*Könnyedén nyílik, s csukódik az ajtó, s a mögüle előtűnő nyugodt arc, egy egyszerű nyakmozdulat után, hogy szeme elől kisöpörje hajzatát, biccent a bent lévő embereknek, s egyéb lényeknek. A fogadósnak is int, de egyszerűen elhalad mellette, ő túl... sznob ahhoz, hogy egy ilyen helyen, ahol bárki ihat, ő is igyon valamit.
Mosolytalan arca nem valami bíztató, de nincs is benne semmi gonoszság, egyszerűen van, semlegesen - sokakat idegesít ez a tekintete.
Hogy hova megy..? Jó kérdés. Egyelőre sehova, pedig nem sűrűn tesz ilyet. Körbefordul, mintha ellenőrizne valamit. Ebédidő van, nemigen van szabad asztal, úgyhogy leül valaki egyedül lévő mellé, talán vár valakit, talán csak el akart szabadulni otthonról, és meg szeretne ismerkedni valamivel. Egy kellően titokzatosnak tűnő lányon akad meg a szeme, alapvetően nem komálja túlzottan a zöldek népét, azaz elfeket, de ehhez a példányhoz most még is odamegy.
Közeledik-közeledik, tekintetét a lányéba fúrva, már ha egyáltalán észrevette őt, és mer belenézni a fiú szemeibe.*
- Szép jó napot kívánok, szabad a hely esetleg?
*Mondja kifogástalan modorral, félmosollyal orcáján, mert azért mégiscsak nemesi sarj, megkapta a megfelelő neveltetést. Ha kap valami pozitív jelet, engedélyt, akkor helyet is foglal a lány előtt, kezeit nyugodtan maga mellett tartva egy pillanatig az asztal tisztaságát méricskéli, majd újra a lányra pillant.*
- A nevem Quaqal.
*Egy pillanatra megemeli magát, kezét átveti mellkasa előtt, és épphogycsak meghajol.*
- Talán feltehető a kérdés, mit keres egy, a hegyesfülűek népéből, itt, az emberek által épített városban, főleg, hogy az itt élő elfekkel úgy látszik nemigen van rokonságban.
*Jó megfigyelő ő, ismeri nagyjából a gazdagnegyedbeli szomszédságot, az ott élő elf nemességet, s ha nincs is jó viszonyban velük, észreveszi, ha valaki hozzájuk jött. Másrészt meg szereti magát beleártani mások ügyébe, ha ez kicsit udvariatlan is, egyszerűen ő ebben leli örömét. Ő ilyen, és kész.
Tekintetét a lányon tartva, fejét balra billentve vár valami válaszfélét.*