Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 282 (5621. - 5640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5640. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 10:41:11
Üzenet elküldve: 2024-12-08 10:41:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Már-már hiányzott, hogy Nori szájából halljon valamit, amin megbotránkozhat. Eltelt legalább egy fertályóra, ha nem kettő, hogy egyetlen kis tüskét sem szúrt a körme alá. Nagy levegőt vesz, miközben nyílna szóra az ajka, hogy leteremtse a lányt a szer miatt, de végül elhal ez is. Nem, ez most neki nem megy. Talán pont azért, amiért a feketeség nem is engedné, hogy beleszóljon a dolgába; ő sem különb.*
- És anélkül nem megy? Most nem érzed jól magad velem?
*Inkább ezt az utat választja. Ha pedig a későbbiekben úgy látná, hogy gondot okoz a másiknak a füstölnivaló, akkor majd belemászik az álmaiba. Ez valahol az ő nemtörődömségének a jele, de nem a húgáról szól, hanem arról, amivel Mai küzd.
Nevetni viszont jó. Milyen régen nem kacagott egy nagyot a testvérével. Sokszor meg sem értik egymást, most pedig pontosan tudja, hogy játszott a sértettség a szavak mögött. Nem bújik ki a lány karjaiból, bár most nem hinné, hogy bárki meg tudná védeni, - hiszen arról már lekésett - de az érzés még így is nagyon jól esik neki. *
- És akkor mi van, ha ő nem férfi? Majdnem ugyanazt csináltátok. *Kicsit eltűnődik, majd megrázza a fejét. Van, amit kifejezetten nem akar tudni, s nem azért, mert nem Mai ízlésének megfelelő nemhez vonzódik a lány, hanem mert ők közben meg is ölnék egymást. Tébolyultak. * - Tudod, biztos ő is aggódik. Azért majd beszélj vele. *Már nem tart tőle, hogy egy idegen szőkeség elveszi tőle. Tett róla eleget, hogy senki ne tudja elmarni mellőle.*
- Nincs ebben semmi sötét, Nori! *Húzódik ki az ölelésből és határozottan formálja a szavakat.*
- Mindig rám akarod kényszeríteni ezt, de bennem nincs ilyen. Szükséges volt. Érted is megtenném. De csak azért, mert jól esik, semmiképpen nem tenném meg és hozzátenném, hogy senki nem sérült meg.
*Hátra dobná a haját, de az igen vizes, így csak fésülni kezdi az ujjaival. Nagyon utálja, hogy mindig az árnyakat keresi benne a lány. Mintha akkor megnyugodna. De ezt nem hagyja meg neki, mert nem így gondolkodik saját magáról. Végül megenyhül, nem erre akarja fordítani ezt az időt.*
- Nem tudom, még egy kicsit. De maradok ma veled. Holnap pedig elviszlek valahova reggel.
*Reggel, mert ma azt akarja, ami régen volt. Együtt a Pegazusban, átfecsegni az estét, egymásba gabalyodva aludni és nem gondolni semmire. Semmi olyanra, amire egyedül gondolna.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Már-már hiányzott, hogy Nori szájából halljon valamit, amin megbotránkozhat. Eltelt legalább egy fertályóra, ha nem kettő, hogy egyetlen kis tüskét sem szúrt a körme alá. Nagy levegőt vesz, miközben nyílna szóra az ajka, hogy leteremtse a lányt a szer miatt, de végül elhal ez is. Nem, ez most neki nem megy. Talán pont azért, amiért a feketeség nem is engedné, hogy beleszóljon a dolgába; ő sem különb.*
- És anélkül nem megy? Most nem érzed jól magad velem?
*Inkább ezt az utat választja. Ha pedig a későbbiekben úgy látná, hogy gondot okoz a másiknak a füstölnivaló, akkor majd belemászik az álmaiba. Ez valahol az ő nemtörődömségének a jele, de nem a húgáról szól, hanem arról, amivel Mai küzd.
Nevetni viszont jó. Milyen régen nem kacagott egy nagyot a testvérével. Sokszor meg sem értik egymást, most pedig pontosan tudja, hogy játszott a sértettség a szavak mögött. Nem bújik ki a lány karjaiból, bár most nem hinné, hogy bárki meg tudná védeni, - hiszen arról már lekésett - de az érzés még így is nagyon jól esik neki. *
- És akkor mi van, ha ő nem férfi? Majdnem ugyanazt csináltátok. *Kicsit eltűnődik, majd megrázza a fejét. Van, amit kifejezetten nem akar tudni, s nem azért, mert nem Mai ízlésének megfelelő nemhez vonzódik a lány, hanem mert ők közben meg is ölnék egymást. Tébolyultak. * - Tudod, biztos ő is aggódik. Azért majd beszélj vele. *Már nem tart tőle, hogy egy idegen szőkeség elveszi tőle. Tett róla eleget, hogy senki ne tudja elmarni mellőle.*
- Nincs ebben semmi sötét, Nori! *Húzódik ki az ölelésből és határozottan formálja a szavakat.*
- Mindig rám akarod kényszeríteni ezt, de bennem nincs ilyen. Szükséges volt. Érted is megtenném. De csak azért, mert jól esik, semmiképpen nem tenném meg és hozzátenném, hogy senki nem sérült meg.
*Hátra dobná a haját, de az igen vizes, így csak fésülni kezdi az ujjaival. Nagyon utálja, hogy mindig az árnyakat keresi benne a lány. Mintha akkor megnyugodna. De ezt nem hagyja meg neki, mert nem így gondolkodik saját magáról. Végül megenyhül, nem erre akarja fordítani ezt az időt.*
- Nem tudom, még egy kicsit. De maradok ma veled. Holnap pedig elviszlek valahova reggel.
*Reggel, mert ma azt akarja, ami régen volt. Együtt a Pegazusban, átfecsegni az estét, egymásba gabalyodva aludni és nem gondolni semmire. Semmi olyanra, amire egyedül gondolna.*
5639. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 18:53:26
Üzenet elküldve: 2024-12-07 18:53:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Nem sikerül kiugrasztania a nyulat a bokorból. Mondjuk annyira nagyon nem is próbálkozott vele, de Mai nem kezdi elsírni neki a bánatát, csak egy helyeslő választ kap a szokásos mai-s hozzáfűzni valókkal együtt.*
- Ühüm, értem *viszonozza a mosolyt. Nem is olyan rossz odafigyelni másokra. Egészen élvezi, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi lehet a szavak mögött. Most még a feje sem fájdul meg tőle, mert nem érkezik minden egyes észrevételre három-négy különböző gondolat az elméje egy-egy darabkája felől.*
- Az *bólint határozottan az Ördögvigyort illetően.* Azért kell, mert úgy érzem, hogy már hiányzik. Kaptam a Sellőházban, és utána egész este olyan jól éreztem magam. Akarom azt az érzést újra. *Egyáltalán nem próbálja titkolni Mai előtt, hogy vágyik a szerre. Úgysem engedné, hogy beleszóljon, hogy neki mire lehet szüksége, főleg nem addig, amíg ő a bortól képtelen elszakadni. Hát még ide is hozott magával egy kancsóval.
A férfiakkal való megjegyzést viszont pont úgy, ahogy Mai, ő is kikéri magának.*
- Jajj, hagyjál már! Haldrian-nal például csak azért játszottam, hogy legyen szobánk, Nelira meg nem is férfi. Meg amúgy sem tudom, hogy mi van vele. Szerintem utál, amiért őt sem kerestem már egy ideje. *Végig vigyorog, miközben háborog, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a sértődöttséget. Sőt, inkább boldogan karolja át fél kézzel a lányt, mikor ő nekidönti a fejét. Karja a medence szélén pihen a Mai háta mögött, alkarját a feje mellett fordítja előre, így ő megint egészen közelről figyelheti meg az árnyakat, ha szeretné, de ez a póz most talán némi biztonságot is nyújthat a fél-elf lánynak. Úgy ül mellette, mint aki bármitől megvédené, akkor is, ha most zúdulna rájuk a világ minden veszedelme. Nem csak figyelmesebb, magabiztosabb is lett a saját képességeit illetően. Nyilván oka van ennek is, de ezt egyelőre még mindig nem fogja a másik orrára kötni.*
- Persze, hogy nem hagyod. Nem az indok, hanem a módszer sötét, ami nem feltétlenül baj. *Reményei szerint ez egy lépés lehet afelé, hogy Mai megértse ezt, és vele együtt őt is, hogy miért vágyik annyira Sa'Tereth hatalmára. Nem azért, mert rossz akar lenni, hanem mert így hatékony.*
- Nestar… remek. Fel fogom keresni. Amúgy meddig akarod áztatni magad? Úgy emlékszem, hogy még a nagy házban ígértél nekem egy együtt alvást. *Sok mindent el szokott felejteni, de ezt nem fogja, hisz rettentően hiányzik neki, hogy az ablakon bevilágító undok napfényben arra ébredjen, hogy ők ketten egymásba gabalyodtak, miközben az igazak álmát aludták.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Nem sikerül kiugrasztania a nyulat a bokorból. Mondjuk annyira nagyon nem is próbálkozott vele, de Mai nem kezdi elsírni neki a bánatát, csak egy helyeslő választ kap a szokásos mai-s hozzáfűzni valókkal együtt.*
- Ühüm, értem *viszonozza a mosolyt. Nem is olyan rossz odafigyelni másokra. Egészen élvezi, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi lehet a szavak mögött. Most még a feje sem fájdul meg tőle, mert nem érkezik minden egyes észrevételre három-négy különböző gondolat az elméje egy-egy darabkája felől.*
- Az *bólint határozottan az Ördögvigyort illetően.* Azért kell, mert úgy érzem, hogy már hiányzik. Kaptam a Sellőházban, és utána egész este olyan jól éreztem magam. Akarom azt az érzést újra. *Egyáltalán nem próbálja titkolni Mai előtt, hogy vágyik a szerre. Úgysem engedné, hogy beleszóljon, hogy neki mire lehet szüksége, főleg nem addig, amíg ő a bortól képtelen elszakadni. Hát még ide is hozott magával egy kancsóval.
A férfiakkal való megjegyzést viszont pont úgy, ahogy Mai, ő is kikéri magának.*
- Jajj, hagyjál már! Haldrian-nal például csak azért játszottam, hogy legyen szobánk, Nelira meg nem is férfi. Meg amúgy sem tudom, hogy mi van vele. Szerintem utál, amiért őt sem kerestem már egy ideje. *Végig vigyorog, miközben háborog, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a sértődöttséget. Sőt, inkább boldogan karolja át fél kézzel a lányt, mikor ő nekidönti a fejét. Karja a medence szélén pihen a Mai háta mögött, alkarját a feje mellett fordítja előre, így ő megint egészen közelről figyelheti meg az árnyakat, ha szeretné, de ez a póz most talán némi biztonságot is nyújthat a fél-elf lánynak. Úgy ül mellette, mint aki bármitől megvédené, akkor is, ha most zúdulna rájuk a világ minden veszedelme. Nem csak figyelmesebb, magabiztosabb is lett a saját képességeit illetően. Nyilván oka van ennek is, de ezt egyelőre még mindig nem fogja a másik orrára kötni.*
- Persze, hogy nem hagyod. Nem az indok, hanem a módszer sötét, ami nem feltétlenül baj. *Reményei szerint ez egy lépés lehet afelé, hogy Mai megértse ezt, és vele együtt őt is, hogy miért vágyik annyira Sa'Tereth hatalmára. Nem azért, mert rossz akar lenni, hanem mert így hatékony.*
- Nestar… remek. Fel fogom keresni. Amúgy meddig akarod áztatni magad? Úgy emlékszem, hogy még a nagy házban ígértél nekem egy együtt alvást. *Sok mindent el szokott felejteni, de ezt nem fogja, hisz rettentően hiányzik neki, hogy az ablakon bevilágító undok napfényben arra ébredjen, hogy ők ketten egymásba gabalyodtak, miközben az igazak álmát aludták.*
5638. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 17:50:14
Üzenet elküldve: 2024-12-07 17:50:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A másik kérdése kissé felébreszti. Érezte, hogy valami más, mindössze képtelen vele törődni. Valahol ezt szerette volna mindig is. Mindig látta a lányban, hogy megvan a magához való esze, csupán nem a jóra használta, vagy éppen elfelejtette, hogy használnia kell. Tompa bizsergés fut végig gerince mentén, ahogy rátekint és tudja jól, hogy már nem beszélhet úgy mellette, ahogy akar, mert amaz értőbben figyel, mint valaha. Résnyire nyílik az ajka, majd összezárja. Inkább iszik egy kortyot, hogy legyen oka a válasza késleltetésére.*
- Mindenre azért nehéz, de törekedni kell rá. De azt hiszem igen, azért. *Mosolyodik el végül, ismét felvéve az álcát. Oda kell figyelnie. Nem arra, hogy készenlétben kell állnia, mikor sújt le a feketeség valamelyik átka… sokkal inkább az élesebb elméjétől kell tartani. Nem előtte akar titkolózni. Saját maga előtt. Kimondani azt, amilyen képek felgyülemlettek benne hirtelen, még nem kész. Talán nem is lesz.*
- Ördögvigyor? *Bár nem túl jártas a növényekben, nehéz elkerülni, hogy ne fusson bele ebbe a névbe. A hatásáról jó ideig nem is tudott, sőt; nála is lapul otthon. Jó ideig még azt hitte, hogy egy ártatlan fűszerkeverék, vagy tea. Különlegesnek tartotta az illatát, megvette, ahogyan azt szokta, ha valamit érdekesnek talál. Be kellene fejezni a vásárlást, még ha van is pénze. Lenne jobb helye is. Felsóhajt.*
- Minek az neked, Nori?
*Nincs ítélkezés a hangjában, csodálkozik csupán. Az lenne az oka a nyugalmának? Reméli, hogy azonnal árulkodni kezd a lány, máskülönben ki kell belőle szednie. Igazából nincs nagy kedve most hozzá, úgy lehet elengedi a témát, de csak egy időre.
A következő beszédtéma viszont újra éleszti benne a lelket. Csillog a szeme, kivirul az arca és még csak fel sem tudja bosszantani a húga ostoba kérdése.*
- Ennyit? Férfiakkal? Szívem… én egy férfivel szórakoztam el, ugyan tényleg sokszor, de neked is voltak kalandjaid, ha jól emlékszem. Ó igen, majdnem megöltétek egymást közben. Vagy azóta sikerült eltenned láb alól? *Vigyorog, miközben beszél. Pedig lenne mi eszébe jusson, de az nem szórakozás cím alatt fut.*
- Jó, hát tudod, hogy ehhez nem értek. De kiszedni valakiből, hogy eredeti-e, ahhoz igen. *Vonja meg a vállát, majd a fejét dönti a másikénak.* - Nincs ebben semmi sötétség. Csak nem hagyom, hogy átverjék azt, aki kedves nekem. *Mert azt be kell vallani, hogy nem csak saját maga miatt ment bele egy veszélyes játszmába, sőt.* - Valami Nestar-tól. De nem az érdekelt, hogy honnan van, hanem, hogy igazi-e. *Szerencsés nap ez a testvérének. Ha nem lenne ilyen nyomott belülről, még annak ellenére is, hogy kivirágzik, ha a Dokiról beszélhet, nem árulta volna el a nevet. Még mindig hiszi, hogy minden hasznos varázsitalt fel lehet használni rossz célra is. De a köd most nem hagyja, hogy igazán józanul gondolkozzon. Csak a saját álcájának a fenntartására van energiája, arra már nem maradt, hogy más helyett is gondolkozzon.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A másik kérdése kissé felébreszti. Érezte, hogy valami más, mindössze képtelen vele törődni. Valahol ezt szerette volna mindig is. Mindig látta a lányban, hogy megvan a magához való esze, csupán nem a jóra használta, vagy éppen elfelejtette, hogy használnia kell. Tompa bizsergés fut végig gerince mentén, ahogy rátekint és tudja jól, hogy már nem beszélhet úgy mellette, ahogy akar, mert amaz értőbben figyel, mint valaha. Résnyire nyílik az ajka, majd összezárja. Inkább iszik egy kortyot, hogy legyen oka a válasza késleltetésére.*
- Mindenre azért nehéz, de törekedni kell rá. De azt hiszem igen, azért. *Mosolyodik el végül, ismét felvéve az álcát. Oda kell figyelnie. Nem arra, hogy készenlétben kell állnia, mikor sújt le a feketeség valamelyik átka… sokkal inkább az élesebb elméjétől kell tartani. Nem előtte akar titkolózni. Saját maga előtt. Kimondani azt, amilyen képek felgyülemlettek benne hirtelen, még nem kész. Talán nem is lesz.*
- Ördögvigyor? *Bár nem túl jártas a növényekben, nehéz elkerülni, hogy ne fusson bele ebbe a névbe. A hatásáról jó ideig nem is tudott, sőt; nála is lapul otthon. Jó ideig még azt hitte, hogy egy ártatlan fűszerkeverék, vagy tea. Különlegesnek tartotta az illatát, megvette, ahogyan azt szokta, ha valamit érdekesnek talál. Be kellene fejezni a vásárlást, még ha van is pénze. Lenne jobb helye is. Felsóhajt.*
- Minek az neked, Nori?
*Nincs ítélkezés a hangjában, csodálkozik csupán. Az lenne az oka a nyugalmának? Reméli, hogy azonnal árulkodni kezd a lány, máskülönben ki kell belőle szednie. Igazából nincs nagy kedve most hozzá, úgy lehet elengedi a témát, de csak egy időre.
A következő beszédtéma viszont újra éleszti benne a lelket. Csillog a szeme, kivirul az arca és még csak fel sem tudja bosszantani a húga ostoba kérdése.*
- Ennyit? Férfiakkal? Szívem… én egy férfivel szórakoztam el, ugyan tényleg sokszor, de neked is voltak kalandjaid, ha jól emlékszem. Ó igen, majdnem megöltétek egymást közben. Vagy azóta sikerült eltenned láb alól? *Vigyorog, miközben beszél. Pedig lenne mi eszébe jusson, de az nem szórakozás cím alatt fut.*
- Jó, hát tudod, hogy ehhez nem értek. De kiszedni valakiből, hogy eredeti-e, ahhoz igen. *Vonja meg a vállát, majd a fejét dönti a másikénak.* - Nincs ebben semmi sötétség. Csak nem hagyom, hogy átverjék azt, aki kedves nekem. *Mert azt be kell vallani, hogy nem csak saját maga miatt ment bele egy veszélyes játszmába, sőt.* - Valami Nestar-tól. De nem az érdekelt, hogy honnan van, hanem, hogy igazi-e. *Szerencsés nap ez a testvérének. Ha nem lenne ilyen nyomott belülről, még annak ellenére is, hogy kivirágzik, ha a Dokiról beszélhet, nem árulta volna el a nevet. Még mindig hiszi, hogy minden hasznos varázsitalt fel lehet használni rossz célra is. De a köd most nem hagyja, hogy igazán józanul gondolkozzon. Csak a saját álcájának a fenntartására van energiája, arra már nem maradt, hogy más helyett is gondolkozzon.*
5637. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 13:51:03
Üzenet elküldve: 2024-12-07 13:51:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes percben rácsodálkozik a világra. Mióta nem foglalja le minden energiáját a saját problémája, a lelkében egymástól merőben különböző gondolatok és vélemények harca, azóta kezdi látni a történések felszínes lényege mögött rejtőző sokkalta mélyebb tartalmat is. Például azt, hogy Mai kijelentése is többet jelent annál, mint amit elsőre érteni vél alatta. Oka van annak, hogy ezt mondja. Hozzá kapcsolható oka Gondolatok nem születnek csak úgy a semmiből.*
- Te ezért élsz túl ilyen jól. Ezért nem bánt téged senki, mert mindig, mindenre figyelsz, igaz? *Kíváncsian figyeli a kékeket, miközben sejtelmesen kérdez vissza. Azt is látja, hogy Mai nincs teljesen jól, de hiába látja, hogy így van, azt még nem tanulta meg, hogyan csalogassa elő az okát, sőt, fogalma sincs, hogy mit kezdjen a helyzettel, hiába szeretne, így hát hallgat. Amíg a lány nem nyílik meg magától, ő ide kevés lesz.
A fejét csóválja, hogy nem kér a borból, neki nem arra van szüksége. Az nem ad olyan nyugalmat, mint a szer, amit Ril-től kapott. Sőt, az alkohol csak felerősíti a rossz érzéseket. Az nem gyógyszer, hanem méreg, látni sem akarja.*
- Volt haszna *bólint, de többet ehhez sem fűz hozzá, csupán az arca pirul el édesen, ahogy csókot kap a fejére.*
- Ördögvigyor. Az kellene nekem, de nem tudom, hol lehet a városban szerezni. *Teszi hozzá a mondandójához, de csak úgy halkan mormogva, mintha nem is volna fontos, csak az alkohol elutasításáról akaratlanul is eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik neki az a nyugodt, jó érzés, melyet a növény nyújthat.
A majmos doki történetét hallgatva újra kíváncsian billenti oldalra a fejét. Mai nevetése számára most inkább kínos, mintsem szórakoztató, már ha jól érti a pirulásból és a félmondatokból, amit a lány mondani akar a fizetséggel meg a számokkal.*
- Sosem fogom megérteni, hogy tudsz ennyit szórakozni férfiakkal. *A fejét csóválja mosolyogva, míg a történet következő része meg nem ragadja igazán. Ez már neki való.*
- Nem kettő van, hanem négy. Harc, Tudomány, Alvilág és Életmód. Mind más képességeidet hozza a felszínre. Komolyan a hozzájutottál ezekhez az italokhoz? Rohadt ritkák, valóságos legendák. Én sem jöttem még rá, hogyan lehet elkészíteni őket. *A hozzájuk tartozó történet már egészen szórakoztatja. Elég kacifántos üzlet lehetett, de szerinte sem meglepő, hogy pont Mai nem hitte el elsőre, hogy igaziak azok az italok. Tényleg annyira ritkák, hogy nem árt fenntartásokkal kezelni, ha valaki azt állítja, hogy van neki. Mindenesetre az, amit Mai tett, egyszerre csal ördögi és őszinte vigyort a feketeség arcára.*
- Szóval az én Mai-m, aki utálja a mágiát és aranyból van a szíve, mágiát használt és furfangos cselt alkalmazott ahhoz, hogy elérje a célját? Mondtam én, hogy benned is ott van a sötétség, csak ki kell hozni. *Most elégedett, győztesnek érzi magát, amiért kiderült, hogy Mai sem feddhetetlen, még akkor sem, ha végeredményben nem csinált semmi rosszat.*
- De mondd csak… ha azok az italok tényleg igaziak voltak, és megtudtál mindent… Honnan szerezte őket? *Csak a legtehetségesebb alkimisták képesek kikeverni ezeket a főzeteket, ő pedig hajlandó lenne bármennyit fizetni azért, hogy őt is tanítsa.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes percben rácsodálkozik a világra. Mióta nem foglalja le minden energiáját a saját problémája, a lelkében egymástól merőben különböző gondolatok és vélemények harca, azóta kezdi látni a történések felszínes lényege mögött rejtőző sokkalta mélyebb tartalmat is. Például azt, hogy Mai kijelentése is többet jelent annál, mint amit elsőre érteni vél alatta. Oka van annak, hogy ezt mondja. Hozzá kapcsolható oka Gondolatok nem születnek csak úgy a semmiből.*
- Te ezért élsz túl ilyen jól. Ezért nem bánt téged senki, mert mindig, mindenre figyelsz, igaz? *Kíváncsian figyeli a kékeket, miközben sejtelmesen kérdez vissza. Azt is látja, hogy Mai nincs teljesen jól, de hiába látja, hogy így van, azt még nem tanulta meg, hogyan csalogassa elő az okát, sőt, fogalma sincs, hogy mit kezdjen a helyzettel, hiába szeretne, így hát hallgat. Amíg a lány nem nyílik meg magától, ő ide kevés lesz.
A fejét csóválja, hogy nem kér a borból, neki nem arra van szüksége. Az nem ad olyan nyugalmat, mint a szer, amit Ril-től kapott. Sőt, az alkohol csak felerősíti a rossz érzéseket. Az nem gyógyszer, hanem méreg, látni sem akarja.*
- Volt haszna *bólint, de többet ehhez sem fűz hozzá, csupán az arca pirul el édesen, ahogy csókot kap a fejére.*
- Ördögvigyor. Az kellene nekem, de nem tudom, hol lehet a városban szerezni. *Teszi hozzá a mondandójához, de csak úgy halkan mormogva, mintha nem is volna fontos, csak az alkohol elutasításáról akaratlanul is eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik neki az a nyugodt, jó érzés, melyet a növény nyújthat.
A majmos doki történetét hallgatva újra kíváncsian billenti oldalra a fejét. Mai nevetése számára most inkább kínos, mintsem szórakoztató, már ha jól érti a pirulásból és a félmondatokból, amit a lány mondani akar a fizetséggel meg a számokkal.*
- Sosem fogom megérteni, hogy tudsz ennyit szórakozni férfiakkal. *A fejét csóválja mosolyogva, míg a történet következő része meg nem ragadja igazán. Ez már neki való.*
- Nem kettő van, hanem négy. Harc, Tudomány, Alvilág és Életmód. Mind más képességeidet hozza a felszínre. Komolyan a hozzájutottál ezekhez az italokhoz? Rohadt ritkák, valóságos legendák. Én sem jöttem még rá, hogyan lehet elkészíteni őket. *A hozzájuk tartozó történet már egészen szórakoztatja. Elég kacifántos üzlet lehetett, de szerinte sem meglepő, hogy pont Mai nem hitte el elsőre, hogy igaziak azok az italok. Tényleg annyira ritkák, hogy nem árt fenntartásokkal kezelni, ha valaki azt állítja, hogy van neki. Mindenesetre az, amit Mai tett, egyszerre csal ördögi és őszinte vigyort a feketeség arcára.*
- Szóval az én Mai-m, aki utálja a mágiát és aranyból van a szíve, mágiát használt és furfangos cselt alkalmazott ahhoz, hogy elérje a célját? Mondtam én, hogy benned is ott van a sötétség, csak ki kell hozni. *Most elégedett, győztesnek érzi magát, amiért kiderült, hogy Mai sem feddhetetlen, még akkor sem, ha végeredményben nem csinált semmi rosszat.*
- De mondd csak… ha azok az italok tényleg igaziak voltak, és megtudtál mindent… Honnan szerezte őket? *Csak a legtehetségesebb alkimisták képesek kikeverni ezeket a főzeteket, ő pedig hajlandó lenne bármennyit fizetni azért, hogy őt is tanítsa.*
5636. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 12:31:20
Üzenet elküldve: 2024-12-07 12:31:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Más helyzetben sokkal kiélezettebben figyelné azt, hogy a lány mennyire más. Most is érez ugyan valamit, de a saját gondolatainak elnyomásával való küzdelem nem hagyja, hogy a megszokott módon működjön. Ezért nincs leteremtés, túlaggódás, s ezért nem harap rá azonnal arra, hogy felderítsen mindent, ami megváltozott. Bizonyosan el fogja még őt érni a gondolat, de még várat magára. Így csak bólint, hogy kiegyezzen azzal a ténnyel, hogy elnézést kért a feketeség.
Hogy nem kíván magáról sokat beszélni is furcsaság számba mehetne. Kérdései sosem felszínesek, a legmélyebbre ásna, hogyha rendben lenne. De nincs, még ha ez túlságosan nem is látszik.*
- Nem elkerülhetetlen, hogy bántsanak… csak jobban kell néha figyelni. *Mered kicsit vissza a semmibe. Nem Nori-nak szól, saját magának. Mindössze a félelemről jutott eszébe az újabb kép, amit gyorsan próbál meg száműzni. Okosabbnak kellett volna lennie. A húgának is okosabbnak kellene lennie, akkor nem kellene menekülnie papnők elől. De bármilyen egyszerűnek is tűnik, nem mindig olyan könnyű felmérni, hogy kivel van épp dolguk. Nagyot nyel, s a poharáért nyúl, hogy beleigyon. A másikra néz, majd nyújtja felé, hogy kér-e belőle, miközben újra csak az árnyakat tudja figyelni az alkarján.*
- Mh. Milyen szerencsés. *Mosolyodik el halványan, majd visszatekint a barnákba.* - Volt haszna is az utadnak. Örülök Nori. * Hajol közelebb egy pillanatra, hogy egy kis csókot nyomjon annak halántékára, miközben behunyja a szemét. Még csak féltékeny sem tud lenni jelen helyzetben, hogy más nagyobb hatással volt a lányra, mint ő. Talán ezek az érzések is egyszerre törnek majd rá, vagy ezeket is el tudja távolítani végül magából. *
- Majmos?
*Ő nem volt ott, amikor a történetet mesélte, annak említésére, - ha megtörtént - nem emlékszik. Nincs min csodálkozni. Akkor is elvette a józan eszét a szőke. Ezért jó most rá gondolni. Hamar múlik el a káosz és tűnik minden olyan tisztának és egyszerűnek.*
- Igazából akkor sem fizettem. *Kacag fel, ami még számára is érdekesnek hat az elmúlt percek magában érzett kiüresedése után. * - És most sem fizetség volt. *Majd belepirul a következő szavaiba.* - Meg sem tudom számolni, hogy hányszor. *Nevet újra, majd nézi a húgát, fogalma sincs, mit meséljen. Az együttléteik részleteiről azért nem számolna be.* - Te ismered azt a varászitalt, jaj, olyan buta neve van… életmód itala? Van belőle kettő, és rohadt drága. Azt hittük, hogy azzal akar minket átverni valaki a Pegazusban, de ki akartam deríteni, hogy hazudik-e. Képzeld… *Suttog, mintha bárki is hallhatná.* - El kellett mágiával altatnom hozzá a kereskedő lányt. A vizébe Őszinte vigyort csempésztem, aztán kiderült, hogy minden igaz, amit mond, csak kicsit bután próbálkozott. Szóval történt egy, s más. Jó volt. *És akkor még csak nem is sejtette, hogy hosszú időre nem látja majd a lányt, így az sem tudta megmérgezni azt a kis időt.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Más helyzetben sokkal kiélezettebben figyelné azt, hogy a lány mennyire más. Most is érez ugyan valamit, de a saját gondolatainak elnyomásával való küzdelem nem hagyja, hogy a megszokott módon működjön. Ezért nincs leteremtés, túlaggódás, s ezért nem harap rá azonnal arra, hogy felderítsen mindent, ami megváltozott. Bizonyosan el fogja még őt érni a gondolat, de még várat magára. Így csak bólint, hogy kiegyezzen azzal a ténnyel, hogy elnézést kért a feketeség.
Hogy nem kíván magáról sokat beszélni is furcsaság számba mehetne. Kérdései sosem felszínesek, a legmélyebbre ásna, hogyha rendben lenne. De nincs, még ha ez túlságosan nem is látszik.*
- Nem elkerülhetetlen, hogy bántsanak… csak jobban kell néha figyelni. *Mered kicsit vissza a semmibe. Nem Nori-nak szól, saját magának. Mindössze a félelemről jutott eszébe az újabb kép, amit gyorsan próbál meg száműzni. Okosabbnak kellett volna lennie. A húgának is okosabbnak kellene lennie, akkor nem kellene menekülnie papnők elől. De bármilyen egyszerűnek is tűnik, nem mindig olyan könnyű felmérni, hogy kivel van épp dolguk. Nagyot nyel, s a poharáért nyúl, hogy beleigyon. A másikra néz, majd nyújtja felé, hogy kér-e belőle, miközben újra csak az árnyakat tudja figyelni az alkarján.*
- Mh. Milyen szerencsés. *Mosolyodik el halványan, majd visszatekint a barnákba.* - Volt haszna is az utadnak. Örülök Nori. * Hajol közelebb egy pillanatra, hogy egy kis csókot nyomjon annak halántékára, miközben behunyja a szemét. Még csak féltékeny sem tud lenni jelen helyzetben, hogy más nagyobb hatással volt a lányra, mint ő. Talán ezek az érzések is egyszerre törnek majd rá, vagy ezeket is el tudja távolítani végül magából. *
- Majmos?
*Ő nem volt ott, amikor a történetet mesélte, annak említésére, - ha megtörtént - nem emlékszik. Nincs min csodálkozni. Akkor is elvette a józan eszét a szőke. Ezért jó most rá gondolni. Hamar múlik el a káosz és tűnik minden olyan tisztának és egyszerűnek.*
- Igazából akkor sem fizettem. *Kacag fel, ami még számára is érdekesnek hat az elmúlt percek magában érzett kiüresedése után. * - És most sem fizetség volt. *Majd belepirul a következő szavaiba.* - Meg sem tudom számolni, hogy hányszor. *Nevet újra, majd nézi a húgát, fogalma sincs, mit meséljen. Az együttléteik részleteiről azért nem számolna be.* - Te ismered azt a varászitalt, jaj, olyan buta neve van… életmód itala? Van belőle kettő, és rohadt drága. Azt hittük, hogy azzal akar minket átverni valaki a Pegazusban, de ki akartam deríteni, hogy hazudik-e. Képzeld… *Suttog, mintha bárki is hallhatná.* - El kellett mágiával altatnom hozzá a kereskedő lányt. A vizébe Őszinte vigyort csempésztem, aztán kiderült, hogy minden igaz, amit mond, csak kicsit bután próbálkozott. Szóval történt egy, s más. Jó volt. *És akkor még csak nem is sejtette, hogy hosszú időre nem látja majd a lányt, így az sem tudta megmérgezni azt a kis időt.*
5635. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 19:21:49
Üzenet elküldve: 2024-12-06 19:21:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ha most Orthus fejével próbálna meg gondolkodni, akkor eljuthatna egy olyan igazsághoz, hogy egy csomó szempontból ő lehet neki az ideális feleség jelölt. Egy szempont alapján azonban nem, de az az egy sajnos olyan nagy problémát jelent, hogy már-már kizáró oknak minősül, de nem teljesen. Megoldás éppen volna, ha elfogadná, hogy más nő lesz a férje gyermekeinek az anyja, de ezt sem a női büszkesége, sem a nemesi neveltetése nem engedi. Ezért is szomorodik el igazán, mert hiába teszi fel a kérdést, hogyan tovább, teljesen biztos benne, hogy milyen válasz fog érkezni. Legalábbis azt hitte, ugyanis a férfi ismét képes meglepni őt. Talán még jobban, mint korábban.
Mondandójának első szavai felcsillantják szemeiben a reményt, hogy még sincs minden veszve. Orthus Morthimer hatalmasat nő a szemében, mikor azt mondja, hogy talán még a jövőjét is képes lenne feláldozni érte, ám a további mondatok kijózanító őszinteséggel rángatják vissza a valóságba. Megérti őt. Hiába szeretnék, az örökség, a tradíció túl erős ahhoz, hogy akár a saját boldogságuk érdekében felrúgják. Ilyen az ő sorsuk, ilyen nemesnek lenni.*
- Tudja, Morthimer Úr, ezek után most már tényleg fáj nekem, hogy nem adhatunk ennek egy esélyt. Nekem még soha, senki nem mondott olyat, hogy feláldozná értem a céljait, a jövőjét, ha tehetné. Engedje meg, hogy őszinte legyek Önnel! Én eddig sem láttam esélyt arra, hogy mi ketten egy pár lehetünk, de nem a faji különbségek miatt. Úgy éreztem, hogy nem én kellek Önnek, hanem a rangom, a múltam, az örökségem és minden más előny, ami azzal jár, ha egy régi nemesi családba házasodik. Ezt a rossz érzést most egyetlen mondattal eloszlatta bennem, de ennek most nem tudok örülni, mert így egy olyan ok áll közénk, amiről nem tehetünk, és amire nincs megoldás. Bár, ez is csak részben igaz. Megoldás van, de ahogy Ön sem szeretné feláldozni a jövőjét értem, én sem akarom felrúgni a nemesi erkölcsöt. *Nem húzza el a kezét, sőt, kifejezetten jól esik neki az érintés. Mindennél jobban szüksége van most a támogatásra, a biztonságra, a megnyugtatásra.*
- A támogatást mérhetjük anyagi javakban, a hódolatot gesztusokban, a barátság ereje a legrosszabb időkben mutatkozik meg. A szeretet pedig… az nem egy olyan dolog, ami, ha jelen van két fél között, elmúlik néhány akadály miatt. *Halványan elmosolyodik, ahogy sejtelmes választ ad, majd sóhajt egyet, igyekszik lenyugtatni a kavargó érzelmeit.*
- Morthimer Úr, ha megkérhetem, rendelne nekem egy pohár bort? Almából, az biztosan édesebb *hozakodik elő a meglepő kérésével. Életében először szeretne alkoholt inni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.06 19:22:57
//Ünnepi vacsora//
*Ha most Orthus fejével próbálna meg gondolkodni, akkor eljuthatna egy olyan igazsághoz, hogy egy csomó szempontból ő lehet neki az ideális feleség jelölt. Egy szempont alapján azonban nem, de az az egy sajnos olyan nagy problémát jelent, hogy már-már kizáró oknak minősül, de nem teljesen. Megoldás éppen volna, ha elfogadná, hogy más nő lesz a férje gyermekeinek az anyja, de ezt sem a női büszkesége, sem a nemesi neveltetése nem engedi. Ezért is szomorodik el igazán, mert hiába teszi fel a kérdést, hogyan tovább, teljesen biztos benne, hogy milyen válasz fog érkezni. Legalábbis azt hitte, ugyanis a férfi ismét képes meglepni őt. Talán még jobban, mint korábban.
Mondandójának első szavai felcsillantják szemeiben a reményt, hogy még sincs minden veszve. Orthus Morthimer hatalmasat nő a szemében, mikor azt mondja, hogy talán még a jövőjét is képes lenne feláldozni érte, ám a további mondatok kijózanító őszinteséggel rángatják vissza a valóságba. Megérti őt. Hiába szeretnék, az örökség, a tradíció túl erős ahhoz, hogy akár a saját boldogságuk érdekében felrúgják. Ilyen az ő sorsuk, ilyen nemesnek lenni.*
- Tudja, Morthimer Úr, ezek után most már tényleg fáj nekem, hogy nem adhatunk ennek egy esélyt. Nekem még soha, senki nem mondott olyat, hogy feláldozná értem a céljait, a jövőjét, ha tehetné. Engedje meg, hogy őszinte legyek Önnel! Én eddig sem láttam esélyt arra, hogy mi ketten egy pár lehetünk, de nem a faji különbségek miatt. Úgy éreztem, hogy nem én kellek Önnek, hanem a rangom, a múltam, az örökségem és minden más előny, ami azzal jár, ha egy régi nemesi családba házasodik. Ezt a rossz érzést most egyetlen mondattal eloszlatta bennem, de ennek most nem tudok örülni, mert így egy olyan ok áll közénk, amiről nem tehetünk, és amire nincs megoldás. Bár, ez is csak részben igaz. Megoldás van, de ahogy Ön sem szeretné feláldozni a jövőjét értem, én sem akarom felrúgni a nemesi erkölcsöt. *Nem húzza el a kezét, sőt, kifejezetten jól esik neki az érintés. Mindennél jobban szüksége van most a támogatásra, a biztonságra, a megnyugtatásra.*
- A támogatást mérhetjük anyagi javakban, a hódolatot gesztusokban, a barátság ereje a legrosszabb időkben mutatkozik meg. A szeretet pedig… az nem egy olyan dolog, ami, ha jelen van két fél között, elmúlik néhány akadály miatt. *Halványan elmosolyodik, ahogy sejtelmes választ ad, majd sóhajt egyet, igyekszik lenyugtatni a kavargó érzelmeit.*
- Morthimer Úr, ha megkérhetem, rendelne nekem egy pohár bort? Almából, az biztosan édesebb *hozakodik elő a meglepő kérésével. Életében először szeretne alkoholt inni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.06 19:22:57
5634. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 18:41:13
Üzenet elküldve: 2024-12-06 18:41:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Aktív képességhasználat – Illúzió//
*Egészen belemélyed a Corad-dal való beszélgetésbe, és a munkába, hogy szépen lassan lebontsa a férfi által maga köré felépített védőbástyát, de persze ettől függetlenül hallgatja Anlyeska és Nestar beszélgetését is. Ugyan pont ő mondta azt, hogy hagyniuk kéne kettejüket megbeszélni az üzlet részleteit, de ezúttal nem fogja tudni megállni, hogy ne szóljon bele. Tiszteli és elismeri Nestar úr képességeit, Tharg földön még azt is bebizonyította, hogy a kereskedők nyelvén is jól ért, mégis úgy érzi, hogy az alkimista tényeket közlő, monoton stílusa nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzzön egy Anlyeská-hoz hasonló finom hölgyet arról, hogy őt is érdekelje a folyami kereskedés ötlete, de pont ezért van ő mellette. Így hát a vörös felé fordul, és mosolyogva szólal meg.*
- Elnézést, hogy beleszólok, de szerintem Phadiwer Úr lányaként Anlyeska kisasszonynak is bizalmat szavazhatunk az apja távollétében. Mármint, úgy értem, hogy a folyami kereskedelemnek megvan az az előnye, hogy a szükséges dolgok mellett, mint például Nestar úr bájital szállítmánya, ahogy ő is említette, más portékákat is beszerezzünk messzebbről. Mondjuk különleges, finom anyagokat Wegtoren-ből, melyekből akár Arthenior-ban dolgozó szabók gyönyörű ruhadarabokat készíthetnek. *Nem véletlenül említi pont a ruha példáját. Megjegyezte azt a vágyakozó nézést, ahogy Anlyeska nézett rá, amikor ők még a pultnál álltak.*
- De ha azt pont nem is, a kereskedelemből akkor is pénz származik, a pénzből pedig ehhez hasonló, sőt, talán még sokkalta szebb ruhakölteményeket is vásárolhatunk, ha épp arra vágyunk. *Simít végig saját, vörös ruhájának finom anyagán, melyet az Orthus Morthimer által ajánlott szabó készített neki, és azóta is a kedvence. Nőként sokkal nagyobb rálátása van arra, hogy mire van szüksége egy másik nőnek. Arra például egész biztosan, hogy gyönyörűnek érezhesse magát.*
- Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem Anlyeska kisasszony, az édesapja nyomán Ön is rendelkezhet a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy ha érdekli az üzletünk, szívesen fogadjuk a köreinkben. Nestar úr, te nem így gondolod? *Pillant az alkimistára, ám amíg a választ várja, hátra dől a székén, bögréjét az ajkaihoz emeli úgy, hogy takarja őket vele, óvatosan közelebb hajol Corad-hoz, majd a száját alig mozgatva, halkan, hogy csak a férfi hallhassa a fogadó hangzavarában, hozzá kezd beszélni.*
- Elmondtad már neki is? Ha még nem, akkor szerintem el kellene. Ő is odáig van érted. *A társaság többi tagja ebből csak annyit észlelhet, hogy Merlana szokatlanul sokáig tartja maga előtt a bögrét, mielőtt inna a kakaójából.*
//Aktív képességhasználat – Illúzió//
*Egészen belemélyed a Corad-dal való beszélgetésbe, és a munkába, hogy szépen lassan lebontsa a férfi által maga köré felépített védőbástyát, de persze ettől függetlenül hallgatja Anlyeska és Nestar beszélgetését is. Ugyan pont ő mondta azt, hogy hagyniuk kéne kettejüket megbeszélni az üzlet részleteit, de ezúttal nem fogja tudni megállni, hogy ne szóljon bele. Tiszteli és elismeri Nestar úr képességeit, Tharg földön még azt is bebizonyította, hogy a kereskedők nyelvén is jól ért, mégis úgy érzi, hogy az alkimista tényeket közlő, monoton stílusa nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzzön egy Anlyeská-hoz hasonló finom hölgyet arról, hogy őt is érdekelje a folyami kereskedés ötlete, de pont ezért van ő mellette. Így hát a vörös felé fordul, és mosolyogva szólal meg.*
- Elnézést, hogy beleszólok, de szerintem Phadiwer Úr lányaként Anlyeska kisasszonynak is bizalmat szavazhatunk az apja távollétében. Mármint, úgy értem, hogy a folyami kereskedelemnek megvan az az előnye, hogy a szükséges dolgok mellett, mint például Nestar úr bájital szállítmánya, ahogy ő is említette, más portékákat is beszerezzünk messzebbről. Mondjuk különleges, finom anyagokat Wegtoren-ből, melyekből akár Arthenior-ban dolgozó szabók gyönyörű ruhadarabokat készíthetnek. *Nem véletlenül említi pont a ruha példáját. Megjegyezte azt a vágyakozó nézést, ahogy Anlyeska nézett rá, amikor ők még a pultnál álltak.*
- De ha azt pont nem is, a kereskedelemből akkor is pénz származik, a pénzből pedig ehhez hasonló, sőt, talán még sokkalta szebb ruhakölteményeket is vásárolhatunk, ha épp arra vágyunk. *Simít végig saját, vörös ruhájának finom anyagán, melyet az Orthus Morthimer által ajánlott szabó készített neki, és azóta is a kedvence. Nőként sokkal nagyobb rálátása van arra, hogy mire van szüksége egy másik nőnek. Arra például egész biztosan, hogy gyönyörűnek érezhesse magát.*
- Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem Anlyeska kisasszony, az édesapja nyomán Ön is rendelkezhet a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy ha érdekli az üzletünk, szívesen fogadjuk a köreinkben. Nestar úr, te nem így gondolod? *Pillant az alkimistára, ám amíg a választ várja, hátra dől a székén, bögréjét az ajkaihoz emeli úgy, hogy takarja őket vele, óvatosan közelebb hajol Corad-hoz, majd a száját alig mozgatva, halkan, hogy csak a férfi hallhassa a fogadó hangzavarában, hozzá kezd beszélni.*
- Elmondtad már neki is? Ha még nem, akkor szerintem el kellene. Ő is odáig van érted. *A társaság többi tagja ebből csak annyit észlelhet, hogy Merlana szokatlanul sokáig tartja maga előtt a bögrét, mielőtt inna a kakaójából.*
5633. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 10:38:33
Üzenet elküldve: 2024-12-06 10:38:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Az egyetlen biztos pont a számára most L'szka. Az ő zöld szemei, és az az érintés a bokáján, ami mások számára nem látható, de számukra kézzelfogható kapcsolódási pontot ad kettejük között. És neki szüksége van most erre a biztonságra, mert az eddig békés, nyugodt és egymásba-feledkezett reggelük úgy tört össze, mint egy asztalról lelökött bögre.
Megpróbál egyszerre két felé figyelni. Ez próbára teszi. Az egyik irányból Erefiz úr magyarázatát hallgatja; bár tényleg nem ért a kereskedelemhez, és nem teljesen érti az összefüggéseket abban a nézőpontban, ahogy a férfi részletezi a dolgokat. A másik irányból Naerice kisasszony szavai érnek el hozzá. Végül ezek lesznek azok, amik kizökkentik a fokozott figyelemből. Erefiz úr további szavai keksz-száraz zsolozsmázássá válnak a fülében, tekintete ismét a tányérjával foglalkozó nő felé fordul.*
- Hogy.. mi? *-értetlenkedik. Nagyon is jól hallotta a nő szavait, nem ezzel van gondja. Az lepte meg, amit mondott – bele sem gondolt, hogy ketten L'szkával együtt hogyan nézhetnek ki kifelé, hogy bárki, aki rájuk néz, mit láthat. Egyszerűen nem foglalkoztatta ez, mert a lány maga érdekesebb volt a számára. Újra a vörös tincsek felé les a szeme sarkából. Szép pár lennének? Pár lennének? Mintha ugyanezen tűnődött volna maga is nem túl rég. Akkor nem bírta volna megválaszolni ezt. Talán most sem tudja igazán, de az elmúlt néhány percben rajta átcsapó érzelmek elég sokat felfedtek számára a valóság azon részéből, amit tudatosan eddig fel sem fogott.
Újra aprót mozdul a lába, kissé fokozza az érintés erősségét L'szka bokáján.*
- Köszönjük. *-pislant vissza Naerice kisasszonyra-* Hm.. Igen. Ő tényleg fontos nekem. Talán.. a legfontosabb.
*Újra a vörös tincsek felé villan a tekintete. Hogy hallotta-e L'szka vagy sem? Nem biztos benne. De talán annak örülne, ha hallotta volna. Akkor a lány legalább tudná, hogy hogyan érez. Mert ilyeneket.. ilyeneket még nem nagyon mondtak egymásnak.*
*Az egyetlen biztos pont a számára most L'szka. Az ő zöld szemei, és az az érintés a bokáján, ami mások számára nem látható, de számukra kézzelfogható kapcsolódási pontot ad kettejük között. És neki szüksége van most erre a biztonságra, mert az eddig békés, nyugodt és egymásba-feledkezett reggelük úgy tört össze, mint egy asztalról lelökött bögre.
Megpróbál egyszerre két felé figyelni. Ez próbára teszi. Az egyik irányból Erefiz úr magyarázatát hallgatja; bár tényleg nem ért a kereskedelemhez, és nem teljesen érti az összefüggéseket abban a nézőpontban, ahogy a férfi részletezi a dolgokat. A másik irányból Naerice kisasszony szavai érnek el hozzá. Végül ezek lesznek azok, amik kizökkentik a fokozott figyelemből. Erefiz úr további szavai keksz-száraz zsolozsmázássá válnak a fülében, tekintete ismét a tányérjával foglalkozó nő felé fordul.*
- Hogy.. mi? *-értetlenkedik. Nagyon is jól hallotta a nő szavait, nem ezzel van gondja. Az lepte meg, amit mondott – bele sem gondolt, hogy ketten L'szkával együtt hogyan nézhetnek ki kifelé, hogy bárki, aki rájuk néz, mit láthat. Egyszerűen nem foglalkoztatta ez, mert a lány maga érdekesebb volt a számára. Újra a vörös tincsek felé les a szeme sarkából. Szép pár lennének? Pár lennének? Mintha ugyanezen tűnődött volna maga is nem túl rég. Akkor nem bírta volna megválaszolni ezt. Talán most sem tudja igazán, de az elmúlt néhány percben rajta átcsapó érzelmek elég sokat felfedtek számára a valóság azon részéből, amit tudatosan eddig fel sem fogott.
Újra aprót mozdul a lába, kissé fokozza az érintés erősségét L'szka bokáján.*
- Köszönjük. *-pislant vissza Naerice kisasszonyra-* Hm.. Igen. Ő tényleg fontos nekem. Talán.. a legfontosabb.
*Újra a vörös tincsek felé villan a tekintete. Hogy hallotta-e L'szka vagy sem? Nem biztos benne. De talán annak örülne, ha hallotta volna. Akkor a lány legalább tudná, hogy hogyan érez. Mert ilyeneket.. ilyeneket még nem nagyon mondtak egymásnak.*
5632. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 07:49:57
Üzenet elküldve: 2024-12-06 07:49:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ahogy pillantása találkozik Coradéval pillanatok alatt megnyugszik. Mert erre képes a fiú. Megnyugtatni pusztán már azzal a ténnyel, hogy itt van vele. Az előbbi zsörtölődése szerte foszlik. Már csak az lebeg a szeme előtt, hogy kiengesztelje a fiút, még akkor is, ha most sem tudja, hogy mivel sikerült magára haragítania. De ez várat magára, mert érkeznek is a konkrétabb dolgok Nestartól. Persze a füle másfelé is ki van hegyezve, így tökéletesen jól hallja azt is, amit a szép ruhás szép lány mond Coradnak. Nehéz leküzdenie magában a kényszert, hogy ismét a fiúra pillantson. Hogy lássa is az arcát, mikor válaszol erre. Mert Merlana kimondott olyat hangosan, ami bennük csak mélyen motoszkál. Lehet őket párnak nevezni? Fogalma sincs. Talán egy nap után ez még egy nagyon korán érkező gondolat. Ellenben azzal, hogy fontosak-e egymásnak. Neki Corad mindig is fontos volt, még, ha ezt senki ember fia nem mondta volna meg akkor. Most pedig egyenesen ragaszkodik hozzá. Érzi, hogy feszíti belülről a tény, hogy a szép lány ül mellette helyette. Hogy csak a bokájával érhet hozzá, ahelyett, hogy megint a kezét fogná, az ujjaikat összefűzve, mint a siheder kis kölykök. Kósza, halovány mosoly fut át az ajkain, de most talán ismét fel fogja bosszantani a fiút, mert túlságosan zakatol az elméje ahhoz, hogy magukkal foglalkozzon. Nestar szavai, az ötlete elvetettek benne valamit. Valamit, amit kiútként használhatnának ebből a posványból.*
- Ez a kapitány dolog... Ezt egy okos férfi elsajátíthatja nem?
*A maga részéről biztos abban, hogy szemernyit sem konyítana a dologhoz. De Corad. Régen is megtanult mindent könnyen, ami szükséges volt. Pedig még gyerek volt maga is. Mostanra pedig érett férfiként még annyira sem elveszett, mint amennyire már akkor sem volt az. Mindenesetre nem pillant most a fiúra, pedig kíváncsi lenne az arcára, hogy kiérzi e a kérdésből, hogy bizony rá gondolt ez ügyben.*
- Érdekesen hangzik a dolog. Sajnálom, hogy apám nincs most idehaza. Sajnos egy ideje már nem jelentkezett.
*Aggódik is miatta, de most az izgatottsága nagyobb. Kár, hogy hirtelen fogalma sincs arról, hogy maga miben tudna esetleg itt segíteni.*
*Ahogy pillantása találkozik Coradéval pillanatok alatt megnyugszik. Mert erre képes a fiú. Megnyugtatni pusztán már azzal a ténnyel, hogy itt van vele. Az előbbi zsörtölődése szerte foszlik. Már csak az lebeg a szeme előtt, hogy kiengesztelje a fiút, még akkor is, ha most sem tudja, hogy mivel sikerült magára haragítania. De ez várat magára, mert érkeznek is a konkrétabb dolgok Nestartól. Persze a füle másfelé is ki van hegyezve, így tökéletesen jól hallja azt is, amit a szép ruhás szép lány mond Coradnak. Nehéz leküzdenie magában a kényszert, hogy ismét a fiúra pillantson. Hogy lássa is az arcát, mikor válaszol erre. Mert Merlana kimondott olyat hangosan, ami bennük csak mélyen motoszkál. Lehet őket párnak nevezni? Fogalma sincs. Talán egy nap után ez még egy nagyon korán érkező gondolat. Ellenben azzal, hogy fontosak-e egymásnak. Neki Corad mindig is fontos volt, még, ha ezt senki ember fia nem mondta volna meg akkor. Most pedig egyenesen ragaszkodik hozzá. Érzi, hogy feszíti belülről a tény, hogy a szép lány ül mellette helyette. Hogy csak a bokájával érhet hozzá, ahelyett, hogy megint a kezét fogná, az ujjaikat összefűzve, mint a siheder kis kölykök. Kósza, halovány mosoly fut át az ajkain, de most talán ismét fel fogja bosszantani a fiút, mert túlságosan zakatol az elméje ahhoz, hogy magukkal foglalkozzon. Nestar szavai, az ötlete elvetettek benne valamit. Valamit, amit kiútként használhatnának ebből a posványból.*
- Ez a kapitány dolog... Ezt egy okos férfi elsajátíthatja nem?
*A maga részéről biztos abban, hogy szemernyit sem konyítana a dologhoz. De Corad. Régen is megtanult mindent könnyen, ami szükséges volt. Pedig még gyerek volt maga is. Mostanra pedig érett férfiként még annyira sem elveszett, mint amennyire már akkor sem volt az. Mindenesetre nem pillant most a fiúra, pedig kíváncsi lenne az arcára, hogy kiérzi e a kérdésből, hogy bizony rá gondolt ez ügyben.*
- Érdekesen hangzik a dolog. Sajnálom, hogy apám nincs most idehaza. Sajnos egy ideje már nem jelentkezett.
*Aggódik is miatta, de most az izgatottsága nagyobb. Kár, hogy hirtelen fogalma sincs arról, hogy maga miben tudna esetleg itt segíteni.*
5631. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-05 19:41:51
Üzenet elküldve: 2024-12-05 19:41:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Simogatná az önérzetét, ha hallaná, hogy mit gondol róla a nővére, de pont úgy, ahogy azt sem tudja, hogy a testvére ül vele szemben, azt sincs fogalma, hogy veszélyesnek találja őt. Mióta elhagyta a várost, minden egyes lépése arra irányult, hogy még veszélyesebb lehessen, hogy többé senki se üldözhesse el őt sehonnan. Nos, talán túl jól is sikerült, de most mégis kevésbé ártalmasnak és sokkal kezelhetőbbnek tűnik, mint valaha, ám nem árt óvatosnak maradni, és nem elhamarkodottan örülni. Azt mondják, mindig azok az igazán veszélyes alakok, akiken nem látszik.
A kérést hallva rögtön mozdul a szája, hogy válaszoljon, de látványosan visszafogja a valódi gondolatait.*
~Az lett volna az üzenet, ha megtudod, hogy egy papnőt találtak a tisztáson a saját vérében fürödve…~
- Rendben, máskor megpróbálom megoldani. Ne haragudj! *Már egy sokkal szelídebb megoldás hagyja el a száját, de attól még elgondolkozik azon, hogy mégis hogyan kellett volna üzenetet hagynia, mikor úgy érezte, hogy ha egy perccel tovább marad a városban, akkor biztosan felemészti őt a fény istennőjének ereje?
Mindenesetre most sem hagyja felszínre törni a sötét gondolatait, éppen ezért találja mókásnak, hogy a karján lévő árnyakat Mai pont ezen elnyomott energiák kivetülésének tekinti.*
- Lehet, hogy az is. *Lágyan el is mosolyodik, ahogy maga is végigsimít az alkarján, csuklójától egészen a könyökéig, miután Mai is újra megtette ezt.*
- Nem félek. Sem tőle, sem mástól *jelenti ki határozottan.* Emlékeket *válaszol rögtön a kérdés második felére is.* Megtanultam tőle, hogyan kezeljem a zajt. Benne is van, biztos vagyok benne, csak ő már képes vele bánni.
*Azon csak halkan kuncog, hogy mennyi minden történt vele. Bizony így van, de még mennyi minden. Ha Mai tudná… Ám most nem szeretne erről beszélni, sőt, kifejezetten zavarja, hogy ennyire róla szól a beszélgetésük. Van, amiről nem akar beszélni, de az árnyak témáját feszegetve egyre nehezebb elkerülni azokat a dolgokat, amiket jobb is, ha elkerülnek. Akkor múlik csak el az emiatt érzett gombóc a torkából, mikor a Doki említésével könnyedebb vizekre eveznek.*
- A majmos Doki? *Ő már csak így jegyezte meg azok után, hogy nagyon nem volt észnél, mikor találkozott vele, de a történetére, amit mesélt neki, szinte szóról-szóra emlékszik.*
- Hát akkor mesélj róla! Most nem kellett fizetned neki a segítségéért, miután tönkretettem magam, szóval… mi dolgotok volt egymással? *Ő is kényelmesen elhelyezkedik, karjait a medence szélén pihenteti, és egy lusta, lazulós testhelyzetet vesz fel. Így most jó. Így ülni is kényelmesebb, és az is jobb, hogy Mai kerül a középpontba, nem ő.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Simogatná az önérzetét, ha hallaná, hogy mit gondol róla a nővére, de pont úgy, ahogy azt sem tudja, hogy a testvére ül vele szemben, azt sincs fogalma, hogy veszélyesnek találja őt. Mióta elhagyta a várost, minden egyes lépése arra irányult, hogy még veszélyesebb lehessen, hogy többé senki se üldözhesse el őt sehonnan. Nos, talán túl jól is sikerült, de most mégis kevésbé ártalmasnak és sokkal kezelhetőbbnek tűnik, mint valaha, ám nem árt óvatosnak maradni, és nem elhamarkodottan örülni. Azt mondják, mindig azok az igazán veszélyes alakok, akiken nem látszik.
A kérést hallva rögtön mozdul a szája, hogy válaszoljon, de látványosan visszafogja a valódi gondolatait.*
~Az lett volna az üzenet, ha megtudod, hogy egy papnőt találtak a tisztáson a saját vérében fürödve…~
- Rendben, máskor megpróbálom megoldani. Ne haragudj! *Már egy sokkal szelídebb megoldás hagyja el a száját, de attól még elgondolkozik azon, hogy mégis hogyan kellett volna üzenetet hagynia, mikor úgy érezte, hogy ha egy perccel tovább marad a városban, akkor biztosan felemészti őt a fény istennőjének ereje?
Mindenesetre most sem hagyja felszínre törni a sötét gondolatait, éppen ezért találja mókásnak, hogy a karján lévő árnyakat Mai pont ezen elnyomott energiák kivetülésének tekinti.*
- Lehet, hogy az is. *Lágyan el is mosolyodik, ahogy maga is végigsimít az alkarján, csuklójától egészen a könyökéig, miután Mai is újra megtette ezt.*
- Nem félek. Sem tőle, sem mástól *jelenti ki határozottan.* Emlékeket *válaszol rögtön a kérdés második felére is.* Megtanultam tőle, hogyan kezeljem a zajt. Benne is van, biztos vagyok benne, csak ő már képes vele bánni.
*Azon csak halkan kuncog, hogy mennyi minden történt vele. Bizony így van, de még mennyi minden. Ha Mai tudná… Ám most nem szeretne erről beszélni, sőt, kifejezetten zavarja, hogy ennyire róla szól a beszélgetésük. Van, amiről nem akar beszélni, de az árnyak témáját feszegetve egyre nehezebb elkerülni azokat a dolgokat, amiket jobb is, ha elkerülnek. Akkor múlik csak el az emiatt érzett gombóc a torkából, mikor a Doki említésével könnyedebb vizekre eveznek.*
- A majmos Doki? *Ő már csak így jegyezte meg azok után, hogy nagyon nem volt észnél, mikor találkozott vele, de a történetére, amit mesélt neki, szinte szóról-szóra emlékszik.*
- Hát akkor mesélj róla! Most nem kellett fizetned neki a segítségéért, miután tönkretettem magam, szóval… mi dolgotok volt egymással? *Ő is kényelmesen elhelyezkedik, karjait a medence szélén pihenteti, és egy lusta, lazulós testhelyzetet vesz fel. Így most jó. Így ülni is kényelmesebb, és az is jobb, hogy Mai kerül a középpontba, nem ő.*
5630. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-05 15:41:25
Üzenet elküldve: 2024-12-05 15:41:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Sokszor születik benne ellenérzés húgával kapcsolatban. Túl veszélyes, s emellé társul az, hogy minden átgondolás nélkül cselekszik. Olyan dolgokat, amivel árt saját magának, na meg Mai-nak is. A nyugalmat sosem viselte jól, de a kiszámíthatatlanság ezen formája óva intené attól, hogy annyi időt töltsenek el együtt, mint hajdanán. De most a barna szemekbe tekintve nem látja azt a tébolyt, azt a megmagyarázhatatlan villanást, ami mindig valami képtelenséget, veszélyt sejtet. Nincs annyira rendben a félvér sem, hogy ezt a képet most helyére tegye magában, de az érzés eluralkodik rajta, ami ritka a feketeség közelében: nem kell felkészültnek lennie. Élvezheti mellette a víz érintését, mellékzönge nélkül. Talán ez megváltozhat hamar, de addig is szinte fellélegzik, hogy a történtek után nem egy újabb veszedelemmel kell foglalkoznia. *
- Kérlek, csak egy üzenetet hagyj, hogyha elmész. Akkor nem aggódom magam halálra.
*Máskor dorgáló szavai most elmaradnak. Sem ereje, sem kedve nincs mást tanítani, figyelmeztetni. Ma nem lenne képes rá, s hogyan is tehetné, hogyha még maga sem tudja megfogadni a saját intelmeit?
Figyelmesen hallgat, megfordul, s most hátát dönti a medence szélének. Úgy sokkal jobban látja a lányt. Még csak sötét árny sem húzódik tekintetére, mint mindig, amikor a kalandjairól mesél Nori. Ért minden szót, de valahogy más. Tisztább. Mintha nem volna szükség a rosszallásra. Bár most nincs hozzá ereje sem. Nehéz közbe szólni, egyszerre önti rá az elmúlt időszak minden történését a lány. Bár igen furcsán hangozna, hogy büszke arra, hogy nem azonnal vette el valaki életét, mégis ezt érzi. Nagy szó az, ha ellen tud állni a belső késztetéseinek a másik, amit pontosan tud. Talán volt értelme megannyi éjjelt eltölteni azzal, hogy biztos pontot mutasson neki. Egy szilárd talaj nehezebben engedi, hogy valaki megbillenjen rajta.
Újra testvére karját nézi. Hogyan tudna mindenre egyszerre válaszolni? Talán nem is szükséges.*
- Mintha lenyomata lenne annak, amit nem engedtél ki magadból.
*Jegyzi meg, majd újra nyújtja a kezét, hogy végig simítson a bőrfelületen. Nem mondaná, hogy bárkinek is szüksége kellene legyen ilyesmire, de a szépet el tudja ismerni. Azt már rég tudja, hogy a húga lelkivilágának igen érdekes kivetülései vannak. Ha neki ez kell, hát legyen. Inkább, mint a megszokott hirtelenség.*
- Van még félnivalód attól a papnőtől? És mit gondolsz, mit adott neked az, aki készítette a… kezed? Érdekesen hangzik. Megint ezer dolog történt veled.
*Hogy sietősen akarja lezárni a történetet, Mai-t egy szemernyit sem érdekli. Kérdései vannak, mindössze hiányzik belőle a megszokott túlféltés. Reméli lesz idejük mindent átbeszélni.
A kérdés viszont megdöbbenti. Nem hitte volna, hogy bármi még a mai napon meglepetést tud okozni, de az, hogy iránta érdeklődik a lány, sőt mi több, észrevette, hogy baj van, az új. Soha, talán egyszer sem érdekelte. Mindig fontosabb volt a saját kis világa, mint az övé.*
- Ó, jól vagyok, csak elfáradtam. Azért jöttem ide, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Rengeteg a dolog az árvaházzal, a gyerekekkel… és képzeld! *Végre egy emlékkép, ami nem okoz fájdalmat. Szinte újra élet költözik a lélektükrökbe, ahogy a gondolat kiseper mindent, ami ma történt vele.*
- Tudod kivel találkoztam? Egészen véletlenül… A Dokival! Aki segített neked a Sellőházban. Egész sok időt töltöttünk el együtt, mintha egy hat lett volna, pedig koránt sem volt annyi… Na arról tudnék mit mesélni. *Nevet fel. Mintha kicserélték volna egy pillanat alatt.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Sokszor születik benne ellenérzés húgával kapcsolatban. Túl veszélyes, s emellé társul az, hogy minden átgondolás nélkül cselekszik. Olyan dolgokat, amivel árt saját magának, na meg Mai-nak is. A nyugalmat sosem viselte jól, de a kiszámíthatatlanság ezen formája óva intené attól, hogy annyi időt töltsenek el együtt, mint hajdanán. De most a barna szemekbe tekintve nem látja azt a tébolyt, azt a megmagyarázhatatlan villanást, ami mindig valami képtelenséget, veszélyt sejtet. Nincs annyira rendben a félvér sem, hogy ezt a képet most helyére tegye magában, de az érzés eluralkodik rajta, ami ritka a feketeség közelében: nem kell felkészültnek lennie. Élvezheti mellette a víz érintését, mellékzönge nélkül. Talán ez megváltozhat hamar, de addig is szinte fellélegzik, hogy a történtek után nem egy újabb veszedelemmel kell foglalkoznia. *
- Kérlek, csak egy üzenetet hagyj, hogyha elmész. Akkor nem aggódom magam halálra.
*Máskor dorgáló szavai most elmaradnak. Sem ereje, sem kedve nincs mást tanítani, figyelmeztetni. Ma nem lenne képes rá, s hogyan is tehetné, hogyha még maga sem tudja megfogadni a saját intelmeit?
Figyelmesen hallgat, megfordul, s most hátát dönti a medence szélének. Úgy sokkal jobban látja a lányt. Még csak sötét árny sem húzódik tekintetére, mint mindig, amikor a kalandjairól mesél Nori. Ért minden szót, de valahogy más. Tisztább. Mintha nem volna szükség a rosszallásra. Bár most nincs hozzá ereje sem. Nehéz közbe szólni, egyszerre önti rá az elmúlt időszak minden történését a lány. Bár igen furcsán hangozna, hogy büszke arra, hogy nem azonnal vette el valaki életét, mégis ezt érzi. Nagy szó az, ha ellen tud állni a belső késztetéseinek a másik, amit pontosan tud. Talán volt értelme megannyi éjjelt eltölteni azzal, hogy biztos pontot mutasson neki. Egy szilárd talaj nehezebben engedi, hogy valaki megbillenjen rajta.
Újra testvére karját nézi. Hogyan tudna mindenre egyszerre válaszolni? Talán nem is szükséges.*
- Mintha lenyomata lenne annak, amit nem engedtél ki magadból.
*Jegyzi meg, majd újra nyújtja a kezét, hogy végig simítson a bőrfelületen. Nem mondaná, hogy bárkinek is szüksége kellene legyen ilyesmire, de a szépet el tudja ismerni. Azt már rég tudja, hogy a húga lelkivilágának igen érdekes kivetülései vannak. Ha neki ez kell, hát legyen. Inkább, mint a megszokott hirtelenség.*
- Van még félnivalód attól a papnőtől? És mit gondolsz, mit adott neked az, aki készítette a… kezed? Érdekesen hangzik. Megint ezer dolog történt veled.
*Hogy sietősen akarja lezárni a történetet, Mai-t egy szemernyit sem érdekli. Kérdései vannak, mindössze hiányzik belőle a megszokott túlféltés. Reméli lesz idejük mindent átbeszélni.
A kérdés viszont megdöbbenti. Nem hitte volna, hogy bármi még a mai napon meglepetést tud okozni, de az, hogy iránta érdeklődik a lány, sőt mi több, észrevette, hogy baj van, az új. Soha, talán egyszer sem érdekelte. Mindig fontosabb volt a saját kis világa, mint az övé.*
- Ó, jól vagyok, csak elfáradtam. Azért jöttem ide, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Rengeteg a dolog az árvaházzal, a gyerekekkel… és képzeld! *Végre egy emlékkép, ami nem okoz fájdalmat. Szinte újra élet költözik a lélektükrökbe, ahogy a gondolat kiseper mindent, ami ma történt vele.*
- Tudod kivel találkoztam? Egészen véletlenül… A Dokival! Aki segített neked a Sellőházban. Egész sok időt töltöttünk el együtt, mintha egy hat lett volna, pedig koránt sem volt annyi… Na arról tudnék mit mesélni. *Nevet fel. Mintha kicserélték volna egy pillanat alatt.*
5629. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-04 19:38:49
Üzenet elküldve: 2024-12-04 19:38:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A szoros ölelés közben, ha csak pillanatokra is, de találkozik a tekintetük, és ez épp elég ahhoz, hogy a kékeket fürkéssze, vajon örül-e neki a lány, de mindeközben az ő barnái is kristálytisztán csillognak most. Nem a megszokott, megfejthetetlen összevisszaság tükröződik vissza belőlük, hanem valamiféle szokatlan rend. Mintha most a lelke egy, a hangulatától függő darabkájának kivetülése helyett egy teljes, egész lény szemlélné rajtuk keresztül a világot. Tiszta elméjének hála most lát is, nem csak néz, így észre is veszi, mennyire megbánthatta a fél-elf lányt azzal, hogy szó nélkül eltűnt.*
- Sajnálom. *Mondja azonnal, mikor tudatosul benne, hogy nem felejtette el őt a barátnője. Többet most nem tehet, ha majd elmeséli az okokat, talán meg fogja érteni.
A puha érintést érzi ugyan az alkarján, de a találkozás hevében feltörni kívánó érzelmek kavalkádjában nem is tűnik fel neki, hogy miért is pont ott kötött ki Mai ujja.*
- Jól vagyok. *Furcsa mód nem ered meg a nyelve azonnal úgy, ahogy szokott. Sok minden változott, és mindennek megvan a magyarázata is, de nem zúdítja egyszerre az összeset a másikra. Elhúzódik tőle, és nyakig elmerül a kellemesen forró vízben, elhelyezkedik társa mellett, és aztán lát csak neki, hogy válaszokat adjon.*
- Nem akartam itt lenni. Minél messzebb akartam kerülni ettől a nyomorult várostól. Rettenetesen zavart a tömeg, és… féltem is. A tisztáson kezdődött, ahol találkoztam Eeyr, ehm, papnőjével. Átvert engem. Kedves volt velem, de hamar rájöttem, hogy mindez csak hazugság. Azt mondta, hogy takarodjak innen, nekem nincs itt helyem. Megölhettem volna, de nem tettem, nem engedtem a szörnyetegnek, de ennek ára volt. Nem tudom, milyen varázslatot használt, de olyan elsöprő félelmet éreztem miatta, hogy menekülnöm kellett. Minél messzebbre. A Mágustoronyba mentem, napokig ott voltam, és tanultam, de vissza utána sem akartam jönni. Úgy éreztem, hogy megőrülnék, hogy nem tudnám irányítani… önmagam. Aztán a semmiből jött valaki, aki nem is tett igazán semmit, mégis úgy érzem, hogy rengeteget köszönhetek neki. Tőle kaptam ezt *emeli ki jobb kezét a vízből, hogy tisztán látszódjon a tetoválása.* Cserébe, amiért segítettem neki. Együtt mentünk vissza a Kikötőbe, ahol… ahol megpihentünk, ő elment, én pedig visszajöttem ide. *Sietősen zárja le a történetet, magában tartva mind a Sellőházban, mind a Vérkertben történtek részleteit, és azt is, hogy mindent megtett azért, hogy többé ne maradhasson alul Eeyr kutyáival szemben. Ezekkel egyelőre nem akarja felzaklatni Mai-t, ugyanis látja, hogy vele sincs minden rendben. Egész biztosan nincs.*
- Most te jössz! *szólal meg újra rövid szünet után.* Látom ám, hogy magad alatt vagy, ne is próbáld titkolni! Veled mi történt? *A kikívánkozó heves reakcióknak most sem ad teret, pedig megfordulnak olyan gondolatok is a fejében, hogy tudni akarja, kinek kell kitekerni a nyakát, ha bántották Mai-t. Ó, nem, igazából hozzá sem kell érnie. Az ereje hatalmasabb, mint valaha, de óvatosan kell bánnia vele, mert veszélyes lehet, és jobb, ha egyelőre nem is árulja el a titkot még Mai-nak sem.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.04 19:39:27
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A szoros ölelés közben, ha csak pillanatokra is, de találkozik a tekintetük, és ez épp elég ahhoz, hogy a kékeket fürkéssze, vajon örül-e neki a lány, de mindeközben az ő barnái is kristálytisztán csillognak most. Nem a megszokott, megfejthetetlen összevisszaság tükröződik vissza belőlük, hanem valamiféle szokatlan rend. Mintha most a lelke egy, a hangulatától függő darabkájának kivetülése helyett egy teljes, egész lény szemlélné rajtuk keresztül a világot. Tiszta elméjének hála most lát is, nem csak néz, így észre is veszi, mennyire megbánthatta a fél-elf lányt azzal, hogy szó nélkül eltűnt.*
- Sajnálom. *Mondja azonnal, mikor tudatosul benne, hogy nem felejtette el őt a barátnője. Többet most nem tehet, ha majd elmeséli az okokat, talán meg fogja érteni.
A puha érintést érzi ugyan az alkarján, de a találkozás hevében feltörni kívánó érzelmek kavalkádjában nem is tűnik fel neki, hogy miért is pont ott kötött ki Mai ujja.*
- Jól vagyok. *Furcsa mód nem ered meg a nyelve azonnal úgy, ahogy szokott. Sok minden változott, és mindennek megvan a magyarázata is, de nem zúdítja egyszerre az összeset a másikra. Elhúzódik tőle, és nyakig elmerül a kellemesen forró vízben, elhelyezkedik társa mellett, és aztán lát csak neki, hogy válaszokat adjon.*
- Nem akartam itt lenni. Minél messzebb akartam kerülni ettől a nyomorult várostól. Rettenetesen zavart a tömeg, és… féltem is. A tisztáson kezdődött, ahol találkoztam Eeyr, ehm, papnőjével. Átvert engem. Kedves volt velem, de hamar rájöttem, hogy mindez csak hazugság. Azt mondta, hogy takarodjak innen, nekem nincs itt helyem. Megölhettem volna, de nem tettem, nem engedtem a szörnyetegnek, de ennek ára volt. Nem tudom, milyen varázslatot használt, de olyan elsöprő félelmet éreztem miatta, hogy menekülnöm kellett. Minél messzebbre. A Mágustoronyba mentem, napokig ott voltam, és tanultam, de vissza utána sem akartam jönni. Úgy éreztem, hogy megőrülnék, hogy nem tudnám irányítani… önmagam. Aztán a semmiből jött valaki, aki nem is tett igazán semmit, mégis úgy érzem, hogy rengeteget köszönhetek neki. Tőle kaptam ezt *emeli ki jobb kezét a vízből, hogy tisztán látszódjon a tetoválása.* Cserébe, amiért segítettem neki. Együtt mentünk vissza a Kikötőbe, ahol… ahol megpihentünk, ő elment, én pedig visszajöttem ide. *Sietősen zárja le a történetet, magában tartva mind a Sellőházban, mind a Vérkertben történtek részleteit, és azt is, hogy mindent megtett azért, hogy többé ne maradhasson alul Eeyr kutyáival szemben. Ezekkel egyelőre nem akarja felzaklatni Mai-t, ugyanis látja, hogy vele sincs minden rendben. Egész biztosan nincs.*
- Most te jössz! *szólal meg újra rövid szünet után.* Látom ám, hogy magad alatt vagy, ne is próbáld titkolni! Veled mi történt? *A kikívánkozó heves reakcióknak most sem ad teret, pedig megfordulnak olyan gondolatok is a fejében, hogy tudni akarja, kinek kell kitekerni a nyakát, ha bántották Mai-t. Ó, nem, igazából hozzá sem kell érnie. Az ereje hatalmasabb, mint valaha, de óvatosan kell bánnia vele, mert veszélyes lehet, és jobb, ha egyelőre nem is árulja el a titkot még Mai-nak sem.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.04 19:39:27
5628. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-04 16:38:37
Üzenet elküldve: 2024-12-04 16:38:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hangosabb zajra számított. Nem a kinti neszekre, a fürdőben elenyésző számú vendég hangjára, hanem ami belül gondoskodik arról, hogy ne tudja rendszerezni a gondolatait. Ebben mindig jó volt, mégis nehéznek tűnt nemrégiben, hogy a helyén kezelje gyötrelmeit. A medence peremén elfektetve alkarját, ráhajtva állát néz előre, s mered a semmibe. Nem fókuszál egyetlen pontra sem, homályos a külvilág. Némi időt kell magára szánnia, nem elmenekülni a gondjai elől, nem beseperni a szőnyeg alá mindent, nem keresni azonnal valakit, aki lefoglalja és tán elcsitítja, amit el kell, hanem elmerengeni a történteken. Hibázott. Túl sokszor sikerült neki az ujjai köré csavarnia lehetetlen alakokat, túl sokszor aratott sikert és mutatta meg, hogy miben jó. A nagy számok törvényei szerint, belefér egy hiba. Csakhogy nem egyszerű ballépés volt, mert egy darab tört ki belőle, s hogy hogyan forr majd össze, hogyan pótolja a hiányzó részt, az kérdés marad. De nem bántja úgy az űr, ami a gondolatai helyett tátong benne. Kiüresedetten bámulja a semmit maga előtt és latolgatja a további teendőit, de nem jön az okosság.
Hallja talán a lépteket, de nem figyel; akárki lehet, hiszen nyilvános a Fürdőház. Talán csak nem akarja felfogni, hogy éppen az ő, elszeparáltabb helyre eső medencéjébe tör be éppen valaki. Mintha nem zavarná az aura, oda sem kapja a fejét, hogy a jeges íriszekkel arra intse az ismeretlent, hogy ne menjenek a közelébe. Eléri végül a felismerés, ahogy a közelébe húzódik az, akit a világon talán a legjobban szeret. Minden észérv ellenére sem tudna igazán elszakadni tőle, s most még csak álszentségnek is titulálná, ha ő ítélkezne bárki felett. Jó a közelség, mégis lassan fordul a lélektükre Nori felé. A szavaira őszinte, de halovány mosolyra húzódik az ajka. Mélyebben érinti most, mint máskor bármilyen kedvesség. A legszörnyűbb pillanataiban terem mellette a lány mindig, s bár talán nem olyasvalaki, aki túlontúl megértő, akinek el tudná sírni a bánatát, tudja, hogy ott van neki. Talán sokszor fáj, amilyen vele, de most egy pici darabot visszailleszt a hiányzó részéből. Nem jut eleinte szóhoz, csak vontatottan kúszik húga köré vékony karja, majd öleli magához, belefúrva arcát annak nyakába. Szótlan marad néhány súlyos pillanatig, mert arra van szüksége, hogy ne beszéljen, hanem érezzen. Mikor elválik a két vizes test, akkor keresi csak meg a barna szemeket, s szökik ki egy elhaló sóhaj ajkaiból.*
- Szia Nori. *Méri végig, csak a pillantásával.* - Kerestelek. *Elakad a szó, ahogy visszanyeli a feltörni készülő könnyeket. Maga sem tudja, melyik indok miatt szeretne eleredni, de sikerül elfojtani.* - Merre jártál? Attól féltem, hogy nem jössz vissza. Amikor újra visszamentem a Kalmárba, akkor már zárva volt. Aggódtam. Mondd jól vagy?
*Megakad a szeme a másik kezén lévő motívumon, résnyire marad nyitva a szája. De még nem kérdez, előbb meghallgatná a történetét. A keze mégis önkéntelenül nyúl, hogy végig simítson mutatóujjával az új, igen sötét szerzeményén. Már bele sem mer gondolni… hagyja inkább, hogy amaz beszéljen.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hangosabb zajra számított. Nem a kinti neszekre, a fürdőben elenyésző számú vendég hangjára, hanem ami belül gondoskodik arról, hogy ne tudja rendszerezni a gondolatait. Ebben mindig jó volt, mégis nehéznek tűnt nemrégiben, hogy a helyén kezelje gyötrelmeit. A medence peremén elfektetve alkarját, ráhajtva állát néz előre, s mered a semmibe. Nem fókuszál egyetlen pontra sem, homályos a külvilág. Némi időt kell magára szánnia, nem elmenekülni a gondjai elől, nem beseperni a szőnyeg alá mindent, nem keresni azonnal valakit, aki lefoglalja és tán elcsitítja, amit el kell, hanem elmerengeni a történteken. Hibázott. Túl sokszor sikerült neki az ujjai köré csavarnia lehetetlen alakokat, túl sokszor aratott sikert és mutatta meg, hogy miben jó. A nagy számok törvényei szerint, belefér egy hiba. Csakhogy nem egyszerű ballépés volt, mert egy darab tört ki belőle, s hogy hogyan forr majd össze, hogyan pótolja a hiányzó részt, az kérdés marad. De nem bántja úgy az űr, ami a gondolatai helyett tátong benne. Kiüresedetten bámulja a semmit maga előtt és latolgatja a további teendőit, de nem jön az okosság.
Hallja talán a lépteket, de nem figyel; akárki lehet, hiszen nyilvános a Fürdőház. Talán csak nem akarja felfogni, hogy éppen az ő, elszeparáltabb helyre eső medencéjébe tör be éppen valaki. Mintha nem zavarná az aura, oda sem kapja a fejét, hogy a jeges íriszekkel arra intse az ismeretlent, hogy ne menjenek a közelébe. Eléri végül a felismerés, ahogy a közelébe húzódik az, akit a világon talán a legjobban szeret. Minden észérv ellenére sem tudna igazán elszakadni tőle, s most még csak álszentségnek is titulálná, ha ő ítélkezne bárki felett. Jó a közelség, mégis lassan fordul a lélektükre Nori felé. A szavaira őszinte, de halovány mosolyra húzódik az ajka. Mélyebben érinti most, mint máskor bármilyen kedvesség. A legszörnyűbb pillanataiban terem mellette a lány mindig, s bár talán nem olyasvalaki, aki túlontúl megértő, akinek el tudná sírni a bánatát, tudja, hogy ott van neki. Talán sokszor fáj, amilyen vele, de most egy pici darabot visszailleszt a hiányzó részéből. Nem jut eleinte szóhoz, csak vontatottan kúszik húga köré vékony karja, majd öleli magához, belefúrva arcát annak nyakába. Szótlan marad néhány súlyos pillanatig, mert arra van szüksége, hogy ne beszéljen, hanem érezzen. Mikor elválik a két vizes test, akkor keresi csak meg a barna szemeket, s szökik ki egy elhaló sóhaj ajkaiból.*
- Szia Nori. *Méri végig, csak a pillantásával.* - Kerestelek. *Elakad a szó, ahogy visszanyeli a feltörni készülő könnyeket. Maga sem tudja, melyik indok miatt szeretne eleredni, de sikerül elfojtani.* - Merre jártál? Attól féltem, hogy nem jössz vissza. Amikor újra visszamentem a Kalmárba, akkor már zárva volt. Aggódtam. Mondd jól vagy?
*Megakad a szeme a másik kezén lévő motívumon, résnyire marad nyitva a szája. De még nem kérdez, előbb meghallgatná a történetét. A keze mégis önkéntelenül nyúl, hogy végig simítson mutatóujjával az új, igen sötét szerzeményén. Már bele sem mer gondolni… hagyja inkább, hogy amaz beszéljen.*
5627. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-03 22:13:36
Üzenet elküldve: 2024-12-03 22:13:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Szobában majd Fürdőház//
*Az ágya szélén ül, és magába fordulva gondolkozik. A Vérkertben tett látogatása óta érzi magában az erőt, az istene jelenlétét és oltalmát. Fekete blúzának ujjait egészen feltűrte, hogy jól láthassa az alkarjára festett fekete valóságot. Jobb kezét ökölbe szorítja, majd kiengedi, és ezt ismételgeti. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az árnyak igaziak, de a kapott hatalomért cserébe bizonyítania is kell, vissza kell szereznie Sa'Tereth bizalmát. Fogalma sincs, hogyan csinálja, s emiatt lassan ugyanolyan sűrű köd terül szét az elméjében, mint amiből az entitás is megjelent előtte. Azonban nem hagyhatja, hogy újra eluralkodjon rajta a bizonytalanság, a zaj.
Emlékekért nyúl most is, a Ril-lel töltött napok emlékéhez, hogy abból merítsen energiát ahhoz, hogy az összeroppanás helyett képes legyen büszkén kihúzni magát. Ahhoz, hogy elkerülje a katasztrófát, neki kell irányítania az elméjét, és nem fordítva. Ezen emlékeken keresztül jut el addig, hogy talán tényleg meg kellene látogatnia a Pegazus fürdőjét, ha már itt van. Reményei szerint kevésbé drága, de legalább olyan kellemesen megnyugtató lesz, mint a Sellőházban volt. Fel is áll hát az ágyról, nyújtózkodik egyet, bezárja maga mögött a szoba ajtaját, és egy szál felsőben, szoknyában indul el a Fürdőházba. Ó, és cipő nélkül, mert minek az. Ott úgyis csak le fogja venni.
Egyébként az emlékek mellett az álmok is a segítségére vannak. Az elmúlt napok ugyan magányosan teltek, de végre kezdi megérteni, hogy a szeretet nem csak akkor van jelen, ha maga a személy is ott van vele, aki szereti. A szeretet is egy olyan hatalmas valami, amely képes úgy a lelkébe égni, mint ahogy az árnyak a bőre alá ivódni.
A Fürdőházba érve nem kell csalódnia, azt kapja, amire számított. Bár kevésbé titokzatos, de hasonlóan lenyűgöző élmény vár rá, mint a Sellőházban. Most van itt először, így az öltözőket egy ideig keresnie kell. Ott megszabadul a kevéske ruháitól, csak egy fehér törölközővel takarja el magát. Haját hanyag kontyba köti, csak mindkét oldalt egy-egy tincset hagy lógni elől. Az öltözőből kilépve már csak egy döntést kell meghoznia: melyik medencét is válassza. Voltaképp mindegy volna, de mikor meglát egy ismerős arcot az egyik medencéhez fordulva, azt hiszi, hogy most is álmodik. Félénken közelíti meg Mai-t, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy tényleg ő az, és nem is egy látomás ez, hanem tényleg ott fürdőzik a lány, akinek hiánya továbbra is kínzó, bármennyire is megtanult együtt élni vele.
Megkerüli a medencét, és hátulról közelíti meg, hogy utána onnan ülhessen mellé pontosan ugyanúgy, ahogy első alkalommal is a semmiből termett ott azon az ominózus padon.*
- Azt hiszem, hogy rájöttem. Arra, hogy milyen hangjai vannak a sötétségnek. Az éjszaka csendjében hallható dallamok gyönyörűek, és ha figyelek rájuk, és akarom, akkor az éj a te hangodon énekel nekem. *Lágyan elmosolyodik, ahogy az ismeretségük kezdetén kettejük közt elhangzó első néhány szó emlékét idézi, majd a karjait tartja egy hatalmas ölelésre.*
- Szia Mai! *Nem várja meg, hogy szabad-e megdögönyözni a rég nem látott kedvenc barátnőjét, ő megteszi, nem is bírná ki, hogy ne tegye.*
//Tépett sorsok//
//Szobában majd Fürdőház//
*Az ágya szélén ül, és magába fordulva gondolkozik. A Vérkertben tett látogatása óta érzi magában az erőt, az istene jelenlétét és oltalmát. Fekete blúzának ujjait egészen feltűrte, hogy jól láthassa az alkarjára festett fekete valóságot. Jobb kezét ökölbe szorítja, majd kiengedi, és ezt ismételgeti. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az árnyak igaziak, de a kapott hatalomért cserébe bizonyítania is kell, vissza kell szereznie Sa'Tereth bizalmát. Fogalma sincs, hogyan csinálja, s emiatt lassan ugyanolyan sűrű köd terül szét az elméjében, mint amiből az entitás is megjelent előtte. Azonban nem hagyhatja, hogy újra eluralkodjon rajta a bizonytalanság, a zaj.
Emlékekért nyúl most is, a Ril-lel töltött napok emlékéhez, hogy abból merítsen energiát ahhoz, hogy az összeroppanás helyett képes legyen büszkén kihúzni magát. Ahhoz, hogy elkerülje a katasztrófát, neki kell irányítania az elméjét, és nem fordítva. Ezen emlékeken keresztül jut el addig, hogy talán tényleg meg kellene látogatnia a Pegazus fürdőjét, ha már itt van. Reményei szerint kevésbé drága, de legalább olyan kellemesen megnyugtató lesz, mint a Sellőházban volt. Fel is áll hát az ágyról, nyújtózkodik egyet, bezárja maga mögött a szoba ajtaját, és egy szál felsőben, szoknyában indul el a Fürdőházba. Ó, és cipő nélkül, mert minek az. Ott úgyis csak le fogja venni.
Egyébként az emlékek mellett az álmok is a segítségére vannak. Az elmúlt napok ugyan magányosan teltek, de végre kezdi megérteni, hogy a szeretet nem csak akkor van jelen, ha maga a személy is ott van vele, aki szereti. A szeretet is egy olyan hatalmas valami, amely képes úgy a lelkébe égni, mint ahogy az árnyak a bőre alá ivódni.
A Fürdőházba érve nem kell csalódnia, azt kapja, amire számított. Bár kevésbé titokzatos, de hasonlóan lenyűgöző élmény vár rá, mint a Sellőházban. Most van itt először, így az öltözőket egy ideig keresnie kell. Ott megszabadul a kevéske ruháitól, csak egy fehér törölközővel takarja el magát. Haját hanyag kontyba köti, csak mindkét oldalt egy-egy tincset hagy lógni elől. Az öltözőből kilépve már csak egy döntést kell meghoznia: melyik medencét is válassza. Voltaképp mindegy volna, de mikor meglát egy ismerős arcot az egyik medencéhez fordulva, azt hiszi, hogy most is álmodik. Félénken közelíti meg Mai-t, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy tényleg ő az, és nem is egy látomás ez, hanem tényleg ott fürdőzik a lány, akinek hiánya továbbra is kínzó, bármennyire is megtanult együtt élni vele.
Megkerüli a medencét, és hátulról közelíti meg, hogy utána onnan ülhessen mellé pontosan ugyanúgy, ahogy első alkalommal is a semmiből termett ott azon az ominózus padon.*
- Azt hiszem, hogy rájöttem. Arra, hogy milyen hangjai vannak a sötétségnek. Az éjszaka csendjében hallható dallamok gyönyörűek, és ha figyelek rájuk, és akarom, akkor az éj a te hangodon énekel nekem. *Lágyan elmosolyodik, ahogy az ismeretségük kezdetén kettejük közt elhangzó első néhány szó emlékét idézi, majd a karjait tartja egy hatalmas ölelésre.*
- Szia Mai! *Nem várja meg, hogy szabad-e megdögönyözni a rég nem látott kedvenc barátnőjét, ő megteszi, nem is bírná ki, hogy ne tegye.*
5626. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-03 19:42:41
Üzenet elküldve: 2024-12-03 19:42:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden lépése a piactérig hazugságnak tűnik, közben pedig, mintha hallaná, ahogy cipőinek ütemes koppanása a kövön, árulkodni óhajt. Pedig azzal nem lehet valótlant állítani, hogy sétál. Nem csak a lépések, még a szusszanás is hamis, ahogy jelzi a többieknek, hogy végre jól lakott. Nincs ehhez szokva, nem így, nem ennyit. Bármit tesz ma a testével, csak szembe köpi magát. Hogyan vessen véget ennek véget? Nem kell a gyerekzsivaj, csöndre van szüksége, de az a csönd emészti a legjobban. Most pontosan tudja, hogy hol nincs helye. De azt nem, hogy hol van.
Szikra egész embert kíván, nem törött, megtépázott elmét. Túl nehéz fenntartani a látszatot, épp ezért dönt úgy, hogy leválik róla, hagyja, hogy a férfivel menjen vissza a rezidenciára. Nem hiányzik most oda, pedig az neki a minden. A gyerekek, az odaadás. Távolinak tűnik, hogy képes legyen az lenni, aki néhány órával azelőtt. Alaver nagy segítség, hogy most átadhatja neki a láthatatlan terhét. Nem tudná cipelni…
Elnehezülve lép be a fogadó ajtaján. Már az alakok sem ismerősek. Nemrégiben még szinte a magáénak tudta azt a kis szobát, ahol hatokat töltött el. Most nem villan ismerős szem, nem üdvözlik messziről, nem ismeri senki. Könnyebb így. Végignéz a belső téren, még mielőtt a pulthoz igyekezne. Nem érzi már otthonosnak. Nem is érti, hogyan érezhette egykor. Hangtalan sóhaj szökik ki fájdalmasan, összeszorult torkából. A mosolya mégis elhazudja azt, amit kíván: minden rendben. Egy kancsó Bort kér, amiért kifizeti a 30 aranyat.
Már indul is tovább, egészen a fürdőig. Ha valahol nem háboríthatja senki, akkor az az a hely. Körülölelheti a víz, lemoshatja magáról a mocskot, talán el is tüntet majd mindent szennyet. Az öltözőbe lépve lepakolja a kezében lévő dolgokat. Itt már nincs kinek hazudnia, egymaga van. Ég a szeme, a kis szekrényre nézve, ahol nemrég még önfeledt volt. Ahol ugyanúgy tették próbára a testét, csak nem használódott el közben a lelke. Összepréseli a száját. Egymaga van, de így sem eshet szét. Visszaszorítja, ami kitörne belőle. Hamar szabadul meg a ruháktól és indul el az egyik elszeparált részhez. Forró vízre van szüksége. A magára tekert törölköző, rá nem jellemző módon, a földön végzi, a pohár pedig a medence szélén, teletöltve borral. Bele sem iszik, nem akar több ízt a szájában érezni, mégis kívánná a bódulatot.
Lassan ereszkedik bele a melegségbe, a kiszökő sóhaj az egyetlen őszinte hang, ami elhagyta a száját jó ideje. Érzi a bőrén a forróságot, egészen akarja. Lebukik a felszín alá, hogy a hullámos haja fátyolként terüljön szét a fodrozódó tükrön. Nem szivárog be alá a világ nesze. Nem jut levegőhöz. Tompulnak a gondolatok, ahogy érzi a küzdelmet, hogy újra meg akarja tölteni a tüdejét. Eltüntet mindent, csak az ösztön próbál győzni. De nem hagyja egyhamar.
Hatalmas csobbanás és lélegzetvétel töri meg a körötte lévő némaságot, ahogy hirtelen újra levegőt ér. Zihálva markol rá a medence szélére, és hajtja le a fejét, amíg rendeződik a zakatolás a mellkasában. Elnyúl a kupáért, hogy végre nagy kortyokkal eltüntethesse tartalmát, majd újra tölt, de már nem veszi újra kézbe a poharát. Alkarját fekteti mellé, hogy aztán ráhajtva állát nézze a semmit. Nem akar gondolatot. Mégis utat akarnak törni…*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden lépése a piactérig hazugságnak tűnik, közben pedig, mintha hallaná, ahogy cipőinek ütemes koppanása a kövön, árulkodni óhajt. Pedig azzal nem lehet valótlant állítani, hogy sétál. Nem csak a lépések, még a szusszanás is hamis, ahogy jelzi a többieknek, hogy végre jól lakott. Nincs ehhez szokva, nem így, nem ennyit. Bármit tesz ma a testével, csak szembe köpi magát. Hogyan vessen véget ennek véget? Nem kell a gyerekzsivaj, csöndre van szüksége, de az a csönd emészti a legjobban. Most pontosan tudja, hogy hol nincs helye. De azt nem, hogy hol van.
Szikra egész embert kíván, nem törött, megtépázott elmét. Túl nehéz fenntartani a látszatot, épp ezért dönt úgy, hogy leválik róla, hagyja, hogy a férfivel menjen vissza a rezidenciára. Nem hiányzik most oda, pedig az neki a minden. A gyerekek, az odaadás. Távolinak tűnik, hogy képes legyen az lenni, aki néhány órával azelőtt. Alaver nagy segítség, hogy most átadhatja neki a láthatatlan terhét. Nem tudná cipelni…
Elnehezülve lép be a fogadó ajtaján. Már az alakok sem ismerősek. Nemrégiben még szinte a magáénak tudta azt a kis szobát, ahol hatokat töltött el. Most nem villan ismerős szem, nem üdvözlik messziről, nem ismeri senki. Könnyebb így. Végignéz a belső téren, még mielőtt a pulthoz igyekezne. Nem érzi már otthonosnak. Nem is érti, hogyan érezhette egykor. Hangtalan sóhaj szökik ki fájdalmasan, összeszorult torkából. A mosolya mégis elhazudja azt, amit kíván: minden rendben. Egy kancsó Bort kér, amiért kifizeti a 30 aranyat.
Már indul is tovább, egészen a fürdőig. Ha valahol nem háboríthatja senki, akkor az az a hely. Körülölelheti a víz, lemoshatja magáról a mocskot, talán el is tüntet majd mindent szennyet. Az öltözőbe lépve lepakolja a kezében lévő dolgokat. Itt már nincs kinek hazudnia, egymaga van. Ég a szeme, a kis szekrényre nézve, ahol nemrég még önfeledt volt. Ahol ugyanúgy tették próbára a testét, csak nem használódott el közben a lelke. Összepréseli a száját. Egymaga van, de így sem eshet szét. Visszaszorítja, ami kitörne belőle. Hamar szabadul meg a ruháktól és indul el az egyik elszeparált részhez. Forró vízre van szüksége. A magára tekert törölköző, rá nem jellemző módon, a földön végzi, a pohár pedig a medence szélén, teletöltve borral. Bele sem iszik, nem akar több ízt a szájában érezni, mégis kívánná a bódulatot. Lassan ereszkedik bele a melegségbe, a kiszökő sóhaj az egyetlen őszinte hang, ami elhagyta a száját jó ideje. Érzi a bőrén a forróságot, egészen akarja. Lebukik a felszín alá, hogy a hullámos haja fátyolként terüljön szét a fodrozódó tükrön. Nem szivárog be alá a világ nesze. Nem jut levegőhöz. Tompulnak a gondolatok, ahogy érzi a küzdelmet, hogy újra meg akarja tölteni a tüdejét. Eltüntet mindent, csak az ösztön próbál győzni. De nem hagyja egyhamar.
Hatalmas csobbanás és lélegzetvétel töri meg a körötte lévő némaságot, ahogy hirtelen újra levegőt ér. Zihálva markol rá a medence szélére, és hajtja le a fejét, amíg rendeződik a zakatolás a mellkasában. Elnyúl a kupáért, hogy végre nagy kortyokkal eltüntethesse tartalmát, majd újra tölt, de már nem veszi újra kézbe a poharát. Alkarját fekteti mellé, hogy aztán ráhajtva állát nézze a semmit. Nem akar gondolatot. Mégis utat akarnak törni…*
5625. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:33:42
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:33:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Meglehetősen komor fordulatot vett a vacsorájuk, és Orthus ezért csak önmagát okolhatja. Fogja is okolni, majd később. Most száműznie kell az efféle gondolatokat, visszanyerni a hidegvérét és gyors döntéseket hozni.
A legszörnyűbb, hogy ezek után Alenia valóban kiesik, mint feleség jelölt. Számos szempontból lett volna ideális. Ezek között az egyik, hogy Orthus kedveli és tetszik is neki. Ezt a szempontot ésszel talán hátrébb sorolja, de lehet, hogy ezzel önmagát is próbálja becsapni.
De más okokból a kapcsolatuk nem érhet itt véget. Mindaz, amit már a legelső alkalommal is megbeszéltek, a céljaik továbbra is össze kell hogy kösse őket.
Alenia kérdése nem könnyíti meg a dolgát. Nagyot sóhajt.*
- Szeretni önt? Úgy kérdez rá erre, mintha ez nehéz lenne, vagy éppen áldozat. Nagyon is könnyű szeretni önt, Alenia. Olyannyira az, hogy kedvem lenne lemondani ezért arról a jövőről, amit magam elé képzeltem. De nem tehetem. Ez nem csak az én álmom. Az apámé is volt, a nagyapámé is. A leendő fiam álmává kell válnia. És kell, hogy onnan is legyen folytatása.
*mondja, majd odanyúl, és ha Alenia hagyja, megszorítja a kezét (persze nem túl erősen).*
- Továbbra is élvezi a támogatásomat, és a hódolatomat. Szeretném azt gondolni, hogy a barátságomat is. És mindeddig abban is bizakodtam, hogy talán a szeretetét is elnyerem. Fáj, hogy ennél kevesebbel kell beérjem, ha egyáltalán volt rá esélyem eddig.
*feleli.*
//Ünnepi vacsora//
*Meglehetősen komor fordulatot vett a vacsorájuk, és Orthus ezért csak önmagát okolhatja. Fogja is okolni, majd később. Most száműznie kell az efféle gondolatokat, visszanyerni a hidegvérét és gyors döntéseket hozni.
A legszörnyűbb, hogy ezek után Alenia valóban kiesik, mint feleség jelölt. Számos szempontból lett volna ideális. Ezek között az egyik, hogy Orthus kedveli és tetszik is neki. Ezt a szempontot ésszel talán hátrébb sorolja, de lehet, hogy ezzel önmagát is próbálja becsapni.
De más okokból a kapcsolatuk nem érhet itt véget. Mindaz, amit már a legelső alkalommal is megbeszéltek, a céljaik továbbra is össze kell hogy kösse őket.
Alenia kérdése nem könnyíti meg a dolgát. Nagyot sóhajt.*
- Szeretni önt? Úgy kérdez rá erre, mintha ez nehéz lenne, vagy éppen áldozat. Nagyon is könnyű szeretni önt, Alenia. Olyannyira az, hogy kedvem lenne lemondani ezért arról a jövőről, amit magam elé képzeltem. De nem tehetem. Ez nem csak az én álmom. Az apámé is volt, a nagyapámé is. A leendő fiam álmává kell válnia. És kell, hogy onnan is legyen folytatása.
*mondja, majd odanyúl, és ha Alenia hagyja, megszorítja a kezét (persze nem túl erősen).*
- Továbbra is élvezi a támogatásomat, és a hódolatomat. Szeretném azt gondolni, hogy a barátságomat is. És mindeddig abban is bizakodtam, hogy talán a szeretetét is elnyerem. Fáj, hogy ennél kevesebbel kell beérjem, ha egyáltalán volt rá esélyem eddig.
*feleli.*
5624. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 20:20:52
Üzenet elküldve: 2024-12-01 20:20:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ő sem képes most véka alá rejteni az érzelmeit, felettébb rosszul érinti, hogy ugyan csak egy félreértés miatt, de azt feltételezték róla, hogy nem veszi figyelembe azt, ami a másiknak különösen fontos. Főleg azok után nem tenne ilyet, hogy egy meglehetősen meghitt, megtisztelő, privát beszélgetés során hangzott el, hogy Orthus számára mennyire fontos a családja.
A férfi érzelmei most mégis sokkal erőteljesebbnek tűnnek, amit meg lehet érteni. Ő sem érzi magát olyan fényesen már csak azért sem, mert azzal, amit elmondott, valószínű, hogy a saját boldogságát ásta alá, és azt, hogy valaki törődjön vele, mint nővel, de képtelen lenne elhallgatni egy ilyen fontos dolgot csak azért, hogy az ő jóléte ne sérüljön. Már csak az Eeyr iránt érzett hite nem engedné.
A férfi végül bocsánatot kér, ami megenyhíti Alenia sértődöttségét, de egy kis időt még vár, mielőtt belekezdene a válaszába, hisz amiről most kell beszélniük, az szintén nem lesz könnyű.*
- Először is, nincs miért szégyellnie magát, Morthimer úr! Félreértett, ez bárkivel előfordul, nem haragszom.
*Gombócot érez a torkában, mikor meghallja a szörnyű szót, ugyanis számára ez az egyetlen, rövid szó már most a kapcsolatuk végét jelentheti, mikor az még el sem kezdődött igazán.*
- Az Ön érdekében szerettem volna, ha szó esik erről, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos Önnek mindez. Azonban, most, hogy ez így alakult, sajnálatos módon fel kell tennem egy másik kérdést, ami pedig nekem lehet ugyanolyan fájdalmas, mint Önnek az előző. Mindezek tudatában továbbra is szeretne… engem?
*Ezt már képtelen most diplomatikusan és szépen megfogalmazni, ahhoz túl sok érzelem kavarog a fejében. Tudja jól, hogy valószínűleg végleg el fogja veszíteni a kereskedő iránta érzett szimpátiáját egy olyan tényező miatt, amelyről egyikük sem tehet, de akkor is rossz érzés. Lennének megoldások, de ahhoz mindkettejüknek engednie kellene az elvárásaikból, ami a nemesi világban borzasztóan nehéz.
Ahhoz előbb Orthus Morthimer-nek, a férfinek, aki nap mint nap megannyi kérdésben dönt, most meg kell hoznia még egyet. Mit szeretne jobban, egy feleséget, aki életben tartja a Morthimer nevet, vagy Alenia Sayqueves kisasszony kegyeit? Ő maga személy szerint úgy gondolja, hogy nincs jó válasz, de neki mégis, nyilván az előbbi fájna jobban, hisz az azt jelentené, hogy eddig sem ő érdekelte a Prefektust, csak a céljai, mint mindig. Titkon annak szurkol, hogy ne kapjon egyértelmű választ a kérdésre.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 20:32:33
//Ünnepi vacsora//
*Ő sem képes most véka alá rejteni az érzelmeit, felettébb rosszul érinti, hogy ugyan csak egy félreértés miatt, de azt feltételezték róla, hogy nem veszi figyelembe azt, ami a másiknak különösen fontos. Főleg azok után nem tenne ilyet, hogy egy meglehetősen meghitt, megtisztelő, privát beszélgetés során hangzott el, hogy Orthus számára mennyire fontos a családja.
A férfi érzelmei most mégis sokkal erőteljesebbnek tűnnek, amit meg lehet érteni. Ő sem érzi magát olyan fényesen már csak azért sem, mert azzal, amit elmondott, valószínű, hogy a saját boldogságát ásta alá, és azt, hogy valaki törődjön vele, mint nővel, de képtelen lenne elhallgatni egy ilyen fontos dolgot csak azért, hogy az ő jóléte ne sérüljön. Már csak az Eeyr iránt érzett hite nem engedné.
A férfi végül bocsánatot kér, ami megenyhíti Alenia sértődöttségét, de egy kis időt még vár, mielőtt belekezdene a válaszába, hisz amiről most kell beszélniük, az szintén nem lesz könnyű.*
- Először is, nincs miért szégyellnie magát, Morthimer úr! Félreértett, ez bárkivel előfordul, nem haragszom.
*Gombócot érez a torkában, mikor meghallja a szörnyű szót, ugyanis számára ez az egyetlen, rövid szó már most a kapcsolatuk végét jelentheti, mikor az még el sem kezdődött igazán.*
- Az Ön érdekében szerettem volna, ha szó esik erről, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos Önnek mindez. Azonban, most, hogy ez így alakult, sajnálatos módon fel kell tennem egy másik kérdést, ami pedig nekem lehet ugyanolyan fájdalmas, mint Önnek az előző. Mindezek tudatában továbbra is szeretne… engem?
*Ezt már képtelen most diplomatikusan és szépen megfogalmazni, ahhoz túl sok érzelem kavarog a fejében. Tudja jól, hogy valószínűleg végleg el fogja veszíteni a kereskedő iránta érzett szimpátiáját egy olyan tényező miatt, amelyről egyikük sem tehet, de akkor is rossz érzés. Lennének megoldások, de ahhoz mindkettejüknek engednie kellene az elvárásaikból, ami a nemesi világban borzasztóan nehéz.
Ahhoz előbb Orthus Morthimer-nek, a férfinek, aki nap mint nap megannyi kérdésben dönt, most meg kell hoznia még egyet. Mit szeretne jobban, egy feleséget, aki életben tartja a Morthimer nevet, vagy Alenia Sayqueves kisasszony kegyeit? Ő maga személy szerint úgy gondolja, hogy nincs jó válasz, de neki mégis, nyilván az előbbi fájna jobban, hisz az azt jelentené, hogy eddig sem ő érdekelte a Prefektust, csak a céljai, mint mindig. Titkon annak szurkol, hogy ne kapjon egyértelmű választ a kérdésre.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 20:32:33
5623. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:17:58
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:17:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Amikor választ adott Aleniának, sokféle válaszra számított. Talán arra, hogy a hölgy megsértődik. Vagy a maga fegyelmezetten udvarias módján ad neki határozott kosarat. De ami választ végül kap, az valósággal sokkolja.
És ez most először mindenféle ügyes leplezés nélkül meg is látszik rajta, szó szerint leesik az álla. Még szerencse, hogy nem rágott éppen egy újabb falatot.
Sokszorosan megsemmisítő az, amit a nemes kisasszony elmond.
Kezdetnek ott van mindjárt az, hogy egy teljesen köztudomású dologra hívta fel a figyelmét. Valami olyanra, amit magától is tudott, és amivel az első perctől kezdve számolnia kellett. Volna. De nem tette, sőt, szinte teljes stratégiát dolgozott ki Alenia kezének elnyerésére.
A következő gondolat, ami sokkolja, önnön hibájának mértéke. Hogy ő, Orthus Morthimer, aki mindent olyan alaposan megfontol mindig, hogyan volt képes ekkorát hibázni.
Mindehhez hozzáadódik az Alenia szavaival kimondott igazság megmásíthatatlansága. Ez nem olyasmi, amit tervezéssel, rafinériával, pénzzel el lehet hárítani. Megmásíthatatlan természeti törvény zúzza porrá Orthus elképzeléseit.
És mindehhez hozzájárul Alenia kedvessége, amivel először is tisztázza magát, és hogy miért tartja lehetetlennek, hogy gyermekei Morthimerek legyenek. Elvégre, lehetnének. De épp a nemeskisasszony világít rá arra a tényre, hogy a dinasztia itt meg is szakadna. Tehát Alenia éppen hogy az ő érdekét tartotta szem előtt, az ő halálán is túlmutató terveire volt tekintettel.
Mindezek a gondolatok és az általuk kavart érzelmi hullámzás végigsöpörnek a férfi arcán, majd kénytelen lesütni a tekintetét.*
- Én... most szörnyen szégyenlem magam.
*kezd bele halkan. Saját hibája miatt érzett szégyene súlyosan nyomja a hangulatát.*
- És bocsánatát kérem az előző szavaimért. Valóban, nem is tudom, hogy nem gondoltam bele abba, amit kegyed most elmondott. Szörnyű.
*mondja maga elé meredve. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát.*
//Ünnepi vacsora//
*Amikor választ adott Aleniának, sokféle válaszra számított. Talán arra, hogy a hölgy megsértődik. Vagy a maga fegyelmezetten udvarias módján ad neki határozott kosarat. De ami választ végül kap, az valósággal sokkolja.
És ez most először mindenféle ügyes leplezés nélkül meg is látszik rajta, szó szerint leesik az álla. Még szerencse, hogy nem rágott éppen egy újabb falatot.
Sokszorosan megsemmisítő az, amit a nemes kisasszony elmond.
Kezdetnek ott van mindjárt az, hogy egy teljesen köztudomású dologra hívta fel a figyelmét. Valami olyanra, amit magától is tudott, és amivel az első perctől kezdve számolnia kellett. Volna. De nem tette, sőt, szinte teljes stratégiát dolgozott ki Alenia kezének elnyerésére.
A következő gondolat, ami sokkolja, önnön hibájának mértéke. Hogy ő, Orthus Morthimer, aki mindent olyan alaposan megfontol mindig, hogyan volt képes ekkorát hibázni.
Mindehhez hozzáadódik az Alenia szavaival kimondott igazság megmásíthatatlansága. Ez nem olyasmi, amit tervezéssel, rafinériával, pénzzel el lehet hárítani. Megmásíthatatlan természeti törvény zúzza porrá Orthus elképzeléseit.
És mindehhez hozzájárul Alenia kedvessége, amivel először is tisztázza magát, és hogy miért tartja lehetetlennek, hogy gyermekei Morthimerek legyenek. Elvégre, lehetnének. De épp a nemeskisasszony világít rá arra a tényre, hogy a dinasztia itt meg is szakadna. Tehát Alenia éppen hogy az ő érdekét tartotta szem előtt, az ő halálán is túlmutató terveire volt tekintettel.
Mindezek a gondolatok és az általuk kavart érzelmi hullámzás végigsöpörnek a férfi arcán, majd kénytelen lesütni a tekintetét.*
- Én... most szörnyen szégyenlem magam.
*kezd bele halkan. Saját hibája miatt érzett szégyene súlyosan nyomja a hangulatát.*
- És bocsánatát kérem az előző szavaimért. Valóban, nem is tudom, hogy nem gondoltam bele abba, amit kegyed most elmondott. Szörnyű.
*mondja maga elé meredve. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát.*
5622. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 13:14:50
Üzenet elküldve: 2024-12-01 13:14:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Egyenes, és nyílt, ahogy sokszor édesapja is az volt, mikor a mézes-mázos beszélgetések helyett olyan témák kerültek szóba, melyek közvetlen és erős hatással lehetnek a jövőre.
Azon nem lepődik meg, hogy a férfit váratlanul éri a kérdése, de a kapott válasz egyáltalán nem az, amire számít. Erre már ő is abbahagyja az evést. A villát egy halk, elegáns koccanással helyezi a tányérra olyan formában, hogy a felszólgálóknak jelezze, folytatni akarja még a vacsoráját, csak később. Félre is tolja a tányért, kezeit összekulcsolja és lágyan az asztalra helyezi. Előre dől, hogy egész biztosan jól láthassa a barna szempárt, amely most csak és kizárólag őt figyeli.*
- Azt hiszem, hogy félreértett, Morthimer úr. *Amit egyáltalán nem bán, mert így sikerült előcsalogatnia a kereskedő valódi énjének egy darabkáját az álarca mögül.*
- Nem igazán értem, miért feltételez rólam olyat, hogy el akarnám venni Öntől azt a lehetőséget, hogy továbbadhassa a Morthimer nevet, miután világosan elmondta nekem, hogy ez az Ön életének egyik, ha nem az egyetlen legfontosabb célja. Nem vagyok én álmoknak elrontója, és nemes lévén pontosan tudom és el is fogadom, hogy a gyermekek elnevezésének előjoga a pár férfi tagját illeti, hacsak nem egyeznek meg másképp. Nem erre céloztam.
*Habár megérne egy külön beszélgetést az a téma is, hogy miért akarja Orthus az első adandó alkalommal ráerőltetni az akaratát, holott még semmiféle kapocs nem fűzi őket egymáshoz, de ettől most eltekint. Ráérnek ezt akkor megbeszélni, ha úgy alakul, hogy valóban összekötik az életüket.*
- Nem tudom, hogy Ön mennyire jártas a fajok tekintetében, de arra próbáltam figyelmeztetni az imént, hogy míg Ön, drága Morthimer úr, ember, míg én elf volnék. A gyermekeink fél-elfek lennének, akikről köztudott tény, hogy képtelenek utódot nemzeni, ami azt jelenti, hogy ha tovább is adja gyermekeinknek a Morthimer nevet bármilyen formában, unokái már biztosan nem lesznek. Mindezek tudatában, miután elárulta, hogy Ön az utolsó élő személy a családjából, ha én leszek az anya, az azt jelentené, hogy a mi gyermekeink lesznek az utolsó Morthimer-ek, és halálukkal a név is a sírba vész. Kivéve, ha más nőtől is születik gyermeke, de ez természetesen az Ön nemesi erkölcse szerint, ha én leszek a felesége, kizártnak tekinthető. Jól gondolom, Morthimer úr?
*Azt is jól tudja, hogy ha minden a természet rendje szerint zajlik, akkor elf lévén ő sokkal tovább fog élni, mint Orthus, így a férfi egész életére kötelezné el magát mellette. Elvárásai mindenkinek vannak, így Aleniá-nak is. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy ha gyűrű kerül az ujjára, teljes hűségre számít a párjától.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 13:17:57
//Ünnepi vacsora//
*Egyenes, és nyílt, ahogy sokszor édesapja is az volt, mikor a mézes-mázos beszélgetések helyett olyan témák kerültek szóba, melyek közvetlen és erős hatással lehetnek a jövőre.
Azon nem lepődik meg, hogy a férfit váratlanul éri a kérdése, de a kapott válasz egyáltalán nem az, amire számít. Erre már ő is abbahagyja az evést. A villát egy halk, elegáns koccanással helyezi a tányérra olyan formában, hogy a felszólgálóknak jelezze, folytatni akarja még a vacsoráját, csak később. Félre is tolja a tányért, kezeit összekulcsolja és lágyan az asztalra helyezi. Előre dől, hogy egész biztosan jól láthassa a barna szempárt, amely most csak és kizárólag őt figyeli.*
- Azt hiszem, hogy félreértett, Morthimer úr. *Amit egyáltalán nem bán, mert így sikerült előcsalogatnia a kereskedő valódi énjének egy darabkáját az álarca mögül.*
- Nem igazán értem, miért feltételez rólam olyat, hogy el akarnám venni Öntől azt a lehetőséget, hogy továbbadhassa a Morthimer nevet, miután világosan elmondta nekem, hogy ez az Ön életének egyik, ha nem az egyetlen legfontosabb célja. Nem vagyok én álmoknak elrontója, és nemes lévén pontosan tudom és el is fogadom, hogy a gyermekek elnevezésének előjoga a pár férfi tagját illeti, hacsak nem egyeznek meg másképp. Nem erre céloztam.
*Habár megérne egy külön beszélgetést az a téma is, hogy miért akarja Orthus az első adandó alkalommal ráerőltetni az akaratát, holott még semmiféle kapocs nem fűzi őket egymáshoz, de ettől most eltekint. Ráérnek ezt akkor megbeszélni, ha úgy alakul, hogy valóban összekötik az életüket.*
- Nem tudom, hogy Ön mennyire jártas a fajok tekintetében, de arra próbáltam figyelmeztetni az imént, hogy míg Ön, drága Morthimer úr, ember, míg én elf volnék. A gyermekeink fél-elfek lennének, akikről köztudott tény, hogy képtelenek utódot nemzeni, ami azt jelenti, hogy ha tovább is adja gyermekeinknek a Morthimer nevet bármilyen formában, unokái már biztosan nem lesznek. Mindezek tudatában, miután elárulta, hogy Ön az utolsó élő személy a családjából, ha én leszek az anya, az azt jelentené, hogy a mi gyermekeink lesznek az utolsó Morthimer-ek, és halálukkal a név is a sírba vész. Kivéve, ha más nőtől is születik gyermeke, de ez természetesen az Ön nemesi erkölcse szerint, ha én leszek a felesége, kizártnak tekinthető. Jól gondolom, Morthimer úr?
*Azt is jól tudja, hogy ha minden a természet rendje szerint zajlik, akkor elf lévén ő sokkal tovább fog élni, mint Orthus, így a férfi egész életére kötelezné el magát mellette. Elvárásai mindenkinek vannak, így Aleniá-nak is. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy ha gyűrű kerül az ujjára, teljes hűségre számít a párjától.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 13:17:57
5621. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 12:35:11
Üzenet elküldve: 2024-12-01 12:35:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Bólint Alenia válaszára Lichanech kapcsán, majd csendben falatoznak tovább egy kis ideig. Akkor azonban a hölgy valami olyat mond, aminek hallatán megáll Orthus kezében a villa és félbehagyja a rágást. Kérdőn néz fel Aleniára, majd lélekjelenlétét visszanyerve komótosan lenyeli az aktuális falatot, leteszi a villát és megtörli a száját az erre a célra odatett kendőben.*
- Egyenes... és szokatlanul nyílt kijelentés ez kegyedtől. Feltételezem, arra gondol, hogy kegyed leendő gyermekeinek a Sayqueves nevet kell továbbvinnie. És ha ezt ilyen határozottan ki tudja jelenteni, akkor ön bizonyosan megérti és átérzi azt a hajthatatlanságot, ami engem a Morthimer név továbbörökítésére ösztönöz. Sőt, kényszerít. Tudnia kell, hogy olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy majdani utódaim ne viseljék a Morthimer nevet. A legtöbb, amiben engedni tudok esetleg, az a családnevek megőrzése. Ha tehát az a tisztesség érne, hogy kegyeddel alapítsak családot, gyermekeink családneve lehet Morthimer-Sayqueves.
*feleli ő is, hasonló nyíltsággal, majd hozzáteszi:*
- Ebben a sorrendben.
*hangja nyugodt, de nagyon is szilárd határozottság árad belőle. Általában odafigyel arra, hogy sose hallatszon a hangjában ellentmondást nem tűrőség, még akkor se, ha magában továbbra is a saját elképzeléséhez ragaszkodik. Ez azonban nem egy olyan helyzet. Most nagyon egyértelmű, hogy ez nem alku tárgya.*
//Ünnepi vacsora//
*Bólint Alenia válaszára Lichanech kapcsán, majd csendben falatoznak tovább egy kis ideig. Akkor azonban a hölgy valami olyat mond, aminek hallatán megáll Orthus kezében a villa és félbehagyja a rágást. Kérdőn néz fel Aleniára, majd lélekjelenlétét visszanyerve komótosan lenyeli az aktuális falatot, leteszi a villát és megtörli a száját az erre a célra odatett kendőben.*
- Egyenes... és szokatlanul nyílt kijelentés ez kegyedtől. Feltételezem, arra gondol, hogy kegyed leendő gyermekeinek a Sayqueves nevet kell továbbvinnie. És ha ezt ilyen határozottan ki tudja jelenteni, akkor ön bizonyosan megérti és átérzi azt a hajthatatlanságot, ami engem a Morthimer név továbbörökítésére ösztönöz. Sőt, kényszerít. Tudnia kell, hogy olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy majdani utódaim ne viseljék a Morthimer nevet. A legtöbb, amiben engedni tudok esetleg, az a családnevek megőrzése. Ha tehát az a tisztesség érne, hogy kegyeddel alapítsak családot, gyermekeink családneve lehet Morthimer-Sayqueves.
*feleli ő is, hasonló nyíltsággal, majd hozzáteszi:*
- Ebben a sorrendben.
*hangja nyugodt, de nagyon is szilárd határozottság árad belőle. Általában odafigyel arra, hogy sose hallatszon a hangjában ellentmondást nem tűrőség, még akkor se, ha magában továbbra is a saját elképzeléséhez ragaszkodik. Ez azonban nem egy olyan helyzet. Most nagyon egyértelmű, hogy ez nem alku tárgya.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436