//Kis kikapcsolódás//
*Nille látva a másik szemében megcsillanó sajnálatot, irtózatos haragra gerjed. Mindig is gyűlölte a sajnálkozókat, hiszen csak azokat kell illetni ezzel az érzéssel, akik már elveszettek, reménytelenek ebben a világban. Sosem tartotta magát ilyen lélekként számon. Már épp nyúlna ösztönösen az övén rejtőző különféle éles dobófegyverek valamelyikéhez, de az ölében patkánya érzékeli a feszültséget, rózsaszín kis nóziját rászegezve figyelmeztetőleg hat rá. Nem, nem kellene megölni senkit, de még bántani se volna okos dolog. Szemei szikrákat szórnak, izmai megfeszülnek, de minden koncentrációs képességét felhasználva visszafogja ártó szándékait, de figyelmezteti a srácot.*
- Meg ne próbálj sajnálni engem, kellemetlen véget érhet a tevékenységed, meglehetősen gyorsan.
*Haragja hamar elillan tűnékeny kámforként, végül ez csak egy szerencsétlen, félhülye flótás. Nem tehet róla, hogy nincs tisztában a határokkal. Hallva az emberekkel kapcsolatos elővigyázatosságról szóló vélekedést, halkan felkacag.*
- Akár hiszed, akár nem, én vagyok mind közül a legkétszínűbb és a legálszentebb.
*Leplezetlen incselkedik, szórakozva a másikon. Furcsa tekintetét látva felszalad egyik szemöldöke, nem igazán tudja mire vélni a dolgot. Jobbnak látja annyiban hagyni, nem szokása feleslegesen firtatni semmit sem. Hozzászokott már, hogy ha túl sokat kérdez, hamar az orrára koppinthatnak, érthető módon. A játék gondolatán elgondolkozik néhány pillanatra, hiszen nem okos dolog túl sok aranyat kockáztatnia, így is ügyesebbnek kell bizonyulnia másnap, ha nem szeretne éhen maradni. Gyorsan mérlegel, de győzedelmeskedik gyermeki énje, és a játék izgalma, inkább üres gyomorral lófrál majd. Az úgyis a holnap problémája lesz, ő pedig jobban szeret a mának élni. Elvigyorodik, s kihívó tekintetet szegez a másikra.*
- Ám legyen. Mókásan hangzik a dolog.
*Úgyis tudja, hogy ha veszít, rögtön le is lép, kihátrálva a helyzetből. Sosem tartozott a szavukat tartó, tisztességes fajták közé. Az élete így határozottan könnyebbnek és kiegyensúlyozottabbnak bizonyult, no meg persze egy utcakölyök hol tanult volna tisztességet?
Meglepődik a másik bemutatkozásán, neki már eszébe sem jut, hogy magától megossza a személyazonosságát másokkal. Ő a név nélküli arc, a tömegből egy kicsi senki, meg is van elégedve ezzel a szereppel. Viszont ez az ipse nem tűnik olyannak, aki különösebb veszélyforrást jelentene számára, ha mégis, biztosan rövidre tudja zárni majd.*
- Szólíts Nillének, ha nagyon szólítani szeretnél valahogy.
*Az udvariaskodó formulákat lehagyja a lakonikusan tömör bemutatkozásról. Ezeket a sallang mondatokat mindig egy társadalmilag berögzült súlytalan hazugságnak tartotta, nem is él velük soha.*