Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 319 (6361. - 6380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6380. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 19:35:36
Üzenet elküldve: 2025-08-09 19:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Hunyorogva lép az ablakhoz és behúzva a függönyöket igyekszik annyira elsötétíteni, amennyire lehetséges. Bosszúságára a napfényt így sem tudja kizárni teljesen a szobából, de még a félhomály is elviselhetőbb, mint az ablakon beszökő napsugarak. Az ágy szélére ül, hogy számot vethessen gondolataival.
Megérkeztek. A dolog neheze azonban még hátra van és fogalmuk sincs, maradt-e bármi családjukból. Amennyiben igen... Nos, az egészen új helyzetet szül számukra.
Félreteszi most ezt a problémát, zsong a feje, nyűgösnek érzi magát. Szüksége lesz némi alvásra, ehhez kétség sem férhet.
Kopognak az ajtón. Számított Naren érkezésére, a holmijai ugyanis még hibádzanak.*
-Szabad. *Letekeri sűrű hajkoronájáról a fekete kendőt, majd az asztalkához ül. A fehér, egyenesszálú hajzuhatag egészen derekáig omlik. Csak egy szívdobbanás erejéig pillant bele a tükörbe. Sosem lehet teljességgel elégedett azzal, amit lát, főleg most, ily fárasztó utazás után.*
-A fésűmet kérem és az ezüstszín hálóruhám. *Szürkéslila tekintete a tükörből követi Naren ténykedését.*
-Minden rendben ment Elireya Úrnővel? *Hanghordozását még közvetlennek is lehetne mondani. Természetesen feltűnt neki, mily kevés időt töltött a másik sötételf társaságában a férfiú. Persze ennek az is lehet az oka, hogy őt is el kell lássa. Azzal is tisztában van, hogy rokona jóval szeszélyesebb érzelmileg, mint ő. Kettejük között talán ő a veszélyesebb, de abban majdnem bizonyos, hogy szolgálni Elireyát keményebb dió lehet. Amíg Naren nem hibázik a szolgálatban, biztonságban van tőle. A lehető legjobban igyekezett idomítani a fiút. Elireya úrnő egészen más tészta. Legalábbis ő így látja. Amennyiben megkapja fésűjét, nekikezd tincsei kifésülésének, miközben Narent hallgatja.*
*Hunyorogva lép az ablakhoz és behúzva a függönyöket igyekszik annyira elsötétíteni, amennyire lehetséges. Bosszúságára a napfényt így sem tudja kizárni teljesen a szobából, de még a félhomály is elviselhetőbb, mint az ablakon beszökő napsugarak. Az ágy szélére ül, hogy számot vethessen gondolataival.
Megérkeztek. A dolog neheze azonban még hátra van és fogalmuk sincs, maradt-e bármi családjukból. Amennyiben igen... Nos, az egészen új helyzetet szül számukra.
Félreteszi most ezt a problémát, zsong a feje, nyűgösnek érzi magát. Szüksége lesz némi alvásra, ehhez kétség sem férhet.
Kopognak az ajtón. Számított Naren érkezésére, a holmijai ugyanis még hibádzanak.*
-Szabad. *Letekeri sűrű hajkoronájáról a fekete kendőt, majd az asztalkához ül. A fehér, egyenesszálú hajzuhatag egészen derekáig omlik. Csak egy szívdobbanás erejéig pillant bele a tükörbe. Sosem lehet teljességgel elégedett azzal, amit lát, főleg most, ily fárasztó utazás után.*
-A fésűmet kérem és az ezüstszín hálóruhám. *Szürkéslila tekintete a tükörből követi Naren ténykedését.*
-Minden rendben ment Elireya Úrnővel? *Hanghordozását még közvetlennek is lehetne mondani. Természetesen feltűnt neki, mily kevés időt töltött a másik sötételf társaságában a férfiú. Persze ennek az is lehet az oka, hogy őt is el kell lássa. Azzal is tisztában van, hogy rokona jóval szeszélyesebb érzelmileg, mint ő. Kettejük között talán ő a veszélyesebb, de abban majdnem bizonyos, hogy szolgálni Elireyát keményebb dió lehet. Amíg Naren nem hibázik a szolgálatban, biztonságban van tőle. A lehető legjobban igyekezett idomítani a fiút. Elireya úrnő egészen más tészta. Legalábbis ő így látja. Amennyiben megkapja fésűjét, nekikezd tincsei kifésülésének, miközben Narent hallgatja.*
6379. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 18:59:37
Üzenet elküldve: 2025-08-09 18:59:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
* A mélységit egy pillanatra se nyomasztja az, hogy az alkimista miképp, és hogyan fogja pótolnia az italokat, amiket megvett tőle. Épp eleget vásárolt az elmúlt pár órában, és nem kételkedik, hogy ezen megvolt a bájitalos maga haszna. Inkább örül, hogy maga mögött hagyhatja a templomot, és sietősen távozik, mielőtt az istennő egyik szolgája valamiféle feladatot bízna rá.
A pegazusban aztán elégedetten pöfékel az egyik asztalnál. Nem rendelt még, arra vár, hogy a muzsikusok befejezzék, és jöjjön a szabad óra, ahol ő is zenélhet, és esetleg elnyerheti néhány jótékony patrónus támogatását, akik szívesen állják az italt a számára. Meg aztán, amikor belépett, pont egy félig teli korsó volt az asztalon, ahol helyet foglalt, és azt jóízűen kortyolgatja. Nem szégyen más italát inni, legalább nem megy kárba. Persze egyesek elhúznák a szájukat arra a gondolatra, hogy húgy meleg sört iszogassanak valami ismeretlen után, de a mélységi ivott már cifrább dolgokat is, rosszabb helyeken. Aki pedig a kikötőben azzal áltatja magát, hogy a rumosban elöblítik a korsókat használat után, hát az csak hazudjon magának tovább, de Cale köszöni, nem kér ebből a meséből. *
* A mélységit egy pillanatra se nyomasztja az, hogy az alkimista miképp, és hogyan fogja pótolnia az italokat, amiket megvett tőle. Épp eleget vásárolt az elmúlt pár órában, és nem kételkedik, hogy ezen megvolt a bájitalos maga haszna. Inkább örül, hogy maga mögött hagyhatja a templomot, és sietősen távozik, mielőtt az istennő egyik szolgája valamiféle feladatot bízna rá.
A pegazusban aztán elégedetten pöfékel az egyik asztalnál. Nem rendelt még, arra vár, hogy a muzsikusok befejezzék, és jöjjön a szabad óra, ahol ő is zenélhet, és esetleg elnyerheti néhány jótékony patrónus támogatását, akik szívesen állják az italt a számára. Meg aztán, amikor belépett, pont egy félig teli korsó volt az asztalon, ahol helyet foglalt, és azt jóízűen kortyolgatja. Nem szégyen más italát inni, legalább nem megy kárba. Persze egyesek elhúznák a szájukat arra a gondolatra, hogy húgy meleg sört iszogassanak valami ismeretlen után, de a mélységi ivott már cifrább dolgokat is, rosszabb helyeken. Aki pedig a kikötőben azzal áltatja magát, hogy a rumosban elöblítik a korsókat használat után, hát az csak hazudjon magának tovább, de Cale köszöni, nem kér ebből a meséből. *
6378. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 18:33:09
Üzenet elküldve: 2025-08-09 18:33:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Az álom kezdi húzni a szemhéjait, de, mint valami hűséges feleség, aki az urát várja haza a háborúból, még küzd az alvás ellen. Pedig továbbra is szinte biztos abban, hogy a férfi vagy egyszerűen elalszik a kádban, vagy egy ideig tovább vedel és majd reggel talál rá az asztalra borulva, ami után kirángathatja a fejét egy kellemes kis nyáltócsából. Az ajtó nyitódása viszont hamar megcáfolja ezen gondolatait. Lustán hunyorog az érkező férfi felé, így az egész utat végig tudja követni, amíg elér a székig, megküzd a csizmákkal, azután az inggel is harcba száll, győztesen kerülve ki belőle. Fáradt mosolyba húzza az ajkait, közben pedig azért arra is ráveszi magát, hogy helyet szorítson az ágyon, így a takaróval együtt húzódik ki a szélére. Balszerencséjére arról sem sikerül lemaradni, ahogy Norhelt belekortyol a tál vízbe. De szerencsére elég sötét van ahhoz, hogy az arcára húzódó, undorodó fintort a férfi ne lássa. Bár a mozdulatait elnézve nála most az is szerencse lehetett, hogy a szobába egyáltalán feltalált, nemhogy azt észre vegye, hogy éppen milyen pofákat vág. Amíg Norhelt tovább botladozik az ágyhoz, felkönyököl, a kérdésre pedig egy cinkos mosollyal ingatja meg a fejét.*
- Szerintem a nosztalgiád most kényszer alatt sem állna egészen készen.
*Sóhajtja halkan, mikor pedig a férfi mellé érkezik, pillanatokon belül pedig már csak a szuszogását hallja, halkan felnevetve fészkelődik hozzá közelebb.*
- Idióta.
*Suttogja, majd egy óvatos csókot nyom az arcára, azzal pedig maga is visszahelyezkedik. A küzdelem így már szükségtelenné vált. Bátran engedheti, hogy a kellemesen rajta ülő fáradtság és az alkohol őt is elnyomja. Így már felváltva tölti be a szobát az ittas szuszogás hangja.*
//Másnap//
*A szobát elárasztó fény ennél bántóbb, ha akarna sem tudna lenni. A vörös ezt egy morcosabb morgással konstatálja is, ami után az arcát mélyebben a párnába temeti. De ahogy a nyomás a homlokát éri, az eddig csak sajgónak tűnő fejfájás most szinte a tarkójáig hasít. Ismerős az érzés, túlzottan is, de ennyi év után sem mondhatja el magáról, hogy a viszonya barátian szoros lenne a másnappal. Ujjai odébb simítanak a lepedőn. Testmeleg. Ez a tapintás sem szokatlan. Az már inkább, hogy a tegnap este emlékeinek érkeztével, az a testmeleg egy olyan férfiból árad, aki mellől annyira most nem akaródzik kikelni. Lassan és óvatosan oldalra fordítja a fejét, pár pillanatig csendben fürkészi a férfi arcát. Hogy éppen átkozza magát vagy még mindig rajta ül a tegnap este okozta belső nyugalom, azt maga sem tudná eldönteni. Túlságosan gyötrő most a macskajaj, hogy kedve legyen azon elmélkedni, hogy még ma reggel is ugyan olyan jó ötletnek bizonyul-e, hogy tegnap végül csak magába engedte ezt a fajankót, ahelyett, hogy tényleg inkább csak a szemét szúrta volna ki. Lassan újra mozdul. Óvatosan és halkan mászik még egy kicsit odébb, majd kiül az ágy szélére. Nyújtózik és nyöszörög, de végül csak ráeszi a fene, hogy óvatosan kimásszon. Szédeleg a feje szó se róla, de mégis megindul. Először az ing kerül elé, amit egyelőre csak gombolatlanul kap magára, majd jön a nadrág is, a csizmát pedig olyan rutinos gyorsasággal ölti a lábára, mintha most ugyan úgy szökni készülne, mint a régi, kikötői, egy éjszakás szeretői mellől. Pedig terve van visszatérni, így mikor az inget begombolja, eligazgatja a nadrágot és a csizmát is beköti, sem a szablyát, sem a tőrt nem veszi magához, sőt, mi több a pipát is az asztalra teszi és ott hagyja pihenni, hogy, ha a férfi felébred el tudja dönteni, hogy inkább szökni fog vagy megvárja a nőt, amíg visszaér, mert Ravik bizonyosan vissza fog térni. Ha a fegyverekért nem is, a pipát biztos nem hagyja itt. Végül már csak a kabát marad, amit a hátára kanyarít és maga mögött hagyja a szobát. De nem reggeli pálinka után néz, sőt, még a pultot is messze elkerüli. Azzal pedig a fogadót is maga mögött hagyja egy rövid időre.*
*Az álom kezdi húzni a szemhéjait, de, mint valami hűséges feleség, aki az urát várja haza a háborúból, még küzd az alvás ellen. Pedig továbbra is szinte biztos abban, hogy a férfi vagy egyszerűen elalszik a kádban, vagy egy ideig tovább vedel és majd reggel talál rá az asztalra borulva, ami után kirángathatja a fejét egy kellemes kis nyáltócsából. Az ajtó nyitódása viszont hamar megcáfolja ezen gondolatait. Lustán hunyorog az érkező férfi felé, így az egész utat végig tudja követni, amíg elér a székig, megküzd a csizmákkal, azután az inggel is harcba száll, győztesen kerülve ki belőle. Fáradt mosolyba húzza az ajkait, közben pedig azért arra is ráveszi magát, hogy helyet szorítson az ágyon, így a takaróval együtt húzódik ki a szélére. Balszerencséjére arról sem sikerül lemaradni, ahogy Norhelt belekortyol a tál vízbe. De szerencsére elég sötét van ahhoz, hogy az arcára húzódó, undorodó fintort a férfi ne lássa. Bár a mozdulatait elnézve nála most az is szerencse lehetett, hogy a szobába egyáltalán feltalált, nemhogy azt észre vegye, hogy éppen milyen pofákat vág. Amíg Norhelt tovább botladozik az ágyhoz, felkönyököl, a kérdésre pedig egy cinkos mosollyal ingatja meg a fejét.*
- Szerintem a nosztalgiád most kényszer alatt sem állna egészen készen.
*Sóhajtja halkan, mikor pedig a férfi mellé érkezik, pillanatokon belül pedig már csak a szuszogását hallja, halkan felnevetve fészkelődik hozzá közelebb.*
- Idióta.
*Suttogja, majd egy óvatos csókot nyom az arcára, azzal pedig maga is visszahelyezkedik. A küzdelem így már szükségtelenné vált. Bátran engedheti, hogy a kellemesen rajta ülő fáradtság és az alkohol őt is elnyomja. Így már felváltva tölti be a szobát az ittas szuszogás hangja.*
//Másnap//
*A szobát elárasztó fény ennél bántóbb, ha akarna sem tudna lenni. A vörös ezt egy morcosabb morgással konstatálja is, ami után az arcát mélyebben a párnába temeti. De ahogy a nyomás a homlokát éri, az eddig csak sajgónak tűnő fejfájás most szinte a tarkójáig hasít. Ismerős az érzés, túlzottan is, de ennyi év után sem mondhatja el magáról, hogy a viszonya barátian szoros lenne a másnappal. Ujjai odébb simítanak a lepedőn. Testmeleg. Ez a tapintás sem szokatlan. Az már inkább, hogy a tegnap este emlékeinek érkeztével, az a testmeleg egy olyan férfiból árad, aki mellől annyira most nem akaródzik kikelni. Lassan és óvatosan oldalra fordítja a fejét, pár pillanatig csendben fürkészi a férfi arcát. Hogy éppen átkozza magát vagy még mindig rajta ül a tegnap este okozta belső nyugalom, azt maga sem tudná eldönteni. Túlságosan gyötrő most a macskajaj, hogy kedve legyen azon elmélkedni, hogy még ma reggel is ugyan olyan jó ötletnek bizonyul-e, hogy tegnap végül csak magába engedte ezt a fajankót, ahelyett, hogy tényleg inkább csak a szemét szúrta volna ki. Lassan újra mozdul. Óvatosan és halkan mászik még egy kicsit odébb, majd kiül az ágy szélére. Nyújtózik és nyöszörög, de végül csak ráeszi a fene, hogy óvatosan kimásszon. Szédeleg a feje szó se róla, de mégis megindul. Először az ing kerül elé, amit egyelőre csak gombolatlanul kap magára, majd jön a nadrág is, a csizmát pedig olyan rutinos gyorsasággal ölti a lábára, mintha most ugyan úgy szökni készülne, mint a régi, kikötői, egy éjszakás szeretői mellől. Pedig terve van visszatérni, így mikor az inget begombolja, eligazgatja a nadrágot és a csizmát is beköti, sem a szablyát, sem a tőrt nem veszi magához, sőt, mi több a pipát is az asztalra teszi és ott hagyja pihenni, hogy, ha a férfi felébred el tudja dönteni, hogy inkább szökni fog vagy megvárja a nőt, amíg visszaér, mert Ravik bizonyosan vissza fog térni. Ha a fegyverekért nem is, a pipát biztos nem hagyja itt. Végül már csak a kabát marad, amit a hátára kanyarít és maga mögött hagyja a szobát. De nem reggeli pálinka után néz, sőt, még a pultot is messze elkerüli. Azzal pedig a fogadót is maga mögött hagyja egy rövid időre.*
6377. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:28:04
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Elireya Úrnő sziszegő válasza megdermeszti állásában. Nem ellenkezik a mondattal, és ez eszébe sem jutott eddig sem. Csupán a feladatát akarja ellátni úgy, hogy azzal mindkét Úrnő elégedett legyen. Nem akarná megvárakoztatni Vhorossi Úrnőt sem, hiszen tudja jól, hogy tőle nem csak hideg szavakra és tüzes tekintetre számíthat, hanem fizikai rendreutasításra is. És Vhorossi Úrnő, a Sötét Anya a megmondhatója, keményeket tud ütni. Ismét eszébe jut, hogy egyszerűbb lenne ha nem egyedül lenne jelenleg a két nőstény szolgálatára. De hát Elireya Úrnő nem véletlenül nem idomított még úgy magához senkit, mint ahogy Vhorossi Úrnő tette azt vele. A gondolat rosszmájú kajánságának édességét nem hagyja kiülni arcára, ami most, hogy szinte a zsibbadásig fáradt, nem is esik nehezére.*
- Alázatosan Elireya Úrnőm kegyes megbocsátásáért esedezem engedetlenségem miatt! *-mélyen lehajtja fejét, szinte már előre görnyed. Fogalma sincs különben, hogy mi rosszat mondott vagy tett. Abban egészen biztos, hogy nem vágott bele Elireya Úrnő szavába. Hamarabb harapna bele a saját nyelvébe, mint hogy valaha is ilyet tegyen. Az, hogy Elireya Úrnő önző módon ki akarja őt sajátítani, és nem akarja, hogy Vhorossi Úrnő is az őt megillető kényelemben legyen, az meg a legkevésbé sem az ő hibája. Sőt, mi lenne akkor, ha ezt is elmesélné Vhorossi Úrnőnek? Vajon Elireya Úrnő akkor is ennyire büszkén rázná hátra ezüstszín haját?
A gondolattól most tényleg muszáj beleharapnia a nyelvébe.*
- Értettem, Úrnőm. Ahogy parancsolni kegyeskedik. *-végre megmozdul, és a földre rakott, még érintetlen táskákhoz lép. Karjára veszi azokat, majd Elireya Úrnő felé visszafordulva ezúttal tényleg meghajtja felsőtestét, nem csak a fejét szegi le. Nem szól semmit, hogy ne vágjon ismét a nőstény szavába. Ezután az ajtóhoz lép, és elhagyja a szobát. Az ajtót halkan csukja maga mögött.
Odakint nem áll meg egy pillanatra sem, mert tudja, hogy az Úrnők hallása éles. Viszont míg a szomszéd ajtóhoz ér, megenged magának egy apró fejcsóválást, és szabad kezének öklével megdörgöli a szemeit. Arra gondol, hogy mennyire jó lenne aludni egy kicsit. Vagy meghalni. Nem számít.
Halkan, de határozottan kopogtatja meg a szomszédos szoba ajtaját -pontosan emlékszik, hogy melyik kulcsot vitte el Vhorossi Úrnő, így a jó ajtón kopogtat-, és vár, amíg odabentről be nem hívják. Esze ágába sincs hívatlanul belépni.*
*Elireya Úrnő sziszegő válasza megdermeszti állásában. Nem ellenkezik a mondattal, és ez eszébe sem jutott eddig sem. Csupán a feladatát akarja ellátni úgy, hogy azzal mindkét Úrnő elégedett legyen. Nem akarná megvárakoztatni Vhorossi Úrnőt sem, hiszen tudja jól, hogy tőle nem csak hideg szavakra és tüzes tekintetre számíthat, hanem fizikai rendreutasításra is. És Vhorossi Úrnő, a Sötét Anya a megmondhatója, keményeket tud ütni. Ismét eszébe jut, hogy egyszerűbb lenne ha nem egyedül lenne jelenleg a két nőstény szolgálatára. De hát Elireya Úrnő nem véletlenül nem idomított még úgy magához senkit, mint ahogy Vhorossi Úrnő tette azt vele. A gondolat rosszmájú kajánságának édességét nem hagyja kiülni arcára, ami most, hogy szinte a zsibbadásig fáradt, nem is esik nehezére.*
- Alázatosan Elireya Úrnőm kegyes megbocsátásáért esedezem engedetlenségem miatt! *-mélyen lehajtja fejét, szinte már előre görnyed. Fogalma sincs különben, hogy mi rosszat mondott vagy tett. Abban egészen biztos, hogy nem vágott bele Elireya Úrnő szavába. Hamarabb harapna bele a saját nyelvébe, mint hogy valaha is ilyet tegyen. Az, hogy Elireya Úrnő önző módon ki akarja őt sajátítani, és nem akarja, hogy Vhorossi Úrnő is az őt megillető kényelemben legyen, az meg a legkevésbé sem az ő hibája. Sőt, mi lenne akkor, ha ezt is elmesélné Vhorossi Úrnőnek? Vajon Elireya Úrnő akkor is ennyire büszkén rázná hátra ezüstszín haját?
A gondolattól most tényleg muszáj beleharapnia a nyelvébe.*
- Értettem, Úrnőm. Ahogy parancsolni kegyeskedik. *-végre megmozdul, és a földre rakott, még érintetlen táskákhoz lép. Karjára veszi azokat, majd Elireya Úrnő felé visszafordulva ezúttal tényleg meghajtja felsőtestét, nem csak a fejét szegi le. Nem szól semmit, hogy ne vágjon ismét a nőstény szavába. Ezután az ajtóhoz lép, és elhagyja a szobát. Az ajtót halkan csukja maga mögött.
Odakint nem áll meg egy pillanatra sem, mert tudja, hogy az Úrnők hallása éles. Viszont míg a szomszéd ajtóhoz ér, megenged magának egy apró fejcsóválást, és szabad kezének öklével megdörgöli a szemeit. Arra gondol, hogy mennyire jó lenne aludni egy kicsit. Vagy meghalni. Nem számít.
Halkan, de határozottan kopogtatja meg a szomszédos szoba ajtaját -pontosan emlékszik, hogy melyik kulcsot vitte el Vhorossi Úrnő, így a jó ajtón kopogtat-, és vár, amíg odabentről be nem hívják. Esze ágába sincs hívatlanul belépni.*
6376. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:46:51
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:46:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Pegazus Pukkadásig//
* Láthatóan nem kell győzködni pult-társát, hogy egyedül fogyassza az ételt, de szerencsére az sem zavarja, amikor mégis becsatlakozik. Meglepődik a felé nyújtott falaton, de sokáig nem kéreti magát, megvonja a vállát, és engedelmesen kinyitja a száját. Még sose etették így, legalábbis emlékezete szerint. Azért hangokat nem ad hozzá, egy szóval nem mondja, hogy á, egészen addig, amíg nem árad szét a szájában az íz. *
- Ühmmmm... * Jelzi felakadt szemekkel, hogy mennyire élvezi az ízletes ételt. A kolbász pont annyira fűszeres, amennyire szereti, a szájában úgy omlik szét, mint egy felhő, és terül el a nyelvén. Bár eleinte sokallta az árakat, el kell ismernie, hogy talán nem is olyan drága. Persze jobb lett volna magának venni mindent, de próbál nem az elvesztegetett pénzre gondolni. *
- A munka. Hát, attól függ, hogy milyen lehetőséget keresel, és milyen tudásod van hozzá. * Jegyzi meg nagy bölcsen, arra nem tér ki, hogy neki nincsen semmilyen. *
- De a nemesek úgy tudom, hogy mostanában sok kisegítő személyzetet keresnek. Egy ilyen szép lányért biztos csak úgy kapdosnának, egymás sarkát taposnák, hogy kinek leszel az ágya... felszolgálója. * Harapja el a mondatot, mert a korábbi heves reakciók alapján nem tudja, hogy mennyire venné jó néven a másik a viccet, amit eredetileg elsütött volna. *
- Hogy én kirabolni? Sose tenném! * Hüledezik, ez egy nagyon jól begyakorolt szerep egyébként, amit megannyi utcai verés árán tökéletesített. Persze még így is többször kevés, mint elég az alakítása. *
- Hát kérem, amilyen ügyetlen vagyok, képes lennék az erszény helyett valami egészen mást megfogni. Meg egyébként se tudom, hogy hol rejted az aranyad, szóval kár is lenne próbálkozni. Csak egy amatőr suhanc cselekedne bármiféle megfigyelés nélkül. Én úgy gondolom * halkítja le a hangját, mintha valami nagy titkot készülne megosztani * egy profi sokkal inkább várná ki, hogy kifizesd az ételt, és tudja, hogy hol tartod az aranyat. Aztán meglopná a fogadóst, mert neki bizonyosan sokkal több van. És jó szándékkal kitömné a te erszényedet is, mert olyan elragadó a természeted, hogy még egy tolvaj is inkább neked lopna.
* Teszi hozzá egy kacsintás, és vigyorgás kíséretében. Reméli, hogy ezzel kijavíthatja az előző elrontott bókot. *
* Láthatóan nem kell győzködni pult-társát, hogy egyedül fogyassza az ételt, de szerencsére az sem zavarja, amikor mégis becsatlakozik. Meglepődik a felé nyújtott falaton, de sokáig nem kéreti magát, megvonja a vállát, és engedelmesen kinyitja a száját. Még sose etették így, legalábbis emlékezete szerint. Azért hangokat nem ad hozzá, egy szóval nem mondja, hogy á, egészen addig, amíg nem árad szét a szájában az íz. *
- Ühmmmm... * Jelzi felakadt szemekkel, hogy mennyire élvezi az ízletes ételt. A kolbász pont annyira fűszeres, amennyire szereti, a szájában úgy omlik szét, mint egy felhő, és terül el a nyelvén. Bár eleinte sokallta az árakat, el kell ismernie, hogy talán nem is olyan drága. Persze jobb lett volna magának venni mindent, de próbál nem az elvesztegetett pénzre gondolni. *
- A munka. Hát, attól függ, hogy milyen lehetőséget keresel, és milyen tudásod van hozzá. * Jegyzi meg nagy bölcsen, arra nem tér ki, hogy neki nincsen semmilyen. *
- De a nemesek úgy tudom, hogy mostanában sok kisegítő személyzetet keresnek. Egy ilyen szép lányért biztos csak úgy kapdosnának, egymás sarkát taposnák, hogy kinek leszel az ágya... felszolgálója. * Harapja el a mondatot, mert a korábbi heves reakciók alapján nem tudja, hogy mennyire venné jó néven a másik a viccet, amit eredetileg elsütött volna. *
- Hogy én kirabolni? Sose tenném! * Hüledezik, ez egy nagyon jól begyakorolt szerep egyébként, amit megannyi utcai verés árán tökéletesített. Persze még így is többször kevés, mint elég az alakítása. *
- Hát kérem, amilyen ügyetlen vagyok, képes lennék az erszény helyett valami egészen mást megfogni. Meg egyébként se tudom, hogy hol rejted az aranyad, szóval kár is lenne próbálkozni. Csak egy amatőr suhanc cselekedne bármiféle megfigyelés nélkül. Én úgy gondolom * halkítja le a hangját, mintha valami nagy titkot készülne megosztani * egy profi sokkal inkább várná ki, hogy kifizesd az ételt, és tudja, hogy hol tartod az aranyat. Aztán meglopná a fogadóst, mert neki bizonyosan sokkal több van. És jó szándékkal kitömné a te erszényedet is, mert olyan elragadó a természeted, hogy még egy tolvaj is inkább neked lopna.
* Teszi hozzá egy kacsintás, és vigyorgás kíséretében. Reméli, hogy ezzel kijavíthatja az előző elrontott bókot. *
6375. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:24:40
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:24:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pegazus Pukkadásig//
- Te tudod.
* Ránt egyet a vállán, ami ettől a bal oldalán vészes szánkázásba kezd.
Biztos valami különleges diétán van, vagy mi a fene. Zeyo megtanulta, hogy ha lehetősége van enni, azt teljes erőbedobással tegye, mintha nem lenne holnap. Lehet, hogy nincs is. Élvezze tehat, ami van. Boldogan figyeli, ahogy Sam is bátortalanul csatlakozik. Nincs is jobb, mint egy közös evészet valakivel, aki szintén értékeli az ízeket. *
- És most, ezt is kóstold meg! Gyerünk, gyerünk!
* Lelkesen hadonászni kezd a fiú orra előtt a villájára tűzött kolbászdarabbal. *
- Mond szépen: Á!
* Túl sok lehetőséget nem hagy a tiltakozásra, de az együttműködésre sem, mivel mihelyst résnyire nyitja a száját, akár megszólal, vagy csak levegőt venne, Zeyo máris megkísérli beszuszakolni a falatot. *
- Hm?
* Tele szájjal hümment egyet, majd feltartott ujjal kér némi türelmet. Rág és nyel, rág és nyel, majd biztos, ami biztos meg harap egyet a kenyérből, csak aztán válaszol. *
- Hogy mi? A munka, tudod. Azt mondják, errefelé több a lehetőség. A Kikötőből jövök egyébként. Ott ilyet nem adnak, hát élvezem, míg tart. Hát te?
* Az elmúlt hetet a dokkoknál töltötte és teljesen elment a kedve az élettől attól a kajától, amit ott adnak. *
- Tudod... Vicces, de az elején azt hittem, ne, ne nevess ki, hogy... Ki akarsz rabolni, vagy valami!
* Tenyerét a szája elé tartja, nehogy nevetés közben kiszökjön egy fél szalonna, vagy valami. *
- Alapesetben nem vagyok ilyen bizalmatlan, de mint mondtam, ha éhes vagyok... Nem vagyok önmagam.
* Lezseren vállat von, amitől a jobb válláról legurul az ing nyaka egy arasznyit. *
- Te tudod.
* Ránt egyet a vállán, ami ettől a bal oldalán vészes szánkázásba kezd.
Biztos valami különleges diétán van, vagy mi a fene. Zeyo megtanulta, hogy ha lehetősége van enni, azt teljes erőbedobással tegye, mintha nem lenne holnap. Lehet, hogy nincs is. Élvezze tehat, ami van. Boldogan figyeli, ahogy Sam is bátortalanul csatlakozik. Nincs is jobb, mint egy közös evészet valakivel, aki szintén értékeli az ízeket. *
- És most, ezt is kóstold meg! Gyerünk, gyerünk!
* Lelkesen hadonászni kezd a fiú orra előtt a villájára tűzött kolbászdarabbal. *
- Mond szépen: Á!
* Túl sok lehetőséget nem hagy a tiltakozásra, de az együttműködésre sem, mivel mihelyst résnyire nyitja a száját, akár megszólal, vagy csak levegőt venne, Zeyo máris megkísérli beszuszakolni a falatot. *
- Hm?
* Tele szájjal hümment egyet, majd feltartott ujjal kér némi türelmet. Rág és nyel, rág és nyel, majd biztos, ami biztos meg harap egyet a kenyérből, csak aztán válaszol. *
- Hogy mi? A munka, tudod. Azt mondják, errefelé több a lehetőség. A Kikötőből jövök egyébként. Ott ilyet nem adnak, hát élvezem, míg tart. Hát te?
* Az elmúlt hetet a dokkoknál töltötte és teljesen elment a kedve az élettől attól a kajától, amit ott adnak. *
- Tudod... Vicces, de az elején azt hittem, ne, ne nevess ki, hogy... Ki akarsz rabolni, vagy valami!
* Tenyerét a szája elé tartja, nehogy nevetés közben kiszökjön egy fél szalonna, vagy valami. *
- Alapesetben nem vagyok ilyen bizalmatlan, de mint mondtam, ha éhes vagyok... Nem vagyok önmagam.
* Lezseren vállat von, amitől a jobb válláról legurul az ing nyaka egy arasznyit. *
6374. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:09:02
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:09:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Nem fecsérel sok időt arra, hogy a szolgát nézze, miközben épp azt csinálja, amit kér tőle. Egy számít, mégpedig a végeredmény. És abba újfent nem tud belekötni, így hát, csak szemeit forgatja meg, mikor ismételten ráeszmél, hogy amaz már túl régóta szívja azt a levegőt, ami kizárólag neki járna. Bár mélyeket nem csak Naren miatt nem szippant, hanem azért sem, mert már beitták a falak az eddigi itt megszállt vendégek szagát is. Persze ez csak a képzeletében van jelen. Nem méltó, hogy olyan ágyba feküdjön bele, amit már mások használtak előtte. Mégis meg kell tennie, hiszen még van út, melyet ki kell itt taposnia, s nem minden lépés fog azonnal a kedvére tenni.
A lámpás fényében vetül újra a kékeslila szempár a fattyúra. Továbbra is átnéz rajta, de mikor meghallja a válaszát, már csaknem billogot éget annak homlokába. Nem tekint a lélektükrökbe viszont. Nem tűnik úgy, mintha sokat elmélkedne annak szavain, mégis van ideje új mondatba kezdenie, amit úgy vesz, mintha a szavába vágott volna. A ki nem mondott szavába.*
- Majd mész, ha azt mondtam! *Sziszegi, de indulat nincs a hangsúlyban, sokkal inkább olyan színtelen, hogy bármit mögé képzelhesen. Némi hatásvadász, elégedetlenkedő szünet után folytatja.*
- Utasítások híján kár volna cselekedned. Igen csekély megingás is arra fog késztetni, hogy visszavitesselek Pirtianesbe és a Rabszolgavárosból nem jutsz ki soha, de soha többé. De itt van számodra némi napfény. *Az utolsó szó az egyetlen, amit szinte köp.* - Úgy cselekszel hát továbbra is, ahogy kérjük. Megbecsülöd, ami megadatott és nem teszel tétova lépéseket. Tudod, Naren, mindemellett a mágiával nagyobb kellemetlenségeket lehet okozni sokszor, mint a fegyverekkel. És én mind a kettőhöz jól értek. Ne dühíts fel.
*Az ajtó felé pillant, majd arra hessent egyet. Nem is kommentálja az étel kérdést, persze hallotta. Egyértelműnek tartja, hogy minden rendben fog menni, hiszen azért is a félvér lakol majd.*
- Meséld el Vhorossi Úrnőnek, hogy belevágtál a szavamba. Nincs kedvem bemocskolni a kezem, majd ő gondoskodik róla. Eredj!
*Még nem hozza amaz tudtára, hogy amint visszaér lezavarja az istállóba. Nem, nem fog kibírni vele egy órát sem, de azt ténylegesen a tudtára kellett hozni, hogy mi várhat majd rá, ha engedetlen. Talán egy jókora pofont is kap a vérétől. De nem az ő kutyája. Nem kívánja helyette tettekkel is fenyíteni.*
*Nem fecsérel sok időt arra, hogy a szolgát nézze, miközben épp azt csinálja, amit kér tőle. Egy számít, mégpedig a végeredmény. És abba újfent nem tud belekötni, így hát, csak szemeit forgatja meg, mikor ismételten ráeszmél, hogy amaz már túl régóta szívja azt a levegőt, ami kizárólag neki járna. Bár mélyeket nem csak Naren miatt nem szippant, hanem azért sem, mert már beitták a falak az eddigi itt megszállt vendégek szagát is. Persze ez csak a képzeletében van jelen. Nem méltó, hogy olyan ágyba feküdjön bele, amit már mások használtak előtte. Mégis meg kell tennie, hiszen még van út, melyet ki kell itt taposnia, s nem minden lépés fog azonnal a kedvére tenni.
A lámpás fényében vetül újra a kékeslila szempár a fattyúra. Továbbra is átnéz rajta, de mikor meghallja a válaszát, már csaknem billogot éget annak homlokába. Nem tekint a lélektükrökbe viszont. Nem tűnik úgy, mintha sokat elmélkedne annak szavain, mégis van ideje új mondatba kezdenie, amit úgy vesz, mintha a szavába vágott volna. A ki nem mondott szavába.*
- Majd mész, ha azt mondtam! *Sziszegi, de indulat nincs a hangsúlyban, sokkal inkább olyan színtelen, hogy bármit mögé képzelhesen. Némi hatásvadász, elégedetlenkedő szünet után folytatja.*
- Utasítások híján kár volna cselekedned. Igen csekély megingás is arra fog késztetni, hogy visszavitesselek Pirtianesbe és a Rabszolgavárosból nem jutsz ki soha, de soha többé. De itt van számodra némi napfény. *Az utolsó szó az egyetlen, amit szinte köp.* - Úgy cselekszel hát továbbra is, ahogy kérjük. Megbecsülöd, ami megadatott és nem teszel tétova lépéseket. Tudod, Naren, mindemellett a mágiával nagyobb kellemetlenségeket lehet okozni sokszor, mint a fegyverekkel. És én mind a kettőhöz jól értek. Ne dühíts fel.
*Az ajtó felé pillant, majd arra hessent egyet. Nem is kommentálja az étel kérdést, persze hallotta. Egyértelműnek tartja, hogy minden rendben fog menni, hiszen azért is a félvér lakol majd.*
- Meséld el Vhorossi Úrnőnek, hogy belevágtál a szavamba. Nincs kedvem bemocskolni a kezem, majd ő gondoskodik róla. Eredj!
*Még nem hozza amaz tudtára, hogy amint visszaér lezavarja az istállóba. Nem, nem fog kibírni vele egy órát sem, de azt ténylegesen a tudtára kellett hozni, hogy mi várhat majd rá, ha engedetlen. Talán egy jókora pofont is kap a vérétől. De nem az ő kutyája. Nem kívánja helyette tettekkel is fenyíteni.*
6373. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:03:54
Üzenet elküldve: 2025-08-09 15:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Pegazus Pukkadásig//
* A lány jókedve ragadós, és hamarosan Sam is azon kapja magát, hogy sokkal melegebben, és kedvesebben mosolyog, mint korábban. Már-már őszintén, bár ezt nem vallaná be senkinek, még magának sem. *
- Köszönöm, bár nem egy hasznos tulajdonság. * Jegyzi meg, és valóban komolyan is gondolja. Ha valaki eszes, ügyes, gyors, azok hasznos dolgok. Az, hogy könnyen emlékszik vissza dolgokra, akkor is, ha csak egyszer hallotta, vagy olvasta, az nem annyira. Legalábbis ő még nem találta meg azt, ahol ezt kamatoztatni tudná. Ahogy megkapja a kenyérszeletet, a gyomra éhesen kordul. Ez is több, mint amit tegnap evett, és valószínűleg több, mint ami még sokszor osztályrésze lesz. *
- Ugyan, ezzel elvagyok. * Legyint, és a levesnél még meg is állja, hogy beinduló nyáltermelődése árulkodó legyen. Aprókat csipeget a kenyérből, miközben Zeyo úgy falatoz, mint akinek ez a munkája. Van valami magával ragadó a minden kecsességet nélkülöző zabálásban, amit Samyrn nem tud hova tenni. Viszont a húsoknál már nem tudja türtőztetni magát. Óvatosan vág mindenből egy negyedet, hogy az ízek összeérjenek, és úgy érzi, mintha maga is gazdag lenne, mint azok a selyemrévi ficsúrok. *
- Ez valóban zseniális. * Jegyzi meg, miközben könnyek szöknek a szemébe az ízorgiától, amit átél. Tekintete egészen megváltozik, arcvonásai ellágyulnak, ahol átadja magát az élménynek. Az néz így, aki patkányhúson, és penészes kenyéren nevelkedett. Ami fajtársának feltűnő lehet, hogy a villát egyáltalán nem használja, csak a kést, és azt a tíz ujjat, amit a sors adott neki. *
- Na és mi hozott téged errefelé? * Kezdeményez beszélgetést, amikor végez a saját szerény kis adagjával. El se tudja képzelni, hogy a másikba hogy fér ennyi étel, amennyit ő egy hét alatt, ha eszik. Beszűkült gyomra már így is kényelmetlenül emészti az ételt, nem is rest egy kis vajsörrel könnyíteni a folyamatokon. *
* A lány jókedve ragadós, és hamarosan Sam is azon kapja magát, hogy sokkal melegebben, és kedvesebben mosolyog, mint korábban. Már-már őszintén, bár ezt nem vallaná be senkinek, még magának sem. *
- Köszönöm, bár nem egy hasznos tulajdonság. * Jegyzi meg, és valóban komolyan is gondolja. Ha valaki eszes, ügyes, gyors, azok hasznos dolgok. Az, hogy könnyen emlékszik vissza dolgokra, akkor is, ha csak egyszer hallotta, vagy olvasta, az nem annyira. Legalábbis ő még nem találta meg azt, ahol ezt kamatoztatni tudná. Ahogy megkapja a kenyérszeletet, a gyomra éhesen kordul. Ez is több, mint amit tegnap evett, és valószínűleg több, mint ami még sokszor osztályrésze lesz. *
- Ugyan, ezzel elvagyok. * Legyint, és a levesnél még meg is állja, hogy beinduló nyáltermelődése árulkodó legyen. Aprókat csipeget a kenyérből, miközben Zeyo úgy falatoz, mint akinek ez a munkája. Van valami magával ragadó a minden kecsességet nélkülöző zabálásban, amit Samyrn nem tud hova tenni. Viszont a húsoknál már nem tudja türtőztetni magát. Óvatosan vág mindenből egy negyedet, hogy az ízek összeérjenek, és úgy érzi, mintha maga is gazdag lenne, mint azok a selyemrévi ficsúrok. *
- Ez valóban zseniális. * Jegyzi meg, miközben könnyek szöknek a szemébe az ízorgiától, amit átél. Tekintete egészen megváltozik, arcvonásai ellágyulnak, ahol átadja magát az élménynek. Az néz így, aki patkányhúson, és penészes kenyéren nevelkedett. Ami fajtársának feltűnő lehet, hogy a villát egyáltalán nem használja, csak a kést, és azt a tíz ujjat, amit a sors adott neki. *
- Na és mi hozott téged errefelé? * Kezdeményez beszélgetést, amikor végez a saját szerény kis adagjával. El se tudja képzelni, hogy a másikba hogy fér ennyi étel, amennyit ő egy hét alatt, ha eszik. Beszűkült gyomra már így is kényelmetlenül emészti az ételt, nem is rest egy kis vajsörrel könnyíteni a folyamatokon. *
6372. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 14:48:27
Üzenet elküldve: 2025-08-09 14:48:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pegazus Pukkadásig//
- Szia Sam!
* Lelkesen megrázza a felé nyújtott kezet, azonmód barátként értelmezve önmagát. *
- Kiváló memória, ezt nevezem.
* Elégedetten somolyog, ahogy Sam a fogadóssal beszéli meg a részleteket, talán még egy kicsit dudorászik is magában. *
- Te nem vagy éhes? Egy szelet kenyér... Elég soványnak hangzik.
* Szomorkásan ingatja a fejét. Nincs rosszabb, mint egy elégedetlenül végződő étkezés. Közben eléhozzák az első fogást. Diadalittasan tapsikol egy sort, majd végez pár nyak, meg vállkörzést. Reszkető orrcimpákkal mélyet szippant az illatorgiából. Máris összefut a szájában a nyál. Nyel egyet reszketegen, majd udvariasan a fiú felé fordul. *
- Esetleg, kérnél pár falatot?
* Kérdezi tétován, hát mégiscsak a másik fizeti az ebédjét. Úgy helyezi a tálat, hogy kettejük közé kerüljön. *
- Rajta, rajta. Ne szégyellősködj!
* Nógatja kedvesen, majd rögvest megfogadja saját tanácsát és hatalmas lelkesedéssel veti bele magát az evésbe. Aki figyeli, annak inkább tűnik vérre menő csatának, mint étkezésnek. Pár falat után fennakadó szemmel felnyög. Ha a fiú nem iparkodik lépést tartani, hamarosan már csak a maradékot mártogathatja ki kenyérrel. Amit Zeyo meg is tesz a végén, olyan tisztára és csillogóra polírozva a kenyerével a tányért, mintha a polcról vették volna le tisztán és érintetlenül. Rá aztán senki sem mondhatja hogy pazarolna. Zabálás közben egy árva szót sem szól, csal miután az első éhét elverte. *
- Eezz, ez... Valami fan-tasz-ti-kus jóember!
* Méltatja boldogan a fogadóst, majd mikor kihozzák a húsokat, apró örömtáncikálást mutat be ülve a helyén. *
- Esküszöm neked Sam, itt a legeslegjobb a konyha! Utolérhetetlen! Mi a véleményed? Na? Naa? Ízlik? Ugye, ugye? Csak bátran.
* Ördögi kacajjal barátságosan hátbavágja a másikat. Kést, villát vesz elő, majd hadba indul a szalonna ellen is. *
- Szia Sam!
* Lelkesen megrázza a felé nyújtott kezet, azonmód barátként értelmezve önmagát. *
- Kiváló memória, ezt nevezem.
* Elégedetten somolyog, ahogy Sam a fogadóssal beszéli meg a részleteket, talán még egy kicsit dudorászik is magában. *
- Te nem vagy éhes? Egy szelet kenyér... Elég soványnak hangzik.
* Szomorkásan ingatja a fejét. Nincs rosszabb, mint egy elégedetlenül végződő étkezés. Közben eléhozzák az első fogást. Diadalittasan tapsikol egy sort, majd végez pár nyak, meg vállkörzést. Reszkető orrcimpákkal mélyet szippant az illatorgiából. Máris összefut a szájában a nyál. Nyel egyet reszketegen, majd udvariasan a fiú felé fordul. *
- Esetleg, kérnél pár falatot?
* Kérdezi tétován, hát mégiscsak a másik fizeti az ebédjét. Úgy helyezi a tálat, hogy kettejük közé kerüljön. *
- Rajta, rajta. Ne szégyellősködj!
* Nógatja kedvesen, majd rögvest megfogadja saját tanácsát és hatalmas lelkesedéssel veti bele magát az evésbe. Aki figyeli, annak inkább tűnik vérre menő csatának, mint étkezésnek. Pár falat után fennakadó szemmel felnyög. Ha a fiú nem iparkodik lépést tartani, hamarosan már csak a maradékot mártogathatja ki kenyérrel. Amit Zeyo meg is tesz a végén, olyan tisztára és csillogóra polírozva a kenyerével a tányért, mintha a polcról vették volna le tisztán és érintetlenül. Rá aztán senki sem mondhatja hogy pazarolna. Zabálás közben egy árva szót sem szól, csal miután az első éhét elverte. *
- Eezz, ez... Valami fan-tasz-ti-kus jóember!
* Méltatja boldogan a fogadóst, majd mikor kihozzák a húsokat, apró örömtáncikálást mutat be ülve a helyén. *
- Esküszöm neked Sam, itt a legeslegjobb a konyha! Utolérhetetlen! Mi a véleményed? Na? Naa? Ízlik? Ugye, ugye? Csak bátran.
* Ördögi kacajjal barátságosan hátbavágja a másikat. Kést, villát vesz elő, majd hadba indul a szalonna ellen is. *
6371. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 14:06:02
Üzenet elküldve: 2025-08-09 14:06:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Pegazus Pukkadásig//
* Állja a szikrázó tekintetet, és szinte már látja, ahogy a Krenkataur barlangrendszer legújabb lakójaként éli le az életét. Nincsenek tévképzetei, tudja, hogy azokkal a nyiszlett karokkal, ami neki van, egy örökkévalóság lenne megdolgozni a szabadságért. Még szerencse, hogy megered a nyelve, és kihúzza őt a szarból. *
- Na, hát akkor csak félreértettük mi egymást! * Varázsol mosolyt az arcára, és nagy kegyesen abban a szent pillanatban elfelejti, hogy az előbb akarta meglopni a lányt. Egyből fordulna is a csaposhoz, de előtte még elfogadja a felé nyújtott kezet. *
- Samyrn, a barátaimnak csak Sam. * Mutatkozik be illendően, és csak ez után veszi le a tekintetét a lányról. *
- Szóval, ha emlékezetem nem csal, volt egy őzragulevest, szalonna, kolbász sütve, egy szelet hús, természetesen kenyér... És a végén egy kis gyümölcs. Jól emlékszem? * Pillant a lányra, szinte tökéletesen mondva vissza az előbb elhangzottakat. Hiába, az eszére mindig számíthatott, ha az ügyességére nem is. *
- Az összesen mennyi? * Teszi fel a kérdést a söntés mögött álló férfinak, és kissé elkerekedik a szeme az összeg hallatán, de még mindig jobb, mint követ törni az idők végezetéig. Először kifizeti az Őzragu levest, 10 arany értékben.
Ezután 11 aranytól válik meg, így rendezve a Sült szalonnát Egyre csappanó erszényéből újabb 14 arany távozik, Sült kolbászra. A Szelet hús 9 aranyas ára ezek után szinte már semmi. Nem felejti el a 2 aranyat a Szelet kenyérre sem. Nagyot nyel, mielőtt újabb 5 aranyat számol le a Gyümölcstálért. *
- Kérnék még magamnak is egy... szelet kenyeret. Meg két mézsört. * Számol fejben, Leszámol 2 aranyat, kifizetve a Szelet kenyért Erszényének utolsó tartalékait fosztva fizet 28 aranyat a Mézsörre. *
* Állja a szikrázó tekintetet, és szinte már látja, ahogy a Krenkataur barlangrendszer legújabb lakójaként éli le az életét. Nincsenek tévképzetei, tudja, hogy azokkal a nyiszlett karokkal, ami neki van, egy örökkévalóság lenne megdolgozni a szabadságért. Még szerencse, hogy megered a nyelve, és kihúzza őt a szarból. *
- Na, hát akkor csak félreértettük mi egymást! * Varázsol mosolyt az arcára, és nagy kegyesen abban a szent pillanatban elfelejti, hogy az előbb akarta meglopni a lányt. Egyből fordulna is a csaposhoz, de előtte még elfogadja a felé nyújtott kezet. *
- Samyrn, a barátaimnak csak Sam. * Mutatkozik be illendően, és csak ez után veszi le a tekintetét a lányról. *
- Szóval, ha emlékezetem nem csal, volt egy őzragulevest, szalonna, kolbász sütve, egy szelet hús, természetesen kenyér... És a végén egy kis gyümölcs. Jól emlékszem? * Pillant a lányra, szinte tökéletesen mondva vissza az előbb elhangzottakat. Hiába, az eszére mindig számíthatott, ha az ügyességére nem is. *
- Az összesen mennyi? * Teszi fel a kérdést a söntés mögött álló férfinak, és kissé elkerekedik a szeme az összeg hallatán, de még mindig jobb, mint követ törni az idők végezetéig. Először kifizeti az Őzragu levest, 10 arany értékben.
Ezután 11 aranytól válik meg, így rendezve a Sült szalonnát Egyre csappanó erszényéből újabb 14 arany távozik, Sült kolbászra. A Szelet hús 9 aranyas ára ezek után szinte már semmi. Nem felejti el a 2 aranyat a Szelet kenyérre sem. Nagyot nyel, mielőtt újabb 5 aranyat számol le a Gyümölcstálért. *- Kérnék még magamnak is egy... szelet kenyeret. Meg két mézsört. * Számol fejben, Leszámol 2 aranyat, kifizetve a Szelet kenyért
Erszényének utolsó tartalékait fosztva fizet 28 aranyat a Mézsörre. *
6370. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 13:49:38
Üzenet elküldve: 2025-08-09 13:49:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pegazus Pukkadásig//
* Már fordulna, amikor egy tapogatózó érintést érzékel a derekán. Kikerekednek a szemei, akár két tányér. Rögvest megfagy mozgás közben. Vészjósló hanghordozással fordul az érintett felé. *
- Te meg mi a fészkes...
* Hallgatja a sebtében elhangzó szavakat egy pillanatig. Lassan pislant egyet, majd értetlen arca átváltozik egy újabb szempillantás alatt. *
- Óh, óh, értem már!
* Felderülő arccal fordul a fickó felé. Akinek hatalmas mázlija, hogy Zeyo gyermeki naivsággal van alaposan megáldva. Csillagszórós vigyorral lapogatja meg a válát. *
- Igazán kedves tőled! Ritka az ilyen ember manapság! Ha így gondolod, hát rendben. Engedem hogy meghívj.
* Jókedvűen kuncogva visszahuppan a bárszékre, és közben arra gondol, lám, nem haltak ki még a lovagias férfiak. Milyen rendes már tőle, hogy kifizeti a Teljes Rendelesét! Buta Zeyo, először azt hitte, meg akarják tapogatni, vagy hhhhh, ne adják az istenek, meglopni! *
- Igazán feldobtad a napom! Bocsánat tőled is. Tudod, elég vacak a kedvem, ha éhes vagyok. Mondhatni, mér-hes.
* A gyomra irtózatosat kordul ebben a pillanatban, alá is támasztva mondandóját. Csilingelő hangon tovább magyaráz. *
- Aztán ilyenkor kicsit türelmetlenebb vagyok a szokásosnál, megérted ugye?
* A mogyorós tálat békülékeny módon közelebb csúsztatja. Azért ez nála a végtelen jó szándék jele ám! Pár falatot a szájába dob, és egy mókus sebességével és elszántságával ropogtatni kezdi. *
- Hogy hívnak? Én Zeyo vagyok!
* Gyorsan megtörli mancsait a nadrágjában, majd kezet nyújt. *
* Már fordulna, amikor egy tapogatózó érintést érzékel a derekán. Kikerekednek a szemei, akár két tányér. Rögvest megfagy mozgás közben. Vészjósló hanghordozással fordul az érintett felé. *
- Te meg mi a fészkes...
* Hallgatja a sebtében elhangzó szavakat egy pillanatig. Lassan pislant egyet, majd értetlen arca átváltozik egy újabb szempillantás alatt. *
- Óh, óh, értem már!
* Felderülő arccal fordul a fickó felé. Akinek hatalmas mázlija, hogy Zeyo gyermeki naivsággal van alaposan megáldva. Csillagszórós vigyorral lapogatja meg a válát. *
- Igazán kedves tőled! Ritka az ilyen ember manapság! Ha így gondolod, hát rendben. Engedem hogy meghívj.
* Jókedvűen kuncogva visszahuppan a bárszékre, és közben arra gondol, lám, nem haltak ki még a lovagias férfiak. Milyen rendes már tőle, hogy kifizeti a Teljes Rendelesét! Buta Zeyo, először azt hitte, meg akarják tapogatni, vagy hhhhh, ne adják az istenek, meglopni! *
- Igazán feldobtad a napom! Bocsánat tőled is. Tudod, elég vacak a kedvem, ha éhes vagyok. Mondhatni, mér-hes.
* A gyomra irtózatosat kordul ebben a pillanatban, alá is támasztva mondandóját. Csilingelő hangon tovább magyaráz. *
- Aztán ilyenkor kicsit türelmetlenebb vagyok a szokásosnál, megérted ugye?
* A mogyorós tálat békülékeny módon közelebb csúsztatja. Azért ez nála a végtelen jó szándék jele ám! Pár falatot a szájába dob, és egy mókus sebességével és elszántságával ropogtatni kezdi. *
- Hogy hívnak? Én Zeyo vagyok!
* Gyorsan megtörli mancsait a nadrágjában, majd kezet nyújt. *
6369. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 10:28:03
Üzenet elküldve: 2025-08-09 10:28:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Pegazus Pukkadásig//
* A fiú nem mutatja sértettség jelét, egyszerűen visszafordul a csaposhoz. *
- Ez esetben, nekem csak egy mézsör lesz. * Adja le a rendelését, de még mindig nem fizeti ki. Ahogy a kékhajú lány hátat fordít neki, megpróbálkozik a szokásos trükkel, ami az utcán mindig működik, és feltételezi, hogy a fél-elf, mint a legtöbben, az ing alatt, nadrágja közelében tartja az erszényét. Enyves kis kezével, és túlzott magabiztossággal nyúl be a ruha alá, miközben Zeyo az asztala felé indul, de erszény helyett csak a levegőt, és fajtársának derekét sikerül megfognia. Egy pillanatra kikerekednek a szemei, mert tudja, hogy most mellé fogott, méghozzá szó szerint. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, és egy megnyerő mosolyt erőltet magára. Ha már tapló parasztnak nézik, talán felhasználhatja előnyére a szerepet, és leplezheti vele a kísérletet. Próbál belesimulni a helyzetbe, és már meg is markolja azt a csípőt, ha lehetősége van rá. *
- Kérlek, nem akartalak megbántani. * Úgy próbálja megölelni, mintha csak ezer éves barátok lennének. * Gondoltam jótékonykodok egy kicsit, velem is azt tették ma. Szoktátok mondani, hogy add tovább, ami jót neked adnak. Biztos nem engeded, hogy meghívjalak? * Nagyon átlátszó szöveg, még önmaga sem hiszi el, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem elég. Ha sokat és hangosan hangoztatja, talán még a krenkát is megússza. A lánynak túl sok szemtanúja akad a fogadóban, ha be akarná juttatni a börtönbe. *
- De ha nagyon zavarok, csak mondd, és tovább maradok. * Tesz igazán gáláns ajánlatot, és reméli, hogy a legrosszabb, amit kap, az egy pofon. *
* A fiú nem mutatja sértettség jelét, egyszerűen visszafordul a csaposhoz. *
- Ez esetben, nekem csak egy mézsör lesz. * Adja le a rendelését, de még mindig nem fizeti ki. Ahogy a kékhajú lány hátat fordít neki, megpróbálkozik a szokásos trükkel, ami az utcán mindig működik, és feltételezi, hogy a fél-elf, mint a legtöbben, az ing alatt, nadrágja közelében tartja az erszényét. Enyves kis kezével, és túlzott magabiztossággal nyúl be a ruha alá, miközben Zeyo az asztala felé indul, de erszény helyett csak a levegőt, és fajtársának derekét sikerül megfognia. Egy pillanatra kikerekednek a szemei, mert tudja, hogy most mellé fogott, méghozzá szó szerint. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, és egy megnyerő mosolyt erőltet magára. Ha már tapló parasztnak nézik, talán felhasználhatja előnyére a szerepet, és leplezheti vele a kísérletet. Próbál belesimulni a helyzetbe, és már meg is markolja azt a csípőt, ha lehetősége van rá. *
- Kérlek, nem akartalak megbántani. * Úgy próbálja megölelni, mintha csak ezer éves barátok lennének. * Gondoltam jótékonykodok egy kicsit, velem is azt tették ma. Szoktátok mondani, hogy add tovább, ami jót neked adnak. Biztos nem engeded, hogy meghívjalak? * Nagyon átlátszó szöveg, még önmaga sem hiszi el, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem elég. Ha sokat és hangosan hangoztatja, talán még a krenkát is megússza. A lánynak túl sok szemtanúja akad a fogadóban, ha be akarná juttatni a börtönbe. *
- De ha nagyon zavarok, csak mondd, és tovább maradok. * Tesz igazán gáláns ajánlatot, és reméli, hogy a legrosszabb, amit kap, az egy pofon. *
6368. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 09:01:54
Üzenet elküldve: 2025-08-09 09:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt kilép a fürdőházból, a meleg, párás levegő helyét azonnal átveszi a folyosó hűvöse. Szinte már az ajtóban megtorpan, tekintete fel-le jár a pult és a lépcső között. Egyre nagyobb fintorral néz a lépcsőre, mintha az valami ellenséges bástya lenne, amit ma már nem szívesen ostromolna. Végül sóhajtva a pult felé veszi az irányt.
A fogadóst vigyorogva köszönti, majd rendel, egy pálinkát meg egy sört, szemtelen áron. Amint elé kerül a két ital, úgy hálálja meg, mintha aranyat kapott volna.*
- Eeyr öleljen a kebleire, jóember!
*Veti oda, miközben a pénzt az asztalra teszi. A Pálinkaért 19 arany, a korsó Ullamar sörért pedig 13 arany . A pálinkát azonnal felhörpinti. A marás végigégeti a nyelőcsövét, a gyomra morgással tiltakozik, a hátán pedig fut végig a hideg. Összerándul, majd a sör felé nyúl, hogy a torkát valamennyire megnyugtassa.
A terv egyszerű, gyorsan inni, hogy Ravikot ne kelljen sokáig váratni, a kivitelezés annál kevésbé okos. A sör felét két nagy kortyban eltünteti, aztán érzi, hogy a világ kezd billegni. A közeli dolgok elmosódnak, mintha a pult és a korsó között valami láthatatlan hullámverés keletkezett volna. Mikor behunyja a szemét, tényleg olyan, mintha hajón állna, egy vihar közepén. Úgyhogy inkább tágra nyílt szemekkel bámulja a korsót, mintha az élete múlna rajta.*
- Talán, ha kevesebbet szidnám Teysust, erősebb májat adna...
*Morfondírozik, miközben kelletlenül újra nekiveselkedik, és két húzásra eltünteti a maradék sört is. Felmordul, megrázza a fejét, és a pult szélét markolva nagy nehezen feltápászkodik. Minden szilárd dolog, ami útba esik, a barátjává válik: székek, oszlopok, egy-két nem túl lelkes vendég válla. A lépcső előtt még egyszer visszafordul, és félhangosan megjegyzi:*
- Megyek megmutatom a vörösnek megint, hogy milyen pocsék a szemmértéke!
*A legtöbben rá se hederítenek, de ez sem zavarja. Óvatos, neki legalábbis annak tűnő léptekkel kapaszkodik fel, egyik keze végig a falon. A folyosón egy darabig csak áll, vakargatja a fejét, majd valami félbiztos tipp alapján rátalál Ravik ajtajára, és be is nyit.
A nő már az ágyban fekszik, Norhelt vigyorogva figyeli, majd az asztalra hajítja a cuccát. Lehuppan a székre, és szitkozódva kezd a csizmáival küzdeni, míg végül sikerül megszabadulni tőlük. Az ing gombjait is elkezdi piszkálni, de kettő után megunja, és egyszerűen, már amennyire a két perces szenvedés, amit leművel annak nevezhető, kibújik belőle.
Az asztalon egy tál víz áll. Lehet, hogy már más is használta. Feltehetően arra, hogy belemossák az arcuk meg az intim testrészeiket, de Norhelt vállat von, felkapja és iszik belőle, mintha a legtermészetesebb dolog lenne.*
~Csak annál zamatosabb.~
*Gondolja magában, majd egy elégedett sóhaj kíséretében teszi vissza a tálat, majdnem a földre ejtve azt. Ezt követően feltápászkodik, és az ágyhoz botorkál. Az ágyra pillant. A világ még mindig forog vele. Elképzeli ahogy a nő mellé fekszik, hozzá bújik, megcsókolja, aztán talán folytatják, amit a fürdőben csináltak. A gondolat szép, a megvalósítás azonban...*
- Máris alszol kedves? Pedig még nosztalgiáznék egy kicsit.
*Motyogja félig behunyt szemmel, de aztán egyszerűen rádől a fekhelyre. Arccal a párnába fúródik, egyik keze és lába lelóg, és úgy érzi, mintha a teste hirtelen ólomból lenne. Még egy halk nyögés kiszökik belőle, majd a szemhéja végleg lecsukódik. Pár pillanat múlva már egyenletesen szuszog.*
*Norhelt kilép a fürdőházból, a meleg, párás levegő helyét azonnal átveszi a folyosó hűvöse. Szinte már az ajtóban megtorpan, tekintete fel-le jár a pult és a lépcső között. Egyre nagyobb fintorral néz a lépcsőre, mintha az valami ellenséges bástya lenne, amit ma már nem szívesen ostromolna. Végül sóhajtva a pult felé veszi az irányt.
A fogadóst vigyorogva köszönti, majd rendel, egy pálinkát meg egy sört, szemtelen áron. Amint elé kerül a két ital, úgy hálálja meg, mintha aranyat kapott volna.*
- Eeyr öleljen a kebleire, jóember!
*Veti oda, miközben a pénzt az asztalra teszi. A Pálinkaért 19 arany
, a korsó Ullamar sörért pedig 13 arany . A pálinkát azonnal felhörpinti. A marás végigégeti a nyelőcsövét, a gyomra morgással tiltakozik, a hátán pedig fut végig a hideg. Összerándul, majd a sör felé nyúl, hogy a torkát valamennyire megnyugtassa.A terv egyszerű, gyorsan inni, hogy Ravikot ne kelljen sokáig váratni, a kivitelezés annál kevésbé okos. A sör felét két nagy kortyban eltünteti, aztán érzi, hogy a világ kezd billegni. A közeli dolgok elmosódnak, mintha a pult és a korsó között valami láthatatlan hullámverés keletkezett volna. Mikor behunyja a szemét, tényleg olyan, mintha hajón állna, egy vihar közepén. Úgyhogy inkább tágra nyílt szemekkel bámulja a korsót, mintha az élete múlna rajta.*
- Talán, ha kevesebbet szidnám Teysust, erősebb májat adna...
*Morfondírozik, miközben kelletlenül újra nekiveselkedik, és két húzásra eltünteti a maradék sört is. Felmordul, megrázza a fejét, és a pult szélét markolva nagy nehezen feltápászkodik. Minden szilárd dolog, ami útba esik, a barátjává válik: székek, oszlopok, egy-két nem túl lelkes vendég válla. A lépcső előtt még egyszer visszafordul, és félhangosan megjegyzi:*
- Megyek megmutatom a vörösnek megint, hogy milyen pocsék a szemmértéke!
*A legtöbben rá se hederítenek, de ez sem zavarja. Óvatos, neki legalábbis annak tűnő léptekkel kapaszkodik fel, egyik keze végig a falon. A folyosón egy darabig csak áll, vakargatja a fejét, majd valami félbiztos tipp alapján rátalál Ravik ajtajára, és be is nyit.
A nő már az ágyban fekszik, Norhelt vigyorogva figyeli, majd az asztalra hajítja a cuccát. Lehuppan a székre, és szitkozódva kezd a csizmáival küzdeni, míg végül sikerül megszabadulni tőlük. Az ing gombjait is elkezdi piszkálni, de kettő után megunja, és egyszerűen, már amennyire a két perces szenvedés, amit leművel annak nevezhető, kibújik belőle.
Az asztalon egy tál víz áll. Lehet, hogy már más is használta. Feltehetően arra, hogy belemossák az arcuk meg az intim testrészeiket, de Norhelt vállat von, felkapja és iszik belőle, mintha a legtermészetesebb dolog lenne.*
~Csak annál zamatosabb.~
*Gondolja magában, majd egy elégedett sóhaj kíséretében teszi vissza a tálat, majdnem a földre ejtve azt. Ezt követően feltápászkodik, és az ágyhoz botorkál. Az ágyra pillant. A világ még mindig forog vele. Elképzeli ahogy a nő mellé fekszik, hozzá bújik, megcsókolja, aztán talán folytatják, amit a fürdőben csináltak. A gondolat szép, a megvalósítás azonban...*
- Máris alszol kedves? Pedig még nosztalgiáznék egy kicsit.
*Motyogja félig behunyt szemmel, de aztán egyszerűen rádől a fekhelyre. Arccal a párnába fúródik, egyik keze és lába lelóg, és úgy érzi, mintha a teste hirtelen ólomból lenne. Még egy halk nyögés kiszökik belőle, majd a szemhéja végleg lecsukódik. Pár pillanat múlva már egyenletesen szuszog.*
6367. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:49:52
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:49:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A sör kérdésére nyögve ingatja meg a fejét nemlegesen. Ismeri már azt, hogy kutyaharapást szőrével, de így is épp eléggé kuszába fordult a napja, amióta legurította ezt az alkoholmennyiséget. Persze szép halálnem lehet egy fickóról le, majd egy söröshordóba belefordulni, de azt meghagyja azutánra, mikor egy kicsit kiélvezhette a megszerzett szép, új hajóját. Ahhoz pedig nem árt, ha az aranyat kicsit jobban kuporgatja, ahelyett, hogy piára herdálja el. Bár ez mókás annak fényében, hogy épp kirándulni készül vissza a kikötőbe, hogy ott meg a Sellőházban vendégelje meg magát és Norheltet két tetszetős sellővel. Na, de azért ennyi élvezetet már csak megérdemelnek.
A döntéstől persze nem érzi magát büszkének, mert egy jó sör az mindig jó, elég sör meg nincs is, de most mégis nemet mond, még, ha azt fájó szívvel is teszi. Meg azt is, hogy maga mögött hagyja a férfit. Nedves talpai végig csattogják az utat, amíg az öltözőhöz ér. Ott nagyjából leitatja magáról a vizet, a nedves törölközőt félre teszi, majd beleküzdi magát először a nadrágba, azután az ingbe, végül pedig jöhetnek a bakancsok. Egészen büszke is lehet magára, mert most egyszerűbben megküzd a lábbelikkel, mint mikor ide indultak. Viszont a kifele sétálgatást végig azzal tölti, hogy a kényelmetlenül rátapadó ruhákat igazgassa a nedves bőrön. Mázli, hogy csak a szobáig kell kibírnia.
Kellemes fáradtság uralja a testét, meg is van nyugodva, de az emeletre menet azért a lépcsőkkel már jobban meg kell küzdenie. Egy-egy izma a kelleténél jobban feszül, néha kicsit görcsöl is, a ruha meg a csípőjét nyomja olyan érdekesen kellemetlenül. Az egyik ilyen sajgó pontra rá is dörzsöl, miközben az orra alatt mormogja, hogy, ha a férfi szorító ujjai miatt oda most lilás foltok kerülnek, akkor bizonyosan ágyékon rúgja abban a pillanatban, amint pár centivel magasabbra képes emelni a lábait. Most elég annyi is, hogy a lépcsőn végre feljusson. A nadrág zsebéből addig előhalássza a kulcsot és lépteit sikeresen megszaporázza, amint a szobája ajtaját megpillantja. A kulcs zárba talál, elfordul, halkan kattan és már bent is van. A túloldalon ezt megismétli annyiban, hogy a helyére dugja a kulcsot, egy röpke tűnődés után viszont úgy dönt, hogy nem zárja magára az ajtót. Noha hiába a sör kérdése, majdnem biztosra veszi, hogy az este további részében már kár várni a férfi társaságára, de azért meghagyja a bejutás lehetőségét.
Az ágyhoz fordulva pillant végig a szobán, keresve a pálinkás üveget, de az sajnos ugyan olyan üres, mint ahogy hagyta. Persze nem olyan rég volt, hogy úgy döntött mára már kihagyja az alkoholt, de azért, ha az üvegben lett volna még pár kortyocska azért azt csak lehúzta volna. Az ki van már fizetve, nem hagyhatja, hogy kárba vesszen. Mivel ennek a veszélye így nem áll fent, már csak az marad hátra, hogy séta közben leküzdje lábairól a bakancsokat, közben az ingét gombolgassa ki. Nem törődik azzal, hogy mennyire trehány, ahogy halad a ruhák úgy végzik mind egy szálig a földön, hogy azután a takarót fellibbentve pőrén másszon be alá. Hason elnyúlva vet egy pillantást a pipára, de most még ahhoz is lustának érzi magát, hogy kinyúljon érte. Elégedetten nyammogva hunyja le a szemeit. Még koránt sem alszik, de minden porcikájával kiélvezi, hogy csend van, sötét és hűvösebb levegő, mint a fürdőben.*
*A sör kérdésére nyögve ingatja meg a fejét nemlegesen. Ismeri már azt, hogy kutyaharapást szőrével, de így is épp eléggé kuszába fordult a napja, amióta legurította ezt az alkoholmennyiséget. Persze szép halálnem lehet egy fickóról le, majd egy söröshordóba belefordulni, de azt meghagyja azutánra, mikor egy kicsit kiélvezhette a megszerzett szép, új hajóját. Ahhoz pedig nem árt, ha az aranyat kicsit jobban kuporgatja, ahelyett, hogy piára herdálja el. Bár ez mókás annak fényében, hogy épp kirándulni készül vissza a kikötőbe, hogy ott meg a Sellőházban vendégelje meg magát és Norheltet két tetszetős sellővel. Na, de azért ennyi élvezetet már csak megérdemelnek.
A döntéstől persze nem érzi magát büszkének, mert egy jó sör az mindig jó, elég sör meg nincs is, de most mégis nemet mond, még, ha azt fájó szívvel is teszi. Meg azt is, hogy maga mögött hagyja a férfit. Nedves talpai végig csattogják az utat, amíg az öltözőhöz ér. Ott nagyjából leitatja magáról a vizet, a nedves törölközőt félre teszi, majd beleküzdi magát először a nadrágba, azután az ingbe, végül pedig jöhetnek a bakancsok. Egészen büszke is lehet magára, mert most egyszerűbben megküzd a lábbelikkel, mint mikor ide indultak. Viszont a kifele sétálgatást végig azzal tölti, hogy a kényelmetlenül rátapadó ruhákat igazgassa a nedves bőrön. Mázli, hogy csak a szobáig kell kibírnia.
Kellemes fáradtság uralja a testét, meg is van nyugodva, de az emeletre menet azért a lépcsőkkel már jobban meg kell küzdenie. Egy-egy izma a kelleténél jobban feszül, néha kicsit görcsöl is, a ruha meg a csípőjét nyomja olyan érdekesen kellemetlenül. Az egyik ilyen sajgó pontra rá is dörzsöl, miközben az orra alatt mormogja, hogy, ha a férfi szorító ujjai miatt oda most lilás foltok kerülnek, akkor bizonyosan ágyékon rúgja abban a pillanatban, amint pár centivel magasabbra képes emelni a lábait. Most elég annyi is, hogy a lépcsőn végre feljusson. A nadrág zsebéből addig előhalássza a kulcsot és lépteit sikeresen megszaporázza, amint a szobája ajtaját megpillantja. A kulcs zárba talál, elfordul, halkan kattan és már bent is van. A túloldalon ezt megismétli annyiban, hogy a helyére dugja a kulcsot, egy röpke tűnődés után viszont úgy dönt, hogy nem zárja magára az ajtót. Noha hiába a sör kérdése, majdnem biztosra veszi, hogy az este további részében már kár várni a férfi társaságára, de azért meghagyja a bejutás lehetőségét.
Az ágyhoz fordulva pillant végig a szobán, keresve a pálinkás üveget, de az sajnos ugyan olyan üres, mint ahogy hagyta. Persze nem olyan rég volt, hogy úgy döntött mára már kihagyja az alkoholt, de azért, ha az üvegben lett volna még pár kortyocska azért azt csak lehúzta volna. Az ki van már fizetve, nem hagyhatja, hogy kárba vesszen. Mivel ennek a veszélye így nem áll fent, már csak az marad hátra, hogy séta közben leküzdje lábairól a bakancsokat, közben az ingét gombolgassa ki. Nem törődik azzal, hogy mennyire trehány, ahogy halad a ruhák úgy végzik mind egy szálig a földön, hogy azután a takarót fellibbentve pőrén másszon be alá. Hason elnyúlva vet egy pillantást a pipára, de most még ahhoz is lustának érzi magát, hogy kinyúljon érte. Elégedetten nyammogva hunyja le a szemeit. Még koránt sem alszik, de minden porcikájával kiélvezi, hogy csend van, sötét és hűvösebb levegő, mint a fürdőben.*
6366. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:55:03
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:55:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pegazus Pukkadásig//
* Nyaka hangos roppanással tekeredik a hang irányába. *
- Már elnézést.
* Megsemmisítő pillantással végigméri a bárdolatlan közbeavatkozót. *
- Egy. Nem ismerlek. Kettő. Éppen rendeltem volna magamnak, amikor durván félbeszakítottál.
* A felsorolásra várakozó ujjai villámgyorsan változnak át bűnlajstrommá. *
- Ch.
* Ismét megenyhülő arcával mosolyogva fordul vissza a kedvenc emberéhez, a fogadóshoz. *
- Szóval, hol is tartottam? Szeretnék kérni egy őzragulevest először is. Aztán szalonna, kolbász sütve, egy szelet hús, természetesen kenyér... És a végén egy kis gyümölcs. Jöhetnek sorban, szépen.
* Elégedetten hátradől. Futó, lesajnáló pillantást vet az idegenre maga mellett ismét. Az udvariatlan félbeszakítása miatt, értékes perceket vesztegetett el, hogy mihamarabb az ételéhez jusson.
Felcsillanó szemmel észrevesz maga előtt egy tálka pirított mogyorót. *
- A mogyorót meg elviszem.
* Diadalittasan lecsap a tálkára és ádáz tekintettel belemarkol, majd a szájába töm egy adagot. Kifordul és nem éppen kecsesen lehuppan a padlóra. *
- Tvovabbi kellmezs ezstét.
* Motyogja tele szájjal, majd ölében dajkálva a mogyorót eloldalog egy asztal irányába. Miután helyet foglal, minden figyelmét leköti, hogy a rendelésére várakozva ütemesen pakolja a szájába a mogyorókat, rágjon és nyeljen. *
* Nyaka hangos roppanással tekeredik a hang irányába. *
- Már elnézést.
* Megsemmisítő pillantással végigméri a bárdolatlan közbeavatkozót. *
- Egy. Nem ismerlek. Kettő. Éppen rendeltem volna magamnak, amikor durván félbeszakítottál.
* A felsorolásra várakozó ujjai villámgyorsan változnak át bűnlajstrommá. *
- Ch.
* Ismét megenyhülő arcával mosolyogva fordul vissza a kedvenc emberéhez, a fogadóshoz. *
- Szóval, hol is tartottam? Szeretnék kérni egy őzragulevest először is. Aztán szalonna, kolbász sütve, egy szelet hús, természetesen kenyér... És a végén egy kis gyümölcs. Jöhetnek sorban, szépen.
* Elégedetten hátradől. Futó, lesajnáló pillantást vet az idegenre maga mellett ismét. Az udvariatlan félbeszakítása miatt, értékes perceket vesztegetett el, hogy mihamarabb az ételéhez jusson.
Felcsillanó szemmel észrevesz maga előtt egy tálka pirított mogyorót. *
- A mogyorót meg elviszem.
* Diadalittasan lecsap a tálkára és ádáz tekintettel belemarkol, majd a szájába töm egy adagot. Kifordul és nem éppen kecsesen lehuppan a padlóra. *
- Tvovabbi kellmezs ezstét.
* Motyogja tele szájjal, majd ölében dajkálva a mogyorót eloldalog egy asztal irányába. Miután helyet foglal, minden figyelmét leköti, hogy a rendelésére várakozva ütemesen pakolja a szájába a mogyorókat, rágjon és nyeljen. *
6365. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:38:40
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Pegazus Pukkadásig//
- A kisasszony kér egy őzragú levest, csirkesültet, sült kolbászt, puliszkával. * Vág a másik szavába, ahogy helyet foglal a pultnál. Talán saját magát is meglepi azzal, ahogy egészen tiszta, igazából csak egy kissé poros ruhájában képviselteti magát. Rég volt ilyen tiszta, és ezúttal még szaga sincs, legalábbis ő nem érzi, hogy az izzadtság csípős bukéja húzná az orrát. Persze lehet, hogy csak a fogadó levegője teszi. *
- Nekem jöhet ugyan ez, és almaborral kísérnénk. * Teszi még hozzá, és a kék hajú lányra kacsint. Erszényét is elő veszi, hogy fizessen, de persze még nem cserél gazdát az arany. Meghagyja a lehetőséget, hogy elutasítsák az ajánlatát, meg amúgy se szívesen fizet feleslegesen semmiért. De ma jó kedve van, egész sok aranyat szerzett, és jó szokásához híven nem tervezi sokáig megtartani. Az utcai élet már csak ilyen, nem tudhatja, hogy mit hoz a holnap. *
- Samyrn Dwinther, szolgálatodra. * Mutatkozik még be, amennyiben nem zavarták el, magányra és mindenféle butaságra hivatkozva. *
- A kisasszony kér egy őzragú levest, csirkesültet, sült kolbászt, puliszkával. * Vág a másik szavába, ahogy helyet foglal a pultnál. Talán saját magát is meglepi azzal, ahogy egészen tiszta, igazából csak egy kissé poros ruhájában képviselteti magát. Rég volt ilyen tiszta, és ezúttal még szaga sincs, legalábbis ő nem érzi, hogy az izzadtság csípős bukéja húzná az orrát. Persze lehet, hogy csak a fogadó levegője teszi. *
- Nekem jöhet ugyan ez, és almaborral kísérnénk. * Teszi még hozzá, és a kék hajú lányra kacsint. Erszényét is elő veszi, hogy fizessen, de persze még nem cserél gazdát az arany. Meghagyja a lehetőséget, hogy elutasítsák az ajánlatát, meg amúgy se szívesen fizet feleslegesen semmiért. De ma jó kedve van, egész sok aranyat szerzett, és jó szokásához híven nem tervezi sokáig megtartani. Az utcai élet már csak ilyen, nem tudhatja, hogy mit hoz a holnap. *
- Samyrn Dwinther, szolgálatodra. * Mutatkozik még be, amennyiben nem zavarták el, magányra és mindenféle butaságra hivatkozva. *
6364. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:30:25
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:30:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pegazus Pukkadásig//
- Őőő, elnézést!
* Apró, nagyobbacska tündérnek is kinéző lány küzdi fel magát a pult előtti székek egyikére. Fészkelődik egy darabig, majd kiegyenesedve a fogadósra pillant. Elbájoló mosolyt villant. *
- Rendelni szeretnék.
* Fogadós megilletődve új vendégétől, kedvesen hunyorogva szólal meg. *
- Áh! A hölgynek... Talán egy salátát?
* Zeyo felkuncog. *
- Talán, nem.
* Mélyen beszívja a levegőt a tüdejébe, majd ujjait egyesével feltartva, sorolni kezd. *
- Őőő, elnézést!
* Apró, nagyobbacska tündérnek is kinéző lány küzdi fel magát a pult előtti székek egyikére. Fészkelődik egy darabig, majd kiegyenesedve a fogadósra pillant. Elbájoló mosolyt villant. *
- Rendelni szeretnék.
* Fogadós megilletődve új vendégétől, kedvesen hunyorogva szólal meg. *
- Áh! A hölgynek... Talán egy salátát?
* Zeyo felkuncog. *
- Talán, nem.
* Mélyen beszívja a levegőt a tüdejébe, majd ujjait egyesével feltartva, sorolni kezd. *
6363. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:45:09
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:45:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
* Látja, hogy költeménye nem aratott osztatlan sikert, de nem is lepi meg a dolog. A muzsika nem arra van, hogy megörökítse az igazságot, és a történelmet mondja el, arra ott vannak az unalmas könyvek és feljegyzések. A zene inkább feledtet, jókedvet hoz, vagy megsirat, de sose az igazsággal, mindig hazudik, mert az éri el a kellő hatást. Bárki, aki azt gondolja, hogy a cseprűrágó, üstfoltozó igaz, csak magát áltatja. *
- Lekötelez. * Hazudja, ahogy átveszi a pálinkát, és jóleső érzéssel küldi le a torkán. *
- A történelemre, és arra, hogy a hazugság mindig szebb! * Mond köszöntőt ő is, bár megkésve. Elégedetten cuppant ismét, ahogy testét felmelengeti az ital. *
- A barakk falát rendszeresen hugyozzák le. * Legyint egyet, majd megvonja a vállát. * De szerintem az álmaid ne legyenek álmak. Menjünk, és csináljuk meg, ha szeretnéd. * Tolja hátrébb a székét, és felkel az asztaltól. *
- Gyere, odaviszlek. Ennyivel igazán tartozom ezért a pofás kis dalért.
//Öreg ember, nem vén ember//
* Látja, hogy költeménye nem aratott osztatlan sikert, de nem is lepi meg a dolog. A muzsika nem arra van, hogy megörökítse az igazságot, és a történelmet mondja el, arra ott vannak az unalmas könyvek és feljegyzések. A zene inkább feledtet, jókedvet hoz, vagy megsirat, de sose az igazsággal, mindig hazudik, mert az éri el a kellő hatást. Bárki, aki azt gondolja, hogy a cseprűrágó, üstfoltozó igaz, csak magát áltatja. *
- Lekötelez. * Hazudja, ahogy átveszi a pálinkát, és jóleső érzéssel küldi le a torkán. *
- A történelemre, és arra, hogy a hazugság mindig szebb! * Mond köszöntőt ő is, bár megkésve. Elégedetten cuppant ismét, ahogy testét felmelengeti az ital. *
- A barakk falát rendszeresen hugyozzák le. * Legyint egyet, majd megvonja a vállát. * De szerintem az álmaid ne legyenek álmak. Menjünk, és csináljuk meg, ha szeretnéd. * Tolja hátrébb a székét, és felkel az asztaltól. *
- Gyere, odaviszlek. Ennyivel igazán tartozom ezért a pofás kis dalért.
6362. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:10:21
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:10:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Meglepődik Vhorossi Úrnő szavain. Hogy tessék? Elireya Úrnő szobájában maradhat? De hiszen az imént utasították arra, hogy magának az istállóban intézzen szállást! És így is tett. Miért akkor e változás? Nem érti. Valahol titkon nem is igen tetszik neki a dolog. A szénapadlás is jó lett volna neki, jobb mint az elmúlt napok tábori pihenései, és leginkább azért lett volna jobb, mert nem valamelyik nőstény közelében lett volna.
Még mélyebbre hajtja fejét, és Elireya Úrnő csiznaorra felé fordul.*
- Végtelenül hálás vagyok a kegyért, hogy Elireya Úrnőm így döntött. *-hangja tényleg hálásnak tűnik. ~A franc essen bele!~, gondolja. Ha ez lehet, fejét még jobban lehajtja.-* Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az Úrnők elégedettek legyenek!
*Vhorossi Úrnő elveszi tőle a tetszése szerinti kulcsot, és elvonul. Mintha hirtelen könnyebbnek érezné a táskákat.*
- Ahogy kívánja, Elireya Úrnőm. *-érkezik engedelmes válasza a nőstény utasítására. A kulcsra pislant, majd határozott léptekkel indul meg az emelet felé. A lépcsőn kicsit ingatagok a léptei a táskák és fáradtsága terhei alatt. De nem okozhat csalódást, és nem is fog. Hamar megtalálja a szükséges ajtót, és kitárja azt. Nem utasították máshogy, így nem lép be, majd csak a nőstény után. Gyors pillantásokkal méri fel a szobát. Itt már otthonosabban érzi magát, hamar úgy is érzi, hogy minden fontosról tudni is fogja, hogy merre találja. Mivel nem kapott más utasítást, ezért hasznossá teszi magát. Leteszi a földre a táskákat, önkéntelenül is megkönnyebbülve sóhajt. Abból a táskából, amelyben Elireya Úrnő holmija van, rutinosan pakolni kezd. Ruhát akaszt a nagy szekrénybe, és már nyúlna a következő holmiért, mikor meghallja a nőstény hangját.*
- Értettem, Úrnőm. *-visszarakja amit épp megfogott, és az ágyhoz lép. Gondos mozdulatokkal feszíti még simábbra a lepedőt a sarkainál fogva, ügyelve, hogy amennyire lehet, ne fogdossa össze az ágyneműt. Még alig végez vele, máris kapja a következő utasítást.*
- Értettem, Úrnőm. *-még a tónus is ugyanolyan. Jól képezték. Mielőtt behúzná a függönyt, a kintről beszivárgó tompa derengésben gyorsan gyertyát gyújt, és azt a tükrös hátú falilámpásba teszi. Csak ezután húzza be a függönyt.
Mivel nem kap új utasítást, ezért a gyertya sárgás fényében folytatja tovább a pakolást. Ruhaneműk, egy váltás rövid szárú csizma, pipereholmit rejtő ládika találja meg a helyét a lehető legrövidebb idő alatt. Épp az Elireya Úrnő által olvasott könyvet tenné az ágy melletti kisszekrényre, mikor a nőstény megint megszólítja. Egy pillanatra bizonytalanul egyensúlyozza kezében a könyvet, majd lerakja, és engedelmesen az Úrnő felé fordul.*
- Hálás vagyok érte, Úrnőm. *-válaszolja őszintén-* Azért tarthatok az Úrnőkkel, mert az Úrnők így döntöttek. Nincs olyan érdemem, aminek a súlya ebbe az irányba dönthette a mérleget.
*Ez igaz is. Épp ilyen könnyen választhattak volna más szolgát is. Tekintete egy pillanatra az asztalon doboló ujjra villan. Nem zavarja a hang, de eszébe jut róla, hogy bármikor meghozhatják az ételt.*
- Ha bármiben alázatos szolgája lehetek Úrnőmnek, úgy rendelkezzen velem. *-hangja most először tétova.-* Ha.. ha viszont nincs rám szüksége, engedélyével Vhorossi Úrnő holmiját is elhelyezném.
*Keze apró mozdulattal a földön fekvő táskák fele int. Nem egyszerű úgy két Úrnőt szolgálnia, hogy azok immár külön szobában vannak. Nem sajnálja hogy egyedül van, viszont ilyen szemszögből nyomasztónak érzi.*
- Engedelmével gondoskodtam ételről is. Ha a mennyisége vagy a minősége nem lesz megfelelő, engedelmével minden felelősséget vállalok érte, Úrnőm. Hamarosan felhozzák, addigra Vhorossi Úrnő számára is szeretném kényelmessé tenni a szobáját. Persze csak.. ha ez Úrnőm számára is megfelel.
*Ha nem engedi el, Vhorossi Úrnő úgy is tudni fogja, hogy miért van meg a holmija mindig itt.*
*Meglepődik Vhorossi Úrnő szavain. Hogy tessék? Elireya Úrnő szobájában maradhat? De hiszen az imént utasították arra, hogy magának az istállóban intézzen szállást! És így is tett. Miért akkor e változás? Nem érti. Valahol titkon nem is igen tetszik neki a dolog. A szénapadlás is jó lett volna neki, jobb mint az elmúlt napok tábori pihenései, és leginkább azért lett volna jobb, mert nem valamelyik nőstény közelében lett volna.
Még mélyebbre hajtja fejét, és Elireya Úrnő csiznaorra felé fordul.*
- Végtelenül hálás vagyok a kegyért, hogy Elireya Úrnőm így döntött. *-hangja tényleg hálásnak tűnik. ~A franc essen bele!~, gondolja. Ha ez lehet, fejét még jobban lehajtja.-* Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az Úrnők elégedettek legyenek!
*Vhorossi Úrnő elveszi tőle a tetszése szerinti kulcsot, és elvonul. Mintha hirtelen könnyebbnek érezné a táskákat.*
- Ahogy kívánja, Elireya Úrnőm. *-érkezik engedelmes válasza a nőstény utasítására. A kulcsra pislant, majd határozott léptekkel indul meg az emelet felé. A lépcsőn kicsit ingatagok a léptei a táskák és fáradtsága terhei alatt. De nem okozhat csalódást, és nem is fog. Hamar megtalálja a szükséges ajtót, és kitárja azt. Nem utasították máshogy, így nem lép be, majd csak a nőstény után. Gyors pillantásokkal méri fel a szobát. Itt már otthonosabban érzi magát, hamar úgy is érzi, hogy minden fontosról tudni is fogja, hogy merre találja. Mivel nem kapott más utasítást, ezért hasznossá teszi magát. Leteszi a földre a táskákat, önkéntelenül is megkönnyebbülve sóhajt. Abból a táskából, amelyben Elireya Úrnő holmija van, rutinosan pakolni kezd. Ruhát akaszt a nagy szekrénybe, és már nyúlna a következő holmiért, mikor meghallja a nőstény hangját.*
- Értettem, Úrnőm. *-visszarakja amit épp megfogott, és az ágyhoz lép. Gondos mozdulatokkal feszíti még simábbra a lepedőt a sarkainál fogva, ügyelve, hogy amennyire lehet, ne fogdossa össze az ágyneműt. Még alig végez vele, máris kapja a következő utasítást.*
- Értettem, Úrnőm. *-még a tónus is ugyanolyan. Jól képezték. Mielőtt behúzná a függönyt, a kintről beszivárgó tompa derengésben gyorsan gyertyát gyújt, és azt a tükrös hátú falilámpásba teszi. Csak ezután húzza be a függönyt.
Mivel nem kap új utasítást, ezért a gyertya sárgás fényében folytatja tovább a pakolást. Ruhaneműk, egy váltás rövid szárú csizma, pipereholmit rejtő ládika találja meg a helyét a lehető legrövidebb idő alatt. Épp az Elireya Úrnő által olvasott könyvet tenné az ágy melletti kisszekrényre, mikor a nőstény megint megszólítja. Egy pillanatra bizonytalanul egyensúlyozza kezében a könyvet, majd lerakja, és engedelmesen az Úrnő felé fordul.*
- Hálás vagyok érte, Úrnőm. *-válaszolja őszintén-* Azért tarthatok az Úrnőkkel, mert az Úrnők így döntöttek. Nincs olyan érdemem, aminek a súlya ebbe az irányba dönthette a mérleget.
*Ez igaz is. Épp ilyen könnyen választhattak volna más szolgát is. Tekintete egy pillanatra az asztalon doboló ujjra villan. Nem zavarja a hang, de eszébe jut róla, hogy bármikor meghozhatják az ételt.*
- Ha bármiben alázatos szolgája lehetek Úrnőmnek, úgy rendelkezzen velem. *-hangja most először tétova.-* Ha.. ha viszont nincs rám szüksége, engedélyével Vhorossi Úrnő holmiját is elhelyezném.
*Keze apró mozdulattal a földön fekvő táskák fele int. Nem egyszerű úgy két Úrnőt szolgálnia, hogy azok immár külön szobában vannak. Nem sajnálja hogy egyedül van, viszont ilyen szemszögből nyomasztónak érzi.*
- Engedelmével gondoskodtam ételről is. Ha a mennyisége vagy a minősége nem lesz megfelelő, engedelmével minden felelősséget vállalok érte, Úrnőm. Hamarosan felhozzák, addigra Vhorossi Úrnő számára is szeretném kényelmessé tenni a szobáját. Persze csak.. ha ez Úrnőm számára is megfelel.
*Ha nem engedi el, Vhorossi Úrnő úgy is tudni fogja, hogy miért van meg a holmija mindig itt.*
6361. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:09:23
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:09:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Amíg Haldrian felpattan és az ablakhoz sétál, addig Alissäna nem rest nyomon követni tekintetével a fiút, akit bizonyosan nem zavarja, hogy mustrálja őt. Kellemes számára a félvér látványa, akit alkatra inkább nevezne elfnek, mint embernek, talán azért is tetszetősebb neki. Haldrian bőrének színe a nap melegére emlékezteti, a nőiesebb arcvonások pedig gyengédséget sugallnak számára.*
- Ez jó hír.
*Sóhajtja megkönnyebbülten, majd a visszatérő fattyút gengéden magához öleli, s tűnödve elkezdi ujjával cirógatni annak csupasz mellkasát.*
- Persze, tudok.
*Feleli határozottan, és folytatja gyengéd tevékenységét. Alissäna jól tudja, hogy nem húzhatja tovább az időt, ezért Haldrianhoz hajol és egy gyors csókot nyom annak ajkára. Ezt követően felgyorsulnak számára az események, bár nehezére esik csipkednie mág bágyadt testét.
Nagyon hamar magára kapja ruháját, amit minden oldalról ellenőriz, hogy ne legyen gyűrött. Az egyik aprócska zsebből egy picike fiolát vesz elő, melynek tetejét lecsavarja, a fiola száját ujjbegyével eltakarja és fejjel lefelé fordítja. Az ujjára került illóolajat állkapcsának és nyakának találkozásához biggyeszti, illetve ezt megismételve dekoltázsát és csuklóját is illatosítja vele.
Hajával hosszabb ideig bíbelődik, több okból is. A hosszú ében tincseket alaposan át kell fésülnie, majd szokásos hajdíszeit és ékszereit gondosan vissza kell illesztenie a helyükre, mindezt tükör segítsége nélkül.
Ugyan igyekszik, de a kapkodás egyáltalán nem könnyíti meg dolgát. Dolga végeztével kissé kifulladva fordul Haldrian felé.*
- Ha megvolnék a kaszárnyában, akkor téged foglak itt keresni, szóval ne kószálj el messzire.
*Egy lágy mosollyal int búcsút Haldriannak, s rövidesen távozik a szobából, majd a Pegazus fogadóból is.*
*Amíg Haldrian felpattan és az ablakhoz sétál, addig Alissäna nem rest nyomon követni tekintetével a fiút, akit bizonyosan nem zavarja, hogy mustrálja őt. Kellemes számára a félvér látványa, akit alkatra inkább nevezne elfnek, mint embernek, talán azért is tetszetősebb neki. Haldrian bőrének színe a nap melegére emlékezteti, a nőiesebb arcvonások pedig gyengédséget sugallnak számára.*
- Ez jó hír.
*Sóhajtja megkönnyebbülten, majd a visszatérő fattyút gengéden magához öleli, s tűnödve elkezdi ujjával cirógatni annak csupasz mellkasát.*
- Persze, tudok.
*Feleli határozottan, és folytatja gyengéd tevékenységét. Alissäna jól tudja, hogy nem húzhatja tovább az időt, ezért Haldrianhoz hajol és egy gyors csókot nyom annak ajkára. Ezt követően felgyorsulnak számára az események, bár nehezére esik csipkednie mág bágyadt testét.
Nagyon hamar magára kapja ruháját, amit minden oldalról ellenőriz, hogy ne legyen gyűrött. Az egyik aprócska zsebből egy picike fiolát vesz elő, melynek tetejét lecsavarja, a fiola száját ujjbegyével eltakarja és fejjel lefelé fordítja. Az ujjára került illóolajat állkapcsának és nyakának találkozásához biggyeszti, illetve ezt megismételve dekoltázsát és csuklóját is illatosítja vele.
Hajával hosszabb ideig bíbelődik, több okból is. A hosszú ében tincseket alaposan át kell fésülnie, majd szokásos hajdíszeit és ékszereit gondosan vissza kell illesztenie a helyükre, mindezt tükör segítsége nélkül.
Ugyan igyekszik, de a kapkodás egyáltalán nem könnyíti meg dolgát. Dolga végeztével kissé kifulladva fordul Haldrian felé.*
- Ha megvolnék a kaszárnyában, akkor téged foglak itt keresni, szóval ne kószálj el messzire.
*Egy lágy mosollyal int búcsút Haldriannak, s rövidesen távozik a szobából, majd a Pegazus fogadóból is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436