Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 219 (4361. - 4380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4380. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-31 18:43:07
Üzenet elküldve: 2023-08-31 18:43:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Nawanthiri keze finoman megsimogatja az árváét. Aki elsősorban jó alaposan megszeppen. Egy év alatt, ugyanis ennyi idő telt el, mióta Rorki nyomtalanul eltűnt, teljesen elszokott az ilyen közvetlen érintésektől. A legelső gondolata az, hogy gyorsan elrántja a sajátját. Ám mire ezt megtehetné valami teljesen más érzés kezd terjedni a lányban. Egyfajta melengető megnyúgvás. Kékjeit hamar a mandulaszemű nőre szegezi. Viszont egy hálás félmosolyon kívül semmi mást nem tud jelenleg produkálni. Talán nem is kell több. De lelke mélyén mégis adósnak érzi magát. Kevesen tennének, akár fele ennyit is, egy Lilyhez hasonló vakarcsért. A kínos gondolatot Ukrom szavai kergetik el. Az ork ezúttal egy igazi kalandot tár asztaltársai elé. Ebben aztán akad izgalom. Egy szörnyeteg által felfalt jószágok és gazdáik okozzák a kezdeti bonyodalmakat. Persze hamar fel is tűnnek a hősök, akik igyekeznek orvosolni a problémát. A félvér tetszését Na'ati nyeri el jobban. Mégiscsak ő a páros esze. Egy furmányos terv pedig gyakran hasznosabb, mint vakon csépelni az ellent. Gyorsan túl is jár mind a szörnyeteg és a testvére eszén is egy furfangos csapdával. Mikor pedig az izgalom már a felhőket karcolja, a mesélő egyszerűen bevágja a szunyát.*
- De, naaa...
*Húzza el a száját az árva. Hiszen ő kíváncsi lett volna a történet végére. Mivel az a testvérek hőstettei egyikét meséli el, nyilván kiszámítható, hogy legyőzik a förmedvényt. Mégis szívesen hallgatta volna a szürke szájából, aki meglepően jó mesemondó ahhoz képest, hogy milyen fukarul bánik a szavakkal. Ekkor a nagyon nehezen kimondható névvel rendelkező nő fog bele a saját múltjáról szóló történetbe.*
- Óriások? Az biztosan érdekes lehetett.
*Bármennyire is hihetetlen, Lily csak néhány hattal a mai nap előtt látott először óriást. Nem is tudta hová tenni, hogy mitől nőtt olyan nagyra az az ember. Viszont ez megválaszol egy kérdést, ami az iménti események után merült fel benne. A kereskedőházban látott szerecsenbőrű hegyomlásnak, bár a mérete félelmetes volt. De a mosolya hasonló melegséggel töltötte el az árvát, mint a szerzetes érintése. Amíg ezen morfondírozgat Nawanthiri újabb kérdést tesz fel.*
- Elmondom, ha cserébe mesélsz nekem az óriásokról. Bármit, ami épp eszedbe jut.
*Veti fel egy komisz mosollyal fűszerezve. Majd gyorsan meg is válaszolja a kérdést, mivel a kíváncsiság hatalmas úr.*
- Egyszerűen közölték, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy magamról gondoskodjak. Adtak száz aranyat és utamra engedtek.
*Hatalmasat sóhajt mielőtt folytatná. Valahol megérti ezt, miért kellett ezt tenniük. Egy pillanatig sem lázadt a döntés ellen.*
- Tudod, nagyon sokan voltunk. Egyeseknek pedig nagyobb szüksége van a gondozásra, mint másoknak. Nos én a mások közé tartoztam akkor.
*A másik kérdésre nem igazán akaródzik válaszolni a félévnek. De szó nélkül sem hagyhatja. Így egy kompromisszumos válasz mellett dönt.*
- Annál jobb neked, minél kevesebbet tudsz azokról, akikkel lógok mostanság.
*Kissé közelebb hajolva a szerzeteshez, hangját halkabbra fogva folytatja.*
- Gyilkosok, akik pénzért bárkivel végeznek, ha érdekükben áll. Én is épp azon vagyok, hogy hátra hagyjam őket. Azutóbbi kalandból tanultam eleget.
*Mutat a hasán éktelenkedő vágás felé.*
- Mint láthatod, nem vagyok harcos alkat. És nem szívesen halnék meg mások céljaiért. Még csak azt nem tudom, hogy merre induljak.
*Meséli úgy mintha a legjobb barátjával teázgatna. Mellette szóljon, hogy ez már azóta kikívánkozik belőle, hogy visszatértek Artheniorba.*
- És te? Te miből élsz? Ha jól tudom, szerzetes vagy. De miféle?
*Nawanthiri keze finoman megsimogatja az árváét. Aki elsősorban jó alaposan megszeppen. Egy év alatt, ugyanis ennyi idő telt el, mióta Rorki nyomtalanul eltűnt, teljesen elszokott az ilyen közvetlen érintésektől. A legelső gondolata az, hogy gyorsan elrántja a sajátját. Ám mire ezt megtehetné valami teljesen más érzés kezd terjedni a lányban. Egyfajta melengető megnyúgvás. Kékjeit hamar a mandulaszemű nőre szegezi. Viszont egy hálás félmosolyon kívül semmi mást nem tud jelenleg produkálni. Talán nem is kell több. De lelke mélyén mégis adósnak érzi magát. Kevesen tennének, akár fele ennyit is, egy Lilyhez hasonló vakarcsért. A kínos gondolatot Ukrom szavai kergetik el. Az ork ezúttal egy igazi kalandot tár asztaltársai elé. Ebben aztán akad izgalom. Egy szörnyeteg által felfalt jószágok és gazdáik okozzák a kezdeti bonyodalmakat. Persze hamar fel is tűnnek a hősök, akik igyekeznek orvosolni a problémát. A félvér tetszését Na'ati nyeri el jobban. Mégiscsak ő a páros esze. Egy furmányos terv pedig gyakran hasznosabb, mint vakon csépelni az ellent. Gyorsan túl is jár mind a szörnyeteg és a testvére eszén is egy furfangos csapdával. Mikor pedig az izgalom már a felhőket karcolja, a mesélő egyszerűen bevágja a szunyát.*
- De, naaa...
*Húzza el a száját az árva. Hiszen ő kíváncsi lett volna a történet végére. Mivel az a testvérek hőstettei egyikét meséli el, nyilván kiszámítható, hogy legyőzik a förmedvényt. Mégis szívesen hallgatta volna a szürke szájából, aki meglepően jó mesemondó ahhoz képest, hogy milyen fukarul bánik a szavakkal. Ekkor a nagyon nehezen kimondható névvel rendelkező nő fog bele a saját múltjáról szóló történetbe.*
- Óriások? Az biztosan érdekes lehetett.
*Bármennyire is hihetetlen, Lily csak néhány hattal a mai nap előtt látott először óriást. Nem is tudta hová tenni, hogy mitől nőtt olyan nagyra az az ember. Viszont ez megválaszol egy kérdést, ami az iménti események után merült fel benne. A kereskedőházban látott szerecsenbőrű hegyomlásnak, bár a mérete félelmetes volt. De a mosolya hasonló melegséggel töltötte el az árvát, mint a szerzetes érintése. Amíg ezen morfondírozgat Nawanthiri újabb kérdést tesz fel.*
- Elmondom, ha cserébe mesélsz nekem az óriásokról. Bármit, ami épp eszedbe jut.
*Veti fel egy komisz mosollyal fűszerezve. Majd gyorsan meg is válaszolja a kérdést, mivel a kíváncsiság hatalmas úr.*
- Egyszerűen közölték, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy magamról gondoskodjak. Adtak száz aranyat és utamra engedtek.
*Hatalmasat sóhajt mielőtt folytatná. Valahol megérti ezt, miért kellett ezt tenniük. Egy pillanatig sem lázadt a döntés ellen.*
- Tudod, nagyon sokan voltunk. Egyeseknek pedig nagyobb szüksége van a gondozásra, mint másoknak. Nos én a mások közé tartoztam akkor.
*A másik kérdésre nem igazán akaródzik válaszolni a félévnek. De szó nélkül sem hagyhatja. Így egy kompromisszumos válasz mellett dönt.*
- Annál jobb neked, minél kevesebbet tudsz azokról, akikkel lógok mostanság.
*Kissé közelebb hajolva a szerzeteshez, hangját halkabbra fogva folytatja.*
- Gyilkosok, akik pénzért bárkivel végeznek, ha érdekükben áll. Én is épp azon vagyok, hogy hátra hagyjam őket. Azutóbbi kalandból tanultam eleget.
*Mutat a hasán éktelenkedő vágás felé.*
- Mint láthatod, nem vagyok harcos alkat. És nem szívesen halnék meg mások céljaiért. Még csak azt nem tudom, hogy merre induljak.
*Meséli úgy mintha a legjobb barátjával teázgatna. Mellette szóljon, hogy ez már azóta kikívánkozik belőle, hogy visszatértek Artheniorba.*
- És te? Te miből élsz? Ha jól tudom, szerzetes vagy. De miféle?
4379. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-31 13:10:22
Üzenet elküldve: 2023-08-31 13:10:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Bár Lily máshova néz, figyelmesen hallgatja. Mikor a lányka a történet végére ér, halványan elmosolyodik, és megsimogatja a kezét. Ha nem húzza el, Lily keze valószínűleg elveszik az övé alatt. Hogy a másiknak szüksége van-e egy idegen együttérzésére, nem tudhatja, de Nawanthirit arra tanították: az eszes lények mind egymásért születtek. Mindenkinek jár a törődés.
Ezután Ukrom belefog Krata és Na'ati hőstettébe. Mandulaszem ezt is nagy figyelemmel hallgatja, és továbbra is Kratát bírja jobban a párosból. Mégiscsak ő néz bele a szörny torkába! Aztán tűzbomba robban, a féreg a varázsló után veti magát, a feszültség tetőfokára hág… a szürkebőrűt pedig elnyomja a buzgóság.
Nawanthiri majdnem elneveti magát. Gyengéden simogatni kezdi az ork nagy gombóc fejét, de csak annyira, hogy jobban tudjon tőle aludni.*
- Én sem ismertem a szüleim. *mondja aztán Lilynek* A Wegtoreni-erdőben nőttem fel, óriás szerzetesek között. Ők tanítottak meg harcolni. Alig tipegtem még, amikor megtaláltak. Hogyhogy kitették a szűröd az árvaházból? Szabad tudni, kinél vagy most?
*Az eddigiek alapján gyanítja, hogy a lányka - akinél olyan sokkal talán nem is idősebb - nem máról holnapra él, hanem valaki pártfogásában. A Polgárnegyedben jó pár utcagyereket ismer, és Lilyben nem érzi azt a kegyetlenséget, ami bennük megvan.*
*Bár Lily máshova néz, figyelmesen hallgatja. Mikor a lányka a történet végére ér, halványan elmosolyodik, és megsimogatja a kezét. Ha nem húzza el, Lily keze valószínűleg elveszik az övé alatt. Hogy a másiknak szüksége van-e egy idegen együttérzésére, nem tudhatja, de Nawanthirit arra tanították: az eszes lények mind egymásért születtek. Mindenkinek jár a törődés.
Ezután Ukrom belefog Krata és Na'ati hőstettébe. Mandulaszem ezt is nagy figyelemmel hallgatja, és továbbra is Kratát bírja jobban a párosból. Mégiscsak ő néz bele a szörny torkába! Aztán tűzbomba robban, a féreg a varázsló után veti magát, a feszültség tetőfokára hág… a szürkebőrűt pedig elnyomja a buzgóság.
Nawanthiri majdnem elneveti magát. Gyengéden simogatni kezdi az ork nagy gombóc fejét, de csak annyira, hogy jobban tudjon tőle aludni.*
- Én sem ismertem a szüleim. *mondja aztán Lilynek* A Wegtoreni-erdőben nőttem fel, óriás szerzetesek között. Ők tanítottak meg harcolni. Alig tipegtem még, amikor megtaláltak. Hogyhogy kitették a szűröd az árvaházból? Szabad tudni, kinél vagy most?
*Az eddigiek alapján gyanítja, hogy a lányka - akinél olyan sokkal talán nem is idősebb - nem máról holnapra él, hanem valaki pártfogásában. A Polgárnegyedben jó pár utcagyereket ismer, és Lilyben nem érzi azt a kegyetlenséget, ami bennük megvan.*
4378. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-30 23:07:35
Üzenet elküldve: 2023-08-30 23:07:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Elégedettséggel hallja az összekötő eredet miatti kapcsolat látható megteremtődését, ami több egymás közötti beszélgetésre vezet a lányok részéről, Ukrom pedig addig kortyolhat még az italából. Nem teát és nem egy poharat rendelt volna, ha tudja hogy ennyit fogja járatni a száját. Önszántából, ráadásul. Lilyenn a szokásostól enyhén szólva is eltérően szomorúra fordítja a hangulatot, komor énje pedig csendes részvétben hagyja, hogy megüljenek amaznak az emlékei. Zárt szavaknak, és eddig nem látott arckifejezésnek lehet szem-és fültanúja, amit az ork egy kurta bólintás keretében el is könyvel. Az említett árvaháznál kiad egy kis "hmm" hangot; kevesebb mint egy év telhetett el aközött és a mocskos munka általi találkozásuk között.* ~ Mégis milyen képzést végzett el? A hollóval? ~ *Ez megmagyarázza előfordult naivitását, de furcsa elismeréssel tölti el az őt, hogy azon kívül is hogy teljesített a kölyök. Hanem valami hiányzik a képből. Vagy egy nagyon más árvaház lehetett az a hely, mint ami elsőre eszébe jut. Bár az is lehet, hogy Ukromnak van téves elgondolása az árvaházakról, nem ebben ő a szakértő.
Ha eltelt egy kis idő kettejük felszólalása nélkül, a szürkebőrű megköszörüli torkát.*
- Akkor ez szóljon neked is. A jövőre. *Ha érti, akkor érti.* - Krata és Na'ati egy nap a következő szörnyről kaptak híreket. Egy különösen nagyra nőtt homokféregről, ami egy távoli falu haszonállatait és azok gazdáit terrorizálta; a homok alatt vár türelemmel zsákmányra, hogy aztán hibátlan precízitással hatalmas termetét megtagadva kiugorjon, és megragadja a legközelebbi teremtményt, legyen az négy- vagy kétlábú; még a legnagyobb teve sem tudott kivergődni fogai közül. Csontos bőre páncélként fedte a lényt, a lándzsa lepattant róla. Üldözése alatt képes volt akár napokig is rejtve maradni, és szinte zajtalanul vándorolt a dűnék között, majdnem dudor nélkül úszva a homokban. A két harcos sokáig üldözte hiábavalóan a szörnyet, akár a többiek. Míg az egyik este Na'atinak egy ötlete támadt: ahelyett, hogy ők fussanak tovább vakon egy látszólag láthatatlan és fáradhatatlan szörnyet kergetve, kikényszerítik, hogy magától jöjjön elő a homokféreg. Na'ati egy tevét akart használni csalinak, de Krata követelte hogy saját maga legyen az. Azzal érvelt, hogy csak akkor tud a féreg szájának a közelébe kerülni, ahol sebezhető. Na'ati vonakodóan beleegyezett az ötletbe. De nem tudta alágyűrni aggodalmát, hogy egy ilyen veszélyes terv túl könnyen végződhet a testvére halálával. Így az éjszaka folyamán titokban ásni kezdett, ott ahol eltervezték a rajtaütést. A faluból szerzett fa-és papírlapokkal megakadályozta, hogy a homok ismét kitöltse a teret, és ugyanazzal a homokkal elfedte a gyenge tetőt, hogy vértestvére ne vegye észre munkáját. Mikor a nap elkezdett kúszni az ég felé, kimentek a megbeszélt helyre. Krata bekente magát mézzel, és pozícióba helyezkedett, míg Na'ati a környéket kezdte kémlelni, a már megismert dudorok után figyelve. Órák teltek el, a rovarok gyötörték Kratát, és a perzselő nap mindkettőjüket kínozta - de hirtelen Na'ati meglátta a dudorokat, amint azok rendkívüli sebességgel Krata felé gyarapodtak. Na'ati kiáltott neki a jelzés szerint, a magát csalinak használó harcos pedig megfeszült. A homokféreg hirtelen kiugrott a legközelebbi dűnéből, a csalira vetve magát, de Krata felkészülten hátraugrott - tudatán kívül bele a gödörbe, amit testvére ásott. A harcos súlya alatt könnyedén megtört a tető, és Krata tehetetlenül az aljáig csúszott. A méz aromájától megéhezett féreg így is lefelé, továbbra is az vitéz harcos után nyitotta állkapcsát, de hatalmas teste miatt nem tudott beleférni a verembe: arcát egyre növekvő irritáltsággal a lyuk felé csapta sikertelenül, aminek homok miatt nem tudta a méretét megállapítani, Krata pedig nem tudta a mélység miatt fegyverével a lény húsos belsejét elérni. A homokféreg többszöri próbálkozás után elkezdte minden eddiginél nagyobbra nyitni állkapcsát, hogy a harcossal együtt az egész gödröt elnyelje. Csakhogy az eközben ideért Na'ati erre is készült; olajjal barkácsolt tűzbombákat vett elő, és az egyiket sólyom-pontossággal a szörny nyitott szájába dobta. A nagy melegtől rögtön lángok jöttek elő, ami marni kezdte a lény húsát: a fájdalomtól vergődni kezdő féregről Na'ati azt hitte, befellegzett. Csakhogy a szörny még korántsem vesztette el maga felett az irányítást. Dühtől és fájdalomtól megvadulva, narancs lángokkal díszelgő tűfogakkal a kisebb harcos után kezd siklani... Na'ati meglepetten rohanni kezd... de... *És nagyjából itt dől Nawanthiri válla felé hátra Ukrom feje, ahogy az álmok világába lép. A sok beszéd nemcsak a torkát, hanem agyát, gondolatait és energiáját is kiszívja, a nyugodalmas belsőt adó tea, a fogadó melegje és Nawanthiri pedig konkrétan egy tökéletes környezetet adnak arra, hogy a nagy ork ösztönszerűen és nem önszántából szunyókálni kezdjen.*
*Elégedettséggel hallja az összekötő eredet miatti kapcsolat látható megteremtődését, ami több egymás közötti beszélgetésre vezet a lányok részéről, Ukrom pedig addig kortyolhat még az italából. Nem teát és nem egy poharat rendelt volna, ha tudja hogy ennyit fogja járatni a száját. Önszántából, ráadásul. Lilyenn a szokásostól enyhén szólva is eltérően szomorúra fordítja a hangulatot, komor énje pedig csendes részvétben hagyja, hogy megüljenek amaznak az emlékei. Zárt szavaknak, és eddig nem látott arckifejezésnek lehet szem-és fültanúja, amit az ork egy kurta bólintás keretében el is könyvel. Az említett árvaháznál kiad egy kis "hmm" hangot; kevesebb mint egy év telhetett el aközött és a mocskos munka általi találkozásuk között.* ~ Mégis milyen képzést végzett el? A hollóval? ~ *Ez megmagyarázza előfordult naivitását, de furcsa elismeréssel tölti el az őt, hogy azon kívül is hogy teljesített a kölyök. Hanem valami hiányzik a képből. Vagy egy nagyon más árvaház lehetett az a hely, mint ami elsőre eszébe jut. Bár az is lehet, hogy Ukromnak van téves elgondolása az árvaházakról, nem ebben ő a szakértő.
Ha eltelt egy kis idő kettejük felszólalása nélkül, a szürkebőrű megköszörüli torkát.*
- Akkor ez szóljon neked is. A jövőre. *Ha érti, akkor érti.* - Krata és Na'ati egy nap a következő szörnyről kaptak híreket. Egy különösen nagyra nőtt homokféregről, ami egy távoli falu haszonállatait és azok gazdáit terrorizálta; a homok alatt vár türelemmel zsákmányra, hogy aztán hibátlan precízitással hatalmas termetét megtagadva kiugorjon, és megragadja a legközelebbi teremtményt, legyen az négy- vagy kétlábú; még a legnagyobb teve sem tudott kivergődni fogai közül. Csontos bőre páncélként fedte a lényt, a lándzsa lepattant róla. Üldözése alatt képes volt akár napokig is rejtve maradni, és szinte zajtalanul vándorolt a dűnék között, majdnem dudor nélkül úszva a homokban. A két harcos sokáig üldözte hiábavalóan a szörnyet, akár a többiek. Míg az egyik este Na'atinak egy ötlete támadt: ahelyett, hogy ők fussanak tovább vakon egy látszólag láthatatlan és fáradhatatlan szörnyet kergetve, kikényszerítik, hogy magától jöjjön elő a homokféreg. Na'ati egy tevét akart használni csalinak, de Krata követelte hogy saját maga legyen az. Azzal érvelt, hogy csak akkor tud a féreg szájának a közelébe kerülni, ahol sebezhető. Na'ati vonakodóan beleegyezett az ötletbe. De nem tudta alágyűrni aggodalmát, hogy egy ilyen veszélyes terv túl könnyen végződhet a testvére halálával. Így az éjszaka folyamán titokban ásni kezdett, ott ahol eltervezték a rajtaütést. A faluból szerzett fa-és papírlapokkal megakadályozta, hogy a homok ismét kitöltse a teret, és ugyanazzal a homokkal elfedte a gyenge tetőt, hogy vértestvére ne vegye észre munkáját. Mikor a nap elkezdett kúszni az ég felé, kimentek a megbeszélt helyre. Krata bekente magát mézzel, és pozícióba helyezkedett, míg Na'ati a környéket kezdte kémlelni, a már megismert dudorok után figyelve. Órák teltek el, a rovarok gyötörték Kratát, és a perzselő nap mindkettőjüket kínozta - de hirtelen Na'ati meglátta a dudorokat, amint azok rendkívüli sebességgel Krata felé gyarapodtak. Na'ati kiáltott neki a jelzés szerint, a magát csalinak használó harcos pedig megfeszült. A homokféreg hirtelen kiugrott a legközelebbi dűnéből, a csalira vetve magát, de Krata felkészülten hátraugrott - tudatán kívül bele a gödörbe, amit testvére ásott. A harcos súlya alatt könnyedén megtört a tető, és Krata tehetetlenül az aljáig csúszott. A méz aromájától megéhezett féreg így is lefelé, továbbra is az vitéz harcos után nyitotta állkapcsát, de hatalmas teste miatt nem tudott beleférni a verembe: arcát egyre növekvő irritáltsággal a lyuk felé csapta sikertelenül, aminek homok miatt nem tudta a méretét megállapítani, Krata pedig nem tudta a mélység miatt fegyverével a lény húsos belsejét elérni. A homokféreg többszöri próbálkozás után elkezdte minden eddiginél nagyobbra nyitni állkapcsát, hogy a harcossal együtt az egész gödröt elnyelje. Csakhogy az eközben ideért Na'ati erre is készült; olajjal barkácsolt tűzbombákat vett elő, és az egyiket sólyom-pontossággal a szörny nyitott szájába dobta. A nagy melegtől rögtön lángok jöttek elő, ami marni kezdte a lény húsát: a fájdalomtól vergődni kezdő féregről Na'ati azt hitte, befellegzett. Csakhogy a szörny még korántsem vesztette el maga felett az irányítást. Dühtől és fájdalomtól megvadulva, narancs lángokkal díszelgő tűfogakkal a kisebb harcos után kezd siklani... Na'ati meglepetten rohanni kezd... de... *És nagyjából itt dől Nawanthiri válla felé hátra Ukrom feje, ahogy az álmok világába lép. A sok beszéd nemcsak a torkát, hanem agyát, gondolatait és energiáját is kiszívja, a nyugodalmas belsőt adó tea, a fogadó melegje és Nawanthiri pedig konkrétan egy tökéletes környezetet adnak arra, hogy a nagy ork ösztönszerűen és nem önszántából szunyókálni kezdjen.*
4377. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-30 17:18:10
Üzenet elküldve: 2023-08-30 17:18:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
* A mandula szemű nő kérdésére árvánk kékjei hatalmasra kereskednek a meglepettségtől.*
~Szóval mégis érdekli?~
*Nyugtázza magában. De talán minden árva így van beállítva. Ha találkoznak egy sorstársukkal, feltámad bennük a kíváncsiság afelé, hogy az vajon honnan származik. Meglehetős, hogy a saját hiányosságaikat remélik ezzel pótolni. Vagy valami hasonló.*
- Nem. Sajnos, vagy szerencsére, de nem ismertem őket.
*Feleli úgy senkire sem nézve. Csak a távolba bámul amíg a fogadó fali engedik.*
- Anyámról annyit tudtam meg, hogy egy remete szerű elf nő volt, aki egy erdei viskóban élte a mindennapjait. Meghalt, mikor életet adott nekem.
*A hatásszünet kedvéért és mert egy pici gombóc kezd kialakulni a torkában, csupán egy hatalmas sóhajt követően folytatja. Ezzel is kímélve Ukromot, aki az elmúlt percekben többet beszélt, mint talán az egész hat alatt.*
- Apámról semmit sem tudok. A vadász sem ismerte, aki segített világra jönnöm.
*És, hogy a másik kérdést is megválaszolja, a következőkkel zárja le a történetet.*
- Ha ő nincs és nem cipel el egy mondhatni, közeli árvaházba, követtem volna anyámat. Egyébként onnan nagyjából egy éve tették ki a szűröm.
*Mosolyodik el a végére. Persze nem kérdez rá a nagyon hosszú nevű nő múltjára. Ha el akarja mondani, akkor nyilván valóan megteszi. Helyette felmarkolja az utolsó kolbászkát és egy hatalmasat harap le belőle. Míg ezt rágcsálja, pislogóival felváltva tekint asztaltársaira. Bármelyikük kezd bele, vagy épp folytatja a történetét, némán hallgatja őt.*
* A mandula szemű nő kérdésére árvánk kékjei hatalmasra kereskednek a meglepettségtől.*
~Szóval mégis érdekli?~
*Nyugtázza magában. De talán minden árva így van beállítva. Ha találkoznak egy sorstársukkal, feltámad bennük a kíváncsiság afelé, hogy az vajon honnan származik. Meglehetős, hogy a saját hiányosságaikat remélik ezzel pótolni. Vagy valami hasonló.*
- Nem. Sajnos, vagy szerencsére, de nem ismertem őket.
*Feleli úgy senkire sem nézve. Csak a távolba bámul amíg a fogadó fali engedik.*
- Anyámról annyit tudtam meg, hogy egy remete szerű elf nő volt, aki egy erdei viskóban élte a mindennapjait. Meghalt, mikor életet adott nekem.
*A hatásszünet kedvéért és mert egy pici gombóc kezd kialakulni a torkában, csupán egy hatalmas sóhajt követően folytatja. Ezzel is kímélve Ukromot, aki az elmúlt percekben többet beszélt, mint talán az egész hat alatt.*
- Apámról semmit sem tudok. A vadász sem ismerte, aki segített világra jönnöm.
*És, hogy a másik kérdést is megválaszolja, a következőkkel zárja le a történetet.*
- Ha ő nincs és nem cipel el egy mondhatni, közeli árvaházba, követtem volna anyámat. Egyébként onnan nagyjából egy éve tették ki a szűröm.
*Mosolyodik el a végére. Persze nem kérdez rá a nagyon hosszú nevű nő múltjára. Ha el akarja mondani, akkor nyilván valóan megteszi. Helyette felmarkolja az utolsó kolbászkát és egy hatalmasat harap le belőle. Míg ezt rágcsálja, pislogóival felváltva tekint asztaltársaira. Bármelyikük kezd bele, vagy épp folytatja a történetét, némán hallgatja őt.*
4376. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-30 09:32:10
Üzenet elküldve: 2023-08-30 09:32:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Megilletődik, mikor Lilyből kitör a "Te is?!", de aztán szétszalad a mosoly az arcán. Ha kicsit régebb óta ismernék egymást, valószínűleg megölelgetné a félvér elfet, egyelőre azonban csak a bögréjét koccintja oda az övéhez. Az árvaság összeköt, akkor is, ha nem ugyanott nőttek fel.*
- És kinél nevelkedtél? Ismerted a szüleid? *Látja Lilyn, hogy szívesen mesélne magáról, a szerzetes meg szeret történeteket hallgatni. Ez sokkal könnyebb téma, mint a kapcsolata Ukrommal, vagy a lelke mélyén lappangó szörny.
A szürkebőrű meséjén jót mosolyog. Vannak ezek a legendás harcművészek, akik a levegő madaraitól meg az erdő vadjaitól tanulnak meg küzdeni, és természetesen soha senki nem győzi le őket. Nawanthiri ilyen legendákon nőtt fel: Lihanechi Takezóén, Kőmajomén (aki háromszorosan halhatatlan, de lehet, volt az négy is), Fekete Forgószélén (aki csatához mindössze a két csatabárdjába öltözött, és ha a városba ment szórakozni, valahogy mindig meghaltak pár százan a keze nyomán), meg Bölcs Előrelátású Luén, aki aztán minden volt, csak bölcs és előrelátó nem.*
- Nekem ez a Krata tetszik! Elmondod valamelyik hőstettüket? *kérdi csillogó szemekkel, ám ekkor eszébe jut, hogy Ukrom ma este használja el az egész éves beszédkészletét* Nem baj, ha rövid!
*Megilletődik, mikor Lilyből kitör a "Te is?!", de aztán szétszalad a mosoly az arcán. Ha kicsit régebb óta ismernék egymást, valószínűleg megölelgetné a félvér elfet, egyelőre azonban csak a bögréjét koccintja oda az övéhez. Az árvaság összeköt, akkor is, ha nem ugyanott nőttek fel.*
- És kinél nevelkedtél? Ismerted a szüleid? *Látja Lilyn, hogy szívesen mesélne magáról, a szerzetes meg szeret történeteket hallgatni. Ez sokkal könnyebb téma, mint a kapcsolata Ukrommal, vagy a lelke mélyén lappangó szörny.
A szürkebőrű meséjén jót mosolyog. Vannak ezek a legendás harcművészek, akik a levegő madaraitól meg az erdő vadjaitól tanulnak meg küzdeni, és természetesen soha senki nem győzi le őket. Nawanthiri ilyen legendákon nőtt fel: Lihanechi Takezóén, Kőmajomén (aki háromszorosan halhatatlan, de lehet, volt az négy is), Fekete Forgószélén (aki csatához mindössze a két csatabárdjába öltözött, és ha a városba ment szórakozni, valahogy mindig meghaltak pár százan a keze nyomán), meg Bölcs Előrelátású Luén, aki aztán minden volt, csak bölcs és előrelátó nem.*
- Nekem ez a Krata tetszik! Elmondod valamelyik hőstettüket? *kérdi csillogó szemekkel, ám ekkor eszébe jut, hogy Ukrom ma este használja el az egész éves beszédkészletét* Nem baj, ha rövid!
4375. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:11:45
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:11:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Hogy aztán mégsem ér véget vérben vagy könnyben a kettő összeismerkedése, azon utólag már ostorozza magát hogy meglepődött. Ezalatt az idők alatt már nehéz volt találnia olyan asztalt őrszemi felügyelete alatt, ahol valamilyen szempontból nem folyt egyik sem, ha bármi elmesélésről került szó. Nehéz idők ezek, ahogy régebben sem volt könnyű.
Nawanthiri felé fordulva az ork homlokán felszalad egy szemöldök.* - Nem, nem tudtam. *És bár ez a hír összeköt benne legalább egy szálat barátja eredetéről - pontosabban az elsőket - azt már viszont nehezebben képzeli el, hogy egy magányos és védtelen emberbaba megélje, míg rátalál valaki, és nem valami a vadságban. De meghazudtolni sem tudja, sem akarja a volt szerzetes múltját, tehát magában megáll azon az állásponton, hogy a részletekben van a válasz, amik most nem kerülnek elő. Hogy és hol hagyták ott, meg ilyenek. Lilyennt pedig nemes egyszerűséggel azért nem fúrtatja tovább egy enyhén érdeklődő pillantásnál, mert jobb' szeret még az orrán keresztül levegőhöz jutni, és nem a nyakán. Még megvan a toll a zsákjában. De Nawanthiri, ő tessék tovább. a nőcske még biztos, hogy épségben marad.*
- Nos, *A nem várt lelkesedés mindkét oldalról csak kikényszerít belőle egy folytatást, amit egy nagy korty után folytat is.* - szükségből. Ahol éltek, szörnyek és gyilkosok tucatjai fertőzték sokak életét, s tanár hiányában nem ismertek más munkát. *Legalábbis ő így rakta össze, ahogy neki elmesélték. Ő maga sosem érdeklődött a részletekről.* - Krata az évek során szerzett rendkívüli erejével, állhatatosságával és eget megvető bátorságával szerzett nagy hírnevet, míg Na'ati kisebb termetével hűvös eszére és leleményességére támaszkodott. *A csodapáros, bármely helyzetben.* - Szörnyekre vadásztak, bűnözőket fogtak, és legendákat alkottak. Tíz legény munkáját ketten végezték el, és egy elégedetlen vevőjük sem volt. Hősök voltak, és bajnokok. *És már itt abba is hagyná a tömör összefoglalást e kettő figuráról, ha asztaltársai nem bökdösik valami befejezésért. Ukrom megdörzsöli a délután eseményeitől megfáradt szemeit, és szinte várva a további kérdéseket, pislog a többiekre.*
*Hogy aztán mégsem ér véget vérben vagy könnyben a kettő összeismerkedése, azon utólag már ostorozza magát hogy meglepődött. Ezalatt az idők alatt már nehéz volt találnia olyan asztalt őrszemi felügyelete alatt, ahol valamilyen szempontból nem folyt egyik sem, ha bármi elmesélésről került szó. Nehéz idők ezek, ahogy régebben sem volt könnyű.
Nawanthiri felé fordulva az ork homlokán felszalad egy szemöldök.* - Nem, nem tudtam. *És bár ez a hír összeköt benne legalább egy szálat barátja eredetéről - pontosabban az elsőket - azt már viszont nehezebben képzeli el, hogy egy magányos és védtelen emberbaba megélje, míg rátalál valaki, és nem valami a vadságban. De meghazudtolni sem tudja, sem akarja a volt szerzetes múltját, tehát magában megáll azon az állásponton, hogy a részletekben van a válasz, amik most nem kerülnek elő. Hogy és hol hagyták ott, meg ilyenek. Lilyennt pedig nemes egyszerűséggel azért nem fúrtatja tovább egy enyhén érdeklődő pillantásnál, mert jobb' szeret még az orrán keresztül levegőhöz jutni, és nem a nyakán. Még megvan a toll a zsákjában. De Nawanthiri, ő tessék tovább. a nőcske még biztos, hogy épségben marad.*
- Nos, *A nem várt lelkesedés mindkét oldalról csak kikényszerít belőle egy folytatást, amit egy nagy korty után folytat is.* - szükségből. Ahol éltek, szörnyek és gyilkosok tucatjai fertőzték sokak életét, s tanár hiányában nem ismertek más munkát. *Legalábbis ő így rakta össze, ahogy neki elmesélték. Ő maga sosem érdeklődött a részletekről.* - Krata az évek során szerzett rendkívüli erejével, állhatatosságával és eget megvető bátorságával szerzett nagy hírnevet, míg Na'ati kisebb termetével hűvös eszére és leleményességére támaszkodott. *A csodapáros, bármely helyzetben.* - Szörnyekre vadásztak, bűnözőket fogtak, és legendákat alkottak. Tíz legény munkáját ketten végezték el, és egy elégedetlen vevőjük sem volt. Hősök voltak, és bajnokok. *És már itt abba is hagyná a tömör összefoglalást e kettő figuráról, ha asztaltársai nem bökdösik valami befejezésért. Ukrom megdörzsöli a délután eseményeitől megfáradt szemeit, és szinte várva a további kérdéseket, pislog a többiekre.*
4374. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-28 15:20:44
Üzenet elküldve: 2023-08-28 15:20:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Árvánk csak pislog néhányat az ork kérdésére. Először nem egyértelmű számára, hogy neki címezte-e. Viszont amennyiben mégis így van, meglehetősen faragatlan dolog lenne tőle, ha nem válaszolná meg. Fájdalmas sóhajt követően zárja le a történetet.*
- A sors más-más utakat szánt nekünk.
*Vonja meg a vállát.*
- Ő a kikötőben dolgozik. Valami Hét Varjú nevű tavernában. Nekem pedig itt kellett maradnom a városban.
*Ukrom talán nem ilyen egyszerű végződésre számított. Hiszen a maszkosokat ismervén ők is elijeszthették volna. Szerencsére semmi hasonló sem történt. Aztán el is kortyolgatja a maradék teáját míg a szürke melák meséjét hallgatja. Fel is fedez némi hasonlóságot a saját története és a mese között. Bár Myynának voltak szülei, csak eladták őt. Ellenben Lily szívesen képzelné el magát a hóhajú lány oldalán, ahogy szembe néznek az élet nehézségeivel.*
- Bizony, hasonlóan indul, mint az én kedvenc napom. Ám van egy olyan érzésem, hogy itt nem ér véget a történet. Tudod, mesének ez igencsak... Hát lapos lenne. Hiányzik belőle az izgalom.
*Fűzi hozzá. Nem csupán azért, hogy fúrja egy picit az orkot, aki magához képest most felettébb beszédessé vált. Hanem azért is, mert a lányt is fúrja valami. A kíváncsiság. Ez viszont hamar irányt változtat, amint a mandula szemű nő szavai megcsapják a félvér fülét.*
- Te is?!
*Tör ki belőle a kérdés. Meglehet, kicsit hangosabban az elképzeltnél.*
- Tudod, én is az volnék.
*Szívesen elmesélné, hogy ő maga miképp vált azzá. Így ösztökélve talán a szerzetes is, hogy kielégítése az érdeklődését. De abban sem biztos, hogy illik-e ilyesmi után kutakodni a másikban. Ahogy abban sem, hogy a többieket érdekelné a története. Lemondóan legyint. Ezt is csak fejben teszi. Majd ismét Ukromra szegezi kéklő tekintetét, aki talán kész folytatni a mesét.*
*Árvánk csak pislog néhányat az ork kérdésére. Először nem egyértelmű számára, hogy neki címezte-e. Viszont amennyiben mégis így van, meglehetősen faragatlan dolog lenne tőle, ha nem válaszolná meg. Fájdalmas sóhajt követően zárja le a történetet.*
- A sors más-más utakat szánt nekünk.
*Vonja meg a vállát.*
- Ő a kikötőben dolgozik. Valami Hét Varjú nevű tavernában. Nekem pedig itt kellett maradnom a városban.
*Ukrom talán nem ilyen egyszerű végződésre számított. Hiszen a maszkosokat ismervén ők is elijeszthették volna. Szerencsére semmi hasonló sem történt. Aztán el is kortyolgatja a maradék teáját míg a szürke melák meséjét hallgatja. Fel is fedez némi hasonlóságot a saját története és a mese között. Bár Myynának voltak szülei, csak eladták őt. Ellenben Lily szívesen képzelné el magát a hóhajú lány oldalán, ahogy szembe néznek az élet nehézségeivel.*
- Bizony, hasonlóan indul, mint az én kedvenc napom. Ám van egy olyan érzésem, hogy itt nem ér véget a történet. Tudod, mesének ez igencsak... Hát lapos lenne. Hiányzik belőle az izgalom.
*Fűzi hozzá. Nem csupán azért, hogy fúrja egy picit az orkot, aki magához képest most felettébb beszédessé vált. Hanem azért is, mert a lányt is fúrja valami. A kíváncsiság. Ez viszont hamar irányt változtat, amint a mandula szemű nő szavai megcsapják a félvér fülét.*
- Te is?!
*Tör ki belőle a kérdés. Meglehet, kicsit hangosabban az elképzeltnél.*
- Tudod, én is az volnék.
*Szívesen elmesélné, hogy ő maga miképp vált azzá. Így ösztökélve talán a szerzetes is, hogy kielégítése az érdeklődését. De abban sem biztos, hogy illik-e ilyesmi után kutakodni a másikban. Ahogy abban sem, hogy a többieket érdekelné a története. Lemondóan legyint. Ezt is csak fejben teszi. Majd ismét Ukromra szegezi kéklő tekintetét, aki talán kész folytatni a mesét.*
4373. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-28 09:34:10
Üzenet elküldve: 2023-08-28 09:34:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Való igaz, más oka is van rá, hogy Armarkhtur történetét elhallgatta. Összefügg azzal, hogy eredetileg búcsúzni jött a Pegazusba. Az volt az első, és idáig egyetlen közös kalandjuk a szürkebőrűvel. Ami megmaradt belőle - egy tőr, egy medál és egy üveg manólélek - mind emlék. Nincs most olyan állapotban, hogy elővegye őket, de el fog jönni az ideje.
A figyelem szerencsére másra terelődik: megosztásra, lélekrokonságra, árvák összatartására. Nawanthiri figyelmesen hallgat, a kis történetek melengetik a szívét.*
- Azt tudtad, hogy én is árva vagyok? *kérdi aztán Ukromot* A testvéreim - mármint a szerzetesek - *ezt Lily kedvéért tisztázza gyorsan* úgy találtak az erdőben, még kicsi koromban. Hogy lett kiváló harcos Krata és Na'ati?
*Tudja, hogy hozzá hasonlóan a zsoldos sem egy szószátyár típus, de aki bedobja a csalit, számoljon vele, hogy a halak ráharapnak.*
*Való igaz, más oka is van rá, hogy Armarkhtur történetét elhallgatta. Összefügg azzal, hogy eredetileg búcsúzni jött a Pegazusba. Az volt az első, és idáig egyetlen közös kalandjuk a szürkebőrűvel. Ami megmaradt belőle - egy tőr, egy medál és egy üveg manólélek - mind emlék. Nincs most olyan állapotban, hogy elővegye őket, de el fog jönni az ideje.
A figyelem szerencsére másra terelődik: megosztásra, lélekrokonságra, árvák összatartására. Nawanthiri figyelmesen hallgat, a kis történetek melengetik a szívét.*
- Azt tudtad, hogy én is árva vagyok? *kérdi aztán Ukromot* A testvéreim - mármint a szerzetesek - *ezt Lily kedvéért tisztázza gyorsan* úgy találtak az erdőben, még kicsi koromban. Hogy lett kiváló harcos Krata és Na'ati?
*Tudja, hogy hozzá hasonlóan a zsoldos sem egy szószátyár típus, de aki bedobja a csalit, számoljon vele, hogy a halak ráharapnak.*
4372. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 20:09:26
Üzenet elküldve: 2023-08-25 20:09:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Italának roppant nagy érdeklődést tanúsítva hallgat, miközben Nawanthiri mesél. Röviden, tömören, de azért elmondja. Mondjuk azt furcsállja, hogy teljes egészében kihagyta a mocsaras túrát, azzal igencsak párbajra tudtak volna kelni a Kikötővel szemben, de ha barátja nem tartja annyira fontosnak, vagy ellenkezőleg, túl fontosnak tartja, hogy a leányt szórakoztassák vele, akkor ő nem kontárkodik bele. Ami azt illeti, a visszaemlékezés eszébe juttatott valami roppantul fontost is számára, így végül örül, hogy Lilyenn kíváncsiskodni kezdett. Csak el ne felejtse holnap ezt a valamit Nawanthirinek említeni.*
- Igen, még náluk. *Bólogat a szokásosnál nagyobb lelkesedéssel. Ő sem tartaná önnön érzései közt amaz jelenlegi érdeklődését.* - Ő már tud róla: Biztonsági őr. Továbbra is a Kalmár vendégterénél. Békésebb, mint a Pegazus. Vagy a Rókalyuk. *Annál biztosan. Annak a fele sincs megtűrve, se vendégek vagy rendezvények terén, amit az utóbbinál tapasztalt. Nem éppen izgalmas, de a stresszmentes munkatér lassan ráfér az orknak.*
-...Mi történt vele? *Kérdezi az ork, nem sejtve jó véget a történetnek, így hallásra. Nem csak szimpla udvariasságból kérdezi, ha jobban belegondol. Ráadásul az általa levázolt képtől valami kaparni kezd Ukrom agyában, valami istentelenül régi emlék, ami nem annyira fontos hogy meg legyen őrizve, de valahogy mégis megmarad a raktár legmélyében, a portól és időtől felismerhetetlenné válva.*
- A szavaid egy mesére emlékeztetnek, ami a dűnék gyermekeiről szól: Krata és Na'ati, a vértestvérek.* Félig magának, félig asztaltársainak motyogja ezt, döbbenten hogy még ez a memória megmaradt ennyi év után.* - Árvákként hozta őket össze a sors, mikor egy vekni kenyeret osztottak meg maguk között a piac sarkában. Egymás vállán állnak ki a világgal szemben növésük alatt, s kiváló harcosokká válnak. *Mondjuk annak a sztorinak más vége lett, mint ami az asztalhoz tartozna, de ez az egybeesés túlságosan csábító Ukromnak, hogy ne hozza elő.*
*Italának roppant nagy érdeklődést tanúsítva hallgat, miközben Nawanthiri mesél. Röviden, tömören, de azért elmondja. Mondjuk azt furcsállja, hogy teljes egészében kihagyta a mocsaras túrát, azzal igencsak párbajra tudtak volna kelni a Kikötővel szemben, de ha barátja nem tartja annyira fontosnak, vagy ellenkezőleg, túl fontosnak tartja, hogy a leányt szórakoztassák vele, akkor ő nem kontárkodik bele. Ami azt illeti, a visszaemlékezés eszébe juttatott valami roppantul fontost is számára, így végül örül, hogy Lilyenn kíváncsiskodni kezdett. Csak el ne felejtse holnap ezt a valamit Nawanthirinek említeni.*
- Igen, még náluk. *Bólogat a szokásosnál nagyobb lelkesedéssel. Ő sem tartaná önnön érzései közt amaz jelenlegi érdeklődését.* - Ő már tud róla: Biztonsági őr. Továbbra is a Kalmár vendégterénél. Békésebb, mint a Pegazus. Vagy a Rókalyuk. *Annál biztosan. Annak a fele sincs megtűrve, se vendégek vagy rendezvények terén, amit az utóbbinál tapasztalt. Nem éppen izgalmas, de a stresszmentes munkatér lassan ráfér az orknak.*
-...Mi történt vele? *Kérdezi az ork, nem sejtve jó véget a történetnek, így hallásra. Nem csak szimpla udvariasságból kérdezi, ha jobban belegondol. Ráadásul az általa levázolt képtől valami kaparni kezd Ukrom agyában, valami istentelenül régi emlék, ami nem annyira fontos hogy meg legyen őrizve, de valahogy mégis megmarad a raktár legmélyében, a portól és időtől felismerhetetlenné válva.*
- A szavaid egy mesére emlékeztetnek, ami a dűnék gyermekeiről szól: Krata és Na'ati, a vértestvérek.* Félig magának, félig asztaltársainak motyogja ezt, döbbenten hogy még ez a memória megmaradt ennyi év után.* - Árvákként hozta őket össze a sors, mikor egy vekni kenyeret osztottak meg maguk között a piac sarkában. Egymás vállán állnak ki a világgal szemben növésük alatt, s kiváló harcosokká válnak. *Mondjuk annak a sztorinak más vége lett, mint ami az asztalhoz tartozna, de ez az egybeesés túlságosan csábító Ukromnak, hogy ne hozza elő.*
4371. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 15:09:24
Üzenet elküldve: 2023-08-25 15:09:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Árvánk kérdésére Ukrom furcsán kezd viselkedni. Morog valamit, amit elnyel a fogadó zaja, majd a meg sem áll a pultig.*
~Valami rosszat mondtam?~
*Röppen át Lily agyán a gondolat. De az is lehet, hogy megint sikerült valami érzékeny pontra nyomni a mancsát. Mindenesetre a magára hagyott pároson némi kínos csend lesz úrrá. A félvér gyorsan be is tömi a száját a második kolbász maradékával. Ezzel mindjárt két problémát is megoldva egyszerre. Elsőként így kevésbé érzi kínosnak a hallgatását. Másodszor pedig ezzel akadályozza meg, hogy még több butaság csússzon ki a száján. Nem mintha a rágás bármikor is a szájalása útjában állt volna, de a benne forgó hatalmas falat majd emlékezteti arra, hogy válogassa meg a szavait. A csendet végül Nawanthirinek sikerül megtörnie.*
- Rendben. Várjuk!
*Mondja egy hatalmas nyelést követően. Majd a pult felé sandít, ahol Ukrom némi frissítővel felszerelkezve már útra is kelt vissza az asztalhoz. Mire az ork visszatér az árva már tisztára is törölte kolbász zsíros kezét. Szépen megköszöni a teát, amit a kezébe is vesz, hogy kevergetve hallgassa a mandulaszemű beszámolóját. Talán nem olyan izgalmas történet, mint vérontások, csonkítások és hegek szerzése közben megismerkedni. Ellenben nem mindig a kaland számít. Ha két szerzet szereti és tiszteli egymást, kölcsönösen képesek adni és elfogadni, akkor nem a sors útjai jelentik a lényeget. Bár Lilyben ott motoszkál az érzés, hogy valamit elhallgatnak előle. Erre persze nem fog rákérdezni. Fiatal még az ismeretsége akár Ukrommal is ahhoz, hogy mélyebben szántson a témába. Ezt pedig tiszteletben tartja.*
- Kedves történet. Megvan a maga bája. Tudjátok, én is szeretem megosztani, amim van. Mundjuk az gyakran nem túl sok.
*Húzza el száját a mondat végén. Még a teájába is belekortyol mielőtt folytatná.*
- Néhány hattal ez előtt találkoztam egy lánnyal a tisztáson. Még nálam is szerencsétlenebbül festett. Ezért nekiláttam enni mindenből, ami éppen a tatyómban volt. Persze megkínáltam őt is, aki örömmel elfogadta. Végül egy kellemes napot töltöttünk együtt. Epret vettünk a piacon, meg hasonlók.
*Egy újabb korty tea következik.*
- Arra akarok kilyukadni, hogy mellette egész nap azt éreztem, hogy ő a lelki társam. Olyan, mint én. Úgy gondolkodik, mint én. Szóval nem kellenek halálközeli élmények, hogy két személy közel kerüljön egymáshoz.
*Árvánk kérdésére Ukrom furcsán kezd viselkedni. Morog valamit, amit elnyel a fogadó zaja, majd a meg sem áll a pultig.*
~Valami rosszat mondtam?~
*Röppen át Lily agyán a gondolat. De az is lehet, hogy megint sikerült valami érzékeny pontra nyomni a mancsát. Mindenesetre a magára hagyott pároson némi kínos csend lesz úrrá. A félvér gyorsan be is tömi a száját a második kolbász maradékával. Ezzel mindjárt két problémát is megoldva egyszerre. Elsőként így kevésbé érzi kínosnak a hallgatását. Másodszor pedig ezzel akadályozza meg, hogy még több butaság csússzon ki a száján. Nem mintha a rágás bármikor is a szájalása útjában állt volna, de a benne forgó hatalmas falat majd emlékezteti arra, hogy válogassa meg a szavait. A csendet végül Nawanthirinek sikerül megtörnie.*
- Rendben. Várjuk!
*Mondja egy hatalmas nyelést követően. Majd a pult felé sandít, ahol Ukrom némi frissítővel felszerelkezve már útra is kelt vissza az asztalhoz. Mire az ork visszatér az árva már tisztára is törölte kolbász zsíros kezét. Szépen megköszöni a teát, amit a kezébe is vesz, hogy kevergetve hallgassa a mandulaszemű beszámolóját. Talán nem olyan izgalmas történet, mint vérontások, csonkítások és hegek szerzése közben megismerkedni. Ellenben nem mindig a kaland számít. Ha két szerzet szereti és tiszteli egymást, kölcsönösen képesek adni és elfogadni, akkor nem a sors útjai jelentik a lényeget. Bár Lilyben ott motoszkál az érzés, hogy valamit elhallgatnak előle. Erre persze nem fog rákérdezni. Fiatal még az ismeretsége akár Ukrommal is ahhoz, hogy mélyebben szántson a témába. Ezt pedig tiszteletben tartja.*
- Kedves történet. Megvan a maga bája. Tudjátok, én is szeretem megosztani, amim van. Mundjuk az gyakran nem túl sok.
*Húzza el száját a mondat végén. Még a teájába is belekortyol mielőtt folytatná.*
- Néhány hattal ez előtt találkoztam egy lánnyal a tisztáson. Még nálam is szerencsétlenebbül festett. Ezért nekiláttam enni mindenből, ami éppen a tatyómban volt. Persze megkínáltam őt is, aki örömmel elfogadta. Végül egy kellemes napot töltöttünk együtt. Epret vettünk a piacon, meg hasonlók.
*Egy újabb korty tea következik.*
- Arra akarok kilyukadni, hogy mellette egész nap azt éreztem, hogy ő a lelki társam. Olyan, mint én. Úgy gondolkodik, mint én. Szóval nem kellenek halálközeli élmények, hogy két személy közel kerüljön egymáshoz.
4370. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 07:10:20
Üzenet elküldve: 2023-08-25 07:10:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Úgy látom, nagy szükséged volna rá, hogy kisegítsen itt egy gardiãnn *kacag fel, s piszkálódón böki oda a kifejezést, amit wegtorenben a tapasztalatlan ifjak mellé fogadott védelmezőre vagy gyámra használnak.* - Még a végén tényleg bajba kevered magad. Itt törvényt ülhetnek bárki felett, aki Arthenior területén tartózkodik, függetlenül származásától *inti a helyi rendre és köznyugalomra szemlátomást fittyet hányó földijét. Arra már nem tér ki, hogy tulajdonképpen elég sok hasonlóságot mutat az itteniek egykori nemessége iránt. Valahol nem is csodálja, hogy megelégelték a dolgot, de ami helyette lett, na az kész agyrém!
A belebegtetett következő estély tematikájára összeráncolja a homlokát.*
- Közönséges vagy *sóhajt, mint bölcs mentor.* - Errefelé finom köntösbe szokás öltöztetni a frivolságot. *Kis töprengés után elő is áll a saját javaslatával.* - Erények és víciumok *mondja finomkodó csuklómoudulattal.* - Vagy... A szentség íze. *Utóbbival azért talán még így is messzire mennének a vaskalapos szabályok földjén, de nehéz a wegtoreni észjárást beletörni az itteni életbe.
Hagyja magát a hátára dönteni. Hagyja... Tulajdonképpen módfelett kedvére van a dolog, és ahogy érzi, Farsys sem épp kedvetlen. Ezért is húzza el a száját csalódottan, mikor a közbeszúrt kérdésre a férfi lehengeredik róla. Férfiak! Tényleg nem tudnak egyszerre több dologra koncentrálni.
Hallgatja a választ, ami nagyon óvatosan hinti csak az érdemi információt a sok közkeletű körítés tetejére. Yeza a hasáról a combjai közé húzza a cirógató kezet, és enged a csóknak. Finom nyelvecskéje nagyon is odaadón üdvözli a wegtorenit.*
- Semmit nem tudtam meg, amit szerettem volna *mosolyodik szemtelen őszinteséggel.* - Ezért kár volt abbahagynod, amit elkezdtél.
*Ha Farsys esetleg nem tenne lépéseket, hogy visszakerüljön az előző pozitúrába, úgy Yeza kerekedik fölé. De a csacsogás, az nem marad abba.*
- De csak, hogy tudd, itt a jó leányokat értékelik *sóhajt lesújtottan.* - Az olyat, aki szófogadó, aki nem kontárkodik bele a férfiak dolgába; és itt minden a férfiak dolga, ami érdekes vagy fontos. *Egy-egy csók, sóhaj, vagy vágyakozva morranó nyögés szakítja csak meg, mely egyesülést sürget, ahogy a csípője kéjelegve ringó mozgása is. Yeza füstösen búgó hangján ilyenmód előadva valószínűleg az időjárás ecsetelése is pajzán ígéreteknek hangozna.* - A jó leány csak szendén mosolyog a bókokra az ura oldalán, aztán mikor hazaértek, lesegíti a felöltőjét, italt tölt neki, és...
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Úgy látom, nagy szükséged volna rá, hogy kisegítsen itt egy gardiãnn *kacag fel, s piszkálódón böki oda a kifejezést, amit wegtorenben a tapasztalatlan ifjak mellé fogadott védelmezőre vagy gyámra használnak.* - Még a végén tényleg bajba kevered magad. Itt törvényt ülhetnek bárki felett, aki Arthenior területén tartózkodik, függetlenül származásától *inti a helyi rendre és köznyugalomra szemlátomást fittyet hányó földijét. Arra már nem tér ki, hogy tulajdonképpen elég sok hasonlóságot mutat az itteniek egykori nemessége iránt. Valahol nem is csodálja, hogy megelégelték a dolgot, de ami helyette lett, na az kész agyrém!
A belebegtetett következő estély tematikájára összeráncolja a homlokát.*
- Közönséges vagy *sóhajt, mint bölcs mentor.* - Errefelé finom köntösbe szokás öltöztetni a frivolságot. *Kis töprengés után elő is áll a saját javaslatával.* - Erények és víciumok *mondja finomkodó csuklómoudulattal.* - Vagy... A szentség íze. *Utóbbival azért talán még így is messzire mennének a vaskalapos szabályok földjén, de nehéz a wegtoreni észjárást beletörni az itteni életbe.
Hagyja magát a hátára dönteni. Hagyja... Tulajdonképpen módfelett kedvére van a dolog, és ahogy érzi, Farsys sem épp kedvetlen. Ezért is húzza el a száját csalódottan, mikor a közbeszúrt kérdésre a férfi lehengeredik róla. Férfiak! Tényleg nem tudnak egyszerre több dologra koncentrálni.
Hallgatja a választ, ami nagyon óvatosan hinti csak az érdemi információt a sok közkeletű körítés tetejére. Yeza a hasáról a combjai közé húzza a cirógató kezet, és enged a csóknak. Finom nyelvecskéje nagyon is odaadón üdvözli a wegtorenit.*
- Semmit nem tudtam meg, amit szerettem volna *mosolyodik szemtelen őszinteséggel.* - Ezért kár volt abbahagynod, amit elkezdtél.
*Ha Farsys esetleg nem tenne lépéseket, hogy visszakerüljön az előző pozitúrába, úgy Yeza kerekedik fölé. De a csacsogás, az nem marad abba.*
- De csak, hogy tudd, itt a jó leányokat értékelik *sóhajt lesújtottan.* - Az olyat, aki szófogadó, aki nem kontárkodik bele a férfiak dolgába; és itt minden a férfiak dolga, ami érdekes vagy fontos. *Egy-egy csók, sóhaj, vagy vágyakozva morranó nyögés szakítja csak meg, mely egyesülést sürget, ahogy a csípője kéjelegve ringó mozgása is. Yeza füstösen búgó hangján ilyenmód előadva valószínűleg az időjárás ecsetelése is pajzán ígéreteknek hangozna.* - A jó leány csak szendén mosolyog a bókokra az ura oldalán, aztán mikor hazaértek, lesegíti a felöltőjét, italt tölt neki, és...
4369. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 06:22:20
Üzenet elküldve: 2023-08-25 06:22:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Mennyire másként adja elő két fejvadász ugyanazt az esetet! Ami Ukrom szájából vér, veríték és könnyek históriájának hangzik, Lilyéből színes kalandnak, amelyben nagy a vész, de végül úgyis a jók győznek.
Ennek megfelelően a szerzetes arcáról is eltűnik a rosszallás. Elálmélkodik a lányka sebhelyén, de főleg a bátorságán, hiszen csoda, hogy él. A szürkebőrű ezután elvarrja az utolsó szálakat. Sebek ellátva, fejek leadva, üldözők letudva. Valami mégis hiányzik.*
~Megérte vajon?~
*Nawanthiri nem biztos benne. Abban sem, hogy ezt a kérdést föl akarja-e tenni, és amíg tétovázik, tovább halad a beszélgetés. Egy nem várt fordulattal!*
- Hááát… *A fordulat oly váratlan, hogy a sziklaarcú zsoldos a söntésig vonul vissza előle. A szerzetes pedig zavartan mosolyog. Szóra nyitja a száját, kicsit elpirul, majd inkább becsukja. Újra megpróbál válaszolni, de csak szégyenlősen elneveti magát.*
- Várjuk meg Ukromot…
*Nem is lehet belőle kihúzni semmi érdemit, míg a szürkebőrű vissza nem jön. Ezután szépen megköszöni a teát, és kavargatni kezdi, hogy a kezeit lefoglalja.
Mit mondjon ennek a vitéz kis fejvadásznak? Biztosan valami nagy kalandot szeretne hallani, ármánnyal, szenvedéllyel, drámai küzdelmekkel. Ám ők ketten Ukrommal sosem csináltak ilyeneket. Igazából pont az a lényeg, hogy egymásban megnyugvást találnak.*
- Artheniortól északra, ahogy átjössz a hegyeken, van egy nagyon szép erdő. *fog bele végre-valahára* Égig érnek benne a fák, de égig ér benne a csönd is. *mosolyogva a szürkebőrűre pillant* Ukrom meghallotta, hogy énekelek, én meg hogy közeledik a zörgős páncéljában. Volt két holdsajtom, neki adtam az egyiket. Aztán együtt mentünk tovább a városig.
*Iszik a teájából. Várakozón Lilyre néz, vajon megelégszik-e ennyivel. A biztonság kedvéért még hozzáteszi:*
- Később, amikor már a Kereskedőháznak dolgoztam, beajánlottam Aztyannak. Náluk vagy még, Ukrom?
*Terel, mint a pásztormágus, borsos történetekkel azonban tényleg nem tud szolgálni. Armarkhtur esete közel sem olyan érdekes, mint az imént hallott fejvadászat. A legfontosabb dolgaik Ukrommal mind kimondatlanok. Talán el is törnének, ha kimondanák őket.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.25 06:27:49
*Mennyire másként adja elő két fejvadász ugyanazt az esetet! Ami Ukrom szájából vér, veríték és könnyek históriájának hangzik, Lilyéből színes kalandnak, amelyben nagy a vész, de végül úgyis a jók győznek.
Ennek megfelelően a szerzetes arcáról is eltűnik a rosszallás. Elálmélkodik a lányka sebhelyén, de főleg a bátorságán, hiszen csoda, hogy él. A szürkebőrű ezután elvarrja az utolsó szálakat. Sebek ellátva, fejek leadva, üldözők letudva. Valami mégis hiányzik.*
~Megérte vajon?~
*Nawanthiri nem biztos benne. Abban sem, hogy ezt a kérdést föl akarja-e tenni, és amíg tétovázik, tovább halad a beszélgetés. Egy nem várt fordulattal!*
- Hááát… *A fordulat oly váratlan, hogy a sziklaarcú zsoldos a söntésig vonul vissza előle. A szerzetes pedig zavartan mosolyog. Szóra nyitja a száját, kicsit elpirul, majd inkább becsukja. Újra megpróbál válaszolni, de csak szégyenlősen elneveti magát.*
- Várjuk meg Ukromot…
*Nem is lehet belőle kihúzni semmi érdemit, míg a szürkebőrű vissza nem jön. Ezután szépen megköszöni a teát, és kavargatni kezdi, hogy a kezeit lefoglalja.
Mit mondjon ennek a vitéz kis fejvadásznak? Biztosan valami nagy kalandot szeretne hallani, ármánnyal, szenvedéllyel, drámai küzdelmekkel. Ám ők ketten Ukrommal sosem csináltak ilyeneket. Igazából pont az a lényeg, hogy egymásban megnyugvást találnak.*
- Artheniortól északra, ahogy átjössz a hegyeken, van egy nagyon szép erdő. *fog bele végre-valahára* Égig érnek benne a fák, de égig ér benne a csönd is. *mosolyogva a szürkebőrűre pillant* Ukrom meghallotta, hogy énekelek, én meg hogy közeledik a zörgős páncéljában. Volt két holdsajtom, neki adtam az egyiket. Aztán együtt mentünk tovább a városig.
*Iszik a teájából. Várakozón Lilyre néz, vajon megelégszik-e ennyivel. A biztonság kedvéért még hozzáteszi:*
- Később, amikor már a Kereskedőháznak dolgoztam, beajánlottam Aztyannak. Náluk vagy még, Ukrom?
*Terel, mint a pásztormágus, borsos történetekkel azonban tényleg nem tud szolgálni. Armarkhtur esete közel sem olyan érdekes, mint az imént hallott fejvadászat. A legfontosabb dolgaik Ukrommal mind kimondatlanok. Talán el is törnének, ha kimondanák őket.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.25 06:27:49
4368. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-24 12:04:17
Üzenet elküldve: 2023-08-24 12:04:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nos, messzebb nem is állhatnék a nemességtől. Sőt, még csak artheniori sem vagyok. Maximum elűzhetnek melegebb éghajlatra, de ugyan ki bánná azt?
* Vigyorog és még egy utolsót integet a dühtől vörös arcú apának, mielőtt behúzná a függönyt. *
- Nem is rossz ötlet. Lehetne a témája, mondjuuuk "papok és kurvák".
* Odahaza sok tematikus est lelkes résztvevője és szervezője volt, bizonyos körökben igazán hírhedtnek számítottak a Lutah Farsys-féle összejövetelek.
Miközben ide-oda vándorol szájával a puha bőrön, a gondolatai is hasonlóképpen csaponganak.
Egy újabb estély? Miért ne? De milyen indokkal... kell ehhez egyáltalán indok? Esetleg álarcosbál... ahhoz túl meleg van... *
- Jó leány? Kinek kell az olyan?
* Morran és hanyattdönti a nőt az ágyon. Az ügyesen feltűzött haj most legalább nem teríti be kettejüket. A szoros testi közelségtől, becsesebbik része máris stratégiai helyeken nyomul Yeza testének.
Morogva veszi tudomásul a távolodást, így kinyújtott karjain feltolja magát, hogy egy kis teret adjon és onnan nézhessen le rá. *
- Hogy jön ez ilyen hirtelen?
* Látja, hogy itt a csibészes mosoly most hatástalan. Akkor akár már őszinte is lehet. Sóhajtva oldalrahengeredik. *
- Arra gondoltam, egy időre megvetem itt a lábam. Sok wegtoreni megtalálta már itt a számításait, én miért ne találhatnám ugyanúgy?
* Agya máris átvált az üzletre. Bizony, a csinos piperkőc arca mögött éles elme lapul... *
- Az is lehet, szép szerelmem, hogy gyakrabban fogjuk látni egymást, mint hinnéd.
* Egyelőre nem teregeti ki a kártyáit, hiszen még semmi sem bizonyos. Nincsenek nagyratörő hatalomittas tervei. Elég ha engedik, hogy kikaparhassa magának a gesztenyécskéjét. *
- Vagyonom elég van, most inkább kalandokra és sikerre vágyom. Hát olyan nagy bűn ez, drága tűzhajúm?
* Vigyorog és a nő felé fordulva fél könyökére támaszkodik, majd lusta köröket rajzol annak hasára. *
- Megtudtál mindent, amit akartál?
* Érdeklődik ártatlan arccal, majd fejét lehajtva megkísérel csókot lopni, hogy berekesszen minden további információszerzési kísérletet. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nos, messzebb nem is állhatnék a nemességtől. Sőt, még csak artheniori sem vagyok. Maximum elűzhetnek melegebb éghajlatra, de ugyan ki bánná azt?
* Vigyorog és még egy utolsót integet a dühtől vörös arcú apának, mielőtt behúzná a függönyt. *
- Nem is rossz ötlet. Lehetne a témája, mondjuuuk "papok és kurvák".
* Odahaza sok tematikus est lelkes résztvevője és szervezője volt, bizonyos körökben igazán hírhedtnek számítottak a Lutah Farsys-féle összejövetelek.
Miközben ide-oda vándorol szájával a puha bőrön, a gondolatai is hasonlóképpen csaponganak.
Egy újabb estély? Miért ne? De milyen indokkal... kell ehhez egyáltalán indok? Esetleg álarcosbál... ahhoz túl meleg van... *
- Jó leány? Kinek kell az olyan?
* Morran és hanyattdönti a nőt az ágyon. Az ügyesen feltűzött haj most legalább nem teríti be kettejüket. A szoros testi közelségtől, becsesebbik része máris stratégiai helyeken nyomul Yeza testének.
Morogva veszi tudomásul a távolodást, így kinyújtott karjain feltolja magát, hogy egy kis teret adjon és onnan nézhessen le rá. *
- Hogy jön ez ilyen hirtelen?
* Látja, hogy itt a csibészes mosoly most hatástalan. Akkor akár már őszinte is lehet. Sóhajtva oldalrahengeredik. *
- Arra gondoltam, egy időre megvetem itt a lábam. Sok wegtoreni megtalálta már itt a számításait, én miért ne találhatnám ugyanúgy?
* Agya máris átvált az üzletre. Bizony, a csinos piperkőc arca mögött éles elme lapul... *
- Az is lehet, szép szerelmem, hogy gyakrabban fogjuk látni egymást, mint hinnéd.
* Egyelőre nem teregeti ki a kártyáit, hiszen még semmi sem bizonyos. Nincsenek nagyratörő hatalomittas tervei. Elég ha engedik, hogy kikaparhassa magának a gesztenyécskéjét. *
- Vagyonom elég van, most inkább kalandokra és sikerre vágyom. Hát olyan nagy bűn ez, drága tűzhajúm?
* Vigyorog és a nő felé fordulva fél könyökére támaszkodik, majd lusta köröket rajzol annak hasára. *
- Megtudtál mindent, amit akartál?
* Érdeklődik ártatlan arccal, majd fejét lehajtva megkísérel csókot lopni, hogy berekesszen minden további információszerzési kísérletet. *
4367. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-24 06:49:27
Üzenet elküldve: 2023-08-24 06:49:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Ne kísértsd a sorsot *sóhajt mosolyogva a fejcsóválás mellé.* - Jámbornak tűnnek, de tudod, mi történt a nemeseikkel. *Gyakran eszébe jut az eset, ami, őszintén, egész valószínűtlennek tűnik, ha a békés mindennapjaikat élő polgárokat figyeli az ember.*
- Szűk ketrecbe? Meztelenül? *Dorombolón visszhangzanak Yeza ajkán a férfi szavai.* - Talán máris a következő estélyed díszletét tervezed?
*Már egészen elszokott ettől. A nyughatatlan wegtoreni tűztől, ami gyakorta megbélyegzi hazája szülötteit. Ajkát beharapva adja magát a kéjelgő incselkedésnek. Nyoma fog maradni, ezt már most tudja. Igaz, még nem köszönt ma reggel tükörnek, úgyhogy talán máris őriz néhány emléket az estéről.*
- Annyi bódító szer után, ami a te szemedet fátylazta az éjjel, csoda, hogy a nevedre emlékszel *feleli pimasz éllel.* - Én jó leány vagyok. Én sosem... *morranó nyögésbe fúl a mondat vége, ahogy a gyönyör elragadja a máris igen pajkos wegtoreni karjában. Ez a követelőző érintés húzza magával. A figyelmes ápolás kellékeit hátrahagyva, végigszántanak a körmei Farsys hátán. Pedig mennie kéne... Nem szólt senkinek, mikor az este eljött. Csak körbe akart puhatolózni az eseményen, nem pedig... Nos, arra semmiképp sem számított, hogy ez lesz belőle.
A kérdésére persze nem kap választ. Fel is róná a terelést, ha nem fektetné két vállra az eszét az érzéki ostrom meg a még a vérében motoszkáló szerek. Pedig nagyon kimérten bánt ezekkel. De amikor a füst fűszeres ködként üli meg az izzadtságtól fénylő testek egymásba olvadó, élő szobrát, már nyaklóját veszti a mértékletesség. De az is lehet, hogy volt más turpisság is a dologban.
Minden porcikája azt kívánja, hogy hagyja magát bekebelezni a wegtoreni tüzének, de valami egyre inkább motoszkál benne, ami józanságra téríti. Hirtelen parancsol megálljt, és eltolja magát a férfitól, hogy a szemébe nézhessen.*
- Miért vagy itt,Lutah Farsys? *szegezi neki a kérdést, és látszik, hogy ez a felütés megannyi további kérdést és találgatást citál a rőt kobakba. Estély, helyi és külhoni kereskedők... A Báró nem valószínű, hogy örülne a konkurenciának.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Ne kísértsd a sorsot *sóhajt mosolyogva a fejcsóválás mellé.* - Jámbornak tűnnek, de tudod, mi történt a nemeseikkel. *Gyakran eszébe jut az eset, ami, őszintén, egész valószínűtlennek tűnik, ha a békés mindennapjaikat élő polgárokat figyeli az ember.*
- Szűk ketrecbe? Meztelenül? *Dorombolón visszhangzanak Yeza ajkán a férfi szavai.* - Talán máris a következő estélyed díszletét tervezed?
*Már egészen elszokott ettől. A nyughatatlan wegtoreni tűztől, ami gyakorta megbélyegzi hazája szülötteit. Ajkát beharapva adja magát a kéjelgő incselkedésnek. Nyoma fog maradni, ezt már most tudja. Igaz, még nem köszönt ma reggel tükörnek, úgyhogy talán máris őriz néhány emléket az estéről.*
- Annyi bódító szer után, ami a te szemedet fátylazta az éjjel, csoda, hogy a nevedre emlékszel *feleli pimasz éllel.* - Én jó leány vagyok. Én sosem... *morranó nyögésbe fúl a mondat vége, ahogy a gyönyör elragadja a máris igen pajkos wegtoreni karjában. Ez a követelőző érintés húzza magával. A figyelmes ápolás kellékeit hátrahagyva, végigszántanak a körmei Farsys hátán. Pedig mennie kéne... Nem szólt senkinek, mikor az este eljött. Csak körbe akart puhatolózni az eseményen, nem pedig... Nos, arra semmiképp sem számított, hogy ez lesz belőle.
A kérdésére persze nem kap választ. Fel is róná a terelést, ha nem fektetné két vállra az eszét az érzéki ostrom meg a még a vérében motoszkáló szerek. Pedig nagyon kimérten bánt ezekkel. De amikor a füst fűszeres ködként üli meg az izzadtságtól fénylő testek egymásba olvadó, élő szobrát, már nyaklóját veszti a mértékletesség. De az is lehet, hogy volt más turpisság is a dologban.
Minden porcikája azt kívánja, hogy hagyja magát bekebelezni a wegtoreni tüzének, de valami egyre inkább motoszkál benne, ami józanságra téríti. Hirtelen parancsol megálljt, és eltolja magát a férfitól, hogy a szemébe nézhessen.*
- Miért vagy itt,Lutah Farsys? *szegezi neki a kérdést, és látszik, hogy ez a felütés megannyi további kérdést és találgatást citál a rőt kobakba. Estély, helyi és külhoni kereskedők... A Báró nem valószínű, hogy örülne a konkurenciának.*
4366. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-23 20:36:43
Üzenet elküldve: 2023-08-23 20:36:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Nem haragszik az oldalkommentálás miatt, legalább az orknak kevesebbet szükséges beszélnie ekkor, mégis több információ kerül elő. Ráadásul Lilyenn nála lelkesebben is adja elő, mi történt, ezt a pluszt ezen estén most igazán kihasználhatják. Amikor a csata kerül elő, Ukrom ott ő maga is bőszen figyel a leányra: amaz szemszögét ő nem látta, valamint át se beszélték másnap, így jó tudnia, még így későn is, a fél-elfnél hogy alakult a helyzet. Elsőre jobban mint gondolta, abban a sötétben egy álló célpontot sem lehetett könnyű eltalálni. De persze, nem maradt ez így sokáig; Ukromnak nem volt kedve megnézni fiatal barátja most már valószínűleg jobban kinéző sebeit, egyszer már elég volt őket látnia.*
- Nem sokon múlt hogy mindketten ott maradjunk. Én még tudtam járni, de fel kellett varrniuk mindkettőnket, hogy el tudjunk indulni. *Fejezi be, ha már Lilyenn oly merészen csak nem siet vele.* - A Kikötő melletti erdőség szélén találtunk nyughelyet. A városban már üldöztek, de a vidékig már nem értek el. A lombkoronák alatt töltöttük az éjszakát, s másnapra tovább mentünk: addigra Lilyenn is feléledt, ha gyengén is. Az út Artheniorba veszélytelen volt, a városba érve pedig már nem volt semmi probléma. Kaptunk még egy orvosi kezelést, és átadtuk a fejeket a kaszárnyának. A harmadik ork sose lett meg. Talán jobb is. *Mindkét félnek, ahogy rágondol. Biztos nem tudott volna harcolni abban az állapotában, és az már tény volt hogy nagy erősítéssel kellett volna szembenézniük, mert a csendes munkát már elcseszték.
A leány kérdésére viszont furcsán megsértve néz rá. Illetlen! Mondanivalója első felét igazán kihagyhatta volna az ő szemszögéből. Nem is ő lesz hajlandó ezt megválaszolni, azt biztos. Lassan feltápászkodik az asztal mellől, és Nawanthiri mellől gyengéden kivéve magát "frissítő" után morog krákogó hangon, nem igazán összetett, sértődött szavakkal kísérve. Lassan odaslattyog a pultoshoz, és rövid fontolgatás után a Gyümölcstea mellet döntve rendel kettőt, s egy pillanatnyi duzzogás után egy harmadikat 15 aranyért.
Nem volt valami kívánatos Ukromnak, a szolidaritás kedvéért azért megissza. Ne érezze senki se egyedül magát ezen este.
Reméli, hogy mire visszaül a poharakkal, addigra Nawanthiri elégséges választ adott Lilyennek, mert tőle nem fog ezzel kapcsolatban sok szót hallani.*
*Nem haragszik az oldalkommentálás miatt, legalább az orknak kevesebbet szükséges beszélnie ekkor, mégis több információ kerül elő. Ráadásul Lilyenn nála lelkesebben is adja elő, mi történt, ezt a pluszt ezen estén most igazán kihasználhatják. Amikor a csata kerül elő, Ukrom ott ő maga is bőszen figyel a leányra: amaz szemszögét ő nem látta, valamint át se beszélték másnap, így jó tudnia, még így későn is, a fél-elfnél hogy alakult a helyzet. Elsőre jobban mint gondolta, abban a sötétben egy álló célpontot sem lehetett könnyű eltalálni. De persze, nem maradt ez így sokáig; Ukromnak nem volt kedve megnézni fiatal barátja most már valószínűleg jobban kinéző sebeit, egyszer már elég volt őket látnia.*
- Nem sokon múlt hogy mindketten ott maradjunk. Én még tudtam járni, de fel kellett varrniuk mindkettőnket, hogy el tudjunk indulni. *Fejezi be, ha már Lilyenn oly merészen csak nem siet vele.* - A Kikötő melletti erdőség szélén találtunk nyughelyet. A városban már üldöztek, de a vidékig már nem értek el. A lombkoronák alatt töltöttük az éjszakát, s másnapra tovább mentünk: addigra Lilyenn is feléledt, ha gyengén is. Az út Artheniorba veszélytelen volt, a városba érve pedig már nem volt semmi probléma. Kaptunk még egy orvosi kezelést, és átadtuk a fejeket a kaszárnyának. A harmadik ork sose lett meg. Talán jobb is. *Mindkét félnek, ahogy rágondol. Biztos nem tudott volna harcolni abban az állapotában, és az már tény volt hogy nagy erősítéssel kellett volna szembenézniük, mert a csendes munkát már elcseszték.
A leány kérdésére viszont furcsán megsértve néz rá. Illetlen! Mondanivalója első felét igazán kihagyhatta volna az ő szemszögéből. Nem is ő lesz hajlandó ezt megválaszolni, azt biztos. Lassan feltápászkodik az asztal mellől, és Nawanthiri mellől gyengéden kivéve magát "frissítő" után morog krákogó hangon, nem igazán összetett, sértődött szavakkal kísérve. Lassan odaslattyog a pultoshoz, és rövid fontolgatás után a Gyümölcstea mellet döntve rendel kettőt, s egy pillanatnyi duzzogás után egy harmadikat 15 aranyért.
Nem volt valami kívánatos Ukromnak, a szolidaritás kedvéért azért megissza. Ne érezze senki se egyedül magát ezen este.Reméli, hogy mire visszaül a poharakkal, addigra Nawanthiri elégséges választ adott Lilyennek, mert tőle nem fog ezzel kapcsolatban sok szót hallani.*
4365. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-23 16:06:02
Üzenet elküldve: 2023-08-23 16:06:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Ukrom szerencsére érti a célzást. Így árvánk folytathatja a falatozást. Bár igyekszik gyorsabb tempóban bőrbe húzni a kolbászkákat, figyelme nem kerüli el az ork mondandóját. A lány már a második ízletes darabnál jár, amihez a szelet kenyér felét is sikerült elcsipegetni, mikor nem bírja tovább és belevág a szürke bőrű szavába. Két bőszre sikerült bólagatás között lenyel egy hatalmas falatot, majd kiegészíti a történetet.*
- Ahogy Ukrom mondja, a szörnyeteg ki is mászott abból a késdobálóból. Viszont nem jött egyedül. Hozta két cimboráját. Ők viszont már nem voltak olyan nagyok.
*Meséli olyan átéléssel, mintha élete legnagyobb kalandját adná vissza egy fogadóban. Ha a félvér eddigi életét és a helyszínt nézzük, ez az állítás nem is annyira kétes természetű.*
- Olyan hamar jöttek, hogy nekem már nem volt időm rejtekhelyet keresni. Ezért úgy tettem, mintha nem is tudnám, hogy kik ők. Azok pedig annak rendje és módja szerint elsétáltak mellettem. Szürke egér vagyok. Gyakran nem is vesznek észre és ezt megtanultam az előnyömre fordítani.
*Mondja ezt úgy, mintha valami erény lenne.*
- Szóval a rosszarcúak követték Ukromot a sikátorba. Én pedig őket. A nagy ork egyből a barátunkra rontott. Ahogy azt ő is mondta.
*Pillant a melák irányába.*
- Ekkor céloztam meg a ránézésre leggyengébbet egy dobótőrrel. Gondoltam, hulljon a férgese. El is találtam. A szemétnek meg volt képe elszelni a tulajdonommal a karjában.
*Kuncogni kezd, ám hamar lefagy a vigyor a lány arcáról. Hiszen a következők távolról sem jó emlékek.*
- Maradt a másik csatlós, akit az egyik társunknak sikerült combon nyilazni. Rárontottam, de még sérülten is ügyesebb harcosnak bizonyult nálam.
*Székével hangosan zörögve feláll, majd azzal a kezével, amiben eddig a kenyeret tartotta feljebb húzza az ingét. Megmutatva ezzel a már gyógyuló félben lévő vágást.*
- Ezt hagyta emlékül.
*Huppan vissza a székre.*
- Néhány pillanattal később egy brutálisan erős döfést éreztem a hátamban. És lényegében ez volt az utolsó tiszta emlékem. Elájultam, vagy ilyesmi. Így aztán nem is nagyon tudok többet hozzá tenni.
*Persze Lily is felismeri a kérést Ukrom pillantásában. Ennek negfelelve pedig egy ötlet születik meg a kobakjában. Ezúttal ő kérdez. Méghozzá a számára még ismeretlen nőtől. Ez több legyet jelent egy csapásra. Ukrom maradhat az általa úgy kedvelt némaságnál. Árvánk befejezheti a falatozást. És talán többet tudhat meg az orkról, na meg a barátjától is.*
- Most mesélj te!
*Pillant a mandula szemekbe.*
- Az szemmel látható, hogy erős kötelék van közted és Ukrom között. De mégis, hogyan fújta össze kettőtöket a szél?
*Ukrom szerencsére érti a célzást. Így árvánk folytathatja a falatozást. Bár igyekszik gyorsabb tempóban bőrbe húzni a kolbászkákat, figyelme nem kerüli el az ork mondandóját. A lány már a második ízletes darabnál jár, amihez a szelet kenyér felét is sikerült elcsipegetni, mikor nem bírja tovább és belevág a szürke bőrű szavába. Két bőszre sikerült bólagatás között lenyel egy hatalmas falatot, majd kiegészíti a történetet.*
- Ahogy Ukrom mondja, a szörnyeteg ki is mászott abból a késdobálóból. Viszont nem jött egyedül. Hozta két cimboráját. Ők viszont már nem voltak olyan nagyok.
*Meséli olyan átéléssel, mintha élete legnagyobb kalandját adná vissza egy fogadóban. Ha a félvér eddigi életét és a helyszínt nézzük, ez az állítás nem is annyira kétes természetű.*
- Olyan hamar jöttek, hogy nekem már nem volt időm rejtekhelyet keresni. Ezért úgy tettem, mintha nem is tudnám, hogy kik ők. Azok pedig annak rendje és módja szerint elsétáltak mellettem. Szürke egér vagyok. Gyakran nem is vesznek észre és ezt megtanultam az előnyömre fordítani.
*Mondja ezt úgy, mintha valami erény lenne.*
- Szóval a rosszarcúak követték Ukromot a sikátorba. Én pedig őket. A nagy ork egyből a barátunkra rontott. Ahogy azt ő is mondta.
*Pillant a melák irányába.*
- Ekkor céloztam meg a ránézésre leggyengébbet egy dobótőrrel. Gondoltam, hulljon a férgese. El is találtam. A szemétnek meg volt képe elszelni a tulajdonommal a karjában.
*Kuncogni kezd, ám hamar lefagy a vigyor a lány arcáról. Hiszen a következők távolról sem jó emlékek.*
- Maradt a másik csatlós, akit az egyik társunknak sikerült combon nyilazni. Rárontottam, de még sérülten is ügyesebb harcosnak bizonyult nálam.
*Székével hangosan zörögve feláll, majd azzal a kezével, amiben eddig a kenyeret tartotta feljebb húzza az ingét. Megmutatva ezzel a már gyógyuló félben lévő vágást.*
- Ezt hagyta emlékül.
*Huppan vissza a székre.*
- Néhány pillanattal később egy brutálisan erős döfést éreztem a hátamban. És lényegében ez volt az utolsó tiszta emlékem. Elájultam, vagy ilyesmi. Így aztán nem is nagyon tudok többet hozzá tenni.
*Persze Lily is felismeri a kérést Ukrom pillantásában. Ennek negfelelve pedig egy ötlet születik meg a kobakjában. Ezúttal ő kérdez. Méghozzá a számára még ismeretlen nőtől. Ez több legyet jelent egy csapásra. Ukrom maradhat az általa úgy kedvelt némaságnál. Árvánk befejezheti a falatozást. És talán többet tudhat meg az orkról, na meg a barátjától is.*
- Most mesélj te!
*Pillant a mandula szemekbe.*
- Az szemmel látható, hogy erős kötelék van közted és Ukrom között. De mégis, hogyan fújta össze kettőtöket a szél?
4364. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-23 11:24:43
Üzenet elküldve: 2023-08-23 11:24:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Lily visszatér az asztalukhoz, és egészpályás kolbászolás közepette mesélni kezd. A szerzetes mandulaszemei felcsillannak, mikor kiderül, hogy Ukrom megint a helyi bajnokkal mérkőzött. Vidáman hallgatja a beszámolót, és épp csak megcsóválja a fejét azon, hogy a szürkebőrű nem egészen szabályos keretek között nyert. Valószínűleg magának a rendezvénynek se voltak szabályos keretei.
A történet további alakulásán azonban már meg-megrándul a szemöldöke, a harapásoktól kezdve pedig összeráncolva marad. Még hümment is egy rosszallót, ahogy az ork sebhelyein végigtekint, aztán meg Lilyn. A félelf lányka nem tűnik keménykötésűnek. Talán csak a szerencsének - meg a társainak - köszönheti, hogy itt ül velük.
A történet azonban nem ér véget a mészárszékkel, amibe a bokszmeccs torkollott. Ukrommal együtt Nawanthiri is a félvérre pillant: mi történt azután…?*
*Lily visszatér az asztalukhoz, és egészpályás kolbászolás közepette mesélni kezd. A szerzetes mandulaszemei felcsillannak, mikor kiderül, hogy Ukrom megint a helyi bajnokkal mérkőzött. Vidáman hallgatja a beszámolót, és épp csak megcsóválja a fejét azon, hogy a szürkebőrű nem egészen szabályos keretek között nyert. Valószínűleg magának a rendezvénynek se voltak szabályos keretei.
A történet további alakulásán azonban már meg-megrándul a szemöldöke, a harapásoktól kezdve pedig összeráncolva marad. Még hümment is egy rosszallót, ahogy az ork sebhelyein végigtekint, aztán meg Lilyn. A félelf lányka nem tűnik keménykötésűnek. Talán csak a szerencsének - meg a társainak - köszönheti, hogy itt ül velük.
A történet azonban nem ér véget a mészárszékkel, amibe a bokszmeccs torkollott. Ukrommal együtt Nawanthiri is a félvérre pillant: mi történt azután…?*
4363. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-22 11:20:04
Üzenet elküldve: 2023-08-22 11:20:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Jó jelként veszi, hogy Nawanthiri maga hívja át az újonnan jött leányt asztaltársként és történetmondóként, ami külön azért is jó neki, mert a természetellenesen sok szájalás már kikezdi az ork torkát; többször is meg kell köszörülnie magát, miközben egy pillanatra egyedül marad, olyan hangokat hallatva, mintha saját hangszálai maradékát próbálná megkeresni. Kezdi megbánni, hogy mégsem kért semmit a fél-elftől. Egy csuklós intéssel fogadja is Lillyent, aki az ork meglazult testtartásából kiveheti, hogy most már nincs oka feszesnek lenni.
És bár azt elvárta volna, hogy nem fog csámcsogást hallani az előadás közben (ebbe egyszer bele fog fulladni a kölyök), attól még elfogultsággal figyel, és a majd' azonnali bólintás után ködösen emlékszik vissza a történet egyes részleteire. Na igen, nem éppen a saját súlycsoportjával fogott ki. Ami még hagyján, de nemcsak hogy ennek ellenére még gyorsabb volt nála, de kezeit is hátmeresztő hatékonysággal tudta használni, nem csak vakon osztva a pofonokat, mint ahogy ő elsőre gondolta. Orra hirtelen viszketni kezd az emlékre, egész biztos volt benne hogy be lett az törve első az másodpercben. És bár nem éppen érzi magát büszkén, hogy egy ilyen olcsó trükkel tudta csak leteríteni a hústornyot, a meló fontossága felülírta a harctéren gyakorolandó etikettet. Különben is, bizonyított magának azzal, amit később tett.
Lilly szemét elkapva hamar lefordítja magának az üzenetet, és kapcsol. Ez volt azon rusnya este legjobb része, ezután viszont minden lefelé megy. Hadd tömje addig amaz lyukas hasát.*
- Mindeközben a két másik társunk tették a dolgukat. Sikeresen kicsalták az egyik orkot a kocsmából, és az éjszaka leple alatt végeztek vele. *Ugyan a folyamat részleteit azt ő nem tudja, tekintve hogy valószínűleg épp akkor kezdték takonnyá verni bent, de az árulkodó vérnyomokra, és egy sérült hollómaszkos társa visszaemlékezve már az sem mehetett zökkenőmentesen.* -...El ne aludj még. *Ekkorra már elkapja figyelmét barátja bágyadtsága, és bár ezt mondja, nem tesz az ellen, hogy támasztékként legyen használva. De hogy hogyan találhatják őt kényelmesnek, azt ő nem tudja.* - A harmadikat nem találtuk meg. Miután "győztem", utasítottam az orkot hogy találkozzon velem kint. Kifőztem hogy más ok miatt nem vonszolná ki magát ezután az épületből. Lilyenn talpra állított egy löttyel, utána eredtünk is kifelé. Ekkorra már az első ork teste az utcakövön hűlt.* Komorrá kezd válni a szürkebőrű hangja, fiatalabb barátja tudhatja, miért, ahogy Nawanthiri is mihamarabb meg fogja:* - Miután elrejtettük a testet, kiterveltük, hogyan tovább: Elhívom a nagyfiút a sikátorba, miközben mindenki más elrejtőzik. Egyik a tetőkön nyugszik íjjal, a többiek a sikátorban bújnak meg, ahogy tudnak. A sötétség segít. Rábeszélem, hogy adja föl magát, létszámos megfélemlítéssel vagy anélkül. Nem akartam megölni.* - Sima feladatnak hangzott, csakhogy itt kezdődtek a problémák, ahogy az ork tervének az átgondolatlansága is itt jön be.* - Jött is ő. De fegyverrel. És nem egyedül.* Ukrom vakhittsége itt sugárzott a legjobban.* - Hárman voltak, azonnal nekem rontottak. A maradék távolságot kihasználva befutottam a sikátorba, és miután követtek engem, előhívtam Lilyennéket. *Talán az sem volt a legjobb megoldás, hogy nem hagyta hogy saját maguktól lepjék meg őket.* - Harcba keveredtünk: a sötétség, a sikátor szűkössége és a nagy létszám senkinek nem kedvezett. Miközben az ork célponttal harcoltam, csak árnyékokat láttam magunk előtt, és nyilak és penge sikolyát a hallottam a levegőben. *Valamint az esetenkénti nyögéseket és egy bizonyos fél-elf aranyköpéseit, de azt inkább kihagyja.* - Nehéz volt, de felülkerekedtem rajta: a behemótnak a fejszéjétől elhajolva levágtam a karját. *Nehéz elfelejteni azt az ordítást, ami azt kísérte. De ami azután jött, azt nehezebb.* - Azt hittem, győztem. De az ork még állt, és nem hagyta abba a harcot: belenyomta az arcát az enyémbe, és megharapott. Kétszer. *Ezzel a volt szerzetes számára remélhetőleg meg is magyarázta külsejének megváltozásának az oka.* - Életének utolsó pillanataiban megvadult állatként harcolt, és én majdnem megfizettem a figyelmetlenségemért; épp hogy le tudtam vágni a fejét. de nem én voltam az egyetlen, aki vérzett ezalatt: Lilyenn hasán lett vágva, és valahogy kapott egy tőrt a hátába. *Irgalmatlanul szoros helyzetbe kerültek ezzel.* Az ork halálával a két kisebb kocsmatöltelékek szedték a lábukat erősítésért, mi pedig már nem voltunk abban az állapotban, hogy tovább harcoljunk. Valahogy kimásztunk a sikátorból, és lovakkal elhagytuk a Kikötőt. *Hogy közel volt, az egy enyhe állítás. Valószínűleg nem tesz jót a történet ezen része Nawanthiri vérnyomásának, de nem akar titkolni előle túl sok mindent. Különben is, az, hogy most itt látja őket, az azt bizonyítja hogy a történetnek valóban jó vége lett. Vajon Lilly befejezte e vacsoráját, hogy a kaland végét megadja, mielőtt Ukromnak valóban felhagy a hangja? Az ork nézése ezt kérdezi tőle.*
*Jó jelként veszi, hogy Nawanthiri maga hívja át az újonnan jött leányt asztaltársként és történetmondóként, ami külön azért is jó neki, mert a természetellenesen sok szájalás már kikezdi az ork torkát; többször is meg kell köszörülnie magát, miközben egy pillanatra egyedül marad, olyan hangokat hallatva, mintha saját hangszálai maradékát próbálná megkeresni. Kezdi megbánni, hogy mégsem kért semmit a fél-elftől. Egy csuklós intéssel fogadja is Lillyent, aki az ork meglazult testtartásából kiveheti, hogy most már nincs oka feszesnek lenni.
És bár azt elvárta volna, hogy nem fog csámcsogást hallani az előadás közben (ebbe egyszer bele fog fulladni a kölyök), attól még elfogultsággal figyel, és a majd' azonnali bólintás után ködösen emlékszik vissza a történet egyes részleteire. Na igen, nem éppen a saját súlycsoportjával fogott ki. Ami még hagyján, de nemcsak hogy ennek ellenére még gyorsabb volt nála, de kezeit is hátmeresztő hatékonysággal tudta használni, nem csak vakon osztva a pofonokat, mint ahogy ő elsőre gondolta. Orra hirtelen viszketni kezd az emlékre, egész biztos volt benne hogy be lett az törve első az másodpercben. És bár nem éppen érzi magát büszkén, hogy egy ilyen olcsó trükkel tudta csak leteríteni a hústornyot, a meló fontossága felülírta a harctéren gyakorolandó etikettet. Különben is, bizonyított magának azzal, amit később tett.
Lilly szemét elkapva hamar lefordítja magának az üzenetet, és kapcsol. Ez volt azon rusnya este legjobb része, ezután viszont minden lefelé megy. Hadd tömje addig amaz lyukas hasát.*
- Mindeközben a két másik társunk tették a dolgukat. Sikeresen kicsalták az egyik orkot a kocsmából, és az éjszaka leple alatt végeztek vele. *Ugyan a folyamat részleteit azt ő nem tudja, tekintve hogy valószínűleg épp akkor kezdték takonnyá verni bent, de az árulkodó vérnyomokra, és egy sérült hollómaszkos társa visszaemlékezve már az sem mehetett zökkenőmentesen.* -...El ne aludj még. *Ekkorra már elkapja figyelmét barátja bágyadtsága, és bár ezt mondja, nem tesz az ellen, hogy támasztékként legyen használva. De hogy hogyan találhatják őt kényelmesnek, azt ő nem tudja.* - A harmadikat nem találtuk meg. Miután "győztem", utasítottam az orkot hogy találkozzon velem kint. Kifőztem hogy más ok miatt nem vonszolná ki magát ezután az épületből. Lilyenn talpra állított egy löttyel, utána eredtünk is kifelé. Ekkorra már az első ork teste az utcakövön hűlt.* Komorrá kezd válni a szürkebőrű hangja, fiatalabb barátja tudhatja, miért, ahogy Nawanthiri is mihamarabb meg fogja:* - Miután elrejtettük a testet, kiterveltük, hogyan tovább: Elhívom a nagyfiút a sikátorba, miközben mindenki más elrejtőzik. Egyik a tetőkön nyugszik íjjal, a többiek a sikátorban bújnak meg, ahogy tudnak. A sötétség segít. Rábeszélem, hogy adja föl magát, létszámos megfélemlítéssel vagy anélkül. Nem akartam megölni.* - Sima feladatnak hangzott, csakhogy itt kezdődtek a problémák, ahogy az ork tervének az átgondolatlansága is itt jön be.* - Jött is ő. De fegyverrel. És nem egyedül.* Ukrom vakhittsége itt sugárzott a legjobban.* - Hárman voltak, azonnal nekem rontottak. A maradék távolságot kihasználva befutottam a sikátorba, és miután követtek engem, előhívtam Lilyennéket. *Talán az sem volt a legjobb megoldás, hogy nem hagyta hogy saját maguktól lepjék meg őket.* - Harcba keveredtünk: a sötétség, a sikátor szűkössége és a nagy létszám senkinek nem kedvezett. Miközben az ork célponttal harcoltam, csak árnyékokat láttam magunk előtt, és nyilak és penge sikolyát a hallottam a levegőben. *Valamint az esetenkénti nyögéseket és egy bizonyos fél-elf aranyköpéseit, de azt inkább kihagyja.* - Nehéz volt, de felülkerekedtem rajta: a behemótnak a fejszéjétől elhajolva levágtam a karját. *Nehéz elfelejteni azt az ordítást, ami azt kísérte. De ami azután jött, azt nehezebb.* - Azt hittem, győztem. De az ork még állt, és nem hagyta abba a harcot: belenyomta az arcát az enyémbe, és megharapott. Kétszer. *Ezzel a volt szerzetes számára remélhetőleg meg is magyarázta külsejének megváltozásának az oka.* - Életének utolsó pillanataiban megvadult állatként harcolt, és én majdnem megfizettem a figyelmetlenségemért; épp hogy le tudtam vágni a fejét. de nem én voltam az egyetlen, aki vérzett ezalatt: Lilyenn hasán lett vágva, és valahogy kapott egy tőrt a hátába. *Irgalmatlanul szoros helyzetbe kerültek ezzel.* Az ork halálával a két kisebb kocsmatöltelékek szedték a lábukat erősítésért, mi pedig már nem voltunk abban az állapotban, hogy tovább harcoljunk. Valahogy kimásztunk a sikátorból, és lovakkal elhagytuk a Kikötőt. *Hogy közel volt, az egy enyhe állítás. Valószínűleg nem tesz jót a történet ezen része Nawanthiri vérnyomásának, de nem akar titkolni előle túl sok mindent. Különben is, az, hogy most itt látja őket, az azt bizonyítja hogy a történetnek valóban jó vége lett. Vajon Lilly befejezte e vacsoráját, hogy a kaland végét megadja, mielőtt Ukromnak valóban felhagy a hangja? Az ork nézése ezt kérdezi tőle.*
4362. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-22 10:17:39
Üzenet elküldve: 2023-08-22 10:17:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Yeza érdekes módon hallgatag. Átfutna a fején a beképzelt gondolat, hogy talán némára kefélték egymást az éjjel, ha nem hallotta volna az imént bájosan csacsogni a többivel.
Jóleső nyújtózkodását mindenféle jöttment szakítja félbe, mire csábosan leinteget nekik és kikönyökölve röviden ajánlatot tesz az iruló-piruló szüzeknek, nem törődve a háborgó apjukkal. *
- Meghívtam.
* Megvonja a vállát. *
- Bizonyára sürgős és halaszthatatlan ügyei tarthatták csak távol.
* Lassan beugrik neki a másik férfi kiléte és más egyéb tartalmak is az elmúlt órákból. Lustán szétterül az arcán egy szemérmetlen vigyor. Most már biztos benne, hogy mindkettejüknek megvolt.
Lehunyja szemeit az apró csókok puha érintésére és ujjait a lángvörös tincsek közé csúsztatja. Felnevet. *
- Dőreség? Ezt így hívják? Ha tehetném, inkább az álságos papokat és papnőket záratnám be, hogy így elfordulnak testi vágyaiktól... Egy szűk ketrecbe, például. Meztelenül.
* A kis társaságuk távoztával feltornássza magát és szófogadóan mozdul, iszik, ahogy a felséges asszony kívánja. Csak közben a szemtelen vigyort nem tudja letörölni a képéről. Lesütött aranyszín szemeivel a kecses vonalakat pásztázza, miközben szakszerű ellátást kap. Ismét.
Önuralma nem tud kitartani sokáig, így belemarkol a nő gömbölyűjébe hátul, hogy közelebb húzza, majd fejét lehajtva apró harapásokkal illeti Yeza nyakát és kulcscsontját. Játékosan felszisszen a fülcimpáját érő égető érzésre. Homlokát a nő vállának támasztja. *
- Szégyentelen? Ha jól emlékszem, igencsak tevékenyen vettél részt ezekben a szégyentelen eseményekben.
* Fél kezével hátrahúzza a hajánál fogva a fejét és gátlástalanul beleharap a nyakába. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Yeza érdekes módon hallgatag. Átfutna a fején a beképzelt gondolat, hogy talán némára kefélték egymást az éjjel, ha nem hallotta volna az imént bájosan csacsogni a többivel.
Jóleső nyújtózkodását mindenféle jöttment szakítja félbe, mire csábosan leinteget nekik és kikönyökölve röviden ajánlatot tesz az iruló-piruló szüzeknek, nem törődve a háborgó apjukkal. *
- Meghívtam.
* Megvonja a vállát. *
- Bizonyára sürgős és halaszthatatlan ügyei tarthatták csak távol.
* Lassan beugrik neki a másik férfi kiléte és más egyéb tartalmak is az elmúlt órákból. Lustán szétterül az arcán egy szemérmetlen vigyor. Most már biztos benne, hogy mindkettejüknek megvolt.
Lehunyja szemeit az apró csókok puha érintésére és ujjait a lángvörös tincsek közé csúsztatja. Felnevet. *
- Dőreség? Ezt így hívják? Ha tehetném, inkább az álságos papokat és papnőket záratnám be, hogy így elfordulnak testi vágyaiktól... Egy szűk ketrecbe, például. Meztelenül.
* A kis társaságuk távoztával feltornássza magát és szófogadóan mozdul, iszik, ahogy a felséges asszony kívánja. Csak közben a szemtelen vigyort nem tudja letörölni a képéről. Lesütött aranyszín szemeivel a kecses vonalakat pásztázza, miközben szakszerű ellátást kap. Ismét.
Önuralma nem tud kitartani sokáig, így belemarkol a nő gömbölyűjébe hátul, hogy közelebb húzza, majd fejét lehajtva apró harapásokkal illeti Yeza nyakát és kulcscsontját. Játékosan felszisszen a fülcimpáját érő égető érzésre. Homlokát a nő vállának támasztja. *
- Szégyentelen? Ha jól emlékszem, igencsak tevékenyen vettél részt ezekben a szégyentelen eseményekben.
* Fél kezével hátrahúzza a hajánál fogva a fejét és gátlástalanul beleharap a nyakába. *
4361. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-21 17:51:15
Üzenet elküldve: 2023-08-21 17:51:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Árvánk nemleges választ kap a kérdésére. Mondjuk ez nem igazán lepi meg. Érezte a feszültséget, ami az asztalnál honolt. Ilyen hangulatban talán még ő sem lenne képes legyűrni egy falatot a torkán. Erős talán, mivel Lilyről van szó. Ellenben hallotta már, hogy a feszültséget könnyedén oldják az erős italok. Ha viszont a többiek vágya a semmi, nem a félvér lesz, aki fellép a döntésük ellen. Bár szívesen hívná meg barátját, és barátja barátját is, bármire. A dolog jó oldala mégis, hogy így több marad az erszényében. Ezen gondolaton elmosolyodva egyetlen, illetve két céllal közelíti meg a pultot. Az egyik, hogy hagyja kibontakozni a másik kettőt. Hiszen nem igazán tartozik a lányra ami épp kettejük között zajlik. A másik pedig, ha már a Pegazusban rontja a levegőt, hódolnia kell a már szertartássá vált szokásának. Oda is slattyog a pulthoz és rendel magának Sült kolbászt, ahogy mindig, amikor itt jár. Jóelőre le is csengeti az érte járó 42 aranyat. Amíg ez elkészül, vagy netán be is falja, Ukroméknak lesz ideje rendezni a dolgaikat. Míg a rendelését várja, gyakran pillant át a válla fölött az ominózus asztal felé.*
~ Nawanthi... Izé... Istenek! Megjegyezni sem lehet ezt a nevet. Vajon, miképpen becézik? Mert, hogy nem mondják végig minden alkalommal, amikor kellene, az tuti. ~
*Vajon hol ismerte meg Ukrom ezt a nőt? Vajon miért tűnik ilyen szorosnak a kapcsolatuk? Ilyen és hasonló kérdések suhannak át árvánk elméjén, amíg el nem jut egy felismerésig. Igazából nem sokat tud az orkról. Leszámítva a jellemét, ami már magában tiszteletre méltó. Viszont azt csupán remélni tudja, hogy ez idővel változni fog. Mert kénytelen bevallani, még önmagának is, hogy szívesebben ismerkedne meg jobban a melákkal, mint mondjuk Syndrával. Vagy azzal a kísérteties Sharannal. Amíg ezen morfondírozgat, meg is érkezik a rendelése. Már neki is látna a kolbászoknak, mikor egy hang, mintha hozzá szólna a háta mögül. A forrása felé pillantva a nagyon hosszú nevű nőt pillantja meg, aki az asztalhoz invitálja őt vissza.*
- Még szép, hogy van kedvem.
*Azzal egy szelet kenyeret dob a kolbászok tetejére, magához vesz jón éhány szalvétát, majd fordul is az említett irányba. Minden evőeszközt érintetlenül a pulton, nem is annyira felejtve, mint hanyagolva.*
- Hümm... Ez még a történet... Hát... Majdnem viccesebb része. Az asztalhoz érve mesélek is.
*A tányérját felkapja, igyekszik is visszatérni Ukrom társaságába. A legközelebbi székre ledobva magát folytatja a történetet.*
- Szóval. Ukrom ellenfele egy hegy méretű ork volt. Aki nem mellesleg az egyik célpontunk is.
*Itt a félvér picit összezavarodik. Gyorsan az orkra is pillant.*
- Gondolom, hogy lehetek teljesen őszinte.
*Amint a szürke rábólint, már folytatja is a szájalást.*
- Mint kiderült, ő volt a helyi bajnok. Most képzeld el! Addig veretlen volt. Nem beszélve arról, még Ukromnál is nagyobb. Egy igazi óriásork. Vagy mi...
*Félvérünk itt ragadja meg a lehetőséget, hogy mancsába vegye az első kolbászt és egy hatalmasat harapjon bele. Persze továbbra is beszél, csak ezúttal teli szájjal.*
- Az a rohadék pedig nem hazudtolta meg a hírnevét. A termete ellenére macskaként mozgott. Minden támadás elől kitért. Ami nem mindegy, hogy közben pedig sikerült bevinnie néhány támadást. Igazam van?
*Pillant az árva Ukromra. Bár ezzel csupán időt szeretne nyerni egy méretes falat lenyeléséhez.*
- Ekkor döntöttem úgy, hogy tennem kell valamit. Még nem tudtam, mit fogok, de segíteni akartam Ukromnak. Tudod, valamivel elterelni a hatalmas bajnok figyelmét. Így aztán kivettem egy almát a tatyómból és teljes erőmből hátba dobtam vele a hegyomlást.
*Kuncog fel kissé. Hiszen ezek a percek tényleg az akció kellemesebb részét töltik ki.*
- Az pedig volt olyan ostoba, hogy a merénylőt keresse. Addig pedig Ukrom a földbe döngölte őt.
*Ezen a ponton könyörgő kékkel pillant az említett orkra. Talán neki kéne elmondani, hogy mi is történt ezek után. Nem csak az események alakulása miatt, hanem mert árvánkra még vár két és fél kolbászka.*
*Árvánk nemleges választ kap a kérdésére. Mondjuk ez nem igazán lepi meg. Érezte a feszültséget, ami az asztalnál honolt. Ilyen hangulatban talán még ő sem lenne képes legyűrni egy falatot a torkán. Erős talán, mivel Lilyről van szó. Ellenben hallotta már, hogy a feszültséget könnyedén oldják az erős italok. Ha viszont a többiek vágya a semmi, nem a félvér lesz, aki fellép a döntésük ellen. Bár szívesen hívná meg barátját, és barátja barátját is, bármire. A dolog jó oldala mégis, hogy így több marad az erszényében. Ezen gondolaton elmosolyodva egyetlen, illetve két céllal közelíti meg a pultot. Az egyik, hogy hagyja kibontakozni a másik kettőt. Hiszen nem igazán tartozik a lányra ami épp kettejük között zajlik. A másik pedig, ha már a Pegazusban rontja a levegőt, hódolnia kell a már szertartássá vált szokásának. Oda is slattyog a pulthoz és rendel magának Sült kolbászt, ahogy mindig, amikor itt jár. Jóelőre le is csengeti az érte járó 42 aranyat.
Amíg ez elkészül, vagy netán be is falja, Ukroméknak lesz ideje rendezni a dolgaikat. Míg a rendelését várja, gyakran pillant át a válla fölött az ominózus asztal felé.*~ Nawanthi... Izé... Istenek! Megjegyezni sem lehet ezt a nevet. Vajon, miképpen becézik? Mert, hogy nem mondják végig minden alkalommal, amikor kellene, az tuti. ~
*Vajon hol ismerte meg Ukrom ezt a nőt? Vajon miért tűnik ilyen szorosnak a kapcsolatuk? Ilyen és hasonló kérdések suhannak át árvánk elméjén, amíg el nem jut egy felismerésig. Igazából nem sokat tud az orkról. Leszámítva a jellemét, ami már magában tiszteletre méltó. Viszont azt csupán remélni tudja, hogy ez idővel változni fog. Mert kénytelen bevallani, még önmagának is, hogy szívesebben ismerkedne meg jobban a melákkal, mint mondjuk Syndrával. Vagy azzal a kísérteties Sharannal. Amíg ezen morfondírozgat, meg is érkezik a rendelése. Már neki is látna a kolbászoknak, mikor egy hang, mintha hozzá szólna a háta mögül. A forrása felé pillantva a nagyon hosszú nevű nőt pillantja meg, aki az asztalhoz invitálja őt vissza.*
- Még szép, hogy van kedvem.
*Azzal egy szelet kenyeret dob a kolbászok tetejére, magához vesz jón éhány szalvétát, majd fordul is az említett irányba. Minden evőeszközt érintetlenül a pulton, nem is annyira felejtve, mint hanyagolva.*
- Hümm... Ez még a történet... Hát... Majdnem viccesebb része. Az asztalhoz érve mesélek is.
*A tányérját felkapja, igyekszik is visszatérni Ukrom társaságába. A legközelebbi székre ledobva magát folytatja a történetet.*
- Szóval. Ukrom ellenfele egy hegy méretű ork volt. Aki nem mellesleg az egyik célpontunk is.
*Itt a félvér picit összezavarodik. Gyorsan az orkra is pillant.*
- Gondolom, hogy lehetek teljesen őszinte.
*Amint a szürke rábólint, már folytatja is a szájalást.*
- Mint kiderült, ő volt a helyi bajnok. Most képzeld el! Addig veretlen volt. Nem beszélve arról, még Ukromnál is nagyobb. Egy igazi óriásork. Vagy mi...
*Félvérünk itt ragadja meg a lehetőséget, hogy mancsába vegye az első kolbászt és egy hatalmasat harapjon bele. Persze továbbra is beszél, csak ezúttal teli szájjal.*
- Az a rohadék pedig nem hazudtolta meg a hírnevét. A termete ellenére macskaként mozgott. Minden támadás elől kitért. Ami nem mindegy, hogy közben pedig sikerült bevinnie néhány támadást. Igazam van?
*Pillant az árva Ukromra. Bár ezzel csupán időt szeretne nyerni egy méretes falat lenyeléséhez.*
- Ekkor döntöttem úgy, hogy tennem kell valamit. Még nem tudtam, mit fogok, de segíteni akartam Ukromnak. Tudod, valamivel elterelni a hatalmas bajnok figyelmét. Így aztán kivettem egy almát a tatyómból és teljes erőmből hátba dobtam vele a hegyomlást.
*Kuncog fel kissé. Hiszen ezek a percek tényleg az akció kellemesebb részét töltik ki.*
- Az pedig volt olyan ostoba, hogy a merénylőt keresse. Addig pedig Ukrom a földbe döngölte őt.
*Ezen a ponton könyörgő kékkel pillant az említett orkra. Talán neki kéne elmondani, hogy mi is történt ezek után. Nem csak az események alakulása miatt, hanem mert árvánkra még vár két és fél kolbászka.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436