//Unaloműzés és ellentétek - Ahmesagil, Dryyx, Xuru - NYÍLT//
*Egyelőre minden a tervezettek szerint alakul - a Pegazus népe egyre hangosabban zúgolódik, két-három részre szakad a tömeg, de még mindig a nőstény áll a konfliktus közepén. Jobbra sandítva konstatálja, hogy egy talán nemrég érkezett elf leányka nagy szemeket mereszt irányába, de nem reagál különösebben, megszokta már, hogy ilyesféle módon viszonyuljanak hozzá az emberek.
Ám ekkor új hang zökkenti ki esztelen dolgok felé sodró lendületéből, a csilingelés felé kapja szemeit. Néhány érme koppan a pulton, s ezzel más terv kezd alakulgatni a mélységi nőstény fejében. A fogadósra pillant, majd a lányra. De mielőtt eljuthatna addig, hogy meg is valósítsa az elképzelést, halk, reszelős hang szól a háta mögül. Akárki másnak is szólhatna a helyiségben, de a megfogalmazás, sajnos túlontúl a fajtájára hajaz. Először csak nyakból fordul hátra, agresszív pillantással keresi a megszólítás forrását, nem kell sok mire megleli. De semmi különös, átlagos hím. Viselkedésre is.*
- Különben?
*Vakkant vissza. Egyelőre megpróbálkozik azzal, mivel mindig megszokott először, ha el kell rettenteni valakit. Kihúzza magát, ugrásra kész testhelyzetet vesz fel, nem rejtegeti a vadonban, az utcákon töltött élettől edzett testét, izmait. Fejét felemeli, alvadt vérszín tekintete lángol. Erre általában a legtöbb humán fülét-farkát behúzza és visszavonulót fúj. De a mélységiek, nos... Náluk megjósolhatatlan a következő lépés.
De eközben persze a fogadó hangulatát sem hagyja lankadni. Megragadja a korsót, miből az imént még a tejet kortyolgatta megpörgeti a feje felett és útjára indítja, egyenesen a tömegbe. Valaki feljajdul és végül elszabadul a pokol, kitör a tömegverekedés, mindenki potenciális célpont, hiszen kevesen látták hol állt pályára az ivóalkalmatosság. Ezután két kezébe veszi a széket, amin étkezés közben üldögélt. Még nem döntötte el, mi vele a szándéka, lehet, szükség lesz rá, hogy védekezésként használja, bár az is lehet, majd a korsó után küldi. Pillantása a tömegen és a goromba hímen, de közben hátrál két lépést. Tapogatva kutat a kis elf által leejtett érmék után és mikor megleli, elnyúlja a nagyjából elégséges mennyiséget és a fogadós arcába szórja.*
- Nesze! Most már ő tartozik. *Morogja, fejével az elf felé int. A férfi rögtön eltűnik a pult mögött, igyekezvén visszaszerezni az értékes érméket, nehogy a káoszban valaki lábukat keltse.
De most már ideje hasznosabb dolgokra koncentrálni. Például, hogy a hátsó vagy esetleg a főbejárathoz való eljutás járna-e kisebb gonddal.*