- Igaz! *Ezután már (talán) a negyedik poháron is túl van. Mielőtt még jobban elhomályosulna az ivó berendezése a szeme előtt, még futja egy kaján vigyorra.* - Kár lenne, ha túl nagy előnnyel nyernék... *Veti oda halkan, piszkálódóan, kislányos vihogással kísérve, közben kénytelen immár az asztalon pihengető karjára letámasztani az állát. Kicsit talán nagyobb figyelemre méltó dolog, hogy régen látott a helyiségben fix pontot, csak van itt egy valahol...*
- Hát igen, a pá-á-lin-ka! *Ad egy kis dallamosságot a szónak, hiszen egy remek ital tartozik hozzá! Még kicsit a fejét is billegteti hozzá jobbra-balra nagy vígan, bár utólag kiderül, hogy ez nem éppen a legjobb ötlet volt, hisz' a világ majd' tótágast áll, az ő feje pedig kezd roppant módon szédülni.*
- De holnapra elmúlik... Aztán visszafagy. *Folytatja a már megkezdett hasonlatot, felvázolva a holnapi viselkedését. Egy pillanatra bizony megint az a Quae szólalt meg, aki két szóval meg tud gyilkolni bármilyen szituációt, de ebben az esetben talán, vagy inkább valószínűleg nincs túl sok jelentősége.
Következik a vörös szóáradata amit végighallgatva Quae elismerően bólint.* -Hm... Azt hiszem most felülmúltad önmagad... Bár a karmok talán túlzás. *Hihetetlen, hogy mikre nem képes az alkohol. Vallatásokon nem is kínzást kéne alkalmazni, hanem pálinkát kéne itatni az alannyal.
Az ötletre Quae magához ragadja az üveget, ennek a mai estének, sőt lassan éjszakának már úgyis mindegy, ha már ló, legyen kövér! Vagy... Kacsa? Lúd? Hogy is... A további csevejből egyre kevesebbet fog fel, hiszen a gyomrában az a bizonyos szorító, kellemetlen érzés egyre fokozódik és egyre jobban csökkenti gazdája így is kevés koncentrációját.
Amikor meg a démonszemű felpattan a székéről, a világ már végképp szétesik, mintha minden arra kezdene dőlni, amerre Mordach elindul. Jól is jön a kitartott kéz... Quae szorítása enyhül az üvegen, de ahhoz nem eléggé, hogy ne rántsa magával és az végül ne törjön szilánkokra a földön. A nedű végül szétfolyik a padlón...*
- Azt hiszem szükségem lesz arra a hintóra... *Motyogja rekedten, immár azon igyekezve, hogy saját magát megtartsa egy darabban. Közben érkezik egy másik hölgy, aki, nos, enyhén fogalmazva is jóval nagyobb magasságokban jár, mint amilyen mélységben most ő. Mintha ismerné Mordachot, de Quae most inkább a saját gondjaival foglalkozik, így jobb mindenkinek...*