritka, hogy egyáltalán nem kell aggódnom attól, hogy elítélsz, úgyhogy ha azt mondom bassza meg az egész élet, valószínűleg csak nevetni fogsz és nem leszidni, bár ennek van köze ahhoz amit te mondtál. Azt hiszem ennyi, átmentél. *kacsint vigyorogva Nazra, majd ezúttal hosszasan gondolkodik a második kérdés mivoltán*
- Ez nehéz. Meséltem neked, már az általános terveimről, de talán ami szinte lehetetlennek tűnik az, hogy női íróként elismerjenek és szeressék a munkáim. Ha, csak egy finom kötetet aláírhatnék egyszer valakinek, azt hiszem az lenne életem egyik legszebb napja. *Furcsállja igazából a férfi habozását a kérdés kapcsán, de inkább nem kérdez rá a dolgok miértjére, csak mosolyog és bámul maga elé, míg a horizonton meg nem pillantja a kikötő első körvonalait. *
*A férfi kifejti valamelyest az esküből kapcsolatos nézeteit, amik valahogy egyszerűen Nazronnak vallanak és semmiképpen sem Eraira. A nő, már egyszer majdnem férjhez is ment, de erről inkább nem is mond egyelőre semmit a férfinak és arról a bizonytalan érzésről sem amit a másik közelében érez. Aztán a másik vetkőzős viccén, már hamarosan ő is ismét nevetni kezd. Az előre engedéses történetet végül ő nyeri, de cserébe akaszthat be mindent amit, csak nem ismer, de valahogy mégis sikeresen megoldja. Pedig nem igazán bízott magában, a nő sem épp egy tengeri jószág ugyanis. Aztán a feltett válaszára noha komoly választ kap mégis párszor fel kell kuncognia, sőt egy fantázia dús gondolat is feléled benne az egyik szó által. ~Fülharapdálás, erre ráéreztél bezzeg tolvaj~ le is hunyja egy pillanatra bűnös szemeit, majd minden harag nélkül pillant ismét a sötét hajú férfira. *
- Azt hiszem igazad van, egyengetjük egymás útját. Ez néha nekem is tetszik. Ha pedig, már így rákérdeztél a szemed kimondottan megfogó. Alapvetően mindig, mint bármely nő megfordultam a szép szemek után, de a tiéd kimondottan kifejező, én pedig szeretem látni az embereket lelkét. Sőt ami kimondottan ritka, hogy egyáltalán nem kell aggódnom attól, hogy elítélsz, úgyhogy ha azt mondom bassza meg az egész élet, valószínűleg csak nevetni fogsz és nem leszidni, bár ennek van köze ahhoz amit te mondtál. Azt hiszem ennyi, átmentél. *kacsint vigyorogva Nazra, majd ezúttal hosszasan gondolkodik a második kérdés mivoltán*
- Ez nehéz. Meséltem neked, már az általános terveimről, de talán ami szinte lehetetlennek tűnik az, hogy női íróként elismerjenek és szeressék a munkáim. Ha, csak egy finom kötetet aláírhatnék egyszer valakinek, azt hiszem az lenne életem egyik legszebb napja. *Furcsállja igazából a férfi habozását a kérdés kapcsán, de inkább nem kérdez rá a dolgok miértjére, csak mosolyog és bámul maga elé, míg a horizonton meg nem pillantja a kikötő első körvonalait. *
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-01 21:09:36
Üzenet elküldve: 2020-11-01 21:09:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Ez a nap jól kezdődik, mivel eddig még csak nevetgéltek. És ez marad továbbra is töretlen, mivel a hímezésen is jól kinevetik magukat. Ennél már csak az a viccesebb, amikor Naz felvázolja az atyai találkozót.*
- Atyád máris kedvelem, bár ez a házasság dolog. Nem is tudom én. Elég távol áll tőlem. Igazából nem is gondolkodtam még ilyesmin sosem. Szóval igen, elég ijesztően hangzik.* Ez egy olyan téma, amit nyilván nem most fognak boncolgatni. Jócskán korai is lenne, hiszen alig ismerik egymást. Könnyen meglehet hogy ha lesz is valami az csak néhány hétig lesz. Eljutnak azért végre a csónakig is, hogy ott a lehetséges találkozásról beszéljenek. Az a legjobb, hogy ezt is megtudják tárgyalni jó hangulatban.*
- Hát ha a személyiségemet nem is számoljuk a kedves papát nem hagyhatjuk cserben.* Nevet ő is, amíg meg nem billen a lány.*
- Csak óvatosan, mert megint vetkőzés lesz a vége, ha nekem itt csurom vizes leszel.* Figyelmezteti, bár azért örülne is, ha így lenne. A feljutásnál igen előzékeny a tolvaj, de mégis neki kell előre mennie.*
- Hát jó. De azt a sérelmem felhoznám, hogy legutóbb morcos voltál, ezért félre kellett néznem. Pedig a szoknya az jó lett volna. Majd ledobok két kötelet kampóval. Azt légy oly kedves és akaszd be a csónak két végében lévő akasztóba.* Fel is mászik, hogy aztán ledobhassa vigyázva a két kampós kötelet. Amint feljött a lány fel is húzza a csónakot. Amint helyet foglalnak jön az újabb kérdés.*
- Erre most mit mondhatnék. Te fogtál meg engem. Azon kívül, hogy szép vagy ott van még a benned lapuló vadság, mai olykor eléggé bizarr módon jelenik meg. Na meg amúgy is fokozatosan ismertelek meg. Leginkább talán azt szeretem benned, hogy az ellentétem vagy. De, ha most nekem felhúzod az orrod én esküszöm az összes istenre, hogy megharapom a füled. Szóval számomra nagyon is izgató megismerni egy olyan lányt, aki amolyan magának való. Igen ne nézzél, mert aki nem jár el a többi lánnyal és az ismerősi is idősebb férfiakból áll az magának való. Nincs is ezzel baj, csak kell néha valaki, aki kicsit felrázza. Nálam ez fordítva működik, mert nekem az kell, hogy valaki egy kicsit visszahúzzon. Vagyis úgy vettem észre, hogy nem árt.* Fejezi a be és aztán a elgondolkodik egy kicsit az utolsó kérdésen.*
- Azt hiszem erre még nem válaszolok. Majd ha kikötöttük, akkor elmondom. Szóval inkább vissza is dobnám neked a labdát. Vedd úgy, hogy én tettem fel neked a saját kérdéseidet.* Kíváncsi, hogy fordítva mit fog hallani.*
* Ez a nap jól kezdődik, mivel eddig még csak nevetgéltek. És ez marad továbbra is töretlen, mivel a hímezésen is jól kinevetik magukat. Ennél már csak az a viccesebb, amikor Naz felvázolja az atyai találkozót.*
- Atyád máris kedvelem, bár ez a házasság dolog. Nem is tudom én. Elég távol áll tőlem. Igazából nem is gondolkodtam még ilyesmin sosem. Szóval igen, elég ijesztően hangzik.* Ez egy olyan téma, amit nyilván nem most fognak boncolgatni. Jócskán korai is lenne, hiszen alig ismerik egymást. Könnyen meglehet hogy ha lesz is valami az csak néhány hétig lesz. Eljutnak azért végre a csónakig is, hogy ott a lehetséges találkozásról beszéljenek. Az a legjobb, hogy ezt is megtudják tárgyalni jó hangulatban.*
- Hát ha a személyiségemet nem is számoljuk a kedves papát nem hagyhatjuk cserben.* Nevet ő is, amíg meg nem billen a lány.*
- Csak óvatosan, mert megint vetkőzés lesz a vége, ha nekem itt csurom vizes leszel.* Figyelmezteti, bár azért örülne is, ha így lenne. A feljutásnál igen előzékeny a tolvaj, de mégis neki kell előre mennie.*
- Hát jó. De azt a sérelmem felhoznám, hogy legutóbb morcos voltál, ezért félre kellett néznem. Pedig a szoknya az jó lett volna. Majd ledobok két kötelet kampóval. Azt légy oly kedves és akaszd be a csónak két végében lévő akasztóba.* Fel is mászik, hogy aztán ledobhassa vigyázva a két kampós kötelet. Amint feljött a lány fel is húzza a csónakot. Amint helyet foglalnak jön az újabb kérdés.*
- Erre most mit mondhatnék. Te fogtál meg engem. Azon kívül, hogy szép vagy ott van még a benned lapuló vadság, mai olykor eléggé bizarr módon jelenik meg. Na meg amúgy is fokozatosan ismertelek meg. Leginkább talán azt szeretem benned, hogy az ellentétem vagy. De, ha most nekem felhúzod az orrod én esküszöm az összes istenre, hogy megharapom a füled. Szóval számomra nagyon is izgató megismerni egy olyan lányt, aki amolyan magának való. Igen ne nézzél, mert aki nem jár el a többi lánnyal és az ismerősi is idősebb férfiakból áll az magának való. Nincs is ezzel baj, csak kell néha valaki, aki kicsit felrázza. Nálam ez fordítva működik, mert nekem az kell, hogy valaki egy kicsit visszahúzzon. Vagyis úgy vettem észre, hogy nem árt.* Fejezi a be és aztán a elgondolkodik egy kicsit az utolsó kérdésen.*
- Azt hiszem erre még nem válaszolok. Majd ha kikötöttük, akkor elmondom. Szóval inkább vissza is dobnám neked a labdát. Vedd úgy, hogy én tettem fel neked a saját kérdéseidet.* Kíváncsi, hogy fordítva mit fog hallani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1510-1529