Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 839 (16761. - 16780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
16780. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-20 21:00:50
Üzenet elküldve: 2021-10-20 21:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
*Éppenséggel tévedhetett, de talán csak reménykedett egy szolidabb végkimenetelben. Két pillanatnyi szemforgatást engedélyez magának miközben Syndra a személyzetnek szóló parancsolgatását hallgatja, de amúgy nem szól bele a rendelésbe. Ha így, akkor így, ő attól még jó helyen van itt a medencében, ennyit el tud nézni a közös pancsolásért cserébe. A bor pedig jól fog még jönni, ezt kár lenne tagadnia.
A szemnek felkínált bájakat készséggel megtiszteli a tekintetével. Mint mindig, most is igen alapos, alaposan szemügyre veszi az egyelőre törülközőbe csavart részeket. Alig kell találgatnia, hiszen a vizes anyag sokat sejtet és csak keveset bújtat a formákból.*
– Csakugyan? No, miért? *Figyelmesen érdeklődik, aztán meghallgatja a választ. Tekintete a nő felsőtestéről a szépen sorban felemelt ujjakra ugrik a lehetőségek számbavétele közben. A helyezkedésben úgy segít, hogy a víz alatt megfogja Syndra derekát és közelebb húzza őt magához. Kezei később feljebb csúsznak, pont ahogy az elf vezeti a mancsokat. A választás előtt a nő nyakába csókol, aztán felnéz rá.*
– Ez mind remekül hangzik. Először azért még maradjunk az eszméletünknél. De hogy is gondoltad azt a becserkészést és felfalást? *Érdeklődik kaján vigyorral az arcán, mintha egy kis ízelítőt kérne.*
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
*Éppenséggel tévedhetett, de talán csak reménykedett egy szolidabb végkimenetelben. Két pillanatnyi szemforgatást engedélyez magának miközben Syndra a személyzetnek szóló parancsolgatását hallgatja, de amúgy nem szól bele a rendelésbe. Ha így, akkor így, ő attól még jó helyen van itt a medencében, ennyit el tud nézni a közös pancsolásért cserébe. A bor pedig jól fog még jönni, ezt kár lenne tagadnia.
A szemnek felkínált bájakat készséggel megtiszteli a tekintetével. Mint mindig, most is igen alapos, alaposan szemügyre veszi az egyelőre törülközőbe csavart részeket. Alig kell találgatnia, hiszen a vizes anyag sokat sejtet és csak keveset bújtat a formákból.*
– Csakugyan? No, miért? *Figyelmesen érdeklődik, aztán meghallgatja a választ. Tekintete a nő felsőtestéről a szépen sorban felemelt ujjakra ugrik a lehetőségek számbavétele közben. A helyezkedésben úgy segít, hogy a víz alatt megfogja Syndra derekát és közelebb húzza őt magához. Kezei később feljebb csúsznak, pont ahogy az elf vezeti a mancsokat. A választás előtt a nő nyakába csókol, aztán felnéz rá.*
– Ez mind remekül hangzik. Először azért még maradjunk az eszméletünknél. De hogy is gondoltad azt a becserkészést és felfalást? *Érdeklődik kaján vigyorral az arcán, mintha egy kis ízelítőt kérne.*
16779. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-20 19:53:51
Üzenet elküldve: 2021-10-20 19:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vásároljunk tovább? //
* A fogadó ajtaja hamarabb életre kel. Ki is nyílik előtte amint néhány előző ügyfél hagyja el a pegazus fogadót. Így szükségszerűen csak egy kicsit tovább tartja az ajtót, hogy nővére is még időbe be tudjon slisszanni ha akar. Gyorsan kőrbe is tekint az emberek között, hogy lássa újdonsült barátait. De csalódnia kell a látványban. *
- Nem látom Elant, sem pedig azt a szőkét. * Jegyzi meg és gyorsan az első üres asztalhoz csapódik is le. *
Gyorsan int ia pultosnak és kikér magának egy Mézsört. Amint ki is ér vele egy felszolgáló, le számolja a kezébe a 15 aranyat.
* Elégedetten húzza magához közelebb, hogy a kellemes mézsörbe belekortyolhasson. ~ Nem is értem, hogy hordóstul miért nem árulnak ilyet. ~ Dicséri meg az italt. *
- Gondolom akkor már csak várnunk kell. De nemsokára már esteledik. * Jegyzi meg miután egy új kortyot önt le a torkán. Az embereken ismét végig nézve, elégedetten gondol bele, hogy nemsokára az új felszerelésébe mind felfog pillantani arra a páncélba amin belép. Talán még néhányan meg is rémülnek a látványtól. Ami szerfelett kedvére való lenne. Egy mosolyt is megenged magának a gondolat sor közben. De már önti le a garaton a következő kört a sörből. *
- Miért nem szólunk a pultosnak, hogy küldje fel a szobánkhoz. Le írjuk, hogy miképp néznek ki és ha majd szólnak nekik. Nem sok értelme van itt ücsörögni egészen estig. * Vonja meg a vállát. A mélységinél nem éppen ellenségességre utal, hogy türelmetlen lenne a barátaival szemben, szimplán inkább az egész napi izgalom és félig a lustaság beszélhet belőle. Az alkohol nem éppen, hisz még csak az első körnél tart, bár ezek után ki tudja mennyit fog azon a mély torkon le önteni. *
* A fogadó ajtaja hamarabb életre kel. Ki is nyílik előtte amint néhány előző ügyfél hagyja el a pegazus fogadót. Így szükségszerűen csak egy kicsit tovább tartja az ajtót, hogy nővére is még időbe be tudjon slisszanni ha akar. Gyorsan kőrbe is tekint az emberek között, hogy lássa újdonsült barátait. De csalódnia kell a látványban. *
- Nem látom Elant, sem pedig azt a szőkét. * Jegyzi meg és gyorsan az első üres asztalhoz csapódik is le. *
Gyorsan int ia pultosnak és kikér magának egy Mézsört. Amint ki is ér vele egy felszolgáló, le számolja a kezébe a 15 aranyat.
* Elégedetten húzza magához közelebb, hogy a kellemes mézsörbe belekortyolhasson. ~ Nem is értem, hogy hordóstul miért nem árulnak ilyet. ~ Dicséri meg az italt. *
- Gondolom akkor már csak várnunk kell. De nemsokára már esteledik. * Jegyzi meg miután egy új kortyot önt le a torkán. Az embereken ismét végig nézve, elégedetten gondol bele, hogy nemsokára az új felszerelésébe mind felfog pillantani arra a páncélba amin belép. Talán még néhányan meg is rémülnek a látványtól. Ami szerfelett kedvére való lenne. Egy mosolyt is megenged magának a gondolat sor közben. De már önti le a garaton a következő kört a sörből. *
- Miért nem szólunk a pultosnak, hogy küldje fel a szobánkhoz. Le írjuk, hogy miképp néznek ki és ha majd szólnak nekik. Nem sok értelme van itt ücsörögni egészen estig. * Vonja meg a vállát. A mélységinél nem éppen ellenségességre utal, hogy türelmetlen lenne a barátaival szemben, szimplán inkább az egész napi izgalom és félig a lustaság beszélhet belőle. Az alkohol nem éppen, hisz még csak az első körnél tart, bár ezek után ki tudja mennyit fog azon a mély torkon le önteni. *
16778. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-20 19:29:03
Üzenet elküldve: 2021-10-20 19:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*A történetet hallgatva kezd benne tudatosulni, mennyire nem ismeri az ő szürkebőrű barátját. Ukrom mindig morog valamin, kivéve, amikor gyanakszik. Nem bízik senkiben, és mindent egyedül akar megoldani. Aztán egyszer csak összefut egy messze földről jött idegennel, és a gyerekei kedvéért vásárra viszi a bőrét. Ingyen. Igazságérzetből.*
~Lehet, hogy Akaneu is ork?~
*Morfondírozik, miközben az ötvenest forgatja az ujjai közt. Adná magát a magyarázat, még ha nem is áll valami erős lábakon. Az orkok - a lány szerény ismeretei szerint - törzsekben élnek, és az embereknél sokkal összetartóbbak. Bármi legyen az igazság, miközben a zsoldos mesél, Nawanthiri elkapja az épp arra bóklászó fogadóst, kezébe nyom 12 aranyat, és kikér az Ukromnak még egy Ullamar sört, ki ne száradjon a sok beszédtől. Nagyjából akkora érkezik meg, amikor a szürkebőrű eljut a szkanderversenyig. A lány a zsoldosra kacsint, odakoccintja a bögréjét a söröskorsóhoz, iszik pár csöpp kakaót, aztán érdeklődve várja a folytatást. Volna kedve belekérdezni a történetbe, de nem akarja kizökkenteni a barátját. Ki tudja, mikor beszél legközelebb ennyit egy huzamban.*
//Viszontlátások//
*A történetet hallgatva kezd benne tudatosulni, mennyire nem ismeri az ő szürkebőrű barátját. Ukrom mindig morog valamin, kivéve, amikor gyanakszik. Nem bízik senkiben, és mindent egyedül akar megoldani. Aztán egyszer csak összefut egy messze földről jött idegennel, és a gyerekei kedvéért vásárra viszi a bőrét. Ingyen. Igazságérzetből.*
~Lehet, hogy Akaneu is ork?~
*Morfondírozik, miközben az ötvenest forgatja az ujjai közt. Adná magát a magyarázat, még ha nem is áll valami erős lábakon. Az orkok - a lány szerény ismeretei szerint - törzsekben élnek, és az embereknél sokkal összetartóbbak. Bármi legyen az igazság, miközben a zsoldos mesél, Nawanthiri elkapja az épp arra bóklászó fogadóst, kezébe nyom 12 aranyat, és kikér az Ukromnak még egy Ullamar sört,
ki ne száradjon a sok beszédtől. Nagyjából akkora érkezik meg, amikor a szürkebőrű eljut a szkanderversenyig. A lány a zsoldosra kacsint, odakoccintja a bögréjét a söröskorsóhoz, iszik pár csöpp kakaót, aztán érdeklődve várja a folytatást. Volna kedve belekérdezni a történetbe, de nem akarja kizökkenteni a barátját. Ki tudja, mikor beszél legközelebb ennyit egy huzamban.*
16777. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-20 09:47:03
Üzenet elküldve: 2021-10-20 09:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Hamar rájön, hogy akárhogy forgathatná szemeit, szívhatná fogát és vághatna akármilyen képet, Nawanthiri békás történetéért és talán életmentő figyelmeztetéséért az idegen eredetű süteményekkel kapcsolatban kiérdemelte, hogy az este végén az ő kalandjával is szórakoztassa. Így hát vállait lassan megemeli a helyükről, bár így is lehet hallani a bennük lévő csontoknak nem túl finom ropogásait, kissé előrehajol, és mesélni kezd:*
- Ennél az oknál fogva adtam neki segítségemet a fogadóban, járkáltuk végig a várost, és nyomtam le egy törpét. A teljes történetet még én sem ismerem, de egy ember Vörös Baldur néven, rabszolgakereskedő munkatársakkal és zsoldoscsapattal, elrabolta az asszony gyerekeit. Akanaeu messziről jött, és az egyetlen nyom, ami őt ide vezette, az egy pénzérme. *Kivesz erszényből egy ötven-aranyas pénzérmét, amit felmutat társának, megerősítésként. Sem elsőre, sem másodszorra nem látszik rajta semmi különleges, amíg az ember eszébe nem jut, hogy Wegtorenről, Linahechről és a füves pusztáról túl már egyedi fajtának számítanak, és a világ összes többi részén csak dísz, hiszen más váltást használnak, mérettől és díszítéstől akár a hozzávalókig és azok arányáig. Visszateszi kissé duzzadt táskájába, úgy folytatja.* - Még ebben az állapotban is megőrizte hidegvérét, készen állt bármire, amit a sors követelt volna tőle. Megkért rá, hogy mint aki több időt töltött nála ebben a városban, mutassam meg neki, hol kezdjen el keresgélni. Nekem meg nem kellett sok ok, hogy egy csoport söpredék orra alá borsot törjek, így nemcsak mutattam, de mentem is. A következő részt pedig már mondtam, a kutakodás, a gnóm infóforrás, a verseny...
//Viszontlátások//
*Hamar rájön, hogy akárhogy forgathatná szemeit, szívhatná fogát és vághatna akármilyen képet, Nawanthiri békás történetéért és talán életmentő figyelmeztetéséért az idegen eredetű süteményekkel kapcsolatban kiérdemelte, hogy az este végén az ő kalandjával is szórakoztassa. Így hát vállait lassan megemeli a helyükről, bár így is lehet hallani a bennük lévő csontoknak nem túl finom ropogásait, kissé előrehajol, és mesélni kezd:*
- Ennél az oknál fogva adtam neki segítségemet a fogadóban, járkáltuk végig a várost, és nyomtam le egy törpét. A teljes történetet még én sem ismerem, de egy ember Vörös Baldur néven, rabszolgakereskedő munkatársakkal és zsoldoscsapattal, elrabolta az asszony gyerekeit. Akanaeu messziről jött, és az egyetlen nyom, ami őt ide vezette, az egy pénzérme. *Kivesz erszényből egy ötven-aranyas pénzérmét, amit felmutat társának, megerősítésként. Sem elsőre, sem másodszorra nem látszik rajta semmi különleges, amíg az ember eszébe nem jut, hogy Wegtorenről, Linahechről és a füves pusztáról túl már egyedi fajtának számítanak, és a világ összes többi részén csak dísz, hiszen más váltást használnak, mérettől és díszítéstől akár a hozzávalókig és azok arányáig. Visszateszi kissé duzzadt táskájába, úgy folytatja.* - Még ebben az állapotban is megőrizte hidegvérét, készen állt bármire, amit a sors követelt volna tőle. Megkért rá, hogy mint aki több időt töltött nála ebben a városban, mutassam meg neki, hol kezdjen el keresgélni. Nekem meg nem kellett sok ok, hogy egy csoport söpredék orra alá borsot törjek, így nemcsak mutattam, de mentem is. A következő részt pedig már mondtam, a kutakodás, a gnóm infóforrás, a verseny...
16776. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-19 18:54:21
Üzenet elküldve: 2021-10-19 18:54:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ha eddig úgy nézett ki a helyzet, hogy az illemet fogja elsődlegesen előnybe részesíteni az elf, akkor Svir nagyon de nagyon tévedett. Egyáltalán nem volt elképzelése arról, hogy ő ártatlanul hagyni fog mindent neki kénye kedve szerint. Egy széles gonosz mosolyt vesz fel a férfinek, majd hangosan ki kiált a kinti nőnek. *
- Szolgáló hölgyet kérnénk ide! * Kiált ki miközben hagyja, hogy addig a férfi a combját cirógassa. Amint betér a szolgáló azonnal felé is fordul természetesen csak az arcával. A tekintetét nem veszi le a férfiről. *
- Még egy üveg bort hozzanak, és csak tegyék le az ajtó elött. Az úr később kifizeti. * Jegyzi hozzá, de utána azonnal is legyint a nő felé. Nem éppen érdemli a másik fél ezt az elbánást. De most egyáltalán nem szándékozik semmi mással foglalkozni csak Svirrel. Nem mintha eddig is másképp bánt volna a környezetébe élőkkel. Úgy látszik csak partnere érte el a városba egyedül, hogy ne éppen kezelje le az elf. Ez már nála majdnem kiváltságos állapot. ~ Most pedig nézzük mit kellene fel falni először. ~ Nyalja meg a szája szélét szépen lassan, hogy a férfi követhesse, majd a törölközőt még magán tartva csak közelebb megy a férfihez. Pont annyira, hogy mindent szemügyre vételezhessen a férfi. *
- Most éppen nem tudom eldönteni, hogy mitévő legyek veled. * Emeli fel az egyik kezét majd egyesével az újait elkezdi emelgetni. Először az elsőt. * - Első az, hogy hagyom magam befűzni és itt helyben neked esek. * Emeli a másodikkal együtt. * - Második, hogy hagyom magam befűzni, de akkor téged innen csak kihúznak. * Dobja hátra a haját, de közben már emeli is a harmadikat is. De közben már a férfire majdnem teljesen felmászott. Inkább hasonlít valami nagyobb macskára, ahogy éppen becserkészi az áldozatát. * - Be cserkészlek, és egyben felfallak. De vigyázz kíméletlen vagyok, és harapok is. * Tekintete arról árulkodik, hogy nem éppen hazudik. A férfi arcához közelít majd egyenlőre egy szelíd csókot ad neki, de utána lezárja azzal, hogy megnyalja a férfi száját. De közben már emeli a negyediket is. * - A negyedik a legkegyetlenebb, de akkor innen csak ájulva távozunk. * Dönti az elf oldalra a fejét, de a tekintete csak a rakoncátlankodásról árulkodik, majd a férfi kezeit megfogja, hogy végig vezesse egyenlőre a vizes törölközőn a kezeit a keblei felé. Hagyja is, hogy megpihenjenek rajta a kezei, majd ő csak szimplán felemeli mind kettő kezét és a háta mögött megfogja kő szélét. * - Válassz. * Dorombolja, és egy közelít egy csókhoz. *
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ha eddig úgy nézett ki a helyzet, hogy az illemet fogja elsődlegesen előnybe részesíteni az elf, akkor Svir nagyon de nagyon tévedett. Egyáltalán nem volt elképzelése arról, hogy ő ártatlanul hagyni fog mindent neki kénye kedve szerint. Egy széles gonosz mosolyt vesz fel a férfinek, majd hangosan ki kiált a kinti nőnek. *
- Szolgáló hölgyet kérnénk ide! * Kiált ki miközben hagyja, hogy addig a férfi a combját cirógassa. Amint betér a szolgáló azonnal felé is fordul természetesen csak az arcával. A tekintetét nem veszi le a férfiről. *
- Még egy üveg bort hozzanak, és csak tegyék le az ajtó elött. Az úr később kifizeti. * Jegyzi hozzá, de utána azonnal is legyint a nő felé. Nem éppen érdemli a másik fél ezt az elbánást. De most egyáltalán nem szándékozik semmi mással foglalkozni csak Svirrel. Nem mintha eddig is másképp bánt volna a környezetébe élőkkel. Úgy látszik csak partnere érte el a városba egyedül, hogy ne éppen kezelje le az elf. Ez már nála majdnem kiváltságos állapot. ~ Most pedig nézzük mit kellene fel falni először. ~ Nyalja meg a szája szélét szépen lassan, hogy a férfi követhesse, majd a törölközőt még magán tartva csak közelebb megy a férfihez. Pont annyira, hogy mindent szemügyre vételezhessen a férfi. *
- Most éppen nem tudom eldönteni, hogy mitévő legyek veled. * Emeli fel az egyik kezét majd egyesével az újait elkezdi emelgetni. Először az elsőt. * - Első az, hogy hagyom magam befűzni és itt helyben neked esek. * Emeli a másodikkal együtt. * - Második, hogy hagyom magam befűzni, de akkor téged innen csak kihúznak. * Dobja hátra a haját, de közben már emeli is a harmadikat is. De közben már a férfire majdnem teljesen felmászott. Inkább hasonlít valami nagyobb macskára, ahogy éppen becserkészi az áldozatát. * - Be cserkészlek, és egyben felfallak. De vigyázz kíméletlen vagyok, és harapok is. * Tekintete arról árulkodik, hogy nem éppen hazudik. A férfi arcához közelít majd egyenlőre egy szelíd csókot ad neki, de utána lezárja azzal, hogy megnyalja a férfi száját. De közben már emeli a negyediket is. * - A negyedik a legkegyetlenebb, de akkor innen csak ájulva távozunk. * Dönti az elf oldalra a fejét, de a tekintete csak a rakoncátlankodásról árulkodik, majd a férfi kezeit megfogja, hogy végig vezesse egyenlőre a vizes törölközőn a kezeit a keblei felé. Hagyja is, hogy megpihenjenek rajta a kezei, majd ő csak szimplán felemeli mind kettő kezét és a háta mögött megfogja kő szélét. * - Válassz. * Dorombolja, és egy közelít egy csókhoz. *
16775. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-19 13:56:31
Üzenet elküldve: 2021-10-19 13:56:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
*Ritkán mutogatja magát, de semmi akadályát nem látja annak, hogy Syndra megengedjen magának néhány kacér pillantást a ritka lehetőség örömére. Meglehet, hogy elbizonytalanodna, ha elmaradna a kíváncsiskodás, hiszen benne is van némi hiúság.*
– Megtisztel, kedves hölgyem! *Belemegy a játékba, ő is rögtön felveszi az új szerepet és a modoros előkelőket mímelve folytatja a társalgást. Megfogja az elf kezét, hogy aztán a vízbe segítse a kisasszonyt, aki egy kicsivel ezelőtt még egy lázadó matrózzal is felvette volna a versenyt. Végignéz a medencén és az immár benne pihenő Syndrán, aztán leveti a törülközőjét és a nő után megy a vízbe. Először izeg-mozog egy keveset a vízben, kinyújtóztatja mindenét miközben nyakig elmerül, aztán megállapodik az elf mellett a medence szélénél.*
– Ó, köszönöm. *Örömmel elfogadja a következő pohár bort, a meleg vízben fogyasztva biztosan érzik majd a hatását. Lustán, kényelmesen pihen meg a vízben, kicsit a környéket nézi, aztán fürdőtársára sandít.*
– No, mi az? Úgy érzem, hogy felfalsz azzal a nézéssel... *Megjegyzése távol áll a szemrehányástól, hiszen élvezi a helyzetet. Hogy ne maradjon a nő adósa, a kezével közelebb araszol a víz alatt és végigsimít Syndra közelebbi lábán. *
// Fürdőház //
*Ritkán mutogatja magát, de semmi akadályát nem látja annak, hogy Syndra megengedjen magának néhány kacér pillantást a ritka lehetőség örömére. Meglehet, hogy elbizonytalanodna, ha elmaradna a kíváncsiskodás, hiszen benne is van némi hiúság.*
– Megtisztel, kedves hölgyem! *Belemegy a játékba, ő is rögtön felveszi az új szerepet és a modoros előkelőket mímelve folytatja a társalgást. Megfogja az elf kezét, hogy aztán a vízbe segítse a kisasszonyt, aki egy kicsivel ezelőtt még egy lázadó matrózzal is felvette volna a versenyt. Végignéz a medencén és az immár benne pihenő Syndrán, aztán leveti a törülközőjét és a nő után megy a vízbe. Először izeg-mozog egy keveset a vízben, kinyújtóztatja mindenét miközben nyakig elmerül, aztán megállapodik az elf mellett a medence szélénél.*
– Ó, köszönöm. *Örömmel elfogadja a következő pohár bort, a meleg vízben fogyasztva biztosan érzik majd a hatását. Lustán, kényelmesen pihen meg a vízben, kicsit a környéket nézi, aztán fürdőtársára sandít.*
– No, mi az? Úgy érzem, hogy felfalsz azzal a nézéssel... *Megjegyzése távol áll a szemrehányástól, hiszen élvezi a helyzetet. Hogy ne maradjon a nő adósa, a kezével közelebb araszol a víz alatt és végigsimít Syndra közelebbi lábán. *
16774. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-18 23:18:19
Üzenet elküldve: 2021-10-18 23:18:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Bredoc//
- Már előre kíváncsi vagyok az ilyen bölcselkedő sziporkáira.
*Mosolyodik is el halványan. Szívesen hallgatja a férfit, ahogyan ezeket a bölcseleteit is. Most legalább nem üres szavakkal telítik a fejét balga férfiak, akik ágyba akarják csalni.*
- Ez ismét nagy igazságnak hangzik. Viszont igyekszem nem foglalkozni a súllyal. Vagyok, aki vagyok.
*Mosolyodik el halványan, s igyekszik is rövidre zárni a témát. Kicsit kezdenek olyan vizekre evezni, ami komolyabb hangvételt kíván. Ehhez pedig nincs kedve. Hamar leszedálná mindkettejüket lelkileg, viszont ahhoz túl jól indult a beszélgetés.
Azt viszont örömmel hallja, hogy az ötlete nem is tűnik akkora marhaságnak, mint azt gondolná. Legalábbis a férfi ebben kezdi megerősíteni. Az idő talán segítségére is lesz ebben.*
- Attól, hogy még nincs pékségem szívesen sütök magának bármit.
*Kuncog is fel, de valóban komolyan gondolja. Nem nagy dolog az egész, de szereti csinálni. Egy szinte ismeretlen férfinak pedig százszorta szívesebben alkotna, mint akár a szüleinek.*
- Miért pont pásztort?
*Ráncolja is a homlokát értetlenkedve. A színészek annyi más, sokkal jobb szerepet is magukra vállalnak, de egy pásztor...
~Ó, te... parancsnok létedre elég nagy perverz vagy.~
Somolyog is magában mikor összefűzi a férfi szavait. De kívülről ez nem látszik, ugyanis ismét visszatér a komolysággal átszőtt díva szerepébe.*
- Hát jól van kedves uram, de egy pásztor szerepét a legjobb egy szénakazal közelében tanítani.
*Vonogatja meg pajkosan a szemöldökeit, s most már egy kaján vigyor is a képére csúszik. De ez egészen csak a következő komolyabb témáig tart ki. Szerencsére ezen sem akarnak sokáig időzni, így nagyon bele sem éli magát. A részéről az okfejtés megtörtént, s megérti, elfogadja azt is, hogy Bredocnak valamivel különb véleménye lehet róla. De az ehhez tartozó kérdést meghagyja máskorra, más helyre. Igaza van a férfinak, hogy kár lenne most ebbe komolyabban belefolyni.*
- Akkor most én megerősítem benne.
*Kuncog halkan, majd elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a férfi is benne lenne egy kis sétában. A pálinka poharára sóhajtva fog rá, majd egy apró tétovázást követően hajtja le ő is. A maga részéről nem küzdi le olyan egyszerűen, mint asztaltársa. Bizony a fintorgás bőszen kiül az arcára, még szemeit is összeszorítja, ahogy az adag végigég a torkában. A felkínált kézhez is szinte vakon tapogatózik, majd mikor sikeresen belehelyezi a saját kis kacsóját, csak akkor nyitja ki szemeit. A segítséggel lassan felkel, majd ösztönösen porolja le szabadjával a fenekét. A kezét a férfinál felejtve pillant fel a hideg szemekbe, s már enyhe mosollyal bólint is a kérdésre.*
- Részemről mehetünk, ha elmondja, hogy mi legyen az első állomás.
*Ezzel pedig indul is az ajtó felé, hogy maguk mögött hagyhassák a fogadót. Ha a fogadó elé még kézen fogva sétálnak ki, akkor odakint már megszabadítja a férfit. A fogadó melege után itt már kissé összehúzza magát, de akkor is széles mosollyal fordul Bredoc felé.*
- Nos parancsnokom, akkor vezessen.
//Bredoc//
- Már előre kíváncsi vagyok az ilyen bölcselkedő sziporkáira.
*Mosolyodik is el halványan. Szívesen hallgatja a férfit, ahogyan ezeket a bölcseleteit is. Most legalább nem üres szavakkal telítik a fejét balga férfiak, akik ágyba akarják csalni.*
- Ez ismét nagy igazságnak hangzik. Viszont igyekszem nem foglalkozni a súllyal. Vagyok, aki vagyok.
*Mosolyodik el halványan, s igyekszik is rövidre zárni a témát. Kicsit kezdenek olyan vizekre evezni, ami komolyabb hangvételt kíván. Ehhez pedig nincs kedve. Hamar leszedálná mindkettejüket lelkileg, viszont ahhoz túl jól indult a beszélgetés.
Azt viszont örömmel hallja, hogy az ötlete nem is tűnik akkora marhaságnak, mint azt gondolná. Legalábbis a férfi ebben kezdi megerősíteni. Az idő talán segítségére is lesz ebben.*
- Attól, hogy még nincs pékségem szívesen sütök magának bármit.
*Kuncog is fel, de valóban komolyan gondolja. Nem nagy dolog az egész, de szereti csinálni. Egy szinte ismeretlen férfinak pedig százszorta szívesebben alkotna, mint akár a szüleinek.*
- Miért pont pásztort?
*Ráncolja is a homlokát értetlenkedve. A színészek annyi más, sokkal jobb szerepet is magukra vállalnak, de egy pásztor...
~Ó, te... parancsnok létedre elég nagy perverz vagy.~
Somolyog is magában mikor összefűzi a férfi szavait. De kívülről ez nem látszik, ugyanis ismét visszatér a komolysággal átszőtt díva szerepébe.*
- Hát jól van kedves uram, de egy pásztor szerepét a legjobb egy szénakazal közelében tanítani.
*Vonogatja meg pajkosan a szemöldökeit, s most már egy kaján vigyor is a képére csúszik. De ez egészen csak a következő komolyabb témáig tart ki. Szerencsére ezen sem akarnak sokáig időzni, így nagyon bele sem éli magát. A részéről az okfejtés megtörtént, s megérti, elfogadja azt is, hogy Bredocnak valamivel különb véleménye lehet róla. De az ehhez tartozó kérdést meghagyja máskorra, más helyre. Igaza van a férfinak, hogy kár lenne most ebbe komolyabban belefolyni.*
- Akkor most én megerősítem benne.
*Kuncog halkan, majd elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a férfi is benne lenne egy kis sétában. A pálinka poharára sóhajtva fog rá, majd egy apró tétovázást követően hajtja le ő is. A maga részéről nem küzdi le olyan egyszerűen, mint asztaltársa. Bizony a fintorgás bőszen kiül az arcára, még szemeit is összeszorítja, ahogy az adag végigég a torkában. A felkínált kézhez is szinte vakon tapogatózik, majd mikor sikeresen belehelyezi a saját kis kacsóját, csak akkor nyitja ki szemeit. A segítséggel lassan felkel, majd ösztönösen porolja le szabadjával a fenekét. A kezét a férfinál felejtve pillant fel a hideg szemekbe, s már enyhe mosollyal bólint is a kérdésre.*
- Részemről mehetünk, ha elmondja, hogy mi legyen az első állomás.
*Ezzel pedig indul is az ajtó felé, hogy maguk mögött hagyhassák a fogadót. Ha a fogadó elé még kézen fogva sétálnak ki, akkor odakint már megszabadítja a férfit. A fogadó melege után itt már kissé összehúzza magát, de akkor is széles mosollyal fordul Bredoc felé.*
- Nos parancsnokom, akkor vezessen.
16773. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-18 21:46:03
Üzenet elküldve: 2021-10-18 21:46:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Kaliris//
-Sok évnyi indokolatlan, csöndes gondolat törhet belőlem elő.
*Feleli mosolyogva, s talán így is van. Gyakran mereng el egy-egy átpipázott órát, mikor már dolgát ugyan elvégezte, de az álom még nem áldja meg jótékony varázsával. A jobb megértésre, s annak lehetőségére csak kurtán bólint, még véletlenül sem szeretne úgy tenni, mintha nem érdekelné, mert nincs így. Persze ezt Kaliri nem jó eséllyel nem tudhatja, de Bredoc már így is többet beszélt ennél az asztalnál, mint az elmúlt hatokban összesen, kis túlzással, úgyhogy kicsit idegen is neki ez a helyzet, így külön örül, hogy beszél helyette ő. Azt mondják jó is az, hogyha egy nő beszél, mert akkor úgy érzi, hogy van, aki érdemben meghallgassa őt. Gyermeki kíváncsisággal fogadja be a ráömlő történeteket a lány családjáról, testvéreinek életéről, és persze nem utolsó sorban a saját sorsáról. Gyakran csak egy-egy apró biccentéssel, vagy hümmögéssel jelzi, hogy figyel, és érti, hogy miről is van szó. Mondana is valamit, meg nem is. Egy darabig csak jelentőségteljesen néz és hallgat. Talán, nem. Biztos, hogy nem az ő feloldozására van szüksége ennek a léleknek, de nehezen tudja visszafogni magát. Ezért lassan is kezd bele, mély, zengő hangján.*
-Tudja kedves, a családot nem tudjuk megválasztani, mint ahogy az életet sem. Csak beleszületünk, és cipeljük a hátunkon a súlyt, amit ránk raknak a saját meg nem élt vágyaiktól kezdve a teljesíthetetlen elvárásokon keresztül az elbaltázott nevelésig. Ki szerencsésebb, ki nem annyira. *Bár itt talán saját magára gondol, pedig neki igazán nem volt rossz gyermekkora, csak túlontúl rövid ideig tartott.*
-Az élet meg rövid, ugyebár. Ne pocsékolja az erejét és az idejét arra, hogy megfelelni, vagy éppen nem megfelelni próbál, csak...
*Tart egy kis szünetet, mert nem is tudja, hogy hogy fejezze ezt be, hogy valami értelme is legyen.*
-Legyen az, aki és ne foglalkozzon mások véleményével. Csak egy tanács nyápic fajankótól.
*Vigyorodik ismét el, s a pékség gondolatán igazán elmereng. Látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki, még anélkül is, hogy ezt kimondaná, de persze nem fogja magába zárni ezt a talán értékes információt.*
-Ez nagyon jól hangzik! Kevesen tudják, de nagyon édesszájú vagyok, bár sajnos a füstölt húson meg kenyéren kívül nem sok minden akad, mikor egyik helyről szalad az ember a másikra, és éppen csak bekap valamit, hogy ne haljon éhen.
~Milyen rég ettem egy finom süteményt!~
-Ha lesz egy péksége, én leszek az első vevője, úgy bizony!
*Mondja, és tudja, hogy talán ezt nem fogja tudni vállalni, hisz gyakran elég sok teendője akad.*
-Egyébként azt mondják, hogy ahol két fogadó van, ott elfér a harmadik is, hisz a második is működik az első mellett. Arthenior pedig egész zsúfolt város, ha azt nézzük.
*Ezt is inkább csak biztatásként mondja. Majd hátradől a székében, s kezeit is széttárja.*
-De a világ meg még nagyobb.
*Meg aztán egy finom pékségnek mindenki örülhet, bárhol a földön. Azért megvan Bredocnak a véleménye, rafinált egy némber ez a nő, de ez csak még jobban imponál neki.*
-Nem, sajnos nem vagyok.
*Nem mintha az szeretne lenni, sosem volt rá jellemző, mindig is egyenes embernek nevelték, de kár lenne ezt most taglalni.*
-Talán megtanulhatnám hogy kell pásztort játszani. Szívesen vennék pár órát.
*Csak úgy sziporkázik, bár talán csak ő mosolyog saját magán, és közel sem biztos benne, hogy összeérnek a csavaros szavak Kaliri fejében a pásztorórát illetően. A bármiből főzött torokgyilkos italok hallatán szinte elborzad az arca, ahogy összeráncolja szemöldökét az elképzelhetetlent elképzelve, majd egy halk nevetésben tör ki az egész. Aztán pedig a sorozatgyilkosokkal felvetett kérdése egész más irányt vesz, mint amire számított volna. És bizony ez pont olyan téma, amiről úgy érzi, hogy órákig tudna beszélni. És pont ezért, mert sem a hely, sem az idő, sem pedig feltétlen a hangulat nem a legmegfelelőbb egy efféle téma kivesézésére, ezért inkább csak csendesen helyesel.*
-Értem az álláspontot, én kicsit máshogy gondolom, de maradjon ez egy másik beszélgetés témája, mit szól? Korán van még az ilyesmihez, és kevés is bennem az ital.
*Talán így a legkegyesebb, nem is hazudik, de nem fejti ki teljesen a dolgot.*
-Legyen úgy!
*Feleli a tartozás lerovására, bár ő ezt nem érzi így, de majd szépen csendben cselekszik, ha idejét látja.*
-Hát mondták már, de nem hittem nekik.
*Neveti el magát hangosan, ami rövid időn belül kellemes mosollyá enyhül. *
-Benne vagyok. Jól hangzik. Egy kis séta egyébként sem árt.
*A kiérkező pálinkát szinte szemrebbenés nélkül hajtja le, majd feláll az asztaltól, s kezét a nőnek nyújtja, hogy felsegíthesse.*
-Akkor, indulhatunk?
*Legfeljebb csak a szemöldöke ráncolódik meg némileg a maró szesz hatására, de igyekszik legyűrni ezt az érzést, s másik, szabad kezével már a pipája után kutat. Ha elfogadják a segítségét, úgy az ő részéről indulhatnak is, valamerre.*
//Kaliris//
-Sok évnyi indokolatlan, csöndes gondolat törhet belőlem elő.
*Feleli mosolyogva, s talán így is van. Gyakran mereng el egy-egy átpipázott órát, mikor már dolgát ugyan elvégezte, de az álom még nem áldja meg jótékony varázsával. A jobb megértésre, s annak lehetőségére csak kurtán bólint, még véletlenül sem szeretne úgy tenni, mintha nem érdekelné, mert nincs így. Persze ezt Kaliri nem jó eséllyel nem tudhatja, de Bredoc már így is többet beszélt ennél az asztalnál, mint az elmúlt hatokban összesen, kis túlzással, úgyhogy kicsit idegen is neki ez a helyzet, így külön örül, hogy beszél helyette ő. Azt mondják jó is az, hogyha egy nő beszél, mert akkor úgy érzi, hogy van, aki érdemben meghallgassa őt. Gyermeki kíváncsisággal fogadja be a ráömlő történeteket a lány családjáról, testvéreinek életéről, és persze nem utolsó sorban a saját sorsáról. Gyakran csak egy-egy apró biccentéssel, vagy hümmögéssel jelzi, hogy figyel, és érti, hogy miről is van szó. Mondana is valamit, meg nem is. Egy darabig csak jelentőségteljesen néz és hallgat. Talán, nem. Biztos, hogy nem az ő feloldozására van szüksége ennek a léleknek, de nehezen tudja visszafogni magát. Ezért lassan is kezd bele, mély, zengő hangján.*
-Tudja kedves, a családot nem tudjuk megválasztani, mint ahogy az életet sem. Csak beleszületünk, és cipeljük a hátunkon a súlyt, amit ránk raknak a saját meg nem élt vágyaiktól kezdve a teljesíthetetlen elvárásokon keresztül az elbaltázott nevelésig. Ki szerencsésebb, ki nem annyira. *Bár itt talán saját magára gondol, pedig neki igazán nem volt rossz gyermekkora, csak túlontúl rövid ideig tartott.*
-Az élet meg rövid, ugyebár. Ne pocsékolja az erejét és az idejét arra, hogy megfelelni, vagy éppen nem megfelelni próbál, csak...
*Tart egy kis szünetet, mert nem is tudja, hogy hogy fejezze ezt be, hogy valami értelme is legyen.*
-Legyen az, aki és ne foglalkozzon mások véleményével. Csak egy tanács nyápic fajankótól.
*Vigyorodik ismét el, s a pékség gondolatán igazán elmereng. Látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki, még anélkül is, hogy ezt kimondaná, de persze nem fogja magába zárni ezt a talán értékes információt.*
-Ez nagyon jól hangzik! Kevesen tudják, de nagyon édesszájú vagyok, bár sajnos a füstölt húson meg kenyéren kívül nem sok minden akad, mikor egyik helyről szalad az ember a másikra, és éppen csak bekap valamit, hogy ne haljon éhen.
~Milyen rég ettem egy finom süteményt!~
-Ha lesz egy péksége, én leszek az első vevője, úgy bizony!
*Mondja, és tudja, hogy talán ezt nem fogja tudni vállalni, hisz gyakran elég sok teendője akad.*
-Egyébként azt mondják, hogy ahol két fogadó van, ott elfér a harmadik is, hisz a második is működik az első mellett. Arthenior pedig egész zsúfolt város, ha azt nézzük.
*Ezt is inkább csak biztatásként mondja. Majd hátradől a székében, s kezeit is széttárja.*
-De a világ meg még nagyobb.
*Meg aztán egy finom pékségnek mindenki örülhet, bárhol a földön. Azért megvan Bredocnak a véleménye, rafinált egy némber ez a nő, de ez csak még jobban imponál neki.*
-Nem, sajnos nem vagyok.
*Nem mintha az szeretne lenni, sosem volt rá jellemző, mindig is egyenes embernek nevelték, de kár lenne ezt most taglalni.*
-Talán megtanulhatnám hogy kell pásztort játszani. Szívesen vennék pár órát.
*Csak úgy sziporkázik, bár talán csak ő mosolyog saját magán, és közel sem biztos benne, hogy összeérnek a csavaros szavak Kaliri fejében a pásztorórát illetően. A bármiből főzött torokgyilkos italok hallatán szinte elborzad az arca, ahogy összeráncolja szemöldökét az elképzelhetetlent elképzelve, majd egy halk nevetésben tör ki az egész. Aztán pedig a sorozatgyilkosokkal felvetett kérdése egész más irányt vesz, mint amire számított volna. És bizony ez pont olyan téma, amiről úgy érzi, hogy órákig tudna beszélni. És pont ezért, mert sem a hely, sem az idő, sem pedig feltétlen a hangulat nem a legmegfelelőbb egy efféle téma kivesézésére, ezért inkább csak csendesen helyesel.*
-Értem az álláspontot, én kicsit máshogy gondolom, de maradjon ez egy másik beszélgetés témája, mit szól? Korán van még az ilyesmihez, és kevés is bennem az ital.
*Talán így a legkegyesebb, nem is hazudik, de nem fejti ki teljesen a dolgot.*
-Legyen úgy!
*Feleli a tartozás lerovására, bár ő ezt nem érzi így, de majd szépen csendben cselekszik, ha idejét látja.*
-Hát mondták már, de nem hittem nekik.
*Neveti el magát hangosan, ami rövid időn belül kellemes mosollyá enyhül. *
-Benne vagyok. Jól hangzik. Egy kis séta egyébként sem árt.
*A kiérkező pálinkát szinte szemrebbenés nélkül hajtja le, majd feláll az asztaltól, s kezét a nőnek nyújtja, hogy felsegíthesse.*
-Akkor, indulhatunk?
*Legfeljebb csak a szemöldöke ráncolódik meg némileg a maró szesz hatására, de igyekszik legyűrni ezt az érzést, s másik, szabad kezével már a pipája után kutat. Ha elfogadják a segítségét, úgy az ő részéről indulhatnak is, valamerre.*
16772. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-18 18:42:39
Üzenet elküldve: 2021-10-18 18:42:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
* Ha már engedélye volt idáig is Svirnek, hogy tekintetével felfalhassa az elfet, akkor egy alkalmi pillantást ő is megengedhet magának a férfire nézve. Még negyvenesnek se mondhatná Syndra, hisz a férfi határozottan jól tartja magát. ~ Ahhoz képest, hogy virágoskertje van. ~ Harap bele az ajkába a gondolattól, ami a fejébe lejátszódik. ~ hmm, finom ~ Jegyzi hozzá az elméjébe lejátszott képekhez. Amint zárt helységibe a fürdőhöz érnek a férfi felajánlja kezét, hogy be segítse a vízbe a hölgyet. Ahogyan azt illik is. *
- Elfogadom a kezét jó uram! * Mosolyog rá egy kissé pökhendin felhúzza az orrát, és úgy vonul be a kellemes meleg vízben mint egy királyné. Amint víz testét elfedi, egy mély sóhajt enged meg magának. *
- Istenem, ez fenséges. * Dorombolja a lelkesedésbe tobzódó elf. * - Ugye nem szándékozod megvárakoztatni a hölgyet? * Jegyzi meg, majd maga mellé mutat. Miközben éppen helyet foglal. Hamar hátra is dönti a fejét és a haját össze fogja, majd el is engedi. Így eléri azt a hatást, hogy a hosszú fürtök végig omoljanak a háta mögött és elől ne zavarja. Ha a férfi helyet foglal mellette akkor azonnal az üvegért nyúl, hogy ha szeretné újra töltse neki a poharát. Természetesen nem rest magának sem tölteni belőle, hogy utána az üveget ki tegye a fürdő mellé a kőre. Igény szerint még egy kör felhasználható, ahogyan megnézi az üveget. ~ Egy alkalomra még megteszi. ~ Rántja meg a vállát miközben egy két kortyot iszik a poharából. *
- Nagyon jól érezted ez már kellett.
* Jegyzi meg a másik félnek, de nem éppen szándékozik ennyivel zárni a fürdőzést. Elkezdi szemtelenül és huncutul végig mérni a férfit miközben az egyik ajkába folyamatosan belemar egyik szemfogával. *
// Fürdőház //
* Ha már engedélye volt idáig is Svirnek, hogy tekintetével felfalhassa az elfet, akkor egy alkalmi pillantást ő is megengedhet magának a férfire nézve. Még negyvenesnek se mondhatná Syndra, hisz a férfi határozottan jól tartja magát. ~ Ahhoz képest, hogy virágoskertje van. ~ Harap bele az ajkába a gondolattól, ami a fejébe lejátszódik. ~ hmm, finom ~ Jegyzi hozzá az elméjébe lejátszott képekhez. Amint zárt helységibe a fürdőhöz érnek a férfi felajánlja kezét, hogy be segítse a vízbe a hölgyet. Ahogyan azt illik is. *
- Elfogadom a kezét jó uram! * Mosolyog rá egy kissé pökhendin felhúzza az orrát, és úgy vonul be a kellemes meleg vízben mint egy királyné. Amint víz testét elfedi, egy mély sóhajt enged meg magának. *
- Istenem, ez fenséges. * Dorombolja a lelkesedésbe tobzódó elf. * - Ugye nem szándékozod megvárakoztatni a hölgyet? * Jegyzi meg, majd maga mellé mutat. Miközben éppen helyet foglal. Hamar hátra is dönti a fejét és a haját össze fogja, majd el is engedi. Így eléri azt a hatást, hogy a hosszú fürtök végig omoljanak a háta mögött és elől ne zavarja. Ha a férfi helyet foglal mellette akkor azonnal az üvegért nyúl, hogy ha szeretné újra töltse neki a poharát. Természetesen nem rest magának sem tölteni belőle, hogy utána az üveget ki tegye a fürdő mellé a kőre. Igény szerint még egy kör felhasználható, ahogyan megnézi az üveget. ~ Egy alkalomra még megteszi. ~ Rántja meg a vállát miközben egy két kortyot iszik a poharából. *
- Nagyon jól érezted ez már kellett.
* Jegyzi meg a másik félnek, de nem éppen szándékozik ennyivel zárni a fürdőzést. Elkezdi szemtelenül és huncutul végig mérni a férfit miközben az egyik ajkába folyamatosan belemar egyik szemfogával. *
16771. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-18 14:01:06
Üzenet elküldve: 2021-10-18 14:01:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Bredoc//
*Bölcs gondolatok a férfitól, csak a nőnek nehéz belelátni a lényegébe úgy, hogy még nem találta meg a helyét. Nincs baja Artheniorral, sőt valószínűleg máshol is ugyan így érezne, ha ugyan ebben a helyzetben élne, mint ahogyan most is.*
- Nagyon költői tud lenni. *Ereszt meg egy nem egészen őszinte mosolyt. De ez inkább a témának szól, mintsem a férfinak.* De éppen ez a probléma, hogy ez a szív egyelőre sehol sem talált helyet.
*Húzza el kissé a száját, majd hátra dőlve, összekulcsolt ujjakkal pillant el a férfi feje mellett. A semmibe révedve kezdi összeszedni a szavakat, mintha csak onnan akarná kiolvasni, hogy mit mondjon.*
- Segítek a jobb megértésben. Úgy sem nagy kaland az egész. Nincs rá szükség, hogy ilyen leleményesen titkolózzak.
*Pillant végül vissza a férfi arcára. Szinte színpadias ügyességgel készül fel a mesére, ami egyéb iránt egyáltalán nem nagy dolog. De miért is ne piszkálná fel heccből a férfi kíváncsiságát.*
- Egyszerű családba születtem bele. Én vagyok a negyedik. A nővérem a minta háziasszony, takaros feleség, két gyermek büszke anyja. Akinek sikerült egy újgazdag pojácához kerülnie, aki nyíltan csalja. Ennek ellenére a szüleim büszkék rá, hogy ilyen jól helytáll a háziasszonyok világában.
*Forgatja meg a szemeit, s szinte beleborzong a gondolatba, hogy a kegyetlen szülei képesek ilyen életet elvárni tőle is.*
- A két bátyámnak izgalmasabb élete van. Az idősebbik fegyverkovács, plusz egy feleség és egy gyerek. Nagy a kézügyessége, sok a megrendelője. Igaz ő már elköltözött a városból, de a szüleim szintén büszkék, hisz remek élete van.
*Természetesen ez már számára is tetszetősebb élet volna, ha értene a kovácsszakmához. De esélye sem volt megtanulni, hisz apja úgy gondolja, hogy egy nő kezébe nem valók ezek a dolgok.*
- A fiatalabbik bátyám pedig kereskedő. Méghozzá utazó. Neki még nem adatott meg emellett az élet mellett a család, de amilyen típus nem is törekszik rá. Nem szereti a kötöttségeket. Viszont sikeres, sok helyen járt, remekül alkudozik és mindig képes rátalálni a ritkaságokra. Ami miatt természetesen elég nagy hírnévnek örvend, hisz jó áron is dolgozik. A vevőknek is megéri, de ő is gyarapszik belőle rendesen. Gondolom az sejthető, hogy a szüleim őérte is odáig vannak.
*Ezt az életet sem utasítaná vissza, hiszen bejárni a világ minden táját, megismerni más embereket, kultúrákat csak gazdagítaná a rálátását a világra.*
- Végül maradtam én, aki nem akar csak háziasszony lenni egy elrendezett házasságban, ahol egész nap csak annyi a lényeg, hogy vigyázzak a gyerekre, főzzek és takarítsak. Este pedig elégítsem ki a férjem szükségleteit, ha esetleg aznap nem jutott el egy bordélyházba.
*Nyújtja is ki kissé a nyelvét egy fancsali arccal ötvözve, mint aki szó szerint rosszul van ettől a gondolattól.*
- Apám szerint nem való nekem a kereskedés, mert csak csavargó lennék, annyira nem lenne sikerem, a fegyverekhez ügyetlen vagyok, akár forgatni, akár készíteni őket. Ha földművesnek állnék úgy is kihalna a termés, szerinte főzni nem tudok, az állattartás meg nem játszik azért, mert úgy is hagynám, hogy elkószáljanak tőlem az állatok.
*Ezzel szét is tárja a karjait tanácstalanul, majd a megnyugtató szempárba pillant mosolyogva.*
- Ha nem néznek ki semmit az emberből, itt pedig más lehetőségem nem sok van, akkor mégis miért foglalkoztasson akármi? Hagyom, hogy igazuk legyen, iszok a fogadókban, néha elvállalok valami potya munkát, hogy tudjak hazaadni aranyat, mielőtt kiteszik a szűröm és ennyi. Normális férfit nem nagyon tudok fogni, mert a legtöbb itt a városban mind nyápic fajankó, aki előbb-utóbb olyanná válik, mint nővérem embere. Az meg kinek kell? Nem akarok belemenni a csöpögős romantikába, hogy én az igazira várok nem pedig egy elrendezett "szerelemre". Ha ennek az az ára, hogy vénlány maradok alkalmi munkákkal, akkor legyen úgy. Pedig vannak ám terveim.
*Veszi is halkabbra a hangját, s ismét kissé bizalmasan hajol közelebb a férfihoz. Mint aki most attól fél, hogy vagy ellopják az ötletét, vagy kinevetik.*
- Egyszer lesz egy pékségem vagy egy egész cukrászdám. Tudom, tudom van két fogadó a városban, minek harmadik. De miért ne lehetne egyszer megpróbálni? Most nem azért, de süteményt egyikben sem nagyon kapni, pedig nekem ne mondja senki, hogy azt senki sem szereti. Meg igazából nem kötelességem nekem a városban maradni. Máshol, kijjebb Artheniorból is lehetne nyitni valamit.
*Szusszan fel, ahogy igazából tudja, hogy teljes hülyeség, amit mond. De ott legalább a saját főnöke lehetne, mindent a saját szájíze szerint tehetne és még élvezné is, amit csinál.*
- Az apám tényleg meg van győződve arról, hogy a konyhában sincs helyem, de higgye el, hogy remek vagyok. Csak nekik direkt nem mutatom meg.
*Vigyorodik el hamiskásan, ahogy elégedettséggel dől hátra a széken. Hiszen így van. Szándékosan nem erőlteti meg magát otthon, mert már egyáltalán nem akar megfelelni a szülőknek. Hagy forrongjanak, hogy egy semmirekellő lánnyá nőtte ki magát a legkisebbik gyermek.
Az önsajnáltató drámázást ezzel le is zárja. Nem akarja ebbe az irányba terelni a beszélgetést, mert örül annak, ha nem kell ezeken gondolkodnia. Ahogy most Bredoc is kilépett egy kis szabadságra a parancsnoki terhek alól, úgy akar ő is egy kis nyugtot az otthoni dolgai alól. Most legalább tényleg önfeledten élvezheti egy olyan férfi társaságát, aki szerencsére humorral is meg tudja fűszerezni az egész beszélgetést.*
- Lebukott bizony. Úgy néz ki, hogy a parancsnok úr nem túl jó színész. Majd adok leckéket.
*Húzza is ki magát, miközben olyan arcot vág, akár egy megélt dáma a vándorszínházakból. Még int is a kezével, hogy Bredoc jobban érezze eme nagylelkűségét, hogy ha szükségét érzi, akkor pártfogása alá venné szívesen. De ez a színjáték nem tart sokáig, mert hamar nevetésbe fullad a nő részéről. Igazi felszabadult kacagássá, amit már rég hoztak ki belőle. Mikor pediglen végre elhalkul kedves mosollyal pillant vissza a szakállas ábrázatra. S talán ez a pillantás kissé tovább is tart a kelleténél, így zavartan szusszanva ráz aprót a fején, majd inkább az asztal lapjának szenteli a tekintetét. A megüresedett pálinkáspoharat a kezébe véve kezdi ujjai között forgatni pótcselekvésként. Utoljára mikor férfival volt dolga, persze itt a Gigár nevű óriást most nem számolja bele, nem igazán mentek zökkenőmentesen a dolgok. Ami szintén nem hagyott maga után kellemes emlékeket. De azt tudta kezelni, mert pár jól célzott szitok és káromkodás mellé tűzdelt pofon után magára is hagyta azt a fajankót. De most nem nagyon tud mit kezdeni magával és ez, talán életében először, igencsak zavarba hozza. A pír gyakran futkározik az arcán, időnként a szíve is hevesebb ütembe kezd, de ezt még inkább a pálinkának tudja be. Talán jobb is lenne, ha csak ez az átkos ital művelné ezt vele.*
- Régen apám is próbálkozott ilyennel. Fellelkesült, mikor az egyik barátja azt mondta, hogy mindenből lehet kerítésszaggatót főzni, aminek van egy kis cukortartalma. Nos az öreg tényleg, de tééényleg sok mindent megpróbált. Nehezen fogom elfelejteni azokat a szagokat.
*Nyökögi undorral az arcán, s inkább nem is idézi fel azt a hosszú időszakot, maikor a vénember nekiállt a házban kísérletezni. Sosem volt még olyan hideg tele odahaza, mert ugye az állandó szellőztetés miatt ritka volt, ha a kis házikó rendesen felmelegedett. Az első pár ráerőszakolt kóstoló után pedig inkább tényleg csak akkor járt haza, ha már a szülők nyugovóra tértek.*
- Már hogy sorozatgyilkosnak?
*Billenti is félre a fejét kíváncsian. Az igazat megvallva talán ez az első tényleg elgondolkodtató kérdése a férfinak, amire most nem is igazán tudja, hogy csak költői vagy tényleg kíváncsi egy válaszra.*
- Hát most megfogott, de tudja mit. Csak megpróbálom kifejteni a tényállásom.
*Köszörüli is meg a torkát nagy komolyan, mint aki egy egész szónoklatra készül.*
- Nehéz különbséget tenni gyilkosság és gyilkosság között. Hiszen, és most igyekezzen nem megsértődni, gondolom az ön szakmája is... járt már ezzel, nem? Kioltani valaki életét nagy felelősség és teher lehet, ami rányomja a bélyegét az ember lelkiismeretére. Egy élet kioltása szerintem igencsak megváltoztatja az embert. A lelkéből kitép egy darabot, amit sosem lehet visszaszerezni. Sajnos ez jár a háborúkkal, belharcokkal, lázadásokkal, mindennel, amiben fegyverekkel csapnak össze egymás ellen. De amíg azt nem lehet elkerülni, vagy csak nagyon nehezen, addig egy egyszerű gyilkosság nem azon múlik. Egy gyilkos nem törődik a lelkiismerettel, nem kötelességből, hazaszeretetből, védelemből öl. Egy gyilkost csak az aberráció, az ösztön, a saját kielégülése hajt, amit csillapít, ha önző, önös érdekből kiolt egy életet.
*Szinte beleéléssel kezdi el fejtegetni az álláspontját. Talán még kap is egy-egy kósza pillantást a közelebb ülőktől. Egyesek még féleszűnek is titulálják, hogy ekkora szakértelemmel igyekszik kifejteni a dolgokat. De a lány csak mondja és mondja töretlenül, s csak a végére, a végszóra halkítja vissza a hangját, hisz azt már úgy mondja, mintha csakis Bredocnak címezné.*
- Persze mindenképp elítélem az élet kioltását, de egy katonát... egy parancsnokot senki sem hibáztathat, hisz ő csak a sajátjait védi ezzel.
*Mosolyodik el haloványan, majd a szemeit zavartan lesütve harapja be az ajkát. Persze nehéz téma volt ez. Nem könnyű eldönteni, hogy mikor mi a helyes és a helytelen, de abban őszintén gondolkodik, hogy sosem tudna hibáztatni egy őrt, egy katonát, parancsnokot, sereget, mert meg akarja védeni az otthonát és a szeretteit.*
- Ugyan már. Ezen mit akar hálálkodni?
*Kuncog fel halkan, le is legyintve a férfit.*
- Vegyük úgy, hogy a remek társaságával és a pálinkával le is rótta az adósságát.
*Azt leszámítva, hogy pár kósza adósságrendező gondolat azért befészkeli magát a fejébe, de egyik isten parancsára sem lenne hajlandó ezt a férfi orrára kötni. Így is elég zavarban van már. Nem fogja maga alatt vágni a faágat.*
- Én, én, én nem mondtam, hogy randevú, csak, hogy olyan, mint...
*kapja is fel a fejét teljes zavarában, s pislogás nélkül mered a férfira, mint aki szellemet lát. Szinte el is kezdene szabadkozni, de viszonylagosan hamar leesik, hogy bizonyára megint csak egy móka áldozata lett.*
- Maga... ugye tudja, hogy nagy kurafi?
*Neveti el magát végül, majd mosollyal fűszerezett sóhajjal csóválja meg a fejét.*
- Ilyen felkészületlen partnerem sem volt még randevún, de ha már ennyire ráér a mai nap és nem tud az idejével mit kezdeni, akkor pótolhatjuk a hiányt. Szedhet nekem virágot a közelben. Talán a főtéren találunk vagy a mezőkön, esetleg a templomkertben.
*Sandít is a szakállas arcra hamiskás mosollyal.*
- Akkor talán nem veszem sértésnek, hogy ide virág nélkül jött és még kaphat csókot a kapualjban. Vagy egy virágkoszorút amit előléptetése jeléül kap a randevúk hőse cím mellé.
*Dől is hátra karba tett kézzel, közben zöldjeivel a vendégsereg között kezd kutakodni. Amikor pedig megpillantja a helyes kis felszolgálólányt a saját asztalukhoz inti nyomban.
Kikér két pohár Pálinkát, majd a lányka kezébe csúsztatja a 36 aranyat.
Mikor az újabb két pohárnyi borzalom kiérkezik, az egyiket a férfi elé is tolja.*
- Ez útravalónak meg is teszi, ha már úgy is szabadnapos.
//Bredoc//
*Bölcs gondolatok a férfitól, csak a nőnek nehéz belelátni a lényegébe úgy, hogy még nem találta meg a helyét. Nincs baja Artheniorral, sőt valószínűleg máshol is ugyan így érezne, ha ugyan ebben a helyzetben élne, mint ahogyan most is.*
- Nagyon költői tud lenni. *Ereszt meg egy nem egészen őszinte mosolyt. De ez inkább a témának szól, mintsem a férfinak.* De éppen ez a probléma, hogy ez a szív egyelőre sehol sem talált helyet.
*Húzza el kissé a száját, majd hátra dőlve, összekulcsolt ujjakkal pillant el a férfi feje mellett. A semmibe révedve kezdi összeszedni a szavakat, mintha csak onnan akarná kiolvasni, hogy mit mondjon.*
- Segítek a jobb megértésben. Úgy sem nagy kaland az egész. Nincs rá szükség, hogy ilyen leleményesen titkolózzak.
*Pillant végül vissza a férfi arcára. Szinte színpadias ügyességgel készül fel a mesére, ami egyéb iránt egyáltalán nem nagy dolog. De miért is ne piszkálná fel heccből a férfi kíváncsiságát.*
- Egyszerű családba születtem bele. Én vagyok a negyedik. A nővérem a minta háziasszony, takaros feleség, két gyermek büszke anyja. Akinek sikerült egy újgazdag pojácához kerülnie, aki nyíltan csalja. Ennek ellenére a szüleim büszkék rá, hogy ilyen jól helytáll a háziasszonyok világában.
*Forgatja meg a szemeit, s szinte beleborzong a gondolatba, hogy a kegyetlen szülei képesek ilyen életet elvárni tőle is.*
- A két bátyámnak izgalmasabb élete van. Az idősebbik fegyverkovács, plusz egy feleség és egy gyerek. Nagy a kézügyessége, sok a megrendelője. Igaz ő már elköltözött a városból, de a szüleim szintén büszkék, hisz remek élete van.
*Természetesen ez már számára is tetszetősebb élet volna, ha értene a kovácsszakmához. De esélye sem volt megtanulni, hisz apja úgy gondolja, hogy egy nő kezébe nem valók ezek a dolgok.*
- A fiatalabbik bátyám pedig kereskedő. Méghozzá utazó. Neki még nem adatott meg emellett az élet mellett a család, de amilyen típus nem is törekszik rá. Nem szereti a kötöttségeket. Viszont sikeres, sok helyen járt, remekül alkudozik és mindig képes rátalálni a ritkaságokra. Ami miatt természetesen elég nagy hírnévnek örvend, hisz jó áron is dolgozik. A vevőknek is megéri, de ő is gyarapszik belőle rendesen. Gondolom az sejthető, hogy a szüleim őérte is odáig vannak.
*Ezt az életet sem utasítaná vissza, hiszen bejárni a világ minden táját, megismerni más embereket, kultúrákat csak gazdagítaná a rálátását a világra.*
- Végül maradtam én, aki nem akar csak háziasszony lenni egy elrendezett házasságban, ahol egész nap csak annyi a lényeg, hogy vigyázzak a gyerekre, főzzek és takarítsak. Este pedig elégítsem ki a férjem szükségleteit, ha esetleg aznap nem jutott el egy bordélyházba.
*Nyújtja is ki kissé a nyelvét egy fancsali arccal ötvözve, mint aki szó szerint rosszul van ettől a gondolattól.*
- Apám szerint nem való nekem a kereskedés, mert csak csavargó lennék, annyira nem lenne sikerem, a fegyverekhez ügyetlen vagyok, akár forgatni, akár készíteni őket. Ha földművesnek állnék úgy is kihalna a termés, szerinte főzni nem tudok, az állattartás meg nem játszik azért, mert úgy is hagynám, hogy elkószáljanak tőlem az állatok.
*Ezzel szét is tárja a karjait tanácstalanul, majd a megnyugtató szempárba pillant mosolyogva.*
- Ha nem néznek ki semmit az emberből, itt pedig más lehetőségem nem sok van, akkor mégis miért foglalkoztasson akármi? Hagyom, hogy igazuk legyen, iszok a fogadókban, néha elvállalok valami potya munkát, hogy tudjak hazaadni aranyat, mielőtt kiteszik a szűröm és ennyi. Normális férfit nem nagyon tudok fogni, mert a legtöbb itt a városban mind nyápic fajankó, aki előbb-utóbb olyanná válik, mint nővérem embere. Az meg kinek kell? Nem akarok belemenni a csöpögős romantikába, hogy én az igazira várok nem pedig egy elrendezett "szerelemre". Ha ennek az az ára, hogy vénlány maradok alkalmi munkákkal, akkor legyen úgy. Pedig vannak ám terveim.
*Veszi is halkabbra a hangját, s ismét kissé bizalmasan hajol közelebb a férfihoz. Mint aki most attól fél, hogy vagy ellopják az ötletét, vagy kinevetik.*
- Egyszer lesz egy pékségem vagy egy egész cukrászdám. Tudom, tudom van két fogadó a városban, minek harmadik. De miért ne lehetne egyszer megpróbálni? Most nem azért, de süteményt egyikben sem nagyon kapni, pedig nekem ne mondja senki, hogy azt senki sem szereti. Meg igazából nem kötelességem nekem a városban maradni. Máshol, kijjebb Artheniorból is lehetne nyitni valamit.
*Szusszan fel, ahogy igazából tudja, hogy teljes hülyeség, amit mond. De ott legalább a saját főnöke lehetne, mindent a saját szájíze szerint tehetne és még élvezné is, amit csinál.*
- Az apám tényleg meg van győződve arról, hogy a konyhában sincs helyem, de higgye el, hogy remek vagyok. Csak nekik direkt nem mutatom meg.
*Vigyorodik el hamiskásan, ahogy elégedettséggel dől hátra a széken. Hiszen így van. Szándékosan nem erőlteti meg magát otthon, mert már egyáltalán nem akar megfelelni a szülőknek. Hagy forrongjanak, hogy egy semmirekellő lánnyá nőtte ki magát a legkisebbik gyermek.
Az önsajnáltató drámázást ezzel le is zárja. Nem akarja ebbe az irányba terelni a beszélgetést, mert örül annak, ha nem kell ezeken gondolkodnia. Ahogy most Bredoc is kilépett egy kis szabadságra a parancsnoki terhek alól, úgy akar ő is egy kis nyugtot az otthoni dolgai alól. Most legalább tényleg önfeledten élvezheti egy olyan férfi társaságát, aki szerencsére humorral is meg tudja fűszerezni az egész beszélgetést.*
- Lebukott bizony. Úgy néz ki, hogy a parancsnok úr nem túl jó színész. Majd adok leckéket.
*Húzza is ki magát, miközben olyan arcot vág, akár egy megélt dáma a vándorszínházakból. Még int is a kezével, hogy Bredoc jobban érezze eme nagylelkűségét, hogy ha szükségét érzi, akkor pártfogása alá venné szívesen. De ez a színjáték nem tart sokáig, mert hamar nevetésbe fullad a nő részéről. Igazi felszabadult kacagássá, amit már rég hoztak ki belőle. Mikor pediglen végre elhalkul kedves mosollyal pillant vissza a szakállas ábrázatra. S talán ez a pillantás kissé tovább is tart a kelleténél, így zavartan szusszanva ráz aprót a fején, majd inkább az asztal lapjának szenteli a tekintetét. A megüresedett pálinkáspoharat a kezébe véve kezdi ujjai között forgatni pótcselekvésként. Utoljára mikor férfival volt dolga, persze itt a Gigár nevű óriást most nem számolja bele, nem igazán mentek zökkenőmentesen a dolgok. Ami szintén nem hagyott maga után kellemes emlékeket. De azt tudta kezelni, mert pár jól célzott szitok és káromkodás mellé tűzdelt pofon után magára is hagyta azt a fajankót. De most nem nagyon tud mit kezdeni magával és ez, talán életében először, igencsak zavarba hozza. A pír gyakran futkározik az arcán, időnként a szíve is hevesebb ütembe kezd, de ezt még inkább a pálinkának tudja be. Talán jobb is lenne, ha csak ez az átkos ital művelné ezt vele.*
- Régen apám is próbálkozott ilyennel. Fellelkesült, mikor az egyik barátja azt mondta, hogy mindenből lehet kerítésszaggatót főzni, aminek van egy kis cukortartalma. Nos az öreg tényleg, de tééényleg sok mindent megpróbált. Nehezen fogom elfelejteni azokat a szagokat.
*Nyökögi undorral az arcán, s inkább nem is idézi fel azt a hosszú időszakot, maikor a vénember nekiállt a házban kísérletezni. Sosem volt még olyan hideg tele odahaza, mert ugye az állandó szellőztetés miatt ritka volt, ha a kis házikó rendesen felmelegedett. Az első pár ráerőszakolt kóstoló után pedig inkább tényleg csak akkor járt haza, ha már a szülők nyugovóra tértek.*
- Már hogy sorozatgyilkosnak?
*Billenti is félre a fejét kíváncsian. Az igazat megvallva talán ez az első tényleg elgondolkodtató kérdése a férfinak, amire most nem is igazán tudja, hogy csak költői vagy tényleg kíváncsi egy válaszra.*
- Hát most megfogott, de tudja mit. Csak megpróbálom kifejteni a tényállásom.
*Köszörüli is meg a torkát nagy komolyan, mint aki egy egész szónoklatra készül.*
- Nehéz különbséget tenni gyilkosság és gyilkosság között. Hiszen, és most igyekezzen nem megsértődni, gondolom az ön szakmája is... járt már ezzel, nem? Kioltani valaki életét nagy felelősség és teher lehet, ami rányomja a bélyegét az ember lelkiismeretére. Egy élet kioltása szerintem igencsak megváltoztatja az embert. A lelkéből kitép egy darabot, amit sosem lehet visszaszerezni. Sajnos ez jár a háborúkkal, belharcokkal, lázadásokkal, mindennel, amiben fegyverekkel csapnak össze egymás ellen. De amíg azt nem lehet elkerülni, vagy csak nagyon nehezen, addig egy egyszerű gyilkosság nem azon múlik. Egy gyilkos nem törődik a lelkiismerettel, nem kötelességből, hazaszeretetből, védelemből öl. Egy gyilkost csak az aberráció, az ösztön, a saját kielégülése hajt, amit csillapít, ha önző, önös érdekből kiolt egy életet.
*Szinte beleéléssel kezdi el fejtegetni az álláspontját. Talán még kap is egy-egy kósza pillantást a közelebb ülőktől. Egyesek még féleszűnek is titulálják, hogy ekkora szakértelemmel igyekszik kifejteni a dolgokat. De a lány csak mondja és mondja töretlenül, s csak a végére, a végszóra halkítja vissza a hangját, hisz azt már úgy mondja, mintha csakis Bredocnak címezné.*
- Persze mindenképp elítélem az élet kioltását, de egy katonát... egy parancsnokot senki sem hibáztathat, hisz ő csak a sajátjait védi ezzel.
*Mosolyodik el haloványan, majd a szemeit zavartan lesütve harapja be az ajkát. Persze nehéz téma volt ez. Nem könnyű eldönteni, hogy mikor mi a helyes és a helytelen, de abban őszintén gondolkodik, hogy sosem tudna hibáztatni egy őrt, egy katonát, parancsnokot, sereget, mert meg akarja védeni az otthonát és a szeretteit.*
- Ugyan már. Ezen mit akar hálálkodni?
*Kuncog fel halkan, le is legyintve a férfit.*
- Vegyük úgy, hogy a remek társaságával és a pálinkával le is rótta az adósságát.
*Azt leszámítva, hogy pár kósza adósságrendező gondolat azért befészkeli magát a fejébe, de egyik isten parancsára sem lenne hajlandó ezt a férfi orrára kötni. Így is elég zavarban van már. Nem fogja maga alatt vágni a faágat.*
- Én, én, én nem mondtam, hogy randevú, csak, hogy olyan, mint...
*kapja is fel a fejét teljes zavarában, s pislogás nélkül mered a férfira, mint aki szellemet lát. Szinte el is kezdene szabadkozni, de viszonylagosan hamar leesik, hogy bizonyára megint csak egy móka áldozata lett.*
- Maga... ugye tudja, hogy nagy kurafi?
*Neveti el magát végül, majd mosollyal fűszerezett sóhajjal csóválja meg a fejét.*
- Ilyen felkészületlen partnerem sem volt még randevún, de ha már ennyire ráér a mai nap és nem tud az idejével mit kezdeni, akkor pótolhatjuk a hiányt. Szedhet nekem virágot a közelben. Talán a főtéren találunk vagy a mezőkön, esetleg a templomkertben.
*Sandít is a szakállas arcra hamiskás mosollyal.*
- Akkor talán nem veszem sértésnek, hogy ide virág nélkül jött és még kaphat csókot a kapualjban. Vagy egy virágkoszorút amit előléptetése jeléül kap a randevúk hőse cím mellé.
*Dől is hátra karba tett kézzel, közben zöldjeivel a vendégsereg között kezd kutakodni. Amikor pedig megpillantja a helyes kis felszolgálólányt a saját asztalukhoz inti nyomban.
Kikér két pohár Pálinkát, majd a lányka kezébe csúsztatja a 36 aranyat.
Mikor az újabb két pohárnyi borzalom kiérkezik, az egyiket a férfi elé is tolja.*
- Ez útravalónak meg is teszi, ha már úgy is szabadnapos.
16770. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-18 10:21:00
Üzenet elküldve: 2021-10-18 10:21:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
– Üde és nagyon kipihent mire itt végzünk. *Ígéri a nőnek a korábbi tapasztalatai alapján. Eddig többnyire a közös medence vendége volt, most már itt az ideje kipróbálnia a Fürdőház egyik eldugott sarkát is, Syndra pedig biztosan kiváló partner lesz a vállalkozásban.*
– Kint megvárlak. *Útjára engedi az elfet az öltözője felé, aztán keres magának egy szabad helyet az átöltözéshez. A művelet itt-ott bonyolult elemeket is tartalmaz, meg kell szabaduljon a kalaptól, a köpenytől, a köpeny alatt viselt páncéltól, aztán jönnek a ruhák és a fegyverzet.*
~A végén még előbb lesz kész. Kell nekem a kocsmába is elvinnem a fél házat. Talán ha fogadnék egy segédet, akkor nem lenne ezzel gondom. Még a kalapom is emelgethetné helyettem, igazán előkelő.~
*Vetkőzés közben jól elszórakozik a saját gondolatain, ideje sincs elképzelni, hogy Syndra éppen mit csinálhat. Hátrány persze így sem éri, az öltözőből kilépve rögtön meglátja a végeredményt. Cserébe immár ő is ruha nélkül, mindössze egy törülközővel a dereka körül mutatkozik.*
– Tádá. *Viszonozza az üdvözlést miközben az átöltözött, azaz levetkőzött elfet nézi. A nő cserébe észreveheti, hogy Svir törülközőben is igen jó kiállású. Láthatóan nem fogta még meg a kor, hiába hagyta már el a negyvenet.*
– Ó, valóban, a dolgok! *Magához inti a személyzet legközelebbi tagját, hogy a gondjaira bízza a felszerelését. Reméli, hogy az illető eleget tesz a kérésének. Ezután követi Syndrát a medencéjükhöz. A nő mellé sétál, majd előzékenyen felé nyújtja a kezét.*
– Szabad? Egyedül csúszós lehet. *Ajánlja fel a segítségét a bemenéshez egy kedves mosoly kíséretében.*
– Vagy előbb ellenőrizzem én? *Syndrara bízza a döntést, neki szinte mindegy, ki lép a vízbe előbb.*
// Fürdőház //
– Üde és nagyon kipihent mire itt végzünk. *Ígéri a nőnek a korábbi tapasztalatai alapján. Eddig többnyire a közös medence vendége volt, most már itt az ideje kipróbálnia a Fürdőház egyik eldugott sarkát is, Syndra pedig biztosan kiváló partner lesz a vállalkozásban.*
– Kint megvárlak. *Útjára engedi az elfet az öltözője felé, aztán keres magának egy szabad helyet az átöltözéshez. A művelet itt-ott bonyolult elemeket is tartalmaz, meg kell szabaduljon a kalaptól, a köpenytől, a köpeny alatt viselt páncéltól, aztán jönnek a ruhák és a fegyverzet.*
~A végén még előbb lesz kész. Kell nekem a kocsmába is elvinnem a fél házat. Talán ha fogadnék egy segédet, akkor nem lenne ezzel gondom. Még a kalapom is emelgethetné helyettem, igazán előkelő.~
*Vetkőzés közben jól elszórakozik a saját gondolatain, ideje sincs elképzelni, hogy Syndra éppen mit csinálhat. Hátrány persze így sem éri, az öltözőből kilépve rögtön meglátja a végeredményt. Cserébe immár ő is ruha nélkül, mindössze egy törülközővel a dereka körül mutatkozik.*
– Tádá. *Viszonozza az üdvözlést miközben az átöltözött, azaz levetkőzött elfet nézi. A nő cserébe észreveheti, hogy Svir törülközőben is igen jó kiállású. Láthatóan nem fogta még meg a kor, hiába hagyta már el a negyvenet.*
– Ó, valóban, a dolgok! *Magához inti a személyzet legközelebbi tagját, hogy a gondjaira bízza a felszerelését. Reméli, hogy az illető eleget tesz a kérésének. Ezután követi Syndrát a medencéjükhöz. A nő mellé sétál, majd előzékenyen felé nyújtja a kezét.*
– Szabad? Egyedül csúszós lehet. *Ajánlja fel a segítségét a bemenéshez egy kedves mosoly kíséretében.*
– Vagy előbb ellenőrizzem én? *Syndrara bízza a döntést, neki szinte mindegy, ki lép a vízbe előbb.*
16769. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-17 23:04:07
Üzenet elküldve: 2021-10-17 23:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Kaliris//
*Az aprócska, egyszavas visszakérdezés rögtön megpendíti benne azt a bizonyos húrt, amit már akkor is érzett, amikor feltette a kérdését. Vagyis hogy ha nem akar beszélni róla, végül is nem olyan fontos, és most is ezt véli felfedezni a reakcióban.*
-Ne értsen félre, csak egy ártatlan kérdés volt. Ahol a szív, ott a haza, mondják. A város pedig csak egy építményekből és lakosokból álló kusza egyveleg, nincs abban semmi kivetnivaló, ha nem érzi magáénak.
*Igyekszik gyorsan elejét venni az esetleges kósza, rossz gondolatoknak.*
-Azt hiszem értem így is, bár talán a jobb megértés végett kénytelen leszek jobban megismerni.
*Kacsint oda zsiványos mosollyal az arcán, ami persze nem tűnhet túl idegennek Kaliri számára, legfeljebb kacérnak. Aztán pedig igazából csak örül, hogy sikerül elengedni magát, és nem enged túl sokat a benne előtörni vágyó önsajnáltató kurafinak. Ehhez nagyban hozzátesz a nő társasága, és finom játszadozása is, amiért kifejezetten hálás Bredoc, még ha nem is mondja ki hangosan.*
-Ennyi. Most lebuktam.
*Nevet fel halkan, ahogy tettetett szomorúságot és pírt erőltet magára, amit nem is tud sokáig magán tartani, így könnyen kiderülhet, hogy nem igazán fél ettől a felvetéstől, sőt. ~Azt én sem tudom igazán, kedves.~ Persze csak kurtán biccent a tósztra. Figyelmét sokkal inkább leköti a némileg zavarodott, elpirult csinoska arc. Egészen el is vész benne jó pár pillanatra, a tekintetét mintha valamiféle erős mágnes vonzaná a másikra. Küzdenie kell, hogy ne legyen olyan, mint egy kamaszfiú, és meg tudja szakítani a bámuló tevékenységet a bárgyú mosollyal az arcán.*
-Talán csak hozzászoktam az ennél is borzalmasabb ízhez. Ne tudja meg, hogy milyen löttyöt főznek az elkeseredett férfiak krumpliból, meg még ki tudja mitől. Attól sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy megkínáltak már csizmával is, folyékony állapotban.
*Amilyen nevetségesnek hangzik, annál komolyabb a felismerés a férfiban, hogy talán ténylegesen történt ilyen eset, csak nem tűnt akkor fel neki. Rémisztő belegondolni, de azért a jó hangulat felülkerekedik az abszolút nem irreális utólagos borzongáson.*
-Honnan számít valaki annak?
*Újabb költői kérdés, bár talán ez amolyan megválaszolható fajta. Ha valaki szigorúan számlálná az általa elvett életeket, talán még sorozatgyilkosnak is lehetne nevezni. Persze sosem gondolt magára így, és nem is most kezdi ezt el, a sors iróniája csupán a fejében megforduló kép.*
-Nem is tudja, hogy ez mennyit jelent.
*Feleli végül arra, hogy Kaliri igazából Bredoc társaságát keresi, mintsem a parancsnokét.*
-Nem is tudom, hogy hogy tudnám meghálálni. Van ötlete? Tudja, csak hogy ne legyek az adósa.
*Újabb zsivány mosoly, a kacsintásokat pedig egész jól bírja, sőt. Egyenesen odáig meg vissza van értük, főleg hogy egy ilyen szemrevaló hölgytől kapja őket.*
-Ugyan, nem történt semmit. Higgye el. Egyébként pedig ne gondolja azt, hogy nincs joga véleményt alkotni valamiről. Véleménye mindenkinek van és lehet, ezt nem kell, hogy szégyellje.
*Tart egy kis szünetet, mielőtt folytatná.*
-De újfent csak köszönöm a gesztust.
*Bredoc szinte el van kényeztetve, nem is tudja, hogy hogy fogja majd viszonozni ezt a kedves gondoskodást. Bár azért akad egy-két trükk a tarsolyában.*
-Óóóó.
*Hüledezik hangosan, de azért hangjában leginkább a játékosság lelhető fel.*
-Tehát ez egy randevú!
*Böki ki a nagy megfejtést, majd rögtön színpadias mozdulatokkal kezd el elsápadni.*
-De hát nem is hoztam virágot, kérem. Miféle randevú az ilyen?
*Egyébként egyáltalán nem gondolja bugyutának, pusztán ritka manapság a lelkiismeretes ember, főleg ha olyan dolgokról van szó, amik igazán őket magukat talán nem is érintik teljesen. Kaliri viszont pont ilyennek látszik Bredoc szemében.*
-Ha nincs virág, nincs csók a kapualjban, ezt mindenki tudja.
*Meg is csóválja a fejét játékosan, majd egy elégedett mosollyal felel.*
-Ameddig csak akarja. De a mai nap legalábbis biztosan. ~Bízom benne.~ Terveim pedig nem nagyon vannak. Olyan rég volt szabadidőm, hogy azt sem tudom mit kezdjek vele. Esetleg... Segítene? Persze ha szépen megkérem.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.17 23:17:56
//Kaliris//
*Az aprócska, egyszavas visszakérdezés rögtön megpendíti benne azt a bizonyos húrt, amit már akkor is érzett, amikor feltette a kérdését. Vagyis hogy ha nem akar beszélni róla, végül is nem olyan fontos, és most is ezt véli felfedezni a reakcióban.*
-Ne értsen félre, csak egy ártatlan kérdés volt. Ahol a szív, ott a haza, mondják. A város pedig csak egy építményekből és lakosokból álló kusza egyveleg, nincs abban semmi kivetnivaló, ha nem érzi magáénak.
*Igyekszik gyorsan elejét venni az esetleges kósza, rossz gondolatoknak.*
-Azt hiszem értem így is, bár talán a jobb megértés végett kénytelen leszek jobban megismerni.
*Kacsint oda zsiványos mosollyal az arcán, ami persze nem tűnhet túl idegennek Kaliri számára, legfeljebb kacérnak. Aztán pedig igazából csak örül, hogy sikerül elengedni magát, és nem enged túl sokat a benne előtörni vágyó önsajnáltató kurafinak. Ehhez nagyban hozzátesz a nő társasága, és finom játszadozása is, amiért kifejezetten hálás Bredoc, még ha nem is mondja ki hangosan.*
-Ennyi. Most lebuktam.
*Nevet fel halkan, ahogy tettetett szomorúságot és pírt erőltet magára, amit nem is tud sokáig magán tartani, így könnyen kiderülhet, hogy nem igazán fél ettől a felvetéstől, sőt. ~Azt én sem tudom igazán, kedves.~ Persze csak kurtán biccent a tósztra. Figyelmét sokkal inkább leköti a némileg zavarodott, elpirult csinoska arc. Egészen el is vész benne jó pár pillanatra, a tekintetét mintha valamiféle erős mágnes vonzaná a másikra. Küzdenie kell, hogy ne legyen olyan, mint egy kamaszfiú, és meg tudja szakítani a bámuló tevékenységet a bárgyú mosollyal az arcán.*
-Talán csak hozzászoktam az ennél is borzalmasabb ízhez. Ne tudja meg, hogy milyen löttyöt főznek az elkeseredett férfiak krumpliból, meg még ki tudja mitől. Attól sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy megkínáltak már csizmával is, folyékony állapotban.
*Amilyen nevetségesnek hangzik, annál komolyabb a felismerés a férfiban, hogy talán ténylegesen történt ilyen eset, csak nem tűnt akkor fel neki. Rémisztő belegondolni, de azért a jó hangulat felülkerekedik az abszolút nem irreális utólagos borzongáson.*
-Honnan számít valaki annak?
*Újabb költői kérdés, bár talán ez amolyan megválaszolható fajta. Ha valaki szigorúan számlálná az általa elvett életeket, talán még sorozatgyilkosnak is lehetne nevezni. Persze sosem gondolt magára így, és nem is most kezdi ezt el, a sors iróniája csupán a fejében megforduló kép.*
-Nem is tudja, hogy ez mennyit jelent.
*Feleli végül arra, hogy Kaliri igazából Bredoc társaságát keresi, mintsem a parancsnokét.*
-Nem is tudom, hogy hogy tudnám meghálálni. Van ötlete? Tudja, csak hogy ne legyek az adósa.
*Újabb zsivány mosoly, a kacsintásokat pedig egész jól bírja, sőt. Egyenesen odáig meg vissza van értük, főleg hogy egy ilyen szemrevaló hölgytől kapja őket.*
-Ugyan, nem történt semmit. Higgye el. Egyébként pedig ne gondolja azt, hogy nincs joga véleményt alkotni valamiről. Véleménye mindenkinek van és lehet, ezt nem kell, hogy szégyellje.
*Tart egy kis szünetet, mielőtt folytatná.*
-De újfent csak köszönöm a gesztust.
*Bredoc szinte el van kényeztetve, nem is tudja, hogy hogy fogja majd viszonozni ezt a kedves gondoskodást. Bár azért akad egy-két trükk a tarsolyában.*
-Óóóó.
*Hüledezik hangosan, de azért hangjában leginkább a játékosság lelhető fel.*
-Tehát ez egy randevú!
*Böki ki a nagy megfejtést, majd rögtön színpadias mozdulatokkal kezd el elsápadni.*
-De hát nem is hoztam virágot, kérem. Miféle randevú az ilyen?
*Egyébként egyáltalán nem gondolja bugyutának, pusztán ritka manapság a lelkiismeretes ember, főleg ha olyan dolgokról van szó, amik igazán őket magukat talán nem is érintik teljesen. Kaliri viszont pont ilyennek látszik Bredoc szemében.*
-Ha nincs virág, nincs csók a kapualjban, ezt mindenki tudja.
*Meg is csóválja a fejét játékosan, majd egy elégedett mosollyal felel.*
-Ameddig csak akarja. De a mai nap legalábbis biztosan. ~Bízom benne.~ Terveim pedig nem nagyon vannak. Olyan rég volt szabadidőm, hogy azt sem tudom mit kezdjek vele. Esetleg... Segítene? Persze ha szépen megkérem.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.17 23:17:56
16768. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-16 20:41:42
Üzenet elküldve: 2021-10-16 20:41:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Bredoc//
*Való igaz, hogy most ő maga is egészen más ebben a pillanatban. Először a sör jótékony hatásának tudja be, de ahhoz igazából lópikulányit sem ivott, hogy bármit is ráfoghasson. Azt maga előtt viszont nem tagadja, hogy bizonyosan a férfi társasága is igencsak hozzátesz a dologhoz. Különös mód még káromkodni sem káromkodott, pedig aztán ő tud, ha akar. De valahogy Bredoc jelenlétében viselkedni akar. Nem azért, mert... hát igazából nem is nagyon tudja, hogy miért. A nyelve is megered, s szinte gondolkodás nélkül önti a fogadó előtt történteket a férfi nyakába. Még a kósza mosoly sem tűnik fel a számára, amiből igencsak gyanakodhatna. Lelkesen, de azért óvatosan mesél. Még a férfi sem vág közbe, így abszolúte nem zökkenti ki semmi sem nyelvének megeredését.*
- Hogy?
*Torpan is meg egy pillanatra Bredoc kérdésére. Először teljesen értetlen arccal hunyorog a férfi szemeibe, mikor pediglen eljut elméjéig a kérdés először csak sóhajtva vonja meg a vállát.*
- Tudom, nem feltétlenül helyes, ha már én is itt lakom, de... elvették tőle a kedvem.
*Itt most megint litániát zenghetne a szülői elnyomásról. Arról, hogy akármivel kezdett foglalkozni, akármi kezdte el érdekelni az sosem volt jó odahaza. Így végül úgy döntött, hogy egyszerűbb, ha nemes egyszerűséggel semmivel sem törődik.*
- Tény, hogy nem vagyok egy mintapolgár, de talán majd idővel változik ez is. Higgye el, ha jobban ismerne értené, hogy mire gondolok pontosan.
*Ejt is meg egy komisz vigyort. Hiszen, ha a férfi esetleg más társaságában látná, hallaná a vöröskét, akkor valószínűleg nem akarna egy asztalnál ülni vele. A neveletlen, dacos, szájaló sárkánnyal. De most, mintha külön Bredoc kedvéért kissé megváltozott volna, amit nem tagad, hogy ő maga is élvez. Most nyugodt, szabad és kötetlenül adja át magának az egyszerű csevejnek.
De egy idő után úgy érzi, hogy lehet rosszat szólt. Legalábbis az elkomorodó férfi arca ezt sugallja. A lepcses száját ezek szerint nem tudta időben befogni, így lehet, hogy fel is bosszantotta asztaltárást. De már késő a visszavonulóhoz, hiszen az élménybeszámolónak vége is szakad. Az ajkait összepréselve várja azt, hogy melegebb éghajlat felé legyen kalauzolva, de úgy néz ki, hogy a mai igen szerencsés nap. A férfi mosolya lassan, de biztosan tér vissza, amitől az ő arcára is felkúszik egy zavartabb, felfelé görbülő szájhúzás.*
- Pedig nem vagyok valami frappáns szónok.
*Kuncog fel halkan, igyekszik visszatérni a könnyed légkörbe, de valahogy most olyan másnak hat a férfi. Hiába a mosoly, még így ismeretlenül is megállapítja, hogy most nem olyan, mint pár pillanattal ezelőtt. Ismét visszakanyarodik oda, hogy biztos az tehet róla, amit mesélt, de ezt sajnos már nem tudja semmissé tenni.*
- Ha nem tudnám, hogy nem így van, még azt gondolnám, hogy kacérkodik velem.
*Emeli is meg jobbját, kinyújtott mutatóujjal, mintha csak megfeddni készülne egy gyermeket. De közben szemei pajkosan csillognak. Épphogy nem vigyorodik el mellé. ~Persze azt nem mondtam, hogy nem tehetsz egy próbát.~ Jegyzi is meg magában, de persze ahhoz nyuszi, hogy hangosan is kimondja a kósza, balga gondolatot. Pedig a kétértelmű megjegyzések igencsak sarkallják arra, hogy ő maga is megpróbálja elcsavarni Bredoc fejét, vagy legalább tetszelegjen egy kicsit. De a nők dolga ilyenkor nehéz. Az arany középutat nem mindig könnyű meglelni. Ha nem ad semmi jelet akkor prűdnek bélyegzik, viszont, ha ő is nekiállna incselkedni, akkor pedig lehet, hogy könnyű vérűnek titulálnák. Egyik eshetőség sem valami fényes.
Pedig a férfi pozitivitása több, mint lenyűgöző a számára. Főleg olyan ember számára, aki mindenben csak a negatívumot tudja meglátni először. Főleg magában. Ami csak jobban megerősödik, mikor fény derül arra, hogy kinél is foglalt valójában helyet. Szabadkozik és szerencsétlenkedik. Ha a férfi nem lépne gyorsan talán a végén még esdekelne is, hogy Bredoc bocsássa meg a bugyuta szavait. De az ajkaihoz érintett mutatóujj azonnal belé fojtja a szót. Az orra hegyéig belepirulva bandzsít le az ujja hegyére, szinte még bele is libabőrösödik ebbe a sokaknak semmitmondó érintésbe. Aprót nyelve szusszan fel, majd a székén hátradőlve tűr egy kósza tincset a füle mögé. Ha nem érezné magát ennyire bolondnak most biztos megkönnyebbülne attól, hogy a férfi hangjában nem érez semmi haragot vagy neheztelést, de na. Épp egy parancsnoknak kezdett el az őrségről magyarázni. Így utólag visszapörgetve az elhangzottakat pedig biztos nem olyan dolgokat mondott, amire egy vállveregetést kapna jutalmul.*
- Nem igazán tudom milyen szabályok vonatkoznak a tósztmondásra, szóval legyen úgy. Ránk!
*Erőltet magára egy mosolyt, s már el is tűnik a pálinka a piros ajkak között. Az erős íz legalább egy pillanatra elűzi a kínos gondolatokat.*
- Nagy szakértő lehet, ha ebből a borzalmas ízből meg tudja állapítani. Szerintem inkább ezzel a padlót mossák fel.
*Nyöszörgi, miközben próbálja magát túltenni az erős ital okozta sokkon. Iszik ő, sokszor is méghozzá, de a rövideket a leggyakrabban mellőzi. Annak ellenére, hogy az okoz a legrövidebb idő alatt átmeneti felejtést. Persze nem elég gyorsan, mert a férfi újabb megjegyzése csak ismét felszínre hozza az iménti beszélgetést. Vagyis inkább az ő beszédét. Egy ideig csak szótlanul fürkészi a megenyhültnek látszó arcot, majd kedves mosollyal ráz aprót a fején.*
- Miért ment volna? Nem egy sorozatgyilkos. Igazán tiszteletreméltó foglalkozása van. Ez az egyik fele. A másik fele pedig az, hogy én Bredoc társaságát élveztem először, nem pedig a parancsnokét.
*Kacsint is a férfira. Valószínűleg sokaknak a kettő egy és ugyan az. De ebben Kaliris nem igazán értene egyet. Hiszen a fogadóban iszogató, kötetlenül beszélgető Bredoc bizonyosan másabb lehet, mint a komoly, kötelességtudó parancsnok. Nem tudja hogyan működnek a kaszárnya ügyei, de valószínűleg ott nem úgy viselkedik és beszél az őrség tagjaival, mint most itt vele. De ugyebár, ha a férfinak még van ideje, akkor lesz lehetősége a vöröskének ezt kideríteni.*
- De remélem nem mondtam semmi sértőt. Higgye el, tényleg nem értek a maguk dolgaihoz, így ítélkezni sincs jogom, nem is akarok, de tudni sem tudok.
*Jegyzi is meg őszintén, közben futólag az ajkára simít, ahol imént még Bredoc ujja foglalt helyet.*
- Biztos bugyutának gondol most. *Mosolyodik el zavartan.* De tényleg őszintén gondolom, hogy most itt kettőnk között nyugodtan megfeledkezhet a kötelességeiről, legalábbis amíg kimenője van, vagy hogy mondják ezt maguknál. Tudja, mint egy randevún. Ott sem az az elsődleges, hogy ki mivel foglalkozik.
*Valószínűleg sokaknak nem adatik meg, hogy másik oldaláról ismerjenek meg egy parancsnokot. Kaliris pedig most nem a város védőjére kíváncsi, hanem Bredocra. Ami azért nem teljesen ugyan az.*
- Szóval akkor meddig is rabolhatom az idejét? Mi a mai terv?
*Ejti ölébe a kezeit, ahogy újból magára ölti a felhőtlen, kedves, s kissé pajkos mosolyt, ami a beszélgetésük eleje óta igen gyakran jelenik meg az arcán.*
//Bredoc//
*Való igaz, hogy most ő maga is egészen más ebben a pillanatban. Először a sör jótékony hatásának tudja be, de ahhoz igazából lópikulányit sem ivott, hogy bármit is ráfoghasson. Azt maga előtt viszont nem tagadja, hogy bizonyosan a férfi társasága is igencsak hozzátesz a dologhoz. Különös mód még káromkodni sem káromkodott, pedig aztán ő tud, ha akar. De valahogy Bredoc jelenlétében viselkedni akar. Nem azért, mert... hát igazából nem is nagyon tudja, hogy miért. A nyelve is megered, s szinte gondolkodás nélkül önti a fogadó előtt történteket a férfi nyakába. Még a kósza mosoly sem tűnik fel a számára, amiből igencsak gyanakodhatna. Lelkesen, de azért óvatosan mesél. Még a férfi sem vág közbe, így abszolúte nem zökkenti ki semmi sem nyelvének megeredését.*
- Hogy?
*Torpan is meg egy pillanatra Bredoc kérdésére. Először teljesen értetlen arccal hunyorog a férfi szemeibe, mikor pediglen eljut elméjéig a kérdés először csak sóhajtva vonja meg a vállát.*
- Tudom, nem feltétlenül helyes, ha már én is itt lakom, de... elvették tőle a kedvem.
*Itt most megint litániát zenghetne a szülői elnyomásról. Arról, hogy akármivel kezdett foglalkozni, akármi kezdte el érdekelni az sosem volt jó odahaza. Így végül úgy döntött, hogy egyszerűbb, ha nemes egyszerűséggel semmivel sem törődik.*
- Tény, hogy nem vagyok egy mintapolgár, de talán majd idővel változik ez is. Higgye el, ha jobban ismerne értené, hogy mire gondolok pontosan.
*Ejt is meg egy komisz vigyort. Hiszen, ha a férfi esetleg más társaságában látná, hallaná a vöröskét, akkor valószínűleg nem akarna egy asztalnál ülni vele. A neveletlen, dacos, szájaló sárkánnyal. De most, mintha külön Bredoc kedvéért kissé megváltozott volna, amit nem tagad, hogy ő maga is élvez. Most nyugodt, szabad és kötetlenül adja át magának az egyszerű csevejnek.
De egy idő után úgy érzi, hogy lehet rosszat szólt. Legalábbis az elkomorodó férfi arca ezt sugallja. A lepcses száját ezek szerint nem tudta időben befogni, így lehet, hogy fel is bosszantotta asztaltárást. De már késő a visszavonulóhoz, hiszen az élménybeszámolónak vége is szakad. Az ajkait összepréselve várja azt, hogy melegebb éghajlat felé legyen kalauzolva, de úgy néz ki, hogy a mai igen szerencsés nap. A férfi mosolya lassan, de biztosan tér vissza, amitől az ő arcára is felkúszik egy zavartabb, felfelé görbülő szájhúzás.*
- Pedig nem vagyok valami frappáns szónok.
*Kuncog fel halkan, igyekszik visszatérni a könnyed légkörbe, de valahogy most olyan másnak hat a férfi. Hiába a mosoly, még így ismeretlenül is megállapítja, hogy most nem olyan, mint pár pillanattal ezelőtt. Ismét visszakanyarodik oda, hogy biztos az tehet róla, amit mesélt, de ezt sajnos már nem tudja semmissé tenni.*
- Ha nem tudnám, hogy nem így van, még azt gondolnám, hogy kacérkodik velem.
*Emeli is meg jobbját, kinyújtott mutatóujjal, mintha csak megfeddni készülne egy gyermeket. De közben szemei pajkosan csillognak. Épphogy nem vigyorodik el mellé. ~Persze azt nem mondtam, hogy nem tehetsz egy próbát.~ Jegyzi is meg magában, de persze ahhoz nyuszi, hogy hangosan is kimondja a kósza, balga gondolatot. Pedig a kétértelmű megjegyzések igencsak sarkallják arra, hogy ő maga is megpróbálja elcsavarni Bredoc fejét, vagy legalább tetszelegjen egy kicsit. De a nők dolga ilyenkor nehéz. Az arany középutat nem mindig könnyű meglelni. Ha nem ad semmi jelet akkor prűdnek bélyegzik, viszont, ha ő is nekiállna incselkedni, akkor pedig lehet, hogy könnyű vérűnek titulálnák. Egyik eshetőség sem valami fényes.
Pedig a férfi pozitivitása több, mint lenyűgöző a számára. Főleg olyan ember számára, aki mindenben csak a negatívumot tudja meglátni először. Főleg magában. Ami csak jobban megerősödik, mikor fény derül arra, hogy kinél is foglalt valójában helyet. Szabadkozik és szerencsétlenkedik. Ha a férfi nem lépne gyorsan talán a végén még esdekelne is, hogy Bredoc bocsássa meg a bugyuta szavait. De az ajkaihoz érintett mutatóujj azonnal belé fojtja a szót. Az orra hegyéig belepirulva bandzsít le az ujja hegyére, szinte még bele is libabőrösödik ebbe a sokaknak semmitmondó érintésbe. Aprót nyelve szusszan fel, majd a székén hátradőlve tűr egy kósza tincset a füle mögé. Ha nem érezné magát ennyire bolondnak most biztos megkönnyebbülne attól, hogy a férfi hangjában nem érez semmi haragot vagy neheztelést, de na. Épp egy parancsnoknak kezdett el az őrségről magyarázni. Így utólag visszapörgetve az elhangzottakat pedig biztos nem olyan dolgokat mondott, amire egy vállveregetést kapna jutalmul.*
- Nem igazán tudom milyen szabályok vonatkoznak a tósztmondásra, szóval legyen úgy. Ránk!
*Erőltet magára egy mosolyt, s már el is tűnik a pálinka a piros ajkak között. Az erős íz legalább egy pillanatra elűzi a kínos gondolatokat.*
- Nagy szakértő lehet, ha ebből a borzalmas ízből meg tudja állapítani. Szerintem inkább ezzel a padlót mossák fel.
*Nyöszörgi, miközben próbálja magát túltenni az erős ital okozta sokkon. Iszik ő, sokszor is méghozzá, de a rövideket a leggyakrabban mellőzi. Annak ellenére, hogy az okoz a legrövidebb idő alatt átmeneti felejtést. Persze nem elég gyorsan, mert a férfi újabb megjegyzése csak ismét felszínre hozza az iménti beszélgetést. Vagyis inkább az ő beszédét. Egy ideig csak szótlanul fürkészi a megenyhültnek látszó arcot, majd kedves mosollyal ráz aprót a fején.*
- Miért ment volna? Nem egy sorozatgyilkos. Igazán tiszteletreméltó foglalkozása van. Ez az egyik fele. A másik fele pedig az, hogy én Bredoc társaságát élveztem először, nem pedig a parancsnokét.
*Kacsint is a férfira. Valószínűleg sokaknak a kettő egy és ugyan az. De ebben Kaliris nem igazán értene egyet. Hiszen a fogadóban iszogató, kötetlenül beszélgető Bredoc bizonyosan másabb lehet, mint a komoly, kötelességtudó parancsnok. Nem tudja hogyan működnek a kaszárnya ügyei, de valószínűleg ott nem úgy viselkedik és beszél az őrség tagjaival, mint most itt vele. De ugyebár, ha a férfinak még van ideje, akkor lesz lehetősége a vöröskének ezt kideríteni.*
- De remélem nem mondtam semmi sértőt. Higgye el, tényleg nem értek a maguk dolgaihoz, így ítélkezni sincs jogom, nem is akarok, de tudni sem tudok.
*Jegyzi is meg őszintén, közben futólag az ajkára simít, ahol imént még Bredoc ujja foglalt helyet.*
- Biztos bugyutának gondol most. *Mosolyodik el zavartan.* De tényleg őszintén gondolom, hogy most itt kettőnk között nyugodtan megfeledkezhet a kötelességeiről, legalábbis amíg kimenője van, vagy hogy mondják ezt maguknál. Tudja, mint egy randevún. Ott sem az az elsődleges, hogy ki mivel foglalkozik.
*Valószínűleg sokaknak nem adatik meg, hogy másik oldaláról ismerjenek meg egy parancsnokot. Kaliris pedig most nem a város védőjére kíváncsi, hanem Bredocra. Ami azért nem teljesen ugyan az.*
- Szóval akkor meddig is rabolhatom az idejét? Mi a mai terv?
*Ejti ölébe a kezeit, ahogy újból magára ölti a felhőtlen, kedves, s kissé pajkos mosolyt, ami a beszélgetésük eleje óta igen gyakran jelenik meg az arcán.*
16767. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-16 13:08:57
Üzenet elküldve: 2021-10-16 13:08:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
- Nem gond. * Rántja meg a vállát. * - Szimpla és üde leszek. Én maradok a meleg törülközőnél.
* Fejben már a vízbe van, hátra dőlve és relaxálva. Csak alkalmanként ébred rá, hogy egyáltalán nem ott van. És még öltözni is kellene, hogy ezt a célt elérje. A maszkot táskájába át teszi, majd elindul az öltöző részbe. *
- Egy pillanat. * Mondja majd magára húzza az ajtót, gyorsan el is kezdi le vedleni a ruháit. Igényesen össze is hajtja, majd egy törülközőbe csavarja magát. Amint ezzel is megvan a ruhákat le teszi, és már megy is ki. *
- Tádáááh. * Mutatja magát meg kőrbe tekerve. Bár fejbe nem éppen ezt akarta, úgy érzi nem kellene el sietnie a dolgot Svirrel. ~ De ami késik, az nem múlik! ~ *
- Én addig a külön helységbe megyek. A táskámat mindenképp viszem! * Mondja határozottan, majd magához szorítva el is indul a külön helységbe. *
- Ha megvagy akkor gyere, ebbe. * Mutat rá, majd egy mosoly keretébe be is tér. Szépen és igényesen le teszi a szükséges dolgokat a víz mellé, és természetesen az üveget is. De nem megy be. Megvárja a másik félt. ~ Meg késztetést is érzek rá, hogy egy kicsit tetszelegjek az úrnak. ~ Húzza szélesre mosolyát, majd gyorsan meg is igazítja a haját, hogy Svir ne tudjon belekötni. *
// Fürdőház //
- Nem gond. * Rántja meg a vállát. * - Szimpla és üde leszek. Én maradok a meleg törülközőnél.
* Fejben már a vízbe van, hátra dőlve és relaxálva. Csak alkalmanként ébred rá, hogy egyáltalán nem ott van. És még öltözni is kellene, hogy ezt a célt elérje. A maszkot táskájába át teszi, majd elindul az öltöző részbe. *
- Egy pillanat. * Mondja majd magára húzza az ajtót, gyorsan el is kezdi le vedleni a ruháit. Igényesen össze is hajtja, majd egy törülközőbe csavarja magát. Amint ezzel is megvan a ruhákat le teszi, és már megy is ki. *
- Tádáááh. * Mutatja magát meg kőrbe tekerve. Bár fejbe nem éppen ezt akarta, úgy érzi nem kellene el sietnie a dolgot Svirrel. ~ De ami késik, az nem múlik! ~ *
- Én addig a külön helységbe megyek. A táskámat mindenképp viszem! * Mondja határozottan, majd magához szorítva el is indul a külön helységbe. *
- Ha megvagy akkor gyere, ebbe. * Mutat rá, majd egy mosoly keretébe be is tér. Szépen és igényesen le teszi a szükséges dolgokat a víz mellé, és természetesen az üveget is. De nem megy be. Megvárja a másik félt. ~ Meg késztetést is érzek rá, hogy egy kicsit tetszelegjek az úrnak. ~ Húzza szélesre mosolyát, majd gyorsan meg is igazítja a haját, hogy Svir ne tudjon belekötni. *
16766. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-16 12:00:00
Üzenet elküldve: 2021-10-16 12:00:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// Fürdőház //
*Az erősebb arcfestést Svir alig veszi észre, inkább Syndra beszédével és mozgásával van elfoglalva, ezeket sokkal érdekesebbnek találja. A csinos mosoly pedig festve és festés nélkül is ugyanúgy tetszik neki. Az új illatot kellemesnek tartja, de egyelőre nem méltatja szóval is dicséretre. Figyelmetlen, talán, kényelmes, esetleg, és lehet, hogy túl biztosnak érzi a pozícióját a nagyobb erőfeszítéshez.*
– A Harsogó borai a legjobbak a környéken, akármelyiket is választod. Aki máshogy vélekedik, az még nem kóstolta vagy a sajátját szeretné eladni neked. *Beveti, amire a szakértelméből futja, szégyenszemre viszont még várat magára a Harsogó borainak konkrét neve.*
– Már ott volt az ágyás, amikor megvettem a házat. Csak nem hagyhattam az egészet kiszáradni. Tavasszal és nyáron pedig nagyon szép is. De igazad van, a gyógyfű jó ötlet, a kertben pedig van máshol is hely. Talán a ház mögött megteremne. *Máris a kertet látja maga előtt, keresi, hogy hol lenne a legjobb helye a gyógyfüveknek.*
– Akkor indulás. *A vezényszó után a kezébe veszi a poharát, aztán Syndrat követve az intézmény fürdőházi része felé indul. Menet közben természetesen különös figyelmet fordít arra, hogy az elf hátsóját ne érje inzultus, lelkiismeretesen rajta tartja a szemét.*
– Kellemes hely. *Mondja a belépés után. Az eléjük jövő hölgyet mosollyal köszönti, az elhelyezésük megbeszélése után pedig továbbmegy a medencéjük felé.*
– Talán először le kellene vetkőznünk, csak utána mehetünk a vízbe. Azzal viszont mindig is bajban voltam, hogy mi marad a törülköző alatt. Sokan gatyában mennek a vízbe, de mások semmit sem hagynak magukon. Úgy az igazi, nem? *Kérdi az öltöző felé menet.*
// Fürdőház //
*Az erősebb arcfestést Svir alig veszi észre, inkább Syndra beszédével és mozgásával van elfoglalva, ezeket sokkal érdekesebbnek találja. A csinos mosoly pedig festve és festés nélkül is ugyanúgy tetszik neki. Az új illatot kellemesnek tartja, de egyelőre nem méltatja szóval is dicséretre. Figyelmetlen, talán, kényelmes, esetleg, és lehet, hogy túl biztosnak érzi a pozícióját a nagyobb erőfeszítéshez.*
– A Harsogó borai a legjobbak a környéken, akármelyiket is választod. Aki máshogy vélekedik, az még nem kóstolta vagy a sajátját szeretné eladni neked. *Beveti, amire a szakértelméből futja, szégyenszemre viszont még várat magára a Harsogó borainak konkrét neve.*
– Már ott volt az ágyás, amikor megvettem a házat. Csak nem hagyhattam az egészet kiszáradni. Tavasszal és nyáron pedig nagyon szép is. De igazad van, a gyógyfű jó ötlet, a kertben pedig van máshol is hely. Talán a ház mögött megteremne. *Máris a kertet látja maga előtt, keresi, hogy hol lenne a legjobb helye a gyógyfüveknek.*
– Akkor indulás. *A vezényszó után a kezébe veszi a poharát, aztán Syndrat követve az intézmény fürdőházi része felé indul. Menet közben természetesen különös figyelmet fordít arra, hogy az elf hátsóját ne érje inzultus, lelkiismeretesen rajta tartja a szemét.*
– Kellemes hely. *Mondja a belépés után. Az eléjük jövő hölgyet mosollyal köszönti, az elhelyezésük megbeszélése után pedig továbbmegy a medencéjük felé.*
– Talán először le kellene vetkőznünk, csak utána mehetünk a vízbe. Azzal viszont mindig is bajban voltam, hogy mi marad a törülköző alatt. Sokan gatyában mennek a vízbe, de mások semmit sem hagynak magukon. Úgy az igazi, nem? *Kérdi az öltöző felé menet.*
16765. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-15 22:21:32
Üzenet elküldve: 2021-10-15 22:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Kaliris//
*Talán külső szemlélőként valóban furcsának tűnhet, de ez bőven több, mint amire Bredoc vágyhat, főleg mostanában. Ebből jut neki a legkevesebb, és piszkosul élvezi a dolgot. A nő szavaira csak halványan bólint, hisz valóban, nem igazán tudná tovább fűzni ezt a vonalat, és talán nem is érdemes.*
-Magam is ritkán látom őket egyébként.
*Persze csak úgy halkan jegyzi meg a dolgot, nem akar túlságosan belekontárkodni a másik mondanivalójába. Sőt, örül is neki, ha csak hallgatnia kell. Főleg egy ilyen csinos hangot. A Gigár néven azonban szemei egészen megváltoznak, helyeselni éppen nem helyesel a dologra, de roppant ismerősen cseng neki. Talán találkozott is vele? ~Lehet, hogy azután került ide, hogy elmentünk a Krenkataurba. Talán a papírokon láthattam a nevét.~ Persze nem ragad le túlságosan itt, hisz úgy látszik, hogy vagy a sör, vagy a jó társaság, vagy mindkettő egyszerre, de megeredni látszik Kaliris nyelve, és ezt igencsak jókedvvel hallgatja a férfi. A szemtelen fajta nő kifejezésen egészen elneveti magát egy rövidke pillanatra, de hamar megzabolázza magát.*
-Nem foglalkozik a város dolgaival?
*Ezt mégis közbeszúrja, mert furcsán hangzik neki. Vannak ötletei, hogy mit is jelenthet ez pontosan, és arról is vannak elképzelései, hogy miért, de ha már így benne vannak, talán jobb ha Kaliri maga mondja el. Már persze ha van kedve.*
-Én sem igazán tudom.
*Teszi hozzá a városőrség dolgához, ami valahol egyébként igaz is, mert ő sem lát bele teljesen hogy hogy áll jelenleg a kiképzés, és minden egyéb. Viszont amit ezután hall, az némileg letörli arcáról a bájt, s helyét az a megszokott komor, hideg tekintet és arckifejezés veszi át, amitől éppen szabadulni próbálna. Szörnyű dolog ez, hogy csak úgy megtámadhatnak falvakat, ilyen közel a városhoz, és jóformán csak utólag lehet ellene tenni, közben, vagy előtte nem. Keserűen néz az üres korsójára, miközben hallgatja az égető szavakat. Hisz itt ül, gyakorlatilag fényes nappal, és nyugodtan sörözget, mintha egyéb dolga sem lenne. ~Hogy is gondoltam.~ Az újabb kérdésre, miszerint csak feltűnne egy őr a fogadóban hamis mosolyt villant, majd visszaréved az üres korsóra, miközben persze tovább figyel. A Warg odúra pedig lassan bólint egyet-kettőt, megerősítve benne a másikat.*
-Igaza lehet. Tetszik ez a megfogalmazás, igazán költői.
*Fakó mosolya némileg élettel telik meg, de érezhetően komorabb, mint azelőtt. De ha már a női szívek megdobogtatásáról esett szó, kénytelen nem engedni a kísértésnek.*
-Ó megmondom én rögtön, hogy mi a jó évjárat... Amint elárulja, hogy melyik évben született.
*Cinkos kacsintás, miközben kicsit kihúzza magát, hogy mégse legyen olyan cseszlett kinézetű. S rögtön utána igyekszik elkapni a smaragd pillantást.*
-Tényleg tetszik nekem.
*Persze ez már olyan dolog, hogy akár magára is érhető a másik, vagy tehet úgy, hogy csak magának a névnek szól. Egy kis kétértelmű utalás sosem árthat.*
-Mind cipeljük a magunk terhét, nincs abban semmi szégyellnivaló. Higgye el. Csak nem szabad feladni, menni kell előre és minden a helyére kerül, aminek a helyére kell kerülni.
*Még saját magát is meglepi ezzel a pozitivitással, még gondolni is ritkán gondol ilyesmiket, nem hogy hangosan ki is mondja őket. Aztán ahogy kiderül, hogy kicsoda is ő, látja Kalirin, hogy mennyire zavarban van. Bredocnak ez pedig csak egyetlen dolgot jelent, mégpedig hogy jó szíve van. Ahogy pedig ez átfut elméjén, rögtön vigyorogni kezd a szakálla alatt, főleg mikor szinte hebegésbe kezd az asztaltársa. A fejét kezdi rázni, majd egy halk hümmögő hangot is kiad, de úgy dönt a legjobb, amit tehet, ha mutatóujját finoman de határozottan a nő ajkára biggyeszti egy futó pillanatra, már ha nem húzódik el tőle.*
-Nem kell, kérem. Nincsen semmi baj.
*Természetesen elveszi a kezét hamar, már ha van honnan, de az érintés valami igazán bizsergető érzést kelthet benne.*
-A parancsnokra pedig nem iszunk!
*Ez inkább hangzik kijelentésnek, mint egyszerű tényközlésnek, talán dörgő hangja is könnyen hozzátesz ehhez.*
-Igyunk inkább ránk.
*Sokkal lágyabb hang, kedvesebb köszöntő, és szaggatóbb ital, legalábbis a sörhöz képest. Ő maga is lerántja az italt, s elégedetten sóhajt, ahogy orrán keresztül engedni, hogy átjárja testét a forróság.*
-Körte, azt hiszem.
*Mint valami piszkos szakértő.*
-Remélem ettől nem ment el a kedve tőlem, kedves Kaliri. ~Már ha volt egyáltalán valaha.~
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.15 22:23:02
//Kaliris//
*Talán külső szemlélőként valóban furcsának tűnhet, de ez bőven több, mint amire Bredoc vágyhat, főleg mostanában. Ebből jut neki a legkevesebb, és piszkosul élvezi a dolgot. A nő szavaira csak halványan bólint, hisz valóban, nem igazán tudná tovább fűzni ezt a vonalat, és talán nem is érdemes.*
-Magam is ritkán látom őket egyébként.
*Persze csak úgy halkan jegyzi meg a dolgot, nem akar túlságosan belekontárkodni a másik mondanivalójába. Sőt, örül is neki, ha csak hallgatnia kell. Főleg egy ilyen csinos hangot. A Gigár néven azonban szemei egészen megváltoznak, helyeselni éppen nem helyesel a dologra, de roppant ismerősen cseng neki. Talán találkozott is vele? ~Lehet, hogy azután került ide, hogy elmentünk a Krenkataurba. Talán a papírokon láthattam a nevét.~ Persze nem ragad le túlságosan itt, hisz úgy látszik, hogy vagy a sör, vagy a jó társaság, vagy mindkettő egyszerre, de megeredni látszik Kaliris nyelve, és ezt igencsak jókedvvel hallgatja a férfi. A szemtelen fajta nő kifejezésen egészen elneveti magát egy rövidke pillanatra, de hamar megzabolázza magát.*
-Nem foglalkozik a város dolgaival?
*Ezt mégis közbeszúrja, mert furcsán hangzik neki. Vannak ötletei, hogy mit is jelenthet ez pontosan, és arról is vannak elképzelései, hogy miért, de ha már így benne vannak, talán jobb ha Kaliri maga mondja el. Már persze ha van kedve.*
-Én sem igazán tudom.
*Teszi hozzá a városőrség dolgához, ami valahol egyébként igaz is, mert ő sem lát bele teljesen hogy hogy áll jelenleg a kiképzés, és minden egyéb. Viszont amit ezután hall, az némileg letörli arcáról a bájt, s helyét az a megszokott komor, hideg tekintet és arckifejezés veszi át, amitől éppen szabadulni próbálna. Szörnyű dolog ez, hogy csak úgy megtámadhatnak falvakat, ilyen közel a városhoz, és jóformán csak utólag lehet ellene tenni, közben, vagy előtte nem. Keserűen néz az üres korsójára, miközben hallgatja az égető szavakat. Hisz itt ül, gyakorlatilag fényes nappal, és nyugodtan sörözget, mintha egyéb dolga sem lenne. ~Hogy is gondoltam.~ Az újabb kérdésre, miszerint csak feltűnne egy őr a fogadóban hamis mosolyt villant, majd visszaréved az üres korsóra, miközben persze tovább figyel. A Warg odúra pedig lassan bólint egyet-kettőt, megerősítve benne a másikat.*
-Igaza lehet. Tetszik ez a megfogalmazás, igazán költői.
*Fakó mosolya némileg élettel telik meg, de érezhetően komorabb, mint azelőtt. De ha már a női szívek megdobogtatásáról esett szó, kénytelen nem engedni a kísértésnek.*
-Ó megmondom én rögtön, hogy mi a jó évjárat... Amint elárulja, hogy melyik évben született.
*Cinkos kacsintás, miközben kicsit kihúzza magát, hogy mégse legyen olyan cseszlett kinézetű. S rögtön utána igyekszik elkapni a smaragd pillantást.*
-Tényleg tetszik nekem.
*Persze ez már olyan dolog, hogy akár magára is érhető a másik, vagy tehet úgy, hogy csak magának a névnek szól. Egy kis kétértelmű utalás sosem árthat.*
-Mind cipeljük a magunk terhét, nincs abban semmi szégyellnivaló. Higgye el. Csak nem szabad feladni, menni kell előre és minden a helyére kerül, aminek a helyére kell kerülni.
*Még saját magát is meglepi ezzel a pozitivitással, még gondolni is ritkán gondol ilyesmiket, nem hogy hangosan ki is mondja őket. Aztán ahogy kiderül, hogy kicsoda is ő, látja Kalirin, hogy mennyire zavarban van. Bredocnak ez pedig csak egyetlen dolgot jelent, mégpedig hogy jó szíve van. Ahogy pedig ez átfut elméjén, rögtön vigyorogni kezd a szakálla alatt, főleg mikor szinte hebegésbe kezd az asztaltársa. A fejét kezdi rázni, majd egy halk hümmögő hangot is kiad, de úgy dönt a legjobb, amit tehet, ha mutatóujját finoman de határozottan a nő ajkára biggyeszti egy futó pillanatra, már ha nem húzódik el tőle.*
-Nem kell, kérem. Nincsen semmi baj.
*Természetesen elveszi a kezét hamar, már ha van honnan, de az érintés valami igazán bizsergető érzést kelthet benne.*
-A parancsnokra pedig nem iszunk!
*Ez inkább hangzik kijelentésnek, mint egyszerű tényközlésnek, talán dörgő hangja is könnyen hozzátesz ehhez.*
-Igyunk inkább ránk.
*Sokkal lágyabb hang, kedvesebb köszöntő, és szaggatóbb ital, legalábbis a sörhöz képest. Ő maga is lerántja az italt, s elégedetten sóhajt, ahogy orrán keresztül engedni, hogy átjárja testét a forróság.*
-Körte, azt hiszem.
*Mint valami piszkos szakértő.*
-Remélem ettől nem ment el a kedve tőlem, kedves Kaliri. ~Már ha volt egyáltalán valaha.~
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.15 22:23:02
16764. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-15 21:10:27
Üzenet elküldve: 2021-10-15 21:10:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Bredoc//
*Furcsa lehet a külső szemlélőnek látnia, ahogy két felnőtt ember kissé gyermekded humorral fűszerezve folytat eszmecserét. De most kivételesen a nő élvezi ezt a kis csevejt, ami fesztelen és békés. Nem arról szól, hogyan nyomuljanak egymásra, sem pedig arról, hogy nézeteltéréseken marakodjanak. Pedig java részében ilyesmi színhely a fogadó.*
- Legalábbis ezen az egyen, igen.
*Egy kósza mosolyt meg is ereszt, ami hamar tova is száll, amikor a férfi nem hagyja maga mögött az őrség témáját. A velük való kapcsolata szerencsére nem tragikus, de azért a mai napindító ismerkedést azért ki tudta volna hagyni.*
- Azt nem mondanám. *Vakar is a tarkójára, akár egy gyerek, akit most kaptak csínytevésen. Pedig az ő lelkiismerete tiszta.* Nem sokkal a fogadózás előtt botlottam egy óriásba. Aztán meg még egybe. Különös, hogy nem látni mindennap őket, ma meg egyből kettővel is összefújt a szél.
*Hunyorog is bele a mondandójába, mint aki hirtelen kapcsolva keres valami összeesküvés félét a dologban.*
- Az első érkező egy férfi volt, haaa jól emlékszem... Gigár?
*Sandít is a férfire, mint akitől megerősítést vár. Annak ellenére, hogy bizonyára a férfinak fogalma sem lehet arról, hogy miről is beszél.*
- Na ha jól kikövetkeztettem a dolgokat abból, hogy tanúskodni akart rángatni a kaszárnyába, akkor ő valami őrféle lehet. A másik meg egy nő... a szemtelen fajta. Nem nagyon értettek egyet, amin az a fószer kicsit szerintem jobban felhúzta magát a kelleténél. Na akkor nyúlcipőt húzott a nő, így nekem sem kellett tanúskodnom. Ami igazából nem baj. Mondjuk az sem nagyon, ha kellett volna, de én nem nagyon foglalkozom a város dolgaival.
*Ekkor pedig bizalmasabban közelebb hajol a férfihoz, a hangját is csitítja kissé, mint aki attól tart, hogy pont most, pont itt van az őrség minden tagja és jól hallják minden szavát. Ő meg ugyebár nem akar bajba kerülni.*
- Tudja kedves Bredoc, nincs nekem bajom az őrséggel, csak... tudja eddig nem nagyon találkoztam velük. Vagyis hát tudja, azért az őrségtől elvárná az ember, hogy járőrözzenek a városban, meg ilyenek, nem? Bár ahhoz sem nagyon értek, hogy mi náluk a módi.
*Igyekszik menteni a menthetőt, hogy ne érződjön rajta, hogy megvetné vagy lustának tartaná az őrséget. Csak hát az óriás nő szavai annyira nem hagyják nyugodni. Sajnos az sem segít a gondolatain, hogy nem nagyon jutnak el hozzá a hírek, így nem is igazán értette, hogy amaz miről is beszél.*
- Tudja az a nő beszélt valami olyanról, hogy thargok garázdálkodnak a környező falvakban. Az a Gigár fickó meg azt hiszem azon húzhatta fel magát, hogy nő szerint azért nem foglalkozik semmivel az őrség, mert a fogadókban isszák le magukat. Nos mentségükre mondtam, hogy ha az utcákon nem is látom, itt a fogadóban sem futottam össze még eggyel sem, legalábbis nem tudtam róla. De egy őr már csak feltűnne, nem?
*Vakar az állára mutatóujja hegyével. Most biztos kissé esetlennek tűnik, de az igazat megvallva nem szeret olyanban véleményt nyilvánítani, amihez nem nagyon ért.*
- De valamire biztos készülnek, ha már megalakult nekik a Warg-odú. Persze, ha jól emlékszem a nevére.
*Legyintget, ahogy visszadől a helyére, mintha csak valami semmilyen se, mellékes témában értekezett volna. Zavartan pillázgat a férfire, remélve, hogy nem tartja most már esetlennek és teljesen érdektelennek. Szereti ő a városát, csak hát az otthoni dolgai miatt kicsit kevésbé foglalkozik dolgokkal.*
- Nos, bizonyára megér egy próbát. Azért egy őrségbeli férfivel együtt enni megtisztelő lehet. Egy városőr jelenléte biztosan hevesen megdobogtatja a női szívet. De nyugodjon meg, egy lovagé nem kevésbé.
*Kuncog fel halkan, mintha csak viccelődne, de a tekintetén látszik, hogy valóban biztatásnak szánta a mondandóját.*
- Na, látja eddig ez a legjobb.
*Elismerő pillantásokkal biccent a férfinak. És valóban az összes felsorolás után Bredocé a leghangzatosabb.*
- Szerencsére azért sok kedves lelkű és okos is akad közöttük. A férfiakat pedig nem minden esetben nevezném ostobának. Csak néha inkább bátrabbak, mint okosak.
*Jegyzi is meg a kivételes okosságot. Ami valóban nem áll messze a valóságtól. De tény, hogy több teher nyugszik az ő vállukon azon a téren, ahol nagyobb szükség van az erőre, mintsem az észre. Nem úgy a nőknél. Közöttük sok a ravasz, s akár okosnak is nevezhető, ahogy egy némelyik férfit képesek az orránál fogva vezetni. De ugyebár ez megint egy másik téma lenne, amibe kár lenne most komolyabban belefolyni. Hiszen épp egy férfi és egy nő ül az asztalnál, így nem feltétlenül lenne biztosítva a felhőtlen egyetértés.*
- Majd akkor, ha lesz rá alkalom elmesélheti, hogy Ön szerint mi is a jó évjárat.
*Vigyorodik el a férfi frappáns hasonlatán. Szinte tapsot érdemelne az a nagy igazság, amit az imént említett.*
- Csak egy kósza bugyutaság, ami eszembe jutott. De azért köszönöm, hogy az enyém tényleg tetszik.
*Bólint őszinte mosollyal. Eddig pedig nem tartotta nagyra, hisz csak egy név, ami viselőjét nem határozza meg, hisz nem is magának választotta. De most a férfi hatására egy pillanatig különlegesnek érezte magát.*
- Ugyan, ez nem titokzatosság. Pusztán a keserű tények, amiket ha megmagyaráznék nem tűnne olyan különlegesnek. Sőt, inkább szánalmasnak mondanám.
*Sóhajt fel fancsali képpel, miközben az utolsó kortyra a szájához emeli a korsót. Nem kezdi el fárasztani a férfit az otthoni dolgokkal, hisz azokkal senkinek sem dicsekedne. Nincs miért.
A korsót megdönti, majd a férfi szavai után szemeit az amulettre emeli. Lassan, de biztos úton halad fejébe a felismerés. Amikor pedig célt ér az a fránya korty félre is siklik, minek hála prüszkölve igyekszik megszabadulni attól a kevéstől, amely a tüdeje felé akar kanyarodni. Arcát a pír hamar el is önti, részben a fuldoklástól, részben pedig a rátörő zavartól. Azonnal kutakodni is kezd az emlékeiben, hogy miket is mondott imént az őrségről.
~ Hogy te mekkora hülye nő vagy.~
Harsogja is színre lépő ép esze a szitkot. De azért úgy véli semmi bántót nem mondott. Legalábbis reméli. Mert ugye már csak az marad az elkövetkező, számára kissé kínossá váló pillanatokban.*
- Én nem úgy értettem.
*kezdi is ösztönösen szabadkozni. Bár azt nem igazán érti, hogy miért is.*
- Vagyis hát, de mert az őrség egy tagjával enni... meg hát, hogy parancsnok... Persze, ha nem az lenne is...
*Hebeg és habog, mint szűz lány a nászéjszaka előtt. Olyan zavarban is érzi magát. Ha eddig nem gondolta a férfi bolondnak, akkor most tesz róla, hogy megmutatkozzon, hogy milyen lökött is tud lenni, ha zavarba jön. Az ajkait végül inkább összeszorítja, hogy elhallgasson. Talán így nem fog több ostobaságot nyökögni. Inkább a férfi aranyaival távozó pultos után pillant. Reméli, hogy hamar visszaérkezik azzal a pálinkával. Most jól esne az égető nedű. Talán az enyhíteni fogja a zavarát.
Így amikor eléjük is kerülnek a pohárkák le is csap az egyikre, majd ismét kissé megemelve süti le a szemeit.*
- A parancsnokra!
*Motyogja halkan, majd le is dönti a röviditalt lehetőleg minél gyorsabban, egy igen határozott mozdulattal. Az ital hamar be is mutatkozik, mikor szinte végigégeti a torkát. Legalább most egy ideig biztosan csendben marad, leszámítva a torokköszörülést, amivel igyekszik megszabadulni az ottragadt ital maradékától.*
//Bredoc//
*Furcsa lehet a külső szemlélőnek látnia, ahogy két felnőtt ember kissé gyermekded humorral fűszerezve folytat eszmecserét. De most kivételesen a nő élvezi ezt a kis csevejt, ami fesztelen és békés. Nem arról szól, hogyan nyomuljanak egymásra, sem pedig arról, hogy nézeteltéréseken marakodjanak. Pedig java részében ilyesmi színhely a fogadó.*
- Legalábbis ezen az egyen, igen.
*Egy kósza mosolyt meg is ereszt, ami hamar tova is száll, amikor a férfi nem hagyja maga mögött az őrség témáját. A velük való kapcsolata szerencsére nem tragikus, de azért a mai napindító ismerkedést azért ki tudta volna hagyni.*
- Azt nem mondanám. *Vakar is a tarkójára, akár egy gyerek, akit most kaptak csínytevésen. Pedig az ő lelkiismerete tiszta.* Nem sokkal a fogadózás előtt botlottam egy óriásba. Aztán meg még egybe. Különös, hogy nem látni mindennap őket, ma meg egyből kettővel is összefújt a szél.
*Hunyorog is bele a mondandójába, mint aki hirtelen kapcsolva keres valami összeesküvés félét a dologban.*
- Az első érkező egy férfi volt, haaa jól emlékszem... Gigár?
*Sandít is a férfire, mint akitől megerősítést vár. Annak ellenére, hogy bizonyára a férfinak fogalma sem lehet arról, hogy miről is beszél.*
- Na ha jól kikövetkeztettem a dolgokat abból, hogy tanúskodni akart rángatni a kaszárnyába, akkor ő valami őrféle lehet. A másik meg egy nő... a szemtelen fajta. Nem nagyon értettek egyet, amin az a fószer kicsit szerintem jobban felhúzta magát a kelleténél. Na akkor nyúlcipőt húzott a nő, így nekem sem kellett tanúskodnom. Ami igazából nem baj. Mondjuk az sem nagyon, ha kellett volna, de én nem nagyon foglalkozom a város dolgaival.
*Ekkor pedig bizalmasabban közelebb hajol a férfihoz, a hangját is csitítja kissé, mint aki attól tart, hogy pont most, pont itt van az őrség minden tagja és jól hallják minden szavát. Ő meg ugyebár nem akar bajba kerülni.*
- Tudja kedves Bredoc, nincs nekem bajom az őrséggel, csak... tudja eddig nem nagyon találkoztam velük. Vagyis hát tudja, azért az őrségtől elvárná az ember, hogy járőrözzenek a városban, meg ilyenek, nem? Bár ahhoz sem nagyon értek, hogy mi náluk a módi.
*Igyekszik menteni a menthetőt, hogy ne érződjön rajta, hogy megvetné vagy lustának tartaná az őrséget. Csak hát az óriás nő szavai annyira nem hagyják nyugodni. Sajnos az sem segít a gondolatain, hogy nem nagyon jutnak el hozzá a hírek, így nem is igazán értette, hogy amaz miről is beszél.*
- Tudja az a nő beszélt valami olyanról, hogy thargok garázdálkodnak a környező falvakban. Az a Gigár fickó meg azt hiszem azon húzhatta fel magát, hogy nő szerint azért nem foglalkozik semmivel az őrség, mert a fogadókban isszák le magukat. Nos mentségükre mondtam, hogy ha az utcákon nem is látom, itt a fogadóban sem futottam össze még eggyel sem, legalábbis nem tudtam róla. De egy őr már csak feltűnne, nem?
*Vakar az állára mutatóujja hegyével. Most biztos kissé esetlennek tűnik, de az igazat megvallva nem szeret olyanban véleményt nyilvánítani, amihez nem nagyon ért.*
- De valamire biztos készülnek, ha már megalakult nekik a Warg-odú. Persze, ha jól emlékszem a nevére.
*Legyintget, ahogy visszadől a helyére, mintha csak valami semmilyen se, mellékes témában értekezett volna. Zavartan pillázgat a férfire, remélve, hogy nem tartja most már esetlennek és teljesen érdektelennek. Szereti ő a városát, csak hát az otthoni dolgai miatt kicsit kevésbé foglalkozik dolgokkal.*
- Nos, bizonyára megér egy próbát. Azért egy őrségbeli férfivel együtt enni megtisztelő lehet. Egy városőr jelenléte biztosan hevesen megdobogtatja a női szívet. De nyugodjon meg, egy lovagé nem kevésbé.
*Kuncog fel halkan, mintha csak viccelődne, de a tekintetén látszik, hogy valóban biztatásnak szánta a mondandóját.*
- Na, látja eddig ez a legjobb.
*Elismerő pillantásokkal biccent a férfinak. És valóban az összes felsorolás után Bredocé a leghangzatosabb.*
- Szerencsére azért sok kedves lelkű és okos is akad közöttük. A férfiakat pedig nem minden esetben nevezném ostobának. Csak néha inkább bátrabbak, mint okosak.
*Jegyzi is meg a kivételes okosságot. Ami valóban nem áll messze a valóságtól. De tény, hogy több teher nyugszik az ő vállukon azon a téren, ahol nagyobb szükség van az erőre, mintsem az észre. Nem úgy a nőknél. Közöttük sok a ravasz, s akár okosnak is nevezhető, ahogy egy némelyik férfit képesek az orránál fogva vezetni. De ugyebár ez megint egy másik téma lenne, amibe kár lenne most komolyabban belefolyni. Hiszen épp egy férfi és egy nő ül az asztalnál, így nem feltétlenül lenne biztosítva a felhőtlen egyetértés.*
- Majd akkor, ha lesz rá alkalom elmesélheti, hogy Ön szerint mi is a jó évjárat.
*Vigyorodik el a férfi frappáns hasonlatán. Szinte tapsot érdemelne az a nagy igazság, amit az imént említett.*
- Csak egy kósza bugyutaság, ami eszembe jutott. De azért köszönöm, hogy az enyém tényleg tetszik.
*Bólint őszinte mosollyal. Eddig pedig nem tartotta nagyra, hisz csak egy név, ami viselőjét nem határozza meg, hisz nem is magának választotta. De most a férfi hatására egy pillanatig különlegesnek érezte magát.*
- Ugyan, ez nem titokzatosság. Pusztán a keserű tények, amiket ha megmagyaráznék nem tűnne olyan különlegesnek. Sőt, inkább szánalmasnak mondanám.
*Sóhajt fel fancsali képpel, miközben az utolsó kortyra a szájához emeli a korsót. Nem kezdi el fárasztani a férfit az otthoni dolgokkal, hisz azokkal senkinek sem dicsekedne. Nincs miért.
A korsót megdönti, majd a férfi szavai után szemeit az amulettre emeli. Lassan, de biztos úton halad fejébe a felismerés. Amikor pedig célt ér az a fránya korty félre is siklik, minek hála prüszkölve igyekszik megszabadulni attól a kevéstől, amely a tüdeje felé akar kanyarodni. Arcát a pír hamar el is önti, részben a fuldoklástól, részben pedig a rátörő zavartól. Azonnal kutakodni is kezd az emlékeiben, hogy miket is mondott imént az őrségről.
~ Hogy te mekkora hülye nő vagy.~
Harsogja is színre lépő ép esze a szitkot. De azért úgy véli semmi bántót nem mondott. Legalábbis reméli. Mert ugye már csak az marad az elkövetkező, számára kissé kínossá váló pillanatokban.*
- Én nem úgy értettem.
*kezdi is ösztönösen szabadkozni. Bár azt nem igazán érti, hogy miért is.*
- Vagyis hát, de mert az őrség egy tagjával enni... meg hát, hogy parancsnok... Persze, ha nem az lenne is...
*Hebeg és habog, mint szűz lány a nászéjszaka előtt. Olyan zavarban is érzi magát. Ha eddig nem gondolta a férfi bolondnak, akkor most tesz róla, hogy megmutatkozzon, hogy milyen lökött is tud lenni, ha zavarba jön. Az ajkait végül inkább összeszorítja, hogy elhallgasson. Talán így nem fog több ostobaságot nyökögni. Inkább a férfi aranyaival távozó pultos után pillant. Reméli, hogy hamar visszaérkezik azzal a pálinkával. Most jól esne az égető nedű. Talán az enyhíteni fogja a zavarát.
Így amikor eléjük is kerülnek a pohárkák le is csap az egyikre, majd ismét kissé megemelve süti le a szemeit.*
- A parancsnokra!
*Motyogja halkan, majd le is dönti a röviditalt lehetőleg minél gyorsabban, egy igen határozott mozdulattal. Az ital hamar be is mutatkozik, mikor szinte végigégeti a torkát. Legalább most egy ideig biztosan csendben marad, leszámítva a torokköszörülést, amivel igyekszik megszabadulni az ottragadt ital maradékától.*
16763. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-15 18:58:58
Üzenet elküldve: 2021-10-15 18:58:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Kaliris//
*A nő mondatára szinte csak hümpfög egyet, egy aprócska pipafüst is kibújik a szájából, talán jóval hamarabb, mint ahogy az várható lett volna. Ilyen ez, mikor váratlanul nevettetik meg az embert.*
-Na meg a lovagokon, nem igaz?
*Veti fel a nagy kérdést, s bár ő tudja, hogy az, hogy valaki lovag, az nem egy foglalkozás, el tudja képzelni, hogy vannak akik így vélekednek erről. Persze észreveszi az apró mimikát, amit a nő tesz a városi őrség említésén, s mielőtt elsodródna a téma gyorsan rá is kérdez.*
-Netán valami gondja van velük? Már a városőrökkel.
*Ritkán hall bárkit is, aki beszélne róluk, bár általában nem is beszélget senkivel, úgyhogy ez nem is annyira furcsa.*
-Gondolkodtam, hogy beállok a soraikba talán.
*Egy apró, huncut füllentés, ami talán nem válhat senki kárára. Így viszont bízik benne, hogy az őszinte véleményét fogja hallani, már ha persze válaszol. A hangzatos nevek igazán tetszenek Bredocnak, éppen olyanok, mint amilyeneket gyermekkorában talált ki magának, amikor igazi hős lovagként rótta a házuk kertjét és a környező utcákat veszedelmes banditák után kutatva fakardjával. Ez és az emlékek együttesen csalnak kedves mosolyt a férfi arcára.*
-Fényeskardú Bredoc. Mit gondol?
*Teszi végül hozzá a magáét. Mintha hallott is volna korábban hasonlóról, úgyhogy akkora butaságot csak nem mondhat.*
-Úgy legyen!
*Biccent is a köszöntésre, majd folytatja.*
-Mondjuk nem lepődnék meg, elég sok ostoba ember él a földön. Főleg a férfiak között, ugyebár.
*Kicsit el is neveti magát, mert tényleg úgy gondolja, hogy a nők gyakrabban eszesebbek. Talán ezzel kompenzálja a sors a fizikai erőbéli különbségeket.*
-A jó társaság meg olyan mint a bor. Van aki szereti a jó évjáratokat, és van akinek a lőre is Harsogó.
*Messzemenő bölcselet, Soreyl biztos büszke lenne rá.*
-Metall Icane azt mondja? Az is szépen cseng, nem mondom. De azért ne feltételezzen mindenfélét. Ez attól is függ, hogy ki a viselő!
*Hisz könnyen el tudja képzelni, hogy akadhat olyan akinek minden név csúnyán hangzana, ha éppen rá kell mondani. Igazság szerint nem titkolná, hogy mivel foglalkozik, de mivel konkrétan nem kérdezett rá Kaliris, így egyelőre nem köti az orrára. Akkor pedig, amikor arról kezd el beszélni újdonsült asztaltársa, hogy mit is csinál a mindennapokban, akkor igazán jó hallgatósághoz híven csak csöndben figyel, és tekintetés le sem veszi a másikról.*
-Mindennel és semmivel.
*Ismétli el.*
-Micsoda titokzatos nőszemély.
*Ez egyértelműen bók, legalábbis Bredoc részéről. Hisz ki szereti azokat a hölgyeket, akik mindenüket kitárják? Aztán majdnem megtörik, mikor azt hallja, hogy neki kellene megköszönnie a dolgot, s fejében már pár jelenetet el is képzel erről, de szerencsére nem adja ennek jelét.*
-Hogy én?
*Réved el egy pillanatra.*
-Egy kisebb katonai jellegű csapat parancsnoka vagyok. Mondhatjuk úgy is, hogy a város szolgálatában, ha hallott esetleg a Warg Agyar alakulatról.
*Finoman pipájával az amulettjére bök.*
-És bocsássa meg, hogy korábban nem voltam őszinte, de nem akartam befolyásolni, hogy mit mondd a városi őrségről.
*Arcán egyébként továbbra is csak ez a végtelen nyugalmat és türelmet sugárzó mosoly ül, hogy elhalványodva, hol felélénkülve. Utóbbi főleg akkor, mikor kacérkodik vele Kaliri. A kérdésre csak bólint, s mivel ő ajánlotta fel a dolgot, így az esetleges ellenkezést meg sem várva kér két Pálinkát, majd rutinosan számol le 36-ot az odatévedő pultosnak. . Közben pedig a pipájában lévő dohányt is elszívta már, így szépen kitisztítja, és elteszi oda, ahonnan elővette.*
//Kaliris//
*A nő mondatára szinte csak hümpfög egyet, egy aprócska pipafüst is kibújik a szájából, talán jóval hamarabb, mint ahogy az várható lett volna. Ilyen ez, mikor váratlanul nevettetik meg az embert.*
-Na meg a lovagokon, nem igaz?
*Veti fel a nagy kérdést, s bár ő tudja, hogy az, hogy valaki lovag, az nem egy foglalkozás, el tudja képzelni, hogy vannak akik így vélekednek erről. Persze észreveszi az apró mimikát, amit a nő tesz a városi őrség említésén, s mielőtt elsodródna a téma gyorsan rá is kérdez.*
-Netán valami gondja van velük? Már a városőrökkel.
*Ritkán hall bárkit is, aki beszélne róluk, bár általában nem is beszélget senkivel, úgyhogy ez nem is annyira furcsa.*
-Gondolkodtam, hogy beállok a soraikba talán.
*Egy apró, huncut füllentés, ami talán nem válhat senki kárára. Így viszont bízik benne, hogy az őszinte véleményét fogja hallani, már ha persze válaszol. A hangzatos nevek igazán tetszenek Bredocnak, éppen olyanok, mint amilyeneket gyermekkorában talált ki magának, amikor igazi hős lovagként rótta a házuk kertjét és a környező utcákat veszedelmes banditák után kutatva fakardjával. Ez és az emlékek együttesen csalnak kedves mosolyt a férfi arcára.*
-Fényeskardú Bredoc. Mit gondol?
*Teszi végül hozzá a magáét. Mintha hallott is volna korábban hasonlóról, úgyhogy akkora butaságot csak nem mondhat.*
-Úgy legyen!
*Biccent is a köszöntésre, majd folytatja.*
-Mondjuk nem lepődnék meg, elég sok ostoba ember él a földön. Főleg a férfiak között, ugyebár.
*Kicsit el is neveti magát, mert tényleg úgy gondolja, hogy a nők gyakrabban eszesebbek. Talán ezzel kompenzálja a sors a fizikai erőbéli különbségeket.*
-A jó társaság meg olyan mint a bor. Van aki szereti a jó évjáratokat, és van akinek a lőre is Harsogó.
*Messzemenő bölcselet, Soreyl biztos büszke lenne rá.*
-Metall Icane azt mondja? Az is szépen cseng, nem mondom. De azért ne feltételezzen mindenfélét. Ez attól is függ, hogy ki a viselő!
*Hisz könnyen el tudja képzelni, hogy akadhat olyan akinek minden név csúnyán hangzana, ha éppen rá kell mondani. Igazság szerint nem titkolná, hogy mivel foglalkozik, de mivel konkrétan nem kérdezett rá Kaliris, így egyelőre nem köti az orrára. Akkor pedig, amikor arról kezd el beszélni újdonsült asztaltársa, hogy mit is csinál a mindennapokban, akkor igazán jó hallgatósághoz híven csak csöndben figyel, és tekintetés le sem veszi a másikról.*
-Mindennel és semmivel.
*Ismétli el.*
-Micsoda titokzatos nőszemély.
*Ez egyértelműen bók, legalábbis Bredoc részéről. Hisz ki szereti azokat a hölgyeket, akik mindenüket kitárják? Aztán majdnem megtörik, mikor azt hallja, hogy neki kellene megköszönnie a dolgot, s fejében már pár jelenetet el is képzel erről, de szerencsére nem adja ennek jelét.*
-Hogy én?
*Réved el egy pillanatra.*
-Egy kisebb katonai jellegű csapat parancsnoka vagyok. Mondhatjuk úgy is, hogy a város szolgálatában, ha hallott esetleg a Warg Agyar alakulatról.
*Finoman pipájával az amulettjére bök.*
-És bocsássa meg, hogy korábban nem voltam őszinte, de nem akartam befolyásolni, hogy mit mondd a városi őrségről.
*Arcán egyébként továbbra is csak ez a végtelen nyugalmat és türelmet sugárzó mosoly ül, hogy elhalványodva, hol felélénkülve. Utóbbi főleg akkor, mikor kacérkodik vele Kaliri. A kérdésre csak bólint, s mivel ő ajánlotta fel a dolgot, így az esetleges ellenkezést meg sem várva kér két Pálinkát, majd rutinosan számol le 36-ot az odatévedő pultosnak.
. Közben pedig a pipájában lévő dohányt is elszívta már, így szépen kitisztítja, és elteszi oda, ahonnan elővette.*
16762. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-15 10:06:25
Üzenet elküldve: 2021-10-15 10:06:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Bredoc//
- A végén még valaki a hátamra akarna ülni.
*Nevet fel halkan, mintha csak hallotta volna Bredoc gondolatát. De tovább már nem akarja gombolyítani az állva evés szálát. Annyira azért nem komoly téma, hogy ennél leragadjon. A másik fele pedig az, hogy igazából így már tárgytalan is az egész.
A férfi költői kérdésére először csak a vállát vonja meg. Amolyan hangsúlyozva, hogy számára eléggé az, hiszen ha mindennaposnak is mondható egy-egy sisakos férfi vagy esetleg nő a városban, a fogadóban nem fut össze ilyennel túl gyakran. Meg az igazat megvallva amúgy sem igyekszik belebotlani a sisakos városiakba. Főleg, hogy...*
- Általában a városőrség tagjain látok ilyen felszereléseket.
*Hunyorog is fel a férfira, ahogy egy újabb falat kolbászkát juttat a szájába. Tetszik, hogy a férfi felveszi a humoros oldal szálát, ahogy már lovagi címet igyekszik magának költeni.*
- Kaphatna is valami hangzatos nevet. Lássuk csak. *Réved is el messzebb a férfi válla fölött, mintha onnan készülne ihletet meríteni. Még szemeit is a hunyorgásnak tartja fent továbbra is, közben villájának hegyével finoman bökdösi az alsó ajkát.* Bátor Bredoc. Hmm, ez elég snassz. Bredoc a gáláns?
*Sandít vissza a férfira egy apró, bujkáló mosollyal.*
- Bredoc a rettenthetetlen vagy oroszlánszívű Bredoc? Ahj, annyi lehetőség van. Nehéz megtalálni a megfelelőt.
*Vigyorodik el haloványan, majd a korsót felkapva emeli meg kissé a férfi felé.*
- Higgye el nekem van olyan férfi. Meg hát abban sem lehet biztos, hogy jó társaság vagyok. De ezennel az Ön egészségére iszom, hogy Eeyr sokáig tartson meg egy ilyen nemes lelkű lovagot.
*Újabb kacsintás, egy kósza, elbűvölőnek szánt mosoly, szinte mintha kacérkodna a férfival. De ha így is lenne, az miért lenne baj? Szabad madár, meg nincs kedve amúgy sem egyszerű, semmitmondó csevegéshez vagy némán ücsörgéshez, még akkor sem, ha éppen esznek. Idejét sem tudja mikor volt része kellemes, kötetlen és szabad beszélgetéshez. Most, amíg lehet, bizony kihasználja.*
- Valószínűleg akkor is ezt mondaná, ha úgy mutatkoztam volna be, hogy Metall Icane. De azért nagyon köszönöm.
*Ejt is meg egy apró, kósza főhajtást, majd egy újabb korty után vissza is teszi az asztal lapjára a korsót. A rövid, beállt csend számára sem kellemetlen. Valahogy a pipa gomolygó füstjének kellemes aromája, a fogadó vigyázó melege, a kolbász isteni íze és a frissítő sör, nem utolsó sorban pedig az igen fesztelennek tűnő társasága olyan nyugalommal tölti el a nőt, hogy most még a hirtelen beállt némaság sem zavarja. Egyik falat követi a másikat, lassan fogy a kolbász, ahogyan kortyonként tűnik el a sör is. Még az alján lötyög egy kevés, ahogyan a tányéron is pihen még az utolsó falat. Amik még váratnak az elfogyasztásra, ugyanis a nőt jobban lefoglalja a sejtelmes ábrázatú férfi látványa. Szóval nem kimondottan lovag, ezt kezdi leszűrni, de konkrétumhoz most sem nagyon tud hozzászagolni. Talán nem is akkora tragédia, legalábbis egyelőre. Ha a férfi nem válaszol rá nyíltan, csak balladai homályokat hagyva a szavai után, akkor Kaliris sem erőszakoskodik, hogy megtudja a valót.*
- Mivel foglalkozom? *Húzza el csücsörítve a száját, miközben elgondolkodva oldalra pillant. Látszik, hogy komolyan elgondolkodik a megfelelő válaszon.* Hát... mindennel és semmivel. Főleg itt és a piacon kószálva lehet engem megtalálni. Néha valami potya munkán, hogy ne tegyenek ki otthonról.
*Emeli vissza zöldjeit a férfira, miközben amolyan "Ez van." arccal vonja meg a vállait. Nem igazán találta még meg a helyét, aminek a szülők nem igazán örülnek. Már java részében otthon is csak azt hallgatja, hogy vénlány marad, mert így nem fog kelleni senkinek. De igazából ez nem érdekli. Szereti saját magának egyengetni az utat, méghozzá úgy, hogy az neki tetszen. Nem akarja úgy végezni, mint a nővére. Ő nem fog egy csalárd férfira főzni és takarítani. Nem kell neki felnőtt gyerek, aki még hálátlan is, s szinte nyíltan csalja ahogy tudja. Meg is borzong a hirtelen gondolatoktól, de aprót ráz magán, hogy idejében el is űzze magától ezeket. Mielőtt még túlságosan belemerülne, aztán a kivételesen kedves kis vöröskéből csúf, ingerlékeny hárpiává változna.*
- Ugyan. Inkább nekem kéne valamivel köszönetet mondanom. Már nem csak a helyért, hanem a remek társaságért. *Ingatja meg mosolyogva a fejét.* Még mindig nem tudom, hogy pontosan mivel foglalkozik, de bizonyára akár mi is az most szabadnapos lehet.
*Bök is oda a férfi korsója felé. A kocsmai tudománya megengedi tudatni, hogy valószínűleg az ő itala sem alkoholtól mentes, így még egy pohárka a férfi számára sem jelenthet gondot.*
- Na szóval, a pálinkát szereti?
*Húzza is széles vigyorra a száját, majd körbe pillantva kutakodik is egy felszolgáló után. Ahogy a széparcú lánykát megpillantja igyekszik elkapni a pillantását, s végül a sikeres akció után inti is magához.*
//Bredoc//
- A végén még valaki a hátamra akarna ülni.
*Nevet fel halkan, mintha csak hallotta volna Bredoc gondolatát. De tovább már nem akarja gombolyítani az állva evés szálát. Annyira azért nem komoly téma, hogy ennél leragadjon. A másik fele pedig az, hogy igazából így már tárgytalan is az egész.
A férfi költői kérdésére először csak a vállát vonja meg. Amolyan hangsúlyozva, hogy számára eléggé az, hiszen ha mindennaposnak is mondható egy-egy sisakos férfi vagy esetleg nő a városban, a fogadóban nem fut össze ilyennel túl gyakran. Meg az igazat megvallva amúgy sem igyekszik belebotlani a sisakos városiakba. Főleg, hogy...*
- Általában a városőrség tagjain látok ilyen felszereléseket.
*Hunyorog is fel a férfira, ahogy egy újabb falat kolbászkát juttat a szájába. Tetszik, hogy a férfi felveszi a humoros oldal szálát, ahogy már lovagi címet igyekszik magának költeni.*
- Kaphatna is valami hangzatos nevet. Lássuk csak. *Réved is el messzebb a férfi válla fölött, mintha onnan készülne ihletet meríteni. Még szemeit is a hunyorgásnak tartja fent továbbra is, közben villájának hegyével finoman bökdösi az alsó ajkát.* Bátor Bredoc. Hmm, ez elég snassz. Bredoc a gáláns?
*Sandít vissza a férfira egy apró, bujkáló mosollyal.*
- Bredoc a rettenthetetlen vagy oroszlánszívű Bredoc? Ahj, annyi lehetőség van. Nehéz megtalálni a megfelelőt.
*Vigyorodik el haloványan, majd a korsót felkapva emeli meg kissé a férfi felé.*
- Higgye el nekem van olyan férfi. Meg hát abban sem lehet biztos, hogy jó társaság vagyok. De ezennel az Ön egészségére iszom, hogy Eeyr sokáig tartson meg egy ilyen nemes lelkű lovagot.
*Újabb kacsintás, egy kósza, elbűvölőnek szánt mosoly, szinte mintha kacérkodna a férfival. De ha így is lenne, az miért lenne baj? Szabad madár, meg nincs kedve amúgy sem egyszerű, semmitmondó csevegéshez vagy némán ücsörgéshez, még akkor sem, ha éppen esznek. Idejét sem tudja mikor volt része kellemes, kötetlen és szabad beszélgetéshez. Most, amíg lehet, bizony kihasználja.*
- Valószínűleg akkor is ezt mondaná, ha úgy mutatkoztam volna be, hogy Metall Icane. De azért nagyon köszönöm.
*Ejt is meg egy apró, kósza főhajtást, majd egy újabb korty után vissza is teszi az asztal lapjára a korsót. A rövid, beállt csend számára sem kellemetlen. Valahogy a pipa gomolygó füstjének kellemes aromája, a fogadó vigyázó melege, a kolbász isteni íze és a frissítő sör, nem utolsó sorban pedig az igen fesztelennek tűnő társasága olyan nyugalommal tölti el a nőt, hogy most még a hirtelen beállt némaság sem zavarja. Egyik falat követi a másikat, lassan fogy a kolbász, ahogyan kortyonként tűnik el a sör is. Még az alján lötyög egy kevés, ahogyan a tányéron is pihen még az utolsó falat. Amik még váratnak az elfogyasztásra, ugyanis a nőt jobban lefoglalja a sejtelmes ábrázatú férfi látványa. Szóval nem kimondottan lovag, ezt kezdi leszűrni, de konkrétumhoz most sem nagyon tud hozzászagolni. Talán nem is akkora tragédia, legalábbis egyelőre. Ha a férfi nem válaszol rá nyíltan, csak balladai homályokat hagyva a szavai után, akkor Kaliris sem erőszakoskodik, hogy megtudja a valót.*
- Mivel foglalkozom? *Húzza el csücsörítve a száját, miközben elgondolkodva oldalra pillant. Látszik, hogy komolyan elgondolkodik a megfelelő válaszon.* Hát... mindennel és semmivel. Főleg itt és a piacon kószálva lehet engem megtalálni. Néha valami potya munkán, hogy ne tegyenek ki otthonról.
*Emeli vissza zöldjeit a férfira, miközben amolyan "Ez van." arccal vonja meg a vállait. Nem igazán találta még meg a helyét, aminek a szülők nem igazán örülnek. Már java részében otthon is csak azt hallgatja, hogy vénlány marad, mert így nem fog kelleni senkinek. De igazából ez nem érdekli. Szereti saját magának egyengetni az utat, méghozzá úgy, hogy az neki tetszen. Nem akarja úgy végezni, mint a nővére. Ő nem fog egy csalárd férfira főzni és takarítani. Nem kell neki felnőtt gyerek, aki még hálátlan is, s szinte nyíltan csalja ahogy tudja. Meg is borzong a hirtelen gondolatoktól, de aprót ráz magán, hogy idejében el is űzze magától ezeket. Mielőtt még túlságosan belemerülne, aztán a kivételesen kedves kis vöröskéből csúf, ingerlékeny hárpiává változna.*
- Ugyan. Inkább nekem kéne valamivel köszönetet mondanom. Már nem csak a helyért, hanem a remek társaságért. *Ingatja meg mosolyogva a fejét.* Még mindig nem tudom, hogy pontosan mivel foglalkozik, de bizonyára akár mi is az most szabadnapos lehet.
*Bök is oda a férfi korsója felé. A kocsmai tudománya megengedi tudatni, hogy valószínűleg az ő itala sem alkoholtól mentes, így még egy pohárka a férfi számára sem jelenthet gondot.*
- Na szóval, a pálinkát szereti?
*Húzza is széles vigyorra a száját, majd körbe pillantva kutakodik is egy felszolgáló után. Ahogy a széparcú lánykát megpillantja igyekszik elkapni a pillantását, s végül a sikeres akció után inti is magához.*
16761. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-14 23:46:26
Üzenet elküldve: 2021-10-14 23:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Kaliris//
-Nem is egészséges az. Még a végén lónak nézik az embert.
*Bólogat kedvesen a állva evés dolgára, volt neki is elég ilyen és ehhez hasonló pompás élménye. Na persze nem a hátára üléssel. A kacsintást is jól viseli, rég volt ilyesmiben része, és tényleg kellemes érzéssel tölti el, hogy egy finom nő a társasága az asztalnál a szőrös, félkarú férfiak helyett. A sisak dolgára kicsit oldalra fordul, a másik felé.*
-Úgy gondolja ritkaság?
*Persze csak költői kérdés, nem vár rá valós választ, és a hangsúlya is erről árulkodhat.*
-A címeres lovag nem is hangzik rosszul. Bredoc, a rózsa lovagja, vagy valami lírai.
*Szinte kérdő szemekkel néz Kalirisre, miközben halkan elneveti magát. Nevetés. Micsoda szívmelengető dolog is az, szinte elfelejtette már a férfi, hogy hogyan is kell. Főleg, hogy nem egyedül végzi ezt a nemes tevékenységet.*
-Nem tesz semmit, igazán. Nem nagy fáradtság.
*Újabb jókora füstgomolya hagyja el száját a szakálla mögül.*
-Meg aztán miféle férfi utasítana vissza egy ilyen ajánlatot?
*Közben pedig újabb nagy kortyot ereszt le a torkán, láthatólag nem esik nehezére, talán a szalonna is sokat hozzátesz a dologhoz, kívánja az italt a sósra.*
-Kaliris.
*Ismétli el, mintha csak azon aggódna, hogy jól ejti-e ki, vagy csak szimplán, hogy eszébe vésse. ~De a csengése is egész kellemes.~*
-Igazán szép név. Illik a viselőjéhez.
*Egy rövid pillanatnyi szünetet tart, ami talán hosszabbra is nyúlik, mint tervezi. Valahogy úgy érzi, hogy nem kellemetlen a csönd sem ebben a hirtelen kialakult kis asztaltársaságban. Főleg úgy, hogy a másik éppen eszik. Olyankor meg ki szeret beszélni ugye. Alapvetően csak arra gondolt, hogy a nők megbeszélik a barátnőikkel az ilyesmi dolgokat, hogy kikkel találkoztak, vagy hogy milyen volt a napjuk, de szerencsére ezt nem kell elmagyaráznia, mert külön nem kérdez rá Kaliris.*
-Talán egy másik életben. Valaha...
*Igazán sejtelmes, tekintete is elréved egy kósza pipafújás erejéig, a korsóját is kiissza teljesen.*
-De akár az is lehetek, ha jobban belegondolok.
*Réved vissza a jelenbe, ha úgy tetszik, miközben igyekszik hideg kékjeivel a másik szemeit keresni. Látszik a tekintetén, hogy sokat megélt már, és mintha az ember lelkébe látna. Legalábbis sokan így szokták leírni, azt persze csak az asztaltársa tudhatja, hogy ő hogyan látja.*
-És kegyed? Mivel foglalkozik? Nem láttam még errefelé, pedig sokat járok a városban.
*Majd a korsójára néz, és még egy kérdést intéz felé.*
-Meghívhatom esetleg valamire? Ne aggódjon, nem célom leitatni, hogy aztán kihasználjam a helyzetet.
*Legalábbis nem ezzel a céllal teszi fel a kérdést, de ki tudja, hogy egy efféle kellemes társaság mit hoz elő a férfiből?.*
//Kaliris//
-Nem is egészséges az. Még a végén lónak nézik az embert.
*Bólogat kedvesen a állva evés dolgára, volt neki is elég ilyen és ehhez hasonló pompás élménye. Na persze nem a hátára üléssel. A kacsintást is jól viseli, rég volt ilyesmiben része, és tényleg kellemes érzéssel tölti el, hogy egy finom nő a társasága az asztalnál a szőrös, félkarú férfiak helyett. A sisak dolgára kicsit oldalra fordul, a másik felé.*
-Úgy gondolja ritkaság?
*Persze csak költői kérdés, nem vár rá valós választ, és a hangsúlya is erről árulkodhat.*
-A címeres lovag nem is hangzik rosszul. Bredoc, a rózsa lovagja, vagy valami lírai.
*Szinte kérdő szemekkel néz Kalirisre, miközben halkan elneveti magát. Nevetés. Micsoda szívmelengető dolog is az, szinte elfelejtette már a férfi, hogy hogyan is kell. Főleg, hogy nem egyedül végzi ezt a nemes tevékenységet.*
-Nem tesz semmit, igazán. Nem nagy fáradtság.
*Újabb jókora füstgomolya hagyja el száját a szakálla mögül.*
-Meg aztán miféle férfi utasítana vissza egy ilyen ajánlatot?
*Közben pedig újabb nagy kortyot ereszt le a torkán, láthatólag nem esik nehezére, talán a szalonna is sokat hozzátesz a dologhoz, kívánja az italt a sósra.*
-Kaliris.
*Ismétli el, mintha csak azon aggódna, hogy jól ejti-e ki, vagy csak szimplán, hogy eszébe vésse. ~De a csengése is egész kellemes.~*
-Igazán szép név. Illik a viselőjéhez.
*Egy rövid pillanatnyi szünetet tart, ami talán hosszabbra is nyúlik, mint tervezi. Valahogy úgy érzi, hogy nem kellemetlen a csönd sem ebben a hirtelen kialakult kis asztaltársaságban. Főleg úgy, hogy a másik éppen eszik. Olyankor meg ki szeret beszélni ugye. Alapvetően csak arra gondolt, hogy a nők megbeszélik a barátnőikkel az ilyesmi dolgokat, hogy kikkel találkoztak, vagy hogy milyen volt a napjuk, de szerencsére ezt nem kell elmagyaráznia, mert külön nem kérdez rá Kaliris.*
-Talán egy másik életben. Valaha...
*Igazán sejtelmes, tekintete is elréved egy kósza pipafújás erejéig, a korsóját is kiissza teljesen.*
-De akár az is lehetek, ha jobban belegondolok.
*Réved vissza a jelenbe, ha úgy tetszik, miközben igyekszik hideg kékjeivel a másik szemeit keresni. Látszik a tekintetén, hogy sokat megélt már, és mintha az ember lelkébe látna. Legalábbis sokan így szokták leírni, azt persze csak az asztaltársa tudhatja, hogy ő hogyan látja.*
-És kegyed? Mivel foglalkozik? Nem láttam még errefelé, pedig sokat járok a városban.
*Majd a korsójára néz, és még egy kérdést intéz felé.*
-Meghívhatom esetleg valamire? Ne aggódjon, nem célom leitatni, hogy aztán kihasználjam a helyzetet.
*Legalábbis nem ezzel a céllal teszi fel a kérdést, de ki tudja, hogy egy efféle kellemes társaság mit hoz elő a férfiből?.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880