Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:09:54
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:09:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*A név hallatán még csak egy rezdülést sem vél felfedezni a másik arcán. Még mindig az a rideg kifejezéstelenség süt arcán, a szempár még mindig gyilkosan mér. Nem, az kizárt, hogy még sosem hallott volna felőle.*
-Hát úgy. Még sem várom meg, míg öregen, s gyengén múlok el, Fehérhaj. Erőm teljében érjen a végzet, s oly kardjától essek el, ki méltó rá, hogy legyőzzön. Ez az én sorsom, s nem veheti el ezt senki sem.
*Feleli halkan, de komorsága nem tart soká a rácsok mögött figyelő sötételf következő szavaira.*
-Úgy. A matrónád. Ki felkoncoltat, ha nem engedelmeskedsz minden kívánságának? Hallottam már ezt-azt a világotokról, mélységi. Lám, szabad akarsz lenni, még is önként vállalnád a rabszolgaságot.
*Halovány mosoly suhan át arcán, miközben végigdörzsöli borostáját. Furcsa egy fickó ez a Fehérhaj, meg kell hagyni. Méltósággal viseli jelenlegi helyzetét, még is vad, akár a ketrecbe zárt állat... Szíves örömest kiengedné, csak hogy lássa, hová sodorja az élet.
Szeme sem rebben, ahogy a sötételf lányát említi. Ő tudja, jobb neki az apja nélkül, s neki ennyi elég is. Megbarátkozott már e kínnal s azzal is, hogy naponta kísérti a tudat.*
-Van kölyköd, Fehérhaj? Mit gondolsz, mit szólna, ha látná az apját most? Ketrecbe zárva, s mikor kiengedik, hidegvérrel mészárol? Megmutatnád-e neki azokat? *Biccent a rovátkák felé, majd vállat von.* -Nem uram, nem mi vagyunk azok, kik az otthont jelenthetnék bárkinek is.
*Nehéz elképzelnie magát apaként, de tán még nehezebb a ketrec őrizte sötételfet. Szinte süt belőle a gyilkos ösztön, de nem egy olyané, ki a végzetét kutatja. Élni akarás is rejlik ott, s szabadságvágy. Talán tényleg arra vágyik, hogy visszatérjen asszonyához, már ha van ilyenje. De hogy békében megüljön, azt valahogy nehéz elképzelnie erről a fickóról.*
-Apámat Wegtoren Lángjaként emlegette a nép, az anyám pedig egy szajha volt. Egyszerű volt hát összerakniuk e nevet. Anyám felnevelt, ahogy tudott, én pedig kioltottam a Lángot. Mit szólsz, Fehérhaj? Egy apagyilkos, aki eldobta asszonyát és lányát, hogy atyja helyébe lépjen.
*Magasba emeli a fáklyát és közelebb lép a cellához. Egy jó fejnyi távolságra áll most a rácsoktól, úgy bámul a sötételfre.*
-Te sem vagy fehér, igaz-e? Mondd hát el, mit tettél. Mi indított el az úton, mi ide vezetett?
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*A név hallatán még csak egy rezdülést sem vél felfedezni a másik arcán. Még mindig az a rideg kifejezéstelenség süt arcán, a szempár még mindig gyilkosan mér. Nem, az kizárt, hogy még sosem hallott volna felőle.*
-Hát úgy. Még sem várom meg, míg öregen, s gyengén múlok el, Fehérhaj. Erőm teljében érjen a végzet, s oly kardjától essek el, ki méltó rá, hogy legyőzzön. Ez az én sorsom, s nem veheti el ezt senki sem.
*Feleli halkan, de komorsága nem tart soká a rácsok mögött figyelő sötételf következő szavaira.*
-Úgy. A matrónád. Ki felkoncoltat, ha nem engedelmeskedsz minden kívánságának? Hallottam már ezt-azt a világotokról, mélységi. Lám, szabad akarsz lenni, még is önként vállalnád a rabszolgaságot.
*Halovány mosoly suhan át arcán, miközben végigdörzsöli borostáját. Furcsa egy fickó ez a Fehérhaj, meg kell hagyni. Méltósággal viseli jelenlegi helyzetét, még is vad, akár a ketrecbe zárt állat... Szíves örömest kiengedné, csak hogy lássa, hová sodorja az élet.
Szeme sem rebben, ahogy a sötételf lányát említi. Ő tudja, jobb neki az apja nélkül, s neki ennyi elég is. Megbarátkozott már e kínnal s azzal is, hogy naponta kísérti a tudat.*
-Van kölyköd, Fehérhaj? Mit gondolsz, mit szólna, ha látná az apját most? Ketrecbe zárva, s mikor kiengedik, hidegvérrel mészárol? Megmutatnád-e neki azokat? *Biccent a rovátkák felé, majd vállat von.* -Nem uram, nem mi vagyunk azok, kik az otthont jelenthetnék bárkinek is.
*Nehéz elképzelnie magát apaként, de tán még nehezebb a ketrec őrizte sötételfet. Szinte süt belőle a gyilkos ösztön, de nem egy olyané, ki a végzetét kutatja. Élni akarás is rejlik ott, s szabadságvágy. Talán tényleg arra vágyik, hogy visszatérjen asszonyához, már ha van ilyenje. De hogy békében megüljön, azt valahogy nehéz elképzelnie erről a fickóról.*
-Apámat Wegtoren Lángjaként emlegette a nép, az anyám pedig egy szajha volt. Egyszerű volt hát összerakniuk e nevet. Anyám felnevelt, ahogy tudott, én pedig kioltottam a Lángot. Mit szólsz, Fehérhaj? Egy apagyilkos, aki eldobta asszonyát és lányát, hogy atyja helyébe lépjen.
*Magasba emeli a fáklyát és közelebb lép a cellához. Egy jó fejnyi távolságra áll most a rácsoktól, úgy bámul a sötételfre.*
-Te sem vagy fehér, igaz-e? Mondd hát el, mit tettél. Mi indított el az úton, mi ide vezetett?
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-12-06 13:45:12
Üzenet elküldve: 2019-12-06 13:45:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Aki újra és újra kihívja a halált ahelyett, hogy élne, az sokat elmond róla. Háborús időkben rettegett harcos az ilyen. Békétlen lelke mintha olthatatlan szerelemmel égne a végzet iránt. Mindig csak a közelébe vágyik, minél közelebb hozzá. Véres ölelkezésük vagy halálban tetőzik vagy részegítő diadalban.
~A Láng Fattya.~ Ismerős neki a név. Sustorogják a zárkasoron Wegtoren bajnokának legendás győzelmeit. Hát ő lenne az. Kharasshi közönyös marad. Nem vitatja, hogy a másik kardja mennyire halálos az aréna homokján, de ő nem csupán ebben méri valaki érdemeit. Egy férfi áll egy férfival szemben, harcos a harcossal szemben. Gyilkos a gyilkossal szemben. Látszik a mélységi tekintetén, hogy ha arra vezetne az út a szabaduláshoz, nem hátrálnak ki a harcból, akkor se, ha immár tudja ki néz rá vissza.*
- Nem arra fognak emlékezni, aki százszor aratott diadalt a halál felett, hanem arra, aki őt végül legyőzte *mondja gúny nélkül. Csendes szavaiban inkább némi szomorkás komorság morajlik.* - De a halál mindenkiért úgy és akkor jön el, amikor és ahogy a sors kiszabja rá. A világ sok hőst veszejtett már el lesújtó méltatlansággal.
*Amikor a férfi a hátrahagyott asszonyáról s gyermekéről szól, Kharasshi állkapcsa megfeszül. A sebei sajgása elveszik a mellkasába maró érzés mellett. Nem érdekelné a méltatlan halál vagy az élethosszig viselni ítélt láncok sem, ha tudná, hogy az a megátalkodott nőstényke biztonságban van. Ő meg a tőle fogant gyermeke, akit a szíve alatt hordott, mikor utoljára látta. Ezer, tízezer diadalért se cserélné el a lehetőséget, hogy az apja lehessen. De nem adatott meg neki a választás joga.*
- Pedig nagy dicsőség volna a matrónámat, a népemet szolgálni. Elképzelésed sincs, mekkora. *Keserű emlékek kavarodnak fel a lelkében. A nyomorult érzés, ahogy kitaszíttatott sajátjai közül. Ha Ydriss nem lenne, talán mindennek ellenére megpróbált volna visszamenni, hogy hűséget esküdjön a nővérének. Akár címeit eldobva, névtelen senkiként kérve új esélyt. A történtek és a körülmények viszont más utat rendeltek neki.*
- Láng Fattya *szól a férfi után, szinte fel sem emelve a hangját.* - Sok-sok év múlva, mikorra a neved már számolatlan hasonló, letűnt bajnoké alatt rothad, akiket a Wegtoreni Aréna elhasznált utánad *mondja* - jegyezd meg, talán csak az az egy leány őrzi majd az emléked. Egy apáét, aki hátat fordított.
*Könnyű volna egyszerűen megvetést érezni a gladiátor iránt, de az életben kevés dolog ilyen egyszerű.*
- Honnan e név? *kérdi.* - Miért illetnek ekképp? *Hátát a falnak dönti, s kissé félrehajtja a fejét. Pihenni amúgy se tudna. Ilyenkor még nem csendesedik el a cellasor. Egyébként is csak azon járna az esze, hogy Chaszmyr ezúttal mivel találja majd meg szokásos látogatása alkalmával. Főleg, ha valóban holnap lesz az utolsó forduló a viadalon. Így legalább egy kicsit elterelheti a gondolatait a fivéréről.*
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Aki újra és újra kihívja a halált ahelyett, hogy élne, az sokat elmond róla. Háborús időkben rettegett harcos az ilyen. Békétlen lelke mintha olthatatlan szerelemmel égne a végzet iránt. Mindig csak a közelébe vágyik, minél közelebb hozzá. Véres ölelkezésük vagy halálban tetőzik vagy részegítő diadalban.
~A Láng Fattya.~ Ismerős neki a név. Sustorogják a zárkasoron Wegtoren bajnokának legendás győzelmeit. Hát ő lenne az. Kharasshi közönyös marad. Nem vitatja, hogy a másik kardja mennyire halálos az aréna homokján, de ő nem csupán ebben méri valaki érdemeit. Egy férfi áll egy férfival szemben, harcos a harcossal szemben. Gyilkos a gyilkossal szemben. Látszik a mélységi tekintetén, hogy ha arra vezetne az út a szabaduláshoz, nem hátrálnak ki a harcból, akkor se, ha immár tudja ki néz rá vissza.*
- Nem arra fognak emlékezni, aki százszor aratott diadalt a halál felett, hanem arra, aki őt végül legyőzte *mondja gúny nélkül. Csendes szavaiban inkább némi szomorkás komorság morajlik.* - De a halál mindenkiért úgy és akkor jön el, amikor és ahogy a sors kiszabja rá. A világ sok hőst veszejtett már el lesújtó méltatlansággal.
*Amikor a férfi a hátrahagyott asszonyáról s gyermekéről szól, Kharasshi állkapcsa megfeszül. A sebei sajgása elveszik a mellkasába maró érzés mellett. Nem érdekelné a méltatlan halál vagy az élethosszig viselni ítélt láncok sem, ha tudná, hogy az a megátalkodott nőstényke biztonságban van. Ő meg a tőle fogant gyermeke, akit a szíve alatt hordott, mikor utoljára látta. Ezer, tízezer diadalért se cserélné el a lehetőséget, hogy az apja lehessen. De nem adatott meg neki a választás joga.*
- Pedig nagy dicsőség volna a matrónámat, a népemet szolgálni. Elképzelésed sincs, mekkora. *Keserű emlékek kavarodnak fel a lelkében. A nyomorult érzés, ahogy kitaszíttatott sajátjai közül. Ha Ydriss nem lenne, talán mindennek ellenére megpróbált volna visszamenni, hogy hűséget esküdjön a nővérének. Akár címeit eldobva, névtelen senkiként kérve új esélyt. A történtek és a körülmények viszont más utat rendeltek neki.*
- Láng Fattya *szól a férfi után, szinte fel sem emelve a hangját.* - Sok-sok év múlva, mikorra a neved már számolatlan hasonló, letűnt bajnoké alatt rothad, akiket a Wegtoreni Aréna elhasznált utánad *mondja* - jegyezd meg, talán csak az az egy leány őrzi majd az emléked. Egy apáét, aki hátat fordított.
*Könnyű volna egyszerűen megvetést érezni a gladiátor iránt, de az életben kevés dolog ilyen egyszerű.*
- Honnan e név? *kérdi.* - Miért illetnek ekképp? *Hátát a falnak dönti, s kissé félrehajtja a fejét. Pihenni amúgy se tudna. Ilyenkor még nem csendesedik el a cellasor. Egyébként is csak azon járna az esze, hogy Chaszmyr ezúttal mivel találja majd meg szokásos látogatása alkalmával. Főleg, ha valóban holnap lesz az utolsó forduló a viadalon. Így legalább egy kicsit elterelheti a gondolatait a fivéréről.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-11-30 18:40:50
Üzenet elküldve: 2019-11-30 18:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
-Vigyázz, mit beszélsz rabszolga. Mindenkit meglehet törni.
*Feleli halkan s leengedi a fáklyát, így Kharasshi arca félhomályba veszik.*
-A halál így is, úgy is eljön érted, de ki az arénába lép, esélyt kap, hogy megmérkőzzön vele. Mi ez, ha nem dicsőség? S ha egyszer értem jön el, hát legyen. Úgy múlok majd ki ott a küzdőtér homokján, mint aki százszor aratott diadalt a vég felett. Nem mintha lenne lélek, ki legyőzheti a Láng Fattyát.
*Komor mosoly jelenik meg arcán, majd felocsúdva emeli tekintetét ismét a sötételfre.*
-Megvetsz majd ezért is, de asszonyt és leányt hagytam hátam mögött ezért. Gladiátor nem való apának. Neked tán mit jelent a dicsőség, Fehérhajú? Nem olyan fickónak tűnsz, ki a szegények védelmében üdvözül vagy matrónájának szolgálatának szenteli életét.
*Egy hosszú pillanatig némán méricskéli a harcost, majd hátrébb lép.*
-Javallom, pihend ki magad, holnap nagy nap vár, s ha túléled, elhagyhatod e sirályszaros sziklát. Wegtorenben már nem holmi karavánkísérőkkel vívsz majd.
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
-Vigyázz, mit beszélsz rabszolga. Mindenkit meglehet törni.
*Feleli halkan s leengedi a fáklyát, így Kharasshi arca félhomályba veszik.*
-A halál így is, úgy is eljön érted, de ki az arénába lép, esélyt kap, hogy megmérkőzzön vele. Mi ez, ha nem dicsőség? S ha egyszer értem jön el, hát legyen. Úgy múlok majd ki ott a küzdőtér homokján, mint aki százszor aratott diadalt a vég felett. Nem mintha lenne lélek, ki legyőzheti a Láng Fattyát.
*Komor mosoly jelenik meg arcán, majd felocsúdva emeli tekintetét ismét a sötételfre.*
-Megvetsz majd ezért is, de asszonyt és leányt hagytam hátam mögött ezért. Gladiátor nem való apának. Neked tán mit jelent a dicsőség, Fehérhajú? Nem olyan fickónak tűnsz, ki a szegények védelmében üdvözül vagy matrónájának szolgálatának szenteli életét.
*Egy hosszú pillanatig némán méricskéli a harcost, majd hátrébb lép.*
-Javallom, pihend ki magad, holnap nagy nap vár, s ha túléled, elhagyhatod e sirályszaros sziklát. Wegtorenben már nem holmi karavánkísérőkkel vívsz majd.
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-11-23 17:18:28
Üzenet elküldve: 2019-11-23 17:18:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Állja a rá villanó pillantást, de higgadt marad.*
- Nem én öltem meg *csóválja a fejét lassan, míg fakó tekintetét metszőn fúrja a férfiéba.* - Ők ölték meg. *Állával a közönség kintről beszűrődő moraja felé bök.* - Te, meg a fajtád, akik megtöltik a lelátót.
*Visszataszítónak és méltatlannak találja ezt a viadalt, s megvetéssel viseltet azok iránt, akik élvezetből etetik aranyakkal a kegyetlenséget.* - Talán az én kardom végzett vele, de ti öltétek meg. Nem az én döntésem volt. Ahogy az se, hogy a haláláért rovás kerüljön a bőrömre. Bár őt szívesen öltem meg *mutat egy valamivel fentebbi hegre.* - És őt, meg őt és őt is *mutat rá azokra a szintén metszett jelekre, melyek nagyon is kiérdemelt halált jelölnek.
Tűri a mustrát, ahogy tűrte már eddig jó néhányszor. Nem olyan fogoly, aki harapja, rázza a rácsot. Inkább az a fajta, aki kivár és az erejét a kínálkozó lehetőségre tartogatja.
Ha őszinte akar lenni magához, nem tudná megmondani, hogy akar-e egyáltalán szabadulni. Amit elszenved, az vezeklésként legalább elszámol valamicskét vétkei terhének ellensúlyaként. Ez persze nem azt jelenti, hogy megadta magát a láncai végét tartó férgeknek. Egy olyan wegtoreni árverésen csak egy bolond licitálna érte.*
- Rabszolgák csak azokból lesznek, akik megtörnek és behódolnak. A kutya az kutya. A farkas meg farkas.
*A fickó szavaiból immár szinte teljes bizonyossággal szűri le, hogy gladiátorról van szó. Elkötelezettség és áhítat látszik a szemében, amikor az arénáról beszél.*
- Szegény lélek vagy te, ember, ha ez tartod legbecsesebb értékednek az életedben. Szegény és önző lélek *mondja a neve helyett.* - Szórakoztatásból ölni... olyanokért, akik egyik nap istenítenek, a másikon pedig habzó szájjal kívánják halálodat? Csak annyi dicsőség van benne, mint szesz vagy mákony mámorába burkolózni a világ elől.
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Állja a rá villanó pillantást, de higgadt marad.*
- Nem én öltem meg *csóválja a fejét lassan, míg fakó tekintetét metszőn fúrja a férfiéba.* - Ők ölték meg. *Állával a közönség kintről beszűrődő moraja felé bök.* - Te, meg a fajtád, akik megtöltik a lelátót.
*Visszataszítónak és méltatlannak találja ezt a viadalt, s megvetéssel viseltet azok iránt, akik élvezetből etetik aranyakkal a kegyetlenséget.* - Talán az én kardom végzett vele, de ti öltétek meg. Nem az én döntésem volt. Ahogy az se, hogy a haláláért rovás kerüljön a bőrömre. Bár őt szívesen öltem meg *mutat egy valamivel fentebbi hegre.* - És őt, meg őt és őt is *mutat rá azokra a szintén metszett jelekre, melyek nagyon is kiérdemelt halált jelölnek.
Tűri a mustrát, ahogy tűrte már eddig jó néhányszor. Nem olyan fogoly, aki harapja, rázza a rácsot. Inkább az a fajta, aki kivár és az erejét a kínálkozó lehetőségre tartogatja.
Ha őszinte akar lenni magához, nem tudná megmondani, hogy akar-e egyáltalán szabadulni. Amit elszenved, az vezeklésként legalább elszámol valamicskét vétkei terhének ellensúlyaként. Ez persze nem azt jelenti, hogy megadta magát a láncai végét tartó férgeknek. Egy olyan wegtoreni árverésen csak egy bolond licitálna érte.*
- Rabszolgák csak azokból lesznek, akik megtörnek és behódolnak. A kutya az kutya. A farkas meg farkas.
*A fickó szavaiból immár szinte teljes bizonyossággal szűri le, hogy gladiátorról van szó. Elkötelezettség és áhítat látszik a szemében, amikor az arénáról beszél.*
- Szegény lélek vagy te, ember, ha ez tartod legbecsesebb értékednek az életedben. Szegény és önző lélek *mondja a neve helyett.* - Szórakoztatásból ölni... olyanokért, akik egyik nap istenítenek, a másikon pedig habzó szájjal kívánják halálodat? Csak annyi dicsőség van benne, mint szesz vagy mákony mámorába burkolózni a világ elől.
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-11-18 00:34:29
Üzenet elküldve: 2019-11-18 00:34:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*A köpésre csak ajkai széle rándul egy pillanatra, de szemei Kharassira villannak.*
-Jól ismerted. Csak nem bűntudatod van, mélységi? Hisz Te ölted meg.
*Biccent a még frissnek látszó vágás felé. Látott ő már ilyet viadortól, bár az a bűzlő ork inkább arroganciáját hirdette velük. Élvezettel vágta bele az utolsó rovátkát a zöldbőrűbe lándzsájával, a közönség legnagyobb megelégedésére.*
-A rabszolgák mindig foglyokból lesznek. Fiatal vagy még, Wegtorenben pedig nagy keletje van a fajtádnak. Már ha túléled a Nagy Arénát. A sebesülteket elárverezik.
*Műértő szemmel méri végig a szemben álló sötételfet, s megint csak meg kell állapítani magában, hogy nem látott még hozzá hasonlót. Ránézésre született harcosnak tűnik, s bőre színe miatt még felszíni fajtából sem lógna túlságosan ki. Ám az arc s az a tekintet...
Mindeközben egészen belejött a locsogásba, de hogy ez az italnak, vagy netán újdonsült beszélgetőpartnerének tudható-e be, nehéz lenne megmondani.*
-Vagy meg is szabadulhatsz a béklyóktól. Ha végigküzdötted magad az ellenfeleiden... S a végén vár téged szabadulásod kapuja, Wegtoren Bajnoka. Jó kis párviadal lenne. Hisz értesz az öléshez.
*Szemében különös tűz gyúl, s merengve fürkészi a fehérhajú sötételfet.*
-Azokért a percekért érdemes megszületni. Ahogy kinyílnak a kapuk, s meghallod a város moraját. Ezer és ezer hang hördül fel minden mozdulatodra, a szíved pedig a dobokkal együtt ver. S ott, csak is Te lehetsz szerencsédnek kovácsa. Talán egyszer megláthatod.
*Hátralép a cellarácstól, s indulna vissza, de megáll a mozdulatban. A fáklyát ismét csak a sötételf felé libbenti, s hunyorogva fürkészi annak arcát.*
-Mi a neved, Fehérhajú?
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*A köpésre csak ajkai széle rándul egy pillanatra, de szemei Kharassira villannak.*
-Jól ismerted. Csak nem bűntudatod van, mélységi? Hisz Te ölted meg.
*Biccent a még frissnek látszó vágás felé. Látott ő már ilyet viadortól, bár az a bűzlő ork inkább arroganciáját hirdette velük. Élvezettel vágta bele az utolsó rovátkát a zöldbőrűbe lándzsájával, a közönség legnagyobb megelégedésére.*
-A rabszolgák mindig foglyokból lesznek. Fiatal vagy még, Wegtorenben pedig nagy keletje van a fajtádnak. Már ha túléled a Nagy Arénát. A sebesülteket elárverezik.
*Műértő szemmel méri végig a szemben álló sötételfet, s megint csak meg kell állapítani magában, hogy nem látott még hozzá hasonlót. Ránézésre született harcosnak tűnik, s bőre színe miatt még felszíni fajtából sem lógna túlságosan ki. Ám az arc s az a tekintet...
Mindeközben egészen belejött a locsogásba, de hogy ez az italnak, vagy netán újdonsült beszélgetőpartnerének tudható-e be, nehéz lenne megmondani.*
-Vagy meg is szabadulhatsz a béklyóktól. Ha végigküzdötted magad az ellenfeleiden... S a végén vár téged szabadulásod kapuja, Wegtoren Bajnoka. Jó kis párviadal lenne. Hisz értesz az öléshez.
*Szemében különös tűz gyúl, s merengve fürkészi a fehérhajú sötételfet.*
-Azokért a percekért érdemes megszületni. Ahogy kinyílnak a kapuk, s meghallod a város moraját. Ezer és ezer hang hördül fel minden mozdulatodra, a szíved pedig a dobokkal együtt ver. S ott, csak is Te lehetsz szerencsédnek kovácsa. Talán egyszer megláthatod.
*Hátralép a cellarácstól, s indulna vissza, de megáll a mozdulatban. A fáklyát ismét csak a sötételf felé libbenti, s hunyorogva fürkészi annak arcát.*
-Mi a neved, Fehérhajú?
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-11-15 11:27:40
Üzenet elküldve: 2019-11-15 11:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Mióta Chaszmyr először a cellájánál járt, egyre csak az a baljós érzet fészkelődik a bőre alatt, amit a bátyja rendszeresen maga után hagy, ha tervei szálaival elkezdi bepókhálózni a környezetét.
Fogalma sincs, pontosan mit forgathat a fejében, de rosszat sejt. Nem tud elzárkózni előle akkor se, ha hallgatásba burkolózik. Fivére szavai mételyként szivárognak át az elméje védfalain.
Épp megjegyezné magában, hogy ma korán érkezett, hiszen rendre éjközép tájára időzíti alattomos látogatásait, de ahogy felsandít, hamar rájön, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy fivére szakított volna a pontosan koreografált és időzített abúzussal.
Először csak komoran horkan a megjegyzésre. Nem ez az első alkalom, hogy végigjönnek itt megmustrálni őket. Drága holmikba öltözött pénzesek. Olykor izgatott nőcskékkel az oldalukon, akiket ámulatba ejt a vér és az erőszak látványa. Ez a fickó egy kicsit más. Ő mintha inkább szakmai szemmel nézne rá, semmint beteges kíváncsisággal.
Komótosan kel fel, hogy megmutassa magát. Elvégre azért jött a másik. Kharasshi testesebb, magasabb, mint a legtöbb mélységi. Erős csontú és markánsan izmolt hím. Tetoválásai elvesznek a félhomályban, a testét borító vér és mocsok alatt, de a mellkasán sorakozó rovások és az azokat folytató hegek még így is elég jól látszanak. A sorban a legalsóból még szivárog a vér.*
- Az a kis mitugrász karavánokat kísért át a hegyen, mielőtt elfogták és eladták, mint egy vágóállatot *mondja morózus, karcos hangon.* - Három kölyke várta volna vissza meg a negyedikkel viselős asszonya. Tudom, mert egymás mellé láncolva húztuk az evezőt a gályán idefelé. Riir volt a neve Riir Egardam. Az asszonya pedig Hefha. Úgy volt, hogy még néhány utat vállal még a tél előtt, aztán végleg leteszi a fegyvert. *Nem látszanak rajta érzelmek, ahogy sorban hagyják el a száját a mondatok. Mintha olyasmiről beszélne, ami már rég kőbe lett volna vésve, mintegy megmásíthatatlan balsorsként.* - Bőrműves műhelyt akartak nyitni Artheniorban. Tudom, mert be nem állt a szája az út elején. Azt mondta, ha a tetves Wegtoreni Aréna bajnokává kell legyen, hogy hazajusson, akkor az lesz. És azt, hogy reméli, hogy nem neki kell majd megölnie, mert rendes fickónak tűnök. Pedig egy szót sem szóltam hozzá és fogalma se volt róla, kiféle vagyok.
*Valahol azért hálás érte, hogy vele sorsolták össze. Akadtak volna olyanok, akik parádét csináltak volna a halálából. Kharasshi ilyen szempontból nem a legjobb gladiátor alapanyag. Nem érdekli a közönség. Esze ágában sincs kiszolgálni őket. Öl, mert muszáj, és mert vérrel és halállal eteti a maga démonait, de gyorsan végez. Nem marad ünnepeltetni magát. A sors fintora, hogy a játékok nézői ebben is találnak valami kedvükre valót. Felsőbbséges, lázadó allűrként tekintenek rá, így egyre többen kíváncsiak a mélységire.*
- Sajnálom, hogy veszítettél. Holnap talán nagyobb szerencséd lesz *köp a fickó csizmája elé őszinte megvetéssel.*
- Fogoly vagyok *recsegi* -, nem rabszolga.
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Mióta Chaszmyr először a cellájánál járt, egyre csak az a baljós érzet fészkelődik a bőre alatt, amit a bátyja rendszeresen maga után hagy, ha tervei szálaival elkezdi bepókhálózni a környezetét.
Fogalma sincs, pontosan mit forgathat a fejében, de rosszat sejt. Nem tud elzárkózni előle akkor se, ha hallgatásba burkolózik. Fivére szavai mételyként szivárognak át az elméje védfalain.
Épp megjegyezné magában, hogy ma korán érkezett, hiszen rendre éjközép tájára időzíti alattomos látogatásait, de ahogy felsandít, hamar rájön, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy fivére szakított volna a pontosan koreografált és időzített abúzussal.
Először csak komoran horkan a megjegyzésre. Nem ez az első alkalom, hogy végigjönnek itt megmustrálni őket. Drága holmikba öltözött pénzesek. Olykor izgatott nőcskékkel az oldalukon, akiket ámulatba ejt a vér és az erőszak látványa. Ez a fickó egy kicsit más. Ő mintha inkább szakmai szemmel nézne rá, semmint beteges kíváncsisággal.
Komótosan kel fel, hogy megmutassa magát. Elvégre azért jött a másik. Kharasshi testesebb, magasabb, mint a legtöbb mélységi. Erős csontú és markánsan izmolt hím. Tetoválásai elvesznek a félhomályban, a testét borító vér és mocsok alatt, de a mellkasán sorakozó rovások és az azokat folytató hegek még így is elég jól látszanak. A sorban a legalsóból még szivárog a vér.*
- Az a kis mitugrász karavánokat kísért át a hegyen, mielőtt elfogták és eladták, mint egy vágóállatot *mondja morózus, karcos hangon.* - Három kölyke várta volna vissza meg a negyedikkel viselős asszonya. Tudom, mert egymás mellé láncolva húztuk az evezőt a gályán idefelé. Riir volt a neve Riir Egardam. Az asszonya pedig Hefha. Úgy volt, hogy még néhány utat vállal még a tél előtt, aztán végleg leteszi a fegyvert. *Nem látszanak rajta érzelmek, ahogy sorban hagyják el a száját a mondatok. Mintha olyasmiről beszélne, ami már rég kőbe lett volna vésve, mintegy megmásíthatatlan balsorsként.* - Bőrműves műhelyt akartak nyitni Artheniorban. Tudom, mert be nem állt a szája az út elején. Azt mondta, ha a tetves Wegtoreni Aréna bajnokává kell legyen, hogy hazajusson, akkor az lesz. És azt, hogy reméli, hogy nem neki kell majd megölnie, mert rendes fickónak tűnök. Pedig egy szót sem szóltam hozzá és fogalma se volt róla, kiféle vagyok.
*Valahol azért hálás érte, hogy vele sorsolták össze. Akadtak volna olyanok, akik parádét csináltak volna a halálából. Kharasshi ilyen szempontból nem a legjobb gladiátor alapanyag. Nem érdekli a közönség. Esze ágában sincs kiszolgálni őket. Öl, mert muszáj, és mert vérrel és halállal eteti a maga démonait, de gyorsan végez. Nem marad ünnepeltetni magát. A sors fintora, hogy a játékok nézői ebben is találnak valami kedvükre valót. Felsőbbséges, lázadó allűrként tekintenek rá, így egyre többen kíváncsiak a mélységire.*
- Sajnálom, hogy veszítettél. Holnap talán nagyobb szerencséd lesz *köp a fickó csizmája elé őszinte megvetéssel.*
- Fogoly vagyok *recsegi* -, nem rabszolga.
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-11-14 03:35:30
Üzenet elküldve: 2019-11-14 03:35:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Kharasshi//
-Megmondom én, mi volt ez. Megmondom én. Csalás, az volt.
*Szórványos röhögés üdvözli a füstölgő katona véleményét, még ő is elmosolyodik haloványan, miközben újra ajkához emeli az aranypoharat. A fiatal harcos neve Borol, s a gatyája is ráment a mai fogadásokra.*
-Jó harcok voltak.
*Jegyzi meg valaki, s egyetértő morajlás fut végig a majd' tucat férfi között. Óriás, törpe és ember is akad közöttük, egy azonban közös bennük: mindnyájan Wegtoren címerét viselik mellükön.
A hagyomány szerint kíséri Wegtoren Bajnoka az utolsó szállítmányból az arra érdemeseket a Nagy Játékok előtt, s ha már itt van, hát magával hozta leghűbb zsoldosait is. Még egy ilyen zord, sirályszaros szigeten is képes jó szórakozást nyújtani egy küzdőverem, ha az ember cimborákkal múlathatja az időt.
Nagyot sóhajt, majd az aranyszínű sálat nyakába kötve kissé szédelegve, de feltápászkodik a földről. A lemenő nap még nem festette a horizontot narancsszínűvé, de társai már részegek. Az a jó pár üveg elfogyasztott wegtoreni lángorkán, amit a sziget ura ajándékozott nekik, végül megtette hatását, már ő is érzi azt a jóleső bódultságot. Inkább csak spicces, semmint hogy részeg lenne, de több lángorkán már nem gurulhatna le torkán büntetlen.
Kifejezetten terhére van most az aranyozott, sötét bőrpáncél, de hiába, regnáló bajnokként meg kell adni a módját.* ~A Láng Fattya.~ *Felhorkan, miközben a hűvös kőnek támasztva kezét vizelni kezd. Nem bánja az életet, mit most magáénak tudhat, a legkevésbé sem. Ezer másik életet oltana még ki cserébe azért, amit a lelátókról kap.
Tekintete találkozik a tengerészével, aki a vaskos faajtó előtt strázsál. Hiába könnyített magán két lépésre a fickótól, az őr rá sem mert nézni. Most is, elég csupán biccentenie, hogy amaz félreálljon az útból és átengedje őt.
Undok placcsanás hallatszik, ahogy a csizma vizet ér a kemény kövön. Áporodott a levegő idelenn, szinte orrfacsaró a dohszag. Maga sem tudja, miért jött le ide, talán csak kíváncsi. Kíváncsi az arcokra, az arcokon túl pedig a szemekre, mikben talán az ő lándzsája oltja majd ki a fényt...
A fáklyák fénye lágyan táncol a falakon, félhomályba borítva a hosszú folyosót. Cellák, a cellákban pedig rabszolgák. Egyesek szerencsével, mások ügyességükkel érték meg a mai nap végét, de mind kimerültek lehetnek. Legtöbbjük az igazak álmát alussza, de van olyan zárka is, ahonnét lassú hüppögés hangja hallatszik.
Óvatosan nyúl a fáklyáért, majd a magasba emeli azt. Akár egy jó börtönőr, elhaladtában minden tömlöcbe bevilágít. Rabszolgák, kiket akaratukon kívül hurcoltak e sötét helyre. Nem a legjobb matéria. Legtöbbjüket nem fűti arany vagy becsvágy, csupán a szabadulást keresik. Hogy viszontlássák otthonukat, családjukat... Család. Hány esztendeje nem látta leányát, no meg asszonyát? Hamar elhessegeti a gondolatot, nem szívesen gondol rájuk. Az embernek nem szabad oly problémákon agyalnia, miknek egyszer már hátat fordított. Helyette inkább feszülten bámul a sötétlő zárkák lakóira, hátha valamelyiküknek van mondandója. De még azok sem szólnak, kik ébren vannak, kiket nem hagynak nyugodni a kavargó gondolatok.
Megáll az utolsó cellánál a soron s közelebb lép. A férfi háttal ül neki, de még arcát sem kell mutatnia, hogy felismerje. Látta ma már e hófehér sörényt.*
-Szeretem a tengerről jövő árut. Mindig rejt valami újat, amit még nem láttam.
*Vigyor terül arcára, de hagy némi hatásszünetet szavainak, mielőtt folytatná.*
-Ötszáz aranyat veszítettem rajtad, rabszolga. Biztosra vettem, hogy felnyársal majd az a kis mitugrász. Ki tanított vívni?
*Egyik lábáról a másikra áll, miközben hunyorogva mered a félhomályba burkolódzó mélységire. Hangja nem cseng barátságosan, inkább hűvös kíváncsiság vehető ki belőle. Komoly összeget merne tenni rá a látottak alapján, hogy a fehérhajút viszonlátja majd Wegtorenben. Persze hosszú még az út a Nagy Arénáig.*
//Vasban//
//Kharasshi//
-Megmondom én, mi volt ez. Megmondom én. Csalás, az volt.
*Szórványos röhögés üdvözli a füstölgő katona véleményét, még ő is elmosolyodik haloványan, miközben újra ajkához emeli az aranypoharat. A fiatal harcos neve Borol, s a gatyája is ráment a mai fogadásokra.*
-Jó harcok voltak.
*Jegyzi meg valaki, s egyetértő morajlás fut végig a majd' tucat férfi között. Óriás, törpe és ember is akad közöttük, egy azonban közös bennük: mindnyájan Wegtoren címerét viselik mellükön.
A hagyomány szerint kíséri Wegtoren Bajnoka az utolsó szállítmányból az arra érdemeseket a Nagy Játékok előtt, s ha már itt van, hát magával hozta leghűbb zsoldosait is. Még egy ilyen zord, sirályszaros szigeten is képes jó szórakozást nyújtani egy küzdőverem, ha az ember cimborákkal múlathatja az időt.
Nagyot sóhajt, majd az aranyszínű sálat nyakába kötve kissé szédelegve, de feltápászkodik a földről. A lemenő nap még nem festette a horizontot narancsszínűvé, de társai már részegek. Az a jó pár üveg elfogyasztott wegtoreni lángorkán, amit a sziget ura ajándékozott nekik, végül megtette hatását, már ő is érzi azt a jóleső bódultságot. Inkább csak spicces, semmint hogy részeg lenne, de több lángorkán már nem gurulhatna le torkán büntetlen.
Kifejezetten terhére van most az aranyozott, sötét bőrpáncél, de hiába, regnáló bajnokként meg kell adni a módját.* ~A Láng Fattya.~ *Felhorkan, miközben a hűvös kőnek támasztva kezét vizelni kezd. Nem bánja az életet, mit most magáénak tudhat, a legkevésbé sem. Ezer másik életet oltana még ki cserébe azért, amit a lelátókról kap.
Tekintete találkozik a tengerészével, aki a vaskos faajtó előtt strázsál. Hiába könnyített magán két lépésre a fickótól, az őr rá sem mert nézni. Most is, elég csupán biccentenie, hogy amaz félreálljon az útból és átengedje őt.
Undok placcsanás hallatszik, ahogy a csizma vizet ér a kemény kövön. Áporodott a levegő idelenn, szinte orrfacsaró a dohszag. Maga sem tudja, miért jött le ide, talán csak kíváncsi. Kíváncsi az arcokra, az arcokon túl pedig a szemekre, mikben talán az ő lándzsája oltja majd ki a fényt...
A fáklyák fénye lágyan táncol a falakon, félhomályba borítva a hosszú folyosót. Cellák, a cellákban pedig rabszolgák. Egyesek szerencsével, mások ügyességükkel érték meg a mai nap végét, de mind kimerültek lehetnek. Legtöbbjük az igazak álmát alussza, de van olyan zárka is, ahonnét lassú hüppögés hangja hallatszik.
Óvatosan nyúl a fáklyáért, majd a magasba emeli azt. Akár egy jó börtönőr, elhaladtában minden tömlöcbe bevilágít. Rabszolgák, kiket akaratukon kívül hurcoltak e sötét helyre. Nem a legjobb matéria. Legtöbbjüket nem fűti arany vagy becsvágy, csupán a szabadulást keresik. Hogy viszontlássák otthonukat, családjukat... Család. Hány esztendeje nem látta leányát, no meg asszonyát? Hamar elhessegeti a gondolatot, nem szívesen gondol rájuk. Az embernek nem szabad oly problémákon agyalnia, miknek egyszer már hátat fordított. Helyette inkább feszülten bámul a sötétlő zárkák lakóira, hátha valamelyiküknek van mondandója. De még azok sem szólnak, kik ébren vannak, kiket nem hagynak nyugodni a kavargó gondolatok.
Megáll az utolsó cellánál a soron s közelebb lép. A férfi háttal ül neki, de még arcát sem kell mutatnia, hogy felismerje. Látta ma már e hófehér sörényt.*
-Szeretem a tengerről jövő árut. Mindig rejt valami újat, amit még nem láttam.
*Vigyor terül arcára, de hagy némi hatásszünetet szavainak, mielőtt folytatná.*
-Ötszáz aranyat veszítettem rajtad, rabszolga. Biztosra vettem, hogy felnyársal majd az a kis mitugrász. Ki tanított vívni?
*Egyik lábáról a másikra áll, miközben hunyorogva mered a félhomályba burkolódzó mélységire. Hangja nem cseng barátságosan, inkább hűvös kíváncsiság vehető ki belőle. Komoly összeget merne tenni rá a látottak alapján, hogy a fehérhajút viszonlátja majd Wegtorenben. Persze hosszú még az út a Nagy Arénáig.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-10-06 12:21:34
Üzenet elküldve: 2019-10-06 12:21:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
// Nyílt //
*Egy kétárbocos hajó szeli a tenger vizét, kora reggeli órákban. A dér egy cseppet szúrós még, a legénység nagy része hosszú felsőkben jelenik meg a fedélzeten. A rakomány kivételesen él, viszont megszokott ritmusában, a többieknél később kel, ráadásként igen finnyás és morcos. A szerencsétlen matróz, aki ki szerette volna szolgálni egy frissnek talán még mondható cipóval és halpástétommal, a cipóval a szájában, a pástétommal az arcára kenve tér vissza a többiekhez. Fejét vakargatva adja a tudomásukra, hogy az utas áru, a tegnapi naphoz hasonlatosan, még mindig felpaprikázott. Ha a gondolataikat figyelnénk meg, akkor egyöntetűen sajnálatukat fejeznék ki az áldozat felé, sőt, megkockáztatnák a rakomány rossz vezetőnek való elkönyvelését. Mert ez így van: az élőlény ember, vezető, s önkéntes száműzetésébe tart éppen. Jelenleg éppen morcosan átfordul másik oldalára, hümmög egyet, s felül, igen lassan, kimérten. A kabin toalett részéhez téved, ahol rendbe teszi rakoncátlan tincseit, cseppnyi asszonymészt ken magára, majd öltözködésbe kezd. Sokáig gondolkozik, de döntése végül egy hosszú szárú, vörösbársony, tömött szoknyás, buggyos ujjú darabra esik, amiben talán nem fagy meg odakint. Kimérten, hűvös tekintettel lépked, az időhöz illően. Az ég alja rózsaszín, festői, ahogyan a hullámok a hajó oldalát nyalodssák. A matrózok nagyrésze sápadt arccal köszönti, amit ő maximum egy biccentéssel helyesel. A partok egyre inkább közelednek, ő pedig gondolatban egyre inkább távolodik Artheniortól. A fedélzeten szállított, délceg paripát már összekészítették, ruháit még ezután fogják. Egymaga fog a pacival leszállni a bárkáról; s egymaga vág neki az új jövőnek is.*
// Nyílt //
*Egy kétárbocos hajó szeli a tenger vizét, kora reggeli órákban. A dér egy cseppet szúrós még, a legénység nagy része hosszú felsőkben jelenik meg a fedélzeten. A rakomány kivételesen él, viszont megszokott ritmusában, a többieknél később kel, ráadásként igen finnyás és morcos. A szerencsétlen matróz, aki ki szerette volna szolgálni egy frissnek talán még mondható cipóval és halpástétommal, a cipóval a szájában, a pástétommal az arcára kenve tér vissza a többiekhez. Fejét vakargatva adja a tudomásukra, hogy az utas áru, a tegnapi naphoz hasonlatosan, még mindig felpaprikázott. Ha a gondolataikat figyelnénk meg, akkor egyöntetűen sajnálatukat fejeznék ki az áldozat felé, sőt, megkockáztatnák a rakomány rossz vezetőnek való elkönyvelését. Mert ez így van: az élőlény ember, vezető, s önkéntes száműzetésébe tart éppen. Jelenleg éppen morcosan átfordul másik oldalára, hümmög egyet, s felül, igen lassan, kimérten. A kabin toalett részéhez téved, ahol rendbe teszi rakoncátlan tincseit, cseppnyi asszonymészt ken magára, majd öltözködésbe kezd. Sokáig gondolkozik, de döntése végül egy hosszú szárú, vörösbársony, tömött szoknyás, buggyos ujjú darabra esik, amiben talán nem fagy meg odakint. Kimérten, hűvös tekintettel lépked, az időhöz illően. Az ég alja rózsaszín, festői, ahogyan a hullámok a hajó oldalát nyalodssák. A matrózok nagyrésze sápadt arccal köszönti, amit ő maximum egy biccentéssel helyesel. A partok egyre inkább közelednek, ő pedig gondolatban egyre inkább távolodik Artheniortól. A fedélzeten szállított, délceg paripát már összekészítették, ruháit még ezután fogják. Egymaga fog a pacival leszállni a bárkáról; s egymaga vág neki az új jövőnek is.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 18:47:54
Üzenet elküldve: 2019-09-21 18:47:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Mondana még valamit, de látja az elvarázsolt szemeket és tudja, most úgy se érne célba semmi. Viszont a föld felkiáltásra odakapja a fejét és megkönnyebbülten morrant egyet.*
-Má pont épp ideje vót! *Dörzsöli meg a halántékát. Ekkor a lány ismét megindul a hajó orra felé, a szokásos lendülettel, így kapna utána, de kicsúszik a markából. Még szerencse, hogy nem belevetni magát szándékozik a vízbe, így nem is lép ultána, csak kiált.*
- Fogjad vissza magad, még a végén hamarabb koppan fejjel a mólon, minthogy a bárka kikötne! *Arra gondol, még a lány sem lehet annyira szerencsétlen, hogy az utolsó pár méteren zúg bele a tengerbe, így, csak erősen kapaszkodva a ladik szélébe próbálja jobban szemügyre venni a kikötőt. Ő is kíváncsi, azért is vállalata egy részt a feladatot, mert még soha nem járt nagyobb városban vagy találkozott nagyobb tömegben más fajok képviselőivel. Az ő fegyverei természetesen látható helyen vannak, míg Gyldwa az emberek és egyéb lények társaságát keresve megbújtatja azokat, úgy ő pont ellenkezőleg. Elriasztani hivatott vele a kéretlen bajkeverőket.*
- Éhes vagyok, ha kikötött keresünk valami kaját. *Jelenti ki csak úgy maga elé, bár elég hangosan, ahhoz, hogy a lány is hallhassa, ha épp nincs megsüketülve a szárazföld látványától.*
*Mondana még valamit, de látja az elvarázsolt szemeket és tudja, most úgy se érne célba semmi. Viszont a föld felkiáltásra odakapja a fejét és megkönnyebbülten morrant egyet.*
-Má pont épp ideje vót! *Dörzsöli meg a halántékát. Ekkor a lány ismét megindul a hajó orra felé, a szokásos lendülettel, így kapna utána, de kicsúszik a markából. Még szerencse, hogy nem belevetni magát szándékozik a vízbe, így nem is lép ultána, csak kiált.*
- Fogjad vissza magad, még a végén hamarabb koppan fejjel a mólon, minthogy a bárka kikötne! *Arra gondol, még a lány sem lehet annyira szerencsétlen, hogy az utolsó pár méteren zúg bele a tengerbe, így, csak erősen kapaszkodva a ladik szélébe próbálja jobban szemügyre venni a kikötőt. Ő is kíváncsi, azért is vállalata egy részt a feladatot, mert még soha nem járt nagyobb városban vagy találkozott nagyobb tömegben más fajok képviselőivel. Az ő fegyverei természetesen látható helyen vannak, míg Gyldwa az emberek és egyéb lények társaságát keresve megbújtatja azokat, úgy ő pont ellenkezőleg. Elriasztani hivatott vele a kéretlen bajkeverőket.*
- Éhes vagyok, ha kikötött keresünk valami kaját. *Jelenti ki csak úgy maga elé, bár elég hangosan, ahhoz, hogy a lány is hallhassa, ha épp nincs megsüketülve a szárazföld látványától.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-20 12:13:10
Üzenet elküldve: 2019-09-20 12:13:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Orm dorgálását csak hallgatja, de szeme és gondolati már rég máshol járnak. Finom ételeken, erős italokon, csodaszép városokon. Mikor a füléhez nyúl csapkodni kezdi a kezét.*
-Jajjaj. Au. Jól van na. Hagyjá' már. Felfogtam.
*Mondja durcásan, majd karba fonja kezét. A továbbiakra nem is szól semmit. Nem.hibáztatja a másikat, tudja, hogy teljesen igaza van. Így duzzogva ül le, de a mérge amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnik, amint meghallja a számára talán legjobban várt hangot és szót az egyik matróz szájából.*
-FÖÖLD!
*Majd csillogó szemekkel pattan fel ismét a hajó orrához, de most óvatosabban, mint korábban. Nem szeretne megint úgy járni, mint akkor. Megigazgatja köpenyét, mely alá fegyvereit rejtette, hogy ne gerjesszen fölösleges feszültséget. Úgy vette el egy koszos ládáról. A célnak épp megfelel. Úgy tervezi, hogy amint partot érnek visszateszi oda, ahol találta. Lopva bátyjára néz, ahogy közelednek. Valószínűleg perceken belül kiköthetnek.*
-Na ugye, túléltük ezt is. Nem volt ez olyan vészes.
*Orm dorgálását csak hallgatja, de szeme és gondolati már rég máshol járnak. Finom ételeken, erős italokon, csodaszép városokon. Mikor a füléhez nyúl csapkodni kezdi a kezét.*
-Jajjaj. Au. Jól van na. Hagyjá' már. Felfogtam.
*Mondja durcásan, majd karba fonja kezét. A továbbiakra nem is szól semmit. Nem.hibáztatja a másikat, tudja, hogy teljesen igaza van. Így duzzogva ül le, de a mérge amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnik, amint meghallja a számára talán legjobban várt hangot és szót az egyik matróz szájából.*
-FÖÖLD!
*Majd csillogó szemekkel pattan fel ismét a hajó orrához, de most óvatosabban, mint korábban. Nem szeretne megint úgy járni, mint akkor. Megigazgatja köpenyét, mely alá fegyvereit rejtette, hogy ne gerjesszen fölösleges feszültséget. Úgy vette el egy koszos ládáról. A célnak épp megfelel. Úgy tervezi, hogy amint partot érnek visszateszi oda, ahol találta. Lopva bátyjára néz, ahogy közelednek. Valószínűleg perceken belül kiköthetnek.*
-Na ugye, túléltük ezt is. Nem volt ez olyan vészes.
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-20 10:45:24
Üzenet elküldve: 2019-09-20 10:45:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*A lány magyarázkodására csak felhorkan, mintha csitítani akarná, még rá is vicsorog, nyomatékosan. Épp hogy csak nem fog rá a kezével a pofájára, ahogy azt otthon szokás, mert tudja, itt vigyázniuk kell, nem hagyatkozhatnak csupán a megszokásra, ha be akarnak illeszkedni.*
- Maradj veszteg már! *Néz a háta mögé, ugyanis mióta kifutott a hajó, csapdába ejtett vaddisznóként érzi magát, aki épp a nyúzásra vár. Most meg még a lány is itt játssza a picsogósat.*
- Höh! Azt hogy fogsz így munkát szerezni, ha menekülnek előled? *Teszi fel a nyilvánvaló kérdést, de már rázza is a fejét, majd tanácstalanul a homlokára csap.*
- Higgy, amit akarsz. *Húzza meg a fülét a másiknak, csak hogy ugrassa, bár nem kis erővel. *
- De aztán most már legyen csend! *Ereszti el egy fegyelmező morranással végül.*
*A lány magyarázkodására csak felhorkan, mintha csitítani akarná, még rá is vicsorog, nyomatékosan. Épp hogy csak nem fog rá a kezével a pofájára, ahogy azt otthon szokás, mert tudja, itt vigyázniuk kell, nem hagyatkozhatnak csupán a megszokásra, ha be akarnak illeszkedni.*
- Maradj veszteg már! *Néz a háta mögé, ugyanis mióta kifutott a hajó, csapdába ejtett vaddisznóként érzi magát, aki épp a nyúzásra vár. Most meg még a lány is itt játssza a picsogósat.*
- Höh! Azt hogy fogsz így munkát szerezni, ha menekülnek előled? *Teszi fel a nyilvánvaló kérdést, de már rázza is a fejét, majd tanácstalanul a homlokára csap.*
- Higgy, amit akarsz. *Húzza meg a fülét a másiknak, csak hogy ugrassa, bár nem kis erővel. *
- De aztán most már legyen csend! *Ereszti el egy fegyelmező morranással végül.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 22:52:12
Üzenet elküldve: 2019-09-19 22:52:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Megértően hallgatja a másik szavait. Tudja, hogy igaza van. Ez az arcán is látszik. Nem is kíván vitatkozni.*
-Tudom, bátyó. Tudom. Sajnálom. Erős leszek, ígérem. Erős. Sokkal erősebb. Hogy soha többé ne kelljen menekülnünk senki elől. Ígérem. Olyan erős, hogy nekik kelljen menekülniük előlünk.
*Mondja nagy hévvel, miközben ökölbe szorítja kezét.*
-Az én bőrömhöz csak én nyúlhatok!
*Jelenti ki. Bár alapvetően nem utál senkit, és nem is érzi fenyegetve magát akkor sem, amikor kellene, azért nem buta ő. Tudja, hogy sokan hogy néznek rájuk, csupán mert máshová születtek. Csupán mert más az anyukájuk és az apukájuk. Látja a bátyján, hogy ő sokkal jobban izgul ezen, ami egyébként teljesen természetes, ha nem akar meghalni valaki. Pusztán Gyldwa nem rendelkezik ezzel a természetes fékkel. Még sosem tapasztalta mennyire gyarlók is tudnak lenni masok, ha orkokról van szó. A hajó ide-oda libeg, s ő is egy nyugodt helyet igyekszik keresni, ahogy a part felé közelednek. ~Erősebb leszek
Igen. És egy nap én fogom megvédeni bátyót. Igen!~.*
*Megértően hallgatja a másik szavait. Tudja, hogy igaza van. Ez az arcán is látszik. Nem is kíván vitatkozni.*
-Tudom, bátyó. Tudom. Sajnálom. Erős leszek, ígérem. Erős. Sokkal erősebb. Hogy soha többé ne kelljen menekülnünk senki elől. Ígérem. Olyan erős, hogy nekik kelljen menekülniük előlünk.
*Mondja nagy hévvel, miközben ökölbe szorítja kezét.*
-Az én bőrömhöz csak én nyúlhatok!
*Jelenti ki. Bár alapvetően nem utál senkit, és nem is érzi fenyegetve magát akkor sem, amikor kellene, azért nem buta ő. Tudja, hogy sokan hogy néznek rájuk, csupán mert máshová születtek. Csupán mert más az anyukájuk és az apukájuk. Látja a bátyján, hogy ő sokkal jobban izgul ezen, ami egyébként teljesen természetes, ha nem akar meghalni valaki. Pusztán Gyldwa nem rendelkezik ezzel a természetes fékkel. Még sosem tapasztalta mennyire gyarlók is tudnak lenni masok, ha orkokról van szó. A hajó ide-oda libeg, s ő is egy nyugodt helyet igyekszik keresni, ahogy a part felé közelednek. ~Erősebb leszek
Igen. És egy nap én fogom megvédeni bátyót. Igen!~.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:28:22
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Mikor megdorgálja, csak egyszerűen bocsánatot kér a lány, erre már szólna is neki vissza, nagy hörgés kíséretében, de amint az arcára tekint, már tudja hányadán állnak. Ismeri ezt a pofát, meg ezt a gyíkfing hangot, tudja nagyon jól, mi következik.~És tessék! Hogy ezt miért nem nőtte ki? Pedig anyánk hányszor tömte be a száját káposztával. Mégse segített. ~ *
-Na! Mi az anyám már?! *Sétál oda elé és takarja el a többiek szeme elől, azért látszik az arcán, hogy kifejezetten bosszantja a helyzet.*
- Már beszéltünk erről húgi. *Hajol közelebb, hogy más ne hallja, amit mond. Már a hangjában is érződik, hogy ideges, miért is ne lenne az, hiszen a lány pont most teríti le minden jelenlévő elé a bőrét.*
- Ha csak egyszer is meglátják, hogy ezt csinálod, ott nem lesz, ne mulass. Csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy elvághassák a torkunk. *Húzza a száját, majd körbetekint, hogy lássa, ki lehetett esetleg szemtanúja a dolognak.*
- Itt nem tudunk elmenekülni, ha baj van. Hagyjad már abba! *Kezdi el törölgetni a másik arcát, hogy minél előbb túl legyenek a dolgon. De hirtelen minden egy csapásra megváltozik, amint a kajára terelődik a dolog. Ormron pedig megkönnyebbül. Már épp kezdett remegni az idegtől a keze, otthon, ha nem a lányról lenne szó, már rég lekevert volna egyet, nem tehet róla, valahogy ki kell ölni ezt a dolgot. Az már más tészta, hogy gyakran fordulnak verekedésbe a dolgok, tiszta hétköznapi témák okán is, emlékszik, ő is kapott már emiatt, persze vissza is ütött. Kis süldőgyerekként viszont ezért jól meg is verték, de az apja büszke volt rá így is, mert egy idősebbnek jól betörte a koponyáját.*
- A szavamat adom rá. *Emeli fel a tenyerét a levegőbe, fogadalom gyanánt.* - Mindenfajta kaját megkóstolunk, amit megkívánsz. Lehet itt még a szarvasoknak is jobb az ízük, meg azt hallottam, a patkányok akkorák, mint egy vaddisznó. *Meséli hatalmas ámulattal a hangjában. Ez mégiscsak a város már. Amint pedig megnyugodtak a kedélyek leveti magát, hátha az segít a gyomrán.*
*Mikor megdorgálja, csak egyszerűen bocsánatot kér a lány, erre már szólna is neki vissza, nagy hörgés kíséretében, de amint az arcára tekint, már tudja hányadán állnak. Ismeri ezt a pofát, meg ezt a gyíkfing hangot, tudja nagyon jól, mi következik.~És tessék! Hogy ezt miért nem nőtte ki? Pedig anyánk hányszor tömte be a száját káposztával. Mégse segített. ~ *
-Na! Mi az anyám már?! *Sétál oda elé és takarja el a többiek szeme elől, azért látszik az arcán, hogy kifejezetten bosszantja a helyzet.*
- Már beszéltünk erről húgi. *Hajol közelebb, hogy más ne hallja, amit mond. Már a hangjában is érződik, hogy ideges, miért is ne lenne az, hiszen a lány pont most teríti le minden jelenlévő elé a bőrét.*
- Ha csak egyszer is meglátják, hogy ezt csinálod, ott nem lesz, ne mulass. Csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy elvághassák a torkunk. *Húzza a száját, majd körbetekint, hogy lássa, ki lehetett esetleg szemtanúja a dolognak.*
- Itt nem tudunk elmenekülni, ha baj van. Hagyjad már abba! *Kezdi el törölgetni a másik arcát, hogy minél előbb túl legyenek a dolgon. De hirtelen minden egy csapásra megváltozik, amint a kajára terelődik a dolog. Ormron pedig megkönnyebbül. Már épp kezdett remegni az idegtől a keze, otthon, ha nem a lányról lenne szó, már rég lekevert volna egyet, nem tehet róla, valahogy ki kell ölni ezt a dolgot. Az már más tészta, hogy gyakran fordulnak verekedésbe a dolgok, tiszta hétköznapi témák okán is, emlékszik, ő is kapott már emiatt, persze vissza is ütött. Kis süldőgyerekként viszont ezért jól meg is verték, de az apja büszke volt rá így is, mert egy idősebbnek jól betörte a koponyáját.*
- A szavamat adom rá. *Emeli fel a tenyerét a levegőbe, fogadalom gyanánt.* - Mindenfajta kaját megkóstolunk, amit megkívánsz. Lehet itt még a szarvasoknak is jobb az ízük, meg azt hallottam, a patkányok akkorák, mint egy vaddisznó. *Meséli hatalmas ámulattal a hangjában. Ez mégiscsak a város már. Amint pedig megnyugodtak a kedélyek leveti magát, hátha az segít a gyomrán.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 16:16:08
Üzenet elküldve: 2019-09-19 16:16:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Talán épp kiesne a hajóorról, talán nem, de Orm rögtön lerántja onnan.*
-Héé óvatosan! Auu.
*Mondja, miközben a fenekét dörzsöli. Hagyja neki a bátyja, hogy megölelje, de rá is förmed, ahogy szokott. Tudja ő, hogy nincs benne rossz szándék, csak hát nyilván nem egyformák. Egyébként sincs sok olyan, mint ő.*
-Jól van na. Bocsánat.
*Közben lesüti a szemét, és hangja egész elvékonyul. Szemében apró könnycseppek kezdnek megjelenni, és az egyik lassan végig is gurul az arcán.*
-Csak... Én csak..
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert halk zokogásban tör ki. Az orra is nedvesedik, és kezével törli le egyben a könnyeket is, majd szipog egy jó nagyot. De hamar elszáll az érzés, és mosolyban tör ki ismét, szeme csak úgy ragyog, talán még egy kicsit jobban is az elhullajtott könnyek miatt.*
-Tényleg? Eszünk olyat is? Na jó. Viselkedem. De.
*Hangja egész marcona és erős lesz hirtelen a mondat végére.*
-Akkor tényleg együnk.
*Majd leül a hajó oldalában, és vigyorogni kezd, sőt inkább vicsorogni. Az agyarai, és a hegyesebb fogai megvillannak a napsütésben. ~Csak egyszer kössön ki ez a "ladik". Már alig várom.~ A másik megveregeti a vállát, ami jól esik neki, és ez is hozzásegíti a változékony kedve örömtelivé varázslását.*
*Talán épp kiesne a hajóorról, talán nem, de Orm rögtön lerántja onnan.*
-Héé óvatosan! Auu.
*Mondja, miközben a fenekét dörzsöli. Hagyja neki a bátyja, hogy megölelje, de rá is förmed, ahogy szokott. Tudja ő, hogy nincs benne rossz szándék, csak hát nyilván nem egyformák. Egyébként sincs sok olyan, mint ő.*
-Jól van na. Bocsánat.
*Közben lesüti a szemét, és hangja egész elvékonyul. Szemében apró könnycseppek kezdnek megjelenni, és az egyik lassan végig is gurul az arcán.*
-Csak... Én csak..
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert halk zokogásban tör ki. Az orra is nedvesedik, és kezével törli le egyben a könnyeket is, majd szipog egy jó nagyot. De hamar elszáll az érzés, és mosolyban tör ki ismét, szeme csak úgy ragyog, talán még egy kicsit jobban is az elhullajtott könnyek miatt.*
-Tényleg? Eszünk olyat is? Na jó. Viselkedem. De.
*Hangja egész marcona és erős lesz hirtelen a mondat végére.*
-Akkor tényleg együnk.
*Majd leül a hajó oldalában, és vigyorogni kezd, sőt inkább vicsorogni. Az agyarai, és a hegyesebb fogai megvillannak a napsütésben. ~Csak egyszer kössön ki ez a "ladik". Már alig várom.~ A másik megveregeti a vállát, ami jól esik neki, és ez is hozzásegíti a változékony kedve örömtelivé varázslását.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:04:13
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:04:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Nem igazán díjazza a gyomra, hogy a ladikot ide- oda dobálják a hullámok, így most is éppen a hajó oldalától sétál a virgonc lány után, elég megviselt pofát vágva. ~Kellett ez nekem? A végén még vízbe veszünk. ~ Közben szemeivel követi a látóterébe kerülő legénységet, na meg a többi utast is, akik az ő jelenlétük ellenére felmerészkednek a fedélközből. Mert az itt is jól látszik, hogy tartják a távolságot, mögöttük meg összesúgnak a gyávák. Amint meglátja, hogy utazásának fő oka, éppen próbálja a legegyszerűbb módon vízbe segíteni magát, odatrappol mérgesen és megragadva a ruháját, lerántja a fedélzetre, remélve, hogy elég nagyot kap a hátsója, hogy többet ne is próbálkozzon ilyesmivel.*
-Megvesztél?! Maradj a seggeden míg ki nem köt a ladik! *Töröli le a homlokáról az izzadságcseppeket, amiket nagyobb részben a talpa alatti terep imbolygása okozott, kisebb részben pedig a feladat, aminek az elvégzésével megbízták. Rohangálni a húga után. Mikor az a nyakába próbálja vetni magát, már túl meggyötört ahhoz, hogy ellenálljon, csak megtörténik. De azonnal fejti is le magáról a lányt, ha kell az arcába tenyerel, hogy eltolja.*
-Ezt meg ne próbáld még egyszer! Mi a lószart akarsz elérni ezzel? Húzzuk meg magunkat vagy baj lesz. Azt indulhatunk vissza is, amint kiköt. *A végét csak fojtott, rekedt hangon teszi hozzá, szemeivel hátra pillantva. Már most elege van az egészből.*
-Ja. Sirályok. *Veti tekintetét a lassan közeledő szárazföld irányába.*- Majd eszünk olyat is, csak maradj veszteg. *Ütögeti meg a lány vállát, aztán visszasétál, hogy leüljön egy félreeső sarokba.*
*Nem igazán díjazza a gyomra, hogy a ladikot ide- oda dobálják a hullámok, így most is éppen a hajó oldalától sétál a virgonc lány után, elég megviselt pofát vágva. ~Kellett ez nekem? A végén még vízbe veszünk. ~ Közben szemeivel követi a látóterébe kerülő legénységet, na meg a többi utast is, akik az ő jelenlétük ellenére felmerészkednek a fedélközből. Mert az itt is jól látszik, hogy tartják a távolságot, mögöttük meg összesúgnak a gyávák. Amint meglátja, hogy utazásának fő oka, éppen próbálja a legegyszerűbb módon vízbe segíteni magát, odatrappol mérgesen és megragadva a ruháját, lerántja a fedélzetre, remélve, hogy elég nagyot kap a hátsója, hogy többet ne is próbálkozzon ilyesmivel.*
-Megvesztél?! Maradj a seggeden míg ki nem köt a ladik! *Töröli le a homlokáról az izzadságcseppeket, amiket nagyobb részben a talpa alatti terep imbolygása okozott, kisebb részben pedig a feladat, aminek az elvégzésével megbízták. Rohangálni a húga után. Mikor az a nyakába próbálja vetni magát, már túl meggyötört ahhoz, hogy ellenálljon, csak megtörténik. De azonnal fejti is le magáról a lányt, ha kell az arcába tenyerel, hogy eltolja.*
-Ezt meg ne próbáld még egyszer! Mi a lószart akarsz elérni ezzel? Húzzuk meg magunkat vagy baj lesz. Azt indulhatunk vissza is, amint kiköt. *A végét csak fojtott, rekedt hangon teszi hozzá, szemeivel hátra pillantva. Már most elege van az egészből.*
-Ja. Sirályok. *Veti tekintetét a lassan közeledő szárazföld irányába.*- Majd eszünk olyat is, csak maradj veszteg. *Ütögeti meg a lány vállát, aztán visszasétál, hogy leüljön egy félreeső sarokba.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 14:24:08
Üzenet elküldve: 2019-09-19 14:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
*Már jó pár napja, hogy a tengeren vannak. De otthonról már több hat eltelhetett, mióta útnak indultak testvérével. ~Áhh, a remény illata. Egy új lehetőség. Meglásd bátyó jó lesz itt nekünk.~ Gondolja magában, ahogy a hajó orráról pipicskedve próbálja kilesni, hogy mikor érnek már partot, vagy legalább láthatárba kerülne a föld. Úgy izgul, mint egy kisgyermek, pedig az útjuk idáig sem volt egyszerű. Bár őt ez nem hatotta meg, nem töri le semmi. Bizakodva néz a jövő felé. A legénységgel is jól kijön, néha zsörtölődnek rajta, de a bátyja valami hatodik érzéknél fogva mindig ott van, hogy megvédje őt. ~Ó igaz is.~*
-Bátyóóó, hol vagy? Gyere! Nézd a sirályokat, olyan szépek!
*Mondja, majd keresni kezdi a másikat. Ha megtalálja, megpróbálja megölelni és a nyakába ugrani. Lehet, hogy nem sikerül neki, de rendületlenül próbálkozik, ha alkalma van rá. Ugyan az ork férfiak elég kemények kívül is, és belül is, de Gyldwa merőben más. Érzékeny és kedves, és igyekszik erős bátyját is belevinni a "rosszba". Egyébként mos, és szívesen csinálja meg a munkákat, amiket adnak neki, mert aranya nem sok van, de két seprő mozdulat között most is lel alkalmat ábrándozni a megérkezésről.*
*Már jó pár napja, hogy a tengeren vannak. De otthonról már több hat eltelhetett, mióta útnak indultak testvérével. ~Áhh, a remény illata. Egy új lehetőség. Meglásd bátyó jó lesz itt nekünk.~ Gondolja magában, ahogy a hajó orráról pipicskedve próbálja kilesni, hogy mikor érnek már partot, vagy legalább láthatárba kerülne a föld. Úgy izgul, mint egy kisgyermek, pedig az útjuk idáig sem volt egyszerű. Bár őt ez nem hatotta meg, nem töri le semmi. Bizakodva néz a jövő felé. A legénységgel is jól kijön, néha zsörtölődnek rajta, de a bátyja valami hatodik érzéknél fogva mindig ott van, hogy megvédje őt. ~Ó igaz is.~*
-Bátyóóó, hol vagy? Gyere! Nézd a sirályokat, olyan szépek!
*Mondja, majd keresni kezdi a másikat. Ha megtalálja, megpróbálja megölelni és a nyakába ugrani. Lehet, hogy nem sikerül neki, de rendületlenül próbálkozik, ha alkalma van rá. Ugyan az ork férfiak elég kemények kívül is, és belül is, de Gyldwa merőben más. Érzékeny és kedves, és igyekszik erős bátyját is belevinni a "rosszba". Egyébként mos, és szívesen csinálja meg a munkákat, amiket adnak neki, mert aranya nem sok van, de két seprő mozdulat között most is lel alkalmat ábrándozni a megérkezésről.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-08 17:08:14
Üzenet elküldve: 2019-07-08 17:08:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismeretlen sziget//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Mivel a hely elég védet és közel is van a vízhez, ezért úgy dönt itt fog letáborozni egyelőre. Először is felderíti a környéket. Egy viszonylag nagy körben elkezdi körbejárni a kis tavat. Egy jó óra mászkálás után, mivel nem talált eddig semmilyen kirívó dolgot, úgy határoz visszatér a pihenőjéhez és majd csak később folytatja a felderítést. Túlságosan is a fejébe szált a biztonság érzet, ezért is lehetett az, hogy óvatlanul lépet ki a fák közül. A partra érve két indiánt pillant meg akik fúvócsövükkel rá céloznak. Egyből hasra vágja magát, így a rá kilőtt kis nyilacskák célt tévesztenek. Gyorsan begurul a biztonságos dzsungelbe. Normál esetben még a menekülést is megkockáztatná, de mivel látott a két bennszülöttel egy gúzsba kötött foglyot, elgondolkodik a kiszabadításán. ~ Még az is lehet, hogy van itt valahol egy hajó. Talán ha együtt mennek vissza elvinnének a következő kikötőbe. ~ Az egyetlen szerencséje, hogy az erdő takarja. Óvatosan pillant ki, hogy meghatározza ellenfelei helyzetét. Eközben azok sem tétováznak. Hátrahagyják a foglyukat és kettéválva próbálják bekeríteni a kalózt. Svornt felkap egy követ és a jobboldali felé hajítja. Hangos ordítás a válasz a becsapódó kőre. A másik lándzsával a kezében tart felé. A kalóz a kardjával ront a már az erdőben lévő ellenfelére. Nem sikerül egyből levágnia az őslakost, de elég közel kerül hozzá, hogy ne legyen hátrányban a lándzsával szemben. Akárhogy is próbálják nem tudnak felülkerekedni egymáson. Eközben a kővel eltalált is talpra áll és elindul felé, hogy pontot tegyen az ügy végére. Svornt eközben a földre kerül és birkózni kezd az indiánnal. Mivel neki hiányzik az egyik keze, így hátrányban van. Már majdnem felül kerekedik rajta az ellenfele, mikor sikerül neki elérnie azt a csont kést amit a parton zsákmányolt. Az ellenfele oldalába döfi, mire az nyikkan egyet és lazít a szorításán. Ordítva rohan felé vérző fejel egy buzogányt lengetve az amelyiket eltalálta a kővel. A kalóznak az utolsó pillanatban sikerül felkapnia a másik lándzsáját és az ép beledöfni a támadójába. Ez elég, hogy megállítsa az őslakost, de így is ráesik az a férfira. Nagy nehezen kimászik alóla és lábra áll. Ezután veszi észre, hogy a másik még mindig életben van. Megszabadítja hát kínjaitól a szerencsétlent. A csontkést elteszi mert még jól jöhet a későbbiekben. Kilép a tópartra ahol a madara egyből a vállára telepedik. Szegény nem tudott segíteni neki az erdőben, így biztonságos távolból figyelte az eseményeket. Ezután fordul a megkötözött fogolyhoz. Levágja róla a köteleket és egyből elkezdi faggatni.*
– Honnan kerültél ide? Remélem vannak társaid meg egy hajó is ami elvisz erről az átkozott szigetről.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Mivel a hely elég védet és közel is van a vízhez, ezért úgy dönt itt fog letáborozni egyelőre. Először is felderíti a környéket. Egy viszonylag nagy körben elkezdi körbejárni a kis tavat. Egy jó óra mászkálás után, mivel nem talált eddig semmilyen kirívó dolgot, úgy határoz visszatér a pihenőjéhez és majd csak később folytatja a felderítést. Túlságosan is a fejébe szált a biztonság érzet, ezért is lehetett az, hogy óvatlanul lépet ki a fák közül. A partra érve két indiánt pillant meg akik fúvócsövükkel rá céloznak. Egyből hasra vágja magát, így a rá kilőtt kis nyilacskák célt tévesztenek. Gyorsan begurul a biztonságos dzsungelbe. Normál esetben még a menekülést is megkockáztatná, de mivel látott a két bennszülöttel egy gúzsba kötött foglyot, elgondolkodik a kiszabadításán. ~ Még az is lehet, hogy van itt valahol egy hajó. Talán ha együtt mennek vissza elvinnének a következő kikötőbe. ~ Az egyetlen szerencséje, hogy az erdő takarja. Óvatosan pillant ki, hogy meghatározza ellenfelei helyzetét. Eközben azok sem tétováznak. Hátrahagyják a foglyukat és kettéválva próbálják bekeríteni a kalózt. Svornt felkap egy követ és a jobboldali felé hajítja. Hangos ordítás a válasz a becsapódó kőre. A másik lándzsával a kezében tart felé. A kalóz a kardjával ront a már az erdőben lévő ellenfelére. Nem sikerül egyből levágnia az őslakost, de elég közel kerül hozzá, hogy ne legyen hátrányban a lándzsával szemben. Akárhogy is próbálják nem tudnak felülkerekedni egymáson. Eközben a kővel eltalált is talpra áll és elindul felé, hogy pontot tegyen az ügy végére. Svornt eközben a földre kerül és birkózni kezd az indiánnal. Mivel neki hiányzik az egyik keze, így hátrányban van. Már majdnem felül kerekedik rajta az ellenfele, mikor sikerül neki elérnie azt a csont kést amit a parton zsákmányolt. Az ellenfele oldalába döfi, mire az nyikkan egyet és lazít a szorításán. Ordítva rohan felé vérző fejel egy buzogányt lengetve az amelyiket eltalálta a kővel. A kalóznak az utolsó pillanatban sikerül felkapnia a másik lándzsáját és az ép beledöfni a támadójába. Ez elég, hogy megállítsa az őslakost, de így is ráesik az a férfira. Nagy nehezen kimászik alóla és lábra áll. Ezután veszi észre, hogy a másik még mindig életben van. Megszabadítja hát kínjaitól a szerencsétlent. A csontkést elteszi mert még jól jöhet a későbbiekben. Kilép a tópartra ahol a madara egyből a vállára telepedik. Szegény nem tudott segíteni neki az erdőben, így biztonságos távolból figyelte az eseményeket. Ezután fordul a megkötözött fogolyhoz. Levágja róla a köteleket és egyből elkezdi faggatni.*
– Honnan kerültél ide? Remélem vannak társaid meg egy hajó is ami elvisz erről az átkozott szigetről.
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:35:43
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:35:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Az ismeretlen sziget//
* Lewis hosszan menetel az erdőben az őslakosokkal. A hőség elviselhetetlen. A dzsungel hangoskodik, mintha nem ismerné a csendet. Az indiánok szótlanok. Mindketten alacsonyabbak, mint ő, de a fegyverzetükkel egy nála kétszer nagyobb embert is le tudnának teríteni. Látszólag össze vissza mennek, de mintha mégis tudatos lenne a haladás iránya. Egyszer csak elkezdenek beszélni. Először a saját törzsi nyelvüket használják, majd átváltanak olyan beszédre, melyet Lewis is ért.
- Mi az, hogy nincs vizünk?
- A kulacsot az erdőben hagytam, ahol elkaptuk az elfet.
- Úristen, hogy lehetsz ilyen ostoba? Itt egy tó a közelben. Siess!
- Te is tudod, hogy nem szeretek egyedül járkálni.
- Jó, veled megyek, de akkor az elfet is hozom. Még a végén elszökik itt nekem.
Megindulnak egy szélesebb ösvényen, és egy kristálytiszta vizű tóhoz érnek. A haragosabb indián letép egy pálmalevelet, és szakszerű mozdulatokkal ivóalkalmatosságot készít belőle. Éppen belemeríti a levelet a vízbe, amikor reccsenés és léptek zaja hallatszik a tó túlpartjáról.
- Társaságunk akadt! - kiáltja a Lewisre vigyázó őslakos. Mindketten megtöltik fúvócsövüket, és foglyukat rángatva elindulnak a zaj irányába*
* Lewis hosszan menetel az erdőben az őslakosokkal. A hőség elviselhetetlen. A dzsungel hangoskodik, mintha nem ismerné a csendet. Az indiánok szótlanok. Mindketten alacsonyabbak, mint ő, de a fegyverzetükkel egy nála kétszer nagyobb embert is le tudnának teríteni. Látszólag össze vissza mennek, de mintha mégis tudatos lenne a haladás iránya. Egyszer csak elkezdenek beszélni. Először a saját törzsi nyelvüket használják, majd átváltanak olyan beszédre, melyet Lewis is ért.
- Mi az, hogy nincs vizünk?
- A kulacsot az erdőben hagytam, ahol elkaptuk az elfet.
- Úristen, hogy lehetsz ilyen ostoba? Itt egy tó a közelben. Siess!
- Te is tudod, hogy nem szeretek egyedül járkálni.
- Jó, veled megyek, de akkor az elfet is hozom. Még a végén elszökik itt nekem.
Megindulnak egy szélesebb ösvényen, és egy kristálytiszta vizű tóhoz érnek. A haragosabb indián letép egy pálmalevelet, és szakszerű mozdulatokkal ivóalkalmatosságot készít belőle. Éppen belemeríti a levelet a vízbe, amikor reccsenés és léptek zaja hallatszik a tó túlpartjáról.
- Társaságunk akadt! - kiáltja a Lewisre vigyázó őslakos. Mindketten megtöltik fúvócsövüket, és foglyukat rángatva elindulnak a zaj irányába*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:12:17
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:12:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Megtépázva, de életben.//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nem zavarja meg semmi a pihenését. Arra ébred fel, hogy farkas éhes. Feltápászkodik és az erdő felé igyekszik. Normál esetben biztos, hogy nem maradt volna a parton azok után ami történt. Pestissel a vállán lép be az erdőbe. Nagyon óvatosan halad nehogy csapdába vagy még több helyibe ütközzék. Nem kell sokat mennie, hogy gyümölcsöktől roskadozó fákhoz érjen. Csillapítja velük az éhségét és a szomjúságát. Ezután számba veszi a lehetőségeit és úgy dönt, hogy legfőképpen most vizet kell találnia mert csak azzal tudja igazán csillapítani a szomját. Ezen feladatott hűséges társára bízza.*
– Menj és keress nekem vizet! Édes vizet keress oké. Elmondom még egyszer édes víz kell.
– Kár! Édes víz. Kár! * Válaszol a madár és elrepül a fák lombkoronája fölé. Úgy körülbelül egy jó óráig oda van a madár mire visszatér. Addig Svornt megvizsgálja a zsákmányolt felszereléseit meg a környezettét. A madár visszatértekor két szót mondogat.*
– Édes víz. Édes víz. * Majd elkezdi vezetni a kalózt úgy, hogy bizonyos távolságonként ráül egy fára. Elég lassan haladnak mivel a férfinak ügyelnie kell arra is, hogy eltüntesse a nyomait is. Nem szeretné ha a parton lévő halottaknak a társai a nyomában lennének. Ahogy haladnak a sziget belseje felé úgy kezd egyre meredekebb lenni a talaj is. Végül egy kis tóhoz érnek ahol lehetősége van Svorntnak kifújnia magát. Jóízűen iszik a tiszta vízből aztán meg nekilát kimosni a sebeit. Miután ezzel végzett tűzgyújtásra alkalmas követ és fát kerít. Ez eltart egy kis ideig, de sikerrel jár. Egy aprócska tüzet rak aminek nagyon kicsi csak a füstje nehogy felhívja magára a kíváncsi tekintetteket. Szájába vesz egy fadarabot és egy másik parázsló bottal kiégeti ellőszőr a szemét aztán meg a kezét is. Roppant fájdalmas, de szükséges művelet ez. Ha végzett vissza teszi rájuk a kötéseket aztán egy viszonylag védett helyre húzódva kezd el tervezgetni, hogy mit kezdjen ezután.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nem zavarja meg semmi a pihenését. Arra ébred fel, hogy farkas éhes. Feltápászkodik és az erdő felé igyekszik. Normál esetben biztos, hogy nem maradt volna a parton azok után ami történt. Pestissel a vállán lép be az erdőbe. Nagyon óvatosan halad nehogy csapdába vagy még több helyibe ütközzék. Nem kell sokat mennie, hogy gyümölcsöktől roskadozó fákhoz érjen. Csillapítja velük az éhségét és a szomjúságát. Ezután számba veszi a lehetőségeit és úgy dönt, hogy legfőképpen most vizet kell találnia mert csak azzal tudja igazán csillapítani a szomját. Ezen feladatott hűséges társára bízza.*
– Menj és keress nekem vizet! Édes vizet keress oké. Elmondom még egyszer édes víz kell.
– Kár! Édes víz. Kár! * Válaszol a madár és elrepül a fák lombkoronája fölé. Úgy körülbelül egy jó óráig oda van a madár mire visszatér. Addig Svornt megvizsgálja a zsákmányolt felszereléseit meg a környezettét. A madár visszatértekor két szót mondogat.*
– Édes víz. Édes víz. * Majd elkezdi vezetni a kalózt úgy, hogy bizonyos távolságonként ráül egy fára. Elég lassan haladnak mivel a férfinak ügyelnie kell arra is, hogy eltüntesse a nyomait is. Nem szeretné ha a parton lévő halottaknak a társai a nyomában lennének. Ahogy haladnak a sziget belseje felé úgy kezd egyre meredekebb lenni a talaj is. Végül egy kis tóhoz érnek ahol lehetősége van Svorntnak kifújnia magát. Jóízűen iszik a tiszta vízből aztán meg nekilát kimosni a sebeit. Miután ezzel végzett tűzgyújtásra alkalmas követ és fát kerít. Ez eltart egy kis ideig, de sikerrel jár. Egy aprócska tüzet rak aminek nagyon kicsi csak a füstje nehogy felhívja magára a kíváncsi tekintetteket. Szájába vesz egy fadarabot és egy másik parázsló bottal kiégeti ellőszőr a szemét aztán meg a kezét is. Roppant fájdalmas, de szükséges művelet ez. Ha végzett vissza teszi rájuk a kötéseket aztán egy viszonylag védett helyre húzódva kezd el tervezgetni, hogy mit kezdjen ezután.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:22:31
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Megtépázva, de életben.//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Kinyitja a megmaradt szemét, de csak homokot lát. ~ Hol vagyok ~ Testét a hideg hullámok nyaldossák. Felemeli a fejét, hogy körbe nézzen, de a feje zsongva tiltakozik. Három alakot pillant meg közeledni felé. A három alak helyi őslakos félének tűnik. Csont lándzsákat bunkókat és fúvócsöveket lát náluk. Az egyiküknél egy tengerész szablya is van. Testükön emberi csontocskákat és testrészeket vél felfedezni. Megpróbál felállni mielőtt ideérnek, de mikor feltápászkodna a bal kezébe belenyilall a fájdalom. Ránéz a kezére és csak egy csonkot lát a kézfeje helyén amiből gyöngén szivárog a vér. Ekkor megrohanják az emlékek és szörnyű harag tölti el. A bennszülöttek eközben odaérnek hozzá és az egyikük meg is böki a lándzsájával. A vezetőjük az lehet amelyiknek a kardja van. Az le is guggol mellé és a hátára fordítja, majd hátra fordul és fura nyelven kezd el beszélni a másik kettővel. Svornt ez használja ki és egy hirtelen mozdulattal kirántja az őslakos csont tőrét. A meglepetés a bennszülött arcára fagy mikor belevágja a kést. A másik kettő is meglepődhetett mivel nem reagálnak csak késve. Ez az idő elég arra, hogy a kalóz minden erejét felhasználva felálljon. A közelebb lévő ellenfele egy csontbuzogányt lengetve és ordítva rohan felé. Felkap egy marék homokot és az érkező arcába hajítja kihasználja az alkalmat és megragadja a felé száguldó bunkót tartó kezet. A harmadik őslakos is ideér eközben és lándzsájával készül átszúrni a kalózt. Harci üvöltése fájdalmas ordításba csap át mikor egy fekete madár vágódik arcába és kezdi el karmolni. Svornt nem tétlenkedik többször is lefejeli a bunkósat mire az elengedi a fegyverét és a földre esik. Egyből szétzúzza a primitív fegyverrel a fejét. A harmadik felé fordul aki még mindig ordítva próbál megszabadulni a madártól. Mikor beszakad a mellkasa rögtön elnémul. Svornt is lerogy a holtest mellé, hátát egy sziklának támasztva pihen.*
– Gyere Pestis! * Kiált oda a madárnak, mire az engedelmesen a férfi combjára repül. A kalóz az ép kezével elkezdi simogatni a madarat és közben dicséri.*
– Hát te meg, hogy találtál rám ebben a viharban? Nem baj az fő, hogy életben vagyunk még. Nem gondoltam volna, hogy te fogod megmenteni az irhám.
– Megmenteni az irhám, megmenteni az irhám. * Válaszol a madár. A férfi nevet egyet a madáron aztán nekilát bekötözni a sajgó sebeit. A derekán lévő vörös kendővel a kezét, majd egy kis darab vászonnal amit az ingéből tép ki az üres szemgödrét tömi ki. Az egyik halott nyakláncát letépi és a zsineggel a fejéhez rögzíti, hogy ne essen ki. Magához veszi még az egyik vadász csontkését és az egyetlen kardot is. Ha ezzel megvan behúzódik egy árnyékos szikla tövébe és alszik egyet, mert még mindig nem érzi túl jól magát. Előtte megbízza a madarát, hogy őrködjön.*
– Ha jön valaki kelts fel!
– Kelts fel, kelts fel. * Rikácsol a holló, majd felül egy sziklára és onnan nézelődik amíg a gazdája alszik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Kinyitja a megmaradt szemét, de csak homokot lát. ~ Hol vagyok ~ Testét a hideg hullámok nyaldossák. Felemeli a fejét, hogy körbe nézzen, de a feje zsongva tiltakozik. Három alakot pillant meg közeledni felé. A három alak helyi őslakos félének tűnik. Csont lándzsákat bunkókat és fúvócsöveket lát náluk. Az egyiküknél egy tengerész szablya is van. Testükön emberi csontocskákat és testrészeket vél felfedezni. Megpróbál felállni mielőtt ideérnek, de mikor feltápászkodna a bal kezébe belenyilall a fájdalom. Ránéz a kezére és csak egy csonkot lát a kézfeje helyén amiből gyöngén szivárog a vér. Ekkor megrohanják az emlékek és szörnyű harag tölti el. A bennszülöttek eközben odaérnek hozzá és az egyikük meg is böki a lándzsájával. A vezetőjük az lehet amelyiknek a kardja van. Az le is guggol mellé és a hátára fordítja, majd hátra fordul és fura nyelven kezd el beszélni a másik kettővel. Svornt ez használja ki és egy hirtelen mozdulattal kirántja az őslakos csont tőrét. A meglepetés a bennszülött arcára fagy mikor belevágja a kést. A másik kettő is meglepődhetett mivel nem reagálnak csak késve. Ez az idő elég arra, hogy a kalóz minden erejét felhasználva felálljon. A közelebb lévő ellenfele egy csontbuzogányt lengetve és ordítva rohan felé. Felkap egy marék homokot és az érkező arcába hajítja kihasználja az alkalmat és megragadja a felé száguldó bunkót tartó kezet. A harmadik őslakos is ideér eközben és lándzsájával készül átszúrni a kalózt. Harci üvöltése fájdalmas ordításba csap át mikor egy fekete madár vágódik arcába és kezdi el karmolni. Svornt nem tétlenkedik többször is lefejeli a bunkósat mire az elengedi a fegyverét és a földre esik. Egyből szétzúzza a primitív fegyverrel a fejét. A harmadik felé fordul aki még mindig ordítva próbál megszabadulni a madártól. Mikor beszakad a mellkasa rögtön elnémul. Svornt is lerogy a holtest mellé, hátát egy sziklának támasztva pihen.*
– Gyere Pestis! * Kiált oda a madárnak, mire az engedelmesen a férfi combjára repül. A kalóz az ép kezével elkezdi simogatni a madarat és közben dicséri.*
– Hát te meg, hogy találtál rám ebben a viharban? Nem baj az fő, hogy életben vagyunk még. Nem gondoltam volna, hogy te fogod megmenteni az irhám.
– Megmenteni az irhám, megmenteni az irhám. * Válaszol a madár. A férfi nevet egyet a madáron aztán nekilát bekötözni a sajgó sebeit. A derekán lévő vörös kendővel a kezét, majd egy kis darab vászonnal amit az ingéből tép ki az üres szemgödrét tömi ki. Az egyik halott nyakláncát letépi és a zsineggel a fejéhez rögzíti, hogy ne essen ki. Magához veszi még az egyik vadász csontkését és az egyetlen kardot is. Ha ezzel megvan behúzódik egy árnyékos szikla tövébe és alszik egyet, mert még mindig nem érzi túl jól magát. Előtte megbízza a madarát, hogy őrködjön.*
– Ha jön valaki kelts fel!
– Kelts fel, kelts fel. * Rikácsol a holló, majd felül egy sziklára és onnan nézelődik amíg a gazdája alszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380