//Assa, Mordokhai, Mordach//
*A hóhajú férfi szavaira, és gonoszkás mosolyára finoman a szája elé emeli a kezét ahogy jóízűen felnevet.*
- Bevallom, ebben most igaza van. De én a felszíni "mélységieknek" azokat a sötételfeket hívom, akik már több éve itt fent élnek, és nem terveznek visszatérni a mélységbe, vagy már eleve itt is születtek. *Válaszolja jókedvűen. Igen persze, bizonyos értelemben Most ő is felszíninek számít mert itt van fent, de ezt a megkülönböztetést inkább a belső, illetve a felfogás szempontjából teszi inkább.
Ahogy a Vörös belekezd a mondatba, már az első két szónál érzi a nőstényke, hogy itt olyasmi fog elhangzani amit vagy hallani nem akar, vagy olyan stílusban fogja hallani ami nem lesz a kedvére.* ~Már elnézést...~ *Cseng a fülében a hozzászólás, de már inkább elengedi a füle mellett. Hiába, a felszíni hímek stílusán nem lehet javítani... És ezt mondja pont ő, a maga "finom" hozzáállásával a dolgokhoz.*
- Talán ha két hete tartózkodom itt fent, sajnálom, de én ezt a fajta életet még látásból sem ismerem. *Bocsánatkérően csóválja a fejét Mordach vörös szemét figyelve szakadatlanul. Jégkék lélektükreiben talán egy leheletnyi bánatot is fel lehet fedezni, ha valaki profi megfigyelő, az ilyeneket viszont általában jól tudja elrejteni a fiatal nőstény. Végül is azt mindig is bánta, hogy még a családok sem összetartóak. Milyen jó is lenne, ha nem kellene attól tartania, hogy mikor tesz egy olyan mozdulatot ami miatt valamelyik nővére úgy dönt, hogy inkább jobban örülne neki, ha holtan látná.* A "béke" szó fogalmát az aki egy kicsit is tiszta tudattal rendelkezik az ismeri, csak sosem tapasztalhatjuk. *Von vállat, pedig erre eddig direkt próbált ügyelni, hogy ezt a mozdulatot hanyagolja.
Ahogy tovább veszekszik vele a faji kérdésekkel kapcsolatban már inkább nem is reagál rá, tökéletesen egyetért a legyintéssel. Nagyon szeretné úgy egy hónapon keresztül minden nap beültetni őt az akadémiájukra egy ilyen agymosó prédikációs másfél-két órás tanórájára. Kíváncsi lenne, ha azokat nap mint nap végig kellene hallgatniuk akkor mit gondolnának.
Miután a fiúk elmennek a pulthoz, és négyszemközt maradnak Assával tárgyilagosan hallgatja végig a lányt, bár az utolsó mondatnál nem tudja megállni, hogy ne küldjön felé egy szelíd mosolyt. Igen, ő büszke fajta, és nem fog a lánnyal lelkizni, még ha már kezdi is megkedvelni, amit ha egy hónapja mondott volna neki valaki, fejbe vágta volna az illetőt. De egyáltalán nem az a fajta aki ha pozitív érzésekről van szó akkor kimondja amit gondol vagy érez, és ha ez ennek a két felszíni hímnek nem válik tetszésére, akkor az az ő bajuk, ő senki kedvéért nem fogja játszani az eszét.*
- Én csak válaszoltam a kérdéseikre, és nem fogom megmásítani a "fájdalmas" igazságot, csak mert ők nem ezt akarják hallani. Elnézést kérek, hogy nem vagyok egy szende felszíni fruska. *Feleli nyugodt, bár kissé morcos hangon, végül ismét megvonja a vállát nemtörődömül.*
- Uhm...köszönöm! *Lepődik meg mikor a fiúk visszajönnek, és elé kerül a csésze tea. Ezek után akár azon is meg lehetnének a tündérkével döbbenve, hogy hajlandóak visszajönni és egy asztalhoz ülni vele, nemhogy még teát is hozzanak...*
- Nem csodálom, hogy úgy hitték, hogy ezek a saját meglátásaim is. *Húzza maga elé a csészét azt figyelve. Már csak ha a borsos stílusát is nézik, sokszor szándékosan ad okot, hogy valaki erre a feltételezésre jusson. A férfi mondata végén kicsit megcsóválja a fejét.* Nem, szerintem Assa már nem hiszi rólam, hogy hataloméhes vagy férfigyűlölő lennék. *Meri megkockáztatni a kijelentést, már csak azért is, mert a lány már látta őt hímekkel beszélgetni, mélységiekkel és felszíniekkel egyaránt. Az meg talán elég indok annak a feltételezésnek a kizárására, hogy hataloméhes lenne, amit elmesélt neki a nővéreiről és az ittléte okáról. Bár Assánál sosem lehet tudni. Valahogy mindig mást szűr le abból a lány mint amit valójában mondani szándékozik neki.*
- Hogy teljesen őszinte legyek, nem én döntöttem a felszín mellett. De igen, bizonyos értelemben köze van a hatalmi játszmákhoz, de nem teljesen ez a legközvetlenebb ok. Csak amíg ki nem tanulom a mágiahasználatot és meg nem erősítem magam távol kell maradnom a két nővéremtől, hogy ne akarhassanak megölni. Ezért mondtam, hogy ha én részt vennék a hatalmi játszmákban, már régen halott lennék. *Ha már beszél, akkor már jobb lesz ha tisztázza ezt az egészet. Ha homályos foltokat hagy a mondandójában, még a végén ismét téves következtetéseket vonnak majd le...*
- Hátsó szándékaim csak munka közben vannak, és akkor sem húzom túl sokáig. Nem az én stílusom. *Válaszolja teljes határozottsággal, és csak reméli, hogy ebből nem csak a munka szót fogják kihallani, hanem azt is amit mondani akar. Nem szokott játszadozni. Legalábbis nem ilyen értelemben. A kérdés másik felén viszont egy pillanatra elgondolkodik. Most adjon konkrét választ egy olyan kérdésre amiről nem tud? Vagy azt várja a Vörös, hogy hazudjon?*
- Az elme nem lehet befolyással az...érzésekre. *Nincs jó válasz. Még mindig nem tudja elképzelni, hogy a szerelem valóban létezik, és nem csak szimpla rajongás vagy hasonló ami megtéveszti a fejet. De ők teljes biztossággal hisznek ebben, ők ezt a kérdést könnyen megválaszolhatják, de hogy adhatna valaki választ olyasmire amit még nem tapasztalt? Azt viszont biztosra meg tudta válaszolni, hogy ha bármiféle ehhez hasonló érzéseket ébreszteni tudna benne bárki is azt biztosan nem játszaná meg...*