//Cicasimogatás//
*Érdekes fordulat, hirtelen minden boldog-boldogtalan velük akar tartani. Coralynde nem gondolja, hogy ennyire érdekes emberek lennének, de ki tudja, lehet valaki hasznot akar húzni a párosból. Elvégre Bobbir nem úgy néz ki, mint egy utolsó fityingtelen valaki, és alkalmanként elég a feltételezés, hogy pénzes az ember, s máris olyan társaság gyűlik köré, akit nem feltétlenül akar. Ez a hófehér teremtés, aki épphogy akkora, mint Cora, egészen szerénynek tűnik, mint aki már azért is bocsánatot akar kérni, hogy kettőnél több ember között levegőt vesz, nehogy elvegye tőlük az éltető energiát. Bobbir egyszerűen megoldja a maradás kérdéskörét, ugyanis a nem-maradás mellett dönt, így a fehérhajú lányka lerendezettnek tekinthető.*
- Talán még megtalálsz bennünket valamikor. Csak keressed a szőke ciklont a szolid elffel, aztán a végén lehet ránk lelsz.
*Bátorítóan mosolyog Noliera egy kacsintással kísérve, s ezzel egészen úgy érzi, hogy már ma is tett valami jót. Kicsit sajnálja, hogy nem tudhatott meg többet erről a különös lányról, de most kis részben Bobbir diktálja a tempót, úgyhogy ha menni kell, hát menni kell. Közben feltűnik a különös árnyék is, aki eddig csak idegesítő motoszkálásként volt jelen Cora fejében, s nem igazán tudja mit kezdjen vele. Cseppet sem oly szolidan közelíti meg a társaságot, mint Nolie, csak így jön, aztán közli, hogy akkor ő most jön.*
- Nem kellünk mi ahhoz, hogy maga cipőt vegyen! Hát micsoda modor ez! Erre tanította az anyja, hogy kihallgatózzon mindenféle népeket, he?
*Hangjában cseppnyi feddés hallható, tekintete egészen komoran méregeti az idegent. Mintha szemének puszta meresztgetésével meg tudná nevelni a vörösköpenyes embert, pedig ironikus módon még maga Coralynde sem az illem vagy a jó modor példaképe. Szimplán csak idegesítik az ilyen árnyékban bujkáló, titokban figyelgető személyek, sokkal jobban szívleli az egyenes embereket.*
- Na de ha nem akar rosszat, minek bujkál? Minek a köpeny meg a körítés?! De mit bánom én, jöjjön cipőt venni, csak aztán ne legyen láb alatt!
*Mondja ezt a maga 5 láb magasságával a jó pár fejjel magasabb teremtésnek. Nyilvánvaló, a bolhák tudnak csak igazán nagyot ugrani! Azzal Bobbirra pillant megerősítésért, hogy szerinte hogyan tovább. Részéről indulhatnak tovább, jelzi ezt azzal, hogy ő is felkel az asztal mellől, s tétova lépést tesz a kijárat felé.*