Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 330 (6581. - 6600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6600. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:53:50
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:53:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Az elf jól sejti, ha úgy gondolja, hogy a kupec gyakori látogatója a bordélyházaknak. Mindazonáltal ahogy általában portékáit illetően, úgy itt sincs túl gyakran dolga minőségi áruval. Talán épp ezért van ily hatással rá a színjátszókat megszégyenítő alakítást nyújtó Alissäna.
A csalogató szavak természetesen hatással vannak rá, s hiába veszi még szaporán a levegőt, közelebb mászik, belemarkol a vékony csípőbe és ismét elmerül a kéjben.
Minden erejét beleadja, el-elcsukló, hangos nyögései is erről tesznek tanúbizonyságot, ahogy megfeszített, izzadt teste is. Egészen megbabonázza a látszólag feltüzelt elf. Minden bizonnyal jóval kényelmetlenebb lenne a légyott a lánynak e tüzes hév közepette, ha partnere legalább ennyire veszedelmes lenne deréktól lefelé.*
-Ezt... Ezt szereted, igaz? *Jókorát sóz a pillangó ülepére. Egészen eltörpül előtte a törékeny kis hosszúéletű. A látvány, s az, hogy Alissäna egészen abba a tudatba ringatta, hogy minden porcikájával kívánja, megrészegíti. Egy ideig még űzi kéjvágyát, majd némi szerencsétlenkedés után leoldja magáról a vaskos aranyláncot, hogy átdobva az elf karcsú nyakán húzza némileg hátra a lányt. Előrehajolva csókol bele nyakába. Érezni akarja a bőrének ízét. Mohón kapkod az apró mellek után szabad kezével, mielőtt visszaroskadna a lány mögé, hogy tovább korbácsolja kéjvágyát. Alissäna már csak a nyakán átvetett aranylánc lazaságából is érezheti, hogy a kereskedő ereje fogytán mögötte, még ha kéjkedve bírja is.*
*Az elf jól sejti, ha úgy gondolja, hogy a kupec gyakori látogatója a bordélyházaknak. Mindazonáltal ahogy általában portékáit illetően, úgy itt sincs túl gyakran dolga minőségi áruval. Talán épp ezért van ily hatással rá a színjátszókat megszégyenítő alakítást nyújtó Alissäna.
A csalogató szavak természetesen hatással vannak rá, s hiába veszi még szaporán a levegőt, közelebb mászik, belemarkol a vékony csípőbe és ismét elmerül a kéjben.
Minden erejét beleadja, el-elcsukló, hangos nyögései is erről tesznek tanúbizonyságot, ahogy megfeszített, izzadt teste is. Egészen megbabonázza a látszólag feltüzelt elf. Minden bizonnyal jóval kényelmetlenebb lenne a légyott a lánynak e tüzes hév közepette, ha partnere legalább ennyire veszedelmes lenne deréktól lefelé.*
-Ezt... Ezt szereted, igaz? *Jókorát sóz a pillangó ülepére. Egészen eltörpül előtte a törékeny kis hosszúéletű. A látvány, s az, hogy Alissäna egészen abba a tudatba ringatta, hogy minden porcikájával kívánja, megrészegíti. Egy ideig még űzi kéjvágyát, majd némi szerencsétlenkedés után leoldja magáról a vaskos aranyláncot, hogy átdobva az elf karcsú nyakán húzza némileg hátra a lányt. Előrehajolva csókol bele nyakába. Érezni akarja a bőrének ízét. Mohón kapkod az apró mellek után szabad kezével, mielőtt visszaroskadna a lány mögé, hogy tovább korbácsolja kéjvágyát. Alissäna már csak a nyakán átvetett aranylánc lazaságából is érezheti, hogy a kereskedő ereje fogytán mögötte, még ha kéjkedve bírja is.*
6599. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:38:52
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:38:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*A bocsánatkérésre csak legyint egyet a kezével. Nem egy agresszív gesztus ez, inkább az "ugyan már, rá se ránts" fajta. Nem a tündér tehet róla, hogy így néz ki, és arról sem tehet, hogy ez volt az első és egyben természetes reakciója a látottakra. Sőt, talán fordított helyzetben ő se tett volna másképp, vagy talán igen, de akkor is a negatívabb irányba. Megeshet, hogy Venthel majd' maga alá csinált volna és nemes egyszerűséggel kisétált volna a fogadóból.
Aztán végül megjön az igazi meglepetés, tömör egy méternyi meglepetés. Szárnyakkal. Felverekedi magát Venthellel szembe, aki a hirtelen megilletődéstől csak kapkodva teszi a kendőt jobb arcfele elé, nehogy tovább rontson a helyzeten, és kellemetlenül bámul maga elé. Végül a tündér szavai törik meg a kényszeres megilletődést, Venthel szemei (szeme) gyermekien csillan fel.*
- Köszönöm!
*Válasza kurta, viszont a hála és a megkönnyebülés dallamai szólnak benne kánonban. Legszívesebben illedelmesen elutasítaná, mert nem szeretné, hogy a lány olyan helyzetbe erőszakolja magát, amibe nem feltétlenül szeretné, de aztán átvillan az agyán a felismerés. Nem kényszerítette senki, és nem is haragudott volna rá senki, ha nem teszi. Enyhe mosoly ülepedik végül a fiú arcára, kellemes melegséggel tölti el az érzés, hogy valaki segítséget próbál neki nyújtani önzetlenül. Természetesen ott volt a mágus, a férfi, meg Ettvallder is, de más egy vészhelyzet, és más egy olyan fakultatív szituáció, mint a mostani.*
- Hogy őszinte legyek... Szinte semmit. De ha felismerem a betűket, akkor máris menne az olvasás, nemde?
*Hangja őszintén érdeklődő; látszik rajta, hogy teljesen laikus, de nagyon szeretne tanulni.*
//Olvasókör//
*A bocsánatkérésre csak legyint egyet a kezével. Nem egy agresszív gesztus ez, inkább az "ugyan már, rá se ránts" fajta. Nem a tündér tehet róla, hogy így néz ki, és arról sem tehet, hogy ez volt az első és egyben természetes reakciója a látottakra. Sőt, talán fordított helyzetben ő se tett volna másképp, vagy talán igen, de akkor is a negatívabb irányba. Megeshet, hogy Venthel majd' maga alá csinált volna és nemes egyszerűséggel kisétált volna a fogadóból.
Aztán végül megjön az igazi meglepetés, tömör egy méternyi meglepetés. Szárnyakkal. Felverekedi magát Venthellel szembe, aki a hirtelen megilletődéstől csak kapkodva teszi a kendőt jobb arcfele elé, nehogy tovább rontson a helyzeten, és kellemetlenül bámul maga elé. Végül a tündér szavai törik meg a kényszeres megilletődést, Venthel szemei (szeme) gyermekien csillan fel.*
- Köszönöm!
*Válasza kurta, viszont a hála és a megkönnyebülés dallamai szólnak benne kánonban. Legszívesebben illedelmesen elutasítaná, mert nem szeretné, hogy a lány olyan helyzetbe erőszakolja magát, amibe nem feltétlenül szeretné, de aztán átvillan az agyán a felismerés. Nem kényszerítette senki, és nem is haragudott volna rá senki, ha nem teszi. Enyhe mosoly ülepedik végül a fiú arcára, kellemes melegséggel tölti el az érzés, hogy valaki segítséget próbál neki nyújtani önzetlenül. Természetesen ott volt a mágus, a férfi, meg Ettvallder is, de más egy vészhelyzet, és más egy olyan fakultatív szituáció, mint a mostani.*
- Hogy őszinte legyek... Szinte semmit. De ha felismerem a betűket, akkor máris menne az olvasás, nemde?
*Hangja őszintén érdeklődő; látszik rajta, hogy teljesen laikus, de nagyon szeretne tanulni.*
6598. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:24:44
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:24:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ipsioni//
*Látja, hogy a férfi kedvére van, mely örömmel tölti el őt, és egyben visszacsatolás is számára, hogy jó helyeken tapogatózik hízelgő szavaival. A férfi végül felkapaszkodik rá, és elmerül benne. Annak rendje és módja szerint szaporázza meg lélegzetvételét, s adja ki a már untig begyakorolt finom nyögéseit. Mindig ügyel a finom egyensúlyra, hogy ne legyen túlzó, de kellőképpen méltassa a férfiak hiúságát. Kezével ösztönösen kapaszkodik bele a húsos vállakba, ám az izzadtságtól sikamlós bőr elveszi a kedvét, ezért inkább a takaróba kapaszkodik, valamint egyúttal bele is törli ujjait.*
- Ó Ipsioni úr!
*Sóhajtja végtelen áhítattal. Fejét oldalra fordítja, szemhéjait pedig lezárva összpontosít. Képzeletében szebb helyeken jár, vagy éppen az aranyait számolgatja. Bosszúságára el is kél a figyelemelterelés, mert a férfi testi állapota ellenére bosszantóan jó állóképességgel van megáldva. Alissäna biztos benne, hogy gyakran jár szajhákhoz szabadidejében, ennek okán edzettebb, mint ami számára kényelmes volna.
Kicsit meglepődik, amikor az őt terhelő súly csökken. Alkarjára támaszkodva feljebb tolja magát, és onna szemléli a kifulladt kereskedőt.*
- Persze, hogy kívánom Önt, Ipsioni úr.
*Szavai könnyedek akár egy szellő, és forróak akár Wegtoren homokja. Állítását nem rest alátámasztani önmagát simító mozdulattal.
A parancsra nem hezitál, rögtön feltolja magát négykézláb, és válla felett kacéran pillant hátra. A kérdésre nem zökken ki szerepéből, de határozottan nincs ínyére, hogy újdonsült szabadságától megfosztanák.*
- Kérem... uram...
*Rebegi elcsukló hangon.*
- Ne várakoztasson meg...
*Egy elgyötört sóhajjal mozgatja meg csípőjét, és teszi kívánatosabbá ülepét, remélhetőleg ezzel a feltett kérdést is elfeledteti vendégével.*
- Ne kínozzon kérem, nem bírom tovább!
*Mellkasát leereszti, elcsukló szavait pedig már a lepedőbe sóhajtja.*
*Látja, hogy a férfi kedvére van, mely örömmel tölti el őt, és egyben visszacsatolás is számára, hogy jó helyeken tapogatózik hízelgő szavaival. A férfi végül felkapaszkodik rá, és elmerül benne. Annak rendje és módja szerint szaporázza meg lélegzetvételét, s adja ki a már untig begyakorolt finom nyögéseit. Mindig ügyel a finom egyensúlyra, hogy ne legyen túlzó, de kellőképpen méltassa a férfiak hiúságát. Kezével ösztönösen kapaszkodik bele a húsos vállakba, ám az izzadtságtól sikamlós bőr elveszi a kedvét, ezért inkább a takaróba kapaszkodik, valamint egyúttal bele is törli ujjait.*
- Ó Ipsioni úr!
*Sóhajtja végtelen áhítattal. Fejét oldalra fordítja, szemhéjait pedig lezárva összpontosít. Képzeletében szebb helyeken jár, vagy éppen az aranyait számolgatja. Bosszúságára el is kél a figyelemelterelés, mert a férfi testi állapota ellenére bosszantóan jó állóképességgel van megáldva. Alissäna biztos benne, hogy gyakran jár szajhákhoz szabadidejében, ennek okán edzettebb, mint ami számára kényelmes volna.
Kicsit meglepődik, amikor az őt terhelő súly csökken. Alkarjára támaszkodva feljebb tolja magát, és onna szemléli a kifulladt kereskedőt.*
- Persze, hogy kívánom Önt, Ipsioni úr.
*Szavai könnyedek akár egy szellő, és forróak akár Wegtoren homokja. Állítását nem rest alátámasztani önmagát simító mozdulattal.
A parancsra nem hezitál, rögtön feltolja magát négykézláb, és válla felett kacéran pillant hátra. A kérdésre nem zökken ki szerepéből, de határozottan nincs ínyére, hogy újdonsült szabadságától megfosztanák.*
- Kérem... uram...
*Rebegi elcsukló hangon.*
- Ne várakoztasson meg...
*Egy elgyötört sóhajjal mozgatja meg csípőjét, és teszi kívánatosabbá ülepét, remélhetőleg ezzel a feltett kérdést is elfeledteti vendégével.*
- Ne kínozzon kérem, nem bírom tovább!
*Mellkasát leereszti, elcsukló szavait pedig már a lepedőbe sóhajtja.*
6597. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:05:23
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:05:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Azt meghiszem! *Elégedett vigyor terül szét széles ábrázatán, hallván a kívánó szavakat. Kezdi meggyőzni magát róla, hogy az elf valóban ekkora kéjenc. Talán az aranyakat izgatják ennyire, de végső soron mindkét opció a fejében egy irányba mutat. Visszaaggatja magára az arany nyakéket, elvégre mutatós darab, bizonyosan emel megjelenésén.
Még megáll az ágy végében, hogy késztetésének eleget téve végighúzza tenyerét a kerek kebleken, majd a lány hasfalán. Megkapó a látvány, na meg érzés. Puha és hibátlan. Ráadásul mind az övé.*
-Magam még nem jártam Lihanechben. De talán idővel...
*Szuszogva feljebb kúszik, miközben a pillangó combjai közé pozicionálja magát. Alissänának nem kell különösebben megszenvednie a kereskedővel, aki vállai mellett támaszkodva élvezkedik. Terjedelmes hasa még így is jó eséllyel az elfre borul.*
-Huhh... Te aztán... *Hogy mi "aztán", az már nem derül ki, mert hamar kapcsol nagyobb sebességre. A szuszogást fennhangú, hangos és szapora nyögések váltják. Jó ideig tart ez az állapot, majd a kupec kissé visszavonul, hogy feltérdeljen az ágyon. Testén megannyi verejtékcsepp ül, a homlokán csorgót alkarjába törli.*
-Igazán megkapó szajha vagy. Kívánod még, igaz? Csak egy csekélyke... Pihenés kell. *Kifújja magát. Közben tekintete a pőre lányon időzik.*
-Fordulj meg. *Ha teljesíti a kérését Alissäna, szép komótosan térdel mögé.*
-Forr a véred. Olyan fajta férfi kell neked, mint amilyen én vagyok. Tudod, itt is maradhatsz Artheniorban. Vagyonossá tehetlek.
-Azt meghiszem! *Elégedett vigyor terül szét széles ábrázatán, hallván a kívánó szavakat. Kezdi meggyőzni magát róla, hogy az elf valóban ekkora kéjenc. Talán az aranyakat izgatják ennyire, de végső soron mindkét opció a fejében egy irányba mutat. Visszaaggatja magára az arany nyakéket, elvégre mutatós darab, bizonyosan emel megjelenésén.
Még megáll az ágy végében, hogy késztetésének eleget téve végighúzza tenyerét a kerek kebleken, majd a lány hasfalán. Megkapó a látvány, na meg érzés. Puha és hibátlan. Ráadásul mind az övé.*
-Magam még nem jártam Lihanechben. De talán idővel...
*Szuszogva feljebb kúszik, miközben a pillangó combjai közé pozicionálja magát. Alissänának nem kell különösebben megszenvednie a kereskedővel, aki vállai mellett támaszkodva élvezkedik. Terjedelmes hasa még így is jó eséllyel az elfre borul.*
-Huhh... Te aztán... *Hogy mi "aztán", az már nem derül ki, mert hamar kapcsol nagyobb sebességre. A szuszogást fennhangú, hangos és szapora nyögések váltják. Jó ideig tart ez az állapot, majd a kupec kissé visszavonul, hogy feltérdeljen az ágyon. Testén megannyi verejtékcsepp ül, a homlokán csorgót alkarjába törli.*
-Igazán megkapó szajha vagy. Kívánod még, igaz? Csak egy csekélyke... Pihenés kell. *Kifújja magát. Közben tekintete a pőre lányon időzik.*
-Fordulj meg. *Ha teljesíti a kérését Alissäna, szép komótosan térdel mögé.*
-Forr a véred. Olyan fajta férfi kell neked, mint amilyen én vagyok. Tudod, itt is maradhatsz Artheniorban. Vagyonossá tehetlek.
6596. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 20:58:49
Üzenet elküldve: 2025-08-24 20:58:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*A nagyember otthagyja őket, Nelira pedig végig nézi a jelenetet. Bár nem egy nagy elmélkedő, de ha olyasvalakiről van szó, aki érzékeit ennyire felkorbácsolja, arról szereti a lehető legteljesebb képet megkapni. Tán csak gyenge pillanatban fújta össze a két nőt a szél, de igen sok mindent el tud raktározni magában a hosszúéletűről. Nem bámul, de beszívja a látottakat. A féltékenysége okán igen különleges és válogatott módokon tette már tönkre saját és mások életét, így egy utolsó nagy korty borral próbálja a legmélyebbre küldeni magában, egészen a gyomráig. Onnan talán nem bukik elő. Okosabb lett az elmúlt esztendőben, nem hagyhatja, hogy ilyesfajta gyarló érzések elvegyenek tőle valamit, amivel még igen sokat szeretne játszani. Tán csak a búcsú szele hozta fel benne a régi ismerősként üdvözölt érzést, ami nem akkor bukkant fel, mikor látta, hogyan hágja a nőt Denjaar.*
- Relael?
*Kérdi a nevét hallva, természetesen egy vágyódó mosollyal. Konstatálja, hogy milyen hamar szedte össze magát a másik a látszólagos romokból. Mintha sosem lett volna kedvtelen. Benntartja a levegőt, míg utoljára kiélvezi a kellemes érintést. *
- Nem szűnök meg majd várni rá…
*Azzal egy határozott mozdulattal simít bele a sötét tincsekbe, hogy az elfet közel vonja, s egy külső szemlélődőnek már bizonyosan illetlenség határát súroló csókkal búcsúzik el. Feltéve, ha amaz nem vonja ki magát belőle. Nem kellett volna a nyelvével olyan hívogató mozdulatot tenni, akkor tán félretette volna a hevességet.
Útnak indul viszont, magára hagyva a másikat, hogy aztán mielőbb újra a közelében - vagy inkább az ágyában - tudhassa magát.*
*A nagyember otthagyja őket, Nelira pedig végig nézi a jelenetet. Bár nem egy nagy elmélkedő, de ha olyasvalakiről van szó, aki érzékeit ennyire felkorbácsolja, arról szereti a lehető legteljesebb képet megkapni. Tán csak gyenge pillanatban fújta össze a két nőt a szél, de igen sok mindent el tud raktározni magában a hosszúéletűről. Nem bámul, de beszívja a látottakat. A féltékenysége okán igen különleges és válogatott módokon tette már tönkre saját és mások életét, így egy utolsó nagy korty borral próbálja a legmélyebbre küldeni magában, egészen a gyomráig. Onnan talán nem bukik elő. Okosabb lett az elmúlt esztendőben, nem hagyhatja, hogy ilyesfajta gyarló érzések elvegyenek tőle valamit, amivel még igen sokat szeretne játszani. Tán csak a búcsú szele hozta fel benne a régi ismerősként üdvözölt érzést, ami nem akkor bukkant fel, mikor látta, hogyan hágja a nőt Denjaar.*
- Relael?
*Kérdi a nevét hallva, természetesen egy vágyódó mosollyal. Konstatálja, hogy milyen hamar szedte össze magát a másik a látszólagos romokból. Mintha sosem lett volna kedvtelen. Benntartja a levegőt, míg utoljára kiélvezi a kellemes érintést. *
- Nem szűnök meg majd várni rá…
*Azzal egy határozott mozdulattal simít bele a sötét tincsekbe, hogy az elfet közel vonja, s egy külső szemlélődőnek már bizonyosan illetlenség határát súroló csókkal búcsúzik el. Feltéve, ha amaz nem vonja ki magát belőle. Nem kellett volna a nyelvével olyan hívogató mozdulatot tenni, akkor tán félretette volna a hevességet.
Útnak indul viszont, magára hagyva a másikat, hogy aztán mielőbb újra a közelében - vagy inkább az ágyában - tudhassa magát.*
6595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 20:33:09
Üzenet elküldve: 2025-08-24 20:33:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ipsioni//
- Igen, Ipsioni úr.
*Sóhajtja kéjesen, közben töretlenül folytatja műsorát, mely szemmel láthatóan kedvére való vendégének, aki nem is szólt rá, hogy hagyja abba, így lelkesen folytatja tovább.*
- Már alig várom, hogy magamban érezhessem Önt.
*Rebegi elhaló hangon, és játékosan be is harapja alsó ajkát, mintha valóban nehezére esne megfékeznie magát. Természetesen semmi sem izgatja őt a kalmárban, ám tapasztalt hazudozó ahhoz, hogy bárkiben felmerülhessen mindez. Alissäna addig is az aranyra gondol, mely a végén a markát üti, ez pedig kellőképpen lelkesíti ahhoz, hogy mindent beleadjon tetszelgő előadásába.
Ezúttal úgy határoz a következő megjegyzést nem fűzi tovább, holott hízeleghetne vendége ékének, ám jól tudja a hazugságnak hihetőnek kell lennie, s ő még semmit sem látott a másik testéből. A tapasztalatai pedig azt mondatják vele, hogy a kövér férfiakat általában nem áldották meg az istenek kiemelkedőséggel, részben ennek is tudja be súlyukat.
A panaszkodásra műsora közben aligha tud reagálni, de figyel minden elhangzott mondatra, mely hasznos információkkal is szolgál számára. Tekintve, hogy a férfi láthatóan nem kedveli a Wegtorenieket, ezért jótékonyan hallgatni óhajt wegtoreni múltjáról.
Ahogy Ipsioni megközelíti őt, ujjai finom játéka lelassul és abbamarad, majd kezét combján és hasfalán végig simítva oldalra helyezi. Engedelmesen dől hátra, holott kényelmetlen számára ez a helyzet. Tart attól, hogy a férfi teljes súlyával rá fog nehezedni, ennél már csak az volna rosszabb, ha szemkontaktust kell vele tartania.*
- Igen, Lihanechben születtem, Ipsioni úr. De eltöltöttem itt is néhány évet már.
~ Szóval a beszédes fajta vagy. ~
*Szelíd mosollyal tárja még jobban szét combjait, hogy jobb hozzáférést biztosíthasson magához.*
- Igen, Ipsioni úr.
*Sóhajtja kéjesen, közben töretlenül folytatja műsorát, mely szemmel láthatóan kedvére való vendégének, aki nem is szólt rá, hogy hagyja abba, így lelkesen folytatja tovább.*
- Már alig várom, hogy magamban érezhessem Önt.
*Rebegi elhaló hangon, és játékosan be is harapja alsó ajkát, mintha valóban nehezére esne megfékeznie magát. Természetesen semmi sem izgatja őt a kalmárban, ám tapasztalt hazudozó ahhoz, hogy bárkiben felmerülhessen mindez. Alissäna addig is az aranyra gondol, mely a végén a markát üti, ez pedig kellőképpen lelkesíti ahhoz, hogy mindent beleadjon tetszelgő előadásába.
Ezúttal úgy határoz a következő megjegyzést nem fűzi tovább, holott hízeleghetne vendége ékének, ám jól tudja a hazugságnak hihetőnek kell lennie, s ő még semmit sem látott a másik testéből. A tapasztalatai pedig azt mondatják vele, hogy a kövér férfiakat általában nem áldották meg az istenek kiemelkedőséggel, részben ennek is tudja be súlyukat.
A panaszkodásra műsora közben aligha tud reagálni, de figyel minden elhangzott mondatra, mely hasznos információkkal is szolgál számára. Tekintve, hogy a férfi láthatóan nem kedveli a Wegtorenieket, ezért jótékonyan hallgatni óhajt wegtoreni múltjáról.
Ahogy Ipsioni megközelíti őt, ujjai finom játéka lelassul és abbamarad, majd kezét combján és hasfalán végig simítva oldalra helyezi. Engedelmesen dől hátra, holott kényelmetlen számára ez a helyzet. Tart attól, hogy a férfi teljes súlyával rá fog nehezedni, ennél már csak az volna rosszabb, ha szemkontaktust kell vele tartania.*
- Igen, Lihanechben születtem, Ipsioni úr. De eltöltöttem itt is néhány évet már.
~ Szóval a beszédes fajta vagy. ~
*Szelíd mosollyal tárja még jobban szét combjait, hogy jobb hozzáférést biztosíthasson magához.*
6594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:53:38
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:53:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Ahogy kezében a borosüveggel visszatér, szélesre tárja az ajtót. Apró szemei sajátosan csillannak a látványra, miközben lábfejével szép lassan becsukja maga mögött az ajtót.
A törékeny kis elf, ennyire kiszolgáltatva neki... Jó lóra tett, nem vitás. A tény pedig, hogy ott, az ágyon pőrén, csak az ő kedvére, oly átszellemült műsort szolgáltat, még az ő bizonytalan hiúságát is képes megtéveszteni. Rögtön látszik, hogy nem akárkivel van dolga. Megszokta, hogy az éjjeli pillangók csak leheverednek az ágyra és megvárják, mire vége a dolognak. Egy csekélyke pluszért pedig kiélheti rajtuk vágyait.*
-Szereted az embereket, igaz? Főleg a vagyonosakat magadban tudni. *Kéjesen felkuncog.*
-Nem csodálom. Úgy mondják, a hosszúéletű férfiak elégtelenek bizonyos területeken. *Úgy szívja magába az efféle pletykákat, akár a szivacs. Üzlete rovására menne, ha rasszizmusát nagy dobra verné, de határozott véleménye van a legtöbb fajról.
Kedvtelve bámulja az ékszerekben gazdag, mezítelen testet, miközben a közeli asztalhoz lép, hogy letegye a borosüveget. Komótosan kezd neki a vetkőzésnek, hagyva, hogy Alissäna folytathassa a bemutatót.*
-Ezek az átkozott wegtoreniek mindenhol ott vannak. *Panaszkodik, miközben nagyot sóhajt. Kimért mozdulattal emeli le magáról a méretes ékszereket, s helyezi őket óvatosan az asztalra.*
-Én mondom, ez a kalmár hozta szeretett városunk nyakára a csőcselékét. Csupa füstös, rosszmájú alak. Annyi érzékük sincs az üzlethez, mint egy útszéli kofának. *Megválik ruházatától, Alissäna előtt nincs szégyenérzete. Jókora pocakja alatt mérsékelt méretekkel bíró férfiassága nagyon is élénk.
Az ágy szélére mászik, keze pedig mohón végigsiklik a karcsú nyak vonalán. Tekintete elidőzik a lány bájain miközben a hátára dönti, hogy rámászhasson. Ez nem könnyű művelet számára, de minél előbb megóhajtja kapni az elfet.*
-Tudod, ha artheniori lennél, bizonyosan ismernénk már egymást. Honnan jöttél? Lihanechből?
*Ahogy kezében a borosüveggel visszatér, szélesre tárja az ajtót. Apró szemei sajátosan csillannak a látványra, miközben lábfejével szép lassan becsukja maga mögött az ajtót.
A törékeny kis elf, ennyire kiszolgáltatva neki... Jó lóra tett, nem vitás. A tény pedig, hogy ott, az ágyon pőrén, csak az ő kedvére, oly átszellemült műsort szolgáltat, még az ő bizonytalan hiúságát is képes megtéveszteni. Rögtön látszik, hogy nem akárkivel van dolga. Megszokta, hogy az éjjeli pillangók csak leheverednek az ágyra és megvárják, mire vége a dolognak. Egy csekélyke pluszért pedig kiélheti rajtuk vágyait.*
-Szereted az embereket, igaz? Főleg a vagyonosakat magadban tudni. *Kéjesen felkuncog.*
-Nem csodálom. Úgy mondják, a hosszúéletű férfiak elégtelenek bizonyos területeken. *Úgy szívja magába az efféle pletykákat, akár a szivacs. Üzlete rovására menne, ha rasszizmusát nagy dobra verné, de határozott véleménye van a legtöbb fajról.
Kedvtelve bámulja az ékszerekben gazdag, mezítelen testet, miközben a közeli asztalhoz lép, hogy letegye a borosüveget. Komótosan kezd neki a vetkőzésnek, hagyva, hogy Alissäna folytathassa a bemutatót.*
-Ezek az átkozott wegtoreniek mindenhol ott vannak. *Panaszkodik, miközben nagyot sóhajt. Kimért mozdulattal emeli le magáról a méretes ékszereket, s helyezi őket óvatosan az asztalra.*
-Én mondom, ez a kalmár hozta szeretett városunk nyakára a csőcselékét. Csupa füstös, rosszmájú alak. Annyi érzékük sincs az üzlethez, mint egy útszéli kofának. *Megválik ruházatától, Alissäna előtt nincs szégyenérzete. Jókora pocakja alatt mérsékelt méretekkel bíró férfiassága nagyon is élénk.
Az ágy szélére mászik, keze pedig mohón végigsiklik a karcsú nyak vonalán. Tekintete elidőzik a lány bájain miközben a hátára dönti, hogy rámászhasson. Ez nem könnyű művelet számára, de minél előbb megóhajtja kapni az elfet.*
-Tudod, ha artheniori lennél, bizonyosan ismernénk már egymást. Honnan jöttél? Lihanechből?
6593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:08:24
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:08:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különös este//
*Az aprócska, egészen disznószerű szemekbe pillantva óvatos izgalommal várja a férfi reakcióját diszkrét megfogalmazására. A hodaril használata Wegtorenben annyira hétköznapi, mint máshol a bor vagy a kenyér: pipában füstölög bordélyházak szobáiban, kocsmák asztalai fölött, és senki nem emeli rá a szemöldökét. Dayaneer sosem értette az artheniori képmutatást, keleti prüdériát, ami miatt mindenféle magát valakinek képzelő úgy tesz, mintha bűnt követne el az ember, aki egy kis bódulatot keres magának. Persze az ördögvigyornál azért jócskán komolyabb növény, nem bírja mindenki teste és elméje, s igencsak komoly függőséget tud okozni rendszeres használata, de ez egy olyan eshetőség, amivel mindenkinek számolnia kell, aki kipróbálja. Azzal, hogy virágnyelven, óvatoskodva kell beszélnie annak, aki szerezni próbál, bizony az igény rá és a használata nem szűnik meg, csupán kicsit körülményesebb tőle a beszerzése.
Még egy darabig bizalmatlanul kutatja a pillantásokat, majd megbizonyosodva arról, a férfi nem valószínű, hogy álruhás városőr, végül felel.*
- Hodaril *kurta, lényegretörő válasz, melyet hangján jócskán halkítva duruzsol át korsója felett* - Az ára persze sok mindent befolyásol. Elsősorban tíz adagra gondoltam, de majd meglátjuk, hogyan egyezünk ki.
*Szavai után kortyol egyet a korsóból, s a bizalmaskodó közelségből máris távozik, hátát a szék támlájának támasztja.*
- Persze úgy hallottam a piacon is kaphat az ember, ha tudja kit kell keresni. *teszi hozzá, mintha csak amolyan apróság lenne, zöld pillantásai azonban alattomosan villannak. Nem szándékszik a sokat megéltnek tűnő róka képességeit kétségbe vonni, de azért kénytelen érzékeltetni: itt bizony versenyezni kell. Ez egy kereskedő számára azonban egyáltalán nem ismeretlen terep.
Rudengart visszafogott meghajlása után Dayaneer csak biccent, elegánsan, mintha egy sokkal nagyobb jelentőségű megállapodás szentesítése volna. Felhajtja maradék sörét, és miközben leteszi, végigméri a távozó alakot: a rengő tokát, a pocak előtt ügyetlenül tartott kezeket, a gyümölcstálat, amelyet félig megrágva hátrahagyott.*
//Új élethez új munka is dukál//
*A róka távozását követően kénytelen csendes magányban italozni. Őszintén nem is bánja, szívesebben üldögél egyedül, mint egy látványosan nyálcsorgató, kiéhezett fickó társaságában, aki úgy tűnik egyébként sikeresen megtalálta, amit keresett.
Az ajtón belibbenő férfin Dayaneer, de valószínűleg minden látó ember tekintete megakad. Miközben a fél-elf alakját követi a tekintetével pipáért nyúl, de beleszívva kénytelen konstatálni, hogy valószínűleg már rég elaludt benne a parázs. Kicsit csalódottan sóhajt fel, mert a dohány vége magában égett le, kiváló wegtoreni fajta, igazán kár érte. Annyira sokáig nem kesereg felette, túlságosan leköti a figyelmét az idegen, s ez nem csak az elfek éteri szépségének köszönhető, hanem annak a mocskosul viszkető érzésnek is, hogy ismeri valahonnan.
A mélabús pillantások távol tartják a wegtorenit, legalább is egy ideig-óráig. Amíg a félvér szomorkásan borát kortyolgatja, jómaga két serrel is gazdagítja szalonspiccét, közben néha-néha a lehető legnagyobb óvatossággal a szőkeségre sandít. Morfondírozik, próbál rájönni, hogy hol találkozhattak már, de az italok nemhogy segítik, de jócskán rontják is emlékezőtehetségét. A második ser végén csak legyint, és egy határozott mozdulattal gallér mögé küldi a maradékot. Ahogy a kesernyés íz végigér a torkán úgy érik meg benne a döntés: nem hagyja, hogy ez a viszkető érzés tovább kínozza.
Lassan feláll, a szék lába halkan súrlódik a padlón. Ringó léptekkel indul meg a fattyú asztalához majd megtámaszkodik az egyik szék támláján. Játékosan csillanó zöldjei látványosan végigszaladnak a férfin majd állapodnak meg a jégkék pillantásokon.*
- Tudja a fogadó túlfeléről is látszik, ahogy lógatja az orrát *mutat maga mögé, sötétre mázolt ajkai pedig széles mosolyra húzódnak* - Mit szólna egy kis társasághoz?
*Az aprócska, egészen disznószerű szemekbe pillantva óvatos izgalommal várja a férfi reakcióját diszkrét megfogalmazására. A hodaril használata Wegtorenben annyira hétköznapi, mint máshol a bor vagy a kenyér: pipában füstölög bordélyházak szobáiban, kocsmák asztalai fölött, és senki nem emeli rá a szemöldökét. Dayaneer sosem értette az artheniori képmutatást, keleti prüdériát, ami miatt mindenféle magát valakinek képzelő úgy tesz, mintha bűnt követne el az ember, aki egy kis bódulatot keres magának. Persze az ördögvigyornál azért jócskán komolyabb növény, nem bírja mindenki teste és elméje, s igencsak komoly függőséget tud okozni rendszeres használata, de ez egy olyan eshetőség, amivel mindenkinek számolnia kell, aki kipróbálja. Azzal, hogy virágnyelven, óvatoskodva kell beszélnie annak, aki szerezni próbál, bizony az igény rá és a használata nem szűnik meg, csupán kicsit körülményesebb tőle a beszerzése.
Még egy darabig bizalmatlanul kutatja a pillantásokat, majd megbizonyosodva arról, a férfi nem valószínű, hogy álruhás városőr, végül felel.*
- Hodaril *kurta, lényegretörő válasz, melyet hangján jócskán halkítva duruzsol át korsója felett* - Az ára persze sok mindent befolyásol. Elsősorban tíz adagra gondoltam, de majd meglátjuk, hogyan egyezünk ki.
*Szavai után kortyol egyet a korsóból, s a bizalmaskodó közelségből máris távozik, hátát a szék támlájának támasztja.*
- Persze úgy hallottam a piacon is kaphat az ember, ha tudja kit kell keresni. *teszi hozzá, mintha csak amolyan apróság lenne, zöld pillantásai azonban alattomosan villannak. Nem szándékszik a sokat megéltnek tűnő róka képességeit kétségbe vonni, de azért kénytelen érzékeltetni: itt bizony versenyezni kell. Ez egy kereskedő számára azonban egyáltalán nem ismeretlen terep.
Rudengart visszafogott meghajlása után Dayaneer csak biccent, elegánsan, mintha egy sokkal nagyobb jelentőségű megállapodás szentesítése volna. Felhajtja maradék sörét, és miközben leteszi, végigméri a távozó alakot: a rengő tokát, a pocak előtt ügyetlenül tartott kezeket, a gyümölcstálat, amelyet félig megrágva hátrahagyott.*
//Új élethez új munka is dukál//
*A róka távozását követően kénytelen csendes magányban italozni. Őszintén nem is bánja, szívesebben üldögél egyedül, mint egy látványosan nyálcsorgató, kiéhezett fickó társaságában, aki úgy tűnik egyébként sikeresen megtalálta, amit keresett.
Az ajtón belibbenő férfin Dayaneer, de valószínűleg minden látó ember tekintete megakad. Miközben a fél-elf alakját követi a tekintetével pipáért nyúl, de beleszívva kénytelen konstatálni, hogy valószínűleg már rég elaludt benne a parázs. Kicsit csalódottan sóhajt fel, mert a dohány vége magában égett le, kiváló wegtoreni fajta, igazán kár érte. Annyira sokáig nem kesereg felette, túlságosan leköti a figyelmét az idegen, s ez nem csak az elfek éteri szépségének köszönhető, hanem annak a mocskosul viszkető érzésnek is, hogy ismeri valahonnan.
A mélabús pillantások távol tartják a wegtorenit, legalább is egy ideig-óráig. Amíg a félvér szomorkásan borát kortyolgatja, jómaga két serrel is gazdagítja szalonspiccét, közben néha-néha a lehető legnagyobb óvatossággal a szőkeségre sandít. Morfondírozik, próbál rájönni, hogy hol találkozhattak már, de az italok nemhogy segítik, de jócskán rontják is emlékezőtehetségét. A második ser végén csak legyint, és egy határozott mozdulattal gallér mögé küldi a maradékot. Ahogy a kesernyés íz végigér a torkán úgy érik meg benne a döntés: nem hagyja, hogy ez a viszkető érzés tovább kínozza.
Lassan feláll, a szék lába halkan súrlódik a padlón. Ringó léptekkel indul meg a fattyú asztalához majd megtámaszkodik az egyik szék támláján. Játékosan csillanó zöldjei látványosan végigszaladnak a férfin majd állapodnak meg a jégkék pillantásokon.*
- Tudja a fogadó túlfeléről is látszik, ahogy lógatja az orrát *mutat maga mögé, sötétre mázolt ajkai pedig széles mosolyra húzódnak* - Mit szólna egy kis társasághoz?
6592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:00:20
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:00:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Valuryen elképedve hallgatja a történéseket, sok mindenre számított, de erre valahogy éppen nem. Szerencsére a varázslatai most nem hagyják cserben, így egész sokat tud gyógyítani a férfi sebein.*
-Innen már biztosan megmarad.
*Teszi hozzá, még mielőtt nagyon elmenne a beszélgetés egy másik irányba. A sérülései, már ami olyan, az mostanra vagy begyógyult, vagy idővel be fog, de sokkal jobb a helyzet, mint amilyen volt. Így már nyugodt szívvel engedné útjára, vezessen az bárhová is. Közben persze figyelmesen hallgatja a két férfit, úgy érzi hogy mindketten többet tudnak nála, így neki most a gyógyításon túl kevesebb mondandója akad.*
-Egy soványka, fakó, szalmaszőke nő akit Norgennek hívnak.
*Ismétli el Norren szavait, csak hogy berögzüljön a fejébe, ha később kérdezné valaki, vagy ha csak meg akarná találni ezt a démon akármicsodát. Arra, hogy egyébként őt felbérelték, kitudja mire, mert hát nem biztos hogy igazat mond, így kicsit bizalmatlan vele szemben.*
-Én inkább azt hiszem, hogy jelzem az őrségnél az esetet, de ti vigyétek csak fel, most már rendben lesznek a sebesülései.
*Nem fogja csak úgy elcipelni valami fogadó szobájába azzal, akit arra béreltek hogy itt őrködjön. ~Ha nem jövök talán le is szúrta volna szerencsétlent azzal a karddal amit szorongatott.~ De persze ez csak egy gyanú, arra pedig nem szabad alapozni, közel sem olyan jó emberismerő, hogy meg tudja ítélni ezt a kettőst, úgyhogy igyekszik pártatlan maradni. Ha nem tartóztatják, el is indul a fogadótér felé, hogy onnan távozva majd a kaszárnyába jusson.*
*Valuryen elképedve hallgatja a történéseket, sok mindenre számított, de erre valahogy éppen nem. Szerencsére a varázslatai most nem hagyják cserben, így egész sokat tud gyógyítani a férfi sebein.*
-Innen már biztosan megmarad.
*Teszi hozzá, még mielőtt nagyon elmenne a beszélgetés egy másik irányba. A sérülései, már ami olyan, az mostanra vagy begyógyult, vagy idővel be fog, de sokkal jobb a helyzet, mint amilyen volt. Így már nyugodt szívvel engedné útjára, vezessen az bárhová is. Közben persze figyelmesen hallgatja a két férfit, úgy érzi hogy mindketten többet tudnak nála, így neki most a gyógyításon túl kevesebb mondandója akad.*
-Egy soványka, fakó, szalmaszőke nő akit Norgennek hívnak.
*Ismétli el Norren szavait, csak hogy berögzüljön a fejébe, ha később kérdezné valaki, vagy ha csak meg akarná találni ezt a démon akármicsodát. Arra, hogy egyébként őt felbérelték, kitudja mire, mert hát nem biztos hogy igazat mond, így kicsit bizalmatlan vele szemben.*
-Én inkább azt hiszem, hogy jelzem az őrségnél az esetet, de ti vigyétek csak fel, most már rendben lesznek a sebesülései.
*Nem fogja csak úgy elcipelni valami fogadó szobájába azzal, akit arra béreltek hogy itt őrködjön. ~Ha nem jövök talán le is szúrta volna szerencsétlent azzal a karddal amit szorongatott.~ De persze ez csak egy gyanú, arra pedig nem szabad alapozni, közel sem olyan jó emberismerő, hogy meg tudja ítélni ezt a kettőst, úgyhogy igyekszik pártatlan maradni. Ha nem tartóztatják, el is indul a fogadótér felé, hogy onnan távozva majd a kaszárnyába jusson.*
6591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 18:46:20
Üzenet elküldve: 2025-08-24 18:46:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
//Új utakon//
-Igazad lehet.
*Feleli vigyorogva Naesalának az ízlés dolgára, majd hagyja hogy befejezze a rántottáját, ő pedig csak kényelmesen pipázgat tovább, mint akinek semmi egyéb dolga. Jóllehet, egyelőre ez tényleg így van.*
-Jó. Aztán vigyázz, ezek a kereskedők zsivány egy népség.
*A felé nyújtott kezet természetesen elfogadja, s maga is jól megszorítja azt.*
-Én is örültem.
*Mosolya pedig igencsak őszinte, tényleg jó volt találkozni egy régi baráttal, talán ő az aki leginkább hasonlít Bredocra a régiek közül. Ő távozik, az exparancsnok pedig ott marad egyedül a fogadóban. Egy darabig még vár, hátha megjelenik a másik exparancsnok, de mivel nem érkezik, így ő maga is ráfanyalodik a Pegazus kosztjára. Egy Sült kolbászt kér 14 aranyért.
S bár nem a kedvence, még ez a leginkább elfogadható reggeli amit itt talál magának, ez legalább majd egy kicsit felszívja a másnapossága maradékát. Aztán ahogy falatozik, éppen akkor kerül elő Denjaar is.*
-Nem, valóban. Látom nem faltak fel élve, azt hittem elő sem kerülsz.
*Viszonozza a mosolyt a férfinek, miközben tovább falatozza a kolbászt.*
-Nem fogod elhinni kivel találkoztam. Naesala Wynrorissal. Most ment el nemrég valami ügyet elintézni.
*Egy darabig csak elgondolkozik, hogy hogy is folytassa, de inkább úgy dönt, hogy csak harap még egy falatot.*
-Ha azt hallanád a kaszárnyában, hogy pár újonc még a bakancsát sem találta a reggeli sorakozónál, én semmit sem tudok róla.
*Igyekszik visszafogni a nevetést, ami ki akar törni belőle, ahogy eszébe jut az éjszakai csínytevésük.*
-Részemről mehetünk.
*Már egyébként is teljes felszerelésben van, s így hogy már valami ételt is bevitt a sok sör mellé, kicsit jobban is érzi magát.*
//Új utakon//
-Igazad lehet.
*Feleli vigyorogva Naesalának az ízlés dolgára, majd hagyja hogy befejezze a rántottáját, ő pedig csak kényelmesen pipázgat tovább, mint akinek semmi egyéb dolga. Jóllehet, egyelőre ez tényleg így van.*
-Jó. Aztán vigyázz, ezek a kereskedők zsivány egy népség.
*A felé nyújtott kezet természetesen elfogadja, s maga is jól megszorítja azt.*
-Én is örültem.
*Mosolya pedig igencsak őszinte, tényleg jó volt találkozni egy régi baráttal, talán ő az aki leginkább hasonlít Bredocra a régiek közül. Ő távozik, az exparancsnok pedig ott marad egyedül a fogadóban. Egy darabig még vár, hátha megjelenik a másik exparancsnok, de mivel nem érkezik, így ő maga is ráfanyalodik a Pegazus kosztjára. Egy Sült kolbászt kér 14 aranyért.
S bár nem a kedvence, még ez a leginkább elfogadható reggeli amit itt talál magának, ez legalább majd egy kicsit felszívja a másnapossága maradékát. Aztán ahogy falatozik, éppen akkor kerül elő Denjaar is.*-Nem, valóban. Látom nem faltak fel élve, azt hittem elő sem kerülsz.
*Viszonozza a mosolyt a férfinek, miközben tovább falatozza a kolbászt.*
-Nem fogod elhinni kivel találkoztam. Naesala Wynrorissal. Most ment el nemrég valami ügyet elintézni.
*Egy darabig csak elgondolkozik, hogy hogy is folytassa, de inkább úgy dönt, hogy csak harap még egy falatot.*
-Ha azt hallanád a kaszárnyában, hogy pár újonc még a bakancsát sem találta a reggeli sorakozónál, én semmit sem tudok róla.
*Igyekszik visszafogni a nevetést, ami ki akar törni belőle, ahogy eszébe jut az éjszakai csínytevésük.*
-Részemről mehetünk.
*Már egyébként is teljes felszerelésben van, s így hogy már valami ételt is bevitt a sok sör mellé, kicsit jobban is érzi magát.*
6590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 17:22:36
Üzenet elküldve: 2025-08-24 17:22:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
Lassan, kissé erőtlenül nyílik a fogadó súlyos faajtaja, s hamvasszőke fél-elf lép át rajta. Kifejezetten szép látványt nyújt a fiatal félszerzet még látványos rosszkedvében is. Sőt, mélabús hangulata különös mélységet ad arcának. Világosbarna szemöldökeit gondterhelten vonja össze, jégkék tekintetén pedig látszik, hogy gondolatban messze jár teste elől. Ezért a belépője sem sikerül túl határozottra. Szórakozottan becsukja maga mögött a nehéz ajtót, és körbe sem nézve beljebb kerül.
Öltözéke mindennapinak tűnhet, de aki ismeri, tudja, hogy a szokásosnál is igényesebben készült aznap reggel. Fakószőke, dús, vállig érő haját gondosan fényesre fésülve, sötétkék szalaggal alacsonyan összekötve hordja. Szokása szerint legtöbbször leengedi, vagy laza kontyba szelídíti – és ilyenkor is vonzó a végeredmény, lágyan tekergő fürtökkel az arca körül. Ma azonban frizurája feszesen áll, nincsenek kósza tincsek arca körül, ami még jobban kiemeli Lau szépségét. Nem lehet rá más szót használni: Lau szép. Kifejezetten szép, pedig férfiakra inkább használatos a jóképű. Arccsontjai magasan ülnek, álla vonalával vágni lehetne, orra férfiasan és egyenesen határozza meg profilját. Bőre sápadt, de remekül illik szeme és haja színéhez.
Szalagjához illő kék dolmányát alkarján átvetve, kézben hozza, míg felsőtestét világos, lágy esésű, bő ujjú ing díszíti. Ez az egyetlen drága, szinte nemesi finomságú holmija. Nadrágján is látszik, hogy gondos kezek méretre szabták: ott feszül, ahol kell, és ott lazább, ahol előnyösen mutat a fél-elf feszes hátsóján és formás combjain. Az egész ruházatát egy díszes, csatos bőröv tartja össze, mely Lau keskeny derekát hangsúlyozza – ezen függ egy szépen megmunkált, de inkább díszként hordott tőr, amelyet szokás szerint sosem hagy otthon. Lábait barna bőrcsizmába bújtatja, mely minden lépésnél halványan koppan a fogadó padlóján, egészen a pulthoz kísérve őt.
Mintha egyedül volna Lanawin földjén, azon belül is a Pegazus fogadóban, tekintete a semmibe réved. Nem néz senkire, csak a csaposra – de azt is csak ímmel-ámmal. A hely zaját, a vendégek zsivaját, a pörkölt hús és bor illatát mintha meg sem érezné, csak sodródik előre. A külvilág lüktet, ő belül mégis üresnek érzi magát.
Nem számított rá, hogy a munkakeresés első napja ennyire megviseli. Arra sem, hogy az évekig tartó selyemfiú-lét alatt nem szedett össze semmiféle hasznos képességet, sem érdemi tapasztalatot. Legalábbis azon munkákhoz, amelyekre ő jelentkezni szeretne. Nem vágyik bőrkeményedésre a kezén, nem akar trágyát lapátolni az istállóban. Hivatalnoknak mondjuk szívesen elmenne: az nyugodt, békés, és találkozhat a megfelelő személyekkel, akik közelebb vihetik a vágyott életformájához: Selyemrévhez. Látványosan sóhajt, mikor eszébe jut, ahogy kinevették ma az összes helyen, ahova jelentkezett. Igaz, nem gondolta túl: csak lendületből indult neki. Csinos pofija ma nem volt elég az érvényesüléshez – és ironikus módon nem is ezt szeretné, de mégis erre támaszkodott.
Arra sem tanította meg senki, hogy ne reklámozza ennyire nyíltan a hangulatát az efféle népek forgatagában. A Pegazus elég forgalmas hely, és nem kellene, hogy ártó szándékú idegenek kihasználják szívfájdalmát. De ilyesmire most nem gondol. Ehelyett arra, milyen furcsa volt reggel felkelni: a polgárnegyedben, saját szerény házában, először úgy, hogy a kikötőt végleg maga mögött hagyta. Szabadság és üresség – egyszerre szorította a mellkasát.
Lehuppan a pultnál álló székek egyikére, és felpillant a csaposra.
– Egy pohár vörösbort, legyen szíves. *Kéri ki talát fáradt mosollyal arcán. Kifizeti a 10 aranyat a Borért, amit eztán a fogadós a pultra helyez.
Úgy dönt, hogy inkább keres egy félreeső asztalt, hogy bánatával egyedül lehessen, így italával kezében, feláll és most először néz igazán körbe a vendégtérben. Tekintetével megkeresi a legfélreesőbb, legkisebb asztalt, és megszokott ringó lépteivel odasétál, majd helyet foglal.*
Lassan, kissé erőtlenül nyílik a fogadó súlyos faajtaja, s hamvasszőke fél-elf lép át rajta. Kifejezetten szép látványt nyújt a fiatal félszerzet még látványos rosszkedvében is. Sőt, mélabús hangulata különös mélységet ad arcának. Világosbarna szemöldökeit gondterhelten vonja össze, jégkék tekintetén pedig látszik, hogy gondolatban messze jár teste elől. Ezért a belépője sem sikerül túl határozottra. Szórakozottan becsukja maga mögött a nehéz ajtót, és körbe sem nézve beljebb kerül.
Öltözéke mindennapinak tűnhet, de aki ismeri, tudja, hogy a szokásosnál is igényesebben készült aznap reggel. Fakószőke, dús, vállig érő haját gondosan fényesre fésülve, sötétkék szalaggal alacsonyan összekötve hordja. Szokása szerint legtöbbször leengedi, vagy laza kontyba szelídíti – és ilyenkor is vonzó a végeredmény, lágyan tekergő fürtökkel az arca körül. Ma azonban frizurája feszesen áll, nincsenek kósza tincsek arca körül, ami még jobban kiemeli Lau szépségét. Nem lehet rá más szót használni: Lau szép. Kifejezetten szép, pedig férfiakra inkább használatos a jóképű. Arccsontjai magasan ülnek, álla vonalával vágni lehetne, orra férfiasan és egyenesen határozza meg profilját. Bőre sápadt, de remekül illik szeme és haja színéhez.
Szalagjához illő kék dolmányát alkarján átvetve, kézben hozza, míg felsőtestét világos, lágy esésű, bő ujjú ing díszíti. Ez az egyetlen drága, szinte nemesi finomságú holmija. Nadrágján is látszik, hogy gondos kezek méretre szabták: ott feszül, ahol kell, és ott lazább, ahol előnyösen mutat a fél-elf feszes hátsóján és formás combjain. Az egész ruházatát egy díszes, csatos bőröv tartja össze, mely Lau keskeny derekát hangsúlyozza – ezen függ egy szépen megmunkált, de inkább díszként hordott tőr, amelyet szokás szerint sosem hagy otthon. Lábait barna bőrcsizmába bújtatja, mely minden lépésnél halványan koppan a fogadó padlóján, egészen a pulthoz kísérve őt.
Mintha egyedül volna Lanawin földjén, azon belül is a Pegazus fogadóban, tekintete a semmibe réved. Nem néz senkire, csak a csaposra – de azt is csak ímmel-ámmal. A hely zaját, a vendégek zsivaját, a pörkölt hús és bor illatát mintha meg sem érezné, csak sodródik előre. A külvilág lüktet, ő belül mégis üresnek érzi magát.
Nem számított rá, hogy a munkakeresés első napja ennyire megviseli. Arra sem, hogy az évekig tartó selyemfiú-lét alatt nem szedett össze semmiféle hasznos képességet, sem érdemi tapasztalatot. Legalábbis azon munkákhoz, amelyekre ő jelentkezni szeretne. Nem vágyik bőrkeményedésre a kezén, nem akar trágyát lapátolni az istállóban. Hivatalnoknak mondjuk szívesen elmenne: az nyugodt, békés, és találkozhat a megfelelő személyekkel, akik közelebb vihetik a vágyott életformájához: Selyemrévhez. Látványosan sóhajt, mikor eszébe jut, ahogy kinevették ma az összes helyen, ahova jelentkezett. Igaz, nem gondolta túl: csak lendületből indult neki. Csinos pofija ma nem volt elég az érvényesüléshez – és ironikus módon nem is ezt szeretné, de mégis erre támaszkodott.
Arra sem tanította meg senki, hogy ne reklámozza ennyire nyíltan a hangulatát az efféle népek forgatagában. A Pegazus elég forgalmas hely, és nem kellene, hogy ártó szándékú idegenek kihasználják szívfájdalmát. De ilyesmire most nem gondol. Ehelyett arra, milyen furcsa volt reggel felkelni: a polgárnegyedben, saját szerény házában, először úgy, hogy a kikötőt végleg maga mögött hagyta. Szabadság és üresség – egyszerre szorította a mellkasát.
Lehuppan a pultnál álló székek egyikére, és felpillant a csaposra.
– Egy pohár vörösbort, legyen szíves. *Kéri ki talát fáradt mosollyal arcán. Kifizeti a 10 aranyat a Borért, amit eztán a fogadós a pultra helyez.
Úgy dönt, hogy inkább keres egy félreeső asztalt, hogy bánatával egyedül lehessen, így italával kezében, feláll és most először néz igazán körbe a vendégtérben. Tekintetével megkeresi a legfélreesőbb, legkisebb asztalt, és megszokott ringó lépteivel odasétál, majd helyet foglal.*
6589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:37:47
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:37:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Szerencsétlen Venthel nem tehet erről. Annimon csak szimplán nem szokott ahhoz, hogy borzalmas dolgokat lásson. Számukra a legnagyobb szörnyűség amit láttak, az egy törött kar volt a faluhelyen amikor egy tündér ügyetlenebb pillanatában leesett a fáról szüret közben. Az sem volt szép látvány, de ez mérföldekkel hátra hagyja azt.
A férfi persze szabadkozik szégyenében. Amiért csak még jobban megesik Nimo szíve rajta. Még szép eljutott a fülébe a kérdés. De a sokktól képtelen volt még arra válaszolni. Mert egyszerűen képtelen elképzelni is mi történhetett a mellette ülővel.
Összeszedi bátorságát, visszaül eredeti pozíciójába, és tovább kémleli az illetőt.*
- Nem. Te bocsáss meg, nem akartalak megbántani.
*Szól sajnálkozva a vékonyka kedves hang. Majd, hogy ezt jobban ki is fejezze. Összekapja cókmókját. Lepattan a székről, és többet fordulva átpakol Venthel asztalához. Vele szembe. Még ha nem is széplátvány annak arca. Ami látszik Nimon nem mindig mert ránézni. Talán ennyivel megtudja őt vigasztalni, hogy nem egyedül kell megennie a reggeliét.*
- Megpróbálok segíteni.
*Ezzel a könyve végébe lapoz. Ahol szépen lekezdi felrajzolni az ÁBC-t és annak kis és nagy betűit egyaránt. Ez bele telik egy kis időbe, szóval közben kérdez.*
- Mennyit tudsz már? Felismered a betűket azoknak hangzásait?
*Amíg ír, addig sem kell a másikra tekinteni, ami most nagyon megkönnyíti az ő helyzetét. Talán ha több időt tölt el a másikkal, képes lesz hozzászokni a borzasztó látványhoz amivel a másik rendelkezik.
Szegény, mennyire sajnálja őt, a másik el sem hiszi.*
//Olvasókör//
*Szerencsétlen Venthel nem tehet erről. Annimon csak szimplán nem szokott ahhoz, hogy borzalmas dolgokat lásson. Számukra a legnagyobb szörnyűség amit láttak, az egy törött kar volt a faluhelyen amikor egy tündér ügyetlenebb pillanatában leesett a fáról szüret közben. Az sem volt szép látvány, de ez mérföldekkel hátra hagyja azt.
A férfi persze szabadkozik szégyenében. Amiért csak még jobban megesik Nimo szíve rajta. Még szép eljutott a fülébe a kérdés. De a sokktól képtelen volt még arra válaszolni. Mert egyszerűen képtelen elképzelni is mi történhetett a mellette ülővel.
Összeszedi bátorságát, visszaül eredeti pozíciójába, és tovább kémleli az illetőt.*
- Nem. Te bocsáss meg, nem akartalak megbántani.
*Szól sajnálkozva a vékonyka kedves hang. Majd, hogy ezt jobban ki is fejezze. Összekapja cókmókját. Lepattan a székről, és többet fordulva átpakol Venthel asztalához. Vele szembe. Még ha nem is széplátvány annak arca. Ami látszik Nimon nem mindig mert ránézni. Talán ennyivel megtudja őt vigasztalni, hogy nem egyedül kell megennie a reggeliét.*
- Megpróbálok segíteni.
*Ezzel a könyve végébe lapoz. Ahol szépen lekezdi felrajzolni az ÁBC-t és annak kis és nagy betűit egyaránt. Ez bele telik egy kis időbe, szóval közben kérdez.*
- Mennyit tudsz már? Felismered a betűket azoknak hangzásait?
*Amíg ír, addig sem kell a másikra tekinteni, ami most nagyon megkönnyíti az ő helyzetét. Talán ha több időt tölt el a másikkal, képes lesz hozzászokni a borzasztó látványhoz amivel a másik rendelkezik.
Szegény, mennyire sajnálja őt, a másik el sem hiszi.*
6588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:23:33
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:23:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Kérésére válasz nem érkezik, helyette a mostanság szokásos hüledezés kinézete miatt. Mit is várt volna? Nem egy szokványos látvány, sőt, kifejezetten ijesztő lehet. Nem tudja, hogy a mellette ülő tündér vajon gyermek-e, vagy felnőttként ilyen apró, nem ért ezekhez a lényekhez, de ha logikusan végiggondolja, csak természetes, hogy ilyesmit vált ki a népekből.*
- Bocsánat... Nem volt szándékomban megrémiszteni. *Lesüti szemét, tekintetét pedig visszatemeti a reggelijébe.* - Felejtsd el amit mondtam.
*Beszélni se nagyon akar az őt ért balszerencséről, a lány pedig valószínűleg meg sem hallotta a kérdését, annyira elterelhette a figyelmét az arca. Talán ő innentől erre a sorsra van kárhoztatva, állandóan kíváncsi és undorodó tekintetek kereszttüzében élni. Norgen még úgy is kínozza, hogy nincs itt.
~ Remélem boldog az a rühes ribanc. ~
Egy pillanatra düh önti el tekintetét, ami hamar átcsap keserűségbe, ami aztán hideg beletörődéssé idomul.*
//Olvasókör//
*Kérésére válasz nem érkezik, helyette a mostanság szokásos hüledezés kinézete miatt. Mit is várt volna? Nem egy szokványos látvány, sőt, kifejezetten ijesztő lehet. Nem tudja, hogy a mellette ülő tündér vajon gyermek-e, vagy felnőttként ilyen apró, nem ért ezekhez a lényekhez, de ha logikusan végiggondolja, csak természetes, hogy ilyesmit vált ki a népekből.*
- Bocsánat... Nem volt szándékomban megrémiszteni. *Lesüti szemét, tekintetét pedig visszatemeti a reggelijébe.* - Felejtsd el amit mondtam.
*Beszélni se nagyon akar az őt ért balszerencséről, a lány pedig valószínűleg meg sem hallotta a kérdését, annyira elterelhette a figyelmét az arca. Talán ő innentől erre a sorsra van kárhoztatva, állandóan kíváncsi és undorodó tekintetek kereszttüzében élni. Norgen még úgy is kínozza, hogy nincs itt.
~ Remélem boldog az a rühes ribanc. ~
Egy pillanatra düh önti el tekintetét, ami hamar átcsap keserűségbe, ami aztán hideg beletörődéssé idomul.*
6587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 13:43:07
Üzenet elküldve: 2025-08-24 13:43:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*A jó vagy balszerencse nem válogat azok közül akik tudnak vagy éppen nem tudnak olvasni vagy írni. Így is úgy is megtörténik az. Bár valóban, aki tájékozottabb képes elkerülni a számára kedvezőtlen események nagy hányadát. Vagy éppen pont a saját malmára hajtani a vizet. Sok bölcs vezető mondta már, a tudás hatalom. Ezzel Nimo sem tud ellenkezni. Elvégre a puszta mágia által kapott hatalom is igen nagy mértékű, ami ugyebár rengeteg tanulást igényel. Abogr is azért van most ahol. Ki hitte volna, hogy egy egyszerű praktika, mint a betűk felismerése. Milyen mértékű hatást képes gyakorolni egy egy személy életére. Az értő olvasás művészete csodálatos dolog mégiscsak. Amit sokan képtelen gyakorolni mert nem ismerik az alapokat. Milyen okokból? Nos bármi lehet. Hova tartozás, pénzbeli dolgok, lustaság mindenkinek meg van a maga mérge. Még ha nem is tehetett róla. Venthel is ebbe esett bele. De ami szebb dolog, hogy hajlandóságot mutat arra, hogy tanuljon. Az pedig sokat ér. Pusztán akarnia kell.
Kérdését feltéve már a férfit kezdi el vizslatni. Annak evési szokása meglehetősen fura számára. Ahogy a kendővel eltakarja arca egy részét. Az ő helyéről nem igazán látja mi okból. Arcának égett felét még nem volt képes meglátni. Ám viszont amikor az leteszi az evőeszközt, és legyűri a falatot. Felé fordul saját kérdését neki szegezve. Ám Nimo meghőköl. Egy apró sikollyal szájához kapva. Szinte a székről is majdnem leesik. Egyszerre szörnyülködik, kapja el az undor és a sajnálat is.
Megmeredt riadt tekintettel nézi a másikat, ahogy kezét arca előtt tartja.*
- Egek.
*Szólal meg egy kisebb szünet után.*
- Magával mi történt?
*Kérdezi remegő hangon, szabad kezével a férfi arcára mutatva.*
//Olvasókör//
*A jó vagy balszerencse nem válogat azok közül akik tudnak vagy éppen nem tudnak olvasni vagy írni. Így is úgy is megtörténik az. Bár valóban, aki tájékozottabb képes elkerülni a számára kedvezőtlen események nagy hányadát. Vagy éppen pont a saját malmára hajtani a vizet. Sok bölcs vezető mondta már, a tudás hatalom. Ezzel Nimo sem tud ellenkezni. Elvégre a puszta mágia által kapott hatalom is igen nagy mértékű, ami ugyebár rengeteg tanulást igényel. Abogr is azért van most ahol. Ki hitte volna, hogy egy egyszerű praktika, mint a betűk felismerése. Milyen mértékű hatást képes gyakorolni egy egy személy életére. Az értő olvasás művészete csodálatos dolog mégiscsak. Amit sokan képtelen gyakorolni mert nem ismerik az alapokat. Milyen okokból? Nos bármi lehet. Hova tartozás, pénzbeli dolgok, lustaság mindenkinek meg van a maga mérge. Még ha nem is tehetett róla. Venthel is ebbe esett bele. De ami szebb dolog, hogy hajlandóságot mutat arra, hogy tanuljon. Az pedig sokat ér. Pusztán akarnia kell.
Kérdését feltéve már a férfit kezdi el vizslatni. Annak evési szokása meglehetősen fura számára. Ahogy a kendővel eltakarja arca egy részét. Az ő helyéről nem igazán látja mi okból. Arcának égett felét még nem volt képes meglátni. Ám viszont amikor az leteszi az evőeszközt, és legyűri a falatot. Felé fordul saját kérdését neki szegezve. Ám Nimo meghőköl. Egy apró sikollyal szájához kapva. Szinte a székről is majdnem leesik. Egyszerre szörnyülködik, kapja el az undor és a sajnálat is.
Megmeredt riadt tekintettel nézi a másikat, ahogy kezét arca előtt tartja.*
- Egek.
*Szólal meg egy kisebb szünet után.*
- Magával mi történt?
*Kérdezi remegő hangon, szabad kezével a férfi arcára mutatva.*
6586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 12:31:13
Üzenet elküldve: 2025-08-24 12:31:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ipsioni//
*Ipsioni érintésére mosolya még inkább készelesedik, mely pont kapóra jön, hogy feltörni készülő grimaszát elrejtse. Alissäna mesteri abban, hogy érzéseit átgyúrja és valami hasznossá formázza.*
- Ahogy óhajtja, Ipsioni úr.
*Rebegi áhítattal, közben pedig nem rest karjának helyet keresni, hogy viszonozza a játékot. Kezei látatlanban keresik meg a férfi ékét annak termetes hasa alatt, és finom határozottsággal kezd el játszadozni vele a ruhán keresztül. Lelkesen teszi mindezt, hiszen a kelméken át könnyebb számára megérintenie a hájas kalmárt.
A férfi meleg leheletét érzi a nyakán, és egyből egy disznó jut eszébe róla. Mosolya ekkor lehervad arcáról, egészen addig amíg ügyfele tekintete ismételten rá nem siklik.*
- A sarkon, értettem.
*Átvesz mindent, amit neki nyújtanak, de addig nem mozdu amíg Ipsioni el nem tűnik. Negédes mosolya a másodperc tört része alatt illan el arcáról, hogy a közöny vegye át helyét. Egy nagy sóhajt követően fürge léptekkel kutatja fel a szobát, majd nyitja ki a kapott kulcs segítségével. Résnyire hagyja csupán nyitva az ajtót, amolyan jelzésértékűen.
Eltöpreng azon miként fogadja vendégét, végül arra jut, hogy testét alig fedő fátyolos anyagtól megválik, hogy pőrén és készen fogadhassa a kereskedőt, elvégre Ipsioni olyannak tűnik számára, aki kedveli ha kiszolgálják. A gyümölcsös tálat érintetlenül az ágy melletti bútorra helyezi, ahogy a kulcsot is, majd a z ágy szélére telepedik. Éppen csak nekitámaszkodik súlyával, hogy rögvest mozdulhasson, ha a férfi visszatért.
Megigazgatja magán ékszereit, és hosszú, fekete tincseit. Hirtelen ötlettől vezérelve két ujjával combjai közé téved, s egy szépen megkomponált, de visszafogott műsorral fogadja a férfit. Jól tudja mennyire izgatja az érzékeket az, ha azt a benyomást kelti véletlenül rányitottak. Egykori bordélyában kifejezetten leselkedés céljára kialakított lyukak is voltak, melyek minden vendég körében népszerűnek számítottak.*
*Ipsioni érintésére mosolya még inkább készelesedik, mely pont kapóra jön, hogy feltörni készülő grimaszát elrejtse. Alissäna mesteri abban, hogy érzéseit átgyúrja és valami hasznossá formázza.*
- Ahogy óhajtja, Ipsioni úr.
*Rebegi áhítattal, közben pedig nem rest karjának helyet keresni, hogy viszonozza a játékot. Kezei látatlanban keresik meg a férfi ékét annak termetes hasa alatt, és finom határozottsággal kezd el játszadozni vele a ruhán keresztül. Lelkesen teszi mindezt, hiszen a kelméken át könnyebb számára megérintenie a hájas kalmárt.
A férfi meleg leheletét érzi a nyakán, és egyből egy disznó jut eszébe róla. Mosolya ekkor lehervad arcáról, egészen addig amíg ügyfele tekintete ismételten rá nem siklik.*
- A sarkon, értettem.
*Átvesz mindent, amit neki nyújtanak, de addig nem mozdu amíg Ipsioni el nem tűnik. Negédes mosolya a másodperc tört része alatt illan el arcáról, hogy a közöny vegye át helyét. Egy nagy sóhajt követően fürge léptekkel kutatja fel a szobát, majd nyitja ki a kapott kulcs segítségével. Résnyire hagyja csupán nyitva az ajtót, amolyan jelzésértékűen.
Eltöpreng azon miként fogadja vendégét, végül arra jut, hogy testét alig fedő fátyolos anyagtól megválik, hogy pőrén és készen fogadhassa a kereskedőt, elvégre Ipsioni olyannak tűnik számára, aki kedveli ha kiszolgálják. A gyümölcsös tálat érintetlenül az ágy melletti bútorra helyezi, ahogy a kulcsot is, majd a z ágy szélére telepedik. Éppen csak nekitámaszkodik súlyával, hogy rögvest mozdulhasson, ha a férfi visszatért.
Megigazgatja magán ékszereit, és hosszú, fekete tincseit. Hirtelen ötlettől vezérelve két ujjával combjai közé téved, s egy szépen megkomponált, de visszafogott műsorral fogadja a férfit. Jól tudja mennyire izgatja az érzékeket az, ha azt a benyomást kelti véletlenül rányitottak. Egykori bordélyában kifejezetten leselkedés céljára kialakított lyukak is voltak, melyek minden vendég körében népszerűnek számítottak.*
6585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 12:14:01
Üzenet elküldve: 2025-08-24 12:14:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Furcsán támogató közeg veszi körül, melyet oly régóta nélkülözött, s éppen emiatt most nem is tudja helyén kezelni a gyengédséget. Persze az elhangzott szavak mögött meglátja az igazságot, s ha óhajtana sem tudna vitába szállni velük, ennek ellenére a tehetetlenség érzése még mindig gyötri Relaelt.
Denjaar lép hozzá, aki megcsókolja őt, mely valamelyest kizökkenti búskomor állapotából. Szíve most is, mint mindig hevesebben ver szeretője közelségétől, s bánkódásának ezúttal új oka van, Denjaar távozása. Szívesen marasztalná a férfit, hogy bujálkodással üssék el az idejüket és tompítsák Relael elméjében dúló káoszt, ehelyett inkább csendben marad, s élvezi a csókot, amíg tart. A gyengéd érintések szokatlan mód jólesnek neki, de ezt sosem vallaná be magának sem.*
- Nos...
*Megköszörüli torkát. Jól tudja, hogy össze kell szednie magát, mert elmélkedéssel és kesergéssel nem jut előrébb. Hirtelen változik meg testtartása, és arcának hangulata, mely újra magára ölti a tőle megszokott magabiztosságot.*
- Nelira, kedvesem.
*A lányhoz fordul ajkain egy pajkos mosollyal.*
- Akkor a megbeszéltek szerint találkozunk. Számítok a jelenlétedre.
*Bátorkodik megérinteni a szemének oly kedves látványt nyújtó bőrfelületet, és szórakozottan simít végig a lány nyakán, valamint kulcscsontján.*
- Sajnálom, hogy egyéb teendőim elszakítanak tőled.
*Nem tudja az okát, de úgy érzi még ezt szükséges hozzátennie.*
- De ígérem méltó figyelmet fordítok rád később.
*Nyelvével szórakozottan benedvesíti ajkait. Örömmel fedezné fel a leányt kettesben, de nem itt és nem most.*
*Furcsán támogató közeg veszi körül, melyet oly régóta nélkülözött, s éppen emiatt most nem is tudja helyén kezelni a gyengédséget. Persze az elhangzott szavak mögött meglátja az igazságot, s ha óhajtana sem tudna vitába szállni velük, ennek ellenére a tehetetlenség érzése még mindig gyötri Relaelt.
Denjaar lép hozzá, aki megcsókolja őt, mely valamelyest kizökkenti búskomor állapotából. Szíve most is, mint mindig hevesebben ver szeretője közelségétől, s bánkódásának ezúttal új oka van, Denjaar távozása. Szívesen marasztalná a férfit, hogy bujálkodással üssék el az idejüket és tompítsák Relael elméjében dúló káoszt, ehelyett inkább csendben marad, s élvezi a csókot, amíg tart. A gyengéd érintések szokatlan mód jólesnek neki, de ezt sosem vallaná be magának sem.*
- Nos...
*Megköszörüli torkát. Jól tudja, hogy össze kell szednie magát, mert elmélkedéssel és kesergéssel nem jut előrébb. Hirtelen változik meg testtartása, és arcának hangulata, mely újra magára ölti a tőle megszokott magabiztosságot.*
- Nelira, kedvesem.
*A lányhoz fordul ajkain egy pajkos mosollyal.*
- Akkor a megbeszéltek szerint találkozunk. Számítok a jelenlétedre.
*Bátorkodik megérinteni a szemének oly kedves látványt nyújtó bőrfelületet, és szórakozottan simít végig a lány nyakán, valamint kulcscsontján.*
- Sajnálom, hogy egyéb teendőim elszakítanak tőled.
*Nem tudja az okát, de úgy érzi még ezt szükséges hozzátennie.*
- De ígérem méltó figyelmet fordítok rád később.
*Nyelvével szórakozottan benedvesíti ajkait. Örömmel fedezné fel a leányt kettesben, de nem itt és nem most.*
6584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 11:54:47
Üzenet elküldve: 2025-08-24 11:54:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Elégedett mosoly terül szét képén, hallván, hogy a kis pillangó ily könnyedén csábításba esik az arany csörgését hallva. Pontosan erre van szüksége: Mohó, de mindenre kapható luxusszajhára. Kíváncsi, honnét jött, de e kérdését most inkább elódázza. Bárhová is sietett a lány, a szeme elé táruló javak hamar feledtették vele, ez pedig roppant mód ínyére van.*
-Nos rendben, Alissäna. *Most, hogy tudja, szabad a vásár, húsos tenyere kedvtelve keres magának kapaszkodót az elf keskeny csípőjén. Mit sem foglalkozik azzal, hogy a falhoz, vagy az ajtóhoz szorítja a pillangót. Nem egy tagbaszakadt teremtés, inkább széltében tűnik ki. Most mégis, szinte a lány fölé tornyosul.*
-Szólíts Ipsioni úrnak. *Megtámaszkodik az ajtófélfában, hogy a törékeny hosszúéletű nyakába szimatoljon. Keze közben lejjebb vándorol Alissäna csípőjéről, hogy kedvtelve a feszes fenekébe markoljon, ha csak nem tesz ellene a kurtizán.*
-A szobám itt van a sarkon. *Nyújtja át a kulcsot, majd a lány mellkasának nyomja a gyümölcsöstálat is.*
-Igyekezz! Én is jövök utánad. *Susogja kenetteljesen. Amennyiben a lány így tesz, ő megfordul, hogy képességeihez mérten lerobogjon a lépcsőn, a söntésnél pedig egy üveg almabor fejében megválljon 70 aranyától.
Alissänának így most van egy csekélyke ideje odafenn, míg a kereskedő visszatér.*
*Elégedett mosoly terül szét képén, hallván, hogy a kis pillangó ily könnyedén csábításba esik az arany csörgését hallva. Pontosan erre van szüksége: Mohó, de mindenre kapható luxusszajhára. Kíváncsi, honnét jött, de e kérdését most inkább elódázza. Bárhová is sietett a lány, a szeme elé táruló javak hamar feledtették vele, ez pedig roppant mód ínyére van.*
-Nos rendben, Alissäna. *Most, hogy tudja, szabad a vásár, húsos tenyere kedvtelve keres magának kapaszkodót az elf keskeny csípőjén. Mit sem foglalkozik azzal, hogy a falhoz, vagy az ajtóhoz szorítja a pillangót. Nem egy tagbaszakadt teremtés, inkább széltében tűnik ki. Most mégis, szinte a lány fölé tornyosul.*
-Szólíts Ipsioni úrnak. *Megtámaszkodik az ajtófélfában, hogy a törékeny hosszúéletű nyakába szimatoljon. Keze közben lejjebb vándorol Alissäna csípőjéről, hogy kedvtelve a feszes fenekébe markoljon, ha csak nem tesz ellene a kurtizán.*
-A szobám itt van a sarkon. *Nyújtja át a kulcsot, majd a lány mellkasának nyomja a gyümölcsöstálat is.*
-Igyekezz! Én is jövök utánad. *Susogja kenetteljesen. Amennyiben a lány így tesz, ő megfordul, hogy képességeihez mérten lerobogjon a lépcsőn, a söntésnél pedig egy üveg almabor fejében megválljon 70 aranyától.
Alissänának így most van egy csekélyke ideje odafenn, míg a kereskedő visszatér.*
6583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 10:36:35
Üzenet elküldve: 2025-08-24 10:36:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
Miközben fél füllel a csevejt hallgatja, azon morfondírozik, szeretője mily visszafogottan viseltetett az este folyamán. Nem volt nyoma sem a szándékos csipkelődésnek, sem a megszokott vadságnak. Talán Nelira jelenléte volt az oka, talán a megannyi gond, amivel a napokban szembesült az elf. Nem, mintha oly nehéz szívvel gondolna vissza az elmúlt órákra, de a különbség azért feltűnik számára.
A kis pillangó dolga végeztével távozik. Nem szól semmit, csak hallgatja Nelira véleményét. Ő közben felöltözik, s begyűjti holmijait.*
-Lesznek még mások is, kik vérrel fizetnek embereid közül. Ő pedig még csak nem is ügyed oltárán áldozta sajátját. Nincs min bánkódni. *Jegyzi még meg, mert valóban így gondolja. Viadorként sajátos állásponttal bír az élet értékét illetően. Búcsúzóul lehajol még szeretőjéhez, hogy annak állát felszegve csókkal illesse a puha ajkakat.*
-Ha időm engedi, találkozunk a tavernában. *Szól még Relaelhez, miközben gyöngéden végigsimít a sötét fürtökön. Nelira felé csupán biccent, mielőtt távozna a helyiségből és gondosan becsukná maga mögött az ajtót. Nehéz lenne eltagadnia azt az igazságot magától, hogy szívesen nyomná még az ágyat a hosszúéletű mellett, ugyanakkor úgy érzi, a lány közelsége hosszútávon elpuhítja, s megfosztja a tenni akarástól. Akár egy bódító méreg, mi szép lassan kúszik végig testén bőre alatt.
Kora hajnal lehet, s ahogy azt eltervezte, megmozgatja tagjait még a Kaszárnya gyakorlóterén, mielőtt megtérne Bredochoz.
//Bredoc//
Hajnal is elmúlt már, ahogy visszatér a fogadóba. Egyből harcostársát keresi, s meglepve konstatálja, hogy azt valóban a vendégtérben leli.*
-Nem tudod, miből maradtál ki. *Szakálla alatt elmorzsol egy mosolyt.*
-Remélem azért, volt, ki szórakoztasson az éjjel. Azzal a lendülettel csap le a pultra 12 aranyat, hogy rendelhessen magának két adag Rántottát. A reggeli tojást nem hagyná el a világért sem. Nagy kedvvel lát hozzá az ételhez.*
-Nos? Készen állsz?
Miközben fél füllel a csevejt hallgatja, azon morfondírozik, szeretője mily visszafogottan viseltetett az este folyamán. Nem volt nyoma sem a szándékos csipkelődésnek, sem a megszokott vadságnak. Talán Nelira jelenléte volt az oka, talán a megannyi gond, amivel a napokban szembesült az elf. Nem, mintha oly nehéz szívvel gondolna vissza az elmúlt órákra, de a különbség azért feltűnik számára.
A kis pillangó dolga végeztével távozik. Nem szól semmit, csak hallgatja Nelira véleményét. Ő közben felöltözik, s begyűjti holmijait.*
-Lesznek még mások is, kik vérrel fizetnek embereid közül. Ő pedig még csak nem is ügyed oltárán áldozta sajátját. Nincs min bánkódni. *Jegyzi még meg, mert valóban így gondolja. Viadorként sajátos állásponttal bír az élet értékét illetően. Búcsúzóul lehajol még szeretőjéhez, hogy annak állát felszegve csókkal illesse a puha ajkakat.*
-Ha időm engedi, találkozunk a tavernában. *Szól még Relaelhez, miközben gyöngéden végigsimít a sötét fürtökön. Nelira felé csupán biccent, mielőtt távozna a helyiségből és gondosan becsukná maga mögött az ajtót. Nehéz lenne eltagadnia azt az igazságot magától, hogy szívesen nyomná még az ágyat a hosszúéletű mellett, ugyanakkor úgy érzi, a lány közelsége hosszútávon elpuhítja, s megfosztja a tenni akarástól. Akár egy bódító méreg, mi szép lassan kúszik végig testén bőre alatt.
Kora hajnal lehet, s ahogy azt eltervezte, megmozgatja tagjait még a Kaszárnya gyakorlóterén, mielőtt megtérne Bredochoz.
//Bredoc//
Hajnal is elmúlt már, ahogy visszatér a fogadóba. Egyből harcostársát keresi, s meglepve konstatálja, hogy azt valóban a vendégtérben leli.*
-Nem tudod, miből maradtál ki. *Szakálla alatt elmorzsol egy mosolyt.*
-Remélem azért, volt, ki szórakoztasson az éjjel. Azzal a lendülettel csap le a pultra 12 aranyat, hogy rendelhessen magának két adag Rántottát. A reggeli tojást nem hagyná el a világért sem.
Nagy kedvvel lát hozzá az ételhez.*-Nos? Készen állsz?
6582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 09:41:32
Üzenet elküldve: 2025-08-24 09:41:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Luma finoman megdönti a fejét, mintha azon töprengene, vajon játék vagy komoly kérdés lapul-e a férfi szavai mögött. A mosoly azonban nem hervad le ajkáról, inkább mélyül, szinte cinkossá válik, ahogy ujjbegyével lassan körbe rajzolja csészéje peremét. A mozdulat könnyednek tűnik, de igazából csak arra szolgál, hogy az időt húzza vele.*
- Tudod, sokan hivatkoznak a sorsra, mintha valami nagy és végérvényes bíró volna.
*Kezd bele óvatosan, hangja lágyan dorombol a zajos ivó közegében.*
- Ha valami nem sikerül, hát ott a magyarázat, hogy ennek így kellett lennie. Ha valaki elbukik, a sors húzza ki alóla a széket. Egy egyszerű bűnbak.
*Szemei egy pillanatra elrévednek, mintha maga is felidézne egy-egy emléket, de aztán visszatalálnak a zöld tekintethez. Ezúttal szándékosan nem engedi el, belemélyed, mintha választ keresne benne, vagy talán csak szórakozna a férfi reakcióján.*
- Csakhogy...
*Folytatja halkan, s az "ellenben" súlya úgy nehezedik a levegőre, akár a szavak közé cseppentett méz.*
- A toll nem csak egy kézben pihen. Olykor beleszól a véletlen, olykor mások szándékai formálják a sort, olykor pedig mi magunk karcolunk bele a papírba. És ez a kavargás teszi széppé, nem gondolod? Egy könyv, amit sosem egyetlen szerző ír.
*Finoman előrehajol, könyöke az asztalon, állát a kézfejére támasztja, mint aki a játszmában egyre otthonosabban érzi magát. Macskás, lassú mozdulat ez, kecses és kihívó egyszerre. Nem engedi el a férfit, a gondolatait. Szinte körömmel kapaszkodik belé, mert ki akarja deríteni, hogy valóban olyan drága kincs talált-e rá a főtéren, mint ahogy már azt az első pillantásban is érezni vélte. S mi lehet jobb módja ennek kiderítésére, mint az, hogy a társalgást olyan mélységekbe űzi, ami neki normális, de egy számára hatköznapi, átlag embernek talán inkább zavaró.*
- Én azt hiszem, a végső szó azoké, akik nem félnek elvenni a tollat más kezéből. Akik elég merészek áthúzni a sorokat, amit más írt, és nem bánják, ha összefröcsköli őket a tinta. A többiek csak olvasók a saját életükben.
*Kortyol egyet a teájából, majd szándékosan késlekedve, hosszan teszi le a csészét, hogy újra teljes figyelmével a férfi felé fordulhasson. Mosolya most élesebb, szinte provokatív, mintha egy újabb lépést tenne a táncban.*
- A kérdés inkább az, Kalapos uram...
*Szemei zöldjeibe kapaszkodnak, nem engedve a férfit.*
- Te milyen szerepet választasz? Néző maradsz egy színpad szélén, vagy beleírod magad a történetbe, még akkor is, ha más kezek munkáját kell összetépni hozzá?
*A mosolya szélesebbé válik, ahogy szemeit a férfi tekintetébe fúrja. Kíváncsi és kész arra, hogy kiolvassa belőle, hogy szívesen veszi fel vele a kesztyűt a másik, vagy éppen kezd zavaróvá válni a társalgás furcsasága.*
*Luma finoman megdönti a fejét, mintha azon töprengene, vajon játék vagy komoly kérdés lapul-e a férfi szavai mögött. A mosoly azonban nem hervad le ajkáról, inkább mélyül, szinte cinkossá válik, ahogy ujjbegyével lassan körbe rajzolja csészéje peremét. A mozdulat könnyednek tűnik, de igazából csak arra szolgál, hogy az időt húzza vele.*
- Tudod, sokan hivatkoznak a sorsra, mintha valami nagy és végérvényes bíró volna.
*Kezd bele óvatosan, hangja lágyan dorombol a zajos ivó közegében.*
- Ha valami nem sikerül, hát ott a magyarázat, hogy ennek így kellett lennie. Ha valaki elbukik, a sors húzza ki alóla a széket. Egy egyszerű bűnbak.
*Szemei egy pillanatra elrévednek, mintha maga is felidézne egy-egy emléket, de aztán visszatalálnak a zöld tekintethez. Ezúttal szándékosan nem engedi el, belemélyed, mintha választ keresne benne, vagy talán csak szórakozna a férfi reakcióján.*
- Csakhogy...
*Folytatja halkan, s az "ellenben" súlya úgy nehezedik a levegőre, akár a szavak közé cseppentett méz.*
- A toll nem csak egy kézben pihen. Olykor beleszól a véletlen, olykor mások szándékai formálják a sort, olykor pedig mi magunk karcolunk bele a papírba. És ez a kavargás teszi széppé, nem gondolod? Egy könyv, amit sosem egyetlen szerző ír.
*Finoman előrehajol, könyöke az asztalon, állát a kézfejére támasztja, mint aki a játszmában egyre otthonosabban érzi magát. Macskás, lassú mozdulat ez, kecses és kihívó egyszerre. Nem engedi el a férfit, a gondolatait. Szinte körömmel kapaszkodik belé, mert ki akarja deríteni, hogy valóban olyan drága kincs talált-e rá a főtéren, mint ahogy már azt az első pillantásban is érezni vélte. S mi lehet jobb módja ennek kiderítésére, mint az, hogy a társalgást olyan mélységekbe űzi, ami neki normális, de egy számára hatköznapi, átlag embernek talán inkább zavaró.*
- Én azt hiszem, a végső szó azoké, akik nem félnek elvenni a tollat más kezéből. Akik elég merészek áthúzni a sorokat, amit más írt, és nem bánják, ha összefröcsköli őket a tinta. A többiek csak olvasók a saját életükben.
*Kortyol egyet a teájából, majd szándékosan késlekedve, hosszan teszi le a csészét, hogy újra teljes figyelmével a férfi felé fordulhasson. Mosolya most élesebb, szinte provokatív, mintha egy újabb lépést tenne a táncban.*
- A kérdés inkább az, Kalapos uram...
*Szemei zöldjeibe kapaszkodnak, nem engedve a férfit.*
- Te milyen szerepet választasz? Néző maradsz egy színpad szélén, vagy beleírod magad a történetbe, még akkor is, ha más kezek munkáját kell összetépni hozzá?
*A mosolya szélesebbé válik, ahogy szemeit a férfi tekintetébe fúrja. Kíváncsi és kész arra, hogy kiolvassa belőle, hogy szívesen veszi fel vele a kesztyűt a másik, vagy éppen kezd zavaróvá válni a társalgás furcsasága.*
6581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-24 09:38:37
Üzenet elküldve: 2025-08-24 09:38:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ipsioni//
*Alissäna keze már a kilincsen nyugszik, és éppen az ajtót óhajtaná belökni, hogy Haldriannak elújságolhassa a hírt és pihenhessen vele, amikor valaki megszólítja. Meglepetten kapja pillantását egy termetes kereskedő irányába, aki kifulladva igyekszik felé. Minden erejét igénybe veszi, hogy feltörni készülő mosolyát elnyomja, mely igencsak nehéz, hiszen számára rendkívül komikus a látvány.
Az első hozzá intézett kérdésre hirtelen nem is tudja mit feleljen. Felmerül Alissänában, hogy Ipsioni egy olyan erkölcsösnek látszani akaró ember, aki el akarja őt zavarni innen, ám a férfi közeledése és további megjegyzése elhessenti buta elképzelését.*
- Úgy valahogy.
*Felel végül legkedvesebb mosolyával arcán, s igyekszik lecsitítani kényelmetlen érzését, hogy a férfi jóformán az ajtónak szorítja hasával. A díszes ruházatra összpontosít, mely tekintélyes vagyont sejtet, ez pedig számára busás fizetést jelenthet, ha képes leküzdenie undorát.*
- Ha drága uram úgy óhajtja, akkor szíves töltöm Önnel az időmet.
*Egy aprócska főhajtással tisztelet Ipsioni előtt, legalább addig sem kell őt néznie.*
- Alissäna Lucthel a nevem, kedves uram, de úgy szólít ahogy kíván.
*Megerőlteti magát, hogy megtartsa a szemkontaktust, s tekintete ne vándoroljon az ékszerekre, vagy a korábban látott erszényre. Alissäna lehetőséget szimatol, melyet nem óhajt elszalasztani.*
- És kedves uram megosztja velem nevét, hogy tudjam hogyan szólíthatom? Vagy szeretne inkább titokzatos maradni előttem?
*Egyelőre nem mozdul sarokba szorított helyzetéből, mely továbbra sem komfortos számára, de oly határozottsággal cserkészte be őt a kalmár, hogy azt feltételezi szeret irányítani. Persze ezt is majd kipuhatolja.*
*Alissäna keze már a kilincsen nyugszik, és éppen az ajtót óhajtaná belökni, hogy Haldriannak elújságolhassa a hírt és pihenhessen vele, amikor valaki megszólítja. Meglepetten kapja pillantását egy termetes kereskedő irányába, aki kifulladva igyekszik felé. Minden erejét igénybe veszi, hogy feltörni készülő mosolyát elnyomja, mely igencsak nehéz, hiszen számára rendkívül komikus a látvány.
Az első hozzá intézett kérdésre hirtelen nem is tudja mit feleljen. Felmerül Alissänában, hogy Ipsioni egy olyan erkölcsösnek látszani akaró ember, aki el akarja őt zavarni innen, ám a férfi közeledése és további megjegyzése elhessenti buta elképzelését.*
- Úgy valahogy.
*Felel végül legkedvesebb mosolyával arcán, s igyekszik lecsitítani kényelmetlen érzését, hogy a férfi jóformán az ajtónak szorítja hasával. A díszes ruházatra összpontosít, mely tekintélyes vagyont sejtet, ez pedig számára busás fizetést jelenthet, ha képes leküzdenie undorát.*
- Ha drága uram úgy óhajtja, akkor szíves töltöm Önnel az időmet.
*Egy aprócska főhajtással tisztelet Ipsioni előtt, legalább addig sem kell őt néznie.*
- Alissäna Lucthel a nevem, kedves uram, de úgy szólít ahogy kíván.
*Megerőlteti magát, hogy megtartsa a szemkontaktust, s tekintete ne vándoroljon az ékszerekre, vagy a korábban látott erszényre. Alissäna lehetőséget szimatol, melyet nem óhajt elszalasztani.*
- És kedves uram megosztja velem nevét, hogy tudjam hogyan szólíthatom? Vagy szeretne inkább titokzatos maradni előttem?
*Egyelőre nem mozdul sarokba szorított helyzetéből, mely továbbra sem komfortos számára, de oly határozottsággal cserkészte be őt a kalmár, hogy azt feltételezi szeret irányítani. Persze ezt is majd kipuhatolja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436