Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 857 (17121. - 17140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
17140. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-10 19:23:45
Üzenet elküldve: 2022-02-10 19:23:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Téli délután //
*Létezhet fekete is! Ez aztán a jó hír, akkor mégiscsak egyről beszélnek, még ha úgy tűnt, bizonytalan is az összhang. Rion képtelen a széles vigyort elrejteni az arcáról. Pókerezni nem szabad neki, mindig is tudta, most pedig valahogy nem is érzi szükségét, hogy elrejtse elégedettségét.*
- Igen, azt hiszem egy kölyök lenne a legegyszerűbb, az még idomítható és külön szekér sem kell a szállításához.* Máris egyet értenek az ibisz méretét illetően*
- Nahát ez nagyszerű! *Lelkesedik még inkább a fiú, amikor kiderül, hogy még az állat keresgélésének nyűgjét is leveszi ez a kedves elf a válláról. Izgatottan húzza kissé közelebb a székét az asztalhoz és határozottan helyesel.*
- Hát persze, hogy óvatos leszek majd vele* ígéri őszintén, hiszen már most tudja, hogy édesanyja szeme fénye lesz a kis vakarcs.*
- Még a mamája sem bánna vele jobban!
*Az ár van már csak hátra, bár Riont erősen meglepi, hogy a druida rá bízza a dolgot. Nem szeretné sem alul árazni a másik munkáját, de soha sem szórná a nehezen megkeresett pénzét, így sorra vesz minden eszébe jutó érvet és ellenérvet.*
-Nos lássuk, egy jó kutyáért, ami már jószágot is tud terelni elkérnek 300- 400 aranyat is. De ezt a irbiszt nem a hátsó kertből hozzák elő, hanem be kell ugye fogni! Mit szólnál mondjuk 800 aranyhoz?
*Nem álltatja magát azzal, hogy elsőre megegyeznek, ha az elf máris alkut emleget, de egy jó kutya árának duplája talán megfelel majd egy ilyen munka ellenértékül.*
*Létezhet fekete is! Ez aztán a jó hír, akkor mégiscsak egyről beszélnek, még ha úgy tűnt, bizonytalan is az összhang. Rion képtelen a széles vigyort elrejteni az arcáról. Pókerezni nem szabad neki, mindig is tudta, most pedig valahogy nem is érzi szükségét, hogy elrejtse elégedettségét.*
- Igen, azt hiszem egy kölyök lenne a legegyszerűbb, az még idomítható és külön szekér sem kell a szállításához.* Máris egyet értenek az ibisz méretét illetően*
- Nahát ez nagyszerű! *Lelkesedik még inkább a fiú, amikor kiderül, hogy még az állat keresgélésének nyűgjét is leveszi ez a kedves elf a válláról. Izgatottan húzza kissé közelebb a székét az asztalhoz és határozottan helyesel.*
- Hát persze, hogy óvatos leszek majd vele* ígéri őszintén, hiszen már most tudja, hogy édesanyja szeme fénye lesz a kis vakarcs.*
- Még a mamája sem bánna vele jobban!
*Az ár van már csak hátra, bár Riont erősen meglepi, hogy a druida rá bízza a dolgot. Nem szeretné sem alul árazni a másik munkáját, de soha sem szórná a nehezen megkeresett pénzét, így sorra vesz minden eszébe jutó érvet és ellenérvet.*
-Nos lássuk, egy jó kutyáért, ami már jószágot is tud terelni elkérnek 300- 400 aranyat is. De ezt a irbiszt nem a hátsó kertből hozzák elő, hanem be kell ugye fogni! Mit szólnál mondjuk 800 aranyhoz?
*Nem álltatja magát azzal, hogy elsőre megegyeznek, ha az elf máris alkut emleget, de egy jó kutya árának duplája talán megfelel majd egy ilyen munka ellenértékül.*
17139. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:19:20
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:19:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Téli délután //
* Pipájával a szájában egy ideig mélyen elgondolkozik a kérdésen amit a félvér feltett neki. ~ Fekete Irbisz? Talán? Létezik? Az ilyen ragadozók általában nem egy színűek, így előfordulhat. ~ Merül el mélyen a fejében, ami ki is ütközik a tekintetére. *
- Előfordulhat, hogy található feketében mélyen. De azzal tisztában vagy, hogy ez egy eléggé nagy termetű macska? Kisebb állatokat és halat fogyaszt. A fákon közlekedik, hogy elkerülje a harcot a farkasokkal vagy nagyobb ragadozókkal szemben.
* Tovább elmélkedik az elf, hogy igazából most mit is mondjon. ~ Biztos vagyok benne, hogy erre az állatra gondolhat. ~ Állapítja meg határozottan. *
- Csak ez lehet, bizton állíthatom. Gondolom egy kölyköt szeretnél ugye?
* Nem szereti ha nagyobb ragadozókat akarnak kivenni a környezetükből, teljesen felboríthatja az ökoszisztémát. Ezért is nagyon óvatosan szokott hasonlókat tenni. Ha egy nagyobb ragadozótól elcsen egy két kölyköt az még nem okoz nagyobb gondot, hisz a legtöbb ilyen állatnál néhány példány mindig valami oknál fogva idő előtt elpusztul. Így ameddig az anyát nem bántják és nem minden kölyköt visz el, addig nem lesz gond. *
- Ha szeretnéd elvállalom egynek a befogását, de felhívom a figyelmed, hogy nem lesz olcsó. Ketrec, és legalább két zsoldost is bérelnem kell, hogy biztonságosan befoghassam az állatot. Utána pedig miután megkapod az állatot óvatosan kell vele bánnod a továbbiakban.
* Teszi hozzá határozottan, és közben még bólogat is. De most jön igazán a nagy kérdés, ebből fakadóan megtudhatja, hogy mennyire komolyan gondolja az állat befogását. *
- Szeretném hallani, hogy mennyit ajánlasz egy ilyen állatért. Nem akarok én mondani elsőnek árat. Utána viszonyítási alapot mondok és megalkuszunk.
* Ez logikusan hangzik számára. Nem akarja lehúzni, de nem is akar feleslegesen dolgozni. Ingyen senki sem kockáztatja szívesen az életét. *
* Pipájával a szájában egy ideig mélyen elgondolkozik a kérdésen amit a félvér feltett neki. ~ Fekete Irbisz? Talán? Létezik? Az ilyen ragadozók általában nem egy színűek, így előfordulhat. ~ Merül el mélyen a fejében, ami ki is ütközik a tekintetére. *
- Előfordulhat, hogy található feketében mélyen. De azzal tisztában vagy, hogy ez egy eléggé nagy termetű macska? Kisebb állatokat és halat fogyaszt. A fákon közlekedik, hogy elkerülje a harcot a farkasokkal vagy nagyobb ragadozókkal szemben.
* Tovább elmélkedik az elf, hogy igazából most mit is mondjon. ~ Biztos vagyok benne, hogy erre az állatra gondolhat. ~ Állapítja meg határozottan. *
- Csak ez lehet, bizton állíthatom. Gondolom egy kölyköt szeretnél ugye?
* Nem szereti ha nagyobb ragadozókat akarnak kivenni a környezetükből, teljesen felboríthatja az ökoszisztémát. Ezért is nagyon óvatosan szokott hasonlókat tenni. Ha egy nagyobb ragadozótól elcsen egy két kölyköt az még nem okoz nagyobb gondot, hisz a legtöbb ilyen állatnál néhány példány mindig valami oknál fogva idő előtt elpusztul. Így ameddig az anyát nem bántják és nem minden kölyköt visz el, addig nem lesz gond. *
- Ha szeretnéd elvállalom egynek a befogását, de felhívom a figyelmed, hogy nem lesz olcsó. Ketrec, és legalább két zsoldost is bérelnem kell, hogy biztonságosan befoghassam az állatot. Utána pedig miután megkapod az állatot óvatosan kell vele bánnod a továbbiakban.
* Teszi hozzá határozottan, és közben még bólogat is. De most jön igazán a nagy kérdés, ebből fakadóan megtudhatja, hogy mennyire komolyan gondolja az állat befogását. *
- Szeretném hallani, hogy mennyit ajánlasz egy ilyen állatért. Nem akarok én mondani elsőnek árat. Utána viszonyítási alapot mondok és megalkuszunk.
* Ez logikusan hangzik számára. Nem akarja lehúzni, de nem is akar feleslegesen dolgozni. Ingyen senki sem kockáztatja szívesen az életét. *
17138. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:04:08
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:04:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Téli délután //
*Rion bizonytalanul bólogat, majd ingatja a fejét, mivel nem emlékszik az állat nevére, akár egy Irbisz is lehet vagy talán mégsem? Ugyais egy aprócska valami hibádzik.*
- Elképzelhető belőle koromfekete változat is? Amiről én hallottam annak csillogó fekete bundája volt és a fülei hegyén kis szőrpamacsok meredtek az égre. Nagyon szeretnék egy olyat, elvinném anyámnak, régen volt neki egy, aztán itt az erdőkben szabadon eresztette. Szegény most teljesen egyedül él odahaza, biztosan nagyon örülne neki.* És esetleg nem az lenne a fő elfoglaltsága, hogy arról kérdezgesse drága fiacskáját, hogy mikor hoz már haza egy menyecskét a vándorútjairól.
Fél-elfünk egészen fellelkesedett a hirtelen ötletre, lelki szemei előtt már látta is, hogyan állít be egy csodás nagymacskával a családi házikójuk ajtaján.
Az ötletből gyorsan szárba szökken a szándék, neki KELL egy olyan jószág! Kissé előrébb hajol, most már kifejezetten reménykedve méregeti az elfet, hátha kiderül egyáltalán mi az az állat, aztán jöhet a terv a beszerzésére! Hiszen, ha itt a környéken, az erdőkben él, biztosan kapni valahol, valakitől a piacon, vagy legrosszabb esetben lehet egyet fogni az erdőben.*
*Rion bizonytalanul bólogat, majd ingatja a fejét, mivel nem emlékszik az állat nevére, akár egy Irbisz is lehet vagy talán mégsem? Ugyais egy aprócska valami hibádzik.*
- Elképzelhető belőle koromfekete változat is? Amiről én hallottam annak csillogó fekete bundája volt és a fülei hegyén kis szőrpamacsok meredtek az égre. Nagyon szeretnék egy olyat, elvinném anyámnak, régen volt neki egy, aztán itt az erdőkben szabadon eresztette. Szegény most teljesen egyedül él odahaza, biztosan nagyon örülne neki.* És esetleg nem az lenne a fő elfoglaltsága, hogy arról kérdezgesse drága fiacskáját, hogy mikor hoz már haza egy menyecskét a vándorútjairól.
Fél-elfünk egészen fellelkesedett a hirtelen ötletre, lelki szemei előtt már látta is, hogyan állít be egy csodás nagymacskával a családi házikójuk ajtaján.
Az ötletből gyorsan szárba szökken a szándék, neki KELL egy olyan jószág! Kissé előrébb hajol, most már kifejezetten reménykedve méregeti az elfet, hátha kiderül egyáltalán mi az az állat, aztán jöhet a terv a beszerzésére! Hiszen, ha itt a környéken, az erdőkben él, biztosan kapni valahol, valakitől a piacon, vagy legrosszabb esetben lehet egyet fogni az erdőben.*
17137. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-10 09:44:36
Üzenet elküldve: 2022-02-10 09:44:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lillyss, Nawanthiri//
* Felkacag Aztyan utáni reakciójára. *
- Biztos vagyok benne én is, hogy nem kell félteni az intézőt.
* Miközben Merchenre reagál Nawa, elfintorodik a mélységi. *
- A csini pofi mögött egy morgós öreg gnómot tisztelhetünk szerintem.
* Nevet fel ismételten a saját humorára. A kihívást a nevével kapcsolatban elfogadja és a teljes nevét hallva, szemöldöke az égbe kerül, de egy mély levegővel megpróbálkozik vele. Ha már megígérte, akkor nem fog másképp cselekedni. *
- Na ... Naw.... Na... Nawanthirishardipandrana. * Bólint mosolyogva. *
- Azért ez kemény. Úgy érzem, néhányszor ismételgetnem kell majd magamban, hogy megjegyezzem.
* Közben sikeresen megérkeznek a fogadóhoz. Szerencséjére még rendelkeznek itt a fogadóban szobával, amit még az elhelyezkedésük előtt kihasználatlanul hagytak, így csak elindul a fürdő felé. A fürdőnél az egyik nőtől elvesz egy nagy törölközőt amibe csavarhatja magát, majd el is indul az öltöző felé, hogy kövesse társát. Az embereken végig nézve, nem tapasztal újdonságot. ~ Kéjencek, kíváncsiak, nőcsábászok és minden ami egy ilyen helyen természetes. ~ Az egyik öltözőt elfoglalva felszerelését szépen, igényesen elrendezi, hogy mindent megtalálhasson később. Már bízik a személyzetben, hogy biztonságban fogja tudni a dolgait, így amikor kilép, már csak a törölközőt csavarja maga köré. Szerencsére már Limmennel kipróbálták a fürdőt, így nem nagyon kell útba igazítani a külön helyiségek felé. Gyorsan meg is indul, hogy mihamarabb a kellemes meleg vízbe márthassa testét. Elégedetten fel nyög miközben a vízbe egyre mélyebbre jut, hamar kényelembe is helyezi magát és a törölközőjét eltávolítva a háta mögé teszi. Meztelenkedés terén nem valami szégyenlős személyiség, így nem jelent neki problémát, hogy kolléga nőjének megmutassa minden báját. Olyan nagy mellekkel nem áldotta meg Tesyus mint a Nawát, de azért formás alkatára nem nagyon lehet panasza senkinek. *
- Mióta dolgozol a Kereskedőháznak? Voltak érdekes megbízásaid, gondolom. * Néz rá érdeklődve a mélységi. *
- Biztosan sokat fogunk együtt küldetésben lenni, van egy ilyen megérzésem.
* Mosolyodik el Lillyss, majd elégedetten végig méri a lány műsorát a beszállásra. Minden testet szívesen végig mér, akár hím, akár nőstény. Sajnos az égiek eléggé perverz vágyakkal áldották meg. *
//Lillyss, Nawanthiri//
* Felkacag Aztyan utáni reakciójára. *
- Biztos vagyok benne én is, hogy nem kell félteni az intézőt.
* Miközben Merchenre reagál Nawa, elfintorodik a mélységi. *
- A csini pofi mögött egy morgós öreg gnómot tisztelhetünk szerintem.
* Nevet fel ismételten a saját humorára. A kihívást a nevével kapcsolatban elfogadja és a teljes nevét hallva, szemöldöke az égbe kerül, de egy mély levegővel megpróbálkozik vele. Ha már megígérte, akkor nem fog másképp cselekedni. *
- Na ... Naw.... Na... Nawanthirishardipandrana. * Bólint mosolyogva. *
- Azért ez kemény. Úgy érzem, néhányszor ismételgetnem kell majd magamban, hogy megjegyezzem.
* Közben sikeresen megérkeznek a fogadóhoz. Szerencséjére még rendelkeznek itt a fogadóban szobával, amit még az elhelyezkedésük előtt kihasználatlanul hagytak, így csak elindul a fürdő felé. A fürdőnél az egyik nőtől elvesz egy nagy törölközőt amibe csavarhatja magát, majd el is indul az öltöző felé, hogy kövesse társát. Az embereken végig nézve, nem tapasztal újdonságot. ~ Kéjencek, kíváncsiak, nőcsábászok és minden ami egy ilyen helyen természetes. ~ Az egyik öltözőt elfoglalva felszerelését szépen, igényesen elrendezi, hogy mindent megtalálhasson később. Már bízik a személyzetben, hogy biztonságban fogja tudni a dolgait, így amikor kilép, már csak a törölközőt csavarja maga köré. Szerencsére már Limmennel kipróbálták a fürdőt, így nem nagyon kell útba igazítani a külön helyiségek felé. Gyorsan meg is indul, hogy mihamarabb a kellemes meleg vízbe márthassa testét. Elégedetten fel nyög miközben a vízbe egyre mélyebbre jut, hamar kényelembe is helyezi magát és a törölközőjét eltávolítva a háta mögé teszi. Meztelenkedés terén nem valami szégyenlős személyiség, így nem jelent neki problémát, hogy kolléga nőjének megmutassa minden báját. Olyan nagy mellekkel nem áldotta meg Tesyus mint a Nawát, de azért formás alkatára nem nagyon lehet panasza senkinek. *
- Mióta dolgozol a Kereskedőháznak? Voltak érdekes megbízásaid, gondolom. * Néz rá érdeklődve a mélységi. *
- Biztosan sokat fogunk együtt küldetésben lenni, van egy ilyen megérzésem.
* Mosolyodik el Lillyss, majd elégedetten végig méri a lány műsorát a beszállásra. Minden testet szívesen végig mér, akár hím, akár nőstény. Sajnos az égiek eléggé perverz vágyakkal áldották meg. *
17136. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-10 08:37:07
Üzenet elküldve: 2022-02-10 08:37:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja, már az elejétől fogva, hogy Soreyl egy másfajta férfi, ilyennel eddig még nem igazán találkozott. A többi tekintetében, mikor őt megpillantják általában a kiéhezett buja ragadozó villan meg és nem egy gondoskodó, érte aggódó, meleg szívű mackó. Nem szeretné, ha ez változna, ám ha valóban egy fizikailag is teljes együttlétre vágynak, bizonyára egy másik oldalát is meg kell villantsa a lovag.*
~Vajon az is más lesz, mint a többi? ~ *Kétségtelen, hogy a kíváncsiság ott motoszkál benne, ám, ahogy a férfi kérte tőle, most türelmes lesz és hagy neki is kezdeményezést, ámbár ez náluk nem megszokott dolog. A korábbi munkája során neki kellett fizikailag többet dolgozni, ezért kapta a szállást és az ellátást, eléggé jól berögzült már. Eddig viszont még nem igazán volt rá példa, hogy csupán a saját vágyakozásától hajtva kívánta azt a személyt, akivel egy szobába zárták.*
~Nyilván ez az átlagemberek között nem így megy.~ *Mindig is sejtette, hogy a bordély falain kívül, ez a szituáció nem ennyire tiszta és világos, ahogy ezt most tapasztalja is. A kérése nyomán a férfi, mintha zavarban lenne, bár inkább arra voksol, hogy egy nőnek általában nem illik csak úgy benyúlni egy lovag nadrágjába. Amint a válasz érkezik, már ki is húzza onnan az ujját, az kéne még, hogy ezért tartsa kevesebbre a másik.*
~Talán a ruhái felgyújtásával fenyegetni sem kellett volna… ~ *Néz nagy szemekkel a másikra, fürkészőn, ám megkönnyebbülésére a férfi inkább azt is elengedi, bár ha valóban megtenné, biztos benne, hogy bosszús lenne.*
-Pedig nagyon jól áll rajtad. *Simítja végig az említett ing gallérját és ha már ott jár a keze, ki is old egy gombot. Ezt követően hagyja, hogy a lovag maga babráljon az ő ingével, ahogy azt korábban kérte, viszont egész korán megakad valami miatt. A szemeibe néz, majd vissza.*
~Mi lehet az? Ugye nincs semmi a ruhámban? Itt annyi a bogár hogy… az se lepne meg… ~ *Bár ettől a feltételezéstől, már lassacskán ideges is lenne, ha nem búgnak fel a kérdés, nagy megkönnyebbülésére.*
-Nem is igazán van másom és tőled kaptam… *Neki ennyi magyarázat is elég, bár félrepislog, mert nem gondolta volna, hogy ez ennyire furcsa. A többi ékszere általában a Sellő közös csecsebecséi közül kerül ki, ahogy a ruhái is. Sosem érezte, hogy sajátra is szüksége lenne, amit ajándékba kapott a vendégektől, az is inkább beadta, hiszen nem igazán fűződött hozzá kedves emléke. Az mind csak munka. Viszont a lovag igazán kedvesen és előzékenyen bánt vele, annak ellenére, hogy tudta miféle helyről jött, az ajándékért pedig cserébe semmit se kért. Ez a gondolat igazán eltelíti a szívét, máshogy pedig nem tudja kifejezni a dolgot, átkulcsolja a férfi nyakát, hogy egy szenvedélyes csókot lopjon tőle. Eleinte talán úgy tűnhet, ám egy után sem ereszti, mint ajkaival távol akarná tartani a lélegzetvételtől, kezeivel pedig a tarkóját és a nyakát cirógatja.*
~Jajj, te drága… biztosan megharagudna, ha letépném az inget… ~ *Markol rá a lovag vállánál az ing anyagára, majd óvatosan ereszti, hiszen most nem otthon van, ám az ilyen gyengéd pillanatokban, amik vágyakozástól túlfűtöttek, néha csak úgy elernyednek a tagjai. Csak azt tudja remélni, hogy a lábai még kitartanak, bár már a térde megremeg, ha Soreyl is hevesen csókolja.*
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja, már az elejétől fogva, hogy Soreyl egy másfajta férfi, ilyennel eddig még nem igazán találkozott. A többi tekintetében, mikor őt megpillantják általában a kiéhezett buja ragadozó villan meg és nem egy gondoskodó, érte aggódó, meleg szívű mackó. Nem szeretné, ha ez változna, ám ha valóban egy fizikailag is teljes együttlétre vágynak, bizonyára egy másik oldalát is meg kell villantsa a lovag.*
~Vajon az is más lesz, mint a többi? ~ *Kétségtelen, hogy a kíváncsiság ott motoszkál benne, ám, ahogy a férfi kérte tőle, most türelmes lesz és hagy neki is kezdeményezést, ámbár ez náluk nem megszokott dolog. A korábbi munkája során neki kellett fizikailag többet dolgozni, ezért kapta a szállást és az ellátást, eléggé jól berögzült már. Eddig viszont még nem igazán volt rá példa, hogy csupán a saját vágyakozásától hajtva kívánta azt a személyt, akivel egy szobába zárták.*
~Nyilván ez az átlagemberek között nem így megy.~ *Mindig is sejtette, hogy a bordély falain kívül, ez a szituáció nem ennyire tiszta és világos, ahogy ezt most tapasztalja is. A kérése nyomán a férfi, mintha zavarban lenne, bár inkább arra voksol, hogy egy nőnek általában nem illik csak úgy benyúlni egy lovag nadrágjába. Amint a válasz érkezik, már ki is húzza onnan az ujját, az kéne még, hogy ezért tartsa kevesebbre a másik.*
~Talán a ruhái felgyújtásával fenyegetni sem kellett volna… ~ *Néz nagy szemekkel a másikra, fürkészőn, ám megkönnyebbülésére a férfi inkább azt is elengedi, bár ha valóban megtenné, biztos benne, hogy bosszús lenne.*
-Pedig nagyon jól áll rajtad. *Simítja végig az említett ing gallérját és ha már ott jár a keze, ki is old egy gombot. Ezt követően hagyja, hogy a lovag maga babráljon az ő ingével, ahogy azt korábban kérte, viszont egész korán megakad valami miatt. A szemeibe néz, majd vissza.*
~Mi lehet az? Ugye nincs semmi a ruhámban? Itt annyi a bogár hogy… az se lepne meg… ~ *Bár ettől a feltételezéstől, már lassacskán ideges is lenne, ha nem búgnak fel a kérdés, nagy megkönnyebbülésére.*
-Nem is igazán van másom és tőled kaptam… *Neki ennyi magyarázat is elég, bár félrepislog, mert nem gondolta volna, hogy ez ennyire furcsa. A többi ékszere általában a Sellő közös csecsebecséi közül kerül ki, ahogy a ruhái is. Sosem érezte, hogy sajátra is szüksége lenne, amit ajándékba kapott a vendégektől, az is inkább beadta, hiszen nem igazán fűződött hozzá kedves emléke. Az mind csak munka. Viszont a lovag igazán kedvesen és előzékenyen bánt vele, annak ellenére, hogy tudta miféle helyről jött, az ajándékért pedig cserébe semmit se kért. Ez a gondolat igazán eltelíti a szívét, máshogy pedig nem tudja kifejezni a dolgot, átkulcsolja a férfi nyakát, hogy egy szenvedélyes csókot lopjon tőle. Eleinte talán úgy tűnhet, ám egy után sem ereszti, mint ajkaival távol akarná tartani a lélegzetvételtől, kezeivel pedig a tarkóját és a nyakát cirógatja.*
~Jajj, te drága… biztosan megharagudna, ha letépném az inget… ~ *Markol rá a lovag vállánál az ing anyagára, majd óvatosan ereszti, hiszen most nem otthon van, ám az ilyen gyengéd pillanatokban, amik vágyakozástól túlfűtöttek, néha csak úgy elernyednek a tagjai. Csak azt tudja remélni, hogy a lábai még kitartanak, bár már a térde megremeg, ha Soreyl is hevesen csókolja.*
17135. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-09 14:56:08
Üzenet elküldve: 2022-02-09 14:56:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lovag bizony várta már ezt az napot. Éjszakát. Volt hogy csak ez tartotta életben, ennek az elképzelt estének a gondolata. Ez hajtotta előre, ez emelte fel a csákányt a kezében, és ez a képzelgés tartotta a kardját több alkalommal. Talán nem is a viszontlátás édes öröme, hanem a tudat, hogy amit tesz, azt azért teszi, hogy biztonságosabbá tegye azt a világot, amiben Maydeleine leélheti az életét. Az már csak a Fény Úrnőjének akarata, hogy mindeközben életben is maradt, és megérhette a napot mikor újra találkozhat szerelmével. A bujdosó kulcsot lerendezik, és valóban nincs esélye közéjük bújni, tekintve, hogy belekattant a zárba azon nyomban, hogy beértek az ajtón.*
-Onnan már nem szabadul.
*Fűzi hozzá a lovag, aztán már egymással szemben állnak, és a hölgy vetkőzését szakítja félbe. Tényleg nem az volt az elsődleges célja, hogy a másik érzéseivel cicázzon, viszont magának akarta az élményt, hogy a selymes bőrről lesimítsa a ruhát. Bizony a medál is pihen a keblek között, de még nem volt alkalma megpillantani, holott igazán jól esne a szívének. Ám ha már megakasztotta May mozdulatait a gombokon, igazán eljátszik vele egy kicsit. Az egyre csillogóbb szemek, és Maydeleine szinte már aggódó arca kezdi kicsit megijeszteni a lovagot.*
~Lehet túl messzire mentem? Lehet nem is gondolt semmi ilyesmire?~
*Kérdezi magában. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy a nő szintén csak játszik, és a tiszteletteljes lovagot keresi benne, aki mellett biztonságban lehet, és most hogy kényelembe akarta helyezni magát, azonnal ráveti magát a védelmezője mint valami dokk-munkás. Egy pillanatra elszégyelli magát, amire természetesen Perchipfell nem tétovázik válaszolni.*
~Te megvagy veszve? Ez a nő az előbb majdnem felfalt a szemével.~
*És Perchipfell mondatait alá is támasztja Maydeleine további viselkedése. A lovag engedi, hogy elforduljon, összeszedje magát, és még jobban meglepődik mikor az visszagombolkozik, és a kérdésre is szabadkozva válaszol.*
-Sok mindent szeretnék, de ha...
*Nem fejezi be a mondatot, mert hagyja a másikat megszólalni, és végül nagy megkönnyebbüléssel elül a por. Mind a ketten ugyan azt szeretnék ettől az estétől, a többi csak félreértés. Végül May is megadja a lovagnak amit akar, és neki kell megbirkóznia a gombokkal, viszont cserébe ő is kér valamit. A férfi alhasán érződő ujjak, egészen zavarba hozzák a férfit, de ez csupán arcpírban mutatkozik rajta, és egy kissé hevesebb légzésben.*
-Amit óhajt hölgyem.
*Mondja végül kissé szégyenlősen, holott látszik rajta, hogy egészen élvezi a dolgot, és nem szeretne egy megszeppent gyermeknek látszani, viszont tiszteli a másikat.*
-Amúgy sem szeretem ezt az inget.
*Mondja a ruhák felgyújtására visszacsatolva, amihez még hozzáteszi.*
-És elosonni se szeretnék.
*Mosolyodik el végül. Most már legszívesebben valóban letépné róla azokat a gombokat, de finoman neki áll, ahogy az első gomb nyomán kieresztett anyag szabaddá teszi a lágy bőrt a nyak, és a váll találkozásához, ahova egy csókot nyom a férfi. Aztán halad lefelé. Visszaemeli a fejét, és folytatja a barna szemek kontaktját, és egészen addig nem szakítja meg, míg motoszkálása közben meg nem érzi a nyakláncot. Lefagy a mozdulat közben. Lepillant, majd vissza szemekre. Érzelmes, és izgatott mély hangján szólal meg.*
-Hát még mindig hordod?
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.09 14:58:17
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lovag bizony várta már ezt az napot. Éjszakát. Volt hogy csak ez tartotta életben, ennek az elképzelt estének a gondolata. Ez hajtotta előre, ez emelte fel a csákányt a kezében, és ez a képzelgés tartotta a kardját több alkalommal. Talán nem is a viszontlátás édes öröme, hanem a tudat, hogy amit tesz, azt azért teszi, hogy biztonságosabbá tegye azt a világot, amiben Maydeleine leélheti az életét. Az már csak a Fény Úrnőjének akarata, hogy mindeközben életben is maradt, és megérhette a napot mikor újra találkozhat szerelmével. A bujdosó kulcsot lerendezik, és valóban nincs esélye közéjük bújni, tekintve, hogy belekattant a zárba azon nyomban, hogy beértek az ajtón.*
-Onnan már nem szabadul.
*Fűzi hozzá a lovag, aztán már egymással szemben állnak, és a hölgy vetkőzését szakítja félbe. Tényleg nem az volt az elsődleges célja, hogy a másik érzéseivel cicázzon, viszont magának akarta az élményt, hogy a selymes bőrről lesimítsa a ruhát. Bizony a medál is pihen a keblek között, de még nem volt alkalma megpillantani, holott igazán jól esne a szívének. Ám ha már megakasztotta May mozdulatait a gombokon, igazán eljátszik vele egy kicsit. Az egyre csillogóbb szemek, és Maydeleine szinte már aggódó arca kezdi kicsit megijeszteni a lovagot.*
~Lehet túl messzire mentem? Lehet nem is gondolt semmi ilyesmire?~
*Kérdezi magában. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy a nő szintén csak játszik, és a tiszteletteljes lovagot keresi benne, aki mellett biztonságban lehet, és most hogy kényelembe akarta helyezni magát, azonnal ráveti magát a védelmezője mint valami dokk-munkás. Egy pillanatra elszégyelli magát, amire természetesen Perchipfell nem tétovázik válaszolni.*
~Te megvagy veszve? Ez a nő az előbb majdnem felfalt a szemével.~
*És Perchipfell mondatait alá is támasztja Maydeleine további viselkedése. A lovag engedi, hogy elforduljon, összeszedje magát, és még jobban meglepődik mikor az visszagombolkozik, és a kérdésre is szabadkozva válaszol.*
-Sok mindent szeretnék, de ha...
*Nem fejezi be a mondatot, mert hagyja a másikat megszólalni, és végül nagy megkönnyebbüléssel elül a por. Mind a ketten ugyan azt szeretnék ettől az estétől, a többi csak félreértés. Végül May is megadja a lovagnak amit akar, és neki kell megbirkóznia a gombokkal, viszont cserébe ő is kér valamit. A férfi alhasán érződő ujjak, egészen zavarba hozzák a férfit, de ez csupán arcpírban mutatkozik rajta, és egy kissé hevesebb légzésben.*
-Amit óhajt hölgyem.
*Mondja végül kissé szégyenlősen, holott látszik rajta, hogy egészen élvezi a dolgot, és nem szeretne egy megszeppent gyermeknek látszani, viszont tiszteli a másikat.*
-Amúgy sem szeretem ezt az inget.
*Mondja a ruhák felgyújtására visszacsatolva, amihez még hozzáteszi.*
-És elosonni se szeretnék.
*Mosolyodik el végül. Most már legszívesebben valóban letépné róla azokat a gombokat, de finoman neki áll, ahogy az első gomb nyomán kieresztett anyag szabaddá teszi a lágy bőrt a nyak, és a váll találkozásához, ahova egy csókot nyom a férfi. Aztán halad lefelé. Visszaemeli a fejét, és folytatja a barna szemek kontaktját, és egészen addig nem szakítja meg, míg motoszkálása közben meg nem érzi a nyakláncot. Lefagy a mozdulat közben. Lepillant, majd vissza szemekre. Érzelmes, és izgatott mély hangján szólal meg.*
-Hát még mindig hordod?
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.09 14:58:17
17134. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-09 13:35:45
Üzenet elküldve: 2022-02-09 13:35:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga szinte már teljesen el is felejtette, hogy ha a férfivel tölti az éjszakát, akkor a kardjával is. Bár, mivel azon kevesek egyike lehet, akik tudnak erről a dologról, az iménti sárkányos dolog gyorsan kiverte a fejéből. Ott bizony, a komoly tények oltárán sok romantikus gondolat és lényeges kérdés elvérzett. Ahogy felérnek és kibontakozik egy kulcskereső játék, a lovag teljes mértékben partner lesz benne, Maynek nagyon úgy tűnik, hogy ő is pont ugyan annyira várta már ezt az estét, mint ő maga. A ragaszkodó kulcs kérdésében pedig cselekvésre adja a szavát.*
-Számítok rád, mindenképpen távol tartjuk a kulcsot majd. *Mondja félmosollyal, ezt követően már odabenn folytatják a továbbiakat. Mivel már volt dolga az ellenkező nembe tartozókkal, arra gondol, talán jobb lesz, ha ő maga szabadul meg az anyagtól, mintsem, hogy a gombokat szétrepítve tépjék le róla a hév tüzében. ~Neeem… ő úriember… de ajtón belül ő is csak egy férfi, nem? ~ Latolgatja magában, míg az ágy felé tart a gombjaival babrálva, mikor is Soreyl határozott hangja felcsendül a közvetlen közelében. Meg is torpan, ekkor már a lovag két keze az ő kacsóit fogja, meggátolva az eddigi tevékenység folytatását. A felszólalástól kicsit megszeppent, ez látszik, értetlenül pislog a másikra.*
~Talán valami baj van? Tudtam! Nem, az nem lehet, hogy csak… csak beszélgetni akar? ~ *Nyilván erőltetni nem fog semmit, ha azt a másik nem szeretné, viszont ez esetben valahogy sikerült nagyon félreértelmeznie a felé küldött jeleket. Ez a gondolat, na meg az, hogy egész este itt lesz vele a férfi, neki meg vissza kell fognia magát, vizenyőssé teszi mindkét szemét. Nem gondol rá, hogy felhánytorgassa a dolgot, viszont ezúttal inkább, akkor ideje tisztázni a kérdést. Érzi, hogy egy elég nagy gombóc nőtt újfent, talán a tények hatására a torkában, így kicsit rekedten ugyan, de rákérdez.*
-Csak… beszélgetni akarsz? *Szemöldökei is arról árulkodnak, hogy ha nem ez áll fenn, egyébként tanácstalan, mielőtt megkapná a választ még nyel egy nagyot.*
~Talán, ha itt maradunk, még alvás előtt… de ha csak beszélgetni akar, lehet ki is surran, míg nem figyelek…~ *Közben az aranyláncot is megfigyelheti a lovag a nyakában, ott mocorog, egyelőre még takarásban. Nem csoda hát, hogy a magyarázat úgy kupán vágja, hogy szíve szerint, ha még a csizma rajta lenne, annak a sarkával taposna a lovagéra, miközben az inggallérját markolászva fenyegetné kikötözéssel és lúdtollal csiklandozással. Ennek híján csak kiszalad a száján valami.*
-Baszki… *Szívja meg az orrában a könnyek hatására meginduló dolgokat.*
-Nem volt… vicces. *Kap egy mérges pillantást a lovag, nem ússza meg ezt könnyen, hiszen látszik rajta a szándékosság. May előkotor a zsebéből egy anyagkendőt és kér egy pillanatot, hogy lelkileg is kiheverje az iménti eseményt.*
-Ezért nem fülharapdálást kapsz… felgyújtom az összes ruhádat hajnalban, hogy ne tudj itt hagyni. *Mondja erélyesen, majd nyelvet ölt.*
-Rendben… én nem nyúlok hozzá… *Emeli el látványosan a kezeit az ingtől, amit még vissza is gombol.*
-De… akkor… *Lép közelebb, immár megnyugodva, határozottan a férfi nadrágjához, de csak becsúsztatja az ujját az anyag és a bőr közé.*
-Ezt csak is csak én vehetem majd le rólad. *Emeli meg a szemöldökeit, várva a megállapodás szóbeli megkötését. Csak ezt követően hagyja, hogy belefeledkezzenek a csókba.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.09 13:41:06
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga szinte már teljesen el is felejtette, hogy ha a férfivel tölti az éjszakát, akkor a kardjával is. Bár, mivel azon kevesek egyike lehet, akik tudnak erről a dologról, az iménti sárkányos dolog gyorsan kiverte a fejéből. Ott bizony, a komoly tények oltárán sok romantikus gondolat és lényeges kérdés elvérzett. Ahogy felérnek és kibontakozik egy kulcskereső játék, a lovag teljes mértékben partner lesz benne, Maynek nagyon úgy tűnik, hogy ő is pont ugyan annyira várta már ezt az estét, mint ő maga. A ragaszkodó kulcs kérdésében pedig cselekvésre adja a szavát.*
-Számítok rád, mindenképpen távol tartjuk a kulcsot majd. *Mondja félmosollyal, ezt követően már odabenn folytatják a továbbiakat. Mivel már volt dolga az ellenkező nembe tartozókkal, arra gondol, talán jobb lesz, ha ő maga szabadul meg az anyagtól, mintsem, hogy a gombokat szétrepítve tépjék le róla a hév tüzében. ~Neeem… ő úriember… de ajtón belül ő is csak egy férfi, nem? ~ Latolgatja magában, míg az ágy felé tart a gombjaival babrálva, mikor is Soreyl határozott hangja felcsendül a közvetlen közelében. Meg is torpan, ekkor már a lovag két keze az ő kacsóit fogja, meggátolva az eddigi tevékenység folytatását. A felszólalástól kicsit megszeppent, ez látszik, értetlenül pislog a másikra.*
~Talán valami baj van? Tudtam! Nem, az nem lehet, hogy csak… csak beszélgetni akar? ~ *Nyilván erőltetni nem fog semmit, ha azt a másik nem szeretné, viszont ez esetben valahogy sikerült nagyon félreértelmeznie a felé küldött jeleket. Ez a gondolat, na meg az, hogy egész este itt lesz vele a férfi, neki meg vissza kell fognia magát, vizenyőssé teszi mindkét szemét. Nem gondol rá, hogy felhánytorgassa a dolgot, viszont ezúttal inkább, akkor ideje tisztázni a kérdést. Érzi, hogy egy elég nagy gombóc nőtt újfent, talán a tények hatására a torkában, így kicsit rekedten ugyan, de rákérdez.*
-Csak… beszélgetni akarsz? *Szemöldökei is arról árulkodnak, hogy ha nem ez áll fenn, egyébként tanácstalan, mielőtt megkapná a választ még nyel egy nagyot.*
~Talán, ha itt maradunk, még alvás előtt… de ha csak beszélgetni akar, lehet ki is surran, míg nem figyelek…~ *Közben az aranyláncot is megfigyelheti a lovag a nyakában, ott mocorog, egyelőre még takarásban. Nem csoda hát, hogy a magyarázat úgy kupán vágja, hogy szíve szerint, ha még a csizma rajta lenne, annak a sarkával taposna a lovagéra, miközben az inggallérját markolászva fenyegetné kikötözéssel és lúdtollal csiklandozással. Ennek híján csak kiszalad a száján valami.*
-Baszki… *Szívja meg az orrában a könnyek hatására meginduló dolgokat.*
-Nem volt… vicces. *Kap egy mérges pillantást a lovag, nem ússza meg ezt könnyen, hiszen látszik rajta a szándékosság. May előkotor a zsebéből egy anyagkendőt és kér egy pillanatot, hogy lelkileg is kiheverje az iménti eseményt.*
-Ezért nem fülharapdálást kapsz… felgyújtom az összes ruhádat hajnalban, hogy ne tudj itt hagyni. *Mondja erélyesen, majd nyelvet ölt.*
-Rendben… én nem nyúlok hozzá… *Emeli el látványosan a kezeit az ingtől, amit még vissza is gombol.*
-De… akkor… *Lép közelebb, immár megnyugodva, határozottan a férfi nadrágjához, de csak becsúsztatja az ujját az anyag és a bőr közé.*
-Ezt csak is csak én vehetem majd le rólad. *Emeli meg a szemöldökeit, várva a megállapodás szóbeli megkötését. Csak ezt követően hagyja, hogy belefeledkezzenek a csókba.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.09 13:41:06
17133. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-09 10:26:46
Üzenet elküldve: 2022-02-09 10:26:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis tréfát nem egészen úgy veszi le a másik, ahogy azt Flecser gondolta, de egy ilyen stílusú fattyú mint a vadász, egészen hozzászokott az ilyenekhez. Szerinte a legjobb amit ilyenkor tehet, ha hagyja a másikat lehiggadni, és nem mentegetőzik közbe, mert egyébként is.*
~Minek? Leszarom.~
*Oldja meg, válaszul a néma gondolataira, és hagyja, hogy a kormos lerendezze a dolgát, miközben kényelmesen hátradől a székében. Aztán elfordul a nőstény és a pulthoz lép.*
-Hiszti.
*Mondja, és tudja, hogy a másik nem fogja hallani, ez sokkal inkább saját magának szól, nem egészen nagy feladat összerakni, hogy ki lesz adva az útja. Amire rendkívül érdekes dolgot tesz. Feláll. Mire a másik visszaér áll az asztal mellett, és ahogy elmondja a kis monológját, felvesz egy őszintébb mosolyt mint eddig, de még ez is hamisnak hat az arcáról.*
-Jóvan' Mandró.
*Mondja, és megemeli az első poharat, majd lehúzza, és az asztalra csapja.*
-De csak mert ilyen jó diák voltál, tartsd meg a kockákat.
*Mondja karcos hangján, kicsit lefojtva a pálinkával. Emeli a másodikat és lehúzza.*
-Aztán egy kurva jó szót ne halljak rólad!
*Mondja, és kérdés nélkül sarkon fordul mielőtt a másik távozhatna. Kedvelte a kis kormost, és éppen ezért megy el. Ha nem kedvelné addig idegesítené mígnem az elpattan, és verekedés alakul ki, ami aztán puszta önvédelemből valaki valahogy megsérül. Sose láttunk még ilyet. De kedveli a Hollós Mandrót, szóval békén hagyja.*
~Nem mindenkinek való egy falat Flecserből.~
*Mondja magában, kissé szomorúan ahogy elhagyja a Pegazust.*
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis tréfát nem egészen úgy veszi le a másik, ahogy azt Flecser gondolta, de egy ilyen stílusú fattyú mint a vadász, egészen hozzászokott az ilyenekhez. Szerinte a legjobb amit ilyenkor tehet, ha hagyja a másikat lehiggadni, és nem mentegetőzik közbe, mert egyébként is.*
~Minek? Leszarom.~
*Oldja meg, válaszul a néma gondolataira, és hagyja, hogy a kormos lerendezze a dolgát, miközben kényelmesen hátradől a székében. Aztán elfordul a nőstény és a pulthoz lép.*
-Hiszti.
*Mondja, és tudja, hogy a másik nem fogja hallani, ez sokkal inkább saját magának szól, nem egészen nagy feladat összerakni, hogy ki lesz adva az útja. Amire rendkívül érdekes dolgot tesz. Feláll. Mire a másik visszaér áll az asztal mellett, és ahogy elmondja a kis monológját, felvesz egy őszintébb mosolyt mint eddig, de még ez is hamisnak hat az arcáról.*
-Jóvan' Mandró.
*Mondja, és megemeli az első poharat, majd lehúzza, és az asztalra csapja.*
-De csak mert ilyen jó diák voltál, tartsd meg a kockákat.
*Mondja karcos hangján, kicsit lefojtva a pálinkával. Emeli a másodikat és lehúzza.*
-Aztán egy kurva jó szót ne halljak rólad!
*Mondja, és kérdés nélkül sarkon fordul mielőtt a másik távozhatna. Kedvelte a kis kormost, és éppen ezért megy el. Ha nem kedvelné addig idegesítené mígnem az elpattan, és verekedés alakul ki, ami aztán puszta önvédelemből valaki valahogy megsérül. Sose láttunk még ilyet. De kedveli a Hollós Mandrót, szóval békén hagyja.*
~Nem mindenkinek való egy falat Flecserből.~
*Mondja magában, kissé szomorúan ahogy elhagyja a Pegazust.*
17132. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-09 10:13:31
Üzenet elküldve: 2022-02-09 10:13:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Perchipfel kissé némácska az egész beszélgetés alatt. Ez több oknak tudható be. Először is, amióta a lovag elkezdte érezni a mágia különös érzését, és aztán meg is tanulta kezelni azt, egészen kiokosodott. Elméje is erősebb lett, számottevően többel, így az egy testben lakó két lélek szorosabb kapcsolatot tudott kötni egymással. Másodszor is, azért mert még Perchipfell is megérti, hogy milyen fontos pillanatok ezek a férfinek, és nem akar belerondítani annyira, de olykor olykor, fel-fel üti a fejét. Ezt a lovag is észreveszi mikor elindulnak a szobákat rejtő folyosók felé.*
~Köszönöm.~
*Jegyzi meg a lovag a kard némaságára gondolva, mire a másik a szokott modorában válaszol.*
~Rá se ránts, gondolj közben arra, hogy nézni fogom.~
*Majd a kard hangja felnevet fejében, amin a lovag nagyon röviden elfintorodik, mint aki rossz szagot érez, és aktívan próbál nem rá gondolni.*
~Beteg vagy.~
*Teszi hozzá, és azzal megérkeznek az ajtó elé. Maydeleine nem találja a kulcsot, Soreyl pedig őt nézve kissé elbambul, ha még egy-két percbe beletelne akár a nyálát is csorgathatná a nőre, de ez mégsem esik meg, felajánlja hogy visszamegy a kulcsért. A lány megpróbálja a zsebébe csúsztatni a kulcsot, amit a lovag megérez, de nem tesz semmit. Finoman elmosolyodik, és szeretettel konstatálja, hogy May még mindig ugyan az a játékos, cselszövő nő aki volt. Lassan fordul meg, ahogy a nő visszanyúl a zsebbe, hogy kivegye a kulcsot, és a mosolyán mit sem változtat.*
-Oh. Hát az meg hogy került oda?
*Kérdi ironikusan, és mikor May tovább tréfál a kulccsal akkor még a lovag csípőre is teszi a kezét, és összevonja a szemöldökét, majd fejét ingatva mondja.*
-Azt igazán nem engedhetjük kisasszony, erre majd odafigyelünk.
*Mondja tovább tréfálva és bent vannak. Gyorsan körbenéz a szobán, és felméri a terepet. Az illat nagyon jól esik neki, és mélyet is szippant a levegőbe, amíg a másik bezárja az ajtót. Nem sokra rá azt veszi észre, hogy a NŐ, az a nagybetűs, valamit az ingével babrál.*
~Mit csinál?~
*Gondolja magában, amire Perchi azonnal kész válaszolni.*
~Szerintem gombot varr, mit gondolsz?~
*Egy pillanatba se telik, és Soreyl megakasztja a mozdulatot. Mellé lép, és elkapja a kezét, mikor az már a harmadik gombnál járhat, és már menet közbe felszólal.*
-Ne!
*Ha erre a lány abbahagyta amit tervezett, a lovag kicsit lehiggad. Közelebb lép, és nem veszi le két kezét, a lány gombokat tartó két kezéről. Ugyan nem ezért állította le, de ha már játékokról volt szó, miért ne tartsa a másikat egy időre abban a hitben, amit erre hinni akar. Szóval tart egy kis szünetet, mintha azt akarná, hogy a gombok a textilvájatban maradjanak, majd csak aztán szólal meg mély, izgatott hangján.*
-Te mit szólnál, ha más csomagolna ki egy ajándékot?
*Kérdezi végül elmosolyodva, és finoman folytatja amit a lány elkezdett, miközben végig a gesztenyebarna szemekbe néz. Nem néz le. Nagyon szeretné látni, de túlságosan izgatott, és szeretné ha a másik azt érezné amit a lovag is. Izgatott várakozást.*
-Nem kell semmit elkapkodni.
*Mondja ezt már gonosz cinkos mosollyal, és mikor végzett a lassú mozdulatokkal, közelebb hajol, és egy szenvedélyesebb csókot ad a másik ajkaira. Átöleli a derekán az ing alá benyúlva, végig simítva a puha bőrön, másik kezével pedig a tarkóját cirógatja a barna hullámok alatt. Szívverése átérződik a mellkasán, ahogy a másikéhoz simul. A csókváltás után hátrébb lép, és hagyja, hogy May folytassa amit elkezdett, ha ágyra akar feküdni, ha felképelni a lovagot, mindegyikre ad teret, és időt.*
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Perchipfel kissé némácska az egész beszélgetés alatt. Ez több oknak tudható be. Először is, amióta a lovag elkezdte érezni a mágia különös érzését, és aztán meg is tanulta kezelni azt, egészen kiokosodott. Elméje is erősebb lett, számottevően többel, így az egy testben lakó két lélek szorosabb kapcsolatot tudott kötni egymással. Másodszor is, azért mert még Perchipfell is megérti, hogy milyen fontos pillanatok ezek a férfinek, és nem akar belerondítani annyira, de olykor olykor, fel-fel üti a fejét. Ezt a lovag is észreveszi mikor elindulnak a szobákat rejtő folyosók felé.*
~Köszönöm.~
*Jegyzi meg a lovag a kard némaságára gondolva, mire a másik a szokott modorában válaszol.*
~Rá se ránts, gondolj közben arra, hogy nézni fogom.~
*Majd a kard hangja felnevet fejében, amin a lovag nagyon röviden elfintorodik, mint aki rossz szagot érez, és aktívan próbál nem rá gondolni.*
~Beteg vagy.~
*Teszi hozzá, és azzal megérkeznek az ajtó elé. Maydeleine nem találja a kulcsot, Soreyl pedig őt nézve kissé elbambul, ha még egy-két percbe beletelne akár a nyálát is csorgathatná a nőre, de ez mégsem esik meg, felajánlja hogy visszamegy a kulcsért. A lány megpróbálja a zsebébe csúsztatni a kulcsot, amit a lovag megérez, de nem tesz semmit. Finoman elmosolyodik, és szeretettel konstatálja, hogy May még mindig ugyan az a játékos, cselszövő nő aki volt. Lassan fordul meg, ahogy a nő visszanyúl a zsebbe, hogy kivegye a kulcsot, és a mosolyán mit sem változtat.*
-Oh. Hát az meg hogy került oda?
*Kérdi ironikusan, és mikor May tovább tréfál a kulccsal akkor még a lovag csípőre is teszi a kezét, és összevonja a szemöldökét, majd fejét ingatva mondja.*
-Azt igazán nem engedhetjük kisasszony, erre majd odafigyelünk.
*Mondja tovább tréfálva és bent vannak. Gyorsan körbenéz a szobán, és felméri a terepet. Az illat nagyon jól esik neki, és mélyet is szippant a levegőbe, amíg a másik bezárja az ajtót. Nem sokra rá azt veszi észre, hogy a NŐ, az a nagybetűs, valamit az ingével babrál.*
~Mit csinál?~
*Gondolja magában, amire Perchi azonnal kész válaszolni.*
~Szerintem gombot varr, mit gondolsz?~
*Egy pillanatba se telik, és Soreyl megakasztja a mozdulatot. Mellé lép, és elkapja a kezét, mikor az már a harmadik gombnál járhat, és már menet közbe felszólal.*
-Ne!
*Ha erre a lány abbahagyta amit tervezett, a lovag kicsit lehiggad. Közelebb lép, és nem veszi le két kezét, a lány gombokat tartó két kezéről. Ugyan nem ezért állította le, de ha már játékokról volt szó, miért ne tartsa a másikat egy időre abban a hitben, amit erre hinni akar. Szóval tart egy kis szünetet, mintha azt akarná, hogy a gombok a textilvájatban maradjanak, majd csak aztán szólal meg mély, izgatott hangján.*
-Te mit szólnál, ha más csomagolna ki egy ajándékot?
*Kérdezi végül elmosolyodva, és finoman folytatja amit a lány elkezdett, miközben végig a gesztenyebarna szemekbe néz. Nem néz le. Nagyon szeretné látni, de túlságosan izgatott, és szeretné ha a másik azt érezné amit a lovag is. Izgatott várakozást.*
-Nem kell semmit elkapkodni.
*Mondja ezt már gonosz cinkos mosollyal, és mikor végzett a lassú mozdulatokkal, közelebb hajol, és egy szenvedélyesebb csókot ad a másik ajkaira. Átöleli a derekán az ing alá benyúlva, végig simítva a puha bőrön, másik kezével pedig a tarkóját cirógatja a barna hullámok alatt. Szívverése átérződik a mellkasán, ahogy a másikéhoz simul. A csókváltás után hátrébb lép, és hagyja, hogy May folytassa amit elkezdett, ha ágyra akar feküdni, ha felképelni a lovagot, mindegyikre ad teret, és időt.*
17131. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-09 07:22:23
Üzenet elküldve: 2022-02-09 07:22:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Téli délután //
* Egy ideig csak a kérdésen mélázik. ~ Nem valami sok információt nyújt a férfi ~ Húzza el a száját. Eléggé logikusnak hangzana, hogy néhány szóból egy druida szinte azonnal rávágja az összes állat nevét. De mit tegyen ha kevesli az információt amit kapott róla? ~ Talán egy Irbiszre gondol? Vagy valami másra? ~ *
- Szerintem Egy Irbiszről beszélsz. Arthenior területén él az erdőben és annak mélyén. Macska szerű lény ami fehér vagy éppen koszos fehér színben pompázik. Harapása nem annyira veszélyes, de a súlya és a macska mozgás igazán erős ragadozóvá teszi.
* Emeli ki a hiányosságát, és az előnyét a nagy macskának. Az ilyen kis apróságokból rengeteg dolog fakadhat. Főleg, hogy ha az Irbiszt zaklatja valaki a későbbiekben veszélyessé is válhat. A természete egy ilyen ragadozónak kiszámíthatatlan. *
- Nem mondanám, hogy az erdő fő ragadozója, de attól még veszélyesek. Főleg, hogy ravaszabbak mint a farkasok. A fákon könnyedén kerülök az erősebb összecsapásokat. Amúgy minden ragadozó okosabb a növényevőknél. A kutya az már más kérdés.
* Pipájába újra beleszívva a dió illata lengi be a helyet, türelmesen játszva a pipával elégedetten játszadozik vele, míg a választ hallgatja. *
* Egy ideig csak a kérdésen mélázik. ~ Nem valami sok információt nyújt a férfi ~ Húzza el a száját. Eléggé logikusnak hangzana, hogy néhány szóból egy druida szinte azonnal rávágja az összes állat nevét. De mit tegyen ha kevesli az információt amit kapott róla? ~ Talán egy Irbiszre gondol? Vagy valami másra? ~ *
- Szerintem Egy Irbiszről beszélsz. Arthenior területén él az erdőben és annak mélyén. Macska szerű lény ami fehér vagy éppen koszos fehér színben pompázik. Harapása nem annyira veszélyes, de a súlya és a macska mozgás igazán erős ragadozóvá teszi.
* Emeli ki a hiányosságát, és az előnyét a nagy macskának. Az ilyen kis apróságokból rengeteg dolog fakadhat. Főleg, hogy ha az Irbiszt zaklatja valaki a későbbiekben veszélyessé is válhat. A természete egy ilyen ragadozónak kiszámíthatatlan. *
- Nem mondanám, hogy az erdő fő ragadozója, de attól még veszélyesek. Főleg, hogy ravaszabbak mint a farkasok. A fákon könnyedén kerülök az erősebb összecsapásokat. Amúgy minden ragadozó okosabb a növényevőknél. A kutya az már más kérdés.
* Pipájába újra beleszívva a dió illata lengi be a helyet, türelmesen játszva a pipával elégedetten játszadozik vele, míg a választ hallgatja. *
17130. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-08 23:13:49
Üzenet elküldve: 2022-02-08 23:13:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Téli délután //
*Rion ismét elindul, ahogy Sylvar is a fogadó felé veszi az irányt. Örül, hogy sikerült megtalálni a Pegazust, mert most már biztos, hogy a hely nevére is emlékezni fog. Arra az esetre gondolva ugye, ha máskor is keresnie kéne.
Belépve az elf után egyből megcsapja a jellegzetes szag, Sör, bor, vacsora és a kandallóban barátságosan ropogó tűz illata.
Megszokásból körül pillant s csuklyáját csak ezután dobja hátra. Azt a gyönyörű hófehér tincsekkel keretezett szempárt keresi, amelyik délben hagyta faképnél, ám hiába.
Tekintete így ismét visszaterelődik alkalmi beszélgető társa felé s leül. Figyelmesen hallgatja, amit az esetleges címzettről mesél. Képzeletében már meg is jelent az aprócska házikó a csendes erdő mélyén.*
- Számomra ez nem kívánság kérdése. *dobja félkarját az asztal lapjára.*
- Ha elvállalok egy munkát, azt végig is viszem. Hiszen ez a jóhírem és akár a következő megbízás alapja.
*Miközben beszél jót mosolyog a paradicsombokorhoz beszélő druida gondolatára, bár találkozott ő már nem egy illetővel, aki szentül vallotta, hogy szebben és nagyobbra nő a termés, ha szó szerint beszélget a gyümölcsfáival. *
- Csak szólj, ha aktuálissá válik a dolog! Ha itt leszek épp, szívesen elviszem a leveled. *Maga is figyelemmel kíséri a pipa szertartás menetét. Bár Rion nem él ezzel a szenvedéllyel, gyerekkori emlékeit idézi fel az illatos füst, ezért nem zavarja, még ha kicsit csípné is a szemeit.*
- Tudod az értelmes állatokhoz nekem is volna egy-két szavam. Anyám mesélte, hogy régen, mikor erre felé élt, volt egy olyanja. A fajtájára már nem emlékszem, valami macskaféle volt. Nagyobb mint egy kutya, de sokkal okosabb. Tudod ez melyik faj lehet?
*Rion ismét elindul, ahogy Sylvar is a fogadó felé veszi az irányt. Örül, hogy sikerült megtalálni a Pegazust, mert most már biztos, hogy a hely nevére is emlékezni fog. Arra az esetre gondolva ugye, ha máskor is keresnie kéne.
Belépve az elf után egyből megcsapja a jellegzetes szag, Sör, bor, vacsora és a kandallóban barátságosan ropogó tűz illata.
Megszokásból körül pillant s csuklyáját csak ezután dobja hátra. Azt a gyönyörű hófehér tincsekkel keretezett szempárt keresi, amelyik délben hagyta faképnél, ám hiába.
Tekintete így ismét visszaterelődik alkalmi beszélgető társa felé s leül. Figyelmesen hallgatja, amit az esetleges címzettről mesél. Képzeletében már meg is jelent az aprócska házikó a csendes erdő mélyén.*
- Számomra ez nem kívánság kérdése. *dobja félkarját az asztal lapjára.*
- Ha elvállalok egy munkát, azt végig is viszem. Hiszen ez a jóhírem és akár a következő megbízás alapja.
*Miközben beszél jót mosolyog a paradicsombokorhoz beszélő druida gondolatára, bár találkozott ő már nem egy illetővel, aki szentül vallotta, hogy szebben és nagyobbra nő a termés, ha szó szerint beszélget a gyümölcsfáival. *
- Csak szólj, ha aktuálissá válik a dolog! Ha itt leszek épp, szívesen elviszem a leveled. *Maga is figyelemmel kíséri a pipa szertartás menetét. Bár Rion nem él ezzel a szenvedéllyel, gyerekkori emlékeit idézi fel az illatos füst, ezért nem zavarja, még ha kicsit csípné is a szemeit.*
- Tudod az értelmes állatokhoz nekem is volna egy-két szavam. Anyám mesélte, hogy régen, mikor erre felé élt, volt egy olyanja. A fajtájára már nem emlékszem, valami macskaféle volt. Nagyobb mint egy kutya, de sokkal okosabb. Tudod ez melyik faj lehet?
17129. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-08 21:51:23
Üzenet elküldve: 2022-02-08 21:51:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Téli délután //
* Valahogy mindig sikerül az elfnek olyan szerzetekkel összefutnia akik vagy flúgosak, vagy éppen kitűnnek a tömegből. Még nem derült ki, hogy ez szerencse vagy éppen pont az ellentettje. Egyenlőre csak próbálja követni az eseményeket, a kisebb költekezésen kívül nem volt gondja a helyzettel. *
- Érdekes.
* Állapítja meg az elf miközben a fogadó ajtaját kinyitja és belép azon. Szinte az első szabadon lévő asztalhoz lép, hogy utána letelepedjen oda. *
- Egyenlőre nincs mit kézbesítened, de talán a későbbiekben feladnék egy levelet a mesteremnek. De attól tartok, hogy nem akarnál az erdő közepén ténferegni. Az erdőn belül több napi járóföldre van a mesterem kunyhója egy sziklás szírt mentén.
* Úgy írja körül mintha már megbízni akarna egy levél szállítással, de talán csak kíváncsi a határára a futárnak. ~ Valahogy nekem a félvér sem tűnik megbízhatónak, ahogyan az utca kölyök sem. ~ Mélázik el egy pillanatra a fejében. *
- Amúgy állatokkal szoktunk kommunikálni, de azért ne várd, hogy egy paradicsom bokorral beszélgessek. Az állatok sokkal értelmesebbek mint azt hinnétek.
* Teszi hozzá határozottan míg egy pillanatra a tekintete felcsillan, ahogyan elkezdi kicsomagolni pipáját. A dohányt is előveszi a táskából, majd óvatosan szétbontja a hatalmas levelet amibe össze van csomagolva. Az asztalon lévő gyertyát magához húzza, utána megtömi a pipáját dohánnyal. A gyertya segítségével meggyújtja a pipát, majd elkezd hatalmasakat pöfögni vele. A dohány és a dió illata kezdi belengni a fogadót. *
* Valahogy mindig sikerül az elfnek olyan szerzetekkel összefutnia akik vagy flúgosak, vagy éppen kitűnnek a tömegből. Még nem derült ki, hogy ez szerencse vagy éppen pont az ellentettje. Egyenlőre csak próbálja követni az eseményeket, a kisebb költekezésen kívül nem volt gondja a helyzettel. *
- Érdekes.
* Állapítja meg az elf miközben a fogadó ajtaját kinyitja és belép azon. Szinte az első szabadon lévő asztalhoz lép, hogy utána letelepedjen oda. *
- Egyenlőre nincs mit kézbesítened, de talán a későbbiekben feladnék egy levelet a mesteremnek. De attól tartok, hogy nem akarnál az erdő közepén ténferegni. Az erdőn belül több napi járóföldre van a mesterem kunyhója egy sziklás szírt mentén.
* Úgy írja körül mintha már megbízni akarna egy levél szállítással, de talán csak kíváncsi a határára a futárnak. ~ Valahogy nekem a félvér sem tűnik megbízhatónak, ahogyan az utca kölyök sem. ~ Mélázik el egy pillanatra a fejében. *
- Amúgy állatokkal szoktunk kommunikálni, de azért ne várd, hogy egy paradicsom bokorral beszélgessek. Az állatok sokkal értelmesebbek mint azt hinnétek.
* Teszi hozzá határozottan míg egy pillanatra a tekintete felcsillan, ahogyan elkezdi kicsomagolni pipáját. A dohányt is előveszi a táskából, majd óvatosan szétbontja a hatalmas levelet amibe össze van csomagolva. Az asztalon lévő gyertyát magához húzza, utána megtömi a pipáját dohánnyal. A gyertya segítségével meggyújtja a pipát, majd elkezd hatalmasakat pöfögni vele. A dohány és a dió illata kezdi belengni a fogadót. *
17128. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-08 13:11:43
Üzenet elküldve: 2022-02-08 13:11:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyilván a lovagnak felesleges arra rábólintani, hogy ha vele tölti az éjszakát, akkor nem kell az imént említett dolgoktól tartania, ám az is megnyugtatja, hogy a férfi is így véli. Nem mintha egymagában nem tudna kivergődni egy ilyen helyzetből, amire még őszintén szólva példa nem volt, ám van annyi magabiztossága, hogy az első megszeppent pánik után azonnal a tettek mezejére lépjen. Azonban, ha van vele egy ilyen megtermett és harcban edzett férfi, inkább neki adná a kezdeményezést át. Úgy tűnik, hogy szavaival a lovagot is sikerült meggyőzni, hogy mára eloszlassa az aggodalom keltette felhőpamacsokat a feje fölül, az arca is kisimul, ez egyértelműen használ a hangulatnak is. Mikor megejti a kis kitérőt, a fenyegetéssel egyetemben, a válaszból is érződik, kezdenek ráhangolódni az este további részére. Bár nem igazán tudatosul benne, hogy ezzel a kis fenyegetéssel talán azt éri el, hogy a férfi egész este az oldalán fogja bökdösni, és rémtörténeteket fog mesélni, hogy rászolgáljon a beígért fenyítésre. Ezt követően, mikor invitáláskor végre megkaparintja a másik kezeit, bizony el nem engedi, ha kell erőszakkal, azaz látványos erőkifejtés alkalmazásával bírja rá, hogy egyenest a szobák felé vegyék az irányt.*
~Nálunk talán nem lenne szokatlan, ha az asztalnál kezdeném el vetkőztetni, azonban itt biztos csorba esne a becsületén. Sokan ismerik biztos. ~ *Egyértelműen nem a saját hírneve miatt nem odalenn húzta be az asztal alá, viszont mióta csak elszakadtak egymástól az első találkozásuk után, azóta erre a visszatérő alkalomra vár. Szinte már úgy érzi magát, mint egy férfi, aki nem tudja türtőztetni a benne felgyülemlett vágyat, hogy első alkalommal hozzáérjen egy nő fedetlen kebléhez. A szoba előtt még egy keresgélést azért megejt, lopva rá- rátekintve a másikra, kutatva a szemeiben csillogó türelmetlenséget, remélve, hogy ott is találja. Soreyl, ha minden igaz, egész éjszakára az övé, ám pontosabb részletekben nem egyeztek meg. Reméli, hogy a lovag is pont ugyan arra vágyik most, mint ő, fel sem merül benne, hogy esetleg a félreértések elkerülése végett rákérdezzen. Az merő udvariatlanság lenne, és talán erősen zavarba is hozna egy ilyen tisztes férfiembert. Mikor az felkapja a fejét, hogy bizony ezt a fránya kulcsot meg kéne nézni, nem-e hagyták odalenn, egy pillanat alatt kikapja a hajfonatából és a kezével a másik zsebébe csúsztatja.*
-Várj! *Jelzi, hogy, ha elsőre talán nem érezte meg biztosan, hogy bizony ő most talált valamit a másik gatyájában.*
-Hogy elbújt a kis ravasz… *Húzza ki elégedetten a meglapult kulcsot, amennyiben a másik hagyja neki.*
-Nem gondoltam volna, hogy ő is közelebb akar kerülni hozzád, valamit csinálnunk kell vele odabenn… mert ha bemászik az ágyba mellém és hozzám dörgölőzik, felsikítok. *Mondja, mintha ez valóban igazi problémát jelentene. Ha megkapja a kulcsot, ha nem, bizony valahogy most már csak bejutnak abba a fránya szobába. Odabenn egy rendezett összkép tűnik elő, felakasztott köpeny, összehajtott ruhák, táska és megvetett ágy. Valami aroma is kering a levegőben, talán citrus olaj, amit a sellőből hozott mosakodáshoz. Miután ismét kattan a zár, ám ezúttal már belülről, végre csak kettesben vannak, így minden eddigi visszatartó erő pillanatok alatt válik semmisség.*
~Talán ezzel most vérig sértem… ~ *Mert bizony nem igazán volt alkalma kitapasztalni, mit reagál a férfi, ha végig kigombolt inggel fekszik fel az ágyra, ami néhány pillanat múlva már meg is történik, nem tart sokáig rutinos ujjainak, hogy kioldja az ing összes gombját. Lerúgja a két csizmát az egyik fal tövébe még az ágyhoz menet. A féloldalas helyzet pedig nem hagy sok dolgot a képzeletre, szinte már csak dísznek van az a rongy rajta, annak meg elég rusnya az alatta elterülő látványhoz képest.*
-Próbáljuk ki először ezt… *Paskolja meg maga mellett az ágyat, azt lesve, hogy Soreyl mit szól a kialakult helyzethez. Egy pillanatra még az is felmerül benne, hogy esetleg elmenekül, és milyen nagy óvatlanság volt tőle, hogy benne hagyták a zárban a kulcsot.*
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyilván a lovagnak felesleges arra rábólintani, hogy ha vele tölti az éjszakát, akkor nem kell az imént említett dolgoktól tartania, ám az is megnyugtatja, hogy a férfi is így véli. Nem mintha egymagában nem tudna kivergődni egy ilyen helyzetből, amire még őszintén szólva példa nem volt, ám van annyi magabiztossága, hogy az első megszeppent pánik után azonnal a tettek mezejére lépjen. Azonban, ha van vele egy ilyen megtermett és harcban edzett férfi, inkább neki adná a kezdeményezést át. Úgy tűnik, hogy szavaival a lovagot is sikerült meggyőzni, hogy mára eloszlassa az aggodalom keltette felhőpamacsokat a feje fölül, az arca is kisimul, ez egyértelműen használ a hangulatnak is. Mikor megejti a kis kitérőt, a fenyegetéssel egyetemben, a válaszból is érződik, kezdenek ráhangolódni az este további részére. Bár nem igazán tudatosul benne, hogy ezzel a kis fenyegetéssel talán azt éri el, hogy a férfi egész este az oldalán fogja bökdösni, és rémtörténeteket fog mesélni, hogy rászolgáljon a beígért fenyítésre. Ezt követően, mikor invitáláskor végre megkaparintja a másik kezeit, bizony el nem engedi, ha kell erőszakkal, azaz látványos erőkifejtés alkalmazásával bírja rá, hogy egyenest a szobák felé vegyék az irányt.*
~Nálunk talán nem lenne szokatlan, ha az asztalnál kezdeném el vetkőztetni, azonban itt biztos csorba esne a becsületén. Sokan ismerik biztos. ~ *Egyértelműen nem a saját hírneve miatt nem odalenn húzta be az asztal alá, viszont mióta csak elszakadtak egymástól az első találkozásuk után, azóta erre a visszatérő alkalomra vár. Szinte már úgy érzi magát, mint egy férfi, aki nem tudja türtőztetni a benne felgyülemlett vágyat, hogy első alkalommal hozzáérjen egy nő fedetlen kebléhez. A szoba előtt még egy keresgélést azért megejt, lopva rá- rátekintve a másikra, kutatva a szemeiben csillogó türelmetlenséget, remélve, hogy ott is találja. Soreyl, ha minden igaz, egész éjszakára az övé, ám pontosabb részletekben nem egyeztek meg. Reméli, hogy a lovag is pont ugyan arra vágyik most, mint ő, fel sem merül benne, hogy esetleg a félreértések elkerülése végett rákérdezzen. Az merő udvariatlanság lenne, és talán erősen zavarba is hozna egy ilyen tisztes férfiembert. Mikor az felkapja a fejét, hogy bizony ezt a fránya kulcsot meg kéne nézni, nem-e hagyták odalenn, egy pillanat alatt kikapja a hajfonatából és a kezével a másik zsebébe csúsztatja.*
-Várj! *Jelzi, hogy, ha elsőre talán nem érezte meg biztosan, hogy bizony ő most talált valamit a másik gatyájában.*
-Hogy elbújt a kis ravasz… *Húzza ki elégedetten a meglapult kulcsot, amennyiben a másik hagyja neki.*
-Nem gondoltam volna, hogy ő is közelebb akar kerülni hozzád, valamit csinálnunk kell vele odabenn… mert ha bemászik az ágyba mellém és hozzám dörgölőzik, felsikítok. *Mondja, mintha ez valóban igazi problémát jelentene. Ha megkapja a kulcsot, ha nem, bizony valahogy most már csak bejutnak abba a fránya szobába. Odabenn egy rendezett összkép tűnik elő, felakasztott köpeny, összehajtott ruhák, táska és megvetett ágy. Valami aroma is kering a levegőben, talán citrus olaj, amit a sellőből hozott mosakodáshoz. Miután ismét kattan a zár, ám ezúttal már belülről, végre csak kettesben vannak, így minden eddigi visszatartó erő pillanatok alatt válik semmisség.*
~Talán ezzel most vérig sértem… ~ *Mert bizony nem igazán volt alkalma kitapasztalni, mit reagál a férfi, ha végig kigombolt inggel fekszik fel az ágyra, ami néhány pillanat múlva már meg is történik, nem tart sokáig rutinos ujjainak, hogy kioldja az ing összes gombját. Lerúgja a két csizmát az egyik fal tövébe még az ágyhoz menet. A féloldalas helyzet pedig nem hagy sok dolgot a képzeletre, szinte már csak dísznek van az a rongy rajta, annak meg elég rusnya az alatta elterülő látványhoz képest.*
-Próbáljuk ki először ezt… *Paskolja meg maga mellett az ágyat, azt lesve, hogy Soreyl mit szól a kialakult helyzethez. Egy pillanatra még az is felmerül benne, hogy esetleg elmenekül, és milyen nagy óvatlanság volt tőle, hogy benne hagyták a zárban a kulcsot.*
17127. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-08 11:11:44
Üzenet elküldve: 2022-02-08 11:11:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
*A beszélgetésre boruló vészjósló fekete felhők ugyan nem tűnnek el, viszont átengedik a fényt, és már tudni miféle esőt hoznak magukkal. Így már nem olyan félelmetesek. May ugyan meglepetten, de igazán jól fogadta a hírt, aztán még azt is közli, hogy addig úgy sem lehet baj, hiszen itt van neki Soreyl, és ő majd megvédi. Soreyl melegen elmosolyodik. Behunyja a szemét egy pillanatra, és egy lassút bólint.*
-Bizony. Nem lesz baj.
*Mondja nyugodtan. Tényleg nem akarta a frászt hozni a másikra, csak szólni amiről tudnia kell, és úgy látszik ha a másik nem is hálás a dologért, de ő maga is örül, hogy ennek a ténynek a tudatában van. Most viszont nincs dolguk vele. A sárkány messze fent egy hegyen, ők pedig ketten, itt egy fogadóbban egy asztalnál vannak.*
~Szerintem ez nem is tart sokáig.~
*Mondja Perchipfell az asztalra értve, de a lovag nem foglalkozik vele. Aztán mikor az ígéret is elhangzik, miszerint vigyázni fog magára a lány, a lovag egészen megnyugszik.*
-Köszönöm.
*Mondja egy kedves, és megnyugodott mosollyal. A másik csókra hajol, de hirtelen eltéríti a száját, és a férfi fülcimpájába harap. Soreyl arca kicsit kipirul. Arckifejezésén, és finom pírján az látszik, hogy tetszett neki ez a manőver, és nem is titkolja, mert mikor a másik fenyegetésként szeretné használni a dolgot, akkor a lovag kissé elmosolyodik.*
-Ha ilyeneket csinálsz, elakarom.
*Mondja cinkos szemekkel, ezalatt azt értve, hogyha a nem megfelelő viselkedésének ez a büntetése, nagyon szívesen riogatja a másikat egész este. Aztán May szépen megkéri a lovagot, hogy kísérje fel.*
~Mondtam én, hogy szobára mentek mindjárt.~
*Mondja Perchipfell, a lovag pedig feláll, és átadja a kezeit. Egy egész pillanatra mintha a pult felé húzná a másikat, de érzi, hogy az nem akarja elengedni, és ő maga is így van vele, szóval annyiban hagyja a borrendelést. Felmennek a lépcsőn, ahol aztán a másik mintha nem találná a kulcsát. Soreyl egy pillanatig csak áll és megfeledkezik magáról. Csak nézi a hölgyet ahogy kutat, és hagyja hogy forrjon a vére, ám egy darab idő után felfogja, hogy így soha nem fognak bejutni, szóval megrázza a fejét mint aki elbambult, és mély hangján megszólal.*
-Ha gondolod körbenézek hátha az asztalnál hagytunk.
*Mondja kedvesen, miközben végigsimít a másik karján, és ha az nem mond semmit, akkor el is indul megkeresni azt a fránya kulcsocskát.*
//May - Soreyl//
*A beszélgetésre boruló vészjósló fekete felhők ugyan nem tűnnek el, viszont átengedik a fényt, és már tudni miféle esőt hoznak magukkal. Így már nem olyan félelmetesek. May ugyan meglepetten, de igazán jól fogadta a hírt, aztán még azt is közli, hogy addig úgy sem lehet baj, hiszen itt van neki Soreyl, és ő majd megvédi. Soreyl melegen elmosolyodik. Behunyja a szemét egy pillanatra, és egy lassút bólint.*
-Bizony. Nem lesz baj.
*Mondja nyugodtan. Tényleg nem akarta a frászt hozni a másikra, csak szólni amiről tudnia kell, és úgy látszik ha a másik nem is hálás a dologért, de ő maga is örül, hogy ennek a ténynek a tudatában van. Most viszont nincs dolguk vele. A sárkány messze fent egy hegyen, ők pedig ketten, itt egy fogadóbban egy asztalnál vannak.*
~Szerintem ez nem is tart sokáig.~
*Mondja Perchipfell az asztalra értve, de a lovag nem foglalkozik vele. Aztán mikor az ígéret is elhangzik, miszerint vigyázni fog magára a lány, a lovag egészen megnyugszik.*
-Köszönöm.
*Mondja egy kedves, és megnyugodott mosollyal. A másik csókra hajol, de hirtelen eltéríti a száját, és a férfi fülcimpájába harap. Soreyl arca kicsit kipirul. Arckifejezésén, és finom pírján az látszik, hogy tetszett neki ez a manőver, és nem is titkolja, mert mikor a másik fenyegetésként szeretné használni a dolgot, akkor a lovag kissé elmosolyodik.*
-Ha ilyeneket csinálsz, elakarom.
*Mondja cinkos szemekkel, ezalatt azt értve, hogyha a nem megfelelő viselkedésének ez a büntetése, nagyon szívesen riogatja a másikat egész este. Aztán May szépen megkéri a lovagot, hogy kísérje fel.*
~Mondtam én, hogy szobára mentek mindjárt.~
*Mondja Perchipfell, a lovag pedig feláll, és átadja a kezeit. Egy egész pillanatra mintha a pult felé húzná a másikat, de érzi, hogy az nem akarja elengedni, és ő maga is így van vele, szóval annyiban hagyja a borrendelést. Felmennek a lépcsőn, ahol aztán a másik mintha nem találná a kulcsát. Soreyl egy pillanatig csak áll és megfeledkezik magáról. Csak nézi a hölgyet ahogy kutat, és hagyja hogy forrjon a vére, ám egy darab idő után felfogja, hogy így soha nem fognak bejutni, szóval megrázza a fejét mint aki elbambult, és mély hangján megszólal.*
-Ha gondolod körbenézek hátha az asztalnál hagytunk.
*Mondja kedvesen, miközben végigsimít a másik karján, és ha az nem mond semmit, akkor el is indul megkeresni azt a fránya kulcsocskát.*
17126. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:17:19
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:17:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Hát a jeges zuhany kutya füle ahhoz képest, ami Rionra zúdult az elmúlt egyetlen percben. Pedig, ha jobban belegondol, akár számíthatott is volna a dolgok ilyen kimenetelére. Miért pont most lett volna szerencséje?! A Hópihe elillant mielőtt egyetlen nyikkanással is visszatarthatta volna, s minden ami maradt utána, forró csókjainak bizsergő nyoma a fiú ajkán.
Saját maga mögött csukja hát be a fél-elf az ajtót. Hátát a kemény falapnak vetve nagyot szusszant, majd köpenyét és tarisznyáját az ablak melletti szék karfájára hajítva tesz két lépést mielőtt rávetődik az ágyra és az arcát a párna vásznába fúrja.
Így már „várostnézni” sem olyan csábító ötlet, szeretne haragudni a lányra, még dühösen a matracba is bokszol, de igazából nincs benne más csak csalódás. Talán valóban majd összefutnak még valahol, vagy talán soha többé sehol? Kiderül…
Hosszú percek is eltelnek míg végre a hátára fordul, de a plafon sem ad tanácsot, hogy most miért is történt, ami történt.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkel és az ablakhoz sétál. Az odalenti kertet nézi az üvegen át. Egyetlen lelket sem lát a Holdudvaron. Csak a téli szélben lengedeznek a csontvázakká csupaszodott növények. Odébb a lugas, még távolabb a kerítés, aztán meg az erdő. Mindenképpen le kell mennie oda, bár jóval későbbre tervezte ezt a kirándulást.
Próbaképpen megnyitja kicsit az ablakot, a kilincs engedelmesen fordul, de az ablakszárny nehézkesen nyílik, ki tudja mikor szellőztettek utoljára rajta, hiszen a lakóinak szagával a drága meleg is kiszökne.
Rion kihajol az igy keletkezett nyíláson. Most már látja közvetlen alatta, a fal melletti terepet is. Egyetlen emeletnyire nincsen túl magasan, egy terebélyes bokor is tompíthatná az esést, ha úgy döntene, hogy kiugrik. Szóval megúszható ép bőrrel, ha valamiért arra távozna, bár mondjuk jelenleg semmi oka nincsen rá.
A csípős, hideg szél a lenge ing nyakánál belopózik Rion finom bőréhez, borzongást hoz és a sürgető érzést, hogy elég a friss levegőből!
Becsukva az ablakot már kitisztult fejjel és új gondolatokkal telten lép a köpenyéhez, majd a tarisznyáját is a vállára kanyarítja. Nincs olyan sok holmija, hogy emiatt feljött volna ide, csak a lány kedvéért tette ezt a kis kitérőt...
Gyorsan megrázza rakoncátlan fürtjeit, el kell engednie a dolgot! Pillanatokkal később már fordul a zárban a kulcs és Riont sebesen viszik a lábai lefelé a lépcsőn.*
Saját maga mögött csukja hát be a fél-elf az ajtót. Hátát a kemény falapnak vetve nagyot szusszant, majd köpenyét és tarisznyáját az ablak melletti szék karfájára hajítva tesz két lépést mielőtt rávetődik az ágyra és az arcát a párna vásznába fúrja.
Így már „várostnézni” sem olyan csábító ötlet, szeretne haragudni a lányra, még dühösen a matracba is bokszol, de igazából nincs benne más csak csalódás. Talán valóban majd összefutnak még valahol, vagy talán soha többé sehol? Kiderül…
Hosszú percek is eltelnek míg végre a hátára fordul, de a plafon sem ad tanácsot, hogy most miért is történt, ami történt.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkel és az ablakhoz sétál. Az odalenti kertet nézi az üvegen át. Egyetlen lelket sem lát a Holdudvaron. Csak a téli szélben lengedeznek a csontvázakká csupaszodott növények. Odébb a lugas, még távolabb a kerítés, aztán meg az erdő. Mindenképpen le kell mennie oda, bár jóval későbbre tervezte ezt a kirándulást.
Próbaképpen megnyitja kicsit az ablakot, a kilincs engedelmesen fordul, de az ablakszárny nehézkesen nyílik, ki tudja mikor szellőztettek utoljára rajta, hiszen a lakóinak szagával a drága meleg is kiszökne.
Rion kihajol az igy keletkezett nyíláson. Most már látja közvetlen alatta, a fal melletti terepet is. Egyetlen emeletnyire nincsen túl magasan, egy terebélyes bokor is tompíthatná az esést, ha úgy döntene, hogy kiugrik. Szóval megúszható ép bőrrel, ha valamiért arra távozna, bár mondjuk jelenleg semmi oka nincsen rá.
A csípős, hideg szél a lenge ing nyakánál belopózik Rion finom bőréhez, borzongást hoz és a sürgető érzést, hogy elég a friss levegőből!
Becsukva az ablakot már kitisztult fejjel és új gondolatokkal telten lép a köpenyéhez, majd a tarisznyáját is a vállára kanyarítja. Nincs olyan sok holmija, hogy emiatt feljött volna ide, csak a lány kedvéért tette ezt a kis kitérőt...
Gyorsan megrázza rakoncátlan fürtjeit, el kell engednie a dolgot! Pillanatokkal később már fordul a zárban a kulcs és Riont sebesen viszik a lábai lefelé a lépcsőn.*
17125. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-07 08:51:44
Üzenet elküldve: 2022-02-07 08:51:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl//
*Miután a komor hangulat és talán a hamarabbi távozás felhője körbe lengi őket, jogosan húzódik a szája sértett pozícióba, remélve, hogy csak félreértette a helyzetet. Nem igazán szeretne az éj közepén távozni, azt meg végképp nem szeretné, ha ilyen gyorsan itt hagynák. A férfi ölelését is csak pislogva fogadja értetlenül, míg nem tisztázza a helyzetet. Viszont, amint ez megtörténik, a karjait a másik nyakába veti, pozitív érzelmekkel átitatva konstatálja.*
-Én is így gondoltam. Milyen dolog lenne az, hogy egyedül éjszakázásra kényszerítesz, miközben egy ilyen baljós dolog lóg a levegőben. *Még szipog is egyet vagy kettőt, nem átall sajnálatot kicsikarni vagy bűntudatot ébreszteni, ha ezzel eléri azt, amit akar. Ekkor jegyzi meg a férfi, hogy nem igazán szerette volna ezt a kialakult hangulatot előidézni.*
-Már megtörtént és talán jól is tetted. Tudni akarnék róla, ha egy ilyen veszély fenyegethet. Ám, ma talán még nem vagyok olyan veszélyben… ugyanis fogtam egy lovagot magamnak. *Azonban nem igazán szeretné, ha az a valami pont a mai estét tartaná megfelelőnek, hogy lejöjjön a városba randalírozni, hiszen akkor tényleg lőttek az éjszakának.*
-Hajajj… persze, vigyázok magamra. Ne félts, nem keresem a bajt. *Tisztázza a dolgokat, nem az a fajta, aki az ajtóig megy a pofonért. A férfi pedig sóvárgó tekintettel hajol közelebb, hogy végre elfelejthessék, amiről egészen idáig beszéltek. Tudja, hogy a lovag csak aggódik érte, félti őt a világ veszélyes oldalától, azonban most inkább úgy érzi magát, mint, akit az anyja óv még a vakondtól is, nehogy bokán harapja. Nyilván tud alkalmazkodni, de egy ilyen komoly dolog után, neki is kell egy kis idő, míg visszarázódik az est hangulatába. Közelebb hajol ő is, majd kikerüli a másikat és a füléhez bújik, hogy aztán finoman ráharaphasson annak a fülcimpájára.*
-Nem volt szép tőled, hogy egy ilyen dologgal indítottál, ha megint el akarod rontani az estét, a másikra is ráharapok. *Súgja kacér mosollyal a hangjában, majd feláll.*
-Most viszont én szeretnélek eltéríteni, felkísérnél a szobámba? *Nyújtja a két karját, hogy felsegítse a férfit, bár erősen csupán megindító jelleggel ajánlja fel. Hiszen ez az asztal innentől fogva már mindig ezt a komor hangulatot fogja jelenteni, talán a hely változtatás ki tudja őket zökkenteni ebből az árnyékos hangulatból. Ha a lovag elfogadja az ajánlatot, akkor kézen fogva, mert hát többet akkor el se engedi, nehogy megszökjön, felsétálnak a szoba elé, ahol mindjárt tapogatózni is kezd, mint, aki elfelejtette, hova is tette a kulcsát.*
//May - Soreyl//
*Miután a komor hangulat és talán a hamarabbi távozás felhője körbe lengi őket, jogosan húzódik a szája sértett pozícióba, remélve, hogy csak félreértette a helyzetet. Nem igazán szeretne az éj közepén távozni, azt meg végképp nem szeretné, ha ilyen gyorsan itt hagynák. A férfi ölelését is csak pislogva fogadja értetlenül, míg nem tisztázza a helyzetet. Viszont, amint ez megtörténik, a karjait a másik nyakába veti, pozitív érzelmekkel átitatva konstatálja.*
-Én is így gondoltam. Milyen dolog lenne az, hogy egyedül éjszakázásra kényszerítesz, miközben egy ilyen baljós dolog lóg a levegőben. *Még szipog is egyet vagy kettőt, nem átall sajnálatot kicsikarni vagy bűntudatot ébreszteni, ha ezzel eléri azt, amit akar. Ekkor jegyzi meg a férfi, hogy nem igazán szerette volna ezt a kialakult hangulatot előidézni.*
-Már megtörtént és talán jól is tetted. Tudni akarnék róla, ha egy ilyen veszély fenyegethet. Ám, ma talán még nem vagyok olyan veszélyben… ugyanis fogtam egy lovagot magamnak. *Azonban nem igazán szeretné, ha az a valami pont a mai estét tartaná megfelelőnek, hogy lejöjjön a városba randalírozni, hiszen akkor tényleg lőttek az éjszakának.*
-Hajajj… persze, vigyázok magamra. Ne félts, nem keresem a bajt. *Tisztázza a dolgokat, nem az a fajta, aki az ajtóig megy a pofonért. A férfi pedig sóvárgó tekintettel hajol közelebb, hogy végre elfelejthessék, amiről egészen idáig beszéltek. Tudja, hogy a lovag csak aggódik érte, félti őt a világ veszélyes oldalától, azonban most inkább úgy érzi magát, mint, akit az anyja óv még a vakondtól is, nehogy bokán harapja. Nyilván tud alkalmazkodni, de egy ilyen komoly dolog után, neki is kell egy kis idő, míg visszarázódik az est hangulatába. Közelebb hajol ő is, majd kikerüli a másikat és a füléhez bújik, hogy aztán finoman ráharaphasson annak a fülcimpájára.*
-Nem volt szép tőled, hogy egy ilyen dologgal indítottál, ha megint el akarod rontani az estét, a másikra is ráharapok. *Súgja kacér mosollyal a hangjában, majd feláll.*
-Most viszont én szeretnélek eltéríteni, felkísérnél a szobámba? *Nyújtja a két karját, hogy felsegítse a férfit, bár erősen csupán megindító jelleggel ajánlja fel. Hiszen ez az asztal innentől fogva már mindig ezt a komor hangulatot fogja jelenteni, talán a hely változtatás ki tudja őket zökkenteni ebből az árnyékos hangulatból. Ha a lovag elfogadja az ajánlatot, akkor kézen fogva, mert hát többet akkor el se engedi, nehogy megszökjön, felsétálnak a szoba elé, ahol mindjárt tapogatózni is kezd, mint, aki elfelejtette, hova is tette a kulcsát.*
17124. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-06 13:54:27
Üzenet elküldve: 2022-02-06 13:54:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
//Zárás//
*Vuyrenben mélyen belül elpattan valami. Mint amikor nedves ujjak közé szorítva oltanak el egy gyertyát, hogy füst sem marad utána, csak egy hangos sercenés jelzi a sötétség beköszöntét. Hirtelen kiábrándultság uralkodik el rajta, és Flecser iránt érzett mindenféle érdeklődés helyét fásultság veszi át.*
~Semmit nem képes élvezni, ha nem törhet közben borsot mások orra alá. Szerintem a saját nyerő helyzetét is elbaszná, ha ezzel felpaprikázhat másokat.~
*Miközben mérlegeli magában, hogy bizony több nyugta lesz egyedül, mint a vadásszal az oldalán, faarccal a pulthoz sétál, és kér két kupica pálinkát. Átad 40 aranyat, a két Pálinkát pedig az asztalukhoz viszi.
. Először egyet tesz Flecser elé az asztalra.*
-Nem utólag szokás eldönteni, mi volt próbakör, próbalövés, próbapofon. A telivel nyertél egy pálinkát, én a három hatos trióssal nyertem egy valag tapasztalatot zsugából és emberismeretből.
*A másik poharat is az asztalra téve, immár Flecser szemébe nézve, egyértelműen hamis mosollyal fejezi be az estét. Az estét is.*
-Ezt pedig köszönetképp az idegenvezetésért. További hosszú, kocsmaszagban és foltokban gazdag életet kívánok neked, Flecser. Ha esetleg összefutunk még, rád bízom, felismersz-e. Ahogy javad szolgálja. Örültem a szerencsének.
*Azzal magához veszi az asztal környékéről a holmiját, és a szobája felé veszi az irányt. Nem szándékozik további figyelmet szentelni a vadásznak. Ha csak fizikailag nem akadályozza, akkor ezzel a két pálinkátval int búcsút a fattyúnak, és a jelenléte okozta, potenciálisan idegőrlő problémák sokaságának.*
//Zárás//
*Vuyrenben mélyen belül elpattan valami. Mint amikor nedves ujjak közé szorítva oltanak el egy gyertyát, hogy füst sem marad utána, csak egy hangos sercenés jelzi a sötétség beköszöntét. Hirtelen kiábrándultság uralkodik el rajta, és Flecser iránt érzett mindenféle érdeklődés helyét fásultság veszi át.*
~Semmit nem képes élvezni, ha nem törhet közben borsot mások orra alá. Szerintem a saját nyerő helyzetét is elbaszná, ha ezzel felpaprikázhat másokat.~
*Miközben mérlegeli magában, hogy bizony több nyugta lesz egyedül, mint a vadásszal az oldalán, faarccal a pulthoz sétál, és kér két kupica pálinkát. Átad 40 aranyat, a két Pálinkát pedig az asztalukhoz viszi.
. Először egyet tesz Flecser elé az asztalra.*-Nem utólag szokás eldönteni, mi volt próbakör, próbalövés, próbapofon. A telivel nyertél egy pálinkát, én a három hatos trióssal nyertem egy valag tapasztalatot zsugából és emberismeretből.
*A másik poharat is az asztalra téve, immár Flecser szemébe nézve, egyértelműen hamis mosollyal fejezi be az estét. Az estét is.*
-Ezt pedig köszönetképp az idegenvezetésért. További hosszú, kocsmaszagban és foltokban gazdag életet kívánok neked, Flecser. Ha esetleg összefutunk még, rád bízom, felismersz-e. Ahogy javad szolgálja. Örültem a szerencsének.
*Azzal magához veszi az asztal környékéről a holmiját, és a szobája felé veszi az irányt. Nem szándékozik további figyelmet szentelni a vadásznak. Ha csak fizikailag nem akadályozza, akkor ezzel a két pálinkátval int búcsút a fattyúnak, és a jelenléte okozta, potenciálisan idegőrlő problémák sokaságának.*
17123. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-04 17:09:41
Üzenet elküldve: 2022-02-04 17:09:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rion//
//Zárás//
*A fogadós tekintete benne nem a meglepettséget, hanem inkább a riadalmat szítja. Biztos benne, hogy felismerték, de ha nincs is így, akkor is azt meséli be magának. Viszont, ha igaza van, akkor ma még nagy galibába kerülhetnek. Ami az ő részéről nem nagyon izgatja, kezdi már megszokni, viszont a fiút nem akarja bajba sodorni. De egyelőre, mint egy naiv kislány készségesen sétál tovább az emeletre.*
- Az szükségtelen!
*Vágja is rá azonnal, majd a torkát megköszörülve ereszt meg egy félszeg mosolyt.*
- Tényleg nem kell. Apám... az nehéz eset.
*Sóhajtja, s talán most először ezt valóban őszintén mondja. Csak hát elég finoman fogalmazta meg. Az apja bizonyára kezdi elveszíteni a türelmét a lányával szemben, az pedig neki bizonyára vérlázító lenne, ha egy nálánál kisebb rangúnak gondolt fiúval látná. Az atyai szeretet és megértés ezen a szinten semmisnek bizonyul. Ebből viszont már Onyának van elege. Ha csak arról lenne szó, hogy őt zárják szobafogságba nem is érdekelné, de ha az apja esetleg valamelyik zsoldosát akasztaná a fiú nyakába... na azt nem tudná magának megbocsátani. Főleg, ha kárt is tennének benne. S ezzel el is jut a szívszorító döntésig, ami szinte könnyeket is csal a szemébe. De erős lánynak nevelték, így utat nem enged neki. Meg az sem kizárt, hogy nem most találkoztak először és utoljára.*
- Rion, azt hiszem ezt a kis kiruccanást ma el kéne, hogy halasszuk.
*Süti le a szemeit, ahogy a kezére fog mielőtt a fiú becsukná az ajtót.*
- Tudod... nem egészen voltam ma őszinte veled.
*Dünnyögi, ahogy elengedi Rion kezét és lassan felpillant rá.*
- De egy másik alkalommal majd mindent elmesélek, ha akarsz még velem találkozni. Majd valahogy megoldom. De most mennem kell, mielőtt tényleg utánam küld valakit apám.
*Hadarja el a magyarázatot, majd indul is a lépcső irányába. De pár lépés után megtorpan és hirtelen megfordulva siet vissza a fiúhoz, hogy nyújtózva még egyszer csókot lopjon annak ajkairól. Egy hosszabbat és forróbbat, mint az a röpke eset lent a fogadótérben.*
- Vigyázz magadra Kedvesem.
*Búgja a csók után, majd mosolyogva simít az arcára, végül pedig ismét a lépcsőt veszi célba. Ám annak utolsó fokáról még visszatekint a fiúra.*
- Ja és tudom, hogy Arthenior tele van szép lányokkal, de ne felejtsd el, hogy én is itt vagyok.
*Kacsint kuncogva, majd fájó szívvel tűnik el a lépcsőkön. Itt már elengedi a mosolyt, inkább mélabúval siet át az asztalok között, hogy kilépjen a fogadóból. Azután pedig meg sem áll hazáig. Ott legalább már utat engedhet a könnyeknek.*
//Zárás//
*A fogadós tekintete benne nem a meglepettséget, hanem inkább a riadalmat szítja. Biztos benne, hogy felismerték, de ha nincs is így, akkor is azt meséli be magának. Viszont, ha igaza van, akkor ma még nagy galibába kerülhetnek. Ami az ő részéről nem nagyon izgatja, kezdi már megszokni, viszont a fiút nem akarja bajba sodorni. De egyelőre, mint egy naiv kislány készségesen sétál tovább az emeletre.*
- Az szükségtelen!
*Vágja is rá azonnal, majd a torkát megköszörülve ereszt meg egy félszeg mosolyt.*
- Tényleg nem kell. Apám... az nehéz eset.
*Sóhajtja, s talán most először ezt valóban őszintén mondja. Csak hát elég finoman fogalmazta meg. Az apja bizonyára kezdi elveszíteni a türelmét a lányával szemben, az pedig neki bizonyára vérlázító lenne, ha egy nálánál kisebb rangúnak gondolt fiúval látná. Az atyai szeretet és megértés ezen a szinten semmisnek bizonyul. Ebből viszont már Onyának van elege. Ha csak arról lenne szó, hogy őt zárják szobafogságba nem is érdekelné, de ha az apja esetleg valamelyik zsoldosát akasztaná a fiú nyakába... na azt nem tudná magának megbocsátani. Főleg, ha kárt is tennének benne. S ezzel el is jut a szívszorító döntésig, ami szinte könnyeket is csal a szemébe. De erős lánynak nevelték, így utat nem enged neki. Meg az sem kizárt, hogy nem most találkoztak először és utoljára.*
- Rion, azt hiszem ezt a kis kiruccanást ma el kéne, hogy halasszuk.
*Süti le a szemeit, ahogy a kezére fog mielőtt a fiú becsukná az ajtót.*
- Tudod... nem egészen voltam ma őszinte veled.
*Dünnyögi, ahogy elengedi Rion kezét és lassan felpillant rá.*
- De egy másik alkalommal majd mindent elmesélek, ha akarsz még velem találkozni. Majd valahogy megoldom. De most mennem kell, mielőtt tényleg utánam küld valakit apám.
*Hadarja el a magyarázatot, majd indul is a lépcső irányába. De pár lépés után megtorpan és hirtelen megfordulva siet vissza a fiúhoz, hogy nyújtózva még egyszer csókot lopjon annak ajkairól. Egy hosszabbat és forróbbat, mint az a röpke eset lent a fogadótérben.*
- Vigyázz magadra Kedvesem.
*Búgja a csók után, majd mosolyogva simít az arcára, végül pedig ismét a lépcsőt veszi célba. Ám annak utolsó fokáról még visszatekint a fiúra.*
- Ja és tudom, hogy Arthenior tele van szép lányokkal, de ne felejtsd el, hogy én is itt vagyok.
*Kacsint kuncogva, majd fájó szívvel tűnik el a lépcsőkön. Itt már elengedi a mosolyt, inkább mélabúval siet át az asztalok között, hogy kilépjen a fogadóból. Azután pedig meg sem áll hazáig. Ott legalább már utat engedhet a könnyeknek.*
17122. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-04 14:08:09
Üzenet elküldve: 2022-02-04 14:08:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Onyawantha//
//Zárás//
* Hópihéje nem képelte fel a lopott csókért, sőt testének egyéb játékos pontjait is vérforraló közelségben tudhatja, így ~Ha most nem kell bor, hát nem viszünk!~ szögezi le magában Rion, de hogy haza menni? Ezen már nem olyan könnyű átlendülnie. Ám mivel mégis elindulnak felfelé, ajkain pedig még ott izzik Onyawantháénak érintése, a kétségei erősen háttérbe szorulnak jókedve mögé.
Engedelmesen vezeti a belé karoló lányt az emeletre vivő lépcsőkhöz. Mikor elhaladnak a pult előtt, mintha a csapos kissé feljebb húzná az egyik szemöldökét, ahogy futólag kettőjükre pillant, de aztán el is kapja a tekintetét, amikor Rion büszkén rákacsint. Hová is lenne a fogadó hírneve, ha valaha is véleményt nyilvánítana a személyzet az emeletre vonuló vendégek láttán. Bizonyára nem az első eset, hogy idebenn megismerkedő idegenek végül együtt távoztak arrafelé. De akkor min lepődhetett meg?
~Biztosan azon milyen csodás fogás akadt egy ilyen fiatal nyikhaj horgára!~ intézi el a fiú méretes egójának örök segítségével.*
-Ha szeretnéd, haza is kísérlek! Kimentelek Édesapádnál, hogyha szükséges!* finoman meg simítja a puha kis kacsót. Pillanatnyilag úgy érzi egy tűzokádó sárkánytól is megvédené a lányt. Felérve előbb körülpillant, hogy melyik lehet a szobája, de mivel mindenképpen kertre nézőt kért, a folyósó végének irányába indul. Út közben szabad kezével a köpenyének rejtekéből a kulcsot kutatja elő. A bilétán lévő számmal megegyező jelzésű ajtó előtt elengedi Onyát, hogy kinyithassa a zárat, és végül lenyomva a kilincset, belökje az ajtót.*
- Parancsolj, kerülj beljebb!
*Aztán finoman be is csukja kettőjük mögött.*
//Zárás//
* Hópihéje nem képelte fel a lopott csókért, sőt testének egyéb játékos pontjait is vérforraló közelségben tudhatja, így ~Ha most nem kell bor, hát nem viszünk!~ szögezi le magában Rion, de hogy haza menni? Ezen már nem olyan könnyű átlendülnie. Ám mivel mégis elindulnak felfelé, ajkain pedig még ott izzik Onyawantháénak érintése, a kétségei erősen háttérbe szorulnak jókedve mögé.
Engedelmesen vezeti a belé karoló lányt az emeletre vivő lépcsőkhöz. Mikor elhaladnak a pult előtt, mintha a csapos kissé feljebb húzná az egyik szemöldökét, ahogy futólag kettőjükre pillant, de aztán el is kapja a tekintetét, amikor Rion büszkén rákacsint. Hová is lenne a fogadó hírneve, ha valaha is véleményt nyilvánítana a személyzet az emeletre vonuló vendégek láttán. Bizonyára nem az első eset, hogy idebenn megismerkedő idegenek végül együtt távoztak arrafelé. De akkor min lepődhetett meg?
~Biztosan azon milyen csodás fogás akadt egy ilyen fiatal nyikhaj horgára!~ intézi el a fiú méretes egójának örök segítségével.*
-Ha szeretnéd, haza is kísérlek! Kimentelek Édesapádnál, hogyha szükséges!* finoman meg simítja a puha kis kacsót. Pillanatnyilag úgy érzi egy tűzokádó sárkánytól is megvédené a lányt. Felérve előbb körülpillant, hogy melyik lehet a szobája, de mivel mindenképpen kertre nézőt kért, a folyósó végének irányába indul. Út közben szabad kezével a köpenyének rejtekéből a kulcsot kutatja elő. A bilétán lévő számmal megegyező jelzésű ajtó előtt elengedi Onyát, hogy kinyithassa a zárat, és végül lenyomva a kilincset, belökje az ajtót.*
- Parancsolj, kerülj beljebb!
*Aztán finoman be is csukja kettőjük mögött.*
17121. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-04 12:37:42
Üzenet elküldve: 2022-02-04 12:37:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
*Valóban nem rossz itt a koszt. Más, mint odahaza. Arra sincs panasza, de unalmas mindig a sültek szagában étkezni. Legtöbbször csak unottan piszkálgatja a falatokat a tányérján, majd szinte tele tányért hagyva maga után távozik a szobájába. Bezzeg itt hamar kiürül a tányér. Persze nem olyan hamar, mint Kedvesének, de amilyen madárétkű, ha akarta volna se tudná megelőzni. Így a képzelt győzelmet nyugodt szívvel adja is a fiúnak.*
- És mi jár annak, aki hangoztatja a győzelmét?
*Búgja kellemesen buja hangon, ahogy átnyúlva simít a fiú kézfejére.*
- A szája kedves Rionom.
*Neveti el magát halkan, majd az üres tányért kissé eltolva ingatja meg a fejét.*
- Majd játszunk egy visszavágót és meglátod majd.
*Ölt pajkosan nyelvet, majd amikor jön az indulás ideje készségesen fogadja el a felkínált kart, hogy felkelve belé fűzhesse saját kezét. Az ajkaira talált apró csók hamar pírt csal az arcára, de megbotránkozás meg sem jelenik rajta. Csupán csak egy apró mosoly, majd mielőtt a fiú eszmélhetne jön is a válasz cuppanás az ő ajkaira is.*
- Maga egy igazi lovag.
*Löki meg játékosan a csípőjével, majd a kérdésre kissé elgondolkodik. Ha egy kancsó bor társaságában mennek fel a szobába, akkor abból nem biztos, hogy ma városnézés lesz. De megígérte Rionnak és az sem biztos, hogy az elkövetkezendő napokban újra láthatja majd a fiút. Minden attól függ, hogy hogyan tud megszökni otthonról. Lassan úgy is fel fog tűnni a hiánya, amikor elkezdik majd keresni. Ha lebukik, akkor az egy újabb szobafogság a számláján. Így az is kockázatos, hogy meg akarja mutatni a várost a fiúnak. De nem akar megrekedni a fogadóban, ha már ilyen remek társasága akadt. Viszont Kedvesét sem szívesen keverné bajba. Nehéz helyzet ez, főleg így, hogy egyáltalán nem őszinte a fiúval. Bujkálásból áll az egész napja, aminek úgy is csalódás lesz a vége. Talán jobb lenne, ha Riont elengedné, mielőtt tényleg balul sül el a szökése.*
- Talán a bort most ki kéne hagyni.
*Szusszan fel végül, majd az ajtó felé pillantgatva harapja be az ajkát.*
- Lehet, hogy ezt a városnézést is el kéne napolni. Lassan lehet, hogy haza kéne mennem, mielőtt...
*A mondatot inkább elharapja, s a szemeit lesütve ingatja meg a fejét.*
- Mindegy. Előbb felkísérlek.
*Erőltet végül mosolyt magára, s el is kezdi finoman noszogatni felfelé a fiút.*
//Rion//
*Valóban nem rossz itt a koszt. Más, mint odahaza. Arra sincs panasza, de unalmas mindig a sültek szagában étkezni. Legtöbbször csak unottan piszkálgatja a falatokat a tányérján, majd szinte tele tányért hagyva maga után távozik a szobájába. Bezzeg itt hamar kiürül a tányér. Persze nem olyan hamar, mint Kedvesének, de amilyen madárétkű, ha akarta volna se tudná megelőzni. Így a képzelt győzelmet nyugodt szívvel adja is a fiúnak.*
- És mi jár annak, aki hangoztatja a győzelmét?
*Búgja kellemesen buja hangon, ahogy átnyúlva simít a fiú kézfejére.*
- A szája kedves Rionom.
*Neveti el magát halkan, majd az üres tányért kissé eltolva ingatja meg a fejét.*
- Majd játszunk egy visszavágót és meglátod majd.
*Ölt pajkosan nyelvet, majd amikor jön az indulás ideje készségesen fogadja el a felkínált kart, hogy felkelve belé fűzhesse saját kezét. Az ajkaira talált apró csók hamar pírt csal az arcára, de megbotránkozás meg sem jelenik rajta. Csupán csak egy apró mosoly, majd mielőtt a fiú eszmélhetne jön is a válasz cuppanás az ő ajkaira is.*
- Maga egy igazi lovag.
*Löki meg játékosan a csípőjével, majd a kérdésre kissé elgondolkodik. Ha egy kancsó bor társaságában mennek fel a szobába, akkor abból nem biztos, hogy ma városnézés lesz. De megígérte Rionnak és az sem biztos, hogy az elkövetkezendő napokban újra láthatja majd a fiút. Minden attól függ, hogy hogyan tud megszökni otthonról. Lassan úgy is fel fog tűnni a hiánya, amikor elkezdik majd keresni. Ha lebukik, akkor az egy újabb szobafogság a számláján. Így az is kockázatos, hogy meg akarja mutatni a várost a fiúnak. De nem akar megrekedni a fogadóban, ha már ilyen remek társasága akadt. Viszont Kedvesét sem szívesen keverné bajba. Nehéz helyzet ez, főleg így, hogy egyáltalán nem őszinte a fiúval. Bujkálásból áll az egész napja, aminek úgy is csalódás lesz a vége. Talán jobb lenne, ha Riont elengedné, mielőtt tényleg balul sül el a szökése.*
- Talán a bort most ki kéne hagyni.
*Szusszan fel végül, majd az ajtó felé pillantgatva harapja be az ajkát.*
- Lehet, hogy ezt a városnézést is el kéne napolni. Lassan lehet, hogy haza kéne mennem, mielőtt...
*A mondatot inkább elharapja, s a szemeit lesütve ingatja meg a fejét.*
- Mindegy. Előbb felkísérlek.
*Erőltet végül mosolyt magára, s el is kezdi finoman noszogatni felfelé a fiút.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19901-19920 , 19921-19940 , 19941-19960 , 19954-19973