Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-24 19:51:16
Üzenet elküldve: 2022-03-24 19:51:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Fel nem foghatom ki akarna így tenni és miért!
*Nevet Mordokhai is az ügyetlenkedő szőrgolyóra, aki méltóztatik megelőzni gazdáját és oly' szívszorítóan csúszik bele a vízbe, hogy öröm nézni, s őszintén szólva a férfit még a rajtuk landoló víz sem zavarja. Ez a legkevesebb, amit megérdemeltek azután, hogy reggel óta kísértik a sorsukat. Hát igen, éppenséggel el tudja képzelni, hogy akarták már kucsmát csinálni a kis bajkeverőből eddigi pályafutása során.*
- Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a hölggyel kiegészülve a csapások száma növekedik-e, avagy csökken.
*Kuncog, miközben elégedetten nyugtázza, hogy a leány engedi kezének irányítását. Bár szándéka eredetileg valóban csak annyi volt, hogy megmutassa, bizony könnyebb valakit az embernek magával rántani, ha nem a hajába, hanem mondjuk a tarkójába kapaszkodik, úgy tűnik ez most már vajmi keveset számít. Egy pillanatra kissé mintha belassulna a világ köröttük, ő pedig hagyja magát elveszni a lány aranybarna íriszeinek végtelen örvényében. Elméjének egy eldugott zugában szelídebbik énje alighanem azt kívánja, bárcsak tovább tarthatna ez a néhány pillanat.
Végül homlokuk összeér, ő pedig fényesen elmosolyodik, ahogy meghallja partnere mondandóját.*
- Ó, állok elébe, de ne csak a szád járjon, különben nincs az a hely a világon, ahol éktelen haragom elől menedéket lelhetnél!
*Zengi, de szemében csak a nevetés ül.*
- Hajlok rá, hogy egyetértsek.
*Biccent a leány javaslatára, ami a továbbiakat illeti. A maga részéről szintén nem utasítaná vissza sem a fogadó kályháját, sem a fürdőjét, sem egy az emeletén rá váró száraz inget.*
- Ó, a világ minden ideje az enyém!
*Kuncog a felvetésre, hogy esetleg más dolga lenne. Napját sem tudja már, mikor kelt fel utoljára konkrét célokkal, tervekkel. Persze a városba már egy ideje szándékában állt visszatérni, de elképzelése sem volt, hogy onnantól kezdve mihez kezdjen, így hát nincs teletömve tennivalókkal, jobb ötlete pedig aztán végképp nincs.*
- Hát akkor útra fel, hölgyem!
*Mosolyodik el s ha Rocha csatlakozik hozzá, úgy megindul vissza a piactér felé.*
*A főtérre visszaérve már egyértelműen látni, hogy jócskán benne járnak a napban, sokan igyekeznek napi teendőiket letudva a Pegazusba, ahogy ez lenni szokott. A férfi vet egy pillantást a távolba belevesző, északnyugatra vezető útra, majd útját ő is a hatalmas kőépület felé veszi. Ajtót nyit a leánynak, s ha beljebb kerül, ő maga is követi. Az odabenn uralkodó állapotok ugyancsak alátámasztják az iménti gondolatmenetet, határozottan megszaporodtak a népek, mióta ők elvonultak, hogy gyerekes játékaikat az ítélkező szemektől távol folytassák. Mordokhai a pulthoz ballag, nem kimondottan azért, hogy rendeljen valamit, csak szeretné kissé kifújni magát, és megvárni, amíg a fogadó kellemes melege életet lehel átfagyott végtagjaikba.*
- Nos úrnőm, mit szeretne, mihez kezdjünk?
*Kérdezi hangjában bujkáló nevetéssel, tekintetén azonban csak a kíváncsiság tükröződik.*
- Enni, inni, vagy netán fürdőzni jött meg a kedved? A tisztáson ez utóbbi mintha nem lett volna különösebben ínyedre.
*Villant egy kósza mosolyt, de mi tagadás, érzi, hogy alaposan kiszórakozták magukat és így most nincs különösebb kedve a lány vérét szívni, meg aztán egy éppenséggel neki sincs ellenére sem az étel, sem az ital, sem a fürdő, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ebből a hármasból legalább kettőt így is, úgy is ki fognak pipálni.
Amíg arra vár, hogy partnere is túljusson a világot megrengető dilemmán, miszerint pálinka, vagy tisztálkodás, azért lopva körbenéz a fogadóban összegyűlt díszes társaságon. A nemes intézmény néhány örökös törzsvendégét most is felfedezni véli az asztaloknál, mint a sarokban kártyázó mesterembereket, vagy egy közelebbi asztalnál ücsörgő hangos törp társaságot, akik annak idején rendkívül elmés megjegyzéseket tettek a saját és Mordach hajkoronájára.*
- Egészen furcsa, mennyit megtanulhat az ember egy-egy városka lakóiról akkor is, ha ki sem teszi a lábát a fogadóból. *Mormogja távoli hangon.* A fogadós és helyiek mindig rendkívül készségesek voltak, ha néprajzi felvilágosításomról volt szó, így azt hiszem nem is csoda, ha jobban otthon érzem magamat itt, mint bárhol a világban!
*Nevet, aztán kissé mintha magához térne, megrázza a fejét és figyelmét újra a leánynak szenteli.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam! *Mondja hangjában lappangó derűvel.* Szóval mihez kezdjünk magunkkal? Fürdés ide vagy oda, én azért egy szárazabb inget mindenképp magamra öltenék, na meg remélhetőleg erre sem lesz már máma szükség.
*Üt az oldalán csüngő kard markolatára. Persze nem egy incidenst látott már itt az évek során, és a fogadós alighanem még ezrével tudná sorolni az eseteket, mégsem szeret egy kellemes, kikapcsolódásra szánt estén ennyi fegyvert magán tudni, arról nem is beszélve, hogy zárt térben a kard egyébként sem jó választás.*
- Utána maradéktalanul a tiéd vagyok, és ami azt illeti, kiérdemeltük, hogy kicsit körülnézzünk a pohár fenekén!
*Kacag, és már nyomát sem lelni a reggeli elhatározásnak, miszerint máma tartózkodik az alkoholtól.*
- Fel nem foghatom ki akarna így tenni és miért!
*Nevet Mordokhai is az ügyetlenkedő szőrgolyóra, aki méltóztatik megelőzni gazdáját és oly' szívszorítóan csúszik bele a vízbe, hogy öröm nézni, s őszintén szólva a férfit még a rajtuk landoló víz sem zavarja. Ez a legkevesebb, amit megérdemeltek azután, hogy reggel óta kísértik a sorsukat. Hát igen, éppenséggel el tudja képzelni, hogy akarták már kucsmát csinálni a kis bajkeverőből eddigi pályafutása során.*
- Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a hölggyel kiegészülve a csapások száma növekedik-e, avagy csökken.
*Kuncog, miközben elégedetten nyugtázza, hogy a leány engedi kezének irányítását. Bár szándéka eredetileg valóban csak annyi volt, hogy megmutassa, bizony könnyebb valakit az embernek magával rántani, ha nem a hajába, hanem mondjuk a tarkójába kapaszkodik, úgy tűnik ez most már vajmi keveset számít. Egy pillanatra kissé mintha belassulna a világ köröttük, ő pedig hagyja magát elveszni a lány aranybarna íriszeinek végtelen örvényében. Elméjének egy eldugott zugában szelídebbik énje alighanem azt kívánja, bárcsak tovább tarthatna ez a néhány pillanat.
Végül homlokuk összeér, ő pedig fényesen elmosolyodik, ahogy meghallja partnere mondandóját.*
- Ó, állok elébe, de ne csak a szád járjon, különben nincs az a hely a világon, ahol éktelen haragom elől menedéket lelhetnél!
*Zengi, de szemében csak a nevetés ül.*
- Hajlok rá, hogy egyetértsek.
*Biccent a leány javaslatára, ami a továbbiakat illeti. A maga részéről szintén nem utasítaná vissza sem a fogadó kályháját, sem a fürdőjét, sem egy az emeletén rá váró száraz inget.*
- Ó, a világ minden ideje az enyém!
*Kuncog a felvetésre, hogy esetleg más dolga lenne. Napját sem tudja már, mikor kelt fel utoljára konkrét célokkal, tervekkel. Persze a városba már egy ideje szándékában állt visszatérni, de elképzelése sem volt, hogy onnantól kezdve mihez kezdjen, így hát nincs teletömve tennivalókkal, jobb ötlete pedig aztán végképp nincs.*
- Hát akkor útra fel, hölgyem!
*Mosolyodik el s ha Rocha csatlakozik hozzá, úgy megindul vissza a piactér felé.*
*A főtérre visszaérve már egyértelműen látni, hogy jócskán benne járnak a napban, sokan igyekeznek napi teendőiket letudva a Pegazusba, ahogy ez lenni szokott. A férfi vet egy pillantást a távolba belevesző, északnyugatra vezető útra, majd útját ő is a hatalmas kőépület felé veszi. Ajtót nyit a leánynak, s ha beljebb kerül, ő maga is követi. Az odabenn uralkodó állapotok ugyancsak alátámasztják az iménti gondolatmenetet, határozottan megszaporodtak a népek, mióta ők elvonultak, hogy gyerekes játékaikat az ítélkező szemektől távol folytassák. Mordokhai a pulthoz ballag, nem kimondottan azért, hogy rendeljen valamit, csak szeretné kissé kifújni magát, és megvárni, amíg a fogadó kellemes melege életet lehel átfagyott végtagjaikba.*
- Nos úrnőm, mit szeretne, mihez kezdjünk?
*Kérdezi hangjában bujkáló nevetéssel, tekintetén azonban csak a kíváncsiság tükröződik.*
- Enni, inni, vagy netán fürdőzni jött meg a kedved? A tisztáson ez utóbbi mintha nem lett volna különösebben ínyedre.
*Villant egy kósza mosolyt, de mi tagadás, érzi, hogy alaposan kiszórakozták magukat és így most nincs különösebb kedve a lány vérét szívni, meg aztán egy éppenséggel neki sincs ellenére sem az étel, sem az ital, sem a fürdő, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ebből a hármasból legalább kettőt így is, úgy is ki fognak pipálni.
Amíg arra vár, hogy partnere is túljusson a világot megrengető dilemmán, miszerint pálinka, vagy tisztálkodás, azért lopva körbenéz a fogadóban összegyűlt díszes társaságon. A nemes intézmény néhány örökös törzsvendégét most is felfedezni véli az asztaloknál, mint a sarokban kártyázó mesterembereket, vagy egy közelebbi asztalnál ücsörgő hangos törp társaságot, akik annak idején rendkívül elmés megjegyzéseket tettek a saját és Mordach hajkoronájára.*
- Egészen furcsa, mennyit megtanulhat az ember egy-egy városka lakóiról akkor is, ha ki sem teszi a lábát a fogadóból. *Mormogja távoli hangon.* A fogadós és helyiek mindig rendkívül készségesek voltak, ha néprajzi felvilágosításomról volt szó, így azt hiszem nem is csoda, ha jobban otthon érzem magamat itt, mint bárhol a világban!
*Nevet, aztán kissé mintha magához térne, megrázza a fejét és figyelmét újra a leánynak szenteli.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam! *Mondja hangjában lappangó derűvel.* Szóval mihez kezdjünk magunkkal? Fürdés ide vagy oda, én azért egy szárazabb inget mindenképp magamra öltenék, na meg remélhetőleg erre sem lesz már máma szükség.
*Üt az oldalán csüngő kard markolatára. Persze nem egy incidenst látott már itt az évek során, és a fogadós alighanem még ezrével tudná sorolni az eseteket, mégsem szeret egy kellemes, kikapcsolódásra szánt estén ennyi fegyvert magán tudni, arról nem is beszélve, hogy zárt térben a kard egyébként sem jó választás.*
- Utána maradéktalanul a tiéd vagyok, és ami azt illeti, kiérdemeltük, hogy kicsit körülnézzünk a pohár fenekén!
*Kacag, és már nyomát sem lelni a reggeli elhatározásnak, miszerint máma tartózkodik az alkoholtól.*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-24 10:42:43
Üzenet elküldve: 2022-03-24 10:42:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
// Szálláshely //
* Nehezen állja meg, hogy ne mosolyogja meg a "kihasználást." Egészen úgy festette le magát Vranglil, mintha valami gaz csábító lenne, aki erőszakot követ el a védtelen lányokon. Ha egy kissé csalódott is a visszautasítás miatt, nem mutatja semmi jelét. *
- Ahogy szeretnéd.
* Ennyiben hagyja most a dolgot. Feszült csend követi a mondatot, majd ő is jobbnak látja, ha alváshoz készülődik. *
~ Majdnem kínosabb így, mintha kicsit becsípve egymásnak estünk volna. ~
* Továbbra is némán nekiáll kibogozni a befont tincseit, már majdnem megszáradt. A fehér öltözékét magán hagyja, valószínűleg szélütést kapna a férfi ha kiderülne, nem visel alatta semmit. Megvárja míg a másik elhelyezkedik az ágyon és a maradék helyre beszuszakolja magát. Megpróbál véletlenül sem hozzáérni, nehogy még jobban zavarba hozza. Talán most már elalszik. *
// Reggel //
* Habár nem sokat aludt és azt sem pihentetően, de megszokásból már az első hajnali fényeknél kipattan a szeme. Tompa sajgás emlékezteti a tegnap túlzásba vitt italozásra. Ha a másik még alszik, igyekszik csendben kisiklani a takaró alól és rendbeszedni az öltözékét. Felteszi a homlokpántját, ami eddig a köpenye zsebében pihent és úgy amúgy, rendbe hozza a kinézetét. Az ablakhoz lép és szív egy kis friss levegőt, hátha némi megvilágosodást hoz a kóválygó fejébe. *
// Szálláshely //
* Nehezen állja meg, hogy ne mosolyogja meg a "kihasználást." Egészen úgy festette le magát Vranglil, mintha valami gaz csábító lenne, aki erőszakot követ el a védtelen lányokon. Ha egy kissé csalódott is a visszautasítás miatt, nem mutatja semmi jelét. *
- Ahogy szeretnéd.
* Ennyiben hagyja most a dolgot. Feszült csend követi a mondatot, majd ő is jobbnak látja, ha alváshoz készülődik. *
~ Majdnem kínosabb így, mintha kicsit becsípve egymásnak estünk volna. ~
* Továbbra is némán nekiáll kibogozni a befont tincseit, már majdnem megszáradt. A fehér öltözékét magán hagyja, valószínűleg szélütést kapna a férfi ha kiderülne, nem visel alatta semmit. Megvárja míg a másik elhelyezkedik az ágyon és a maradék helyre beszuszakolja magát. Megpróbál véletlenül sem hozzáérni, nehogy még jobban zavarba hozza. Talán most már elalszik. *
// Reggel //
* Habár nem sokat aludt és azt sem pihentetően, de megszokásból már az első hajnali fényeknél kipattan a szeme. Tompa sajgás emlékezteti a tegnap túlzásba vitt italozásra. Ha a másik még alszik, igyekszik csendben kisiklani a takaró alól és rendbeszedni az öltözékét. Felteszi a homlokpántját, ami eddig a köpenye zsebében pihent és úgy amúgy, rendbe hozza a kinézetét. Az ablakhoz lép és szív egy kis friss levegőt, hátha némi megvilágosodást hoz a kóválygó fejébe. *
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-23 18:50:43
Üzenet elküldve: 2022-03-23 18:50:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Feladta magának a leckét az elf. Már bánja, de az események láncolata már beindult. Az ital is megcsapta, ami miatt még a kulccsal sem boldogul szégyen szemre.*
~ Mozdulj már te vacak! ~* Mint egy varázsszóra ezt követően rögtön feltárul előttük a szoba. Most egy elég kényelmetlen beszélgetés fog következni, amihez már le kell ülnie az ágy szélére. Elmondja aggályait Fenophilënek, aki igazán megértő. Sőt még vigasztalja is, de ettől még nem lesz könnyebb Vranglilnak.*
- Azt hiszem jobb lesz, ha ma inkább alszunk csak. Ne haragudj, de én nekem ez így most nem megy. Rosszul érezném reggel magam nagyon, hogy kihasználtalak ittasan.* Elég kellemetlenül érzi magát, így inkább csak ül némán egy darabig az ágyon.*
- Jobb lesz, ha lefekszünk, mert mindjárt reggel lesz.* El is kezd vetkőzni, de csak ingig, meg alsónadrágig. Remélhetőleg ez után bemásznak az ágyba és alszanak majd egy jót. Egy jó nap pocsék zárása lesz majd.*
* Feladta magának a leckét az elf. Már bánja, de az események láncolata már beindult. Az ital is megcsapta, ami miatt még a kulccsal sem boldogul szégyen szemre.*
~ Mozdulj már te vacak! ~* Mint egy varázsszóra ezt követően rögtön feltárul előttük a szoba. Most egy elég kényelmetlen beszélgetés fog következni, amihez már le kell ülnie az ágy szélére. Elmondja aggályait Fenophilënek, aki igazán megértő. Sőt még vigasztalja is, de ettől még nem lesz könnyebb Vranglilnak.*
- Azt hiszem jobb lesz, ha ma inkább alszunk csak. Ne haragudj, de én nekem ez így most nem megy. Rosszul érezném reggel magam nagyon, hogy kihasználtalak ittasan.* Elég kellemetlenül érzi magát, így inkább csak ül némán egy darabig az ágyon.*
- Jobb lesz, ha lefekszünk, mert mindjárt reggel lesz.* El is kezd vetkőzni, de csak ingig, meg alsónadrágig. Remélhetőleg ez után bemásznak az ágyba és alszanak majd egy jót. Egy jó nap pocsék zárása lesz majd.*
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-22 19:53:09
Üzenet elküldve: 2022-03-22 19:53:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Keresgélés-Tanilla//
//Zárás//
*Részéről az eltévedés elég bosszantó egy dolog. Főleg, mert igen sűrűn volt hozzá szerencséje. Persze a rátalálás öröme varázslatos, de azért az odavezető utat azért inkább kihagyná.
Viszont olybá tűnik, hogy elég nehezen marad nyitva a szeme. Az éjszakát nem nagyon tudta kellemesen átaludni, így pedig nem tervezne be éppen mára egy városnézést. Nem szeretné elvenni Tanilla kedvét attól, hogy igazán jól tudja magát érezni a városban. Talán a közeljövőben szerencséjük lesz még egymáshoz, akkor pedig bepótolja az elmaradását. Myd is nyűgösködik, most rá sincs kedve jobban vigyázni. Jobb, ha a mai napot a regenerálódásnak szentelik.*
- A lehetőségeké, amit nem is szeretnék elrontani. Elég fáradtnak és nyűgösnek érzem magam, hogy elrontsam az érkezésed. De egy öröm volt és ha később úgy adódik talán bejárhatnánk a várost.
*Kacsint mosolyogva a lányra, majd lassan felkelve hajol is aprót.*
- Én lepihenek, de örültem a találkozásnak. Remélem jól fog telni a napod.
*Mosolyog őszintén a lányra, majd szavait megerősítve biccent aprót. Azzal pedig távozik is az asztaltól, ismét a pultot célozva meg. Ismét szobát vesz ki inkább, hogy átaludhassa a napot. Talán az időváltozástól ennyire meggyötört.*
//Zárás//
*Részéről az eltévedés elég bosszantó egy dolog. Főleg, mert igen sűrűn volt hozzá szerencséje. Persze a rátalálás öröme varázslatos, de azért az odavezető utat azért inkább kihagyná.
Viszont olybá tűnik, hogy elég nehezen marad nyitva a szeme. Az éjszakát nem nagyon tudta kellemesen átaludni, így pedig nem tervezne be éppen mára egy városnézést. Nem szeretné elvenni Tanilla kedvét attól, hogy igazán jól tudja magát érezni a városban. Talán a közeljövőben szerencséjük lesz még egymáshoz, akkor pedig bepótolja az elmaradását. Myd is nyűgösködik, most rá sincs kedve jobban vigyázni. Jobb, ha a mai napot a regenerálódásnak szentelik.*
- A lehetőségeké, amit nem is szeretnék elrontani. Elég fáradtnak és nyűgösnek érzem magam, hogy elrontsam az érkezésed. De egy öröm volt és ha később úgy adódik talán bejárhatnánk a várost.
*Kacsint mosolyogva a lányra, majd lassan felkelve hajol is aprót.*
- Én lepihenek, de örültem a találkozásnak. Remélem jól fog telni a napod.
*Mosolyog őszintén a lányra, majd szavait megerősítve biccent aprót. Azzal pedig távozik is az asztaltól, ismét a pultot célozva meg. Ismét szobát vesz ki inkább, hogy átaludhassa a napot. Talán az időváltozástól ennyire meggyötört.*
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-22 11:20:41
Üzenet elküldve: 2022-03-22 11:20:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Feszültség vibrál közöttük, szinte szabad szemmel is látni lehet. Ez amolyan, „idegesség-kíváncsiság-kezdődő izgalom” keveréke, amiből tényleg bármi kialakulhat még. Nehezére esik levenni a pillantását róla, az az igazság. Miután egy vakmerő kérdéssel mondhatni rárúgta az ajtót szegény tépelődő Vranglilra, már nincs megállás. Megszerzik a szobakulcsot. Szemlátomást a férfi is elég ingatag, szép kis társaság ők ketten. *
~ Minek stresszelek, hát nincs ennél természetesebb dolog a világon, nem? ~
* Már majdnem megkérdezi tőle, segítsen-e a kulccsal meg a lyukkal, de aztán rájön, hogy ez a pillanatnyi helyzetben nem lenne a legokosabb kérdés. Végre elszánta magát a cselekvésre, most meg azt kell látnia, hogy a másik arcára rávan írva a kétely, aminek hangot is ad. Hosszan kifújja a levegőt és komoly arccal leguggol elé. Egy kissé imbolyog. Tétovázik egy másodpercig, de végül kedvesen megérinti a karját. *
- Figyelj. Úgy látom, neked nagyobb aggályaid vannak e téren, mint nekem. Abban biztos vagyok, hogy nekem holnap reggel sem lesz másmilyen a viszonyom, mint most ebben a pillanatban. De benned már nem vagyok olyan biztos. Nem baj, ha meggondoltad magad. Nem bántódom meg, nem leszek dühös, nem gondollak… férfiatlannak, vagy komolytalannak, rendben? * Gondolkozik még néhány pillanatot, mit mondhatna, közben finoman rugózik a sarkán. Új helyzet ez számára. * Nekem nem lenne ellenemre a dolog, de lehet, hogy te máshogy nézel rám. Tudod, nem úgy, mint a városi lányokra. * Halványan elmosolyodik. A lánynak mi sem természetesebb, félénksége ellenére, hogy egy másik testtel egymást élvezzék, aztán másnap ki-ki menjen a dolgára. *
* Feszültség vibrál közöttük, szinte szabad szemmel is látni lehet. Ez amolyan, „idegesség-kíváncsiság-kezdődő izgalom” keveréke, amiből tényleg bármi kialakulhat még. Nehezére esik levenni a pillantását róla, az az igazság. Miután egy vakmerő kérdéssel mondhatni rárúgta az ajtót szegény tépelődő Vranglilra, már nincs megállás. Megszerzik a szobakulcsot. Szemlátomást a férfi is elég ingatag, szép kis társaság ők ketten. *
~ Minek stresszelek, hát nincs ennél természetesebb dolog a világon, nem? ~
* Már majdnem megkérdezi tőle, segítsen-e a kulccsal meg a lyukkal, de aztán rájön, hogy ez a pillanatnyi helyzetben nem lenne a legokosabb kérdés. Végre elszánta magát a cselekvésre, most meg azt kell látnia, hogy a másik arcára rávan írva a kétely, aminek hangot is ad. Hosszan kifújja a levegőt és komoly arccal leguggol elé. Egy kissé imbolyog. Tétovázik egy másodpercig, de végül kedvesen megérinti a karját. *
- Figyelj. Úgy látom, neked nagyobb aggályaid vannak e téren, mint nekem. Abban biztos vagyok, hogy nekem holnap reggel sem lesz másmilyen a viszonyom, mint most ebben a pillanatban. De benned már nem vagyok olyan biztos. Nem baj, ha meggondoltad magad. Nem bántódom meg, nem leszek dühös, nem gondollak… férfiatlannak, vagy komolytalannak, rendben? * Gondolkozik még néhány pillanatot, mit mondhatna, közben finoman rugózik a sarkán. Új helyzet ez számára. * Nekem nem lenne ellenemre a dolog, de lehet, hogy te máshogy nézel rám. Tudod, nem úgy, mint a városi lányokra. * Halványan elmosolyodik. A lánynak mi sem természetesebb, félénksége ellenére, hogy egy másik testtel egymást élvezzék, aztán másnap ki-ki menjen a dolgára. *
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-21 23:50:37
Üzenet elküldve: 2022-03-21 23:50:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
*Megkapja a választ a kérdésére amire értőn bólint.*
-Errefelé úgy tudom rabokkal bányásztatnak.
~Otthon meg rabszolgákkal. Mindenütt másképp megy ez. Wegtorenben nem kérdeztem meg, hogy bányásznak-e egyáltalán. Pedig a világválasztó hegy ott is ott van.~
*Morfondírozik kicsit miközben hallgatja a lányt. Aki fellelkesülve beszél az ábrándjairól amik újabb kérdéseket csalnak ki az ehhez a témához nem elég tanult fiúból. Azt, megérti hogy a kinek és mire az kevésbé fontos kérdés mint a mennyiért. Amit meg tud érteni. Bár érdekesnek tartja, hogy korábban még viszolygott a lány a seregnek való munkától. Erre még nem kérdez rá mert van egy csomó másik kérdése. Látszik a vörösön, hogy nem akármilyen koponya lehet mert sikerül meg is jegyeznie mindet. A kis pap is elismeri magában, hogy ez nem kis teljesítmény. De azért visszakérdez így is.*
-Ha a páncél széttörik a benne lévő lovag nem fog?
*Ő úgy gondolná, hogy ha a páncél se bírja akkor a törékenyebb ember még kevésbé. De úgy érzi erre is van a lánynak egy okos ötlete ami neki eszébe se jutna.*
-Cserélni? Olyan olcsóak lennének?
*Ő volt már úgy, hogy ha kiszakadt a ruhája csak egy foltot kapott rá mert, azt se tudta cserélni. A varázsdolgok meg úgy tudja jó drágák. Felkeltette az ő érdeklődését is a gólem téma. Amit amúgy nem nehéz felkelteni. Amennyire rajong most a gólemekért lehet pár óra múlva a csillagokért fog ugyan ennyire. Kérdései és gondolatai viszont a lányt is lázba hozzák aki lelkesebben kezd ötletelni. A súlyuk leírására Zeekx, megállapítja, hogy akkor jó nehezek lesznek. Arra is bólint, hogy nem vennék el az emberek munkáját csak besegítenének. Pedig szép gondolatnak hangzik, hogy ilyen gépek szolgálják ki őket míg ők csak pihennének egész nap. El is mosolyodik a gondolatra. Akkor micsoda mulatságokat lehetne csapni. Közben a válaszokra is odafigyel.*
-A lovak mellett? Nem lennének akkor büdösek?
*Mert a lovak azok tudnak lenni. Meg nehéz ilyesmit elképzelnie. Lassan végére ér a mesedélután. Lyssának biztos hosszú napja volt. Új város, új környezet, új izgalmak. Amikre ők ketten is rátettek egy lapáttal. A másik tervét halva a fiú a vörösre mosolyog.*
-Sok sikert kívánok!
*Ha tényleg ilyeneket talál majd fel akkor biztos jól járna a lánnyal a kereskedőház. A kapott kérdésre épp egy pillanatig gondolkozik csak majd lelkesen válaszol.*
-Persze szívesen. De a hajad megszáradt már mert hideg van kint?
*Ő majd megfagyott prédikáció közben. Nem akarná, hogy a másik megfázzon.*
*Megkapja a választ a kérdésére amire értőn bólint.*
-Errefelé úgy tudom rabokkal bányásztatnak.
~Otthon meg rabszolgákkal. Mindenütt másképp megy ez. Wegtorenben nem kérdeztem meg, hogy bányásznak-e egyáltalán. Pedig a világválasztó hegy ott is ott van.~
*Morfondírozik kicsit miközben hallgatja a lányt. Aki fellelkesülve beszél az ábrándjairól amik újabb kérdéseket csalnak ki az ehhez a témához nem elég tanult fiúból. Azt, megérti hogy a kinek és mire az kevésbé fontos kérdés mint a mennyiért. Amit meg tud érteni. Bár érdekesnek tartja, hogy korábban még viszolygott a lány a seregnek való munkától. Erre még nem kérdez rá mert van egy csomó másik kérdése. Látszik a vörösön, hogy nem akármilyen koponya lehet mert sikerül meg is jegyeznie mindet. A kis pap is elismeri magában, hogy ez nem kis teljesítmény. De azért visszakérdez így is.*
-Ha a páncél széttörik a benne lévő lovag nem fog?
*Ő úgy gondolná, hogy ha a páncél se bírja akkor a törékenyebb ember még kevésbé. De úgy érzi erre is van a lánynak egy okos ötlete ami neki eszébe se jutna.*
-Cserélni? Olyan olcsóak lennének?
*Ő volt már úgy, hogy ha kiszakadt a ruhája csak egy foltot kapott rá mert, azt se tudta cserélni. A varázsdolgok meg úgy tudja jó drágák. Felkeltette az ő érdeklődését is a gólem téma. Amit amúgy nem nehéz felkelteni. Amennyire rajong most a gólemekért lehet pár óra múlva a csillagokért fog ugyan ennyire. Kérdései és gondolatai viszont a lányt is lázba hozzák aki lelkesebben kezd ötletelni. A súlyuk leírására Zeekx, megállapítja, hogy akkor jó nehezek lesznek. Arra is bólint, hogy nem vennék el az emberek munkáját csak besegítenének. Pedig szép gondolatnak hangzik, hogy ilyen gépek szolgálják ki őket míg ők csak pihennének egész nap. El is mosolyodik a gondolatra. Akkor micsoda mulatságokat lehetne csapni. Közben a válaszokra is odafigyel.*
-A lovak mellett? Nem lennének akkor büdösek?
*Mert a lovak azok tudnak lenni. Meg nehéz ilyesmit elképzelnie. Lassan végére ér a mesedélután. Lyssának biztos hosszú napja volt. Új város, új környezet, új izgalmak. Amikre ők ketten is rátettek egy lapáttal. A másik tervét halva a fiú a vörösre mosolyog.*
-Sok sikert kívánok!
*Ha tényleg ilyeneket talál majd fel akkor biztos jól járna a lánnyal a kereskedőház. A kapott kérdésre épp egy pillanatig gondolkozik csak majd lelkesen válaszol.*
-Persze szívesen. De a hajad megszáradt már mert hideg van kint?
*Ő majd megfagyott prédikáció közben. Nem akarná, hogy a másik megfázzon.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:56:54
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:56:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Megy az oda-vissza menő szócsata, amit egy csípéssel koronáz meg Vranglil.*
- Örülök, hogy nem vagy olyan nyápic nemes kisasszony.* Innentől már egyenes út vezet az asztalig, ahol megtörténik az a kényes kérdés. Az asztalt uraló hangulat megváltozik. Igenló a válasz mégis ott lebeg egy masszív bizonytalanság felettük. Bánja már kicsit a kérdését, de vissza már nem lehet szívni, inkább próbálja oldani a feszültséget. Tereli a beszélgetést egy kicsit az ezt követő nap irányába, miközben italát is dönti magába. Fenophilë pedig közben őt kezdi el mustrálni.*
- Oké, akkor majd kelünk időben.* Már nem is igazán tudja miről beszél, csak gépiesen válaszol. A maradék időben borát iszogatja, hogy ezzel is időt próbál nyerni magának, hogy összeszedje magát. Fenophilënek ez hamarabb összejön, de javára legyen írva, hogy az itala is hamarabb elfogy. Neki még van egy emberes korty a kupájában, de már érzi, hogy újfent dolgozik az ital.*
- Öööö... Csak egy kicsi.* Meglepett még úgyis, hogy jól megbámulta őt nemrég a lány.*
- Ó... oké megyek, megyek már.* Próbál hirtelen felállni, de ez nem megy olyan egyszerűen, mert egy kicsit megszédül. Megkapaszkodik az asztalban, majd lehúzza az italát.*
- Várj, még kell a kulcs.* Oda támolyog a pulthoz. Nem részed, csak a járása bizonytalan, meg a nyelve. Ki is vesz egy Szobát a mai éjszakára 17 aranyért
.*
- Itt van a kulcs. ~ Illő ez? Úgy tűnik akarja, de mégis illő ez? ~* Bizonytalanul indul felfelé a szobához. A lépcső nem a barátja és a kulcslyuk sem az, de a fejében kavargó gondolatok még jobban megnehezítik az utat. Amikor bejutnak végre a szobába gondterhelt arccal ül le az ágyra.*
- Nem is tudom. Biztos jó ötlet ez? Te is ittál meg én is ittam. Nem fogod ezt holnap megbánni?* Ezek a kétségek gyötrik, amiknek utat ad ezekben a kérdésekben. Soha nem gondolta volna, hogy ilyesmi valaha is be fog következni. Ez a lány most nagyon megkavarta.*
* Megy az oda-vissza menő szócsata, amit egy csípéssel koronáz meg Vranglil.*
- Örülök, hogy nem vagy olyan nyápic nemes kisasszony.* Innentől már egyenes út vezet az asztalig, ahol megtörténik az a kényes kérdés. Az asztalt uraló hangulat megváltozik. Igenló a válasz mégis ott lebeg egy masszív bizonytalanság felettük. Bánja már kicsit a kérdését, de vissza már nem lehet szívni, inkább próbálja oldani a feszültséget. Tereli a beszélgetést egy kicsit az ezt követő nap irányába, miközben italát is dönti magába. Fenophilë pedig közben őt kezdi el mustrálni.*
- Oké, akkor majd kelünk időben.* Már nem is igazán tudja miről beszél, csak gépiesen válaszol. A maradék időben borát iszogatja, hogy ezzel is időt próbál nyerni magának, hogy összeszedje magát. Fenophilënek ez hamarabb összejön, de javára legyen írva, hogy az itala is hamarabb elfogy. Neki még van egy emberes korty a kupájában, de már érzi, hogy újfent dolgozik az ital.*
- Öööö... Csak egy kicsi.* Meglepett még úgyis, hogy jól megbámulta őt nemrég a lány.*
- Ó... oké megyek, megyek már.* Próbál hirtelen felállni, de ez nem megy olyan egyszerűen, mert egy kicsit megszédül. Megkapaszkodik az asztalban, majd lehúzza az italát.*
- Várj, még kell a kulcs.* Oda támolyog a pulthoz. Nem részed, csak a járása bizonytalan, meg a nyelve. Ki is vesz egy Szobát a mai éjszakára 17 aranyért
.*- Itt van a kulcs. ~ Illő ez? Úgy tűnik akarja, de mégis illő ez? ~* Bizonytalanul indul felfelé a szobához. A lépcső nem a barátja és a kulcslyuk sem az, de a fejében kavargó gondolatok még jobban megnehezítik az utat. Amikor bejutnak végre a szobába gondterhelt arccal ül le az ágyra.*
- Nem is tudom. Biztos jó ötlet ez? Te is ittál meg én is ittam. Nem fogod ezt holnap megbánni?* Ezek a kétségek gyötrik, amiknek utat ad ezekben a kérdésekben. Soha nem gondolta volna, hogy ilyesmi valaha is be fog következni. Ez a lány most nagyon megkavarta.*
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-20 17:48:23
Üzenet elküldve: 2022-03-20 17:48:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*A kőépület tömör faajtaja ismerősen nyikorogva tárul ki az ork előtt. Bent kellemes meleg fogadja, ételek finom illata és a kandalló, valamint a teret megvilágító fáklyák adta kellemes füstös aroma hívogatja be az éhes vándort. Halk kézlegyintéssel és egy nyugodt mosollyal köszönti a rá tekintő vendégeket és személyzetet, ahogy betér az épületbe és szemeivel rögtön egy üres helyet kezd keresni magának. Pár lépést tesz az ajtótól, hogy ne legyen útban senkinek, aki be szeretne jönni, vagy éppen elhagyná az épületet, majd úgy dönt, hogy annak ellenére, hogy van azért egy pár üres székekhez társult asztal, mégiscsak a pultnál foglalna helyet, hátha lehetősége nyílik egy pár szó váltására valakivel. Legrosszabb esetben elszórakoztatja magát a fogadóssal, miután volt szerencséje egy kiadós vacsora elfogyasztásához! Vaskos markával félrehúz egy faszéket a pult lábánál, majd a válláról levéve zsákját, maga mellé helyezi, neki döntve azt székének, amin majd aztán helyet is foglal.*
- Szép estét, fogadós Uram!
*Előzi meg köszönése a vendéglátóst, majd kezeit a szépen tisztán tartott pultra kulcsolja és széles mosollyal tekint a hozzá lépegető fogadós felé.*
- Szépet magának is! Fáradtnak és éhesnek tűnik, ez esetben a tökéletes helyen van! Adhatok valamit? Vagy egy még ennél is jobb kérdés: Mit adhatok?
*Az ork gyomra egyből felkordul, ahogy a fogadós szolgálatait kínálja fel, igy Toragg nem is veszteget több időt! Az elmúlt években többször is kellemes emlékekkel tekintett vissza az előtte álló ember finomabbnál finomabb fogásaira, így nem is kíván több időt vesztegetni, egyből rendel is magának egy jó tányér Őzragu levest, az érte járó 11 arany fejében, hozzá két Szelet kenyeret, további 4 aranyért. A fogadós egy hálás bólintással nyugtázza a rendelést és megragad egy fatányérat maga mellől, a hozzá járó evőeszközök társaságában, majd egy pillanat erejéig eltűnik, hogy szedhessen egy tányér ételt az orknak. Ekkor Toraggnak van esélye megragadni az alkalmat, hogy körbe tekinthessen a felgyülemlett népeken. Este van már, így nem meglepő, hogy szinte minden asztalnál ülnek vigadozó fajok sorai. Végignéz mindenen és mindenkin, esélytelen próbálkozásában, hátha megpillant egy ismerős arcot, habár csakis idegenek tekintetével találhatja szemben sajátját, egy-egy másik vendég arcán. Ekkor csak egy szelíd mosollyal üdvözli azt, majd tovább is állnak szemei. Nem akar ő bajt, csupán mélázni kicsit a vigadó vendégeken.*
- Parancsoljon! *Teszi az ork elé a gőzölgő levest és pár szelet kenyeret. Toragg két markába zárja a fatálat, majd orrához emelve azt, nagyot szippant a finom illatból, majd a tál mellé készített, fából faragott kanalat figyelmen kívül hagyva, szájához szorítva a tálat, szürcsölni kezdi a benne lévő forró levest. Ínycsiklandó! Pont olyan, mint ahogy az emlékeiben élt, hacsak nem még annál is jobb! Óvatos kortyokkal fogyasztja a forró levest, párszor megpihenve, az ételt letéve, ökölbe szorított markával egyet-egyet tisztítva száján, majd azt nadrágjába törölve. Párszor elhalad előtte a fogadós, kérdő szemekkel figyelve az orkot, panaszt lesve, hogy minden rendben van-e, de kivetnivaló egy szál se! Az zöldbőrű szinte habzsolja a kiadós adag ételt, minden egyes falatot alaposan megforgatva szájában, az étkezés minden egyes pillanatát alaposan kiélvezve!*
- Szép estét, fogadós Uram!
*Előzi meg köszönése a vendéglátóst, majd kezeit a szépen tisztán tartott pultra kulcsolja és széles mosollyal tekint a hozzá lépegető fogadós felé.*
- Szépet magának is! Fáradtnak és éhesnek tűnik, ez esetben a tökéletes helyen van! Adhatok valamit? Vagy egy még ennél is jobb kérdés: Mit adhatok?
*Az ork gyomra egyből felkordul, ahogy a fogadós szolgálatait kínálja fel, igy Toragg nem is veszteget több időt! Az elmúlt években többször is kellemes emlékekkel tekintett vissza az előtte álló ember finomabbnál finomabb fogásaira, így nem is kíván több időt vesztegetni, egyből rendel is magának egy jó tányér Őzragu levest, az érte járó 11 arany fejében,
hozzá két Szelet kenyeret, további 4 aranyért. A fogadós egy hálás bólintással nyugtázza a rendelést és megragad egy fatányérat maga mellől, a hozzá járó evőeszközök társaságában, majd egy pillanat erejéig eltűnik, hogy szedhessen egy tányér ételt az orknak. Ekkor Toraggnak van esélye megragadni az alkalmat, hogy körbe tekinthessen a felgyülemlett népeken. Este van már, így nem meglepő, hogy szinte minden asztalnál ülnek vigadozó fajok sorai. Végignéz mindenen és mindenkin, esélytelen próbálkozásában, hátha megpillant egy ismerős arcot, habár csakis idegenek tekintetével találhatja szemben sajátját, egy-egy másik vendég arcán. Ekkor csak egy szelíd mosollyal üdvözli azt, majd tovább is állnak szemei. Nem akar ő bajt, csupán mélázni kicsit a vigadó vendégeken.*- Parancsoljon! *Teszi az ork elé a gőzölgő levest és pár szelet kenyeret. Toragg két markába zárja a fatálat, majd orrához emelve azt, nagyot szippant a finom illatból, majd a tál mellé készített, fából faragott kanalat figyelmen kívül hagyva, szájához szorítva a tálat, szürcsölni kezdi a benne lévő forró levest. Ínycsiklandó! Pont olyan, mint ahogy az emlékeiben élt, hacsak nem még annál is jobb! Óvatos kortyokkal fogyasztja a forró levest, párszor megpihenve, az ételt letéve, ökölbe szorított markával egyet-egyet tisztítva száján, majd azt nadrágjába törölve. Párszor elhalad előtte a fogadós, kérdő szemekkel figyelve az orkot, panaszt lesve, hogy minden rendben van-e, de kivetnivaló egy szál se! Az zöldbőrű szinte habzsolja a kiadós adag ételt, minden egyes falatot alaposan megforgatva szájában, az étkezés minden egyes pillanatát alaposan kiélvezve!*
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-20 08:38:49
Üzenet elküldve: 2022-03-20 08:38:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
* A kis gnómot türelmesen hallgatja a szerzetes, még a csámcsogásra se rándul meg a szeme. Lyss látványosan fellelkesülve mesél életéről és unalmas kalandjairól. Hamar tapasztal a férfin meglepődést, majd a kérdés is elhangzik. *
- A puskapor az egy olyan dolog, ami a bánya technikától kezdve a hadi iparban is megtalálható. Nagy és kis mennyiségben is tűz hatására robban. Így járatokat alakíthatnak ki könnyebben a bányában. Ezt porított formában tudják felhasználni.
* Magyarázza el, de utána folytatja is a magyarázatát, ami ismételten felkelti a szerzetes figyelmét, és választ is ad. *
- Igen pontosan! Olyanokat.
* Mutat rá a lényegre, de utána folytatja a magyarázatot. Hamar jön is egy újabb kérdés számára. *
- Ha valakinek van pénze rá, hogy erre használja akkor miért ne? Fémből készül és cippelni tökéletesen tud. Hosszú utakra is teljesen alkalmas tud lenni.
* A férfi szeme felcsillan a magyarázatoknál és utána a kérdések tömkelegét zúdítja a kislányra, aki képességének hála mindent megjegyez, így könnyedén veszi a kérdés halmazát a férfinek. *
- Nem-nem, félre érted. Szeretnék páncélt is készíteni és gólemet is. A gólemnek szükséges energia forrást találni, illetve meg kellene oldani, hogy parancsokat is teljesíthessen ahogyan azt a mágusoknak teszi. A páncél az meg szimplán egy páncélra páncél. Tegyük fel. * Sóhajt és nagy levegőt vesz. * - Egy lovag harcba indul egy nagy hadtest ellen, de sokkal többen vannak az ellenségek. Felhúzza a lovagi páncélzatát, kardját meg amit akar vinni. * Itt legyint, ő tudós, nem foglalkozik, hogy mire van szükség a harcokhoz. * - Utána van egy gólem méretű páncél amibe beleszáll, és maga a súlyát annak nem cipeli a benne lévő ember, de mozgathatja és sokkal nagyobb védelmet nyújt számára. Mivel nagyobb is akár ötven szimpla katonával el tud bánni, és ha szét is törik ez a páncél, még ott van az eredeti lovagi felszerelése, és így folytathatja a harcot. Szerintem bámulatos lenne! * Lelkendezik, de utána jó nagy levegőt vesz, hisz tudja, hogy a kérdések hada még hátra van. * - Természetesen elég, csak lassan készülnének a páncélok, de ez nem gond. Ahogyan a gólemek esetén sem... * Itt egy sóhaj hagyja el a kis gnómot. * - Nem tudom, hogy energia forrásként mit lehetne találni, erre még rá kell jönni. Csak elméleti szálon fut a dolog. A méretek változók lennének, amilyet rendelnek, de szerintem csak óriás méretben kellene gondolkodni.
* Nyugtázza, de még mindig sok kérdés van hátra, amit lelkesen és szívesen meg is válaszol a szerzetesnek. *
- Rozsdásodás mindig lehetséges, de akkor csak cserélni kell a páncélt. Amúgy vannak a rozsda ellen megoldások.
* Világít rá a kérdésre, de utána folytatja a válaszolást. ~ Azért kevesebbet is kérdezhetett volna egyben. ~ Morgolódik a kis gnóm, de a lelkesedése tovább hajtja. *
- Olajozhatják is, és az intelligenciájuk pedig csak a parancsok teljesítéséig terjednek, de érdemes beléjük valami óvintézkedést táplálni, hogy legyen egy adott tiltó lista. * Gondolkozik el a kérdésen, ami sok elméleti dolgot vet fel benne. *
- A súlyukra most nem tudok választ adni, de szerintem a lovagi páncélzatban lévő lovagok tízszerese is lehet a súlyuk. Érzelmük nem igen lehet, de jelszót megértik, ha például ajtó előtt strázsálnának. Nem hinném, hogy vallásosságnak értelme lenne náluk. Az első néhányat biztos megtartanám, hisz bemutatónak is hasznosak lennének, és a többi elkészítésében segédkeznének.
* Képzeli el, ahogyan a kovács üllőkön dolgoznak a hatalmas gólemek. ~ Bámulatos! BÁMULATOS! ~ Robban fel az elméje a képektől, és akarva-akaratlanul a képek látványától tekintete szikrákat szór az önfeledt izgalom miatt. *
- Nem kell létrára állniuk, ez butaság. Ha óriás méretűek akkor elég magasak, de amúgy nem akarom megfosztatni az embereket sem a munkától. * Legyint ismét. * - Majd azok állnak a létrára, de ők oda hordják azt a sok alapanyagot.
* Állapítja meg és tovább mosolyog. *
- Szerintem a lovak mellett kikapcsolt állapotban, valami mechanizmussal ellátva, hogy bármikor kikapcsolhatókká váljanak, vagy éppen kivehetővé váljon, ami energiát ad nekik. * Gondolkozik el ismét. ~ Talán inkább jelszóra kikapcsolhatóvá kellene válniuk és ha baj van, akár eltávolítható legyen az energia forrás. ~ Merül el egy pillanatra a gondolataiban. *
- Nem zavar a sok kérdés, de butaságot azért ne kérdezz. A gólemeknek sem kell aludniuk, nekik sem. * Legyint, de nem kezdi el bántani a szerzetest a bugyuta kérdés miatt. Elégedetten dől hátra a székben, hogy minden kérdésére tudott válaszolni. *
- Nemsokára el kellene tennünk magunkat holnapra, szeretnék benézni abba a kereskedő házba, talán érdeklődni fognak a munkásságomért.
* Reménykedik, de nem túlságosan. Gondolkozott azon is, hogy talán a városházára kellene mennie és a vezetőket megkérdeznie erről, de ameddig nem rendelkezik elegendő tudással erről, nem idegesíti magát. ~ Össze kellene raknom a tervrajzokat, hogy legalább lehessen valamit bemutatni. ~ *
- Lenne kedved elkísérni engem? El kellene lefekvés előtt a piacra. Szükségem lenne tintára és néhány apróságra, hogy nehogy kifogyjak. Meg valami könyv is jó lenne pluszba.
* Állapítja meg, majd kérdőn a másikra néz. Ez a téma teljesen el is feledtette a perverzségüket. *
// Memoriter Aktív képesség //
* A kis gnómot türelmesen hallgatja a szerzetes, még a csámcsogásra se rándul meg a szeme. Lyss látványosan fellelkesülve mesél életéről és unalmas kalandjairól. Hamar tapasztal a férfin meglepődést, majd a kérdés is elhangzik. *
- A puskapor az egy olyan dolog, ami a bánya technikától kezdve a hadi iparban is megtalálható. Nagy és kis mennyiségben is tűz hatására robban. Így járatokat alakíthatnak ki könnyebben a bányában. Ezt porított formában tudják felhasználni.
* Magyarázza el, de utána folytatja is a magyarázatát, ami ismételten felkelti a szerzetes figyelmét, és választ is ad. *
- Igen pontosan! Olyanokat.
* Mutat rá a lényegre, de utána folytatja a magyarázatot. Hamar jön is egy újabb kérdés számára. *
- Ha valakinek van pénze rá, hogy erre használja akkor miért ne? Fémből készül és cippelni tökéletesen tud. Hosszú utakra is teljesen alkalmas tud lenni.
* A férfi szeme felcsillan a magyarázatoknál és utána a kérdések tömkelegét zúdítja a kislányra, aki képességének hála mindent megjegyez, így könnyedén veszi a kérdés halmazát a férfinek. *
- Nem-nem, félre érted. Szeretnék páncélt is készíteni és gólemet is. A gólemnek szükséges energia forrást találni, illetve meg kellene oldani, hogy parancsokat is teljesíthessen ahogyan azt a mágusoknak teszi. A páncél az meg szimplán egy páncélra páncél. Tegyük fel. * Sóhajt és nagy levegőt vesz. * - Egy lovag harcba indul egy nagy hadtest ellen, de sokkal többen vannak az ellenségek. Felhúzza a lovagi páncélzatát, kardját meg amit akar vinni. * Itt legyint, ő tudós, nem foglalkozik, hogy mire van szükség a harcokhoz. * - Utána van egy gólem méretű páncél amibe beleszáll, és maga a súlyát annak nem cipeli a benne lévő ember, de mozgathatja és sokkal nagyobb védelmet nyújt számára. Mivel nagyobb is akár ötven szimpla katonával el tud bánni, és ha szét is törik ez a páncél, még ott van az eredeti lovagi felszerelése, és így folytathatja a harcot. Szerintem bámulatos lenne! * Lelkendezik, de utána jó nagy levegőt vesz, hisz tudja, hogy a kérdések hada még hátra van. * - Természetesen elég, csak lassan készülnének a páncélok, de ez nem gond. Ahogyan a gólemek esetén sem... * Itt egy sóhaj hagyja el a kis gnómot. * - Nem tudom, hogy energia forrásként mit lehetne találni, erre még rá kell jönni. Csak elméleti szálon fut a dolog. A méretek változók lennének, amilyet rendelnek, de szerintem csak óriás méretben kellene gondolkodni.
* Nyugtázza, de még mindig sok kérdés van hátra, amit lelkesen és szívesen meg is válaszol a szerzetesnek. *
- Rozsdásodás mindig lehetséges, de akkor csak cserélni kell a páncélt. Amúgy vannak a rozsda ellen megoldások.
* Világít rá a kérdésre, de utána folytatja a válaszolást. ~ Azért kevesebbet is kérdezhetett volna egyben. ~ Morgolódik a kis gnóm, de a lelkesedése tovább hajtja. *
- Olajozhatják is, és az intelligenciájuk pedig csak a parancsok teljesítéséig terjednek, de érdemes beléjük valami óvintézkedést táplálni, hogy legyen egy adott tiltó lista. * Gondolkozik el a kérdésen, ami sok elméleti dolgot vet fel benne. *
- A súlyukra most nem tudok választ adni, de szerintem a lovagi páncélzatban lévő lovagok tízszerese is lehet a súlyuk. Érzelmük nem igen lehet, de jelszót megértik, ha például ajtó előtt strázsálnának. Nem hinném, hogy vallásosságnak értelme lenne náluk. Az első néhányat biztos megtartanám, hisz bemutatónak is hasznosak lennének, és a többi elkészítésében segédkeznének.
* Képzeli el, ahogyan a kovács üllőkön dolgoznak a hatalmas gólemek. ~ Bámulatos! BÁMULATOS! ~ Robban fel az elméje a képektől, és akarva-akaratlanul a képek látványától tekintete szikrákat szór az önfeledt izgalom miatt. *
- Nem kell létrára állniuk, ez butaság. Ha óriás méretűek akkor elég magasak, de amúgy nem akarom megfosztatni az embereket sem a munkától. * Legyint ismét. * - Majd azok állnak a létrára, de ők oda hordják azt a sok alapanyagot.
* Állapítja meg és tovább mosolyog. *
- Szerintem a lovak mellett kikapcsolt állapotban, valami mechanizmussal ellátva, hogy bármikor kikapcsolhatókká váljanak, vagy éppen kivehetővé váljon, ami energiát ad nekik. * Gondolkozik el ismét. ~ Talán inkább jelszóra kikapcsolhatóvá kellene válniuk és ha baj van, akár eltávolítható legyen az energia forrás. ~ Merül el egy pillanatra a gondolataiban. *
- Nem zavar a sok kérdés, de butaságot azért ne kérdezz. A gólemeknek sem kell aludniuk, nekik sem. * Legyint, de nem kezdi el bántani a szerzetest a bugyuta kérdés miatt. Elégedetten dől hátra a székben, hogy minden kérdésére tudott válaszolni. *
- Nemsokára el kellene tennünk magunkat holnapra, szeretnék benézni abba a kereskedő házba, talán érdeklődni fognak a munkásságomért.
* Reménykedik, de nem túlságosan. Gondolkozott azon is, hogy talán a városházára kellene mennie és a vezetőket megkérdeznie erről, de ameddig nem rendelkezik elegendő tudással erről, nem idegesíti magát. ~ Össze kellene raknom a tervrajzokat, hogy legalább lehessen valamit bemutatni. ~ *
- Lenne kedved elkísérni engem? El kellene lefekvés előtt a piacra. Szükségem lenne tintára és néhány apróságra, hogy nehogy kifogyjak. Meg valami könyv is jó lenne pluszba.
* Állapítja meg, majd kérdőn a másikra néz. Ez a téma teljesen el is feledtette a perverzségüket. *
// Memoriter Aktív képesség //
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-19 23:17:17
Üzenet elküldve: 2022-03-19 23:17:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
*Zeekx esetenként valóban úgy is viselkedik mint amit a kinézete alapján gondolhatnának róla az emberek. Mármint nem azok akik nőnek nézik. Az ártatlansággal kapcsolatban. És ismerkedési szándékára kapható a gnóm lány aki jóízű falatozgatás közben mesél a kis papnak. Ha Zeekx nem evett volna már, sőt öntötte volna le a sült kolbászt egy kis kakaóval is, valószínűleg csatlakozna hozzá. Így viszont figyelmét nem tudja semmi elterelni a gnóm lány ajkairól, a hangjáról és a csámcsogásáról miközben magyaráz. Nos, igen. Lyssa egy egyéniség az már biztos. A történet amúgy aranyosan kezdődik. Jó háttérrel rendelkezik a lány és kiskora óta érdekelte őt az ilyesmi. Így pedig, azt csinálhatta amit akart. A hadászattal kapcsolatos részre Zeekx úgy bólint mintha az is a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az ő zavaros fejében talán így is van. Azon se akad fenn, hogy a vörös nem akart a seregnek dolgozni és saját műhelyt hozott létre. A puskapor résznél már felkapja a fejét. Látszik, hogy az váratlan volt.*
-Robbant? Mi az a puskapor?
*Neki nincs katonai tapasztalata főleg olyan magas rangú körökben nem ahol említhetek ilyesmit. Végül aztán kiderül, hogy összességében ugyan abból élnek. Mindketten másoktól kéregetnek csak Zeekx az egyháza nevében Lyssa pedig magának, hogy fura golyókat csináljon amik szénport tudnak fújni. Ahány lélek annyi különböző vágy. Aztán a másik álmára kerül a sor és a kis pap érdeklődő pillantásokkal hallgatja a fellelkesülő lányt. A kérdésen elgondolkozik.*
-Azt mondják a mágustusán voltak olyan dolgok igen, de nem vagyok szakértő.
*Ő egyszerű kis papocska. Ő varázshatalmat se kap a hitéből. Azt, tudja hogy a mágia szép. Ahogy a másik álmai is, csak Zeekx nem nagyon érti őket.*
-Mármint hazavinni a piacról a csomagokat ha nehezek. Vagy felszolgálni a fogadóban? Utóbbit jobban szeretem mikor emberek csinálják.
~Lehetőleg formás fenekű felszolgálólányok.~
*Abba az irányba is néz, hogy vessen egy pillantást a gondolatban említett dolog felé. A város védelme kapcsán is támadnak kérdései a leírással kapcsolatban. Meg mindennel kapcsolatban. Amennyit eddig hallgatott az mintha egyben törne ki belőle. Lyssának még nem volt lehetősége megtudni, de Zeekx nagyon sokat tud kérdezni.*
-Ember benne? Az akkor gólem vagy páncél? És ha mégis jönnek nagy szörnyek akkor a páncélokban lévő embereket nem veszítjük el? Vagy ezek olyan nagyok, hogy a nagy szörnyeknél is nagyobbak? Egy kovács van a városban meg az inasai. Az elég? Hogy működnek a gólemek? Tényleg ember vagy gnóm méretű gólemek ezek? Be tudnak rozsdásodni? Úgy kell őket elképzelni mint mikor fabábukban kötél van és ha az egyiket meghúzzák akkor összeesik a bábú csak ezekben lánc lenne? Ezeket is meg kéne időnként olajozni mint egy ajtót vagy mint élezni mint a kést ha kicsorbult? Esőben és fagyban is működnek? Mennyire okosak? Lehet nekik fejtörőket mondani? Vannak érzelmeik? Mi lesz ha nem is akarnak harcolni? Ha jön egy támadás és bejutnak a városba honnan különböztetik meg a lakosokat a támadóktól? Ha valaki megsérül akkor orvoshoz tudják vinni? És ha egy támadó nem halt meg, de megadta magát akkor mit tesz vele? Melyik istent szeretnék? Lenne nevük? Arthenior-i vagy Lihanech-i nevük lenne? Hogy neveznéd el az elsőt és azt megtartanád? Magadnak tartanál meg párat, hogy segítsenek neked vagy vigyázzanak rád? Ha igen azoknak volna nevük? Milyen nehezek lennének? Mert építkezéseken van, hogy létrára kell állni. Az nem szakadna be alattuk? Vagy ha hidat építenek akkor az? Ők is terveznék ami épül? Maguknak építenének lakásokat? Ők hol élnének? Milyen ágy kéne nekik? Az is vasból lenne? Vagy szalmán aludnának? Az nem menne a lemezeik közé? Lemezekből állnának? Sokat kérdezek? Szólj ha igen mert még van.
*Néz a másikra. Úgy néz ki őt is felpörgette ez a téma.*
*Zeekx esetenként valóban úgy is viselkedik mint amit a kinézete alapján gondolhatnának róla az emberek. Mármint nem azok akik nőnek nézik. Az ártatlansággal kapcsolatban. És ismerkedési szándékára kapható a gnóm lány aki jóízű falatozgatás közben mesél a kis papnak. Ha Zeekx nem evett volna már, sőt öntötte volna le a sült kolbászt egy kis kakaóval is, valószínűleg csatlakozna hozzá. Így viszont figyelmét nem tudja semmi elterelni a gnóm lány ajkairól, a hangjáról és a csámcsogásáról miközben magyaráz. Nos, igen. Lyssa egy egyéniség az már biztos. A történet amúgy aranyosan kezdődik. Jó háttérrel rendelkezik a lány és kiskora óta érdekelte őt az ilyesmi. Így pedig, azt csinálhatta amit akart. A hadászattal kapcsolatos részre Zeekx úgy bólint mintha az is a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az ő zavaros fejében talán így is van. Azon se akad fenn, hogy a vörös nem akart a seregnek dolgozni és saját műhelyt hozott létre. A puskapor résznél már felkapja a fejét. Látszik, hogy az váratlan volt.*
-Robbant? Mi az a puskapor?
*Neki nincs katonai tapasztalata főleg olyan magas rangú körökben nem ahol említhetek ilyesmit. Végül aztán kiderül, hogy összességében ugyan abból élnek. Mindketten másoktól kéregetnek csak Zeekx az egyháza nevében Lyssa pedig magának, hogy fura golyókat csináljon amik szénport tudnak fújni. Ahány lélek annyi különböző vágy. Aztán a másik álmára kerül a sor és a kis pap érdeklődő pillantásokkal hallgatja a fellelkesülő lányt. A kérdésen elgondolkozik.*
-Azt mondják a mágustusán voltak olyan dolgok igen, de nem vagyok szakértő.
*Ő egyszerű kis papocska. Ő varázshatalmat se kap a hitéből. Azt, tudja hogy a mágia szép. Ahogy a másik álmai is, csak Zeekx nem nagyon érti őket.*
-Mármint hazavinni a piacról a csomagokat ha nehezek. Vagy felszolgálni a fogadóban? Utóbbit jobban szeretem mikor emberek csinálják.
~Lehetőleg formás fenekű felszolgálólányok.~
*Abba az irányba is néz, hogy vessen egy pillantást a gondolatban említett dolog felé. A város védelme kapcsán is támadnak kérdései a leírással kapcsolatban. Meg mindennel kapcsolatban. Amennyit eddig hallgatott az mintha egyben törne ki belőle. Lyssának még nem volt lehetősége megtudni, de Zeekx nagyon sokat tud kérdezni.*
-Ember benne? Az akkor gólem vagy páncél? És ha mégis jönnek nagy szörnyek akkor a páncélokban lévő embereket nem veszítjük el? Vagy ezek olyan nagyok, hogy a nagy szörnyeknél is nagyobbak? Egy kovács van a városban meg az inasai. Az elég? Hogy működnek a gólemek? Tényleg ember vagy gnóm méretű gólemek ezek? Be tudnak rozsdásodni? Úgy kell őket elképzelni mint mikor fabábukban kötél van és ha az egyiket meghúzzák akkor összeesik a bábú csak ezekben lánc lenne? Ezeket is meg kéne időnként olajozni mint egy ajtót vagy mint élezni mint a kést ha kicsorbult? Esőben és fagyban is működnek? Mennyire okosak? Lehet nekik fejtörőket mondani? Vannak érzelmeik? Mi lesz ha nem is akarnak harcolni? Ha jön egy támadás és bejutnak a városba honnan különböztetik meg a lakosokat a támadóktól? Ha valaki megsérül akkor orvoshoz tudják vinni? És ha egy támadó nem halt meg, de megadta magát akkor mit tesz vele? Melyik istent szeretnék? Lenne nevük? Arthenior-i vagy Lihanech-i nevük lenne? Hogy neveznéd el az elsőt és azt megtartanád? Magadnak tartanál meg párat, hogy segítsenek neked vagy vigyázzanak rád? Ha igen azoknak volna nevük? Milyen nehezek lennének? Mert építkezéseken van, hogy létrára kell állni. Az nem szakadna be alattuk? Vagy ha hidat építenek akkor az? Ők is terveznék ami épül? Maguknak építenének lakásokat? Ők hol élnének? Milyen ágy kéne nekik? Az is vasból lenne? Vagy szalmán aludnának? Az nem menne a lemezeik közé? Lemezekből állnának? Sokat kérdezek? Szólj ha igen mert még van.
*Néz a másikra. Úgy néz ki őt is felpörgette ez a téma.*
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:31:00
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:31:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* A szójátékon csak gonoszkodva forgatja a szemeit. Úgy érzi, kezdenek kicsit lealjasodni, legalábbis pár tíz évet letagadhatnának a viselkedésük alapján. *
- Én? Gonosz?! Kikérem magamnak, teeee ártatlan leányok megrontója. * Irgalmatlan nevetés fogja el, jobbra balra dől kínjában. És akkor még érkezik az oldalába a csípés is, amitől ültő helyében ugrik egyet. * Hééééé!
* Elgondolkozik rajta, mi lenne, ha visszatámadna, de aztán jobbnak látja elvetni az ötletet, mielőtt kipenderítik őket az épületből. *
- Á, én is úgy láttam másoktól. Semmi közöm a nemeskisasszonyokhoz. * Legyint egyet. Még a feltételezés is túlzás.
A különös kérés kicsit sutára sikeredett, ahogyan a válasz is. Mindketten látványos zavarban szenvednek. A lány egy pillanatra sem gondolja azt, hogy a meghívás csak alvásra szólt. Megfelelően gyors iramban tudja magába diktálni a bort ahhoz, hogy a bátortalansága lassanként eltűnjön. Ha már a vörössége nem is, de legalább már a szesztől piros, nem a szégyentől. Ez is valami. *
- Öhm, igen. * Eddig csak lopva csinálta, de most már veszi a bátorságot egy konkrétabb vizsgálódáshoz is. *
~ Kedves szeme van. ~
* Míg a férfi a gombászásról, indulásról beszél, addig Fenophilë nyíltan pásztázza az arcvonásait. *
- Nekem mindegy mikor indulunk. * Vágja rá végül, mert ha úgy alakul az este, akkor úgyis felébresztik egymást. Most hogy már elkönyvelte magában a dolgot, mint tényt és az ital is segített, kezdi egyre jobb ötletnek látni a meghívást. *
~ Érdekes, úgy tűnik rá is ráfér egy kis bátorítás. Vagy talán megbánta volna a kérdést? A városi lányokat biztos nem így hívja el egy körre. ~
* Titkos gondolatain felvidul és mosolyát a pohárba bújtatja. Meglepetten veszi tudomásul, hogy annak tartalma elfogyott. *
- Ó. Óóóóó.
* Már csak ennyire futja tőle. Nem részeg, de azért a spicces állapoton túl van. A meleg fürdővíz és a masszírozás borral kevert hatása halálos kombinációnak bizonyult. Felemelkedik a székéből, hogy belepislantson a másik poharába. *
- Neked még van? Na mindegy, hozd fel, ha maradt.
* Ezzel el is szólta a terveit. *
- Akkor...? Jössz? Jössz... fel?
* Hüvelykujjával mutogat a jelzet irányba. *
* A szójátékon csak gonoszkodva forgatja a szemeit. Úgy érzi, kezdenek kicsit lealjasodni, legalábbis pár tíz évet letagadhatnának a viselkedésük alapján. *
- Én? Gonosz?! Kikérem magamnak, teeee ártatlan leányok megrontója. * Irgalmatlan nevetés fogja el, jobbra balra dől kínjában. És akkor még érkezik az oldalába a csípés is, amitől ültő helyében ugrik egyet. * Hééééé!
* Elgondolkozik rajta, mi lenne, ha visszatámadna, de aztán jobbnak látja elvetni az ötletet, mielőtt kipenderítik őket az épületből. *
- Á, én is úgy láttam másoktól. Semmi közöm a nemeskisasszonyokhoz. * Legyint egyet. Még a feltételezés is túlzás.
A különös kérés kicsit sutára sikeredett, ahogyan a válasz is. Mindketten látványos zavarban szenvednek. A lány egy pillanatra sem gondolja azt, hogy a meghívás csak alvásra szólt. Megfelelően gyors iramban tudja magába diktálni a bort ahhoz, hogy a bátortalansága lassanként eltűnjön. Ha már a vörössége nem is, de legalább már a szesztől piros, nem a szégyentől. Ez is valami. *
- Öhm, igen. * Eddig csak lopva csinálta, de most már veszi a bátorságot egy konkrétabb vizsgálódáshoz is. *
~ Kedves szeme van. ~
* Míg a férfi a gombászásról, indulásról beszél, addig Fenophilë nyíltan pásztázza az arcvonásait. *
- Nekem mindegy mikor indulunk. * Vágja rá végül, mert ha úgy alakul az este, akkor úgyis felébresztik egymást. Most hogy már elkönyvelte magában a dolgot, mint tényt és az ital is segített, kezdi egyre jobb ötletnek látni a meghívást. *
~ Érdekes, úgy tűnik rá is ráfér egy kis bátorítás. Vagy talán megbánta volna a kérdést? A városi lányokat biztos nem így hívja el egy körre. ~
* Titkos gondolatain felvidul és mosolyát a pohárba bújtatja. Meglepetten veszi tudomásul, hogy annak tartalma elfogyott. *
- Ó. Óóóóó.
* Már csak ennyire futja tőle. Nem részeg, de azért a spicces állapoton túl van. A meleg fürdővíz és a masszírozás borral kevert hatása halálos kombinációnak bizonyult. Felemelkedik a székéből, hogy belepislantson a másik poharába. *
- Neked még van? Na mindegy, hozd fel, ha maradt.
* Ezzel el is szólta a terveit. *
- Akkor...? Jössz? Jössz... fel?
* Hüvelykujjával mutogat a jelzet irányba. *
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-19 17:13:16
Üzenet elküldve: 2022-03-19 17:13:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
// Fürdőház //
* Vranglilnak is sikerült ezen az estén jobban elengednie magát, mint általában. Másokkal nem valószínű, hogy olyan témákat is érintettet volna, mint a saját gyermekkora.*
- Na igen, igazad van. Örülök, hogy nem vagy még te is füvesember, akkor most egyedül ücsörögnék itt. Ráadásul a füveselfeket jobban szeretem.* Somolyog továbbra is orra alatt.*
- Naaa! Gonosz Fenophilë fúj, fúj!* Nevetgél, túl jó a lány, a nyomába se érhet, ha gonoszkodásról van szó. Viszont van egy fegyvere, elég egyszerű, de nagyszerű fegyver ez. Egyszerűen bele csíp az oldalába finoman, de élezhetően.*
- Ezek a szúnyogok.* Kuncog fel a kis tréfáján.*
- Igen. Apró ágacskák, levelek, de még tollpihe is. Ha pocok is lett volna közte, hát én már azon se lepődtem volna meg.* Jól szórakoznak, de távozóra fogják. Várnia kell egy keveset a lányra, amíg elkészül, de megéri a várakozást.*
- Kérem küldje át majd azokat a szobalányokat hozzám is. Megismerkednék velük.* Vevő a hülyeségre a férfi is, azon viszont elég jól elcsodálkozik, hogy az etikett milyen jól megy Fenophilënek.*
- Ez igen, mintha egy nemesasszony csinálta volna. Tele vagy meglepetésekkel.* Átsétálnak a fogadóba, ahol rendez italt Vranglil.*
- Ugyan már, ez semmiség.* Legyint a fizetésre. Már keresi a szavakat, amikkel bepróbálkozhat, miközben a lány már emeli is a poharát. Már dönti magába az italt, amikor eléri a kérdés. Látványosan megbicsaklik a korty, amire kissé megriad a vándor is.*
~ Elbaltáztam, ezt talán nem kellett volna kimondanom, vagy talán nem így kellett volna. ~* Zavarban van, mert nem ehhez szokott. Általában nem kell feltennie ilyen kérdést. Elég csak bókolni szorgalmasan, meg mesélni pár történetet, amiben akad némi túlzás is alkalmanként. Megkapja a választ, ami a vártnál jobb, de koránt sem érzi tökéletesnek.*
~ Mintha csak egy szerződés kötés lett volna. Lehet a végén tényleg csak aludni fogunk. ~
- Örülök.* Hogy oldja egy kicsit a kényelmetlen helyzetet ő is megemeli a poharát, majd belekortyol az italába.*
~ Akkor leszek ostoba, ha most rögtön megpróbálnám felhívni a szobába. ~* Számára is egyszerűbb lett volna, ha több jelzést add a lány, de így ez nem olyan egyszerű. Nőként tekint Fenophilëre, de mégsem. Ahogy azt már eddig is tette.*
- Holnap reggel mikor induljunk? Hajnalban még elég hűvös van, én azt tanácsolnám, hogy várjuk ki a reggelt, de ha szeretnél korán indulni, akkor semmi akadálya.* Ezt elegendőnek találja arra, hogy elterelje a témát és oldja a hangulatot egy kicsit. A bor majd úgyis rásegít erre a hangulatra.*
// Fürdőház //
* Vranglilnak is sikerült ezen az estén jobban elengednie magát, mint általában. Másokkal nem valószínű, hogy olyan témákat is érintettet volna, mint a saját gyermekkora.*
- Na igen, igazad van. Örülök, hogy nem vagy még te is füvesember, akkor most egyedül ücsörögnék itt. Ráadásul a füveselfeket jobban szeretem.* Somolyog továbbra is orra alatt.*
- Naaa! Gonosz Fenophilë fúj, fúj!* Nevetgél, túl jó a lány, a nyomába se érhet, ha gonoszkodásról van szó. Viszont van egy fegyvere, elég egyszerű, de nagyszerű fegyver ez. Egyszerűen bele csíp az oldalába finoman, de élezhetően.*
- Ezek a szúnyogok.* Kuncog fel a kis tréfáján.*
- Igen. Apró ágacskák, levelek, de még tollpihe is. Ha pocok is lett volna közte, hát én már azon se lepődtem volna meg.* Jól szórakoznak, de távozóra fogják. Várnia kell egy keveset a lányra, amíg elkészül, de megéri a várakozást.*
- Kérem küldje át majd azokat a szobalányokat hozzám is. Megismerkednék velük.* Vevő a hülyeségre a férfi is, azon viszont elég jól elcsodálkozik, hogy az etikett milyen jól megy Fenophilënek.*
- Ez igen, mintha egy nemesasszony csinálta volna. Tele vagy meglepetésekkel.* Átsétálnak a fogadóba, ahol rendez italt Vranglil.*
- Ugyan már, ez semmiség.* Legyint a fizetésre. Már keresi a szavakat, amikkel bepróbálkozhat, miközben a lány már emeli is a poharát. Már dönti magába az italt, amikor eléri a kérdés. Látványosan megbicsaklik a korty, amire kissé megriad a vándor is.*
~ Elbaltáztam, ezt talán nem kellett volna kimondanom, vagy talán nem így kellett volna. ~* Zavarban van, mert nem ehhez szokott. Általában nem kell feltennie ilyen kérdést. Elég csak bókolni szorgalmasan, meg mesélni pár történetet, amiben akad némi túlzás is alkalmanként. Megkapja a választ, ami a vártnál jobb, de koránt sem érzi tökéletesnek.*
~ Mintha csak egy szerződés kötés lett volna. Lehet a végén tényleg csak aludni fogunk. ~
- Örülök.* Hogy oldja egy kicsit a kényelmetlen helyzetet ő is megemeli a poharát, majd belekortyol az italába.*
~ Akkor leszek ostoba, ha most rögtön megpróbálnám felhívni a szobába. ~* Számára is egyszerűbb lett volna, ha több jelzést add a lány, de így ez nem olyan egyszerű. Nőként tekint Fenophilëre, de mégsem. Ahogy azt már eddig is tette.*
- Holnap reggel mikor induljunk? Hajnalban még elég hűvös van, én azt tanácsolnám, hogy várjuk ki a reggelt, de ha szeretnél korán indulni, akkor semmi akadálya.* Ezt elegendőnek találja arra, hogy elterelje a témát és oldja a hangulatot egy kicsit. A bor majd úgyis rásegít erre a hangulatra.*
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-18 13:56:52
Üzenet elküldve: 2022-03-18 13:56:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morwon//
* Mivel – ahogy várható volt – senki nem mer kiállni Morwon ellen, vagy legalább elé. Ennélfogva minden a terv szerint halad, idővel mindketten felmennek a szobájukba és alszanak egy jót.
Reggel nem kell sokat várnia, Aniss ígéretéhez híven korán kelt és siet is le az óriáshoz, aki magában kicsit meg is lepődik, amiért ilyen pontos volt a lány. Ezt az sugallja, hogy komolyan gondolja a kalandot és nem csak azért tart vele, hogy testőre legyen, míg ő bámészkodik. Persze ez meg sem fordult az óriás fejében, de ezután biztosan nem is fog. *
– Üdv. * Ezután végignézi, ahogy a lány mindenféle ételeket és italokat rendel, mire a nyál is összefolyik a szájában. Ám hamar kiderül, hogy Aniss nem csak magára gondolt, amit Morwon egy széles mosollyal nyugtáz. Ritkán fizetnek helyette bármit is és igazából az esetek többségében nincs is nagyon rákényszerülve. De nem ellenzi a kedves kis gesztust a lány részéről, hiszen előző este meg ő fizetett mindent, úgyhogy most kerültek nagyjából egyenesbe. Nem mintha Morwont különösebben érdekelné a pénz – az is azon furcsa emberi találmányok között szerepel, amit emberek között kénytelen megtanulni használni, de sose fogja egészen érteni, hogy mi végre adogatják egymásnak a népek a fényes kis aranytallérokat. "Az emberek furcsák." – Ahogy szokta mondogatni az óriás. Most viszont épp meghívták két adag rántottára és egy korsó sörre, ezért röviden megszólal: *
– Kösz. * Nemsokára meg is kapják az ételeket, Morwon pedig nem tétlenkedik, gyorsan bezabálja a tojásrántottát és lehúzza a sörét. Ez idő alatt Aniss talán végez a levesével. Utána viszont hagyja, hadd egyen a lány, csak csendben ül és néz ki a fejéből. Valószínűleg ez is a hajnal miatt van. Miután Aniss is végzett, óriásunk felpattan helyéről és közel akkora lelkesedéssel, mint társa ő is megszólal. *
– Induljunk! És viszlát, Kocsmáros! * Morwon egyébként meg van győződve róla, hogy a férfit valóban Kocsmárosnak hívják, nem pedig Gatoriel Bogozus-nak. Elvégre ez utóbbi néven még senki nem szólította őt, a Kocsmáros névre viszont alighanem a környék minden lakója tudná, kiről beszél. *
– Ó, és eztet kérlek, őrizd meg, míg visszatérek! * Leveszi hátáról a régen használt fapajzsát és átadja a férfinak. Úgy érzi, ezúttal nem lesz szüksége rá, hiszen csak hangyákat és farkasokat keresnek. Meg aztán útban is lenne, ha a vadak tetemét kell majd a hátán cipelnie.
Az óriás teljes pompájában, mindössze az amúgy is megnyűtt fapajzsától megszabadulva nyitja az ajtót és rendkívüli lovagiasságáról tanúbizonyságot téve előre engedi a lányt. *
– Irány a piactér! * És mivel Aniss nem tudhatja, merre van az, az óriás előre mutat a polgárnegyednek nevezett városrész irányába. Előtte viszont még végig kell baktatniuk a főtéren. *
//Morwon//
* Mivel – ahogy várható volt – senki nem mer kiállni Morwon ellen, vagy legalább elé. Ennélfogva minden a terv szerint halad, idővel mindketten felmennek a szobájukba és alszanak egy jót.
Reggel nem kell sokat várnia, Aniss ígéretéhez híven korán kelt és siet is le az óriáshoz, aki magában kicsit meg is lepődik, amiért ilyen pontos volt a lány. Ezt az sugallja, hogy komolyan gondolja a kalandot és nem csak azért tart vele, hogy testőre legyen, míg ő bámészkodik. Persze ez meg sem fordult az óriás fejében, de ezután biztosan nem is fog. *
– Üdv. * Ezután végignézi, ahogy a lány mindenféle ételeket és italokat rendel, mire a nyál is összefolyik a szájában. Ám hamar kiderül, hogy Aniss nem csak magára gondolt, amit Morwon egy széles mosollyal nyugtáz. Ritkán fizetnek helyette bármit is és igazából az esetek többségében nincs is nagyon rákényszerülve. De nem ellenzi a kedves kis gesztust a lány részéről, hiszen előző este meg ő fizetett mindent, úgyhogy most kerültek nagyjából egyenesbe. Nem mintha Morwont különösebben érdekelné a pénz – az is azon furcsa emberi találmányok között szerepel, amit emberek között kénytelen megtanulni használni, de sose fogja egészen érteni, hogy mi végre adogatják egymásnak a népek a fényes kis aranytallérokat. "Az emberek furcsák." – Ahogy szokta mondogatni az óriás. Most viszont épp meghívták két adag rántottára és egy korsó sörre, ezért röviden megszólal: *
– Kösz. * Nemsokára meg is kapják az ételeket, Morwon pedig nem tétlenkedik, gyorsan bezabálja a tojásrántottát és lehúzza a sörét. Ez idő alatt Aniss talán végez a levesével. Utána viszont hagyja, hadd egyen a lány, csak csendben ül és néz ki a fejéből. Valószínűleg ez is a hajnal miatt van. Miután Aniss is végzett, óriásunk felpattan helyéről és közel akkora lelkesedéssel, mint társa ő is megszólal. *
– Induljunk! És viszlát, Kocsmáros! * Morwon egyébként meg van győződve róla, hogy a férfit valóban Kocsmárosnak hívják, nem pedig Gatoriel Bogozus-nak. Elvégre ez utóbbi néven még senki nem szólította őt, a Kocsmáros névre viszont alighanem a környék minden lakója tudná, kiről beszél. *
– Ó, és eztet kérlek, őrizd meg, míg visszatérek! * Leveszi hátáról a régen használt fapajzsát és átadja a férfinak. Úgy érzi, ezúttal nem lesz szüksége rá, hiszen csak hangyákat és farkasokat keresnek. Meg aztán útban is lenne, ha a vadak tetemét kell majd a hátán cipelnie.
Az óriás teljes pompájában, mindössze az amúgy is megnyűtt fapajzsától megszabadulva nyitja az ajtót és rendkívüli lovagiasságáról tanúbizonyságot téve előre engedi a lányt. *
– Irány a piactér! * És mivel Aniss nem tudhatja, merre van az, az óriás előre mutat a polgárnegyednek nevezett városrész irányába. Előtte viszont még végig kell baktatniuk a főtéren. *
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-18 11:04:58
Üzenet elküldve: 2022-03-18 11:04:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Morwon//
* Aniss találata bejön, Morwon felháborodik a feltételezésen, miszerint a törpék erősebbek nála. Egy pillanatra megdermed, amikor ennek az óriás hangot és csapkodást ad, mintha megreccsenne az asztal is belé. De aztán látja, hogy a pimaszkodása mélyre hatolt, és mivel nem nagyon tudja visszafogni magában a nevetését úgy, hogy az ne látszódna rajta, elfordul, mintha ő is belevaló törpét keresne a feladatra, miközben teli szájjal vigyorog, és bal kézzel próbálja visszanyomni a feltörni igyekvő nevetését. Végül nem bírja tovább és nevetni kezd, miközben Morwon megnyugszik, neki még a könnye is kicsordul a vicces jelentbe. Számára mindennél viccesebb volt, hogy így felültette egy nagy lóra az óriást, akit messzi vidékre vitt magával a hátas. *
- Mióta? Te láttál sárkányt? * Csodálkozik el hirtelen, az összes figyelmét az óriás hatalmas szemeire koncentrálva. Mintha az előző nevetése a múltba veszett volna, egy sárkány az mégiscsak egy sárkány! Látni akar sárkányt!
Végül a fáradság úrr lesz rajta, kivesz egy szobát és elbúcsúzik. Szerencsére Morwon nem veszi zokon, hogy megölelgeti hatalmas karját, így legalább úgy gondolhatja Aniss, hogy jól tippelt az óriás személyiségére. Nem mondhatni egyébként, hogy nagy emberismerő lenne, vagy inkább semmilyen, reménykedik, hogy a behemót továbbra is ilyen marad. Kisvártatva már a szobájában találja magát, azt ajtaját pedig belülről zárja. Nem mintha tartana bármitől is, de jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Kiteríti köpenyét, hogy reggelre megszáradjon, lemosakszik a hihetetlenül tiszta vízzel feltöltött mosdótálba. Leginkább egy jó forró fürdő esne jól neki, de nincs már ereje, hogy a fürdőházig elmenjen. Gyorsan átöltözik, és nem sokkal később már az igazak álmát alussza.
Reggel nagyon álmosan ébred, gyorsan megmosakszik, a tükörben megigazítja a haját és felöltözik a nagy kalandra. Mindent szépen összepakol, a váltás ruhájába pedig jólesően bújik bele. Miután minden nála van, a karjára akasztja kabátját, lesétál vállán a batyujával és meleg mosollyal már messziről üdvözli az óriást. *
- Morwon! * Siet oda hozzá, majd mellételepszik. * - Jó reggelt! * Üdvözli a kocsmárost. - Kérnék három Rántottát, egyet nekem, kettőt Morwonnak, nehogy éhenhaljon ma! * mosolyog és közben odaadja az étel árát, mind a 21 aranyat. *
- Hiányoztam, igaz? * Vigyorog, miközben várja a reggelit, majd a kocsmáros után kiált. * - Jaj, és még egy Ullamar sört is hozzon már neki! * Kacsint az órásra, és a pultra teszi a 13 aranyat. Szerencsére nem sokat kell várni, és mindenki megkapja a magáét. * - Hozna még egy Gyümölcslevet nekem? Itt van érte a 8 arany! * Teszi ki a pultra, miközben a kocsmáros egy sóhajjal elveszi a pénzt és nem sokkal később meghozza a kért italt. *
- Jó étvágyat Morwi! * Becézi a melákot a lány és jóízűen hozzálát az evéshez. Nem sokkal később már mindent eltüntetett, beleértve a gyümölcslevet is és elégedetten néz az óriás barátjára.*
- Mehetünk, kalandra fel! * Bokszol a levegőbe és feláll a helyéről, várva, hogy az óriásunk elvezesse élete eddigi legnagyobb kalandja felé. Persze előbb jó lenne megállni a piacon is, mindenképpen szeretne magának egy kis tükröt, meg ezt-azt. *
//Morwon//
* Aniss találata bejön, Morwon felháborodik a feltételezésen, miszerint a törpék erősebbek nála. Egy pillanatra megdermed, amikor ennek az óriás hangot és csapkodást ad, mintha megreccsenne az asztal is belé. De aztán látja, hogy a pimaszkodása mélyre hatolt, és mivel nem nagyon tudja visszafogni magában a nevetését úgy, hogy az ne látszódna rajta, elfordul, mintha ő is belevaló törpét keresne a feladatra, miközben teli szájjal vigyorog, és bal kézzel próbálja visszanyomni a feltörni igyekvő nevetését. Végül nem bírja tovább és nevetni kezd, miközben Morwon megnyugszik, neki még a könnye is kicsordul a vicces jelentbe. Számára mindennél viccesebb volt, hogy így felültette egy nagy lóra az óriást, akit messzi vidékre vitt magával a hátas. *
- Mióta? Te láttál sárkányt? * Csodálkozik el hirtelen, az összes figyelmét az óriás hatalmas szemeire koncentrálva. Mintha az előző nevetése a múltba veszett volna, egy sárkány az mégiscsak egy sárkány! Látni akar sárkányt!
Végül a fáradság úrr lesz rajta, kivesz egy szobát és elbúcsúzik. Szerencsére Morwon nem veszi zokon, hogy megölelgeti hatalmas karját, így legalább úgy gondolhatja Aniss, hogy jól tippelt az óriás személyiségére. Nem mondhatni egyébként, hogy nagy emberismerő lenne, vagy inkább semmilyen, reménykedik, hogy a behemót továbbra is ilyen marad. Kisvártatva már a szobájában találja magát, azt ajtaját pedig belülről zárja. Nem mintha tartana bármitől is, de jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Kiteríti köpenyét, hogy reggelre megszáradjon, lemosakszik a hihetetlenül tiszta vízzel feltöltött mosdótálba. Leginkább egy jó forró fürdő esne jól neki, de nincs már ereje, hogy a fürdőházig elmenjen. Gyorsan átöltözik, és nem sokkal később már az igazak álmát alussza.
Reggel nagyon álmosan ébred, gyorsan megmosakszik, a tükörben megigazítja a haját és felöltözik a nagy kalandra. Mindent szépen összepakol, a váltás ruhájába pedig jólesően bújik bele. Miután minden nála van, a karjára akasztja kabátját, lesétál vállán a batyujával és meleg mosollyal már messziről üdvözli az óriást. *
- Morwon! * Siet oda hozzá, majd mellételepszik. * - Jó reggelt! * Üdvözli a kocsmárost. - Kérnék három Rántottát, egyet nekem, kettőt Morwonnak, nehogy éhenhaljon ma! * mosolyog és közben odaadja az étel árát, mind a 21 aranyat. *
- Hiányoztam, igaz? * Vigyorog, miközben várja a reggelit, majd a kocsmáros után kiált. * - Jaj, és még egy Ullamar sört is hozzon már neki! * Kacsint az órásra, és a pultra teszi a 13 aranyat.
Szerencsére nem sokat kell várni, és mindenki megkapja a magáét. * - Hozna még egy Gyümölcslevet nekem? Itt van érte a 8 arany! * Teszi ki a pultra, miközben a kocsmáros egy sóhajjal elveszi a pénzt és nem sokkal később meghozza a kért italt. * - Jó étvágyat Morwi! * Becézi a melákot a lány és jóízűen hozzálát az evéshez. Nem sokkal később már mindent eltüntetett, beleértve a gyümölcslevet is és elégedetten néz az óriás barátjára.*
- Mehetünk, kalandra fel! * Bokszol a levegőbe és feláll a helyéről, várva, hogy az óriásunk elvezesse élete eddigi legnagyobb kalandja felé. Persze előbb jó lenne megállni a piacon is, mindenképpen szeretne magának egy kis tükröt, meg ezt-azt. *
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-17 20:28:43
Üzenet elküldve: 2022-03-17 20:28:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Az az igazság, hogy Morwont rendkívül ritka esetben fogják meg a nem óriás fajú nőstények. Persze nem vak, így látja, ha valaki szép, de ennél többet igen kevés nem-óriás ért el nála. Talán néhanapján a kelleténél tovább bámul egy-egy bögyös asszonyságot, de az Aniss-félék mellett legfeljebb azért érzi zavarban magát, mert tudja, hogy elég egy elhamarkodott mozdulat és véletlenül eltöri a másik karját. No, persze egy kis túlzással, hiszen a zsoldoslányon legalább van némi hús – de Morwon kalandjai során találkozott már tündérekkel is, akik kis híján a tenyerében is elfértek volna, ezért aztán megtanult óvatosan bánni a nála kisebbekkel.
Míg Aniss kivesz egy szobát, Morwon az üres korsóját nézegeti, forgatja és végül még három csepp sört is sikerül a nyelvére csöpögtetni, így máris egy kicsivel elégedettebb. Aztán érkezik a lány pimaszkodása, amin Morwon ténylegesen felháborodik, hiába érzi, hogy a lány nem gondolta teljesen komolyan. A következő mondatot már meg sem várja, hiszen mégsem hagyhatja, hogy itt az egész kocsma népe előtt megszégyenüljön. Ezért öklével a pultra csap – most sem teljes erejével, de valamivel nagyobb lendülettel, mint az imént, mikor tenyereit csapta oda boldogságában. Erre a kocsmáros már a torkát is megköszörüli. Morwon viszont most nem rendel újabb sört, hogy elfeledtesse vele a dolgot, helyette felegyenesedik, hátrafordul és a kocsmai tömeget túlharsogva kiáltja el magát. *
– VAN-É ITTEN TÖRPE, KI ERŐSEBB NÁLAM?! AKKOR GYŰJJÖN, MUTASSA MAGÁT! * Vár egy kicsit, hátha van olyan bátor (és bizonyára ittas) aprónép, aki oda mer menni a pulthoz, ahol Morwonék beszélgetnek. Viszont nem vár sokáig, kisvártatva visszafordul és újból a pultra támaszkodik. *
– No látod. Az óriásoknál nincsé' erősebb a fődön… Tán' csak a sárkányok, de aztat meg mióta nem láttak! * Részéről ezt a beszélgetést le is zárta, de ha Anissnak nem volt elég, és valódi erődemonstrációt követel, akkor annak is áll elébe. Kicsit felizgatta magát ezen a törpés dolgon. Alapvetően nincs semmi gondja a törpékkel, hiszen szorgos és becsületes alakok – jobbára –, de ha valaki az óriások fizikai erejét, vagy ivászati tehetségét kérdőjelezi meg a törpékkel szemben, akkor csak a legbékésebb (vagy leggyengébb?) óriások maradnának szótlanul. Hogy lehűtse magát, végül mégiscsak kér egy harmadik korsó Ullamar sört is. Magában számolgatni kezdi, hogy vajon mennyit költött már piára ezen a napon, de Morwon nem éppen számolási tehetségéről híres, ezért hamar fel is adja. Ellenben a 11 aranyat odaadja a kocsmárosnak. ~ Csak tudnám, hogyan találok mindig új aranyakat! ~ Fut át az agyán, hiszen már a nap elején is azt hitte, hogy szinte az utolsó aranyaival fizet, ám mostanra egészen biztos benne, hogy zsebei nem nadrágjába, hanem egy aranybányába vezetnek, ezért talál ott mindig újabb és újabb érméket. Na, de mindezen nincs túl sok ideje gondolkodni, mivel még ha kihívója nem is akad, Aniss mindenesetre távozni készül, ezért Morwon kizökken bugyuta gondolataiból. *
– Bezony-bezony! * Bólogat a kérdésre, habár amilyen szétszórt néha az óriás, lehet jobban járt volna Aniss, ha a kocsmárostól kérdezi meg, aki amúgy is ott van két nagy lépésre tőlük. * – Úgy lesz, bezony. Tán' még útravalóra is telleni fog, ám aztat majdan a piacon kén' elintézni. * Ezzel a holnapi nap egyik fontos megállóját meg is említette. Talán a legfontosabbat, hiszen nem szabad tévedésekbe esni: Morwon sem él olyan régóta Artheniorban, ezért nem tud sokkal többet a városról, mint bármelyik átutazó kalandor. Tudja, hogy van templom, temető, meg kovácsműhely. Bár ez utóbbiban már nem is biztos, mert úgy rémlik, e téren is volt némi változtatás. ~ Az emberek folyton változtatnak. ~ Tűnődik magában egy cseppnyi megvetéssel, ám aki jobban ismeri Morwont, tudhatja, hogy ő valójában nem néz le senkit (csak a szó fizikai értelmében), még az orkokat is csak egy kicsit.
Ezután, hacsak kihívója nem akadt, mond egy 'jó éjt'-et, aztán iszogatni kezdi a sörét és hamarosan ő is nyugovóra tér. Ehhez azonban ő is kér egy Szobakulcsot 14 aranyért. Miután a sört megitta, ő is elindul felfelé a lépcsőn (hiszen a szálláshely arra található), aztán felmegy a szobájába, bezárja az ajtót, leveszi felszereléseit és bosszankodik egy darabig, amiért olyan aprók az ágyak ebben a fránya fogadóban. Elalvás előtt még elgondolkodik, hogy jó ötlet-e a "kislányt" kalandozni vinni, hiszen nem akarja, hogy bármi baja essen miatta. Aztán gondolatai a lent elhangzottakra terelődnek, főként a törpékre. ~ Még hogy erősebbek az óriásoknál! Höh! ~ Aztán viszont elalszik, álmodik valami szépet arról, ahogy Hrotit, a törpét emelgeti a szakállánál fogva, miközben az visít és elismeri, hogy Morwon az erősebb. Hajnalban felkel és egy kis ideig még eszébe jut az álma, el is csodálkozik rajta, hiszen Hrothgaar jó barátja, így valójában sosem bántaná (pedig megtehetné, hiszen ő az erősebb!). Kinyújtóztatja végtagjait, megtörli álmos szemeit, felveszi páncélját és egyéb felszereléseit, aztán lemegy a fogadó részbe és várni kezd, hacsak Aniss nem még nála is korábban ébredt fel. *
* Az az igazság, hogy Morwont rendkívül ritka esetben fogják meg a nem óriás fajú nőstények. Persze nem vak, így látja, ha valaki szép, de ennél többet igen kevés nem-óriás ért el nála. Talán néhanapján a kelleténél tovább bámul egy-egy bögyös asszonyságot, de az Aniss-félék mellett legfeljebb azért érzi zavarban magát, mert tudja, hogy elég egy elhamarkodott mozdulat és véletlenül eltöri a másik karját. No, persze egy kis túlzással, hiszen a zsoldoslányon legalább van némi hús – de Morwon kalandjai során találkozott már tündérekkel is, akik kis híján a tenyerében is elfértek volna, ezért aztán megtanult óvatosan bánni a nála kisebbekkel.
Míg Aniss kivesz egy szobát, Morwon az üres korsóját nézegeti, forgatja és végül még három csepp sört is sikerül a nyelvére csöpögtetni, így máris egy kicsivel elégedettebb. Aztán érkezik a lány pimaszkodása, amin Morwon ténylegesen felháborodik, hiába érzi, hogy a lány nem gondolta teljesen komolyan. A következő mondatot már meg sem várja, hiszen mégsem hagyhatja, hogy itt az egész kocsma népe előtt megszégyenüljön. Ezért öklével a pultra csap – most sem teljes erejével, de valamivel nagyobb lendülettel, mint az imént, mikor tenyereit csapta oda boldogságában. Erre a kocsmáros már a torkát is megköszörüli. Morwon viszont most nem rendel újabb sört, hogy elfeledtesse vele a dolgot, helyette felegyenesedik, hátrafordul és a kocsmai tömeget túlharsogva kiáltja el magát. *
– VAN-É ITTEN TÖRPE, KI ERŐSEBB NÁLAM?! AKKOR GYŰJJÖN, MUTASSA MAGÁT! * Vár egy kicsit, hátha van olyan bátor (és bizonyára ittas) aprónép, aki oda mer menni a pulthoz, ahol Morwonék beszélgetnek. Viszont nem vár sokáig, kisvártatva visszafordul és újból a pultra támaszkodik. *
– No látod. Az óriásoknál nincsé' erősebb a fődön… Tán' csak a sárkányok, de aztat meg mióta nem láttak! * Részéről ezt a beszélgetést le is zárta, de ha Anissnak nem volt elég, és valódi erődemonstrációt követel, akkor annak is áll elébe. Kicsit felizgatta magát ezen a törpés dolgon. Alapvetően nincs semmi gondja a törpékkel, hiszen szorgos és becsületes alakok – jobbára –, de ha valaki az óriások fizikai erejét, vagy ivászati tehetségét kérdőjelezi meg a törpékkel szemben, akkor csak a legbékésebb (vagy leggyengébb?) óriások maradnának szótlanul. Hogy lehűtse magát, végül mégiscsak kér egy harmadik korsó Ullamar sört is. Magában számolgatni kezdi, hogy vajon mennyit költött már piára ezen a napon, de Morwon nem éppen számolási tehetségéről híres, ezért hamar fel is adja. Ellenben a 11 aranyat
odaadja a kocsmárosnak. ~ Csak tudnám, hogyan találok mindig új aranyakat! ~ Fut át az agyán, hiszen már a nap elején is azt hitte, hogy szinte az utolsó aranyaival fizet, ám mostanra egészen biztos benne, hogy zsebei nem nadrágjába, hanem egy aranybányába vezetnek, ezért talál ott mindig újabb és újabb érméket. Na, de mindezen nincs túl sok ideje gondolkodni, mivel még ha kihívója nem is akad, Aniss mindenesetre távozni készül, ezért Morwon kizökken bugyuta gondolataiból. *– Bezony-bezony! * Bólogat a kérdésre, habár amilyen szétszórt néha az óriás, lehet jobban járt volna Aniss, ha a kocsmárostól kérdezi meg, aki amúgy is ott van két nagy lépésre tőlük. * – Úgy lesz, bezony. Tán' még útravalóra is telleni fog, ám aztat majdan a piacon kén' elintézni. * Ezzel a holnapi nap egyik fontos megállóját meg is említette. Talán a legfontosabbat, hiszen nem szabad tévedésekbe esni: Morwon sem él olyan régóta Artheniorban, ezért nem tud sokkal többet a városról, mint bármelyik átutazó kalandor. Tudja, hogy van templom, temető, meg kovácsműhely. Bár ez utóbbiban már nem is biztos, mert úgy rémlik, e téren is volt némi változtatás. ~ Az emberek folyton változtatnak. ~ Tűnődik magában egy cseppnyi megvetéssel, ám aki jobban ismeri Morwont, tudhatja, hogy ő valójában nem néz le senkit (csak a szó fizikai értelmében), még az orkokat is csak egy kicsit.
Ezután, hacsak kihívója nem akadt, mond egy 'jó éjt'-et, aztán iszogatni kezdi a sörét és hamarosan ő is nyugovóra tér. Ehhez azonban ő is kér egy Szobakulcsot 14 aranyért.
Miután a sört megitta, ő is elindul felfelé a lépcsőn (hiszen a szálláshely arra található), aztán felmegy a szobájába, bezárja az ajtót, leveszi felszereléseit és bosszankodik egy darabig, amiért olyan aprók az ágyak ebben a fránya fogadóban. Elalvás előtt még elgondolkodik, hogy jó ötlet-e a "kislányt" kalandozni vinni, hiszen nem akarja, hogy bármi baja essen miatta. Aztán gondolatai a lent elhangzottakra terelődnek, főként a törpékre. ~ Még hogy erősebbek az óriásoknál! Höh! ~ Aztán viszont elalszik, álmodik valami szépet arról, ahogy Hrotit, a törpét emelgeti a szakállánál fogva, miközben az visít és elismeri, hogy Morwon az erősebb. Hajnalban felkel és egy kis ideig még eszébe jut az álma, el is csodálkozik rajta, hiszen Hrothgaar jó barátja, így valójában sosem bántaná (pedig megtehetné, hiszen ő az erősebb!). Kinyújtóztatja végtagjait, megtörli álmos szemeit, felveszi páncélját és egyéb felszereléseit, aztán lemegy a fogadó részbe és várni kezd, hacsak Aniss nem még nála is korábban ébredt fel. *
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-17 16:47:22
Üzenet elküldve: 2022-03-17 16:47:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Morwon//
*A hangyadolgot eléggé körbejárják ahhoz, hogy Anissnak ne legyen mit hozzáfűznie már. Bólogat és egyetért, nem is biztos, hogy bántani kell azokat a nagy szörnyeket, amiktől ő azért tart. Úgy könnyű, ha óriás vagy, a nagy ghroklik sem olyan nagy, mint neki, aki nagyjából a fele mérete Morwonnak. Viszont a bátorságát meg pont ez növeli meg, hogy ott lesz vele új ismerőse, akit Aniss már automatikusan barátként kezel. Hiszen milyen kedves és mennyire próbál koncentrálni, még azt is gondolja a lány, hogy a nagydarab óriás zavarban van tőle. Persze csinos ő, azonban nem érzi magát úgy, hogy tetszene a kétembernyi lénynek. Meg most amúgysem vágta magát puccba ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, pedig ha nagyon akarna, minden szem rászegeződhetne. Ebben csak két dolog akadályozza most: nincs puccos ruhája és nem is akar úgy kinézni. Sikerül rávennie Morwont, hogy csak holnap induljanak neki, hálás szemekkel tekint rá. *
- Jól van, jól van! Hajnalban indulunk, aztán még dél előtt bevetjük magunkat az erdőbe és elkapjuk akiket el kell. Ígérem! * Mondja mosolyogva újra, majd a csapos felé fordul. * - Jó uram! Szeretnék ma éjjelre egy Szobát, ihun-e az ára! * Előkeresi az erszényét és le is számol 17 aranyat a férfinak. A kulcsot hamarosan megkapja, amit nem tesz el, az ujjai között forgatva játszik vele, miközben Morwonnal beszélget tovább. Nem gondolta, hogy ennyire büszke az óriás, hogy nem venné a hátára, de nagyon jól szórakozik a magyarázatán. Még fel is nevet a törpés összehasonlításra. *
- Szóval azt mondod, hogy a törpék nyakába kéne ugranom? Azaz erősebbek, mint az óriások? * Szemtelenkedik egy kicsit, nyilvánvalóan ugratja a nagyranőtt férfit. * - Vagy az lehet, hogy nem is kedvelsz engem és félsz, hogy rontom a jóhíred, ha a nyakadba veszel. Hát jó. * Mondja álsértődötten, még szomorkás arcot is vág hozzá. Annyira nem akar ám felülni óriásunk hátára, de a hecc kedvéért nagyon szívesen bolondozik Morwonnal. ~ Pedig milyen pompás lenne, ha én lennék a legmagasabban a városban! Annyira mulatságos lenne! Aniss, a királynő bevonul szép pej Óriáson, hihihi ~ Mosolyog kívülre, de magában nevet az egészen. Végül megkönyörül szegény párán. *
- Nem kell ám, csak bolondozok! * Bokszol bele az óriás vállába, majd összeszedelődzködik, miközben feláll. *
- Akkor holnap várlak hajnalban. Akkor szolgálnak fel ételt, igaz? Mert éhesen nem jó menni vadászni. * Felkacag, majd magára kapja utazóbatyuját, és ázott kabátját. *
- Szia Morwon, nekem most be kell feküdnöm egy forró dézsába, majd az ágyba. Egyedül * Újra felkacag, és ha az óriás engedi, átkarolja a nagy felkarját a másiknak és még a fejét is odanyomja. ~ Jó izmos, nem lesz baj holnap! ~ Ábrándozik egy kicsit, ahogy még egyszer végignéz az óráson. Majd int neki és felmegy a szállására, ujjai között a kulcsát pörgetve. Az ajtóból visszanéz, és ha látja a hegyomlás barátját, még egyet int neki, mielőtt elnyelné a kivett szobája. *
//Morwon//
*A hangyadolgot eléggé körbejárják ahhoz, hogy Anissnak ne legyen mit hozzáfűznie már. Bólogat és egyetért, nem is biztos, hogy bántani kell azokat a nagy szörnyeket, amiktől ő azért tart. Úgy könnyű, ha óriás vagy, a nagy ghroklik sem olyan nagy, mint neki, aki nagyjából a fele mérete Morwonnak. Viszont a bátorságát meg pont ez növeli meg, hogy ott lesz vele új ismerőse, akit Aniss már automatikusan barátként kezel. Hiszen milyen kedves és mennyire próbál koncentrálni, még azt is gondolja a lány, hogy a nagydarab óriás zavarban van tőle. Persze csinos ő, azonban nem érzi magát úgy, hogy tetszene a kétembernyi lénynek. Meg most amúgysem vágta magát puccba ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, pedig ha nagyon akarna, minden szem rászegeződhetne. Ebben csak két dolog akadályozza most: nincs puccos ruhája és nem is akar úgy kinézni. Sikerül rávennie Morwont, hogy csak holnap induljanak neki, hálás szemekkel tekint rá. *
- Jól van, jól van! Hajnalban indulunk, aztán még dél előtt bevetjük magunkat az erdőbe és elkapjuk akiket el kell. Ígérem! * Mondja mosolyogva újra, majd a csapos felé fordul. * - Jó uram! Szeretnék ma éjjelre egy Szobát, ihun-e az ára! * Előkeresi az erszényét és le is számol 17 aranyat a férfinak. A kulcsot hamarosan megkapja, amit nem tesz el, az ujjai között forgatva játszik vele, miközben Morwonnal beszélget tovább. Nem gondolta, hogy ennyire büszke az óriás, hogy nem venné a hátára, de nagyon jól szórakozik a magyarázatán. Még fel is nevet a törpés összehasonlításra. *
- Szóval azt mondod, hogy a törpék nyakába kéne ugranom? Azaz erősebbek, mint az óriások? * Szemtelenkedik egy kicsit, nyilvánvalóan ugratja a nagyranőtt férfit. * - Vagy az lehet, hogy nem is kedvelsz engem és félsz, hogy rontom a jóhíred, ha a nyakadba veszel. Hát jó. * Mondja álsértődötten, még szomorkás arcot is vág hozzá. Annyira nem akar ám felülni óriásunk hátára, de a hecc kedvéért nagyon szívesen bolondozik Morwonnal. ~ Pedig milyen pompás lenne, ha én lennék a legmagasabban a városban! Annyira mulatságos lenne! Aniss, a királynő bevonul szép pej Óriáson, hihihi ~ Mosolyog kívülre, de magában nevet az egészen. Végül megkönyörül szegény párán. *
- Nem kell ám, csak bolondozok! * Bokszol bele az óriás vállába, majd összeszedelődzködik, miközben feláll. *
- Akkor holnap várlak hajnalban. Akkor szolgálnak fel ételt, igaz? Mert éhesen nem jó menni vadászni. * Felkacag, majd magára kapja utazóbatyuját, és ázott kabátját. *
- Szia Morwon, nekem most be kell feküdnöm egy forró dézsába, majd az ágyba. Egyedül * Újra felkacag, és ha az óriás engedi, átkarolja a nagy felkarját a másiknak és még a fejét is odanyomja. ~ Jó izmos, nem lesz baj holnap! ~ Ábrándozik egy kicsit, ahogy még egyszer végignéz az óráson. Majd int neki és felmegy a szállására, ujjai között a kulcsát pörgetve. Az ajtóból visszanéz, és ha látja a hegyomlás barátját, még egyet int neki, mielőtt elnyelné a kivett szobája. *
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-17 10:53:56
Üzenet elküldve: 2022-03-17 10:53:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl szíve kiugrik a helyéről. Egy sárkány nem hozott rá ekkora izgalmat, és meg lehet ezt érteni. Ahogy Mayhez simul, érezheti a szaporán erős dobbanásokat a mellkasán, bár nagy valószínűséggel nem veszi észre, mert annyi minden más is lefoglalja. A lovag valóban nem tudja kivel van dolga, és épp ez benne az izgalmas. Egy finom csók után teljesen átadja magát az érzelmek, és a kéj finom esti valóságának. A száján kilehelő szómondat csak most tudatosul benne, mikor a másik válaszol rá. Finom mosoly húzódik borostás arcára. Fel sem fogta hogy mondott valamit, az ösztönszerű szavacska csak úgy kicsúszott a száján. A nő ölelésében, és forró testének érintésében úgy érzi hazaért, egy olyan helyre amit eleddig nem is ismert. De nem ám pihenni jött. Munkához is lát hogy a jó idő alatt érő feszültség, és izzás örömteli feloldáshoz vezessen. Bátorító csókok, és jó néhány gyönyörbeli pillanat után szólal meg Maydeleine, hogy ideje lenne rendesen elhelyezkedni az ágyon. A combok szorítása is alábbhagy, és a férfi kénytelen eltávolodni egy pillanatra, mielőtt újra belevethetné magát. Egy egész gondolatfoszlány megfogalmazódik a fejében.*
~Talán rosszul csináltam valamit?~
*Kérdezi magában. A férfiúi önbecsülés könnyű megtörése az ágyban legegyszerűbb, pláne egy szeretett szív által. De a második mondattal, és a "Drága lovagom" kifejezéssel egészen eloszlatja a kételyeket a férfiban. Elmosolyodik, és a másik szemébe néz.*
-Sosem akarnám elsietni.
*Mondja kedves mély hangján lehelve. Lehel egy csókot, és teret ad Maynek, hogy úgy helyezkedjen ahogy szeretne. Így, hogy közben jobban megtudja szemlélni a nő testét közben csak még nagyobb lángok gyúlnak benne. Végül is a férfi is csak állat. Szeretné továbbra is erős kezébe venni a dolgokat, de nem tudja mire vágyna a másik, és hát... Nem is igazán tapasztalt ez ügyben. A férfi életében, az igencsak kevés közül, talán ez az első ilyen alkalom, hogy az aktus olyannal esik meg akiért minden más mellett a szíve ágaskodik. Tehát hagyja Mayt vezetni, és kitalálni, hogy mi esne jól neki. Arcán ugyan nem látni hogy tanácstalan, de kitalálható, hogy nem túl sok fajtáját ismeri az ilyen élvezeteknek.*
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl szíve kiugrik a helyéről. Egy sárkány nem hozott rá ekkora izgalmat, és meg lehet ezt érteni. Ahogy Mayhez simul, érezheti a szaporán erős dobbanásokat a mellkasán, bár nagy valószínűséggel nem veszi észre, mert annyi minden más is lefoglalja. A lovag valóban nem tudja kivel van dolga, és épp ez benne az izgalmas. Egy finom csók után teljesen átadja magát az érzelmek, és a kéj finom esti valóságának. A száján kilehelő szómondat csak most tudatosul benne, mikor a másik válaszol rá. Finom mosoly húzódik borostás arcára. Fel sem fogta hogy mondott valamit, az ösztönszerű szavacska csak úgy kicsúszott a száján. A nő ölelésében, és forró testének érintésében úgy érzi hazaért, egy olyan helyre amit eleddig nem is ismert. De nem ám pihenni jött. Munkához is lát hogy a jó idő alatt érő feszültség, és izzás örömteli feloldáshoz vezessen. Bátorító csókok, és jó néhány gyönyörbeli pillanat után szólal meg Maydeleine, hogy ideje lenne rendesen elhelyezkedni az ágyon. A combok szorítása is alábbhagy, és a férfi kénytelen eltávolodni egy pillanatra, mielőtt újra belevethetné magát. Egy egész gondolatfoszlány megfogalmazódik a fejében.*
~Talán rosszul csináltam valamit?~
*Kérdezi magában. A férfiúi önbecsülés könnyű megtörése az ágyban legegyszerűbb, pláne egy szeretett szív által. De a második mondattal, és a "Drága lovagom" kifejezéssel egészen eloszlatja a kételyeket a férfiban. Elmosolyodik, és a másik szemébe néz.*
-Sosem akarnám elsietni.
*Mondja kedves mély hangján lehelve. Lehel egy csókot, és teret ad Maynek, hogy úgy helyezkedjen ahogy szeretne. Így, hogy közben jobban megtudja szemlélni a nő testét közben csak még nagyobb lángok gyúlnak benne. Végül is a férfi is csak állat. Szeretné továbbra is erős kezébe venni a dolgokat, de nem tudja mire vágyna a másik, és hát... Nem is igazán tapasztalt ez ügyben. A férfi életében, az igencsak kevés közül, talán ez az első ilyen alkalom, hogy az aktus olyannal esik meg akiért minden más mellett a szíve ágaskodik. Tehát hagyja Mayt vezetni, és kitalálni, hogy mi esne jól neki. Arcán ugyan nem látni hogy tanácstalan, de kitalálható, hogy nem túl sok fajtáját ismeri az ilyen élvezeteknek.*
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-17 08:46:05
Üzenet elküldve: 2022-03-17 08:46:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
// Fürdőház //
* Fenophilë igazán örül. Rengeteget nevetett ma és valószínűleg még fog is. Sikerült teljesen ellazulnia a jó társaságtól, vagy talán a meleg fürdőtől és a masszírozó mozdulatoktól. Arcán magabiztos állandó mosoly ül. Ritka állapot ez nála. *
- Nem tudom találunk-e ilyen embert itt a városban. Inkább több kuruzslót, vagy mágusféléket. Ha füvesember lennék, most biztos hogy a környéket járnám növények után.
~ Igazi vándorlélek. Nem sokáig bír egy helyben maradni. ~
* Bár a mehetnéket ő is gyakran érzi a lábában, valószínűleg össze sem hasonlítható a férfi kalandvágyával. *
- Még annál is komiszabbnak. A szemed sem áll jól. A városi leányok suttognak ám.
* Halkra veszi a hangját a végén, amolyan összeesküvő-mód. *
- Mindenféle dolog? Ha egy pár pocok vagy ilyesmi kiszaladna belőle, ne is csodálkozz.
* Mihelyst végeznek a fürdőházzal, csatlakozik Vranglilhoz a folyosón. Az udvarias bókra rögtönzött pukedlit csinál és álszendén megrebegteti a szempilláit. *
- Igazán kedves Öntől uram. Igazán ügyeskezűek a szobalányaim.
* Még a ruhája két szélét is felcsippenti oldalt. *
- Köszönöm, de nem kellett volna. Szívesen álltam volna az italt.
* A fogadóban két kupa bor köré telepednek. Felemeli a magáét és rövidke tósztot mond. *
- A tisztaságra és pocokmentes hajra.
* A sok locspocsolás közben megszomjazott, így hát öblöset kortyol a nedűből. *
~ M… mi? ~
* Lehet csak rosszul hallotta. De már késő, a torkán éppen lefelé haladó bor megbicsaklik és jóval nagyobb korty keletkezik belőle, mint aminek indult. A lány arca most egy mókus teleraktározott pofájára hasonlít. Egy másodperc alatt átgondolja, visszaköpje-e a pohárba, de aztán elveti az ötletet és hangos nyekkenéssel leerőlteti a torkán az italt. Feltartja egy ujját, időt kérve a gondolkodásra, főleg hogy megszólalni egyébként sem bírna még. *
~ Rendben, szóval kedves és aranyos, illetve éjjel együtt. ~
* Igyekszik a fejében értelmes mondatba helyezni az elhangzottakat. *
~ Kedvelem, ezek szerint ő is engem. Bár sejtelmem sem volt, hogy az udvariasság és az atyai gondoskodás mögött ilyesmi állna. Úgy látszik, mégsem ismerem az embereket annyira jól, mint hittem. Igazán körülményesen és udvariasan kérdezett rá, valószínűleg kevesebbet hezitálnék, ha csak egyszerűen megcsókolt volna. De miért hezitálok? ~
*Röpke gondolatbeli monológja után, még mindig feltartott ujjal a bor után nyúl és újra nagyot kortyol belőle. *
- Rendben.
* Nem mer a szemébe nézni, inkább szemügyre veszi a pohár alját, biztos, ami biztos alapon. Túlságosan kedveli. Ez itt a gond. Könnyebb lenne, ha csak egy csinos arc lenne. Az máskor sem okozott neki nehézséget. Na nem mintha nem játszott volna el a gondolattal párszor a fürdő közben, de más gondolkodni rajt és más, ha tényleg rákérdeznek.
A folyékony bátorság áldásos hatására támaszkodik, az arca meg valószínűleg pipacspiros is még emellé. *
// Fürdőház //
* Fenophilë igazán örül. Rengeteget nevetett ma és valószínűleg még fog is. Sikerült teljesen ellazulnia a jó társaságtól, vagy talán a meleg fürdőtől és a masszírozó mozdulatoktól. Arcán magabiztos állandó mosoly ül. Ritka állapot ez nála. *
- Nem tudom találunk-e ilyen embert itt a városban. Inkább több kuruzslót, vagy mágusféléket. Ha füvesember lennék, most biztos hogy a környéket járnám növények után.
~ Igazi vándorlélek. Nem sokáig bír egy helyben maradni. ~
* Bár a mehetnéket ő is gyakran érzi a lábában, valószínűleg össze sem hasonlítható a férfi kalandvágyával. *
- Még annál is komiszabbnak. A szemed sem áll jól. A városi leányok suttognak ám.
* Halkra veszi a hangját a végén, amolyan összeesküvő-mód. *
- Mindenféle dolog? Ha egy pár pocok vagy ilyesmi kiszaladna belőle, ne is csodálkozz.
* Mihelyst végeznek a fürdőházzal, csatlakozik Vranglilhoz a folyosón. Az udvarias bókra rögtönzött pukedlit csinál és álszendén megrebegteti a szempilláit. *
- Igazán kedves Öntől uram. Igazán ügyeskezűek a szobalányaim.
* Még a ruhája két szélét is felcsippenti oldalt. *
- Köszönöm, de nem kellett volna. Szívesen álltam volna az italt.
* A fogadóban két kupa bor köré telepednek. Felemeli a magáét és rövidke tósztot mond. *
- A tisztaságra és pocokmentes hajra.
* A sok locspocsolás közben megszomjazott, így hát öblöset kortyol a nedűből. *
~ M… mi? ~
* Lehet csak rosszul hallotta. De már késő, a torkán éppen lefelé haladó bor megbicsaklik és jóval nagyobb korty keletkezik belőle, mint aminek indult. A lány arca most egy mókus teleraktározott pofájára hasonlít. Egy másodperc alatt átgondolja, visszaköpje-e a pohárba, de aztán elveti az ötletet és hangos nyekkenéssel leerőlteti a torkán az italt. Feltartja egy ujját, időt kérve a gondolkodásra, főleg hogy megszólalni egyébként sem bírna még. *
~ Rendben, szóval kedves és aranyos, illetve éjjel együtt. ~
* Igyekszik a fejében értelmes mondatba helyezni az elhangzottakat. *
~ Kedvelem, ezek szerint ő is engem. Bár sejtelmem sem volt, hogy az udvariasság és az atyai gondoskodás mögött ilyesmi állna. Úgy látszik, mégsem ismerem az embereket annyira jól, mint hittem. Igazán körülményesen és udvariasan kérdezett rá, valószínűleg kevesebbet hezitálnék, ha csak egyszerűen megcsókolt volna. De miért hezitálok? ~
*Röpke gondolatbeli monológja után, még mindig feltartott ujjal a bor után nyúl és újra nagyot kortyol belőle. *
- Rendben.
* Nem mer a szemébe nézni, inkább szemügyre veszi a pohár alját, biztos, ami biztos alapon. Túlságosan kedveli. Ez itt a gond. Könnyebb lenne, ha csak egy csinos arc lenne. Az máskor sem okozott neki nehézséget. Na nem mintha nem játszott volna el a gondolattal párszor a fürdő közben, de más gondolkodni rajt és más, ha tényleg rákérdeznek.
A folyékony bátorság áldásos hatására támaszkodik, az arca meg valószínűleg pipacspiros is még emellé. *
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:17:56
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:17:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
* Kés és villával a kezében hallgatja a szentfazék beszédét, egy pillanatra meglepett tekintettel nézi tovább a szerzetest. *
- Hát ha szeretnéd,. de igazán unalmas élet áll mögöttem.
* Jegyzi meg, hogy utána lelkesen a húst elkezdje kicsi darabokra szelni késével. *
- Igazából anyáéknak szerencséjük volt, a családban mindenki kereskedelemből él. Már akkor is bütykölgettem dolgokat, amikor a szekér tengelye eltört megcsináltam. Vagy ha valami drágább tárgy tönkre ment, akkor megszereltem. Rájöttem elég hamar, hogy nagyon lekötnek ezek a dolgok, ezért a szüleim be irattak az egyetemre ahol tudományos szálon foglalkoztattak.
* Késével amint végez, elkezd egy hatalmas krumplit is fel szelni magának, hogy utána lelkesen néhány falatot bekapjon. *
- Uhttáhna jhötthek a ghoondhok.
* Rágja tovább az ételt, de szemét már lesüti, egy hatalmas nyelés után folytatja is. *
- Igazából, az egyetem tovább akart foglalkoztatni és adni akartak egy labort, de minden tervezést hadi célokra akartak felhasználni,
* Tekintete csalódottá válik, de a krumplik szelése tovább folytatódik. *
- Ezért amint végeztem haza tértem, kaptam is egy kis tőkét, hogy saját műhelyt nyissak.
* Egy pillanatra fel-fel csillan az öröm a lány tekintetében, de utána inkább kínos mosoly terül szét az arcán. *
- Jól is ment egy darabig, sok megrendelőm volt amiből finanszírozni tudtam a fejlesztéseket, de amikor elkezdtem foglalkozni a tekkerekkel, sajnos rengeteg puskaporra volt szükségem.
* Tekintete a szerzetes helyett ismét a tányérra vetül. *
- Sajnos az egyik nagyobbat repült mint kellett volna és az egész műhelyt felrobbantotta. Így a tartozásaimat kifizettem a családom felé, és utána útnak indultam, hogy talán találok egy olyan csoportot aki finanszírozni tudja a kísérleteimet, de természetesen mellette olyan dolgokat is fejlesztek, amiket ők akarnak!
* Emeli ki gyorsan védelmére, de utána vissza tér az étkezéshez. Soha nem volt ténylegesen gondja a családjával, de nem akart további gondokat okozni nekik, így ezt tartotta kézenfekvőnek, hogy egy ideig járja a saját útját, és ha szerencséje van, akkor ki tudja építeni a saját kis gyárát. *
- De mondjuk az álmom az is eléggé veszélyes, de annál izgalmasabb!
* Lelkendezik, miközben ismét egy hatalmas krumplit tunkol a hús szaftjába. El is kezd utána kalimpálni a nagy magyarázás közepette. *
- A mágusok ugye tudnak gólemet idézni, vagy akár alakítani?
* Vár egy kicsit, hogy megerősítse szavát a férfi, de utána rá is zendít. *
- Én pedig szeretnék vasból csinálni gólemeket, akik teljesítik a parancsokat, de akár építkezéseken dolgoznak, vagy éppen megkönnyítik az emberek mindennapjait!
* Lelkendezik tovább, de utána be is kapja a falatot. *
- Illetve szeretnék egy olyan páncélt is csinálni, ami hasonló mint egy gólem, de egy ember van benne! És belülről irányítja a gólemet! * Csillan fel a szemében a lelkesedés, miközben újra egy húst szúr villájára. * - Csak képzeld el, ahogyan gólemekkel védelmezik a városokat, vagy éppen amikor hatalmas szörnyek jelennek meg a város körül! Megvédhetnek minket, anélkül, hogy embereket veszítenénk!
* Türelmesen a maradék szaftot felitatja az utolsó nagy krumplival, majd elégedetten hátradől a székében, hús még bőven maradt a tányéron, de a krumpli annyira el telítette, hogy nem bír többet enni. *
* Kés és villával a kezében hallgatja a szentfazék beszédét, egy pillanatra meglepett tekintettel nézi tovább a szerzetest. *
- Hát ha szeretnéd,. de igazán unalmas élet áll mögöttem.
* Jegyzi meg, hogy utána lelkesen a húst elkezdje kicsi darabokra szelni késével. *
- Igazából anyáéknak szerencséjük volt, a családban mindenki kereskedelemből él. Már akkor is bütykölgettem dolgokat, amikor a szekér tengelye eltört megcsináltam. Vagy ha valami drágább tárgy tönkre ment, akkor megszereltem. Rájöttem elég hamar, hogy nagyon lekötnek ezek a dolgok, ezért a szüleim be irattak az egyetemre ahol tudományos szálon foglalkoztattak.
* Késével amint végez, elkezd egy hatalmas krumplit is fel szelni magának, hogy utána lelkesen néhány falatot bekapjon. *
- Uhttáhna jhötthek a ghoondhok.
* Rágja tovább az ételt, de szemét már lesüti, egy hatalmas nyelés után folytatja is. *
- Igazából, az egyetem tovább akart foglalkoztatni és adni akartak egy labort, de minden tervezést hadi célokra akartak felhasználni,
* Tekintete csalódottá válik, de a krumplik szelése tovább folytatódik. *
- Ezért amint végeztem haza tértem, kaptam is egy kis tőkét, hogy saját műhelyt nyissak.
* Egy pillanatra fel-fel csillan az öröm a lány tekintetében, de utána inkább kínos mosoly terül szét az arcán. *
- Jól is ment egy darabig, sok megrendelőm volt amiből finanszírozni tudtam a fejlesztéseket, de amikor elkezdtem foglalkozni a tekkerekkel, sajnos rengeteg puskaporra volt szükségem.
* Tekintete a szerzetes helyett ismét a tányérra vetül. *
- Sajnos az egyik nagyobbat repült mint kellett volna és az egész műhelyt felrobbantotta. Így a tartozásaimat kifizettem a családom felé, és utána útnak indultam, hogy talán találok egy olyan csoportot aki finanszírozni tudja a kísérleteimet, de természetesen mellette olyan dolgokat is fejlesztek, amiket ők akarnak!
* Emeli ki gyorsan védelmére, de utána vissza tér az étkezéshez. Soha nem volt ténylegesen gondja a családjával, de nem akart további gondokat okozni nekik, így ezt tartotta kézenfekvőnek, hogy egy ideig járja a saját útját, és ha szerencséje van, akkor ki tudja építeni a saját kis gyárát. *
- De mondjuk az álmom az is eléggé veszélyes, de annál izgalmasabb!
* Lelkendezik, miközben ismét egy hatalmas krumplit tunkol a hús szaftjába. El is kezd utána kalimpálni a nagy magyarázás közepette. *
- A mágusok ugye tudnak gólemet idézni, vagy akár alakítani?
* Vár egy kicsit, hogy megerősítse szavát a férfi, de utána rá is zendít. *
- Én pedig szeretnék vasból csinálni gólemeket, akik teljesítik a parancsokat, de akár építkezéseken dolgoznak, vagy éppen megkönnyítik az emberek mindennapjait!
* Lelkendezik tovább, de utána be is kapja a falatot. *
- Illetve szeretnék egy olyan páncélt is csinálni, ami hasonló mint egy gólem, de egy ember van benne! És belülről irányítja a gólemet! * Csillan fel a szemében a lelkesedés, miközben újra egy húst szúr villájára. * - Csak képzeld el, ahogyan gólemekkel védelmezik a városokat, vagy éppen amikor hatalmas szörnyek jelennek meg a város körül! Megvédhetnek minket, anélkül, hogy embereket veszítenénk!
* Türelmesen a maradék szaftot felitatja az utolsó nagy krumplival, majd elégedetten hátradől a székében, hús még bőven maradt a tányéron, de a krumpli annyira el telítette, hogy nem bír többet enni. *
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:06:28
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
– Én csak aztat tudom, hogy a városi népek furcsák. De tán igazad van, nem kén' csak azér' lekaszabó'ni azokat a hangyákokat, mer' útban vannak… Meg aztán nincsenek is útban. * Rendkívül koncentrál, hiszen hosszan és összetetten beszél, így sokat kell gondolkodnia, hogy értelmesre sikerüljön mondandója. Ez külsőleg is láthatóvá válik, hiszen hosszú sötét szakállát birizgálja, homlokát pedig összeráncolja. Vaskos szemöldökei mélyre süllyednek, homlokán pedig megjelennek a bölcsesség redői. Aztán így folytatja: * – No, de nem is föltétlenül kell bántani azokat a hangyákokat, elég ha megnézzük őket – oszt' legközelebb mán többet tudunk róluk. Bezony mondom, van egy esmerősöm, kit rendkívülien érdekelnek a hangyákok. * Ezt már csak úgy hozzáteszi. Egyébként Aniss ötlete sem kizárható, elvégre Morwon sem nagyon ért az alkímiához, szóval még az is lehet, hogy így készülnek a varázsfőzetek. Viszont az sem kizárt, hogy inkább a vajákosok mérgei azok, amikhez hangyaláb és denevérszárny kell. Ez persze lehet, hogy csak egy közönséges feltételezés. *
– No, tán' igazat szólsz. Van egy pár varázslós esmerősöm is, majdan tőlük is megkérdezem, kő-é hangyaláb a főzetükhöz. * Elsőként Taitosra gondol, hiszen ő a – korához képest – legbölcsebb szerzet, akit Lanawin-szerte ismer. S bár Taitos nem kotyvasztásairól híres (hanem inkább varázslatairól és különös házikedvencéről - Ragronról, a wargról), de neki már biztosan vannak alkimista barátai is. Meg aztán ott vannak a Thargok, akik pedig inkább fejszéikről és erődjükről híresültek el, de közöttük is voltak, akik értettek a varázsitalokhoz. Lehetne még bővíteni a listát, a lényeg, hogy Morwonnak vannak jó ismerősei, akikhez fordulhatna ez ügyben – csak éppen egyik se a városban él, hanem ki tudja merre, s ki tudja, élnek-e még egyáltalán? Abból kell tehát kiindulniuk, amit tudnak – ami nem sok.
A zsoldoslányról kiderül, hogy fáradt. Ezt mondjuk Morwon korábban is sejthette volna, de volt olyan balfék, hogy egy frissen érkező emberlányt talált meg, hogy kalandra invitálja. Most viszont már nem fogja itt hagyni, ezért újból megvonja vállait és így felel: *
– Legyen hát úgy! Pihend ki magad, hónap hajnalba' meg indulunk hangyákokra vadászni. Vagy inkább arra, amit találunk! * Megköszörüli torkát, mert eszébe jut egy kihagyott részlet, ezt gyorsan bele is szövi a tervbe. * – Előtte még körbemutatom majdan a várost! De aztán még dél előtt el kő indulnunk az erdőbe fele! * Jelenti ki szigorúan, mintha nem lehetne meggyőzni, vagy akár teljesen lebeszélni erről a kalandról – legalábbis időlegesen.
A lány játékos kérdésére felvonja szemöldökét. Nem szokta meg, hogy kalandortársai ilyen hebrencsek legyenek. Talán csak túl sok időt töltött az északról jött Thargokkal, akik mindent véresen komolyan vesznek. Vagy az is lehet, hogy ő az, aki túlságosan tárgyilagos az élet apró dolgaival kapcsolatban. Meg az is lehet, hogy ez amolyan óriás-dolog. *
– Hmm… Tán' majdan eljő az idő. * Viszont egyelőre nem érzi szükségét annak, hogy társát is cipelje, hiszen van elég felszerelése amúgy is. Nem, mintha nem bírná el, hiszen Morwon erejéről – ahogy mondani szokták – folyón innen és folyón túl is ódákat zengenek. Viszont részben épp emiatt nem árt óvatosnak lennie, hiszen még az sem kizárt, hogy a lányt valójában nem is a hangyák érdeklik, hanem Morwon pénze – vagy rosszabb esetben az élete! Mindez persze nem ilyen tisztán, csak egy elmosódó gondolatfoszlány képében szalad végig az óriás fején. Ahhoz viszont épp elég, hogy ne kapva kapjon az alkalmon. *
– Az óriások nem azér' vannak, hogy a nyakukba ugorjanak – ha így vóna, akkor tán' olyan alacsonyak vónánk, mint a törpék! Akkó' viszont nem vónánk óriások, s tán' nem is lenne többé a dógunk, hogy a nyakunkba ugorjanak, s tán' akkó' nem is törpék vónánk. * Magyarázza, a végére ő is elveszítve a fonalat, de már csak azért is végig mondja, hogy érzékeltesse ellenvetését Aniss ötletével kapcsolatban. *
– Én csak aztat tudom, hogy a városi népek furcsák. De tán igazad van, nem kén' csak azér' lekaszabó'ni azokat a hangyákokat, mer' útban vannak… Meg aztán nincsenek is útban. * Rendkívül koncentrál, hiszen hosszan és összetetten beszél, így sokat kell gondolkodnia, hogy értelmesre sikerüljön mondandója. Ez külsőleg is láthatóvá válik, hiszen hosszú sötét szakállát birizgálja, homlokát pedig összeráncolja. Vaskos szemöldökei mélyre süllyednek, homlokán pedig megjelennek a bölcsesség redői. Aztán így folytatja: * – No, de nem is föltétlenül kell bántani azokat a hangyákokat, elég ha megnézzük őket – oszt' legközelebb mán többet tudunk róluk. Bezony mondom, van egy esmerősöm, kit rendkívülien érdekelnek a hangyákok. * Ezt már csak úgy hozzáteszi. Egyébként Aniss ötlete sem kizárható, elvégre Morwon sem nagyon ért az alkímiához, szóval még az is lehet, hogy így készülnek a varázsfőzetek. Viszont az sem kizárt, hogy inkább a vajákosok mérgei azok, amikhez hangyaláb és denevérszárny kell. Ez persze lehet, hogy csak egy közönséges feltételezés. *
– No, tán' igazat szólsz. Van egy pár varázslós esmerősöm is, majdan tőlük is megkérdezem, kő-é hangyaláb a főzetükhöz. * Elsőként Taitosra gondol, hiszen ő a – korához képest – legbölcsebb szerzet, akit Lanawin-szerte ismer. S bár Taitos nem kotyvasztásairól híres (hanem inkább varázslatairól és különös házikedvencéről - Ragronról, a wargról), de neki már biztosan vannak alkimista barátai is. Meg aztán ott vannak a Thargok, akik pedig inkább fejszéikről és erődjükről híresültek el, de közöttük is voltak, akik értettek a varázsitalokhoz. Lehetne még bővíteni a listát, a lényeg, hogy Morwonnak vannak jó ismerősei, akikhez fordulhatna ez ügyben – csak éppen egyik se a városban él, hanem ki tudja merre, s ki tudja, élnek-e még egyáltalán? Abból kell tehát kiindulniuk, amit tudnak – ami nem sok.
A zsoldoslányról kiderül, hogy fáradt. Ezt mondjuk Morwon korábban is sejthette volna, de volt olyan balfék, hogy egy frissen érkező emberlányt talált meg, hogy kalandra invitálja. Most viszont már nem fogja itt hagyni, ezért újból megvonja vállait és így felel: *
– Legyen hát úgy! Pihend ki magad, hónap hajnalba' meg indulunk hangyákokra vadászni. Vagy inkább arra, amit találunk! * Megköszörüli torkát, mert eszébe jut egy kihagyott részlet, ezt gyorsan bele is szövi a tervbe. * – Előtte még körbemutatom majdan a várost! De aztán még dél előtt el kő indulnunk az erdőbe fele! * Jelenti ki szigorúan, mintha nem lehetne meggyőzni, vagy akár teljesen lebeszélni erről a kalandról – legalábbis időlegesen.
A lány játékos kérdésére felvonja szemöldökét. Nem szokta meg, hogy kalandortársai ilyen hebrencsek legyenek. Talán csak túl sok időt töltött az északról jött Thargokkal, akik mindent véresen komolyan vesznek. Vagy az is lehet, hogy ő az, aki túlságosan tárgyilagos az élet apró dolgaival kapcsolatban. Meg az is lehet, hogy ez amolyan óriás-dolog. *
– Hmm… Tán' majdan eljő az idő. * Viszont egyelőre nem érzi szükségét annak, hogy társát is cipelje, hiszen van elég felszerelése amúgy is. Nem, mintha nem bírná el, hiszen Morwon erejéről – ahogy mondani szokták – folyón innen és folyón túl is ódákat zengenek. Viszont részben épp emiatt nem árt óvatosnak lennie, hiszen még az sem kizárt, hogy a lányt valójában nem is a hangyák érdeklik, hanem Morwon pénze – vagy rosszabb esetben az élete! Mindez persze nem ilyen tisztán, csak egy elmosódó gondolatfoszlány képében szalad végig az óriás fején. Ahhoz viszont épp elég, hogy ne kapva kapjon az alkalmon. *
– Az óriások nem azér' vannak, hogy a nyakukba ugorjanak – ha így vóna, akkor tán' olyan alacsonyak vónánk, mint a törpék! Akkó' viszont nem vónánk óriások, s tán' nem is lenne többé a dógunk, hogy a nyakunkba ugorjanak, s tán' akkó' nem is törpék vónánk. * Magyarázza, a végére ő is elveszítve a fonalat, de már csak azért is végig mondja, hogy érzékeltesse ellenvetését Aniss ötletével kapcsolatban. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436