//Szomjasak vagyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A wegtoreni élménybeszámolót hallgatva hősünk nem mulaszt el néhány helyeslő biccentéssel alátámasztani ivócimborája állításainak helyességét, s bár több ponton tudná színesebbé varázsolni a történetet saját tapasztalatait hozzá adagolva, merő udvariasságból úgy dönt, nem vág a nő szavába. Úgy bizony. Merő udvariasságból, meg némi elfoglaltságból, ugyanis meglátva a pipát a néhány ital erejéig mellé szegődött szerzet kezében, a zsoldosban is hamar feltámad a késztetés némi jóleső pöfékelésre. A helységben amúgy is szinte már vágható a dohányfüst, plusz-mínusz egy már igazán nem oszt nem szoroz, így a sajátos módon, matematikailag is megerősített érvektől vezényelve kapja elő saját pipáját az övén lévő apró táskák egyikéből, melyet hamar követ egy másik tasakból elővarázsolt apró erszény, tele olcsó, de legalább határozottan nem túl jó minőségű dohánnyal. Láthatóan rutinos mozdulattal tömködi be a szárított levéldarabkákat a pipafejbe, majd ezt egy kevésbé rutinos, sőt sokkal inkább kísérleti jellegű mozdulat követi, ahogy hősünk egy a pultról kölcsön vett gyertyával sikeresen lángra lobbantja a dohányt, miközben a pipa által félig-meddig lefoglalt ajkai gátlástalanul ontják magukból a különféle éppen eszébe ötlő entitásokra vonatkozó szebbnél-szebb szitkokat az éppen aktuálisan combjára csöppenő forró viasz okán.*
- Baffa meg a vofmáv!
*Morogja immár a kelleténél hangosabban. Hála égnek a dohány annak rendje s módja szerint belobban, s a gyertya vissza is kerül helyére, a hősünk arcára telepedő széles vigyorral együtt. Norhelt büszkén pöfékel pipájával, s csupán ekkor pillant le viasz lepte combjára, mely látvány láttán hangosan felhorkan, s hasonlóképp kuncogni kezd, a nevetés tárgyát végül azonban meghagyja magának.*
- Ez így igaz. Wegtorenben mindig akad valami felfuvalkodott kalmár. Azonban a türelmetlen uzsorásokban, megcsalt férjekben, és átvert kliensekben is meglehetősen gazdag a város. Talán túlságosan is. Persze annyira még számomra sem vált elkeseredetté a helyzet, hogy maszkot húzzak orcámba és az út mentén fosztogassam az épp arra járó szerencsétleneket. Reméljük ez így is marad.
*A mosoly némileg erőltetetté válik a zsoldos arcán, azonban ezt hamar a korsója mögé bújtatja, természetesen kizárólag az után, miután pipáját a szájából többé kevésbé biztonságos szabad kezébe helyezi át.*
- Mint azt mondottam vala, jó ha a magunkfajta nem csak az öléshez ért. Az ének és a zene amúgy is kifejezetten jól kombinálható a zsoldos élettel. Elvégre, ha nincs ki megénekelje a hőstetteid, hát tedd meg te magad!