//Hamiskás dallamok//
*Máskor imádná, ha hercegnőnek hívnák, de nem ilyen kontextusban, pedig tény, hogy igyekezett valamiféle királykisasszonynak öltözni, már csak a saját szórakoztatása végett is.
Ahogy a kampó a szeme felé közeledik, nem bírja elviselni, azonnal hátra is rántja előle a fejét, csuklója azonban a férfi vaskos ujjai közé szorul, így a tekintetét egyelőre kénytelen állni.
Mindeközben a háta mögül, Lazziar irányából még egy tőr is mellette köt ki, amitől talán ő ijed meg jobban, nem Svornt. Kissé meg is feszül miatta, de aztán megnyugszik, mikor rájön, hogy honnan érkezett a meglepetés.
Az elf egyébként nem tudhatja, bár akár még sejthetné is, hogy a „vicc”, amivel a kalóz röhögve köszön el mielőtt távozna, nem is vicc igazán. Az aranyak mellett valóban saját magát ajánlotta fel neki, ha vállalja, hogy a Lamantin kapitánya lesz. Az egyetlen bökkenő, hogy még nincs hajó, sőt, a Wegtorenbe vezető útjuk szervezése sem megy zökkenőmentesen. Már előre látja, hogy Svornt emiatt is ki fog rá akadni, pedig erről aztán tényleg nem tehet.
Mikor újra kettesben maradnak Lazz-zel, megnyugodva fújja ki a levegőt, és a dobótőr irányába pillant. Már épp nyúlna érte, mikor a férfi megjelenik mellette, és kihúzza azt a falból.*
- Igen, jól, köszönöm. *Bólint a kérdésre. Legyen is bármennyire zord és undok néha ez a fickó, úgy tűnik, hogy a hölgyek sorsát, köztük az övét is, a szívén viseli.*
- Ott, hogy próbálnék neked kedveskedni, de úgy tűnik, hogy ma nem kérsz az érintésemből. Feldúlt vagy? *Kérdezi kíváncsian, majd az ablakhoz sétál, hogy kinyissa azt, és beengedjen rajta némi levegőt. Eddig hárman szívták ebben a kis szobában, nem csoda, hogy elfogyott. Svornt-t nem említi, legyen az az ő dolga, hogy honnan ismeri, miért volt most itt és miért adott neki egy zsák aranyat. Szerencsére társa sem feszegeti ezt a témát. Néhány rövidke másodpercig még háttal áll neki, míg átgondolja, hogyan mondja el azt, amiért felhívta most magához a férfit, majd megfordul, és mit sem sejtve arról, hogy a másik pont ugyanígy beszélni akar vele, a mondókájába kezd.*
- Átköltözöm Selyemrévbe. A jövőben ott találsz majd meg engem. Azon gondolkoztam, hogy segíthetnél átvinni a holmimat, és akkor nem kellene fizetned egy ideig, de azt hiszem, inkább megoldom egyedül. Csak tudj róla, hogy már nem itt kell keresned. *Természetesen nem olyan balga ő, hogy a Grendaer kúriához vezesse Lazziart, és nem is ott tervezi fogadni a kuncsaftjait amúgy sem, de szerencsére pont kapóra jön Nestar úr ajánlata. Az alkimista háza, ahol a kísérleteinek fenntartott részek úgyis szigorúan el lesznek zárva, és a tulajdonosa is túl híres és erős ahhoz, hogy packázzanak vele, nagyobb biztonságot nyújt majd az ilyesfajta ügyletek lebonyolításának, mint Nixa otthona.*