Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 867 (17321. - 17340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-09 08:52:22
Üzenet elküldve: 2022-04-09 08:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
- Pedig igen ildomos volna tőled, leány. *Mintha már nagyon rég gyakorolná az úri leereszkedést. A bocsánatkérés említésére tökéletesen prezentálja eme irritáló habitus minden apró elemét a hangsúlytól kezdve a megszólításig.
Elmondhatatlanul élvezi ezt a helyzetet, mintha az élet egyszerre akarná kiengesztelni mindenért. Az önelégült mosolygás csak akkor vonul hátrébb a Velasco'rra nyúzott, szakállas arcáról, mikor a lány közelebb húzódik. Az egészséges életösztön, amit egy kikötői jobb, ha már az anyatejjel magába szív, nagyon hamar észhez téríti az élveteg játszadozásból. Talán most először néz így rá: Bíborkéz Dayaneer. Még a kikötői találkozásukkor is az ő Pillangóját látta, ha a fortyogó gyűlölet ködén át, akkor is. Nagyon hamar átfut az agyán, hogy ismét csak ő ennek a történetnek a bolondja, a wegtoreni pedig végig csak felhasználta. Márpedig ha így áll a dolog, most ő az egyetlen, aki a szabadsága útjában áll. Kést kap a gyomrába és mire leborul a székről, a lány mögött már csukódik is a fogadó ajtaja. A karcsú ujjacskák játszi könnyedséggel húznák ki azt a papirost a belső zsebéből, és talán még a maradék borát is felhörpintené távozás előtt. Ha a tea nem hatott volna, hát, ez a gondolat igazán kijózanító.
Más esetben kéjes élvezettel fogadná a fülébe duruzsoló szavak érzéki melegét, az érintés közvetlenségét. Belélegezné a közel hajló nyakacska illatát és elveszne önnön kiskirálysága kielégítő élvezetében. Más esetben. Most viszont, bár el nem húzódik, de a keze határozottan ráfog Dayaneer csuklójára. Nem arra, amelyikkel eltűrte a kikötői tincseit, hanem arra, ami takarásban maradt.*
- Tőled? *súgja vissza. Ez az egy szó színültig van gúnnyal. Nolen hátrébb hajol, hogy a zöld szemekbe nézhessen.*
- De megmoshatod a hátamat *villant éles vigyort. ~Nolen, Nolen... Vettél magadnak egy wegtoreni kígyót. Az évszázad üzlete volt!~
Felkel a helyéről, de míg a székek közül kilépve elég helye nem lesz, hogy ha kell, el tudjon lépni, nem engedi el a lány kezét.*
- Legalább legyen belőled valami hasznom is. *Azzal elindul a fürdőház felé. Olykor visszasandít a wegtorenire. Benne van a pakliban, hogy Daya kereket old. Artheniorban nem sokat ér a Velasco'rra papírja, de ha a kereskedelmet szélesebb körben értelmező helyek egyikén túlad rajta, az új tulajdonosnak talán bőven megéri, hogy felkutassa. Cressys ellenségei valószínűleg elég tetszetős trófeát látnának benne.
Ha a lány megpattanna, a fürdőt akkor sem hagyja ki. Elég volt az önsajnálatból. Ha viszont Daya követi, a fürdőházban magához inti a vörös kurtizánt.*
- Jyzellie, drágám *húzza elő az iratot a belső zsebéből és a formás félvérre bízza.* - Add ezt át kérlek az öcsémnek megőrzésre. Majd üzenek érte, ha szükségem lesz rá. És küldöm a híreket, ahogy megbeszéltük *teszi hozzá a biztonság kedvéért, ha a wegtoreni valami kiskapu felé spekulálna. Jyzellie, a mindig mosolygós, édes tünemény pedig csak bólint és biccent Dayaneer felé is búcsúzóul, s már el is illan puha, könnyed léptein.
Nolen besétál az egyik paraván mögötti dézsához, aztán várakozón megáll a lányra pillantva.*
- Gyerünk. *Széttárja a karjait és sóhajt.* - Segíts vetkezni, leány.
- Pedig igen ildomos volna tőled, leány. *Mintha már nagyon rég gyakorolná az úri leereszkedést. A bocsánatkérés említésére tökéletesen prezentálja eme irritáló habitus minden apró elemét a hangsúlytól kezdve a megszólításig.
Elmondhatatlanul élvezi ezt a helyzetet, mintha az élet egyszerre akarná kiengesztelni mindenért. Az önelégült mosolygás csak akkor vonul hátrébb a Velasco'rra nyúzott, szakállas arcáról, mikor a lány közelebb húzódik. Az egészséges életösztön, amit egy kikötői jobb, ha már az anyatejjel magába szív, nagyon hamar észhez téríti az élveteg játszadozásból. Talán most először néz így rá: Bíborkéz Dayaneer. Még a kikötői találkozásukkor is az ő Pillangóját látta, ha a fortyogó gyűlölet ködén át, akkor is. Nagyon hamar átfut az agyán, hogy ismét csak ő ennek a történetnek a bolondja, a wegtoreni pedig végig csak felhasználta. Márpedig ha így áll a dolog, most ő az egyetlen, aki a szabadsága útjában áll. Kést kap a gyomrába és mire leborul a székről, a lány mögött már csukódik is a fogadó ajtaja. A karcsú ujjacskák játszi könnyedséggel húznák ki azt a papirost a belső zsebéből, és talán még a maradék borát is felhörpintené távozás előtt. Ha a tea nem hatott volna, hát, ez a gondolat igazán kijózanító.
Más esetben kéjes élvezettel fogadná a fülébe duruzsoló szavak érzéki melegét, az érintés közvetlenségét. Belélegezné a közel hajló nyakacska illatát és elveszne önnön kiskirálysága kielégítő élvezetében. Más esetben. Most viszont, bár el nem húzódik, de a keze határozottan ráfog Dayaneer csuklójára. Nem arra, amelyikkel eltűrte a kikötői tincseit, hanem arra, ami takarásban maradt.*
- Tőled? *súgja vissza. Ez az egy szó színültig van gúnnyal. Nolen hátrébb hajol, hogy a zöld szemekbe nézhessen.*
- De megmoshatod a hátamat *villant éles vigyort. ~Nolen, Nolen... Vettél magadnak egy wegtoreni kígyót. Az évszázad üzlete volt!~
Felkel a helyéről, de míg a székek közül kilépve elég helye nem lesz, hogy ha kell, el tudjon lépni, nem engedi el a lány kezét.*
- Legalább legyen belőled valami hasznom is. *Azzal elindul a fürdőház felé. Olykor visszasandít a wegtorenire. Benne van a pakliban, hogy Daya kereket old. Artheniorban nem sokat ér a Velasco'rra papírja, de ha a kereskedelmet szélesebb körben értelmező helyek egyikén túlad rajta, az új tulajdonosnak talán bőven megéri, hogy felkutassa. Cressys ellenségei valószínűleg elég tetszetős trófeát látnának benne.
Ha a lány megpattanna, a fürdőt akkor sem hagyja ki. Elég volt az önsajnálatból. Ha viszont Daya követi, a fürdőházban magához inti a vörös kurtizánt.*
- Jyzellie, drágám *húzza elő az iratot a belső zsebéből és a formás félvérre bízza.* - Add ezt át kérlek az öcsémnek megőrzésre. Majd üzenek érte, ha szükségem lesz rá. És küldöm a híreket, ahogy megbeszéltük *teszi hozzá a biztonság kedvéért, ha a wegtoreni valami kiskapu felé spekulálna. Jyzellie, a mindig mosolygós, édes tünemény pedig csak bólint és biccent Dayaneer felé is búcsúzóul, s már el is illan puha, könnyed léptein.
Nolen besétál az egyik paraván mögötti dézsához, aztán várakozón megáll a lányra pillantva.*
- Gyerünk. *Széttárja a karjait és sóhajt.* - Segíts vetkezni, leány.
17339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:38:56
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:38:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Veszettül viszketni kezd a tenyere Nolen elégedettségét látva. Legszívesebben tombolva söpörne le mindent az asztalról, borítaná fel és állna neki dühödten fenyegetőzni. De nem teszi, nem teheti meg, túlságosan is felhívná magára a figyelmet és jelenleg erre van a legkevesebb szüksége. Csupán zöld pillantásai árulkodnak indulatos ábrándjairól, melyek szikrákat szórva furakszanak a viharszín szemekbe, míg az utolsó falatokat rágja fanyalogva. Szurkálódásnak szánt kérdésére az övéibe kapaszkodó tekintet hitvány derűje mellett azonban felsejlik valami egészen más. Egy régi ismerős, amitől egy pillanat alatt lángba borul a mellkasa és arca -noha utóbbit nehéz lenne észlelni a borvirágocskák rétje alatt-, valami, amit szalonspiccesen nem is olyan egyszerű száműzni a gondolatai közül. Az ereiben forrongó méreg és konok büszkeség azért még szerencsésen felügyelete alatt tartja az eltévelyedett képzeteket.
A kikötői közelebb hajol, s még ha nem is érinti, érzi marka szorításának emlékét a torka köré fonódni, amikor mozdul. Felidézi vele a dühödt, tehetetlen ijedtséget, azt a váratlanul vérre szomjazó pillanatot. Meg persze valami egészen mást is, ami ellen most minden erejével ágál. Kénytelen nyelni egyet, csak remélni tudja, hogy nem feltűnő.*
- Rossz helyen kopogtatsz, ha bocsánatkérésre vársz Velasco'rra. *Az sem érdekli, ha fény derülne rá, valóban engedetlensége juttatta a pirtianesiek kezére, rajta aztán ne kérje számon éppen Nolen a csökönyösségét! Egyébként is fel merne tenni rá egy nagyobb összeget, hogy épp a férfi alávaló cselszövésének áldozata, ez a feltételezés pedig kegyetlenül marcangolja önérzetét.*
~ Hálás, mi? Mutatok én neked olyan hálát... ~ *ökölbe szorul keze az asztal alatt, de vesz egy mély lélegzetet, kortyol egyet itókájából és higgadtságot erőltet magára.
Nem, most nem mondhat ilyeneket, mikor a szabadsága egy karnyújtásnyira van tőle. A szabadság, melyet azóta nem ízlelt igazán, hogy nincstelen árvaként szaladgált Wegtoren zsúfolt, forró utcáin. Nem is igazán emlékszik már milyen nem függeni valakitől, vagy valamitől, hogy milyen, amikor a sorsa a saját kezében van. Mindennél jobban akarja és meg is fogja szerezni magának.
Épp csak egy kicsit kell úgy táncolnia ehhez, ahogy a tengerész fütyül, csupán annyira, hogy elaltassa egy rövidke időre a figyelmét.*
- Jó kislány? *erre azért megemlekedik a szemöldöke, de bármi is akar most éles nyelvén elcsattanni, elharapja. A borból merít egy nyeletnyi erőt, aztán fenyegetően ráérős lassúsággal helyezkedik át a Nolen melletti magányos székre. Úgy tűnhet nem készül semmi jóra, olyan, mint egy türelmesen közelítő ibrisz, de pontosan tudja, a kikötői nem fog gyáván megfutamodni.
Közel hajol, szemtelenül közel, hűvös ujjaival a férfi füle mögé simítja szökésbarna tincseit, hogy zavartalanul duruzsolhasson bele.*
- Mit szólnál helyette egy szívből jövő, meleg, baráti köszönethez?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.07 20:41:48
*Veszettül viszketni kezd a tenyere Nolen elégedettségét látva. Legszívesebben tombolva söpörne le mindent az asztalról, borítaná fel és állna neki dühödten fenyegetőzni. De nem teszi, nem teheti meg, túlságosan is felhívná magára a figyelmet és jelenleg erre van a legkevesebb szüksége. Csupán zöld pillantásai árulkodnak indulatos ábrándjairól, melyek szikrákat szórva furakszanak a viharszín szemekbe, míg az utolsó falatokat rágja fanyalogva. Szurkálódásnak szánt kérdésére az övéibe kapaszkodó tekintet hitvány derűje mellett azonban felsejlik valami egészen más. Egy régi ismerős, amitől egy pillanat alatt lángba borul a mellkasa és arca -noha utóbbit nehéz lenne észlelni a borvirágocskák rétje alatt-, valami, amit szalonspiccesen nem is olyan egyszerű száműzni a gondolatai közül. Az ereiben forrongó méreg és konok büszkeség azért még szerencsésen felügyelete alatt tartja az eltévelyedett képzeteket.
A kikötői közelebb hajol, s még ha nem is érinti, érzi marka szorításának emlékét a torka köré fonódni, amikor mozdul. Felidézi vele a dühödt, tehetetlen ijedtséget, azt a váratlanul vérre szomjazó pillanatot. Meg persze valami egészen mást is, ami ellen most minden erejével ágál. Kénytelen nyelni egyet, csak remélni tudja, hogy nem feltűnő.*
- Rossz helyen kopogtatsz, ha bocsánatkérésre vársz Velasco'rra. *Az sem érdekli, ha fény derülne rá, valóban engedetlensége juttatta a pirtianesiek kezére, rajta aztán ne kérje számon éppen Nolen a csökönyösségét! Egyébként is fel merne tenni rá egy nagyobb összeget, hogy épp a férfi alávaló cselszövésének áldozata, ez a feltételezés pedig kegyetlenül marcangolja önérzetét.*
~ Hálás, mi? Mutatok én neked olyan hálát... ~ *ökölbe szorul keze az asztal alatt, de vesz egy mély lélegzetet, kortyol egyet itókájából és higgadtságot erőltet magára.
Nem, most nem mondhat ilyeneket, mikor a szabadsága egy karnyújtásnyira van tőle. A szabadság, melyet azóta nem ízlelt igazán, hogy nincstelen árvaként szaladgált Wegtoren zsúfolt, forró utcáin. Nem is igazán emlékszik már milyen nem függeni valakitől, vagy valamitől, hogy milyen, amikor a sorsa a saját kezében van. Mindennél jobban akarja és meg is fogja szerezni magának.
Épp csak egy kicsit kell úgy táncolnia ehhez, ahogy a tengerész fütyül, csupán annyira, hogy elaltassa egy rövidke időre a figyelmét.*
- Jó kislány? *erre azért megemlekedik a szemöldöke, de bármi is akar most éles nyelvén elcsattanni, elharapja. A borból merít egy nyeletnyi erőt, aztán fenyegetően ráérős lassúsággal helyezkedik át a Nolen melletti magányos székre. Úgy tűnhet nem készül semmi jóra, olyan, mint egy türelmesen közelítő ibrisz, de pontosan tudja, a kikötői nem fog gyáván megfutamodni.
Közel hajol, szemtelenül közel, hűvös ujjaival a férfi füle mögé simítja szökésbarna tincseit, hogy zavartalanul duruzsolhasson bele.*
- Mit szólnál helyette egy szívből jövő, meleg, baráti köszönethez?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.07 20:41:48
17338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:35:14
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:35:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brekhann//
*Hamar a fogadóhoz érnek. Újdonsült barátja lép elsőnek a fogadóba. Egy kicsit talán lelkesen nyitva az ajtót, de nem igazán foglalkozik vele. A férfi talál előbb egy asztalt és foglalja is le rögvest. Követi barátját az asztalig és helyet is foglal amint odaér.*
-Az én nevem Dalthondan, de hívj csak nyugodtan Dalthnak.
*Eddig nem igazán tűnt fel neki, hogy még be sem mutatkoztak egymásnak, de Brekhann gyorsan szóba is hozza.*
-Pontosan. A neved nem te választod, de attól még jobbá teheted egy izgalmas történettel, nem de?
*Mosolyog és nevet egyet.
~Fattyú mi? Biztos e mögött is lehet egy érdekes kis történet.~
Gondolja magában, Nem akar rákérdezni, hiszen nem rég ismerik egymást és nem akar tapintatlan lenni. Lehet, hogy Brekhann számára nem túlságosan kellemes egy történet.*
-A teljes nevem Dalthondan Rohirdehwing.
*Ha már Brekhann is a teljes nevével mutatkozik be, akkor már ő sem marad ki.*
-Na, mi jót együnk ma?
*Teszi fel a kérdést mind Brekhannak és magának is*
*Hamar a fogadóhoz érnek. Újdonsült barátja lép elsőnek a fogadóba. Egy kicsit talán lelkesen nyitva az ajtót, de nem igazán foglalkozik vele. A férfi talál előbb egy asztalt és foglalja is le rögvest. Követi barátját az asztalig és helyet is foglal amint odaér.*
-Az én nevem Dalthondan, de hívj csak nyugodtan Dalthnak.
*Eddig nem igazán tűnt fel neki, hogy még be sem mutatkoztak egymásnak, de Brekhann gyorsan szóba is hozza.*
-Pontosan. A neved nem te választod, de attól még jobbá teheted egy izgalmas történettel, nem de?
*Mosolyog és nevet egyet.
~Fattyú mi? Biztos e mögött is lehet egy érdekes kis történet.~
Gondolja magában, Nem akar rákérdezni, hiszen nem rég ismerik egymást és nem akar tapintatlan lenni. Lehet, hogy Brekhann számára nem túlságosan kellemes egy történet.*
-A teljes nevem Dalthondan Rohirdehwing.
*Ha már Brekhann is a teljes nevével mutatkozik be, akkor már ő sem marad ki.*
-Na, mi jót együnk ma?
*Teszi fel a kérdést mind Brekhannak és magának is*
17337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-07 08:44:49
Üzenet elküldve: 2022-04-07 08:44:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Rúgjunk ki a hámból //
* Sikerült felkeltenie a másik elf figyelmét, csak egyelőre nem fedezte fel a hang forrását. A lány arcán rengeteg gondolat és érzelem szalad végig, egészen addig, míg össze ne rakja a képet. Már majdnem elbizonytalanodott, hogy megismer-e egyáltalán gyermekkori ismerőse. Szerencsére még a nevét is tudja. *
- Rég nem találkoztunk…
* Szinte egymás szavába vágnak. Félig felpattanva a székéből csatlakozik a megkezdett öleléshez. *
- Igen. Már tíz éve is annak, hogy eljöttem. Nem tudtam, hogy te is elhagyod az otthont… Kérlek, ülj csak le!
* Már éppen gondolkodóba esne, hogy is sűríthetné össze néhány rövid mondatba azt a sok mindent, ami történt vele. Tíz évet nehéz lenne ennyire összetömöríteni. Ezért csak legyint egyet, jelezvén a másiknak, ne is foglalkozzon vele. Inkább ő a kíváncsi, hogy is került ide kedves barátnéja. *
- Hosszú lenne, de előbb te mesélj! Mióta vagy a városban? Köszönöm, elfogadom a teát. * Kedvesen mosolyogva megszorongatja az elfleány kezét az asztal felett. * Hogy van a család?
* Rémlik neki egy anya és egy apa, a lány hátteréből. Ha megkapják a teát, maga elé húzza, de egyelőre csak a kezét melengeti vele. Feszült figyelemmel fordul a barátnője felé, nehogy egy szóról is lemaradjon. *
// Rúgjunk ki a hámból //
* Sikerült felkeltenie a másik elf figyelmét, csak egyelőre nem fedezte fel a hang forrását. A lány arcán rengeteg gondolat és érzelem szalad végig, egészen addig, míg össze ne rakja a képet. Már majdnem elbizonytalanodott, hogy megismer-e egyáltalán gyermekkori ismerőse. Szerencsére még a nevét is tudja. *
- Rég nem találkoztunk…
* Szinte egymás szavába vágnak. Félig felpattanva a székéből csatlakozik a megkezdett öleléshez. *
- Igen. Már tíz éve is annak, hogy eljöttem. Nem tudtam, hogy te is elhagyod az otthont… Kérlek, ülj csak le!
* Már éppen gondolkodóba esne, hogy is sűríthetné össze néhány rövid mondatba azt a sok mindent, ami történt vele. Tíz évet nehéz lenne ennyire összetömöríteni. Ezért csak legyint egyet, jelezvén a másiknak, ne is foglalkozzon vele. Inkább ő a kíváncsi, hogy is került ide kedves barátnéja. *
- Hosszú lenne, de előbb te mesélj! Mióta vagy a városban? Köszönöm, elfogadom a teát. * Kedvesen mosolyogva megszorongatja az elfleány kezét az asztal felett. * Hogy van a család?
* Rémlik neki egy anya és egy apa, a lány hátteréből. Ha megkapják a teát, maga elé húzza, de egyelőre csak a kezét melengeti vele. Feszült figyelemmel fordul a barátnője felé, nehogy egy szóról is lemaradjon. *
17336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:34:00
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan//
*A közös megegyezés egész hamar megszületik, hisz ki utasítana vissza egy jókedélyű történetet meg egy kis reggelit egy finom itallal megfűszerezve.*
-Helyes, helyes!
*Vágja is rá és ő maga is elindul a Pegazus felé. A faajtót kedélyesen löki be, látszik rajta, hogy nem először jár itt. Bár nem a kedvenc helye, kicsit drága neki de sosem fukarkodik ha magáról van szó. Másra amúgysincs mire költenie.*
-Itt jó is lesz!
*Bök rá egy asztalra, és a választ szinte meg sem várva telepszik hatalmas kényelembe. A hely egyáltalán nem eldugott vagy ilyesmi, hisz ki elől bujkálna? Vannak bent mindenféle népek de ez megszokott egy jóhírű fogadónál, úgyhogy nagyon nem is törődik a környezettel, csak azon agyal, hogy mit is kéne harapni.*
-Brekhann vagyok, örvednek.
*Mondja egyszer csak, hisz még be sem mutatkozott, azt meg ugye csak illene.*
-Fattyú Brekhann. Eh tudom nem a legcsicsásabb név, de ez van, ezt kell szeretni, nem igaz?
*Kérdezi mosolyogva, látszik rajta, hogy nem zavarja a neve ami ráragadt már egész kiskora óta.*-
-Na és te kedves furulyás komám? Téged hogy lehet hívni?
*A közös megegyezés egész hamar megszületik, hisz ki utasítana vissza egy jókedélyű történetet meg egy kis reggelit egy finom itallal megfűszerezve.*
-Helyes, helyes!
*Vágja is rá és ő maga is elindul a Pegazus felé. A faajtót kedélyesen löki be, látszik rajta, hogy nem először jár itt. Bár nem a kedvenc helye, kicsit drága neki de sosem fukarkodik ha magáról van szó. Másra amúgysincs mire költenie.*
-Itt jó is lesz!
*Bök rá egy asztalra, és a választ szinte meg sem várva telepszik hatalmas kényelembe. A hely egyáltalán nem eldugott vagy ilyesmi, hisz ki elől bujkálna? Vannak bent mindenféle népek de ez megszokott egy jóhírű fogadónál, úgyhogy nagyon nem is törődik a környezettel, csak azon agyal, hogy mit is kéne harapni.*
-Brekhann vagyok, örvednek.
*Mondja egyszer csak, hisz még be sem mutatkozott, azt meg ugye csak illene.*
-Fattyú Brekhann. Eh tudom nem a legcsicsásabb név, de ez van, ezt kell szeretni, nem igaz?
*Kérdezi mosolyogva, látszik rajta, hogy nem zavarja a neve ami ráragadt már egész kiskora óta.*-
-Na és te kedves furulyás komám? Téged hogy lehet hívni?
17335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-05 05:20:33
Üzenet elküldve: 2022-04-05 05:20:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*A válogatott jelzők cseppet sem sértik a kikötőit. Mintha még pofátlan módon élvezné is a felsorolás rajta karistoló karmocskáinak élét. Hájjal kenegetés az ő fülének, amikor Dayaneert így fel tudja paprikázni. Az pedig, hogy engedelmességre bírja a lányt, valóságos kéjes élvezet. Minden erőltetve leküldött falat végtelen elégtétellel ér fel a Velasco'rra számára. Hát ilyen lehet a mindenható istenségek trónján. E pillanatban úgy érzi, hogy az a zsebében lapuló papír minden pénzt megért.
Az elégedettség undorítóan terpeszkedő maszkja mögött azonban örül neki, hogy sikerült a lányba diktálni némi ételt. Ráfér. A tüzes sziporkák ellenére látszik rajta az elmúlt hatok viszontagsága. De ezek a dolgok megmaradnak a háttérben. Kimondatlanul.
A megszólítás ismét aljasabbik énje loncsos bundájába túr, ahogy mindig. ~Könyörögni?~ Nolen ajka önkéntelenül is apró mosolyra rándul. Élvezetekbe merülő, kéjenc mosolykára. Nem. A könyörgés, tudja, sosem fog megtörténni. De egy elharapózó fantáziának nagyon is kiváló. A pillantása a lányéba fúródik a kérdésre. Ó, igen, e kétes erkölcsű tulajdonlás felettébb a kedvére van, de ennyivel nem elégszik meg. A viharszín szemekben megbúvó válasz szégyentelenül nyúl a tudatalatti szoknyája alá. ~Ahogy te is.~ Sok minden húzódik emögött. A múltjuk, árulás, szerelem, gyűlölet s a mindezt habarcsként összefogó szenvedély, ami összeköt, összebogoz, -láncol; felemészt és felszabadít egyszerre.*
- Ha egyszer, csak egyszer szót fogadtál volna *hajol közelebb és úgy markol a levegőbe, mintha legszívesebben Daya torkát szorítaná meg.* - De nem, te nekiálltál kérdezősködni a hátam mögött *grimaszol. Az a felfeszített láda nagyon sokba került Nolennek. Több szempontból is.*
- Örülj, hogy én találtalak meg. Légy hálás. Lehetne rosszabb gazdád is *böki oda. Rosszmájú és felsőbbséges. Elvégre ő juttatta erre a sorsra a lányt, és valóban, ez a sors sokkal-sokkal sötétebb mélységekbe is vezethetett volna, ha nem intézkedik azonnal. A gondolatainak azt a részét igyekszik elzárni magától. Ahogy látja, a lánynak nem esett komoly baja. Biztosan megviselte, biztosan érték megaláztatások, de emellett abban is biztos, hogy nem értek hozzá. Hála az égnek. Nehéz lenne legyűrnie a tudatot, hogy azok a pirtianesi férgek az ő... Önzés ezen füstölögni, miközben ő maga adta a kezükre? Igen. De a helyzet nem hagyott más választást. A dolgok alakulása végeredményben és mindent összevetve még akár szerencsésnek is nevezhető. A történtek után pedig Nolennek semmi más vágya nincs, csak hogy e szerencsét teljes mértékben kiélvezze.*
- Megkapod a szabadságleveled. Idővel *fonja karba a kezeit ahogy hátradől.* - Ha jó kislány leszel.
*Ez az undok játék olyan, mintha egy végtelenül hosszú és viharos tél után végre tavaszra ébredne. Itt van. Biztonságban. Csak őhozzá kötve. Az a tűz a szemében még mindig ugyanolyan harapós és szemtelen és gyűlöletes... Még alig fogta fel, de amióta a lánnyal beszél, egyszer sem gondolt a sajgó arcára vagy arra, hogy a végtelenségig részeg akar maradni, hogy ne kelljen tépelődnie semmin. Ismét marják egymást... és ez csodálatos.*
*A válogatott jelzők cseppet sem sértik a kikötőit. Mintha még pofátlan módon élvezné is a felsorolás rajta karistoló karmocskáinak élét. Hájjal kenegetés az ő fülének, amikor Dayaneert így fel tudja paprikázni. Az pedig, hogy engedelmességre bírja a lányt, valóságos kéjes élvezet. Minden erőltetve leküldött falat végtelen elégtétellel ér fel a Velasco'rra számára. Hát ilyen lehet a mindenható istenségek trónján. E pillanatban úgy érzi, hogy az a zsebében lapuló papír minden pénzt megért.
Az elégedettség undorítóan terpeszkedő maszkja mögött azonban örül neki, hogy sikerült a lányba diktálni némi ételt. Ráfér. A tüzes sziporkák ellenére látszik rajta az elmúlt hatok viszontagsága. De ezek a dolgok megmaradnak a háttérben. Kimondatlanul.
A megszólítás ismét aljasabbik énje loncsos bundájába túr, ahogy mindig. ~Könyörögni?~ Nolen ajka önkéntelenül is apró mosolyra rándul. Élvezetekbe merülő, kéjenc mosolykára. Nem. A könyörgés, tudja, sosem fog megtörténni. De egy elharapózó fantáziának nagyon is kiváló. A pillantása a lányéba fúródik a kérdésre. Ó, igen, e kétes erkölcsű tulajdonlás felettébb a kedvére van, de ennyivel nem elégszik meg. A viharszín szemekben megbúvó válasz szégyentelenül nyúl a tudatalatti szoknyája alá. ~Ahogy te is.~ Sok minden húzódik emögött. A múltjuk, árulás, szerelem, gyűlölet s a mindezt habarcsként összefogó szenvedély, ami összeköt, összebogoz, -láncol; felemészt és felszabadít egyszerre.*
- Ha egyszer, csak egyszer szót fogadtál volna *hajol közelebb és úgy markol a levegőbe, mintha legszívesebben Daya torkát szorítaná meg.* - De nem, te nekiálltál kérdezősködni a hátam mögött *grimaszol. Az a felfeszített láda nagyon sokba került Nolennek. Több szempontból is.*
- Örülj, hogy én találtalak meg. Légy hálás. Lehetne rosszabb gazdád is *böki oda. Rosszmájú és felsőbbséges. Elvégre ő juttatta erre a sorsra a lányt, és valóban, ez a sors sokkal-sokkal sötétebb mélységekbe is vezethetett volna, ha nem intézkedik azonnal. A gondolatainak azt a részét igyekszik elzárni magától. Ahogy látja, a lánynak nem esett komoly baja. Biztosan megviselte, biztosan érték megaláztatások, de emellett abban is biztos, hogy nem értek hozzá. Hála az égnek. Nehéz lenne legyűrnie a tudatot, hogy azok a pirtianesi férgek az ő... Önzés ezen füstölögni, miközben ő maga adta a kezükre? Igen. De a helyzet nem hagyott más választást. A dolgok alakulása végeredményben és mindent összevetve még akár szerencsésnek is nevezhető. A történtek után pedig Nolennek semmi más vágya nincs, csak hogy e szerencsét teljes mértékben kiélvezze.*
- Megkapod a szabadságleveled. Idővel *fonja karba a kezeit ahogy hátradől.* - Ha jó kislány leszel.
*Ez az undok játék olyan, mintha egy végtelenül hosszú és viharos tél után végre tavaszra ébredne. Itt van. Biztonságban. Csak őhozzá kötve. Az a tűz a szemében még mindig ugyanolyan harapós és szemtelen és gyűlöletes... Még alig fogta fel, de amióta a lánnyal beszél, egyszer sem gondolt a sajgó arcára vagy arra, hogy a végtelenségig részeg akar maradni, hogy ne kelljen tépelődnie semmin. Ismét marják egymást... és ez csodálatos.*
17334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-04 17:29:54
Üzenet elküldve: 2022-04-04 17:29:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Rúgjunk ki a hámból //
*Épp csak hogy belekezdett az unottan fürkészésbe, amikor megüti hegyesedő füleit egy hang, ami olyannyira nem is idegen tőle. Vagy talán csak azért kapja fel a fejét, mert valaki a nevén szólította. Ez pedig csak azért ilyen különös, mert itt a városban ugyan úgy nem foglalkoznak vele, mint ahogy ő sem foglalkozik a városiakkal. Ennek ellenére sebesen szegi fel a fejét és pillant a hang irányába. A szemeit összeszűkítve keresi fel a hanghoz tartozó arcot, melynek ismerősnek kéne lennie, de... Valamiért ismerős is, de egyelőre csak halovány emlékek kezdenek el derengeni benne.*
~ Csak nem? ~
*Vonja is fel finom ívű szemöldökeit, arcán pedig apránként terül el valami mosoly szerűség, ami a bizonytalanság miatt eléggé ügyetlenre sikeredik. A közelében lévőknek még talán mókásnak is hatna, ha a figyelem kölcsönös lenne közöttük.
Ennek ellenére a múltjából lassan kerül elő egy arc, ami egy akkoriban furcsa szerzethez kötődött hozzá. Noha sokat változtak azért az idő alatt, vannak vonások melyeket a lány ugyan úgy magán hordoz. Még pár röpke pillanatig kutakodik egy név után, aztán sikerében ő is fesztelenül rikkantja el magát. Hiszen ahhoz a durcás arcú gyermekhez tartozott egy név is, ami szerencsére nem ismeretlen a számára. Már nem.*
- Fenophilë!
*Löki végül el magát a pulttól, hogy egyenesen az asztalát célozhassa meg. Megállíthatatlanul kering az asztalok között, hogy elérje múltjának egy kellemes pontját. Hiszen akárhogy is, ő maga tele volt barátokkal, de valahogy Fenophilë volt az egyik, ha nem a legkedvesebb közülük. Talán pont sajátos furcsasága, esetleg különcsége volt az, ami igazán felkeltette a figyelmét. Nem volt olyan unalmas és egyszerű, mint a többiek.*
- Egek, szinte ezer éve...
*Mikor végre odaér a széke mellett megállva hajol is le, hogy a vállait átölelve szorongathassa meg rég nem látott ismerősét. Ahogy eme talán illetlenebb köszöntéssel végzett, arcán továbbra is széles mosollyal ül le az asztalához.*
- Tudom, hogy emlegetik, hogy kicsi a világ. De ennyire?
*Kuncog fel halkan, majd kezeit az asztal lapjára téve, ujjait összekulcsolva fürkészi a lány arcát.*
- Mesélj! Mindent! Hogy-hogy itt? Mi történt veled?
*Zúdítja is szegényre a kérdéseket, majd lassan észbe kapva nyugszik meg egy pillanatra, s bocsánatkérő mosollyal valamint egy torokköszörüléssel von aprót a vállain.*
- Ne haragudj! Izgatott lettem, talán túlságosan is, hogy láthatlak. Kérsz egy teát? Bocsánatkérésként, hogy rád zúdítottam mindent is.
*Nevet fel zavartan, s már magához is inti az egyik felszolgálót, hogy az előkapart 10 aranyért cserébe rendeljen maguknak két pohár Gyümölcsteát.
. Amikor ezzel végzett újfent a lányra fordítja tekintetét, de most hagyja kicsit lenyugodni a kedélyeket és tőle nehezen kivitelezhető módon csendben marad.*
// Rúgjunk ki a hámból //
*Épp csak hogy belekezdett az unottan fürkészésbe, amikor megüti hegyesedő füleit egy hang, ami olyannyira nem is idegen tőle. Vagy talán csak azért kapja fel a fejét, mert valaki a nevén szólította. Ez pedig csak azért ilyen különös, mert itt a városban ugyan úgy nem foglalkoznak vele, mint ahogy ő sem foglalkozik a városiakkal. Ennek ellenére sebesen szegi fel a fejét és pillant a hang irányába. A szemeit összeszűkítve keresi fel a hanghoz tartozó arcot, melynek ismerősnek kéne lennie, de... Valamiért ismerős is, de egyelőre csak halovány emlékek kezdenek el derengeni benne.*
~ Csak nem? ~
*Vonja is fel finom ívű szemöldökeit, arcán pedig apránként terül el valami mosoly szerűség, ami a bizonytalanság miatt eléggé ügyetlenre sikeredik. A közelében lévőknek még talán mókásnak is hatna, ha a figyelem kölcsönös lenne közöttük.
Ennek ellenére a múltjából lassan kerül elő egy arc, ami egy akkoriban furcsa szerzethez kötődött hozzá. Noha sokat változtak azért az idő alatt, vannak vonások melyeket a lány ugyan úgy magán hordoz. Még pár röpke pillanatig kutakodik egy név után, aztán sikerében ő is fesztelenül rikkantja el magát. Hiszen ahhoz a durcás arcú gyermekhez tartozott egy név is, ami szerencsére nem ismeretlen a számára. Már nem.*
- Fenophilë!
*Löki végül el magát a pulttól, hogy egyenesen az asztalát célozhassa meg. Megállíthatatlanul kering az asztalok között, hogy elérje múltjának egy kellemes pontját. Hiszen akárhogy is, ő maga tele volt barátokkal, de valahogy Fenophilë volt az egyik, ha nem a legkedvesebb közülük. Talán pont sajátos furcsasága, esetleg különcsége volt az, ami igazán felkeltette a figyelmét. Nem volt olyan unalmas és egyszerű, mint a többiek.*
- Egek, szinte ezer éve...
*Mikor végre odaér a széke mellett megállva hajol is le, hogy a vállait átölelve szorongathassa meg rég nem látott ismerősét. Ahogy eme talán illetlenebb köszöntéssel végzett, arcán továbbra is széles mosollyal ül le az asztalához.*
- Tudom, hogy emlegetik, hogy kicsi a világ. De ennyire?
*Kuncog fel halkan, majd kezeit az asztal lapjára téve, ujjait összekulcsolva fürkészi a lány arcát.*
- Mesélj! Mindent! Hogy-hogy itt? Mi történt veled?
*Zúdítja is szegényre a kérdéseket, majd lassan észbe kapva nyugszik meg egy pillanatra, s bocsánatkérő mosollyal valamint egy torokköszörüléssel von aprót a vállain.*
- Ne haragudj! Izgatott lettem, talán túlságosan is, hogy láthatlak. Kérsz egy teát? Bocsánatkérésként, hogy rád zúdítottam mindent is.
*Nevet fel zavartan, s már magához is inti az egyik felszolgálót, hogy az előkapart 10 aranyért cserébe rendeljen maguknak két pohár Gyümölcsteát.
. Amikor ezzel végzett újfent a lányra fordítja tekintetét, de most hagyja kicsit lenyugodni a kedélyeket és tőle nehezen kivitelezhető módon csendben marad.*
17333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-04 15:22:18
Üzenet elküldve: 2022-04-04 15:22:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Rúgjunk ki a hámból //
* Fenophilë egy újabb hosszú erdei vándorlásából tért be a jól ismert Pegazusba, hogy egy kis szünetet tartson, míg újra útra nem kél. Néhány órája már itt lopja a napot az egyik asztal körül, pedig egész kellemes odakint az idő. El is gondolkozik a továbbhaladáson, amikor is újabb érkező lép be a fogadóba. Első pillantásra át is siklik a szeme a jövevényen, csak megszokásból pillant a nyílódó ajtó felé. *
~ Vagy...? ~
* Gyorsan pislog kettőt és visszatér a fehér hajú lányhoz a tekintete. Mintha látta volna már valahol, de hol is...? Elgondolkodva továbbra is követi a mozgását a pultig. Végre szembefordul és akkor leesik neki a dolog. *
- Eurycylia! Eurycylia! Ide!
* Felderül az arca a ismerős láttán. Eszébe villan, hogy lehet fel sem ismeri őt az elf, hiszen rég volt már, mikor elhagyta Lihanechet, talán tíz esztendeje is. Azért csak integet, kissé megemelkedve a székéből, hogy magára vonja a figyelmét. *
~ Mondjuk lehet, hogy tényleg nem emlékszik rám. Nem voltam valami említésre méltó. Durcás arcú kisgyerek, mindig állatszőrökkel és falevelekkel a hajában... ~
* Valószínűleg most is találni lehetne rajta néhányat. A kommunikációs képességei azért fejlődtek azóta, hiszen befelé forduló gyermek volt, csak az állatokkal találta meg a közös hangot. Akkoriban eszébe sem jutott volna egy emberekkel teli teremben felhívni magára a figyelmet. *
// Rúgjunk ki a hámból //
* Fenophilë egy újabb hosszú erdei vándorlásából tért be a jól ismert Pegazusba, hogy egy kis szünetet tartson, míg újra útra nem kél. Néhány órája már itt lopja a napot az egyik asztal körül, pedig egész kellemes odakint az idő. El is gondolkozik a továbbhaladáson, amikor is újabb érkező lép be a fogadóba. Első pillantásra át is siklik a szeme a jövevényen, csak megszokásból pillant a nyílódó ajtó felé. *
~ Vagy...? ~
* Gyorsan pislog kettőt és visszatér a fehér hajú lányhoz a tekintete. Mintha látta volna már valahol, de hol is...? Elgondolkodva továbbra is követi a mozgását a pultig. Végre szembefordul és akkor leesik neki a dolog. *
- Eurycylia! Eurycylia! Ide!
* Felderül az arca a ismerős láttán. Eszébe villan, hogy lehet fel sem ismeri őt az elf, hiszen rég volt már, mikor elhagyta Lihanechet, talán tíz esztendeje is. Azért csak integet, kissé megemelkedve a székéből, hogy magára vonja a figyelmét. *
~ Mondjuk lehet, hogy tényleg nem emlékszik rám. Nem voltam valami említésre méltó. Durcás arcú kisgyerek, mindig állatszőrökkel és falevelekkel a hajában... ~
* Valószínűleg most is találni lehetne rajta néhányat. A kommunikációs képességei azért fejlődtek azóta, hiszen befelé forduló gyermek volt, csak az állatokkal találta meg a közös hangot. Akkoriban eszébe sem jutott volna egy emberekkel teli teremben felhívni magára a figyelmet. *
17332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-04 14:38:27
Üzenet elküldve: 2022-04-04 14:38:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rúgjunk ki a hámból//
*Idejét sem tudja már, hogy mikor volt alkalma és legfőképpen kedve ahhoz, hogy kimozduljon otthonról. Igazából most is csak az segítette hozzá, hogy ismét egyedül maradt otthon, dolga végeztével pedig nem igen tudott mit kezdeni magával. Ezt a semmittevést pedig miért ne egy fogadóban töltse? Persze különösebben ismerkedni nincs tervben semmi, a férfiakból mostanában úgy is kissé elege lett. Ha nagyon úgy alakul el van ő magának is. Persze sosem rossz az, ha van kivel váltani pár szót, de inkább el tudna most maga mellé képzelni egy barátnőt, akivel talán közösen megérthetik egymást.
A Pegazus ajtaja kissé félszegen nyílik, ahogy az elf lány azért nem olyan biztos a dolgában. De végül a hóhajú azért csak nagyobb mersszel teszi beljebb a lábait, végül pedig már az ajtót is be tudja csukni maga mögött. Érdekes, de ittléte alatt nem is igazán járt erre. Valahogy nem érezte szükségét. De a mai nap érzi, hogy más lesz. Köszönésként csupán csak némán biccent, majd a söntéshez lépve áll meg, hátát annak fordítva csak a vendégeket figyeli. Egyelőre a fogadós kérdésére is nemlegesen rázza meg a fejét, a rendelés még várat magára, amíg eldönti, hogy jó kislányhoz méltón csak teát igyon vagy esetleg nyúljon valami komolyabb tartalmú pohárhoz.*
//Rúgjunk ki a hámból//
*Idejét sem tudja már, hogy mikor volt alkalma és legfőképpen kedve ahhoz, hogy kimozduljon otthonról. Igazából most is csak az segítette hozzá, hogy ismét egyedül maradt otthon, dolga végeztével pedig nem igen tudott mit kezdeni magával. Ezt a semmittevést pedig miért ne egy fogadóban töltse? Persze különösebben ismerkedni nincs tervben semmi, a férfiakból mostanában úgy is kissé elege lett. Ha nagyon úgy alakul el van ő magának is. Persze sosem rossz az, ha van kivel váltani pár szót, de inkább el tudna most maga mellé képzelni egy barátnőt, akivel talán közösen megérthetik egymást.
A Pegazus ajtaja kissé félszegen nyílik, ahogy az elf lány azért nem olyan biztos a dolgában. De végül a hóhajú azért csak nagyobb mersszel teszi beljebb a lábait, végül pedig már az ajtót is be tudja csukni maga mögött. Érdekes, de ittléte alatt nem is igazán járt erre. Valahogy nem érezte szükségét. De a mai nap érzi, hogy más lesz. Köszönésként csupán csak némán biccent, majd a söntéshez lépve áll meg, hátát annak fordítva csak a vendégeket figyeli. Egyelőre a fogadós kérdésére is nemlegesen rázza meg a fejét, a rendelés még várat magára, amíg eldönti, hogy jó kislányhoz méltón csak teát igyon vagy esetleg nyúljon valami komolyabb tartalmú pohárhoz.*
17331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-03 23:42:13
Üzenet elküldve: 2022-04-03 23:42:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*A gondolatnál, hogy Nolen valami szajha karjai között vigasztalódik már csak az volna rosszabb, ha tudná, Jyzellieről van szó. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy a megváltozott kinézete miatt egyáltalán nem ismerte fel, bár alig néhányszor látta életében, talán anélkül sem tűnt volna fel neki. Hallani viszont épp eleget hallott róla ahhoz, hogy elöntse a méreg az emlegetésétől. Ezen aprócska információ híján is épp eléggé felhúzza magát, leginkább a tényen, hogy ennyire mocskosul féltékeny. És még csak tenni sem tud ellene tenni semmit!
Hazugság nyomait kutató feszült pillantásai határozottan kapaszkodnak meg a hideg, magabiztos tekintetben. Szája sarka feszülten rándul meg a vádra, esze ágában sincs annyiban hagyni a dolgot.*
- Magamnak?! *a kelleténél hangosabban csattan fel, de mivel nem akarja magára vonni a többi vendég figyelmét, rögvest halkít magán. Pedig igazán jól esne most kiabálni* - Hagytad, hogy elvigyenek azok után, hogy... És én még azt hittem... *csak morran a végén ahelyett, hogy befejezné. Ostobának és átvertnek érzi most magát, amiért túl sokat látott a szigeten történtekbe. Ezek után teljesen nyilvánvaló számára, hogy így volt.
Vesz egy mély lélegzetet. Az sem érdekli most, mennyire látványos, mennyire egyértelmű dühe, a szesz már épp eléggé dolgozik benne, hogy magasról tegyen ilyen apróságokra. Inkább beleszív pipájába. Aközben is pöfékel, hogy előkerül Nolen kabátjának mélyéről egy papíros. Először vet pár értetlen pillantást a kikötőire aztán csak az asztal fölé hajol, közelebb, hogy elolvashassa a tartalmát. Minden egyes szóval, melyen átfutnak pillantásai, egyre nagyobb gombóc növekszik a torkában. Felidéződnek a rácsok mögött, koszosan, éhesen töltött napok. Az a nyomasztó félhomály, az a szag... Hogy az ő leírása szerepel a paktumon, kétség sem férhet hozzá, pedig minden erejével szeretne kétségbeesetten belekötni.*
- Te aljas, számító, hitvány... *mielőtt belelovallná magát itt a jelzőkbe, melynek mindegyikét szépen, lassan, érthetően ejti, inkább megáll. Nyelve ingerülten végig cikázik fogain, mielőtt a Velasco'rra pillantásait keresné.*
- Ez lenne hát az a titkos üzleti ügy? *feltételezi gyanakvóan, hogy talán mégsem véletlen az összetalálkozásuk. Ha csak segíteni akart, mi a francért tartotta meg?* - Mit akarsz cserébe, Velasco'rra?
*Ha fizetnie kell érte, hát legyen, de ez nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Épp elég rossz helyen van így is. Meg kell szereznie, bármi áron, és eltűntetni. Nagyjából ez utóbbi gondolat az, ami végül ráveszi arra, hogy villát ragadjon. Pipáját nyilvánvaló kelletlenséggel eloltja, arcáról ordít a nemtetszés, de megteszi. Minden egyes falattal megküzd, ahogy rettentően lassan magába erőlteti a rántotta felét. Durcásan megtörli a száját még, a grimaszt azonban már nem olyan egyszerű eltakarítani róla. Le kell öblítenie most ezt az egészet némi borral.*
- Mit szeretne tőlem Kapitány úr? Hogy könyörögjek érte? *sokkal higgadtabban beszél, mint korábban. Ha meg akarja szerezni a dokumentumot, kénytelen lesz taktikát váltani, a fenyegetés jól tudja, teljesen hasztalan a férfival szemben. Egy erősen kikívánkozni akaró gúnyos mosolyt viszont már nem sikerül elfojtani.* - Valahol élvezed, hogy a tulajdonod lettem, nem igaz?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 23:44:53
*A gondolatnál, hogy Nolen valami szajha karjai között vigasztalódik már csak az volna rosszabb, ha tudná, Jyzellieről van szó. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy a megváltozott kinézete miatt egyáltalán nem ismerte fel, bár alig néhányszor látta életében, talán anélkül sem tűnt volna fel neki. Hallani viszont épp eleget hallott róla ahhoz, hogy elöntse a méreg az emlegetésétől. Ezen aprócska információ híján is épp eléggé felhúzza magát, leginkább a tényen, hogy ennyire mocskosul féltékeny. És még csak tenni sem tud ellene tenni semmit!
Hazugság nyomait kutató feszült pillantásai határozottan kapaszkodnak meg a hideg, magabiztos tekintetben. Szája sarka feszülten rándul meg a vádra, esze ágában sincs annyiban hagyni a dolgot.*
- Magamnak?! *a kelleténél hangosabban csattan fel, de mivel nem akarja magára vonni a többi vendég figyelmét, rögvest halkít magán. Pedig igazán jól esne most kiabálni* - Hagytad, hogy elvigyenek azok után, hogy... És én még azt hittem... *csak morran a végén ahelyett, hogy befejezné. Ostobának és átvertnek érzi most magát, amiért túl sokat látott a szigeten történtekbe. Ezek után teljesen nyilvánvaló számára, hogy így volt.
Vesz egy mély lélegzetet. Az sem érdekli most, mennyire látványos, mennyire egyértelmű dühe, a szesz már épp eléggé dolgozik benne, hogy magasról tegyen ilyen apróságokra. Inkább beleszív pipájába. Aközben is pöfékel, hogy előkerül Nolen kabátjának mélyéről egy papíros. Először vet pár értetlen pillantást a kikötőire aztán csak az asztal fölé hajol, közelebb, hogy elolvashassa a tartalmát. Minden egyes szóval, melyen átfutnak pillantásai, egyre nagyobb gombóc növekszik a torkában. Felidéződnek a rácsok mögött, koszosan, éhesen töltött napok. Az a nyomasztó félhomály, az a szag... Hogy az ő leírása szerepel a paktumon, kétség sem férhet hozzá, pedig minden erejével szeretne kétségbeesetten belekötni.*
- Te aljas, számító, hitvány... *mielőtt belelovallná magát itt a jelzőkbe, melynek mindegyikét szépen, lassan, érthetően ejti, inkább megáll. Nyelve ingerülten végig cikázik fogain, mielőtt a Velasco'rra pillantásait keresné.*
- Ez lenne hát az a titkos üzleti ügy? *feltételezi gyanakvóan, hogy talán mégsem véletlen az összetalálkozásuk. Ha csak segíteni akart, mi a francért tartotta meg?* - Mit akarsz cserébe, Velasco'rra?
*Ha fizetnie kell érte, hát legyen, de ez nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Épp elég rossz helyen van így is. Meg kell szereznie, bármi áron, és eltűntetni. Nagyjából ez utóbbi gondolat az, ami végül ráveszi arra, hogy villát ragadjon. Pipáját nyilvánvaló kelletlenséggel eloltja, arcáról ordít a nemtetszés, de megteszi. Minden egyes falattal megküzd, ahogy rettentően lassan magába erőlteti a rántotta felét. Durcásan megtörli a száját még, a grimaszt azonban már nem olyan egyszerű eltakarítani róla. Le kell öblítenie most ezt az egészet némi borral.*
- Mit szeretne tőlem Kapitány úr? Hogy könyörögjek érte? *sokkal higgadtabban beszél, mint korábban. Ha meg akarja szerezni a dokumentumot, kénytelen lesz taktikát váltani, a fenyegetés jól tudja, teljesen hasztalan a férfival szemben. Egy erősen kikívánkozni akaró gúnyos mosolyt viszont már nem sikerül elfojtani.* - Valahol élvezed, hogy a tulajdonod lettem, nem igaz?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 23:44:53
17330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-03 13:23:47
Üzenet elküldve: 2022-04-03 13:23:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Hihetetlen, milyen gyorsan visszatalál hozzá az az ismerős érzés. Szinte mintha az elmúlt hatok meg se történtek volna, mintha csak most futott volna össze a pökhendi némberrel a sokévi távolt karistoló gyűlölet után. A megjegyzésre Nolen szeme válaszokat keresve hunyorít, aztán hirtelen összeáll a kép: Jyzellie. Az, hogy Daya felrója neki az örömlányt egyszerre tölti el mérhetetlen elégedettséggel, egyszersmind háborítja fel. Talán nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de ugyan mégis mi a francért is kéne neki magyarázkodnia? Nem kommentál, csak megtörli a száját és úriasan eszik tovább. Tudja, hogy ennél irritálóbb fricskára egyetlen szó se lenne képes. Ez bizony, ha a puccos Arthenior is, még mindig a férfiak világa. Ami egy férfinak jár, az egy nőt szajhának bélyegez. A Velasco'rra most ebben az erkölcsi anomáliában pöffeszkedik, mint egy kellemes, forró fürdőben (ami, tegyük hozzá, már igencsak ráférne).
A vádra csak ismét felpillant. Hüvös, aljas magabiztosság ül a szemében. Nem hazudik. Vagy ha hazudik, pontosan tudja, hogy a másik sosem fogja tudni kideríteni.*
- A bosszúdtól? *Megcsikordulnak a fogai.* - Ezt csak és kizárólag magadnak köszönheted! *sziszegi ingerülten. Nem fél a fenyegetőn hozzá hajoló wegtorenitől, de annyira már ismeri, hogy a biztonság kedvéért szorosabbra váltsa a fogást a tojásmaszatos késen. Nem lenne szerencsés, ha az indulatok átlépnék a fogadó házirendjének a határait, de lány túl forrófejű, hogy teljességgel meg tudjon bízni a józan eszében. Szerencsére úgy tűnik, a feszültség nem burjánzik tovább. A kés is visszatér pár falat erejéig a puritán funkcióhoz, amire egy ilyen helyen szánva vagyon: az étel villára való feltereléséhez.
Nolen iszik még egy kortyot, megtörli a kezét, aztán komótosan a mellénye belső zsebébe tűzött iratért nyúl. Tulajdonképpen meg se akarta tartani az átkozott papírt, de azóta is nála van. Mi több, mindig magánál hordja azóta is. Egész eddig olyan volt neki, mint az egyetlen dolog, ami a lány után megmaradt. Talán kicsit bizonyíték is saját magának, hogy megtette, amit lehet. Most viszont egészen más. Kötelék. Alávaló és fojtogató. A lány elé dobja az adásvételt igazoló paktumot, melyen aprólékosan és részletesen fel vannak sorolva a tárgyát képező tétel paraméterei és állapota. Hajszín, szemszín, magasság, súly, faj, nem, becsült kor, fogak száma satöbbi. A pirtianesiek nagyon precízek az ilyesmiben. Szerepel még néhány kifejezés is, amit az effajta üzletekben jártasak könnyen felismernek. Az egyik azt hivatott jelölni, hogy az áru úgymond már nem érintetlen, a másik pedig, hogy nincs betörve, azaz a vásárló számíthat rá, hogy az engedelmességre nevelés már őrá vár. Persze van, aki kifejezetten élvezi ezt magára vállalni.
A "jel" sor üresen van hagyva, csak a következő, "egyéb" címszó alatt szerepel egy heg Daya felkarján, mint ismertetőjegy.
Miután a lány megnézte, Nolen visszaveszi az iratot és gondosan összehajtva visszacsúsztatja a belső zsebébe. Elégedett mosolyt villant, már-már önelégültet. Felveszi az evőeszközöket és szenvtelenül folytatja az étkezést, most, hogy mindezt tisztázták. A miért-re persze nem felelt. Miért is kellene neki?
Egy darabig csak a fém kocogása hallatszik a tányéron, ahogy újabb falatot tűz a villára vagy vág egy darabot a szalonnából, és persze a fogadó általános zajai. Aztán az a durcás, orr alatt elmorgott nem. Dacos kis wegtoreni csitri! A Velasco'rra nem kezd új falatba, fel se pillant, csak a lélegzete üteméből, a megfeszülő izomból az arcán lehet érezni, hogy a düh lassan terebélyesedik el benne.*
- Egyél! *hördül, s döndül az ökle az asztalon. Bár eredetileg nem akarta megkeresni a lányt, de az, hogy most itt van, teljesen átírta a dolgokat. Hogy pontosan mire és hogyan, azt még ő se tudja pontosan. Szörnyen kevesen tudnak ilyen hatást kiváltani Nolenarból, de Daya közelében sokszor még szinte ő sem ismer magára.*
- Ennél a papírnál egyelőre nincs jobb garanciád az életben maradásra *morogja az orra alatt, immár visszaszerezve a higgadtságát. Kitörölgeti a tányérját a maradék kenyérrel, aztán magához véve a bögrét hátradől a székén, hogy alaposabban is szemügyre vehesse a lányt.*
*Hihetetlen, milyen gyorsan visszatalál hozzá az az ismerős érzés. Szinte mintha az elmúlt hatok meg se történtek volna, mintha csak most futott volna össze a pökhendi némberrel a sokévi távolt karistoló gyűlölet után. A megjegyzésre Nolen szeme válaszokat keresve hunyorít, aztán hirtelen összeáll a kép: Jyzellie. Az, hogy Daya felrója neki az örömlányt egyszerre tölti el mérhetetlen elégedettséggel, egyszersmind háborítja fel. Talán nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de ugyan mégis mi a francért is kéne neki magyarázkodnia? Nem kommentál, csak megtörli a száját és úriasan eszik tovább. Tudja, hogy ennél irritálóbb fricskára egyetlen szó se lenne képes. Ez bizony, ha a puccos Arthenior is, még mindig a férfiak világa. Ami egy férfinak jár, az egy nőt szajhának bélyegez. A Velasco'rra most ebben az erkölcsi anomáliában pöffeszkedik, mint egy kellemes, forró fürdőben (ami, tegyük hozzá, már igencsak ráférne).
A vádra csak ismét felpillant. Hüvös, aljas magabiztosság ül a szemében. Nem hazudik. Vagy ha hazudik, pontosan tudja, hogy a másik sosem fogja tudni kideríteni.*
- A bosszúdtól? *Megcsikordulnak a fogai.* - Ezt csak és kizárólag magadnak köszönheted! *sziszegi ingerülten. Nem fél a fenyegetőn hozzá hajoló wegtorenitől, de annyira már ismeri, hogy a biztonság kedvéért szorosabbra váltsa a fogást a tojásmaszatos késen. Nem lenne szerencsés, ha az indulatok átlépnék a fogadó házirendjének a határait, de lány túl forrófejű, hogy teljességgel meg tudjon bízni a józan eszében. Szerencsére úgy tűnik, a feszültség nem burjánzik tovább. A kés is visszatér pár falat erejéig a puritán funkcióhoz, amire egy ilyen helyen szánva vagyon: az étel villára való feltereléséhez.
Nolen iszik még egy kortyot, megtörli a kezét, aztán komótosan a mellénye belső zsebébe tűzött iratért nyúl. Tulajdonképpen meg se akarta tartani az átkozott papírt, de azóta is nála van. Mi több, mindig magánál hordja azóta is. Egész eddig olyan volt neki, mint az egyetlen dolog, ami a lány után megmaradt. Talán kicsit bizonyíték is saját magának, hogy megtette, amit lehet. Most viszont egészen más. Kötelék. Alávaló és fojtogató. A lány elé dobja az adásvételt igazoló paktumot, melyen aprólékosan és részletesen fel vannak sorolva a tárgyát képező tétel paraméterei és állapota. Hajszín, szemszín, magasság, súly, faj, nem, becsült kor, fogak száma satöbbi. A pirtianesiek nagyon precízek az ilyesmiben. Szerepel még néhány kifejezés is, amit az effajta üzletekben jártasak könnyen felismernek. Az egyik azt hivatott jelölni, hogy az áru úgymond már nem érintetlen, a másik pedig, hogy nincs betörve, azaz a vásárló számíthat rá, hogy az engedelmességre nevelés már őrá vár. Persze van, aki kifejezetten élvezi ezt magára vállalni.
A "jel" sor üresen van hagyva, csak a következő, "egyéb" címszó alatt szerepel egy heg Daya felkarján, mint ismertetőjegy.
Miután a lány megnézte, Nolen visszaveszi az iratot és gondosan összehajtva visszacsúsztatja a belső zsebébe. Elégedett mosolyt villant, már-már önelégültet. Felveszi az evőeszközöket és szenvtelenül folytatja az étkezést, most, hogy mindezt tisztázták. A miért-re persze nem felelt. Miért is kellene neki?
Egy darabig csak a fém kocogása hallatszik a tányéron, ahogy újabb falatot tűz a villára vagy vág egy darabot a szalonnából, és persze a fogadó általános zajai. Aztán az a durcás, orr alatt elmorgott nem. Dacos kis wegtoreni csitri! A Velasco'rra nem kezd új falatba, fel se pillant, csak a lélegzete üteméből, a megfeszülő izomból az arcán lehet érezni, hogy a düh lassan terebélyesedik el benne.*
- Egyél! *hördül, s döndül az ökle az asztalon. Bár eredetileg nem akarta megkeresni a lányt, de az, hogy most itt van, teljesen átírta a dolgokat. Hogy pontosan mire és hogyan, azt még ő se tudja pontosan. Szörnyen kevesen tudnak ilyen hatást kiváltani Nolenarból, de Daya közelében sokszor még szinte ő sem ismer magára.*
- Ennél a papírnál egyelőre nincs jobb garanciád az életben maradásra *morogja az orra alatt, immár visszaszerezve a higgadtságát. Kitörölgeti a tányérját a maradék kenyérrel, aztán magához véve a bögrét hátradől a székén, hogy alaposabban is szemügyre vehesse a lányt.*
17329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-03 10:36:55
Üzenet elküldve: 2022-04-03 10:36:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Annyira még azért eszénél van, hogy észre vegye az aprócska jeleket. A feszülten, de alig ránduló vonásokat, a különösen indulatosnak tűnő evést, a látvány pedig eltölti némi elégedettséggel. Ha őszinte lenne magához, most bevallaná, hogy ezt akarta látni, kicsinyes revans miután kénytelen volt egy szajha társaságában látni a kikötőit. Kár, hogy nem elégszik meg ennyivel.*
- Áh, tudod, hogy van ez. Pár hat egyedüllét után magányos lesz az ember... *fűzi hozzá egy baráti csevegés hangnemével, közben zöld pillantása akaratlanul is fürdő felé kanyarog egy óvatlan pillanatra, amerre a kéjhölgy távozott.
Kérdésére a közönyösnek tetsző felelet kegyetlenül csendül. Hirtelen elönti a méreg. Érzi, hogy arca és mellkasa izzani kezd egyik pillanatról a másikra, és már készen is áll, hogy támadjon. Nem akar a torkának ugrani, szó sincs róla, nyilvánosan nem vetemedne ilyesmire, de megannyi mocskosul övön aluli dolgot akar a fejéhez vágni. Sokáig nem tudnak burjánzani aljas gondolatai, a szürke pillantások határozottan kapaszkodnak meg zöldjeiben még egy rövid mondat erejéig.*
- Hazudsz *csúszik ki a száján dacosan, de a mellkasában feldübörgő néhány hangosabb szívdobbanással nem tud olyan könnyen szembe szegülni. Inkább hagyja, hogy forrjon benne a harag, azt már jól ismeri, könnyebben birkózik meg vele. Fenyegetően hajol közelebb, tekintete hitetlenkedve cikázik a szakállas arcon.*
- Ennyire tartasz a bosszúmtól, hogy képes vagy ilyen alávalóan hazudni? *nem emeli hangját, rideg, kimért, de ott dereng a bizonytalanság zöldjeiben. Tudja, hogy lehet valami abban, amit mond. Hallott az őröktől a titokzatos vásárlóról, de...*
- Miért? *az előbbi komorság enyhülni látszik, átveszi a helyét valamiféle bosszantó határozatlanság* - Mégis miért tennél ilyet?
*Velasco'rrának elvégre akárhogy is nézzük, kapóra jött ez az egész. Daya elvezette őt Cressys holmijához, az elhurcolása pedig levette az esetleges elhallgattatásának terhét a válláról. Nem kell, hogy nyomassza a bűntudat, mégis eleget tett Antorac kívánságának.*
- Nem! *morran orra alatt az evés dolgára, mint egy makacs kisgyerek, aki ellentmond a szülői szigornak. Inkább látványosan gallér mögé küldi maradék itókáját és az asztalra csapja a kupát, hogy aztán kikérjen még egy Bort 6 aranyért az arra járó fogadóstól. *
*Annyira még azért eszénél van, hogy észre vegye az aprócska jeleket. A feszülten, de alig ránduló vonásokat, a különösen indulatosnak tűnő evést, a látvány pedig eltölti némi elégedettséggel. Ha őszinte lenne magához, most bevallaná, hogy ezt akarta látni, kicsinyes revans miután kénytelen volt egy szajha társaságában látni a kikötőit. Kár, hogy nem elégszik meg ennyivel.*
- Áh, tudod, hogy van ez. Pár hat egyedüllét után magányos lesz az ember... *fűzi hozzá egy baráti csevegés hangnemével, közben zöld pillantása akaratlanul is fürdő felé kanyarog egy óvatlan pillanatra, amerre a kéjhölgy távozott.
Kérdésére a közönyösnek tetsző felelet kegyetlenül csendül. Hirtelen elönti a méreg. Érzi, hogy arca és mellkasa izzani kezd egyik pillanatról a másikra, és már készen is áll, hogy támadjon. Nem akar a torkának ugrani, szó sincs róla, nyilvánosan nem vetemedne ilyesmire, de megannyi mocskosul övön aluli dolgot akar a fejéhez vágni. Sokáig nem tudnak burjánzani aljas gondolatai, a szürke pillantások határozottan kapaszkodnak meg zöldjeiben még egy rövid mondat erejéig.*
- Hazudsz *csúszik ki a száján dacosan, de a mellkasában feldübörgő néhány hangosabb szívdobbanással nem tud olyan könnyen szembe szegülni. Inkább hagyja, hogy forrjon benne a harag, azt már jól ismeri, könnyebben birkózik meg vele. Fenyegetően hajol közelebb, tekintete hitetlenkedve cikázik a szakállas arcon.*
- Ennyire tartasz a bosszúmtól, hogy képes vagy ilyen alávalóan hazudni? *nem emeli hangját, rideg, kimért, de ott dereng a bizonytalanság zöldjeiben. Tudja, hogy lehet valami abban, amit mond. Hallott az őröktől a titokzatos vásárlóról, de...*
- Miért? *az előbbi komorság enyhülni látszik, átveszi a helyét valamiféle bosszantó határozatlanság* - Mégis miért tennél ilyet?
*Velasco'rrának elvégre akárhogy is nézzük, kapóra jött ez az egész. Daya elvezette őt Cressys holmijához, az elhurcolása pedig levette az esetleges elhallgattatásának terhét a válláról. Nem kell, hogy nyomassza a bűntudat, mégis eleget tett Antorac kívánságának.*
- Nem! *morran orra alatt az evés dolgára, mint egy makacs kisgyerek, aki ellentmond a szülői szigornak. Inkább látványosan gallér mögé küldi maradék itókáját és az asztalra csapja a kupát, hogy aztán kikérjen még egy Bort 6 aranyért az arra járó fogadóstól.
*
17328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-02 20:33:49
Üzenet elküldve: 2022-04-02 20:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
- Inkább már csak másnapos *hümmög kelletlenül egy viszonylagos kompromisszummal téve pontot a jelen állapotát érintő fejtegetés végére.
A válasz végül is nem lepi meg. Arthenior nagy város, Lihanech pedig nem biztos, hogy Dayaneernek való hely. Persze ilyen helyzetben az ember nem feltétlenül válogathat, de tulajdonképpen logikus döntés volt a levegő városa.
A megjegyzésre, hogy épp egy jóképű pasasra várakozik itt a lány, Nolen arca ösztönösen megrándul. Először azért, mert komolyan veszi, aztán meg mert irritálja, hogy nem tudja, komolyan vegye-e, végül pedig azért, mert a szörnyen keserű tea józanító hatása pofon veri a kicsit se kellemes érzéssel, hogy megint a bolondját járatja vele a wegtoreni. Néhány falat erejéig látszik rajta, hogy... igen... ha létezik ilyen fogalom, akkor dühből eszik, és mindemellett igyekszik leplezni is, hogy bármennyire érdekelné, ha igaz lenne, amit Daya állít. De tulajdonképpen annyira forr a vére az egésztől, hogy gyakorlatilag ajándék az a kérdés a lánytól.*
- Egyáltalán nem *válaszolja. Fel se tekint az étkezősből, csak a kését emeli meg ingatva a nemleges választ alátámasztandó. Aztán a villájára kotor még egy gusztusos falatot, utánadob egy szalonnazsírtól fényes kenyérdarabkát, kortyol a teából, aztán a száját kényelmesen megtörölve egyenesen Dayaneer szemébe néz.* - Én _megvettelek_ téged.
*Kerestetnie nem kellett, hiszen pontosan tudta, hol van a lány. Inkább az volt a nehéz és pénzigényes, hogy még azelőtt lefoglalja magának a kívánt tételt, mielőtt a pirtianesiek áruba bocsátják.*
- Szóval egyél! *biccent az érintetlen tányér felé egy Velasco'rrához méltó határozottsággal.* - Tudom, hogy hazudsz. *Ismeri már annyira, hogy legyen erről egy sejtése. De látszik is. Bár a lány messze nem olyan leharcolt, mint Nolen, azért kicsit az ő arca is beesett kissé. Megfakult rajta az az üde wegtoreni pozsgásság.
Sok mindent kérdezne, hiszen annyira próbált távol maradni tőle, hogy fogalma sincs a részletekről, de ezzel a mostani találkozással nyilván teljesen megváltozott minden. Mindemellett pedig a pimasz kis csitrinek természetesen már pár mondat után sikerült úgy felhúznia a kikötőit, hogy a higgadt gondolatokért még alaposan meg kell dolgoznia.*
- Inkább már csak másnapos *hümmög kelletlenül egy viszonylagos kompromisszummal téve pontot a jelen állapotát érintő fejtegetés végére.
A válasz végül is nem lepi meg. Arthenior nagy város, Lihanech pedig nem biztos, hogy Dayaneernek való hely. Persze ilyen helyzetben az ember nem feltétlenül válogathat, de tulajdonképpen logikus döntés volt a levegő városa.
A megjegyzésre, hogy épp egy jóképű pasasra várakozik itt a lány, Nolen arca ösztönösen megrándul. Először azért, mert komolyan veszi, aztán meg mert irritálja, hogy nem tudja, komolyan vegye-e, végül pedig azért, mert a szörnyen keserű tea józanító hatása pofon veri a kicsit se kellemes érzéssel, hogy megint a bolondját járatja vele a wegtoreni. Néhány falat erejéig látszik rajta, hogy... igen... ha létezik ilyen fogalom, akkor dühből eszik, és mindemellett igyekszik leplezni is, hogy bármennyire érdekelné, ha igaz lenne, amit Daya állít. De tulajdonképpen annyira forr a vére az egésztől, hogy gyakorlatilag ajándék az a kérdés a lánytól.*
- Egyáltalán nem *válaszolja. Fel se tekint az étkezősből, csak a kését emeli meg ingatva a nemleges választ alátámasztandó. Aztán a villájára kotor még egy gusztusos falatot, utánadob egy szalonnazsírtól fényes kenyérdarabkát, kortyol a teából, aztán a száját kényelmesen megtörölve egyenesen Dayaneer szemébe néz.* - Én _megvettelek_ téged.
*Kerestetnie nem kellett, hiszen pontosan tudta, hol van a lány. Inkább az volt a nehéz és pénzigényes, hogy még azelőtt lefoglalja magának a kívánt tételt, mielőtt a pirtianesiek áruba bocsátják.*
- Szóval egyél! *biccent az érintetlen tányér felé egy Velasco'rrához méltó határozottsággal.* - Tudom, hogy hazudsz. *Ismeri már annyira, hogy legyen erről egy sejtése. De látszik is. Bár a lány messze nem olyan leharcolt, mint Nolen, azért kicsit az ő arca is beesett kissé. Megfakult rajta az az üde wegtoreni pozsgásság.
Sok mindent kérdezne, hiszen annyira próbált távol maradni tőle, hogy fogalma sincs a részletekről, de ezzel a mostani találkozással nyilván teljesen megváltozott minden. Mindemellett pedig a pimasz kis csitrinek természetesen már pár mondat után sikerült úgy felhúznia a kikötőit, hogy a higgadt gondolatokért még alaposan meg kell dolgoznia.*
17327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-02 17:52:29
Üzenet elküldve: 2022-04-02 17:52:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Ha egészen őszinte akarna lenni magához, valójában érez némi elégtételt a Velasco'rra gyenge pillanatát látva. Rettenetes hatok vannak a wegtoreni mögött, alig néhány nap leforgása alatt mindent elveszített. Az egész eddigi életét, a reményt, hogy egyszer még hazamehet, Cressyst, aki minden hibája ellenére apja helyett apja volt. Valójában tisztában van vele, hogy saját maga okozta vesztét, elméje egy része azonban, mely kétségbeesetten igyekszik megvédeni magát és eltussolni a felelősségét a dologban, Nolent okolja. Legalább is okolta. Valahogy sokkal egyszerűbb volt hibáztatni és haragudni rá, amíg nem látta.
Mérgét különös módon nem terebélyesíti most a szesz. Máskor szokásos forrófejűségén is élénkít, spiccesen kifejezetten harcias, most viszont mintha épp az alkohol fékezné indulatait. Az a nyilvánvalóan hamis mosoly az ő arcára is egy aprócska derűt csal.*
- Azt hiszem a szó, amit kerestél, a részeg. *javítja ki, aztán már emeli is kupáját, hogy maga se maradjon el a jelzőtől. Semmi értelme józannak maradni.
A felcsendülő kérdésék hallatán kissé megemelkedik szemöldöke. Valami azt súgja neki, ha ilyen vizekre eveznek, ezt a furcsa, kapatos higgadtságot nem fogja tudni sokáig fenntartani. Bölcsebb volna elébe menni a dolgoknak és inkább visszavonulót fújni. Kár, hogy képtelen megtenni. Itt akar maradni a kikötői közelében, látni, hogy az elhanyagolt állapota ellenére egyben van, hallgatni ahogy beszél.*
- Nem tudtam hová mehetnék *közönyös vállrándítással próbálja feloldani a felelet komorságát, valószínűleg nem sok sikerrel* - Jelenleg Artheniorban kívánják a legkevesebben a halálomat.
*Sóhaja súlytalan, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mennyien szeretnék holtan látni, valójában persze szorongatja a gyomrát a gondolat. Színlelni, hogy jól van, hogy erős, rendíthetetlen, ezek olyan dolgok, amik mindig is jól mentek neki.
Azt ételre pillant a noszogatásra, de elhúzza a száját. Nem vitte túlzásba az evést ma sem, de nem tudna leerőltetni egy falatot sem a torkán.*
- Már ettem, köszönöm. *inkább előhalássza újonnan szerzett pipáját. Nincs már meg az a csinos kis dohányosszelence, amit még Cressystől kapott. Nem is bánja igazán, túl sok időközben megkeseredett emléket idézne, mint minden holmi, amit tőle kapott.*
- Itt *felel kurtán, miközben megtömködi a pipát, azért még megvárja, hogy Nolen befejezze az evést, mielőtt rágyújt.* - Ó igen, egy rendkívül csinos fiatalembert.
*Komolynak tűnik, ahogyan beszél, de a szakállas arcot fürkésző pimasz, zöld pillantások árulkodóak lehetnek. Némán figyeli még a másikat, látványosan méri végig minden porcikáját, felméri pocsék állapotát, mielőtt tekintete megállapodna a viharszürke szemeken. Nagyot szív a dohányból, ráérősen eregeti ki a füstöt ajkai között. Halkan, hűvösen csendül fel hangja a lassan gomolygó felhőcske mögött. *
- Kerestél? *Nolen sejtheti, hogy sok értelme nincs hazudni, bizonyosan tetten érné most.* - Miután elvittek...
*Ha egészen őszinte akarna lenni magához, valójában érez némi elégtételt a Velasco'rra gyenge pillanatát látva. Rettenetes hatok vannak a wegtoreni mögött, alig néhány nap leforgása alatt mindent elveszített. Az egész eddigi életét, a reményt, hogy egyszer még hazamehet, Cressyst, aki minden hibája ellenére apja helyett apja volt. Valójában tisztában van vele, hogy saját maga okozta vesztét, elméje egy része azonban, mely kétségbeesetten igyekszik megvédeni magát és eltussolni a felelősségét a dologban, Nolent okolja. Legalább is okolta. Valahogy sokkal egyszerűbb volt hibáztatni és haragudni rá, amíg nem látta.
Mérgét különös módon nem terebélyesíti most a szesz. Máskor szokásos forrófejűségén is élénkít, spiccesen kifejezetten harcias, most viszont mintha épp az alkohol fékezné indulatait. Az a nyilvánvalóan hamis mosoly az ő arcára is egy aprócska derűt csal.*
- Azt hiszem a szó, amit kerestél, a részeg. *javítja ki, aztán már emeli is kupáját, hogy maga se maradjon el a jelzőtől. Semmi értelme józannak maradni.
A felcsendülő kérdésék hallatán kissé megemelkedik szemöldöke. Valami azt súgja neki, ha ilyen vizekre eveznek, ezt a furcsa, kapatos higgadtságot nem fogja tudni sokáig fenntartani. Bölcsebb volna elébe menni a dolgoknak és inkább visszavonulót fújni. Kár, hogy képtelen megtenni. Itt akar maradni a kikötői közelében, látni, hogy az elhanyagolt állapota ellenére egyben van, hallgatni ahogy beszél.*
- Nem tudtam hová mehetnék *közönyös vállrándítással próbálja feloldani a felelet komorságát, valószínűleg nem sok sikerrel* - Jelenleg Artheniorban kívánják a legkevesebben a halálomat.
*Sóhaja súlytalan, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mennyien szeretnék holtan látni, valójában persze szorongatja a gyomrát a gondolat. Színlelni, hogy jól van, hogy erős, rendíthetetlen, ezek olyan dolgok, amik mindig is jól mentek neki.
Azt ételre pillant a noszogatásra, de elhúzza a száját. Nem vitte túlzásba az evést ma sem, de nem tudna leerőltetni egy falatot sem a torkán.*
- Már ettem, köszönöm. *inkább előhalássza újonnan szerzett pipáját. Nincs már meg az a csinos kis dohányosszelence, amit még Cressystől kapott. Nem is bánja igazán, túl sok időközben megkeseredett emléket idézne, mint minden holmi, amit tőle kapott.*
- Itt *felel kurtán, miközben megtömködi a pipát, azért még megvárja, hogy Nolen befejezze az evést, mielőtt rágyújt.* - Ó igen, egy rendkívül csinos fiatalembert.
*Komolynak tűnik, ahogyan beszél, de a szakállas arcot fürkésző pimasz, zöld pillantások árulkodóak lehetnek. Némán figyeli még a másikat, látványosan méri végig minden porcikáját, felméri pocsék állapotát, mielőtt tekintete megállapodna a viharszürke szemeken. Nagyot szív a dohányból, ráérősen eregeti ki a füstöt ajkai között. Halkan, hűvösen csendül fel hangja a lassan gomolygó felhőcske mögött. *
- Kerestél? *Nolen sejtheti, hogy sok értelme nincs hazudni, bizonyosan tetten érné most.* - Miután elvittek...
17326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:41:05
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:41:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
- Jó reggelt.
* Hangja még rekedtes, egyrészt az álmosságtól, másrészt mert már hosszú ideje nem szólalt meg. Igyekszik a zavar minden apró morzsáját elzavarni magától és barátságos mosolyt villant a férfi felé. Összeszedelőzködnek aztán távoznak is, remélhetőleg nem csak a szobára, de a tegnap esti történésekre is rázárva az ajtót.*
- Most már hagynod kellene, hogy én is rendeljek magunknak. * Szemrehányóan sandít a másikra lent a fogadóban, de azért megköszöni. Éhes, szóval szó nélkül belapátolja a reggelit. Nincsenek így kora reggel túl sokan, azok is csendesen magukba mélyednek. *
- Jó étvágyat. * Kanalazás közben erősen gondolkozik, mi a fenét mondjon. Érzi a feszültséget maguk között és rettentően zavarja. *
- Őhm… Nem hinném, hogy magammal kellene hoznom a lovamat, igaz? * Valószínűleg nem, ha bokrok alatt akar hajolgatni, nem lesz ideje még a hátasra is felügyelni. * Kint? Remek ötlet. És semmi alkohol.
* Nem tudja, hogy akar-e beszélni egyáltalán a történtekről Vranglil, de ő már nem bírja tovább. muszáj volt legalább említés szintjén előhoznia. Csak hogy lássa, minden rendben ezzel kapcsolatban. *
- Felőlem mehetünk. Már hiányzik a vadon.
* Utolsó falat étel, utolsó korty ital és elindulhatnak. Az ajtónál összeszedi a félálomban repülő, kis híján nekicsapódó baglyát is. Elrendezi magán a madarat, a fegyvereit és magabiztosan kezébe fogja a botját. *
- Nos? Merre? Vaserdő, vagy maga Erdőmélye?
* Erdőmélye még tapasztalt erdőjáróknak is tartogat pár kihívást. *
- Gondolom a Vaserdőre gondoltál, legalábbis, én még nem találkoztam kunyhókkal az erdő legmélyén. * Járt már arra, nem egyszer, nem kétszer. De szigorúan a külső részeken, ahonnan könnyebben kitalál a látogató. Régóta tervezi, hogy beljebb merészkedik, ha készen áll rá. *
~ Azt mondják, vagy rátalálsz vagy elfelejtesz valami fontosat ott. ~
* Ez akár az élete is lehet, így egyelőre csak terv marad. *
- Jó reggelt.
* Hangja még rekedtes, egyrészt az álmosságtól, másrészt mert már hosszú ideje nem szólalt meg. Igyekszik a zavar minden apró morzsáját elzavarni magától és barátságos mosolyt villant a férfi felé. Összeszedelőzködnek aztán távoznak is, remélhetőleg nem csak a szobára, de a tegnap esti történésekre is rázárva az ajtót.*
- Most már hagynod kellene, hogy én is rendeljek magunknak. * Szemrehányóan sandít a másikra lent a fogadóban, de azért megköszöni. Éhes, szóval szó nélkül belapátolja a reggelit. Nincsenek így kora reggel túl sokan, azok is csendesen magukba mélyednek. *
- Jó étvágyat. * Kanalazás közben erősen gondolkozik, mi a fenét mondjon. Érzi a feszültséget maguk között és rettentően zavarja. *
- Őhm… Nem hinném, hogy magammal kellene hoznom a lovamat, igaz? * Valószínűleg nem, ha bokrok alatt akar hajolgatni, nem lesz ideje még a hátasra is felügyelni. * Kint? Remek ötlet. És semmi alkohol.
* Nem tudja, hogy akar-e beszélni egyáltalán a történtekről Vranglil, de ő már nem bírja tovább. muszáj volt legalább említés szintjén előhoznia. Csak hogy lássa, minden rendben ezzel kapcsolatban. *
- Felőlem mehetünk. Már hiányzik a vadon.
* Utolsó falat étel, utolsó korty ital és elindulhatnak. Az ajtónál összeszedi a félálomban repülő, kis híján nekicsapódó baglyát is. Elrendezi magán a madarat, a fegyvereit és magabiztosan kezébe fogja a botját. *
- Nos? Merre? Vaserdő, vagy maga Erdőmélye?
* Erdőmélye még tapasztalt erdőjáróknak is tartogat pár kihívást. *
- Gondolom a Vaserdőre gondoltál, legalábbis, én még nem találkoztam kunyhókkal az erdő legmélyén. * Járt már arra, nem egyszer, nem kétszer. De szigorúan a külső részeken, ahonnan könnyebben kitalál a látogató. Régóta tervezi, hogy beljebb merészkedik, ha készen áll rá. *
~ Azt mondják, vagy rátalálsz vagy elfelejtesz valami fontosat ott. ~
* Ez akár az élete is lehet, így egyelőre csak terv marad. *
17325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:02:50
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Tiszteletben tartja Fenophilë Vranglil döntését. Csalódottan fekszik le aludni. A másik irányba fordul, így úgy mozgolódik Fenophilë, ahogy csak szeretne. Sokáig nem jön álom a szemére, ahogy magában tépelődik, de aztán az alkohol áldásos hatására kiüti magát. Alszik reggelig még, ha ez nem is érzi magát kipihentnek. Hajnalban Fenophilë ébred fel hamarabb, de a férfi sem marad le sokkal. A friss levegő hamar magához téríti. Sajog még a feje, de feltápászkodik ő is.*
- Jó reggelt!* Törli ki a csipát a szeméből, miközben nagyot ásít. Magára kapja a ruháját hamar, hogy együtt tudjanak lemenni.*
- Együnk, hogy aztán indulhassunk mihamarabb.* A szobát zárja, ha kijöttek már mind a ketten. Most már kicsit jobban érzi magát. A kusza este, kusza emlékeit meg inkább bent hagyja a szálláshelyükön. Új nap, új lehetőségek, felesleges a múlton rágódni. A pulthoz érve rendel két adag Főtt ételt 26 aranyért. Ez lesz a reggeli, amihez szigorúan csak Teát vásárol 8 aranyért . Ha pedig itt van, akkor rögtön útravalót is vásárol. Erre a célra két adag Nem főtt étel is megfelel 16 aranyért .*
- Vettem útravalót is. Szerintem pont jó időt fogunk ki a kimozdulásra. Ezután az esős idő után biztosan akad majd bőven gomba.* Elfoglal egy szabad asztalt kettejüknek, hogy ezt követően rátérjenek a reggelire.*
- Jó étvágyat!* Valami pörkölt lehet, még az is megeshet, hogy tegnapi, de ilyenkor reggel ennek még nincs jelentősége. Jobb most egy kis meleg étel, mert legközelebb valószínűleg csak este jutnak majd ilyesmihez.*
- Szerintem az estét azt eltölthetjük kint is. Mindig akad egy-két szabad faház. Mit szólsz hozzá?* Kérdezi falatozás közben. Ha végeznek, akkor kis batyuba köti a kiérkező hideg élelmet. Nála mindig akad erre a célra egy tiszta vászon kendő.*
- Indulhatunk?* Ha mindenki készen áll, akkor végre maguk mögött hagyhatják a fogadót. És nem csak a fogadót, hanem ezt az egész várost is.*
* Tiszteletben tartja Fenophilë Vranglil döntését. Csalódottan fekszik le aludni. A másik irányba fordul, így úgy mozgolódik Fenophilë, ahogy csak szeretne. Sokáig nem jön álom a szemére, ahogy magában tépelődik, de aztán az alkohol áldásos hatására kiüti magát. Alszik reggelig még, ha ez nem is érzi magát kipihentnek. Hajnalban Fenophilë ébred fel hamarabb, de a férfi sem marad le sokkal. A friss levegő hamar magához téríti. Sajog még a feje, de feltápászkodik ő is.*
- Jó reggelt!* Törli ki a csipát a szeméből, miközben nagyot ásít. Magára kapja a ruháját hamar, hogy együtt tudjanak lemenni.*
- Együnk, hogy aztán indulhassunk mihamarabb.* A szobát zárja, ha kijöttek már mind a ketten. Most már kicsit jobban érzi magát. A kusza este, kusza emlékeit meg inkább bent hagyja a szálláshelyükön. Új nap, új lehetőségek, felesleges a múlton rágódni. A pulthoz érve rendel két adag Főtt ételt 26 aranyért
. Ez lesz a reggeli, amihez szigorúan csak Teát vásárol 8 aranyért . Ha pedig itt van, akkor rögtön útravalót is vásárol. Erre a célra két adag Nem főtt étel is megfelel 16 aranyért .*- Vettem útravalót is. Szerintem pont jó időt fogunk ki a kimozdulásra. Ezután az esős idő után biztosan akad majd bőven gomba.* Elfoglal egy szabad asztalt kettejüknek, hogy ezt követően rátérjenek a reggelire.*
- Jó étvágyat!* Valami pörkölt lehet, még az is megeshet, hogy tegnapi, de ilyenkor reggel ennek még nincs jelentősége. Jobb most egy kis meleg étel, mert legközelebb valószínűleg csak este jutnak majd ilyesmihez.*
- Szerintem az estét azt eltölthetjük kint is. Mindig akad egy-két szabad faház. Mit szólsz hozzá?* Kérdezi falatozás közben. Ha végeznek, akkor kis batyuba köti a kiérkező hideg élelmet. Nála mindig akad erre a célra egy tiszta vászon kendő.*
- Indulhatunk?* Ha mindenki készen áll, akkor végre maguk mögött hagyhatják a fogadót. És nem csak a fogadót, hanem ezt az egész várost is.*
17324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-31 18:53:28
Üzenet elküldve: 2022-03-31 18:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Nem egyszerű irányban tartani ezt a hajót az érzelmek ily vad viharában. De Nolen tapasztalt tengerész, és ha küzd is azzal a kormánykerékkel mocskosul, nem fog kifogni rajta. Most nem. Nehéz lenne megmondani, hogy a lány szavai segítenek vagy ártanak. Talán nem is lehet. És talán mindkettő. A humor egyszerre facsarja meg a Velasco'rra szívét és ad megkönnyebbülést: hát nem tört meg, nem tépte meg az öntörvényű kis Pillangója szárnyait a történtek súlya.
Nolen mélyet sóhajt. Mintha az arcán végighúzott tenyere kisimítaná a vonásait. A nyúzottságot és monoklit ugyan nem tünteti el, de az összeszedetlen gyengeséget igen.*
- Csak fáradt vagyok kicsit *mondja egy ezt tökéletesen megerősítő mosolyt rebbentve a lány felé. De azért, hogy minden kétséget eloszlasson a férfiatlansággal csúfolt sírás kapcsán, újra beleiszik a teába. Meg se rándul egy arcizma se, olyan természetességgel kortyol.*
- És te? Hogyhogy épp itt? *kérdi. A hangsúlya nem az a könnyed, udvariasságból csevegő fajta. Tényleg érdekli Daya válasza.* - Talán ismerősöd lakik itt? *puhatolózik diszkréten és fordít egyet a tányérján. Eddig az étvágy szinte csak távoli emlékként derengett benne. Tulajdonképpen még most is, de muszáj lesz összeszednie magát. Ahhoz pedig enni kell. Enni. Fürödni. Pihenni. És borotválkozni! De csak szépen sorjában.
A kezébe veszi az evőeszközt, de egyelőre csak beletúr a rántottába vele. Int egy felszolgálónak és kér még két vastag Szelet kenyeret, amiért oda is adja a 2 érmét.*
- Képes volt kenyér nélkül kikérni *morog az orra alatt és csóválja a fejét. Amint megkapja a pótolt tartozékot, tör egy darabot a ropogós gyürkéből és jól átitatja szalonnazsírral.*
- Gyerünk, láss neki. Ha kihűl, már nem az igazi *noszogatja Dayát, aztán elkezdi magába diktálni az ételt. Pár falat után már nem is kell erőltetni. Igen. Ez már nagyon ráfért.*
- Itt szálltál meg a fogadóban? *kérdezősködik tovább.* - Vagy csak vársz valakit? *sandít fel az evésből. Most, hogy kezdenek tisztulni a gondolatai, a lány egyedül ücsörgött annál az asztalnál. Amennyire Nolen tudja, Wegtorenen és a Kikötőn kívül nem nagyon járt-kelt a másik. A gazdája jobb szerette a maga közelében tartani. Persze egy ideje már semmiben sem igazán biztos Dayaneer kapcsán.*
*Nem egyszerű irányban tartani ezt a hajót az érzelmek ily vad viharában. De Nolen tapasztalt tengerész, és ha küzd is azzal a kormánykerékkel mocskosul, nem fog kifogni rajta. Most nem. Nehéz lenne megmondani, hogy a lány szavai segítenek vagy ártanak. Talán nem is lehet. És talán mindkettő. A humor egyszerre facsarja meg a Velasco'rra szívét és ad megkönnyebbülést: hát nem tört meg, nem tépte meg az öntörvényű kis Pillangója szárnyait a történtek súlya.
Nolen mélyet sóhajt. Mintha az arcán végighúzott tenyere kisimítaná a vonásait. A nyúzottságot és monoklit ugyan nem tünteti el, de az összeszedetlen gyengeséget igen.*
- Csak fáradt vagyok kicsit *mondja egy ezt tökéletesen megerősítő mosolyt rebbentve a lány felé. De azért, hogy minden kétséget eloszlasson a férfiatlansággal csúfolt sírás kapcsán, újra beleiszik a teába. Meg se rándul egy arcizma se, olyan természetességgel kortyol.*
- És te? Hogyhogy épp itt? *kérdi. A hangsúlya nem az a könnyed, udvariasságból csevegő fajta. Tényleg érdekli Daya válasza.* - Talán ismerősöd lakik itt? *puhatolózik diszkréten és fordít egyet a tányérján. Eddig az étvágy szinte csak távoli emlékként derengett benne. Tulajdonképpen még most is, de muszáj lesz összeszednie magát. Ahhoz pedig enni kell. Enni. Fürödni. Pihenni. És borotválkozni! De csak szépen sorjában.
A kezébe veszi az evőeszközt, de egyelőre csak beletúr a rántottába vele. Int egy felszolgálónak és kér még két vastag Szelet kenyeret, amiért oda is adja a 2 érmét
.*- Képes volt kenyér nélkül kikérni *morog az orra alatt és csóválja a fejét. Amint megkapja a pótolt tartozékot, tör egy darabot a ropogós gyürkéből és jól átitatja szalonnazsírral.*
- Gyerünk, láss neki. Ha kihűl, már nem az igazi *noszogatja Dayát, aztán elkezdi magába diktálni az ételt. Pár falat után már nem is kell erőltetni. Igen. Ez már nagyon ráfért.*
- Itt szálltál meg a fogadóban? *kérdezősködik tovább.* - Vagy csak vársz valakit? *sandít fel az evésből. Most, hogy kezdenek tisztulni a gondolatai, a lány egyedül ücsörgött annál az asztalnál. Amennyire Nolen tudja, Wegtorenen és a Kikötőn kívül nem nagyon járt-kelt a másik. A gazdája jobb szerette a maga közelében tartani. Persze egy ideje már semmiben sem igazán biztos Dayaneer kapcsán.*
17323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:52:06
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:52:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A kényesség kérdésére csak mű pukkancssággal szegi fel a fejét. Először kész reagálni valami frappáns visszaszólással, de az őszintét megvallva a tisztás béli játszadozásuk azért elég sokat kivett ő belőle is. Így sziporkázni sem nagyon sziporkázik most a színjátékokban, de nagy kedve sincs hozzá, így nem is erőlködik. Így csak mosollyal az arcán ingatja meg a fejét, de azért arra nem rest, hogy egy aprót csípjen a szemtelenje oldalába.*
- De gondolom. Ha nem látnád igen keményen benne is vagyok az ügyben, csak nem olyan könnyű, mint azt gondolnák. Rendesen meg kell tervezni ezeket a dolgokat, hogy minden pillanatát rendesen ki tudjuk élvezni.
*Jegyzi meg az okosságot igen kimért tekintettel. Amíg pedig ezen feladatával van elfoglalva, igen bizony ő is jócskán elkalandozik a fogadót fürkészve. Természetesen azért partnere szavai eljutnak hozzá, így a vörös ismételt emlegetésére azért kap pár kíváncsi pillantást a férfiú. Egyre kíváncsibb erre a tűzhajú férfira, csak ugyebár mivel Mordokhai nélküle mutatkozik, meg nem is igazán rémlik neki itt a városban ilyen küllemű férfi, egyelőre inkább nem bolygatná fel a dolgot. Ha már ittak és könnyedebben veszik a dolgokat és témákat, akkor talán többek között ezt is elkezdi majd firtatni.
Az idő közben felmerülő iszogatás témájára viszont kissé zavartan, talán valamennyire magát elszégyellve préseli össze az ajkait. Azért nem akarja, hogy Mordokhai előtt az a kép legyen a lányról, hogy egy ízig-vérig alkoholista. Noha szeret inni, de még mennyire, azért ezt túlzás lenne így megállapítani róla. Még akkor is, ha kicsit tényleg átesik a ló vagy ritkább esetben az asztal túloldalára.*
- Persze mindent mértékkel és tartózkodással gondoltam. Az ivást is. És tudod, hogy mérték a vödör, tartózkodás meg az asztal alja, ahogy a nagyok is mondani szokták.
*Kuncog fel halkan, ahogy inkább azt az utat választja, hogy viccel üti el az egész témát. Meg aztán ez a probléma el is terelődik hamar, ahogy a férfi rögvest személyi hősének lép elő. Ugyanis az ing tényében is közös nevezőre jutnak, miszerint a lány ma nem kell hazamenjen átöltözni. Az igazat megvallva még azt is inkább megkockáztatta volna, hogy a nedves ruhákban marad itt. De ez a veszély még az előtt el is múlt, mint hogy felszínre került volna.*
- Nem vagy te olyan hatalmas férfi ember. De, ha véletlenül mégis így lenne, talán megbirkózom a dologgal.
*Legyintget is a ruhaméretre, majd készségesen megindul a férfi után. Igen nagyon szerencsés a mai napon, hogy jót szórakozik, jól érzi magát, ezen felül pedig még egy igazi lovaggal hozta össze a sors. A szobába érkezve csak lopva pillant körbe. Ismeri már a fogadó szobáit, az igazat megvallva pedig a java része pont ugyan így néz ki. Tehát a figyelmét ez nemigen fogja lekötni. Ellenben a férfi. No az már igen nagyon más kérdés. Először illedelmesen készül elpillantani a szoba másik sarkába, de a mozdulat hamarabb jön, ahogy Mordokhai leveti a vizes felsőt. A holdfényben megmutatkozó sebhelyek látványától egy pillanatra megmered. Nem a látványtól, hiszen az egyáltalán nem borzongatja meg, sőt egy kínzás alkalmával bizonyosan bevallaná, hogy a sebhelyes férfiak igen kívánatosak. Igazából az gondolkodtatja el, talán kissé meg is rémíti, hogy milyen történetek lehetnek egy-egy heg hátterében. Kissé talán sajnálkozva pillant rajta végig, hiszen nem kizárt hogy egyik-másik komolyabb testi, vagy akár lelki fájdalommal is járhatott. Persze egy kalandor biztos máshogyan éli meg ezeket a dolgokat, mint ő, aki egyszerű, begyöpösödött polgára a városnak. Szíve szerint minden egyes hegen végigsimítana, hogy kikérdezze mind az összes történetét, de ez is olyan témának tűnik, amit inkább pár pohár után kezdene el feszegetni.
Az intés zökkenti ki hamar a bámulásból, amitől talán egy kissé zavartan kipirulva kapja fel a fejét. Egy alapos torokköszörülést követően viszont a szekrény elé perdül. És meg is érkezik az újabb probléma elé. Egy nőt bíznak meg azzal, hogy válasszon két darab ruha közül. Egy pár röpke pillanatig hümmög, majd vállat vonva nyúl is a tunikáért maga is. Valahogy melegebbnek tűnik, mint az ing, de a fene sem tudja. Szimpatikusabb, így azt akasztja ki a szekrényből.*
- Nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok.
*Motyogja tényleg őszintén, majd lepakolva kezdi legombolni magáról a felsőt. Mivel eléggé megbízhatónak tűnik játszópajtása azzal nem is törődik, hogy leskelődik e avagy sem. Amúgy sem oda figyel. Pedig micsoda látvány lehet a törékeny női test, ahogy a hold sápadt fénye megcsillan a fehér bőrön, melyre szabadon omlik le a fehér, kócos hajzuhatag. Gondolja ezt természetesen magáról a teljes mértékben szerénységet képviselő félvér. Mert ugyebár ő sem hiú egy cseppet sem. Ezt a gondolatát pedig olyannyira nem érzi komolynak, hogy halkan még fel is kuncog rajta. Aztán az átázott felső puffan is a padlón, hogy azután a fekete anyagba bújjon bele. A haját kiszabadítja alóla, majd elégedetten karolja is át saját magát. Már ez a röpke pillanat is örömmel tölti el, hogy nem érzi magán azt a nedves göncöt. Végül az említetthez hajolva kapja fel a földről, hogy egy egyszerű mozdulattal hajítsa az ágyra. Most egyelőre nem vinné vissza magával. Majd, ha már takarodót akarnak fújni, akkor visszakéredzkedik érte. Ráér úgy akkor hazavinni. Talán addigra szárad is annyit, hogy Mordokhai ruháját visszaszolgáltatva abban mehessen haza.
Azután már a férfihoz fordul, s apró, bujkáló mosollyal figyeli pár pillanatig, talán kissé ábrándosabban a kelleténél. Végül a mosolyt egy apró szájhúzás és egy hosszú sóhaj váltja fel.*
- Jelentem parancsnok készen állok.
*Vágja is magát haptákba, azután kuncogva fordul tovább az ajtó felé.*
- Részemről mehetünk és most már nem halogathatjuk tovább. Együnk vagy fürödjünk előbb?
*Löki is át azonnal a döntés terhét Mordokhainak. Hátha ő hamarabb rávágja, hogy mi esne neki jobban. Ugyanis a lánynak igazából már mindegy is, egyformán jó, pihentető és kielégítő mindegyik lehetőség. Viszont nem akarna olyannal kezdeni, amihez a férfinak kevesebb kedve van. Keze közben pedig már a kilincsen van, s le is nyomva nyitja résnyire az ajtót. Ha társa is megindul, akkor pedig szélesre tárva lép ki a folyosóra.*
*A kényesség kérdésére csak mű pukkancssággal szegi fel a fejét. Először kész reagálni valami frappáns visszaszólással, de az őszintét megvallva a tisztás béli játszadozásuk azért elég sokat kivett ő belőle is. Így sziporkázni sem nagyon sziporkázik most a színjátékokban, de nagy kedve sincs hozzá, így nem is erőlködik. Így csak mosollyal az arcán ingatja meg a fejét, de azért arra nem rest, hogy egy aprót csípjen a szemtelenje oldalába.*
- De gondolom. Ha nem látnád igen keményen benne is vagyok az ügyben, csak nem olyan könnyű, mint azt gondolnák. Rendesen meg kell tervezni ezeket a dolgokat, hogy minden pillanatát rendesen ki tudjuk élvezni.
*Jegyzi meg az okosságot igen kimért tekintettel. Amíg pedig ezen feladatával van elfoglalva, igen bizony ő is jócskán elkalandozik a fogadót fürkészve. Természetesen azért partnere szavai eljutnak hozzá, így a vörös ismételt emlegetésére azért kap pár kíváncsi pillantást a férfiú. Egyre kíváncsibb erre a tűzhajú férfira, csak ugyebár mivel Mordokhai nélküle mutatkozik, meg nem is igazán rémlik neki itt a városban ilyen küllemű férfi, egyelőre inkább nem bolygatná fel a dolgot. Ha már ittak és könnyedebben veszik a dolgokat és témákat, akkor talán többek között ezt is elkezdi majd firtatni.
Az idő közben felmerülő iszogatás témájára viszont kissé zavartan, talán valamennyire magát elszégyellve préseli össze az ajkait. Azért nem akarja, hogy Mordokhai előtt az a kép legyen a lányról, hogy egy ízig-vérig alkoholista. Noha szeret inni, de még mennyire, azért ezt túlzás lenne így megállapítani róla. Még akkor is, ha kicsit tényleg átesik a ló vagy ritkább esetben az asztal túloldalára.*
- Persze mindent mértékkel és tartózkodással gondoltam. Az ivást is. És tudod, hogy mérték a vödör, tartózkodás meg az asztal alja, ahogy a nagyok is mondani szokták.
*Kuncog fel halkan, ahogy inkább azt az utat választja, hogy viccel üti el az egész témát. Meg aztán ez a probléma el is terelődik hamar, ahogy a férfi rögvest személyi hősének lép elő. Ugyanis az ing tényében is közös nevezőre jutnak, miszerint a lány ma nem kell hazamenjen átöltözni. Az igazat megvallva még azt is inkább megkockáztatta volna, hogy a nedves ruhákban marad itt. De ez a veszély még az előtt el is múlt, mint hogy felszínre került volna.*
- Nem vagy te olyan hatalmas férfi ember. De, ha véletlenül mégis így lenne, talán megbirkózom a dologgal.
*Legyintget is a ruhaméretre, majd készségesen megindul a férfi után. Igen nagyon szerencsés a mai napon, hogy jót szórakozik, jól érzi magát, ezen felül pedig még egy igazi lovaggal hozta össze a sors. A szobába érkezve csak lopva pillant körbe. Ismeri már a fogadó szobáit, az igazat megvallva pedig a java része pont ugyan így néz ki. Tehát a figyelmét ez nemigen fogja lekötni. Ellenben a férfi. No az már igen nagyon más kérdés. Először illedelmesen készül elpillantani a szoba másik sarkába, de a mozdulat hamarabb jön, ahogy Mordokhai leveti a vizes felsőt. A holdfényben megmutatkozó sebhelyek látványától egy pillanatra megmered. Nem a látványtól, hiszen az egyáltalán nem borzongatja meg, sőt egy kínzás alkalmával bizonyosan bevallaná, hogy a sebhelyes férfiak igen kívánatosak. Igazából az gondolkodtatja el, talán kissé meg is rémíti, hogy milyen történetek lehetnek egy-egy heg hátterében. Kissé talán sajnálkozva pillant rajta végig, hiszen nem kizárt hogy egyik-másik komolyabb testi, vagy akár lelki fájdalommal is járhatott. Persze egy kalandor biztos máshogyan éli meg ezeket a dolgokat, mint ő, aki egyszerű, begyöpösödött polgára a városnak. Szíve szerint minden egyes hegen végigsimítana, hogy kikérdezze mind az összes történetét, de ez is olyan témának tűnik, amit inkább pár pohár után kezdene el feszegetni.
Az intés zökkenti ki hamar a bámulásból, amitől talán egy kissé zavartan kipirulva kapja fel a fejét. Egy alapos torokköszörülést követően viszont a szekrény elé perdül. És meg is érkezik az újabb probléma elé. Egy nőt bíznak meg azzal, hogy válasszon két darab ruha közül. Egy pár röpke pillanatig hümmög, majd vállat vonva nyúl is a tunikáért maga is. Valahogy melegebbnek tűnik, mint az ing, de a fene sem tudja. Szimpatikusabb, így azt akasztja ki a szekrényből.*
- Nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok.
*Motyogja tényleg őszintén, majd lepakolva kezdi legombolni magáról a felsőt. Mivel eléggé megbízhatónak tűnik játszópajtása azzal nem is törődik, hogy leskelődik e avagy sem. Amúgy sem oda figyel. Pedig micsoda látvány lehet a törékeny női test, ahogy a hold sápadt fénye megcsillan a fehér bőrön, melyre szabadon omlik le a fehér, kócos hajzuhatag. Gondolja ezt természetesen magáról a teljes mértékben szerénységet képviselő félvér. Mert ugyebár ő sem hiú egy cseppet sem. Ezt a gondolatát pedig olyannyira nem érzi komolynak, hogy halkan még fel is kuncog rajta. Aztán az átázott felső puffan is a padlón, hogy azután a fekete anyagba bújjon bele. A haját kiszabadítja alóla, majd elégedetten karolja is át saját magát. Már ez a röpke pillanat is örömmel tölti el, hogy nem érzi magán azt a nedves göncöt. Végül az említetthez hajolva kapja fel a földről, hogy egy egyszerű mozdulattal hajítsa az ágyra. Most egyelőre nem vinné vissza magával. Majd, ha már takarodót akarnak fújni, akkor visszakéredzkedik érte. Ráér úgy akkor hazavinni. Talán addigra szárad is annyit, hogy Mordokhai ruháját visszaszolgáltatva abban mehessen haza.
Azután már a férfihoz fordul, s apró, bujkáló mosollyal figyeli pár pillanatig, talán kissé ábrándosabban a kelleténél. Végül a mosolyt egy apró szájhúzás és egy hosszú sóhaj váltja fel.*
- Jelentem parancsnok készen állok.
*Vágja is magát haptákba, azután kuncogva fordul tovább az ajtó felé.*
- Részemről mehetünk és most már nem halogathatjuk tovább. Együnk vagy fürödjünk előbb?
*Löki is át azonnal a döntés terhét Mordokhainak. Hátha ő hamarabb rávágja, hogy mi esne neki jobban. Ugyanis a lánynak igazából már mindegy is, egyformán jó, pihentető és kielégítő mindegyik lehetőség. Viszont nem akarna olyannal kezdeni, amihez a férfinak kevesebb kedve van. Keze közben pedig már a kilincsen van, s le is nyomva nyitja résnyire az ajtót. Ha társa is megindul, akkor pedig szélesre tárva lép ki a folyosóra.*
17322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:47:38
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:47:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Nézd már milyen kényes a királykisasszonyka, még hogy meleg víz!
*Csóválja a fejét arcán kaján vigyorral, ami szelíd somolygássá enyhül, ahogy a leány mellé perdül, tekintetét pedig elkapja a fogadó embertömegéről, hogy pillantásával kizárólag őt érintse. Bár a bociszemekre semmi szükség, elvégre Mordokhai is az imént felsorolt három tevékenység valamelyikét szeretné a belátható jövőben űzni, így hát csupán a sorrend a kérdés, ettől függetlenül remekül szórakozik az újabb kiváló alakításon.*
- Kezdetnek kiváló, de azért valami sorrendet sem állítana most már felállítani, nem gondolod?
*Kacagja iménti gondolatát bele a nagyvilágba, miközben Rocha elengedi karját, s látszólag a férfihoz hasonlóan kissé elkalandoznak gondolatai a kellemes melegben, ami az egész napos fagyoskodás után valóban felfoghatatlanul jó érzés. Persze a Hóhajú világéletében a hideg évszakokat kedvelte, és mivel az elmúlt időszakban vészesen gyakran kapta el a setét, borongós hangulat, igazán nem tart nagy árnak egy kis didergést az egész napnyi felhőtlen szórakozás fejében.*
- Ó, de még mennyire! S ha az ember egy nyakigláb, vérvörös hajú férfiúval utazik együtt úgy, hogy alapvetően egy kissé ő maga is kitűnik a tömegből, akkor tudnak csak igazán cifra megjegyzéseket tenni!
*Fényes nevetéséből könnyen levonható, hogy cseppet sem neheztel a föld mélyének szorgos bányászaira. Először katonák, majd utazók közt nevelkedett, ahol mindennapos volt a másik ugratása, így hát rég megtanulta már, hogy rosszindulatnak az írmagját sem lelni emögött, és nem egyszer megtapasztalta, milyen remek társaság a törpöké, főleg, ha már van bennük néhány kupa ser.
A lány következő megjegyzése mi tagadás, kissé kibillenti a férfit, szemöldökét szelíd mosoly kíséretében vonja fel, ám úgy tűnik egyelőre nem fog magyarázatot kapni erre a váratlanul őszinte és személyes megjegyzésre. Így hát nem is kéri meg, hogy esetleg folytassa, mert bár kíváncsivá tette Rocha, úgy érzi, minden efféle törekvés úgy hatna, mintha hiúságának cirógatására irányulna, az pedig nem kenyere. Bízik benne, hogy ha a leány úgy érzi, akkor úgy is visszatér még erre.*
- Evés és ivás.
*Biccent és már fordulna is a pult felé, miközben gyorsan körbenéz, tekintetével a fogadóst keresve, amikor is úgy tűnik, mégsem lesz ennyire egyszerű a dolog.*
- Hát igen, arra természetesen semmi esély, hogy a vacsora mellé csak annyit igyon az ember, amennyitől még határozottan tud közlekedni a saját lábán.
*Hecceli vigyorogva a lányt, de ítélkezésnek nyoma sincs a hangjában, valójában Mordokhai is valószínűtlennek tartja, hogy kedve lesz még talpra állni, ha lezökkennek a fogadó kellemes melegében és nekiállnak táplálkozni és iszogatni.
A javaslatra szinte azonnal bólint, igazság szerint gondolkodnia sem kell rajta, főleg mert az ő fejében is megfordult a dolog, csak valamiért kételkedett benne, hogy a leánynak ínyére lenne.*
- Na még csak az kéne, hogy haza kelljen menned! *Nevet.* Nem vagyok túlságosan eleresztve, ami a ruhatáramat illeti, de azért akad egy ingem, amit magadra ölthetsz, ha nem zavar, hogy egy kicsit nagy rád.
*Azzal int is Rochának, hogy kövesse, s megindul a kályha melletti falépcső felé, hogy kisvártatva már a hatos szoba előtt álldogáljon. A zár halk fémsikolyt hallat, ahogy elfordítja benne a kulcsot, ő pedig belép a gyéren megvilágított helyiségbe. Elhúzza a függönyt az ablak elől, hogy kissé jobban lássanak, majd gyorsan megszabadul mindentől, amit feleslegesnek ítél, a köpenyétől, a kardjától, a felsőtestét takaró ruházattól, így a beáradó holdfényben jól láthatóvá válik az őt borító számtalan sebhely, hol kisebbek, hol ijesztően nagyok. Furcsán mezítelennek érzi magát, hiszen ezek mindegyike egy-egy el nem mesélt történet, külön fejezet az életéből, így hát ezt megtörendő a szobában található nagyobbik szekrény felé veszi az irányt, amiből kiemel magának egy ugyancsak fekete tunikát, amelynek szakasztott mása egy egyszerű fehér ing mellett csüng. Int a leánynak, hogy válassza, amelyiket kényelmesebbnek ítéli, majd rögtön hátat is fordít, miközben lassú, kimért mozdulatokkal felöltözik, övét, amin immár csak a hosszú tőr csüng, meghúzza dereka körül.*
- Szólj, ha elkészültél.
*Mondja végül halkan a lánynak, továbbra is háttal állva neki.*
- Nézd már milyen kényes a királykisasszonyka, még hogy meleg víz!
*Csóválja a fejét arcán kaján vigyorral, ami szelíd somolygássá enyhül, ahogy a leány mellé perdül, tekintetét pedig elkapja a fogadó embertömegéről, hogy pillantásával kizárólag őt érintse. Bár a bociszemekre semmi szükség, elvégre Mordokhai is az imént felsorolt három tevékenység valamelyikét szeretné a belátható jövőben űzni, így hát csupán a sorrend a kérdés, ettől függetlenül remekül szórakozik az újabb kiváló alakításon.*
- Kezdetnek kiváló, de azért valami sorrendet sem állítana most már felállítani, nem gondolod?
*Kacagja iménti gondolatát bele a nagyvilágba, miközben Rocha elengedi karját, s látszólag a férfihoz hasonlóan kissé elkalandoznak gondolatai a kellemes melegben, ami az egész napos fagyoskodás után valóban felfoghatatlanul jó érzés. Persze a Hóhajú világéletében a hideg évszakokat kedvelte, és mivel az elmúlt időszakban vészesen gyakran kapta el a setét, borongós hangulat, igazán nem tart nagy árnak egy kis didergést az egész napnyi felhőtlen szórakozás fejében.*
- Ó, de még mennyire! S ha az ember egy nyakigláb, vérvörös hajú férfiúval utazik együtt úgy, hogy alapvetően egy kissé ő maga is kitűnik a tömegből, akkor tudnak csak igazán cifra megjegyzéseket tenni!
*Fényes nevetéséből könnyen levonható, hogy cseppet sem neheztel a föld mélyének szorgos bányászaira. Először katonák, majd utazók közt nevelkedett, ahol mindennapos volt a másik ugratása, így hát rég megtanulta már, hogy rosszindulatnak az írmagját sem lelni emögött, és nem egyszer megtapasztalta, milyen remek társaság a törpöké, főleg, ha már van bennük néhány kupa ser.
A lány következő megjegyzése mi tagadás, kissé kibillenti a férfit, szemöldökét szelíd mosoly kíséretében vonja fel, ám úgy tűnik egyelőre nem fog magyarázatot kapni erre a váratlanul őszinte és személyes megjegyzésre. Így hát nem is kéri meg, hogy esetleg folytassa, mert bár kíváncsivá tette Rocha, úgy érzi, minden efféle törekvés úgy hatna, mintha hiúságának cirógatására irányulna, az pedig nem kenyere. Bízik benne, hogy ha a leány úgy érzi, akkor úgy is visszatér még erre.*
- Evés és ivás.
*Biccent és már fordulna is a pult felé, miközben gyorsan körbenéz, tekintetével a fogadóst keresve, amikor is úgy tűnik, mégsem lesz ennyire egyszerű a dolog.*
- Hát igen, arra természetesen semmi esély, hogy a vacsora mellé csak annyit igyon az ember, amennyitől még határozottan tud közlekedni a saját lábán.
*Hecceli vigyorogva a lányt, de ítélkezésnek nyoma sincs a hangjában, valójában Mordokhai is valószínűtlennek tartja, hogy kedve lesz még talpra állni, ha lezökkennek a fogadó kellemes melegében és nekiállnak táplálkozni és iszogatni.
A javaslatra szinte azonnal bólint, igazság szerint gondolkodnia sem kell rajta, főleg mert az ő fejében is megfordult a dolog, csak valamiért kételkedett benne, hogy a leánynak ínyére lenne.*
- Na még csak az kéne, hogy haza kelljen menned! *Nevet.* Nem vagyok túlságosan eleresztve, ami a ruhatáramat illeti, de azért akad egy ingem, amit magadra ölthetsz, ha nem zavar, hogy egy kicsit nagy rád.
*Azzal int is Rochának, hogy kövesse, s megindul a kályha melletti falépcső felé, hogy kisvártatva már a hatos szoba előtt álldogáljon. A zár halk fémsikolyt hallat, ahogy elfordítja benne a kulcsot, ő pedig belép a gyéren megvilágított helyiségbe. Elhúzza a függönyt az ablak elől, hogy kissé jobban lássanak, majd gyorsan megszabadul mindentől, amit feleslegesnek ítél, a köpenyétől, a kardjától, a felsőtestét takaró ruházattól, így a beáradó holdfényben jól láthatóvá válik az őt borító számtalan sebhely, hol kisebbek, hol ijesztően nagyok. Furcsán mezítelennek érzi magát, hiszen ezek mindegyike egy-egy el nem mesélt történet, külön fejezet az életéből, így hát ezt megtörendő a szobában található nagyobbik szekrény felé veszi az irányt, amiből kiemel magának egy ugyancsak fekete tunikát, amelynek szakasztott mása egy egyszerű fehér ing mellett csüng. Int a leánynak, hogy válassza, amelyiket kényelmesebbnek ítéli, majd rögtön hátat is fordít, miközben lassú, kimért mozdulatokkal felöltözik, övét, amin immár csak a hosszú tőr csüng, meghúzza dereka körül.*
- Szólj, ha elkészültél.
*Mondja végül halkan a lánynak, továbbra is háttal állva neki.*
17321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 22:45:14
Üzenet elküldve: 2022-03-27 22:45:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Mikor Nolen mozdul, a wegtoreni széke hangosan nyikordul, ahogyan belefeszül. Kupáját még az asztallapra rakja, tekintetét egy pillanatra sem veszi le a közeledő férfiról. Gyanakvás, meglepetés, s talán némi félelem az, ami kavarog a zöldekben, valószínűleg a szesz homálya miatt, de egyszerűen képtelen most megjósolni, mire készül a másik. Nem hátrál ijedten, csak zavartan kivár.
Izmai dacosan megfeszülnek, mikor az ismerős karok körülfonják. Minden porcikájával tiltakozni akar az ölelés ellen, szeretné kitépni magát, elhúzódni, elmenekülni, nem nézni vissza. Mégsem mozdul, csak összeszorult torokkal figyeli a kikötői szívének dobogását a mellkasán, rengeteg erőt felemészt most, hogy ellenáll a makacsul kibukni kívánó könnyeknek. Erős marad, noha végül az ölelésnek csak megadja magát. Bizonytalanul kúsznak kezei a férfi hátára, és akármennyire is arra húzza ösztöne, nem kapaszkodik bele kétségbeesetten a kabátba. Csupán kiélvezi az újra találkozás pillanatnyi, tünékeny örömét, magába szívja a szesz, a dohány és a szajházás nehéz aromái alatt megbúvó illatot.
Miután elhúzódnak egymástól egy darabig még veszettül verdes a szíve, vennie kell most egy mély, józanító levegőt, aztán meg kortyolnia a borból a tompuláshoz. Nem képes levenni róla a szemét, mintha még mindig attól tartana, hogy csak hallucinál a szesztől és a káprázat akármelyik pillanatban szertefoszlik.
Rosszallóan összevonja szemöldökét a kis spicces ügyetlenkedést látva, pedig aztán saját állapotát figyelembe véve semmi joga az ítélkezéshez.*
- Komolynak tűnik. *jegyzi meg gúnyolódva, aztán valami szomorkás derű kanyarog képére, hangja elhalkul* - De még milyen kicsi...
*Aztán egy torokköszörüléssel igyekszik eloszlatni a borút, egy kis hezitálás után pedig átül kérdés nélkül Nolen asztalához. Nem feltétlenül gondolja azt, hogy egykori szeretője a történtek után megérdemli az őszinte aggodalmát, mégis önkéntelenül cikázni kezdenek a gondolatok a fejében, mikor a szakállas arcot a tengerész tenyerébe temeti. Egyelőre azonban nem akar a múltról beszélni, noha tudja, hogy kikerülhetetlen.*
- Azért annyira csak nem lehet szörnyű az itóka, hogy elpityeredj. *üti el viccel a dolgot, aztán a neki szánt tea után nyúl, hogy belekortyolhasson. Átszalad egy grimasz az arcán a kesernyés íztől.*
- Meggondoltam magam, sírj csak nyugodtan.
*Mikor Nolen mozdul, a wegtoreni széke hangosan nyikordul, ahogyan belefeszül. Kupáját még az asztallapra rakja, tekintetét egy pillanatra sem veszi le a közeledő férfiról. Gyanakvás, meglepetés, s talán némi félelem az, ami kavarog a zöldekben, valószínűleg a szesz homálya miatt, de egyszerűen képtelen most megjósolni, mire készül a másik. Nem hátrál ijedten, csak zavartan kivár.
Izmai dacosan megfeszülnek, mikor az ismerős karok körülfonják. Minden porcikájával tiltakozni akar az ölelés ellen, szeretné kitépni magát, elhúzódni, elmenekülni, nem nézni vissza. Mégsem mozdul, csak összeszorult torokkal figyeli a kikötői szívének dobogását a mellkasán, rengeteg erőt felemészt most, hogy ellenáll a makacsul kibukni kívánó könnyeknek. Erős marad, noha végül az ölelésnek csak megadja magát. Bizonytalanul kúsznak kezei a férfi hátára, és akármennyire is arra húzza ösztöne, nem kapaszkodik bele kétségbeesetten a kabátba. Csupán kiélvezi az újra találkozás pillanatnyi, tünékeny örömét, magába szívja a szesz, a dohány és a szajházás nehéz aromái alatt megbúvó illatot.
Miután elhúzódnak egymástól egy darabig még veszettül verdes a szíve, vennie kell most egy mély, józanító levegőt, aztán meg kortyolnia a borból a tompuláshoz. Nem képes levenni róla a szemét, mintha még mindig attól tartana, hogy csak hallucinál a szesztől és a káprázat akármelyik pillanatban szertefoszlik.
Rosszallóan összevonja szemöldökét a kis spicces ügyetlenkedést látva, pedig aztán saját állapotát figyelembe véve semmi joga az ítélkezéshez.*
- Komolynak tűnik. *jegyzi meg gúnyolódva, aztán valami szomorkás derű kanyarog képére, hangja elhalkul* - De még milyen kicsi...
*Aztán egy torokköszörüléssel igyekszik eloszlatni a borút, egy kis hezitálás után pedig átül kérdés nélkül Nolen asztalához. Nem feltétlenül gondolja azt, hogy egykori szeretője a történtek után megérdemli az őszinte aggodalmát, mégis önkéntelenül cikázni kezdenek a gondolatok a fejében, mikor a szakállas arcot a tengerész tenyerébe temeti. Egyelőre azonban nem akar a múltról beszélni, noha tudja, hogy kikerülhetetlen.*
- Azért annyira csak nem lehet szörnyű az itóka, hogy elpityeredj. *üti el viccel a dolgot, aztán a neki szánt tea után nyúl, hogy belekortyolhasson. Átszalad egy grimasz az arcán a kesernyés íztől.*
- Meggondoltam magam, sírj csak nyugodtan.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880